Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
840. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-04-25 19:27:46
Üzenet elküldve: 2019-04-25 19:27:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Holdfényes éjszakák//
//Dranndreshiann Morla DeLhor//
*Megkönnyebbülve látja, hogy az érintés maga, nem dúlja fel a férfi lelkivilágát, sőt, talán még némi megnyugvást is lop a lelkébe, hisz, ha valóban ilyen rég óta úton van, talán pont ez az apró figyelmesség az, amit egy ilyen helyen keres. Volt már rá példa, hogy valóban csupán a jelenlétére volt szükség, esetleg néhány jó szóra, amit a vendég már régóta nem kapott meg mástól és miért is ne adná, hiszen ebből neki sok van tartalékba is. Ha nem lenne más dolga is, minden betérő mellé odaülne és megkérdezné, mi bántja. Nem tudja elviselni a szomorú és komor arcokat, ahogy egyenest egy pohár alkoholba bámulnak, mintha abba bele lehetne fojtani bármit is.
Majd mikor Drann úgy dönt, hogy szeretné meghallgatni, mi az a fontos és titkos információ, amivel a nő rendelkezik, de csak a fülébe meri belesúgni, nem csalatkozik, remélte, hogy ez az aprócska kérés nem kerül elutasításra. Amint ajkai, már szinte érintik a férfi fülcimpáját mégis csak lejjebb csúsznak, hogy apró csókot hagyjanak a másik bőrén. Puhán odaérinti ajkait, közben pedig figyeli a rezdüléseket, ha elhúzódik tőle, akkor visszaegyenesedik a székbe, azonban, ha még kivár, folytatja. Sétál lassan a férfi szája felé, minden útba eső területet puha csókkal megjelölve, gondosan, nehogy egy is kimaradjon, mikor pedig az út végére ér, egyik kezével gyengéden végig simít a másik állkapcsán és óvatos mozdulattal fordítja a fejét, hogy ajkaik a közös ponton találkozhassanak, ha ez ellen a férfinek sincsen kifogása. Egy törődő és kedves érintkezés, amelybe ez, a remélhetőleg nem elítélendő félrevezetés kiteljesedik, addig tart, míg Drann meg nem szakítja. Közben ujjaival finoman a másik nyakát cirógatja és egy pillanatra sem lankad az ajkak lassú játéka alatt.
Mikor elszakadnak egymástól, szemeivel a férfi arcát fürkészi, hogy lássa, milyen hatást gyakorolt ezzel a hangulatára, remélve, hogy talán nem lesz komorabb, mint az érintkezés előtt volt. Aztán érkezik a rendelés is, feláll és megigazgatja a szoknyáját, majd elteszi az aranyat és megindul, hogy a konyhából kihozza a kért ételt.*
-Azonnal hozom.*Teszi még hozzá, mielőtt elsiet, majd vissza is tér egy bő tíz perc elteltével. Kezében egy szép ezüstszínű tálcán a szarvas bélszín, amely kedélyesen gőzölög és ízlésesen tálalva mellé a köret is, amely, mint egy tájkép veszi körbe a fenséges vadhúst. Leteszi a férfi elé, mellé helyezi az evőeszközt, hogy nekiláthasson.*
-A szobája kulcsát, pedig mielőtt lepihenne, tőlem fogja megkapni és természetesen oda is vezetem.*Teszi még hozzá, nem is ül vissza a székre még, hiszen lehet, hogy a vacsorát inkább egymaga fogyasztaná el, mindenféle társaság nélkül. Megesik az ilyen, nem szeretne tiszteletlenséget mutatni.*
//Dranndreshiann Morla DeLhor//
*Megkönnyebbülve látja, hogy az érintés maga, nem dúlja fel a férfi lelkivilágát, sőt, talán még némi megnyugvást is lop a lelkébe, hisz, ha valóban ilyen rég óta úton van, talán pont ez az apró figyelmesség az, amit egy ilyen helyen keres. Volt már rá példa, hogy valóban csupán a jelenlétére volt szükség, esetleg néhány jó szóra, amit a vendég már régóta nem kapott meg mástól és miért is ne adná, hiszen ebből neki sok van tartalékba is. Ha nem lenne más dolga is, minden betérő mellé odaülne és megkérdezné, mi bántja. Nem tudja elviselni a szomorú és komor arcokat, ahogy egyenest egy pohár alkoholba bámulnak, mintha abba bele lehetne fojtani bármit is.
Majd mikor Drann úgy dönt, hogy szeretné meghallgatni, mi az a fontos és titkos információ, amivel a nő rendelkezik, de csak a fülébe meri belesúgni, nem csalatkozik, remélte, hogy ez az aprócska kérés nem kerül elutasításra. Amint ajkai, már szinte érintik a férfi fülcimpáját mégis csak lejjebb csúsznak, hogy apró csókot hagyjanak a másik bőrén. Puhán odaérinti ajkait, közben pedig figyeli a rezdüléseket, ha elhúzódik tőle, akkor visszaegyenesedik a székbe, azonban, ha még kivár, folytatja. Sétál lassan a férfi szája felé, minden útba eső területet puha csókkal megjelölve, gondosan, nehogy egy is kimaradjon, mikor pedig az út végére ér, egyik kezével gyengéden végig simít a másik állkapcsán és óvatos mozdulattal fordítja a fejét, hogy ajkaik a közös ponton találkozhassanak, ha ez ellen a férfinek sincsen kifogása. Egy törődő és kedves érintkezés, amelybe ez, a remélhetőleg nem elítélendő félrevezetés kiteljesedik, addig tart, míg Drann meg nem szakítja. Közben ujjaival finoman a másik nyakát cirógatja és egy pillanatra sem lankad az ajkak lassú játéka alatt.
Mikor elszakadnak egymástól, szemeivel a férfi arcát fürkészi, hogy lássa, milyen hatást gyakorolt ezzel a hangulatára, remélve, hogy talán nem lesz komorabb, mint az érintkezés előtt volt. Aztán érkezik a rendelés is, feláll és megigazgatja a szoknyáját, majd elteszi az aranyat és megindul, hogy a konyhából kihozza a kért ételt.*
-Azonnal hozom.*Teszi még hozzá, mielőtt elsiet, majd vissza is tér egy bő tíz perc elteltével. Kezében egy szép ezüstszínű tálcán a szarvas bélszín, amely kedélyesen gőzölög és ízlésesen tálalva mellé a köret is, amely, mint egy tájkép veszi körbe a fenséges vadhúst. Leteszi a férfi elé, mellé helyezi az evőeszközt, hogy nekiláthasson.*
-A szobája kulcsát, pedig mielőtt lepihenne, tőlem fogja megkapni és természetesen oda is vezetem.*Teszi még hozzá, nem is ül vissza a székre még, hiszen lehet, hogy a vacsorát inkább egymaga fogyasztaná el, mindenféle társaság nélkül. Megesik az ilyen, nem szeretne tiszteletlenséget mutatni.*
839. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-04-25 17:25:43
Üzenet elküldve: 2019-04-25 17:25:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes éjszakák//
//Maydeleine Rhywayers//
*Maydeleine pohara még messze áll a kiürüléstől, úgyhogy csak magának tölt, a palackért nyúló, kiszolgáláshoz szokott kézmozdulat felett elsiklik, ahogy a lánynak, neki is önkéntelenül, belülről fakad, hogy férfiként ő töltsön, és meg is teszi, ezt a második poharat már lassabban kortyolgatva, és ízlelgetve a nedűt, elgondolkodva a hallottakon.*
- Talán holnap ellátogatok oda is. *mondja ki hangosan is az elhatározását, ahogy a Mágustoronyról beszélnek. Maydeleine érintését nem hárítja el, sőt nagyon is jól esik neki a kedves gesztus, igazán kár, hogy a nő másokon is sokat gyakorolta már, de most nem akar ezzel foglalkozni. Hiába, a női kedvesség mindig is az marad, ami, a női ujjak varázslatos érintése még egy kikötői kurtizán esetében is képes magában hordozni mindazt a fájón sejtelmes nőiséget és titkot, amit csak egy másik emberi lény érintése nyújthat egy férfinak. ~Csak ne tudná ő is ezt ugyanilyen pontosan.~ Mindenesetre kedves a gesztus és emberi, és jólesik, mielőtt túlmisztifikálnánk a dolgot.
Aztán az Amont illető kérdésre még visszafogottabbá válik az információközlési hajlandóság, vagy csak szimplán túl távol van innen a Vashegy ahhoz, hogy a lánynak érdemi tudása legyen az ottani történésekről, Drann nem tudja.
Egy kicsit túlzásnak véli a dolgot, és a harcos veszélyérzete is éberré válik benne, nem lát senkit a közelükben, aki épp láthatóan kihallgatni szándékozná őket, így csak int a cseppnyit közelebb hajlás testbeszédével: hallgatja a lányt, és az megnyugodhat, illetéktelen fülekbe nem jut, amit súgni kíván. Ha azután meghallotta a meghallani valót, lassan arra is rádöbben, hogy éhes. Így rendel még Maydeleinétől egy Trófeatálat, kiszámolva a 20 aranyat érte, és
kifizeti a Szoba árát is, 14 aranyat. *
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.25 17:28:53
//Maydeleine Rhywayers//
*Maydeleine pohara még messze áll a kiürüléstől, úgyhogy csak magának tölt, a palackért nyúló, kiszolgáláshoz szokott kézmozdulat felett elsiklik, ahogy a lánynak, neki is önkéntelenül, belülről fakad, hogy férfiként ő töltsön, és meg is teszi, ezt a második poharat már lassabban kortyolgatva, és ízlelgetve a nedűt, elgondolkodva a hallottakon.*
- Talán holnap ellátogatok oda is. *mondja ki hangosan is az elhatározását, ahogy a Mágustoronyról beszélnek. Maydeleine érintését nem hárítja el, sőt nagyon is jól esik neki a kedves gesztus, igazán kár, hogy a nő másokon is sokat gyakorolta már, de most nem akar ezzel foglalkozni. Hiába, a női kedvesség mindig is az marad, ami, a női ujjak varázslatos érintése még egy kikötői kurtizán esetében is képes magában hordozni mindazt a fájón sejtelmes nőiséget és titkot, amit csak egy másik emberi lény érintése nyújthat egy férfinak. ~Csak ne tudná ő is ezt ugyanilyen pontosan.~ Mindenesetre kedves a gesztus és emberi, és jólesik, mielőtt túlmisztifikálnánk a dolgot.
Aztán az Amont illető kérdésre még visszafogottabbá válik az információközlési hajlandóság, vagy csak szimplán túl távol van innen a Vashegy ahhoz, hogy a lánynak érdemi tudása legyen az ottani történésekről, Drann nem tudja.
Egy kicsit túlzásnak véli a dolgot, és a harcos veszélyérzete is éberré válik benne, nem lát senkit a közelükben, aki épp láthatóan kihallgatni szándékozná őket, így csak int a cseppnyit közelebb hajlás testbeszédével: hallgatja a lányt, és az megnyugodhat, illetéktelen fülekbe nem jut, amit súgni kíván. Ha azután meghallotta a meghallani valót, lassan arra is rádöbben, hogy éhes. Így rendel még Maydeleinétől egy Trófeatálat, kiszámolva a 20 aranyat érte, és
kifizeti a Szoba árát is, 14 aranyat. *A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.25 17:28:53
838. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-04-25 13:32:35
Üzenet elküldve: 2019-04-25 13:32:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Holdfényes éjszakák//
//Dranndreshiann Morla DeLhor//
*A poharából a bor lassú ütemben fogy, nem azért van itt, hogy igyon, inkább csak az illem és a jómodor kedvéért kortyol bele néha. Külső szemlélőnek úgy tűnhet, mikor a szájához emeli a szélét, hogy igyon, inkább csak ajkát színezi meg a bor élénpiros érintésével. Ahogy az ital elfogy a vendég poharából, úgy nyúlna az üvegért, hogy újra töltse, de Drann megelőzi, így csak egy elmacskásodott test nyújtózásának tűnhet a mozdulat, amelyet buzgóságának leplezésére mímel.*
-Ez a hír járja, a nemesek szétszéledtek, már, aki túlélte a hullámverést.*Erősíti meg, hiszen látja, hogy ez mennyire megdöbbentette a férfit, bár általában nem információ szerzés céljából keresik fel, így nem is igazán tudja, hogy kell az ilyen híreket tálalni, esetleg mennyit adhat tovább belőlük.*
-Nem állítom, hogy egyben van még, hiszen a saját szememmel nem láttam.*Állítja a Mágustorony kérdésével kapcsolatban, nem mintha tudná, hol is van, vagy járt volna valaha is arrafelé. Szabad kezét a másik, asztalon pihentetett kezére csúsztatja, közben tekintete szakadatlan Drann arcát fürkészi, egy pillanatig se szeretné kellemetlen helyzetbe hozni, ha mégis úgy látná, hogy ezen megütközik asztaltársasága, azonnal vissza is húzza szabadkozó mosolyt kanyarítva az arcára. Azonban ha az ellenkezője igaz, csak kedves simításokkal futtatja végig a férfi kezén ujjait.*
-A betegség híre már egy ideig lecsengett, de itt sokféle alak bujkál, soha nem lehet tudni.*Jegyzi meg a járvány említésére. Majd Drann, úgy látszik a frissen rászakadó információköteg súlyától meggörnyed és elkomorodik, nem, mintha eddig nagy vidámság és életkedv jeleit mutatta volna, de így is meglátszik rajta.
Majd ismét kérdez és a nő egy fél percig gondolkodóba esik. Nem az gyötri, hogy nem tudja eldönteni, elmondhatja, amit tud, mind inkább az keríti hatalmába, hogy nem szereti ilyennek látni egyetlen vendégét sem. Most, hogy látja mi lett, annak a vége, hogy kinyitotta a száját, még ha meg is lenne az a tudás, ami iránt a másik úgy áhítozik, még akkor is meggondolná, de hát nincs. Amonról és a thargokról is hallott már, de közelebbi viszonyba soha nem került velük, hírük se igazán jutott a fülébe, hazudna, ha azt állítaná, tudja, miről beszél az idegen.*
-Hogy Amon Ruadhon?*Csillan fel a szeme és válik buzgóvá tekintete, mint, akinek valami bevillant, de be ám. Még körbe is les lopva, hogy nem hallgatja-e ki valaki a beszélgetésüket. Kezével int, hogy hajtsa a férfi közelebb a fülét, mert bele akarja súgni, közelebb is hajol, ha ezt megteszi.*
//Dranndreshiann Morla DeLhor//
*A poharából a bor lassú ütemben fogy, nem azért van itt, hogy igyon, inkább csak az illem és a jómodor kedvéért kortyol bele néha. Külső szemlélőnek úgy tűnhet, mikor a szájához emeli a szélét, hogy igyon, inkább csak ajkát színezi meg a bor élénpiros érintésével. Ahogy az ital elfogy a vendég poharából, úgy nyúlna az üvegért, hogy újra töltse, de Drann megelőzi, így csak egy elmacskásodott test nyújtózásának tűnhet a mozdulat, amelyet buzgóságának leplezésére mímel.*
-Ez a hír járja, a nemesek szétszéledtek, már, aki túlélte a hullámverést.*Erősíti meg, hiszen látja, hogy ez mennyire megdöbbentette a férfit, bár általában nem információ szerzés céljából keresik fel, így nem is igazán tudja, hogy kell az ilyen híreket tálalni, esetleg mennyit adhat tovább belőlük.*
-Nem állítom, hogy egyben van még, hiszen a saját szememmel nem láttam.*Állítja a Mágustorony kérdésével kapcsolatban, nem mintha tudná, hol is van, vagy járt volna valaha is arrafelé. Szabad kezét a másik, asztalon pihentetett kezére csúsztatja, közben tekintete szakadatlan Drann arcát fürkészi, egy pillanatig se szeretné kellemetlen helyzetbe hozni, ha mégis úgy látná, hogy ezen megütközik asztaltársasága, azonnal vissza is húzza szabadkozó mosolyt kanyarítva az arcára. Azonban ha az ellenkezője igaz, csak kedves simításokkal futtatja végig a férfi kezén ujjait.*
-A betegség híre már egy ideig lecsengett, de itt sokféle alak bujkál, soha nem lehet tudni.*Jegyzi meg a járvány említésére. Majd Drann, úgy látszik a frissen rászakadó információköteg súlyától meggörnyed és elkomorodik, nem, mintha eddig nagy vidámság és életkedv jeleit mutatta volna, de így is meglátszik rajta.
Majd ismét kérdez és a nő egy fél percig gondolkodóba esik. Nem az gyötri, hogy nem tudja eldönteni, elmondhatja, amit tud, mind inkább az keríti hatalmába, hogy nem szereti ilyennek látni egyetlen vendégét sem. Most, hogy látja mi lett, annak a vége, hogy kinyitotta a száját, még ha meg is lenne az a tudás, ami iránt a másik úgy áhítozik, még akkor is meggondolná, de hát nincs. Amonról és a thargokról is hallott már, de közelebbi viszonyba soha nem került velük, hírük se igazán jutott a fülébe, hazudna, ha azt állítaná, tudja, miről beszél az idegen.*
-Hogy Amon Ruadhon?*Csillan fel a szeme és válik buzgóvá tekintete, mint, akinek valami bevillant, de be ám. Még körbe is les lopva, hogy nem hallgatja-e ki valaki a beszélgetésüket. Kezével int, hogy hajtsa a férfi közelebb a fülét, mert bele akarja súgni, közelebb is hajol, ha ezt megteszi.*
837. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-04-25 12:13:06
Üzenet elküldve: 2019-04-25 12:13:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes éjszakák//
//Maydeleine Rhywayers//
*Maydeleine kedves és továbbra is mosolygósan készséges, hamarosan megkapja a kért palackot, és a lány készséggel letelepedik az asztalhoz is, elfogadva a felkínált poharat, amikor meginvitálja, aminek igazán örül. Persze nyilván a készségesség ily simulékonyan magas fokát a kapott aranyak csengése is jócskán elősegíti, ezt Drann is jól tudja, de most épp nem bánja.
Örül, hogy rászánta magát az útra, és minden fáradtsága ellenére élvezi, hogy itt van a déli Kikötőben, és maga mögött hagyta Wegtorent meg mindent, ami az ott tartózkodásával vele járt. A helyzete odahaza már kifejezetten kezdett terhessé válni számára a család minden igyekezete ellenére. ~Sőt talán inkább amiatt. Előbb kellett volna eljönnöm.~ gondolja, és mélyen Maydeleine szemébe néz a bókolóan kedves szavakra, ahogy a lány minden szégyenlősség nélkül a tekintetét vizslatja. Sajnos az elszánt kedvességen és a fegyelmezetten tartózkodó mímelt odaadáson kívül semmi mást nem lát meg a tekintet mélyén, a lány láthatóan nagyon is jól elsajátította az élet írta leckék mindegyik feladatát. Persze ha bármit látna, azért meglepő is lenne, lássuk be, tekintve hogy hol is üldögélnek éppen. Így aztán, mivel semmi olyat nem lát, ami felcsigázná, örömmel veszi fel inkább a beszélgetés fonalát.
Maydeleine pedig egy kissé megtörten csillogó tekintetet és a szembogáron apró csillanásokkal felszínre törő mély érzelmeket láthat meg, ami mögött mintha valami fegyelmezetten titkolt és karbantartott állandó fájdalom rejtőzne.
Annál is inkább, mert a beszélgetés minden manír és allűr ellenére kezd mégiscsak kedvére való lenni.
Eléggé lealpáriasodott az elmúlt időkben, így ez a mókás körülmények között rákényszerült jó modor kezdi felszínre hozni a valaha volt Drann kiváló társalgási készségeit. A neveltetés, ugyebár. Meg a vér nem válik vízzé, és hasonlók. De komolyan, rég nem volt érzéseket kelt benne a dolog, még ha az eszével pontosan tudja is, hogy csak egy nívós színjáték zajlik közöttük.
A kicsike nemrég óta van itt, ahogy megtudja, tulajdonos váltás is volt, a látóköre pedig úgy tűnik nem igazán terjed túl a helyen.
A helyi rendfenntartó erőkről való kérdezősködésére nem is kap választ. De amit Artheniorról mond, az egészen megdöbbenti Drannt, épphogy csak nem kezd el hápogni, ehelyett inkább tölt magának még egy pohárral, és ha a lány is megitta már a sajátját, akkor az üveget felé kínálva kérdőn neki is, ha jelzés érkezik a töltés elfogadására.*
- Szétmorzsolták a szegények az artheniori nemességet? *kérdezi döbbenten és hitetlenkedve, inkább csak emésztve a híreket, mint választ várva, hiszen azt most hallotta Maydeleine szájából. Valamit hallott otthon erről, és a hajón is furcsákat beszéltek, de az utóbbi időben nem igazán járt el otthonról, a családtagjaival is alig érintkezett, mondhatni remete életet élt, a hajón is inkább távol tartotta magát a legénységtől, és a kabinban töltötte el az időt néhány könyv társaságában, így a hírek a városról, a járványról és fertőzésről, sőt valami robbanásról egészen elképesztik.*
- Úgy akkor a toronnyal nem történt semmi említésre méltó szörnyűség. *reagál megkönnyebbülten mindezek után a Mágustorony említésére.*
- Lehet, hogy is itt, a Kikötőben is terjed a járvány? *kérdezi döbbenten, önkéntelenül ő is lehalkítva a szavait, amikor Maydeleine a ragályról beszél, mert az aztán nem lenne túlságosan jó dolog.*
- Köszönöm a híreket! *dől hátra, elkomorodva. Erre azért nem számított, de mindegy. Mindenképp bemegy a városba, hogy saját szemével lássa, mi a helyzet.*
- És a thargok? Itt lenn délen is óriási volt a káosz a Holt Háborúk után. A thargok teljes fegyverkészültségben voltak. Volt egy hatalmas csata a kastélynál, arról hallottam odaát. Mi a helyzet most Amon Ruadhon? Arról tud valamit mondani? *kérdezi meg még, hátha tud valamit a lány.*
//Maydeleine Rhywayers//
*Maydeleine kedves és továbbra is mosolygósan készséges, hamarosan megkapja a kért palackot, és a lány készséggel letelepedik az asztalhoz is, elfogadva a felkínált poharat, amikor meginvitálja, aminek igazán örül. Persze nyilván a készségesség ily simulékonyan magas fokát a kapott aranyak csengése is jócskán elősegíti, ezt Drann is jól tudja, de most épp nem bánja.
Örül, hogy rászánta magát az útra, és minden fáradtsága ellenére élvezi, hogy itt van a déli Kikötőben, és maga mögött hagyta Wegtorent meg mindent, ami az ott tartózkodásával vele járt. A helyzete odahaza már kifejezetten kezdett terhessé válni számára a család minden igyekezete ellenére. ~Sőt talán inkább amiatt. Előbb kellett volna eljönnöm.~ gondolja, és mélyen Maydeleine szemébe néz a bókolóan kedves szavakra, ahogy a lány minden szégyenlősség nélkül a tekintetét vizslatja. Sajnos az elszánt kedvességen és a fegyelmezetten tartózkodó mímelt odaadáson kívül semmi mást nem lát meg a tekintet mélyén, a lány láthatóan nagyon is jól elsajátította az élet írta leckék mindegyik feladatát. Persze ha bármit látna, azért meglepő is lenne, lássuk be, tekintve hogy hol is üldögélnek éppen. Így aztán, mivel semmi olyat nem lát, ami felcsigázná, örömmel veszi fel inkább a beszélgetés fonalát.
Maydeleine pedig egy kissé megtörten csillogó tekintetet és a szembogáron apró csillanásokkal felszínre törő mély érzelmeket láthat meg, ami mögött mintha valami fegyelmezetten titkolt és karbantartott állandó fájdalom rejtőzne.
Annál is inkább, mert a beszélgetés minden manír és allűr ellenére kezd mégiscsak kedvére való lenni.
Eléggé lealpáriasodott az elmúlt időkben, így ez a mókás körülmények között rákényszerült jó modor kezdi felszínre hozni a valaha volt Drann kiváló társalgási készségeit. A neveltetés, ugyebár. Meg a vér nem válik vízzé, és hasonlók. De komolyan, rég nem volt érzéseket kelt benne a dolog, még ha az eszével pontosan tudja is, hogy csak egy nívós színjáték zajlik közöttük.
A kicsike nemrég óta van itt, ahogy megtudja, tulajdonos váltás is volt, a látóköre pedig úgy tűnik nem igazán terjed túl a helyen.
A helyi rendfenntartó erőkről való kérdezősködésére nem is kap választ. De amit Artheniorról mond, az egészen megdöbbenti Drannt, épphogy csak nem kezd el hápogni, ehelyett inkább tölt magának még egy pohárral, és ha a lány is megitta már a sajátját, akkor az üveget felé kínálva kérdőn neki is, ha jelzés érkezik a töltés elfogadására.*
- Szétmorzsolták a szegények az artheniori nemességet? *kérdezi döbbenten és hitetlenkedve, inkább csak emésztve a híreket, mint választ várva, hiszen azt most hallotta Maydeleine szájából. Valamit hallott otthon erről, és a hajón is furcsákat beszéltek, de az utóbbi időben nem igazán járt el otthonról, a családtagjaival is alig érintkezett, mondhatni remete életet élt, a hajón is inkább távol tartotta magát a legénységtől, és a kabinban töltötte el az időt néhány könyv társaságában, így a hírek a városról, a járványról és fertőzésről, sőt valami robbanásról egészen elképesztik.*
- Úgy akkor a toronnyal nem történt semmi említésre méltó szörnyűség. *reagál megkönnyebbülten mindezek után a Mágustorony említésére.*
- Lehet, hogy is itt, a Kikötőben is terjed a járvány? *kérdezi döbbenten, önkéntelenül ő is lehalkítva a szavait, amikor Maydeleine a ragályról beszél, mert az aztán nem lenne túlságosan jó dolog.*
- Köszönöm a híreket! *dől hátra, elkomorodva. Erre azért nem számított, de mindegy. Mindenképp bemegy a városba, hogy saját szemével lássa, mi a helyzet.*
- És a thargok? Itt lenn délen is óriási volt a káosz a Holt Háborúk után. A thargok teljes fegyverkészültségben voltak. Volt egy hatalmas csata a kastélynál, arról hallottam odaát. Mi a helyzet most Amon Ruadhon? Arról tud valamit mondani? *kérdezi meg még, hátha tud valamit a lány.*
836. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-04-25 09:25:44
Üzenet elküldve: 2019-04-25 09:25:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Holdfényes éjszakák//
-Azt hiszem ez teljesen érthető. Elnézését kérem.*Nyugtázza, hogy Drann úgy véli, már csak a pompásan berendezett előtér is van olyan elragadó, hogy elfeledtesse vele a tenger illatát, amely tagadhatatlan, minden ajtónyitással beszivárog a kellemes szellővel.
Az udvariasság, ahogy azt a vendég is helyesen feltételezi, a hely természetes velejárója, hiszen milyen hírnevet szerezhetett volna a kóceráj, ha minden vendéget szájból félig kilógó fogvájóval, meg egy „Hozott a tenger cimborám, hogy áll a zászlód?” megszólítással üdvözölnének, agyon hordott és a konyhai dolgoktól piszkos ruhában. Továbbá, ha talpraesett pincérnőnk gondolatolvasásban is jeleskedne, bizonyára megemlítené, hogy a rengeteg, az épületben fellelhető, szórakoztatásra és egyéb tevékenységekre is kapható lányból, bizonyára találnának Drann minden igényét kielégítőt, ha ez volna a kívánsága viszont, mivel ez az esett nem áll fenn, így csak továbbra is kedvesen mosollyal áll az asztal mellett.
Mikor a vendég az italra ferde szemmel néz, egy pillanatra meglepődik, de nem sok kell, ahhoz, hogy újra a helyzet magaslatán legyen.*
-Természetesen megoldható.*Teszi el az aranyat és visszasétál a pulthoz, hogy kivegyen egy bontatlan üveg nedűt és leemel még egy poharat a sorból. Továbbá egyértelműen, ha már ilyen modoros kiszolgálást virít, általában ezt is kapja vissza, ami tagadhatatlan, hogy minden nőnek jólesik, még ha csak mímelt is a dolog. Nem alacsonyítaná le magát szándékosan, hiszen, amint a lényegre térnek, általában ez a folyamat magától is megindul, akkor meg minek siettetni.*
-Ha ez a kívánsága, akkor ennek nincs akadálya.*Tér vissza és teszi le a másik poharat is az üveg kíséretében. Azért feltűnt neki, hogy Drann arcán nem a felhőtlen jókedv foglal helyet, mind inkább valóban egy meggyötört matróz néz vissza rá, minden egymással váltott pillantás alkalmával. Amennyiben az udvarias gesztus megszületik és kihúzzák neki a széket, kedvesen megköszöni és leül, amennyire csak lehetősége van rá, minél közelebb a férfihez, a neki szánt poharat is elveszi.*
-Nagyon kedves, köszönöm. Egy ilyen szépszemű férfire mindig van időm.*E közben a másik tekintetét vizslatja, egy pillanatra se tükröződik habozás vagy szégyenlős fény a szemeiben.*
-Olyan régen? Három év az sok idő. Sajnos én sem vagyok annyira régóta itt, hogy tudjam, de most vagyunk túl egy tulajdonosváltáson, tehát azt feltételezem, hogy már egy ideje üzemelt már ez előtt is a hely. A felénk is terjengő hírekből tudom, hogy Arthenior élt meg főleg rosszabb időket, főleg a nemesség, akiket megelégelve a szegényebb réteg szinte szétmorzsolt. Haragjuk elsöprő volt. Egy járványról is szóltak a hírek, amely hullaégetést és rettegést hozott a környékre. Mindenki óvakodott a fertőzött területtől és egymástól, meg az idegenektől. Ezt megelőzően egy hatalmas robbanás rázta meg a már említett várost, állítólag szörnyű volt, valami Barakk környékén indult ki és ott is rengetegen hagyták a fogukat.*Nem igazán tudja egymáshoz kötni a hallottakat, csak zúdítja az idegenre az információt, úgy, ahogy azt ő is hallotta.*
-Sajnos a Mágustoronyról nem hallottam, de megeshet, hogy pont ez a szerencse, mert a pletykák és a hírek általában a rossz dolgokról születnek. Talán még a Kikötő területe az, amely megúszta, ha lehet így fogalmazni, bár ugye itt mindenki lapít és örül, ha nem kerül a figyelem középpontjába, így a felszín alatt lapuló ragályról is csak, akkor értesülnek az emberek, amikor már késő.*Ezt inkább csak súgja oda a másiknak, előtte körbe pillantva, hogy megbizonyosodjon róla, más nem lesz fültanúja, annak, amit mond.*
-Azt hiszem ez teljesen érthető. Elnézését kérem.*Nyugtázza, hogy Drann úgy véli, már csak a pompásan berendezett előtér is van olyan elragadó, hogy elfeledtesse vele a tenger illatát, amely tagadhatatlan, minden ajtónyitással beszivárog a kellemes szellővel.
Az udvariasság, ahogy azt a vendég is helyesen feltételezi, a hely természetes velejárója, hiszen milyen hírnevet szerezhetett volna a kóceráj, ha minden vendéget szájból félig kilógó fogvájóval, meg egy „Hozott a tenger cimborám, hogy áll a zászlód?” megszólítással üdvözölnének, agyon hordott és a konyhai dolgoktól piszkos ruhában. Továbbá, ha talpraesett pincérnőnk gondolatolvasásban is jeleskedne, bizonyára megemlítené, hogy a rengeteg, az épületben fellelhető, szórakoztatásra és egyéb tevékenységekre is kapható lányból, bizonyára találnának Drann minden igényét kielégítőt, ha ez volna a kívánsága viszont, mivel ez az esett nem áll fenn, így csak továbbra is kedvesen mosollyal áll az asztal mellett.
Mikor a vendég az italra ferde szemmel néz, egy pillanatra meglepődik, de nem sok kell, ahhoz, hogy újra a helyzet magaslatán legyen.*
-Természetesen megoldható.*Teszi el az aranyat és visszasétál a pulthoz, hogy kivegyen egy bontatlan üveg nedűt és leemel még egy poharat a sorból. Továbbá egyértelműen, ha már ilyen modoros kiszolgálást virít, általában ezt is kapja vissza, ami tagadhatatlan, hogy minden nőnek jólesik, még ha csak mímelt is a dolog. Nem alacsonyítaná le magát szándékosan, hiszen, amint a lényegre térnek, általában ez a folyamat magától is megindul, akkor meg minek siettetni.*
-Ha ez a kívánsága, akkor ennek nincs akadálya.*Tér vissza és teszi le a másik poharat is az üveg kíséretében. Azért feltűnt neki, hogy Drann arcán nem a felhőtlen jókedv foglal helyet, mind inkább valóban egy meggyötört matróz néz vissza rá, minden egymással váltott pillantás alkalmával. Amennyiben az udvarias gesztus megszületik és kihúzzák neki a széket, kedvesen megköszöni és leül, amennyire csak lehetősége van rá, minél közelebb a férfihez, a neki szánt poharat is elveszi.*
-Nagyon kedves, köszönöm. Egy ilyen szépszemű férfire mindig van időm.*E közben a másik tekintetét vizslatja, egy pillanatra se tükröződik habozás vagy szégyenlős fény a szemeiben.*
-Olyan régen? Három év az sok idő. Sajnos én sem vagyok annyira régóta itt, hogy tudjam, de most vagyunk túl egy tulajdonosváltáson, tehát azt feltételezem, hogy már egy ideje üzemelt már ez előtt is a hely. A felénk is terjengő hírekből tudom, hogy Arthenior élt meg főleg rosszabb időket, főleg a nemesség, akiket megelégelve a szegényebb réteg szinte szétmorzsolt. Haragjuk elsöprő volt. Egy járványról is szóltak a hírek, amely hullaégetést és rettegést hozott a környékre. Mindenki óvakodott a fertőzött területtől és egymástól, meg az idegenektől. Ezt megelőzően egy hatalmas robbanás rázta meg a már említett várost, állítólag szörnyű volt, valami Barakk környékén indult ki és ott is rengetegen hagyták a fogukat.*Nem igazán tudja egymáshoz kötni a hallottakat, csak zúdítja az idegenre az információt, úgy, ahogy azt ő is hallotta.*
-Sajnos a Mágustoronyról nem hallottam, de megeshet, hogy pont ez a szerencse, mert a pletykák és a hírek általában a rossz dolgokról születnek. Talán még a Kikötő területe az, amely megúszta, ha lehet így fogalmazni, bár ugye itt mindenki lapít és örül, ha nem kerül a figyelem középpontjába, így a felszín alatt lapuló ragályról is csak, akkor értesülnek az emberek, amikor már késő.*Ezt inkább csak súgja oda a másiknak, előtte körbe pillantva, hogy megbizonyosodjon róla, más nem lesz fültanúja, annak, amit mond.*
835. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-04-25 08:30:57
Üzenet elküldve: 2019-04-25 08:30:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes éjszakák//
//Maydeleine Rhywayers//
*Veszi a lapot, és értőn vigyorog a köré varázsolt sivatagra, de azért túlzásokba nem kell esni, úgy véli.*
- Egyszerűen csak egy végeláthatatlannak tűnően hosszú hajóút után vagyok, emiatt a tenger meg a tengeri étkek iránti ellenszenv. *teszi érthetőbbé az elutasítást.*
- De azért ne essünk túlzásokba! Teljességgel beérem ezzel is itt *int körbe a tagadhatatlanul hatásosan berendezett, a tompán világító fényekkel, buja leplekkel és csodás festményekkel igazán hangulatossá és sejtelmessé varázsolt helyiségben. De őszintén jólesik neki a lány készséges igyekezete arra, hogy otthon érezze magát.
A pillanatig láthatóvá váló meglepetésre ő is zavarba jön: meggyőződése volt, hogy a lány nem csupán pincérnő, hanem a hely egyéb szolgáltatásait is nyújtja igény esetén, hiszen ez annyira evidens volt.
A továbbra is távolságtartó magázás és szinte modoros udvariasság kicsit zavarja, fáradtnak és őszintén szólva nyűgösnek érzi magát ehhez, de azt is tudja, hogy ezzel a nyűgösséggel már terhére van általában mindenkinek, de emiatt mindenesetre a korábbi felvillanyozódó jókedve elillan. A sebe újult erővel fájni kezd, hálásan gyújtja meg a kihozott füstölőt, azon tűnődve, vajon a kimért és távolságtartó, feszes udvariasság, ami úgy tűnik a hely védjegye, egészen az aktus befejezéséig tart-e, esetleg a különböző pozíciókat is magázódva egyeztetik a kedves vendéggel. De már ő is érzi, hogy gonoszul rosszmájú, így visszaerőlteti magára és a gondolataira a kultúrember álcáját az egész világot a pokolba kívánó, a szűnni nem akaró fájdalomtól a gyűlölködő elkeseredettségig dühös, mára sajnos szinte alapállapottá váló belső lelkivilág helyett.
Meg a lányt sem akarja megbántani, hiszen a viselkedése kifogástalan, helyet kaphatna bármely úri szalonban, csak éppen ő most nem egy úri szajhára vágyik, akivel vég nélküli udvariassági köröket kell futnia. Ha vágyik egyáltalán valamilyenre, ami azért a hely hatására óhatatlanul megfordul a fejében, akkor az egy kedves-bújós, egyszerű és szókimondó teremtés, aki esetleg máskor is visszavárja ide.
~De persze erről a lány nem tehet. Van akinek magát a mennyországot jelentheti mindez, egy Morlának meg inkább fárasztó. Ez van.~ gondolja. A boron is picit felhúzza a szemöldökét.*
- Egy teli palackot kérek, és két poharat. Nem ezt. Ha nem gond. *tolja el az italt.*
- Ha kell, inkább ráfizetek. És megkérhetem a szép kisasszonyt *tér vissza bánatosan ő is a magázódáshoz, legyen, játsszuk ezt, de hát addig, amíg megtudja, amit meg akar tudni, talán kibírja, miért ne?* - hogy leüljön hozzám néhány percre, és csevegjen egy kicsit egy fáradt utazóval? Meghívom egy italra. *tesz ki a szép nevű kisasszony, Maydeleine Rhywayers elé az asztalra még 50 aranyat. *
- Ez elég lesz a borra, és arra, hogy kárpótoljam, amiért rabolom az idejét?
*Ha megkapja a kért üveg bort, és a lány elfogadja a kínálást, neki is tölt a pohárba. Ha a kérése meghallgatásra talál, lelke rajta, még a széket is udvariasan kihúzza Maydeleine-nek, bár picit mókásnak találja a dolgot, ahogy itt eljátszadoznak egymással. ~Persze~ gondol bele fáradtan ~mindez védelem is nekik. Ne légy gonosz, Drann.~ Hát igen. Kissé elaljasult az elmúlt időkben, tény és való. De hát ezért jött ide. Hogy ezen változtasson.*
- Amikor utoljára itt jártam a Kikötőben, több mint három éve, a Rumosban szálltam meg. Régen nyitották ezt a helyet? *tudakozódik.*
- Afelől is hálás lennék, ha mesélne egy kicsit a Kikötőbeli állapotokról. A város fennhatósága teljességgel megszűnt? Nem láttam egyetlen vámtisztet sem a Kikötőben. Létezik egyáltalán valamiféle rendfenntartó erő?
- Mi a helyzet a Mágustoronnyal? Fogad manapság látogatókat?
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.25 08:33:40
//Maydeleine Rhywayers//
*Veszi a lapot, és értőn vigyorog a köré varázsolt sivatagra, de azért túlzásokba nem kell esni, úgy véli.*
- Egyszerűen csak egy végeláthatatlannak tűnően hosszú hajóút után vagyok, emiatt a tenger meg a tengeri étkek iránti ellenszenv. *teszi érthetőbbé az elutasítást.*
- De azért ne essünk túlzásokba! Teljességgel beérem ezzel is itt *int körbe a tagadhatatlanul hatásosan berendezett, a tompán világító fényekkel, buja leplekkel és csodás festményekkel igazán hangulatossá és sejtelmessé varázsolt helyiségben. De őszintén jólesik neki a lány készséges igyekezete arra, hogy otthon érezze magát.
A pillanatig láthatóvá váló meglepetésre ő is zavarba jön: meggyőződése volt, hogy a lány nem csupán pincérnő, hanem a hely egyéb szolgáltatásait is nyújtja igény esetén, hiszen ez annyira evidens volt.
A továbbra is távolságtartó magázás és szinte modoros udvariasság kicsit zavarja, fáradtnak és őszintén szólva nyűgösnek érzi magát ehhez, de azt is tudja, hogy ezzel a nyűgösséggel már terhére van általában mindenkinek, de emiatt mindenesetre a korábbi felvillanyozódó jókedve elillan. A sebe újult erővel fájni kezd, hálásan gyújtja meg a kihozott füstölőt, azon tűnődve, vajon a kimért és távolságtartó, feszes udvariasság, ami úgy tűnik a hely védjegye, egészen az aktus befejezéséig tart-e, esetleg a különböző pozíciókat is magázódva egyeztetik a kedves vendéggel. De már ő is érzi, hogy gonoszul rosszmájú, így visszaerőlteti magára és a gondolataira a kultúrember álcáját az egész világot a pokolba kívánó, a szűnni nem akaró fájdalomtól a gyűlölködő elkeseredettségig dühös, mára sajnos szinte alapállapottá váló belső lelkivilág helyett.
Meg a lányt sem akarja megbántani, hiszen a viselkedése kifogástalan, helyet kaphatna bármely úri szalonban, csak éppen ő most nem egy úri szajhára vágyik, akivel vég nélküli udvariassági köröket kell futnia. Ha vágyik egyáltalán valamilyenre, ami azért a hely hatására óhatatlanul megfordul a fejében, akkor az egy kedves-bújós, egyszerű és szókimondó teremtés, aki esetleg máskor is visszavárja ide.
~De persze erről a lány nem tehet. Van akinek magát a mennyországot jelentheti mindez, egy Morlának meg inkább fárasztó. Ez van.~ gondolja. A boron is picit felhúzza a szemöldökét.*
- Egy teli palackot kérek, és két poharat. Nem ezt. Ha nem gond. *tolja el az italt.*
- Ha kell, inkább ráfizetek. És megkérhetem a szép kisasszonyt *tér vissza bánatosan ő is a magázódáshoz, legyen, játsszuk ezt, de hát addig, amíg megtudja, amit meg akar tudni, talán kibírja, miért ne?* - hogy leüljön hozzám néhány percre, és csevegjen egy kicsit egy fáradt utazóval? Meghívom egy italra. *tesz ki a szép nevű kisasszony, Maydeleine Rhywayers elé az asztalra még 50 aranyat.
*- Ez elég lesz a borra, és arra, hogy kárpótoljam, amiért rabolom az idejét?
*Ha megkapja a kért üveg bort, és a lány elfogadja a kínálást, neki is tölt a pohárba. Ha a kérése meghallgatásra talál, lelke rajta, még a széket is udvariasan kihúzza Maydeleine-nek, bár picit mókásnak találja a dolgot, ahogy itt eljátszadoznak egymással. ~Persze~ gondol bele fáradtan ~mindez védelem is nekik. Ne légy gonosz, Drann.~ Hát igen. Kissé elaljasult az elmúlt időkben, tény és való. De hát ezért jött ide. Hogy ezen változtasson.*
- Amikor utoljára itt jártam a Kikötőben, több mint három éve, a Rumosban szálltam meg. Régen nyitották ezt a helyet? *tudakozódik.*
- Afelől is hálás lennék, ha mesélne egy kicsit a Kikötőbeli állapotokról. A város fennhatósága teljességgel megszűnt? Nem láttam egyetlen vámtisztet sem a Kikötőben. Létezik egyáltalán valamiféle rendfenntartó erő?
- Mi a helyzet a Mágustoronnyal? Fogad manapság látogatókat?
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.25 08:33:40
834. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-04-24 22:59:27
Üzenet elküldve: 2019-04-24 22:59:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Halmozott élvezetek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Rendben, uram, ahogy kívánod.
*Mosolyog cinkosan a férfira. A piros szalag finoman surran ki a hajából, ezzel együtt haja leomlik a vállaira, finoman súrolja meztelen kebleit, hátát. A gyengéd igazításért hálásan néz Ulbertre. A csókban összesimulnak, s örömmel veszi, hogy a férfi ilyen nagyon élvezi a történteket. Vágyainak jele Cassyre is hat, kellemesen borzong, ugyanakkor izgalma fokozódik, kellemes bizsergést, melegséget kezd érezni odalent. Ajkaik halkan cuppanva válnak el, tekintetük szinte azonnal összekapcsolódik, s Cassy pajkos mosolyt ölt.*
- Ha azt mondom, hogy igen, azért még ismételhetünk később?
*Kezei lecsúsznak a férfi kezeihez és hátrálva húzni kezdi magával az ágyhoz, ha engedi.*
- Azt hiszem, a továbbiakra akár kényelembe is helyezhetnénk magunkat.
*Amint érzi, hogy lába a lágy takaróhuzatot éri, hátrafelé térdel az ágyra és húzódik hátrébb, továbbra is maga felé vonva a férfit, míg kényelmesen elférhet.*
- Megtanuljuk, hogy az ajkakat máshol is lehet használni. És szerepet kapnak a kezek is. Megmutatom…
*Vigyorodik el egy pillanatra, mulattatja a játék. Biztos benne, hogy Ulbert magától is tudná ezt, ám szórakoztató, hogy szerepet játszhat.*
- Érj hozzám bátran bárhol… például… itt…
*Húzza suttogva a férfi egyik kezét a melléhez, s ujjait rásimítva simogattatja, masszíroztatja a puha halmot, amennyiben nem ellenkezik szándékával. Kissé fel is sóhajt, egészen halkan, bár látszik, hogy élvezi az érintést, s keblén tapintani is lehet, hogy feszesebben, hegyesebben simul a termetes tenyérbe.*
- Ez nagyon népszerű mind a nők, mind a férfiak számára.
*Újabb sóhaj.*
- Olykor ajkakkal, nyelvvel is körbejárják. Nagyon izgató tud lenni. Mint a comb belső felének és az ágyéknak a simogatása.
*Ezt viszont már a férfin mutatja be, aki akár addig folytathatja is Cassy testének felfedezését, míg ő vékony ujjait a combján belül vezeti végig többször, majd egyelőre a legérzékenyebb részt épp csak futólag érintve tér át a másik combra is. Közben, ahogy hozzáfér a férfihoz, csókolgatja a nyakát, harapdálja a fülét, esetleg újabb csókolózásba kezdhetnek, ha szeretné. S ha a férfi úgy kívánja, nem kell ülniük tovább, leheveredhetnek a párnák közé, egymással szemben, folytatva egymás kényeztetését, akár ölelkezésbe kezdve.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.24 23:02:11
//Halmozott élvezetek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Rendben, uram, ahogy kívánod.
*Mosolyog cinkosan a férfira. A piros szalag finoman surran ki a hajából, ezzel együtt haja leomlik a vállaira, finoman súrolja meztelen kebleit, hátát. A gyengéd igazításért hálásan néz Ulbertre. A csókban összesimulnak, s örömmel veszi, hogy a férfi ilyen nagyon élvezi a történteket. Vágyainak jele Cassyre is hat, kellemesen borzong, ugyanakkor izgalma fokozódik, kellemes bizsergést, melegséget kezd érezni odalent. Ajkaik halkan cuppanva válnak el, tekintetük szinte azonnal összekapcsolódik, s Cassy pajkos mosolyt ölt.*
- Ha azt mondom, hogy igen, azért még ismételhetünk később?
*Kezei lecsúsznak a férfi kezeihez és hátrálva húzni kezdi magával az ágyhoz, ha engedi.*
- Azt hiszem, a továbbiakra akár kényelembe is helyezhetnénk magunkat.
*Amint érzi, hogy lába a lágy takaróhuzatot éri, hátrafelé térdel az ágyra és húzódik hátrébb, továbbra is maga felé vonva a férfit, míg kényelmesen elférhet.*
- Megtanuljuk, hogy az ajkakat máshol is lehet használni. És szerepet kapnak a kezek is. Megmutatom…
*Vigyorodik el egy pillanatra, mulattatja a játék. Biztos benne, hogy Ulbert magától is tudná ezt, ám szórakoztató, hogy szerepet játszhat.*
- Érj hozzám bátran bárhol… például… itt…
*Húzza suttogva a férfi egyik kezét a melléhez, s ujjait rásimítva simogattatja, masszíroztatja a puha halmot, amennyiben nem ellenkezik szándékával. Kissé fel is sóhajt, egészen halkan, bár látszik, hogy élvezi az érintést, s keblén tapintani is lehet, hogy feszesebben, hegyesebben simul a termetes tenyérbe.*
- Ez nagyon népszerű mind a nők, mind a férfiak számára.
*Újabb sóhaj.*
- Olykor ajkakkal, nyelvvel is körbejárják. Nagyon izgató tud lenni. Mint a comb belső felének és az ágyéknak a simogatása.
*Ezt viszont már a férfin mutatja be, aki akár addig folytathatja is Cassy testének felfedezését, míg ő vékony ujjait a combján belül vezeti végig többször, majd egyelőre a legérzékenyebb részt épp csak futólag érintve tér át a másik combra is. Közben, ahogy hozzáfér a férfihoz, csókolgatja a nyakát, harapdálja a fülét, esetleg újabb csókolózásba kezdhetnek, ha szeretné. S ha a férfi úgy kívánja, nem kell ülniük tovább, leheveredhetnek a párnák közé, egymással szemben, folytatva egymás kényeztetését, akár ölelkezésbe kezdve.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.24 23:02:11
833. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-04-24 21:00:03
Üzenet elküldve: 2019-04-24 21:00:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Dranndreshiann Morla DeLhor//
-Ezt sajnálattal hallom.*Sóhajt csalódottságot színlelve.*
-Természetesen, minden, ami az étlapon szerepel pompás és első osztályú étel.*Igazítja az egyik oldalra hajfonatát.*
-Wegtorenből érkezett?*Csillan fel a szeme, hiszen erről a városról már hallott más vendégtől is.*
-Sajnálom, bizonyára megvan az oka, hogy nem vágyik még csak a tenger említésére se, így örömmel jelenthetem, itt a sivatag közepén, mindig szívesen látjuk az átutazókat.*Kacsint, hiszen teljes mértékben tisztában van azzal, hogy tengerhez ennél közelebb már csak egy hajón lehetne a kedves vendég.*
-Remélem érzi a perzselő szellőt, ahogy apró homokszemeket söpör végig a padlón.*Próbálja egy teljesen más természeti kép érzetét belopni Dranndreshiann fejébe.*
-Hiszen itt a vendég olyan helyen van, amilyen helyen csak szeretne.*Mondja mosolyogva, majd meglepett pislogás közepette meghajtja a derekát, hiszen ritkán kérdezik meg egy kiszolgáló nevét.*
-Maydeleine Rhywayers, szolgálatára. Azonnal hozom uram.*Emelkedik fel, az aranyat az őt megillető helyre csúsztatja, mikor pedig a pulthoz ér egy ezüstösen fénylő tálcát helyez rá, majd megfordul, hogy elővegyen egy borospoharat, a legtisztábbat és legszebbet kiválasztva, majd a pult alól tölt a kristálypohárba és tálcára teszi. Előkap egy agyagedényt, szépen cikornyásan meg is van festve, majd az előre bekevert ördögvigyorral színig téve, mellé egy doboz gyújtót helyezve a tálcára teszi. Magához véve visszasétál a várakozó vendéghez és előbb a bort teszi le elé, majd a füstölőt.*
-Kívánja, hogy begyújtsam vagy szeretné ön?*A válasznak megfelelően cselekszik.*
-Érezze jól magát nálunk, ha pedig választott, csak intsen.*Hajtja meg magát ismét, de a válasz még megvárja, vagy, hogy félreintsék, mielőtt távozik az asztaltól.*
-Ezt sajnálattal hallom.*Sóhajt csalódottságot színlelve.*
-Természetesen, minden, ami az étlapon szerepel pompás és első osztályú étel.*Igazítja az egyik oldalra hajfonatát.*
-Wegtorenből érkezett?*Csillan fel a szeme, hiszen erről a városról már hallott más vendégtől is.*
-Sajnálom, bizonyára megvan az oka, hogy nem vágyik még csak a tenger említésére se, így örömmel jelenthetem, itt a sivatag közepén, mindig szívesen látjuk az átutazókat.*Kacsint, hiszen teljes mértékben tisztában van azzal, hogy tengerhez ennél közelebb már csak egy hajón lehetne a kedves vendég.*
-Remélem érzi a perzselő szellőt, ahogy apró homokszemeket söpör végig a padlón.*Próbálja egy teljesen más természeti kép érzetét belopni Dranndreshiann fejébe.*
-Hiszen itt a vendég olyan helyen van, amilyen helyen csak szeretne.*Mondja mosolyogva, majd meglepett pislogás közepette meghajtja a derekát, hiszen ritkán kérdezik meg egy kiszolgáló nevét.*
-Maydeleine Rhywayers, szolgálatára. Azonnal hozom uram.*Emelkedik fel, az aranyat az őt megillető helyre csúsztatja, mikor pedig a pulthoz ér egy ezüstösen fénylő tálcát helyez rá, majd megfordul, hogy elővegyen egy borospoharat, a legtisztábbat és legszebbet kiválasztva, majd a pult alól tölt a kristálypohárba és tálcára teszi. Előkap egy agyagedényt, szépen cikornyásan meg is van festve, majd az előre bekevert ördögvigyorral színig téve, mellé egy doboz gyújtót helyezve a tálcára teszi. Magához véve visszasétál a várakozó vendéghez és előbb a bort teszi le elé, majd a füstölőt.*
-Kívánja, hogy begyújtsam vagy szeretné ön?*A válasznak megfelelően cselekszik.*
-Érezze jól magát nálunk, ha pedig választott, csak intsen.*Hajtja meg magát ismét, de a válasz még megvárja, vagy, hogy félreintsék, mielőtt távozik az asztaltól.*
832. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-04-24 20:47:57
Üzenet elküldve: 2019-04-24 20:47:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Körbe-körbe karikába//
-Azon férfiak, akik nagyhangúak, kevésbé veszélyesek, mint azok, kik csendesek. De ezt te is tudod, igen a nagyhangúak visszafogottabbak négyszemközt. Szóval egyet értünk.
*Amikor Mady vendéget jelez, Dreyia csendesen bólint majd a pult mögé lép. És ott néz körül jobban. Természetesen figyel az új vendégre vis, hisz első látásra bajkeverőnek látszik. Nem fog beleavatkozni, hisz nincs mibe. De egyelőre, teát inna. Így ha van, hol vizet melegít, vagy a konyháról hoz forró vizet. A vizet a pohárba önti, még a tealevelek bele tétele előtt, hisz leforrázva elvész sok íz a teából. Így csak utólag helyezi bele és kevergeti, hogy a levelek íze, aromája jobban érezhető legyen. Cukrot és egyebet nem tesz hozzá, bár lehet, hogy most kivételt tesz. De inkább még se, csak tisztán issza a teát. Madynek is tölt, és előkészíti neki a cukrot és a citromlevet. Hisz nem tudja, mivel szereti a lány.*
-Azon férfiak, akik nagyhangúak, kevésbé veszélyesek, mint azok, kik csendesek. De ezt te is tudod, igen a nagyhangúak visszafogottabbak négyszemközt. Szóval egyet értünk.
*Amikor Mady vendéget jelez, Dreyia csendesen bólint majd a pult mögé lép. És ott néz körül jobban. Természetesen figyel az új vendégre vis, hisz első látásra bajkeverőnek látszik. Nem fog beleavatkozni, hisz nincs mibe. De egyelőre, teát inna. Így ha van, hol vizet melegít, vagy a konyháról hoz forró vizet. A vizet a pohárba önti, még a tealevelek bele tétele előtt, hisz leforrázva elvész sok íz a teából. Így csak utólag helyezi bele és kevergeti, hogy a levelek íze, aromája jobban érezhető legyen. Cukrot és egyebet nem tesz hozzá, bár lehet, hogy most kivételt tesz. De inkább még se, csak tisztán issza a teát. Madynek is tölt, és előkészíti neki a cukrot és a citromlevet. Hisz nem tudja, mivel szereti a lány.*
831. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-04-24 20:36:29
Üzenet elküldve: 2019-04-24 20:36:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes éjszakák//
//Maydeleine Rhywayers//
*Nem kell sokat várnia, már elő is bukkan egy gesztenyebarna hajú szépség, nyúlánk és akár fajtárs is lehetne, csak egy nagyon halvány megérzése van Drannek, hogy talán mégsem tisztavérű elf a lány. Mindenesetre kedvére való a látvány. Csak biccent az elé helyezett étlapra, szélesen elmosolyodva.*
- Wegtoreniként megvallom, nem vagyok a tengeri étkek rettenthetetlen rajongója. Úgy általában épp most a tengerből is elegem van. *válaszolja a javaslatra, nem elutasítóan, hanem csibészes mosollyal, ami teljes egészében Mady számlájára írható. Drann arcán igen rég látszott ilyen. Egészen felvillanyozódva kérdezi meg:*
- Megtudhatom a kedves és csábos kiszolgáló személyzet nevét? *vigyorodik el most már leplezetlenül, majd ő is bemutatkozik.*
- Dranndreshiann Morla DeLhor. Egyenesen Wegtorenből. De röviden csak: Drann. *teszi még hozzá.*
- Először is hozz nekem kérlek valami Különleges bort. Remélem ez elég lesz rá *gurít ki az asztalra 9 aranyat.*
- És ha lehet, hm kellene még egy Ördögvigyor füstölőként, ide az asztalra. Köszönöm. *tesz ki még 27 aranyat a többi mellé, a füstölő árát.*
- Egyelőre köszönöm! *Még egy ideig vizslatja az étlapot, aztán Madyre pillant.*
- A többit még majd kitalálom.
//Maydeleine Rhywayers//
*Nem kell sokat várnia, már elő is bukkan egy gesztenyebarna hajú szépség, nyúlánk és akár fajtárs is lehetne, csak egy nagyon halvány megérzése van Drannek, hogy talán mégsem tisztavérű elf a lány. Mindenesetre kedvére való a látvány. Csak biccent az elé helyezett étlapra, szélesen elmosolyodva.*
- Wegtoreniként megvallom, nem vagyok a tengeri étkek rettenthetetlen rajongója. Úgy általában épp most a tengerből is elegem van. *válaszolja a javaslatra, nem elutasítóan, hanem csibészes mosollyal, ami teljes egészében Mady számlájára írható. Drann arcán igen rég látszott ilyen. Egészen felvillanyozódva kérdezi meg:*
- Megtudhatom a kedves és csábos kiszolgáló személyzet nevét? *vigyorodik el most már leplezetlenül, majd ő is bemutatkozik.*
- Dranndreshiann Morla DeLhor. Egyenesen Wegtorenből. De röviden csak: Drann. *teszi még hozzá.*
- Először is hozz nekem kérlek valami Különleges bort. Remélem ez elég lesz rá *gurít ki az asztalra 9 aranyat.*
- És ha lehet, hm kellene még egy Ördögvigyor füstölőként, ide az asztalra. Köszönöm. *tesz ki még 27 aranyat a többi mellé, a füstölő árát.*
- Egyelőre köszönöm! *Még egy ideig vizslatja az étlapot, aztán Madyre pillant.*
- A többit még majd kitalálom.
830. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-04-24 19:52:06
Üzenet elküldve: 2019-04-24 19:52:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Körbe-körbe karikába//
*Úgy érzi újdonsült kolleganője hajthatatlan ebben a kérdéskörben és nincs kedve, alig egy napja ismert személyt beavatni korábbi rossz tapasztalataiba, esetlegesen feltárni az arcán leledző sebhely keletkezésének okát és körülményeit. Ennek okán szerencse, hogy nyílik az ajtó és besétál rajta egy vendég.*
-Tudod kedves Dreyia, lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de úgy tapasztaltam, hogy a dúvadak ide belépve, mikor egyedül maradnak, egy csinos lánnyal olyan kezes bárányokká avanzsálnak, el se hinné az ember. Nem is velük van a baj, inkább az aljasabbik fajtájával.*A végét már csak úgy súgja.*
-Vendég érkezett. Egy pillanat.
//Dranndreshiann Morla DeLhor//
*Sétál oda a pulthoz és vesz el róla egy étlapot, felölti legkedvesebb mosolyát az arcára és odasétál Dranndreshiannhoz.*
-Üdvözlöm a Sellőben! Miben állhatok szolgálatára?*Közben egy kecses mozdulattal az étlapot elé helyezi az asztalra.*
-Ha szabad ajánlanom, a tenger gyümölcsei ma érkeztek frissen, a kaviárral egyetemben.*Kacsint cinkosul, majd visszaegyenesedik.*
-Esetleg, étvágygerjesztőnek egy italt előbb? Nagyon különleges alkohol kínálatunk van, bátran ajánlom bármelyiket, egyikben sem csalódhat.*Ha esetleg a vendég még gondolkodna, azt is megérti.*
*Úgy érzi újdonsült kolleganője hajthatatlan ebben a kérdéskörben és nincs kedve, alig egy napja ismert személyt beavatni korábbi rossz tapasztalataiba, esetlegesen feltárni az arcán leledző sebhely keletkezésének okát és körülményeit. Ennek okán szerencse, hogy nyílik az ajtó és besétál rajta egy vendég.*
-Tudod kedves Dreyia, lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de úgy tapasztaltam, hogy a dúvadak ide belépve, mikor egyedül maradnak, egy csinos lánnyal olyan kezes bárányokká avanzsálnak, el se hinné az ember. Nem is velük van a baj, inkább az aljasabbik fajtájával.*A végét már csak úgy súgja.*
-Vendég érkezett. Egy pillanat.
//Dranndreshiann Morla DeLhor//
*Sétál oda a pulthoz és vesz el róla egy étlapot, felölti legkedvesebb mosolyát az arcára és odasétál Dranndreshiannhoz.*
-Üdvözlöm a Sellőben! Miben állhatok szolgálatára?*Közben egy kecses mozdulattal az étlapot elé helyezi az asztalra.*
-Ha szabad ajánlanom, a tenger gyümölcsei ma érkeztek frissen, a kaviárral egyetemben.*Kacsint cinkosul, majd visszaegyenesedik.*
-Esetleg, étvágygerjesztőnek egy italt előbb? Nagyon különleges alkohol kínálatunk van, bátran ajánlom bármelyiket, egyikben sem csalódhat.*Ha esetleg a vendég még gondolkodna, azt is megérti.*
829. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-04-24 19:24:52
Üzenet elküldve: 2019-04-24 19:24:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes éjszakák//
*Már fordulna be a Rumos felé, a jól ismert irányba, hátulról még idelátszik a régi Vámház épülete messziről, amikor szinte beleütközik a terjedelmes, kőből épült ház látványába. ~Ez nem volt itt akkoriban, legalábbis Fogadóként biztos nem üzemelt!~ nézi meg alaposabban a patinásnak tűnő, szépen felújított kőépületet. ~Végre valami kellemes látvány.~ morogja az orra alatt senki által nem hallhatóan, és hamar dönt. Nem ragaszkodik ő a Rumoshoz, sőt, de hát régen az volt az egyetlen kocsma a déli Kikötőben, ahol ehető ételt adtak, és még szobát is vehettél ki, ha nem volt túlságosan finnyás az ízlésed.
~Úgy látom, itt a finnyás ízlés is kielégülésre találhat.~ mormolja végül is elégedetten az események ilyetén való fordulatától, és benyit a Sellőház sokat ígérő ajtaján.
Odabent körbepillantva hamar leesik neki az a bizonyos tantusz a ház pluszszolgáltatásait illetően, amin újra csak elcsodálkozik, ismeretei szerint a Karavánpihenő feldúlásakor errefelé közel s távol a Pinty volt az egyetlen legálisan működő, hasonló jellegű intézmény, Artheniorban.
~Nos, változnak az idők, és néhányan változunk velük, néhányan meg nem.~ gondolja mélyen szántó bölcsességgel, és ledobja magát, aztán maga mellé a cuccait az egyik székre, tovább bámészkodva. Mindenesetre a látvány egyáltalán nem kedve ellenére való, sőt talán épp ilyesmire van szüksége végre ahhoz, hogy egy kicsit magához térjen a búskomorságból, amiben az utóbbi időben leledzik. Még akkor is, ha egyelőre csupán egy jó kiadós étkezésre, és egy nagy alvásra vágyik a hosszú hajóút után, semmi másra, de arra nagyon.*
*Már fordulna be a Rumos felé, a jól ismert irányba, hátulról még idelátszik a régi Vámház épülete messziről, amikor szinte beleütközik a terjedelmes, kőből épült ház látványába. ~Ez nem volt itt akkoriban, legalábbis Fogadóként biztos nem üzemelt!~ nézi meg alaposabban a patinásnak tűnő, szépen felújított kőépületet. ~Végre valami kellemes látvány.~ morogja az orra alatt senki által nem hallhatóan, és hamar dönt. Nem ragaszkodik ő a Rumoshoz, sőt, de hát régen az volt az egyetlen kocsma a déli Kikötőben, ahol ehető ételt adtak, és még szobát is vehettél ki, ha nem volt túlságosan finnyás az ízlésed.
~Úgy látom, itt a finnyás ízlés is kielégülésre találhat.~ mormolja végül is elégedetten az események ilyetén való fordulatától, és benyit a Sellőház sokat ígérő ajtaján.
Odabent körbepillantva hamar leesik neki az a bizonyos tantusz a ház pluszszolgáltatásait illetően, amin újra csak elcsodálkozik, ismeretei szerint a Karavánpihenő feldúlásakor errefelé közel s távol a Pinty volt az egyetlen legálisan működő, hasonló jellegű intézmény, Artheniorban.
~Nos, változnak az idők, és néhányan változunk velük, néhányan meg nem.~ gondolja mélyen szántó bölcsességgel, és ledobja magát, aztán maga mellé a cuccait az egyik székre, tovább bámészkodva. Mindenesetre a látvány egyáltalán nem kedve ellenére való, sőt talán épp ilyesmire van szüksége végre ahhoz, hogy egy kicsit magához térjen a búskomorságból, amiben az utóbbi időben leledzik. Még akkor is, ha egyelőre csupán egy jó kiadós étkezésre, és egy nagy alvásra vágyik a hosszú hajóút után, semmi másra, de arra nagyon.*
828. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-04-24 15:14:38
Üzenet elküldve: 2019-04-24 15:14:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Körbe-körbe karikába//
-Egyet értek, nincs kivétel a nemek terén, teljesen mindegy hogy férfi vagy nő. Mindegyik képes magasan hordani az orrát, és ítélkezni. Amúgy szerintem épp fordítva van. Minél hatalmasabb annál könnyebb, kezelni. Egyrészt, mert elvárja, mint juttatást. Másrészt mert ezzel is emeli jó esetben a mi hírnevünket, és mi cserébe dicsérjük a természetét. Mind a két fél jól jár, és a jó kapcsolatok sokat lendítenek bárki életén. Tehát csak érzés kérdése, mit lehet kezdeni egy befolyásos vendéggel. Sokkal jobban szeretik kényeztetni magukat. Na meg jóval többet is költenek a lányokra és italra. De ezt biztos tudod, bár tény sok gazdag ember játssza a bigottat, de ugyan úgy becserkészhetőek. Csak a megfelelő csali kell hozzá. És ezen adatok beszerzése is hasznos munka a szerintem. De ez legyen a vezetők gondja. *Azt még sem közölheti a lánnyal, hogy erre lett igazából felbérelve, nem arra hogy testőrt vagy táncost játsszon. De kell az álca, és még élvezné is mindegyik feladatot. * De visszatérve a gazdagokra és befolyásos egyénekre. Az ő étvágyuk sokkal nagyobb, de ritkán élvezhetik, ki a vágyaikat hisz mindenki lesi mikor tehet keresztbe nekik. Így óvatosak, na meg paranoiásak.
*A fürdős technikák hamar lecsengenek, de azért még hozzátesz némi mondatot.*
-De tudok, olyan pontokat ahol automatikusan kezes báránnyá változik még a legbőszebb dúvad is. Ezeket szívesen megosztom, ha gondolod. De mit érnél vele hogy nősz? A végén jön valami rágcsáló vagy bozóttűz és annyi. Sose akarj csak lenni, nem jó az.
*A kaja említésére inkább citromlevet vagy citromos teát inna jobb esetben. De hogy egyen így alig egy-két órával a reggelije után hát a gyomra tuti nehezen venné, az biztos.*
-Nem köszönöm kaját most délig nem szívesen ennék. A reggelit kicsit túlzásba vittem, noha nagyon finom volt. Főleg a csípős szósszal. De ha éhes leszek, a szakácsokat fogom betámadni, hisz lehet egyedi fűszerezést kérni. De inkább teázzunk, míg jön valami kóbor vendég.
-Egyet értek, nincs kivétel a nemek terén, teljesen mindegy hogy férfi vagy nő. Mindegyik képes magasan hordani az orrát, és ítélkezni. Amúgy szerintem épp fordítva van. Minél hatalmasabb annál könnyebb, kezelni. Egyrészt, mert elvárja, mint juttatást. Másrészt mert ezzel is emeli jó esetben a mi hírnevünket, és mi cserébe dicsérjük a természetét. Mind a két fél jól jár, és a jó kapcsolatok sokat lendítenek bárki életén. Tehát csak érzés kérdése, mit lehet kezdeni egy befolyásos vendéggel. Sokkal jobban szeretik kényeztetni magukat. Na meg jóval többet is költenek a lányokra és italra. De ezt biztos tudod, bár tény sok gazdag ember játssza a bigottat, de ugyan úgy becserkészhetőek. Csak a megfelelő csali kell hozzá. És ezen adatok beszerzése is hasznos munka a szerintem. De ez legyen a vezetők gondja. *Azt még sem közölheti a lánnyal, hogy erre lett igazából felbérelve, nem arra hogy testőrt vagy táncost játsszon. De kell az álca, és még élvezné is mindegyik feladatot. * De visszatérve a gazdagokra és befolyásos egyénekre. Az ő étvágyuk sokkal nagyobb, de ritkán élvezhetik, ki a vágyaikat hisz mindenki lesi mikor tehet keresztbe nekik. Így óvatosak, na meg paranoiásak.
*A fürdős technikák hamar lecsengenek, de azért még hozzátesz némi mondatot.*
-De tudok, olyan pontokat ahol automatikusan kezes báránnyá változik még a legbőszebb dúvad is. Ezeket szívesen megosztom, ha gondolod. De mit érnél vele hogy nősz? A végén jön valami rágcsáló vagy bozóttűz és annyi. Sose akarj csak lenni, nem jó az.
*A kaja említésére inkább citromlevet vagy citromos teát inna jobb esetben. De hogy egyen így alig egy-két órával a reggelije után hát a gyomra tuti nehezen venné, az biztos.*
-Nem köszönöm kaját most délig nem szívesen ennék. A reggelit kicsit túlzásba vittem, noha nagyon finom volt. Főleg a csípős szósszal. De ha éhes leszek, a szakácsokat fogom betámadni, hisz lehet egyedi fűszerezést kérni. De inkább teázzunk, míg jön valami kóbor vendég.
827. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-04-24 11:25:21
Üzenet elküldve: 2019-04-24 11:25:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Körbe-körbe karikába//
-Persze, az akaraterő is nagyon fontos. Egy kis leleményességgel talán minden megoldható.*Von vállat, bár mindig csodálta az olyan lényeket, mert azok főleg nem emberek voltak, akik olyan szép izomzattal rendelkeznek és, akár fél kézzel is fel tudják kapni.*
-Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy, bizonyára lesz rá alkalom, mikor élni fogok ezzel a felajánlással. A masszázs tekintetében pedig egyet értek veled, bár idővel nem árt, ha némi erőt is tudsz belevinni, egy orknál azért már számít.*Elég erősek az ujjai, persze még így se tud olyan erőt kifejteni, hogy a keményebb bőrt is át tudja masszírozni, ezért alkalmazza a teljes testét, hogy minél nagyobb súlyt tudjon rápakolni a kiszemelt pontra. Mikor viszont a másik a gerjedelemről beszél, majd hirtelen kuncogásba tör ki, nem igazán tudja mire vélni, betudja annak, hogy ez a hely még új neki és minden velejáró dolog, ami mostantól hétköznapi lesz, bizonyára izgatja a fantáiáját, nem is kicsit.*
-Nem hiszem, hogy ezt a lenéző viselkedést lehetne csak az egyik nemre szűkíteni. A nők is pont ugyan annyira, sőt egyes esetekben még jobban is lenézik, a helyet és az itt dolgozókat, azért amik. Sőt, általában még csak nem is kell örömlánynak lennie, de ha már itt takarít, már akkor is szúrós tekintettel néznek rájuk odakint.*Magyarázza.*
-Továbbá úgy vettem észre, minél több valakinek a befolyása és a pénze, annál nehezebb vele a dolog, nemtől függetlenül. Van, akinek nem lehet a kedvére tenni kulturált körülmények között sem.*Mondja elhaló hangon.*
-Azt a fürdetésre való technikát pedig majd munkaidő után megmutathatod.*Mosolyodik el kedvesen.*
-Én viszont szívesen lennék szobanövény, csak nőnék a napos oldal felé, öntöznének és egyéb dolgom nem is lenne, mint illatos virágokat hozni.*Adja elő teljes átéléssel, majd a végén egy kiábrándult sóhajtást is megejt, minthogy tudatosul benne, ő nem szobanövény.*
-Esetleg éhes vagy?*Kérdez rá, mikor visszaérnek a vendégtérbe, persze látta, hogy ott volt előttük az étel korábban, de lehet annyira szégyenlős az ilyesmiben, hogy inkább egyedül eszik.*
-Persze, az akaraterő is nagyon fontos. Egy kis leleményességgel talán minden megoldható.*Von vállat, bár mindig csodálta az olyan lényeket, mert azok főleg nem emberek voltak, akik olyan szép izomzattal rendelkeznek és, akár fél kézzel is fel tudják kapni.*
-Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy, bizonyára lesz rá alkalom, mikor élni fogok ezzel a felajánlással. A masszázs tekintetében pedig egyet értek veled, bár idővel nem árt, ha némi erőt is tudsz belevinni, egy orknál azért már számít.*Elég erősek az ujjai, persze még így se tud olyan erőt kifejteni, hogy a keményebb bőrt is át tudja masszírozni, ezért alkalmazza a teljes testét, hogy minél nagyobb súlyt tudjon rápakolni a kiszemelt pontra. Mikor viszont a másik a gerjedelemről beszél, majd hirtelen kuncogásba tör ki, nem igazán tudja mire vélni, betudja annak, hogy ez a hely még új neki és minden velejáró dolog, ami mostantól hétköznapi lesz, bizonyára izgatja a fantáiáját, nem is kicsit.*
-Nem hiszem, hogy ezt a lenéző viselkedést lehetne csak az egyik nemre szűkíteni. A nők is pont ugyan annyira, sőt egyes esetekben még jobban is lenézik, a helyet és az itt dolgozókat, azért amik. Sőt, általában még csak nem is kell örömlánynak lennie, de ha már itt takarít, már akkor is szúrós tekintettel néznek rájuk odakint.*Magyarázza.*
-Továbbá úgy vettem észre, minél több valakinek a befolyása és a pénze, annál nehezebb vele a dolog, nemtől függetlenül. Van, akinek nem lehet a kedvére tenni kulturált körülmények között sem.*Mondja elhaló hangon.*
-Azt a fürdetésre való technikát pedig majd munkaidő után megmutathatod.*Mosolyodik el kedvesen.*
-Én viszont szívesen lennék szobanövény, csak nőnék a napos oldal felé, öntöznének és egyéb dolgom nem is lenne, mint illatos virágokat hozni.*Adja elő teljes átéléssel, majd a végén egy kiábrándult sóhajtást is megejt, minthogy tudatosul benne, ő nem szobanövény.*
-Esetleg éhes vagy?*Kérdez rá, mikor visszaérnek a vendégtérbe, persze látta, hogy ott volt előttük az étel korábban, de lehet annyira szégyenlős az ilyesmiben, hogy inkább egyedül eszik.*
826. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-04-23 20:50:51
Üzenet elküldve: 2019-04-23 20:50:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Körbe-körbe karikába//
//16+ szavakat tartalmaz//
*Felnevet a lány megjegyzésén, ami az erőt firtatja.*
-Fizikai kérdésben egyet értünk. Én viszont azt, hogy valaki képes beleverni a földbe mást nem mindig tartom erőnek. Na meg egy erőt ismerek el, amit még a férfiak is komolyan tisztelnek. Az akaraterőt, hogy jöjjön, bármi rossz talpon vészeli át. Legyen bárki és bármi. Izmos bárki lehet, aki dolgozik érte. De lélekben és szívben kevesek. Persze ez furán hangozhat egy sötételf szájából, de az akaraterőt többre értékeljük bármilyen hatalomnál. Amúgy tudom mire képesek egyes állatok, de az utolsó is halott, aki engem bántott. Mégis szívesen segítek, bármikor nektek. Ugyan van még feladatom, amikkel foglalkoznom kell. De azokat megoldom és továbbra is felajánlom segítségem minden téren.
*Nem igazán lelkizős típus, de érzi, mire gondolhat Mady. De egy féreg sem csúszik ki a kezei közül. És az istenéhez juttatja azokat az állatokat, akik bántanák a Sellő lányait. Nem tartja magát legyőzhetetlennek, de amit eltervez, azt mindig végrehajtja. Még ha előtte mosolyognia és megalázkodnia is kell az áldozata előtt. Egy sem menekülhet. Szorítja ökölbe kezeit, majd elernyed hisz most még nincs ilyen veszély. Arcát is igyekszik gyorsan rendezni, nem lenne jó, ha a vérszomja korán kikerülne hisz nem a lányokkal van gondja csak azokkal, akik bántanák a leendő családját. Nekik esélyt se ad a túlélésre. *
-Egyetértek veled. Mind két készség hasznos hozzá. A masszázshoz sem kell, sok erő csak tudni kell hova nyúlj. Akkor is, ha egy fájdalmát csitítanád, és akkor is, ha a gerjedelmét fokoznád. *Hajol Mady füléhez, és úgy suttogja bele az utolsó szavakat. Majd kuncogva sétál tovább. *Épp ezt mondom, nem szabad lenézni senkit itt. Viszont sokan lenézik ezeket, helyeket, és mégis itt kötnek, ki mint vendégek. Az itt és hasonló helyen dolgozó lányok egyáltalán nem nevezhetőek átlagosnak. De ezt a férfiak kicsit félreértik. De ez legyen az ő gondjuk, míg fizetnek. Szívesen tanítok pár érintés alapú technikát, amit fürdetésnél tudsz használni és még csak észre sem veszik. Na meg nem igényel nagy erőt egyik sem. Ha hiszed, ha nem a kéz és a lábfej tele van ilyen ponttal. Na meg a háton és a vállon is akad pár. Szóval csak javít valamit az élvezeten, ha a lányok ismernek pár trükköt. És még csak tíz kilós zsákokat se kell emelni hozzájuk. Ami a mai napom illeti totál szabad, legalább is eddig még az volt. A sétát a városban, amit tennem kell éjjel is megtehetem, nem rohan sehova a kikötői élet. Teljesen megértelek, de mint mondtam csak szólj és segítek, nem ajtónállónak lettem felvéve. És nem is szobanövénynek hogy növögessek. A munka az csak munka, menjünk, nézzük meg kell e segítség.
//16+ szavakat tartalmaz//
*Felnevet a lány megjegyzésén, ami az erőt firtatja.*
-Fizikai kérdésben egyet értünk. Én viszont azt, hogy valaki képes beleverni a földbe mást nem mindig tartom erőnek. Na meg egy erőt ismerek el, amit még a férfiak is komolyan tisztelnek. Az akaraterőt, hogy jöjjön, bármi rossz talpon vészeli át. Legyen bárki és bármi. Izmos bárki lehet, aki dolgozik érte. De lélekben és szívben kevesek. Persze ez furán hangozhat egy sötételf szájából, de az akaraterőt többre értékeljük bármilyen hatalomnál. Amúgy tudom mire képesek egyes állatok, de az utolsó is halott, aki engem bántott. Mégis szívesen segítek, bármikor nektek. Ugyan van még feladatom, amikkel foglalkoznom kell. De azokat megoldom és továbbra is felajánlom segítségem minden téren.
*Nem igazán lelkizős típus, de érzi, mire gondolhat Mady. De egy féreg sem csúszik ki a kezei közül. És az istenéhez juttatja azokat az állatokat, akik bántanák a Sellő lányait. Nem tartja magát legyőzhetetlennek, de amit eltervez, azt mindig végrehajtja. Még ha előtte mosolyognia és megalázkodnia is kell az áldozata előtt. Egy sem menekülhet. Szorítja ökölbe kezeit, majd elernyed hisz most még nincs ilyen veszély. Arcát is igyekszik gyorsan rendezni, nem lenne jó, ha a vérszomja korán kikerülne hisz nem a lányokkal van gondja csak azokkal, akik bántanák a leendő családját. Nekik esélyt se ad a túlélésre. *
-Egyetértek veled. Mind két készség hasznos hozzá. A masszázshoz sem kell, sok erő csak tudni kell hova nyúlj. Akkor is, ha egy fájdalmát csitítanád, és akkor is, ha a gerjedelmét fokoznád. *Hajol Mady füléhez, és úgy suttogja bele az utolsó szavakat. Majd kuncogva sétál tovább. *Épp ezt mondom, nem szabad lenézni senkit itt. Viszont sokan lenézik ezeket, helyeket, és mégis itt kötnek, ki mint vendégek. Az itt és hasonló helyen dolgozó lányok egyáltalán nem nevezhetőek átlagosnak. De ezt a férfiak kicsit félreértik. De ez legyen az ő gondjuk, míg fizetnek. Szívesen tanítok pár érintés alapú technikát, amit fürdetésnél tudsz használni és még csak észre sem veszik. Na meg nem igényel nagy erőt egyik sem. Ha hiszed, ha nem a kéz és a lábfej tele van ilyen ponttal. Na meg a háton és a vállon is akad pár. Szóval csak javít valamit az élvezeten, ha a lányok ismernek pár trükköt. És még csak tíz kilós zsákokat se kell emelni hozzájuk. Ami a mai napom illeti totál szabad, legalább is eddig még az volt. A sétát a városban, amit tennem kell éjjel is megtehetem, nem rohan sehova a kikötői élet. Teljesen megértelek, de mint mondtam csak szólj és segítek, nem ajtónállónak lettem felvéve. És nem is szobanövénynek hogy növögessek. A munka az csak munka, menjünk, nézzük meg kell e segítség.
825. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-04-23 20:08:16
Üzenet elküldve: 2019-04-23 20:08:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Körbe-körbe karikába//
*Most kezdi ő is érezni, hogy talán a mélységi túlságosan is kezd közlékennyé válni.*
-Ez egy nagyon sarkított megoldás, mi az, ami erős és mi az, ami gyenge. Egy hatalmas liszteszsákot nem tudnék megemelni, de szerintem te igen. Viszont, ha egy nagyobb vasmacskáról lenne szó, talán már neked se menne, viszont egy óriásnak meg se kottyanna.*Azt már fel se veti, hogy milyen könnyű általában a nőket megtörni erőszakkal, arról pedig főleg nem akar Dreyiának beszélni, hogy mi egyéb segédeszközöket nem sajnálnak ehhez használni a másik nemhez tartozó, bár az együttérzésnek és a könyörületnek apró jelét sem mutató egyedek. Hiszen általában a Sellő is és a hasonló színvonalú intézmények inkább menedékek, eme elgyötört és kihasznált, néha pedig testileg is megkínzott lányoknak, akik még mindezek után is alkalmasnak bizonyulnak ellátni a feladatukat. Már a másik helyre sem vehette fel azokat, akik a sok éhezés miatt lebetegedtek vagy a verés következtében megcsúnyultak, pedig nagyon szeretett volna raktuk segíteni és nekik is egy kiugrási lehetőséget biztosítani.*
-A fürdetéshez valóban nem kell nagy tudomány, bár ott is vannak fogások, amelyekkel élvezetesebbé lehet tenni a dolgot. Szerintem, ezekhez a dolgokhoz, mármint, hogy ezeket valaki jól csinálja elengedhetetlen a jó megfigyelőképesség és az emberismeret. Ezt az alap élményt tudod tovább fejleszteni, ha egyéb praktikák birtokába kerülsz. Viszont, ha te beállsz masszírozni, én nem fogom átvenni a helyed, mert nem konyítok ahhoz és nem is szeretnék.*Mondja kedvesen.*
-Nem igazán esik jól, ha úgy beszélnek erről az egészről, mintha ezt bármely betérő el tudná végezni. Ne nézd le ennyire ezeket a lányokat, egyrészt nem szép dolog, másrészt lehet, hogy nem lenne igazad.*Mondja kicsit komolyabban, közben megindulnak visszafelé a vendégtér irányába.*
-Nem szívesen foglalnálak le, ha a főnöknek esetleg szüksége lenne rád és nem vagy ott… *Gondolkodik el azon, amit a mélységi nő javasolt.*
-Valóban szolgálaton kívül kéne megejtenünk a ruhaválasztást, gondolom ők is nyugovóra térnek előbb-utóbb. Talán addig leülhetnél egy asztalhoz, megvárhatnánk, mit mondanak az új lányra is. Kellemetlenül érezném magam, ha munkaidőben elhagynám a helyem. Remélem nem baj.*Néz a másikra, miközben visszaérnek.*
-Nem szívesen hagynám rá az egész munkát Cassyre.
*Most kezdi ő is érezni, hogy talán a mélységi túlságosan is kezd közlékennyé válni.*
-Ez egy nagyon sarkított megoldás, mi az, ami erős és mi az, ami gyenge. Egy hatalmas liszteszsákot nem tudnék megemelni, de szerintem te igen. Viszont, ha egy nagyobb vasmacskáról lenne szó, talán már neked se menne, viszont egy óriásnak meg se kottyanna.*Azt már fel se veti, hogy milyen könnyű általában a nőket megtörni erőszakkal, arról pedig főleg nem akar Dreyiának beszélni, hogy mi egyéb segédeszközöket nem sajnálnak ehhez használni a másik nemhez tartozó, bár az együttérzésnek és a könyörületnek apró jelét sem mutató egyedek. Hiszen általában a Sellő is és a hasonló színvonalú intézmények inkább menedékek, eme elgyötört és kihasznált, néha pedig testileg is megkínzott lányoknak, akik még mindezek után is alkalmasnak bizonyulnak ellátni a feladatukat. Már a másik helyre sem vehette fel azokat, akik a sok éhezés miatt lebetegedtek vagy a verés következtében megcsúnyultak, pedig nagyon szeretett volna raktuk segíteni és nekik is egy kiugrási lehetőséget biztosítani.*
-A fürdetéshez valóban nem kell nagy tudomány, bár ott is vannak fogások, amelyekkel élvezetesebbé lehet tenni a dolgot. Szerintem, ezekhez a dolgokhoz, mármint, hogy ezeket valaki jól csinálja elengedhetetlen a jó megfigyelőképesség és az emberismeret. Ezt az alap élményt tudod tovább fejleszteni, ha egyéb praktikák birtokába kerülsz. Viszont, ha te beállsz masszírozni, én nem fogom átvenni a helyed, mert nem konyítok ahhoz és nem is szeretnék.*Mondja kedvesen.*
-Nem igazán esik jól, ha úgy beszélnek erről az egészről, mintha ezt bármely betérő el tudná végezni. Ne nézd le ennyire ezeket a lányokat, egyrészt nem szép dolog, másrészt lehet, hogy nem lenne igazad.*Mondja kicsit komolyabban, közben megindulnak visszafelé a vendégtér irányába.*
-Nem szívesen foglalnálak le, ha a főnöknek esetleg szüksége lenne rád és nem vagy ott… *Gondolkodik el azon, amit a mélységi nő javasolt.*
-Valóban szolgálaton kívül kéne megejtenünk a ruhaválasztást, gondolom ők is nyugovóra térnek előbb-utóbb. Talán addig leülhetnél egy asztalhoz, megvárhatnánk, mit mondanak az új lányra is. Kellemetlenül érezném magam, ha munkaidőben elhagynám a helyem. Remélem nem baj.*Néz a másikra, miközben visszaérnek.*
-Nem szívesen hagynám rá az egész munkát Cassyre.
824. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-04-23 13:45:57
Üzenet elküldve: 2019-04-23 13:45:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Körbe-körbe karikába//
*A csevegésük kezd egyre mélyebbi témákat pedzegetni. Nem épp örül a témának, de veszekedni sem fog miatta. A társnője arcán is átvillannak gondolatok, amik mibenléte rejtély a számára. Viszont tippje lenne rá.*
-Érthető, hisz nem egy útszéli hely a Sellő. Komoly intézményé terveznek kinőni. De elég nehéz eldönteni mi az, ami szégyellnivaló lenne. Nálunk az erősek túlélnek, a gyengék elpusztulnak, így neveltek és ezért is kezelem így. Odahaza mindent elnéznek, amíg teszed a dolgod és nem könnyekre pazarolod a fejlődésre kirótt időt. A gyengéktől hamar megszabadultak. És én erős vagyok, így túléltem mindent, amivel büntethettek. Egy kis ölelkezés vagy a nemi vágyak kiszolgálása még nem tör meg. Harcos vagyok, és ezzel keresem a kenyerem. Az hogy egy ilyen helyen dolgozom, amit sokan lenéznek, és mégis idejárnak pihenni. Szerintem, csak a prűdek kezelik szégyenként ezt a munkát. Amúgy a te munkád is elég megosztott, hisz ismerek férfiakat, akik szintén így dolgoznak. Szóval, ha nekik megy, hogy a testükből élnek, én miért ne test őrködhetnék? Vagy tehetném azt, amit akarok. Ezért az hogy néha ágyba bújok, férfiakkal pénzért vagy csak megfürdetem, őket masszírozom. Nem kihívás, odahaza ez volt a minimum követelmény. Aki ártani próbál, nektek az hamarosan megtanulja, meddig mehet el, nem eshet bántódásotok. Viszont egyet értek néha tényleg nyűg a munka. És megint sokat beszélek, néha jelezhetnéd, hogy fogjam rövidre.
*Ahogy újra a folyosón sétálnak, messziről érzi már az olajok illatát. Bent kellemesen vegyülnek az illatok, vélhetően némi vágyfokozóval is keverve. De egy ilyen helyen ez már elvárható, ha már azért is fizet a vendég, hogy női kezek mossák le az út porát.*
-Meg tudlak érteni, itt jobban kilehet pihenni a fáradalmakat, és még el is lazulhatsz. Nem tudom merre nem jártunk, még ami nyilvános vagy csak elérhető bárki számára. Csak azokat jegyeztem, meg amikhez még visszatérek. De ha úgy érzed minden meg van, akkor megnézhetjük a munkahelyünk, hogy érkezett e vendég. Vagy kereshetünk ruhát nekem, vagy van bármi ötleted?
*A csevegésük kezd egyre mélyebbi témákat pedzegetni. Nem épp örül a témának, de veszekedni sem fog miatta. A társnője arcán is átvillannak gondolatok, amik mibenléte rejtély a számára. Viszont tippje lenne rá.*
-Érthető, hisz nem egy útszéli hely a Sellő. Komoly intézményé terveznek kinőni. De elég nehéz eldönteni mi az, ami szégyellnivaló lenne. Nálunk az erősek túlélnek, a gyengék elpusztulnak, így neveltek és ezért is kezelem így. Odahaza mindent elnéznek, amíg teszed a dolgod és nem könnyekre pazarolod a fejlődésre kirótt időt. A gyengéktől hamar megszabadultak. És én erős vagyok, így túléltem mindent, amivel büntethettek. Egy kis ölelkezés vagy a nemi vágyak kiszolgálása még nem tör meg. Harcos vagyok, és ezzel keresem a kenyerem. Az hogy egy ilyen helyen dolgozom, amit sokan lenéznek, és mégis idejárnak pihenni. Szerintem, csak a prűdek kezelik szégyenként ezt a munkát. Amúgy a te munkád is elég megosztott, hisz ismerek férfiakat, akik szintén így dolgoznak. Szóval, ha nekik megy, hogy a testükből élnek, én miért ne test őrködhetnék? Vagy tehetném azt, amit akarok. Ezért az hogy néha ágyba bújok, férfiakkal pénzért vagy csak megfürdetem, őket masszírozom. Nem kihívás, odahaza ez volt a minimum követelmény. Aki ártani próbál, nektek az hamarosan megtanulja, meddig mehet el, nem eshet bántódásotok. Viszont egyet értek néha tényleg nyűg a munka. És megint sokat beszélek, néha jelezhetnéd, hogy fogjam rövidre.
*Ahogy újra a folyosón sétálnak, messziről érzi már az olajok illatát. Bent kellemesen vegyülnek az illatok, vélhetően némi vágyfokozóval is keverve. De egy ilyen helyen ez már elvárható, ha már azért is fizet a vendég, hogy női kezek mossák le az út porát.*
-Meg tudlak érteni, itt jobban kilehet pihenni a fáradalmakat, és még el is lazulhatsz. Nem tudom merre nem jártunk, még ami nyilvános vagy csak elérhető bárki számára. Csak azokat jegyeztem, meg amikhez még visszatérek. De ha úgy érzed minden meg van, akkor megnézhetjük a munkahelyünk, hogy érkezett e vendég. Vagy kereshetünk ruhát nekem, vagy van bármi ötleted?
823. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-04-23 13:43:00
Üzenet elküldve: 2019-04-23 13:43:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Halmozott élvezetek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Nem baj ha olyat mutatsz amit ismerek. Végül is, az ismétlés a tudás anyja.
*Mosolyog Cassyre. A masnit, Cassy hajában, lassan kezdi kibontani. Ahogy elengedi a nő haját, hagyja, hogy a földön landoljon. A kiengedett hajat hátra igazítja, hogy Cassynek ezzel ne kelljen majd foglalkoznia. Figyelmesen hallgatja Cassy oktatását. Cassy előző simogatása a hasától a nyakáig már felizgatja, a nyak simogatása csak fokozza az élményt számára. A további oktatást is csendben hallgatja. Cassy közeledésétől és simogatásától férfiassága egyre jobban keményedik. Elég közel kerülnek egymáshoz. Kicsit lejjebb hajol és ajkaikat táncra készteti. Először lassan, de aztán kicsit gyorsít. Egyik kezét a nő derekára teszi, a másikkal átkarolja a nőt és szorosan magához szorítja, így folytatja a csókot. Férfiassága a közelség miatt Cassy hasához feszül.*
-Remélem tetszett a csók. *Egyenesedik vissza.* Na. Mi lesz a következő tananyag?
*Kíváncsiskodik mosolyogva.*
//Halmozott élvezetek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Nem baj ha olyat mutatsz amit ismerek. Végül is, az ismétlés a tudás anyja.
*Mosolyog Cassyre. A masnit, Cassy hajában, lassan kezdi kibontani. Ahogy elengedi a nő haját, hagyja, hogy a földön landoljon. A kiengedett hajat hátra igazítja, hogy Cassynek ezzel ne kelljen majd foglalkoznia. Figyelmesen hallgatja Cassy oktatását. Cassy előző simogatása a hasától a nyakáig már felizgatja, a nyak simogatása csak fokozza az élményt számára. A további oktatást is csendben hallgatja. Cassy közeledésétől és simogatásától férfiassága egyre jobban keményedik. Elég közel kerülnek egymáshoz. Kicsit lejjebb hajol és ajkaikat táncra készteti. Először lassan, de aztán kicsit gyorsít. Egyik kezét a nő derekára teszi, a másikkal átkarolja a nőt és szorosan magához szorítja, így folytatja a csókot. Férfiassága a közelség miatt Cassy hasához feszül.*
-Remélem tetszett a csók. *Egyenesedik vissza.* Na. Mi lesz a következő tananyag?
*Kíváncsiskodik mosolyogva.*
822. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-04-23 11:19:58
Üzenet elküldve: 2019-04-23 11:19:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Sellőlesen - Ütemezett látogatás//
*Társait futó mosollyal köszönti, elég elfoglalnak tűnnek, ahogy átvonulnak a termen. Figyelme egyébként a vendégé. Mindig jóleső, ha emlékeznek rá, átmenetileg szégyenlősebbé válik mosolya a kedves fogadtatástól. A szeme pedig felcsillan, hogy végre nem a munka hozta ide a férfit, és hogy megörvendeztetheti kedvenc italának fejben tartásával.*
- Ez csak természetes egy fontos látogató esetén. Örömmel hallom, hogy kikapcsolódni érkezett, fárasztó lehet folyton az üzleti ügyekkel törődni. Máris hozom az italt, és értesítem a vezetőt. Éppen tárgyaláson van, ha jól tudom, ám eddig ez sosem volt akadály, hogy fogadja Önt.
*Búcsúzik egy újabb mosollyal, és a pultnál kikészíti a szokásos rumot a melegített pohárban a tálcára, hiszen természetesen a kiszolgálás előbbre való.*
- Parancsoljon!
*Helyezi le az öblös poharat Rollen elé, s külön megjegyzés nélkül egy étlapot is elhelyez az asztalon.*
- Óhajtja igénybe venni a Sellőház egyéb szolgáltatásait is?
*Kérdezi meg viszont, mielőtt távozna, persze a válasz után. Ezután, hacsak nem kell rendelést leadnia valahol, egyenesen az irodák felé veszi az irányt, letéve a tálcát a pultra.*
*Társait futó mosollyal köszönti, elég elfoglalnak tűnnek, ahogy átvonulnak a termen. Figyelme egyébként a vendégé. Mindig jóleső, ha emlékeznek rá, átmenetileg szégyenlősebbé válik mosolya a kedves fogadtatástól. A szeme pedig felcsillan, hogy végre nem a munka hozta ide a férfit, és hogy megörvendeztetheti kedvenc italának fejben tartásával.*
- Ez csak természetes egy fontos látogató esetén. Örömmel hallom, hogy kikapcsolódni érkezett, fárasztó lehet folyton az üzleti ügyekkel törődni. Máris hozom az italt, és értesítem a vezetőt. Éppen tárgyaláson van, ha jól tudom, ám eddig ez sosem volt akadály, hogy fogadja Önt.
*Búcsúzik egy újabb mosollyal, és a pultnál kikészíti a szokásos rumot a melegített pohárban a tálcára, hiszen természetesen a kiszolgálás előbbre való.*
- Parancsoljon!
*Helyezi le az öblös poharat Rollen elé, s külön megjegyzés nélkül egy étlapot is elhelyez az asztalon.*
- Óhajtja igénybe venni a Sellőház egyéb szolgáltatásait is?
*Kérdezi meg viszont, mielőtt távozna, persze a válasz után. Ezután, hacsak nem kell rendelést leadnia valahol, egyenesen az irodák felé veszi az irányt, letéve a tálcát a pultra.*
821. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-04-23 10:07:59
Üzenet elküldve: 2019-04-23 10:07:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Körbe-körbe karikába//
*Igazán meglepi, hogy a mélységi nő ilyen könnyedén beszél erről a témáról, noha, mint, ahogy elmondta, nem ez a mindennapos tevékenysége, de nem igazán látszik rajta ezzel kapcsolatos megrázkódtatás vagy ellenérzés.*
~De lehet, hogy csak jól titkolja, végül is testőr nőt sem láttam még. Ha ahhoz a szakmához is megvan a gyomra, talán ez se forgatná fel a lelkivilágát annyira.~*Látott már egyet, s mást, hallott már szomorú történeteket, egy ilyen helyen igazából kevés a biztos hátterű, anyagilag független alkalmazott, aki nincs erre rászorulva, csupán kedvtelésből hajtotta ide a lélek, esetleg kalandvágyból állt be örömlánynak.*
-Tudod azért egymás között, ha nem muszáj, nem használunk olyan erős kifejezéseket, az rontja a légkört és a kapcsolatokat. Ahogy te is bizonyára megérted, néha ez a munka azért nyűg és lehet egészen rémes is egy-két alkalom vagy személy, de nem kell, hogy erre folyton emlékeztessük egymást. Inkább csak így kedvesen.*Magyarázza, miközben visszaérnek és megindulnak a fürdő felé vezető folyosón. Odaérve megáll és benyit. Most is, mint általában, egymással keveredő illóolajoktól terhes a vízgőzben bővelkedő levegő.*
-Ez a kedvenc helyem.*Jegyzi meg.*
-Hol nem jártunk még? Esetleg ugye, amit te többet fogsz még látni az a főnökök irodája, talán oda inkább majd ő kísérnek, nem zavarnám az éppen folyó tárgyalást. Esetleg lenne még olyan hely, amit szívesen megnéznél, de nem ejtettünk útba?*Közben persze ő is gondolkodik, hiszen bizonyára van olyan hely, ahova ő nem szívesen jár, de Dreyiának talán fontos lehetne.*
*Igazán meglepi, hogy a mélységi nő ilyen könnyedén beszél erről a témáról, noha, mint, ahogy elmondta, nem ez a mindennapos tevékenysége, de nem igazán látszik rajta ezzel kapcsolatos megrázkódtatás vagy ellenérzés.*
~De lehet, hogy csak jól titkolja, végül is testőr nőt sem láttam még. Ha ahhoz a szakmához is megvan a gyomra, talán ez se forgatná fel a lelkivilágát annyira.~*Látott már egyet, s mást, hallott már szomorú történeteket, egy ilyen helyen igazából kevés a biztos hátterű, anyagilag független alkalmazott, aki nincs erre rászorulva, csupán kedvtelésből hajtotta ide a lélek, esetleg kalandvágyból állt be örömlánynak.*
-Tudod azért egymás között, ha nem muszáj, nem használunk olyan erős kifejezéseket, az rontja a légkört és a kapcsolatokat. Ahogy te is bizonyára megérted, néha ez a munka azért nyűg és lehet egészen rémes is egy-két alkalom vagy személy, de nem kell, hogy erre folyton emlékeztessük egymást. Inkább csak így kedvesen.*Magyarázza, miközben visszaérnek és megindulnak a fürdő felé vezető folyosón. Odaérve megáll és benyit. Most is, mint általában, egymással keveredő illóolajoktól terhes a vízgőzben bővelkedő levegő.*
-Ez a kedvenc helyem.*Jegyzi meg.*
-Hol nem jártunk még? Esetleg ugye, amit te többet fogsz még látni az a főnökök irodája, talán oda inkább majd ő kísérnek, nem zavarnám az éppen folyó tárgyalást. Esetleg lenne még olyan hely, amit szívesen megnéznél, de nem ejtettünk útba?*Közben persze ő is gondolkodik, hiszen bizonyára van olyan hely, ahova ő nem szívesen jár, de Dreyiának talán fontos lehetne.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063