Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 203 (4041. - 4060. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4060. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-15 12:31:43
Üzenet elküldve: 2018-10-15 12:31:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Ha valamihez ért Sheni fiú, akkor, ahhoz, hogy másokat kibillentsen a lelki békéjéből, ahhoz nagyon ért. Már korábban is volt ebből problémája, de valahogy sohasem tudta teljesen átérezni. Szerinte nincs vele semmi baj és csak mások túl érzékenyek vagy kevésbé képesek alkalmazkodni. Valójában nem sok fogalma van arról, hogy mit tett és mit nem tett Lyzzel, szerinte minden dolog, amit elkövetett vele kapcsolatban, teljesen logikus és helyénvaló.
Szavai valóban kapálóznak, de csak azért, mert képtelen rendesen kifejezni magát, amikor meg sikerül, akkor talán Lyz nem figyel eléggé, hanem inkább azzal törődik, hogy jó dühös legyen szegény hegyesfülűre. Nemigen áll vagy állt jó kélda Shen előtt, hogy hogyan kell és hogyan nem kell viselkedni egy lánnyal, nővel, így csak találgatózik és reméli, hogy jól csinálja, amit csinál. Ám ezúttal úgy látszik, hogy valamit nagyon nem csinált jól, mert a tekintettől, amellyel Lyz megfordulva ránéz, megáll benne az ütő.*
- Deháténne... *csuklik el a hangja és torpan meg léptében, kezeit védekezőn a mellkasához szorítva és csak pislogni tud, mint a lőtt medve.*
- Lyzendra, sajnálom, ha úgy érzed, kibabráltam veled. *lép közelebb mégis, s ha egy sötét barlangba kellene belépnie, ami előtt tornyokba rakott dögök fekszenek, akkor se félne ennyire. Szárazat nyel és minden félelem ellenére folytatni kezdi.*
- Hidd el, sohasem akartam rosszat neked, csak a legjobbat, de az meg nem én vagyok. Én ilyen vagyok. *mutat a mellkasára.*
- Nekem még soha nem volt ilyen fontos senki és mivel még csak hírből sem ismerem ezt az érzést, így fogalmam sincs, mit kellene tennem. Ne csodálkozz, ha megfuttatlak. *próbál elmosolyodni, kevés sikerrel, de azért némi eredménnyel. Remélve, hogy legalább most sikerült értelmesen kifejeznie magát.
A kellemes lövöldözős délelőtt, a csillagfényes éjjel már csak füstbe ment terv. Legalábbis most annak tűnik és már csak abban reménykedik, hogy nem indulnak azonnal vissza Vadvédbe, hogy aztán újra napokig kerülgessék egymást a rideggé váló falak között.*
//Íjászverseny//
*Ha valamihez ért Sheni fiú, akkor, ahhoz, hogy másokat kibillentsen a lelki békéjéből, ahhoz nagyon ért. Már korábban is volt ebből problémája, de valahogy sohasem tudta teljesen átérezni. Szerinte nincs vele semmi baj és csak mások túl érzékenyek vagy kevésbé képesek alkalmazkodni. Valójában nem sok fogalma van arról, hogy mit tett és mit nem tett Lyzzel, szerinte minden dolog, amit elkövetett vele kapcsolatban, teljesen logikus és helyénvaló.
Szavai valóban kapálóznak, de csak azért, mert képtelen rendesen kifejezni magát, amikor meg sikerül, akkor talán Lyz nem figyel eléggé, hanem inkább azzal törődik, hogy jó dühös legyen szegény hegyesfülűre. Nemigen áll vagy állt jó kélda Shen előtt, hogy hogyan kell és hogyan nem kell viselkedni egy lánnyal, nővel, így csak találgatózik és reméli, hogy jól csinálja, amit csinál. Ám ezúttal úgy látszik, hogy valamit nagyon nem csinált jól, mert a tekintettől, amellyel Lyz megfordulva ránéz, megáll benne az ütő.*
- Deháténne... *csuklik el a hangja és torpan meg léptében, kezeit védekezőn a mellkasához szorítva és csak pislogni tud, mint a lőtt medve.*
- Lyzendra, sajnálom, ha úgy érzed, kibabráltam veled. *lép közelebb mégis, s ha egy sötét barlangba kellene belépnie, ami előtt tornyokba rakott dögök fekszenek, akkor se félne ennyire. Szárazat nyel és minden félelem ellenére folytatni kezdi.*
- Hidd el, sohasem akartam rosszat neked, csak a legjobbat, de az meg nem én vagyok. Én ilyen vagyok. *mutat a mellkasára.*
- Nekem még soha nem volt ilyen fontos senki és mivel még csak hírből sem ismerem ezt az érzést, így fogalmam sincs, mit kellene tennem. Ne csodálkozz, ha megfuttatlak. *próbál elmosolyodni, kevés sikerrel, de azért némi eredménnyel. Remélve, hogy legalább most sikerült értelmesen kifejeznie magát.
A kellemes lövöldözős délelőtt, a csillagfényes éjjel már csak füstbe ment terv. Legalábbis most annak tűnik és már csak abban reménykedik, hogy nem indulnak azonnal vissza Vadvédbe, hogy aztán újra napokig kerülgessék egymást a rideggé váló falak között.*
4059. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-15 08:30:22
Üzenet elküldve: 2018-10-15 08:30:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Szerencsére úgy tűnik, sikerült meggyőzniük Lyllit afelől, hogy tartson velük, ugyanis nagyon aggódott volna, ha ilyen állapotban kellett volna elválniuk szegénytől. Luni szavaira is csak bólogatni tud, nem biztonságos most egyedül menni a városba, és bár egyikük sem az a kifejezetten harcos típus, együtt talán mégis jobban tudnak vigyázni egymásra, mint külön-külön. Most, hogy ez a kérdés eldőlt, itt az ideje az újabb útitárs alaposabb megismerésének.*
- Lihanechből jöttél idáig? Gyalog? Egyedül? Akkor nem csodálom, hogy megfáztál... jó, hogy nagyobb baj nem történt! *csóválja meg kicsit a fejét, hisz bár ő maga még soha nem járt ott, azt tudja a városról, hogy nagyon messze van innen, egy ilyen fiatal lánynak pedig különösen megterhelő lehet az utazás.*
- Ó, így már érthető! *neveti el magát kissé a szénporos magyarázat hallatán* Sokat szoktál rajzolni? *érdeklődik Lylli hobbijai felől, ő maga ugyanis régebben rengeteget űzte ezt az elfoglaltságot, így örülne, ha lenne valakivel lehetősége ilyesmiről beszélgetni. A vidám merengés azonban hamar sokkal komorabbá válik.*
- A szabadban éjszakáztál? Tűz nélkül? *képed el, nem csodálva tovább, hogy a lány megfázott. Szívesen érdeklődne, vajon mi vette rá Lyllit erre, azonban nem akar tapintatlan vagy tolakodó lenni* Nem fázol? Biztos tudunk ad még egy kabátot, vagy valami melegebb holmit, ha szeretnél... *folytatja tovább aggodalmasan, Luni felé pillantva, hisz bár lehet, az ő ruhái is jók lennének Lyllinek, Luni azért magasságban közelebb áll az új ismerőshöz, ám nem mer a nevében ilyen ígéreteket tenni.*
- Ugyan, dehogy! Ez egyáltalán nem szükséges! *tiltakozik, mikor a lány ki szeretné fizetni a bort, legfőképp azért, mert ők maguk fizetség nélkül hozták el, így rosszul érezné magát, ha pénzt kérne érte, másodsorban meg kezdi megkedvelni Lyllit, és már csak ezért se szeretné megfosztani vélhetően kevés pénzétől, ha már arra se tellett neki, hogy egy fogadóban vagy hasonlóban töltse az éjszakát.*
- Tekintsd ajándéknak! *mosolyog a lányra, hogy ne aggódjon a fizetés miatt*
- Ó, mágiával? *csillan fel a szeme, miközben ismét Lunira pillant* Azt hiszem, ezzel nem vagy egyesül! *bár Lunit a mágia egy másik ága érdekli leginkább, biztos örülni fog, hogy and beszélgetőpartnere ebben a témában. Mielőtt azonban folytathatná, egy új alakot sodor feléjük a szél. Integetni kezd az új érkező felé, és kíváncsian veszi szemügyre a lányt, mikor az megáll mellettük.*
- Nem messze Artheniortól. *válaszol a lány kérdésére* Te is oda tartasz esetleg? *érdeklődik kicsit az idegen szándékai felől, mielőtt előhozakodna remek ötletével.*
*Szerencsére úgy tűnik, sikerült meggyőzniük Lyllit afelől, hogy tartson velük, ugyanis nagyon aggódott volna, ha ilyen állapotban kellett volna elválniuk szegénytől. Luni szavaira is csak bólogatni tud, nem biztonságos most egyedül menni a városba, és bár egyikük sem az a kifejezetten harcos típus, együtt talán mégis jobban tudnak vigyázni egymásra, mint külön-külön. Most, hogy ez a kérdés eldőlt, itt az ideje az újabb útitárs alaposabb megismerésének.*
- Lihanechből jöttél idáig? Gyalog? Egyedül? Akkor nem csodálom, hogy megfáztál... jó, hogy nagyobb baj nem történt! *csóválja meg kicsit a fejét, hisz bár ő maga még soha nem járt ott, azt tudja a városról, hogy nagyon messze van innen, egy ilyen fiatal lánynak pedig különösen megterhelő lehet az utazás.*
- Ó, így már érthető! *neveti el magát kissé a szénporos magyarázat hallatán* Sokat szoktál rajzolni? *érdeklődik Lylli hobbijai felől, ő maga ugyanis régebben rengeteget űzte ezt az elfoglaltságot, így örülne, ha lenne valakivel lehetősége ilyesmiről beszélgetni. A vidám merengés azonban hamar sokkal komorabbá válik.*
- A szabadban éjszakáztál? Tűz nélkül? *képed el, nem csodálva tovább, hogy a lány megfázott. Szívesen érdeklődne, vajon mi vette rá Lyllit erre, azonban nem akar tapintatlan vagy tolakodó lenni* Nem fázol? Biztos tudunk ad még egy kabátot, vagy valami melegebb holmit, ha szeretnél... *folytatja tovább aggodalmasan, Luni felé pillantva, hisz bár lehet, az ő ruhái is jók lennének Lyllinek, Luni azért magasságban közelebb áll az új ismerőshöz, ám nem mer a nevében ilyen ígéreteket tenni.*
- Ugyan, dehogy! Ez egyáltalán nem szükséges! *tiltakozik, mikor a lány ki szeretné fizetni a bort, legfőképp azért, mert ők maguk fizetség nélkül hozták el, így rosszul érezné magát, ha pénzt kérne érte, másodsorban meg kezdi megkedvelni Lyllit, és már csak ezért se szeretné megfosztani vélhetően kevés pénzétől, ha már arra se tellett neki, hogy egy fogadóban vagy hasonlóban töltse az éjszakát.*
- Tekintsd ajándéknak! *mosolyog a lányra, hogy ne aggódjon a fizetés miatt*
- Ó, mágiával? *csillan fel a szeme, miközben ismét Lunira pillant* Azt hiszem, ezzel nem vagy egyesül! *bár Lunit a mágia egy másik ága érdekli leginkább, biztos örülni fog, hogy and beszélgetőpartnere ebben a témában. Mielőtt azonban folytathatná, egy új alakot sodor feléjük a szél. Integetni kezd az új érkező felé, és kíváncsian veszi szemügyre a lányt, mikor az megáll mellettük.*
- Nem messze Artheniortól. *válaszol a lány kérdésére* Te is oda tartasz esetleg? *érdeklődik kicsit az idegen szándékai felől, mielőtt előhozakodna remek ötletével.*
4058. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-15 00:26:03
Üzenet elküldve: 2018-10-15 00:26:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Reggel//
~Hát bizony-bizony. A doktor úr még mindig nagyon tud. A bátyj tisztel és most a húg érdeklődését keltettem fel. Ezt a családot hamar az ujjam köré csavarom.~
*Ezeket a gondolatokat hangosan persze nem mondja ki. Csak játékosan a lányra mosolyog. Az azért látszik rajta, hogy örömmel tölti el, hogy sikerült a lány érdeklődését felkeltenie.*
- Tudja, a fajunknak megvannak a maguk praktikái, amikből sokat lehet tanulni. Kegyed hajára volna egy nagyszerű csodaszerem. Magam is hasonlót használok. Csillogóbbá teszi, erősebbé és egy olyan illatot kap, amitől kegyed valóban olyanná válik, mint egy virágszál. A bőrével kapcsolatban viszont, szabadna a kezét? Csak, hogy megnézzem mire volna szüksége.
*Ha a lány oda is adja a kezét, akkor meg is nézi a bőrét. Végig is simít párszor azon a karon. Közben pedig már csak azért is, hogy ne tűnjön, furának magyaráz.*
- Tudja abban a korban, amiben kegyed is van a teste sok változáson megy át és ezt néhány hölgynek igencsak kellemetlen problémákat szokott okozni ön, viszont ahogy látom igencsak szerencsés. Sokan ölni tudnának, ha természetükből adódóan ilyen volna a bőrük. Ha jól sejtem az erős nappal vigyáznia kell? Egyébként azt hiszem mogyoróolaj vagy kökényolaj lenne a legtökéletesebb.
*Mikor távozik, akkor ő csak udvariasan mosolyog. Egészen addig, míg nem fordít neki hátat a lány. Akkor ugyanis nagy szerencse, hogy nem látják egymást a bátyjal, hogy miként mérik végig szegény lányt, mert mindketten elpirulhatnának. Már ha Int-nek lenne valódi szégyenérzete.*
~Micsoda popsi. De szívesen megkapnám.~
*Aztán persze a legártatlanabb tekintettel néz a bátyjra, aki munkát ajánl neki és lehetőséget a könyvtár használatára. Meg persze pénzt. Az elf szinte ki tudna ugrani a bőréből örömében, de ezt annyira nyíltan nem mutatja.*
- Egy labor még hasznos volna nekem. Egyébként az anyagi juttatásaimmal kapcsolatban nincsenek elvárásaim. Az eddigi ajánlatod így is olyan gáláns, amit talán meg se érdemlek. Csak mert megmentettem az unokahúgod életét attól még csak egy egyszerű orvos vagyok. Nem hiszem, hogy kivételes bánásmódot érdemlek.
~Hát bizony-bizony. A doktor úr még mindig nagyon tud. A bátyj tisztel és most a húg érdeklődését keltettem fel. Ezt a családot hamar az ujjam köré csavarom.~
*Ezeket a gondolatokat hangosan persze nem mondja ki. Csak játékosan a lányra mosolyog. Az azért látszik rajta, hogy örömmel tölti el, hogy sikerült a lány érdeklődését felkeltenie.*
- Tudja, a fajunknak megvannak a maguk praktikái, amikből sokat lehet tanulni. Kegyed hajára volna egy nagyszerű csodaszerem. Magam is hasonlót használok. Csillogóbbá teszi, erősebbé és egy olyan illatot kap, amitől kegyed valóban olyanná válik, mint egy virágszál. A bőrével kapcsolatban viszont, szabadna a kezét? Csak, hogy megnézzem mire volna szüksége.
*Ha a lány oda is adja a kezét, akkor meg is nézi a bőrét. Végig is simít párszor azon a karon. Közben pedig már csak azért is, hogy ne tűnjön, furának magyaráz.*
- Tudja abban a korban, amiben kegyed is van a teste sok változáson megy át és ezt néhány hölgynek igencsak kellemetlen problémákat szokott okozni ön, viszont ahogy látom igencsak szerencsés. Sokan ölni tudnának, ha természetükből adódóan ilyen volna a bőrük. Ha jól sejtem az erős nappal vigyáznia kell? Egyébként azt hiszem mogyoróolaj vagy kökényolaj lenne a legtökéletesebb.
*Mikor távozik, akkor ő csak udvariasan mosolyog. Egészen addig, míg nem fordít neki hátat a lány. Akkor ugyanis nagy szerencse, hogy nem látják egymást a bátyjal, hogy miként mérik végig szegény lányt, mert mindketten elpirulhatnának. Már ha Int-nek lenne valódi szégyenérzete.*
~Micsoda popsi. De szívesen megkapnám.~
*Aztán persze a legártatlanabb tekintettel néz a bátyjra, aki munkát ajánl neki és lehetőséget a könyvtár használatára. Meg persze pénzt. Az elf szinte ki tudna ugrani a bőréből örömében, de ezt annyira nyíltan nem mutatja.*
- Egy labor még hasznos volna nekem. Egyébként az anyagi juttatásaimmal kapcsolatban nincsenek elvárásaim. Az eddigi ajánlatod így is olyan gáláns, amit talán meg se érdemlek. Csak mert megmentettem az unokahúgod életét attól még csak egy egyszerű orvos vagyok. Nem hiszem, hogy kivételes bánásmódot érdemlek.
4057. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-14 22:39:38
Üzenet elküldve: 2018-10-14 22:39:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
- Meg van beszélve, Intath, meg van beszélve! * Vágja rá a férfi felajánlására. Nem tudja ugyan, hogy milyen ember, és hogy mennyire bízhat meg benne, de Aleimordban bízik, és ha a férfi az ő barátja, akkor nincs oka kételkedni benne, úgyhogy megszavazza neki a bizalmat. Húga felé melegen elmosolyodik, és bólint.*
- Persze Wymni, menj csak. * Bólint mosolyogva, mert a tegnap este után nem tud nem csillogó szemekkel nézni a lányra, akkor is, ha az orvos még mindig a szobában van. De hamar visszafordul a férfihoz.*
- A testvéremmel Symnirára tervezünk menni, ha gondolod, akkor akár velünk is tarthatsz, vagy itt is maradhatsz. A szoba, amiben már aludtál, ha megfelel, akkor mostantól a tiéd. A könyvtáramba is szabad bejárást kapsz, illetve kedved szerint töltheted is, ha szükséges. De nem várhatom el, hogy ingyen add a szolgáltatásaid. * Mosolyog, bár az, hogy szállást, ételt, és hasonlókat ad, valamennyire már önmagában is ellenszolgáltatás, tudja jól, hogy ezek alap dolgok, amikből nem tudja fedezni a vélt vagy vélhető kiadásait, felszerelkezni, és hasonlók. Épp ezért szeretné anyagilag is támogatni az elfet. *
- Meg van beszélve, Intath, meg van beszélve! * Vágja rá a férfi felajánlására. Nem tudja ugyan, hogy milyen ember, és hogy mennyire bízhat meg benne, de Aleimordban bízik, és ha a férfi az ő barátja, akkor nincs oka kételkedni benne, úgyhogy megszavazza neki a bizalmat. Húga felé melegen elmosolyodik, és bólint.*
- Persze Wymni, menj csak. * Bólint mosolyogva, mert a tegnap este után nem tud nem csillogó szemekkel nézni a lányra, akkor is, ha az orvos még mindig a szobában van. De hamar visszafordul a férfihoz.*
- A testvéremmel Symnirára tervezünk menni, ha gondolod, akkor akár velünk is tarthatsz, vagy itt is maradhatsz. A szoba, amiben már aludtál, ha megfelel, akkor mostantól a tiéd. A könyvtáramba is szabad bejárást kapsz, illetve kedved szerint töltheted is, ha szükséges. De nem várhatom el, hogy ingyen add a szolgáltatásaid. * Mosolyog, bár az, hogy szállást, ételt, és hasonlókat ad, valamennyire már önmagában is ellenszolgáltatás, tudja jól, hogy ezek alap dolgok, amikből nem tudja fedezni a vélt vagy vélhető kiadásait, felszerelkezni, és hasonlók. Épp ezért szeretné anyagilag is támogatni az elfet. *
4056. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-14 20:52:19
Üzenet elküldve: 2018-10-14 20:52:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*Marella éppen megpillant három lányt. Zöld szemei azonnal felragyogtak. Észreveszi, hogy egy alacsony lány ugrálva próbál jelezni neki. Ő is megörül, hogy végre embereket lát, hiszen már napok óta egyetlen élőlányt sem látott a lován kívül. Picit gyorsít a tempón, így ügetve közelíti meg a lányokat.
Mielőtt elérti őket, lelassítja Chelt. Megpaskolja izmos nyakát, mire az állat megrázza a sörényét. Rella hosszú idő óta először nevet fel. A mindene ez a ló. Ő nevelte fel. Innen eredt ez a szoros kötelék közöttük. Semmi pénzért nem válna meg tőle, és nagyon reméli, hogy nem is lesz szükség rá a későbbiekben sem.
Megáll a három lány előtt. Leveszi a csuklyát a fejéről, így láthatóvá válik kissé fáradt, zöldben pompázó írisze. Úgy gondolja kihasználja, hogy találkozott élő emberekkel, megtudakolja, merre is van pontosan.*
- Halló! - *Mivel már régen beszélt akárkivel is a hangja a szokottnál mélyebb, így kénytelen megköszörülni a torkát.*
- Megkérdezhetem, merre vagyunk?
*Marella éppen megpillant három lányt. Zöld szemei azonnal felragyogtak. Észreveszi, hogy egy alacsony lány ugrálva próbál jelezni neki. Ő is megörül, hogy végre embereket lát, hiszen már napok óta egyetlen élőlányt sem látott a lován kívül. Picit gyorsít a tempón, így ügetve közelíti meg a lányokat.
Mielőtt elérti őket, lelassítja Chelt. Megpaskolja izmos nyakát, mire az állat megrázza a sörényét. Rella hosszú idő óta először nevet fel. A mindene ez a ló. Ő nevelte fel. Innen eredt ez a szoros kötelék közöttük. Semmi pénzért nem válna meg tőle, és nagyon reméli, hogy nem is lesz szükség rá a későbbiekben sem.
Megáll a három lány előtt. Leveszi a csuklyát a fejéről, így láthatóvá válik kissé fáradt, zöldben pompázó írisze. Úgy gondolja kihasználja, hogy találkozott élő emberekkel, megtudakolja, merre is van pontosan.*
- Halló! - *Mivel már régen beszélt akárkivel is a hangja a szokottnál mélyebb, így kénytelen megköszörülni a torkát.*
- Megkérdezhetem, merre vagyunk?
4055. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-14 19:21:08
Üzenet elküldve: 2018-10-14 19:21:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*Láthatóan megrendítik a hallottak.*
- Hát ez borzasztó…
*Annyi szomorúság van a világon. Ilyenkor restelkedik saját problémái miatt. Lau kérdésére, hogy nem idevalósi, kizökken a sajnálkozásból.*
- Hogy? Áh, deb, Lihadechből jötteb.
*Kissé időben eltolódva mindketten a fekete foltjáról kérdezik, elsőként ugyebár Lau, akinek törölgetős elfoglaltsága miatt nem ad kimerítő magyarázatot, később pedig Luni hasonló kérdést tesz fel neki, csak konkrétabbat.*
- Csak véletled.
*Szól ez Launak, miközben tiszta kendőjét piszkolja épp össze. Később aztán Luninak részletesebben felel, mert elképesztő félreértés tárul elé, egy picit fel is nevet.*
- Jaj, dehogy! Csak felrajzoltab valabit egy útjelző kőre, és… és összekedteb vele a kezeb és… biztos hozzáérteb a hoblokobhoz, bint bost is. Gyakrad előfordul veleb.
*Mosolyog kínosan.
Állapotával egészen sokat törődnek, kezdi szégyellni magát miatta, hogy ennyi gondot okoz.*
- Az éjszakát kidd töltötteb és…
*Itt egy kicsit megakad és elszontyolodik. Eszébe jut a kalandja az erdőben, szegény farkas, amint épp bekebelezik. Nem is tudja már eldönteni, hogy a kígyó mentette meg a farkastól, vagy fordítva. De sajnálni ugyebár csak az utóbbit kell.*
- … és deb volt tűzifáb…
*Gyűrögeti kezében a zsebkendőt zavartan és lehorgasztja a fejét.
A felkínált üvegre megint elkerekednek a szemei.*
- Az _egész_ palack? De… de akkor hadd fizessebb ki legalább…
*Nyúl az erszénye után. Talán egy kis bor tényleg jót jöhet, ha már ennyire kedvesen kínálják. A pénznek most még úgysincs híján. Örül, hogy mindketten elfogadják a társaságát, meg is köszöni, mert kezdte nagyon elveszettnek érezni magát a vadonban.
Nevének megismétlésére bólogat. Nem látja értelmét újra helytelenül kimondani. És ekkor válaszol céljaival kapcsolatban.*
- Szeretdék bágiával foglalkozdi. Azt goddoltab, a legdagyobb levegőbágusok itt vaddak.
*Az előkerülő lovas hozzá képest valóságos óriás. A lányok ötletére megszeppen. Egyrészt ennyi figyelemben már rég nem volt része, másrészt kellemetlen, hogy mindjárt elsőre ennyit fáradoznak érte, de mindezt felülmúlja a gondolat, hogy szinte állva elférne a ló alatt, a hátán ülve még a végén elszédülne a magastól. Egyelőre azonban nem mer szólni, csak várja, hogy mi lesz. Az újonnan érkező talán meg sem áll a kedvükért.*
*Láthatóan megrendítik a hallottak.*
- Hát ez borzasztó…
*Annyi szomorúság van a világon. Ilyenkor restelkedik saját problémái miatt. Lau kérdésére, hogy nem idevalósi, kizökken a sajnálkozásból.*
- Hogy? Áh, deb, Lihadechből jötteb.
*Kissé időben eltolódva mindketten a fekete foltjáról kérdezik, elsőként ugyebár Lau, akinek törölgetős elfoglaltsága miatt nem ad kimerítő magyarázatot, később pedig Luni hasonló kérdést tesz fel neki, csak konkrétabbat.*
- Csak véletled.
*Szól ez Launak, miközben tiszta kendőjét piszkolja épp össze. Később aztán Luninak részletesebben felel, mert elképesztő félreértés tárul elé, egy picit fel is nevet.*
- Jaj, dehogy! Csak felrajzoltab valabit egy útjelző kőre, és… és összekedteb vele a kezeb és… biztos hozzáérteb a hoblokobhoz, bint bost is. Gyakrad előfordul veleb.
*Mosolyog kínosan.
Állapotával egészen sokat törődnek, kezdi szégyellni magát miatta, hogy ennyi gondot okoz.*
- Az éjszakát kidd töltötteb és…
*Itt egy kicsit megakad és elszontyolodik. Eszébe jut a kalandja az erdőben, szegény farkas, amint épp bekebelezik. Nem is tudja már eldönteni, hogy a kígyó mentette meg a farkastól, vagy fordítva. De sajnálni ugyebár csak az utóbbit kell.*
- … és deb volt tűzifáb…
*Gyűrögeti kezében a zsebkendőt zavartan és lehorgasztja a fejét.
A felkínált üvegre megint elkerekednek a szemei.*
- Az _egész_ palack? De… de akkor hadd fizessebb ki legalább…
*Nyúl az erszénye után. Talán egy kis bor tényleg jót jöhet, ha már ennyire kedvesen kínálják. A pénznek most még úgysincs híján. Örül, hogy mindketten elfogadják a társaságát, meg is köszöni, mert kezdte nagyon elveszettnek érezni magát a vadonban.
Nevének megismétlésére bólogat. Nem látja értelmét újra helytelenül kimondani. És ekkor válaszol céljaival kapcsolatban.*
- Szeretdék bágiával foglalkozdi. Azt goddoltab, a legdagyobb levegőbágusok itt vaddak.
*Az előkerülő lovas hozzá képest valóságos óriás. A lányok ötletére megszeppen. Egyrészt ennyi figyelemben már rég nem volt része, másrészt kellemetlen, hogy mindjárt elsőre ennyit fáradoznak érte, de mindezt felülmúlja a gondolat, hogy szinte állva elférne a ló alatt, a hátán ülve még a végén elszédülne a magastól. Egyelőre azonban nem mer szólni, csak várja, hogy mi lesz. Az újonnan érkező talán meg sem áll a kedvükért.*
4054. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-14 16:36:05
Üzenet elküldve: 2018-10-14 16:36:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
* Meglepődik, hogy a másik két hölgy távozni akar, mégpedig nem is elfelé, hanem egyenesen neki a nemrég még lángoló városnak. *
~ Öngyilkossági kísérlet, ha az ember lánya nem tolvaj, orgyilkos vagy mindkettő egyszerre. ~ * húzza el ajkát, de miután bátya felszólításra sem érezte egyikük sem úgy, hogy fenekük jó helyen van a villába, Wymnter már meg se próbálja lebeszélni őket a tervükről, s csak remélni tudja, hogy megérzései tévesek és a két lányka még sokáig élvezheti az élet nyújtotta lehetőségeket. *
- Szépítőszerek? Mifélékre gondolt?- * kérdez vissza s felcsillan tekintete, soha nem használt ilyesmit, lett volna rá alkalma, csak soha nem volt hozzá affinitása, azonban a dolgok változnak s Wym eljátszik a gondolattal, hogy mégis milyen lehetne ezekkel a kencékkel. *
- Amennyiben azonban mi is hamarosan indulunk, akkor ha megbocsájtanak felmegyek kicsit felfrissíteni magam és úti ruhát ölteni. - * elsősorban Dramra pillant, aki a ház feje, így az ő engedélye a legszükségesebb a távozására. Ha megkapja akkor elköszön a hölgyektől és ringó csípővel, úri testtartással elhagyja az étkezőt. *
* Meglepődik, hogy a másik két hölgy távozni akar, mégpedig nem is elfelé, hanem egyenesen neki a nemrég még lángoló városnak. *
~ Öngyilkossági kísérlet, ha az ember lánya nem tolvaj, orgyilkos vagy mindkettő egyszerre. ~ * húzza el ajkát, de miután bátya felszólításra sem érezte egyikük sem úgy, hogy fenekük jó helyen van a villába, Wymnter már meg se próbálja lebeszélni őket a tervükről, s csak remélni tudja, hogy megérzései tévesek és a két lányka még sokáig élvezheti az élet nyújtotta lehetőségeket. *
- Szépítőszerek? Mifélékre gondolt?- * kérdez vissza s felcsillan tekintete, soha nem használt ilyesmit, lett volna rá alkalma, csak soha nem volt hozzá affinitása, azonban a dolgok változnak s Wym eljátszik a gondolattal, hogy mégis milyen lehetne ezekkel a kencékkel. *
- Amennyiben azonban mi is hamarosan indulunk, akkor ha megbocsájtanak felmegyek kicsit felfrissíteni magam és úti ruhát ölteni. - * elsősorban Dramra pillant, aki a ház feje, így az ő engedélye a legszükségesebb a távozására. Ha megkapja akkor elköszön a hölgyektől és ringó csípővel, úri testtartással elhagyja az étkezőt. *
4053. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-14 16:03:47
Üzenet elküldve: 2018-10-14 16:03:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Nem tartozik azok közé, főleg az Artheniorban történtek óta nem, aki ne lenne képes értékelni az élet apró örömeit, márpedig most nem is kicsit, hanem nagyon örül annak, hogy Lau tudott aludni, és annak is, hogy a lány boldog, amiért vele jött. Más kérdés, hogy igazából egy pillanatig sem gondolt komolyan arra, hogy magára hagyja őt, de ez szerinte megint olyan dolog, amit kimondania sem kell, mert a másik lány úgyis tudja róla.
Örömmel tölti el az is, hogy úgy tűnik innentől kezdve már hárman mennek tovább.*
- Én is örülnék neki, ha velünk tartanál. *mondja is mindezt ki mosolyogva. Pontosan tudja, hogy nem csak ő, hanem Lau is azon aggódik, hogy talán veszélyes most visszatérni Artheniorba, azonban bárhonnan is nézi, hárman mégiscsak nagyobb biztonságban vannak, mintha csak ketten mennének, még akkor is, ha szerinte éppen egyikük külsejében sincsen semmi olyasmi, ami képes lenne elijeszteni egy gyakorlott, vagy akár csak egy kezdő fosztogatót is, akit pont a lázadás tett rablóvá.
Még amiatt sem aggódik, hogy elkapnák a lánytól a náthát. Persze nem szívesen lenne beteg, de azok után, hogy nemrég még attól rettegett, hogy darabokra tépi egy dühös tömeg, mert nemesnek nézi, már biztosan nem fog egy inkább kellemetlen, mint veszélyes betegségtől félni. Ami azt illeti, nagy valószínűséggel sok minden mástól sem fog félni, amitől eddig igen.*
- Amúgy sem igazán biztonságos mostanában egyedül, főleg nem akkor, ha még beteg is vagy közben. *mondja is ki végül nagyjából azt, amire gondol.*
- Most minél többen vagyunk, annál jobb. *teszi hozzá, ezek után azonban már csak az után szólal meg, hogy Lau bemutatta őt, és ismét felajánlotta a bort, hátha segít.*
- Luninari Heiphine. *mondja a teljes nevét ő is, ha már a másik két lány is így tett korábban* de persze teljesen nyugodtan szólíthatsz Luninak. Amúgy Launak igaza van. Sokkal több bor van nálam, mint amennyire szükségünk lenne, és ki tudja mikor jutunk legközelebb olyan helyre, ahol boros teát főznek. Ha meggondolod magadat, csak szólj nyugodtan, szívesen adok egy egész palackot.
*Azt már inkább hozzá sem teszi, hogy nem is akármilyen borokról van szó, hanem igazi finomságokról, csupa olyanról, amiket egy nemes elf borospincéjéből lopott ki, miközben az igazi fosztogatókkal szembekerülve igazi fosztogatónak próbálták álcázni magukat. Mindezt már csak azért sem mondja, mert nem akarja, hogy a lány úgy érezze, hogy túlságosan is erőszakosan tukmálnának rá valamit.*
- A szénpor a homlokodon valami rituálé maradéka? Esetleg gyógyítja a náthát, ha ilyesmit kensz oda? *kíváncsiskodik inkább ehelyett, és őszintén érdeklődő arca talán meggyőzi a másik lányt arról, hogy a világért sem gúnyolódik vele, hanem teljesen komolyan gondolja a feltett kérdést.
Egy papnő lányaként látott már sok furcsa gyógymódot, és a legtöbb működött is, persze könnyen lehet, hogy pusztán azért, mert a beteget maga a hit gyógyította meg, hogy igazi orvosságot kapott. Ugyan érzi, hogy kicsit talán fura a kérdése, ennek ellenére a maga részéről semmi meglepőt nem találna abban, ha valaki tényleg szénporral igyekezne meggyógyítani a náthát.*
- Jó ötlet! *fordul aztán Lauhoz, amikor felveti, hogy kérjék meg a lován ráérősen feléjük közeledő idegent, hogy vigye el Lyllinort egy darabig, bár az igazat megvallva ő maga csak akkor veszi észre, hogy feléjük tart valaki, amikor Lau már javában integet neki.
~ Nem ártana azért kicsit jobban figyelni arra, ami előtted van! ~ figyelmezteti is magában magát azonnal, miközben ő maga is integetni kezd. Mégiscsak Artheniorba mennek, és akárhányan lesznek is végül, abban biztos, hogy majd végig ébernek kell lenniük, ez alól pedig nem lehet kivétel ő sem.*
*Nem tartozik azok közé, főleg az Artheniorban történtek óta nem, aki ne lenne képes értékelni az élet apró örömeit, márpedig most nem is kicsit, hanem nagyon örül annak, hogy Lau tudott aludni, és annak is, hogy a lány boldog, amiért vele jött. Más kérdés, hogy igazából egy pillanatig sem gondolt komolyan arra, hogy magára hagyja őt, de ez szerinte megint olyan dolog, amit kimondania sem kell, mert a másik lány úgyis tudja róla.
Örömmel tölti el az is, hogy úgy tűnik innentől kezdve már hárman mennek tovább.*
- Én is örülnék neki, ha velünk tartanál. *mondja is mindezt ki mosolyogva. Pontosan tudja, hogy nem csak ő, hanem Lau is azon aggódik, hogy talán veszélyes most visszatérni Artheniorba, azonban bárhonnan is nézi, hárman mégiscsak nagyobb biztonságban vannak, mintha csak ketten mennének, még akkor is, ha szerinte éppen egyikük külsejében sincsen semmi olyasmi, ami képes lenne elijeszteni egy gyakorlott, vagy akár csak egy kezdő fosztogatót is, akit pont a lázadás tett rablóvá.
Még amiatt sem aggódik, hogy elkapnák a lánytól a náthát. Persze nem szívesen lenne beteg, de azok után, hogy nemrég még attól rettegett, hogy darabokra tépi egy dühös tömeg, mert nemesnek nézi, már biztosan nem fog egy inkább kellemetlen, mint veszélyes betegségtől félni. Ami azt illeti, nagy valószínűséggel sok minden mástól sem fog félni, amitől eddig igen.*
- Amúgy sem igazán biztonságos mostanában egyedül, főleg nem akkor, ha még beteg is vagy közben. *mondja is ki végül nagyjából azt, amire gondol.*
- Most minél többen vagyunk, annál jobb. *teszi hozzá, ezek után azonban már csak az után szólal meg, hogy Lau bemutatta őt, és ismét felajánlotta a bort, hátha segít.*
- Luninari Heiphine. *mondja a teljes nevét ő is, ha már a másik két lány is így tett korábban* de persze teljesen nyugodtan szólíthatsz Luninak. Amúgy Launak igaza van. Sokkal több bor van nálam, mint amennyire szükségünk lenne, és ki tudja mikor jutunk legközelebb olyan helyre, ahol boros teát főznek. Ha meggondolod magadat, csak szólj nyugodtan, szívesen adok egy egész palackot.
*Azt már inkább hozzá sem teszi, hogy nem is akármilyen borokról van szó, hanem igazi finomságokról, csupa olyanról, amiket egy nemes elf borospincéjéből lopott ki, miközben az igazi fosztogatókkal szembekerülve igazi fosztogatónak próbálták álcázni magukat. Mindezt már csak azért sem mondja, mert nem akarja, hogy a lány úgy érezze, hogy túlságosan is erőszakosan tukmálnának rá valamit.*
- A szénpor a homlokodon valami rituálé maradéka? Esetleg gyógyítja a náthát, ha ilyesmit kensz oda? *kíváncsiskodik inkább ehelyett, és őszintén érdeklődő arca talán meggyőzi a másik lányt arról, hogy a világért sem gúnyolódik vele, hanem teljesen komolyan gondolja a feltett kérdést.
Egy papnő lányaként látott már sok furcsa gyógymódot, és a legtöbb működött is, persze könnyen lehet, hogy pusztán azért, mert a beteget maga a hit gyógyította meg, hogy igazi orvosságot kapott. Ugyan érzi, hogy kicsit talán fura a kérdése, ennek ellenére a maga részéről semmi meglepőt nem találna abban, ha valaki tényleg szénporral igyekezne meggyógyítani a náthát.*
- Jó ötlet! *fordul aztán Lauhoz, amikor felveti, hogy kérjék meg a lován ráérősen feléjük közeledő idegent, hogy vigye el Lyllinort egy darabig, bár az igazat megvallva ő maga csak akkor veszi észre, hogy feléjük tart valaki, amikor Lau már javában integet neki.
~ Nem ártana azért kicsit jobban figyelni arra, ami előtted van! ~ figyelmezteti is magában magát azonnal, miközben ő maga is integetni kezd. Mégiscsak Artheniorba mennek, és akárhányan lesznek is végül, abban biztos, hogy majd végig ébernek kell lenniük, ez alól pedig nem lehet kivétel ő sem.*
4052. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-14 14:32:51
Üzenet elküldve: 2018-10-14 14:32:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Reggel//
*Az ajánlatra elkerekednek a szemei. Ő a városba? Hát talán ha megvolna mindkét keze vagy ha ennél is szebben kérnék. Így viszont...*
-Sajnálom hölgyek. Kérem vigyázzanak magukra és egymásra. Luninari! Be kell tartanod. Ha valami bajod esik, akkor megharagszom.
*Mosolyog a lányra. Nem úgy néz ki, mint aki valóban meg tudna rá haragudni. És az igazság az, hogy ha történne vele valami és Int fülébe jutna, akkor a doktor úr sajnálná őt. Megkedvelte a lányt. Csak nem annyira, hogy visszamenjen vele a városba. Jobban tetszik neki ez a szép kúria a szolgálólányokkal és a kicsit soványka és sápadt, de egész csininek számító nemes lánnyal és annak egyelőre Int még nem tudja megállapítani milyen bátyjával. A kis felajánlását viszont jól fogadják. A dicséretre a szakmájával kapcsolatban csak egy szerény mosollyal fejet hajt. Pedig tudja jól, hogy ő tényleg tud. Sok kókler van a szakmában és nem csak az utcai vénasszonyokra kell gondolni, akik varangybérrel megkenegetik a hátat, tűvel megszurkálják és azt mondják, jó lesz az. Ott vannak a nemesi udvarokat körbejáró kóklerek is. Aranypornál és gwuffénak mondott disznószarnál még az is többet segít a betegen, ha Int egyszerűen ráköpne. Persze ezt majd valamikor máskor kifejti és kevésbé fellengzősen. A kapott munkaajánlatra meg egy megjátszott meglepettség és egy őszinte mosoly lesz a válasz.*
-Drameiloten úr! Megtiszteltetés lenne önöknél dolgozni. Tudják a városban nem voltam nagyon megbecsülve. Az egyszerű nép nem hisz a tudományban vagy a tapasztalatokra épülő gyógyításban. A legtöbb betegem vagy a városőrség orvosának... Öhm rossz híre miatt jött hozzám vagy azért, mert egy kuruzsló csak rontott a betegségén. Felüdülés lenne értelmes, tanult személyek társasága. És kisasszony! Bár kegyed egy lágy szellőben táncoló fehér szegfűt juttat eszembe tiszta szépségével, de ha igénybe kívánná venni szépítőszerekkel kapcsolatos ismereteimet, akkor örömmel állnék-e téren is szolgálatukra.
A hozzászólást Hengerfej (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.10.14 19:28:15, a következő indokkal:
Vesszők, illetve mondatkezdő betű mindig nagy.
*Az ajánlatra elkerekednek a szemei. Ő a városba? Hát talán ha megvolna mindkét keze vagy ha ennél is szebben kérnék. Így viszont...*
-Sajnálom hölgyek. Kérem vigyázzanak magukra és egymásra. Luninari! Be kell tartanod. Ha valami bajod esik, akkor megharagszom.
*Mosolyog a lányra. Nem úgy néz ki, mint aki valóban meg tudna rá haragudni. És az igazság az, hogy ha történne vele valami és Int fülébe jutna, akkor a doktor úr sajnálná őt. Megkedvelte a lányt. Csak nem annyira, hogy visszamenjen vele a városba. Jobban tetszik neki ez a szép kúria a szolgálólányokkal és a kicsit soványka és sápadt, de egész csininek számító nemes lánnyal és annak egyelőre Int még nem tudja megállapítani milyen bátyjával. A kis felajánlását viszont jól fogadják. A dicséretre a szakmájával kapcsolatban csak egy szerény mosollyal fejet hajt. Pedig tudja jól, hogy ő tényleg tud. Sok kókler van a szakmában és nem csak az utcai vénasszonyokra kell gondolni, akik varangybérrel megkenegetik a hátat, tűvel megszurkálják és azt mondják, jó lesz az. Ott vannak a nemesi udvarokat körbejáró kóklerek is. Aranypornál és gwuffénak mondott disznószarnál még az is többet segít a betegen, ha Int egyszerűen ráköpne. Persze ezt majd valamikor máskor kifejti és kevésbé fellengzősen. A kapott munkaajánlatra meg egy megjátszott meglepettség és egy őszinte mosoly lesz a válasz.*
-Drameiloten úr! Megtiszteltetés lenne önöknél dolgozni. Tudják a városban nem voltam nagyon megbecsülve. Az egyszerű nép nem hisz a tudományban vagy a tapasztalatokra épülő gyógyításban. A legtöbb betegem vagy a városőrség orvosának... Öhm rossz híre miatt jött hozzám vagy azért, mert egy kuruzsló csak rontott a betegségén. Felüdülés lenne értelmes, tanult személyek társasága. És kisasszony! Bár kegyed egy lágy szellőben táncoló fehér szegfűt juttat eszembe tiszta szépségével, de ha igénybe kívánná venni szépítőszerekkel kapcsolatos ismereteimet, akkor örömmel állnék-e téren is szolgálatukra.
A hozzászólást Hengerfej (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.10.14 19:28:15, a következő indokkal:
Vesszők, illetve mondatkezdő betű mindig nagy.
4051. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-14 13:49:54
Üzenet elküldve: 2018-10-14 13:49:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
* Úgy tűnik, hogy a lányokat hiába marasztalja, mindenáron a vesztükbe kívánnak rohanni. Bár nehéz szívvel veszi tudomásul, de nem tud mit kezdeni vele, úgyhogy ráhagyja vendégeire a dolgot. Természetesen mindenkit végighallgat, majd int a kezével.*
- Ha mindenképp menni akartok, nem marasztalhatlak titeket. * Ezzel megvolt részéről az elbocsátás, és inkább a férfi felé fordul.*
- Intath... megtisztelnél. * Mondja barátságos hangon. * Orvosokra mindig szükség van, és tisztelendő, becsülendő szakma.
* Elgondolkodik kicsit, mielőtt folytatná a dolgot, letéve az evőeszközeit is. *
- Az ajánlatom számodra is áll, nyugodtan maradj a házamban, amíg jól esik. Persze nem kérhetek ilyet, de ha nincs hova menned, vagy épp munkaadót keresel, akkor mi bármikor szívesen látunk. A szolgálataid meg is fizetjük természetesen.
* Úgy tűnik, hogy a lányokat hiába marasztalja, mindenáron a vesztükbe kívánnak rohanni. Bár nehéz szívvel veszi tudomásul, de nem tud mit kezdeni vele, úgyhogy ráhagyja vendégeire a dolgot. Természetesen mindenkit végighallgat, majd int a kezével.*
- Ha mindenképp menni akartok, nem marasztalhatlak titeket. * Ezzel megvolt részéről az elbocsátás, és inkább a férfi felé fordul.*
- Intath... megtisztelnél. * Mondja barátságos hangon. * Orvosokra mindig szükség van, és tisztelendő, becsülendő szakma.
* Elgondolkodik kicsit, mielőtt folytatná a dolgot, letéve az evőeszközeit is. *
- Az ajánlatom számodra is áll, nyugodtan maradj a házamban, amíg jól esik. Persze nem kérhetek ilyet, de ha nincs hova menned, vagy épp munkaadót keresel, akkor mi bármikor szívesen látunk. A szolgálataid meg is fizetjük természetesen.
4050. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-14 12:53:19
Üzenet elküldve: 2018-10-14 12:53:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
- Igen, köszönöm, rég aludtam ilyen jól. *válaszol Luni kérdésére, komolyan is gondolva a szavait. Talán csak a fáradtság miatt, de ahogy bedőlt az ágyba, nyomban el is aludt, és csak másnap reggel ébredt fel, így bár nem emlékszik sok mindenre az éjszakáról, pont ez a fajta pihentető alvás hiányzott neki. Az ezután következő téma azonban korántsem ilyen kellemes, ugyanakkor be kell látnia, van igazság abban, amit Luni mond*
- Ez bizony sajnos tényleg így van! *nevet azon, hogy a baj megtalálja őket* Épp ezért örülök, hogy velem tartasz! *mosolyog a lányra, hiszen már annyi mindent átéltek együtt, el sem tudja képzelni, mi történne, ha külön folytatnák útjukat. Ám úgy tűnik, ez nem most fog bekövetkezni, sőt, kis csapatuk még talán tovább is bővül*
- Igen, sajnos az egész Gazdagnegyedet felforgatták, és a szegények üldözik a nemeseket... *foglalja össze röviden, mi történt eddig* Jól sejtem, hogy nem idevalósi vagy? *méri végig gyorsan a lányt, vajon honnan is jöhetett, hiszen ha artheniori lenne, legalább már híreket hallott volna az ottani állapotokról*
- Szénpor? Hogyhogy? *kérdez vissza a folt eredetét illetően. Természetesen tisztában van a szénpor felhasználásával, inkább az érdekli, vajon mire használta a lány itt útközben. Közben már épp kutatni kezdene a táskájában, hogy egy tiszta zsebkendőt keressen, ám végül abbahagyja, mikor látja, már feleslegesen keresgél*
- Szegény! De hát hogy sikerült ilyen csúnyán megfáznod? Ennyire azért nincs hideg... *mereng a témán, inkább csak magában beszélve, miközben Luni ajánlatát hallgatja a borról*
- Ó, a pohár miatt ne aggódj, ha szeretnéd, a tiéd lehet az egész palack, és akkor apránként megiszod, más pedig nem iszik bele. Bőven van elég borunk, nem? *pillant Lunira, vajon a lánynak vannak-e fenntartásai a tervvel kapcsolatban* Bár megértelek, a boros teát én jobban kedvelem! *mosolyog a lányra, jelezve, hogy nem erőszak, ha nem szeretné a bort, nem fogják erővel lenyomni a torkán.*
- Örülnénk, ha csatlakoznál hozzánk! *válaszolja a lánynak, hiszen amúgy se lenne szíve ilyen állapotban egyedül hagyni szegényt, így viszont legalább figyelhetnek rá egy darabig, hogy minden rendben legyen*
- És miért szeretnél a városba menni? *érdeklődik a lány tervei felől, hátha esetleg a továbbiakban is tudnak segíteni neki valamiben.*
- Lyllinor? *kérdez vissza a bemutatkozás kapcsán, hogy a bedugult orron keresztül is jól érte-e a lány nevét* Jajj, milyen udvariatlan vagyok, el is felejtettem bemutatkozni! Laurentitia Sminderhen vagyok, ő pedig Luni! *pótolja hiányosságát, egyben röviden be is mutatva Lunit. Mielőtt azonban megindulhatnának, vagy tovább haladhatnának, egy újabb alak tűnik fel a színen, aki ezúttal lovon érkezik*
- Talán jobb lenne, ha ilyen állapotban inkább nem gyalogolnál tovább, nem? Esetleg megkérdezhetnénk, nem vinne-e el? *fordul izgatottan Lylli felé, miközben egyik kezével integetni kezd a közeledő alaknak, álljon meg egy szóra, ha van ideje*
- Igen, köszönöm, rég aludtam ilyen jól. *válaszol Luni kérdésére, komolyan is gondolva a szavait. Talán csak a fáradtság miatt, de ahogy bedőlt az ágyba, nyomban el is aludt, és csak másnap reggel ébredt fel, így bár nem emlékszik sok mindenre az éjszakáról, pont ez a fajta pihentető alvás hiányzott neki. Az ezután következő téma azonban korántsem ilyen kellemes, ugyanakkor be kell látnia, van igazság abban, amit Luni mond*
- Ez bizony sajnos tényleg így van! *nevet azon, hogy a baj megtalálja őket* Épp ezért örülök, hogy velem tartasz! *mosolyog a lányra, hiszen már annyi mindent átéltek együtt, el sem tudja képzelni, mi történne, ha külön folytatnák útjukat. Ám úgy tűnik, ez nem most fog bekövetkezni, sőt, kis csapatuk még talán tovább is bővül*
- Igen, sajnos az egész Gazdagnegyedet felforgatták, és a szegények üldözik a nemeseket... *foglalja össze röviden, mi történt eddig* Jól sejtem, hogy nem idevalósi vagy? *méri végig gyorsan a lányt, vajon honnan is jöhetett, hiszen ha artheniori lenne, legalább már híreket hallott volna az ottani állapotokról*
- Szénpor? Hogyhogy? *kérdez vissza a folt eredetét illetően. Természetesen tisztában van a szénpor felhasználásával, inkább az érdekli, vajon mire használta a lány itt útközben. Közben már épp kutatni kezdene a táskájában, hogy egy tiszta zsebkendőt keressen, ám végül abbahagyja, mikor látja, már feleslegesen keresgél*
- Szegény! De hát hogy sikerült ilyen csúnyán megfáznod? Ennyire azért nincs hideg... *mereng a témán, inkább csak magában beszélve, miközben Luni ajánlatát hallgatja a borról*
- Ó, a pohár miatt ne aggódj, ha szeretnéd, a tiéd lehet az egész palack, és akkor apránként megiszod, más pedig nem iszik bele. Bőven van elég borunk, nem? *pillant Lunira, vajon a lánynak vannak-e fenntartásai a tervvel kapcsolatban* Bár megértelek, a boros teát én jobban kedvelem! *mosolyog a lányra, jelezve, hogy nem erőszak, ha nem szeretné a bort, nem fogják erővel lenyomni a torkán.*
- Örülnénk, ha csatlakoznál hozzánk! *válaszolja a lánynak, hiszen amúgy se lenne szíve ilyen állapotban egyedül hagyni szegényt, így viszont legalább figyelhetnek rá egy darabig, hogy minden rendben legyen*
- És miért szeretnél a városba menni? *érdeklődik a lány tervei felől, hátha esetleg a továbbiakban is tudnak segíteni neki valamiben.*
- Lyllinor? *kérdez vissza a bemutatkozás kapcsán, hogy a bedugult orron keresztül is jól érte-e a lány nevét* Jajj, milyen udvariatlan vagyok, el is felejtettem bemutatkozni! Laurentitia Sminderhen vagyok, ő pedig Luni! *pótolja hiányosságát, egyben röviden be is mutatva Lunit. Mielőtt azonban megindulhatnának, vagy tovább haladhatnának, egy újabb alak tűnik fel a színen, aki ezúttal lovon érkezik*
- Talán jobb lenne, ha ilyen állapotban inkább nem gyalogolnál tovább, nem? Esetleg megkérdezhetnénk, nem vinne-e el? *fordul izgatottan Lylli felé, miközben egyik kezével integetni kezd a közeledő alaknak, álljon meg egy szóra, ha van ideje*
4049. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-14 10:16:23
Üzenet elküldve: 2018-10-14 10:16:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Azon kevés terv, amivel ide érkezett, Lyz számára is bedőlni látszik. Csak egy kellemes hangulatban eltöltött íjász, beszélgetős délutánra vágyott. Ehhez képest, ügyesen felpaprikázta magát. Kétségtelen, hogy Shen folyton kihozza a sodrából. Valahol törvényszerű volt, hogy ma is legyen legalább egy mélyrepülésük. Füle hegye vörösödik dühében, hiába fordít hátat, és lépked a következő állásig, a haja közül kandikáló égő fülvégek elárulják őt.
Még csak félúton jár, amikor Shen hangja beéri. Csattan a feszült avarzizegéssel tarkított erdei csendben. Lyz persze úgy felhúzta magát, hogy ennyitől nem áll meg. Csak Shen kapálózó mondatai végén torpan, s fordul felé. Nem ért el a negyvenesig, hosszú lendületes léptei éppen csak félútig vitték. Szikrázó smaragdszín szemekkel fordul Shen'eriel felé. *
- Fontos? Annyira, hogy beküldtél Banyához potyára, egy béna ürüggyel? Vagy annyira *íjának végét az elfre szegezi.* hogy egy csók után kimenekülj a szobából?
*Lyznek ezek mindenre mutatnak, csak arra nem, hogy fontos volna. Egy hülye viccre jó, és hogy csók után futva hagyják hoppon. Rosszabb esetben meneküljenek a csókja elől. Ami mélységes kudarc, akárhogy is nézi. És még tőle kért tanácsot Éné.
~Szánalmas.~
Úgy dübörög a vér a fejében, és annyira kuszák a gondolatai, hogy azt fel sem fogja, amit Shen utolsó mondatával mondani akart. Csak biggyedő szájjal áll és lassan engedi le maga mellé az íjat, hajtja le fejét, s fogja két ujja közé orrnyergét.*
- Akkor miért futtattál meg Shen? *kérdezi nyugalmat erőltetve hangjába, vajmi kevés sikerrel. De ~egy valamire való elf nem veszekszik az erdő közepén, sőt, sosem veszekszik.~ Hallja fejében apja nyugodt ám dorgáló hangját. Így még ha nem is ösztönösen, de kész meghallgatni a magyarázatot. Kénytelen ráébredni, hogy talán egyetlen elf vagy ember, vagy bármi más faj sem létezik Lanawin földjén, aki így ki tudja hozni a sodrából, és aki miatt mégis ilyen ütemet diktál a szíve.
Pláne, mint amikor fejét nem emelve, csak felpillantva ilyen bűnbánó és kérlelő arcot vág. Inkább újra az avarra szegezi pillantását, hogy tisztábban tudjon gondolkodni.*
//Íjászverseny//
*Azon kevés terv, amivel ide érkezett, Lyz számára is bedőlni látszik. Csak egy kellemes hangulatban eltöltött íjász, beszélgetős délutánra vágyott. Ehhez képest, ügyesen felpaprikázta magát. Kétségtelen, hogy Shen folyton kihozza a sodrából. Valahol törvényszerű volt, hogy ma is legyen legalább egy mélyrepülésük. Füle hegye vörösödik dühében, hiába fordít hátat, és lépked a következő állásig, a haja közül kandikáló égő fülvégek elárulják őt.
Még csak félúton jár, amikor Shen hangja beéri. Csattan a feszült avarzizegéssel tarkított erdei csendben. Lyz persze úgy felhúzta magát, hogy ennyitől nem áll meg. Csak Shen kapálózó mondatai végén torpan, s fordul felé. Nem ért el a negyvenesig, hosszú lendületes léptei éppen csak félútig vitték. Szikrázó smaragdszín szemekkel fordul Shen'eriel felé. *
- Fontos? Annyira, hogy beküldtél Banyához potyára, egy béna ürüggyel? Vagy annyira *íjának végét az elfre szegezi.* hogy egy csók után kimenekülj a szobából?
*Lyznek ezek mindenre mutatnak, csak arra nem, hogy fontos volna. Egy hülye viccre jó, és hogy csók után futva hagyják hoppon. Rosszabb esetben meneküljenek a csókja elől. Ami mélységes kudarc, akárhogy is nézi. És még tőle kért tanácsot Éné.
~Szánalmas.~
Úgy dübörög a vér a fejében, és annyira kuszák a gondolatai, hogy azt fel sem fogja, amit Shen utolsó mondatával mondani akart. Csak biggyedő szájjal áll és lassan engedi le maga mellé az íjat, hajtja le fejét, s fogja két ujja közé orrnyergét.*
- Akkor miért futtattál meg Shen? *kérdezi nyugalmat erőltetve hangjába, vajmi kevés sikerrel. De ~egy valamire való elf nem veszekszik az erdő közepén, sőt, sosem veszekszik.~ Hallja fejében apja nyugodt ám dorgáló hangját. Így még ha nem is ösztönösen, de kész meghallgatni a magyarázatot. Kénytelen ráébredni, hogy talán egyetlen elf vagy ember, vagy bármi más faj sem létezik Lanawin földjén, aki így ki tudja hozni a sodrából, és aki miatt mégis ilyen ütemet diktál a szíve.
Pláne, mint amikor fejét nem emelve, csak felpillantva ilyen bűnbánó és kérlelő arcot vág. Inkább újra az avarra szegezi pillantását, hogy tisztábban tudjon gondolkodni.*
4048. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-13 21:50:31
Üzenet elküldve: 2018-10-13 21:50:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*Egy magas alak tűnik fel a színen. Lovon halad, lépésben. A nő fején csuklyát visel, így nem látszik hosszú vörös haja. Zöld szemeivel az előtte lévő utat pásztázza. A ló szárát lazán tartja kezei között. Az állat jámboran reagál a lány összes mozdulatára.
Egy nagy sóhajtás csúszik ki telt ajkain, mire a mellkasa hatalmasat emelkedik majd süllyed.
Nem tudja mit kezdjen magágával. Egyáltalán azt sem tudja, miért ide jött. Miután az apja kidobta otthonról - akár egy állatot - csak azt tudta, hogy el kell jönnie onnan, nagyon messzire. Így fogta a lovát Chelt, a hátára pattant és elindult. Teljesen céltalanul vezette útja.
Most pedig valahol Arthenior közelében van, de ezt ő nem tudja. Nagyon régóta ült már a lovon, és nagyon régen nem aludt már. Szüksége volna egy kiadós pihenésre, és új ismeretségekre. A régi életét jó messzire akarja dobni, és újat kezdeni.*
A hozzászólás írója (Marella Cycon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.13 21:56:17
*Egy magas alak tűnik fel a színen. Lovon halad, lépésben. A nő fején csuklyát visel, így nem látszik hosszú vörös haja. Zöld szemeivel az előtte lévő utat pásztázza. A ló szárát lazán tartja kezei között. Az állat jámboran reagál a lány összes mozdulatára.
Egy nagy sóhajtás csúszik ki telt ajkain, mire a mellkasa hatalmasat emelkedik majd süllyed.
Nem tudja mit kezdjen magágával. Egyáltalán azt sem tudja, miért ide jött. Miután az apja kidobta otthonról - akár egy állatot - csak azt tudta, hogy el kell jönnie onnan, nagyon messzire. Így fogta a lovát Chelt, a hátára pattant és elindult. Teljesen céltalanul vezette útja.
Most pedig valahol Arthenior közelében van, de ezt ő nem tudja. Nagyon régóta ült már a lovon, és nagyon régen nem aludt már. Szüksége volna egy kiadós pihenésre, és új ismeretségekre. A régi életét jó messzire akarja dobni, és újat kezdeni.*
A hozzászólás írója (Marella Cycon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.13 21:56:17
4047. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-13 13:55:39
Üzenet elküldve: 2018-10-13 13:55:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*Külön szerencse, hogy nem holmi haramiákba botlik, hanem egészen igényes kinézetű, kellemes modorú hölgyekbe. Bár a fegyverek egy kicsit ijesztőek, de hát rajta kívül talán mindenki ilyenekkel megy a piacra is virágot venni. Megkönnyebbülten hallja, hogy már nincs messze a város, mert igencsak elfáradt, ennek tudható be rémes hangja is. Udvariaskodása túlzó lehetett, igazából hajlongani se szokott, de valaki azt mesélte neki, hogy errefelé ez a szokás, és lám, az alacsonyabbik lány viszonozza is. A városi hírek aztán megrémítik, még nagyobbá kerekednek amúgy sem kicsi szemei.*
- Lázadás…? Ó…
*Na, erre aztán nem számított. Akkor ebből nem lesz kakaó, meg puha dunyha. Egészen elszontyolodik. De hát mihez kezdjen most? Nem fordulhat vissza. Melankóliájából az aggódó kérdések rázzák fel, elsőként Laurentitiáé.*
- Hogy? Ohh, persze-persze!
*A folt említésétől megint elkerekednek a szemei. Csak nem szedett össze valamit az erdőben? A homlokához kap, de nem érez semmit. A szénpor egy része a kezére tapad, a másik része szivárványt imitál a homlokán. Az ujjait megpillantva a homlokára csap egy felhőt is mellépingálva.*
- Ó, éd balga! Ez csak szédpor.
*Nevet fel. Előveszi egyik tiszta zsebkendőjét – ugyanis egy notórius náthás, akinek gondoskodó édesanyja van, megtanulja, hogy mindig többet hordjon magával –, majd letörölgeti a homlokát, végül a kezét. Közben Luninari is bekapcsolódik a beszélgetésbe, meggyőzve róla Lyllt, hogy figyelmes társaságba botlott. Rámosolyog restelkedőn.*
- Hát… iged… abi azt illeti, egy kicsit dáthás letteb az útod. De sebbi koboly!
*Legyint rá nagyvonalún.*
- Kedves tőled, hogy felajádlod, de deb szeretdéb, ha elkapdád tőleb, és didcsed poharab. Külödbed is idkább boros teát szoktab iddi.
*Mivelhogy mindketten közvetlenül és tegeződve beszélnek vele, egészen könnyen vált át ő is arra, ami természetesebb. Előkerül a másik zsebkendő, amivel megtörölgeti az orrát.*
- Azt hiszeb, azért begpróbálob a várost. Úgy látob, errefelé jöttök, egy darabod behetüdk együtt.
*Majd hirtelen eszébe jut, hogy azért a formalitásokkal még nem végzett.*
- Oh, egyébkédt a deveb Lyllidor Grabhid.
*Külön szerencse, hogy nem holmi haramiákba botlik, hanem egészen igényes kinézetű, kellemes modorú hölgyekbe. Bár a fegyverek egy kicsit ijesztőek, de hát rajta kívül talán mindenki ilyenekkel megy a piacra is virágot venni. Megkönnyebbülten hallja, hogy már nincs messze a város, mert igencsak elfáradt, ennek tudható be rémes hangja is. Udvariaskodása túlzó lehetett, igazából hajlongani se szokott, de valaki azt mesélte neki, hogy errefelé ez a szokás, és lám, az alacsonyabbik lány viszonozza is. A városi hírek aztán megrémítik, még nagyobbá kerekednek amúgy sem kicsi szemei.*
- Lázadás…? Ó…
*Na, erre aztán nem számított. Akkor ebből nem lesz kakaó, meg puha dunyha. Egészen elszontyolodik. De hát mihez kezdjen most? Nem fordulhat vissza. Melankóliájából az aggódó kérdések rázzák fel, elsőként Laurentitiáé.*
- Hogy? Ohh, persze-persze!
*A folt említésétől megint elkerekednek a szemei. Csak nem szedett össze valamit az erdőben? A homlokához kap, de nem érez semmit. A szénpor egy része a kezére tapad, a másik része szivárványt imitál a homlokán. Az ujjait megpillantva a homlokára csap egy felhőt is mellépingálva.*
- Ó, éd balga! Ez csak szédpor.
*Nevet fel. Előveszi egyik tiszta zsebkendőjét – ugyanis egy notórius náthás, akinek gondoskodó édesanyja van, megtanulja, hogy mindig többet hordjon magával –, majd letörölgeti a homlokát, végül a kezét. Közben Luninari is bekapcsolódik a beszélgetésbe, meggyőzve róla Lyllt, hogy figyelmes társaságba botlott. Rámosolyog restelkedőn.*
- Hát… iged… abi azt illeti, egy kicsit dáthás letteb az útod. De sebbi koboly!
*Legyint rá nagyvonalún.*
- Kedves tőled, hogy felajádlod, de deb szeretdéb, ha elkapdád tőleb, és didcsed poharab. Külödbed is idkább boros teát szoktab iddi.
*Mivelhogy mindketten közvetlenül és tegeződve beszélnek vele, egészen könnyen vált át ő is arra, ami természetesebb. Előkerül a másik zsebkendő, amivel megtörölgeti az orrát.*
- Azt hiszeb, azért begpróbálob a várost. Úgy látob, errefelé jöttök, egy darabod behetüdk együtt.
*Majd hirtelen eszébe jut, hogy azért a formalitásokkal még nem végzett.*
- Oh, egyébkédt a deveb Lyllidor Grabhid.
4046. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-13 12:50:45
Üzenet elküldve: 2018-10-13 12:50:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Örül neki, hogy Lau hoz még magával élelmet, csak azt sajnálja, hogy táskájában, ami így is teljesen meg van tömve és nem is túl könnyű, már nem tud nekik helyet szorítani.
Amit még jobban sajnál, hogy Intath nem tart velük. Mégiscsak nagyobb biztonságban érezné magát, ha lenne mellettük egy férfi is, aki ráadásul gyógyító. Mindezek ellenére szinte már vidámnak és megkönnyebbültnek tűnik, hogy úton lehetnek újra.
Azt ugyan érzi, hogy Lau aggódik érte, meg nyilván azért is, hogy miféle jövő vár rájuk, csakhogy a maga részéről semmi értelmét nem látta volna annak, hogy egyedül maradjon egy számára mégiscsak vadidegen házban, felfoghatatlanul távoli rokonainak vendégeként, akik amúgy nincsenek is otthon.
Ha pedig valamit megtanult az elmúlt hatok alatt, az pont az, hogy szülőfalujának vénjei még sem voltak mind pusztán fárasztó, károgó varjak. A "kinti világ" tényleg romlott és veszélyes hely, és bárhol azzá válhat, ahol az egyszerű halandó éppen tartózkodik.
Amúgy sem rejtőzködhet mindaddig, amíg el nem múlik minden veszély a világon, vagy ameddig valaki rá nem talál, aki hajlandó megvédeni örökké. Ilyen téren csak saját maga segíthet saját magán.*
- Persze, jót aludtam, köszönöm! Remélem te is tudtál. *fejezi ki lehető legőszintébb kívánságát, mivel pedig látja, hogy valaki közeledik feléjük, igyekszik következő válaszát a lehető legrövidebbre fogni. Teljesen őszintén amúgy sem válaszolhat Launak, hogy nem csak maga miatt döntött úgy, hogy vele jön, hanem nagy részben azért, mert nem lenne szíve magára hagyni éppen most, amikor olyan tragédia történt az életében, amiről elképzelni sem nagyon meri, hogy mennyire fájhat neki.
Nem attól fél persze, hogy kárt tenne magában, mert ennél sokkal erősebbnek gondolja, de abban majdnem teljesen biztos, hogy semmit nem segítene rajta az, ha teljesen magára maradna a gondolataival és az érzéseivel.*
- Nem hiszem, hogy vannak jó vagy rossz döntések. A baj, ha akar megtalál úgy is. *hadarja el gyorsan.*
- Kezdetben Aleimord háza is a világ egyik legbiztonságosabb helyének tűnt és nézd meg mi lett a vége.
*Úgy gondolja, hogy ezeket a gondolatokat igazán nem kell bőven kifejtenie, hiába tudna jó hosszan mesélni arról, hogy minden félelme ellenére, élete Artheniorban mennyire kedvező előjelekkel kezdődött, és, hogy minden kedvező előjel ellenére mégis majdnem belehalt abba kétszer is, hogy messzire szakadt rokonai nemesek és nagyon gazdagok.
A történtek nagy részénél ráadásul már Lau is jelen volt, az idő pedig amúgy sem alkalmas és elég hosszas monológokra.*
- Ó, üdv! *köszön a lánynak, aki meghajol előttük, és kissé esetlenül ugyan, de viszonozza a meghajlást. Nem szeretné megsérteni sem azzal, hogy nem teszi meg, sem pedig azzal, hogy nagyon megbámulja, pedig gnómmal nem nagyon volt alkalma találkozni még, márpedig a lány minden bizonnyal ehhez a néphez tartozik.
Ő ugyan arra tippel, hogy a koszfolt homlokán valamiféle gyógyszer, vagy rituálé maradéka, de azért mérget persze nem merne venni rá.
Egyelőre nem is kotyog közbe, hagyja, hogy Lau és ő váltsanak pár szót, csak utána szólal meg, reményei szerint kedves hangon és barátságosan.
Nagyon sajnálja, hogy Intath pont most nincs velük, de ami őt illeti, volt már megfázva nem egyszer, így úgy véli, hogyha meggyógyítani nem is, de legalább felismerni képes ezt a betegséget.*
- Meg vagy fázva, ugye? *kérdi a lánytól.*
- Sajnos nincsen nálunk gyógyszer, de egy kis bor van a táskámban. Mifelénk úgy tartják, hogy kis mennyiségben az is orvosság. Szívesen adok belőle, ha gondolod. Talán segít egy kicsit, ha megiszod egy palacknak a harmadát, vagy a felét. *ajánlja fel. Tényleg segíteni szeretne, ugyanakkor azt se nagyon bánná, ha legalább egy kicsit könnyebb lenne a táskája.
Ő maga sem tudja, hogy milyen messze van Arthenior még, de azt gyanítja, hogy nem a következő útkanyarulat után vár rájuk, így egy darabig még cipelnie kell a hátán mindazt, ami egész eddigi életéből megmaradt neki a puszta érzéseken és emlékeken kívül.*
*Örül neki, hogy Lau hoz még magával élelmet, csak azt sajnálja, hogy táskájában, ami így is teljesen meg van tömve és nem is túl könnyű, már nem tud nekik helyet szorítani.
Amit még jobban sajnál, hogy Intath nem tart velük. Mégiscsak nagyobb biztonságban érezné magát, ha lenne mellettük egy férfi is, aki ráadásul gyógyító. Mindezek ellenére szinte már vidámnak és megkönnyebbültnek tűnik, hogy úton lehetnek újra.
Azt ugyan érzi, hogy Lau aggódik érte, meg nyilván azért is, hogy miféle jövő vár rájuk, csakhogy a maga részéről semmi értelmét nem látta volna annak, hogy egyedül maradjon egy számára mégiscsak vadidegen házban, felfoghatatlanul távoli rokonainak vendégeként, akik amúgy nincsenek is otthon.
Ha pedig valamit megtanult az elmúlt hatok alatt, az pont az, hogy szülőfalujának vénjei még sem voltak mind pusztán fárasztó, károgó varjak. A "kinti világ" tényleg romlott és veszélyes hely, és bárhol azzá válhat, ahol az egyszerű halandó éppen tartózkodik.
Amúgy sem rejtőzködhet mindaddig, amíg el nem múlik minden veszély a világon, vagy ameddig valaki rá nem talál, aki hajlandó megvédeni örökké. Ilyen téren csak saját maga segíthet saját magán.*
- Persze, jót aludtam, köszönöm! Remélem te is tudtál. *fejezi ki lehető legőszintébb kívánságát, mivel pedig látja, hogy valaki közeledik feléjük, igyekszik következő válaszát a lehető legrövidebbre fogni. Teljesen őszintén amúgy sem válaszolhat Launak, hogy nem csak maga miatt döntött úgy, hogy vele jön, hanem nagy részben azért, mert nem lenne szíve magára hagyni éppen most, amikor olyan tragédia történt az életében, amiről elképzelni sem nagyon meri, hogy mennyire fájhat neki.
Nem attól fél persze, hogy kárt tenne magában, mert ennél sokkal erősebbnek gondolja, de abban majdnem teljesen biztos, hogy semmit nem segítene rajta az, ha teljesen magára maradna a gondolataival és az érzéseivel.*
- Nem hiszem, hogy vannak jó vagy rossz döntések. A baj, ha akar megtalál úgy is. *hadarja el gyorsan.*
- Kezdetben Aleimord háza is a világ egyik legbiztonságosabb helyének tűnt és nézd meg mi lett a vége.
*Úgy gondolja, hogy ezeket a gondolatokat igazán nem kell bőven kifejtenie, hiába tudna jó hosszan mesélni arról, hogy minden félelme ellenére, élete Artheniorban mennyire kedvező előjelekkel kezdődött, és, hogy minden kedvező előjel ellenére mégis majdnem belehalt abba kétszer is, hogy messzire szakadt rokonai nemesek és nagyon gazdagok.
A történtek nagy részénél ráadásul már Lau is jelen volt, az idő pedig amúgy sem alkalmas és elég hosszas monológokra.*
- Ó, üdv! *köszön a lánynak, aki meghajol előttük, és kissé esetlenül ugyan, de viszonozza a meghajlást. Nem szeretné megsérteni sem azzal, hogy nem teszi meg, sem pedig azzal, hogy nagyon megbámulja, pedig gnómmal nem nagyon volt alkalma találkozni még, márpedig a lány minden bizonnyal ehhez a néphez tartozik.
Ő ugyan arra tippel, hogy a koszfolt homlokán valamiféle gyógyszer, vagy rituálé maradéka, de azért mérget persze nem merne venni rá.
Egyelőre nem is kotyog közbe, hagyja, hogy Lau és ő váltsanak pár szót, csak utána szólal meg, reményei szerint kedves hangon és barátságosan.
Nagyon sajnálja, hogy Intath pont most nincs velük, de ami őt illeti, volt már megfázva nem egyszer, így úgy véli, hogyha meggyógyítani nem is, de legalább felismerni képes ezt a betegséget.*
- Meg vagy fázva, ugye? *kérdi a lánytól.*
- Sajnos nincsen nálunk gyógyszer, de egy kis bor van a táskámban. Mifelénk úgy tartják, hogy kis mennyiségben az is orvosság. Szívesen adok belőle, ha gondolod. Talán segít egy kicsit, ha megiszod egy palacknak a harmadát, vagy a felét. *ajánlja fel. Tényleg segíteni szeretne, ugyanakkor azt se nagyon bánná, ha legalább egy kicsit könnyebb lenne a táskája.
Ő maga sem tudja, hogy milyen messze van Arthenior még, de azt gyanítja, hogy nem a következő útkanyarulat után vár rájuk, így egy darabig még cipelnie kell a hátán mindazt, ami egész eddigi életéből megmaradt neki a puszta érzéseken és emlékeken kívül.*
4045. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-13 08:01:39
Üzenet elküldve: 2018-10-13 08:01:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Míg Luni válaszára vár, egy különös alak akad az útjukba. Egy vörös hajú, meglehetősen megviseltnek látszó lányka siet feléjük. A meghajlás annyira meglepi és zavarba hozza, hogy pár pillanatig egy szót sem tud szólni, ám végül összeszedi magát.*
- Innen már nincs annyira messze, csak az utat kell követni. *válaszolja a lánynak, miközben igyekszik felmérni, kivel találkoztak össze.*
- De nem biztos, hogy pont most kéne a városba menned! Ott a lázadás óta nem a legbiztonságosabb a helyzet. *teszi hozzá elmélázva, mikor leesik neki, hogy a lány kérdésének oka valószínűleg az lehet, hogy oda szeretne eljutni. ~Talán nekem is meg kéne fogadnom a saját tanácsomat!~ gondolja ironikusan, azonban igyekszik nem túl mélyen belemerülni ebbe a témába és inkább az idegenre figyel.*
- Jól érzed magad? Minden rendben? *pillant aggódva a lányra, hiszen a hangja és a kinézete alapján egyre erősödik benne a gyanú, hogy valami betegség bujkál szegényben. ~Pont akkor nincs itt az orvos, amikor szükség lenne rá!~ gondolt a düh és a csalódás különös egyvelegével Intathra, aki inkább a kényelmes házikóban maradt.*
- Egyébként tudsz róla, hogy van egy fekete folt a homlokodon? * kérdez rá óvatosan, vajon szándékos-e az a kis sötét folt, bár az alakjából ítélve gyanítja, nem.*
*Míg Luni válaszára vár, egy különös alak akad az útjukba. Egy vörös hajú, meglehetősen megviseltnek látszó lányka siet feléjük. A meghajlás annyira meglepi és zavarba hozza, hogy pár pillanatig egy szót sem tud szólni, ám végül összeszedi magát.*
- Innen már nincs annyira messze, csak az utat kell követni. *válaszolja a lánynak, miközben igyekszik felmérni, kivel találkoztak össze.*
- De nem biztos, hogy pont most kéne a városba menned! Ott a lázadás óta nem a legbiztonságosabb a helyzet. *teszi hozzá elmélázva, mikor leesik neki, hogy a lány kérdésének oka valószínűleg az lehet, hogy oda szeretne eljutni. ~Talán nekem is meg kéne fogadnom a saját tanácsomat!~ gondolja ironikusan, azonban igyekszik nem túl mélyen belemerülni ebbe a témába és inkább az idegenre figyel.*
- Jól érzed magad? Minden rendben? *pillant aggódva a lányra, hiszen a hangja és a kinézete alapján egyre erősödik benne a gyanú, hogy valami betegség bujkál szegényben. ~Pont akkor nincs itt az orvos, amikor szükség lenne rá!~ gondolt a düh és a csalódás különös egyvelegével Intathra, aki inkább a kényelmes házikóban maradt.*
- Egyébként tudsz róla, hogy van egy fekete folt a homlokodon? * kérdez rá óvatosan, vajon szándékos-e az a kis sötét folt, bár az alakjából ítélve gyanítja, nem.*
4044. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-12 16:23:24
Üzenet elküldve: 2018-10-12 16:23:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Minden olyan jól ment, olyan jól kezdődött a nap és a folytatás sem ígért sokkal rosszabbat, erre most elrontotta. Minden eddig felépített terve, a borozgatás utáni kellemes fekvés összebújva a csillagos ég alatt egyszerre válik semmissé egyetlen rosszul kiejtett mondat miatt.
Megkukulva néz Lyzre, kerek szemeiben a kétségbeesés és az ijedtség versenyzik egymással, ahogy próbál valami értelmeset kinyögni, de most minden szó cserben hagyja és némaságra kárhoztatja. Csak nézi a mintha dühössé váló Lyzt, hallja a kérdést és annyira szeretné elmondani neki, hogy nincs szó semmiféle bolondságról, sem visszavágásról a finxhúsért, hanem egyszerűen belezúgott, mint egyszeri hajóslegény a tengerbe, de nem tud megszólalni.
Ha Lyzinek most emlékekkel van tele a feje, akkor Sheni fiúé üres, mint még soha. Csak megkövülten áll és próbál nem teljesen hülyének kinézni. Némán hagyja, hogy Lyz szikrázó szemekkel elé lépjen és visszakösse a kendőt a derekára. Az, amit mond, az jobban fáj minden késnél, amelyet a szívébe szúrnának. Vagy ha szíven szúrná valaki, az biztosan ilyen fájdalom lenne az.
Ahogy az elf lány elfordul tőle, mintha mélyebbre szúrnák azt a tőrt és ez megtöri Sheni hallgatását, Lyz talán el sem éri a következő táv jelzését.*
- De fontos. *szinte kiáltja a szavakat, ahogy maga is Lyz után fordul.*
- Nagyon fontos vagy. *mint egy durcás gyerek, még toporzékol is egyet.*
- Fontos vagy, mióta megláttalak, mióta először hozzám szóltál. *lép közelebb, de nem mer még teljesen közel menni.*
- Egyszerűen megbénulok, ha arról kell beszélnem, mit érzek irántad. Mert még én sem tudom, nem tudom és soha nem éreztem még ehhez hasonlót sem. *a szemei szinte kérlelik a bocsánatkérést, a feloldozást mindenért, amit ellene elkövetett.*
//Íjászverseny//
*Minden olyan jól ment, olyan jól kezdődött a nap és a folytatás sem ígért sokkal rosszabbat, erre most elrontotta. Minden eddig felépített terve, a borozgatás utáni kellemes fekvés összebújva a csillagos ég alatt egyszerre válik semmissé egyetlen rosszul kiejtett mondat miatt.
Megkukulva néz Lyzre, kerek szemeiben a kétségbeesés és az ijedtség versenyzik egymással, ahogy próbál valami értelmeset kinyögni, de most minden szó cserben hagyja és némaságra kárhoztatja. Csak nézi a mintha dühössé váló Lyzt, hallja a kérdést és annyira szeretné elmondani neki, hogy nincs szó semmiféle bolondságról, sem visszavágásról a finxhúsért, hanem egyszerűen belezúgott, mint egyszeri hajóslegény a tengerbe, de nem tud megszólalni.
Ha Lyzinek most emlékekkel van tele a feje, akkor Sheni fiúé üres, mint még soha. Csak megkövülten áll és próbál nem teljesen hülyének kinézni. Némán hagyja, hogy Lyz szikrázó szemekkel elé lépjen és visszakösse a kendőt a derekára. Az, amit mond, az jobban fáj minden késnél, amelyet a szívébe szúrnának. Vagy ha szíven szúrná valaki, az biztosan ilyen fájdalom lenne az.
Ahogy az elf lány elfordul tőle, mintha mélyebbre szúrnák azt a tőrt és ez megtöri Sheni hallgatását, Lyz talán el sem éri a következő táv jelzését.*
- De fontos. *szinte kiáltja a szavakat, ahogy maga is Lyz után fordul.*
- Nagyon fontos vagy. *mint egy durcás gyerek, még toporzékol is egyet.*
- Fontos vagy, mióta megláttalak, mióta először hozzám szóltál. *lép közelebb, de nem mer még teljesen közel menni.*
- Egyszerűen megbénulok, ha arról kell beszélnem, mit érzek irántad. Mert még én sem tudom, nem tudom és soha nem éreztem még ehhez hasonlót sem. *a szemei szinte kérlelik a bocsánatkérést, a feloldozást mindenért, amit ellene elkövetett.*
4043. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-11 22:36:32
Üzenet elküldve: 2018-10-11 22:36:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
~Ez pont olyan, mint amit elhagytam egy órája~
*Fut át gondolatai között az út szélén heverő nagyobb kőre pillantva, ami nagyjából akkora lehet, mint egy ork feje. Mindjárt ellenőrzi a napállást, aztán egy ideig sűrűn pislog és mindent zöldben lát. Fránya természet… olvasni róla olyan nyilvánvaló és egyszerű… de itt minden sokkal bonyolultabb. Vajon létezik, hogy ez az út körbe-körbe jár? De hát nem nagyon talált elágazást. Hirtelen megtorpan. Eszébe jutott valami. Visszasétál a kőhöz és leguggol mellé. Egyik szütyőjéből elővesz egy szénkrétát, amivel két szemet és egy egyfogú mosolyt rajzol a kő oldalára, az egyik szemet kacsintósra húzza. Aztán elpakol és összeütögeti a kezeit, hogy lesöpörje a szénport az ujjairól. Rögtön utána elfogja a köhögés. Már úgyis régen volt.
Tovább ballag az útjelzőtől, reményekkel telve. Most nem érzi annyira melegnek az arcát, de jó lenne végre civilizált környezetben pihenni egy jót. Enni valami finomat, inni egy jó kakaót… Lyll akkorát sóhajt, hogy újra köhögnie kell.*
- Áh, deb, csak a szokásos davalya.
*Rázza meg a fejét nagyon magabiztosan.
Valamivel később úgy érzi, kavics ment a csizmájába. Ezt nagyon lehangolónak találja, mert az azt jelenti, hogy a sár is könnyen utat fog találni benne. És ha így van, akkor kénytelen lesz újat venni. Leül az út szélére és lerángatja a lábáról a csizmát, majd felfelé fordítva a talpát ütögetni kezdi. Közben a kanyar mögött, ahonnan jött, mozgás támad. Mintha valaki közeledne. Vagy valakik? Visszahúzza a lábára a csizmát, és feltápászkodik. Közben a mozgás kezd kibontakozni emberszerű alak vagy alakok formájában, s ezúttal végre értelmes lényekkel találkozik. Úgy megörül, hogy eléjük siet és meghajol.*
- Jó dapot! Oh, de örülök! Kéreb, beg tuddák boddadi, bilyed bessze vad bég Arthedior?
*Nem csak vöröslő orra, de a homlokán elkent szénpor is különös lehet rajta.*
~Ez pont olyan, mint amit elhagytam egy órája~
*Fut át gondolatai között az út szélén heverő nagyobb kőre pillantva, ami nagyjából akkora lehet, mint egy ork feje. Mindjárt ellenőrzi a napállást, aztán egy ideig sűrűn pislog és mindent zöldben lát. Fránya természet… olvasni róla olyan nyilvánvaló és egyszerű… de itt minden sokkal bonyolultabb. Vajon létezik, hogy ez az út körbe-körbe jár? De hát nem nagyon talált elágazást. Hirtelen megtorpan. Eszébe jutott valami. Visszasétál a kőhöz és leguggol mellé. Egyik szütyőjéből elővesz egy szénkrétát, amivel két szemet és egy egyfogú mosolyt rajzol a kő oldalára, az egyik szemet kacsintósra húzza. Aztán elpakol és összeütögeti a kezeit, hogy lesöpörje a szénport az ujjairól. Rögtön utána elfogja a köhögés. Már úgyis régen volt.
Tovább ballag az útjelzőtől, reményekkel telve. Most nem érzi annyira melegnek az arcát, de jó lenne végre civilizált környezetben pihenni egy jót. Enni valami finomat, inni egy jó kakaót… Lyll akkorát sóhajt, hogy újra köhögnie kell.*
- Áh, deb, csak a szokásos davalya.
*Rázza meg a fejét nagyon magabiztosan.
Valamivel később úgy érzi, kavics ment a csizmájába. Ezt nagyon lehangolónak találja, mert az azt jelenti, hogy a sár is könnyen utat fog találni benne. És ha így van, akkor kénytelen lesz újat venni. Leül az út szélére és lerángatja a lábáról a csizmát, majd felfelé fordítva a talpát ütögetni kezdi. Közben a kanyar mögött, ahonnan jött, mozgás támad. Mintha valaki közeledne. Vagy valakik? Visszahúzza a lábára a csizmát, és feltápászkodik. Közben a mozgás kezd kibontakozni emberszerű alak vagy alakok formájában, s ezúttal végre értelmes lényekkel találkozik. Úgy megörül, hogy eléjük siet és meghajol.*
- Jó dapot! Oh, de örülök! Kéreb, beg tuddák boddadi, bilyed bessze vad bég Arthedior?
*Nem csak vöröslő orra, de a homlokán elkent szénpor is különös lehet rajta.*
4042. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-11 21:22:13
Üzenet elküldve: 2018-10-11 21:22:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Egyszerre mókás az ingujját nyalogató Shen látványa, és egyben lelkiismeret furdalás is kerülgeti az elf vadászlányt. *
- Igen, ilyen a minx hús *bólogat finoman, s csak akkor szélesedik ki mosolya, amikor úgy látja, nem haragszik a tréfáért az elf. Veszi a lapot, nevet ő is.*
- Attól tartok Sheni, igen, behúztalak *mosolyodva, s a nevetgélés utolsó sóhajival bontogatja ki az engesztelő sütit ölében. Persze az, hogy főnyereménnyé nevezik ki, jól esik neki, de mielőtt szóra nyitná a száját, Shen megjegyzésére bele is fagy a mozdulatba. Nem csak a fiú merevedik le, hanem Lyz is az elhangzott mondatra, az ügyetlen mentésre pedig ráncba szalad szemöldöke. Nem tud úgy tenni, mint aki nem hallotta, és hirtelen abban sem biztos, hogy úgy akarna tenni.
Ölében még a kibontott sütemény, ami miatt nem tud felpattanni zavarában, illetve annál azért megfontoltabb, mint hogy csak úgy ugrabugráljon. Így csak pislog fölfelé, utána összehajtja a csomagot, és félreteszi, hogy követhesse Shent. A zöld kendővel a kezében lép közelebb hozzá.*
- Shen? *néz kérdő pillantással felfelé az acél szemekbe.* Lőhetünk, de…
~azt mondtad, megcsókolnál, és jól értettem, mert a fülem tökéletesen hall. ~
- A bolondját járatod velem?
*Komorodva fürkészi az elfet, és próbál rájönni, vajon a bolondját járatja-e vele a másik, mert már korábban is előfordult, hogy izzott a levegő, és mint ha flörtölésbe bonyolódtak volna, pláne akkor egy lovon ülve, amit Lyz egyébként úgy élvezett, mint az ifjonc csitrik az első tavaszünnepüket a tábortűz derengésében. Aztán csókot is lopott tőle egy este a fiú, mielőtt gyakorlatilag elmenekült a szobából. Arról a csínyről nem is beszélve, amikor potyára küldte a konyhába, és majdnem hülyét is csinált magából emiatt. Lyz fejében cikáznak a gondolatok, ahogy emlékei a felszínre törnek, ehelyett persze jobb volna tisztán látni. Shen pedig össze-vissza hablatyol, mint aki valóban zavarban van, és talán ha kívülről próbálná nézni, Lyz, átláthatná, de belülről majd beleszédül. Egyetlen dolog látszik, hogy Shen inkább terel, vagy ami rosszabb, valami gonoszabb játékot űz, a finx hús mókánál is. Abból pedig Lyz nem kér. Ezt próbálja kitalálni, kiérezi a helyzetből, vajmi kevés sikerrel. Láthatóan dühösen kezd pirulni a füle hegye.*
- Tudod, mit? Nem fontos *lép az elf elé duzzogósra hajlóajkakkal, és az övére köti a zöld szalagot. Neki adta, cserébe pedig kapott egy különleges kockát, így nem veszi vissza, csak a mellkasa szorul össze arra a gondolatra, hogy esetleg a bolondját járatja vele Shen, de nem is biztos, hogy szeretné hallani az újabb kifogásokat, így inkább elébe megy. Úgyhogy amint megköti, el is hátrál, és a negyvenes vonalig talán meg sem áll.*
//Íjászverseny//
*Egyszerre mókás az ingujját nyalogató Shen látványa, és egyben lelkiismeret furdalás is kerülgeti az elf vadászlányt. *
- Igen, ilyen a minx hús *bólogat finoman, s csak akkor szélesedik ki mosolya, amikor úgy látja, nem haragszik a tréfáért az elf. Veszi a lapot, nevet ő is.*
- Attól tartok Sheni, igen, behúztalak *mosolyodva, s a nevetgélés utolsó sóhajival bontogatja ki az engesztelő sütit ölében. Persze az, hogy főnyereménnyé nevezik ki, jól esik neki, de mielőtt szóra nyitná a száját, Shen megjegyzésére bele is fagy a mozdulatba. Nem csak a fiú merevedik le, hanem Lyz is az elhangzott mondatra, az ügyetlen mentésre pedig ráncba szalad szemöldöke. Nem tud úgy tenni, mint aki nem hallotta, és hirtelen abban sem biztos, hogy úgy akarna tenni.
Ölében még a kibontott sütemény, ami miatt nem tud felpattanni zavarában, illetve annál azért megfontoltabb, mint hogy csak úgy ugrabugráljon. Így csak pislog fölfelé, utána összehajtja a csomagot, és félreteszi, hogy követhesse Shent. A zöld kendővel a kezében lép közelebb hozzá.*
- Shen? *néz kérdő pillantással felfelé az acél szemekbe.* Lőhetünk, de…
~azt mondtad, megcsókolnál, és jól értettem, mert a fülem tökéletesen hall. ~
- A bolondját járatod velem?
*Komorodva fürkészi az elfet, és próbál rájönni, vajon a bolondját járatja-e vele a másik, mert már korábban is előfordult, hogy izzott a levegő, és mint ha flörtölésbe bonyolódtak volna, pláne akkor egy lovon ülve, amit Lyz egyébként úgy élvezett, mint az ifjonc csitrik az első tavaszünnepüket a tábortűz derengésében. Aztán csókot is lopott tőle egy este a fiú, mielőtt gyakorlatilag elmenekült a szobából. Arról a csínyről nem is beszélve, amikor potyára küldte a konyhába, és majdnem hülyét is csinált magából emiatt. Lyz fejében cikáznak a gondolatok, ahogy emlékei a felszínre törnek, ehelyett persze jobb volna tisztán látni. Shen pedig össze-vissza hablatyol, mint aki valóban zavarban van, és talán ha kívülről próbálná nézni, Lyz, átláthatná, de belülről majd beleszédül. Egyetlen dolog látszik, hogy Shen inkább terel, vagy ami rosszabb, valami gonoszabb játékot űz, a finx hús mókánál is. Abból pedig Lyz nem kér. Ezt próbálja kitalálni, kiérezi a helyzetből, vajmi kevés sikerrel. Láthatóan dühösen kezd pirulni a füle hegye.*
- Tudod, mit? Nem fontos *lép az elf elé duzzogósra hajlóajkakkal, és az övére köti a zöld szalagot. Neki adta, cserébe pedig kapott egy különleges kockát, így nem veszi vissza, csak a mellkasa szorul össze arra a gondolatra, hogy esetleg a bolondját járatja vele Shen, de nem is biztos, hogy szeretné hallani az újabb kifogásokat, így inkább elébe megy. Úgyhogy amint megköti, el is hátrál, és a negyvenes vonalig talán meg sem áll.*
4041. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-11 08:23:19
Üzenet elküldve: 2018-10-11 08:23:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Miután összeszedte kevéske holmiját, indulás előtt még gyorsan útba ejti a konyhát, remélve, hogy lesznek olyan kedvesek a szolgálók vagy a ház urai és megszánják az utazókat egy kis élelemmel, amit elvihetnek magukkal. Készülődés közben rengeteg érzés kavarog benne. Egyrészt örül, hogy Luni továbbra is vele tart, másrészt szomorú és csalódott, hogy Int mégsem szeretné tovább élvezni a társaságukat, ezért pedig részben magát teszi felelőssé. ~Talán ha többet beszélgettem volna vele, vagy ha kedvesebb lettem volna hozzá...~ mereng magában a dolgon, ám hamar be kell látnia, már nem tehet semmit az ügyben. Inkább a jelenre koncentrál és az élelemszerző tervére, ami ha sikerül, akkor szépen felpakolva várja Lunit a bejáratnál, hogy induljanak. Maga sem tudja, mi hajtja ennyire, csak szeretne megbizonyosodni róla, hogy Aleimord nem készül éppen valami végzetes őrültségre a városban.*
- Indulhatunk? *fordul Lunihoz, mikor a lány megérkezik, majd ha megkapja a beleegyezését, akkor lassú léptekkel és nehéz szívvel elhagyja a házat, ami egy estére menedéket és békét nyújtott nekik, hogy másnap kipihenten folytassák tovább útjukat az ismeretlenbe. Nem túl sietős, ám nem is túl lassú léptekkel halad, úgy, mint akinek célja van, mint aki tart valamerre.*
- Sikerült kipihenned magad az este? *próbál beszélgetést kezdeményezni Lunival, ám valójában egyáltalán nem ezt szeretné kérdezni, kis szünet után azonban végül kimondja azt is, ami a lelkét nyomja.*
- Köszönöm, hogy velem jöttél! *mosolyog a lányra* De biztos jó döntés volt ez? Nem lett volna jobb, ha itt maradsz? *teszi fel aggodalmas hangon a kérdését, hisz közel sem biztos benne, nem most készül-e elkövetni élete legnagyobb hibáját, hogy visszamegy a városba, és egyáltalán nem szeretné, ha ennek később Luni inná meg a levét. Már sokszor megkérdezte a lányt, biztos vele akar-e tartani, és bár eddig mindig igenlő választ kapott, valami belső kényszertől vezérelve óvni szeretné őt a veszélyektől, erre pedig jelenleg azt látja a legjobb megoldásnak, hogy itt hagyja Lunit a nemesek közt a kis vidéki házban. Bár nagyon magányos lenne, ha a lány mégis a maradás mellett döntene, teljes mértékben megértené azt. Mivel még mindig az aggódás foglalja le a gondolatait, más beszédtéma nem is jut az eszébe, amíg ezt nem tisztázták, így Luni válaszára várva némán halad tovább Arthenior felé.*
*Miután összeszedte kevéske holmiját, indulás előtt még gyorsan útba ejti a konyhát, remélve, hogy lesznek olyan kedvesek a szolgálók vagy a ház urai és megszánják az utazókat egy kis élelemmel, amit elvihetnek magukkal. Készülődés közben rengeteg érzés kavarog benne. Egyrészt örül, hogy Luni továbbra is vele tart, másrészt szomorú és csalódott, hogy Int mégsem szeretné tovább élvezni a társaságukat, ezért pedig részben magát teszi felelőssé. ~Talán ha többet beszélgettem volna vele, vagy ha kedvesebb lettem volna hozzá...~ mereng magában a dolgon, ám hamar be kell látnia, már nem tehet semmit az ügyben. Inkább a jelenre koncentrál és az élelemszerző tervére, ami ha sikerül, akkor szépen felpakolva várja Lunit a bejáratnál, hogy induljanak. Maga sem tudja, mi hajtja ennyire, csak szeretne megbizonyosodni róla, hogy Aleimord nem készül éppen valami végzetes őrültségre a városban.*
- Indulhatunk? *fordul Lunihoz, mikor a lány megérkezik, majd ha megkapja a beleegyezését, akkor lassú léptekkel és nehéz szívvel elhagyja a házat, ami egy estére menedéket és békét nyújtott nekik, hogy másnap kipihenten folytassák tovább útjukat az ismeretlenbe. Nem túl sietős, ám nem is túl lassú léptekkel halad, úgy, mint akinek célja van, mint aki tart valamerre.*
- Sikerült kipihenned magad az este? *próbál beszélgetést kezdeményezni Lunival, ám valójában egyáltalán nem ezt szeretné kérdezni, kis szünet után azonban végül kimondja azt is, ami a lelkét nyomja.*
- Köszönöm, hogy velem jöttél! *mosolyog a lányra* De biztos jó döntés volt ez? Nem lett volna jobb, ha itt maradsz? *teszi fel aggodalmas hangon a kérdését, hisz közel sem biztos benne, nem most készül-e elkövetni élete legnagyobb hibáját, hogy visszamegy a városba, és egyáltalán nem szeretné, ha ennek később Luni inná meg a levét. Már sokszor megkérdezte a lányt, biztos vele akar-e tartani, és bár eddig mindig igenlő választ kapott, valami belső kényszertől vezérelve óvni szeretné őt a veszélyektől, erre pedig jelenleg azt látja a legjobb megoldásnak, hogy itt hagyja Lunit a nemesek közt a kis vidéki házban. Bár nagyon magányos lenne, ha a lány mégis a maradás mellett döntene, teljes mértékben megértené azt. Mivel még mindig az aggódás foglalja le a gondolatait, más beszédtéma nem is jut az eszébe, amíg ezt nem tisztázták, így Luni válaszára várva némán halad tovább Arthenior felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579