Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-28 14:17:53
Üzenet elküldve: 2014-01-28 14:17:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor//
*A város közelében eltöltött harmadik éjszakán végre ki tudja magát pihenni rendesen. Nem kell őrt állnia, most mások elvégzik ezt a feladatot és nem veri fel senki álmából, így az egész éjszakát végigalussza, mint a bunda. Talán ennek is köszönhető az, hogy reggel kifejezetten frissen és jókedvűen ébred. Nagy szüksége volt már egy alapos pihenésre. Alkalmi táboruknak hamarosan csak hűlt helyét találják az erre kószáló idegenek, Salanel pedig nem késlekedik, egyből készülődni kezd. Szépen magára ölti felszerelése minden egyes darabját. Mondhatná, hogy teljes pompájában díszeleg, ha minimálisan is pompásan nézne ki. Azonban ez kopottas bőrvértjéről, illetve dísztelen fegyvereiről nem mondható el. Nem mintha bánná, sok nehéz helyzetből vágta (illetve lőtt) ki magát kardjával és íjával. Kötődnek hozzá ezek a fegyverek. Éppen lovát szerszámozza, amikor meghallja Kagan hívását. Finoman megpaskolja a hátas nyakát, súg valamit a fülébe, aztán indul is, hogy a másik négy társával együtt a vezér köré gyűljön. Figyelmesen hallgatja a küldetés részleteit, aztán alaposan megvizsgálja a furcsa képeket. Határozott bólintással nyugtázza a Kagan által elmondottakat, kérdést egyelőre nem tesz fel. Ha más nincs, akkor visszatér lovához, hogy őt is felkészítse az útra, aztán ha szükség van rá, akkor a tábor bontásánál is segédkezik. Legalább így gyorsabban végeznek és hamarabb indulhatnak az új, állandó helyük felé.*
*A város közelében eltöltött harmadik éjszakán végre ki tudja magát pihenni rendesen. Nem kell őrt állnia, most mások elvégzik ezt a feladatot és nem veri fel senki álmából, így az egész éjszakát végigalussza, mint a bunda. Talán ennek is köszönhető az, hogy reggel kifejezetten frissen és jókedvűen ébred. Nagy szüksége volt már egy alapos pihenésre. Alkalmi táboruknak hamarosan csak hűlt helyét találják az erre kószáló idegenek, Salanel pedig nem késlekedik, egyből készülődni kezd. Szépen magára ölti felszerelése minden egyes darabját. Mondhatná, hogy teljes pompájában díszeleg, ha minimálisan is pompásan nézne ki. Azonban ez kopottas bőrvértjéről, illetve dísztelen fegyvereiről nem mondható el. Nem mintha bánná, sok nehéz helyzetből vágta (illetve lőtt) ki magát kardjával és íjával. Kötődnek hozzá ezek a fegyverek. Éppen lovát szerszámozza, amikor meghallja Kagan hívását. Finoman megpaskolja a hátas nyakát, súg valamit a fülébe, aztán indul is, hogy a másik négy társával együtt a vezér köré gyűljön. Figyelmesen hallgatja a küldetés részleteit, aztán alaposan megvizsgálja a furcsa képeket. Határozott bólintással nyugtázza a Kagan által elmondottakat, kérdést egyelőre nem tesz fel. Ha más nincs, akkor visszatér lovához, hogy őt is felkészítse az útra, aztán ha szükség van rá, akkor a tábor bontásánál is segédkezik. Legalább így gyorsabban végeznek és hamarabb indulhatnak az új, állandó helyük felé.*
1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-28 13:34:26
Üzenet elküldve: 2014-01-28 13:34:26
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor//
*Gyors jelentéstételét követően már Kagan az, aki beszámolót tart. Waldran csak bólogat vagy épp felröhög, attól függ, hogy éppen mi hangzik el. A megbízásra össze is ráncolja a homlokát, majd egy rövid időre elgondolkozik. Nem hangzik egyszerűnek, hisz ismeretlen a terep, de igencsak biztató, hogy máris felfigyeltek a tehetségükre.*
- Úgy lesz. *Válaszolja, s milyen könnyű dolga van, hisz Valian itt is van. Azt is tudja, hogy Harath merre járhat, tehát már csak Hrothgaar és Salanel hiányzik a csapatból... mielőtt nyugovóra hajtaná a fejét, megkeresi és értesíti őket a fejleményekről.*
...
*Miután elvégezte a feladatait, nyugovóra tért. Evett is egy keveset előtte, persze. Ennek ellenére éhesen ébred másnap reggel, s máris ennivaló után néz.*
- Zabkása? *Érdeklődik és ha van, akkor vesz belőle. Kényelmesen megreggelizik, hisz neki nem sietős a készülődés. Ugyanis tegnap érkezett meg, nem nagyon volt ideje kicsomagolni. Kvázi útra készen várja az indulást.*
- Igenis. *Mondja, miután Kagan odahívja magához, s beszámolót tart. Türelmesen végighallgatja, egy nagyot bólint, de nincsen kérdése. Legalábbis egyelőre, hisz jelenleg a költözés az első számú pontjuk. Márpedig az is épp elég izgalmas vállalkozás lesz.
Összeszedelőzködik és felnyergeli a lovát, hogy indulhassanak. Valószínűleg ide-oda fog lovagolni menet közben, hogy szemmel tartsa a haladásukat és a környéket is. Egyelőre viszont békésen üget a karaván közepén, még a hallott dolgokon rágódva.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.01.28 20:40:31, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
*Gyors jelentéstételét követően már Kagan az, aki beszámolót tart. Waldran csak bólogat vagy épp felröhög, attól függ, hogy éppen mi hangzik el. A megbízásra össze is ráncolja a homlokát, majd egy rövid időre elgondolkozik. Nem hangzik egyszerűnek, hisz ismeretlen a terep, de igencsak biztató, hogy máris felfigyeltek a tehetségükre.*
- Úgy lesz. *Válaszolja, s milyen könnyű dolga van, hisz Valian itt is van. Azt is tudja, hogy Harath merre járhat, tehát már csak Hrothgaar és Salanel hiányzik a csapatból... mielőtt nyugovóra hajtaná a fejét, megkeresi és értesíti őket a fejleményekről.*
...
*Miután elvégezte a feladatait, nyugovóra tért. Evett is egy keveset előtte, persze. Ennek ellenére éhesen ébred másnap reggel, s máris ennivaló után néz.*
- Zabkása? *Érdeklődik és ha van, akkor vesz belőle. Kényelmesen megreggelizik, hisz neki nem sietős a készülődés. Ugyanis tegnap érkezett meg, nem nagyon volt ideje kicsomagolni. Kvázi útra készen várja az indulást.*
- Igenis. *Mondja, miután Kagan odahívja magához, s beszámolót tart. Türelmesen végighallgatja, egy nagyot bólint, de nincsen kérdése. Legalábbis egyelőre, hisz jelenleg a költözés az első számú pontjuk. Márpedig az is épp elég izgalmas vállalkozás lesz.
Összeszedelőzködik és felnyergeli a lovát, hogy indulhassanak. Valószínűleg ide-oda fog lovagolni menet közben, hogy szemmel tartsa a haladásukat és a környéket is. Egyelőre viszont békésen üget a karaván közepén, még a hallott dolgokon rágódva.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.01.28 20:40:31, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-28 10:25:10
Üzenet elküldve: 2014-01-28 10:25:10
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor//
//este//
*Lehet, hogy Badumirt nem kellene lefogni, de ők óvintézkedésképpen mégis megteszik ezt. Krumko rátérdel, vagy csak simán megragadja. A lényeg, hogy nem nagyon tud a fickó moccanni, mialatt Leandana szépen miszlikbe aprítja a ruháját és felskiccel a hátára valamit a hullámos pengéjű tőrrel. Lehet, hogy rúnák, lehet, hogy krikszkrakszok, hogy pontosan mik is, azt Lea nem köti Badumir orrára, meg aztán a másik amúgy sem látja. Mindenesetre nem hasít bele akkorát a férfibe, hogy dőljön a vére, éppen csak a bőrét karistolja. Noha az érzés bizonyára nem túl kellemes. Ehhez a művelethez ledobja a nagykabátját is, úgyhogy látszik izmos, bár eléggé lesoványodott felsőteste. A (nem túl telt) kebleit takaró bőrből készült "top"-on a rávarrt apró pénzérmék csilingelnek, mintegy aláfestésül kántálásának. Zavarba ejtő, de énekhangja kellemes, a dallam pedig lágy. Mire végez Badumir hátán nem marad rúnátlan bőrfelület, a kifolyt vérével pedig még rajzol is a férfi mellkasára, arcára. Lea arca mindeközben furcsán réveteg. A végén csak biccent Krumkonak és Badumirt kipenderítik a táborból, és mindenki visszatér ahhoz, amit amúgy csinált volna: Lea kerít valami ételt Krumkonak, és magának, hiszen megígérte bátyuskájának, hogy ha végeztek Badumirral, akkor esznek. Bár lehet, hogy Krumko inkább Badumirt ette volna meg? Végülis az óriás nem túl válogatós, és amíg jól van elkészítve addig nem érdekli, hogy mit is eszik. Tulajdonképpen Lea is pont így van vele, bár arra még nem volt példa, hogy embert ettek volna. Vagy elfet, vagy tündért. De orkot sem. Vagy legalábbis Lea nem tud róla..*
//reggel//
*Majdnem ugyanolyan álmos reggel ez, mint a többi, leszámítva azt, hogy már igen korán elkezdik a rámolást. Már ami a tábor bontást illeti, Lea mondjuk már este elcsomagolt minden olyat, amit lehetett. Úgyhogy csak fel kell rámolni egy szekérre, felnyergelni a lovát, a hátára ülni és menni.
Fázósan ül a fekete-fehér foltos kanca nyergében. Az állat sokkal vidámabban szedi a lábait, mint pár napja, hiába neki is jót tett a pihenés meg a békés legelészés. Lea élvezettel túr bele a fekete-fehér, dús sörénybe. Szereti a jószág bozontos sörényét és farkát, meg viccesnek találja a bokáinál is a hosszúra nőtt, bozontos szőrt. Összességében különleges állat - meg elég feltűnő is, de lóháton kevesen lopakodnak -, még az egyik utolsó portyájukon került a törzshöz, és így Leához. Mert akarta, hogy az övé legyen. Szereti. Névadásnál mondjuk meglehetősen fantáziátlan volt, mert a Kanca nevet adta neki. Besorol végül a Kagan kiosztotta helyre, bár nem szereti túlzottan a egyhangúságot és jobbszeret előrenyargalni, vagy lemaradni ha épp azt hozza kedve. Majd ha elmúlik Kagan reggeli - és indulás körüli - morcossága, akkor lehet, hogy megkísérli majd valahogy feldobni az út unalmát.*
//este//
*Lehet, hogy Badumirt nem kellene lefogni, de ők óvintézkedésképpen mégis megteszik ezt. Krumko rátérdel, vagy csak simán megragadja. A lényeg, hogy nem nagyon tud a fickó moccanni, mialatt Leandana szépen miszlikbe aprítja a ruháját és felskiccel a hátára valamit a hullámos pengéjű tőrrel. Lehet, hogy rúnák, lehet, hogy krikszkrakszok, hogy pontosan mik is, azt Lea nem köti Badumir orrára, meg aztán a másik amúgy sem látja. Mindenesetre nem hasít bele akkorát a férfibe, hogy dőljön a vére, éppen csak a bőrét karistolja. Noha az érzés bizonyára nem túl kellemes. Ehhez a művelethez ledobja a nagykabátját is, úgyhogy látszik izmos, bár eléggé lesoványodott felsőteste. A (nem túl telt) kebleit takaró bőrből készült "top"-on a rávarrt apró pénzérmék csilingelnek, mintegy aláfestésül kántálásának. Zavarba ejtő, de énekhangja kellemes, a dallam pedig lágy. Mire végez Badumir hátán nem marad rúnátlan bőrfelület, a kifolyt vérével pedig még rajzol is a férfi mellkasára, arcára. Lea arca mindeközben furcsán réveteg. A végén csak biccent Krumkonak és Badumirt kipenderítik a táborból, és mindenki visszatér ahhoz, amit amúgy csinált volna: Lea kerít valami ételt Krumkonak, és magának, hiszen megígérte bátyuskájának, hogy ha végeztek Badumirral, akkor esznek. Bár lehet, hogy Krumko inkább Badumirt ette volna meg? Végülis az óriás nem túl válogatós, és amíg jól van elkészítve addig nem érdekli, hogy mit is eszik. Tulajdonképpen Lea is pont így van vele, bár arra még nem volt példa, hogy embert ettek volna. Vagy elfet, vagy tündért. De orkot sem. Vagy legalábbis Lea nem tud róla..*
//reggel//
*Majdnem ugyanolyan álmos reggel ez, mint a többi, leszámítva azt, hogy már igen korán elkezdik a rámolást. Már ami a tábor bontást illeti, Lea mondjuk már este elcsomagolt minden olyat, amit lehetett. Úgyhogy csak fel kell rámolni egy szekérre, felnyergelni a lovát, a hátára ülni és menni.
Fázósan ül a fekete-fehér foltos kanca nyergében. Az állat sokkal vidámabban szedi a lábait, mint pár napja, hiába neki is jót tett a pihenés meg a békés legelészés. Lea élvezettel túr bele a fekete-fehér, dús sörénybe. Szereti a jószág bozontos sörényét és farkát, meg viccesnek találja a bokáinál is a hosszúra nőtt, bozontos szőrt. Összességében különleges állat - meg elég feltűnő is, de lóháton kevesen lopakodnak -, még az egyik utolsó portyájukon került a törzshöz, és így Leához. Mert akarta, hogy az övé legyen. Szereti. Névadásnál mondjuk meglehetősen fantáziátlan volt, mert a Kanca nevet adta neki. Besorol végül a Kagan kiosztotta helyre, bár nem szereti túlzottan a egyhangúságot és jobbszeret előrenyargalni, vagy lemaradni ha épp azt hozza kedve. Majd ha elmúlik Kagan reggeli - és indulás körüli - morcossága, akkor lehet, hogy megkísérli majd valahogy feldobni az út unalmát.*
1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-27 23:31:53
Üzenet elküldve: 2014-01-27 23:31:53
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor//
//este//
*Kramlaf ügye letudva.*
- Xomorr! Segíts Elenyelnek, intézzétek a fickót. *neki nincs érkezése minden ilyesmivel foglalkozni, azért vannak a többiek; így is sokan csak a lábukat lógatják.*
- Nem tudom. Ezek a városiak nagyon furcsák. *válaszol Elenyelnek vállvonogatás közben.*
*Ugyanilyen tartalmú választ kénytelen adni Valian de Bravadorénak is.*
- Úgy tűnik, itt igen sok a baromorca. *helyesel, majd szemügyre veszi a sötételfet.*
- Fekete elf. *csak ennyit tud mondani, mert Waldra odaér, és a rokon elsőbbséget élvez.*
- Jó hír, testvér...de az utóvédnek még mindig nincs nyoma. *morogja, majd bemutatja az új delikvenseket.*
- Egy újabb botor.
*néhány mondatban, itt-ott röhögve elmeséli, mik történtek az elmúlt időszakban, kivéve a megbízás dolgát.*
- Kerítsd elő Harathot, Valiant...ja, ő itt van... Hrothgaart, Salanelt. Beszédem van veletek! *csak most néz meg alaposabban a sötételfet.*
- Ványadt egy figura. Mi a fenét akar itt?! Á, nem érdekel, kössétek meg, majd reggel foglalkozom vele! Xomorr figyelje őket alaposan. *ezzel ott is hagyja a társulatot.*
- Isu... miért vagy még ébren? *mosolyog a hozzájuk lépő lányra.*
- Holnap korán indulunk és hosszú lesz az út - nem állunk meg, míg át nem kelünk a folyón! *nem tud a sötétben történtekről, így a törzsnek nem kell miskárolást végeznie egy félvér tagján sem.*
//reggel//
*Kipihenten ébred, és komótosan beöltözik utazó és harci-ruházatba. Ezúttal kihagyta az éjszakai ungibungit, így se nem fáradt, se nem kisimult.*
- Thargodarok! Tábort lebontani, indulásra felkészülni! A foglyok a szekerek után jönnek, mindegyiket őr vigyázza! *adja ki a parancsokat, aztán körbepillant, látja e az 5 delikvenst.*
- Waldran, Salanel, Harath, Hrothgaar, Valian, ide! *inti magához őket, ha előkerülnek. Röviden beavatja mindegyiket a küldetés lényegébe, és mindenbe, amit tud.*
- Először ezeket, majd ezt... *mutogatja a képeket, majd a maradék kettőt is megszemléli.*
- Ezeket hagyjuk. Vegyetek hálót és fegyvereket is, itt a pénz rá. Kérdés van? *ha van, azokat megválaszolja, ugyanis ez egy fontos kérdés.*
- Lea, Cessa, Isurii! Maradjatok a karaván közepén! *utasítja a három nőt.*
- Xomorr, Kell, hátvédbe! Krumkó, Akheel, Rolkó, Elenyel a szélekre! Dharren, velem az elejére! *ezzel a karaván őrizete is megvan. A többiek a szekerek mellett és között haladnak majd, amolyan belső védelmi vonalként - már aki harcra kész és képes.*
- Irány dél! El a Város mellett, a folyó felé!
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.27 23:34:12
//este//
*Kramlaf ügye letudva.*
- Xomorr! Segíts Elenyelnek, intézzétek a fickót. *neki nincs érkezése minden ilyesmivel foglalkozni, azért vannak a többiek; így is sokan csak a lábukat lógatják.*
- Nem tudom. Ezek a városiak nagyon furcsák. *válaszol Elenyelnek vállvonogatás közben.*
*Ugyanilyen tartalmú választ kénytelen adni Valian de Bravadorénak is.*
- Úgy tűnik, itt igen sok a baromorca. *helyesel, majd szemügyre veszi a sötételfet.*
- Fekete elf. *csak ennyit tud mondani, mert Waldra odaér, és a rokon elsőbbséget élvez.*
- Jó hír, testvér...de az utóvédnek még mindig nincs nyoma. *morogja, majd bemutatja az új delikvenseket.*
- Egy újabb botor.
*néhány mondatban, itt-ott röhögve elmeséli, mik történtek az elmúlt időszakban, kivéve a megbízás dolgát.*
- Kerítsd elő Harathot, Valiant...ja, ő itt van... Hrothgaart, Salanelt. Beszédem van veletek! *csak most néz meg alaposabban a sötételfet.*
- Ványadt egy figura. Mi a fenét akar itt?! Á, nem érdekel, kössétek meg, majd reggel foglalkozom vele! Xomorr figyelje őket alaposan. *ezzel ott is hagyja a társulatot.*
- Isu... miért vagy még ébren? *mosolyog a hozzájuk lépő lányra.*
- Holnap korán indulunk és hosszú lesz az út - nem állunk meg, míg át nem kelünk a folyón! *nem tud a sötétben történtekről, így a törzsnek nem kell miskárolást végeznie egy félvér tagján sem.*
//reggel//
*Kipihenten ébred, és komótosan beöltözik utazó és harci-ruházatba. Ezúttal kihagyta az éjszakai ungibungit, így se nem fáradt, se nem kisimult.*
- Thargodarok! Tábort lebontani, indulásra felkészülni! A foglyok a szekerek után jönnek, mindegyiket őr vigyázza! *adja ki a parancsokat, aztán körbepillant, látja e az 5 delikvenst.*
- Waldran, Salanel, Harath, Hrothgaar, Valian, ide! *inti magához őket, ha előkerülnek. Röviden beavatja mindegyiket a küldetés lényegébe, és mindenbe, amit tud.*
- Először ezeket, majd ezt... *mutogatja a képeket, majd a maradék kettőt is megszemléli.*
- Ezeket hagyjuk. Vegyetek hálót és fegyvereket is, itt a pénz rá. Kérdés van? *ha van, azokat megválaszolja, ugyanis ez egy fontos kérdés.*
- Lea, Cessa, Isurii! Maradjatok a karaván közepén! *utasítja a három nőt.*
- Xomorr, Kell, hátvédbe! Krumkó, Akheel, Rolkó, Elenyel a szélekre! Dharren, velem az elejére! *ezzel a karaván őrizete is megvan. A többiek a szekerek mellett és között haladnak majd, amolyan belső védelmi vonalként - már aki harcra kész és képes.*
- Irány dél! El a Város mellett, a folyó felé!
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.27 23:34:12
1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-27 21:53:42
Üzenet elküldve: 2014-01-27 21:53:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Nem félek Hrothgaar, csak az én türelmem is véges, a bátyámé még inkább. De ne érts félre, ezért még nem foglak most itt hagyni, minden szó nélkül. De hogy évekig nem fogok rád várni a szép szakálladért, az biztos.
* Kacsint rá, még nyelvet is ölt. A butykost pedig meghúzza. *
- Ha úgy vesszük, én is egyedül vagyok. Gramorn a bátyám, de nem vér szerinti. Nem ismertem sem anyámat, sem apámat, egyetlen felmenőmet sem. Semmit nem tudok a családomról. Sőt, a fajtám történetéről is csak annyit tudok, amit a könyvtárban találtam és elolvastam. Az pedig nem volt sok, szerintem.
- Na de, nem fogok azért minden nap kijárni ide hozzátok. A Pegazusig kell csak eljönnie valakinek a listával, leadhatjátok a csaposnak. Sűrűn megfordulok arra, a többit én intézem egy ideig veletek, mert Gramorn bő egy hétig nem lesz itthon.
* Arról persze nem tud, hogy a törzs máris költözni készül és a holnapi nappal tovább állnak. *
* Kacsint rá, még nyelvet is ölt. A butykost pedig meghúzza. *
- Ha úgy vesszük, én is egyedül vagyok. Gramorn a bátyám, de nem vér szerinti. Nem ismertem sem anyámat, sem apámat, egyetlen felmenőmet sem. Semmit nem tudok a családomról. Sőt, a fajtám történetéről is csak annyit tudok, amit a könyvtárban találtam és elolvastam. Az pedig nem volt sok, szerintem.
- Na de, nem fogok azért minden nap kijárni ide hozzátok. A Pegazusig kell csak eljönnie valakinek a listával, leadhatjátok a csaposnak. Sűrűn megfordulok arra, a többit én intézem egy ideig veletek, mert Gramorn bő egy hétig nem lesz itthon.
* Arról persze nem tud, hogy a törzs máris költözni készül és a holnapi nappal tovább állnak. *
1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-27 19:19:55
Üzenet elküldve: 2014-01-27 19:19:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor//
*Szerencsére nem kell sokat nézelődnie, az unokatestvére csakhamar felbukkan. Elégedetten, de fáradtan elmosolyodik és kezét nyújtva köszönti az érkező törzsfőnököt. Rég látta és jó tudni, hogy minden rendben zajlott. Vagyis... csak annyit tud, hogy a tábor még a helyén van és a társai is épségben vannak. Ez pedig nem kevesebb, mint amit előzetesen remélt.*
- Remek híreim vannak. *Mondja rögvest, hogy ne csigázza a rokont, hiszen amaz valószínűleg nagyon kíváncsi arra, hogy milyen eredményt hozott a felderítésük. Az eredmény pedig az, hogy nincsen eredmény: vagyis nem lelkek üldözőik nyomára és a jelek hiánya nagy megnyugvást hozhat a törzsnek.*
- Úgy tűnik, leráztuk őket. *Gyorsan meg is osztja a felderítés során született következtetésüket. Még szerencse, hogy ilyen tömör, mert nem is lenne lehetősége többet mondani. Nyomban érkezik Valian, meg még legalább ketten, akik maguknak követelik Kagan figyelmét. Most, hogy Waldran szétnéz, elég nagy sürgés-forgást lát. Eddig is látta ugyan, de a törzsfőt keresve nem tulajdonított neki túlzott jelentőséget.*
- Mi folyik itt? *Érdeklődik, a környéket pásztázva. Nem egy új arcot is felfedez, s csak reménykedni tud benne, hogy a törzs új rabszolgáit látja. Épp a minap gondolkodtak rajta útközben, hogy nem ártana néhány új példányt beszerezniük. Úgy tűnik, hogy Kagan és a banda nem vesztegette az idejét, máris elfogtak néhány ígéretes egyedet.*
*Szerencsére nem kell sokat nézelődnie, az unokatestvére csakhamar felbukkan. Elégedetten, de fáradtan elmosolyodik és kezét nyújtva köszönti az érkező törzsfőnököt. Rég látta és jó tudni, hogy minden rendben zajlott. Vagyis... csak annyit tud, hogy a tábor még a helyén van és a társai is épségben vannak. Ez pedig nem kevesebb, mint amit előzetesen remélt.*
- Remek híreim vannak. *Mondja rögvest, hogy ne csigázza a rokont, hiszen amaz valószínűleg nagyon kíváncsi arra, hogy milyen eredményt hozott a felderítésük. Az eredmény pedig az, hogy nincsen eredmény: vagyis nem lelkek üldözőik nyomára és a jelek hiánya nagy megnyugvást hozhat a törzsnek.*
- Úgy tűnik, leráztuk őket. *Gyorsan meg is osztja a felderítés során született következtetésüket. Még szerencse, hogy ilyen tömör, mert nem is lenne lehetősége többet mondani. Nyomban érkezik Valian, meg még legalább ketten, akik maguknak követelik Kagan figyelmét. Most, hogy Waldran szétnéz, elég nagy sürgés-forgást lát. Eddig is látta ugyan, de a törzsfőt keresve nem tulajdonított neki túlzott jelentőséget.*
- Mi folyik itt? *Érdeklődik, a környéket pásztázva. Nem egy új arcot is felfedez, s csak reménykedni tud benne, hogy a törzs új rabszolgáit látja. Épp a minap gondolkodtak rajta útközben, hogy nem ártana néhány új példányt beszerezniük. Úgy tűnik, hogy Kagan és a banda nem vesztegette az idejét, máris elfogtak néhány ígéretes egyedet.*
1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-27 19:17:45
Üzenet elküldve: 2014-01-27 19:17:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar tábor //
-Békét hozzuk északról. *Suttogja biztatón még csókja előtt.
Maga sem érti igazán mi lelte, mi ez a szokatlan kezdeményezőkészség, tettlegesség és bátorság. A lovak gyűrűjében, hátasaik takarásában kis meghitt körben találják magukat. A távollét fokozta vágy, az öröm és boldogság robban szét, ahogy az ingerek cikáznak a lány közelségére. Úgy kapaszkodik Isu vékony derekába, s vonja magához, és tapad ajkával másikéra, mintha attól függne minden, kap -e levegőt, éltető nedüt. Bizsergető érzés fut végig hátán és éri el végtagjait és okoz elgyengülést. Mégis sziklaként áll, mert erőt ad a szenvedély, mi köztük vibrál.
Aztán egyszer csak véget ér. A zúgó folyó elmosta az akadályt, most mégis elterül, ahogy a síkra ér. Ekképp ül el a régóta várt alkalom csodája, és költözik vissza a mindennapok komorsága, hasonlatosan a kék szempárhoz.
Némán áll, kissé értetlenül, fejbe kólintva. Egyrészt ajkuk összeforrásának varázsától, másrészt a szavak és legfőképp Isu tettétől. És most először félelmet érez. Nem titkuk miatt, vagy hogy kitudódik, de amiért nem ismeri ki magát rajta, mi lelte hirtelen, és miért hátrál el.
A meleg kis kacsó kicsúszik kezéből, ahogy távolodik. De ő nem lép utána, nem zárja bilincsbe, pedig tehetné. Más barbár férfi bizonyára így is cselekedne, de ő más. Ezt mindenki felismerte már. Kételyek merülnek fel benne fajtája kapcsán, hogy nem lenne elég jó neki, vagy bátyja vasmarkos börtöne nem engedi, vagy ki tudja? És csak nézi, ahogy a kecses hóhajú alak visszaindul a tűz körébe. S ő, ő ottmarad a lovak között, lovászfiúként, még mindig kipirosodott arccal, ajkain az édes csók ízével, mégis pofára esve.*
~Átkos vagyok. Átokfajzat.~
*Ró mindent saját számlájára, és hosszasan néz még vágyai netovábbja után, ha rálátása nyílik a tűz körére, úgy ott is. Csak jó idő múltán ocsúdik, tér vissza belé az élet, s immár gondterheltebben, mint valaha, de munkához lát, hogy mielőbb a jótékony álommal fedje el a lelkében, elméjében dúló háborút.*
-Békét hozzuk északról. *Suttogja biztatón még csókja előtt.
Maga sem érti igazán mi lelte, mi ez a szokatlan kezdeményezőkészség, tettlegesség és bátorság. A lovak gyűrűjében, hátasaik takarásában kis meghitt körben találják magukat. A távollét fokozta vágy, az öröm és boldogság robban szét, ahogy az ingerek cikáznak a lány közelségére. Úgy kapaszkodik Isu vékony derekába, s vonja magához, és tapad ajkával másikéra, mintha attól függne minden, kap -e levegőt, éltető nedüt. Bizsergető érzés fut végig hátán és éri el végtagjait és okoz elgyengülést. Mégis sziklaként áll, mert erőt ad a szenvedély, mi köztük vibrál.
Aztán egyszer csak véget ér. A zúgó folyó elmosta az akadályt, most mégis elterül, ahogy a síkra ér. Ekképp ül el a régóta várt alkalom csodája, és költözik vissza a mindennapok komorsága, hasonlatosan a kék szempárhoz.
Némán áll, kissé értetlenül, fejbe kólintva. Egyrészt ajkuk összeforrásának varázsától, másrészt a szavak és legfőképp Isu tettétől. És most először félelmet érez. Nem titkuk miatt, vagy hogy kitudódik, de amiért nem ismeri ki magát rajta, mi lelte hirtelen, és miért hátrál el.
A meleg kis kacsó kicsúszik kezéből, ahogy távolodik. De ő nem lép utána, nem zárja bilincsbe, pedig tehetné. Más barbár férfi bizonyára így is cselekedne, de ő más. Ezt mindenki felismerte már. Kételyek merülnek fel benne fajtája kapcsán, hogy nem lenne elég jó neki, vagy bátyja vasmarkos börtöne nem engedi, vagy ki tudja? És csak nézi, ahogy a kecses hóhajú alak visszaindul a tűz körébe. S ő, ő ottmarad a lovak között, lovászfiúként, még mindig kipirosodott arccal, ajkain az édes csók ízével, mégis pofára esve.*
~Átkos vagyok. Átokfajzat.~
*Ró mindent saját számlájára, és hosszasan néz még vágyai netovábbja után, ha rálátása nyílik a tűz körére, úgy ott is. Csak jó idő múltán ocsúdik, tér vissza belé az élet, s immár gondterheltebben, mint valaha, de munkához lát, hogy mielőbb a jótékony álommal fedje el a lelkében, elméjében dúló háborút.*
1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-27 18:58:16
Üzenet elküldve: 2014-01-27 18:58:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar tábor //
*Kulacs víz. Ez is több, mint a semmi, nede? Fordulhat meg a fejekben, de nem az őriáséban. Szelíd, jóakartú böhöm ő, és hajlamos elsiklani néhány grimasz felett is akár, ha olyan a kedve. Máskor azonban akár dühöngeni is képes ilyesmiért, és épp ezért kiszámíthatatlan, óvatosságra int pusztán termete is. A kulacs így gazdát cserél, majd visszakerül és ő merő jóindulatból még el is vigyorintja magát. Persze csak miután megfosztotta bökőitől a szurkosképűt. Mert azért naiv, de nem oly ostoba, hogy belesétáljon egyenest egy alattomos támadásba.
A tábortűz körében lelnek rá Kaganra, és a kisebbik fej, vagyis a tündér előadja a történteket. Más fejében talán átfutna a gondolat, hogy nem minden erdőből ágrólszakadt kémleli az ő táborukat, meglehet csak nagy az átmenő forgalom a vak véletlenek egybeesésének köszönhetően, de Rolkó ilyenekkel nem terheli amúgy is gondterhelt elméjét. De a szavakra azért reflektál a maga módján.*
-Bokorharcos. *Bólint, hogy majd leesik hatalmas busa feje nyakáról, majd az elkobzott fegyvereket is felmutatja vezérének. Újabb fogása van hát, és irtó büszke magára. Megcsodálja közben a csuklyátlanított üstököt, és furcsa bőrszínt, kissé meggyötört tartást, a mélységit. Miután a füstös meglehetős nyugalommal viseltetik, és szóra sem nyitja száját kéretlenül, tiszteletlenül, ő maga óriás bátyuskáját keresi fejét forgatva. Hangját már hallotta, termetéből kifolyólag pedig bízik benne hamar megleli majd. Viszont megüti fülét egy szó.*
-He?! *Méltatlankodó hanghordozással tör fel belőle. *Ütődött? *Kéri ki magának szúrós szemmel pislogva az időközben földre szállt angyal, vagyis szárnyast méricskélve. Kicsit félreértette no, megesik a legjobbakkal is.*
*Kulacs víz. Ez is több, mint a semmi, nede? Fordulhat meg a fejekben, de nem az őriáséban. Szelíd, jóakartú böhöm ő, és hajlamos elsiklani néhány grimasz felett is akár, ha olyan a kedve. Máskor azonban akár dühöngeni is képes ilyesmiért, és épp ezért kiszámíthatatlan, óvatosságra int pusztán termete is. A kulacs így gazdát cserél, majd visszakerül és ő merő jóindulatból még el is vigyorintja magát. Persze csak miután megfosztotta bökőitől a szurkosképűt. Mert azért naiv, de nem oly ostoba, hogy belesétáljon egyenest egy alattomos támadásba.
A tábortűz körében lelnek rá Kaganra, és a kisebbik fej, vagyis a tündér előadja a történteket. Más fejében talán átfutna a gondolat, hogy nem minden erdőből ágrólszakadt kémleli az ő táborukat, meglehet csak nagy az átmenő forgalom a vak véletlenek egybeesésének köszönhetően, de Rolkó ilyenekkel nem terheli amúgy is gondterhelt elméjét. De a szavakra azért reflektál a maga módján.*
-Bokorharcos. *Bólint, hogy majd leesik hatalmas busa feje nyakáról, majd az elkobzott fegyvereket is felmutatja vezérének. Újabb fogása van hát, és irtó büszke magára. Megcsodálja közben a csuklyátlanított üstököt, és furcsa bőrszínt, kissé meggyötört tartást, a mélységit. Miután a füstös meglehetős nyugalommal viseltetik, és szóra sem nyitja száját kéretlenül, tiszteletlenül, ő maga óriás bátyuskáját keresi fejét forgatva. Hangját már hallotta, termetéből kifolyólag pedig bízik benne hamar megleli majd. Viszont megüti fülét egy szó.*
-He?! *Méltatlankodó hanghordozással tör fel belőle. *Ütődött? *Kéri ki magának szúrós szemmel pislogva az időközben földre szállt angyal, vagyis szárnyast méricskélve. Kicsit félreértette no, megesik a legjobbakkal is.*
1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-27 17:14:13
Üzenet elküldve: 2014-01-27 17:14:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*A kitaposott követi, talán kereskedelmi útvonal lehet, nem tudja, de az biztos, hogy sokkal biztonságosabb, mintha letérne a kijelölt ösvényről. Az ilyen utak általában egy másik városba vagy faluba vezetnek. Így elméletileg könnyű dolga van, könnyebb is, mint eltévedni egy hatalmas erdőben vagy mezőn.*
1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-27 16:02:59
Üzenet elküldve: 2014-01-27 16:02:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar tábor //
*Még lenne lehetősége meglépni. Mindig van. De nem tud mozdulni, s vélhetőleg nem is akar.
Az új ingerek szinte kisütik receptorait, új élmény teljesen leblokkolja agyát és képtelen gondolkozni, lépni, ellenállni.
Mellkasa egész elnehezedik, egész estét forróság önti el.
Először bátortalanul ízlelgetik a harcos csókját. Lábai megremegnek, így kezeit inkább Harath nyaka köré fonja, hogy megkapaszkodhasson erős vállaiban és támaszra leljen.
A kezdeti bizonytalanság és félsz gátját leírhatatlan, elemi erővel szakítja át az elfojtott vágyak árja. Felszabadult szenvedéllyel viszonozza hát a csókot a lány. Ujjai sietve túrják le a férfi fejéről a csuklyát, teste szeretetéhesen simul, avagy már inkább feszül a másikhoz, de egy pillanat csupán az egész. Egy tünékeny illúzió, mely épp szertefoszlani készül, ahogy ajkaik elszakadnak egymástól.
Lélektükreinek kék ege kitisztul, ahogy csendesedik a vihar.*
-Nem tudhatják meg!
*Súgja a szavakat, s szívesen meg is pecsételné kettejük kis titkát egy újabb csókkal, de fél.
Kivételesen nem testvére hatalma, tekintélye és ereje az, mi megrettenti, hanem saját gyengesége. Így is túlontúl elragadtatta magát. Ezt nem engedheti meg magának. Soha többet.
Lassan elhátrál a hazatérő harcostól, egy utolsó pillantást vet még rá, ám ha nem tartja fel tovább, akkor az ezüsthajú visszahúzódik a tűzhely melegéhez és a többi törzstaghoz. Helye a központi sátorban van, bátyja mellett.*
*Még lenne lehetősége meglépni. Mindig van. De nem tud mozdulni, s vélhetőleg nem is akar.
Az új ingerek szinte kisütik receptorait, új élmény teljesen leblokkolja agyát és képtelen gondolkozni, lépni, ellenállni.
Mellkasa egész elnehezedik, egész estét forróság önti el.
Először bátortalanul ízlelgetik a harcos csókját. Lábai megremegnek, így kezeit inkább Harath nyaka köré fonja, hogy megkapaszkodhasson erős vállaiban és támaszra leljen.
A kezdeti bizonytalanság és félsz gátját leírhatatlan, elemi erővel szakítja át az elfojtott vágyak árja. Felszabadult szenvedéllyel viszonozza hát a csókot a lány. Ujjai sietve túrják le a férfi fejéről a csuklyát, teste szeretetéhesen simul, avagy már inkább feszül a másikhoz, de egy pillanat csupán az egész. Egy tünékeny illúzió, mely épp szertefoszlani készül, ahogy ajkaik elszakadnak egymástól.
Lélektükreinek kék ege kitisztul, ahogy csendesedik a vihar.*
-Nem tudhatják meg!
*Súgja a szavakat, s szívesen meg is pecsételné kettejük kis titkát egy újabb csókkal, de fél.
Kivételesen nem testvére hatalma, tekintélye és ereje az, mi megrettenti, hanem saját gyengesége. Így is túlontúl elragadtatta magát. Ezt nem engedheti meg magának. Soha többet.
Lassan elhátrál a hazatérő harcostól, egy utolsó pillantást vet még rá, ám ha nem tartja fel tovább, akkor az ezüsthajú visszahúzódik a tűzhely melegéhez és a többi törzstaghoz. Helye a központi sátorban van, bátyja mellett.*
1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-27 09:18:16
Üzenet elküldve: 2014-01-27 09:18:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Thargodar tábor //
*A táboron való keresztülvágás közben gyanúsan méregeti a fickót.*
~ Minket minden ütődött erdőjáró megtalál? ~
*Úgy fest hogy magukhoz vonzzák őket. Először az a vadász srác, aztán a Badumir gyerek, az ork, a földön fekvő ürge.*
~ Te meg ki az anyám vagy? ~
*Pillant a földön fekvő Kramlaf felé. Aztán visszatér eredeti gondolatmenetéhez.*
~ Most meg itt a vakond ~
-Egy bokorból szedtük ki az ürgét. A tábort figyelte.*Mondja Kagannak, miközben elegánsan leereszkedik Rolko válláról pár kecses szárnycsapással.*
- Két tőr volt nála.*Biccent az óriásnál lévő fegyverekre.*
-Azt mondja keres valamit.*Legalábbis neki ezt mondta a fickó. " Keresgéltem ", vagy mi a szösz.*
-Te, főnök.* Reppen közelebb Kaganhoz.*
-Ide vonzzuk az összes ütődöttet a környékről.*Arca kissé elkomorodik, s mogorva pillantást vet mind a kifektetett Kramlafra, Ugugra, a távolban metélt Badumirra, majd a sötételfre*
-És fogalmam sincs hány nyüzsög még odakint.
*A táboron való keresztülvágás közben gyanúsan méregeti a fickót.*
~ Minket minden ütődött erdőjáró megtalál? ~
*Úgy fest hogy magukhoz vonzzák őket. Először az a vadász srác, aztán a Badumir gyerek, az ork, a földön fekvő ürge.*
~ Te meg ki az anyám vagy? ~
*Pillant a földön fekvő Kramlaf felé. Aztán visszatér eredeti gondolatmenetéhez.*
~ Most meg itt a vakond ~
-Egy bokorból szedtük ki az ürgét. A tábort figyelte.*Mondja Kagannak, miközben elegánsan leereszkedik Rolko válláról pár kecses szárnycsapással.*
- Két tőr volt nála.*Biccent az óriásnál lévő fegyverekre.*
-Azt mondja keres valamit.*Legalábbis neki ezt mondta a fickó. " Keresgéltem ", vagy mi a szösz.*
-Te, főnök.* Reppen közelebb Kaganhoz.*
-Ide vonzzuk az összes ütődöttet a környékről.*Arca kissé elkomorodik, s mogorva pillantást vet mind a kifektetett Kramlafra, Ugugra, a távolban metélt Badumirra, majd a sötételfre*
-És fogalmam sincs hány nyüzsög még odakint.
1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-27 07:42:21
Üzenet elküldve: 2014-01-27 07:42:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar tábor//
- Az egyik büdös, a másik ütődött, a harmadik meg nagy pofájú. Vezérem más vendégeink is lesznek?
*Kérdezi fejcsóválva és vigyorogva. Nem egy izmos alkat ő, így nem kapja a vállára az ernyedt testet. Az úgy is ájult a jelek és a közvélekedés szerint. Ráadásul a fű is friss, nyirkos, csúszós. Elég Kramlaf bokáit megragadni és maga után vonszolni a foglyok szállására. Az aktuális őrnek már messziről odakiáltja:*
- Segíts már egy kicsit! Ez a bolond többet nyom, mint én sodronyvértben. Kagan utasítására kötözzétek a zöld orkpatkány mellé. Együtt fog menetelni velünk a déli szállásra.
*Na igen, a déli tábor. Minden törzsnek van nyári szállása, amiről beavatatlanoknak elég annyit tudni, hogy jó messze esik gyalog és megkötözve egy szekér vagy egy ló farka mögé kötve.*
- Nálam vannak a fegyverei. Lévén a férfi fogoly, így gondolom már nem igen fogja visszakapni őket. Azért motozzátok meg, hátha maradt egy elrejtett penge nála. Mondjuk feldugva az ülepébe. Én hozzá nem nyúlnék bottal se!
*Ha az őrizetére bízott személy átadása sikeresen megtörtént akkor ő megy és leadja a fegyvereket a megfelelő helyre, a megfelelő személynek. Az elő sem fordulhat, hogy Kramlaf fegyverhez jutva tovább ökörködjön.*
- Az egyik büdös, a másik ütődött, a harmadik meg nagy pofájú. Vezérem más vendégeink is lesznek?
*Kérdezi fejcsóválva és vigyorogva. Nem egy izmos alkat ő, így nem kapja a vállára az ernyedt testet. Az úgy is ájult a jelek és a közvélekedés szerint. Ráadásul a fű is friss, nyirkos, csúszós. Elég Kramlaf bokáit megragadni és maga után vonszolni a foglyok szállására. Az aktuális őrnek már messziről odakiáltja:*
- Segíts már egy kicsit! Ez a bolond többet nyom, mint én sodronyvértben. Kagan utasítására kötözzétek a zöld orkpatkány mellé. Együtt fog menetelni velünk a déli szállásra.
*Na igen, a déli tábor. Minden törzsnek van nyári szállása, amiről beavatatlanoknak elég annyit tudni, hogy jó messze esik gyalog és megkötözve egy szekér vagy egy ló farka mögé kötve.*
- Nálam vannak a fegyverei. Lévén a férfi fogoly, így gondolom már nem igen fogja visszakapni őket. Azért motozzátok meg, hátha maradt egy elrejtett penge nála. Mondjuk feldugva az ülepébe. Én hozzá nem nyúlnék bottal se!
*Ha az őrizetére bízott személy átadása sikeresen megtörtént akkor ő megy és leadja a fegyvereket a megfelelő helyre, a megfelelő személynek. Az elő sem fordulhat, hogy Kramlaf fegyverhez jutva tovább ökörködjön.*
1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-27 04:11:22
Üzenet elküldve: 2014-01-27 04:11:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor//
*Meglehetősen váratlanul és szokatlanul cselekszik. Korábban elképzelhetetlennek tartotta maga is, hogy emígy lépjen a tettek mezejére, bármiféle hezitálás nélkül, pusztán ösztönöktől és vágyaktól hajtva, mindennemű gondolati, tekintélyelvű megkötéstől szabadulva. Pedig csak pár nap telt el, hogy búcsút intett, s északra vágtatott, hogy a törzs békéjét őrizze, illetve az esetleges veszélyeket felderítse. De történt néhány váratlan dolog az útja során, mégpedig a testi vágy feléledése, és lelohadása éppúgy. De elmondani meglehet sosem fogja másnak, megtartja saját magának. Talán erre a jelre várt mindvégig, talán nem.
De most, most nem szalasztja el, ha már ilyen szépen földbe gyökereztek a lány lábai. Most készen áll, és talán, ha elég erős, véghez is viszi majd. Gondolatok most nem állítják meg, aggályok nem lepik el, és fullasztják, mint korábban. Most, hogy vágyai céltáblája kacsóját övébe ereszti, s gyönyörű kéklő lélektükréhez kapcsolhatja sajátját, a világ megáll forogni.
A csillagok, a Hold, az éj és nappal, mind -mind lélegzetvételnyi szünetet tartanak az időtlen körforgásban. Szinte hallja sóhajuk. Vagy talán csak csodált múzsájának szétnyíló ajkai közül kél e számára kéjes és hívogató szellő? Hátasaik halk horkantásai mintegy szurkolásként hallik az éji sötétben. Az egész lénye olyan hívogató, oly csábító, oly édes!
A csók.
Melyet Isurii ajkairól lop, lágyan, mégis hosszú -hosszú ideig elfojtott vágyát éreztetve, legalább oly hosszan és forrón. Megtette, nincs tovább, vagyis nincs visszaút. Elgyengült és átlépett egy határt, melyet a hierarchiában nem szabadott volna, mely talán sehova sem vezet, és mégis többet ér még így is mindennél. Mert ez szívének minden dobbanása, ez minden lélegzetvétel, minden csepp víz, mi éltet ad, ezt letagadni nem akarja már soha, de soha!*
*Meglehetősen váratlanul és szokatlanul cselekszik. Korábban elképzelhetetlennek tartotta maga is, hogy emígy lépjen a tettek mezejére, bármiféle hezitálás nélkül, pusztán ösztönöktől és vágyaktól hajtva, mindennemű gondolati, tekintélyelvű megkötéstől szabadulva. Pedig csak pár nap telt el, hogy búcsút intett, s északra vágtatott, hogy a törzs békéjét őrizze, illetve az esetleges veszélyeket felderítse. De történt néhány váratlan dolog az útja során, mégpedig a testi vágy feléledése, és lelohadása éppúgy. De elmondani meglehet sosem fogja másnak, megtartja saját magának. Talán erre a jelre várt mindvégig, talán nem.
De most, most nem szalasztja el, ha már ilyen szépen földbe gyökereztek a lány lábai. Most készen áll, és talán, ha elég erős, véghez is viszi majd. Gondolatok most nem állítják meg, aggályok nem lepik el, és fullasztják, mint korábban. Most, hogy vágyai céltáblája kacsóját övébe ereszti, s gyönyörű kéklő lélektükréhez kapcsolhatja sajátját, a világ megáll forogni.
A csillagok, a Hold, az éj és nappal, mind -mind lélegzetvételnyi szünetet tartanak az időtlen körforgásban. Szinte hallja sóhajuk. Vagy talán csak csodált múzsájának szétnyíló ajkai közül kél e számára kéjes és hívogató szellő? Hátasaik halk horkantásai mintegy szurkolásként hallik az éji sötétben. Az egész lénye olyan hívogató, oly csábító, oly édes!
A csók.
Melyet Isurii ajkairól lop, lágyan, mégis hosszú -hosszú ideig elfojtott vágyát éreztetve, legalább oly hosszan és forrón. Megtette, nincs tovább, vagyis nincs visszaút. Elgyengült és átlépett egy határt, melyet a hierarchiában nem szabadott volna, mely talán sehova sem vezet, és mégis többet ér még így is mindennél. Mert ez szívének minden dobbanása, ez minden lélegzetvétel, minden csepp víz, mi éltet ad, ezt letagadni nem akarja már soha, de soha!*
1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-26 21:25:06
Üzenet elküldve: 2014-01-26 21:25:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor//
* A legszerencsétlenebb meglepetés a mai nap történései közül az, hogy az ember kulacsában víz lötyög, valamiféle méregerős lélekerősítő helyett. Az viszont mindenképp értékelendő, hogy még azelőtt megkínálják vele, mielőtt a tábortűzhöz citálnák. A hála bármiféle jele nélkül veszi át a kulacsot, amiből húz egy jókorát, majd visszaadja az óriás fiának. A friss víz megnedvesíti ajkainak töredezett, s a kortyintások után, hangja is mintha lágyabban csengene, de még így sem ígér túl sok jót. Valian kérdésére, csak egy furcsálló pillantással jutalmazza a tündért. Mégis vajon mit csinálhatott az erdőben az elmúlt hónapokban? Maga sem tudja.*
- Keresgéltem. - * legyint, mintha semmi jelentőset nem mondott volna. Nem is mondott semmi olyasmit.
Rolko vezet, a tündér mögötte marad míg egy keskeny sávon haladnak sátrak vásznai és egy szekér oldala között. Xiltyn átlép egy srégen feszülő kötelet, majd eloldalaz egy láda mellett, szemeit közben előremereszti a tűzkör felé, de az előtte haladó háta minden kitakar előle. ~ Még a napfelkeltét és elfogná előlem, ha úgy állna a dombtetőn. ~ méltatlankodik az óriás lesve. Xiltyn nem mondható magasnak, körülbelül 165 centis volt éjkorában, de azóta már jócskán meggörnyedt a háta, így még annál is alacsonyabbnak tűnik mint valójában. Végül beérnek a táncoló fények gyűrűjébe, s mikor Rolkó kilép előle, a méreg szempár egészen összeszűkül a narancssárgás fényben. Ahogy arcát is megvilágítják a lángok, a helyiek láthatják, hogy arcának piszkos szürke bőre, valami okból zöldes árnyalatban játszik ajkain, és szája körül. Mélyen ülő szemei között apró, hegyes orra meg-megemelkedik, ahogy beleszimatol a levegőbe, és ahogy tépázott csuklyáját hátrahajtja, ezüst haját is megláthatják a táborlakók, amit egy vékony bőrcsíkkal fogott össze tarkójánál lófarokba. Zubbonya igaz egykor időtálló bőrből készült, s kialakításán látszik, hogy nem volt olcsó darab, de hosszas erdei élet sok helyütt elnyűtte a remek ruhadarabot. Buggyos nadrágját csizmája szárába tűrte. Botjára támaszkodva biceg a barbár után, míg oda nem érkeznek egy termetes férfihoz, aki a tábor főnökének tűnik. Körbesandítva egyetlen sötételfet sem látott semerre. Ez nem tűnik jó jelnek, de ha hagyják beszélni, úgyis mindent el fog rendezni. Kagant figyelve elhatározza, hogy közel fog jutni a szeszeshordókhoz bármi áron, ám egyelőre csendben vár, nehogy kéretlen megszólalásával egyből elvágja az esélyeit. Egy ily primitívnek tetsző közösségben, biztos benne, hogy tiszteletalapú rendszer uralkodik. *
* A legszerencsétlenebb meglepetés a mai nap történései közül az, hogy az ember kulacsában víz lötyög, valamiféle méregerős lélekerősítő helyett. Az viszont mindenképp értékelendő, hogy még azelőtt megkínálják vele, mielőtt a tábortűzhöz citálnák. A hála bármiféle jele nélkül veszi át a kulacsot, amiből húz egy jókorát, majd visszaadja az óriás fiának. A friss víz megnedvesíti ajkainak töredezett, s a kortyintások után, hangja is mintha lágyabban csengene, de még így sem ígér túl sok jót. Valian kérdésére, csak egy furcsálló pillantással jutalmazza a tündért. Mégis vajon mit csinálhatott az erdőben az elmúlt hónapokban? Maga sem tudja.*
- Keresgéltem. - * legyint, mintha semmi jelentőset nem mondott volna. Nem is mondott semmi olyasmit.
Rolko vezet, a tündér mögötte marad míg egy keskeny sávon haladnak sátrak vásznai és egy szekér oldala között. Xiltyn átlép egy srégen feszülő kötelet, majd eloldalaz egy láda mellett, szemeit közben előremereszti a tűzkör felé, de az előtte haladó háta minden kitakar előle. ~ Még a napfelkeltét és elfogná előlem, ha úgy állna a dombtetőn. ~ méltatlankodik az óriás lesve. Xiltyn nem mondható magasnak, körülbelül 165 centis volt éjkorában, de azóta már jócskán meggörnyedt a háta, így még annál is alacsonyabbnak tűnik mint valójában. Végül beérnek a táncoló fények gyűrűjébe, s mikor Rolkó kilép előle, a méreg szempár egészen összeszűkül a narancssárgás fényben. Ahogy arcát is megvilágítják a lángok, a helyiek láthatják, hogy arcának piszkos szürke bőre, valami okból zöldes árnyalatban játszik ajkain, és szája körül. Mélyen ülő szemei között apró, hegyes orra meg-megemelkedik, ahogy beleszimatol a levegőbe, és ahogy tépázott csuklyáját hátrahajtja, ezüst haját is megláthatják a táborlakók, amit egy vékony bőrcsíkkal fogott össze tarkójánál lófarokba. Zubbonya igaz egykor időtálló bőrből készült, s kialakításán látszik, hogy nem volt olcsó darab, de hosszas erdei élet sok helyütt elnyűtte a remek ruhadarabot. Buggyos nadrágját csizmája szárába tűrte. Botjára támaszkodva biceg a barbár után, míg oda nem érkeznek egy termetes férfihoz, aki a tábor főnökének tűnik. Körbesandítva egyetlen sötételfet sem látott semerre. Ez nem tűnik jó jelnek, de ha hagyják beszélni, úgyis mindent el fog rendezni. Kagant figyelve elhatározza, hogy közel fog jutni a szeszeshordókhoz bármi áron, ám egyelőre csendben vár, nehogy kéretlen megszólalásával egyből elvágja az esélyeit. Egy ily primitívnek tetsző közösségben, biztos benne, hogy tiszteletalapú rendszer uralkodik. *
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-26 21:15:59
Üzenet elküldve: 2014-01-26 21:15:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor//
* Elenyel ütése, ahogy gondolta; eljátssza hogy leviszi a földre. ~ És most pár másodperc. ~ Gondolja magában és röhög, más nem hallhatja.
Hallja Kagan parancsokat oszt, ezek szerint nem meghal, csupán az orkkal kell menetelnie, nem nagy valami; vajon megérte? Ezt csak az idő mondhatja majd meg.
Míg lentvan érzi a fémes vért a fogai között szivárogni. ~ A fene essen bele jól pofán vágott az a lány. ~ zsémbel magában, vajon milyen messze mennek, és meg lesz e kötözve?*
* Elenyel ütése, ahogy gondolta; eljátssza hogy leviszi a földre. ~ És most pár másodperc. ~ Gondolja magában és röhög, más nem hallhatja.
Hallja Kagan parancsokat oszt, ezek szerint nem meghal, csupán az orkkal kell menetelnie, nem nagy valami; vajon megérte? Ezt csak az idő mondhatja majd meg.
Míg lentvan érzi a fémes vért a fogai között szivárogni. ~ A fene essen bele jól pofán vágott az a lány. ~ zsémbel magában, vajon milyen messze mennek, és meg lesz e kötözve?*
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-26 20:40:09
Üzenet elküldve: 2014-01-26 20:40:09
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Arthenior városa felé vágtázik aranyszín lován (palomino), nem sokkal Napjának kelte után. *
- Éirigh! Amharc síos!
* Kiáltja fel az égbe a vörös s arany égi gömb üdvözlésére. Kelj fel, nézz le ránk! Az idegen elf a város felé tart, elsőnek szálláshelyet keres majd, később pedig a templomot keresi fel. Ha most is kíséri szerencséje, nem kell egyedül gyakorolnia az igéket. Szinte felfekszik lovára, ahogy az sebes vágtával viszi egyre közelebb a városhoz. Nem is látni belőle túl sokat, csupán egy tovasuhanó aranyszín foltot s némi zöldet. *
- Nincs már messze az újabb város Aurinko, kitartás.
* Bátorítja kancáját s egyre közelebb kerül a városhoz. *
A hozzászólás írója (Shauri Sethi Ishani) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.26 20:41:55
- Éirigh! Amharc síos!
* Kiáltja fel az égbe a vörös s arany égi gömb üdvözlésére. Kelj fel, nézz le ránk! Az idegen elf a város felé tart, elsőnek szálláshelyet keres majd, később pedig a templomot keresi fel. Ha most is kíséri szerencséje, nem kell egyedül gyakorolnia az igéket. Szinte felfekszik lovára, ahogy az sebes vágtával viszi egyre közelebb a városhoz. Nem is látni belőle túl sokat, csupán egy tovasuhanó aranyszín foltot s némi zöldet. *
- Nincs már messze az újabb város Aurinko, kitartás.
* Bátorítja kancáját s egyre közelebb kerül a városhoz. *
A hozzászólás írója (Shauri Sethi Ishani) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.26 20:41:55
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-26 20:22:59
Üzenet elküldve: 2014-01-26 20:22:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor//
//még este//
*Kiadja a parancsokat és súlyos döntéseket hoz; ő is pontosan tudja, hogy főszabályként a halállal egyenlő, ha valakit pucéron, télvíz idején kidobnak az erdő mélyén, főleg, ha előtte kicsit meg is metszik, minek köszönhetően vérszaggal terhes lesz a levegő.*
~ Majd az Erdő Szelleme, vagy azok, kik ideküldték, megóvják az életét. Vagy meghal az ostoba! ~ *mereng, vagyis csak ezt tenné, mert megzavarják. Egy pillanatig elképedve néz a tapsikoló szellemi fogyatékosra, ki megzavarja; sőt, mi több, még gúnyolná is, ha Elenyel nem vágná szájon.*
*Ha és amennyiben Elenyel képes leütni a bolondot, Kagan rávigyorog a nőre, majd int, hogy takarítsák fel Kramlafot.*
- Kössétek az ork mellé, majd a déli táborban megfontolom a kérelmét! *röhög, mert előbb bizony nem fogja megtenni. Addig a szerzetesünk kutyagol.*
~ Egy évi hűségeskü, honnan jött ez a bolond?! A hűségeskü örökre szól, vagy míg meg nem töröd, nem köthető a falevelek hullásához! Városiak... ~ *mérgelődik.*
*Ha Elenyelnek nem sikerül leütni Kramlafot, akkor Kagan maga lendül előre, és fokosa tompábbik végével kínálja meg Kramlafot - arra azért vigyázva, hogy méretes dudornál, meg egy kis ájulásnál nagyobb sérülést ne okozzon neki találat esetén sem. Egyébként ugyanazok a szavai, ha legalább neki sikerül kifektetnie a fickót.*
-
*A Lombjáró Badumir dolgát rábízhatja Leandanára és "bátyóira", így ő maga Uguggal foglalkozik inkább. Egy darabig méregeti az orkot, és csak az után válaszol.*
- Bármikor megölhetünk most is, Ugug. Most velünk jössz - a déli szálláson majd döntünk a sorsodról. *ezzel ezt is letudta, int az orknak, hogy menjen vissza a helyére. Ugug most csak félig fogoly: folyamatosan figyelnek rá, de nincsenek rajta kötelek; viszont egy rossz döntés, és bőréből harci dob készül majd.*
*Az esti megbeszélésnek vége, de Kagan még nem térhet nyugovóra.*
- Waldran, itt vagyok! *int a láthatóan őt kereső rokonnak, ám azt is hamar kiszúrja, hogy Valianék egy furcsa szerzetet terelnek felé.*
~ Menten eldobom az agyam, mi van itt, törzsi naggyűlés?! ~ *dühöng, mikor látja, hogy újabb "vendég" érkezik, ezúttal egy sötételf. És az alapján, ahogy vezetik, valószínűleg őt is a gyepűn csípték meg.*
- Na ez meg ki a fene?! *mérgelődik, mert egyszerűen mozdulni sem tud már a sok érkezőtől. Pedig ő azt hitte, hogy ez egy rettenetes hírű barbár tábor.*
//még este//
*Kiadja a parancsokat és súlyos döntéseket hoz; ő is pontosan tudja, hogy főszabályként a halállal egyenlő, ha valakit pucéron, télvíz idején kidobnak az erdő mélyén, főleg, ha előtte kicsit meg is metszik, minek köszönhetően vérszaggal terhes lesz a levegő.*
~ Majd az Erdő Szelleme, vagy azok, kik ideküldték, megóvják az életét. Vagy meghal az ostoba! ~ *mereng, vagyis csak ezt tenné, mert megzavarják. Egy pillanatig elképedve néz a tapsikoló szellemi fogyatékosra, ki megzavarja; sőt, mi több, még gúnyolná is, ha Elenyel nem vágná szájon.*
*Ha és amennyiben Elenyel képes leütni a bolondot, Kagan rávigyorog a nőre, majd int, hogy takarítsák fel Kramlafot.*
- Kössétek az ork mellé, majd a déli táborban megfontolom a kérelmét! *röhög, mert előbb bizony nem fogja megtenni. Addig a szerzetesünk kutyagol.*
~ Egy évi hűségeskü, honnan jött ez a bolond?! A hűségeskü örökre szól, vagy míg meg nem töröd, nem köthető a falevelek hullásához! Városiak... ~ *mérgelődik.*
*Ha Elenyelnek nem sikerül leütni Kramlafot, akkor Kagan maga lendül előre, és fokosa tompábbik végével kínálja meg Kramlafot - arra azért vigyázva, hogy méretes dudornál, meg egy kis ájulásnál nagyobb sérülést ne okozzon neki találat esetén sem. Egyébként ugyanazok a szavai, ha legalább neki sikerül kifektetnie a fickót.*
-
*A Lombjáró Badumir dolgát rábízhatja Leandanára és "bátyóira", így ő maga Uguggal foglalkozik inkább. Egy darabig méregeti az orkot, és csak az után válaszol.*
- Bármikor megölhetünk most is, Ugug. Most velünk jössz - a déli szálláson majd döntünk a sorsodról. *ezzel ezt is letudta, int az orknak, hogy menjen vissza a helyére. Ugug most csak félig fogoly: folyamatosan figyelnek rá, de nincsenek rajta kötelek; viszont egy rossz döntés, és bőréből harci dob készül majd.*
*Az esti megbeszélésnek vége, de Kagan még nem térhet nyugovóra.*
- Waldran, itt vagyok! *int a láthatóan őt kereső rokonnak, ám azt is hamar kiszúrja, hogy Valianék egy furcsa szerzetet terelnek felé.*
~ Menten eldobom az agyam, mi van itt, törzsi naggyűlés?! ~ *dühöng, mikor látja, hogy újabb "vendég" érkezik, ezúttal egy sötételf. És az alapján, ahogy vezetik, valószínűleg őt is a gyepűn csípték meg.*
- Na ez meg ki a fene?! *mérgelődik, mert egyszerűen mozdulni sem tud már a sok érkezőtől. Pedig ő azt hitte, hogy ez egy rettenetes hírű barbár tábor.*
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-26 20:13:04
Üzenet elküldve: 2014-01-26 20:13:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar tábornál//
* Az óriások természetüknél fogva hajlamosak bizalmat táplálni idegenek iránt. Ami egyrészt egy nagyon előnyös és becsülendő tulajdonság - már amennyire morális alapon közelítünk -. Másrészt iszonyúan veszélyes is, ha katonai alapon mozgunk. Amint a fegyverek Rolkonál vannak mindjárt sokkal jobb a helyzet.*
-Ha te mondod komám.*Biccent a söételfnek. De jelenlegi óriás őrposztját egyelőre nem hagyja el.*
-Igyál.*Mondja amint a mélységihez kerül a kulacs.*
-Mond csak, mit kerestél ilyenkor az erdőben?*Kérdi, s közben a másik mögé kerülve - ha az nem kever zűrt - el is indulnak a tábor belseje felé, hogy Kagan elé vezessék.*
* Az óriások természetüknél fogva hajlamosak bizalmat táplálni idegenek iránt. Ami egyrészt egy nagyon előnyös és becsülendő tulajdonság - már amennyire morális alapon közelítünk -. Másrészt iszonyúan veszélyes is, ha katonai alapon mozgunk. Amint a fegyverek Rolkonál vannak mindjárt sokkal jobb a helyzet.*
-Ha te mondod komám.*Biccent a söételfnek. De jelenlegi óriás őrposztját egyelőre nem hagyja el.*
-Igyál.*Mondja amint a mélységihez kerül a kulacs.*
-Mond csak, mit kerestél ilyenkor az erdőben?*Kérdi, s közben a másik mögé kerülve - ha az nem kever zűrt - el is indulnak a tábor belseje felé, hogy Kagan elé vezessék.*
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-26 19:49:29
Üzenet elküldve: 2014-01-26 19:49:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor//
*Hallotta, hogy Harath beszél a lovak gyűrűjében, de szavait aligha érthette. Jobban izgult annál, minthogy kihallgassa titokban. Átfutott gondolatai közt, mennyire jó ötlet az, hogy egyből a férfi után loholt, amint megneszelte, hogy megérkeztek. Jó ötlet-e egyáltalán?
De túl sokáig nem tud ezen a kérdéskörön rágódni, mert ajkai szólásra nyílnak és köszönti a harcost.
Nem lép ugyan közelebb hozzá, de nem is mozdul el helyéről, bár jól látja, hogy a másik egyenesen felé tart, s nem úgy fest, mint aki tőle tisztes távolban megállni szándékozik.*
-Dehogy!
*Fordítja el arcát szégyenlősen, mintha takargatni próbálná az arcára kiülő mosolyt. Neki is eszébe jut a búcsú. Elvágtatott, elszaladt, mint egy kislány, s talán most is bölcsebb lenne így tenni, de alig bír mozdulni. A másik közelsége teljesen megbénítja.*
-Csiripelték a madarak, hogy erre felé vagy.
*Motyogja felpillantva a félvérre. Magától is kitalálhatta volna, hogy a lovakkal foglalatoskodik, de az az igazság, hogy idáig már nem jutott el gondolatban.*
-Igen.
*Válaszol alig hallhatón. Kékjei bizonytalanul kutakodnak a férfi lélektükreiben. Akaratereje elesett a vágyaival vívott csatában, hiszen nem mozdul, nem ellenkezik, holott jól tudja: tilosban járnak. Törékeny, puha kezeit Harath markába bújtatja, ajkai elválnak egymástól, ahogy levegőhöz próbál jutni.*
*Hallotta, hogy Harath beszél a lovak gyűrűjében, de szavait aligha érthette. Jobban izgult annál, minthogy kihallgassa titokban. Átfutott gondolatai közt, mennyire jó ötlet az, hogy egyből a férfi után loholt, amint megneszelte, hogy megérkeztek. Jó ötlet-e egyáltalán?
De túl sokáig nem tud ezen a kérdéskörön rágódni, mert ajkai szólásra nyílnak és köszönti a harcost.
Nem lép ugyan közelebb hozzá, de nem is mozdul el helyéről, bár jól látja, hogy a másik egyenesen felé tart, s nem úgy fest, mint aki tőle tisztes távolban megállni szándékozik.*
-Dehogy!
*Fordítja el arcát szégyenlősen, mintha takargatni próbálná az arcára kiülő mosolyt. Neki is eszébe jut a búcsú. Elvágtatott, elszaladt, mint egy kislány, s talán most is bölcsebb lenne így tenni, de alig bír mozdulni. A másik közelsége teljesen megbénítja.*
-Csiripelték a madarak, hogy erre felé vagy.
*Motyogja felpillantva a félvérre. Magától is kitalálhatta volna, hogy a lovakkal foglalatoskodik, de az az igazság, hogy idáig már nem jutott el gondolatban.*
-Igen.
*Válaszol alig hallhatón. Kékjei bizonytalanul kutakodnak a férfi lélektükreiben. Akaratereje elesett a vágyaival vívott csatában, hiszen nem mozdul, nem ellenkezik, holott jól tudja: tilosban járnak. Törékeny, puha kezeit Harath markába bújtatja, ajkai elválnak egymástól, ahogy levegőhöz próbál jutni.*
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-26 19:23:30
Üzenet elküldve: 2014-01-26 19:23:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor//
*Elmélyülten gondozza hátasaikat, s óhatatlanul, de egyszer csak Atsun -Isu lova- feje böködi meg karját. Valahogy a közelébe "lopózott". Vagy a jutalomfalatkák, vagy csak a legény vonzotta magához, nem tudja. Kap azért köszöntésnek egy kis paskolást, és simítást orrára. És ha már itt van, részesül a zabból is Harr tenyeréből. Közben beszél hozzá.*
-Hát gazdád merre hagytad? Tudod, reméltem láthatom visszatértemkor! *Panaszkodik kicsit. Szinte észre sem veszi a közelében lévőket, a négy, immáron öt hátas eléggé körbefogják, s takarják őt, és az ő látószögét is.*
-Nálánál szebb hegyi -pusztai virágot nem láttam még sehol. *Tör fel belőle, miközben serényen jár keze, meg nem áll.*
-De félek vajon ő, hogy érez? *Suttogja lovának, majd feláll, s körbenéz vajon kész van -e mindahány lóval. Ekkor érkezik a köszöntés, s ő biza felé pördül, de még hogy. Első gondolata, vajon meghallotta, amit itt a lovaknak mondott?*
~Valahogy állatoknak könnyebb kiönteni szívünket.~
*De rögvest a boldogság ragyogja be arcát a sötétben is, nagyot dobban szíve, ahogy meglátja a tétova mozdulatot. Hangját persze azonnal, ezer közül is felismerné, így kétsége sem volt, választottját hallja.*
-Üdv Néked is! *Lép felé legalább oly határozatlanul, ahogy Isu tette. De egyre közelebb és közelebb lépdel.*
-Felvertünk álmodból? *Érdeklődik. De reméli, a viszontlátás izgalma, reménye "zavarta" ide a lányt. Közben úgy pillog rá, mint ki nem látott még hasonlót sem, szinte felfalja szemével, befogja íriszeivel és beragyogja a boldogság fényével bennük.*
-Hogy találtál meg? *Kérdi kicsit bugyután, most már csak néhány lépés távolból. Ha tudná, nyíltan kérdezett rá a többiektől, főleg Wald jelenlétében. Nos, lehet megállna benne az ütő. Bár valamikor véget kell vetni a bizonytalanságnak, valamikor sarkukra kell álljanak, ha egyáltalán akarnak bármit is együtt. Valamikor tisztába kell tenni a dolgokat.*
-De a lényeg, hogy itt vagy. *Suttogja már egész közel hozzá. Ha nem ellenkezik, vagy húzódik el tőle, nos, kacsóját fogja meg, immár másodízben érve össze.*
~Csókod beleégett bőrömbe, szívembe.~ *Gondol a búcsújuk alkalmával kapott puszira, és üzeni lélektükreivel.*
*Elmélyülten gondozza hátasaikat, s óhatatlanul, de egyszer csak Atsun -Isu lova- feje böködi meg karját. Valahogy a közelébe "lopózott". Vagy a jutalomfalatkák, vagy csak a legény vonzotta magához, nem tudja. Kap azért köszöntésnek egy kis paskolást, és simítást orrára. És ha már itt van, részesül a zabból is Harr tenyeréből. Közben beszél hozzá.*
-Hát gazdád merre hagytad? Tudod, reméltem láthatom visszatértemkor! *Panaszkodik kicsit. Szinte észre sem veszi a közelében lévőket, a négy, immáron öt hátas eléggé körbefogják, s takarják őt, és az ő látószögét is.*
-Nálánál szebb hegyi -pusztai virágot nem láttam még sehol. *Tör fel belőle, miközben serényen jár keze, meg nem áll.*
-De félek vajon ő, hogy érez? *Suttogja lovának, majd feláll, s körbenéz vajon kész van -e mindahány lóval. Ekkor érkezik a köszöntés, s ő biza felé pördül, de még hogy. Első gondolata, vajon meghallotta, amit itt a lovaknak mondott?*
~Valahogy állatoknak könnyebb kiönteni szívünket.~
*De rögvest a boldogság ragyogja be arcát a sötétben is, nagyot dobban szíve, ahogy meglátja a tétova mozdulatot. Hangját persze azonnal, ezer közül is felismerné, így kétsége sem volt, választottját hallja.*
-Üdv Néked is! *Lép felé legalább oly határozatlanul, ahogy Isu tette. De egyre közelebb és közelebb lépdel.*
-Felvertünk álmodból? *Érdeklődik. De reméli, a viszontlátás izgalma, reménye "zavarta" ide a lányt. Közben úgy pillog rá, mint ki nem látott még hasonlót sem, szinte felfalja szemével, befogja íriszeivel és beragyogja a boldogság fényével bennük.*
-Hogy találtál meg? *Kérdi kicsit bugyután, most már csak néhány lépés távolból. Ha tudná, nyíltan kérdezett rá a többiektől, főleg Wald jelenlétében. Nos, lehet megállna benne az ütő. Bár valamikor véget kell vetni a bizonytalanságnak, valamikor sarkukra kell álljanak, ha egyáltalán akarnak bármit is együtt. Valamikor tisztába kell tenni a dolgokat.*
-De a lényeg, hogy itt vagy. *Suttogja már egész közel hozzá. Ha nem ellenkezik, vagy húzódik el tőle, nos, kacsóját fogja meg, immár másodízben érve össze.*
~Csókod beleégett bőrömbe, szívembe.~ *Gondol a búcsújuk alkalmával kapott puszira, és üzeni lélektükreivel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579