Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 267 (5321. - 5340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5340. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-06 21:23:44
Üzenet elküldve: 2019-09-06 21:23:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan//
//Zárás//
*Az ember hisztizni kezd, ami nem tetszik Madvaaricknek. Egyszerűen vállat von, majd elköszön.*
-Tégy, ahogy akarsz! További szép estét! *Azzal elveszik a sűrű árnyak közt. Nincs messze az ingoványtól és nem is igazán szeretne egy ilyen viselkedésű inast találni. Úgy van vele, hogy majd keres valami jómadarat a Kikötőben. Addig is, vígan jár majd az est utáni, fekete erdőben, ahol csak a természet hétköznapi zajait kell hallgatni, s csak magára figyelni. Azt csinálhatja, ami a méregkeverésen kívül kikapcsolja. Sétálgat.*
//Zárás//
*Az ember hisztizni kezd, ami nem tetszik Madvaaricknek. Egyszerűen vállat von, majd elköszön.*
-Tégy, ahogy akarsz! További szép estét! *Azzal elveszik a sűrű árnyak közt. Nincs messze az ingoványtól és nem is igazán szeretne egy ilyen viselkedésű inast találni. Úgy van vele, hogy majd keres valami jómadarat a Kikötőben. Addig is, vígan jár majd az est utáni, fekete erdőben, ahol csak a természet hétköznapi zajait kell hallgatni, s csak magára figyelni. Azt csinálhatja, ami a méregkeverésen kívül kikapcsolja. Sétálgat.*
5339. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-06 19:52:17
Üzenet elküldve: 2019-09-06 19:52:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan//
*Akármennyire veszi viccesre az eddigieket, egy cseppet kezdi feldühíteni a sötételf lekezelő modora. Most éppen csendben hallgatja, de valami nem tiszta számára. Figyel és halad, de miért kifele Artheniorból? Még csak most érkezett. Csendesen hümmög csak míg a mélységi a mondandói végére ér. De akármennyire is fenséges az ajánlat, nem akaródzik neki. Sokkalta komolyabb feladatot akar, mint egy egyszerű inas. Ráadásul olyan alkalmazásában aki lekezeli. Eddigi életét és pontosan ilyen körülmények között élte, lekezelő, parancsolgató módon. Ventin Wulford nem megy bele még egyszer ilyen életbe. Úgyhogy hirtelenjében megtorpan, megvárja míg társa ezt észreveszi és reagál.*
-Nézd, sötétbőrű barátocskám! Nagylelkű ajánlat, de nem fogadhatom el. Én nem inasnak jöttem ide, sokkal fontosabb feladatot akarok! Valami olyat amitől azt érezhetem hogy végre van célja az életemnek. Történtek a múltamban olyan dolgok, amik miatt vezekelni akarok. Ha egyszer, hajlandó leszel egy kicsit másképpen állni hozzám, talán elmesélem. De most, sötételf uram én nem megyek veled tovább.
*Ha nem szakítják félbe, halovány mosollyal az arcán fordít hátat s indul vissza a város felé.*
*Akármennyire veszi viccesre az eddigieket, egy cseppet kezdi feldühíteni a sötételf lekezelő modora. Most éppen csendben hallgatja, de valami nem tiszta számára. Figyel és halad, de miért kifele Artheniorból? Még csak most érkezett. Csendesen hümmög csak míg a mélységi a mondandói végére ér. De akármennyire is fenséges az ajánlat, nem akaródzik neki. Sokkalta komolyabb feladatot akar, mint egy egyszerű inas. Ráadásul olyan alkalmazásában aki lekezeli. Eddigi életét és pontosan ilyen körülmények között élte, lekezelő, parancsolgató módon. Ventin Wulford nem megy bele még egyszer ilyen életbe. Úgyhogy hirtelenjében megtorpan, megvárja míg társa ezt észreveszi és reagál.*
-Nézd, sötétbőrű barátocskám! Nagylelkű ajánlat, de nem fogadhatom el. Én nem inasnak jöttem ide, sokkal fontosabb feladatot akarok! Valami olyat amitől azt érezhetem hogy végre van célja az életemnek. Történtek a múltamban olyan dolgok, amik miatt vezekelni akarok. Ha egyszer, hajlandó leszel egy kicsit másképpen állni hozzám, talán elmesélem. De most, sötételf uram én nem megyek veled tovább.
*Ha nem szakítják félbe, halovány mosollyal az arcán fordít hátat s indul vissza a város felé.*
5338. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-06 19:36:15
Üzenet elküldve: 2019-09-06 19:36:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan//
*Tovább mennek, s nem nagyon törődik a fiúval. Lesz rá gondja később is, ha rendesen elbánt vele. Kérdezősködik, bemutatkozik, bár ez inkább idegesíti a mélységit, mint tetszene neki.*
-Örülök a szerencsének. *Böki ki. Semmi kedve nincsen bármennyi információt megosztani a másikkal, főként nem ilyen alkonyi órákban. ~ Ki tudja, hogy milyen képzett harcos. ~ A sötétben előnye van, jobban lát az embernél. ~ Tökéletes fajának jelzője: átlagos, semmiben sem jó. ~ Ez cseppet kuncogásra bírja. Kiérnek a városból, egészen az erdőben vannak már. Az árnyak rájuk borulnak, az este itt valamennyivel tömöttebb, mint a városban. Alig hallani némi neszt a város közeli rengetegben, kivéve a tücskök szűnni nem akaró ciripelését és a baglyok huhogását. Madvaarick kedveli az ehhez hasonló éjszakákat és hangulatot. Úgy dönt, talán most mond valamit. ~ Azért teljesen szó nélkül mégsem rángathatom bele a semmibe. ~ Azzal meg sem állva, közli.*
-A kikötői erdőségbe megyünk. Megmutatom a házamat. Inasra lesz szükségem, persze fizetek is érte. A továbbiakat majd megtárgyaljuk. *Egy segédhez illő fizetést fog a fiúnak kiosztani, persze védelmj járulékkal. Ha rendesen kalkulál, akkor az napi olyan 20 aranyat jelent. Bolond lenne elutasítani őt. Ezt elmondja neki.*
-Ha jól számolok; napi 20 aranyat adnék neked. Ha így is vállalod, de tényleg mindenben követsz, s mindenben támogatsz, csak akkor maradj. *Tájékoztatja, majd halad tovább.*
*Tovább mennek, s nem nagyon törődik a fiúval. Lesz rá gondja később is, ha rendesen elbánt vele. Kérdezősködik, bemutatkozik, bár ez inkább idegesíti a mélységit, mint tetszene neki.*
-Örülök a szerencsének. *Böki ki. Semmi kedve nincsen bármennyi információt megosztani a másikkal, főként nem ilyen alkonyi órákban. ~ Ki tudja, hogy milyen képzett harcos. ~ A sötétben előnye van, jobban lát az embernél. ~ Tökéletes fajának jelzője: átlagos, semmiben sem jó. ~ Ez cseppet kuncogásra bírja. Kiérnek a városból, egészen az erdőben vannak már. Az árnyak rájuk borulnak, az este itt valamennyivel tömöttebb, mint a városban. Alig hallani némi neszt a város közeli rengetegben, kivéve a tücskök szűnni nem akaró ciripelését és a baglyok huhogását. Madvaarick kedveli az ehhez hasonló éjszakákat és hangulatot. Úgy dönt, talán most mond valamit. ~ Azért teljesen szó nélkül mégsem rángathatom bele a semmibe. ~ Azzal meg sem állva, közli.*
-A kikötői erdőségbe megyünk. Megmutatom a házamat. Inasra lesz szükségem, persze fizetek is érte. A továbbiakat majd megtárgyaljuk. *Egy segédhez illő fizetést fog a fiúnak kiosztani, persze védelmj járulékkal. Ha rendesen kalkulál, akkor az napi olyan 20 aranyat jelent. Bolond lenne elutasítani őt. Ezt elmondja neki.*
-Ha jól számolok; napi 20 aranyat adnék neked. Ha így is vállalod, de tényleg mindenben követsz, s mindenben támogatsz, csak akkor maradj. *Tájékoztatja, majd halad tovább.*
5337. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-03 22:01:48
Üzenet elküldve: 2019-09-03 22:01:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Egy régi barátság//
*Az út kicsit döcögős, de most sokkal jobban igyekeznek, mint mikor legutóbb csak erre évődtek. Persze akkor Viel nem kis meglepetésére egy irbisz bukkant fel a semmiből, és ijesztette meg őket. Nagyon reménykedik benne, hogy bármennyire is az ő vidékére igyekszik, azért Xauzurt most is kordában tartják, és nem esik bántódása.*
~ Biztosan Pycta sem szeretné, ha a vendégeit rendszeresen felfalnák. ~ *Véli teljesen jogosan, de még így sem igazán tudja meggyőzni magát, hogy ne izguljon kicsit. A találkozástól, attól, hogy láthatja a különleges várost, na meg egy egészen csöppet a félelemtől. Lassan elérnek ahhoz a réthez, ahol először találkoztak Pyctával, és Viel abba az irányba fordítja Árnyékot, amerre a férfi eltűnt a rengetegben.*
- Aztán óvatosan! *Mondja neki, meglapogatva a nyakát. A melegben Árnyék csak fojtott lihegéssel válaszol neki, s már mennek is tovább, tovább, a nagy találkozás reményében.*
*Az út kicsit döcögős, de most sokkal jobban igyekeznek, mint mikor legutóbb csak erre évődtek. Persze akkor Viel nem kis meglepetésére egy irbisz bukkant fel a semmiből, és ijesztette meg őket. Nagyon reménykedik benne, hogy bármennyire is az ő vidékére igyekszik, azért Xauzurt most is kordában tartják, és nem esik bántódása.*
~ Biztosan Pycta sem szeretné, ha a vendégeit rendszeresen felfalnák. ~ *Véli teljesen jogosan, de még így sem igazán tudja meggyőzni magát, hogy ne izguljon kicsit. A találkozástól, attól, hogy láthatja a különleges várost, na meg egy egészen csöppet a félelemtől. Lassan elérnek ahhoz a réthez, ahol először találkoztak Pyctával, és Viel abba az irányba fordítja Árnyékot, amerre a férfi eltűnt a rengetegben.*
- Aztán óvatosan! *Mondja neki, meglapogatva a nyakát. A melegben Árnyék csak fojtott lihegéssel válaszol neki, s már mennek is tovább, tovább, a nagy találkozás reményében.*
5336. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-31 12:32:22
Üzenet elküldve: 2019-08-31 12:32:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Futás délre//
*A fáradt elf és a kitartó kutya egy új helyszínre ér. A talaj még nyirkos egy kicsit, de meg sem közelíti az ingovány mocsarasságát. Juhar boldogan csóválja farkát a sápatag menekült mellett. Maga Gwaandril kezd örömmel feltöltődni: már látja a város sziluettjét. Izgatottak léptei, igen sietősek. Most már minden erejével azon van, hogy a városba érve egy fogadót találjon. Elképzeli a puha párnát és a takarót, esetleg egy forró italt a maradék nyúlhús és holdsajt mellé. Reméli, Arthenior olyan otthonos maradt a lázadás után is, mint amiket hallott róla a vándoroktól. Az út lassan egy kövezett helybe torkollik: valószínűleg a főtér az.*
//Futás délre//
*A fáradt elf és a kitartó kutya egy új helyszínre ér. A talaj még nyirkos egy kicsit, de meg sem közelíti az ingovány mocsarasságát. Juhar boldogan csóválja farkát a sápatag menekült mellett. Maga Gwaandril kezd örömmel feltöltődni: már látja a város sziluettjét. Izgatottak léptei, igen sietősek. Most már minden erejével azon van, hogy a városba érve egy fogadót találjon. Elképzeli a puha párnát és a takarót, esetleg egy forró italt a maradék nyúlhús és holdsajt mellé. Reméli, Arthenior olyan otthonos maradt a lázadás után is, mint amiket hallott róla a vándoroktól. Az út lassan egy kövezett helybe torkollik: valószínűleg a főtér az.*
5335. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-30 16:41:03
Üzenet elküldve: 2019-08-30 16:41:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Míg nem ér ki a kereskedelmi útra, addig bizony megviseli tomporát az ösvény, útközben elhalad a kocsma mellett is, ezúttal azonban, amint az artheniori útra kanyarodik, nem a város felé, hanem az ellenkező irányba fordul, a kikötői erdőség felé. Ezúttal nem énekel, érezhetően kissé megnyugodik, mikor ismét némán és csendesen futólépésben utaznak. Híjas nógatására nincs szükség, a ló örül, hogy végre ismét súlyt érez maga mögött, hogy ismét erőt fejthet ki, s szaladhat egy kicsit átmozgatva berozsdállt izmait. Nincs nagy forgalom, nem akadályozza őket senki, gondolatai sokkal inkább a kis jövevény flé tendálnak. Niva... máris becézi, jóllehet csak egy pillanatra hallotta a kislány nevét, amikor éjszaka eljött a táborból. Erős hangú, életerős kisgyermek. Vajon tényleg Pyctáé lehet, bár elf füleket nem látott rajta, ez persze nem jelent semmit. De miért tagadta az előtörténetet? Miért nem mondott róla semmit? Tiszteletben tartotta a látens kérést, de kíváncsisága attól persze még megvan, hisz ember. Nem volt túl hosszú ideig távol, így a gyermek vagy akkor fogant, mikor elszakadtak egymástól a múltban, vagy pedig nem az elffé, de akkor kié? És miért bízta Pyctára és Lyzre? Nyilván a bizalom mélyen gyökerezhet, hacsak nem talált gyermek, de akkor Pycta őszinte lett volna.*
- Hóóóó... ingovány lovacskám! *Húz egyet hirtelen feleszmélve a gyeplőn. Észre sem vette, hogy már ideért.*
*Míg nem ér ki a kereskedelmi útra, addig bizony megviseli tomporát az ösvény, útközben elhalad a kocsma mellett is, ezúttal azonban, amint az artheniori útra kanyarodik, nem a város felé, hanem az ellenkező irányba fordul, a kikötői erdőség felé. Ezúttal nem énekel, érezhetően kissé megnyugodik, mikor ismét némán és csendesen futólépésben utaznak. Híjas nógatására nincs szükség, a ló örül, hogy végre ismét súlyt érez maga mögött, hogy ismét erőt fejthet ki, s szaladhat egy kicsit átmozgatva berozsdállt izmait. Nincs nagy forgalom, nem akadályozza őket senki, gondolatai sokkal inkább a kis jövevény flé tendálnak. Niva... máris becézi, jóllehet csak egy pillanatra hallotta a kislány nevét, amikor éjszaka eljött a táborból. Erős hangú, életerős kisgyermek. Vajon tényleg Pyctáé lehet, bár elf füleket nem látott rajta, ez persze nem jelent semmit. De miért tagadta az előtörténetet? Miért nem mondott róla semmit? Tiszteletben tartotta a látens kérést, de kíváncsisága attól persze még megvan, hisz ember. Nem volt túl hosszú ideig távol, így a gyermek vagy akkor fogant, mikor elszakadtak egymástól a múltban, vagy pedig nem az elffé, de akkor kié? És miért bízta Pyctára és Lyzre? Nyilván a bizalom mélyen gyökerezhet, hacsak nem talált gyermek, de akkor Pycta őszinte lett volna.*
- Hóóóó... ingovány lovacskám! *Húz egyet hirtelen feleszmélve a gyeplőn. Észre sem vette, hogy már ideért.*
5334. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-29 12:58:45
Üzenet elküldve: 2019-08-29 12:58:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A városból kifelé rákeveredik valami karavánútra. Karavánokat pillant meg így csak karavánút lehet. Na ná, hogy nem Lichanech felé veszi az utat, mert az egyik irány arra vezetne. Az erdőt célozza meg, mert, ahogy sejtése van róla az elf népség ott tanyázik. Kezébe keríti fejszéjét, hátha favágókkal találkozna és be kell segítsen nekik. Vállára veszi a bárdot a fém nyelénél és egy régi törpe dalt kezd énekelni.*
- Erdőn mezőn járok én, fejszém a hátamon, sör kéne még kezembe és jó volna fát találni hova legyen vizelni. Messzi útra megyek én, hordót görgetek lefelé, csak szét ne csattanjon és a nedű ki ne locsoljon.
- Erdőn mezőn járok én, fejszém a hátamon, sör kéne még kezembe és jó volna fát találni hova legyen vizelni. Messzi útra megyek én, hordót görgetek lefelé, csak szét ne csattanjon és a nedű ki ne locsoljon.
5333. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-16 00:15:05
Üzenet elküldve: 2019-08-16 00:15:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Hogy harag vagy csalódottság honol szívében Umon miatt, nehezen tudná megválaszolni. Talán mindkettő, habár mostanában nem igazán képes e két érzelmet elválasztani egymástól.*
"--Az Úrnő magához vette, Krolmor testvérünk lelke immáron egyesült a fénnyel.
*Szólal meg Unna nővér kimérten, s a fehér lepelbe csavart test fölé hajol.*
-Fésüljétek ki és mossátok meg. A szertartást a napkeltében végezzük.
*Szólal meg még egy szúrós pillantást vetve a két lányra, majd kisiet az ajtón. Ők csendesen fognak neki a műveletnek, lassan mártva a rongyot a meleg vízzel teli vödörbe.*
-A halál nem mindig végleges.
*Szólal meg lassan Molnin, majd lassan egymásra néznek.*
-Csak az Úrnő választottjai érdemesek rá. Tudod, mi az ára.
*Feleli halkan, hangjában apró rosszalás csendül, miközben végighúzza a rongyot a tes mellkasán. Molnin csak vállat ránt, de még mielőtt a holttest hajához nyúlna a fésüvel, ismét csak rámered.*
-Te adnád az életed? Olyanért, akit még csak nem is ismersz?
*Egy hosszú, néma pillanatig ismét csak egymásra merednek. Két fiatal leány, kiknek élete még csak most pirkad.*
-Igen. Azt hiszem. Ezért vagyunk...
*Mártja bele ismét a vödörbe a rongyot lassan.*
-Emlékszel, mit mesélt Rhoyl? Tudod, amit északon látott.... A Fekete Gyermekektől. Nekik miért nem kellett megfizetni az árát?"
*Megfizetik.
Lépésenként koppan a bot az út mállott kövén. Messze még a cél, olyan messze, hogy tán sosem is éri el.*
"--Az Úrnő magához vette, Krolmor testvérünk lelke immáron egyesült a fénnyel.
*Szólal meg Unna nővér kimérten, s a fehér lepelbe csavart test fölé hajol.*
-Fésüljétek ki és mossátok meg. A szertartást a napkeltében végezzük.
*Szólal meg még egy szúrós pillantást vetve a két lányra, majd kisiet az ajtón. Ők csendesen fognak neki a műveletnek, lassan mártva a rongyot a meleg vízzel teli vödörbe.*
-A halál nem mindig végleges.
*Szólal meg lassan Molnin, majd lassan egymásra néznek.*
-Csak az Úrnő választottjai érdemesek rá. Tudod, mi az ára.
*Feleli halkan, hangjában apró rosszalás csendül, miközben végighúzza a rongyot a tes mellkasán. Molnin csak vállat ránt, de még mielőtt a holttest hajához nyúlna a fésüvel, ismét csak rámered.*
-Te adnád az életed? Olyanért, akit még csak nem is ismersz?
*Egy hosszú, néma pillanatig ismét csak egymásra merednek. Két fiatal leány, kiknek élete még csak most pirkad.*
-Igen. Azt hiszem. Ezért vagyunk...
*Mártja bele ismét a vödörbe a rongyot lassan.*
-Emlékszel, mit mesélt Rhoyl? Tudod, amit északon látott.... A Fekete Gyermekektől. Nekik miért nem kellett megfizetni az árát?"
*Megfizetik.
Lépésenként koppan a bot az út mállott kövén. Messze még a cél, olyan messze, hogy tán sosem is éri el.*
5332. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-13 17:35:27
Üzenet elküldve: 2019-08-13 17:35:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta//
*Bpbbir bármilyen jó barátja is, Lyzt mindig az erdőbe húzza a szíve. Ha maradt volna vele a főtéren, akkor is csak azon járna az agya, hogy vajon mi van Pyctáva, a babával, s egyébként társaival. Annál pedig jobban tiszteli a városi elfet, hogy a folytonos elkalandozásának kitegye őt.
Búcsújuk után fellendül a minxre, megsimítja nyakát, s szomorú mosollyal ajkain még visszapillant Bobbirra.
Lyznek nincs a kezében gyermek, hogy féljen a rázkódásnak kitenni őt, így a minx mozgásvágyának enged. Hamar beérik Pyctát. Szótlanul veszi fel a tempót mellette. Nem szól, míg az elf nem szólal meg. Nem is tudna mit mondani, hasznosat meg még úgy sem.
A neki szegezett kérdésre nem válaszol azonnal. Sosem volt gyermeke, bármennyire is itt volna az ideje, valahogy a hivatása mindig elvitte más irányba a gondolatait.*
- Nem tudom Pycta. De számíthatsz rám, ránk. *Muszáj helyesbítenie, mert bármennyire is szívén viseli az elf dolgát, önmagában nem olyan biztos. A szándék persze megvan, de fogalma sincs, hogyan tudna segíteni. Amellett elegendő egyetlen pillantás oldalra, a könnyeivel küzdő elfre, hogy összeszoruljon a szíve. Ha most gyalogolnának, szavak nélkül vonná ölelésébe, mert van, amikor a karót nyelt tartáson túl kell lépni, és ez a helyzet éppen olyan. Nem is igen tud mit mondani. Minden közhelyesnek hangzik, amit tudna, így inkább csak közelebb húzódik a minxszel.*
- Nievesha. Tényleg nagyon szép. És a gyermek is gyönyörű *sandít a halványan mosolygó Pyctára, miközben ő maga is elmosolyodik.*
- Köhm... *köszörüli meg torkát* az jutott az eszembe, hogy... *kissé félve veti fel az ötletet, de nő lévén, s talán vadász mivolta okán is, a táplálás problémakörét kezdené megoldani.* talán Eirelinea vagy Feyenn tudná etetni, vagy esetleg tejet adni. *Lázasan jár az agya, a lehetséges megoldásokon, ami a leginkább kelleni fog az elkövetkezendő napokban, s amit meglehetősen körülményes megszerezni. Mindkét elf nőnek kicsiny gyermeke van, néhány hónap eltéréssel, Lyz csak reméli hogy kettejük közül az egyik, vagy mindketten tudnak segíteni. *
- És ha szeretnéd, mondhatjuk azt, hogy találtuk valahol... ha nem szeretnéd, hogy tudják... *ez utóbbi mondat nem olyan tétova, mint a korábbi, mely igenis intim dolgok egyike. A gyermek származása korántsem hozza annyira zavarba Lyzt, hogy arról csak csendesen akarjon beszélni, mielőtt beérnek a táborba.*
*Bpbbir bármilyen jó barátja is, Lyzt mindig az erdőbe húzza a szíve. Ha maradt volna vele a főtéren, akkor is csak azon járna az agya, hogy vajon mi van Pyctáva, a babával, s egyébként társaival. Annál pedig jobban tiszteli a városi elfet, hogy a folytonos elkalandozásának kitegye őt.
Búcsújuk után fellendül a minxre, megsimítja nyakát, s szomorú mosollyal ajkain még visszapillant Bobbirra.
Lyznek nincs a kezében gyermek, hogy féljen a rázkódásnak kitenni őt, így a minx mozgásvágyának enged. Hamar beérik Pyctát. Szótlanul veszi fel a tempót mellette. Nem szól, míg az elf nem szólal meg. Nem is tudna mit mondani, hasznosat meg még úgy sem.
A neki szegezett kérdésre nem válaszol azonnal. Sosem volt gyermeke, bármennyire is itt volna az ideje, valahogy a hivatása mindig elvitte más irányba a gondolatait.*
- Nem tudom Pycta. De számíthatsz rám, ránk. *Muszáj helyesbítenie, mert bármennyire is szívén viseli az elf dolgát, önmagában nem olyan biztos. A szándék persze megvan, de fogalma sincs, hogyan tudna segíteni. Amellett elegendő egyetlen pillantás oldalra, a könnyeivel küzdő elfre, hogy összeszoruljon a szíve. Ha most gyalogolnának, szavak nélkül vonná ölelésébe, mert van, amikor a karót nyelt tartáson túl kell lépni, és ez a helyzet éppen olyan. Nem is igen tud mit mondani. Minden közhelyesnek hangzik, amit tudna, így inkább csak közelebb húzódik a minxszel.*
- Nievesha. Tényleg nagyon szép. És a gyermek is gyönyörű *sandít a halványan mosolygó Pyctára, miközben ő maga is elmosolyodik.*
- Köhm... *köszörüli meg torkát* az jutott az eszembe, hogy... *kissé félve veti fel az ötletet, de nő lévén, s talán vadász mivolta okán is, a táplálás problémakörét kezdené megoldani.* talán Eirelinea vagy Feyenn tudná etetni, vagy esetleg tejet adni. *Lázasan jár az agya, a lehetséges megoldásokon, ami a leginkább kelleni fog az elkövetkezendő napokban, s amit meglehetősen körülményes megszerezni. Mindkét elf nőnek kicsiny gyermeke van, néhány hónap eltéréssel, Lyz csak reméli hogy kettejük közül az egyik, vagy mindketten tudnak segíteni. *
- És ha szeretnéd, mondhatjuk azt, hogy találtuk valahol... ha nem szeretnéd, hogy tudják... *ez utóbbi mondat nem olyan tétova, mint a korábbi, mely igenis intim dolgok egyike. A gyermek származása korántsem hozza annyira zavarba Lyzt, hogy arról csak csendesen akarjon beszélni, mielőtt beérnek a táborba.*
5331. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-13 06:58:23
Üzenet elküldve: 2019-08-13 06:58:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Az ingoványt lassacskán kezdte felváltani a szilárd talaj, a mocsári növényzetet pedig az erdő. Loecbertnek mostantól egyetlen egy dolog van hátra: megkeresnie a házat, ahol mostantól fog lakni. ~Valahol a keleti részén kell lennie az erdőnek.~ Gondolkozik magában. Ezt mindennél jobban utálja: a céltalan, jó érzetet mellőző keresést. Hogy miért jó érzetet mellőző? Ha megtalálja a házat, akkor sem fog boldog lenni, ugyani egymaga fog élni, nagy valószínűséggel egy viskóban. Ahogy így gondolkozik, hirtelen megpillant egy táblát: "Laeventher rezidencia". ~Haha, szellemes.~ Fejezi ki magát, ahogy rápillant az erdei kunyhóra. A rezidencia jelleg a legtávolabb áll az ugyan takaros, de pöttöm tákolmánytól: zsúpfedeles kőház, benne három helyiség: két szoba és valami összemosott előszoba-konyha szerűség. A kunyhó mellett látni még egy kisebb, maximum ötven lábas, fakerítéssel (meglehetősen rossz állapotban lévővel) elkerített kis kertet. Úgy gondolja, ez a jószágnak lett fenntartva. A lóról leveszi a holmikat, bevezeti a kertbe. A kutya mellette marad. A szobák szépen rendezettek, mindkettőben egyszemélyes ágy található, s egy-egy bútor. A konyhában is van egy sütésre alkalmasabb felület, az ottani szekrényben lehet találni evőeszközöket és tányért is. Azért látszik a helyen, hogy várták. Már csak egy dolog hiányzik: az étel. Semmilye sincs. Úgyhogy úgy dönt, a kutyája nélkül (valaki vigyázzon a lóra) elindul a városba, s szétnéz a piacon.*
*Az ingoványt lassacskán kezdte felváltani a szilárd talaj, a mocsári növényzetet pedig az erdő. Loecbertnek mostantól egyetlen egy dolog van hátra: megkeresnie a házat, ahol mostantól fog lakni. ~Valahol a keleti részén kell lennie az erdőnek.~ Gondolkozik magában. Ezt mindennél jobban utálja: a céltalan, jó érzetet mellőző keresést. Hogy miért jó érzetet mellőző? Ha megtalálja a házat, akkor sem fog boldog lenni, ugyani egymaga fog élni, nagy valószínűséggel egy viskóban. Ahogy így gondolkozik, hirtelen megpillant egy táblát: "Laeventher rezidencia". ~Haha, szellemes.~ Fejezi ki magát, ahogy rápillant az erdei kunyhóra. A rezidencia jelleg a legtávolabb áll az ugyan takaros, de pöttöm tákolmánytól: zsúpfedeles kőház, benne három helyiség: két szoba és valami összemosott előszoba-konyha szerűség. A kunyhó mellett látni még egy kisebb, maximum ötven lábas, fakerítéssel (meglehetősen rossz állapotban lévővel) elkerített kis kertet. Úgy gondolja, ez a jószágnak lett fenntartva. A lóról leveszi a holmikat, bevezeti a kertbe. A kutya mellette marad. A szobák szépen rendezettek, mindkettőben egyszemélyes ágy található, s egy-egy bútor. A konyhában is van egy sütésre alkalmasabb felület, az ottani szekrényben lehet találni evőeszközöket és tányért is. Azért látszik a helyen, hogy várták. Már csak egy dolog hiányzik: az étel. Semmilye sincs. Úgyhogy úgy dönt, a kutyája nélkül (valaki vigyázzon a lóra) elindul a városba, s szétnéz a piacon.*
5330. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-12 16:52:37
Üzenet elküldve: 2019-08-12 16:52:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Lyzendra//
*Normális esetben az erdőmélyi elf szimpatikusnak találná fajtársát, minden különbözőség ellenére is. Elfogadja, hogy népének nem minden tagja kívánja erdőben leélni az életét. Bobbir szimpatikus, de sajnos nem tud személyének kijáró figyelemmel fordulni felé. Az Aenaevel való találkozás és a kis Nievesha esete olyan hatással volt rá, amely lehetetlenné teszi, hogy normálisan viselkedjen. Egyszerre zavart és eltökélt, biztos és bizonytalan magában. Ha nem a topázszeműről lett volna szó, akkor is átvállalta volna a gyermeket, mármint a felnevelését, ha jövője az anya kezében bizonytalan lett volna. Így pedig kérdés sem merült fel. Vagyis rengeteg, de nem a döntésről, hanem az az után következőkről.
Lyzendrát sem szerette volna megbántani, de a gyermek vizslatása nem volt kedvére. Nem szeretné senki előtt hírbe hozni egykori szerelmét, így jobb, ha illetéktelenek csak annyit tudnak, amennyi feltétlen szükséges. Biztosan remek elf Bobbir, de nincs szükség rá, hogy mindent első kézből tudjon.
Hálás pillantással fogadja Lyz segítségét, amikor a gyermekkel kell felszállnia Éjvihar hátára. Biztosan sikerült volna egy kis gondolkodás után, de így szinte azonnal nyeregben van és indulhat is.*
- Köszönöm. *Súgja az elf íjásznak, majd kurta biccentés után Bobbir felé, tempósa, de óvva Nieveshát, elhagyja a főteret.
Nincs szüksége rá, hogy hátranézzen, tudja, hogy Lyzendra követni fogja. Nem is diktál olyan gyors tempót, hogy a szőke lány ne érhesse be. Amikor ez megtörténik, bár egy ideig csendben haladhat egymás mellett a minx és a telivér, a páncélos csuhás gyakran ellenőrzi az ölében a kislányt, amikor megszólal.*
- Szerinted nem volt jó ötlet így döntenem? *Kérdi félve, szerencsére Éjvihar ritmusos léptetése egyelőre álomba ringatja a kislányt, de tart tőle, hogy ennek hamarosan vége, de talán még sötétedés előtt visszaérnek a folyóparti faluba.*
- Azt mondta, nem akarta ezt a gyönyörű kislányt, hogy nem bírt megszabadulni tőle, hogy mellette nem volna jó helye. Szerette volna, ha szerető közegben nő fel. *Nem veszi észre, de lombzöld szeméből apró könnycseppek kezdenek hullani, csak amikor megszínezi a Nieveshát takaró kelmét, akkor kap észbe és törli le őket. Így kimondva még szörnyűbben hangzik, mintha valódi bűnök volnának, amelyeket Aenae mondott. Úgy gondolja, megint túldramatizálja a dolgot.
Megköszörüli a torkát és mosolyogni próbál, ahogy felnéz a mellette minxelő Lyzendrára.*
- Nievesha a neve. Szerintem gyönyörű. *Mondja lágy hangon, ahogy rákanyarodnak a Mil'Ochassba tartó ösvényre a folyó felé.*
*Normális esetben az erdőmélyi elf szimpatikusnak találná fajtársát, minden különbözőség ellenére is. Elfogadja, hogy népének nem minden tagja kívánja erdőben leélni az életét. Bobbir szimpatikus, de sajnos nem tud személyének kijáró figyelemmel fordulni felé. Az Aenaevel való találkozás és a kis Nievesha esete olyan hatással volt rá, amely lehetetlenné teszi, hogy normálisan viselkedjen. Egyszerre zavart és eltökélt, biztos és bizonytalan magában. Ha nem a topázszeműről lett volna szó, akkor is átvállalta volna a gyermeket, mármint a felnevelését, ha jövője az anya kezében bizonytalan lett volna. Így pedig kérdés sem merült fel. Vagyis rengeteg, de nem a döntésről, hanem az az után következőkről.
Lyzendrát sem szerette volna megbántani, de a gyermek vizslatása nem volt kedvére. Nem szeretné senki előtt hírbe hozni egykori szerelmét, így jobb, ha illetéktelenek csak annyit tudnak, amennyi feltétlen szükséges. Biztosan remek elf Bobbir, de nincs szükség rá, hogy mindent első kézből tudjon.
Hálás pillantással fogadja Lyz segítségét, amikor a gyermekkel kell felszállnia Éjvihar hátára. Biztosan sikerült volna egy kis gondolkodás után, de így szinte azonnal nyeregben van és indulhat is.*
- Köszönöm. *Súgja az elf íjásznak, majd kurta biccentés után Bobbir felé, tempósa, de óvva Nieveshát, elhagyja a főteret.
Nincs szüksége rá, hogy hátranézzen, tudja, hogy Lyzendra követni fogja. Nem is diktál olyan gyors tempót, hogy a szőke lány ne érhesse be. Amikor ez megtörténik, bár egy ideig csendben haladhat egymás mellett a minx és a telivér, a páncélos csuhás gyakran ellenőrzi az ölében a kislányt, amikor megszólal.*
- Szerinted nem volt jó ötlet így döntenem? *Kérdi félve, szerencsére Éjvihar ritmusos léptetése egyelőre álomba ringatja a kislányt, de tart tőle, hogy ennek hamarosan vége, de talán még sötétedés előtt visszaérnek a folyóparti faluba.*
- Azt mondta, nem akarta ezt a gyönyörű kislányt, hogy nem bírt megszabadulni tőle, hogy mellette nem volna jó helye. Szerette volna, ha szerető közegben nő fel. *Nem veszi észre, de lombzöld szeméből apró könnycseppek kezdenek hullani, csak amikor megszínezi a Nieveshát takaró kelmét, akkor kap észbe és törli le őket. Így kimondva még szörnyűbben hangzik, mintha valódi bűnök volnának, amelyeket Aenae mondott. Úgy gondolja, megint túldramatizálja a dolgot.
Megköszörüli a torkát és mosolyogni próbál, ahogy felnéz a mellette minxelő Lyzendrára.*
- Nievesha a neve. Szerintem gyönyörű. *Mondja lágy hangon, ahogy rákanyarodnak a Mil'Ochassba tartó ösvényre a folyó felé.*
5329. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-10 22:13:59
Üzenet elküldve: 2019-08-10 22:13:59
ÚJ
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*A lány válasza cseppet megbántja. Ilyen nevetséges lenne? Ennyire vicces? Ezt utálta sokáig a nagyokban: lenézik a kicsiket. Nem képesek komolyan venni egy másik méretarányban létező egyént, legyen az tündér, gnóm, vagy törpe. Nimeril igen közönségesnek tűnik, bár ez még előnye is lehet.* ~Így legalább nem tud a Maerliről.~ *Nyugszik meg.*
-Ezek szerint a Nim megfelel. *Inkább kijelenti, sem mint kérdezi. Lassan az ingoványhoz érnek, ahol már szükség van koncentrációra is.*
-Innestől majd figyelnünk kell, főként a lóra. Nem szeretném, ha felszerelésestül elsüllyedne.
*A lány válasza cseppet megbántja. Ilyen nevetséges lenne? Ennyire vicces? Ezt utálta sokáig a nagyokban: lenézik a kicsiket. Nem képesek komolyan venni egy másik méretarányban létező egyént, legyen az tündér, gnóm, vagy törpe. Nimeril igen közönségesnek tűnik, bár ez még előnye is lehet.* ~Így legalább nem tud a Maerliről.~ *Nyugszik meg.*
-Ezek szerint a Nim megfelel. *Inkább kijelenti, sem mint kérdezi. Lassan az ingoványhoz érnek, ahol már szükség van koncentrációra is.*
-Innestől majd figyelnünk kell, főként a lóra. Nem szeretném, ha felszerelésestül elsüllyedne.
5328. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-10 21:58:57
Üzenet elküldve: 2019-08-10 21:58:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Kiérnek a városból és ott folytatják a további csevejt. Az egyetértése nem lepi meg. Ráadásul az a komoly fej mellé, amit vág. És a hasonlat amit kitalált. Megnevetteti a lányt.*
– Jól van csak ne vágj ilyen fejet, mert szét nevetem magam.* A korra való utalásnál telibe talált. Végül is egy korosztályban vannak. A lányt itt se izgatja túlzottan a név becézése. Itathra is ráhagyta a dolgot.*
– Tőlem hívj ahogy akarsz. Nem izgat. Nekem nem esik nehezem re kimondani, hogy Mërulon.* Mondja egykedvűen. Mások olyan nagy ügyet csinálnak belőle. Neki midegy a dolog.*
* Kiérnek a városból és ott folytatják a további csevejt. Az egyetértése nem lepi meg. Ráadásul az a komoly fej mellé, amit vág. És a hasonlat amit kitalált. Megnevetteti a lányt.*
– Jól van csak ne vágj ilyen fejet, mert szét nevetem magam.* A korra való utalásnál telibe talált. Végül is egy korosztályban vannak. A lányt itt se izgatja túlzottan a név becézése. Itathra is ráhagyta a dolgot.*
– Tőlem hívj ahogy akarsz. Nem izgat. Nekem nem esik nehezem re kimondani, hogy Mërulon.* Mondja egykedvűen. Mások olyan nagy ügyet csinálnak belőle. Neki midegy a dolog.*
5327. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-10 21:33:36
Üzenet elküldve: 2019-08-10 21:33:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Kiérnek a városból, mostantól a civilizáció egyre távolodik. Hogy pontosítson, ők távolodnak a civilizációtól. A lány válaszai meglepik, de ennek ellenére nem lepődik meg. Ellenkezőleg, komoly arcot vág és helyesel. Ez talán meglepheti a társát.*
-Jól tetted, amit tettél. Ezek az öreg sarlatánok azt hiszik, bármit megtehetnek büntetlenül. Ha még te ittad meg a levét, akkor is megérte. Egy életre megjegyezte, hogy nem egy pirtianesi diktátor. *A hasonlat még neki is tetszett. Ha utólag is, de válaszol Nimeril kérdésére.*
-Igen, ha úgy vesszük, egy idősebb fiú vagyok csak. *Itt kicsi mosollyal felteszi kérdését.* Most, hogy társak lettünk, nem kéne becéznünk egymást? Egyszerűbb lenne. *Várja, hogy a lány kezdjen. A saját nevének becézését az utolsó pillanatokban árulja csak el, komikussága miatt.*
*Kiérnek a városból, mostantól a civilizáció egyre távolodik. Hogy pontosítson, ők távolodnak a civilizációtól. A lány válaszai meglepik, de ennek ellenére nem lepődik meg. Ellenkezőleg, komoly arcot vág és helyesel. Ez talán meglepheti a társát.*
-Jól tetted, amit tettél. Ezek az öreg sarlatánok azt hiszik, bármit megtehetnek büntetlenül. Ha még te ittad meg a levét, akkor is megérte. Egy életre megjegyezte, hogy nem egy pirtianesi diktátor. *A hasonlat még neki is tetszett. Ha utólag is, de válaszol Nimeril kérdésére.*
-Igen, ha úgy vesszük, egy idősebb fiú vagyok csak. *Itt kicsi mosollyal felteszi kérdését.* Most, hogy társak lettünk, nem kéne becéznünk egymást? Egyszerűbb lenne. *Várja, hogy a lány kezdjen. A saját nevének becézését az utolsó pillanatokban árulja csak el, komikussága miatt.*
5326. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-10 09:46:36
Üzenet elküldve: 2019-08-10 09:46:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
* Nagyot nyújtózik a napfényben és utána elindul a város felé. Szeretne beszerezni ezt-azt a gyűjtögető körútra. Azért jól megfigyeli az utat, mert tegnap, mikor erre jártak már sötétedett. Kellemes séta tempóban hagyja hátra a házat. Egyelőre még nem sok emberrel találkozik. Ideális napnak ígérkezik ez a mai. Simogató lágy szellő fúj és az idő is bírható meleggel kecsegtet. Ahogy távolodik, úgy lesz egyre kisebb a házikó és nagyobb a forgalom. Egy kis idő után már egész nagy forgalomban halad. ~ Ennyit a csöndről. ~ Gondolja, de ez nem töri le a hangulatát.*
5325. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-08 14:59:44
Üzenet elküldve: 2019-08-08 14:59:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nem lát, Omás?//
* Némán halad egy lovas, akinek tartásában is látszik, hogy nemes. Szent küldetése van, olyasféle, amit az istene szánt neki. Legalábbis az egyik. Nem nagyon törődik most mással, és nem is nézelődik, miközben hazafelé tart. Nem is siet túlságosan, hiszen van ideje, nagyon jól tudja. Ahogy hazaér, kiköti a lovát az istállóba. Szótlan árnyként lép a házába, ahol rutinos léptekkel megy fel a lépcsőn, a könyvtárba, ahol a vagyonának egy részét tartja. Magához veszi amit kell, és a szolgálóval, aki eddigre az ajtóban áll, vált néhány szót. Szomorú híreket kap, de nem hagyja, hogy megrendítsék ezek. Egy megszokott fürdés után lefekszik aludni, hogy másnap újult erővel folytathassa az útját. *
//Napváltás//
* A nap első sugaraival ébred a férfi, aki a kiadós reggeli után elköszön a szolgálóktól, és a szintén felfrissült, és kipihent lovára szerelkezik fel. Indul is vissza a városba, hogy beteljesítse a feladatát, azaz adakozzon, és segítse a szegényeket. Tudja, hogy veszélyes hely, ahová tart, mégse vesz magához fegyvereket, nem tartja fontosnak, hogy legyenek nála. Amúgy se tudná használni őket, és bízik benne, hogy az istene megvédi majd őt a támadásoktól, és a fosztogatóktól. A hívő embernek nincs szüksége másféle fegyverre. Az elf legalábbis ezzel nyugtatja magát, miközben elindul vissza Arthenior felé. *
* Némán halad egy lovas, akinek tartásában is látszik, hogy nemes. Szent küldetése van, olyasféle, amit az istene szánt neki. Legalábbis az egyik. Nem nagyon törődik most mással, és nem is nézelődik, miközben hazafelé tart. Nem is siet túlságosan, hiszen van ideje, nagyon jól tudja. Ahogy hazaér, kiköti a lovát az istállóba. Szótlan árnyként lép a házába, ahol rutinos léptekkel megy fel a lépcsőn, a könyvtárba, ahol a vagyonának egy részét tartja. Magához veszi amit kell, és a szolgálóval, aki eddigre az ajtóban áll, vált néhány szót. Szomorú híreket kap, de nem hagyja, hogy megrendítsék ezek. Egy megszokott fürdés után lefekszik aludni, hogy másnap újult erővel folytathassa az útját. *
//Napváltás//
* A nap első sugaraival ébred a férfi, aki a kiadós reggeli után elköszön a szolgálóktól, és a szintén felfrissült, és kipihent lovára szerelkezik fel. Indul is vissza a városba, hogy beteljesítse a feladatát, azaz adakozzon, és segítse a szegényeket. Tudja, hogy veszélyes hely, ahová tart, mégse vesz magához fegyvereket, nem tartja fontosnak, hogy legyenek nála. Amúgy se tudná használni őket, és bízik benne, hogy az istene megvédi majd őt a támadásoktól, és a fosztogatóktól. A hívő embernek nincs szüksége másféle fegyverre. Az elf legalábbis ezzel nyugtatja magát, miközben elindul vissza Arthenior felé. *
5324. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-07 09:42:12
Üzenet elküldve: 2019-08-07 09:42:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vándorlás//
*A gnóm fiú értetlenkedik egy sort. Mit nem lehet érteni azon, hogy a kukorica jó a jószágnak?*
- Ejj fijjam, tanújáá még! A disznú meg a csökevíny egy tűbűl származik he. Az egyiknek jó a másiknak is.
*Még csípőre is teszi vaskos karját az öreg. Ráncolja a szemöldökét is. A gnóm tapasztalatlan, mint az újszülött borjú a zeneszerzéshez.*
- Főzni főzzé fijjam. A kárát te látod majd hehe.
*Arra papó szereti a babot, csak éppen gázosítja, mint a fene.*
- Nem hát. Jobb úgy megpukkanni, hogy az idejit se tudom. Egyszer csak megyek oszt meghóvok, kísz víge.
*Jobb a színtiszta tudatlanság, mint tudni mikor hal meg a tündér bátyja.*
- Jó monjdod fijú! Felejtsed el a korodat te is! Jobb így hidd el!
*Mennem, mennek mendegélnek. Kanyarognak össze vissza úgy, hogy Arra papa beleszédül és elterül a lócsökevényen. A szép erdőt már nem is látja, mert beszédült. Mogrimnak kell, hogy vezesse a szamarat be az erdőbe.*
*A gnóm fiú értetlenkedik egy sort. Mit nem lehet érteni azon, hogy a kukorica jó a jószágnak?*
- Ejj fijjam, tanújáá még! A disznú meg a csökevíny egy tűbűl származik he. Az egyiknek jó a másiknak is.
*Még csípőre is teszi vaskos karját az öreg. Ráncolja a szemöldökét is. A gnóm tapasztalatlan, mint az újszülött borjú a zeneszerzéshez.*
- Főzni főzzé fijjam. A kárát te látod majd hehe.
*Arra papó szereti a babot, csak éppen gázosítja, mint a fene.*
- Nem hát. Jobb úgy megpukkanni, hogy az idejit se tudom. Egyszer csak megyek oszt meghóvok, kísz víge.
*Jobb a színtiszta tudatlanság, mint tudni mikor hal meg a tündér bátyja.*
- Jó monjdod fijú! Felejtsed el a korodat te is! Jobb így hidd el!
*Mennem, mennek mendegélnek. Kanyarognak össze vissza úgy, hogy Arra papa beleszédül és elterül a lócsökevényen. A szép erdőt már nem is látja, mert beszédült. Mogrimnak kell, hogy vezesse a szamarat be az erdőbe.*
5323. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-06 12:16:12
Üzenet elküldve: 2019-08-06 12:16:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Családkeresőben//
*Leon éppen cseverészik azzal a pár emberrel és nővel, akikhez hozzácsapódott az úton. Az egyik asszonynak, aki egy csecsemővel a karján utazik éppen azt ecseteli, hogy mostanra bizonyára az ő lánya is megszületett és éppen kedveséhez tart, hogy viszontláthassa, miután az egy összeveszés után otthagyta. A csecsemő apja csak úgy sajnálkozóan megveregeti a vállát egy „ilyenek ezek a nők” sóhajtással, mire az asszony jól bokán rúgja. Ezután mindannyian nevetnek, Leon pedig egy szép szerelmes nótára zendít rá, majd az első strófa után fuvolával adja a zenét a parasztok éneke alá.* ~Nem is olyan rossz így utazni Leon! Szoknod kell, hogy mostantól te is egyszerű polgár vagy, nem egy mindenható kalóz, aki legyőzhet bárkit!~ *Egy másik embertől megtudja, hogy egy a nőjére nagyon hasonlító valaki terhesen erre járt valamikor, és valami rejtett kastélyról beszél neki az illető, szóval Leon ezen a nyomvonalon halad tovább a Szarvasliget felé.* ~Csak találnám meg végre! Jól ki fogom mosni a fejét miután megcsókoltam! Nyeh! Ostoba némber! Ha nem szeretném ennyire nagy bajban lenne már!~
*Leon éppen cseverészik azzal a pár emberrel és nővel, akikhez hozzácsapódott az úton. Az egyik asszonynak, aki egy csecsemővel a karján utazik éppen azt ecseteli, hogy mostanra bizonyára az ő lánya is megszületett és éppen kedveséhez tart, hogy viszontláthassa, miután az egy összeveszés után otthagyta. A csecsemő apja csak úgy sajnálkozóan megveregeti a vállát egy „ilyenek ezek a nők” sóhajtással, mire az asszony jól bokán rúgja. Ezután mindannyian nevetnek, Leon pedig egy szép szerelmes nótára zendít rá, majd az első strófa után fuvolával adja a zenét a parasztok éneke alá.* ~Nem is olyan rossz így utazni Leon! Szoknod kell, hogy mostantól te is egyszerű polgár vagy, nem egy mindenható kalóz, aki legyőzhet bárkit!~ *Egy másik embertől megtudja, hogy egy a nőjére nagyon hasonlító valaki terhesen erre járt valamikor, és valami rejtett kastélyról beszél neki az illető, szóval Leon ezen a nyomvonalon halad tovább a Szarvasliget felé.* ~Csak találnám meg végre! Jól ki fogom mosni a fejét miután megcsókoltam! Nyeh! Ostoba némber! Ha nem szeretném ennyire nagy bajban lenne már!~
5322. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-06 00:50:34
Üzenet elküldve: 2019-08-06 00:50:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*A nap lassan nyugovóra tér a távolban, búcsúzóul még rózsaszínre festve az ég alját. A macskaköves, kihalt út most valahogy csendesebb és békésebb, mint eddig bármikor. A tücsökciripelés, az út menti cserjék lágy zizegése megnyugvással tölti el, ahogy a sötétség leszállta is. S noha azt gondolná az ember, az éjjel mindig sokkal békésebb, csak akkor kezdődik az élet igazán az erdőben. Ki aludt már a rengetegben, tudhatja. Az izgatottan zörgő bokrokon és a susogó fákon szinte tükröződik a holdfény... Az egész erdő azt sugallja, hogy kétlábú itt nincs biztonságban. Mintha el akarná űzni s érzi is az ember, hogy nem idevaló. De ő igen.*
"-Yolgren medálja. Óvjon téged utadon, ahogy óvta őt is és elődeit, oly sok elföltőn át."
*Kezében szorítja a megfeketedett medált, miközben az égboltra tekint.* ~A vén bolond. Azt gondolta tán, hogy egy fémbe karcolt jel megóvhat bárkit bármitől is? Most nézz rá. Mert ha egyszer felkel a fekete nap, többé nem nyugszik majd le.~
*Letér az útról ott, ahol a tábort sejti. Noha nem oda igyekszik, akit ő keres, bizonyára ott segít épp most is.*
"-Yolgren medálja. Óvjon téged utadon, ahogy óvta őt is és elődeit, oly sok elföltőn át."
*Kezében szorítja a megfeketedett medált, miközben az égboltra tekint.* ~A vén bolond. Azt gondolta tán, hogy egy fémbe karcolt jel megóvhat bárkit bármitől is? Most nézz rá. Mert ha egyszer felkel a fekete nap, többé nem nyugszik majd le.~
*Letér az útról ott, ahol a tábort sejti. Noha nem oda igyekszik, akit ő keres, bizonyára ott segít épp most is.*
5321. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-02 11:37:02
Üzenet elküldve: 2019-08-02 11:37:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Mindegy hol, csak innen el//
*Ahogy elhagyta a házat és környékét úgy érzi, egészen felszabadult és valamiért egész jó kedves kerekedett, talán pont a madárcsicsergés, amely ilyen hatással van arra, aki hallja. Egy idő után azért még ennek ellenére is nyomasztó lesz számára az egyedüllét, így egy kis dalt kezd el dúdolni magában, hogy elűzzön mindenféle furcsa gondolatot a fejéből. ~Nem vagyok egyedül, csak pillanatnyilag. Hiszen ott vannak a többiek is, pont mint régen, sokan élünk egy helyen.~ Bár azzal tisztában van, hogy ez másfajta együttélés, mint, az volt régen, egészen más kötelékekkel és egy jelentősen kisebb helyen. ~Talán megtanulhatnék kertészkedni. Az ásástól biztos kiizmosodnék.~ Derül jót magában a gondolaton, bár a kesztyűt egyértelműnek tartja, hogy fel fog húzni legféltettebb testrészeire. ~A tóban vajon vannak halak?~ Még nem igazán élt ilyen helyen, a város piszkos utcáin meg nem volt, aki ásni, kapálni vagy halászni megtanítsa, a főzésről már nem is beszélve. Ezek a gondolatok cikáznak a fejében, miközben a város felé tart egyedül. Majd arra lesz figyelmes, hogy egymást ismétlő csattanások hallatszódnak, egyértelműen a fák felől. Egy pillanatra megtorpan és felvetül benne, hogy bizony nem kéne közelebb mennie, csak gyorsan eliszkolnia, nagyobbra véve a lépéstávolságot. ~Milyen hatalmas állat lehet az, aki ilyen hangokat képes kiadni? ~ Lépked közelebb, óvatosan és puhán helyezve a lábát az avarra, nehogy egy ág reccsenése felfedje, hogy leskelődik. Mikor már elég közel hallja magához a zajt, megáll egy szélesebb fa mögött és kiles. Teljes a csalódottsága, mikor csak néhány favágó tűnik fel a színen, akik éppen serényen dolgoznak. ~Csak ennyi? ~ Majd visszasétál az úthoz és kedvetlenül sétál tovább, egyre gyorsabban, mert néha azért feszélyezi, hogy egyedül sétál a zöldben, ahol bármi elrejtőzhet észrevétlen, egy közeli bokorban is akár.*
*Ahogy elhagyta a házat és környékét úgy érzi, egészen felszabadult és valamiért egész jó kedves kerekedett, talán pont a madárcsicsergés, amely ilyen hatással van arra, aki hallja. Egy idő után azért még ennek ellenére is nyomasztó lesz számára az egyedüllét, így egy kis dalt kezd el dúdolni magában, hogy elűzzön mindenféle furcsa gondolatot a fejéből. ~Nem vagyok egyedül, csak pillanatnyilag. Hiszen ott vannak a többiek is, pont mint régen, sokan élünk egy helyen.~ Bár azzal tisztában van, hogy ez másfajta együttélés, mint, az volt régen, egészen más kötelékekkel és egy jelentősen kisebb helyen. ~Talán megtanulhatnék kertészkedni. Az ásástól biztos kiizmosodnék.~ Derül jót magában a gondolaton, bár a kesztyűt egyértelműnek tartja, hogy fel fog húzni legféltettebb testrészeire. ~A tóban vajon vannak halak?~ Még nem igazán élt ilyen helyen, a város piszkos utcáin meg nem volt, aki ásni, kapálni vagy halászni megtanítsa, a főzésről már nem is beszélve. Ezek a gondolatok cikáznak a fejében, miközben a város felé tart egyedül. Majd arra lesz figyelmes, hogy egymást ismétlő csattanások hallatszódnak, egyértelműen a fák felől. Egy pillanatra megtorpan és felvetül benne, hogy bizony nem kéne közelebb mennie, csak gyorsan eliszkolnia, nagyobbra véve a lépéstávolságot. ~Milyen hatalmas állat lehet az, aki ilyen hangokat képes kiadni? ~ Lépked közelebb, óvatosan és puhán helyezve a lábát az avarra, nehogy egy ág reccsenése felfedje, hogy leskelődik. Mikor már elég közel hallja magához a zajt, megáll egy szélesebb fa mögött és kiles. Teljes a csalódottsága, mikor csak néhány favágó tűnik fel a színen, akik éppen serényen dolgoznak. ~Csak ennyi? ~ Majd visszasétál az úthoz és kedvetlenül sétál tovább, egyre gyorsabban, mert néha azért feszélyezi, hogy egyedül sétál a zöldben, ahol bármi elrejtőzhet észrevétlen, egy közeli bokorban is akár.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579