Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 254 (5061. - 5073. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
5073. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-05-04 19:36:18
Üzenet elküldve: 2024-05-04 19:36:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
- Bármikor szívesen látnálak újra, de remélem ilyen téren nem lesz rám szükséged soha.
*Kuncog, hiszen akkor már elég nagy lehet majd a gond, ha a lelkének problémáival, vagy némi őrülettel keresné fel a másik. De egyébként meg nem esik neki rosszul a gondolat, hogy nem most találkozik először és utoljára a másikkal.
A Thargokról még csak futólag sem hallott, bár miért is kellett volna? Mindig olyan érzése van, mintha évek óta erre élne, mégsem telt el olyan rengeteg hat azóta, hogy kimerészkedett a nagyvilágba és elkezdte gyűjteni a tapasztalatokat.*
- Óh, mit is gondoltam? Hogy majd ebben nem lesz valami természetfeletti, mint a feltámadás? *Kacag, mert már nehéz befogadnia is azt a sok furcsaságot, amit a minap hallott, főleg annak tükrében, hogy minden nap találkozik valamivel, amit csak legendának, vagy mesének hitt.*
- Bölcs vagy te Rorkir, én mondom. *S szívesen hallgatná még őt napestig, a gond csupán annyi, hogy szegény folyton járó agya letompult, így már belőle nem tudnak világmegváltó gondolatok előtörni. Még egy korttyal űzi távolabb a józan eszét, s hallgatja tovább a másikat. Egészen el tudna veszni ebben.*
- A szabadság olyan, mint ez a kedvesség dolog nem? *Mereng még egy kicsit, ez a gondolat még sikeresen megfogant benne, görgeti is hát tovább.* - Neked az a szabadság, hogy tényleg azt csinálsz amit akarsz, nincsenek sűrűn lakott terek, nem ütközöl bele folyton valakibe... nekem meg már az is szabadság, hogy itt rostokolhatok napok óta bezárva a Sellőbe. De tudod miért? Mert eddig ezt sem tehettem volna meg. Milyen sok szemszögből lehet látni a dolgokat tényleg. De egyszer kipróbálom a te szabadságodat is. Majd mutasd meg. Megmutatod? *Azt nem tudja épp, hogy ez olyan dolog-e, amibe csak úgy bepillantást lehet-e nyerni, de miért is ne tűnhetne el egyszer a világ elől. Végtére is ez is egy olyan dolog, amit megtehet.* - Én is megmutatnám a régi világomat cserébe de... *Ezen a ponton keserűen felnevet* - De ott csak falak vannak tényleg. Meg sok pénz. Mondjuk jobbak a kaják, mint itt. *Nem kecsegtető ajánlat, de tapasztalni jó. Nem is érti miért csacsog erről. *
- A-a, várj még, aztán ígérem itt hagylak. Azt hiszem. Előbb el kell mondanod ki az a Durogaar. Az valami kegyesebb fajta istenség, vagy szellem, vagy mi?
*Már indult volna, de egyszerűen nem teheti. A borában épphogy egy korty maradt, majd csak akkor issza meg, ha választ kap. Sőt. Már a másik szobája is sokkal jobb ötletnek tűnik, mint nem is olyan régen. Ezért olyan áldás, s egyben átok az ital.*
//Rorkir//
- Bármikor szívesen látnálak újra, de remélem ilyen téren nem lesz rám szükséged soha.
*Kuncog, hiszen akkor már elég nagy lehet majd a gond, ha a lelkének problémáival, vagy némi őrülettel keresné fel a másik. De egyébként meg nem esik neki rosszul a gondolat, hogy nem most találkozik először és utoljára a másikkal.
A Thargokról még csak futólag sem hallott, bár miért is kellett volna? Mindig olyan érzése van, mintha évek óta erre élne, mégsem telt el olyan rengeteg hat azóta, hogy kimerészkedett a nagyvilágba és elkezdte gyűjteni a tapasztalatokat.*
- Óh, mit is gondoltam? Hogy majd ebben nem lesz valami természetfeletti, mint a feltámadás? *Kacag, mert már nehéz befogadnia is azt a sok furcsaságot, amit a minap hallott, főleg annak tükrében, hogy minden nap találkozik valamivel, amit csak legendának, vagy mesének hitt.*
- Bölcs vagy te Rorkir, én mondom. *S szívesen hallgatná még őt napestig, a gond csupán annyi, hogy szegény folyton járó agya letompult, így már belőle nem tudnak világmegváltó gondolatok előtörni. Még egy korttyal űzi távolabb a józan eszét, s hallgatja tovább a másikat. Egészen el tudna veszni ebben.*
- A szabadság olyan, mint ez a kedvesség dolog nem? *Mereng még egy kicsit, ez a gondolat még sikeresen megfogant benne, görgeti is hát tovább.* - Neked az a szabadság, hogy tényleg azt csinálsz amit akarsz, nincsenek sűrűn lakott terek, nem ütközöl bele folyton valakibe... nekem meg már az is szabadság, hogy itt rostokolhatok napok óta bezárva a Sellőbe. De tudod miért? Mert eddig ezt sem tehettem volna meg. Milyen sok szemszögből lehet látni a dolgokat tényleg. De egyszer kipróbálom a te szabadságodat is. Majd mutasd meg. Megmutatod? *Azt nem tudja épp, hogy ez olyan dolog-e, amibe csak úgy bepillantást lehet-e nyerni, de miért is ne tűnhetne el egyszer a világ elől. Végtére is ez is egy olyan dolog, amit megtehet.* - Én is megmutatnám a régi világomat cserébe de... *Ezen a ponton keserűen felnevet* - De ott csak falak vannak tényleg. Meg sok pénz. Mondjuk jobbak a kaják, mint itt. *Nem kecsegtető ajánlat, de tapasztalni jó. Nem is érti miért csacsog erről. *
- A-a, várj még, aztán ígérem itt hagylak. Azt hiszem. Előbb el kell mondanod ki az a Durogaar. Az valami kegyesebb fajta istenség, vagy szellem, vagy mi?
*Már indult volna, de egyszerűen nem teheti. A borában épphogy egy korty maradt, majd csak akkor issza meg, ha választ kap. Sőt. Már a másik szobája is sokkal jobb ötletnek tűnik, mint nem is olyan régen. Ezért olyan áldás, s egyben átok az ital.*
5072. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-05-03 22:54:00
Üzenet elküldve: 2024-05-03 22:54:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Ebben biztos lehetsz.
*Jót mulat a gondolaton, hogy tényleg házról házra jártat a lány.*
-Majd ha tényleg valóra váltod ezeket a terveket, gondolj rám is. Adj majd valami kedzevményt vagy ilyesmi.
*A maradék borát kezdi el elfogyasztani, bár már nem is annyira kívánja inkább csak mert ott van előtte és ki van fizetve.*
-A Thargokról? Szívesen mesélnék, de olyan sokat én sem tudok róluk sajnos. Azt tudom hogy állítólag egy korábbi sámán asszony feltámadt a halálból, és visszatért. Meg hogy Kagan lánya valami báróval szűrte össze a levet. De ezek is csak amolyan pletykák.
*Igazából nem szándékosan nem mond el dolgokat, csak nem tartja őket fontosnak. Például hogy ott is raboskodott egy ideig, hogy részt vett a Sziritáni fosztogatásban, vagy hogy egy vérbeli thargot akar asszonyul venni.*
-Nem hiszek benne egyébként hogy vannak ilyen meg olyan emberek. Mármint nyilván vannak bizonyos fajta alakok, de senki se jó meg rossz. Eleve mi az hogy jó? Kinek a szemszögéből jó, meg kedves. Érted.
*Megrázza fejét, mintha valamire nagyon gondolna, de nem tudja ennél jobban kifejezni magát.*
-Jó monduk a kurva vagy nem kurva, az tényleg elég egyszerű eldönteni.
*Itt azért csak elneveti magát a dolgon, hiába a komoly pofa.*
-Biztos akad egyébként, szerintem csak nem sikerült velük összefutnom. Tényleg nem sokat tartózkodtam ott. Mindig jobb kedveltem ahol kevesebb az ember. Valahogy szabadabbnak érzem magam, mehetek akárhová és nem ütközöm utcákba meg falakba.
*Talán ahhoz is lehet köze, hogy eleve így nőtt fel, síkságokon és pusztaságon. Közben állja a tekintetet és viszonozza is azt, érdekes hogy ez a Sa'Tereth valóban ennyire romlott, hogy nem hallott róla többet ezidáig. Talán ez egy égi jel. ~A francba, Durogaar, öreg barátom hol vagy?~ Ösztönösen a kardját akarja megfogni, de rájön hogy le kellett adnia az ajtónál.*
-Talán Durogaar vezetett ma ide, ő terelgette sorsunk folyamát ebbe a mederbe.
*Erősen elmereng és az ajtó felé bámul. Arra nem is gondol hogy Mainak fogalma sincs róla, hogy ki az a Durogaar.*
-Rendben.
*Feleli keserédes mosollyal az arcán. Megérti a másikat, és amúgysem ülhetnek itt örökké, talán neki is egy szobát kellene bérelnie lassan.*
-Hát akkor.. Örültem a találkozásnak Mai! Remélem még találkozunk, inkább hamarabb mint később.
*Azzal a poharát emeli, és az utolsó kortyokat is kiissza belőle.*
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Ebben biztos lehetsz.
*Jót mulat a gondolaton, hogy tényleg házról házra jártat a lány.*
-Majd ha tényleg valóra váltod ezeket a terveket, gondolj rám is. Adj majd valami kedzevményt vagy ilyesmi.
*A maradék borát kezdi el elfogyasztani, bár már nem is annyira kívánja inkább csak mert ott van előtte és ki van fizetve.*
-A Thargokról? Szívesen mesélnék, de olyan sokat én sem tudok róluk sajnos. Azt tudom hogy állítólag egy korábbi sámán asszony feltámadt a halálból, és visszatért. Meg hogy Kagan lánya valami báróval szűrte össze a levet. De ezek is csak amolyan pletykák.
*Igazából nem szándékosan nem mond el dolgokat, csak nem tartja őket fontosnak. Például hogy ott is raboskodott egy ideig, hogy részt vett a Sziritáni fosztogatásban, vagy hogy egy vérbeli thargot akar asszonyul venni.*
-Nem hiszek benne egyébként hogy vannak ilyen meg olyan emberek. Mármint nyilván vannak bizonyos fajta alakok, de senki se jó meg rossz. Eleve mi az hogy jó? Kinek a szemszögéből jó, meg kedves. Érted.
*Megrázza fejét, mintha valamire nagyon gondolna, de nem tudja ennél jobban kifejezni magát.*
-Jó monduk a kurva vagy nem kurva, az tényleg elég egyszerű eldönteni.
*Itt azért csak elneveti magát a dolgon, hiába a komoly pofa.*
-Biztos akad egyébként, szerintem csak nem sikerült velük összefutnom. Tényleg nem sokat tartózkodtam ott. Mindig jobb kedveltem ahol kevesebb az ember. Valahogy szabadabbnak érzem magam, mehetek akárhová és nem ütközöm utcákba meg falakba.
*Talán ahhoz is lehet köze, hogy eleve így nőtt fel, síkságokon és pusztaságon. Közben állja a tekintetet és viszonozza is azt, érdekes hogy ez a Sa'Tereth valóban ennyire romlott, hogy nem hallott róla többet ezidáig. Talán ez egy égi jel. ~A francba, Durogaar, öreg barátom hol vagy?~ Ösztönösen a kardját akarja megfogni, de rájön hogy le kellett adnia az ajtónál.*
-Talán Durogaar vezetett ma ide, ő terelgette sorsunk folyamát ebbe a mederbe.
*Erősen elmereng és az ajtó felé bámul. Arra nem is gondol hogy Mainak fogalma sincs róla, hogy ki az a Durogaar.*
-Rendben.
*Feleli keserédes mosollyal az arcán. Megérti a másikat, és amúgysem ülhetnek itt örökké, talán neki is egy szobát kellene bérelnie lassan.*
-Hát akkor.. Örültem a találkozásnak Mai! Remélem még találkozunk, inkább hamarabb mint később.
*Azzal a poharát emeli, és az utolsó kortyokat is kiissza belőle.*
5071. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-05-03 09:57:33
Üzenet elküldve: 2024-05-03 09:57:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Elképzeli, ahogy sorra kopogtatja a lakásokat, és megkérdez, nem-e szenved elmebajban aki éppen ajtót nyit. Ettől nevetni támad kedve, mint az elmúlt időben oly sokszor. Pedig a kérdés maga komolyan elgondolkodtató kellene legyen. *
- Az hogy nézne ki? Akkor azt hiszem rám gondolnának majd úgy, mint akinek segítségre van szüksége. De azt hiszem, ezt még nem terveztem el igazán. Amíg nem tudok eleget, addig nem is adhatok belőle igazán másoknak. De egyszer talán lesz egy kis... üzlet? Ezt a gondolatot elteszem magamnak, később hasznos lehet. Köszönöm! *Fogja meg köszönően, finoman megszorítva ismét a másik karját, ha azóta nem húzta el teljesen.*
- Róluk mesélhetnél egy kicsit, ha olyasmik mint te. Az érdekes. *Ismét félrebiccentett fej, és a mindentudás iránti vágyódó csillogás a kékekben. Még így ittasan sem menekül senki, aki információt csepegtet el, mert Mai mindenre ráharap. Persze csak magának gyűjti, nem célja kikotyogni.*
- Nem tudom, mindenki azt hiszi, hogy kedves vagyok. De nekem is vannak gondolataim, és szerintem ez így nem igaz. De hát kurvának is hisznek sokan. Akkor inkább legyen az első. *Már elég szórakozott ahhoz, hogy kifejtse a gondolatot, vagy csak nem akarja még most sem kiteregetni a szennyest, ami azokéhoz képest, akikkel találkozott igazán semmiség, de ő mégis mindig tiszta akart maradni. Talán az egy lehetetlen küldetés. *
- De hát olyan rosszak a tapasztalataid? Azért akad néhány tényleg normális alak is, nem?
*Próbál agyalni azon, hogy akikkel eddigi útja során találkozott, azok milyenek voltak. Válogatott népség és igazán sokat lehetett okulni a viselkedésükből. De azért volt jó és rossz tapasztalat is. Már csak itt a Sellőházban is. El is vigyorodik azt a másik asztalt bámulva, majd visszafúrja szemeit a férfiébe.*
- És mégis, sokan elhiszik, hogy ő mellettük van. Nem tudom mind ilyen-e, de rémmesékben sem olvastam sokkal romlottabbat mint ez Sa'Tereth. Mindegy. *Dől végül vissza a székébe, onnan fürkészi tovább a kezében lévő pohár tartalmát, majd bele is kortyol egyet.* - Ha ezt megiszom, el kell búcsúzzunk, mert még egy és neked kell innen bevinned.
//Rorkir//
*Elképzeli, ahogy sorra kopogtatja a lakásokat, és megkérdez, nem-e szenved elmebajban aki éppen ajtót nyit. Ettől nevetni támad kedve, mint az elmúlt időben oly sokszor. Pedig a kérdés maga komolyan elgondolkodtató kellene legyen. *
- Az hogy nézne ki? Akkor azt hiszem rám gondolnának majd úgy, mint akinek segítségre van szüksége. De azt hiszem, ezt még nem terveztem el igazán. Amíg nem tudok eleget, addig nem is adhatok belőle igazán másoknak. De egyszer talán lesz egy kis... üzlet? Ezt a gondolatot elteszem magamnak, később hasznos lehet. Köszönöm! *Fogja meg köszönően, finoman megszorítva ismét a másik karját, ha azóta nem húzta el teljesen.*
- Róluk mesélhetnél egy kicsit, ha olyasmik mint te. Az érdekes. *Ismét félrebiccentett fej, és a mindentudás iránti vágyódó csillogás a kékekben. Még így ittasan sem menekül senki, aki információt csepegtet el, mert Mai mindenre ráharap. Persze csak magának gyűjti, nem célja kikotyogni.*
- Nem tudom, mindenki azt hiszi, hogy kedves vagyok. De nekem is vannak gondolataim, és szerintem ez így nem igaz. De hát kurvának is hisznek sokan. Akkor inkább legyen az első. *Már elég szórakozott ahhoz, hogy kifejtse a gondolatot, vagy csak nem akarja még most sem kiteregetni a szennyest, ami azokéhoz képest, akikkel találkozott igazán semmiség, de ő mégis mindig tiszta akart maradni. Talán az egy lehetetlen küldetés. *
- De hát olyan rosszak a tapasztalataid? Azért akad néhány tényleg normális alak is, nem?
*Próbál agyalni azon, hogy akikkel eddigi útja során találkozott, azok milyenek voltak. Válogatott népség és igazán sokat lehetett okulni a viselkedésükből. De azért volt jó és rossz tapasztalat is. Már csak itt a Sellőházban is. El is vigyorodik azt a másik asztalt bámulva, majd visszafúrja szemeit a férfiébe.*
- És mégis, sokan elhiszik, hogy ő mellettük van. Nem tudom mind ilyen-e, de rémmesékben sem olvastam sokkal romlottabbat mint ez Sa'Tereth. Mindegy. *Dől végül vissza a székébe, onnan fürkészi tovább a kezében lévő pohár tartalmát, majd bele is kortyol egyet.* - Ha ezt megiszom, el kell búcsúzzunk, mert még egy és neked kell innen bevinned.
5070. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-05-02 15:46:26
Üzenet elküldve: 2024-05-02 15:46:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
*Rorkir is érzi a bor jótékony hatását, bár szerencsére jól képzett ivó. Igaz mióta az állóképessége nem olyan mint régen, ő sem az igazi de mi baj történhetne vele? Fejfájással ébred másnap?*
-Az könnyen előfordulhat igen.
*Mosolyog a másikra. Egyébként is gyakran vette már észre, hogy az emberek, de főleg a nők nem olyan biztosak magukban.*
-És hogy tervezed ezt egyébként? Bekopogtatsz ismeretlenek ajtaján felajánlva a szolgálataidat? Vagy nyitnál egy kis üzletet és ott fogadnád a népeket?
*Még sosem látott ilyet, de el tudja képzelni hogy volna rá kereslet. Főleg valamelyik nagyobb városban, ahol sok a vagyonos alak, akiknek gondjaik vannak és nem merik őket egy fejszével megoldani. Azzal pedig sosem tud betelni, mikor azt mondják neki hogy okos, vagy hogy okos dolgokat mondott. Mint egy kisgyerek aki cukorkát kapott. Most hogy jóllakott, tele van a gyomra és jóféle borral is leöblítette torkát, érzi hogy kezd zsibbadni a teste.*
-Sokáig én se tudtam, mikor erre a földre jöttem. Rendes népeknek tűnnek, hasonlítanak rám. Sok dologban. Nem olyan városi fajta emberek.
*Nincs baja a városi népekkel úgy egyébként, tisztes távolból. De gyengének tartja őket, furcsának, nem érti meg az életüket és egyébként nem is érdekli túlságosan.*
-Nocsak? Hogy-hogy?
*Itt kezdi csak igazán érdekelni a másik.*
-Lehet hogy csak nekem vannak állandóan rossz tapasztaltaim, és nincs túl magasan a léc hogy megugord.
*Igazából nem is lepné meg ha így lenne, nem sok emberrel szokott beszélgetni, és közülök is sokan a végén a fejét akarják venni.*
-Nem tudok sokat az istenekről, de nem hiszem hogy lennének barátaik. Vagy ha vannak is, biztos nem az egyszerű halandók, akik a hatalomért, vagy félelemből vagy akármilyen okból követik őket.
//Mai//
*Rorkir is érzi a bor jótékony hatását, bár szerencsére jól képzett ivó. Igaz mióta az állóképessége nem olyan mint régen, ő sem az igazi de mi baj történhetne vele? Fejfájással ébred másnap?*
-Az könnyen előfordulhat igen.
*Mosolyog a másikra. Egyébként is gyakran vette már észre, hogy az emberek, de főleg a nők nem olyan biztosak magukban.*
-És hogy tervezed ezt egyébként? Bekopogtatsz ismeretlenek ajtaján felajánlva a szolgálataidat? Vagy nyitnál egy kis üzletet és ott fogadnád a népeket?
*Még sosem látott ilyet, de el tudja képzelni hogy volna rá kereslet. Főleg valamelyik nagyobb városban, ahol sok a vagyonos alak, akiknek gondjaik vannak és nem merik őket egy fejszével megoldani. Azzal pedig sosem tud betelni, mikor azt mondják neki hogy okos, vagy hogy okos dolgokat mondott. Mint egy kisgyerek aki cukorkát kapott. Most hogy jóllakott, tele van a gyomra és jóféle borral is leöblítette torkát, érzi hogy kezd zsibbadni a teste.*
-Sokáig én se tudtam, mikor erre a földre jöttem. Rendes népeknek tűnnek, hasonlítanak rám. Sok dologban. Nem olyan városi fajta emberek.
*Nincs baja a városi népekkel úgy egyébként, tisztes távolból. De gyengének tartja őket, furcsának, nem érti meg az életüket és egyébként nem is érdekli túlságosan.*
-Nocsak? Hogy-hogy?
*Itt kezdi csak igazán érdekelni a másik.*
-Lehet hogy csak nekem vannak állandóan rossz tapasztaltaim, és nincs túl magasan a léc hogy megugord.
*Igazából nem is lepné meg ha így lenne, nem sok emberrel szokott beszélgetni, és közülök is sokan a végén a fejét akarják venni.*
-Nem tudok sokat az istenekről, de nem hiszem hogy lennének barátaik. Vagy ha vannak is, biztos nem az egyszerű halandók, akik a hatalomért, vagy félelemből vagy akármilyen okból követik őket.
5069. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-30 16:45:06
Üzenet elküldve: 2024-04-30 16:45:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Eljöhet az a pillanat a félember életében is, hogy több bort iszik meg, mint amennyit a kis teste elbír. Ez a mai nap sincsen másképp, s bár a világ legegyenesebb tartásával próbálja bizonyítani a nagyvilágnak, hogy még csak meg sem ártott neki a szőlőkülönlegesség, attól még az elméje tompul, pont annyira, hogy ne fogja fel, hogy egyre vékonyabban és hangosabban beszél. Szerencsére a lágy zene és mások enyelgése ezt a zajt már elbírják, amit ők ketten csapnak a kis beszélgetésükkel.*
- Lehet, hogy jobb vagyok, mint gondoltam. *Teszi védekezőállásba a kezét maga elé, a másik mozdulatára, ami felettébb tetszik most neki.* - Mindenkiét talán én sem szeretném tudni, de esetenként nagyon jól jön. Vagy jól jöhet. Vagy én bolondulnék meg tőle és akkor annyi minden eddig tanult dolognak? *Mereng el egy kicsit, amíg a másik elpusztítja a vízi fenevadat a tányérjáról, s a csendes gondolkodásából a barbár legmélyebb bugyraiból előtörő böfögése rántja vissza a valóságba. Talán még levegőt is elfelejt venni, nehogy a nyíló szájából neki is hasonló mennydörgés törjön elő, bár ő nem is evett, csak ivott. Csak pislog maga elé párat és fogalma sincs, hogy ehhez hogyan kéne viszonyulni, lévén még gyermekként is leteremtéssel jutalmazták az ilyen természetes, ámbár cseppet sem nőies tettet. Úgy tűnik ereiben jócskán csörgedezik még a nemesi vér, mert egy pillanatra elszáll belőle minden szimpátia, amit egy fejrázással szerez vissza, meg egy jó nagy korty borral ~Nem vagy te ekkora picsa, nyugi már.~ Szerencsére, amilyen gyorsan jött a gondolat, úgy is illant el. Újra csüng a másik szavain, csak már nem biztos, hogy mindent úgy ért, ahogy egy órácskával ezelőtt.*
- Ez egy nagyon okos gondolat! *Csattan fel, mert nagyon tetszik neki amit mondd. Tetszik annak, aki minden erejével kerüli, hogy néha magába nézzen, mert túl fájó lenne amit bent talál, így inkább ezt az energiát másokra fordítja.* - Pontosan így van, bár talán... egyszerre is lehet a kettőt tanulni. Magamat és mást. *Csillogó szemei ismét elgondolkoznak, de nem tudnak túl mélyre menni, így hát csak hallgatja a másikat.*
- Én nem tudom kik azok a thargok, annyi mindent tudok és mégis olyan keveset. *Legyint és csak szemeit forgatja a fattyú szón való nevetésre, de azért utána beszáll ő is. Miért is ne? Hiszen tényleg vicces szó, s már nem is fáj.*
- Sokszor mondod, hogy kedves vagyok, de elárulom, annyira nem is vagyok az. *Fogalma sincs, miért mondja ezt, talán, mert ő tudja, hogy mikre gondol akkor, amikor másokat elemezni próbál. És, hogy kit mire használna fel, csak annak érdekében, hogy még többet tudjon meg. De ezt persze józanul nem hagyná előtörni magából.
Közel hajol a másikhoz, mintha csak a világ legnagyobb titkát szeretné megosztani.*
- Sa'Tereth történt. *Nagyon halkan és nyomatékosan formálja a szavakat, szinte a másikra lehelve azt.* - Azt hiszi a barátja, de a legnagyobb ellensége. És miatta vagyunk most itt napok óta. Ha te nem jöttél volna, megölt volna az unalom. *Bólogat, majd nagyot sóhajt, mintha kötelességének érezné, hogy vissza kell mennie a szobába, de még egy kicsit ellenáll.*- Bárcsak valahogy eltüntethetném, de elég kevés vagyok egy istenséget eltüntetni.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.30 16:45:39
//Rorkir//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Eljöhet az a pillanat a félember életében is, hogy több bort iszik meg, mint amennyit a kis teste elbír. Ez a mai nap sincsen másképp, s bár a világ legegyenesebb tartásával próbálja bizonyítani a nagyvilágnak, hogy még csak meg sem ártott neki a szőlőkülönlegesség, attól még az elméje tompul, pont annyira, hogy ne fogja fel, hogy egyre vékonyabban és hangosabban beszél. Szerencsére a lágy zene és mások enyelgése ezt a zajt már elbírják, amit ők ketten csapnak a kis beszélgetésükkel.*
- Lehet, hogy jobb vagyok, mint gondoltam. *Teszi védekezőállásba a kezét maga elé, a másik mozdulatára, ami felettébb tetszik most neki.* - Mindenkiét talán én sem szeretném tudni, de esetenként nagyon jól jön. Vagy jól jöhet. Vagy én bolondulnék meg tőle és akkor annyi minden eddig tanult dolognak? *Mereng el egy kicsit, amíg a másik elpusztítja a vízi fenevadat a tányérjáról, s a csendes gondolkodásából a barbár legmélyebb bugyraiból előtörő böfögése rántja vissza a valóságba. Talán még levegőt is elfelejt venni, nehogy a nyíló szájából neki is hasonló mennydörgés törjön elő, bár ő nem is evett, csak ivott. Csak pislog maga elé párat és fogalma sincs, hogy ehhez hogyan kéne viszonyulni, lévén még gyermekként is leteremtéssel jutalmazták az ilyen természetes, ámbár cseppet sem nőies tettet. Úgy tűnik ereiben jócskán csörgedezik még a nemesi vér, mert egy pillanatra elszáll belőle minden szimpátia, amit egy fejrázással szerez vissza, meg egy jó nagy korty borral ~Nem vagy te ekkora picsa, nyugi már.~ Szerencsére, amilyen gyorsan jött a gondolat, úgy is illant el. Újra csüng a másik szavain, csak már nem biztos, hogy mindent úgy ért, ahogy egy órácskával ezelőtt.*
- Ez egy nagyon okos gondolat! *Csattan fel, mert nagyon tetszik neki amit mondd. Tetszik annak, aki minden erejével kerüli, hogy néha magába nézzen, mert túl fájó lenne amit bent talál, így inkább ezt az energiát másokra fordítja.* - Pontosan így van, bár talán... egyszerre is lehet a kettőt tanulni. Magamat és mást. *Csillogó szemei ismét elgondolkoznak, de nem tudnak túl mélyre menni, így hát csak hallgatja a másikat.*
- Én nem tudom kik azok a thargok, annyi mindent tudok és mégis olyan keveset. *Legyint és csak szemeit forgatja a fattyú szón való nevetésre, de azért utána beszáll ő is. Miért is ne? Hiszen tényleg vicces szó, s már nem is fáj.*
- Sokszor mondod, hogy kedves vagyok, de elárulom, annyira nem is vagyok az. *Fogalma sincs, miért mondja ezt, talán, mert ő tudja, hogy mikre gondol akkor, amikor másokat elemezni próbál. És, hogy kit mire használna fel, csak annak érdekében, hogy még többet tudjon meg. De ezt persze józanul nem hagyná előtörni magából.
Közel hajol a másikhoz, mintha csak a világ legnagyobb titkát szeretné megosztani.*
- Sa'Tereth történt. *Nagyon halkan és nyomatékosan formálja a szavakat, szinte a másikra lehelve azt.* - Azt hiszi a barátja, de a legnagyobb ellensége. És miatta vagyunk most itt napok óta. Ha te nem jöttél volna, megölt volna az unalom. *Bólogat, majd nagyot sóhajt, mintha kötelességének érezné, hogy vissza kell mennie a szobába, de még egy kicsit ellenáll.*- Bárcsak valahogy eltüntethetném, de elég kevés vagyok egy istenséget eltüntetni.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.30 16:45:39
5068. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-29 22:12:15
Üzenet elküldve: 2024-04-29 22:12:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
*A szelleme, a szíve és az ereje megmásíthatatlanul és örökké Rheiáé marad, ebben nem kételkedik egy kicsit sem. De most egész kellemes ez a Mai-al való társalgása. Az érintését is csak úgy kellemesen kiélvezi. Éppen felelni akarna, mikor az asztaltársa kimondja amit Rorkir is akart.*
-Biztos nem látsz te mások fejébe? Pont ezt akartam mondani... Hogy jut amennyi jut.
*Játékosan a két ujját a saját szeméhez emeli, majd pedig a lányra, jelezve hogy figyeli őt az ilyen boszorkányságok miatt.*
-Én félnék ha ilyen erőm lenne. Ki tudja miféle dolgok vannak mások fejében? Néha elég a saját gondolataimmal is boldogulni, nem hogy másékával.
*Közben elpusztítja az utolsó falatokat is, és elégedetten böfög egy óriásit.*
-Tudod min gondolkodtam?
*Teszi fel a költői kérdést, melyet rögtön meg is válaszol saját maga.*
-Hogy vajon ha így meg akarsz ismerni másokat, meg belelétni úgymond a fejükbe *Nem tér ki rá, hogy neki is van egy jó módszere arra, hogy belelásson valaki fejébe, csak utána általában nem maradnak életben a nyomorultak.* ahhoz először saját magadat kell nagyon ismerned? Ez ostoba gondolat?
*Nem tudja hogy most amit kérdez annak van-e értelme, vagy ez egy teljesen egyértelmű dolog, de hát ha egyszer erre gondolt, és megivott már pár liter bort nem fogja visszafogni magát.*
-Remélem, igazából nem csináltam semmit a városban, csak a városi őrség meg a thargok nincsenek most olyan jó viszonyban.
*Megvonja vállát, nem fél igazából vagy ilyesmi, csak számol a lehetőségekkel.*
-Á fattyú. Hehe, fattyú.
*Önkéntelenül felkacag, egyrészt mókásnak tartja magát a szót, másrészt pedig most pontosan érti hogy miért ezt a szót használják a fél-elfekre, és kicsit boldog ettől.*
-Bocs.
*Teszi hozzá gyorsan.*
-Megjárja, de legközelebb remélem nem ilyen moslékot főznek.
*Érdekes, mert egyébként egy falat sem maradt a tányéron. Biztosan nagyon éhes volt.*
-Ó igaz is, erre nem is gondoltam. Hogyha megtudnál valamit mindenképp szólj! Kedves tőled. *Közben az is eszébe jut, hogyha a barátnéja nem valami ocsmány öregasszony, akkor akár mindketten is átmehetnének Rorkirt melegíteni ezen a hideg éjszakán. Erre ismét elmosolyodik és a borát keresi.*
-Mi történt egyébként vele? Úgy értem miben merült ki és gyengült el?
//Mai//
*A szelleme, a szíve és az ereje megmásíthatatlanul és örökké Rheiáé marad, ebben nem kételkedik egy kicsit sem. De most egész kellemes ez a Mai-al való társalgása. Az érintését is csak úgy kellemesen kiélvezi. Éppen felelni akarna, mikor az asztaltársa kimondja amit Rorkir is akart.*
-Biztos nem látsz te mások fejébe? Pont ezt akartam mondani... Hogy jut amennyi jut.
*Játékosan a két ujját a saját szeméhez emeli, majd pedig a lányra, jelezve hogy figyeli őt az ilyen boszorkányságok miatt.*
-Én félnék ha ilyen erőm lenne. Ki tudja miféle dolgok vannak mások fejében? Néha elég a saját gondolataimmal is boldogulni, nem hogy másékával.
*Közben elpusztítja az utolsó falatokat is, és elégedetten böfög egy óriásit.*
-Tudod min gondolkodtam?
*Teszi fel a költői kérdést, melyet rögtön meg is válaszol saját maga.*
-Hogy vajon ha így meg akarsz ismerni másokat, meg belelétni úgymond a fejükbe *Nem tér ki rá, hogy neki is van egy jó módszere arra, hogy belelásson valaki fejébe, csak utána általában nem maradnak életben a nyomorultak.* ahhoz először saját magadat kell nagyon ismerned? Ez ostoba gondolat?
*Nem tudja hogy most amit kérdez annak van-e értelme, vagy ez egy teljesen egyértelmű dolog, de hát ha egyszer erre gondolt, és megivott már pár liter bort nem fogja visszafogni magát.*
-Remélem, igazából nem csináltam semmit a városban, csak a városi őrség meg a thargok nincsenek most olyan jó viszonyban.
*Megvonja vállát, nem fél igazából vagy ilyesmi, csak számol a lehetőségekkel.*
-Á fattyú. Hehe, fattyú.
*Önkéntelenül felkacag, egyrészt mókásnak tartja magát a szót, másrészt pedig most pontosan érti hogy miért ezt a szót használják a fél-elfekre, és kicsit boldog ettől.*
-Bocs.
*Teszi hozzá gyorsan.*
-Megjárja, de legközelebb remélem nem ilyen moslékot főznek.
*Érdekes, mert egyébként egy falat sem maradt a tányéron. Biztosan nagyon éhes volt.*
-Ó igaz is, erre nem is gondoltam. Hogyha megtudnál valamit mindenképp szólj! Kedves tőled. *Közben az is eszébe jut, hogyha a barátnéja nem valami ocsmány öregasszony, akkor akár mindketten is átmehetnének Rorkirt melegíteni ezen a hideg éjszakán. Erre ismét elmosolyodik és a borát keresi.*
-Mi történt egyébként vele? Úgy értem miben merült ki és gyengült el?
5067. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-28 14:29:17
Üzenet elküldve: 2024-04-28 14:29:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Tényleg napestig képes lenne hallgatni a történeteket. Mindig minden érdekli amúgy is, hát még ha olyan meséli neki, aki másként is felkeltette az érdeklődését. De talán ez is egy olyan dolog, amit kialszik az ember másnapra. De addig is csak figyeli a másikat, s tapintja a heget, amit nagy nehezen végül elenged.*
- A tiéd azért remélem hosszabb fonál lesz. Bár, kinek mennyi jut... A rövid is lehet tartalmas.
*Néz végül fel a kezéről a másikra, nem kételkedik benne, hogy talál még magának elég bajt, vagy történést, amit később elmesélhet. *
- Hogy én? Nem török ilyen babérokra, de azért a fejekbe belelátnék szívesen. *Neveti el magát, majd kicsit el is gondolkodik. Képes lenne ő egyáltalán másokat vezetni bármiben is? Olyan mesterien álcázza magát, s másodpercek alatt válik belőle másik ember, s jól ki is ismeri a népeket, de még sosem töprengett azon, hogy ezt nagyban is csinálhatná. Talán nem bírna el a felelősséggel, talán pont, hogy igen. De ez még a távoli jövő. Mindenesetre nem szektát alapítana, hanem mondjuk egy iskolát.*
- Ó, melyik történeted játszódott a városban? Találtak már azok biztos mást, akivel lehet foglalkozni. *Legyint. Bár nehezen feledhető emlék lehet Rorkir bárkinek, elnézve a másik megjelenését.
Megmosolyogja a halas kijelentést.*
- Akkor talán meg kéne kóstolnod egyszer mégis, kíváncsi lennék, mit szólsz. *Még el is képzeli, hogy milyen arcot vágna, amikor felszolgálják neki az apró kis gyöngyöket. Aztán lehet, hogy olyan kifinomult a másik ízlése, hogy rászokna.*
- Ez tetszik, félember. Mások ezt fattyúnak "becézik". Így sokkal jobban hangzik.
*Mai csak kortyolgat, miközben Rorkir nekiesik a választott ételnek, amit jóízűen tüntet el a tányérról.*
- Úgy látom ízlik. *Nem bámulja meg evés közben, de jót mulat rajta, hogy milyen hévvel falja fel a nemrég még a vízen ringatózó madarat.*
- Akkor féltétlen. *Tűnődik el azon, hogy vajon mennyire lenne jó ötlet az éj leple alatt átsurranni a másik szobájába, s mivel nem vetette el teljesen, ezért meghagyja magának a választás lehetőségét, nem mond azonnal nemet. Bár, hogy Nori-nak mivel magyarázza meg, hogy eltünedezik, az jó kérdés. Remélhetőleg úgy alszik, hogy fel sem tűnik majd. A bor igazán dolgozik már benne, nyoma sincsen észérveknek, vagy ilyesmi.* - Jobban teszed, hogy maradsz, ha megtudok tőle valamit, ami segíthet neked, akkor is átkopogok. *Vigyorodik el, s ottfelejti szemeit a másikon. *
//Rorkir//
*Tényleg napestig képes lenne hallgatni a történeteket. Mindig minden érdekli amúgy is, hát még ha olyan meséli neki, aki másként is felkeltette az érdeklődését. De talán ez is egy olyan dolog, amit kialszik az ember másnapra. De addig is csak figyeli a másikat, s tapintja a heget, amit nagy nehezen végül elenged.*
- A tiéd azért remélem hosszabb fonál lesz. Bár, kinek mennyi jut... A rövid is lehet tartalmas.
*Néz végül fel a kezéről a másikra, nem kételkedik benne, hogy talál még magának elég bajt, vagy történést, amit később elmesélhet. *
- Hogy én? Nem török ilyen babérokra, de azért a fejekbe belelátnék szívesen. *Neveti el magát, majd kicsit el is gondolkodik. Képes lenne ő egyáltalán másokat vezetni bármiben is? Olyan mesterien álcázza magát, s másodpercek alatt válik belőle másik ember, s jól ki is ismeri a népeket, de még sosem töprengett azon, hogy ezt nagyban is csinálhatná. Talán nem bírna el a felelősséggel, talán pont, hogy igen. De ez még a távoli jövő. Mindenesetre nem szektát alapítana, hanem mondjuk egy iskolát.*
- Ó, melyik történeted játszódott a városban? Találtak már azok biztos mást, akivel lehet foglalkozni. *Legyint. Bár nehezen feledhető emlék lehet Rorkir bárkinek, elnézve a másik megjelenését.
Megmosolyogja a halas kijelentést.*
- Akkor talán meg kéne kóstolnod egyszer mégis, kíváncsi lennék, mit szólsz. *Még el is képzeli, hogy milyen arcot vágna, amikor felszolgálják neki az apró kis gyöngyöket. Aztán lehet, hogy olyan kifinomult a másik ízlése, hogy rászokna.*
- Ez tetszik, félember. Mások ezt fattyúnak "becézik". Így sokkal jobban hangzik.
*Mai csak kortyolgat, miközben Rorkir nekiesik a választott ételnek, amit jóízűen tüntet el a tányérról.*
- Úgy látom ízlik. *Nem bámulja meg evés közben, de jót mulat rajta, hogy milyen hévvel falja fel a nemrég még a vízen ringatózó madarat.*
- Akkor féltétlen. *Tűnődik el azon, hogy vajon mennyire lenne jó ötlet az éj leple alatt átsurranni a másik szobájába, s mivel nem vetette el teljesen, ezért meghagyja magának a választás lehetőségét, nem mond azonnal nemet. Bár, hogy Nori-nak mivel magyarázza meg, hogy eltünedezik, az jó kérdés. Remélhetőleg úgy alszik, hogy fel sem tűnik majd. A bor igazán dolgozik már benne, nyoma sincsen észérveknek, vagy ilyesmi.* - Jobban teszed, hogy maradsz, ha megtudok tőle valamit, ami segíthet neked, akkor is átkopogok. *Vigyorodik el, s ottfelejti szemeit a másikon. *
5066. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-27 20:48:03
Üzenet elküldve: 2024-04-27 20:48:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
*Rorkir nem rántja el a kezét vagy ilyesmi, hagyja hogy Mai végigsimítsa, egyébként sem esik rosszul neki, és nem olyan szentimentális hogy ez kellemetlen emlékeket váltson ki belőle. Sőt igazából akárhogy is de jó érzés. Csak lenéz a kézre, majd vissza a lányra és elmosolyodik.*
-Így van ez rendjén. Ne kételkedj magadban, ez a lényeg. Nem bánkódom miatta.
*Megvonja végül a vállát.*
-Persze sajnálom a vérem, akik meghaltak, de így volt megfonva sorsuk fonala.
*A mosolya pedig szélesebb vigyorrá alakul.*
-Biztos elég volna két másiknak is.
*Feleli arra, hogy mennyi minden történt vele. És valóban. De nem érzi úgy, hogy ne volna még mit elérnie, ne volna erős ellenfél kit kihívhat, ne volna még magasabb hegy amit meg kell másznia. Nem adta még fel.*
-Na az már igaz. Mondom én, mindenki úgy boldogul ahogy tud. Lehet hogy nagy vezető lesz a végén belőled, belemászol mindenkinek a fejébe és mindenki követni fog mindenféle kalandokba.
*Látott már ilyet, csak az egy sámán volt. Bár azt csak a szellemek tudhatják, hogy tényleg sámán volt, vagy csak annnak hazudta magát a tiszteletért és az azzal járó javakért.*
-Mindenképpen! Remélem a városőrök nem akarnak majd erősködni a múltkori után. Kellemetlen lenne úgy a városban bóklászni, még a könyvtárba se jutnék be.
*Ezt úgy egyébként szinte magának mondja, de Mai is egyértelműen hallhat minden szót.*
-Halikra... Szeretem a halat!
*Jelenti ki, mintha csak ő is meglepődne a dolgon.*
-De legyen a kacsa, meggyőztél.
*Mintha győzködte volna bármiről is. Kér egy Kapitány kedvence nevű akármicsodát 17 aranyért.
Remélhetőleg hamar ki is érkezik.*
-Te egy nagyon kedves fél ember vagy!
*A hangja már kicsit hangosabb attól, mint mikor bejöttek, de ez csak a bor jótékony hatása. És persze nagyon boldog is, hogy még egy kör érkezik az asztalukhoz. Az étellel együtt. Ahogy megkapja a tálat nem is nagyon finomkodik, jóízűen elkezd zabálni, emberes falatokat kiharapva a húsból, és borral öblít le minden második-harmadik falatot.*
-Ez már kellett belém!
*Mondja miközben tele van a szája, és minden szó kicsit piszén hat. Aztán persze nyel is néha, és tud rendesen is beszélni.*
-Tudod valószínűleg kiveszek egy szobát, nem akarok már sehová sem kószálni ma, ha esetleg megunnád az ápolgatást kopogj át.
*Odakacsint, majd nekilát egy újabb nagy falatnak.*
//Mai//
*Rorkir nem rántja el a kezét vagy ilyesmi, hagyja hogy Mai végigsimítsa, egyébként sem esik rosszul neki, és nem olyan szentimentális hogy ez kellemetlen emlékeket váltson ki belőle. Sőt igazából akárhogy is de jó érzés. Csak lenéz a kézre, majd vissza a lányra és elmosolyodik.*
-Így van ez rendjén. Ne kételkedj magadban, ez a lényeg. Nem bánkódom miatta.
*Megvonja végül a vállát.*
-Persze sajnálom a vérem, akik meghaltak, de így volt megfonva sorsuk fonala.
*A mosolya pedig szélesebb vigyorrá alakul.*
-Biztos elég volna két másiknak is.
*Feleli arra, hogy mennyi minden történt vele. És valóban. De nem érzi úgy, hogy ne volna még mit elérnie, ne volna erős ellenfél kit kihívhat, ne volna még magasabb hegy amit meg kell másznia. Nem adta még fel.*
-Na az már igaz. Mondom én, mindenki úgy boldogul ahogy tud. Lehet hogy nagy vezető lesz a végén belőled, belemászol mindenkinek a fejébe és mindenki követni fog mindenféle kalandokba.
*Látott már ilyet, csak az egy sámán volt. Bár azt csak a szellemek tudhatják, hogy tényleg sámán volt, vagy csak annnak hazudta magát a tiszteletért és az azzal járó javakért.*
-Mindenképpen! Remélem a városőrök nem akarnak majd erősködni a múltkori után. Kellemetlen lenne úgy a városban bóklászni, még a könyvtárba se jutnék be.
*Ezt úgy egyébként szinte magának mondja, de Mai is egyértelműen hallhat minden szót.*
-Halikra... Szeretem a halat!
*Jelenti ki, mintha csak ő is meglepődne a dolgon.*
-De legyen a kacsa, meggyőztél.
*Mintha győzködte volna bármiről is. Kér egy Kapitány kedvence nevű akármicsodát 17 aranyért.
Remélhetőleg hamar ki is érkezik.*-Te egy nagyon kedves fél ember vagy!
*A hangja már kicsit hangosabb attól, mint mikor bejöttek, de ez csak a bor jótékony hatása. És persze nagyon boldog is, hogy még egy kör érkezik az asztalukhoz. Az étellel együtt. Ahogy megkapja a tálat nem is nagyon finomkodik, jóízűen elkezd zabálni, emberes falatokat kiharapva a húsból, és borral öblít le minden második-harmadik falatot.*
-Ez már kellett belém!
*Mondja miközben tele van a szája, és minden szó kicsit piszén hat. Aztán persze nyel is néha, és tud rendesen is beszélni.*
-Tudod valószínűleg kiveszek egy szobát, nem akarok már sehová sem kószálni ma, ha esetleg megunnád az ápolgatást kopogj át.
*Odakacsint, majd nekilát egy újabb nagy falatnak.*
5065. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-27 15:22:26
Üzenet elküldve: 2024-04-27 15:22:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Figyeli a mozdulatot, ahogy Rorkir megszabadul az alkarvédőtől és nézi a lánc nyomait, amit rajta hagyott a kegyetlen múlt. Hallgatja a szavakat, s közben kíváncsiságától vezérelve a heg után nyúl, hogyha hagyja, akkor végigsimíthasson vékony kis ujjaival rajta, miközben elkezdődik a mese. Minden hegnek története lehet azon a testen és őszintén érdeklődne, de túlzásokba azért nem esik.*
- Tudod, mindig azt hiszem, hogy ilyen dolgok nem is történhetnek meg. Furcsa dolog, hogy amíg én elvágyódom a biztonságtól, addig mi folyik a világban.
*Nem akaródzik egykönnyen elvenni a kezét a másikról, mintha csak vak lenne és az emléket szeretné kitapogatni.*
- Szörnyen hangzik, ami veled történt, de ha ebből kikeveredtél, akkor ugyan mi lehet előtted akadály? *Mosolyodik el csillogó szemekkel, s még mindig nem sikerült megütni azt a mércét benne, ami kiakad a sok vérontás hallatán. Ez még senkinek nem sikerült, pedig naiv tiszta kis lelke nem ezt mutathatja a külső szemlélőknek. Végül ráeszmél, hogy el kéne vennie kezét a másikról.*
- Mennyi minden történhetett veled. ~Furcsa, hogy ezt irigylem.~ Sokáig hallgatnám. *Gondolatát nem mondja ki, de látszódik rajta ez az abszurd képzelgés. Szeretne erős lenni. Egyszer az is lesz.*
- Valahogy túl kell élni, te tudod a legjobban, nemde? *Nevet fel, a némber kifejezés igazán üdítően hangzik a sok úrnő és kisasszonyozás után, amit másoktól hall. Nagyon jó érzés, hogy nem a nemest erősíti benne a másik.*
- Azért, ha mégsem halnánk meg keress meg bátran, ha a városban lesz dolgod.
*Örül ő is, pedig ketten elég érdekes látványt mutathatnak a külvilág számára, neki mégis egész otthonos. Talán a bor teszi, ami már igencsak elkezdett a fejébe szállni. Ennek okán észre sem veszi, hogy kutató jégkék szemeit szinte kiveri az ételek melletti iromány, ami magyarázatot ad arra, hogy mi is rejlik a fantázianév mögött.*
- Ja, hogy, áh! A kaviár az halikra. Nem olyan rossz, mint amilyennek hangzik. De... A kapitány kedvence az kacsasült. *Húzza végig ujjacskáját a soron, s nevet újfent.* - Ki tudja melyiké, gondolom bírják a vízimadarakat. Van cápahús is, csirke gyümölccsel. Te mit szeretsz? Szarvasbélszín... meg mindenféle tengeri dolog.
*Neki egy sem újdonság, az ő asztaluk tele volt mindig ilyen drága kincsekkel, de nem tudja, hogy Rorkir mire éhezik. * - Én már ettem nemrég, és a bor is telít. Kérek is még magunknak, amíg választasz. * A biztonság kedvéért ő csak egy-egy pohárka Különleges bort kér, amiért ki is fizeti a 20 aranyat.
Fel is hívja a másik a figyelmét rá, hogy egyébként talán valaki várja a szobában. Baj, ha ma ez nem érdekli? Neki is jár egy kis kikapcsolódás.*
- Mindenért mérges, ezt még elbírom. Egy kis idő még jár nekünk.
//Rorkir//
*Figyeli a mozdulatot, ahogy Rorkir megszabadul az alkarvédőtől és nézi a lánc nyomait, amit rajta hagyott a kegyetlen múlt. Hallgatja a szavakat, s közben kíváncsiságától vezérelve a heg után nyúl, hogyha hagyja, akkor végigsimíthasson vékony kis ujjaival rajta, miközben elkezdődik a mese. Minden hegnek története lehet azon a testen és őszintén érdeklődne, de túlzásokba azért nem esik.*
- Tudod, mindig azt hiszem, hogy ilyen dolgok nem is történhetnek meg. Furcsa dolog, hogy amíg én elvágyódom a biztonságtól, addig mi folyik a világban.
*Nem akaródzik egykönnyen elvenni a kezét a másikról, mintha csak vak lenne és az emléket szeretné kitapogatni.*
- Szörnyen hangzik, ami veled történt, de ha ebből kikeveredtél, akkor ugyan mi lehet előtted akadály? *Mosolyodik el csillogó szemekkel, s még mindig nem sikerült megütni azt a mércét benne, ami kiakad a sok vérontás hallatán. Ez még senkinek nem sikerült, pedig naiv tiszta kis lelke nem ezt mutathatja a külső szemlélőknek. Végül ráeszmél, hogy el kéne vennie kezét a másikról.*
- Mennyi minden történhetett veled. ~Furcsa, hogy ezt irigylem.~ Sokáig hallgatnám. *Gondolatát nem mondja ki, de látszódik rajta ez az abszurd képzelgés. Szeretne erős lenni. Egyszer az is lesz.*
- Valahogy túl kell élni, te tudod a legjobban, nemde? *Nevet fel, a némber kifejezés igazán üdítően hangzik a sok úrnő és kisasszonyozás után, amit másoktól hall. Nagyon jó érzés, hogy nem a nemest erősíti benne a másik.*
- Azért, ha mégsem halnánk meg keress meg bátran, ha a városban lesz dolgod.
*Örül ő is, pedig ketten elég érdekes látványt mutathatnak a külvilág számára, neki mégis egész otthonos. Talán a bor teszi, ami már igencsak elkezdett a fejébe szállni. Ennek okán észre sem veszi, hogy kutató jégkék szemeit szinte kiveri az ételek melletti iromány, ami magyarázatot ad arra, hogy mi is rejlik a fantázianév mögött.*
- Ja, hogy, áh! A kaviár az halikra. Nem olyan rossz, mint amilyennek hangzik. De... A kapitány kedvence az kacsasült. *Húzza végig ujjacskáját a soron, s nevet újfent.* - Ki tudja melyiké, gondolom bírják a vízimadarakat. Van cápahús is, csirke gyümölccsel. Te mit szeretsz? Szarvasbélszín... meg mindenféle tengeri dolog.
*Neki egy sem újdonság, az ő asztaluk tele volt mindig ilyen drága kincsekkel, de nem tudja, hogy Rorkir mire éhezik. * - Én már ettem nemrég, és a bor is telít. Kérek is még magunknak, amíg választasz. * A biztonság kedvéért ő csak egy-egy pohárka Különleges bort kér, amiért ki is fizeti a 20 aranyat.
Fel is hívja a másik a figyelmét rá, hogy egyébként talán valaki várja a szobában. Baj, ha ma ez nem érdekli? Neki is jár egy kis kikapcsolódás.*
- Mindenért mérges, ezt még elbírom. Egy kis idő még jár nekünk.
5064. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-27 10:03:52
Üzenet elküldve: 2024-04-27 10:03:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
*Rorkir Mai választ megmosolyogja, és biccent is egy párat egyetértése jeléül.*
-Pontosan! Én sem mondhattam volna szebben.
*Mondja ezt úgy, mintha egyébként ő köztudottan szépen szokott volna dolgokat mondani. A kérdésre meglazítja bőr alkarvédőjét és csupasszá teszi egész karját, majd a csuklólyát fordítja oda a lánynak. Még mindig ott vannak a láncnyomok, melyek maradandó károkat okoztak karján, és a lelkén is. Az sem biztos hogy nem égtek bele, nehéz megmondani ennyi év után a sebesülés okát.*
-Mikor fiatal voltam, gyermek, a klánomat elárulta egy kapzsi rohadék az egyik nomád törzsnek.
*Szerencsére van még egy másik bor előtte, különben most biztosan kellene rendelnie.*
-A szerencsések csatában haltak meg, de sokunkat elvitték rabszolgának. Csak hát..
*Felhörpint egy nagy kortyot, és széles vigyorral a képén lecsapja az asztalra a poharat.*
-Nem számoltak vele, hogy mitől vagyunk Vérgőzösek. Egy éjszaka kiszabadultam, és a többi már történelem. Meglepődnék ha egy is életben maradt volna, szerintem a nevükre sem emlékszik már senki.
*Kicsit elréved, mert nem is emlékszik, de úgy gondolja hogy legjobb tudomása szerint így van, úgyhogy nem kattog rajta tovább hogy esetleg egy-két patkány mégis megmenekült volna.*
-Áh értem!
*Csap az asztalra ismét csupasz tenyerével, de most egyáltalán más hangulatában. Boldog, hogy megértette a dolgot. Végre!*
-Végül is ez egy erős fegyver lehet, ki tudja talán a végén még olvasni is tudsz majd másokban! És persze, segítesz azoknak akiknek segíteni kell vagy akarsz. Rafinált egy némber vagy te Mai!
*Röhög a dolgon. Meg kicsit magán is, sőt kicsit talán a bor is nevetteti.*
-Tudod lehet hogy holnap meghalunk, és sosem találkozunk többé, de azért örülök hogy megismertelek.
*Próbálja elővenni a kedves mosolyát, nem sűrűn szokta használni. Szerencsére Mai kisegíti az étel dolgában, így nem kényszerül a vak szerencsére a választással, amiért igencsak hálás.*
-Mi az a kaviár? És minek a kapitányának a kedvence?
*Látszik rajta az értetlenség, de azért elgondolkozik hogy végül melyik is legyen. Talán mire elfogy a bor sikerü eldönteni.*
-Te nem kérsz valamit?
*S közben míg az étel dolgát rágják meg, eszébe jut még valami.*
-Na és a barátnéd nem lesz mérges, hogy itt iszogatsz velem ?
//Mai//
*Rorkir Mai választ megmosolyogja, és biccent is egy párat egyetértése jeléül.*
-Pontosan! Én sem mondhattam volna szebben.
*Mondja ezt úgy, mintha egyébként ő köztudottan szépen szokott volna dolgokat mondani. A kérdésre meglazítja bőr alkarvédőjét és csupasszá teszi egész karját, majd a csuklólyát fordítja oda a lánynak. Még mindig ott vannak a láncnyomok, melyek maradandó károkat okoztak karján, és a lelkén is. Az sem biztos hogy nem égtek bele, nehéz megmondani ennyi év után a sebesülés okát.*
-Mikor fiatal voltam, gyermek, a klánomat elárulta egy kapzsi rohadék az egyik nomád törzsnek.
*Szerencsére van még egy másik bor előtte, különben most biztosan kellene rendelnie.*
-A szerencsések csatában haltak meg, de sokunkat elvitték rabszolgának. Csak hát..
*Felhörpint egy nagy kortyot, és széles vigyorral a képén lecsapja az asztalra a poharat.*
-Nem számoltak vele, hogy mitől vagyunk Vérgőzösek. Egy éjszaka kiszabadultam, és a többi már történelem. Meglepődnék ha egy is életben maradt volna, szerintem a nevükre sem emlékszik már senki.
*Kicsit elréved, mert nem is emlékszik, de úgy gondolja hogy legjobb tudomása szerint így van, úgyhogy nem kattog rajta tovább hogy esetleg egy-két patkány mégis megmenekült volna.*
-Áh értem!
*Csap az asztalra ismét csupasz tenyerével, de most egyáltalán más hangulatában. Boldog, hogy megértette a dolgot. Végre!*
-Végül is ez egy erős fegyver lehet, ki tudja talán a végén még olvasni is tudsz majd másokban! És persze, segítesz azoknak akiknek segíteni kell vagy akarsz. Rafinált egy némber vagy te Mai!
*Röhög a dolgon. Meg kicsit magán is, sőt kicsit talán a bor is nevetteti.*
-Tudod lehet hogy holnap meghalunk, és sosem találkozunk többé, de azért örülök hogy megismertelek.
*Próbálja elővenni a kedves mosolyát, nem sűrűn szokta használni. Szerencsére Mai kisegíti az étel dolgában, így nem kényszerül a vak szerencsére a választással, amiért igencsak hálás.*
-Mi az a kaviár? És minek a kapitányának a kedvence?
*Látszik rajta az értetlenség, de azért elgondolkozik hogy végül melyik is legyen. Talán mire elfogy a bor sikerü eldönteni.*
-Te nem kérsz valamit?
*S közben míg az étel dolgát rágják meg, eszébe jut még valami.*
-Na és a barátnéd nem lesz mérges, hogy itt iszogatsz velem ?
5063. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-25 17:41:27
Üzenet elküldve: 2024-04-25 17:41:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Bár az ismeretségük alig néhány fertályórára tehető, mégis valami olyan öröm önti el a válasza nyomán, amit meg sem tud magyarázni. Talán nem is kellene, hogy fontos legyen a válasz, neki mégis az. Az indulatra talán máskor hátra is hőkölne, de most jótékonyan hatja át a látvány mindenét.*
- El sem hiszed, hogy milyen jó ezt hallani. Nem tudnék olyat mondani, ami miatt ez megérhetné. Még ha most meghalok, talán az sem. De... mi az, hogy voltál már szolga?
*Pislog a másikra, talán nem ildomos ilyesmit kérdezni, de őt ez hidegen hagyja. Szeret kérdezni. Az sem túl természetes neki, hogy itt ül egy ilyen nagy idegennel és úgy hallgatja a szavait, mintha csak simogatások lennének, minden erő ellenére, nem most fogja visszafogni magát.
Bólogat csak, a félelem néha hasznos is tud lenni, mindössze nem szabad hogy áthasson mindent, mert akkor elfelejt az ember élni. Vagy jelenesetben a félember.*
- Ó, azért hazudnék, ha csak a jó hajtana. Olyan szerintem nincs, hogy csak az. Én ebből tanulok és igyekszem magamon is hasznosítani. Nem vagyok olyan nagy és erős, mint te, és fegyvert sem tudok forgatni, ezzel talán meg tudom védeni magam, esetenként mást is. Volt már, hogy jól jött. És nemhogy kihasználnák, még ellenállnak a dolognak. Sokan nem szeretik a változást.
*Na nem a harc hevében kezdene el megváltó szavakat mormolni, azt tudja, hogy butaság. De néhány észérv, vagy a magabiztosságának a demonstrálása már volt, hogy segített. És a körülötte lévőket jobb mederbe terelni, az nem csak a másiknak jó, hanem neki is. Fiatal még, majd egyszer rájön, hogy ez az út tényleg járható-e, vagy el kellene kezdeni leckéket venni a kaszárnyában.
Szemei aligha tudnának kiszáradni a pislogástól, nincs ez másképpen most sem, ahogy az erős és szép gyermekeiket emlegeti. Talán jobban örült volna, ha kap valami biztosítékot arról, hogy ám legyen, megkeresi, ha sikerült a terv, de nem ezt kapta. Egy kis töprengést viszont igen. Azt, hogy a félvérnek nem is hozhatna össze porontyot, inkább nem árulja el, haszontalanabbnak nem is érezhetné magát utána a másik szemében. Így csak hagyja elveszni a témát, de még kicsit kiélvezi a másik pillantását. Ami hirtelen nagyon közel kerül hozzá, a levegővétel ilyenkor pedig nem megy olyan szaporán. Végül csak az ételkínálat lesz a fontos, el is neveti magát, de nem a férfin kacag, hanem tulajdon gondolatain.*
- Hmm, mit ennél? Gondolom egy kis kaviárral és sajttal nem érnéd be. De hús az van. Trófeatál, az való neked. Biztos, hogy másnap is felébredsz. *Bár őszintén, fogalma sincs mi lehet rajta, de azért bőszen ajánlgatja.* - Kapitány kedvence...? Én még nem ettem, de jól megpakolt tálakat szolgálnak ki néha. *Közben a boráért nyúl, amiből az utolsó kortyot is megissza, még szerencse, hogy van előtte még egy.*
//Rorkir//
*Bár az ismeretségük alig néhány fertályórára tehető, mégis valami olyan öröm önti el a válasza nyomán, amit meg sem tud magyarázni. Talán nem is kellene, hogy fontos legyen a válasz, neki mégis az. Az indulatra talán máskor hátra is hőkölne, de most jótékonyan hatja át a látvány mindenét.*
- El sem hiszed, hogy milyen jó ezt hallani. Nem tudnék olyat mondani, ami miatt ez megérhetné. Még ha most meghalok, talán az sem. De... mi az, hogy voltál már szolga?
*Pislog a másikra, talán nem ildomos ilyesmit kérdezni, de őt ez hidegen hagyja. Szeret kérdezni. Az sem túl természetes neki, hogy itt ül egy ilyen nagy idegennel és úgy hallgatja a szavait, mintha csak simogatások lennének, minden erő ellenére, nem most fogja visszafogni magát.
Bólogat csak, a félelem néha hasznos is tud lenni, mindössze nem szabad hogy áthasson mindent, mert akkor elfelejt az ember élni. Vagy jelenesetben a félember.*
- Ó, azért hazudnék, ha csak a jó hajtana. Olyan szerintem nincs, hogy csak az. Én ebből tanulok és igyekszem magamon is hasznosítani. Nem vagyok olyan nagy és erős, mint te, és fegyvert sem tudok forgatni, ezzel talán meg tudom védeni magam, esetenként mást is. Volt már, hogy jól jött. És nemhogy kihasználnák, még ellenállnak a dolognak. Sokan nem szeretik a változást.
*Na nem a harc hevében kezdene el megváltó szavakat mormolni, azt tudja, hogy butaság. De néhány észérv, vagy a magabiztosságának a demonstrálása már volt, hogy segített. És a körülötte lévőket jobb mederbe terelni, az nem csak a másiknak jó, hanem neki is. Fiatal még, majd egyszer rájön, hogy ez az út tényleg járható-e, vagy el kellene kezdeni leckéket venni a kaszárnyában.
Szemei aligha tudnának kiszáradni a pislogástól, nincs ez másképpen most sem, ahogy az erős és szép gyermekeiket emlegeti. Talán jobban örült volna, ha kap valami biztosítékot arról, hogy ám legyen, megkeresi, ha sikerült a terv, de nem ezt kapta. Egy kis töprengést viszont igen. Azt, hogy a félvérnek nem is hozhatna össze porontyot, inkább nem árulja el, haszontalanabbnak nem is érezhetné magát utána a másik szemében. Így csak hagyja elveszni a témát, de még kicsit kiélvezi a másik pillantását. Ami hirtelen nagyon közel kerül hozzá, a levegővétel ilyenkor pedig nem megy olyan szaporán. Végül csak az ételkínálat lesz a fontos, el is neveti magát, de nem a férfin kacag, hanem tulajdon gondolatain.*
- Hmm, mit ennél? Gondolom egy kis kaviárral és sajttal nem érnéd be. De hús az van. Trófeatál, az való neked. Biztos, hogy másnap is felébredsz. *Bár őszintén, fogalma sincs mi lehet rajta, de azért bőszen ajánlgatja.* - Kapitány kedvence...? Én még nem ettem, de jól megpakolt tálakat szolgálnak ki néha. *Közben a boráért nyúl, amiből az utolsó kortyot is megissza, még szerencse, hogy van előtte még egy.*
5062. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-25 00:17:48
Üzenet elküldve: 2024-04-25 00:17:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Igen igen. Valami ilyesmi rémlik nekem is.
*Bólogat, de egyébként fogalma sincs mennyiről beszéltek neki a részegek a kikötőben, vagy a vaskorsóban mikor elkezdődött az a bizonyos bunyó. Szokatlan dolog az hogy Rorkir viszonylag bölcs dolgokat mondjon egy asztalnál, s aztán még azt is a fejéhez vágják hogy igaza van. Nem is nagyon tudja hogy mit feleljen, csak meglepetten bámul maga elé. Az utána következő kérdésre viszont pontosan tudja hogy mit feleljen. Szinte még gondolkodnia sem kell, rögtön rávágja.*
-Lószart!
*Hörgi fel indulatosan, mégis valami furcsa mosollyal az arcán.*
-Azt választanám hogy bassza meg. Egyszer voltam már szolga, soha többé.
*És ha eddig nem verte le a pohara tartalmát, hogy biztosan megteszi egy szuszra.*
-Milyen élet volna az egyébként is?
*Legyint kezével, mert biztos megint fecsegni kezdene ha elkezdené részletezni, azt meg mégsem szeretné hogy elterjedjen róla hogy micsoda egy szószátyár alak.*
-Ne aggódj, mindenki fél néha. Anélkül nem is lehetnél bátor, csak vakmerő. Vagy bolond. Egyik sem túl szerencsés.
*Felröhög, mert eszébe jutnak olyan korábbi bajtársai akik bizonyosan bolondok lehettek. De utána csöndben marad és kedvesen meghallgatja Mait hogy végtére is milyen indíttatásból tűzte ki célul magának azokat a célokat amikről korábban beszélt. Egy darabig csak néha hümment egyet, jelzésként adva hogy itt van és figyel.*
-Akkor ez amolyan ravasz dolog végső soron?
*Erősen járnak a gondolatai.*
-Áh értem. Szóval akkor a színtiszta jóság hajt? Hogy segíts azokon akik nem tudnak magukon? Végül is ez merész dolog is lehet. Mások harcait vívni helyettük. Hmm. Nem félsz hogy ki fognak használni?
*Közben az is eszébe jut, hogy vajon létezik-e olyan ezen a világon, hogy önzetlen jóság, mert egyébként eddig erre sosem gondolt. Bár valójában nem igen hiszi hogy volna. A kujon ajánlatára Mai egy aprócska pirkanáson az arcán kívül elutasítóan felel, Rorkir pedig úgy kezeli ezt, mintha csak valakinek a lovát kérte volna kölcsön.*
-Rendben. Kár, pedig szép és erős gyermekeink is lehettek volna.
*Bár abban nem biztos hogy könnyen menne az életadás, nincs olyan szép széles csípője a lánynak mint Rheiának. Még egy pillanatra igyekszik elkapni a másik tekintetét, aztán egészen máson jár a figyelme. Közelebb is hajol az asztalhoz.*
-De... Kérnék valamit. Azt mondtad hogy olvasol beszédet igaz?
*Még egy kicsit közelebb hajol.*
-Mit lehet itt enni, ami nem mérgez meg és túlélem az éjszakát tőle?
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Igen igen. Valami ilyesmi rémlik nekem is.
*Bólogat, de egyébként fogalma sincs mennyiről beszéltek neki a részegek a kikötőben, vagy a vaskorsóban mikor elkezdődött az a bizonyos bunyó. Szokatlan dolog az hogy Rorkir viszonylag bölcs dolgokat mondjon egy asztalnál, s aztán még azt is a fejéhez vágják hogy igaza van. Nem is nagyon tudja hogy mit feleljen, csak meglepetten bámul maga elé. Az utána következő kérdésre viszont pontosan tudja hogy mit feleljen. Szinte még gondolkodnia sem kell, rögtön rávágja.*
-Lószart!
*Hörgi fel indulatosan, mégis valami furcsa mosollyal az arcán.*
-Azt választanám hogy bassza meg. Egyszer voltam már szolga, soha többé.
*És ha eddig nem verte le a pohara tartalmát, hogy biztosan megteszi egy szuszra.*
-Milyen élet volna az egyébként is?
*Legyint kezével, mert biztos megint fecsegni kezdene ha elkezdené részletezni, azt meg mégsem szeretné hogy elterjedjen róla hogy micsoda egy szószátyár alak.*
-Ne aggódj, mindenki fél néha. Anélkül nem is lehetnél bátor, csak vakmerő. Vagy bolond. Egyik sem túl szerencsés.
*Felröhög, mert eszébe jutnak olyan korábbi bajtársai akik bizonyosan bolondok lehettek. De utána csöndben marad és kedvesen meghallgatja Mait hogy végtére is milyen indíttatásból tűzte ki célul magának azokat a célokat amikről korábban beszélt. Egy darabig csak néha hümment egyet, jelzésként adva hogy itt van és figyel.*
-Akkor ez amolyan ravasz dolog végső soron?
*Erősen járnak a gondolatai.*
-Áh értem. Szóval akkor a színtiszta jóság hajt? Hogy segíts azokon akik nem tudnak magukon? Végül is ez merész dolog is lehet. Mások harcait vívni helyettük. Hmm. Nem félsz hogy ki fognak használni?
*Közben az is eszébe jut, hogy vajon létezik-e olyan ezen a világon, hogy önzetlen jóság, mert egyébként eddig erre sosem gondolt. Bár valójában nem igen hiszi hogy volna. A kujon ajánlatára Mai egy aprócska pirkanáson az arcán kívül elutasítóan felel, Rorkir pedig úgy kezeli ezt, mintha csak valakinek a lovát kérte volna kölcsön.*
-Rendben. Kár, pedig szép és erős gyermekeink is lehettek volna.
*Bár abban nem biztos hogy könnyen menne az életadás, nincs olyan szép széles csípője a lánynak mint Rheiának. Még egy pillanatra igyekszik elkapni a másik tekintetét, aztán egészen máson jár a figyelme. Közelebb is hajol az asztalhoz.*
-De... Kérnék valamit. Azt mondtad hogy olvasol beszédet igaz?
*Még egy kicsit közelebb hajol.*
-Mit lehet itt enni, ami nem mérgez meg és túlélem az éjszakát tőle?
5061. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-23 19:00:10
Üzenet elküldve: 2024-04-23 19:00:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Ő viszont túl sokat is hallotta ezt a nevet, csak bólogat. Tetszik neki, ahogy a nevet kiejti. Egy biztos, Mai semmilyen istennel nem tervez lepaktálni, bőven elég volt neki az, amit eddig hallott. Bár valamiben hinni, ami reményt ad, nem rossz dolog, de neki legyen inkább az a tudás, amit ő szerez meg.*
- Nem ástam bele magam, kettőről biztos tudok. Ez is sokkal több, mint amiről akartam.
*Emeli ajkához a bort, s hallgatja a másik tényleg bölcsnek tűnő szavait. Bevillan az is, hogy a halhatatlanság kérdése valóban nem teljesen igaz. Nori is csak egy alkalomra szólóan kapta meg ezt az esélyt, a másodiknál ő is el fog tűnni a világról, aminek a gondolata furcsán félelmetes, sokkal jobban az, mintha Mai életéről lenne szó.*
- Hm, igazad van. *Mélyed bele egy kissé a gondolataiba, kékjeit a férfin hagyva. Sokkal többet tud ő és sokkal több tapasztalata is van. Erről legalábbis biztosan.*
- De ha kapnál lehetőséget arra, hogy egyszer segít rajtad egy istenség, visszahoz a biztos halálból, de cserébe szolgálnod kell, mit választanál? Neked megérné? *Neki ez fontos kérdés, mert a saját válaszát tudja, és sajnos másét is. Nagyon örülne, ha azt hallaná, amit ő is gondol.*
- A félelem csak megakadályoz rengeteg mindenben, de azért én néha szoktam. *Nem olyan vakmerő, de nem is terheli magát fölöslegesen ezzel az érzéssel.*
- Hogy én? Dehogy. Én nagyon jól megvagyok ezek nélkül is. *Neveti el magát, ha valamit sziklaszilárdan tud magáról, az az, hogy őt kerüljék el ezek a természetfelettiek. De azt, hogy mi az igazi indíttatása a lélek kutatásának, megint egy másik kérdés.*
- Mindenképpen erősít az ilyesfajta tudás, azt gondolom. Lehet haszna is, ha ezért valaki hálás. Jól tud jönni. Vagy ha más előtt jársz néhány lépéssel. De végső soron... tudom milyen, ha senkid nincs. Nekem sosem volt. Talán ezért szeretnék másnak esélyt adni, ha egyedül nem megy. *Megrándítja a vállát, ez túl bután hangzik, hiszen miért is kéne bárkin segíteni? De ő ilyen. Értékel minden hasonló cselekedetet, főleg mert ő ebben mindig hiányt szenvedett.* - És persze ezzel még kevesek próbálkoztak, ki tudja mire bukkanok rá.
*Talán most egy egészen enyhén zavarban van, mert nehezen fejezi ki a gondolatait ezzel kapcsolatban. Lélekről magyarázni egy harcosnak? Meg is rázza a fejét. Sosem hiszi el, hogy ez bárkit érdekelhet.
Döbbenetét megpróbálja palástolni, de egy enyhe pír mégis megszínezi orcáját. A hallott szavak hízelgőek, de végignézve a másik testén és annak nagyságán hirtelen megfagyasztja benne a levegőt. Olyan apró ehhez a férfihoz képest, hogy az első gondolata az, hogyha valamibe belehalna, az ez lenne. Bár szép halálnak tartják. A következő, pedig az, hogy szíve szerint, már most indulna. Valamiért furcsamód vonzódik. De Nori-ra mégsem fekhetnek rá.*
- Szerezd vissza azt a tíz éved. Utána a tiéd vagyok. Teljesen. *Fúrja mélyebbre szemeit a másikéba. Nincs eltelve magától, hogy azt higgye, megéri ez a másiknak, de miért is ne adhatna egy plusz motivációt. Na, nem mintha tudna ellenkezni, ha a hátára dobná és felvinné.*
//Rorkir//
*Ő viszont túl sokat is hallotta ezt a nevet, csak bólogat. Tetszik neki, ahogy a nevet kiejti. Egy biztos, Mai semmilyen istennel nem tervez lepaktálni, bőven elég volt neki az, amit eddig hallott. Bár valamiben hinni, ami reményt ad, nem rossz dolog, de neki legyen inkább az a tudás, amit ő szerez meg.*
- Nem ástam bele magam, kettőről biztos tudok. Ez is sokkal több, mint amiről akartam.
*Emeli ajkához a bort, s hallgatja a másik tényleg bölcsnek tűnő szavait. Bevillan az is, hogy a halhatatlanság kérdése valóban nem teljesen igaz. Nori is csak egy alkalomra szólóan kapta meg ezt az esélyt, a másodiknál ő is el fog tűnni a világról, aminek a gondolata furcsán félelmetes, sokkal jobban az, mintha Mai életéről lenne szó.*
- Hm, igazad van. *Mélyed bele egy kissé a gondolataiba, kékjeit a férfin hagyva. Sokkal többet tud ő és sokkal több tapasztalata is van. Erről legalábbis biztosan.*
- De ha kapnál lehetőséget arra, hogy egyszer segít rajtad egy istenség, visszahoz a biztos halálból, de cserébe szolgálnod kell, mit választanál? Neked megérné? *Neki ez fontos kérdés, mert a saját válaszát tudja, és sajnos másét is. Nagyon örülne, ha azt hallaná, amit ő is gondol.*
- A félelem csak megakadályoz rengeteg mindenben, de azért én néha szoktam. *Nem olyan vakmerő, de nem is terheli magát fölöslegesen ezzel az érzéssel.*
- Hogy én? Dehogy. Én nagyon jól megvagyok ezek nélkül is. *Neveti el magát, ha valamit sziklaszilárdan tud magáról, az az, hogy őt kerüljék el ezek a természetfelettiek. De azt, hogy mi az igazi indíttatása a lélek kutatásának, megint egy másik kérdés.*
- Mindenképpen erősít az ilyesfajta tudás, azt gondolom. Lehet haszna is, ha ezért valaki hálás. Jól tud jönni. Vagy ha más előtt jársz néhány lépéssel. De végső soron... tudom milyen, ha senkid nincs. Nekem sosem volt. Talán ezért szeretnék másnak esélyt adni, ha egyedül nem megy. *Megrándítja a vállát, ez túl bután hangzik, hiszen miért is kéne bárkin segíteni? De ő ilyen. Értékel minden hasonló cselekedetet, főleg mert ő ebben mindig hiányt szenvedett.* - És persze ezzel még kevesek próbálkoztak, ki tudja mire bukkanok rá.
*Talán most egy egészen enyhén zavarban van, mert nehezen fejezi ki a gondolatait ezzel kapcsolatban. Lélekről magyarázni egy harcosnak? Meg is rázza a fejét. Sosem hiszi el, hogy ez bárkit érdekelhet.
Döbbenetét megpróbálja palástolni, de egy enyhe pír mégis megszínezi orcáját. A hallott szavak hízelgőek, de végignézve a másik testén és annak nagyságán hirtelen megfagyasztja benne a levegőt. Olyan apró ehhez a férfihoz képest, hogy az első gondolata az, hogyha valamibe belehalna, az ez lenne. Bár szép halálnak tartják. A következő, pedig az, hogy szíve szerint, már most indulna. Valamiért furcsamód vonzódik. De Nori-ra mégsem fekhetnek rá.*
- Szerezd vissza azt a tíz éved. Utána a tiéd vagyok. Teljesen. *Fúrja mélyebbre szemeit a másikéba. Nincs eltelve magától, hogy azt higgye, megéri ez a másiknak, de miért is ne adhatna egy plusz motivációt. Na, nem mintha tudna ellenkezni, ha a hátára dobná és felvinné.*
5060. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-23 17:55:03
Üzenet elküldve: 2024-04-23 17:55:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tényleg egészen felizgatja ez az ötlet. Talán egyszer hallott már erről az istenségről de akkor valahogy nem igazán foglalkozott vele. Most viszont egészen eljátszik a gondolattal. Micsoda dicsőség lenne! A ősei büszkék lennének rá, az egyszer biztos.*
-Saterett, azt mondod?
*Próbálja kiejteni a nevet, de kicsit darabosra sikerül.*
-Lehet hogy mondta már valaki, de nem rémlik.
*Megvonja vállait.*
-Amúgyis olyan sok istent imádnak errefelé... Nehéz kiigazodni rajta.
*Rorkirnak legalábbis mindenképp. Aztán tovább hallgatja Mait, és egyre csak arra gondol, hogy akármennyire is nem az eszéről híres, az élet néhány egyszerű törvényét nagyon is jól ismeri. Széles mosollyal az arcán felel.*
-Biztos sok dolgot tudsz, az emberekből, a mágiáról, a világ működéséről. De hadd mondjak valamit. Nincs olyan hogy halhatatlan.
*Az utolsó mondat minden egyes szavát erőteljesen megnyomja.*
-Mindent meg lehet ölni, minden meghal egyszer, semmi sem tart örökké. Talán tovább él máshogy, talán a szelleme figyel, vagy visszatér az életbe. ~Ahogy Yagnar is. De végtére is ő is meghalt előtte.~ Ez az élet egyetlen megkerülhetetlen törvénye, még ha néha páran próbálnak is ügyesen trükközni vele, idővel mindenkit beér a végzet.
*Kihúzza magát az asztalnál.*
-Ezért is hülyeség félni. A végzet elől nem lehet elmenekülni, legfeljebb még egy éjszakát alhatsz reszketve mint egy borjú.
*Mindig is mókásnak találta ezeket az alakokat. És az könnyen érződhet hogy Rorkir most nem Mai-ra gondol konkrétan, hanem általában az emberekre. Közben nagyot kortyol a borba, majd elégedett sóhajjal fújja ki a forró levegőt a torkából.*
-Hát ez igazán nemes cél. A fény papjai nem ilyesmivel foglalkoznak? Lehet hogy ők sem szívlelik ezt a véristent nem? Beállhatnál közéjük.
*Ezt bezzeg ismeri, még a legutóbbi Artheniori látogatása nyomán.*
-És úgy gondolod hogy azzal hogy másoknak segítesz, azzal magadnak is segítesz?
*Bár egyébként sosem gondolta volna, hogy valakit ez tehet boldoggá, vagy ezt keresi az életben, de ha már így hozta a sors, kíváncsi rá, hogy milyen indíttatásból csinál valaki iylesmit. Aztán akarva akaratlanul mégiscsak ott köt ki a beszélgetés ahol a part szakad, Rorkir pedig nem a szavak embere. Sosem rejti véka alá gondolatait, az érzéseit vagy a vágyait. És nincs egy másként most sem.*
-Megisszuk ezt a bort, s talán eszünk valamit, *Mert egyébként kezd megéhezni erre a jó társaságra.*
aztán felviszlek a szobádba és a magamévá teszlek.
*Rezzenéstelen arccal közli ezt, majd aprót kortyol az italból.*
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tényleg egészen felizgatja ez az ötlet. Talán egyszer hallott már erről az istenségről de akkor valahogy nem igazán foglalkozott vele. Most viszont egészen eljátszik a gondolattal. Micsoda dicsőség lenne! A ősei büszkék lennének rá, az egyszer biztos.*
-Saterett, azt mondod?
*Próbálja kiejteni a nevet, de kicsit darabosra sikerül.*
-Lehet hogy mondta már valaki, de nem rémlik.
*Megvonja vállait.*
-Amúgyis olyan sok istent imádnak errefelé... Nehéz kiigazodni rajta.
*Rorkirnak legalábbis mindenképp. Aztán tovább hallgatja Mait, és egyre csak arra gondol, hogy akármennyire is nem az eszéről híres, az élet néhány egyszerű törvényét nagyon is jól ismeri. Széles mosollyal az arcán felel.*
-Biztos sok dolgot tudsz, az emberekből, a mágiáról, a világ működéséről. De hadd mondjak valamit. Nincs olyan hogy halhatatlan.
*Az utolsó mondat minden egyes szavát erőteljesen megnyomja.*
-Mindent meg lehet ölni, minden meghal egyszer, semmi sem tart örökké. Talán tovább él máshogy, talán a szelleme figyel, vagy visszatér az életbe. ~Ahogy Yagnar is. De végtére is ő is meghalt előtte.~ Ez az élet egyetlen megkerülhetetlen törvénye, még ha néha páran próbálnak is ügyesen trükközni vele, idővel mindenkit beér a végzet.
*Kihúzza magát az asztalnál.*
-Ezért is hülyeség félni. A végzet elől nem lehet elmenekülni, legfeljebb még egy éjszakát alhatsz reszketve mint egy borjú.
*Mindig is mókásnak találta ezeket az alakokat. És az könnyen érződhet hogy Rorkir most nem Mai-ra gondol konkrétan, hanem általában az emberekre. Közben nagyot kortyol a borba, majd elégedett sóhajjal fújja ki a forró levegőt a torkából.*
-Hát ez igazán nemes cél. A fény papjai nem ilyesmivel foglalkoznak? Lehet hogy ők sem szívlelik ezt a véristent nem? Beállhatnál közéjük.
*Ezt bezzeg ismeri, még a legutóbbi Artheniori látogatása nyomán.*
-És úgy gondolod hogy azzal hogy másoknak segítesz, azzal magadnak is segítesz?
*Bár egyébként sosem gondolta volna, hogy valakit ez tehet boldoggá, vagy ezt keresi az életben, de ha már így hozta a sors, kíváncsi rá, hogy milyen indíttatásból csinál valaki iylesmit. Aztán akarva akaratlanul mégiscsak ott köt ki a beszélgetés ahol a part szakad, Rorkir pedig nem a szavak embere. Sosem rejti véka alá gondolatait, az érzéseit vagy a vágyait. És nincs egy másként most sem.*
-Megisszuk ezt a bort, s talán eszünk valamit, *Mert egyébként kezd megéhezni erre a jó társaságra.*
aztán felviszlek a szobádba és a magamévá teszlek.
*Rezzenéstelen arccal közli ezt, majd aprót kortyol az italból.*
5059. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-23 10:33:10
Üzenet elküldve: 2024-04-23 10:33:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Már azt is utálja, ha szóba kerül a vérmágia, mert első kézből látja, milyen pusztítást végez az ember lelkében és testében is. Neki ez a mágia egyenlő Sa'Tereth egész lényével, nem tud és nem is akar különbséget tenni. Jobb volt az a békés tudatlanság, amíg a létezéséről sem tudott, de valahogy minden nap hall róla egy kis foszlányt barátnője révén. Aki nemmellesleg miatta fekszik éppen olyan ramaty állapotban az egyik szobában. Egyre szívesebben ontja viszont a szavakat, amikor azt látja, hogy Rorkir szeme csillogásnak indul. Ki hitte volna, hogy ezzel lehet feltüzelni? Arra mondjuk nem volt felkészülve, hogy nem az „istenes varázsló” témakör doppingolja, hanem hogy kedve támadt megküzdeni eggyel. Vagy magával az istennel.*
- Igen, az a neve, hogy Sa'Tereth. Te még nem is hallottál róla? *Csodálkozik.* - Mondjuk én sem ismerem túlságosan, viszont amit tudok róla, az tényleg az. Gusztustalan. És félelmetes.
*Néhány napja még ő is majdnem megtapasztalta az erejét a saját bőrén, micsoda szerencse, hogy nem sikerült.
A nagyember elgondolkodik hogyan is lehet egy istenséget meggyilkolni, erre egy kissé elfehéredik az amúgy is alabástrom bőre. *
- Tudod, aki halhatatlanságot képes adni másnak, azt nem hiszem, hogy egy penge megöli. Természetfelettinek gondolom természetfeletti az ellenfele is. Bár, te már megküzdöttél párral. Hmm… Egy kis kutatást megérne. *Bár meglepődött, de úgy tűnődik el rajta, mint a másik, mindössze ő nem kap tőle vérszemet. Ő csak Nori istenére gondol. Sokkal szebb élet lenne ez nélküle. Majd ráér gondolkodni, miért is ragadtatta el így a másikat az ötlet. Ahogy azon is, hogy őt ez miért nem rettenti meg egy kis sápadásnál jobban. Ő csak figyeli a másikat, minden rezdülését, ahogy átalakítja vonásait az a mámorító érzés, amit a megküzdés gondolata okoz. Olyan elemi, és mély. Talán még nézte volna egy darabig. Nehezen keveredik vissza a könnyedebb témához.*
- Ez nagyon le van így egyszerűsítve, de igen. Na meg annyi bomlott elme van, amit, ha megértene valaki, talán segíthetne rajtuk. Talán nem. De ha valakinek ez sikerülni fog, az én leszek. *Már most büszke magára, mert így is annyi mindent tanult, ami segítségére van, és még elég fiatal. Ha csak nem öli meg valaki útközben, akkor elég messzire juthat.
Nézi a másik nagy kezeit, ahogy táncot jár benne a pohár. Felvonja a szemöldökét, érdeklődve állja a tekintetet, mit is gondol szórakozásul mutatni neki.*
- Kíváncsivá tettél. Bár nem kételkedek. Mégis milyen izgalmakra számíthatok? *Mosolyodik el. Nagyon ráférne akár most is, de Nori-t mégsem hagyhatja itt.*
//Rorkir//
*Már azt is utálja, ha szóba kerül a vérmágia, mert első kézből látja, milyen pusztítást végez az ember lelkében és testében is. Neki ez a mágia egyenlő Sa'Tereth egész lényével, nem tud és nem is akar különbséget tenni. Jobb volt az a békés tudatlanság, amíg a létezéséről sem tudott, de valahogy minden nap hall róla egy kis foszlányt barátnője révén. Aki nemmellesleg miatta fekszik éppen olyan ramaty állapotban az egyik szobában. Egyre szívesebben ontja viszont a szavakat, amikor azt látja, hogy Rorkir szeme csillogásnak indul. Ki hitte volna, hogy ezzel lehet feltüzelni? Arra mondjuk nem volt felkészülve, hogy nem az „istenes varázsló” témakör doppingolja, hanem hogy kedve támadt megküzdeni eggyel. Vagy magával az istennel.*
- Igen, az a neve, hogy Sa'Tereth. Te még nem is hallottál róla? *Csodálkozik.* - Mondjuk én sem ismerem túlságosan, viszont amit tudok róla, az tényleg az. Gusztustalan. És félelmetes.
*Néhány napja még ő is majdnem megtapasztalta az erejét a saját bőrén, micsoda szerencse, hogy nem sikerült.
A nagyember elgondolkodik hogyan is lehet egy istenséget meggyilkolni, erre egy kissé elfehéredik az amúgy is alabástrom bőre. *
- Tudod, aki halhatatlanságot képes adni másnak, azt nem hiszem, hogy egy penge megöli. Természetfelettinek gondolom természetfeletti az ellenfele is. Bár, te már megküzdöttél párral. Hmm… Egy kis kutatást megérne. *Bár meglepődött, de úgy tűnődik el rajta, mint a másik, mindössze ő nem kap tőle vérszemet. Ő csak Nori istenére gondol. Sokkal szebb élet lenne ez nélküle. Majd ráér gondolkodni, miért is ragadtatta el így a másikat az ötlet. Ahogy azon is, hogy őt ez miért nem rettenti meg egy kis sápadásnál jobban. Ő csak figyeli a másikat, minden rezdülését, ahogy átalakítja vonásait az a mámorító érzés, amit a megküzdés gondolata okoz. Olyan elemi, és mély. Talán még nézte volna egy darabig. Nehezen keveredik vissza a könnyedebb témához.*
- Ez nagyon le van így egyszerűsítve, de igen. Na meg annyi bomlott elme van, amit, ha megértene valaki, talán segíthetne rajtuk. Talán nem. De ha valakinek ez sikerülni fog, az én leszek. *Már most büszke magára, mert így is annyi mindent tanult, ami segítségére van, és még elég fiatal. Ha csak nem öli meg valaki útközben, akkor elég messzire juthat.
Nézi a másik nagy kezeit, ahogy táncot jár benne a pohár. Felvonja a szemöldökét, érdeklődve állja a tekintetet, mit is gondol szórakozásul mutatni neki.*
- Kíváncsivá tettél. Bár nem kételkedek. Mégis milyen izgalmakra számíthatok? *Mosolyodik el. Nagyon ráférne akár most is, de Nori-t mégsem hagyhatja itt.*
5058. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-22 22:43:44
Üzenet elküldve: 2024-04-22 22:43:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
-Akkor máris jó úton haladsz.
*Kacsint a lányra, de egyébként tényleg mindig jó látnia azt, amikor valaki egyszerűen csak azt teszi amit akar. Főleg itt a kikötőben olyan sokan szenvednek a saját nyomorúságuk miatt, mert lusták lépni, vagy félnek cselekedni, vagy csak egyszerűen túl gyengék. ~Hány jó fívérem élhetne helyettük.~*
-A jóból keveset mérnek, talán ezért.
*Nem tudja eldönteni hogy a bor, vagy Mai társasága hozza ki belőle ezeket a bölcs szavakat, tán az egész elmúlt tél óta összesen nem mondott ennyi mindent. Mikor viszont azt mondja, hogy ő ismer ilyen istenes mágus varázsló alakot, összeborzolja a szemöldökét. ~Talán a fejét kéne vennem, biztos jó kihívás lenne.~ De a történet tovább folytatódik, és Rorkir szeme egészen kezd felcsillanni. Mintha beleköltözne az élet.*
-Vérmágia. Gusztustalanul hangzik. És ennek az egésznek van egy istene ami mindenféle gonosz dolgokra veszi rá a híveit??
*Nagyot kortyol a borába, majd az asztalra hajol.*
-Vajon hogy kell megölni egy istent?
*Egészen elmereng a gondolataiban, az lenne csak az igazán dicső tett, ha megölne egy istent. Rheia is biztos büszke lenne rá, és Yagnar is dicső lakomával fogadná. Ebben szinte biztos.*
- Miféle penge fogná a húsát? Azt hiszem ennek is utána kéne nézni abban a könyvtárban.
*Szinte vicsorog az elképzeléstől, hogy megküzdjön egy istennel. A gondolat is elég hogy forrjon a vére. Nem is kellene hogy győzzön. Megelégedne a ténnyel is, hogy megpróbálta.*
-Megértem egyébként.
*Próbál kicsit visszanavigálni a beszélgetéshez, mert túlságosan elkalandozott. A bókra, vagy legalábbis amennyit kiért belőle csak meghajtja fejét. Próbálja úgy mint ahogy a nemes lovagok szokták, de nyilván nem megy neki úgy. A szándék a lényeg. Aztán pedig nem szól közbe, hagyja hogy meséljen kicsit magáról Mai, egyébként is kíváncsi rá hogy mivel tölti az idejét, miféle félember ő.*
-És mit kutatsz az emberekben? Hogy milyenek, mit miért csinálnak meg ilyesmi?
*Őszintén kérdezi, mert soha senki nem mondott még neki ilyet, és nem tudja feltétlenül hová tenni.*
-Nos ha szórakozásra vágysz...
*Megforgatja kezében a boros poharat párszor, mielőtt visszavezetné tekintetét a lány kékjeire.*
-Biztosan tudok mutatni pár izgalmas dolgot.
//Mai//
-Akkor máris jó úton haladsz.
*Kacsint a lányra, de egyébként tényleg mindig jó látnia azt, amikor valaki egyszerűen csak azt teszi amit akar. Főleg itt a kikötőben olyan sokan szenvednek a saját nyomorúságuk miatt, mert lusták lépni, vagy félnek cselekedni, vagy csak egyszerűen túl gyengék. ~Hány jó fívérem élhetne helyettük.~*
-A jóból keveset mérnek, talán ezért.
*Nem tudja eldönteni hogy a bor, vagy Mai társasága hozza ki belőle ezeket a bölcs szavakat, tán az egész elmúlt tél óta összesen nem mondott ennyi mindent. Mikor viszont azt mondja, hogy ő ismer ilyen istenes mágus varázsló alakot, összeborzolja a szemöldökét. ~Talán a fejét kéne vennem, biztos jó kihívás lenne.~ De a történet tovább folytatódik, és Rorkir szeme egészen kezd felcsillanni. Mintha beleköltözne az élet.*
-Vérmágia. Gusztustalanul hangzik. És ennek az egésznek van egy istene ami mindenféle gonosz dolgokra veszi rá a híveit??
*Nagyot kortyol a borába, majd az asztalra hajol.*
-Vajon hogy kell megölni egy istent?
*Egészen elmereng a gondolataiban, az lenne csak az igazán dicső tett, ha megölne egy istent. Rheia is biztos büszke lenne rá, és Yagnar is dicső lakomával fogadná. Ebben szinte biztos.*
- Miféle penge fogná a húsát? Azt hiszem ennek is utána kéne nézni abban a könyvtárban.
*Szinte vicsorog az elképzeléstől, hogy megküzdjön egy istennel. A gondolat is elég hogy forrjon a vére. Nem is kellene hogy győzzön. Megelégedne a ténnyel is, hogy megpróbálta.*
-Megértem egyébként.
*Próbál kicsit visszanavigálni a beszélgetéshez, mert túlságosan elkalandozott. A bókra, vagy legalábbis amennyit kiért belőle csak meghajtja fejét. Próbálja úgy mint ahogy a nemes lovagok szokták, de nyilván nem megy neki úgy. A szándék a lényeg. Aztán pedig nem szól közbe, hagyja hogy meséljen kicsit magáról Mai, egyébként is kíváncsi rá hogy mivel tölti az idejét, miféle félember ő.*
-És mit kutatsz az emberekben? Hogy milyenek, mit miért csinálnak meg ilyesmi?
*Őszintén kérdezi, mert soha senki nem mondott még neki ilyet, és nem tudja feltétlenül hová tenni.*
-Nos ha szórakozásra vágysz...
*Megforgatja kezében a boros poharat párszor, mielőtt visszavezetné tekintetét a lány kékjeire.*
-Biztosan tudok mutatni pár izgalmas dolgot.
5057. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-22 19:20:50
Üzenet elküldve: 2024-04-22 19:20:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Csak bólogat serényen. Ő sem gondolta volna, hogy a másikkal ilyen jól ki lehet jönni, de talán nem hagyta cserben emberismerete, hiszen ha valami veszélyt érzett volna igazán, akkor visszasunnyogott volna a szobájába. Vagy pont nem, valamiért imádja a lehetetlen helyzeteket.*
- Most veled akarok inni. Jé, pont azt teszem.
*Nevetgél ő is, szereti ezt az önfeledt állapotot. Persze a bor sem hat rá olyan nehezen, de azért még csak egy halovány segítséget nyújt, mintsem részeg legyen tőle.*
- Senki nem nézi ki, de legalább meglepetést okozok. Azt mondjuk kevesen szeretik. *Forgatja kezében a poharat, nézve, hogy már szinte üres, de annyi baj legyen.*
- Ó, én ismerek egy ilyet. Nem rémes alak, de rémes dolgokra készteti az az isten. Bárcsak lehetne rá hatni, de úgy elvakítja őt, mint... hát mint az istenek. *Nem érti, miért fejezi ki magát ilyen egyszerűen, hol vannak Mai szövevényes bölcsességei? Talán csak jó, hogy nem kell előadnia magát.* - Vérmágia. Ad valamit, de duplán vesz el. Tudod, ha feláldozod a kecskét, kapsz érte valamit, amiért megérte. De ez azt teszi, hogy adsz egy kecskét, ad érte valamit, aztán elveszi a fejed felől a házat is, mert megteheti. Undorító. *Fintorog, de elhessegeti a gondolatot, túl jól érzi magát ahhoz, hogy most ilyenekkel foglalkozzon. És persze fel is tűnik neki a másik vizslató tekintete, s úgy tesz, mintha nem észlelné, de valahogy mégis jobban kihúzza magát és véletlenül a haját is oldalra sepri, hogy tekergetni tudja, miközben beszél. Nem túl tudatosan ugyan, de ezt a reakciót szüli.
Az újabb két-két pohár bor azért elgondolkodtatja, de végül is ő most "itthon" van, az sem baj, ha kicsit imbolyogva talál majd be a bérelt szobába.*
- Köszönöm! *Emeli meg az újra teli poharat.* - Szép, mert ilyesmire vágyok. Na jó, kevesebb vérrel. De tudod értem senki nem állt még ki, ezért csodálom azokat, akiknek van annyira fontos valami, hogy megtegye.
*Legalább magáért kiállt, ha érte más nem is, ezt elismeri.
Figyelmesen hallgat minden szót, szinte csüng a másik szavain, olyan más szeletet mutat neki a világból, na meg az az erő, ami körülötte vibrál, az is elég magával ragadó. *
- Szóval elveszed ami kell, még szerencse hogy látszol olyan erősnek, hogy el is hiszem.
*Nem biztos, hogy arról beszél, amiről a másik, de egy újabb korty borral visszafojtja magába az ő tulajdon gondolatait. Talán nem volt túl kétértelmű. A következő kérdés viszont egy kicsit arcon csapja. Szokott ő segíteni mindenkinek, beáldozni magát meg főleg, de hogy ő mit szeret?*
- Amit én szeretek, az talán neked nem olyan izgalmas. Tanulni szeretek és kutatni az emberekben. Meglátni, hogy hogyan oldhatok meg helyzeteket inkább szavakkal, mintsem fegyverrel. Az ellentéted vagyok, de mégsem. Én a szavaimmal érem el amit akarok. Nem boszorkányság, nem varázslat, egyszerűen csak figyelek. Izgalmasabb, mint hinnéd. Nekem legalábbis. De, nem túl régóta vagyok még a magam ura, így kevesebb szórakozásban volt részem, mint szerettem volna.
*Megered a nyelve, s talán nem azt hallja a másik, hogy hogyan szeret mulatni, mi az amitől ő olyan hihetetlenül szórakoztató, de ez ő. Ez Mai.*
//Rorkir//
*Csak bólogat serényen. Ő sem gondolta volna, hogy a másikkal ilyen jól ki lehet jönni, de talán nem hagyta cserben emberismerete, hiszen ha valami veszélyt érzett volna igazán, akkor visszasunnyogott volna a szobájába. Vagy pont nem, valamiért imádja a lehetetlen helyzeteket.*
- Most veled akarok inni. Jé, pont azt teszem.
*Nevetgél ő is, szereti ezt az önfeledt állapotot. Persze a bor sem hat rá olyan nehezen, de azért még csak egy halovány segítséget nyújt, mintsem részeg legyen tőle.*
- Senki nem nézi ki, de legalább meglepetést okozok. Azt mondjuk kevesen szeretik. *Forgatja kezében a poharat, nézve, hogy már szinte üres, de annyi baj legyen.*
- Ó, én ismerek egy ilyet. Nem rémes alak, de rémes dolgokra készteti az az isten. Bárcsak lehetne rá hatni, de úgy elvakítja őt, mint... hát mint az istenek. *Nem érti, miért fejezi ki magát ilyen egyszerűen, hol vannak Mai szövevényes bölcsességei? Talán csak jó, hogy nem kell előadnia magát.* - Vérmágia. Ad valamit, de duplán vesz el. Tudod, ha feláldozod a kecskét, kapsz érte valamit, amiért megérte. De ez azt teszi, hogy adsz egy kecskét, ad érte valamit, aztán elveszi a fejed felől a házat is, mert megteheti. Undorító. *Fintorog, de elhessegeti a gondolatot, túl jól érzi magát ahhoz, hogy most ilyenekkel foglalkozzon. És persze fel is tűnik neki a másik vizslató tekintete, s úgy tesz, mintha nem észlelné, de valahogy mégis jobban kihúzza magát és véletlenül a haját is oldalra sepri, hogy tekergetni tudja, miközben beszél. Nem túl tudatosan ugyan, de ezt a reakciót szüli.
Az újabb két-két pohár bor azért elgondolkodtatja, de végül is ő most "itthon" van, az sem baj, ha kicsit imbolyogva talál majd be a bérelt szobába.*
- Köszönöm! *Emeli meg az újra teli poharat.* - Szép, mert ilyesmire vágyok. Na jó, kevesebb vérrel. De tudod értem senki nem állt még ki, ezért csodálom azokat, akiknek van annyira fontos valami, hogy megtegye.
*Legalább magáért kiállt, ha érte más nem is, ezt elismeri.
Figyelmesen hallgat minden szót, szinte csüng a másik szavain, olyan más szeletet mutat neki a világból, na meg az az erő, ami körülötte vibrál, az is elég magával ragadó. *
- Szóval elveszed ami kell, még szerencse hogy látszol olyan erősnek, hogy el is hiszem.
*Nem biztos, hogy arról beszél, amiről a másik, de egy újabb korty borral visszafojtja magába az ő tulajdon gondolatait. Talán nem volt túl kétértelmű. A következő kérdés viszont egy kicsit arcon csapja. Szokott ő segíteni mindenkinek, beáldozni magát meg főleg, de hogy ő mit szeret?*
- Amit én szeretek, az talán neked nem olyan izgalmas. Tanulni szeretek és kutatni az emberekben. Meglátni, hogy hogyan oldhatok meg helyzeteket inkább szavakkal, mintsem fegyverrel. Az ellentéted vagyok, de mégsem. Én a szavaimmal érem el amit akarok. Nem boszorkányság, nem varázslat, egyszerűen csak figyelek. Izgalmasabb, mint hinnéd. Nekem legalábbis. De, nem túl régóta vagyok még a magam ura, így kevesebb szórakozásban volt részem, mint szerettem volna.
*Megered a nyelve, s talán nem azt hallja a másik, hogy hogyan szeret mulatni, mi az amitől ő olyan hihetetlenül szórakoztató, de ez ő. Ez Mai.*
5056. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-22 18:37:32
Üzenet elküldve: 2024-04-22 18:37:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
-Egyetértek. Milyen különös mennyi mindenben értünk egyet, ki gondolta volna mi?
*Hümment is egyet mellé, és a hetyke kis pohárból kiüríti borát. Utána tovább hallgatva Mait csak bőszen bólogat.*
-Nagyon helyesen cselekdtél, én mondom. Amúgyis mire megy az ember egy nagyon kényelmes börtönben? Ha rám hallgatsz azt csinálsz amit csak akarsz hehhe.
*Röhög a dolgon, de egyébként tényleg így gondolja. Meg Rorkir egyébként is ez a fajta ember.*
-Tudod nem néztem volna ki belőled ránézésre, hogy ilyen merész vagy.
*Elismerően bólint újdonsült kedvenc asztaltársára, és a történetre amit elmond neki.*
-Szinte rosszabbak mint a mágia igaz? úú! Egy istenes varázsló micsoda rémes alak lehet?!
*Eddig ebbe bele sem gondolt, hogy vajon vannak-e ilyen figurák arról fogalma sincs, abban sem biztos hogy egyáltalán létezik-e istenes mágia. De nem tartja kizártnak, hisz oly keveset tud a dologról hogy akár még ez is benne lehet. Amikor azt hallja, hogy befogadóbb a lány mint azt gondolná, rögtön pajzán gondolatok kavarognak Rorkir fejében, és nem is rest úgy igazán férfi szemmel végigmérni a másikat. Nem zavartatja magát holmi apróságokkal, minthogy úgy nézze meg a másikat hogy az ne legyen feltűnő vagy ilyesmi. Természetesen ő is koccint, bár addigra már üres a pohara, úgyhogy most ő rendel. Rögtön kettő Különleges bort, nehogy idő előtt kifogyjanak belőle. Nem sajnálja rá azt a 20 aranyat. *
-Egészégünkre!
*Így már nem kell aggódnia, hogy kiszáradna a torka vagy ilyesmi.*
-Kevesen találják ezt szépnek, tényleg ritkaság vagy Mai.
*Halvány mosollyal keresi tekintetét, majd inkább a borba folytja gondolatait, főleg hogy a múltjáról kérdezi a lány. Arról a múltról ami nem volt túl kegyes.*
-Hát. Legelőször talán árulás volt. Az a legrosszabb mind közül, mikor olyasvalaki szúr hátba, akit a testvérednek hittél, a családodnak.
*Rosszallóan rázza a fejét, s nem tér ki arra hogy valójában tényleg hátbaszúrta valaki annak idején. Nem tudja hogy ezt máshogy is lehet érteni.*
-De azért én sem vagyok szent. Szeretek harcolni, ha kell valami elveszem, ha hagyják jó, ha nem hagyják még jobb.
*Hegyes szemfogai kivillannak a vigyora közben, és látszik rajta hogy ezt az egyszerű életmódot igazán élvezi a férfi.*
-De olyan sokat fecsegtem magamról.. Mesélj te valamit. Azt már tudom hogy mit nem szeretsz, de mi az amit igen? Mivel múlatod az időd? Mikor érzed igazán hogy pezseg a véred?
//Mai//
-Egyetértek. Milyen különös mennyi mindenben értünk egyet, ki gondolta volna mi?
*Hümment is egyet mellé, és a hetyke kis pohárból kiüríti borát. Utána tovább hallgatva Mait csak bőszen bólogat.*
-Nagyon helyesen cselekdtél, én mondom. Amúgyis mire megy az ember egy nagyon kényelmes börtönben? Ha rám hallgatsz azt csinálsz amit csak akarsz hehhe.
*Röhög a dolgon, de egyébként tényleg így gondolja. Meg Rorkir egyébként is ez a fajta ember.*
-Tudod nem néztem volna ki belőled ránézésre, hogy ilyen merész vagy.
*Elismerően bólint újdonsült kedvenc asztaltársára, és a történetre amit elmond neki.*
-Szinte rosszabbak mint a mágia igaz? úú! Egy istenes varázsló micsoda rémes alak lehet?!
*Eddig ebbe bele sem gondolt, hogy vajon vannak-e ilyen figurák arról fogalma sincs, abban sem biztos hogy egyáltalán létezik-e istenes mágia. De nem tartja kizártnak, hisz oly keveset tud a dologról hogy akár még ez is benne lehet. Amikor azt hallja, hogy befogadóbb a lány mint azt gondolná, rögtön pajzán gondolatok kavarognak Rorkir fejében, és nem is rest úgy igazán férfi szemmel végigmérni a másikat. Nem zavartatja magát holmi apróságokkal, minthogy úgy nézze meg a másikat hogy az ne legyen feltűnő vagy ilyesmi. Természetesen ő is koccint, bár addigra már üres a pohara, úgyhogy most ő rendel. Rögtön kettő Különleges bort, nehogy idő előtt kifogyjanak belőle. Nem sajnálja rá azt a 20 aranyat.
*-Egészégünkre!
*Így már nem kell aggódnia, hogy kiszáradna a torka vagy ilyesmi.*
-Kevesen találják ezt szépnek, tényleg ritkaság vagy Mai.
*Halvány mosollyal keresi tekintetét, majd inkább a borba folytja gondolatait, főleg hogy a múltjáról kérdezi a lány. Arról a múltról ami nem volt túl kegyes.*
-Hát. Legelőször talán árulás volt. Az a legrosszabb mind közül, mikor olyasvalaki szúr hátba, akit a testvérednek hittél, a családodnak.
*Rosszallóan rázza a fejét, s nem tér ki arra hogy valójában tényleg hátbaszúrta valaki annak idején. Nem tudja hogy ezt máshogy is lehet érteni.*
-De azért én sem vagyok szent. Szeretek harcolni, ha kell valami elveszem, ha hagyják jó, ha nem hagyják még jobb.
*Hegyes szemfogai kivillannak a vigyora közben, és látszik rajta hogy ezt az egyszerű életmódot igazán élvezi a férfi.*
-De olyan sokat fecsegtem magamról.. Mesélj te valamit. Azt már tudom hogy mit nem szeretsz, de mi az amit igen? Mivel múlatod az időd? Mikor érzed igazán hogy pezseg a véred?
5055. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:52:09
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:52:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Kicsit elgondolkodik azon, hogy igazat mondhatott-e, mert ő sem gondolná, hogy bárkinek való a mágia. Talán tényleg azon múlik, mennyire fényes valaki elméje és e mellé mennyi energiát tesz bele a dologba.*
- Ki tudja, ha megpróbálnád, úgy lehet sikerülne. De nem mindenkinek való ám, sőt, szerintem senkinek nem kéne használnia. Vagy nem sűrűn.
*Most így gondolja. Figyeli a csettintő kezeket, jót derül rajta, talán pont az ilyen fickókra gondolt, hogy nem való nekik. Aki ilyen történeteket hagyott már a háta mögött és valószínű sem a fegyverrel, sem a kezével nem bánik rosszul, az egész világot felemésztő lehetne mágia birtokában.*
- Jé, te vagy az első. *Meg is döbben, hogy bárki azt mondta neki, hogy ezért büszke rá. Így válik egyre csak szimpatikusabbá neki a másik.* - Tudod, mindenkitől azt hallom, hogy ostoba vagyok, mert otthagytam a kényelmes kúriát. Hogy nekem ott mindenem megvolt. Tető a fejem felett, vagyon, kényelem. De nekem ez mind nem kell, ha nem csinálhatom azt, amit szeretnék. *Csillognak a szemei, hogy ezt olyannak mondhatja, aki megérti. Az áldozatról ugyancsak Nori jut az eszébe, aki az ő vérét akarta folyatni arra az oltárra.*
- A te szellemeid kegyesebbek lehetnek, mint az istenek, akikről eddig hallottam. Van akinek emberáldozat kell és vér. Na ezért utálom mindet. Adnak cserébe valamit, na de mit vesznek el?
*Csóválja a fejét, majd inkább a bort élvezni, mint a saját gondolatait.*
- Kérlek, vissza ne fogd magad, bár nekem kicsit ijesztő, de legalább tudom mi zajlik a világban. Befogadóbb vagyok, mint gondolnád.
*Csak bólogat a tényre, ami olyan bölcsen hangzott. Igazából az is volt, mert hát pontosan ezért indult neki a világnak. Emeli is a poharát egy koccintásra, hogy igyanak erre. Az életre, ami előttük van.*
- Igazából ez szép. *Nyugtatja a tudat, hogy nem ok nélkül olt ki életeket, talán még egy fokkal merészebb is így a közelében. Furcsamód jó társaság, minden különbözőség ellenére.*
- Mármint, ha kiáll valaki azért, ami neki fontos. Van akinek a család, van akinek a hazája, vagy bármi. De mi az, ami miatt neked ilyet kellett tenni, mit tudtak ellenetek tenni? *Az ő kis burkába nem jutott be fosztogatás, vagy éhség, de még igazi fenyegetés sem. Néhány élethez mérten az övé annyira sekélyes. De nem baj, mint Rorkir mondja, előtte van még egy egész belőle.*
//Rorkir//
*Kicsit elgondolkodik azon, hogy igazat mondhatott-e, mert ő sem gondolná, hogy bárkinek való a mágia. Talán tényleg azon múlik, mennyire fényes valaki elméje és e mellé mennyi energiát tesz bele a dologba.*
- Ki tudja, ha megpróbálnád, úgy lehet sikerülne. De nem mindenkinek való ám, sőt, szerintem senkinek nem kéne használnia. Vagy nem sűrűn.
*Most így gondolja. Figyeli a csettintő kezeket, jót derül rajta, talán pont az ilyen fickókra gondolt, hogy nem való nekik. Aki ilyen történeteket hagyott már a háta mögött és valószínű sem a fegyverrel, sem a kezével nem bánik rosszul, az egész világot felemésztő lehetne mágia birtokában.*
- Jé, te vagy az első. *Meg is döbben, hogy bárki azt mondta neki, hogy ezért büszke rá. Így válik egyre csak szimpatikusabbá neki a másik.* - Tudod, mindenkitől azt hallom, hogy ostoba vagyok, mert otthagytam a kényelmes kúriát. Hogy nekem ott mindenem megvolt. Tető a fejem felett, vagyon, kényelem. De nekem ez mind nem kell, ha nem csinálhatom azt, amit szeretnék. *Csillognak a szemei, hogy ezt olyannak mondhatja, aki megérti. Az áldozatról ugyancsak Nori jut az eszébe, aki az ő vérét akarta folyatni arra az oltárra.*
- A te szellemeid kegyesebbek lehetnek, mint az istenek, akikről eddig hallottam. Van akinek emberáldozat kell és vér. Na ezért utálom mindet. Adnak cserébe valamit, na de mit vesznek el?
*Csóválja a fejét, majd inkább a bort élvezni, mint a saját gondolatait.*
- Kérlek, vissza ne fogd magad, bár nekem kicsit ijesztő, de legalább tudom mi zajlik a világban. Befogadóbb vagyok, mint gondolnád.
*Csak bólogat a tényre, ami olyan bölcsen hangzott. Igazából az is volt, mert hát pontosan ezért indult neki a világnak. Emeli is a poharát egy koccintásra, hogy igyanak erre. Az életre, ami előttük van.*
- Igazából ez szép. *Nyugtatja a tudat, hogy nem ok nélkül olt ki életeket, talán még egy fokkal merészebb is így a közelében. Furcsamód jó társaság, minden különbözőség ellenére.*
- Mármint, ha kiáll valaki azért, ami neki fontos. Van akinek a család, van akinek a hazája, vagy bármi. De mi az, ami miatt neked ilyet kellett tenni, mit tudtak ellenetek tenni? *Az ő kis burkába nem jutott be fosztogatás, vagy éhség, de még igazi fenyegetés sem. Néhány élethez mérten az övé annyira sekélyes. De nem baj, mint Rorkir mondja, előtte van még egy egész belőle.*
5054. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:25:34
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:25:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Azért ez elég ijesztő.
*Feleli a varázslás dolgára.*
-Ha bárkiben meglehet, lehet hogy én is varázsló vagyok csak még nem tudok róla?? A szellemekre!
*Próbaképpen csettint párat, ahogy Rheiától látta, hátha szikra pattan belőle. De szerencsére ez nem történik meg.*
-Huh. Egy kicsit megijedtem. Nem könnyű egyébként a családdal, mindenki úgy érvényesül ahogy tud. Büszke vagyok rád hogy kiálltál a magad igazáért.
*Akármilyen dologról legyen is szó, mindig dicséretes ha valaki a sarkára áll. Ezt Rorkir tudja tisztelni.*
-Bármit fel lehet áldozni igazából, bár mondjuk egy cinegének nem sok értéke lehet az isteneknek, fene tudja. Egy kecske az hasznos jószág, sokat ad, ezért az hogy önként megválsz tőle az egy áldozat. Adsz valamit hogy kapj valamit cserébe, nem csak üres szavakat.
*Arra nem tér ki, hogy vannak akik embereket is szoktak áldozni, de ő azért ebben nem járatos. Ha megöl valakit általában az rászolgált. Aztán inkább csak őszintén megmosolyogja a lány kacaját. Szereti ha jó hangulat van, a búskomorság nem az ő terepe.*
-És még nem is tudsz mindent! De bármennyire is szeret bármelyik harcos a tetteiről mesélni a szép nőknek az ivóban, igyekszem magam visszafogni.
*Újabb nagyot kortyol a borba, és közben arra gondol hogy kezd megéhezni is a jó társaságban.*
-De hát előtted az élet. Bármikor eldöntheted hogy teszel valamit amit azelőtt még soha, aztán már csak meg kell tenned és meg is vagy.
*Széles vigyorral az arcán tart egy kis szünetet, most úgy véli hogy ő mondott valami nagyon bölcs dolgot, ami igencsak ritkaság számba megy tőle.*
-Hálás lennék érte. Biztosan így fogok tenni.
*Valóban értékeli az ajánlatot, mert a mágia, meg a könyvek birodalma az a hely ahol mindegy milyen erős a karja és mekkorát tud csapni a kardjával. Ez pedig rémisztő egy hozzá hasonlónak. A klánjával kapcsolatos kérdésen pedig igazán jót derül.*
-Semmi baj. Lehet hogy tényleg a vérgőz a jó szó, és.. nos hát azért hívják így, nem?
*Kicsit elgondolkozik hogy hogyan is fogalmazza meg jól amit gondol.*
-Igen és nem. Persze égett már sok falu, de általában sosem az ártatlanoké. Ok nélkül nem gyilkolászunk, az becstelen dolog. Én jobb szeretem ha valaki kiáll azért amit akar, ami az övé, amit meg akar védeni, amiben hisz és képes akár az életét is odaadni érte. Mind ezt tesszük... Csak akik tovább élnek, mint én, jobban küzdöttek azoknál akik már nem.
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Azért ez elég ijesztő.
*Feleli a varázslás dolgára.*
-Ha bárkiben meglehet, lehet hogy én is varázsló vagyok csak még nem tudok róla?? A szellemekre!
*Próbaképpen csettint párat, ahogy Rheiától látta, hátha szikra pattan belőle. De szerencsére ez nem történik meg.*
-Huh. Egy kicsit megijedtem. Nem könnyű egyébként a családdal, mindenki úgy érvényesül ahogy tud. Büszke vagyok rád hogy kiálltál a magad igazáért.
*Akármilyen dologról legyen is szó, mindig dicséretes ha valaki a sarkára áll. Ezt Rorkir tudja tisztelni.*
-Bármit fel lehet áldozni igazából, bár mondjuk egy cinegének nem sok értéke lehet az isteneknek, fene tudja. Egy kecske az hasznos jószág, sokat ad, ezért az hogy önként megválsz tőle az egy áldozat. Adsz valamit hogy kapj valamit cserébe, nem csak üres szavakat.
*Arra nem tér ki, hogy vannak akik embereket is szoktak áldozni, de ő azért ebben nem járatos. Ha megöl valakit általában az rászolgált. Aztán inkább csak őszintén megmosolyogja a lány kacaját. Szereti ha jó hangulat van, a búskomorság nem az ő terepe.*
-És még nem is tudsz mindent! De bármennyire is szeret bármelyik harcos a tetteiről mesélni a szép nőknek az ivóban, igyekszem magam visszafogni.
*Újabb nagyot kortyol a borba, és közben arra gondol hogy kezd megéhezni is a jó társaságban.*
-De hát előtted az élet. Bármikor eldöntheted hogy teszel valamit amit azelőtt még soha, aztán már csak meg kell tenned és meg is vagy.
*Széles vigyorral az arcán tart egy kis szünetet, most úgy véli hogy ő mondott valami nagyon bölcs dolgot, ami igencsak ritkaság számba megy tőle.*
-Hálás lennék érte. Biztosan így fogok tenni.
*Valóban értékeli az ajánlatot, mert a mágia, meg a könyvek birodalma az a hely ahol mindegy milyen erős a karja és mekkorát tud csapni a kardjával. Ez pedig rémisztő egy hozzá hasonlónak. A klánjával kapcsolatos kérdésen pedig igazán jót derül.*
-Semmi baj. Lehet hogy tényleg a vérgőz a jó szó, és.. nos hát azért hívják így, nem?
*Kicsit elgondolkozik hogy hogyan is fogalmazza meg jól amit gondol.*
-Igen és nem. Persze égett már sok falu, de általában sosem az ártatlanoké. Ok nélkül nem gyilkolászunk, az becstelen dolog. Én jobb szeretem ha valaki kiáll azért amit akar, ami az övé, amit meg akar védeni, amiben hisz és képes akár az életét is odaadni érte. Mind ezt tesszük... Csak akik tovább élnek, mint én, jobban küzdöttek azoknál akik már nem.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5054-5073