//Szigonnyal Sellőre//
*Mondhatnánk, hogy Ralas született vezető, vagy vezéregyéniség, de ez nem lenne igaz. Nem véletlen, hogy művi határozottságot és színlelt pökhendiséget vesz magára, s az sem véletlen, hogy máris úgy érzi övé az üzlet. Szélsőségek között mozog, vagy megrettenve, behúzott nyakkal kommunikál, vagy túlzásba viszi a keménységet. Ruarun úr természetesen átlát a szitán, s kellőképp leteremti, jóllehet talán pont emiatt a lyukas szita miatt nem hajítja ki azonnal, úgy, hogy még a lába sem éri a földet. Ralas érzelmi intelligenciája viszont elég magas, a határokat viszonylag jól felméri, s tudhatja, hogy bizony ez az a pillanat, amikor csak bólintani kell, s visszavonulót fújni. Persze az öreg leteremtésére nem reagál, ahhoz a büszkesége már elért egy szintet, de arcán látszik, hogy Ruarun elég világosan fogalmazott és nem kívánja tovább feszíteni a láthatatlan húrt kettejük között, mielőtt az végleg szakadáshoz vezetne.*
- Értem. *Bólint immár széket helyére téve és álldogálva, szinte vigyázzban. Magában levonja azt a következtetést, hogy kettejük közül még mindig az öreg az erősebb kutya, köszönhetően annak a hiányzó ötszáz aranynak, meg talán egy kicsit Ruarun ragaszkodásának, számára kedves épületéhez. ~ Hol vagy ilyenkor Zammiria? ~ Kérdezi magától, mert abban biztos, a lány két simítással megenyhítené az öreget, valahogy a szívek harmonikáján sokkal ügyesebben játszik. Ralas a női lelkek megértője és ápolója, de egy öregedő főnöktípus férfival nem tud mit kezdeni, jóllehet olyan formán, ahogy a lányokkal tenné, valójában Ralas nem is akar. Alfonz abszolút kinyilvánította, hogy kihez hű és ez teljesen természetes, ebben a férfi semmi kivetnivalót nem talál. Így jobb híján kissé leforrázva, de elindul, bár a leltárjegyzék kapcsán iránymutatást nem kapott.*
- A pincében polconként van a lajstrom kifüggesztve, vagy van erről valami dokumentáció, kedves Alfonz? *Érdeklődik a férfi hátának, mert hát mindent újraszámolni, úgy, hogy nem tudja mennyinek kell ténylegesen lennie, elég furcsa mutatvány, bár tény, hogy átadásra készül, azért nem bánná, ha látná, hogy a ravasz Ruaron a korábbi készlethez képest vajon csak a vendégek fogyasztása miatt csökkentette a készletet, ne adja ég, a Sellő mögött már sorakoznak a roskadásig pakolt szekerek, amivel kissé ki akarja egészíteni a kapott aranyat.*
- Pohár ugye van a pincében? Innék egyet Alfonz, ne bánnám, ha velem tartana. Bár üvegből is jó lesz. *Legyint mélán, persze tisztában van vele, hogy ismét egyedül kell innia, a korábbi ital oly könnyedén illant el szervezetéből, mintha soha nem is lett volna, pedig ezúttal nem a fürdő súlyos és párás légkörében izzasztották meg.*