Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 178 (3541. - 3560. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3560. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-28 06:52:11
Üzenet elküldve: 2017-12-28 06:52:11
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Világ a játékban//
*Midőn mindhárman beleillesztik a mélyedésekbe a kártyalapokat, furcsa dolgot tapasztalhatnak. A lapok életre kelnek!
Vokattä látja, amint a tábortűz lobogni kezd, apró pici parazsakat szórva valahová a lapon túlra, ami nem látható már. A kürtből halovány, világoskék karikák törnek elő, amik sűrűn követik egymást. A kérdőjel felizzik, majd eltűnik, helyén csak az üresség marad. Ám mielőtt csalódni kezdene, hirtelen megjelenik rajta egy kard! Rövid, hullámos kard, durván két láb hosszú, a penge körül viszont vöröses tűz dereng...
Nellara számára a homokszemek homobuckákká alakulnak át, majd mintha kicsit mélyebbre ülne a kép a kártyán, ami vagy érzéki csalódás, vagy a kép ténylegesen zsugorodik, hogy kiadhassa a teljes képet. Sivatag! Egy kietlen, sivár sivatag. A kulcs átváltozik ragyogó ezüstkulccsá, ezen kívül viszont semmi egyéb. A kérdőjel neki is felizzik, majd eltűnik, végül kirajzolja a képet, ami nem más, mint egy... karkötő! Egy roppant egyszerű karkötő, ami mindössze egyetlen zsinórra felfűzött kagylósor.
Vlendor azt tapasztalja, amint az erdei házikó színei megelevenednek, ahogyan a tájé is, ami nem meglepő módon egy erdő. A kosár gyümölcs olyan, mintha lassan, a kártyán kívülről potyognának bele a kosárba a különféle gyümölcsök. A sötétzöld italon csak annyi látható, hogy a lötty lassan hullámozni kezd, mint lustább napjain a tenger.*
-Ragyogó! Kezdődjék hát a játék! *tesz egy teátrális kézmozdulatot, majd Xerno is körözni kezd a levegőbe az ujjaival, és elkezdődik!*
*Hirtelen történik minden. Mindhárom játékos egy erős fényvillanást érzékel, aminek következtében reflexből és kényszereztetésből is kénytelenek lesznek behunyni a szemüket, de még el is takarni. Mindezt követi néhány másodperces gyors, súlytalan zuhanás. Majd sötétség, végül az ébredés! Azt viszont egyikőjük sem érzékelheti, hogy mindez a kis műsor meddig tartott.*
//Vlendor//
*Vlendor Hughs elhasalva, arccal a föld felé tér magához. A föld viszonylag sima, ám néhány fűszál érezhetően csiklandozza az orrát és arcát. Madárcsicsergést hall és érzékeli, hogy nem tört el semmije. Amint feltápászkodik és körülnéz láthatja, hogy egy erdőbe csöppent! A két játékostársa sehol sincs. Ellenben az erdei házikó igen, alig ötven méterre tőle. Ha pedig még föl is néz, akkor éri derült égből a villámcsapás! A tiszta, kék égen túl haloványan meglátja saját, óriási alakját. Jobban mondva a felső testét és az arcát, mert ugye "odakint" leült mindenki a székre. Saját magát szürkének, élettelennek látja, mintha csak Vlendor Hugh valamiféle kőszoborrá változott volna. Saját maga óriásalakján kívül a játékon belül minden méretarányos és valóságos. Vajon mi lesz Vlendor első lépése?*
//Vokattä//
*Vokattä Lunderlon azt érzékeli, hogy valami kegyetlenül égeti az arcát! Nem közvetlenül, hanem inkább amolyan sugárzott hő, mintha közel ülne a tűzhöz. Magzatpózban fekszik a földön, és amint magához tér láthat egy irreálisan nagy tábortüzet, ami erőteljesen lobog, de furamód nem látható, hogy fával vagy bármi más anyaggal lenne táplálva. Inkább csak olyan, mintha a földből nőtt volna ki. A környezet, amibe a tündér csöppent kietlen, kopár. Mindent hamu borít, az egész táj olyan, mintha egy hatalmas tűztornádó tarolta volna le. Ő maga is elég kormos lett a földön való fekvésben, elég tisztességesen belepte a pernye. A kürtöt maga mellett találja a földön, alig két méteres távolságban. A kard viszont nincs ott. Ha erősebben vizsgálja a tüzet láthatja, hogy valami meg-megcsillan a közepében. Vlendorhoz hasonlóan társait ő sem látja, viszont saját magát haloványan igen, ha az ég felé néz. Ott van az ő óriás alakja is élettelenül, mint egy szobor. Természetesen a tündérnek is a játékon belül minden méretarányos. Mit lép Vokattä?*
//Nellara//
*Egy szem leányunknak nem rózsás a helyzete. Az első, amit érzékel, hogy a perzselő, sivatagi nap bántja a szemét, ugyanis hanyatt fekvő pózban van ebben a pillanatban. A második az, hogy valamivel tele van a szája, méghozzá homokkal. A talaj igen süppedős, de természetesen fel tud kelni, abban nem fogja zavarni. Amint körülnéz azt látja, hogy egy sivatagban ácsorog. Első ránézésre se eleje se vége, ugyanis a dűnék és buckák szinte teljesen egyformák. Ami még rosszabb, az a hőség! Pokolian meleg van, érzi, hogy szomjúság gyötri. Nellara sem látja társait, csak a kék égen túl haloványan saját, óriási alakját, deréktól felfelé, mint a többiek! Ugyancsak egy élettelen szobor, de itt minden más méretarányos. Érzi, hogy lábbelije mintha szűkebb lenne. Valami nyomja a bőrét, ami nem más lesz, mint a kulcs! Ami még kellemetlen lehet számára, hogy érzi, hogy a homok szinte mindenhová behatolt. Durva és érdes érzetet kelt, szó szerint mindenütt a testén! A zsinórra fűzött kagylósor lent pihen a homokban, azt minden további nélkül magához veheti. Mihez kezd Nellara?*
*Midőn mindhárman beleillesztik a mélyedésekbe a kártyalapokat, furcsa dolgot tapasztalhatnak. A lapok életre kelnek!
Vokattä látja, amint a tábortűz lobogni kezd, apró pici parazsakat szórva valahová a lapon túlra, ami nem látható már. A kürtből halovány, világoskék karikák törnek elő, amik sűrűn követik egymást. A kérdőjel felizzik, majd eltűnik, helyén csak az üresség marad. Ám mielőtt csalódni kezdene, hirtelen megjelenik rajta egy kard! Rövid, hullámos kard, durván két láb hosszú, a penge körül viszont vöröses tűz dereng...
Nellara számára a homokszemek homobuckákká alakulnak át, majd mintha kicsit mélyebbre ülne a kép a kártyán, ami vagy érzéki csalódás, vagy a kép ténylegesen zsugorodik, hogy kiadhassa a teljes képet. Sivatag! Egy kietlen, sivár sivatag. A kulcs átváltozik ragyogó ezüstkulccsá, ezen kívül viszont semmi egyéb. A kérdőjel neki is felizzik, majd eltűnik, végül kirajzolja a képet, ami nem más, mint egy... karkötő! Egy roppant egyszerű karkötő, ami mindössze egyetlen zsinórra felfűzött kagylósor.
Vlendor azt tapasztalja, amint az erdei házikó színei megelevenednek, ahogyan a tájé is, ami nem meglepő módon egy erdő. A kosár gyümölcs olyan, mintha lassan, a kártyán kívülről potyognának bele a kosárba a különféle gyümölcsök. A sötétzöld italon csak annyi látható, hogy a lötty lassan hullámozni kezd, mint lustább napjain a tenger.*
-Ragyogó! Kezdődjék hát a játék! *tesz egy teátrális kézmozdulatot, majd Xerno is körözni kezd a levegőbe az ujjaival, és elkezdődik!*
*Hirtelen történik minden. Mindhárom játékos egy erős fényvillanást érzékel, aminek következtében reflexből és kényszereztetésből is kénytelenek lesznek behunyni a szemüket, de még el is takarni. Mindezt követi néhány másodperces gyors, súlytalan zuhanás. Majd sötétség, végül az ébredés! Azt viszont egyikőjük sem érzékelheti, hogy mindez a kis műsor meddig tartott.*
//Vlendor//
*Vlendor Hughs elhasalva, arccal a föld felé tér magához. A föld viszonylag sima, ám néhány fűszál érezhetően csiklandozza az orrát és arcát. Madárcsicsergést hall és érzékeli, hogy nem tört el semmije. Amint feltápászkodik és körülnéz láthatja, hogy egy erdőbe csöppent! A két játékostársa sehol sincs. Ellenben az erdei házikó igen, alig ötven méterre tőle. Ha pedig még föl is néz, akkor éri derült égből a villámcsapás! A tiszta, kék égen túl haloványan meglátja saját, óriási alakját. Jobban mondva a felső testét és az arcát, mert ugye "odakint" leült mindenki a székre. Saját magát szürkének, élettelennek látja, mintha csak Vlendor Hugh valamiféle kőszoborrá változott volna. Saját maga óriásalakján kívül a játékon belül minden méretarányos és valóságos. Vajon mi lesz Vlendor első lépése?*
//Vokattä//
*Vokattä Lunderlon azt érzékeli, hogy valami kegyetlenül égeti az arcát! Nem közvetlenül, hanem inkább amolyan sugárzott hő, mintha közel ülne a tűzhöz. Magzatpózban fekszik a földön, és amint magához tér láthat egy irreálisan nagy tábortüzet, ami erőteljesen lobog, de furamód nem látható, hogy fával vagy bármi más anyaggal lenne táplálva. Inkább csak olyan, mintha a földből nőtt volna ki. A környezet, amibe a tündér csöppent kietlen, kopár. Mindent hamu borít, az egész táj olyan, mintha egy hatalmas tűztornádó tarolta volna le. Ő maga is elég kormos lett a földön való fekvésben, elég tisztességesen belepte a pernye. A kürtöt maga mellett találja a földön, alig két méteres távolságban. A kard viszont nincs ott. Ha erősebben vizsgálja a tüzet láthatja, hogy valami meg-megcsillan a közepében. Vlendorhoz hasonlóan társait ő sem látja, viszont saját magát haloványan igen, ha az ég felé néz. Ott van az ő óriás alakja is élettelenül, mint egy szobor. Természetesen a tündérnek is a játékon belül minden méretarányos. Mit lép Vokattä?*
//Nellara//
*Egy szem leányunknak nem rózsás a helyzete. Az első, amit érzékel, hogy a perzselő, sivatagi nap bántja a szemét, ugyanis hanyatt fekvő pózban van ebben a pillanatban. A második az, hogy valamivel tele van a szája, méghozzá homokkal. A talaj igen süppedős, de természetesen fel tud kelni, abban nem fogja zavarni. Amint körülnéz azt látja, hogy egy sivatagban ácsorog. Első ránézésre se eleje se vége, ugyanis a dűnék és buckák szinte teljesen egyformák. Ami még rosszabb, az a hőség! Pokolian meleg van, érzi, hogy szomjúság gyötri. Nellara sem látja társait, csak a kék égen túl haloványan saját, óriási alakját, deréktól felfelé, mint a többiek! Ugyancsak egy élettelen szobor, de itt minden más méretarányos. Érzi, hogy lábbelije mintha szűkebb lenne. Valami nyomja a bőrét, ami nem más lesz, mint a kulcs! Ami még kellemetlen lehet számára, hogy érzi, hogy a homok szinte mindenhová behatolt. Durva és érdes érzetet kelt, szó szerint mindenütt a testén! A zsinórra fűzött kagylósor lent pihen a homokban, azt minden további nélkül magához veheti. Mihez kezd Nellara?*
3559. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-22 15:48:52
Üzenet elküldve: 2017-12-22 15:48:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Világ a játékban//
*A tündér megjegyzésére csúnyán villan a tekintete.*
-Nem csak az erőmnek köszönhetem, hogy itt ülök. Ha mindig csak arra számítanék akkor több mint egy tucatszor megöltek volna már. Csellel vertem már át mágusokat is és tudom, hogy azok akik nagy tudásúak szintén szoktak értetlenek lenni vagy ostoba döntéseket hozni. A könyvekből bölcsességet és észt nem lehet szerezni.
*Ezzel a témát be is fejezte. A többiek nem vitatták sokáig a kártya választást ő sem teszi. Bár ő nem olyan biztos benne, hogy a homoknak sok hasznát vehetnék vagy hogy bölcs dolog-e a véletlenre bízni a segítséget. Mindenesetre a kártyáit ő is beleteszi a mélyedésekbe. Sok érzelem nem látszik rajta. Várja a kalandot.*
*A tündér megjegyzésére csúnyán villan a tekintete.*
-Nem csak az erőmnek köszönhetem, hogy itt ülök. Ha mindig csak arra számítanék akkor több mint egy tucatszor megöltek volna már. Csellel vertem már át mágusokat is és tudom, hogy azok akik nagy tudásúak szintén szoktak értetlenek lenni vagy ostoba döntéseket hozni. A könyvekből bölcsességet és észt nem lehet szerezni.
*Ezzel a témát be is fejezte. A többiek nem vitatták sokáig a kártya választást ő sem teszi. Bár ő nem olyan biztos benne, hogy a homoknak sok hasznát vehetnék vagy hogy bölcs dolog-e a véletlenre bízni a segítséget. Mindenesetre a kártyáit ő is beleteszi a mélyedésekbe. Sok érzelem nem látszik rajta. Várja a kalandot.*
3558. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-21 17:59:43
Üzenet elküldve: 2017-12-21 17:59:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Világ a játékban//
*Mindenki választ, így már csak a tündér marad ki, és gyorsan választ is.*
- A homokot, a kulcsot és a kék kérdőjelet választom.
*Bólogat lelkesen, hisz abban, hogy ezek a dolgok még jól jöhetnek. Az idegen játékostársuk választásával teljes mértékben egyetért, így a férfi felé is bólogat. Reméli, hogy ezzel szimpátiát ébreszthet benne. A lány szerint a másik tündér is jól választott, de nem is húzza tovább az időt, mindenki már alig várja a játékot, főleg a készítője, így beleteszi a saját lapjait a bura mélyedésébe.
A párjára pillant, megerősítésre vár, hiszen azért mégis fél egy kicsit. Vajon fog tudni varázsolni odabent? Erre rá kellett volna kérdezi, de már nem akar, majd úgyis kerül. Ha tud, akkor az eléggé megkönnyíti majd a dolgokat.*
*Mindenki választ, így már csak a tündér marad ki, és gyorsan választ is.*
- A homokot, a kulcsot és a kék kérdőjelet választom.
*Bólogat lelkesen, hisz abban, hogy ezek a dolgok még jól jöhetnek. Az idegen játékostársuk választásával teljes mértékben egyetért, így a férfi felé is bólogat. Reméli, hogy ezzel szimpátiát ébreszthet benne. A lány szerint a másik tündér is jól választott, de nem is húzza tovább az időt, mindenki már alig várja a játékot, főleg a készítője, így beleteszi a saját lapjait a bura mélyedésébe.
A párjára pillant, megerősítésre vár, hiszen azért mégis fél egy kicsit. Vajon fog tudni varázsolni odabent? Erre rá kellett volna kérdezi, de már nem akar, majd úgyis kerül. Ha tud, akkor az eléggé megkönnyíti majd a dolgokat.*
3557. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-21 02:23:30
Üzenet elküldve: 2017-12-21 02:23:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Irbiszezés//
*Bár feszültségét igyekszik leplezni, belül mégis feszült az irbisz felett lezajlott tisztátalan alkudozás miatt. Elfogadja, hogy vannak kultúrák, ahol az aranynak nagyobb ereje van, mint a tisztességnek és az őszinteségnek, ő maga is hallotta már azt a kifejezést, hogy mindennek meg van a maga ára. Szívesen bevezetné ezeket az illetőket Erdőmélye vadonjába egy zsák arannyal, amiből egy évig fényűzően élhetne egy városban. A zsák arany párnának kemény, felszerelésnek haszontalan és nehéz. Nem tud rajta fegyvert venni, nem kap érte élelmet, de nem fújja el a szél az ingét, ha ráteszi, amíg a patakban fürdik, igaz, a víz nem lesz melegebb tőle. Ha pedig egy falkányi farkassal hozza össze a szerencsétlent az Erdő Szíve, akkor tucatnyi zsák sem lesz elég, hogy lefizesse őket az életéért.
Gondolataiból Bayde szavai zökkentik ki, amikor a druida meghívja egy látogatásra és ebédre Worenth-et.*
- Khm, bocsánat. Persze, semmi akadálya egy kellemes ebédnek közösen. *Rendezi vonásait, de remélni tudja csak, hogy hangja kellően határozottan csengett.
Az ebéd már apróság ezernégyszáz aranyhoz képest, mármint, ami a megszerzését illeti.
Meglepettségét nem tudja leplezni, amikor a mágus beleegyezik az összegbe. Azt hitte, még kínos percekig fognak itt alkudozni, mint valami kofák a piacon. A megkönnyebbülés is látható rajta, amellyel a döntést fogadja.*
- Se több, se kevesebb, az Erdő Szíve engem úgy segéljen. *Bólint határozottan.*
- Valóban, nem irbiszt venni indultunk. *Mosolyodik el haloványan Bayde-ra pillantva.*
- A három nap tökéletes. Három nap múlva itt. *Ismétli meg a megállapodás részleteit. Most már feszültség nélkül tud a fenséges ragadozóra nézni és hálát ad magában a Fákban Lakónak, amiért éppen erre vezette útjukat. Lám Bayde milyen hasznos alkotóelemévé vált Vadvédnek és abban is biztos, hogy miután az irbisz elfoglalta otthonát az erdőben, a druida figyelmére és gondoskodására mindig számíthat majd. Kérdés, hogy a többiek mennyire fognak örülni a csúcsragadozó megjelenésének.*
//Irbiszezés//
*Bár feszültségét igyekszik leplezni, belül mégis feszült az irbisz felett lezajlott tisztátalan alkudozás miatt. Elfogadja, hogy vannak kultúrák, ahol az aranynak nagyobb ereje van, mint a tisztességnek és az őszinteségnek, ő maga is hallotta már azt a kifejezést, hogy mindennek meg van a maga ára. Szívesen bevezetné ezeket az illetőket Erdőmélye vadonjába egy zsák arannyal, amiből egy évig fényűzően élhetne egy városban. A zsák arany párnának kemény, felszerelésnek haszontalan és nehéz. Nem tud rajta fegyvert venni, nem kap érte élelmet, de nem fújja el a szél az ingét, ha ráteszi, amíg a patakban fürdik, igaz, a víz nem lesz melegebb tőle. Ha pedig egy falkányi farkassal hozza össze a szerencsétlent az Erdő Szíve, akkor tucatnyi zsák sem lesz elég, hogy lefizesse őket az életéért.
Gondolataiból Bayde szavai zökkentik ki, amikor a druida meghívja egy látogatásra és ebédre Worenth-et.*
- Khm, bocsánat. Persze, semmi akadálya egy kellemes ebédnek közösen. *Rendezi vonásait, de remélni tudja csak, hogy hangja kellően határozottan csengett.
Az ebéd már apróság ezernégyszáz aranyhoz képest, mármint, ami a megszerzését illeti.
Meglepettségét nem tudja leplezni, amikor a mágus beleegyezik az összegbe. Azt hitte, még kínos percekig fognak itt alkudozni, mint valami kofák a piacon. A megkönnyebbülés is látható rajta, amellyel a döntést fogadja.*
- Se több, se kevesebb, az Erdő Szíve engem úgy segéljen. *Bólint határozottan.*
- Valóban, nem irbiszt venni indultunk. *Mosolyodik el haloványan Bayde-ra pillantva.*
- A három nap tökéletes. Három nap múlva itt. *Ismétli meg a megállapodás részleteit. Most már feszültség nélkül tud a fenséges ragadozóra nézni és hálát ad magában a Fákban Lakónak, amiért éppen erre vezette útjukat. Lám Bayde milyen hasznos alkotóelemévé vált Vadvédnek és abban is biztos, hogy miután az irbisz elfoglalta otthonát az erdőben, a druida figyelmére és gondoskodására mindig számíthat majd. Kérdés, hogy a többiek mennyire fognak örülni a csúcsragadozó megjelenésének.*
3556. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-20 21:12:09
Üzenet elküldve: 2017-12-20 21:12:09
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Irbiszezés//
*Ahhoz képest, hogy tulajdonképpen senkinek sincs ínyére az alkudozás az irbiszért, szépen belejöttek.*
-Egy ebédmeghívást nem utasítok vissza!
*Nem mintha potyázni akarna, mert nem olyan, de Vadvédben még nem ebédelt.*
-Hmmm... *ízlelgeti az árat. Igazság szerint nincs rászorulva a pénzre. A legfontosabb pedig az, hogy Xauzurnak jó helye legyen.*
-Legyen hát! *bólint rá.* -Ezernégyszáz arany. Se több, se kevesebb.
*Ezzel még örömet is okoz Vadvéd lakóinak, mármint azzal, hogy átadja nekik az irbiszt egy igencsak jelképes összegért.*
~Bukok rajta vagy háromszázat, de nem az a lényeg.~
*Sajnos az idézés varázslat elérhetetlensége óta az irbisz olyan szinten értelmét veszítette a mágusnál, hogyha ezt előbb tudja, biztosan nem veszi meg.*
-Hagyok időt, hogy összeszedjétek a pénzt. Gondolom ekkora összeget nem hordotok magatoknál.
*Meglepődne, ha az erdőjáróknál lenne most kapásból ennyi pénz.*
-Aztán találkozhatnánk itt pár nap múlva. Megejtjük az üzletet, aztán meg az ebédet. Úgyis dolgom lenne Abogrnál, szóval éppen jól jönne ki a dolog. Három nap múlva megfelel nektek?
//Irbiszezés//
*Ahhoz képest, hogy tulajdonképpen senkinek sincs ínyére az alkudozás az irbiszért, szépen belejöttek.*
-Egy ebédmeghívást nem utasítok vissza!
*Nem mintha potyázni akarna, mert nem olyan, de Vadvédben még nem ebédelt.*
-Hmmm... *ízlelgeti az árat. Igazság szerint nincs rászorulva a pénzre. A legfontosabb pedig az, hogy Xauzurnak jó helye legyen.*
-Legyen hát! *bólint rá.* -Ezernégyszáz arany. Se több, se kevesebb.
*Ezzel még örömet is okoz Vadvéd lakóinak, mármint azzal, hogy átadja nekik az irbiszt egy igencsak jelképes összegért.*
~Bukok rajta vagy háromszázat, de nem az a lényeg.~
*Sajnos az idézés varázslat elérhetetlensége óta az irbisz olyan szinten értelmét veszítette a mágusnál, hogyha ezt előbb tudja, biztosan nem veszi meg.*
-Hagyok időt, hogy összeszedjétek a pénzt. Gondolom ekkora összeget nem hordotok magatoknál.
*Meglepődne, ha az erdőjáróknál lenne most kapásból ennyi pénz.*
-Aztán találkozhatnánk itt pár nap múlva. Megejtjük az üzletet, aztán meg az ebédet. Úgyis dolgom lenne Abogrnál, szóval éppen jól jönne ki a dolog. Három nap múlva megfelel nektek?
3555. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-20 15:50:06
Üzenet elküldve: 2017-12-20 15:50:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Irbiszezés//
*Márpedig sziklaszilárd meggyőződése, hogy szelíd vadállat nem létezik, kiváltképp ha ragadozóról van szó. Persze lehet az emberhez szoktatni őket, minél fiatalabb korban kezdik ezt annál nagyobb az esély a sikerre, de az ösztöneit az állat legfeljebb elnyomhatja, levetkőzni nem lesz képes. Ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy a legváratlanabb pillanatban kezd vérengzésbe az addig jámbornak látszó vad, de kedves ölebként vagy kiscicaként nagyfokú felelőtlenség lenne kezelni őket. Hogy Xauzur az imént nem tépte le a karját abban ennek is szerepe van, de talán a druidák képességének is amivel nemcsak a szelídített vadakat tudja megnyugtatni, de a legvérengzőbb fenevadat is képes kezessé tenni. Persze csak röpke percekre, de a legtöbbször ennyi elég is.
Azon pedig különösebben nem lepődik meg, hogy az állat gazdája látványos hitetlenkedéssel veszi az ajánlatát. A két összeg között valóban jelentős eltérés van és Bayde elnyom egy megkönnyebbült sóhajt, amikor Worenth nem fordul sarkon, hanem újabb ajánlattal áll elő.*
- Szíves örömest! *bólint rá arra, hogy elkalauzolják a Vadvédbe* Így rögtön meg is bizonyosodhatsz róla, hogy Xauzurnak jó sora lenn ott. És gondolom *néz Pytcára kérdőn, mielőtt folytatja* egy jó ebédre is marasztalnánk, ha nincs ellenedre. A szakácsnőnk egyszerűen kitűnő.
*Azt itt és most nem kell részletezni, hogy Banyától a gyerekeknek és a gyengébb idegzetű felnőtteknek könnyen rémálmaik lehetnek, de a tény, hogy a fakanál mellett brillírozik.
Pycta ajánlatát még ő is kevésnek érzi, ezerhatszázat mondott volna. Másfelől viszont véleménye szerint az állat gazdája sem engedett sokat, úgyhogy még nincs semmi sem veszve.*
- Szerintem meg fogunk egyezni. Már-már ugyanolyan összegben gondolkodunk. Mit szólnál tehát ezernégyszázhoz? És persze egy jó ebéd.
A hozzászólás írója (Bayde Armannneth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.20 16:05:07
//Irbiszezés//
*Márpedig sziklaszilárd meggyőződése, hogy szelíd vadállat nem létezik, kiváltképp ha ragadozóról van szó. Persze lehet az emberhez szoktatni őket, minél fiatalabb korban kezdik ezt annál nagyobb az esély a sikerre, de az ösztöneit az állat legfeljebb elnyomhatja, levetkőzni nem lesz képes. Ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy a legváratlanabb pillanatban kezd vérengzésbe az addig jámbornak látszó vad, de kedves ölebként vagy kiscicaként nagyfokú felelőtlenség lenne kezelni őket. Hogy Xauzur az imént nem tépte le a karját abban ennek is szerepe van, de talán a druidák képességének is amivel nemcsak a szelídített vadakat tudja megnyugtatni, de a legvérengzőbb fenevadat is képes kezessé tenni. Persze csak röpke percekre, de a legtöbbször ennyi elég is.
Azon pedig különösebben nem lepődik meg, hogy az állat gazdája látványos hitetlenkedéssel veszi az ajánlatát. A két összeg között valóban jelentős eltérés van és Bayde elnyom egy megkönnyebbült sóhajt, amikor Worenth nem fordul sarkon, hanem újabb ajánlattal áll elő.*
- Szíves örömest! *bólint rá arra, hogy elkalauzolják a Vadvédbe* Így rögtön meg is bizonyosodhatsz róla, hogy Xauzurnak jó sora lenn ott. És gondolom *néz Pytcára kérdőn, mielőtt folytatja* egy jó ebédre is marasztalnánk, ha nincs ellenedre. A szakácsnőnk egyszerűen kitűnő.
*Azt itt és most nem kell részletezni, hogy Banyától a gyerekeknek és a gyengébb idegzetű felnőtteknek könnyen rémálmaik lehetnek, de a tény, hogy a fakanál mellett brillírozik.
Pycta ajánlatát még ő is kevésnek érzi, ezerhatszázat mondott volna. Másfelől viszont véleménye szerint az állat gazdája sem engedett sokat, úgyhogy még nincs semmi sem veszve.*
- Szerintem meg fogunk egyezni. Már-már ugyanolyan összegben gondolkodunk. Mit szólnál tehát ezernégyszázhoz? És persze egy jó ebéd.
A hozzászólás írója (Bayde Armannneth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.20 16:05:07
3554. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-20 15:48:03
Üzenet elküldve: 2017-12-20 15:48:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Világ a játékban//
*Talán kicsit a hév elragadta, de nem meglepődik, hogy szóvá teszik neki a sok kommentárt.*
-Na jó, de nem biztos, hogy mindenkinek ennyire egyértelműek ezek a dolgok. *Mondja tagoltam, miközben oldalra sandít. Habár nem gondol senkire, csak gyorsan akar reagálni, de nyilvánvalóan Vlendor az egyetlen akire gondolhatott, hiszem a házigazda és a varázslója biztosan tudja, a kártyák mire képesek.*
*Jólesik a férfinek, hogy tőle kérdezi párja mire képesek a varázsitalok, még akkor is, ha a kérdésben benne rejlett a válasz is.*
-Messze állok attól, hogy alkimistának tituláljam magamat. De ettől függetlenül jól tudod. Az is igaz, hogy minél sötétebb, annál erősebb a hatásuk.
*Mosolyog a lányra, s közben kiválasztja az arany szélű lapok közül a tábortüzet. Ő nem tudott dönteni melyik legyen így a női megérzésre bízza a dolgot.*
*Vlendor megszívleli a tanácsot és a házat választja, Vokka pedig megerősíti neki is az üvegcsékkel kapcsolatos dolgokat.*
-Jó választás a sötétzöld bájital. Olyan erős, hogy akár egy csont törést is képes begyógyítani. Bár remélem ilyen sérülés elkerül bennünket. Nell és én amúgy sem vagyunk jártasak a fegyveres harcokban.
*Összeszedi ő is a kiválasztott kártyalapjait. Elkezdi vizslatni a búrát, amelyre Billbog szerint rá kell helyezni azokat. Az első bemélyedésbe berakja a tábortüzet ábrázoló kártyát. A másodikba a kürtöt. A harmadikba kis gondolkodás után a vörös kérdőjellel ellátott lapot. Bízva abban, hogy valami legendásan erős ital lesz belőle.*
-Én ezeket választom. *Tér a lényegre, közben a szakállas varázslót és a tudóst nézi, és mutatja nekik a választását.*
*Talán kicsit a hév elragadta, de nem meglepődik, hogy szóvá teszik neki a sok kommentárt.*
-Na jó, de nem biztos, hogy mindenkinek ennyire egyértelműek ezek a dolgok. *Mondja tagoltam, miközben oldalra sandít. Habár nem gondol senkire, csak gyorsan akar reagálni, de nyilvánvalóan Vlendor az egyetlen akire gondolhatott, hiszem a házigazda és a varázslója biztosan tudja, a kártyák mire képesek.*
*Jólesik a férfinek, hogy tőle kérdezi párja mire képesek a varázsitalok, még akkor is, ha a kérdésben benne rejlett a válasz is.*
-Messze állok attól, hogy alkimistának tituláljam magamat. De ettől függetlenül jól tudod. Az is igaz, hogy minél sötétebb, annál erősebb a hatásuk.
*Mosolyog a lányra, s közben kiválasztja az arany szélű lapok közül a tábortüzet. Ő nem tudott dönteni melyik legyen így a női megérzésre bízza a dolgot.*
*Vlendor megszívleli a tanácsot és a házat választja, Vokka pedig megerősíti neki is az üvegcsékkel kapcsolatos dolgokat.*
-Jó választás a sötétzöld bájital. Olyan erős, hogy akár egy csont törést is képes begyógyítani. Bár remélem ilyen sérülés elkerül bennünket. Nell és én amúgy sem vagyunk jártasak a fegyveres harcokban.
*Összeszedi ő is a kiválasztott kártyalapjait. Elkezdi vizslatni a búrát, amelyre Billbog szerint rá kell helyezni azokat. Az első bemélyedésbe berakja a tábortüzet ábrázoló kártyát. A másodikba a kürtöt. A harmadikba kis gondolkodás után a vörös kérdőjellel ellátott lapot. Bízva abban, hogy valami legendásan erős ital lesz belőle.*
-Én ezeket választom. *Tér a lényegre, közben a szakállas varázslót és a tudóst nézi, és mutatja nekik a választását.*
3553. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-20 01:41:36
Üzenet elküldve: 2017-12-20 01:41:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Irbiszezés//
*Tudja, hogy Worenth rengeteg aranyat kér, de számára a sárga fém nem sok értékkel bír. Az erdőben az arany csak súly, értéktelen és hasztalan teher, amitől jobb időben megszabadulni. De az emberek és a városok világában mindennél többet ér. Pedig épp Kagaenae a példa arra, hogy a vagyon nem minden. Olykor nagyobb teher, mint azt szeretnék.
Bayde ezúttal valóban megcsillogtatja képességei legjavát, az irbisz már-már olyan barátságosan és kedvesen viselkedik vele, mint a gazdájával. Önmagában elmosolyodik, ahogy arra gondol, hogy épp a druida érvelt azzal, hogy szelíd irbiszek nincsenek, most meg épp egynek a lapockáját paskolja.
Bármennyire is megmosolyogtató a pillanat, az anyagiaskodás visszarántja a rideg valóságba. Bayde elérti kimondatlan kérdését és alkudni kezd és mivel a csuhás számára teljese ismeretlen ez a terület, feszült figyelemmel emeli lombzöld tekintetét a mágusra.*
- Szívesen elkísérünk Vadvédbe, ahol megnézheted, milyen helyen élhet. De attól tartok, annyit nem adhatunk. *A venárok vezetőjeként tökéletesen tisztában van azzal, hogy milyenek a lehetőségeik és így, a tél előtt ostobaság volna kiüríteni a kasszát, amikor még egy városi beszerzőkörutat is be kell iktatniuk. Főleg a mostani szorult városi helyzetben. Kissé zavartan Bayde-ra tekint, majd újra Worenth-re.*
- Ezernégyszáz? *Félig kérdés, félig kijelentés íze van a szónak.*
- Ha egyszer szükséged volna ránk egy jó ügy érdekében, nem ketten lennénk. *A felajánlás értelmezését a hóhajú férfira hagyja, de talán érthető, hogy mire gondolt.
Szinte szégyelli magát, hogy efféle kufárként üzletel egy irbisz tulajdonáért, egy olyan ragadozóért, amely az Erdő Szívéhez tartozik.*
//Irbiszezés//
*Tudja, hogy Worenth rengeteg aranyat kér, de számára a sárga fém nem sok értékkel bír. Az erdőben az arany csak súly, értéktelen és hasztalan teher, amitől jobb időben megszabadulni. De az emberek és a városok világában mindennél többet ér. Pedig épp Kagaenae a példa arra, hogy a vagyon nem minden. Olykor nagyobb teher, mint azt szeretnék.
Bayde ezúttal valóban megcsillogtatja képességei legjavát, az irbisz már-már olyan barátságosan és kedvesen viselkedik vele, mint a gazdájával. Önmagában elmosolyodik, ahogy arra gondol, hogy épp a druida érvelt azzal, hogy szelíd irbiszek nincsenek, most meg épp egynek a lapockáját paskolja.
Bármennyire is megmosolyogtató a pillanat, az anyagiaskodás visszarántja a rideg valóságba. Bayde elérti kimondatlan kérdését és alkudni kezd és mivel a csuhás számára teljese ismeretlen ez a terület, feszült figyelemmel emeli lombzöld tekintetét a mágusra.*
- Szívesen elkísérünk Vadvédbe, ahol megnézheted, milyen helyen élhet. De attól tartok, annyit nem adhatunk. *A venárok vezetőjeként tökéletesen tisztában van azzal, hogy milyenek a lehetőségeik és így, a tél előtt ostobaság volna kiüríteni a kasszát, amikor még egy városi beszerzőkörutat is be kell iktatniuk. Főleg a mostani szorult városi helyzetben. Kissé zavartan Bayde-ra tekint, majd újra Worenth-re.*
- Ezernégyszáz? *Félig kérdés, félig kijelentés íze van a szónak.*
- Ha egyszer szükséged volna ránk egy jó ügy érdekében, nem ketten lennénk. *A felajánlás értelmezését a hóhajú férfira hagyja, de talán érthető, hogy mire gondolt.
Szinte szégyelli magát, hogy efféle kufárként üzletel egy irbisz tulajdonáért, egy olyan ragadozóért, amely az Erdő Szívéhez tartozik.*
3552. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-19 21:31:10
Üzenet elküldve: 2017-12-19 21:31:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Irbiszezés//
*Szinte magán érzi Pycta némileg rosszalló tekintetét. Valahol megérti őt, hiszen egy olyan férfiról van szó, aki minden fölé emeli az erdőt és annak minden "tartozékát". De sajnos az a huncut üzlet... az már csak ilyen ördögtől való, emberi berögződés.*
-Valóban nem, de nincs is ilyen mindenkinek.
*Kétezerért még istenes is, hiszen Worenth közel ezernyolcszáz aranyért vette, és hát ugye egy állatnak vannak költségei.
Worenth látja, hogy Bayde mit csinál, Xauzur reakcióiból teljesen világossá válik számára a dolog.*
~Ez a druidák trükkje. Hallottam már róla, sőt, láttam is régebben hasonlót. Ez valami ősi képesség, ami bennük él.~
*Xauzur kezes bárányként viselkedik, Bayde remekül kihasználja tudását. Kell is, biztos ami biztos.*
-Mindennek kilehet fejezni aranyban az árát. Ha gondoljátok, nyugodtan járjatok utána. Egy gwufftól olcsóbb, de egy csataméntől jóval drágább. Valahol a kettő között lehet. Igen, tényleg nagyon szeretném, ha jó helyre kerülne.
~Szívesen látott vendég. Hmmm... nem hangzik rosszul.~
*Érdekes, hogy ez az irbiszüzlet micsoda kapcsolatkiépítéssel kecsegtethet mindkét fél számára.*
-Ezerkétszáz? *mondja olyan meglepődve, mintha nem hallotta volna jól.*
~Most ez komoly?~
-Attól tartok, ez kevés lesz. Ennél kicsit többet kell ajánlanotok.
*Neki sem teljesen ízlik az, hogy amolyan árverést rendeznek az irbiszről, de tényleg nem adhatja oda csak úgy a Venároknak a két szép szemükért.*
-Viszont, van egy javaslatom. Mutassátok az utat Vadvédbe! Úgysem jártam még arra, legalább most megejthetném ezt a kirándulást. Többször elakartam már menni oda, legfőképpen Jezabielhez, mágiáról diskurálni, de most szívesen megtekinteném, hol éltek. Azonfelül, mivel felajánlottátok, hogy bármikor elmehetek hozzátok, így ti is bármikor eljöhettek hozzám. Ki tudja... talán egyszer még szükségünk lehet egymásra.
~Kapcsolatokból sosem elég.~
-Így, ha fenntartunk egy baráti viszonyt, úgy érdemes kicsit olcsóbban odaadnom nektek, hiszen ez biztosíték számomra, hogy tényleg meglátogathatom Xauzurt. Ezernyolcszáz. *mondja előbb Pyctara, majd Baydera nézve.* -Mit szóltok?
//Irbiszezés//
*Szinte magán érzi Pycta némileg rosszalló tekintetét. Valahol megérti őt, hiszen egy olyan férfiról van szó, aki minden fölé emeli az erdőt és annak minden "tartozékát". De sajnos az a huncut üzlet... az már csak ilyen ördögtől való, emberi berögződés.*
-Valóban nem, de nincs is ilyen mindenkinek.
*Kétezerért még istenes is, hiszen Worenth közel ezernyolcszáz aranyért vette, és hát ugye egy állatnak vannak költségei.
Worenth látja, hogy Bayde mit csinál, Xauzur reakcióiból teljesen világossá válik számára a dolog.*
~Ez a druidák trükkje. Hallottam már róla, sőt, láttam is régebben hasonlót. Ez valami ősi képesség, ami bennük él.~
*Xauzur kezes bárányként viselkedik, Bayde remekül kihasználja tudását. Kell is, biztos ami biztos.*
-Mindennek kilehet fejezni aranyban az árát. Ha gondoljátok, nyugodtan járjatok utána. Egy gwufftól olcsóbb, de egy csataméntől jóval drágább. Valahol a kettő között lehet. Igen, tényleg nagyon szeretném, ha jó helyre kerülne.
~Szívesen látott vendég. Hmmm... nem hangzik rosszul.~
*Érdekes, hogy ez az irbiszüzlet micsoda kapcsolatkiépítéssel kecsegtethet mindkét fél számára.*
-Ezerkétszáz? *mondja olyan meglepődve, mintha nem hallotta volna jól.*
~Most ez komoly?~
-Attól tartok, ez kevés lesz. Ennél kicsit többet kell ajánlanotok.
*Neki sem teljesen ízlik az, hogy amolyan árverést rendeznek az irbiszről, de tényleg nem adhatja oda csak úgy a Venároknak a két szép szemükért.*
-Viszont, van egy javaslatom. Mutassátok az utat Vadvédbe! Úgysem jártam még arra, legalább most megejthetném ezt a kirándulást. Többször elakartam már menni oda, legfőképpen Jezabielhez, mágiáról diskurálni, de most szívesen megtekinteném, hol éltek. Azonfelül, mivel felajánlottátok, hogy bármikor elmehetek hozzátok, így ti is bármikor eljöhettek hozzám. Ki tudja... talán egyszer még szükségünk lehet egymásra.
~Kapcsolatokból sosem elég.~
-Így, ha fenntartunk egy baráti viszonyt, úgy érdemes kicsit olcsóbban odaadnom nektek, hiszen ez biztosíték számomra, hogy tényleg meglátogathatom Xauzurt. Ezernyolcszáz. *mondja előbb Pyctara, majd Baydera nézve.* -Mit szóltok?
3551. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-19 17:51:44
Üzenet elküldve: 2017-12-19 17:51:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Irbiszezés//
*Elkerekedik a szeme és önkéntelenül még csuklik is egyet. Hirtelen arra gondol, hogy nyolcszáz vagy éppen ezer arany még csak létezhet, annyit már látott egy kupacban, de kétezer? Annyi nincs is a világon. De többé-kevésbé sikerül megőriznie a fapofát amit nehézkesen magára erőltet, és amikor Worenth szabad utat ad, nagyjából egy lépés távolságra áll meg a nagymacska előtt. Jobb kezét kicsit előrenyújtja, fejét lehajtva és kicsit oldalt biccentve összpontosít egy kicsit.
//Aktív képesség - szelídítés//
Ugyan az állat gazdája azt mondta, hogy az irbisz kezes és eddig végig nyugodtan viselkedett, de jobb az óvatosság. Elvégre ő idegen a vadállat számára, akár még az is előfordulhat, hogy a szaga fogja ingerelni vagy egy apró, egyébként ártatlan mozdulat. Amikor pedig úgy érzi, hogy baj már nem lehet, az irbisz elé guggol és a pofája felé nyújtja a kezét. Az pedig némi szaglászás után Bayde tenyeréhez dörgöli a képét. Újabb alkalom, hogy hálával gondoljon a mesterére, amiért ezt a trükköt megtanította neki. Beletúr az állat selymes bundájába, megpaskolja a lapockáját és olyan halkan duruzsol hozzá, hogy a másik két férfi aligha értheti mit mond. De a hangfekvésből arra lehet következtetni, hogy nyugtatgatja. Mosolyogva néz fel Pyctára, arcára van írva, hogy Xauzur mennyire elnyerte a tetszését. Ereje teljében lévő állat, bundája fényes, szeme tisztán csillog és amikor kicsit félrehúzza a pofáját látszik, hogy fogai is épek. Elkapja Pycta pillantását, ami kicsit mintha elkínzott lenne. Talán még a vételár okozta sokkhatás alatt áll. Vagy csak arra gondolt, hogy alkudni kéne, az pedig nem egy szerzetes asztala. Ami azt illeti az övé sem, de egy próbát megér. Még egyszer megsimogatja az irbisz pofáját, aztán felegyenesedik.*
- Kétezer arany. *ismétli meg elgondolkodva* Bevallom, nem tudom, hogy aranyban kifejezve mennyit ér egy ilyen állat. Bár abban biztos vagyok, hogy nagy értéket képvisel. Mint ahogy abban is, hogy Xauzur pompás otthonra találna a Vadvéden. Hiszen ott szinte a vadonban élhetne és szerintem ez neked is megelégedésedre szolgálna.
*Ideje rátérni a kényes kérdésre.*
- A venárok szívesen látott vendégeként erről magad is bármikor meggyőződhetnél, ha sikerül megegyeznünk, mondjuk, ezerkétszáz aranyban.
*Nem minden hájjal megkent kufár, akinek lételeme az alkudozás, így most enyhe aggodalommal néz Worenth-re, hogy vajon nem volt-e annyira alacsony a felkínált összeg, hogy a fehér hajú férfi megbántva elálljon az üzlettől.*
//Irbiszezés//
*Elkerekedik a szeme és önkéntelenül még csuklik is egyet. Hirtelen arra gondol, hogy nyolcszáz vagy éppen ezer arany még csak létezhet, annyit már látott egy kupacban, de kétezer? Annyi nincs is a világon. De többé-kevésbé sikerül megőriznie a fapofát amit nehézkesen magára erőltet, és amikor Worenth szabad utat ad, nagyjából egy lépés távolságra áll meg a nagymacska előtt. Jobb kezét kicsit előrenyújtja, fejét lehajtva és kicsit oldalt biccentve összpontosít egy kicsit.
//Aktív képesség - szelídítés//
Ugyan az állat gazdája azt mondta, hogy az irbisz kezes és eddig végig nyugodtan viselkedett, de jobb az óvatosság. Elvégre ő idegen a vadállat számára, akár még az is előfordulhat, hogy a szaga fogja ingerelni vagy egy apró, egyébként ártatlan mozdulat. Amikor pedig úgy érzi, hogy baj már nem lehet, az irbisz elé guggol és a pofája felé nyújtja a kezét. Az pedig némi szaglászás után Bayde tenyeréhez dörgöli a képét. Újabb alkalom, hogy hálával gondoljon a mesterére, amiért ezt a trükköt megtanította neki. Beletúr az állat selymes bundájába, megpaskolja a lapockáját és olyan halkan duruzsol hozzá, hogy a másik két férfi aligha értheti mit mond. De a hangfekvésből arra lehet következtetni, hogy nyugtatgatja. Mosolyogva néz fel Pyctára, arcára van írva, hogy Xauzur mennyire elnyerte a tetszését. Ereje teljében lévő állat, bundája fényes, szeme tisztán csillog és amikor kicsit félrehúzza a pofáját látszik, hogy fogai is épek. Elkapja Pycta pillantását, ami kicsit mintha elkínzott lenne. Talán még a vételár okozta sokkhatás alatt áll. Vagy csak arra gondolt, hogy alkudni kéne, az pedig nem egy szerzetes asztala. Ami azt illeti az övé sem, de egy próbát megér. Még egyszer megsimogatja az irbisz pofáját, aztán felegyenesedik.*
- Kétezer arany. *ismétli meg elgondolkodva* Bevallom, nem tudom, hogy aranyban kifejezve mennyit ér egy ilyen állat. Bár abban biztos vagyok, hogy nagy értéket képvisel. Mint ahogy abban is, hogy Xauzur pompás otthonra találna a Vadvéden. Hiszen ott szinte a vadonban élhetne és szerintem ez neked is megelégedésedre szolgálna.
*Ideje rátérni a kényes kérdésre.*
- A venárok szívesen látott vendégeként erről magad is bármikor meggyőződhetnél, ha sikerül megegyeznünk, mondjuk, ezerkétszáz aranyban.
*Nem minden hájjal megkent kufár, akinek lételeme az alkudozás, így most enyhe aggodalommal néz Worenth-re, hogy vajon nem volt-e annyira alacsony a felkínált összeg, hogy a fehér hajú férfi megbántva elálljon az üzlettől.*
3550. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-19 16:06:22
Üzenet elküldve: 2017-12-19 16:06:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Irbiszezés//
*Bayde ezúttal valódi bizonyosságát adja, hogy ért választott hivatásához és ezért még csak senkit sem kell megtréfálnia. A csuhás enyhén félrefordított fejjel hallgatja a druidát, ahogy az állatok és az emberek kapcsolatáról beszél Worenth-nek. Ha mással nem is, de ezzel végképp bizonyítja, hogy Vadvédben és a venárok közt a helye.
A továbbiakban érdekes dolgokat mond a fogságban született vagy felnevelkedett vadállatokról, amire eddig a csuhás nem is gondolt. Eddig csak természetes élőhelyükön találkozott ilyen ragadozókkal és ha ott a fiatal példányok estek is áldozatul más ragadozóknak, azt az erdő törvényeinek számlájára írta. Nem kegyetlenség ez, természetes kiválasztódás ez, amelyben az erősek és ravaszak életben maradnak, a gyengék és betegek elesnek. Ezért a zsákmányállatok szaporák, míg a valódi ragadozókból csak igen kevés akad. Ez az Erdő Szívének egyensúlya.
A druida kérdésére, amikor az felé fordul, csak a mágusra néz, neki nincs joga megengedni, hogy Bayde közel menjen az irbiszhez, bár ez nem is az ő dolga valójában.*
- Bármikor meglátogathatod, ha szeretnéd. *Válaszol Worenth szavaira, de amikor az átadás árára terelődik a szó, összeszűkül a lombzöld tekintet. Csak az emberek képesek üzletet csinálni olyan dolgokból, amelyekből nem volna szabad. A vadállatok adás-vétele éppen ilyen a csuhás számára, de akik képesek a saját fajukat rabszolgasorsba dönteni, már nem lepődik meg semmin. Igyekszik, hogy érzései és gondolatai ne látszódjanak meg a vonásain, nem tudja, mennyire sikerült neki.*
- Az nem kevés arany, de biztosan meg tudunk egyezni. *Szinte szűri a fogai közt a szavakat, mert érzi, hogy mennyire természetellenes neki, ahogy egy ilyen csodás ragadozóról alkudoznak. A lombzöld tekintet Bayde felé rebben, remélve, hogy az elkapja pillantását, amiből szinte kiolvasható, hogy az üzleti részben jobb volna, ha ő tárgyalna.
Nem tetszik neki ez a helyzet, de most már képtelen volna hagyni, hogy Worenth bedugja az irbiszt valami szűkös cellába egy városi kúria udvarán, mert nem tud jó pénzért túladni rajta.*
//Irbiszezés//
*Bayde ezúttal valódi bizonyosságát adja, hogy ért választott hivatásához és ezért még csak senkit sem kell megtréfálnia. A csuhás enyhén félrefordított fejjel hallgatja a druidát, ahogy az állatok és az emberek kapcsolatáról beszél Worenth-nek. Ha mással nem is, de ezzel végképp bizonyítja, hogy Vadvédben és a venárok közt a helye.
A továbbiakban érdekes dolgokat mond a fogságban született vagy felnevelkedett vadállatokról, amire eddig a csuhás nem is gondolt. Eddig csak természetes élőhelyükön találkozott ilyen ragadozókkal és ha ott a fiatal példányok estek is áldozatul más ragadozóknak, azt az erdő törvényeinek számlájára írta. Nem kegyetlenség ez, természetes kiválasztódás ez, amelyben az erősek és ravaszak életben maradnak, a gyengék és betegek elesnek. Ezért a zsákmányállatok szaporák, míg a valódi ragadozókból csak igen kevés akad. Ez az Erdő Szívének egyensúlya.
A druida kérdésére, amikor az felé fordul, csak a mágusra néz, neki nincs joga megengedni, hogy Bayde közel menjen az irbiszhez, bár ez nem is az ő dolga valójában.*
- Bármikor meglátogathatod, ha szeretnéd. *Válaszol Worenth szavaira, de amikor az átadás árára terelődik a szó, összeszűkül a lombzöld tekintet. Csak az emberek képesek üzletet csinálni olyan dolgokból, amelyekből nem volna szabad. A vadállatok adás-vétele éppen ilyen a csuhás számára, de akik képesek a saját fajukat rabszolgasorsba dönteni, már nem lepődik meg semmin. Igyekszik, hogy érzései és gondolatai ne látszódjanak meg a vonásain, nem tudja, mennyire sikerült neki.*
- Az nem kevés arany, de biztosan meg tudunk egyezni. *Szinte szűri a fogai közt a szavakat, mert érzi, hogy mennyire természetellenes neki, ahogy egy ilyen csodás ragadozóról alkudoznak. A lombzöld tekintet Bayde felé rebben, remélve, hogy az elkapja pillantását, amiből szinte kiolvasható, hogy az üzleti részben jobb volna, ha ő tárgyalna.
Nem tetszik neki ez a helyzet, de most már képtelen volna hagyni, hogy Worenth bedugja az irbiszt valami szűkös cellába egy városi kúria udvarán, mert nem tud jó pénzért túladni rajta.*
3549. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-19 12:17:33
Üzenet elküldve: 2017-12-19 12:17:33
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Világ a játékban//
*A három játékost eléggé leköti a kártyák vizsgálata és a spekulálás.
Nellara szavain jót mosolyog a gnóm, és Xerno is. Vokattä tényleg kijelenti a nyilvánvalót. Persze ez nem baj, inkább kétszer, mint egyszer se.
Vokattä egyébként elég jól spekulál, lehetséges, hogy nem áll messze a valóságtól, ám mégis... ezt a játékot egy "őrült" tudós hozta létre, és egy kevésbé józan mágus. Vajon egy ennyire bonyolult szerkezet kiismerése ennyire rém egyszerű lenne? Hamarosan kiderül.
Arra is rá kell döbbennie a játékmesternek, hogy bizony Nellara és Vlendor is sorban álltak az észosztásnál!*
~Ez nem egy ostoba trió.~
-Akkor hát Vlendornak sikerült megjelölnie mindhárom kártyáját! Egyébként lehet még módosítani, de csak addig, amíg a kártyák rá nem kerülnek a búrára! Onnan már nincs visszaút.
*Lassan azért ideje lesz kiválasztani mindenkinek mindhárom lapját.*
-Ha mindenkinek megvan a kiválasztott három lapja, akkor nézzétek meg alaposan a búra felétek eső részét.
*Ha előre néznek a búrára láthatják, hogy mindhármójuk előtt a búrában van három aprócska mélyedés, bemarás, vagy a fene tudja mi. Különös módon ez hozzávetőlegesen éppen akkora, mint amekkorák a kártyalapok.*
-Három kártyának van hely a tartóban.
*Ezzel Billbog meg is válaszolja, hogy mik azok.*
-Helyezzétek bele a lapjaitokat. A sorrend lényegtelen, csak az a fontos, hogy mindhárom a búrán kialakított kis tartóban legyen. Ha a helyére kerültek, már nem tudtok rajta módosítani.
*Xerno közben elnyom egy ásítást, mintha kezdené unni a várakozást. Ő már eléggé belecsapna a lecsóba, de még várnia kell.*
*A három játékost eléggé leköti a kártyák vizsgálata és a spekulálás.
Nellara szavain jót mosolyog a gnóm, és Xerno is. Vokattä tényleg kijelenti a nyilvánvalót. Persze ez nem baj, inkább kétszer, mint egyszer se.
Vokattä egyébként elég jól spekulál, lehetséges, hogy nem áll messze a valóságtól, ám mégis... ezt a játékot egy "őrült" tudós hozta létre, és egy kevésbé józan mágus. Vajon egy ennyire bonyolult szerkezet kiismerése ennyire rém egyszerű lenne? Hamarosan kiderül.
Arra is rá kell döbbennie a játékmesternek, hogy bizony Nellara és Vlendor is sorban álltak az észosztásnál!*
~Ez nem egy ostoba trió.~
-Akkor hát Vlendornak sikerült megjelölnie mindhárom kártyáját! Egyébként lehet még módosítani, de csak addig, amíg a kártyák rá nem kerülnek a búrára! Onnan már nincs visszaút.
*Lassan azért ideje lesz kiválasztani mindenkinek mindhárom lapját.*
-Ha mindenkinek megvan a kiválasztott három lapja, akkor nézzétek meg alaposan a búra felétek eső részét.
*Ha előre néznek a búrára láthatják, hogy mindhármójuk előtt a búrában van három aprócska mélyedés, bemarás, vagy a fene tudja mi. Különös módon ez hozzávetőlegesen éppen akkora, mint amekkorák a kártyalapok.*
-Három kártyának van hely a tartóban.
*Ezzel Billbog meg is válaszolja, hogy mik azok.*
-Helyezzétek bele a lapjaitokat. A sorrend lényegtelen, csak az a fontos, hogy mindhárom a búrán kialakított kis tartóban legyen. Ha a helyére kerültek, már nem tudtok rajta módosítani.
*Xerno közben elnyom egy ásítást, mintha kezdené unni a várakozást. Ő már eléggé belecsapna a lecsóba, de még várnia kell.*
3548. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-19 07:24:31
Üzenet elküldve: 2017-12-19 07:24:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Irbiszezés//
*Egy újabb szót mindenesetre elkönyvelhet magában, mégpedig a venárt. Szép dolog egyébként is, hogy vannak még olyan önkéntesek, akiknek az a hivatásuk, hogy őrizzék Erdőmélye békéjét. Amolyan szent küldetés, mint a szerzetesek munkája.
Tetszik neki Bayde utolsó mondata, igazán vicces.*
-Talán igaza lehet. *hagyja annyiban a dolgot. Azért valóban a kutya egy kicsivel másabb eset, bár nem teljes egészében. Éppen ezért kezdte azzal, hogy "talán".*
-Nos, Xauzur kijár a vadonba vadászni, de kell neki egy otthon, ahová hazatérhet. Legfeljebb két napig van el, ha el is kószál, de mindig hazamegy. Azt nem tudom, hogy Xauzur anyja elpusztult e, igazából azt nem kérdeztem. Én csak szerettem volna magamnak egyet, mert mindig is a gyengém volt ez az állat! Semmihez sem fogható.
*Mármint neki, aztán lehet, hogy más rá sem nézne, vagy magasról tenne rá.*
-Ebben egyetértek. *bólint Baydenak.*
~Tényleg tudja, mi a dörgés.~
*Persze Worenth nem álnok gazda még közelről sem, remélhetőleg a kérdés mögé nem képzelt be sem Bayde sem pedig Pycta egy nem létező utalást.*
-Az biztos, hogy az a környék lenne a legideálisabb számára. Viszont egyrészről látnom kell, hogy ténylegesen jó helye lesz e nálatok, ami gondolom teljesen érthető. Másrészről meg hát nekem sem volt ingyen. Egy irbisz pedig nem olcsó.
*Lehet, hogy pénzéhes dögnek nézik, de ingyen mégsem adhat át csak úgy egy olyan állatot, amit több mint ezerötszáz aranyért vásárolt! Ezt azért senki sem várhatja el, mert Worenth sem jótékony központ.*
-Megnézném tehát, hogy hová vinnétek és hol tartanátok. Aztán megbeszélnénk az árát, de azt már most mondhatom, hogy olyan kétezer arany lenne.
*Bayde kérésére bólint.*
-Csak bátran!
*Xauzur kíváncsian pislog a férfira, aki vélhetően pillanatokon belül eléje sétál, de nem úgy tűnik, mint aki támadni készülne. Inkább kíváncsi.*
//Irbiszezés//
*Egy újabb szót mindenesetre elkönyvelhet magában, mégpedig a venárt. Szép dolog egyébként is, hogy vannak még olyan önkéntesek, akiknek az a hivatásuk, hogy őrizzék Erdőmélye békéjét. Amolyan szent küldetés, mint a szerzetesek munkája.
Tetszik neki Bayde utolsó mondata, igazán vicces.*
-Talán igaza lehet. *hagyja annyiban a dolgot. Azért valóban a kutya egy kicsivel másabb eset, bár nem teljes egészében. Éppen ezért kezdte azzal, hogy "talán".*
-Nos, Xauzur kijár a vadonba vadászni, de kell neki egy otthon, ahová hazatérhet. Legfeljebb két napig van el, ha el is kószál, de mindig hazamegy. Azt nem tudom, hogy Xauzur anyja elpusztult e, igazából azt nem kérdeztem. Én csak szerettem volna magamnak egyet, mert mindig is a gyengém volt ez az állat! Semmihez sem fogható.
*Mármint neki, aztán lehet, hogy más rá sem nézne, vagy magasról tenne rá.*
-Ebben egyetértek. *bólint Baydenak.*
~Tényleg tudja, mi a dörgés.~
*Persze Worenth nem álnok gazda még közelről sem, remélhetőleg a kérdés mögé nem képzelt be sem Bayde sem pedig Pycta egy nem létező utalást.*
-Az biztos, hogy az a környék lenne a legideálisabb számára. Viszont egyrészről látnom kell, hogy ténylegesen jó helye lesz e nálatok, ami gondolom teljesen érthető. Másrészről meg hát nekem sem volt ingyen. Egy irbisz pedig nem olcsó.
*Lehet, hogy pénzéhes dögnek nézik, de ingyen mégsem adhat át csak úgy egy olyan állatot, amit több mint ezerötszáz aranyért vásárolt! Ezt azért senki sem várhatja el, mert Worenth sem jótékony központ.*
-Megnézném tehát, hogy hová vinnétek és hol tartanátok. Aztán megbeszélnénk az árát, de azt már most mondhatom, hogy olyan kétezer arany lenne.
*Bayde kérésére bólint.*
-Csak bátran!
*Xauzur kíváncsian pislog a férfira, aki vélhetően pillanatokon belül eléje sétál, de nem úgy tűnik, mint aki támadni készülne. Inkább kíváncsi.*
3547. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-18 21:47:56
Üzenet elküldve: 2017-12-18 21:47:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Irbiszezés//
*Talán udvariatlanság, de továbbra is elengedi a füle mellett a másik két férfi beszélgetését, figyelmét az irbisz köti le. Csak akkor rezzen fel, amikor a Worenth nevű hozzá szól.*
- Nem, azt hiszem nem. *rázza meg kicsit a fejét* A kutya már rég elfeledte az őseit, falkájának a gazdáját és annak társait tekinti. Persze van olyan, hogy a kutya támad meg valamit, de ez szinte sohasem az állat hibája. Ha a gazda erre nevelte, akkor a gazdáé. Ha egyáltalán nem nevelte, akkor is. Ha pedig egy kutya a saját gazdájára támad... nos, akkor annak az illetőnek énekesmadarat kéne tartania, nem kutyát.
*Pycta véleményére rábólint, nagyjából egy állásponton vannak. Bár kivételek mindig akadhatnak. Úgy látszik, hogy ez az irbisz is az a kivétel, ami erősíti a szabályt.*
- Valóban, a vadállatnak a természetben a helye. Viszont ha kölyökként kerül emberek, elfek, szóval intelligens lények társaságába, úgy botorság lenne visszaereszteni a vadonba. Hiszen nem tanulhatta meg mindazt, amire ott szüksége lenne. Így ez lenne a kínzás, jó eséllyel hamar elpusztulna. Igaz, kemény munkával vissza lehetne szoktatni.
*Megvonja a vállát.*
- Hogy miért alakult így, az ebben az esetben mellékes. Nem helyes egy kölyköt az anyja mellől elragadni, de ha elárvult idejekorán, akkor az életét menthették meg.
*A kérdésből úgy tűnik, hogy Bayde nagy érdeklődése feltűnt Worenth-nek és sejti, hogy miféle szerzet lehet. Persze nem veszi gúnynak a megjegyzést, elmosolyodik mielőtt válaszolna.*
- Ha álnokságról van szó, abban szinte mindig a gazda viszi a prímet. Gyakran a macskát tekintik haszonlesőnek és van is benne valami, bár általában csak arról van szó, hogy félreértik. A kutya viselkedésével vetik össze, ez pedig megtévesztő. És hízelegni egy állatnak... hát nem tudom. Következetességgel lehet elnyerni a bizalmukat, legyen szó lóról, kutyáról, nem pedig azzal, hogy minden kívánságukat lessük. Talán igaz ez egy irbiszre is.
*Amikor arra terelődik a szó, hogy Worenth kényszerűségből szabadulna a nagymacskától, Pycta pedig késznek mutatkozik arra, hogy Vadvédre kerüljön, nagyot dobban a szíve. Épp csak rövid időkre foglalkozhatott ilyen nemes vaddal, nagy lehetőség lenne. És izgalmas feladat. Előbb az elfre, aztán a fehér hajú emberre néz, végül elmosolyodik és egy fél lépést tesz Worenth felé.*
- Szabad?
*A helyzetből és Bayde testtartásából következtetni lehet rá, hogy az irbisszel szeretne kicsit megismerkedni.*
//Irbiszezés//
*Talán udvariatlanság, de továbbra is elengedi a füle mellett a másik két férfi beszélgetését, figyelmét az irbisz köti le. Csak akkor rezzen fel, amikor a Worenth nevű hozzá szól.*
- Nem, azt hiszem nem. *rázza meg kicsit a fejét* A kutya már rég elfeledte az őseit, falkájának a gazdáját és annak társait tekinti. Persze van olyan, hogy a kutya támad meg valamit, de ez szinte sohasem az állat hibája. Ha a gazda erre nevelte, akkor a gazdáé. Ha egyáltalán nem nevelte, akkor is. Ha pedig egy kutya a saját gazdájára támad... nos, akkor annak az illetőnek énekesmadarat kéne tartania, nem kutyát.
*Pycta véleményére rábólint, nagyjából egy állásponton vannak. Bár kivételek mindig akadhatnak. Úgy látszik, hogy ez az irbisz is az a kivétel, ami erősíti a szabályt.*
- Valóban, a vadállatnak a természetben a helye. Viszont ha kölyökként kerül emberek, elfek, szóval intelligens lények társaságába, úgy botorság lenne visszaereszteni a vadonba. Hiszen nem tanulhatta meg mindazt, amire ott szüksége lenne. Így ez lenne a kínzás, jó eséllyel hamar elpusztulna. Igaz, kemény munkával vissza lehetne szoktatni.
*Megvonja a vállát.*
- Hogy miért alakult így, az ebben az esetben mellékes. Nem helyes egy kölyköt az anyja mellől elragadni, de ha elárvult idejekorán, akkor az életét menthették meg.
*A kérdésből úgy tűnik, hogy Bayde nagy érdeklődése feltűnt Worenth-nek és sejti, hogy miféle szerzet lehet. Persze nem veszi gúnynak a megjegyzést, elmosolyodik mielőtt válaszolna.*
- Ha álnokságról van szó, abban szinte mindig a gazda viszi a prímet. Gyakran a macskát tekintik haszonlesőnek és van is benne valami, bár általában csak arról van szó, hogy félreértik. A kutya viselkedésével vetik össze, ez pedig megtévesztő. És hízelegni egy állatnak... hát nem tudom. Következetességgel lehet elnyerni a bizalmukat, legyen szó lóról, kutyáról, nem pedig azzal, hogy minden kívánságukat lessük. Talán igaz ez egy irbiszre is.
*Amikor arra terelődik a szó, hogy Worenth kényszerűségből szabadulna a nagymacskától, Pycta pedig késznek mutatkozik arra, hogy Vadvédre kerüljön, nagyot dobban a szíve. Épp csak rövid időkre foglalkozhatott ilyen nemes vaddal, nagy lehetőség lenne. És izgalmas feladat. Előbb az elfre, aztán a fehér hajú emberre néz, végül elmosolyodik és egy fél lépést tesz Worenth felé.*
- Szabad?
*A helyzetből és Bayde testtartásából következtetni lehet rá, hogy az irbisszel szeretne kicsit megismerkedni.*
3546. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-18 10:55:05
Üzenet elküldve: 2017-12-18 10:55:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Irbiszezés//
*Az irbisz és gazdájának felbukkanása eléggé megzavarta a druida és a szerzetes társalgását és igen, a csuhás figyelmetlenül megfeledkezett Bayde bocsánatkéréséről. Valahogy ez nekik nem akar összejönni, már a békülés. Mivel a hosszúéletű nincs tisztában a másik gondolatival, így továbbra is az erdei nagymacska és Wortenth köti le a figyelmét.*
- Értem, amit mondasz. *Fordul halovány mosollyal a szakállas férfi felé. Aszkézisének egy éve alatt többször találkozott irbisszel és csak a Fákban Lakónak köszönheti, hogy nem végezte zsákmányként.*
- Erdőmélye irbiszeihez képest ez a példány szelíd. *Nem kíván tovább vitázni a szelíd és nem szelíd fogalmáról.*
- Ahány ember, annyi foglalkozás. A venárok elég változatos népség. *Válaszol enyhe meghajlással. Ő maga is venár, pedig nála jámborabb tagja nincs Vadvédnek. Ám ha a szükség úgy hozná, meg tudná védeni magát. És az sem lepi meg, hogy az Erdőszellem sokak számára ismeretlen fogalom, hisz az Erdő Szíve leginkább Erdőmélyén van jelen Artheinor közelében, s mivel az egy elzárt, veszélyes terület, kevesen ismerik igazán. A jelenléte sem észlelhető, inkább csak érezni lehet, de ahhoz is különös szemléletmód és élet szükséges.*
- Semmiképp nem természetes, ha ilyenekre kényszerítenek egy ragadozót, az irbiszek otthona az erdő. *Nem tetszik neki, hogy valakik ilyen pompás vadállatokat szelídítenek, háziállatként tartanak és adnak-vesznek. Az állatkínzás szóra összeszűkül a tekintete.
Megvárja, míg Bayde válaszol a hozzá intézett kérdésekre, majd maga is megszólal.*
- Szívesen átvesszük tőled, visszavisszük Erdőmélyére és gondját viseljük. *Sohasem látott még ilyen példányt, már amit emberek neveltek fel, nem tudja, milyen élete volna az erdőben. De már Bayde is elmondta, hogy gond nélkül képes volna visszaszokni a vadonba.*
//Irbiszezés//
*Az irbisz és gazdájának felbukkanása eléggé megzavarta a druida és a szerzetes társalgását és igen, a csuhás figyelmetlenül megfeledkezett Bayde bocsánatkéréséről. Valahogy ez nekik nem akar összejönni, már a békülés. Mivel a hosszúéletű nincs tisztában a másik gondolatival, így továbbra is az erdei nagymacska és Wortenth köti le a figyelmét.*
- Értem, amit mondasz. *Fordul halovány mosollyal a szakállas férfi felé. Aszkézisének egy éve alatt többször találkozott irbisszel és csak a Fákban Lakónak köszönheti, hogy nem végezte zsákmányként.*
- Erdőmélye irbiszeihez képest ez a példány szelíd. *Nem kíván tovább vitázni a szelíd és nem szelíd fogalmáról.*
- Ahány ember, annyi foglalkozás. A venárok elég változatos népség. *Válaszol enyhe meghajlással. Ő maga is venár, pedig nála jámborabb tagja nincs Vadvédnek. Ám ha a szükség úgy hozná, meg tudná védeni magát. És az sem lepi meg, hogy az Erdőszellem sokak számára ismeretlen fogalom, hisz az Erdő Szíve leginkább Erdőmélyén van jelen Artheinor közelében, s mivel az egy elzárt, veszélyes terület, kevesen ismerik igazán. A jelenléte sem észlelhető, inkább csak érezni lehet, de ahhoz is különös szemléletmód és élet szükséges.*
- Semmiképp nem természetes, ha ilyenekre kényszerítenek egy ragadozót, az irbiszek otthona az erdő. *Nem tetszik neki, hogy valakik ilyen pompás vadállatokat szelídítenek, háziállatként tartanak és adnak-vesznek. Az állatkínzás szóra összeszűkül a tekintete.
Megvárja, míg Bayde válaszol a hozzá intézett kérdésekre, majd maga is megszólal.*
- Szívesen átvesszük tőled, visszavisszük Erdőmélyére és gondját viseljük. *Sohasem látott még ilyen példányt, már amit emberek neveltek fel, nem tudja, milyen élete volna az erdőben. De már Bayde is elmondta, hogy gond nélkül képes volna visszaszokni a vadonba.*
3545. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-17 19:01:46
Üzenet elküldve: 2017-12-17 19:01:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Irbiszezés//
-Áh, értem. *bólint lassan.*
~Pedig Jezabiel a Lanawini mágusok egyik ismert és híres alakja. Kár érte, megismertem volna szívesen.~
*A teljes kicserélődés nem lepi meg. Synmiran is pár egyént kivéve teljesen felfordult a csapat.
Biccent egyet mindkét férfi felé, mikor a neveket meghallja.*
-Értem. Azért a szörnyvadász és a kalandor között elég nagy a különbség, vagy rosszul gondolom?
~Erdőszellem... hallottam már róla.~
-Idejét sem tudom, mikor hallottam utoljára az Erdőszellem szót. Még vándorlásaim során, távolabb Artheniortól.
~Érdekes egy szemléletet vall ez a Pycta. De elfogadom, nincs jogom vitatni.~
-Már alapból így vettem, csak akkor még kölyök volt. Az alapvető vezényszavakat, amikre a kutyákat is tanítják, már akkor megértette. Szóval nem teljesen az én érdemem, hanem elsősorban azoké, akiktől vásároltam.
~Ennél már csak Taitos az, aki furcsább látvány wargháton. Ahhoz képest ez szinte semmi.~
*Aztán a Bayde nevű férfi szavait hallgatván kicsit elmosolyodik.*
-Érdekes hipotézis. A ragadozóösztön örökké benne fog élni, ez igaz. De vajon nem ilyen egy kutya is? Annak sem lehet teljes mértékben soha sem elnyerni a bizalmát. Számtalan esetet hallottam már, mikor a kutya támadta meg a gazdáját, vagy egy másik családtagot.
*Ha téved, vagy ilyesmi, akkor majd Bayde kijavítja. Aztán csak szóba kerül a kutya, így máris választ kap rá a mágus, hogy Bayde hogyan vélekedik erről.*
~Pedig van olyan kutya, aki testesebb és nehezebb, mint Xauzur.~
-Úgy fest, öntől nem áll távol ez a... szakma. *mondja ismét Baydenak, de nem gúnyosan.* -És mi van akkor, ha esetleg a gazda az álnokabb? Mivan akkor, hogyha a gazdának is csupán érdeke az, hogy hízelegjen az állatának?
*Ha már így összehozta a sors Baydeval, igazán kíváncsi a véleményére.*
-Sajnos új otthont kell találnom neki. *sóhajt picit, majd tekintete az irbiszre siklik.* -Fájó szívvel válnék meg tőle, de az van, hogy költözöm. A városba pedig egyrészről nem vihetem, másrészről meg nem zárhatom be egy udvarba. Az felérne egy állatkínzással.
*Ki tudja? Hátha Pyctat és Baydet érdekelné a dolog.*
~Vadvédhez még passzolna is. Kétségtelenül.~
//Irbiszezés//
-Áh, értem. *bólint lassan.*
~Pedig Jezabiel a Lanawini mágusok egyik ismert és híres alakja. Kár érte, megismertem volna szívesen.~
*A teljes kicserélődés nem lepi meg. Synmiran is pár egyént kivéve teljesen felfordult a csapat.
Biccent egyet mindkét férfi felé, mikor a neveket meghallja.*
-Értem. Azért a szörnyvadász és a kalandor között elég nagy a különbség, vagy rosszul gondolom?
~Erdőszellem... hallottam már róla.~
-Idejét sem tudom, mikor hallottam utoljára az Erdőszellem szót. Még vándorlásaim során, távolabb Artheniortól.
~Érdekes egy szemléletet vall ez a Pycta. De elfogadom, nincs jogom vitatni.~
-Már alapból így vettem, csak akkor még kölyök volt. Az alapvető vezényszavakat, amikre a kutyákat is tanítják, már akkor megértette. Szóval nem teljesen az én érdemem, hanem elsősorban azoké, akiktől vásároltam.
~Ennél már csak Taitos az, aki furcsább látvány wargháton. Ahhoz képest ez szinte semmi.~
*Aztán a Bayde nevű férfi szavait hallgatván kicsit elmosolyodik.*
-Érdekes hipotézis. A ragadozóösztön örökké benne fog élni, ez igaz. De vajon nem ilyen egy kutya is? Annak sem lehet teljes mértékben soha sem elnyerni a bizalmát. Számtalan esetet hallottam már, mikor a kutya támadta meg a gazdáját, vagy egy másik családtagot.
*Ha téved, vagy ilyesmi, akkor majd Bayde kijavítja. Aztán csak szóba kerül a kutya, így máris választ kap rá a mágus, hogy Bayde hogyan vélekedik erről.*
~Pedig van olyan kutya, aki testesebb és nehezebb, mint Xauzur.~
-Úgy fest, öntől nem áll távol ez a... szakma. *mondja ismét Baydenak, de nem gúnyosan.* -És mi van akkor, ha esetleg a gazda az álnokabb? Mivan akkor, hogyha a gazdának is csupán érdeke az, hogy hízelegjen az állatának?
*Ha már így összehozta a sors Baydeval, igazán kíváncsi a véleményére.*
-Sajnos új otthont kell találnom neki. *sóhajt picit, majd tekintete az irbiszre siklik.* -Fájó szívvel válnék meg tőle, de az van, hogy költözöm. A városba pedig egyrészről nem vihetem, másrészről meg nem zárhatom be egy udvarba. Az felérne egy állatkínzással.
*Ki tudja? Hátha Pyctat és Baydet érdekelné a dolog.*
~Vadvédhez még passzolna is. Kétségtelenül.~
3544. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-17 12:06:11
Üzenet elküldve: 2017-12-17 12:06:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Irbiszezés//
*Tehát mágus lenne az ismeretlen. Egy pillanatra késztetést érez rá, hogy rákérdezzen Worenth-nél: vajon mi a véleménye arról, hogy egyesek a druidák képességeit is a mágia egyfajta megnyilvánulásának tartják? Elvégre tapasztalatai szerint a legtöbb mágus élénken tiltakozik az ilyen, szerintük méltatlan összevetés ellen. Persze magában tartja, Pycta biztos nem értékelné a dolgot. Meg úgy látszik, hogy még mindig neheztel.
~Bocsánatot kérek tőle és annyit sem mond, hogy bakfitty. Megéri helyesen viselkedni...~
A társalgásba nem szól bele, az irbiszt szuggerálja és csak akkor horkan fel kicsit élesebben, mint ildomos lenne, amikor Pycta szelídnek nevezi a vadat.*
- Megszelídíteni? Kötve hiszem, hogy bárkinek is sikerülne. Igen, el lehet nyerni a jóindulatát és akár arra is komoly esély lehet, hogy ne harapja át a torkod, de igazán szelíd, olyan mint egy kezes háziállat, soha nem lesz.
*Pyctára néz.*
- Hogy jobban értsd mit akarok mondani: ott a házi macska. Nyolc-kilenc fontnyi tömény dorombolás és hízelgés. De ha azt hiszed, hogy szeret téged és azt teszi, ami te szeretnél, akkor nagyon tévedsz. Csak akkor engedelmeskedik, ha érdekében áll és még akkor is azt hiheted, hogy végtelen kegyet gyakorol azzal, hogy szót fogad. A kutya szelíd és házias. A macska nem.
*Az irbiszre mutat és őszintén vidám mosoly jelenik meg az arcán.*
- És ezt a macskát, ezt az öntörvényű kis bestiát szorozd fel mondjuk nyolccal vagy kilenccel és megkapod ezt itt.
//Irbiszezés//
*Tehát mágus lenne az ismeretlen. Egy pillanatra késztetést érez rá, hogy rákérdezzen Worenth-nél: vajon mi a véleménye arról, hogy egyesek a druidák képességeit is a mágia egyfajta megnyilvánulásának tartják? Elvégre tapasztalatai szerint a legtöbb mágus élénken tiltakozik az ilyen, szerintük méltatlan összevetés ellen. Persze magában tartja, Pycta biztos nem értékelné a dolgot. Meg úgy látszik, hogy még mindig neheztel.
~Bocsánatot kérek tőle és annyit sem mond, hogy bakfitty. Megéri helyesen viselkedni...~
A társalgásba nem szól bele, az irbiszt szuggerálja és csak akkor horkan fel kicsit élesebben, mint ildomos lenne, amikor Pycta szelídnek nevezi a vadat.*
- Megszelídíteni? Kötve hiszem, hogy bárkinek is sikerülne. Igen, el lehet nyerni a jóindulatát és akár arra is komoly esély lehet, hogy ne harapja át a torkod, de igazán szelíd, olyan mint egy kezes háziállat, soha nem lesz.
*Pyctára néz.*
- Hogy jobban értsd mit akarok mondani: ott a házi macska. Nyolc-kilenc fontnyi tömény dorombolás és hízelgés. De ha azt hiszed, hogy szeret téged és azt teszi, ami te szeretnél, akkor nagyon tévedsz. Csak akkor engedelmeskedik, ha érdekében áll és még akkor is azt hiheted, hogy végtelen kegyet gyakorol azzal, hogy szót fogad. A kutya szelíd és házias. A macska nem.
*Az irbiszre mutat és őszintén vidám mosoly jelenik meg az arcán.*
- És ezt a macskát, ezt az öntörvényű kis bestiát szorozd fel mondjuk nyolccal vagy kilenccel és megkapod ezt itt.
3543. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-17 10:40:15
Üzenet elküldve: 2017-12-17 10:40:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Irbiszezés//
*Ennyire szelíd irbiszt még nem látott a csuhás, bár be kell vallania magának, hogy még sohasem látott olyan embert sem, aki ilyen közel volt a ragadozóhoz és még életben volt. Erdőmélye állatvilágának csúcsragadozója nem az a szelíd fajta.
Az erdőjáró óvatosan lép ki a tisztásra, mögötte pedig Bayde, akit láthatóan ugyancsak lenyűgöz a csodás állat, bár mint druidát, valószínűleg jobban érinti a dolog.*
- Sajnos én már nem ismertem őt, Vadvéd lakói, finoman szólva teljesen kicserélődtek az elmúlt időkben. *Sajnos Darenn-en és Felthys-en kívül senkit sem ismert a régiek közül, de mára ők is eltűntek. Szomorú.*
- Örömmel hallom. *Hajol meg enyhén a hóhajú férfi felé. A férfi kiállása és szavai, hangja parancsoláshoz szokott, már a kifejezés is, "közelebb jöhettek", arra enged következtetni, hogy nagy hatalmú emberrel áll szemben. Nem mintha ez bármin is változtatna, a csuhás ugyanúgy beszélne vele, mintha egy tisztességes földműves állna előtte, de a megfigyelés később még hasznos lehet.
Az irbisz közben kezes jószág módjára heveredik el a Worenth-ként bemutatkozó mellett.*
- A nevem Pycta del Ventus, a társam pedig Bayde Armannneth. *Mutatja be a szakállas férfit társaként, hisz a barátságtól még messze állnak. A férfi nevét már hallotta valahol, talán a városban, de semmiféle mást nem tud párosítani mellé.*
- A venárok ősi mesterség űzői, szörnyvadászok, kalandorok, akik Erdőmélye békéjét is vigyázzák. A Fákban Lakót pedig talán úgy ismerheted, Erdőszellem. *Ad magyarázatot a furcsa kifejezésre. A városban inkább Erdőszellemként ismerik, de a csuhás sokkal közelebbi kapcsolatot ápol az Erdő Szívével, így többféleképp ismeri és nevezi.*
- Inkább csak az enyém. *Mosolyodik el.* De nem igazán isten, egyfajta tudat, entitás, amely áthat minden erdőt és fát. *Nehéz volna ezt tőmondatokban elmagyarázni, ezért nem is nyújtja hosszabbra.*
- Hogyan sikerült megszelídítened Xauzurt? *Bukik ki belőle a kérdés, tekintete komollyá válik, leolvad arcáról a mosoly. Hisz ez foglalkoztatja a leginkább. Valahogy rossz érzés háziállatként látnia egy olyan pompás ragadozót, mint az irbisz.*
//Irbiszezés//
*Ennyire szelíd irbiszt még nem látott a csuhás, bár be kell vallania magának, hogy még sohasem látott olyan embert sem, aki ilyen közel volt a ragadozóhoz és még életben volt. Erdőmélye állatvilágának csúcsragadozója nem az a szelíd fajta.
Az erdőjáró óvatosan lép ki a tisztásra, mögötte pedig Bayde, akit láthatóan ugyancsak lenyűgöz a csodás állat, bár mint druidát, valószínűleg jobban érinti a dolog.*
- Sajnos én már nem ismertem őt, Vadvéd lakói, finoman szólva teljesen kicserélődtek az elmúlt időkben. *Sajnos Darenn-en és Felthys-en kívül senkit sem ismert a régiek közül, de mára ők is eltűntek. Szomorú.*
- Örömmel hallom. *Hajol meg enyhén a hóhajú férfi felé. A férfi kiállása és szavai, hangja parancsoláshoz szokott, már a kifejezés is, "közelebb jöhettek", arra enged következtetni, hogy nagy hatalmú emberrel áll szemben. Nem mintha ez bármin is változtatna, a csuhás ugyanúgy beszélne vele, mintha egy tisztességes földműves állna előtte, de a megfigyelés később még hasznos lehet.
Az irbisz közben kezes jószág módjára heveredik el a Worenth-ként bemutatkozó mellett.*
- A nevem Pycta del Ventus, a társam pedig Bayde Armannneth. *Mutatja be a szakállas férfit társaként, hisz a barátságtól még messze állnak. A férfi nevét már hallotta valahol, talán a városban, de semmiféle mást nem tud párosítani mellé.*
- A venárok ősi mesterség űzői, szörnyvadászok, kalandorok, akik Erdőmélye békéjét is vigyázzák. A Fákban Lakót pedig talán úgy ismerheted, Erdőszellem. *Ad magyarázatot a furcsa kifejezésre. A városban inkább Erdőszellemként ismerik, de a csuhás sokkal közelebbi kapcsolatot ápol az Erdő Szívével, így többféleképp ismeri és nevezi.*
- Inkább csak az enyém. *Mosolyodik el.* De nem igazán isten, egyfajta tudat, entitás, amely áthat minden erdőt és fát. *Nehéz volna ezt tőmondatokban elmagyarázni, ezért nem is nyújtja hosszabbra.*
- Hogyan sikerült megszelídítened Xauzurt? *Bukik ki belőle a kérdés, tekintete komollyá válik, leolvad arcáról a mosoly. Hisz ez foglalkoztatja a leginkább. Valahogy rossz érzés háziállatként látnia egy olyan pompás ragadozót, mint az irbisz.*
3542. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-17 08:52:22
Üzenet elküldve: 2017-12-17 08:52:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Irbiszezés//
*Mivel Xauzur szelídített és elég kezes, így nem fog csak úgy nekirontani egy embernek. Kivéve persze, ha okot adnak rá.
Worenth alaposan végigméri a bokrok közül kilépő alakot. Az irbisz a morgás helyett inkább gazdájához húzódik, mint aki várja a parancsot.*
-Hallottam már Vadvédről. Közületek való az egyik máguskollégám, ha fogalmazhatok így. Jezabiel.
*A hóhajú végigsimogat az irbisz hátán, majd a farrészét egy kicsit lenyomja kezeivel, jelezvén: ülsz! Xauzur pedig engedelmeskedik. Egyébként is jóllakott őzhúsból, szóval nincs ellenére lehasalni... mert leülés helyett lehasal, közben szája szélét nyalogatja.*
-Ha nem is az övé, de a békét megleled bennem is.
~Fákban Lakó? Ez új.~
*Közben végigméri a másik fickót is, tehát ketten vannak.*
-Üdv! Köszönöm! Valóban az!
*Minek is szerénykedjen, mikor az irbisz csodás.*
-Nem kell aggódnotok. Xauzur szelídített és csak akkor támad, ha megparancsolom neki. Közelebb jöhettek.
*Xauzur is immáron inkább kíváncsian méregeti a két érkezőt, semmint ellenséges szándékkal. Azért lehetőleg majd a fogait ne akarják megszemlélni, bár annyi eszük biztosan van.*
-Worenth Yosden vagyok, ő pedig itt Xauzur.
*Igaz az előbb elmondta az irbisz nevét, de mégis érdemes bemutatni. A mágus nevét meg ismerhetik, még akkor is, ha Vadvéd kicsit eldugottan fekszik.*
-Mit jelent az, hogy Venárok? És ki a Fákban Lakó? A ti... istenetek?
//Irbiszezés//
*Mivel Xauzur szelídített és elég kezes, így nem fog csak úgy nekirontani egy embernek. Kivéve persze, ha okot adnak rá.
Worenth alaposan végigméri a bokrok közül kilépő alakot. Az irbisz a morgás helyett inkább gazdájához húzódik, mint aki várja a parancsot.*
-Hallottam már Vadvédről. Közületek való az egyik máguskollégám, ha fogalmazhatok így. Jezabiel.
*A hóhajú végigsimogat az irbisz hátán, majd a farrészét egy kicsit lenyomja kezeivel, jelezvén: ülsz! Xauzur pedig engedelmeskedik. Egyébként is jóllakott őzhúsból, szóval nincs ellenére lehasalni... mert leülés helyett lehasal, közben szája szélét nyalogatja.*
-Ha nem is az övé, de a békét megleled bennem is.
~Fákban Lakó? Ez új.~
*Közben végigméri a másik fickót is, tehát ketten vannak.*
-Üdv! Köszönöm! Valóban az!
*Minek is szerénykedjen, mikor az irbisz csodás.*
-Nem kell aggódnotok. Xauzur szelídített és csak akkor támad, ha megparancsolom neki. Közelebb jöhettek.
*Xauzur is immáron inkább kíváncsian méregeti a két érkezőt, semmint ellenséges szándékkal. Azért lehetőleg majd a fogait ne akarják megszemlélni, bár annyi eszük biztosan van.*
-Worenth Yosden vagyok, ő pedig itt Xauzur.
*Igaz az előbb elmondta az irbisz nevét, de mégis érdemes bemutatni. A mágus nevét meg ismerhetik, még akkor is, ha Vadvéd kicsit eldugottan fekszik.*
-Mit jelent az, hogy Venárok? És ki a Fákban Lakó? A ti... istenetek?
3541. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-16 22:04:35
Üzenet elküldve: 2017-12-16 22:04:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ibriszezés//
- Valóban nem. *bólint az elf felvetésére, bár ő másra gondol. Azzal ugyanis semmi baja nincs, hogy Pyctával olyanok, mint a tűz és a víz. A szerzetes nem az a bohém fajta, de ez nála talán nem is meglepő. És mivel arra sem tett megjegyzést, hogy Bayde viselkedése nem lenne helyénvaló az erdei erőd falai között, igazán semmi oka nem lenne neheztelni. Ő arra a tréfára gondol, aminek Aenae volt a szenvedő alanya. Mostanra ugyanis már világossá vált, hogy az aranyhajút és Pyctát gyengéd szálak fűzik egymáshoz, így nem lenne meglepő, ha az elf rossz néven vette volna a kis demonstrációját.*
- Úgyhogy szeretnék is elnézést kérni azért a kis élcért. *céloz arra, hogy elugrasztotta Aenae-t a kapuhoz* Elég gyenge vicc volt, belátom.
*Igazság szerint ezt már akkor is érezte, amikor a lány rettenetesen elszontyolodva tért vissza az asztalhoz. Meg is sajnálta. Közben már szép utat tettek meg és ahogy Pycta figyelmezteti valamire, maga is figyelni kezd. Amikor pedig kilépnek a kis tisztásra, kicsit le is esik az álla. Az irbisz gyönyörű példány, fajának díszpéldánya is lehetne.*
- Ó... *sóhajt egyet elragadtatva és annyira magával ragadja a látvány, hogy a fehér hajú embert szinte észre sem veszi. Tulajdonképpen akkor néz először Worenth-re, amikor Pycta üdvözli.*
- Üdv! *néz a férfire és önkéntelenül is kiszalad belőle a dicséret.* Gyönyörű állat.
//Ibriszezés//
- Valóban nem. *bólint az elf felvetésére, bár ő másra gondol. Azzal ugyanis semmi baja nincs, hogy Pyctával olyanok, mint a tűz és a víz. A szerzetes nem az a bohém fajta, de ez nála talán nem is meglepő. És mivel arra sem tett megjegyzést, hogy Bayde viselkedése nem lenne helyénvaló az erdei erőd falai között, igazán semmi oka nem lenne neheztelni. Ő arra a tréfára gondol, aminek Aenae volt a szenvedő alanya. Mostanra ugyanis már világossá vált, hogy az aranyhajút és Pyctát gyengéd szálak fűzik egymáshoz, így nem lenne meglepő, ha az elf rossz néven vette volna a kis demonstrációját.*
- Úgyhogy szeretnék is elnézést kérni azért a kis élcért. *céloz arra, hogy elugrasztotta Aenae-t a kapuhoz* Elég gyenge vicc volt, belátom.
*Igazság szerint ezt már akkor is érezte, amikor a lány rettenetesen elszontyolodva tért vissza az asztalhoz. Meg is sajnálta. Közben már szép utat tettek meg és ahogy Pycta figyelmezteti valamire, maga is figyelni kezd. Amikor pedig kilépnek a kis tisztásra, kicsit le is esik az álla. Az irbisz gyönyörű példány, fajának díszpéldánya is lehetne.*
- Ó... *sóhajt egyet elragadtatva és annyira magával ragadja a látvány, hogy a fehér hajú embert szinte észre sem veszi. Tulajdonképpen akkor néz először Worenth-re, amikor Pycta üdvözli.*
- Üdv! *néz a férfire és önkéntelenül is kiszalad belőle a dicséret.* Gyönyörű állat.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579