//Második szál//
//Ralas//
*Nagyon kedvesnek és meghatónak tartja, hogy Ralas ennyire a szívén viseli az ő és a többi lány lelki világát, szinte a már túl szép, hogy igaz legyen kategóriába sorolandó.*
-Tudod, hogy, amit kérsz az milyen nehéz? Bizonyára, de idővel biztos könnyebbé válik.*Mondja halkan, bár ez is egy fontos dolog volt, amit gyakorolnia kellett, hiszen a határozott kiállás elengedhetetlen egy vezető esetében, hogy elérje a célokat, amiket kitűzött maga elé. Ezzel jár szorosan párban, hogy meg tudja fogalmazni és ki tudja mondani a problémákat.*
-Azzal pedig, hogy nehezedre esik elszakítani a tekinteted rólam, nem vagy egyedül, még ha igyekeznék is.*Bukik ki egy kedves kacaj közepette, majd ismét komolyabb hangnemet erőltet magára, miután a férfi ráfogott a kezére és felemeli a törölközőt. Talán pont azért teszi ezt, hogy megbizonyosodjon az adott válasz komolyságáról.*
-Szólni fogok, ne aggódj.*Mondja egy megnyugtatónak szánt mosollyal az arcán.* - Főnök.*Bukik ki még a végén, mikor a másik már visszaeresztette az anyagot a szemére. Mikor pedig folytatja a férfi, hogy ne csak akkor ám, mikor baj van, akármikor, ha valami rossz érzés kínozza. Erre azért felszaladnak a szemöldökei, de nem válaszol, átfut az agyán, hogy nem valószínű, hogy minden egyes kis semmiségre lenne ideje majd Ralasnak, bokros teendői közepette vagy, hogy esetleg ha rosszat álmodik, nem fogja felverni, csupán ezért, hiszen az alvásra neki is szüksége van.
Mikor a férfi szájából elhangzik a mondat, hogy vele eddig még soha sem csináltak hasonlót, a nő szája széles vigyorra vált, egyik kezét el is emeli, a szája elé helyezve, hogy ha netán, a másik kitekintene a törölköző alól se lássa a visszafojtott nevetését.*
-Fogalmazzunk másképp főnök, egy fárasztó nap után szívesen megmasszírozlak, ha kéred. Nem szeretnélek zavarni, hiszen lesz, amikor majd csak egy jó alvásra vágysz és minden más nyűg lesz majd.
~Gyakorolni pedig a lányokon is tudok majd, remélem.~*Szövi tovább a gondolatot.*
-Ettől a krémtől olyan puha minde… n.*Szakad félbe a mondat, amint a másik kiejti a száján a család, férj és gyerek szavakat. Egy szempillantás alatt érezhetően esik a lelkesedés, majd mikor észbe kap a nő, gyorsan a kezébe vesz egy törölközőt és elkezdi leitatni a férfi bőréről az olajat és a szappanos vizet. Minden részt szárazra töröl, majd a kezébe vesz a krémből és rásimítja Ralas bőrére, egyenletesen eloszlatva.*
-Szóval, ettől lesz olyan puha a lányok bőre, nem tudom, mi van benne, de az előző helyen is ezt használtuk. Gyorsan beszívódik és nem lesz ragacsos tőle a bőr.*Az előzőkben tapasztalt hűvös víz után, a krém ismét kellemesen meleg.*
-Kérlek, fordulj meg ismét.*Mondja, majd, ha az megtörtént, ismét a kefét veszi kézbe és átdörgöli a másik hátát, aztán törölköző, és krém következik ismét.*
-Nem igazán ismertem a szüleimet, anyámat 10 éves koromban láttam utoljára. Ő is abból élt, amiből én.*Igazából csak ennyit tud róla, persze emlékszik rá, de hogy azon a napon miért nem jött vissza többet, az rejtély. Találgatásokba lehetne bocsátkozni, de értelmetlen lenne, a tényeken nem változtatna. Ott hagyta egyszerűen a szobájában, abban a bordélyban és mivel minden lány jól ismerte már, úgy döntöttek a tulajjal, hogy hasznát veszik. Egy ideig csak dézsákat suvickolt, meg fürdőt és szobákat takarított, ágyazott, később rájöttek, hogy több pénzt hozna másképp.*
- Szóval se férjem, se gyerekem nem volt soha.*Válaszol tömören, érződik nem szívesen beszél róla, azt meg főképp nem most fogja elmondani és taglalni, hogy mivel fattyú ezét az utóbbi nem is lehetséges. Nem igazán hatja már meg a történet, hiszen régen volt, de egy idegennek erről beszélni, talán most, ebben a helyzetben ő is feszélyezve érzi magát.
Amint kész a szárazra törléssel és a krém felsimításával megszólal.*
-Főnök, megvagyunk. Most még talán nem kéne felkelned, néhány percet hagyjuk még beszívódni a krémet.*Magyarázza, közben leül az ágy szélére.*