Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 49 (961. - 980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
980. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-22 07:41:59
Üzenet elküldve: 2019-06-22 07:41:59
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Mikor belép a helyiségbe, szótlan csak bólintással köszön, s szinte azonnal, a heves távozástól kissé igazgatlan asztalokhoz lép, hogy helyére tegye őket. Az estére fel kell készülni, így néhány kellék is elhelyezésre kerül. A kintről beszűrődő, csendesedő lágy zene, már a mulatság végét jelzi, néhány vendég hangosan hortyog az egyik kinti asztalon. Kinézve látja, hogy tábortüzet is raktak, sokan nem látják, de elégedettség suhan át arcán, a Sellőház úgy látszik végképp megkezdte működését. Mint, ahogyan minden új hely, vagy legalábbis felújított, ennek is meg kell vetnie a lábát, ami sohasem könnyű. Emlékszik még a régi időkre, a kezdetekre, az sem volt egyszerű. Miután mindent rendbe szedett, amit úgy látott, hogy szükséges, Alfonz vállát veregeti meg.*
- Ez kevésbé volt unalmas nap, mint a többi. *Vonja meg a vállát, régi kollégája felé egy szélesebb mosolyt villantva szemöldökének árnyalatnyi emelkedésével. Halk kuncogás a válasz, aztán mindketten felveszik a faarcot, mely lassan már védjegyükké vált. Környezetükre figyelnek, semmi sem kerüli el a két árgus szempárt, mik váltva őrzik a belső és a külső teret egyaránt. Persze éjszakai feladatára is készül, fejben már az útvonalat és a szükséges szerszámokat tervezi. Megoldják. Mindent megoldanak.*
- Ez kevésbé volt unalmas nap, mint a többi. *Vonja meg a vállát, régi kollégája felé egy szélesebb mosolyt villantva szemöldökének árnyalatnyi emelkedésével. Halk kuncogás a válasz, aztán mindketten felveszik a faarcot, mely lassan már védjegyükké vált. Környezetükre figyelnek, semmi sem kerüli el a két árgus szempárt, mik váltva őrzik a belső és a külső teret egyaránt. Persze éjszakai feladatára is készül, fejben már az útvonalat és a szükséges szerszámokat tervezi. Megoldják. Mindent megoldanak.*
979. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-22 07:24:29
Üzenet elküldve: 2019-06-22 07:24:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Reyraa//
//Érintőlegesen Cassy//
- Köszönjük, Casyy. *Biccent, bár jól tudja, hogy elsősorban a vendégnek szól a jókívánság, azért azzal is tisztában van, hogy Cassy rájuk is gondolt. Van ideje megfigyelni a hölgyet, s hogy miért tünteti ki ennyire figyelmével maga sem tudja, bár tény, hogy a mai délutánon, lassan estébe forduló órákban számos vendéget megfigyelt, s információkat gyűjtött. Míg az asztalhoz sétálnak máris elhangzik néhány gondolat, aztán miután leülnek, már kényelmesebben és szusszanva dőlhet hátra. Fáradt, de talán egy kis beszélgetés pihentetni tudja.*
- Valóban? *Kuncog egy kicsit.* Akkor vajon milyen mulatságba való? *Kérdezi félrebiccentett fejjel és felhúzott szemöldökkel vidoran.* Én is örvendek, Reyraa. *Biccent, s tekintetével teáját keresi, amit vélhetően ott hagyott a másik asztalon. Szomorú. A lány arckifejezése mellett nem megy el, szokatlanul ismerős számára a habitus, de egyelőre még nem tudja hová tenni, idővel helyre kerül, jó a memóriája, de van egy olyan érzése, ha nem is pont ezzel a lánnyal, de találkozott már hasonlóval.*
- Tudja, igyekszünk, nem olyan régen vettük át a fogadót, s az eddigi unalmas és sivár légkörhöz képest sokkal inkább szeretnénk mindenki igényének megfelelni... deee... *Teszi fel egyik kezét az asztalra, majd lábait nyújtóztatja.* miért gondolom, hogy te valójában más miatt érkeztél? *Kérdezi, mert gyanakvása egyre erősödik. Aki mulatozni érkezik, sokkal inkább keresi a társaságot, erősebb italt választ, adott esetben pökhendin, vagy legalábbis kézfeltartással egyezkedik a személyzettel, Reyraa nem. Nos, ő inkább felmér és elemez. Hirtelen kezd mesélésbe.*
- Sokszor szeretek kiszakadni kicsit a hétköznapokból, szeretek magam is vendégként tetszelegni, vagy akár felszolgálóként. Pihentet. *Vonja meg a vállát mosolyogva.*
- Mondd csak, merről érkeztél? *Megkezdi ő, az első lépést.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.22 07:26:28
//Érintőlegesen Cassy//
- Köszönjük, Casyy. *Biccent, bár jól tudja, hogy elsősorban a vendégnek szól a jókívánság, azért azzal is tisztában van, hogy Cassy rájuk is gondolt. Van ideje megfigyelni a hölgyet, s hogy miért tünteti ki ennyire figyelmével maga sem tudja, bár tény, hogy a mai délutánon, lassan estébe forduló órákban számos vendéget megfigyelt, s információkat gyűjtött. Míg az asztalhoz sétálnak máris elhangzik néhány gondolat, aztán miután leülnek, már kényelmesebben és szusszanva dőlhet hátra. Fáradt, de talán egy kis beszélgetés pihentetni tudja.*
- Valóban? *Kuncog egy kicsit.* Akkor vajon milyen mulatságba való? *Kérdezi félrebiccentett fejjel és felhúzott szemöldökkel vidoran.* Én is örvendek, Reyraa. *Biccent, s tekintetével teáját keresi, amit vélhetően ott hagyott a másik asztalon. Szomorú. A lány arckifejezése mellett nem megy el, szokatlanul ismerős számára a habitus, de egyelőre még nem tudja hová tenni, idővel helyre kerül, jó a memóriája, de van egy olyan érzése, ha nem is pont ezzel a lánnyal, de találkozott már hasonlóval.*
- Tudja, igyekszünk, nem olyan régen vettük át a fogadót, s az eddigi unalmas és sivár légkörhöz képest sokkal inkább szeretnénk mindenki igényének megfelelni... deee... *Teszi fel egyik kezét az asztalra, majd lábait nyújtóztatja.* miért gondolom, hogy te valójában más miatt érkeztél? *Kérdezi, mert gyanakvása egyre erősödik. Aki mulatozni érkezik, sokkal inkább keresi a társaságot, erősebb italt választ, adott esetben pökhendin, vagy legalábbis kézfeltartással egyezkedik a személyzettel, Reyraa nem. Nos, ő inkább felmér és elemez. Hirtelen kezd mesélésbe.*
- Sokszor szeretek kiszakadni kicsit a hétköznapokból, szeretek magam is vendégként tetszelegni, vagy akár felszolgálóként. Pihentet. *Vonja meg a vállát mosolyogva.*
- Mondd csak, merről érkeztél? *Megkezdi ő, az első lépést.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.22 07:26:28
978. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-22 00:57:29
Üzenet elküldve: 2019-06-22 00:57:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
*Gyengéden cirógatnak ujjai, lustán csavargatják Ralas sötét hajtincseit. Nem szívesen boncolgatja az elköteleződés témáját, ezt már kitalálhatta a férfi. Belesimul az ölelésbe, noha érzelmileg nem fogja el gyengeség, hogy a karok megnyugtató erejébe és melegébe lenne szükséges fészkelnie magát. De érti, hogy Ralas mit szeretne kifejezni, közelsége pedig nagyon jóleső.*
- Rég volt már. Ritkán jut eszembe.
*Igyekszik lezárni a témát könnyeden. A bevallott lépcsőrohamon pedig már halkan nevet, lelki szemei előtt megelevenedik, ahogy Ralas a kezét fogva szeli át a fokokat, és húzza magával, miközben Zam próbál ellenkezni. Egyértelműen a férfi a sikeresebb, kissé tán lassabb tempóban, de töretlenül haladnának felfelé. A figyelmeztetésére aztán elkeseredett arcot ölt.*
- Nem hagyod, hogy legalább kicsit álmodjam arról, hogy valami könnyen fog menni?
*Aztán megenyhül és finoman belefúrja ujjait Ralas hajába.*
- Nem szeretném, hogy úgy érezd, visszafoglak. Emlékszem, mit kértél, mikor a lakásodon beszéltünk: hogy ne kérdőjelezzem meg minden döntésed.
*Hirtelen megáll a keze és ijedten néz a férfira.*
- Ugye nem adtad el?
*Erről nem beszéltek még, s valahogy aggasztja a lakás sorsa. Pedig nem szokása kötődni a dolgokhoz. A témaváltást aztán először nem tudja követni.*
- Hm? Olajzöld?
*Hamarosan azonban megvilágosodik.*
- Oh, értem!
*Nevet halkan, és megint a hajtincseket csavargatja.*
- Tehát pihentető környezetet szeretnél, ami kikapcsol. Megértelek, a Sellőben erősek a színek. Nem lehetsz ehhez hozzászokva.
*Somolyog az orra alatt. Az egyre merészebb ötletelésre csípéssel jelzi a fülén a véleményét, de vele együtt nevet.*
- Telhetetlen!
*A szerényebb elképzelésben felismeri saját javaslatát korábbról. Most már kicsit kevesli a kényelmet. Elgondolkodón húzza ujját cikornyás vonalban Ralason.*
- Valóban? Ennyivel beéred? Nekem úgy rémlett, szerettél volna még egy-két apróságot.
*Felmosolyog cinkosan. Aztán komolyra vált a téma. Ralas ujjai vezetik, hogy emelje fel az arcát. Figyelmesen hallgatja és nézi közben. Elégedetten csillannak szemei a becsvágyat látva. Ez már nem az a Ralas, aki fontolgatta, hogy véget vet az életének. Elszántsága nagyon jól áll neki, s a mondandót megtörő csók magával ragadó, vérpezsdítő. Bár az elképzelések igen merészek, s valamiért furcsa érzése támad, de egyelőre nem törődik vele.*
- Az én bajnokom!
*Néz rá lágyan, s megint a derekát öleli.*
- Ezek tényleg nem jelentéktelen célok. Szóval hatalmat és rendet akarsz? Akkor számolni kell a többi jelenlévő erővel. Fegyveresekre van szükség, hogy megvédjük magunkat. Ha csupán egy szeletet akarsz a Kikötőből, akkor is érdekeket sértesz vele. Igaz... ha több ellenfeled van, szövetkezhetsz az egyikkel a másik ellen. Ám ahhoz is fel kell mutatni valamit, amiért hajlandóak szóba állni veled. A közös ellenség felszámolása után pedig osztozkodni kell.
//A kikötő látképe//
*Gyengéden cirógatnak ujjai, lustán csavargatják Ralas sötét hajtincseit. Nem szívesen boncolgatja az elköteleződés témáját, ezt már kitalálhatta a férfi. Belesimul az ölelésbe, noha érzelmileg nem fogja el gyengeség, hogy a karok megnyugtató erejébe és melegébe lenne szükséges fészkelnie magát. De érti, hogy Ralas mit szeretne kifejezni, közelsége pedig nagyon jóleső.*
- Rég volt már. Ritkán jut eszembe.
*Igyekszik lezárni a témát könnyeden. A bevallott lépcsőrohamon pedig már halkan nevet, lelki szemei előtt megelevenedik, ahogy Ralas a kezét fogva szeli át a fokokat, és húzza magával, miközben Zam próbál ellenkezni. Egyértelműen a férfi a sikeresebb, kissé tán lassabb tempóban, de töretlenül haladnának felfelé. A figyelmeztetésére aztán elkeseredett arcot ölt.*
- Nem hagyod, hogy legalább kicsit álmodjam arról, hogy valami könnyen fog menni?
*Aztán megenyhül és finoman belefúrja ujjait Ralas hajába.*
- Nem szeretném, hogy úgy érezd, visszafoglak. Emlékszem, mit kértél, mikor a lakásodon beszéltünk: hogy ne kérdőjelezzem meg minden döntésed.
*Hirtelen megáll a keze és ijedten néz a férfira.*
- Ugye nem adtad el?
*Erről nem beszéltek még, s valahogy aggasztja a lakás sorsa. Pedig nem szokása kötődni a dolgokhoz. A témaváltást aztán először nem tudja követni.*
- Hm? Olajzöld?
*Hamarosan azonban megvilágosodik.*
- Oh, értem!
*Nevet halkan, és megint a hajtincseket csavargatja.*
- Tehát pihentető környezetet szeretnél, ami kikapcsol. Megértelek, a Sellőben erősek a színek. Nem lehetsz ehhez hozzászokva.
*Somolyog az orra alatt. Az egyre merészebb ötletelésre csípéssel jelzi a fülén a véleményét, de vele együtt nevet.*
- Telhetetlen!
*A szerényebb elképzelésben felismeri saját javaslatát korábbról. Most már kicsit kevesli a kényelmet. Elgondolkodón húzza ujját cikornyás vonalban Ralason.*
- Valóban? Ennyivel beéred? Nekem úgy rémlett, szerettél volna még egy-két apróságot.
*Felmosolyog cinkosan. Aztán komolyra vált a téma. Ralas ujjai vezetik, hogy emelje fel az arcát. Figyelmesen hallgatja és nézi közben. Elégedetten csillannak szemei a becsvágyat látva. Ez már nem az a Ralas, aki fontolgatta, hogy véget vet az életének. Elszántsága nagyon jól áll neki, s a mondandót megtörő csók magával ragadó, vérpezsdítő. Bár az elképzelések igen merészek, s valamiért furcsa érzése támad, de egyelőre nem törődik vele.*
- Az én bajnokom!
*Néz rá lágyan, s megint a derekát öleli.*
- Ezek tényleg nem jelentéktelen célok. Szóval hatalmat és rendet akarsz? Akkor számolni kell a többi jelenlévő erővel. Fegyveresekre van szükség, hogy megvédjük magunkat. Ha csupán egy szeletet akarsz a Kikötőből, akkor is érdekeket sértesz vele. Igaz... ha több ellenfeled van, szövetkezhetsz az egyikkel a másik ellen. Ám ahhoz is fel kell mutatni valamit, amiért hajlandóak szóba állni veled. A közös ellenség felszámolása után pedig osztozkodni kell.
977. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-21 23:30:16
Üzenet elküldve: 2019-06-21 23:30:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Mady, Khul//
*Előkerül a hátsó traktusból felfrissülten, elegánsan, nyugodtan. Talán egy kicsit fáradt, de az is csak alaposabb megfigyelők számára tűnhet fel, még tartása sem tükröz erőtlenséget. Korábbi öltözetét a hajába tűzött fekete liliomkehely egészíti ki, más változást nemigen lehetne felfedezni rajta.
Látja, hogy számos asztal és szék hiányzik a teremből, s bár kezdenek visszaszállingózni a vendégek, még nem állt helyre a rend. Mivel a pult mögött bukkan elő, feltehetően elsőként Madybe és Khulba botlik. Odalép kettejükhöz egy halvány mosollyal és csendesen megszólítja őket.*
- Idekint minden rendben ment? Volt valami fennforgás?
*Hanglejtése egyáltalán nem számonkérő, vagy szembenálló, inkább együttérző. Bármi is történt, azon feltételezhetően nem tud most segíteni, csupán informálódni szeretne, mielőtt Ralas keresésére indul, hogy tudja, milyen reakciókra számítson. Azon kívül érdekes, új helyzet, hogy ezúttal kötetlenebbül, egyedül találkozik a Sellő személyzetével.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.21 23:31:29
*Előkerül a hátsó traktusból felfrissülten, elegánsan, nyugodtan. Talán egy kicsit fáradt, de az is csak alaposabb megfigyelők számára tűnhet fel, még tartása sem tükröz erőtlenséget. Korábbi öltözetét a hajába tűzött fekete liliomkehely egészíti ki, más változást nemigen lehetne felfedezni rajta.
Látja, hogy számos asztal és szék hiányzik a teremből, s bár kezdenek visszaszállingózni a vendégek, még nem állt helyre a rend. Mivel a pult mögött bukkan elő, feltehetően elsőként Madybe és Khulba botlik. Odalép kettejükhöz egy halvány mosollyal és csendesen megszólítja őket.*
- Idekint minden rendben ment? Volt valami fennforgás?
*Hanglejtése egyáltalán nem számonkérő, vagy szembenálló, inkább együttérző. Bármi is történt, azon feltételezhetően nem tud most segíteni, csupán informálódni szeretne, mielőtt Ralas keresésére indul, hogy tudja, milyen reakciókra számítson. Azon kívül érdekes, új helyzet, hogy ezúttal kötetlenebbül, egyedül találkozik a Sellő személyzetével.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.21 23:31:29
976. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-21 22:19:44
Üzenet elküldve: 2019-06-21 22:19:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Micsoda buli//
//Ralas, Khul//
*Egy pillanatra lesüti a szemeit szende mosollyal.*
- Sajnos nem vagyok olyan ügyes, mint az a hölgy. De ha úgy kívánja, bemutatom.
*Egy kis boldogságot érez a tánc gondolatára, bár nem feltétlenül ebben a vonatkozásban. A zene ütemére való mozgás sajátosan felszabadító érzés. Biccent Ralasnak távozásakor.
Khul tagadását egy pillanatig sem hiszi el, fejét csóválja megjátszott rosszallással. A történet valóban nagyon érdekli, és bizony kiszedi majd a folytatást a férfiból akkor is, ha épp abban a pillanatban találja ki. De épp a kötelességével hozakodik elő a harcos, amit Cassy nagyon komolyan vesz, ráadásul épp felvett egy rendelést is, és hogy festene, ha itt kuncogna a társa beszámolóján, miközben várják? Ezért most nem lát át a heccelésen, a hangulatváltás azonban nem kerüli el a figyelmét, s esze ágában sincs elmenni mellette. Visszalép a férfihoz és megpróbálja megsimogatni a karját.*
- Naaa, ne nézz így, édes, belesajdul a szívem! Nem kell ám sokat várni már, és tényleg nagyon szeretném hallani! Úgyhogy javaslom, készülj, mert minden részlet érdekel! De ez elejétől ám!
*Apró baráti puszit nyom az arcára engesztelésül és búcsúzóul, ha Khul engedi. Bizony ő is fárad már energikus természete ellenére, egy kis lazítás neki is jólesne.*
//Kis idővel később//
//Ralas, Reyraa//
*Úgy tűnik, a dolgok visszatérhetnek a rendes kerékvágásba, s a munkát is leveszik a válláról. Ralas érkezése meglepi, úgy tűnik, egyre több a sötételf a társaságában. Hirtelen kényelmetlen érzése támad a tűzről, a romboló brigádról, és most a mélységiek gyülekeznek. Ám ez csak egy pillanat, bizonyára a nehéz nap utáni fáradtság teszi, el is hessegeti gyorsan. Reyraa hárítására és Ralas döntésére bólint egy kedves mosollyal.*
- Akkor jó mulatást kívánok!
*Minthogy elengedték, kezdi komolyan venni, hogy szünetet tart. A tálcát a helyére viszi, és tekintete Khult keresi, ám ő már elhagyta őrhelyét. Majd később talán összefutnak még. Dreyiát is keresi, hátha beszélhet vele a tűzről és a bent rekedt személyről, de hirtelen őt se találja, így végül ő is elvonul egy kicsit szusszanni.*
//Ralas, Khul//
*Egy pillanatra lesüti a szemeit szende mosollyal.*
- Sajnos nem vagyok olyan ügyes, mint az a hölgy. De ha úgy kívánja, bemutatom.
*Egy kis boldogságot érez a tánc gondolatára, bár nem feltétlenül ebben a vonatkozásban. A zene ütemére való mozgás sajátosan felszabadító érzés. Biccent Ralasnak távozásakor.
Khul tagadását egy pillanatig sem hiszi el, fejét csóválja megjátszott rosszallással. A történet valóban nagyon érdekli, és bizony kiszedi majd a folytatást a férfiból akkor is, ha épp abban a pillanatban találja ki. De épp a kötelességével hozakodik elő a harcos, amit Cassy nagyon komolyan vesz, ráadásul épp felvett egy rendelést is, és hogy festene, ha itt kuncogna a társa beszámolóján, miközben várják? Ezért most nem lát át a heccelésen, a hangulatváltás azonban nem kerüli el a figyelmét, s esze ágában sincs elmenni mellette. Visszalép a férfihoz és megpróbálja megsimogatni a karját.*
- Naaa, ne nézz így, édes, belesajdul a szívem! Nem kell ám sokat várni már, és tényleg nagyon szeretném hallani! Úgyhogy javaslom, készülj, mert minden részlet érdekel! De ez elejétől ám!
*Apró baráti puszit nyom az arcára engesztelésül és búcsúzóul, ha Khul engedi. Bizony ő is fárad már energikus természete ellenére, egy kis lazítás neki is jólesne.*
//Kis idővel később//
//Ralas, Reyraa//
*Úgy tűnik, a dolgok visszatérhetnek a rendes kerékvágásba, s a munkát is leveszik a válláról. Ralas érkezése meglepi, úgy tűnik, egyre több a sötételf a társaságában. Hirtelen kényelmetlen érzése támad a tűzről, a romboló brigádról, és most a mélységiek gyülekeznek. Ám ez csak egy pillanat, bizonyára a nehéz nap utáni fáradtság teszi, el is hessegeti gyorsan. Reyraa hárítására és Ralas döntésére bólint egy kedves mosollyal.*
- Akkor jó mulatást kívánok!
*Minthogy elengedték, kezdi komolyan venni, hogy szünetet tart. A tálcát a helyére viszi, és tekintete Khult keresi, ám ő már elhagyta őrhelyét. Majd később talán összefutnak még. Dreyiát is keresi, hátha beszélhet vele a tűzről és a bent rekedt személyről, de hirtelen őt se találja, így végül ő is elvonul egy kicsit szusszanni.*
975. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-21 19:10:34
Üzenet elküldve: 2019-06-21 19:10:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Micsoda buli//
//Cassy//
*Kedve telik most a nézelődésben, jól esik egy kicsit a pihenés a sok kiabálás és szervezkedés után. Titkon azért büszke is magára, nem Khulnak hívnák, ha nem így lenne. Úgy látszik Cassynek, ki időközben megérkezik, hasonlóan jó kedve van.*
- Ééééééén? Dehogyíííís! *Legyint nagyokat.* Mondasz ám turpisságokat, te leány, hogy én huncutkodom?! *Jó látványosan rázza a fejét, még a végét sem neveti el. Aztán jön a beleélés, a történet talán igaz, talán ne bár az tény, hogy a harcizom bizony megfordulhatott sivatagos vidéken, hiszen ki tudja, egy sokat látott zsoldos életében merre járt. Úgy látszik a lány tovább siet, amit nem csodál, hisz dolga van. Persze egy kicsit csalódott, azért némi pihenés járhatna, s egyébként is egyedül érzi magát, egyfolytában csak a munka, a munka, ismerkedni meg jóformán senkivel sem tudott még. Kivéve persze Kherit, aki meg lelépett a beste.*
- Jó, jó... persze, majd befejezem. *Mondja szomorkásan, titkon remélte, hogy kikönyörgik belőle az izgalmas folytatást, erre itt hagyják.*
- Menj csak, elleszek. *Sóhajt fel, aztán még egy utolsót int a távozó lánynak, s maga is beáll a sorba. Ami annyit tesz, hogy kissé kihúzza magát, mosolyt erőltet ábrándos pofázmányára, aztán őrködik. Aztán megint. Aztán megint. Kifulladásig. Még Drey sincs itt, hogy csesztethessék egymást.*
//Kis idővel később//
//Mady//
*Minden távozó vendéghez igyekszik néhány kedves szót szólni, barátságosan integet, meghajtja magát, akinek kell még a kabátját is felsegíti. Szépen ürül a Sellőház mulatságra kijelölt területe, s egy idő múlva, immár úgy gondolja, ideje bent is megnézni, mi a helyzet. Ahogy felpillant, épp a fogadótérbe betérő Madyt veszi észre, persze előtte még jól megnézi magának az érkező mélységit. ~ Jó kis csaj... ~ Persze azért igyekszik nem bunkó módon mereszteni a szemeit, tudja, hogy az egyesek szerint illetlenség... pedig bóknak szánja. Halkan felsóhajt, mikor látja, hogy a főnök ezt is elorozta, aztán csak legyint, majd beballag a helyiségbe.*
- Héj cukorfalat! *Támasztja meg a pultot szokásához híven.* Nincs valami melód, szétunom az agyam, egy kicsit el is fáradtam. *Gyúrja szét pofázmányát jó látványosan.*
- Nem iszunk valamit? *Kérdezi reménykedve.* Ahogy elnézem már a többség távozott, talán nekünk is kijár egy kis buli... nem igaz? *Húzogatja szemöldökét támaszkodva.*
//Cassy//
*Kedve telik most a nézelődésben, jól esik egy kicsit a pihenés a sok kiabálás és szervezkedés után. Titkon azért büszke is magára, nem Khulnak hívnák, ha nem így lenne. Úgy látszik Cassynek, ki időközben megérkezik, hasonlóan jó kedve van.*
- Ééééééén? Dehogyíííís! *Legyint nagyokat.* Mondasz ám turpisságokat, te leány, hogy én huncutkodom?! *Jó látványosan rázza a fejét, még a végét sem neveti el. Aztán jön a beleélés, a történet talán igaz, talán ne bár az tény, hogy a harcizom bizony megfordulhatott sivatagos vidéken, hiszen ki tudja, egy sokat látott zsoldos életében merre járt. Úgy látszik a lány tovább siet, amit nem csodál, hisz dolga van. Persze egy kicsit csalódott, azért némi pihenés járhatna, s egyébként is egyedül érzi magát, egyfolytában csak a munka, a munka, ismerkedni meg jóformán senkivel sem tudott még. Kivéve persze Kherit, aki meg lelépett a beste.*
- Jó, jó... persze, majd befejezem. *Mondja szomorkásan, titkon remélte, hogy kikönyörgik belőle az izgalmas folytatást, erre itt hagyják.*
- Menj csak, elleszek. *Sóhajt fel, aztán még egy utolsót int a távozó lánynak, s maga is beáll a sorba. Ami annyit tesz, hogy kissé kihúzza magát, mosolyt erőltet ábrándos pofázmányára, aztán őrködik. Aztán megint. Aztán megint. Kifulladásig. Még Drey sincs itt, hogy csesztethessék egymást.*
//Kis idővel később//
//Mady//
*Minden távozó vendéghez igyekszik néhány kedves szót szólni, barátságosan integet, meghajtja magát, akinek kell még a kabátját is felsegíti. Szépen ürül a Sellőház mulatságra kijelölt területe, s egy idő múlva, immár úgy gondolja, ideje bent is megnézni, mi a helyzet. Ahogy felpillant, épp a fogadótérbe betérő Madyt veszi észre, persze előtte még jól megnézi magának az érkező mélységit. ~ Jó kis csaj... ~ Persze azért igyekszik nem bunkó módon mereszteni a szemeit, tudja, hogy az egyesek szerint illetlenség... pedig bóknak szánja. Halkan felsóhajt, mikor látja, hogy a főnök ezt is elorozta, aztán csak legyint, majd beballag a helyiségbe.*
- Héj cukorfalat! *Támasztja meg a pultot szokásához híven.* Nincs valami melód, szétunom az agyam, egy kicsit el is fáradtam. *Gyúrja szét pofázmányát jó látványosan.*
- Nem iszunk valamit? *Kérdezi reménykedve.* Ahogy elnézem már a többség távozott, talán nekünk is kijár egy kis buli... nem igaz? *Húzogatja szemöldökét támaszkodva.*
974. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-21 17:42:09
Üzenet elküldve: 2019-06-21 17:42:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Ralas//
//Kis idővel később//
*Nagy megkönnyebbülés neki ezt hallani, mármint, hogy értékeli a főnök az erőfeszítéseiket.*
-Megteszek mindent, ami tőlem telik, de jól esik ezt hallani. *Viszonozza a szelíd mosolyt, mielőtt belekezd a komolyabb témába. Miután pedig előadott mindent, amit feltétlenül szükségesnek ítélt, kicsit meg is könnyebbül, hogy átrakhatta a férfi vállára mindazt, ami az imént még az övét nyomta.*
-Igen, reménykedtem benne. *Hiszen egy vendéglátó egység nem teheti meg, hogy csupán vallás szerint szelektálja a vendégeket, sőt, szinte lehetetlen is lenne ezt megtenni, még ha akarnák is. Közben a szeme sarkából észreveszi, hogy Ralas tekintete elkalandozik, csupán annak tudja be, hogy neki is hosszú napja volt, a vendéget nem veszi észre. Majd közli a főnök, hogy erre még visszatérnek, ennyi pedig bőven elég a nőnek, hogy megnyugodjon és vissza tudjon térni a szokásos munkájához. Odakint a tűz mellett mulatozók körül legyeskedik, mikor pedig lábai már kezdenek sajogni a kiszolgálás terhe alatt, odasúg egy-egy felé kacsintgató vendég füléhez, aki ez után előszeretettel készít helyet az ölében számára. Miután pedig néhány hálás csókkal elhalmozta, az pedig egy bátorító paskolással útjára eresztette, ismét folytatja a vendégek óhajának kielégítését. Van, akivel csak néhány szót vált, van, aki közelebb szeretné érezni magához, de lassacskán szivárognak haza vagy éppen el a szobájukba a vendégek, némelyik biztosabb, mások bizonytalanabb léptekkel. Kis idő elteltével pedig a főnök bejelenti, hogy az épület már eleget levegőzött és ismét otthont adhat az érkező, kényeztetésre és kikapcsolódásra vágyóknak. Azt, hogy a főnök asszony éppen mivel van elfoglalva, nem igazán tudja, bár Ralas utolsó szavait már nem is igazán érti, mert távolabb áll tőle.,*
~Végre.~ *Ő az első, aki ismét belép a fogadótérbe és magához hívva a lányt, akit megbízott a három vendég nevének feljegyzésével, átveszi tőle a jegyzetet és elhelyezi a pult alatt. Ezek után tölt magának egy frissítőt, nagyon elmélázott és nem is figyelt rá, hogy ő is igyon valamit. A mai események kicsit jobban megviselték, mint egy átlagos munkanap, így leül egy székre odabent, míg várja, hátha betér valaki. *
//Kis idővel később//
*Nagy megkönnyebbülés neki ezt hallani, mármint, hogy értékeli a főnök az erőfeszítéseiket.*
-Megteszek mindent, ami tőlem telik, de jól esik ezt hallani. *Viszonozza a szelíd mosolyt, mielőtt belekezd a komolyabb témába. Miután pedig előadott mindent, amit feltétlenül szükségesnek ítélt, kicsit meg is könnyebbül, hogy átrakhatta a férfi vállára mindazt, ami az imént még az övét nyomta.*
-Igen, reménykedtem benne. *Hiszen egy vendéglátó egység nem teheti meg, hogy csupán vallás szerint szelektálja a vendégeket, sőt, szinte lehetetlen is lenne ezt megtenni, még ha akarnák is. Közben a szeme sarkából észreveszi, hogy Ralas tekintete elkalandozik, csupán annak tudja be, hogy neki is hosszú napja volt, a vendéget nem veszi észre. Majd közli a főnök, hogy erre még visszatérnek, ennyi pedig bőven elég a nőnek, hogy megnyugodjon és vissza tudjon térni a szokásos munkájához. Odakint a tűz mellett mulatozók körül legyeskedik, mikor pedig lábai már kezdenek sajogni a kiszolgálás terhe alatt, odasúg egy-egy felé kacsintgató vendég füléhez, aki ez után előszeretettel készít helyet az ölében számára. Miután pedig néhány hálás csókkal elhalmozta, az pedig egy bátorító paskolással útjára eresztette, ismét folytatja a vendégek óhajának kielégítését. Van, akivel csak néhány szót vált, van, aki közelebb szeretné érezni magához, de lassacskán szivárognak haza vagy éppen el a szobájukba a vendégek, némelyik biztosabb, mások bizonytalanabb léptekkel. Kis idő elteltével pedig a főnök bejelenti, hogy az épület már eleget levegőzött és ismét otthont adhat az érkező, kényeztetésre és kikapcsolódásra vágyóknak. Azt, hogy a főnök asszony éppen mivel van elfoglalva, nem igazán tudja, bár Ralas utolsó szavait már nem is igazán érti, mert távolabb áll tőle.,*
~Végre.~ *Ő az első, aki ismét belép a fogadótérbe és magához hívva a lányt, akit megbízott a három vendég nevének feljegyzésével, átveszi tőle a jegyzetet és elhelyezi a pult alatt. Ezek után tölt magának egy frissítőt, nagyon elmélázott és nem is figyelt rá, hogy ő is igyon valamit. A mai események kicsit jobban megviselték, mint egy átlagos munkanap, így leül egy székre odabent, míg várja, hátha betér valaki. *
973. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-21 17:05:55
Üzenet elküldve: 2019-06-21 17:05:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ale, Mady//
-Szeretném neked megmutatni. *Mondja halkan, bár most, hogy már így előhozakodott vele és megtörtént a baj, sokkal félénkebb és határozatlanabb lett e kérdésben.*
-Szeretem a ruhákat, nézni és hordani is. *Magyarázza egy kicsit továbbmenően, majd egy gyengéd érintéssel csókot lehet a férfi vállára és apró lépésekkel megindul a nyaka irányába. Ismét kicsit bátortalan, de szeretné, ha az elf megint a bizalmába fogadná. Két kezével átöleli a másikat és a kezei óvatosan simogatni kezdi a bőrét, csak gyengéden zongoráznak az ujjai lefelé vándorolva, majd vissza. Egyelőre ezzel csupán az a célja, hogy előcsalogassa azt a kellemes, óvatos szikrákkal szórt légkört, amit oly botor módon elűzött.*
-Szabad? Megnézed? *Közelíti meg ismét a témát kicsit óvatosabban. Közben az elf bocsánatot kér és elővezeti, hogy talán még mindig lappanghat benne némi bizonytalan zavartság, de már jobban érzi magát, mint, mikor először találkoztak. Kezével végig simít az ő karján, ezt már jó jelnek veszi, így folytatja, amit elkezdett. Feltérdel mögötte és két kezét a férfi vállára teszi, hogy finom, kimért simogatásba kezdjen, ami lassan masszírozásba csap át, ha az elf nem teszi szóvá, hogy nem esik jól neki. Végül nyaktól a vállak felé végig simít a bőrén és odahajolva csókot lehet rá.*
~Milyen jó illata van.~ *Húzza végig az orrát a férfi nyakán, fentről indulva szántja fel, majd az alján óvatosan beleszív.*
-Ezt egész éjszaka tudnám csinálni. *Búgja a másik füléhez hajolva, nyelvét pedig kidugva két puha ajka közül, átvezeti a fülcimpától egészen a hegyéig, remélve, hogy ezt a pimaszságot még Aleimord megbocsájtja neki.*
-Mondtam már, hogy milyen helyes fülecskéd van? *A hegyét óvatosan a fogai közé veszi, játékosan.*
//Ale, Mady//
-Szeretném neked megmutatni. *Mondja halkan, bár most, hogy már így előhozakodott vele és megtörtént a baj, sokkal félénkebb és határozatlanabb lett e kérdésben.*
-Szeretem a ruhákat, nézni és hordani is. *Magyarázza egy kicsit továbbmenően, majd egy gyengéd érintéssel csókot lehet a férfi vállára és apró lépésekkel megindul a nyaka irányába. Ismét kicsit bátortalan, de szeretné, ha az elf megint a bizalmába fogadná. Két kezével átöleli a másikat és a kezei óvatosan simogatni kezdi a bőrét, csak gyengéden zongoráznak az ujjai lefelé vándorolva, majd vissza. Egyelőre ezzel csupán az a célja, hogy előcsalogassa azt a kellemes, óvatos szikrákkal szórt légkört, amit oly botor módon elűzött.*
-Szabad? Megnézed? *Közelíti meg ismét a témát kicsit óvatosabban. Közben az elf bocsánatot kér és elővezeti, hogy talán még mindig lappanghat benne némi bizonytalan zavartság, de már jobban érzi magát, mint, mikor először találkoztak. Kezével végig simít az ő karján, ezt már jó jelnek veszi, így folytatja, amit elkezdett. Feltérdel mögötte és két kezét a férfi vállára teszi, hogy finom, kimért simogatásba kezdjen, ami lassan masszírozásba csap át, ha az elf nem teszi szóvá, hogy nem esik jól neki. Végül nyaktól a vállak felé végig simít a bőrén és odahajolva csókot lehet rá.*
~Milyen jó illata van.~ *Húzza végig az orrát a férfi nyakán, fentről indulva szántja fel, majd az alján óvatosan beleszív.*
-Ezt egész éjszaka tudnám csinálni. *Búgja a másik füléhez hajolva, nyelvét pedig kidugva két puha ajka közül, átvezeti a fülcimpától egészen a hegyéig, remélve, hogy ezt a pimaszságot még Aleimord megbocsájtja neki.*
-Mondtam már, hogy milyen helyes fülecskéd van? *A hegyét óvatosan a fogai közé veszi, játékosan.*
972. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-21 15:52:29
Üzenet elküldve: 2019-06-21 15:52:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Cassy, Ralas//
~Itt aztán tényleg szeretik a vendégeket.~
*Gyors pillantással végigméri a közeledő elfet, elkönyveli magában az első benyomást, majd megereszt egy félénk mosolyt. Ez utóbbit persze csak eljátssza, nem szokása megszeppenni néhány idegentől.*
-Nagyon szépen köszönöm a gondoskodó figyelmét, de szerintem megleszek.
*Szemeit most a férfira emeli. *
~Ez aztán tényleg nem semmi hely, ha maga a főnök fárad elém. ~
-Jó estét! *Megvillantja az egyik csábos mosolyát, amiről úgy vette észre, tetszik a férfiaknak. *
-Őszintén szólva, nem vagyok egy ilyen mulatságba való.
*Hazudhatna akár, hogy mennyire sajnálja kései érkezését, de valamiért most nem teszi. Valószínű észrevették rajta, hogy nem ide való. Ha még rákontrázna egy kis füllentéssel, nem indítaná túl jól a kapcsolatát ezekkel az idegenekkel. *
-Reyraa Daena vagyok, örvendek a találkozásunknak.
*Hogy tényleg örvend-e, vagy nem, még nem döntötte el, időbe telik, míg véleményt alkot valakiről.*
-Persze hogy nem bánom, a lényeg, hogy megkaptam. A körítés nem igazán érdekel.
*Felel az itallal kapcsolatos kérdésre. *
-Szép hely, ritkán van alkalmam ilyen típusú szórakozásra. De jó látni, hogy léteznek még igényes helyek, igényes személyzettel.
*Villant egy apró, gúnyos mosolyt, de azonnal el is nyomja. Nem akar udvariatlan lenni, még csak az kéne, hogy kidobják innen. Sőt, kifejezetten kezdi élvezni az itt tartózkodását.*
~Kár, hogy szorít az idő, na meg a pénz.~
~Itt aztán tényleg szeretik a vendégeket.~
*Gyors pillantással végigméri a közeledő elfet, elkönyveli magában az első benyomást, majd megereszt egy félénk mosolyt. Ez utóbbit persze csak eljátssza, nem szokása megszeppenni néhány idegentől.*
-Nagyon szépen köszönöm a gondoskodó figyelmét, de szerintem megleszek.
*Szemeit most a férfira emeli. *
~Ez aztán tényleg nem semmi hely, ha maga a főnök fárad elém. ~
-Jó estét! *Megvillantja az egyik csábos mosolyát, amiről úgy vette észre, tetszik a férfiaknak. *
-Őszintén szólva, nem vagyok egy ilyen mulatságba való.
*Hazudhatna akár, hogy mennyire sajnálja kései érkezését, de valamiért most nem teszi. Valószínű észrevették rajta, hogy nem ide való. Ha még rákontrázna egy kis füllentéssel, nem indítaná túl jól a kapcsolatát ezekkel az idegenekkel. *
-Reyraa Daena vagyok, örvendek a találkozásunknak.
*Hogy tényleg örvend-e, vagy nem, még nem döntötte el, időbe telik, míg véleményt alkot valakiről.*
-Persze hogy nem bánom, a lényeg, hogy megkaptam. A körítés nem igazán érdekel.
*Felel az itallal kapcsolatos kérdésre. *
-Szép hely, ritkán van alkalmam ilyen típusú szórakozásra. De jó látni, hogy léteznek még igényes helyek, igényes személyzettel.
*Villant egy apró, gúnyos mosolyt, de azonnal el is nyomja. Nem akar udvariatlan lenni, még csak az kéne, hogy kidobják innen. Sőt, kifejezetten kezdi élvezni az itt tartózkodását.*
~Kár, hogy szorít az idő, na meg a pénz.~
971. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-21 11:47:56
Üzenet elküldve: 2019-06-21 11:47:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Micsoda buli//
//Cassy//
*Valóban tetszik neki az ötket, ráadásul több kultúrát is ötvöznének, ami szintén a sokszínűséget növelné.*
- Hmm... Nagyon jó! Átgondoljuk, esetleg este mutathatnál néhány lépést! *Kacsint a lányra, s elköszönnek.*
//Micsoda buli//
//Mady//
*Nem telik el sok idő, máris állát tenyerébe rejtve fürkészi végig a közeledő Madyt, ki láthatóan fontos dolgot szeretne mondani.*
- Én is, Mady, óriási részetek van benne, amit nem tudok elégszer megköszönni. *Mosolyodik el szelíden a lányra, majd immár kissé komolyabb arccal hallgatja a korábbi vendéggel tapasztaltakat. Nem szól közbe, ha Mady úgy ítéli meg fontos, akkor végig is hallgatja, s a hallott információk bizony felkeltik érdeklődését. A három vendég említésére természetesen bólint, hiszi és tudja, hogy a Sellőházban dolgozó lányok pontosan tudják, hogy mikor, mit szükséges tenni, ahhoz, hogy a vendégek elégedettek legyenek. Főleg, olyan tapasztalattal rendelkező lányok, mint Mady és Cassy. A furcsa lánnyal kapcsolatos beszámoló, már töprengésre ad okot, néhány perc múlva szólal csak meg.*
- Mindenféleképpen semlegességet vállalunk, gonosztevőket, sötét isten hívőket és a fény híveit ugyanolyan szívesen fogadjuk, akár hosszabb távon is. Hogy a vendégekről információt szivárogtassunk... ? *Megcsóválja fejét.*
- Az nem lehetséges... mármint... nyíltan semmiképp... *Felpillant hirtelen, majd csak legyint, s közben már a betérő új vendéget figyeli, aki a lakónegyed felől érkezik a kikövezett úton át.*
- Zammal beszélünk majd erről, neki is pontosan elmondhatsz mindent, de jól cselekedtél! Így volt helyes, Mady, köszönöm, hogy jeleztél. *Hajtja meg magát.* Most, ha megbocsátasz... visszatérek a vendégekhez, de beszélünk még, kedves. *Enged meg ismét egy szelíd mosolyt, majd a helyére távozik, miután Mady is elmondott mindent.*
//Kis idővel később//
//Reyraa, Mady, Cassy//
*A mulatság jól telik, az időközben már-már elszivárgó, elfáradt vendégek arcán elégedettség és öröm látható, egyesek a lábukon alig állnak, a Sellőháznak igazán nem lehet oka panaszra, mi vészhelyzetnek indult, abból valójában egy színvonalas ünnepség lett. Lehet be is vezetik állandóra. A tábortűz vidáman lobog, s persze akadnak mégszórakozók, de Ralas azt gondolja immár nem lesz már rá szükség. Tekintetével megkeresi a lányokat:*
- Cassy, Mady, immár, aki szeretne be is jöhet, kiszellőztünk már. A mulatság persze folytatódhat, aki még a tűz mellett mulatozna, arra is van lehetőség. Remélem Zammék is hamarosan megérkeznek. *Sóhajt fel.* Ha néhány percen belül nem jelennek meg... *A mondat félbeszakad, ugyanis az udvari mulatság felé közeledő jelenség felkelti érdeklődését. Nem, mint nő, bár amiatt is lehetne, de Ralas immár elkötelezte magát. Sokkal inkább a társaságot fürkésző ezüstös szempár és a mandulavágású szemek teszik különlegessé, valamint a játszi könnyedség és határozottság. A szemfüles Cassy máris tekintetét keresi, s, hogy a vendég egy percig seérezze elhanyagolva magát megszólítja. Ralas türelmesen kivár, majd lassan mosolyogva odalép, s kezét Cassy felkarjára téve szólal meg:*
- A vendéget bízzátok rám, ma már kitettetek magatokért. *Mondja kedvesen, majd az újonnan érkező vendég felé biccent, s egy mulatságtól távolabb lévő önálló asztal felé int fejével. Szükségét érzi, hogy kicsit elszakadjon a tömegtől. Elfáradt. Vélhetően a korábban versenyhez használt kisebb asztalnál foglal helyet, s, ha Reyraa közelebb ér, udvariasan üdvözli.*
- Szép jó estét, hölgyem! *Mondja fáradtan mosolyogva.* Pont a végére érkezett, igazán sajnálhatja, hogy kimaradt belőle. *Mosolyog tovább, majd az előtte lévő szék felé mutat.*
- Foglaljon helyet, Ralas Drayte vagyok, a Sellőház egyik vezetője, lányaim kissé elfáradtak, így, ha nem bánja, magam hozom ki az italát. *Biccent vidám, szarkalábas szemekkel.*
- Mit szól hozánk? Elégedett a látvánnyal? *Kérdezi, majd a leüléssel addig a pillanatig vár, míg a lány helyet nem foglal, így illik. Azt követően kényelmesen hátradől, majd egyik kezét az asztalon pihentetve váltogatja tekintetét Reyraa és a mulatozók között. Valamiért az az érzése Reyraa nem feltétlenül a mulatságot keresi, kisugárzása feltűnő bár, de megfontolt is.*
//Cassy//
*Valóban tetszik neki az ötket, ráadásul több kultúrát is ötvöznének, ami szintén a sokszínűséget növelné.*
- Hmm... Nagyon jó! Átgondoljuk, esetleg este mutathatnál néhány lépést! *Kacsint a lányra, s elköszönnek.*
//Micsoda buli//
//Mady//
*Nem telik el sok idő, máris állát tenyerébe rejtve fürkészi végig a közeledő Madyt, ki láthatóan fontos dolgot szeretne mondani.*
- Én is, Mady, óriási részetek van benne, amit nem tudok elégszer megköszönni. *Mosolyodik el szelíden a lányra, majd immár kissé komolyabb arccal hallgatja a korábbi vendéggel tapasztaltakat. Nem szól közbe, ha Mady úgy ítéli meg fontos, akkor végig is hallgatja, s a hallott információk bizony felkeltik érdeklődését. A három vendég említésére természetesen bólint, hiszi és tudja, hogy a Sellőházban dolgozó lányok pontosan tudják, hogy mikor, mit szükséges tenni, ahhoz, hogy a vendégek elégedettek legyenek. Főleg, olyan tapasztalattal rendelkező lányok, mint Mady és Cassy. A furcsa lánnyal kapcsolatos beszámoló, már töprengésre ad okot, néhány perc múlva szólal csak meg.*
- Mindenféleképpen semlegességet vállalunk, gonosztevőket, sötét isten hívőket és a fény híveit ugyanolyan szívesen fogadjuk, akár hosszabb távon is. Hogy a vendégekről információt szivárogtassunk... ? *Megcsóválja fejét.*
- Az nem lehetséges... mármint... nyíltan semmiképp... *Felpillant hirtelen, majd csak legyint, s közben már a betérő új vendéget figyeli, aki a lakónegyed felől érkezik a kikövezett úton át.*
- Zammal beszélünk majd erről, neki is pontosan elmondhatsz mindent, de jól cselekedtél! Így volt helyes, Mady, köszönöm, hogy jeleztél. *Hajtja meg magát.* Most, ha megbocsátasz... visszatérek a vendégekhez, de beszélünk még, kedves. *Enged meg ismét egy szelíd mosolyt, majd a helyére távozik, miután Mady is elmondott mindent.*
//Kis idővel később//
//Reyraa, Mady, Cassy//
*A mulatság jól telik, az időközben már-már elszivárgó, elfáradt vendégek arcán elégedettség és öröm látható, egyesek a lábukon alig állnak, a Sellőháznak igazán nem lehet oka panaszra, mi vészhelyzetnek indult, abból valójában egy színvonalas ünnepség lett. Lehet be is vezetik állandóra. A tábortűz vidáman lobog, s persze akadnak mégszórakozók, de Ralas azt gondolja immár nem lesz már rá szükség. Tekintetével megkeresi a lányokat:*
- Cassy, Mady, immár, aki szeretne be is jöhet, kiszellőztünk már. A mulatság persze folytatódhat, aki még a tűz mellett mulatozna, arra is van lehetőség. Remélem Zammék is hamarosan megérkeznek. *Sóhajt fel.* Ha néhány percen belül nem jelennek meg... *A mondat félbeszakad, ugyanis az udvari mulatság felé közeledő jelenség felkelti érdeklődését. Nem, mint nő, bár amiatt is lehetne, de Ralas immár elkötelezte magát. Sokkal inkább a társaságot fürkésző ezüstös szempár és a mandulavágású szemek teszik különlegessé, valamint a játszi könnyedség és határozottság. A szemfüles Cassy máris tekintetét keresi, s, hogy a vendég egy percig seérezze elhanyagolva magát megszólítja. Ralas türelmesen kivár, majd lassan mosolyogva odalép, s kezét Cassy felkarjára téve szólal meg:*
- A vendéget bízzátok rám, ma már kitettetek magatokért. *Mondja kedvesen, majd az újonnan érkező vendég felé biccent, s egy mulatságtól távolabb lévő önálló asztal felé int fejével. Szükségét érzi, hogy kicsit elszakadjon a tömegtől. Elfáradt. Vélhetően a korábban versenyhez használt kisebb asztalnál foglal helyet, s, ha Reyraa közelebb ér, udvariasan üdvözli.*
- Szép jó estét, hölgyem! *Mondja fáradtan mosolyogva.* Pont a végére érkezett, igazán sajnálhatja, hogy kimaradt belőle. *Mosolyog tovább, majd az előtte lévő szék felé mutat.*
- Foglaljon helyet, Ralas Drayte vagyok, a Sellőház egyik vezetője, lányaim kissé elfáradtak, így, ha nem bánja, magam hozom ki az italát. *Biccent vidám, szarkalábas szemekkel.*
- Mit szól hozánk? Elégedett a látvánnyal? *Kérdezi, majd a leüléssel addig a pillanatig vár, míg a lány helyet nem foglal, így illik. Azt követően kényelmesen hátradől, majd egyik kezét az asztalon pihentetve váltogatja tekintetét Reyraa és a mulatozók között. Valamiért az az érzése Reyraa nem feltétlenül a mulatságot keresi, kisugárzása feltűnő bár, de megfontolt is.*
970. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-21 11:03:43
Üzenet elküldve: 2019-06-21 11:03:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Micsoda buli//
//Ralas, Khul, Reyraa//
*Szereti, ha a körülötte levők jókedvűek, de úgy érzi, Ralas csak hajszálnyival került közelebb hozzá. Belegondol, milyen nagy felelősség és mennyi gond nyomhatja a vállát, ám ezeken sajnos nem tud segíteni, csak egy kis mosoly és néhány jó szó telik tőle. Az árnyalatnyi változás, a rövidke nevetés is valami. Aztán az aggódó pillantás a bejárat felé jelzi számára, hogy itt feltehetően az eseményeknek kell jól alakulniuk. Ötletét kedvezőbben fogadják, mint gondolta, egy pillanatra szendén lesüti a szemeit szerény mosollyal.*
- Igen, magam is vettem már részt ilyen előadásban más lányokkal együtt.
*Aztán ismét felpillant.*
- Volt egy nagyon tehetséges táncos Wegtorenben, mágiával színesítette a produkciót és nagyon kecses, izgalmas mozgással nyűgözte le a közönséget. Gyakorlatilag elállt tőle a lélegzetük. Nekünk is. Ha színpadra lépett, síri csend lett, csak a kísérő muzsikus zenéje szólt, mindenki feszülten bámulta.
*Hamarosan elválnak aztán, hiszen őt szólítja a munka, Ralast pedig a saját feladatai. Elsőként hát Khulhoz csapódik, s ettől már önmagában állandósul a mosoly az arcán. A tűz tényleg nem ijeszti már annyira, bízik a férfiak tapasztalatában, hogy a tűzrakások biztonságosak, és valóban kellemes hangulatot keltenek idekint.*
- Édeset?
*Felkuncog.*
- Attól tartok, megint valami huncutságon töröd a fejed.
*Elereszti a karját, s érdeklődéssel hallgatja azt a bizonyos nagyobb slamasztikát, amit a férfi felvillant. Szó, ami szó, igen jó és érdekfeszítő mesélő, Cassy egészen jól el tudja képzelni, hogyan fest a jelenet, a mosoly is eltűnik az arcáról, annyira koncentrál. A kétértelműségen megint kuncog, a történet félbehagyására viszont elégedetlen hangot ad.*
- Naaa, hát akkor nem is tudom meg, mi történt? No jó, igazad van, most nem alkalmas. De szeretném hallani a folytatást később. Nagyon jól tudsz beszélni.
*Ölti fel ismét derűs arcát.*
- Akkor megyek is!
*Kacsint rá, s libben tovább, hogy a korábbi rendelést teljesítse. Reyraa érkezését épp elcsípi, de egy másik felszolgáló már rögvest kerül hozzá, így nem megy oda rögtön. Aztán úgy tűnik, hogy egy kicsit mintha helyét keresné az összegyűltek között, így miután az egyik asztalnál összeszedi a használt poharakat a tálcájára, derűs arccal megáll mellette vezető útján.*
- Üdvözlöm a Sellőház mulatságán, hölgyem! Kérem, csatlakozzon bátran, átmenetileg itt fogadjuk a vendégeket. Segíthetek valamiben?
//Ralas, Khul, Reyraa//
*Szereti, ha a körülötte levők jókedvűek, de úgy érzi, Ralas csak hajszálnyival került közelebb hozzá. Belegondol, milyen nagy felelősség és mennyi gond nyomhatja a vállát, ám ezeken sajnos nem tud segíteni, csak egy kis mosoly és néhány jó szó telik tőle. Az árnyalatnyi változás, a rövidke nevetés is valami. Aztán az aggódó pillantás a bejárat felé jelzi számára, hogy itt feltehetően az eseményeknek kell jól alakulniuk. Ötletét kedvezőbben fogadják, mint gondolta, egy pillanatra szendén lesüti a szemeit szerény mosollyal.*
- Igen, magam is vettem már részt ilyen előadásban más lányokkal együtt.
*Aztán ismét felpillant.*
- Volt egy nagyon tehetséges táncos Wegtorenben, mágiával színesítette a produkciót és nagyon kecses, izgalmas mozgással nyűgözte le a közönséget. Gyakorlatilag elállt tőle a lélegzetük. Nekünk is. Ha színpadra lépett, síri csend lett, csak a kísérő muzsikus zenéje szólt, mindenki feszülten bámulta.
*Hamarosan elválnak aztán, hiszen őt szólítja a munka, Ralast pedig a saját feladatai. Elsőként hát Khulhoz csapódik, s ettől már önmagában állandósul a mosoly az arcán. A tűz tényleg nem ijeszti már annyira, bízik a férfiak tapasztalatában, hogy a tűzrakások biztonságosak, és valóban kellemes hangulatot keltenek idekint.*
- Édeset?
*Felkuncog.*
- Attól tartok, megint valami huncutságon töröd a fejed.
*Elereszti a karját, s érdeklődéssel hallgatja azt a bizonyos nagyobb slamasztikát, amit a férfi felvillant. Szó, ami szó, igen jó és érdekfeszítő mesélő, Cassy egészen jól el tudja képzelni, hogyan fest a jelenet, a mosoly is eltűnik az arcáról, annyira koncentrál. A kétértelműségen megint kuncog, a történet félbehagyására viszont elégedetlen hangot ad.*
- Naaa, hát akkor nem is tudom meg, mi történt? No jó, igazad van, most nem alkalmas. De szeretném hallani a folytatást később. Nagyon jól tudsz beszélni.
*Ölti fel ismét derűs arcát.*
- Akkor megyek is!
*Kacsint rá, s libben tovább, hogy a korábbi rendelést teljesítse. Reyraa érkezését épp elcsípi, de egy másik felszolgáló már rögvest kerül hozzá, így nem megy oda rögtön. Aztán úgy tűnik, hogy egy kicsit mintha helyét keresné az összegyűltek között, így miután az egyik asztalnál összeszedi a használt poharakat a tálcájára, derűs arccal megáll mellette vezető útján.*
- Üdvözlöm a Sellőház mulatságán, hölgyem! Kérem, csatlakozzon bátran, átmenetileg itt fogadjuk a vendégeket. Segíthetek valamiben?
969. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-20 21:05:38
Üzenet elküldve: 2019-06-20 21:05:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Belép a Sellőházba, s rögtön eltölti a hely egyedi hangulata. Olyan érzés betérni ide, mintha az ember elmerülne a tengerben, és néhány pillanat alatt teste minden porcikája átveszi az egyedi hullámzását a víznek. Bódító illatok töltik be a vendég elméjét, s ha nincs hozzászokva az erős illatszerekhez, bizony hamar elkábulhat, beleszédülhet a tömény aromákba.*
~Így biztos könnyebben és jobban költenek a vendégek.~
*Bár aki ide jön, az nem veri fogához az aranyat, mert ez talán a legelegánsabb szórakozásra teremtett hely a vidéken. Talán az erős illatoktól, vagy az andalító zenétől, de Rayraanak is megjött a kedve fogyasztani valamit. Valami egzotikus, drága dolgot, hogy egy kicsit idevalónak érezhesse magát. Bár rengeteg érdekesnek tűnő, és rendkívül csábító ajánlat volt, végül a Különleges bor mellett dönt. Nem olcsó, de 10 arany még megfizethető érte, ha tényleg olyan jó, mint amilyennek feltüntetik.
Szinte azonnal meg is kapja, egyenesen az asztalához hozza a szemre való pincérnő. Lassan kortyol bele, s ahogy szétfolyik szájában az édes vörös nedű, elégedetten felsóhajt.*
~Ez az ízek orgiája. Meg tudnám szokni.~
*Most veszi csak észre, hogy a kert felől zene és nevetés foszlányok szűrődnek be.*
~Pont egy mulatságba csöppenek bele...~
*Már csak dacból is elutasítja a mulatságokat, s megpróbálja elnyomni növekvő kíváncsiságát. Talán itt az ideje távoznia.*
~De talán mégis megnézhetném. Ha már itt vagyok.~
*A kert felé indul. Pedig távozni akart. Úgy látszik, ezúttal a kevésbé makacs és konok oldala győzött. Kilép az ajtón, szembe találja magát a kintiekkel.*
~Még a végén valami jó is kisül ebből...~
~Így biztos könnyebben és jobban költenek a vendégek.~
*Bár aki ide jön, az nem veri fogához az aranyat, mert ez talán a legelegánsabb szórakozásra teremtett hely a vidéken. Talán az erős illatoktól, vagy az andalító zenétől, de Rayraanak is megjött a kedve fogyasztani valamit. Valami egzotikus, drága dolgot, hogy egy kicsit idevalónak érezhesse magát. Bár rengeteg érdekesnek tűnő, és rendkívül csábító ajánlat volt, végül a Különleges bor mellett dönt. Nem olcsó, de 10 arany még megfizethető érte, ha tényleg olyan jó, mint amilyennek feltüntetik.
Szinte azonnal meg is kapja, egyenesen az asztalához hozza a szemre való pincérnő. Lassan kortyol bele, s ahogy szétfolyik szájában az édes vörös nedű, elégedetten felsóhajt.*~Ez az ízek orgiája. Meg tudnám szokni.~
*Most veszi csak észre, hogy a kert felől zene és nevetés foszlányok szűrődnek be.*
~Pont egy mulatságba csöppenek bele...~
*Már csak dacból is elutasítja a mulatságokat, s megpróbálja elnyomni növekvő kíváncsiságát. Talán itt az ideje távoznia.*
~De talán mégis megnézhetném. Ha már itt vagyok.~
*A kert felé indul. Pedig távozni akart. Úgy látszik, ezúttal a kevésbé makacs és konok oldala győzött. Kilép az ajtón, szembe találja magát a kintiekkel.*
~Még a végén valami jó is kisül ebből...~
968. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-20 20:01:40
Üzenet elküldve: 2019-06-20 20:01:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Micsoda buli//
//Ralas, Mady érintőlegesen Cassy//
*Nem igazán akarta megzavarni a beszélgetést, de úgy van vele, gyorsan le akarja tudni a dolgot és tovább állni, mert van itt dolog bőven, nem engedheti meg magának a lazsálást vagy az egy helyben topogást. Elnézést kérően mosolyog Cassy felé, majd visszafordul a főnökhöz.*
-Jó látni, hogy minden rendben van. *Vált egy mosolyt a férfival, hiszen egészen őszintének tűnik a gesztus, ami azt jelenti, hogy immár tényleg nincs aggodalomra semmi oka.*
-Igazából semmi baj nincsen, csak a kisasszony, aki imént távozott, kicsit aggaszt. *Mondja halkan, mikor a férfi elé áll, hogy csak ő hallhassa. Mikor az int a fejével, egy félreeső hely felé, csak nyugtázza és odasétál. Amint félrevonultak felemeli a tekintetét és szépen sorban közli a dolgokat, lehet ma este már nem igazán fog tudni beszélni Ralassal, így mindent megemlít, de csak futólag.*
-Mikor a vendégeket kellett kiküldeni a fürdőből, háromnak ígértem némi ellenszolgáltatást cserébe. Csak szerettem volna, ha tudod, feliratom a nevüket, és majd leteszem a pultnál, valamint szólok a többieknek is. *Nem hiszi, hogy ezzel a résszel bármi probléma is lenne, hiszen Cassy egyértelmű volt, ki kellett üríteni a helyet, ő pedig megtette.*
-A kisasszonyra visszatérve pedig, elég furcsa volt. Egyedül jött és úgy fogalmazott a sötét isten követőit keresi. Persze Dreyiával felvilágosítottuk, hogy itt nem különböztetünk meg hit alapján senkit, de nem vagyok benne biztos, hogy milyen választ kellett volna adjak. Felajánlottam, hogy szólok neked, de talán nem akart a dologgal bajlódni vagy fene tudja. *Von vállat, ugyanis ő nem adott konkrét választ arra, ami őt érdekelte, de Dreyia elég indulatosan reagált, talán az volt, ami elijesztette.*
-Ha esetleg mégis van ilyesmiről szó, nem is biztos, hogy szeretném tudni. *Jegyzi meg, hiszen valóban nem tudhatja, a Sellő neve alatt miféle üzletek köttetnek az irodákban vagy a pincében éppen.*
-Azt kérte adjam át az üzenetet, hogy a sötétség üzletet kíván veled kötni, és hogy még látjuk. Úgy éreztem hordozott magában némi fenyegetést is az ajánlat, de gondolom ez nem meglepő, elég kétes alaknak tűnt. *Látszik, hogy nem igazán tetszik neki a dolog, beszéd közben a felkarját kapargatja, egy porcikája se kívánja, hogy ebbe a témába mélyebben is bele merüljön.*
-Ennyi. *Emeli meg az egyik kezét, a másikban még mindig a tálcát és az üres poharat egyensúlyozza.*
-Azt hiszem jobb lesz, ha vissza megyek dolgozni.
//Ralas, Mady érintőlegesen Cassy//
*Nem igazán akarta megzavarni a beszélgetést, de úgy van vele, gyorsan le akarja tudni a dolgot és tovább állni, mert van itt dolog bőven, nem engedheti meg magának a lazsálást vagy az egy helyben topogást. Elnézést kérően mosolyog Cassy felé, majd visszafordul a főnökhöz.*
-Jó látni, hogy minden rendben van. *Vált egy mosolyt a férfival, hiszen egészen őszintének tűnik a gesztus, ami azt jelenti, hogy immár tényleg nincs aggodalomra semmi oka.*
-Igazából semmi baj nincsen, csak a kisasszony, aki imént távozott, kicsit aggaszt. *Mondja halkan, mikor a férfi elé áll, hogy csak ő hallhassa. Mikor az int a fejével, egy félreeső hely felé, csak nyugtázza és odasétál. Amint félrevonultak felemeli a tekintetét és szépen sorban közli a dolgokat, lehet ma este már nem igazán fog tudni beszélni Ralassal, így mindent megemlít, de csak futólag.*
-Mikor a vendégeket kellett kiküldeni a fürdőből, háromnak ígértem némi ellenszolgáltatást cserébe. Csak szerettem volna, ha tudod, feliratom a nevüket, és majd leteszem a pultnál, valamint szólok a többieknek is. *Nem hiszi, hogy ezzel a résszel bármi probléma is lenne, hiszen Cassy egyértelmű volt, ki kellett üríteni a helyet, ő pedig megtette.*
-A kisasszonyra visszatérve pedig, elég furcsa volt. Egyedül jött és úgy fogalmazott a sötét isten követőit keresi. Persze Dreyiával felvilágosítottuk, hogy itt nem különböztetünk meg hit alapján senkit, de nem vagyok benne biztos, hogy milyen választ kellett volna adjak. Felajánlottam, hogy szólok neked, de talán nem akart a dologgal bajlódni vagy fene tudja. *Von vállat, ugyanis ő nem adott konkrét választ arra, ami őt érdekelte, de Dreyia elég indulatosan reagált, talán az volt, ami elijesztette.*
-Ha esetleg mégis van ilyesmiről szó, nem is biztos, hogy szeretném tudni. *Jegyzi meg, hiszen valóban nem tudhatja, a Sellő neve alatt miféle üzletek köttetnek az irodákban vagy a pincében éppen.*
-Azt kérte adjam át az üzenetet, hogy a sötétség üzletet kíván veled kötni, és hogy még látjuk. Úgy éreztem hordozott magában némi fenyegetést is az ajánlat, de gondolom ez nem meglepő, elég kétes alaknak tűnt. *Látszik, hogy nem igazán tetszik neki a dolog, beszéd közben a felkarját kapargatja, egy porcikája se kívánja, hogy ebbe a témába mélyebben is bele merüljön.*
-Ennyi. *Emeli meg az egyik kezét, a másikban még mindig a tálcát és az üres poharat egyensúlyozza.*
-Azt hiszem jobb lesz, ha vissza megyek dolgozni.
967. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-20 19:57:13
Üzenet elküldve: 2019-06-20 19:57:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
*Kéz a kézben. Váll a vállon, láb a lábon, s tekintet a másikéba fúródva. Ralas arca most komoly, semmint huncut, vagy vidám, úgy hallgatja a lányt, kinek életének oly kis részét ismeri csupán. Nem zavarja, bár bizonyos benne, hogy Zammiria ezt nem hinné el, s a féltés kapcsán máris felfelé suhannak a búskomor beállítottságú szemöldökök. Nem szól közbe, hisz a történetnek még mindig nicns vége, óvó ölelése megerősítés csupán, hogy a lány nincs egyedül, hogy számíthat rá. Enyhén feszül meg állkapcsa, mikor összeáll a kép. A sérülés, a kapcsolat, a múlt, a férfi. Nem csoda hát, hogy ajánlatot tesz, ahogy az sem, hogy az általában megfontolt és borúlátó lány, azonnal hárít.*
- Ahogy mondod... de ezért is vagy itt nekem te. *Törleszkedik az ölelésben, s hunyja le szemét a simogatás során.* Ha kell megállítasz... de jól vigyázz! *Nyílnak ki hirtelen szemei.* Nem lesz egyszerű dolgod, mert... *Emeli fel kezeit az ég felé.* Ralas Drayte felébredt... felébredt bizony! Poros szemhéját, hagymázas álmából felfeszítve, merészet gondol, s távolra tervez, nagyban játszik! *Kacsint a lányra, a végét persze már elkuncogja, ami azonnal marad, mikor ajkát puha csók éri.*
- Talán lehetne, mondjuk drapp... esetleg olajzöld... *Vakarja meg állát a padlástér tetőszerkezetét bámulva.* Oda mehetne egy medence, csak alá kéne támasztani az alant lévő szobából, esetleg a közepére szökőkút, mibe lentről pumpálnánk fel a vizet... eh... kéne még személyzet... *Hangosabban nevet fel, ha már nagyban játszik, hát álmodjon merészet.*
- Csak viccelek... *A fülharapást mindig is szerette.* ... au ... háthamondom! *Kacsint ismét a lányra.*
- Elég egy asztal, két székkel, néhány növény... szeretem a növényeket... *Hirtelen Zam arcát fordítja maga felé, ha szükséges.*
- Senki nem állhat közénk és a terveink elé... aki nem áll be, elbukik, aki akadályoz eltűnik... segíteni akarok... és... talán egy kis hatalmat is. *Vonja meg fektében a vállát.* Miért ne? Máris sokat tettünk sok emberért és egyéb szerzetért. Rendet kell vágnunk a rendetlenségben. *Villan meg tekintete, s szemöldökét ráncolja komolyra.*
- Ez a kettőnk, s a Sellőház ügye! Az alkalmazottaké, a barátoké, a csapaté, a társaságé. A kitaszított és megvetett csőcseléké, melynek mindig is tartani fognak bennünket, itt a peremvidéken, az algás, mászkos mólók sűrűjében! *Lassan ujjal emeli Zam állát, s közeledik ajka felé.*
- Megmutatjuk, s a többiek mellettünk állnak majd, mint ahogy a kikötő egésze is. *Puha csókra fordul, s csak orrán veszi a levegőt. Mikor eltávolodik, csak lágyan, hideg tekintettel mosolyog.*
- Vagy ne legyen a nevem... Ralas Drayte.
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.20 19:58:53
//A kikötő látképe//
*Kéz a kézben. Váll a vállon, láb a lábon, s tekintet a másikéba fúródva. Ralas arca most komoly, semmint huncut, vagy vidám, úgy hallgatja a lányt, kinek életének oly kis részét ismeri csupán. Nem zavarja, bár bizonyos benne, hogy Zammiria ezt nem hinné el, s a féltés kapcsán máris felfelé suhannak a búskomor beállítottságú szemöldökök. Nem szól közbe, hisz a történetnek még mindig nicns vége, óvó ölelése megerősítés csupán, hogy a lány nincs egyedül, hogy számíthat rá. Enyhén feszül meg állkapcsa, mikor összeáll a kép. A sérülés, a kapcsolat, a múlt, a férfi. Nem csoda hát, hogy ajánlatot tesz, ahogy az sem, hogy az általában megfontolt és borúlátó lány, azonnal hárít.*
- Ahogy mondod... de ezért is vagy itt nekem te. *Törleszkedik az ölelésben, s hunyja le szemét a simogatás során.* Ha kell megállítasz... de jól vigyázz! *Nyílnak ki hirtelen szemei.* Nem lesz egyszerű dolgod, mert... *Emeli fel kezeit az ég felé.* Ralas Drayte felébredt... felébredt bizony! Poros szemhéját, hagymázas álmából felfeszítve, merészet gondol, s távolra tervez, nagyban játszik! *Kacsint a lányra, a végét persze már elkuncogja, ami azonnal marad, mikor ajkát puha csók éri.*
- Talán lehetne, mondjuk drapp... esetleg olajzöld... *Vakarja meg állát a padlástér tetőszerkezetét bámulva.* Oda mehetne egy medence, csak alá kéne támasztani az alant lévő szobából, esetleg a közepére szökőkút, mibe lentről pumpálnánk fel a vizet... eh... kéne még személyzet... *Hangosabban nevet fel, ha már nagyban játszik, hát álmodjon merészet.*
- Csak viccelek... *A fülharapást mindig is szerette.* ... au ... háthamondom! *Kacsint ismét a lányra.*
- Elég egy asztal, két székkel, néhány növény... szeretem a növényeket... *Hirtelen Zam arcát fordítja maga felé, ha szükséges.*
- Senki nem állhat közénk és a terveink elé... aki nem áll be, elbukik, aki akadályoz eltűnik... segíteni akarok... és... talán egy kis hatalmat is. *Vonja meg fektében a vállát.* Miért ne? Máris sokat tettünk sok emberért és egyéb szerzetért. Rendet kell vágnunk a rendetlenségben. *Villan meg tekintete, s szemöldökét ráncolja komolyra.*
- Ez a kettőnk, s a Sellőház ügye! Az alkalmazottaké, a barátoké, a csapaté, a társaságé. A kitaszított és megvetett csőcseléké, melynek mindig is tartani fognak bennünket, itt a peremvidéken, az algás, mászkos mólók sűrűjében! *Lassan ujjal emeli Zam állát, s közeledik ajka felé.*
- Megmutatjuk, s a többiek mellettünk állnak majd, mint ahogy a kikötő egésze is. *Puha csókra fordul, s csak orrán veszi a levegőt. Mikor eltávolodik, csak lágyan, hideg tekintettel mosolyog.*
- Vagy ne legyen a nevem... Ralas Drayte.
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.20 19:58:53
966. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-20 12:08:54
Üzenet elküldve: 2019-06-20 12:08:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ale, Mady//
*Nem tudná megfogalmazni, hogy mit érez legbelül, de nem is szeretné. Aleimord tökéletesen meg van elégedve azzal, hogy csak érzi - bár azzal még jobban meglenne, ha nem is környékezte volna meg ilyesmi. Talán a düh, csalódottság és elveszettség egyvelegeként tudná megfogalmazni, ha nagyon kérdeznék.*
- Pontosan tudom, milyenek.
*Most mondaná, hogy ő maga is ilyen volt, de nem mondja. Persze nem erőltetett rá semmit az örömlányokra, ám úgy volt vele - és úgy van vele még most is -, hogy ha fizet valamiért, akkor azt megkapja. Nem azért fizet, hogy más kívánságát lesse, hanem azért, hogy más lesse az övét. Ez ezzel jár, aki pedig árulja magát, az tisztában van vele, és vállalja ezt. Viszont ez a helyzet Madyval most más, természetes, hogy nem fogja eszközként kezelni, hiszen ő most ebben a pillanatban nem örömlány, hanem egy barát. Egy kis plusszal.*
- Szeretnél tőlem valamit, és ezért akartál felöltözni *jelenti ki egyértelműen a problémáját. A viselkedésén tisztán látszik, hogy az elméje még mindig nem tiszta teljesen, és az a pár nap a mágustoronyban a mesterek és más tanoncok között, a sok meditálás, bizony kevés volt ahhoz, hogy teljesen rendbe hozza. Láthatóan javult az állapota, ha nem így lenne, nem indult volna el ide egyedül, és nem lett volna ennyire felszabadult eddig, ám még mindig hosszú út áll előtte, amíg teljesen rendbe hozza magát, és sikerül elengednie mindent.
Mikor a nő hátulról átkarolja, végigsimít a kezén, könyöktől egészen a kézfejéig.*
- Ne haragudj. Még mindig labilis vagyok *vallja be, mikor végre saját magában is tudatosul, hogy mi történik körülötte.* Majd… elmúlik. Ahhoz képest, hogy pár héttel ezelőtt halálra akartam éheztetni magamat, szerintem egészen jól állok.
*Megpróbál pozitívan gondolkodni, pusztán abból az egyszerű indokból kifolyólag, hogy muszáj.*
//Ale, Mady//
*Nem tudná megfogalmazni, hogy mit érez legbelül, de nem is szeretné. Aleimord tökéletesen meg van elégedve azzal, hogy csak érzi - bár azzal még jobban meglenne, ha nem is környékezte volna meg ilyesmi. Talán a düh, csalódottság és elveszettség egyvelegeként tudná megfogalmazni, ha nagyon kérdeznék.*
- Pontosan tudom, milyenek.
*Most mondaná, hogy ő maga is ilyen volt, de nem mondja. Persze nem erőltetett rá semmit az örömlányokra, ám úgy volt vele - és úgy van vele még most is -, hogy ha fizet valamiért, akkor azt megkapja. Nem azért fizet, hogy más kívánságát lesse, hanem azért, hogy más lesse az övét. Ez ezzel jár, aki pedig árulja magát, az tisztában van vele, és vállalja ezt. Viszont ez a helyzet Madyval most más, természetes, hogy nem fogja eszközként kezelni, hiszen ő most ebben a pillanatban nem örömlány, hanem egy barát. Egy kis plusszal.*
- Szeretnél tőlem valamit, és ezért akartál felöltözni *jelenti ki egyértelműen a problémáját. A viselkedésén tisztán látszik, hogy az elméje még mindig nem tiszta teljesen, és az a pár nap a mágustoronyban a mesterek és más tanoncok között, a sok meditálás, bizony kevés volt ahhoz, hogy teljesen rendbe hozza. Láthatóan javult az állapota, ha nem így lenne, nem indult volna el ide egyedül, és nem lett volna ennyire felszabadult eddig, ám még mindig hosszú út áll előtte, amíg teljesen rendbe hozza magát, és sikerül elengednie mindent.
Mikor a nő hátulról átkarolja, végigsimít a kezén, könyöktől egészen a kézfejéig.*
- Ne haragudj. Még mindig labilis vagyok *vallja be, mikor végre saját magában is tudatosul, hogy mi történik körülötte.* Majd… elmúlik. Ahhoz képest, hogy pár héttel ezelőtt halálra akartam éheztetni magamat, szerintem egészen jól állok.
*Megpróbál pozitívan gondolkodni, pusztán abból az egyszerű indokból kifolyólag, hogy muszáj.*
965. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-19 18:27:49
Üzenet elküldve: 2019-06-19 18:27:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Micsoda buli//
//Cassy, Khul//
*Büszként szemléli végtermékét, mármint a tüzet, ahogy kósza lángokkal végre kedélyesen lobog előttük. Még Alfonznak is küld egy kacsintást, amire... a férfi természetesen nem reagál semmit, így csak vágva egy pofát legyintve vigyorodik el.*
- Hehe... nem csap az, nem csap az, ha megfelelően gondoskodnak róla! *Vágja csípőre a kezét, aztán csak csillogó szemekkel figyeli a sürgő-forgó lányt. A szeme sarkából azért még éppen észleli a távozó elfet, majd a kissé talán aggódó tekintetű Madyt veszi szemügyre, aki Ralashoz siet.*
- Remélem nincs gáz... *Morogja magában, aztán a vendégsereget figyeli tovább. A lányok mindenről gondoskodnak, felesleges kiabálnia, úgy látszik most mindenki az ételeket és a zenét élvezi. Somolyogva figyel, s csak azon veszi észre magát, hogy csípőre tett kezébe másik kéz kuncsolódik, s csodálatos illat lengi körbe. Jóízűen felnevet, maga is a lányba karol.*
- Cassy... te aztán tudsz nekem meglepetéseket okozni! *Dicséri meg a lányt, aztán csak legyint.* Egyelőre semmit köszönöm, van neked elég dolgod, ha úgy akad, sokkal inkább én hozok neked valami édeset. *Vigyorodik el, majd felcsapja fejét.*
- Hogy Khul, a harcizom, hogy érzi magát?! Hát kiválóan! Nekem aztán semmi gondom nincs, voltam már ettől nagyobb slamasztikában is. *kezével, amennyire tud illusztrálja a helyzetet.*
- A sivatag homokja vett körbe mindenhonnan, s az egyetlen pálma alatt, szomjhalál szélén pihegve feküdtem, mikor arra lettem figyelmes, hogy vagy harminc turbános kis fickó bökköd a botjával! *Gyorsan módosít.* Már nem azzal... tudod, igazi bottal! *Hárít gyorsan.* De mit is fecsegek, bizonyára sok dolgod van, s nem érdekel egy szakadt zsoldos csevegése. *Legyint aztán kuncogva.*
//Cassy, Khul//
*Büszként szemléli végtermékét, mármint a tüzet, ahogy kósza lángokkal végre kedélyesen lobog előttük. Még Alfonznak is küld egy kacsintást, amire... a férfi természetesen nem reagál semmit, így csak vágva egy pofát legyintve vigyorodik el.*
- Hehe... nem csap az, nem csap az, ha megfelelően gondoskodnak róla! *Vágja csípőre a kezét, aztán csak csillogó szemekkel figyeli a sürgő-forgó lányt. A szeme sarkából azért még éppen észleli a távozó elfet, majd a kissé talán aggódó tekintetű Madyt veszi szemügyre, aki Ralashoz siet.*
- Remélem nincs gáz... *Morogja magában, aztán a vendégsereget figyeli tovább. A lányok mindenről gondoskodnak, felesleges kiabálnia, úgy látszik most mindenki az ételeket és a zenét élvezi. Somolyogva figyel, s csak azon veszi észre magát, hogy csípőre tett kezébe másik kéz kuncsolódik, s csodálatos illat lengi körbe. Jóízűen felnevet, maga is a lányba karol.*
- Cassy... te aztán tudsz nekem meglepetéseket okozni! *Dicséri meg a lányt, aztán csak legyint.* Egyelőre semmit köszönöm, van neked elég dolgod, ha úgy akad, sokkal inkább én hozok neked valami édeset. *Vigyorodik el, majd felcsapja fejét.*
- Hogy Khul, a harcizom, hogy érzi magát?! Hát kiválóan! Nekem aztán semmi gondom nincs, voltam már ettől nagyobb slamasztikában is. *kezével, amennyire tud illusztrálja a helyzetet.*
- A sivatag homokja vett körbe mindenhonnan, s az egyetlen pálma alatt, szomjhalál szélén pihegve feküdtem, mikor arra lettem figyelmes, hogy vagy harminc turbános kis fickó bökköd a botjával! *Gyorsan módosít.* Már nem azzal... tudod, igazi bottal! *Hárít gyorsan.* De mit is fecsegek, bizonyára sok dolgod van, s nem érdekel egy szakadt zsoldos csevegése. *Legyint aztán kuncogva.*
964. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-18 22:35:13
Üzenet elküldve: 2019-06-18 22:35:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
*Mosolyogtató, mennyire kevés is elég ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Megengedhetnék maguknak a Sellő tökéletes luxusát, még annál is többet, mit a vendégek kérni szoktak, mégis megelégszenek egy poros padlás áporodott ágyneműkupacával. Sőt, talán még kifejezetten élvezik is. Ralasnak igaza volt, hogy a felszínen tiltott kapcsolat pikáns fűszerezésű lesz, noha azóta sok dolog változott körülöttük és közöttük is. Sőt, bennük. Nem elképzeléseik szerint haladnak a dolgok, pedig terveik is alkalmazkodóan változnak. De meglovagolják a hullámokat, és valahogy mégis fennmaradnak. Mikor Ralas bevallja, hogy félti az őt körülvevő veszélytől, komoly arccal sóhajt egyet.*
- Nem engem kellene féltened. Ez a múlt formált engem ilyenné. A részem.
*Különös, nyugtalan érzés fogja el a védelmező ölelésre, az érzelmes viselkedésre. Ugyanakkor lelke egy része reagál rá, érte nyúlna, hisz valahol ő is nő, aki vágyik egy társra. Belső konfliktusa azonban elnyomja hangját. Lehunyja szemeit a bújó közeledésre. Nyel egyet. Tenyere a lapockák közé siklik a váll vonalát követve, aztán lassan indul a gerinc fölött, le a derékra. Szemei előtt megelevenedik a kép, amit kitapint. Ralas maga. Lehetne tényleg az övé? Képesek lennének egyszer mindent megosztani egymással? Elfogadná őt a férfi, ha tudna mindent? S még akkor is, lenne bármilyen jövőjük? Újra nyel egyet. Aztán összeszedi magát.*
- Amikor legutóbb közel engedtem magamhoz egy férfit, nagyon rossz vége lett.
*Erősíti meg, hogy mit nem szeretne megismétlődni hagyni az életében. Csendesen hallgatja aztán a férfi kedves szavait, élvezi érintését, csókjait. Erről az útról már nehéz letérni. Mélán elmosolyodik a seb begyógyításának gondolatán. Mindig is hiú volt, csábító gondolat, hogy visszanyerhetné régi szépségét teljes egészében. Afelől azonban nem lehet megnyugtatni, hogy mindig megelégszik majd a férfi azzal, amennyit tud róla. Vagy, hogy elfogad mindent, ami időközben kiderül. De nincs értelme az elutasításnak sem, az mindent elrontana közöttük. Végső kompromisszummal áll elő. Keze előre jön és Ralas arcát keresi, tekintete pedig az ő pillantását. A sötét kutak a viharos tenger csillanását. Hüvelykujja rásimít az arcára. Ajkai lágyan görbülnek mosolyra.*
- Egyszerre csak egy lépést…
*Lassan megint megsimogatja az ujjával, mosolya szélesebbé válik.*
- Persze téged ismerve kettesével-hármasával veszed a lépcsőfokokat.
*Aztán komolyabb arccal sóhajt.*
- De nem tudom még, merre vezet. Ezért, kérlek, vigyázz magadra…
*Csókot lehel gyengéden az ajkaira, aztán arcát arcához simítja a másik oldalon, mint ahol a keze van. Még halkabban beszél.*
- Az, amitől féltesz, rád sokkal nagyobb veszélyt jelent. És nem ismersz még teljesen. Lehet, hogy nem fog tetszeni a teljes Zam. Jobb lenne, ha örökké homály fedné.
*Mélyet szippant a férfi illatából a füle alá fúrva orrát.*
- Vigyázzunk egymásra… a többit majd meglátjuk… és rendezzük be a padlást! Nekem is tetszik a hely.
*Harap egy aprót Ralas fülébe.*
- De ne verjük nagy dobra… ha lehetséges. Csak veled szeretnék… kilátást nézni...
*Vigyorodik el orrával cirógatva a férfi fülét.*
//A kikötő látképe//
*Mosolyogtató, mennyire kevés is elég ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Megengedhetnék maguknak a Sellő tökéletes luxusát, még annál is többet, mit a vendégek kérni szoktak, mégis megelégszenek egy poros padlás áporodott ágyneműkupacával. Sőt, talán még kifejezetten élvezik is. Ralasnak igaza volt, hogy a felszínen tiltott kapcsolat pikáns fűszerezésű lesz, noha azóta sok dolog változott körülöttük és közöttük is. Sőt, bennük. Nem elképzeléseik szerint haladnak a dolgok, pedig terveik is alkalmazkodóan változnak. De meglovagolják a hullámokat, és valahogy mégis fennmaradnak. Mikor Ralas bevallja, hogy félti az őt körülvevő veszélytől, komoly arccal sóhajt egyet.*
- Nem engem kellene féltened. Ez a múlt formált engem ilyenné. A részem.
*Különös, nyugtalan érzés fogja el a védelmező ölelésre, az érzelmes viselkedésre. Ugyanakkor lelke egy része reagál rá, érte nyúlna, hisz valahol ő is nő, aki vágyik egy társra. Belső konfliktusa azonban elnyomja hangját. Lehunyja szemeit a bújó közeledésre. Nyel egyet. Tenyere a lapockák közé siklik a váll vonalát követve, aztán lassan indul a gerinc fölött, le a derékra. Szemei előtt megelevenedik a kép, amit kitapint. Ralas maga. Lehetne tényleg az övé? Képesek lennének egyszer mindent megosztani egymással? Elfogadná őt a férfi, ha tudna mindent? S még akkor is, lenne bármilyen jövőjük? Újra nyel egyet. Aztán összeszedi magát.*
- Amikor legutóbb közel engedtem magamhoz egy férfit, nagyon rossz vége lett.
*Erősíti meg, hogy mit nem szeretne megismétlődni hagyni az életében. Csendesen hallgatja aztán a férfi kedves szavait, élvezi érintését, csókjait. Erről az útról már nehéz letérni. Mélán elmosolyodik a seb begyógyításának gondolatán. Mindig is hiú volt, csábító gondolat, hogy visszanyerhetné régi szépségét teljes egészében. Afelől azonban nem lehet megnyugtatni, hogy mindig megelégszik majd a férfi azzal, amennyit tud róla. Vagy, hogy elfogad mindent, ami időközben kiderül. De nincs értelme az elutasításnak sem, az mindent elrontana közöttük. Végső kompromisszummal áll elő. Keze előre jön és Ralas arcát keresi, tekintete pedig az ő pillantását. A sötét kutak a viharos tenger csillanását. Hüvelykujja rásimít az arcára. Ajkai lágyan görbülnek mosolyra.*
- Egyszerre csak egy lépést…
*Lassan megint megsimogatja az ujjával, mosolya szélesebbé válik.*
- Persze téged ismerve kettesével-hármasával veszed a lépcsőfokokat.
*Aztán komolyabb arccal sóhajt.*
- De nem tudom még, merre vezet. Ezért, kérlek, vigyázz magadra…
*Csókot lehel gyengéden az ajkaira, aztán arcát arcához simítja a másik oldalon, mint ahol a keze van. Még halkabban beszél.*
- Az, amitől féltesz, rád sokkal nagyobb veszélyt jelent. És nem ismersz még teljesen. Lehet, hogy nem fog tetszeni a teljes Zam. Jobb lenne, ha örökké homály fedné.
*Mélyet szippant a férfi illatából a füle alá fúrva orrát.*
- Vigyázzunk egymásra… a többit majd meglátjuk… és rendezzük be a padlást! Nekem is tetszik a hely.
*Harap egy aprót Ralas fülébe.*
- De ne verjük nagy dobra… ha lehetséges. Csak veled szeretnék… kilátást nézni...
*Vigyorodik el orrával cirógatva a férfi fülét.*
963. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-18 19:28:56
Üzenet elküldve: 2019-06-18 19:28:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ale, Mady//
*A férfi megjegyzésére inkább nem mond semmit, és még annyira nem ismeri jól őt, hogy most tudja mire gondol. Óvatosan ráharap az alsó ajkára, összeszűkíti a szemeit, mint valami nagymacska az ugrás előtti lélegzet visszafojtott pillanatban, de végül csak egy elhaló sóhajtás szakad ki a száján.*
~Pedig én úgy harapok, hogy az még három nap múlva is fog látszani.~ *Szemeivel szinte már neki is kezdett az elf nyakának minden apró kis redőjén alaposan végig rágni magát, mikor a férfi nekikezd szépen lassan, hosszú simításokkal és szenvedélyes csókokkal megőrjíteni őt. Tagadni se lehetne, hogy neki is a nyakánál van a legérzékenyebb pontja, mikor Aleimord jobban belefeledkezve a kényeztetésbe egy erőteljesebbet beleszív a bőrébe, érezheti, hogy a nő két, eddig csak a hátát simogató keze szorosabb ölelésbe fogja. Tarkójához siklik az egyik, hogy biztatásként és megerősítés képen, óvatos rabságban tartsa a számára legélvezetesebb helyen, de, amint a férfi mozdulna, elereszti. Nagyon is élvezi a helyzetet, sőt, talán pont ezért a sok elcsókolt perc után, kezdi úgy érezni, ő még nem tett eleget a másik öröméért. Talán ezért is vetül fel benne a hálóing ötlete, na meg, mert annak az érintését is úgy imádja. Ami pedig a kérdés után következik, teljesen váratlanul éri. Még néhány pillanatig, miután az elf abba hagyja a kényeztetést, a szemei csukva maradnak, de a kijelentés és a hang, amit a másik megüt, felnyitják azokat. Felül az ágyon, az arcáról csak a zavar olvasható le, némi értetlenséggel párosulva.*
~Most miért? Nem értem.~ *Talán a szégyen az, amit most legbelül érez, nem is tudja megfogalmazni, miért, de karjai összefonódnak a mellkasa előtt és combjai erősen keresik egymás társaságát. Rápillant az immár ülő elfre, majd a szatén ágytakaró egy részével beburkolja magát, és úgy, hogy a férfi ne lásson rá, a háta mögé kúszik, de nem ér hozzá.*
-Tudod, általában a szatén hálóing az első néhány percben lekerül rólam és valamelyik asztal alatt végzi vagy a sarokban. *Kezd bele a magyarázatba.* -De ők nem igazán törődnek azzal, hogy nekem mi esne jól, nekik csak a testem kell, tegyem szét a lábam, aztán ennyi. Némelyik azt képzeli, minél erőteljesebben markolássza a melleimet, azt annál jobban élvezem.*Majd nyel egy nagyot, elfésüli a kezével a haját az egyik oldalra, majd az ajkaival egy óvatos csókot lehet a másik lapockájára.*
-Én szeretnék tőled valamit, de nem akarlak semmire se kényszeríteni. *Két kezével óvatosan előrenyúl a férfi hóna alatt, hogy lassan átkarolja, és ha hagyja, akkor a lábait is kétoldalt előre helyezi az elf csípője mellett.*
-Kérlek, ne lökj el magadtól. Szükségem van rád. *Érinti a homlokát a másik hátához.*
//Ale, Mady//
*A férfi megjegyzésére inkább nem mond semmit, és még annyira nem ismeri jól őt, hogy most tudja mire gondol. Óvatosan ráharap az alsó ajkára, összeszűkíti a szemeit, mint valami nagymacska az ugrás előtti lélegzet visszafojtott pillanatban, de végül csak egy elhaló sóhajtás szakad ki a száján.*
~Pedig én úgy harapok, hogy az még három nap múlva is fog látszani.~ *Szemeivel szinte már neki is kezdett az elf nyakának minden apró kis redőjén alaposan végig rágni magát, mikor a férfi nekikezd szépen lassan, hosszú simításokkal és szenvedélyes csókokkal megőrjíteni őt. Tagadni se lehetne, hogy neki is a nyakánál van a legérzékenyebb pontja, mikor Aleimord jobban belefeledkezve a kényeztetésbe egy erőteljesebbet beleszív a bőrébe, érezheti, hogy a nő két, eddig csak a hátát simogató keze szorosabb ölelésbe fogja. Tarkójához siklik az egyik, hogy biztatásként és megerősítés képen, óvatos rabságban tartsa a számára legélvezetesebb helyen, de, amint a férfi mozdulna, elereszti. Nagyon is élvezi a helyzetet, sőt, talán pont ezért a sok elcsókolt perc után, kezdi úgy érezni, ő még nem tett eleget a másik öröméért. Talán ezért is vetül fel benne a hálóing ötlete, na meg, mert annak az érintését is úgy imádja. Ami pedig a kérdés után következik, teljesen váratlanul éri. Még néhány pillanatig, miután az elf abba hagyja a kényeztetést, a szemei csukva maradnak, de a kijelentés és a hang, amit a másik megüt, felnyitják azokat. Felül az ágyon, az arcáról csak a zavar olvasható le, némi értetlenséggel párosulva.*
~Most miért? Nem értem.~ *Talán a szégyen az, amit most legbelül érez, nem is tudja megfogalmazni, miért, de karjai összefonódnak a mellkasa előtt és combjai erősen keresik egymás társaságát. Rápillant az immár ülő elfre, majd a szatén ágytakaró egy részével beburkolja magát, és úgy, hogy a férfi ne lásson rá, a háta mögé kúszik, de nem ér hozzá.*
-Tudod, általában a szatén hálóing az első néhány percben lekerül rólam és valamelyik asztal alatt végzi vagy a sarokban. *Kezd bele a magyarázatba.* -De ők nem igazán törődnek azzal, hogy nekem mi esne jól, nekik csak a testem kell, tegyem szét a lábam, aztán ennyi. Némelyik azt képzeli, minél erőteljesebben markolássza a melleimet, azt annál jobban élvezem.*Majd nyel egy nagyot, elfésüli a kezével a haját az egyik oldalra, majd az ajkaival egy óvatos csókot lehet a másik lapockájára.*
-Én szeretnék tőled valamit, de nem akarlak semmire se kényszeríteni. *Két kezével óvatosan előrenyúl a férfi hóna alatt, hogy lassan átkarolja, és ha hagyja, akkor a lábait is kétoldalt előre helyezi az elf csípője mellett.*
-Kérlek, ne lökj el magadtól. Szükségem van rád. *Érinti a homlokát a másik hátához.*
962. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-18 15:21:40
Üzenet elküldve: 2019-06-18 15:21:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
*A kikötő kósza látképe most bizonyára elhomályosulna a szenvedélyek viharában, cikázó villámok kereszttüzében, s világos szín felhőkből függönyszerűn zúduló esőben, valamint a felcsapóm párában. A testükön gyöngyöző izzadtság párolgása közben, bőrük szinte megkönnyebbülten sóhajthatna fel, jelenleg nem érkezik utánpótlás, békében szárítkozhat meg. Valóban csak övék a világ, az oly ritka pillantok egyike, mikor büntetlenül kettesben lehetnek, s Ralast nem foglalkoztatja már az a gondolat, hogy Zammiria személyiségének mekkora hányadát ismeri. Sokkal inkább ingerli az oldalán végigfutó ujjbegyek, s az ölelésében megbúvó, szinte doromboló nő érzete. Elégedett. Ha tehetné most egy pár napig csak így maradna, jóllehet tudja, hogy nem lehet, s a szenvedély vihara is csitul egy idő után. Fogadja a csókokat, s puhán válaszol is rájuk. Talán egyre gondolnak, s azok a bizonyos korlátok, melyek kapcsolatukat jelenleg jelzik, a láthatatlan távolság mely közöttük húzódik csökkenhetne, Ralas ajka szinte önkéntelen is formálna folytatást, azonban Zammiria személyiségének eddigi részének és hozzáállásának részletes ismertségében ő nem fogja kimondani sohasem, s a korlátok általa nem kerülnek lebontásra. Sokkal inkább húzódik meg a tétova bizonytalanság homályában.*
- Bennem is van félelem. De nem a kapcsolatunktól, sokkal inkább eltitkolt múltad fejezetei zavarnak, mert féltelek. *Mondja ki őszintén, majd a mondat folytatására sokkal inkább aggódó tekintettel tekint a lányra, s ha teheti még közelebb húzza magához, hogy karjaival teljesen átölelhesse, orra hófehér hajába fúródik, s belecsókol.*
- Megint... ? *Kérdezi akaratlanul is, mert az enyhe utalás a múltra, azonnal hevesebb szívdobogást produkál. A rossz érzéseket jelzi Zam elfordulása is, mire halkan felsóhajt.*
- Tudtam. És tudom, hisz mesélted. Talán meg is ígértem, hogy sem okára, sem titkaidra nem kérdezek rá, most is csak aggodalmam fejeztem ki, Zammiria. Nem számít mi volt a múltban, nem számít milyen vagy, ilyennek ismertelek meg, ilyennek kellesz. *Ismét egy őszinte vallomás, mely bármit jelenthet, az egyértelmű, hogy a kémia közöttük kiválóan működik. De vajon a lélek is? Feltáratlan múltjuk vajon egybecseng, vagy utoléri kettejüket, mikor nem számítanak rá. Felül lévő lábát átveti a lányon, hogy összefonódhassanak, s oltalmazón ölelhesse körbe.*
- Vigyázom rád, s minden eszközömmel, eszközünkkel, mely rendelkezésünkre áll, felépítjük kettőnket. Van, kire támaszkodjunk Zam, s van, hova bújnunk is egy-egy csendes éjszakán. Megcsináljuk ezt a helyet szájízünk szerint, akarom, hogy a miénk legyen. *Ujjhegye kószán indul meg, s a sebre hulló hajtincset féltőn hajtja felére, hogy végigvezethesse a seb vonalán. Ha eddig eljut ráhajol az arcra, s csókokkal hinti tele azt a vonalat, mely groteszk módon okozott törést, Zam életében.*
- Keresek valakit, aki begyógyítja a sebet... hogy ne emlékezz erre az időre... most új idő indulhat... szeretném, ha erre emlékeznél inkább. *Kérleli csendesen, s közben folyton a sebet csókolja puhán.*
//A kikötő látképe//
*A kikötő kósza látképe most bizonyára elhomályosulna a szenvedélyek viharában, cikázó villámok kereszttüzében, s világos szín felhőkből függönyszerűn zúduló esőben, valamint a felcsapóm párában. A testükön gyöngyöző izzadtság párolgása közben, bőrük szinte megkönnyebbülten sóhajthatna fel, jelenleg nem érkezik utánpótlás, békében szárítkozhat meg. Valóban csak övék a világ, az oly ritka pillantok egyike, mikor büntetlenül kettesben lehetnek, s Ralast nem foglalkoztatja már az a gondolat, hogy Zammiria személyiségének mekkora hányadát ismeri. Sokkal inkább ingerli az oldalán végigfutó ujjbegyek, s az ölelésében megbúvó, szinte doromboló nő érzete. Elégedett. Ha tehetné most egy pár napig csak így maradna, jóllehet tudja, hogy nem lehet, s a szenvedély vihara is csitul egy idő után. Fogadja a csókokat, s puhán válaszol is rájuk. Talán egyre gondolnak, s azok a bizonyos korlátok, melyek kapcsolatukat jelenleg jelzik, a láthatatlan távolság mely közöttük húzódik csökkenhetne, Ralas ajka szinte önkéntelen is formálna folytatást, azonban Zammiria személyiségének eddigi részének és hozzáállásának részletes ismertségében ő nem fogja kimondani sohasem, s a korlátok általa nem kerülnek lebontásra. Sokkal inkább húzódik meg a tétova bizonytalanság homályában.*
- Bennem is van félelem. De nem a kapcsolatunktól, sokkal inkább eltitkolt múltad fejezetei zavarnak, mert féltelek. *Mondja ki őszintén, majd a mondat folytatására sokkal inkább aggódó tekintettel tekint a lányra, s ha teheti még közelebb húzza magához, hogy karjaival teljesen átölelhesse, orra hófehér hajába fúródik, s belecsókol.*
- Megint... ? *Kérdezi akaratlanul is, mert az enyhe utalás a múltra, azonnal hevesebb szívdobogást produkál. A rossz érzéseket jelzi Zam elfordulása is, mire halkan felsóhajt.*
- Tudtam. És tudom, hisz mesélted. Talán meg is ígértem, hogy sem okára, sem titkaidra nem kérdezek rá, most is csak aggodalmam fejeztem ki, Zammiria. Nem számít mi volt a múltban, nem számít milyen vagy, ilyennek ismertelek meg, ilyennek kellesz. *Ismét egy őszinte vallomás, mely bármit jelenthet, az egyértelmű, hogy a kémia közöttük kiválóan működik. De vajon a lélek is? Feltáratlan múltjuk vajon egybecseng, vagy utoléri kettejüket, mikor nem számítanak rá. Felül lévő lábát átveti a lányon, hogy összefonódhassanak, s oltalmazón ölelhesse körbe.*
- Vigyázom rád, s minden eszközömmel, eszközünkkel, mely rendelkezésünkre áll, felépítjük kettőnket. Van, kire támaszkodjunk Zam, s van, hova bújnunk is egy-egy csendes éjszakán. Megcsináljuk ezt a helyet szájízünk szerint, akarom, hogy a miénk legyen. *Ujjhegye kószán indul meg, s a sebre hulló hajtincset féltőn hajtja felére, hogy végigvezethesse a seb vonalán. Ha eddig eljut ráhajol az arcra, s csókokkal hinti tele azt a vonalat, mely groteszk módon okozott törést, Zam életében.*
- Keresek valakit, aki begyógyítja a sebet... hogy ne emlékezz erre az időre... most új idő indulhat... szeretném, ha erre emlékeznél inkább. *Kérleli csendesen, s közben folyton a sebet csókolja puhán.*
961. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-18 14:33:53
Üzenet elküldve: 2019-06-18 14:33:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Micsoda buli//
//Mady, Cassy, Ralas//
*Nem veszi észre Cassy tétovázását, bár vélhetően nem is értené hirtelen, annyira el van veszve gondolatai sűrűjében, amit a lány kiválóan megérez. Aztán, amikor Darelldre terelődik a szó, már a lányra pillantva persze maga is felnevet, azonnal elképzeli maga előtt a férfi baltával kialakított képét, melyen gyakorlatilag egyetlen érzelem látszódik, legalábbis eddig így ismerte meg.*
- Nekem pedig, hogy nektek is jó és vigyázok magamra, kedves, hogy aggódsz. *Mosolyog aztán szelídebben a lányra, meghatározhatatlan színű szemeit rajta nyugtatva. A vállát ért érintésen nem ütközik meg, soha nem érezte magát annak a vaskalapos vezetőnek, nem is tervezi, hogy azokkal bánjon ridegen, kik ennyi mindent teljesítenek számára. Hogy mindezt anyagi juttatásból, vagy hivatástudatból, az már számára mindegy, így csupán hálás tekintetet kap a lány válaszul.*
- Igyekszem, Cassy, igyekszem. *Biccent, majd a teájába kortyol, s gondolatai vissza-visszakalandoznak Zammiria irányába, aggódva pillant ismét a bejárat felé futólag. Majd hirtelen vissza Cassyre:*
- Tűztánc? *Szalad fel szemöldöke.* Lenge öltözetben, zenére? *Tervezi azonnal tovább.* Megfontolandó... *Vakarja meg állát a lassan lobogni kezdő tűz felé.* Köszönöm, Cassy! *Int maga is a lánynak, de közben már az este további részét tervezi, mígnem Mady szólítja meg.*
- Mady! *A lány is hasonlatosan sugárzó mosolyt kap, bár így elnézve fontos dologról lehet szó, így azonnal elkomolyodik. A Mady által mutatott irányba néz, majd, a távozó elfet látva csak kószán biccent és lassan feláll.*
- Elnézést, kérem, bocsássanak meg, de szólít a kötelesség! *Tárja szét teátrálisan karját, majd kisorol az asztalok mögül, s Mady elé áll.*
- Minden rendben, kedves? *Tekintete kissé aggódó, majd oldalra, a vendégseregtől távolabb egy kieső hely felé int fejével.*
- Gyere, ott nyugodtan beszélhetünk.
//Mady, Cassy, Ralas//
*Nem veszi észre Cassy tétovázását, bár vélhetően nem is értené hirtelen, annyira el van veszve gondolatai sűrűjében, amit a lány kiválóan megérez. Aztán, amikor Darelldre terelődik a szó, már a lányra pillantva persze maga is felnevet, azonnal elképzeli maga előtt a férfi baltával kialakított képét, melyen gyakorlatilag egyetlen érzelem látszódik, legalábbis eddig így ismerte meg.*
- Nekem pedig, hogy nektek is jó és vigyázok magamra, kedves, hogy aggódsz. *Mosolyog aztán szelídebben a lányra, meghatározhatatlan színű szemeit rajta nyugtatva. A vállát ért érintésen nem ütközik meg, soha nem érezte magát annak a vaskalapos vezetőnek, nem is tervezi, hogy azokkal bánjon ridegen, kik ennyi mindent teljesítenek számára. Hogy mindezt anyagi juttatásból, vagy hivatástudatból, az már számára mindegy, így csupán hálás tekintetet kap a lány válaszul.*
- Igyekszem, Cassy, igyekszem. *Biccent, majd a teájába kortyol, s gondolatai vissza-visszakalandoznak Zammiria irányába, aggódva pillant ismét a bejárat felé futólag. Majd hirtelen vissza Cassyre:*
- Tűztánc? *Szalad fel szemöldöke.* Lenge öltözetben, zenére? *Tervezi azonnal tovább.* Megfontolandó... *Vakarja meg állát a lassan lobogni kezdő tűz felé.* Köszönöm, Cassy! *Int maga is a lánynak, de közben már az este további részét tervezi, mígnem Mady szólítja meg.*
- Mady! *A lány is hasonlatosan sugárzó mosolyt kap, bár így elnézve fontos dologról lehet szó, így azonnal elkomolyodik. A Mady által mutatott irányba néz, majd, a távozó elfet látva csak kószán biccent és lassan feláll.*
- Elnézést, kérem, bocsássanak meg, de szólít a kötelesség! *Tárja szét teátrálisan karját, majd kisorol az asztalok mögül, s Mady elé áll.*
- Minden rendben, kedves? *Tekintete kissé aggódó, majd oldalra, a vendégseregtől távolabb egy kieső hely felé int fejével.*
- Gyere, ott nyugodtan beszélhetünk.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063