//Ralas, Mady, Hytia, Delyas esetleg Wiel és többiek//
*Míg az újabb vendég helyet foglal, s kényelembe helyezi magát, alkalma nyílik megfigyelni Mady ténykedését. A lány az első szóra reppen, mint egy réti pillangó, kedves és nyílt, akárha egész életében ezt csinálta volna. Ha elkapja pillantását közben, somolygó ajkairól, s rajta végigfuttatott tekintetéről a lány üzenetet olvashat le:*
- Köszönöm, drága! *Biccent egyet árnyaltan, majd ismét a többiekre figyel. A sötételf választásáig akad még teendő bőséggel, s nem is kívánja halogatni azokat, főképp, mert Hytia is döntésre jut, s a döntésnek Ralas kimondottan örül. ~ Újabb vendég! ~ Szinte kicsattan a boldogságtól, s immár azt is elfelejti, hogy személyzet híján van, ha kell maga főz le mindenkire, csak maradjanak, s emellett már azon is gondolkodik, hogy kit kéne még leszerződtetni. Nem veszi észre Delyas hűvösségét, ami azt illeti tetteiben sem burkolt sértés, sem szándékosság nem merült fel, egész egyszerűen igyekszik egy általa megítélt személyiség szerint eljárni, fel kell nőnie a feladathoz, ami nem egyszerű. Persze a lágy hangokra felkapja tekintetét, mert szakértő kezekre vall, ahogy a lágy harmóniákat előcsalják az egyszerű lantból.
~ Hallottam már. ~ Gondolja hirtelen összehúzott szemöldökkel, hiszen törzsvendég volt a Sellőben, nem lenne fura, ha a láthatóan szintén vendég, vagy kolléga, ahogy mondta, szintén nap, mint nap itt zenélne. Nincs ideje tovább töprengenie, arcára széles mosoly ül, s hátratett kézzel ballag a sötételf felé, szemérmetlenül kíváncsian szemlélve különleges bőrét, s acélszürke szemeit.*
- Amint az érintett visszaér, azonnal értesíteni fogom, hölgyem. *Teszi szívére kezét, egész véletlenül kigombolt inge miatt láttatva mellkasát egy halvány pillanatra. Véletlen volna?*
- A szobát előkészítem önnek, az ára huszonöt arany, de igyekszem, hogy tökéletesnek találja. *Bólint határozottan.* Ha meg nem sértem, engedje meg, hogy döntsek ön helyett: vörös posztó függöny, határozott és markáns színek, közepes vadság, néhány sötétebb zug, mindez árnyalva a _hús_ színével, *Harapja be alsó ajkát egy pillanatra.* szépítkező asztal nélkül. Arra önnek nincs szüksége, a teremtés önmagában tökéletesre formálta. *Bókol csendesen, meghajolva egy kissé.*
- Természetesen nem a szoba egyedüli szolgáltatásunk. *Villan meg tekintete.* Ha bármire szüksége van a nap folyamán, bármire, azonnal szóljon és első szavára érkezem! Masszázs, vagy fürdő, esetleg jóval keményebb testmozgás. *Vigyorodik el ezúttal, szemöldöke enyhén összehúzódik középütt, ettől kissé keményebb és határozottabb benyomást kelthet. Már megenged magának némi könnyebbséget, hiszen olyan terepen jár, amiben könnyedén mozoghat, ez elsősorban olyan pillanatokban fordul elő, amikor magát kínálja szégyentelenül, felmérve a vendégek látens igényét.*