Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 148 (2941. - 2960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2960. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-11 20:51:53
Üzenet elküldve: 2017-03-11 20:51:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Feltárás a kazamatában//
*Elgondolkodva nézi a kövek által kiváltott hatást. Három oszlop, különböző emelkedések, melyek alkalomadtán összeadódnak. Vélhetően azt a kettő járólapot kell megtalálniuk, melyek együttesen mindhárom hiányzó részt járószintre hozzák. Új társuk felvetése helyén valónak tűnik, de végiggondolva a dolgot, lehetséges, hogy van egy, a tökéleteshez még inkább közeledő megoldása.*
- Ha a jobb oldali negyediket és a bal oldali másodikat választjuk, akkor elvileg minden a helyén lesz *egészíti ki az elhangzottakat. Nem kell semmin változtatni, hiszen előbbi máris megkapja a kellő nyomatékot.*
- Sir Reust, elfoglalná a bal kettes pozíciót? *int színpadiasan a jó lovag felé.*
- Én magam mennék át, ha beválnak a terveink, hogy odaát egy fixáló gombot vagy kapcsolót keressek.
*Reméli, ez mindenki számára elfogadható. Figyel, mi történik, és hogy meg tudja-e kezdeni az átkelést.*
*Elgondolkodva nézi a kövek által kiváltott hatást. Három oszlop, különböző emelkedések, melyek alkalomadtán összeadódnak. Vélhetően azt a kettő járólapot kell megtalálniuk, melyek együttesen mindhárom hiányzó részt járószintre hozzák. Új társuk felvetése helyén valónak tűnik, de végiggondolva a dolgot, lehetséges, hogy van egy, a tökéleteshez még inkább közeledő megoldása.*
- Ha a jobb oldali negyediket és a bal oldali másodikat választjuk, akkor elvileg minden a helyén lesz *egészíti ki az elhangzottakat. Nem kell semmin változtatni, hiszen előbbi máris megkapja a kellő nyomatékot.*
- Sir Reust, elfoglalná a bal kettes pozíciót? *int színpadiasan a jó lovag felé.*
- Én magam mennék át, ha beválnak a terveink, hogy odaát egy fixáló gombot vagy kapcsolót keressek.
*Reméli, ez mindenki számára elfogadható. Figyel, mi történik, és hogy meg tudja-e kezdeni az átkelést.*
2959. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-11 20:49:11
Üzenet elküldve: 2017-03-11 20:49:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre//
*Egyáltalán nem rökönyödik meg a válaszon. Ő is gyilkolt már, nem is keveset, bár ez nézőpont kérdése. Katonákhoz mérten csak kóstolgatja a mesterséget, átlag polgárokhoz képest viszont már sokakat ölt meg. Annyi mindenesetre biztos, hogy látszólag egyáltalán nem érdekli a tény, hogy a másik embereket öl, továbbra is ugyanolyan derűs az ábrázata.*
- Menjünk.
*Egyezik bele, bár az ő elhatározása eddig is ez volt. Meg is fordul, de csak akkor indul el tényleg ha a másik is mellé lép.*
- A szemétből?
*Meglepő, de nem hitetlenkedve, hanem őszintén kérdez vissza.*
- Például mi?
*El sem tudja képzelni milyen finomságok lehetnek ott, de nincs oka kételkedni. Eddig még nem sokszor kellett ennie, nincs sok tapasztalata ez ügyben, csak azt tudja hogy amit elé raktak az finom volt. Aranyat is lopott eleget még amikor a favágóktól menekült, azzal sincs gond hogy a fogadóba fizetni kellene, néhány hatig legalábbis még biztosan kihúzza, azon pedig még nem is gondolkozott hogy utána mi lesz.*
- Fogadó van a főtéren, azt láttam, de kíváncsi vagyok, milyen finomat találnánk a szemétben.
*Most már biztosan bolondnak gondolja Yken, és valamennyire az is. Vagy inkább tudatlan, naiv, hiszen új neki itt minden. Egy-két ködös emlékképe van, és vannak élmények amik ismerősek neki, de konkrét tapasztalata még kevés.*
*Egyáltalán nem rökönyödik meg a válaszon. Ő is gyilkolt már, nem is keveset, bár ez nézőpont kérdése. Katonákhoz mérten csak kóstolgatja a mesterséget, átlag polgárokhoz képest viszont már sokakat ölt meg. Annyi mindenesetre biztos, hogy látszólag egyáltalán nem érdekli a tény, hogy a másik embereket öl, továbbra is ugyanolyan derűs az ábrázata.*
- Menjünk.
*Egyezik bele, bár az ő elhatározása eddig is ez volt. Meg is fordul, de csak akkor indul el tényleg ha a másik is mellé lép.*
- A szemétből?
*Meglepő, de nem hitetlenkedve, hanem őszintén kérdez vissza.*
- Például mi?
*El sem tudja képzelni milyen finomságok lehetnek ott, de nincs oka kételkedni. Eddig még nem sokszor kellett ennie, nincs sok tapasztalata ez ügyben, csak azt tudja hogy amit elé raktak az finom volt. Aranyat is lopott eleget még amikor a favágóktól menekült, azzal sincs gond hogy a fogadóba fizetni kellene, néhány hatig legalábbis még biztosan kihúzza, azon pedig még nem is gondolkozott hogy utána mi lesz.*
- Fogadó van a főtéren, azt láttam, de kíváncsi vagyok, milyen finomat találnánk a szemétben.
*Most már biztosan bolondnak gondolja Yken, és valamennyire az is. Vagy inkább tudatlan, naiv, hiszen új neki itt minden. Egy-két ködös emlékképe van, és vannak élmények amik ismerősek neki, de konkrét tapasztalata még kevés.*
2958. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-11 18:55:27
Üzenet elküldve: 2017-03-11 18:55:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre//
*Hideg zuhanyként éri a másik kérdése. Igen, ő egy gyilkos, egy könyörtelen és kegyetlen lény, aki pénzért halomra öli az élőlényeket. Így "kimondva" szörnyen hangzik, Yken mégsem remeg meg, nem érez bűnbánatot, nem tekint szánakozva a múltba.*
~Milyen életem lenne, ha akkor másképp döntök?~
*E gondolatra elkomorodik, lehetséges, hogy szép és békés életet élne, ennek ellenére nem tudja így elképzelni magát. Az ő nyughatatlan természete nem fér össze egy idilli élettel.*
-Lényegében igen. Gyilkos vagyok.
*Felel nagy sokára a másik kérdésére, de szinte egyből terel is. Nem akar erről beszélni, sosem volt képes megnyílni másoknak, miért pont ez a fruska lenne kivétel?*
-Menjünk a városba. Biztos van egy fogadó, vagy kocsma, jobb híján a szemétből is ki lehet kotorni egy-egy finom falatot.
*Utolsó gondolatát már nevetve mondja, de valójában teljesen komolyan gondolja. Mikor fiatal volt és olyanok voltak a körülmények, rákényszerült, hogy kitúrjon minden ehető falatot. Akár az állatok. Így, hogy visszaemlékszik gyerekkorára, csak nyomort lát a távoli múltban.*
-Induljunk. A gyomrom nem hajlandó tovább várakozni. Ha nem ehetek, menten megpusztulok!
*Ismét jóízűen felnevet. Mindig is kényes volt a hasára. Értékrendje első helyén egyértelműen a gyomra trónolt, pedig alakján ez meg sem látszik.
Érdeklődve várja Yaka válaszát. Nem kerülik el a figyelmét a lány hirtelen témaváltásai. Kissé furcsállja a dolgot, de figyelmen kívül hagyja. Betudja a másik izgága és gyermeki személyiségének.*
*Hideg zuhanyként éri a másik kérdése. Igen, ő egy gyilkos, egy könyörtelen és kegyetlen lény, aki pénzért halomra öli az élőlényeket. Így "kimondva" szörnyen hangzik, Yken mégsem remeg meg, nem érez bűnbánatot, nem tekint szánakozva a múltba.*
~Milyen életem lenne, ha akkor másképp döntök?~
*E gondolatra elkomorodik, lehetséges, hogy szép és békés életet élne, ennek ellenére nem tudja így elképzelni magát. Az ő nyughatatlan természete nem fér össze egy idilli élettel.*
-Lényegében igen. Gyilkos vagyok.
*Felel nagy sokára a másik kérdésére, de szinte egyből terel is. Nem akar erről beszélni, sosem volt képes megnyílni másoknak, miért pont ez a fruska lenne kivétel?*
-Menjünk a városba. Biztos van egy fogadó, vagy kocsma, jobb híján a szemétből is ki lehet kotorni egy-egy finom falatot.
*Utolsó gondolatát már nevetve mondja, de valójában teljesen komolyan gondolja. Mikor fiatal volt és olyanok voltak a körülmények, rákényszerült, hogy kitúrjon minden ehető falatot. Akár az állatok. Így, hogy visszaemlékszik gyerekkorára, csak nyomort lát a távoli múltban.*
-Induljunk. A gyomrom nem hajlandó tovább várakozni. Ha nem ehetek, menten megpusztulok!
*Ismét jóízűen felnevet. Mindig is kényes volt a hasára. Értékrendje első helyén egyértelműen a gyomra trónolt, pedig alakján ez meg sem látszik.
Érdeklődve várja Yaka válaszát. Nem kerülik el a figyelmét a lány hirtelen témaváltásai. Kissé furcsállja a dolgot, de figyelmen kívül hagyja. Betudja a másik izgága és gyermeki személyiségének.*
2957. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-11 18:34:49
Üzenet elküldve: 2017-03-11 18:34:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre//
- Én is.
*Von vállat egész derűsen az idegenségre, bár ezt ő maga merőben másképp értelmezi.*
- Hát, azt nem tudom hogy mi kell ahhoz hogy ott tanítsanak. Kell egyáltalán a mágusoknak arany?
*Őszintén fogalma sincsen. Még a pénz gondolatát is szoknia kell. Végignéz a fickón mikor magára mutat, majd követi a példáját és saját magát is végigméri.*
- Én sem vagyok különb, talán nekem is munka kéne?
*Munka... tudja mi az a munka, meg hogy kell az arany hogy ehessen, és enni meglepően jó. Különös véletlen hogy éppen ezen gondolkodik mikor a másik hasa megkordul.*
- Hát ha munka nem is, de enned talán kéne!
*Vigyorogva viccelődik, majd megint eltekint Yken mellett.*
- Milyen messze lehet? Egyáltalán ott lenne mit enni?
*Talán nem egyértelmű, de ismét a mágustoronyra gondol, aztán hirtelen vált témát.*
- Én szerintem vissza megyek. Eddig sem volt különösebb célom, csak sétálgatni jöttem ki a tömegből.
*Hirtelen csaponganak a gondolatai erre-arra, az kétségtelen hogy kevésbé összeszedett mint egy ránézésre korabelinek illene.*
- Munka...
*Tűnődik kicsit, közben ő is hunyorogva az ég felé tekint.*
- Vajon jó érzés dolgozni?
*Nem is a másiktól kérdezi, csak hangosan gondolkodik, végül elfordul a nap felől és megdörzsölgeti a szemeit.*
- És akkor, te embereket ölsz?
*Ismét éles váltás, hangjában viszont semmi félsz nincs, csak őszinte érdeklődés.*
- Én is.
*Von vállat egész derűsen az idegenségre, bár ezt ő maga merőben másképp értelmezi.*
- Hát, azt nem tudom hogy mi kell ahhoz hogy ott tanítsanak. Kell egyáltalán a mágusoknak arany?
*Őszintén fogalma sincsen. Még a pénz gondolatát is szoknia kell. Végignéz a fickón mikor magára mutat, majd követi a példáját és saját magát is végigméri.*
- Én sem vagyok különb, talán nekem is munka kéne?
*Munka... tudja mi az a munka, meg hogy kell az arany hogy ehessen, és enni meglepően jó. Különös véletlen hogy éppen ezen gondolkodik mikor a másik hasa megkordul.*
- Hát ha munka nem is, de enned talán kéne!
*Vigyorogva viccelődik, majd megint eltekint Yken mellett.*
- Milyen messze lehet? Egyáltalán ott lenne mit enni?
*Talán nem egyértelmű, de ismét a mágustoronyra gondol, aztán hirtelen vált témát.*
- Én szerintem vissza megyek. Eddig sem volt különösebb célom, csak sétálgatni jöttem ki a tömegből.
*Hirtelen csaponganak a gondolatai erre-arra, az kétségtelen hogy kevésbé összeszedett mint egy ránézésre korabelinek illene.*
- Munka...
*Tűnődik kicsit, közben ő is hunyorogva az ég felé tekint.*
- Vajon jó érzés dolgozni?
*Nem is a másiktól kérdezi, csak hangosan gondolkodik, végül elfordul a nap felől és megdörzsölgeti a szemeit.*
- És akkor, te embereket ölsz?
*Ismét éles váltás, hangjában viszont semmi félsz nincs, csak őszinte érdeklődés.*
2956. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-11 17:20:14
Üzenet elküldve: 2017-03-11 17:20:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre//
-Be kell valljam, idegen vagyok errefelé. Nem igazán ismerem a járást.
*Yken mindig is gyűlölte bevallani, ha valamit nem, vagy rosszul tudott. Egyszerűen nem bírja elviselni azt a gondolatot, hogy vannak nála okosabb, többet tudó emberek. Talán ez az egyik oka annak, hogy mágiát akar tanulni.*
-Az az igazság, hogy nem munkalehetőséget keresek a mágustoronyban. Tanulni akarok. Bár egyre inkább hajlok afelé, hogy visszatérjek a nagyvárosba és munkaadó után nézzek.
*Színpadiasan magára mutat, majd így folytatja beszédét:*
-Elvégre ha az emberlánya végigmér, egy szakadt csavargót lát, nem egy büszke harcost. Jobb lenne elébb tisztes öltözetet kerítenem, aztán csak utána ámítani a népet a bűvésztrükkökkel.
*A zsoldos féloldalasan elmosolyodik. Így hangosan kimondva tényleg nagy botorság volt a mágustornyot kitűzni úti céljául. Minő szerencse s áldás, hogy összehozta a sors idézőjeles megmentőjével. Ha nem találkoznak bizonyára már teljesen idiótát csinált volna magából megannyi mágus előtt.*
~Mégis, hogy a búsba lehetek ekkora ökör?! Ááá! Szép volt Yken! Még mindig barom vagy!~
*Gondolatban már jó párszor elátkozta magát, és megfogadta, hogy ezentúl több esze lesz, és nem megy vakon az "álmai" után.
Fejét enyhén hátradönti és belenéz a napba. Szemét bántja az erős fény, de tűri. A fényes korong éppen delelőn van. És ezt zsoldosunk gyomra is megérezvén hangosan felmordul. Ekkor minden gondolat elszáll a fejéből a mágiával kapcsolatban, sokkal ősibb ösztönök ébrednek fel benne. Az evés.*
-Be kell valljam, idegen vagyok errefelé. Nem igazán ismerem a járást.
*Yken mindig is gyűlölte bevallani, ha valamit nem, vagy rosszul tudott. Egyszerűen nem bírja elviselni azt a gondolatot, hogy vannak nála okosabb, többet tudó emberek. Talán ez az egyik oka annak, hogy mágiát akar tanulni.*
-Az az igazság, hogy nem munkalehetőséget keresek a mágustoronyban. Tanulni akarok. Bár egyre inkább hajlok afelé, hogy visszatérjek a nagyvárosba és munkaadó után nézzek.
*Színpadiasan magára mutat, majd így folytatja beszédét:*
-Elvégre ha az emberlánya végigmér, egy szakadt csavargót lát, nem egy büszke harcost. Jobb lenne elébb tisztes öltözetet kerítenem, aztán csak utána ámítani a népet a bűvésztrükkökkel.
*A zsoldos féloldalasan elmosolyodik. Így hangosan kimondva tényleg nagy botorság volt a mágustornyot kitűzni úti céljául. Minő szerencse s áldás, hogy összehozta a sors idézőjeles megmentőjével. Ha nem találkoznak bizonyára már teljesen idiótát csinált volna magából megannyi mágus előtt.*
~Mégis, hogy a búsba lehetek ekkora ökör?! Ááá! Szép volt Yken! Még mindig barom vagy!~
*Gondolatban már jó párszor elátkozta magát, és megfogadta, hogy ezentúl több esze lesz, és nem megy vakon az "álmai" után.
Fejét enyhén hátradönti és belenéz a napba. Szemét bántja az erős fény, de tűri. A fényes korong éppen delelőn van. És ezt zsoldosunk gyomra is megérezvén hangosan felmordul. Ekkor minden gondolat elszáll a fejéből a mágiával kapcsolatban, sokkal ősibb ösztönök ébrednek fel benne. Az evés.*
2955. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-11 15:57:26
Üzenet elküldve: 2017-03-11 15:57:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre//
- A mágustorony?
*Ezen kissé meglepődik, legutóbb még azt hallotta hogy az dél felé van.*
- Biztos hogy az erre van?
*Meg is fordul, vissza a város felé, majd a napot keresi az égen, végül fejét vakargatva ismét az idegen mellett néz el. Egyáltalán nem lepődne meg, ha teljesen el lenne veszve.*
- Merre van az arra?
*Elmutat arra amerre az út visz, eddig azt hitte hogy legalább nagyjából észak felé tart, de most már inkább rákérdez. Nem először hall már a mágiáról, lehet hogy jobban utána kéne járnia, akkor meg mehetne akár ezzel a fickóval is. De itt hagyja a várost? Ráadásul... az sem biztos hogy jó ötlet volna olyanok közé menni akik valószínűleg mesterei mindenféle csodának és különlegességnek. Talán meglátnák, megéreznék valódi lényét, vagy ha azt nem is, a bolondságát mindenképp.*
- És miből gondolod, hogy a mágustoronynál több munkát találnál, mint a nagyvárosban?
- A mágustorony?
*Ezen kissé meglepődik, legutóbb még azt hallotta hogy az dél felé van.*
- Biztos hogy az erre van?
*Meg is fordul, vissza a város felé, majd a napot keresi az égen, végül fejét vakargatva ismét az idegen mellett néz el. Egyáltalán nem lepődne meg, ha teljesen el lenne veszve.*
- Merre van az arra?
*Elmutat arra amerre az út visz, eddig azt hitte hogy legalább nagyjából észak felé tart, de most már inkább rákérdez. Nem először hall már a mágiáról, lehet hogy jobban utána kéne járnia, akkor meg mehetne akár ezzel a fickóval is. De itt hagyja a várost? Ráadásul... az sem biztos hogy jó ötlet volna olyanok közé menni akik valószínűleg mesterei mindenféle csodának és különlegességnek. Talán meglátnák, megéreznék valódi lényét, vagy ha azt nem is, a bolondságát mindenképp.*
- És miből gondolod, hogy a mágustoronynál több munkát találnál, mint a nagyvárosban?
2954. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-11 14:22:13
Üzenet elküldve: 2017-03-11 14:22:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre//
*Egészen gyengéd a lány szorítása, szinte meg sem érzi. Nem is mer igazán ráfogni az aprócska kézre, nehogy összeroppantsa, szinte hallja a csontok roppanását, sötét felének fejében gonosz gondolatok cikáznak, melyeket próbál elhessegetni. Látszik a másikon, hogy nem igazán jártas a kézfogás mesterségében.*
- Nem vagyok egy társasági lény, ezért jobbnak láttam, ha egyedül járom a városokat és nézelődöm alkalmi munkák után. Persze ez nem olyan egyszerű, hisz se langaléta nem vagyok, se különösebben izmos.
*És, hogy mi munkája van? Maga sem tudja. Csak rója a köröket a világban, néha szétloccsant egy-két koponyát, de izgalmasabb elfoglaltsága szinte sosem akad*
-A Mágustorony felé tartok.
*Nem ad részletesebb magyarázatot.*
~Vajon ez a lány mágus? Érthet egyáltalán a varázsláshoz? Elvégre egy ilyen veszélyes világban, - mint ez is - ha valaki nem forgatja jól az acélt, annak varázstudónak kell lennie.~
*Tekintete fürkészőn mered a kis fruskára. Minden vonását alaposan megbámulja, nem hagyja, hogy bármi elkerülje a figyelmét. De hiába nézi oly hosszan és oly figyelmesen, semmi mágiára utaló jelet nem vél felfedezni. Kicsit csalódottan sóhajt fel. Igazán örült volna, ha a másik jártas az okkult tudományokban.*
*Egészen gyengéd a lány szorítása, szinte meg sem érzi. Nem is mer igazán ráfogni az aprócska kézre, nehogy összeroppantsa, szinte hallja a csontok roppanását, sötét felének fejében gonosz gondolatok cikáznak, melyeket próbál elhessegetni. Látszik a másikon, hogy nem igazán jártas a kézfogás mesterségében.*
- Nem vagyok egy társasági lény, ezért jobbnak láttam, ha egyedül járom a városokat és nézelődöm alkalmi munkák után. Persze ez nem olyan egyszerű, hisz se langaléta nem vagyok, se különösebben izmos.
*És, hogy mi munkája van? Maga sem tudja. Csak rója a köröket a világban, néha szétloccsant egy-két koponyát, de izgalmasabb elfoglaltsága szinte sosem akad*
-A Mágustorony felé tartok.
*Nem ad részletesebb magyarázatot.*
~Vajon ez a lány mágus? Érthet egyáltalán a varázsláshoz? Elvégre egy ilyen veszélyes világban, - mint ez is - ha valaki nem forgatja jól az acélt, annak varázstudónak kell lennie.~
*Tekintete fürkészőn mered a kis fruskára. Minden vonását alaposan megbámulja, nem hagyja, hogy bármi elkerülje a figyelmét. De hiába nézi oly hosszan és oly figyelmesen, semmi mágiára utaló jelet nem vél felfedezni. Kicsit csalódottan sóhajt fel. Igazán örült volna, ha a másik jártas az okkult tudományokban.*
2953. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-11 14:07:54
Üzenet elküldve: 2017-03-11 14:07:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre//
*A kinyújtott tenyérre teste reflexből válaszol, már nem az első alkalom hogy kezet fog valakivel, de akkor sem nagyon értette az egész lényegét. Azt mindenesetre érzi, hogy egyszerűen ezt kell tennie és kész. Fogása gyengéd és óvatos, igyekszik rövidre is fogni a kontaktust.*
- Zsoldos?
*Yken külleméből eddig is arra következtetett hogy valamiféle fegyverforgató lehet, a zsoldossal nem is igazán derül ki semmi pontosabb, hiszen egy zsoldost rengeteg dologra fel lehetne bérelni.*
- Egyedül? Mármint, mi munkád van egymagadban észak felé?
*Nem mintha tudná hogy mi lehet arra, csak azt tudja hogy a város délnek van, munka meg, úgy általában a városban gyakoribb.*
- Egyáltalán mi van észak felé?
*Kicsit el is pillant a másik mellett, mintha azt remélné hogy már innen is láthatná az úti célt.*
*A kinyújtott tenyérre teste reflexből válaszol, már nem az első alkalom hogy kezet fog valakivel, de akkor sem nagyon értette az egész lényegét. Azt mindenesetre érzi, hogy egyszerűen ezt kell tennie és kész. Fogása gyengéd és óvatos, igyekszik rövidre is fogni a kontaktust.*
- Zsoldos?
*Yken külleméből eddig is arra következtetett hogy valamiféle fegyverforgató lehet, a zsoldossal nem is igazán derül ki semmi pontosabb, hiszen egy zsoldost rengeteg dologra fel lehetne bérelni.*
- Egyedül? Mármint, mi munkád van egymagadban észak felé?
*Nem mintha tudná hogy mi lehet arra, csak azt tudja hogy a város délnek van, munka meg, úgy általában a városban gyakoribb.*
- Egyáltalán mi van észak felé?
*Kicsit el is pillant a másik mellett, mintha azt remélné hogy már innen is láthatná az úti célt.*
2952. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-10 21:50:45
Üzenet elküldve: 2017-03-10 21:50:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre//
*Apró félmosoly jelenik meg az arcán, mikor meghallja a választ. Nem kételkedik többé, a lányban semmi ártó szándék nincs. Bár azt azért furcsállja, hogy kérdésként tette fel neme meghatározását. Keze lecsúszik a kardról, a feszültség is feloldódik testében. Jobb tenyerét a törékeny teremtés felé nyújtja.*
- Yken vagyok. Hivatásos zsoldos.
*Hangját továbbra is eltorzítja, azért annyira csak nem fog megbízni egy idegenben, hogy levetkőzze álcáját?! Mert őt már nevezték sok mindennek - fattyúnak, szajhának, akasztani valónak - de ostobának még soha. Hisz még csak a nevével van tisztában, ez nem ad okot bizalmaskodásra!
Tekintetével végigpásztázza az ismeretlent. Erőtlen, vézna kis teremtésnek tűnik, de különös aura lengi körül. Yken felbuzdul, és bármennyire utál ismerkedni, úgy véli, ez egyszer érdemes lehet kivételt tennie. Mert bármennyire irritáló Yaka nevetése, - meg szerinte az összes kacaj - úgy gondolja, hogy különös személyiséggel hozta össze a sors.*
*Apró félmosoly jelenik meg az arcán, mikor meghallja a választ. Nem kételkedik többé, a lányban semmi ártó szándék nincs. Bár azt azért furcsállja, hogy kérdésként tette fel neme meghatározását. Keze lecsúszik a kardról, a feszültség is feloldódik testében. Jobb tenyerét a törékeny teremtés felé nyújtja.*
- Yken vagyok. Hivatásos zsoldos.
*Hangját továbbra is eltorzítja, azért annyira csak nem fog megbízni egy idegenben, hogy levetkőzze álcáját?! Mert őt már nevezték sok mindennek - fattyúnak, szajhának, akasztani valónak - de ostobának még soha. Hisz még csak a nevével van tisztában, ez nem ad okot bizalmaskodásra!
Tekintetével végigpásztázza az ismeretlent. Erőtlen, vézna kis teremtésnek tűnik, de különös aura lengi körül. Yken felbuzdul, és bármennyire utál ismerkedni, úgy véli, ez egyszer érdemes lehet kivételt tennie. Mert bármennyire irritáló Yaka nevetése, - meg szerinte az összes kacaj - úgy gondolja, hogy különös személyiséggel hozta össze a sors.*
2951. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-10 21:31:47
Üzenet elküldve: 2017-03-10 21:31:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre//
*Csípőre teszi kezeit mikor a másik elindul felé, súlyát egyik lábára helyezi, és úgy vár hogy az idegen közeledjen. Sem a magabiztos léptek, sem a kardra fonódó kéz nem kerüli el a figyelmét, bizony elég volt néhány nap is hogy az ilyesmire megtanuljon odafigyelni. Saját tenyere nem keresi a tőrét, nem szeretne ártalmasnak, rosszindulatúnak látszani, meg hát a kard ellen amúgy sem lenne esélye az ő gyakorlatlan kezeinek. Lábaiban bízik hát, ha szükséges majd futni fog, de egyelőre csak szélesebbre húzza mosolyát mikor az idegen megáll pár méterrel előtte.*
- Yaka.
*Válaszol mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, aztán kezeit kissé széttárva alaposan végignéz saját magán.*
- És... Lány?
*Pillant fel bátortalanul, nem tudja mi lenne a helyes válasz a kérdésre, még a kérdést magát sem érti biztosan, de szeretne megfelelni. Kérdő tekintettel várja hogy jól szerepelt-e, abban pedig semmi kétsége nincsen hogy férfival állna szemben.*
- Szia.
*Azért ennyit még hozzá tesz, tekintete egy pillanatra a másik kardjára téved, de nem időzik, talán nem is volt tudatos cselekedet, csak az aggodalom késztethette.*
*Csípőre teszi kezeit mikor a másik elindul felé, súlyát egyik lábára helyezi, és úgy vár hogy az idegen közeledjen. Sem a magabiztos léptek, sem a kardra fonódó kéz nem kerüli el a figyelmét, bizony elég volt néhány nap is hogy az ilyesmire megtanuljon odafigyelni. Saját tenyere nem keresi a tőrét, nem szeretne ártalmasnak, rosszindulatúnak látszani, meg hát a kard ellen amúgy sem lenne esélye az ő gyakorlatlan kezeinek. Lábaiban bízik hát, ha szükséges majd futni fog, de egyelőre csak szélesebbre húzza mosolyát mikor az idegen megáll pár méterrel előtte.*
- Yaka.
*Válaszol mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, aztán kezeit kissé széttárva alaposan végignéz saját magán.*
- És... Lány?
*Pillant fel bátortalanul, nem tudja mi lenne a helyes válasz a kérdésre, még a kérdést magát sem érti biztosan, de szeretne megfelelni. Kérdő tekintettel várja hogy jól szerepelt-e, abban pedig semmi kétsége nincsen hogy férfival állna szemben.*
- Szia.
*Azért ennyit még hozzá tesz, tekintete egy pillanatra a másik kardjára téved, de nem időzik, talán nem is volt tudatos cselekedet, csak az aggodalom késztethette.*
2950. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-10 21:17:33
Üzenet elküldve: 2017-03-10 21:17:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre//
*Yken magába roskadva járja a prérit. Teljesen el van merülve saját gondolataiban, de ebből kizökkenti egy kacagó hang. Felkapja a fejét. Gyűlöli ezt a hangot. Undorító. Tőle jó ötven méterre egy emberforma lány szaladgál, mint valami ápolt. Nem akar neki különösebb figyelmet szentelni, de tekintete akaratlanul is el-elkalandozik és a lányra téved. Furcsa szerzet, azt meg kell hagyni. Elvégre nem mindenki rohangál a puszta közepén gyerek módjára. Ez a különösség egyre jobban felkelti Yken érdeklődését. Csuklyáját még inkább fejébe húzza, hogy szemernyit se látszódjon női mivolta. Hosszú, ruganyos léptekkel közeledik az idegen felé. Nem tudja, mit fog tenni, mikor szemben találja magát a lánnyal. Lehet, csak elsétál mellette. Szereti a spontaneitást, majd elválik.
Bizalmatlan mindenféle élőlénnyel kapcsolatban, ezért bal keze alig észrevehetően rámarkol kardja markolatára. Ki tudja, ártatlan a külseje, de megtanulta már, hogy soha ne higgyen a szemének. Mindössze 20 méterre áll a lánytól. És egyre közelebb ér. Már csak bő 5 méter választja el őket. Ekkor megtorpan. Valami furcsa, olyan természetellenes a lány kisugárzása. Embernek tűnik. Ykennek nem valószínű, hogy tartania kéne tőle. Mégis megfeszülnek az izmai. A megszokás miatt szándékosan elváltoztatott hangon szól a lányhoz.*
- Ki és mi vagy?
*Gondolatban megdicséri magát, amiért ismételten ilyen jól tudta utánozni egy férfi hangját. Ugye a rutin meg az évek. Reméli, hogy az előtte álló kis fruskát is sikerült megtévesztenie.*
*Yken magába roskadva járja a prérit. Teljesen el van merülve saját gondolataiban, de ebből kizökkenti egy kacagó hang. Felkapja a fejét. Gyűlöli ezt a hangot. Undorító. Tőle jó ötven méterre egy emberforma lány szaladgál, mint valami ápolt. Nem akar neki különösebb figyelmet szentelni, de tekintete akaratlanul is el-elkalandozik és a lányra téved. Furcsa szerzet, azt meg kell hagyni. Elvégre nem mindenki rohangál a puszta közepén gyerek módjára. Ez a különösség egyre jobban felkelti Yken érdeklődését. Csuklyáját még inkább fejébe húzza, hogy szemernyit se látszódjon női mivolta. Hosszú, ruganyos léptekkel közeledik az idegen felé. Nem tudja, mit fog tenni, mikor szemben találja magát a lánnyal. Lehet, csak elsétál mellette. Szereti a spontaneitást, majd elválik.
Bizalmatlan mindenféle élőlénnyel kapcsolatban, ezért bal keze alig észrevehetően rámarkol kardja markolatára. Ki tudja, ártatlan a külseje, de megtanulta már, hogy soha ne higgyen a szemének. Mindössze 20 méterre áll a lánytól. És egyre közelebb ér. Már csak bő 5 méter választja el őket. Ekkor megtorpan. Valami furcsa, olyan természetellenes a lány kisugárzása. Embernek tűnik. Ykennek nem valószínű, hogy tartania kéne tőle. Mégis megfeszülnek az izmai. A megszokás miatt szándékosan elváltoztatott hangon szól a lányhoz.*
- Ki és mi vagy?
*Gondolatban megdicséri magát, amiért ismételten ilyen jól tudta utánozni egy férfi hangját. Ugye a rutin meg az évek. Reméli, hogy az előtte álló kis fruskát is sikerült megtévesztenie.*
2949. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-10 19:38:53
Üzenet elküldve: 2017-03-10 19:38:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre - Nyílt//
*A fiatal lány céltalanul indul meg északi irányba, a várostól elfelé. Nem tervezi örökre maga mögött hagyni, de egy kicsit ki akar szabadulni a nyüzsgésből, egy kicsit magára akar maradni a gondolataival. Kabátját szorosan összehúzva bámulja maga előtt a földet ahogy sietős lépteivel egyik lábát a másik elé teszi. Éppen a sétáláson gondolkodik. Olyan könnyed és egyszerű, pedig milyen sok apró részlet van amit tökéletesen érezni kell. Az egyensúly, a csípő, a térd, az összes izom, még a szeme is kell hozzá hogy tudjon hová léphet, akkor is ha konkrétan a haladásban nincsen szerepe. Érthetetlen. Úgy megszokta már hogy oda sem kell figyelnie, eddigi komor hangulatát, letargiáját pedig egy mosoly váltja fel. Játszadozni kezd a lábaival, csak úgy séta közben. Nagyobbakat lép, vagy éppen kisebbeket, oldalra, vagy keresztbe... szökdécsel párat az egyiken, aztán a másikon, váratlanul könnyedén meg, önnön ügyességén lassan nevetgélni is kezd. Lábak, csodálatos mikre nem képesek, és ha akarja, akár futni is képes! Gyorsítja is a lépteit, míg végül kocogni, szaladni, lóhalálában rohanni nem kezd. Ez már lényegesen fárasztóbb, nem is bírja soká, ugrik még párat futtában aztán megáll, és térdeire támaszkodva, lihegve vigyorogva ismét kacagni kezd. Lélekszakadva rohanni viszont nem igazán lehet csendben, és bár csak röviden kacarászik ezen az egészen, az is bőven elég lehet hogy felhívja magára a figyelmét annak az egy szem akárkinek, akit így futtában néhány tíz méterre megközelített. Eddig nem is vette észre, nem a messzeségbe nézett, csak most tűnik fel neki az alak, amikor újra felegyenesedik és indulna ismét előre. Fejét kissé oldalra döntve méricskéli a másikat, ha rákiabálna azt biztosan meghallaná, de ahhoz túl messze van hogy jól kivehesse. Különös, éppen azért jött el a városból hogy egyedül maradjon, de gyakran megesik hogy hangulata olyan gyorsan változik mint ahogy a nyúl iránya amikor egy róka üldözi.*
*A fiatal lány céltalanul indul meg északi irányba, a várostól elfelé. Nem tervezi örökre maga mögött hagyni, de egy kicsit ki akar szabadulni a nyüzsgésből, egy kicsit magára akar maradni a gondolataival. Kabátját szorosan összehúzva bámulja maga előtt a földet ahogy sietős lépteivel egyik lábát a másik elé teszi. Éppen a sétáláson gondolkodik. Olyan könnyed és egyszerű, pedig milyen sok apró részlet van amit tökéletesen érezni kell. Az egyensúly, a csípő, a térd, az összes izom, még a szeme is kell hozzá hogy tudjon hová léphet, akkor is ha konkrétan a haladásban nincsen szerepe. Érthetetlen. Úgy megszokta már hogy oda sem kell figyelnie, eddigi komor hangulatát, letargiáját pedig egy mosoly váltja fel. Játszadozni kezd a lábaival, csak úgy séta közben. Nagyobbakat lép, vagy éppen kisebbeket, oldalra, vagy keresztbe... szökdécsel párat az egyiken, aztán a másikon, váratlanul könnyedén meg, önnön ügyességén lassan nevetgélni is kezd. Lábak, csodálatos mikre nem képesek, és ha akarja, akár futni is képes! Gyorsítja is a lépteit, míg végül kocogni, szaladni, lóhalálában rohanni nem kezd. Ez már lényegesen fárasztóbb, nem is bírja soká, ugrik még párat futtában aztán megáll, és térdeire támaszkodva, lihegve vigyorogva ismét kacagni kezd. Lélekszakadva rohanni viszont nem igazán lehet csendben, és bár csak röviden kacarászik ezen az egészen, az is bőven elég lehet hogy felhívja magára a figyelmét annak az egy szem akárkinek, akit így futtában néhány tíz méterre megközelített. Eddig nem is vette észre, nem a messzeségbe nézett, csak most tűnik fel neki az alak, amikor újra felegyenesedik és indulna ismét előre. Fejét kissé oldalra döntve méricskéli a másikat, ha rákiabálna azt biztosan meghallaná, de ahhoz túl messze van hogy jól kivehesse. Különös, éppen azért jött el a városból hogy egyedül maradjon, de gyakran megesik hogy hangulata olyan gyorsan változik mint ahogy a nyúl iránya amikor egy róka üldözi.*
2948. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-10 18:04:02
Üzenet elküldve: 2017-03-10 18:04:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Az ujjak bilincse hangtalan enged a gyönge feszítésnek. Emlékeiből ősi darabokat ás elő, megtisztogatva őket, évődéseik tanulságos lenyomatait. A vadászat, a birtokba vétel öröméért mindketten gyakorta vetik el az egyszerű utat, az azonnali beteljesülést. Most mégis sajgó hiány támad benne, balsejtelme szerint az illanás veszélyének hírnökeként. Egy nő hevét igazán felszítani nem könnyű vállalkozás, a köpenyvadászat viszont ezt veszni hagyhatja. Mégis csak egy dolgot tehet: rábízza magát a másikra. Izmai rajtra készen feszülnek, a végpontot idézve maga elé. A rohanást eleve feladja, az avarban fürdést inkább későbbre tartogatná. Az egykor köpenynek nevezett tüske szaggatta rongyért hasonlóval áldozni kár volna, főként ilyen csekély távolságra. Ösztönösen a hosszabb, de kényelmesebb utat keresi, tudván, hogy felvéve az erdő ritmusát így is hamarabb érhet oda. Oldalirányba vág ki, máris elszakadva Yezától. A vörösnek szabad döntése, saját stratégiához folyamodik-e, vagy követi a nagyobb tapasztalatot. Utóbbi esetben nem lesz könnyű dolga, ha előzni kíván, viszont megkísérelheti eltéríteni, vagy éppen maga alá gyűrni. Ha közben a kezei közé kerül a lány, az erdő fái között fogja szomját oltani vele, ott helyben, míg minden tabut és gátat fel nem oldanak kettőjük között, köpennyel mit sem törődve.*
//Különóra//
*Az ujjak bilincse hangtalan enged a gyönge feszítésnek. Emlékeiből ősi darabokat ás elő, megtisztogatva őket, évődéseik tanulságos lenyomatait. A vadászat, a birtokba vétel öröméért mindketten gyakorta vetik el az egyszerű utat, az azonnali beteljesülést. Most mégis sajgó hiány támad benne, balsejtelme szerint az illanás veszélyének hírnökeként. Egy nő hevét igazán felszítani nem könnyű vállalkozás, a köpenyvadászat viszont ezt veszni hagyhatja. Mégis csak egy dolgot tehet: rábízza magát a másikra. Izmai rajtra készen feszülnek, a végpontot idézve maga elé. A rohanást eleve feladja, az avarban fürdést inkább későbbre tartogatná. Az egykor köpenynek nevezett tüske szaggatta rongyért hasonlóval áldozni kár volna, főként ilyen csekély távolságra. Ösztönösen a hosszabb, de kényelmesebb utat keresi, tudván, hogy felvéve az erdő ritmusát így is hamarabb érhet oda. Oldalirányba vág ki, máris elszakadva Yezától. A vörösnek szabad döntése, saját stratégiához folyamodik-e, vagy követi a nagyobb tapasztalatot. Utóbbi esetben nem lesz könnyű dolga, ha előzni kíván, viszont megkísérelheti eltéríteni, vagy éppen maga alá gyűrni. Ha közben a kezei közé kerül a lány, az erdő fái között fogja szomját oltani vele, ott helyben, míg minden tabut és gátat fel nem oldanak kettőjük között, köpennyel mit sem törődve.*
2947. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-10 16:22:15
Üzenet elküldve: 2017-03-10 16:22:15
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre - Nyílt//
*Yken unottan hagyja el Arthenior hangos utcáit. Útcélja a Mágustorony. Feltett szándéka, hogy mágiát tanuljon. Még egész fiatalon kóstolt bele a varázslás rejtelmeibe, de egykori mestere halálozása után nem igazán volt lehetősége tovább fejleszteni tudását. Jelenleg új mester után kutat. Őszintén reméli, hogy a Mágustorony ebben is segítségére lesz.*
*Yken unottan hagyja el Arthenior hangos utcáit. Útcélja a Mágustorony. Feltett szándéka, hogy mágiát tanuljon. Még egész fiatalon kóstolt bele a varázslás rejtelmeibe, de egykori mestere halálozása után nem igazán volt lehetősége tovább fejleszteni tudását. Jelenleg új mester után kutat. Őszintén reméli, hogy a Mágustorony ebben is segítségére lesz.*
2946. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-10 08:47:06
Üzenet elküldve: 2017-03-10 08:47:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Kezd zavarba jönni. Mintha akasztanák a hóhért a csábítás eme rusztikus emelvényén. Wäor pedig nem oldja ezt a feszültséget sem így, sem úgy. Mi több, inkább még fokozza.
Nem tudja, mi a célja mindezzel. Megfordul a fejében, hogy talán aljas leckének szánja a bűnei miatt. Viszont azok a hideg tüzű szemek másról árulkodnak és Yeza ösztönei is mást súgnak, bár a vadásszal kapcsolatban félő, túl sok reménykedés vegyül beléjük. De ezt most Wäor irányítja. Ő gyújtotta ezt a tüzet. E belső forrongás feszültségét pedig valamiképp kezelni kell Yezának is, mert kikerülni nem tudja. Nem is akarja. Inkább csak az óvatosság, annak az estének a sűrű, nyúlós, marón epés kísértete feszélyezi, ami azóta lerázhatatlanul közéjük furakodott. Szontyolodott kérlelés, könyörgés biggyed Yeza vonásaira. Csak egy pillanatra bukik ki ez a megindító őszinteség. Ennél azért jobban szokott uralkodni magán. De az az övével találkozó pillantás, mintha egy ablak lenne arra az időre, ami azelőtt volt. Ez az utolsó csepp. Enged Wäornak. Beledől ebbe felpiszkált tűzbe és hagyja, hogy leperzseljen róla minden mást a vadászért égő vágyon kívül. Megfeszülnek a kezei a szorításban, de nem szabadulni próbál. Kiforrott dinamika ez már köztük, s Wäor nagyon jól tudja, mikor kell eleresztenie, s mikor szól a mozdulat a helyzet kéjének. Mintha minden ennek az elnyújtott kívánkozásnak szólna. Ha Yeza kezei szabadok volnának, már ölelné a férfit, s ha nem fegyverezné le a nyakát cirógató kényeztetés, ő hajlana rá, hogy hasonló módon lakassa jól a vadászt éhező vágyait.
Eszébe jut, mikor először látta őt, és eszébe jut az is, mikor azok a hűvös szemek először néztek rá azzal az elemi ösztönök fűtötte tűzzel a mélyükön.
Alig hallja Wäor szavait a vére vad ütemétől, zilálttá szaporodó lélegzetétől, mégis maradéktalanul eljut hozzá az üzenet. Még így is, ebben a vágyaktól védtelen pillanatban, magához csalogatja az érzést, ami mindezt felpiszkálta. Apró mosoly kúszik a szája szegletébe, ahogy a természet hívó szava rátalál. A tavaszé, ami mindenben ott zsibong, ami az élet ciklusait követi.*
- Akkor már csak az a köpeny kell *búgja a férfi ajkaira, ahogy nem szívesen, de elszakítja magát a kényeztetésüktől. Pajkos csillogás táncol a barna íriszeken, és igen, minden porcikájában ég a futhatnék. Nem a verseny, csupán a féktelen szaladás vágya. Megiramodni Wäorral, a nyűtt kis köpeny, a beteljesedés felé, s mindeközben cseppet sem számít, elérik-e egyáltalán a sokat szenvedett ruhadarabot. Most mintha minden erre a ritmusra hallgatna az erdőben, Yeza pedig odaadón hangolódik rá.*
//Különóra//
*Kezd zavarba jönni. Mintha akasztanák a hóhért a csábítás eme rusztikus emelvényén. Wäor pedig nem oldja ezt a feszültséget sem így, sem úgy. Mi több, inkább még fokozza.
Nem tudja, mi a célja mindezzel. Megfordul a fejében, hogy talán aljas leckének szánja a bűnei miatt. Viszont azok a hideg tüzű szemek másról árulkodnak és Yeza ösztönei is mást súgnak, bár a vadásszal kapcsolatban félő, túl sok reménykedés vegyül beléjük. De ezt most Wäor irányítja. Ő gyújtotta ezt a tüzet. E belső forrongás feszültségét pedig valamiképp kezelni kell Yezának is, mert kikerülni nem tudja. Nem is akarja. Inkább csak az óvatosság, annak az estének a sűrű, nyúlós, marón epés kísértete feszélyezi, ami azóta lerázhatatlanul közéjük furakodott. Szontyolodott kérlelés, könyörgés biggyed Yeza vonásaira. Csak egy pillanatra bukik ki ez a megindító őszinteség. Ennél azért jobban szokott uralkodni magán. De az az övével találkozó pillantás, mintha egy ablak lenne arra az időre, ami azelőtt volt. Ez az utolsó csepp. Enged Wäornak. Beledől ebbe felpiszkált tűzbe és hagyja, hogy leperzseljen róla minden mást a vadászért égő vágyon kívül. Megfeszülnek a kezei a szorításban, de nem szabadulni próbál. Kiforrott dinamika ez már köztük, s Wäor nagyon jól tudja, mikor kell eleresztenie, s mikor szól a mozdulat a helyzet kéjének. Mintha minden ennek az elnyújtott kívánkozásnak szólna. Ha Yeza kezei szabadok volnának, már ölelné a férfit, s ha nem fegyverezné le a nyakát cirógató kényeztetés, ő hajlana rá, hogy hasonló módon lakassa jól a vadászt éhező vágyait.
Eszébe jut, mikor először látta őt, és eszébe jut az is, mikor azok a hűvös szemek először néztek rá azzal az elemi ösztönök fűtötte tűzzel a mélyükön.
Alig hallja Wäor szavait a vére vad ütemétől, zilálttá szaporodó lélegzetétől, mégis maradéktalanul eljut hozzá az üzenet. Még így is, ebben a vágyaktól védtelen pillanatban, magához csalogatja az érzést, ami mindezt felpiszkálta. Apró mosoly kúszik a szája szegletébe, ahogy a természet hívó szava rátalál. A tavaszé, ami mindenben ott zsibong, ami az élet ciklusait követi.*
- Akkor már csak az a köpeny kell *búgja a férfi ajkaira, ahogy nem szívesen, de elszakítja magát a kényeztetésüktől. Pajkos csillogás táncol a barna íriszeken, és igen, minden porcikájában ég a futhatnék. Nem a verseny, csupán a féktelen szaladás vágya. Megiramodni Wäorral, a nyűtt kis köpeny, a beteljesedés felé, s mindeközben cseppet sem számít, elérik-e egyáltalán a sokat szenvedett ruhadarabot. Most mintha minden erre a ritmusra hallgatna az erdőben, Yeza pedig odaadón hangolódik rá.*
2945. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-09 22:35:24
Üzenet elküldve: 2017-03-09 22:35:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Röpke lehelet suhan, forrón ingerelve a nyak érzékeny bőrét. Az idő valóban állni látszik, s apránként foszlik fel körülöttük a tér talmi szövete is. Csak ők maradnak, a vadon pulzáló, kettős szíveként, szorosan egymáson. Vonzás és távolság örvényében egyensúlyoz, roppant erők küzdelmében, melyek helyben tartják. Józanságával játszadozik, veszélyes viadalban, melyben elvesztheti magát. A tapasztalat, az elmúlt napok hozadéka azonban oltalmazza attól, hogy elveszítse az önkontrollt. Nem tesz semmit, mi a másikból ne fakadna, s ne sóvárgásának reflexiója volna. A kutakodó tekintet szinte bizsergeti tarkóját, mégis csak pillantást lop, más egyebet nem. Többet mond az száz szónál is.*
- Bújj a vadon bőrébe! Érezd a bizsergését, ahogy átjárja az ereidet, s érzékennyé teszi minden tagodat *hajol vissza újra, halkan, érzékien suttogva a szavakat. Ajka végigsimít íveken, hajlatokon, birtokba véve a legvédtelenebb részt, eljutva egészen a sóvár fülekig.*
- Várd az alkalmat, s ha teszel érte, akkor felkínálkozik számodra a maga legmélyebb lényében!
*Tökéletesen összesimulnak, ujjai a gyönge csuklókon, könnyen oldható bilincsként.*
//Különóra//
*Röpke lehelet suhan, forrón ingerelve a nyak érzékeny bőrét. Az idő valóban állni látszik, s apránként foszlik fel körülöttük a tér talmi szövete is. Csak ők maradnak, a vadon pulzáló, kettős szíveként, szorosan egymáson. Vonzás és távolság örvényében egyensúlyoz, roppant erők küzdelmében, melyek helyben tartják. Józanságával játszadozik, veszélyes viadalban, melyben elvesztheti magát. A tapasztalat, az elmúlt napok hozadéka azonban oltalmazza attól, hogy elveszítse az önkontrollt. Nem tesz semmit, mi a másikból ne fakadna, s ne sóvárgásának reflexiója volna. A kutakodó tekintet szinte bizsergeti tarkóját, mégis csak pillantást lop, más egyebet nem. Többet mond az száz szónál is.*
- Bújj a vadon bőrébe! Érezd a bizsergését, ahogy átjárja az ereidet, s érzékennyé teszi minden tagodat *hajol vissza újra, halkan, érzékien suttogva a szavakat. Ajka végigsimít íveken, hajlatokon, birtokba véve a legvédtelenebb részt, eljutva egészen a sóvár fülekig.*
- Várd az alkalmat, s ha teszel érte, akkor felkínálkozik számodra a maga legmélyebb lényében!
*Tökéletesen összesimulnak, ujjai a gyönge csuklókon, könnyen oldható bilincsként.*
2944. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-09 10:16:44
Üzenet elküldve: 2017-03-09 10:16:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Yeza egész lénye odaadón hajlik Wäor minden szavára. Hagyja, hogy alakítsa, hogy irányítsa a gondolatai, az érzékei útját. Kimondhatatlanul intim pillanat ez, ha külső szemlélőnek nem tűnhet többnek pásztorórára édesgető duruzsolásnál.
Mi tagadás, a vöröst is váratlanul éri, hogy a vadász így képes vezetni őt ezen az úton. Majdnem olyan kiváló benne, mint a Niyss ebben jártas mesterei, akik segítették a húgocskákat, ha olyan feladat állt előttük, melynél volt lehetőség a felkészülésre. Így, mire arra került a sor, tökéletesen bele tudtak helyezkedni a kívánt és leginkább célszerű szerepbe, hogy a kiszemelt számára ellenállhatatlan vonzást jelentsenek.
E beleérző képesség most egyértelműen működésbe lép, s formálja a leányt, az erdő mintájához simítja. A suttogó szavak nyomán valósághoz hasonlatossá nyílik a képzelet, melyben apró, karmos lábacskákon surran az avaron. Puhán lép, fák törzsére szökik, fülei folyamatosan figyelnek minden neszt, s a teste ösztönös összhangban mozdul a jelzéseikre. Lapul, ha kell, iramodik, ha lehet vagy kényelmes kocogásban halad célja felé.
Apró szíve szapora ütemet dobol, figyelme folyamatosan éber a veszélyre és a lehetőségre egyaránt. Ez az izgalom, ami átjárja Yeza testét és lelkét, azonban egyre inkább eltérül. S bár a vadász tökéletesen fogta meg a módját, hogy a lányt rávezesse, hogyan működhet ez a dolog közte és az erdő között, a dolgok mégis kezdenek kicsúszni a kívánt mederből. Wäor közelsége, suttogásának buja melege, a hozzá simuló test, lassan magához csalja Yeza figyelmét. Idefelé majd' megfagyott, de most, mintha nyár derekán járnának. Kiesett a szerepből, ezt már nem nagyon tudja takargatni. Persze ez nem azt jelenti, hogy az egész hasztalan lett volna. Az érzés megkapaszkodott benne. Elő tudja hívni, ha szüksége lesz rá, s nagyobb segítség ez a magafajtának, mint bármi.
Azt viszont nem tudja, mit kezdjen ezzel a mostani helyzettel. Akaratosan feszeng benne a vágy, kéjeket követel és a fürdőházi légyott mámoros emlékeivel zaklatja. Bár az imént nyilvánvalóan tisztázta és felkínálta a lehetőséget a férfi számára, abban nagyon is bizonytalan, hogy jó ötlet volna-e, ha ő maga tenne ilyesfajta lépéseket. Még annak fényében is, hogy Wäor jelzéseit más esetben egyértelműnek venné. Ez most sokkal-sokkal kényesebb dolog.
Beharapja az ajkát egy pillanatra és a vadász pillantását keresi. Nem próbálja rejtegetni, mennyire veszettül ostromolja a vágyakozás, de a döntést a férfira bízza.*
//Különóra//
*Yeza egész lénye odaadón hajlik Wäor minden szavára. Hagyja, hogy alakítsa, hogy irányítsa a gondolatai, az érzékei útját. Kimondhatatlanul intim pillanat ez, ha külső szemlélőnek nem tűnhet többnek pásztorórára édesgető duruzsolásnál.
Mi tagadás, a vöröst is váratlanul éri, hogy a vadász így képes vezetni őt ezen az úton. Majdnem olyan kiváló benne, mint a Niyss ebben jártas mesterei, akik segítették a húgocskákat, ha olyan feladat állt előttük, melynél volt lehetőség a felkészülésre. Így, mire arra került a sor, tökéletesen bele tudtak helyezkedni a kívánt és leginkább célszerű szerepbe, hogy a kiszemelt számára ellenállhatatlan vonzást jelentsenek.
E beleérző képesség most egyértelműen működésbe lép, s formálja a leányt, az erdő mintájához simítja. A suttogó szavak nyomán valósághoz hasonlatossá nyílik a képzelet, melyben apró, karmos lábacskákon surran az avaron. Puhán lép, fák törzsére szökik, fülei folyamatosan figyelnek minden neszt, s a teste ösztönös összhangban mozdul a jelzéseikre. Lapul, ha kell, iramodik, ha lehet vagy kényelmes kocogásban halad célja felé.
Apró szíve szapora ütemet dobol, figyelme folyamatosan éber a veszélyre és a lehetőségre egyaránt. Ez az izgalom, ami átjárja Yeza testét és lelkét, azonban egyre inkább eltérül. S bár a vadász tökéletesen fogta meg a módját, hogy a lányt rávezesse, hogyan működhet ez a dolog közte és az erdő között, a dolgok mégis kezdenek kicsúszni a kívánt mederből. Wäor közelsége, suttogásának buja melege, a hozzá simuló test, lassan magához csalja Yeza figyelmét. Idefelé majd' megfagyott, de most, mintha nyár derekán járnának. Kiesett a szerepből, ezt már nem nagyon tudja takargatni. Persze ez nem azt jelenti, hogy az egész hasztalan lett volna. Az érzés megkapaszkodott benne. Elő tudja hívni, ha szüksége lesz rá, s nagyobb segítség ez a magafajtának, mint bármi.
Azt viszont nem tudja, mit kezdjen ezzel a mostani helyzettel. Akaratosan feszeng benne a vágy, kéjeket követel és a fürdőházi légyott mámoros emlékeivel zaklatja. Bár az imént nyilvánvalóan tisztázta és felkínálta a lehetőséget a férfi számára, abban nagyon is bizonytalan, hogy jó ötlet volna-e, ha ő maga tenne ilyesfajta lépéseket. Még annak fényében is, hogy Wäor jelzéseit más esetben egyértelműnek venné. Ez most sokkal-sokkal kényesebb dolog.
Beharapja az ajkát egy pillanatra és a vadász pillantását keresi. Nem próbálja rejtegetni, mennyire veszettül ostromolja a vágyakozás, de a döntést a férfira bízza.*
2943. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-08 22:29:01
Üzenet elküldve: 2017-03-08 22:29:01
ÚJ
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászathoz bölény is kell//
*Rendkívül gyorsan eltünteti a második csirkét is. Aztán lehúzza a korsót két húzásra. Végül elégedetten böffent.*
-Na jó'va.*Biccent hálásan.* Akkor megyek.*Jelenti be. Sarkon fordul, és két lépéssel kint is van a házból. Nem hagy rá időt hogy bárki elmélkedni kezdjen rajta fog e fizetni vagy nem.
Ha el tud kapni két-három útjába eső tyúkot akkor kitekeri a nyakukat és az övére akasztja őket. Még jól jöhetnek később.
És megy, nyugatnak, egyenesen. Délután van, az idő kellemesnek tűnik, a hasa tele. Minden adott, hogy felkutassa a következő " zsákmányt ".*
*Rendkívül gyorsan eltünteti a második csirkét is. Aztán lehúzza a korsót két húzásra. Végül elégedetten böffent.*
-Na jó'va.*Biccent hálásan.* Akkor megyek.*Jelenti be. Sarkon fordul, és két lépéssel kint is van a házból. Nem hagy rá időt hogy bárki elmélkedni kezdjen rajta fog e fizetni vagy nem.
Ha el tud kapni két-három útjába eső tyúkot akkor kitekeri a nyakukat és az övére akasztja őket. Még jól jöhetnek később.
És megy, nyugatnak, egyenesen. Délután van, az idő kellemesnek tűnik, a hasa tele. Minden adott, hogy felkutassa a következő " zsákmányt ".*
2942. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-08 20:56:30
Üzenet elküldve: 2017-03-08 20:56:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*A vékony, pírló bőr alatt, ujjai begyével kiérzi a lüktető áramlást, a ritmus gyors változását. Akárha kapcsolatuk hajnalán volnának, azokban az időkben, amikor egy volt a lélegzetük, s a szó mágiájával bűvölték el egymást végzetesen. Tudja, megfogta a lányt. Az övé, testestül-lelkestül. Leheletnyit közelebb lopja magát, a mozdulat lusta és kéjes. Ajkai a felkínálkozó porcelán-mívű nyakhoz kúsznak, szinte súrolva a kívánatos, íves kagylót, oly közelben megállapodva hozzá, hogy testének melegét teljes hevében érezheti a másik. Nem oldja fel érintéssel a helyzetet, de hangját halkra fogja, sugallatba fordítva át mondandóját. Vezeti, vonzza, vágyat vámolva vágtat vele a gondolat ösvényén. Fejének biccentése csak sejthető. Az erdő tovább mesél.*
- A fejed hideg marad. Az idő lelassul körülötted. Átlátod az erdőt, mert a része vagy. Érzed a a vadon érverését. Az illatát. A nedves föld szagát, a finom rothadásét. Az avar alatt kúszó életét.
*Mellkasa megemelkedik, magába szívja a vörös illatát, életpáráját.*
- A hallásod vezérel. A szemed megcsalhat, összezavarhat a kutatásban. Csak akkor hagyatkozz rá, ha teljes a bizonyosság, s célra tartasz, ha már minden más érzéked erre az útra terelt. Ha rejtőznöd kellene, légy inkább vadász, akkor tiéd az irányítás. Kiváló tereped van rá, és a fák segíteni fognak benne. A megtévesztés mestere vagy, használd!
*A keresztbe feszített kezeket lassan vezeti le a testük mellé, tökéletessé téve a test és a kéreg közé fogást.*
A hozzászólás írója (Wäoreyn Tineough) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.08 20:57:56
//Különóra//
*A vékony, pírló bőr alatt, ujjai begyével kiérzi a lüktető áramlást, a ritmus gyors változását. Akárha kapcsolatuk hajnalán volnának, azokban az időkben, amikor egy volt a lélegzetük, s a szó mágiájával bűvölték el egymást végzetesen. Tudja, megfogta a lányt. Az övé, testestül-lelkestül. Leheletnyit közelebb lopja magát, a mozdulat lusta és kéjes. Ajkai a felkínálkozó porcelán-mívű nyakhoz kúsznak, szinte súrolva a kívánatos, íves kagylót, oly közelben megállapodva hozzá, hogy testének melegét teljes hevében érezheti a másik. Nem oldja fel érintéssel a helyzetet, de hangját halkra fogja, sugallatba fordítva át mondandóját. Vezeti, vonzza, vágyat vámolva vágtat vele a gondolat ösvényén. Fejének biccentése csak sejthető. Az erdő tovább mesél.*
- A fejed hideg marad. Az idő lelassul körülötted. Átlátod az erdőt, mert a része vagy. Érzed a a vadon érverését. Az illatát. A nedves föld szagát, a finom rothadásét. Az avar alatt kúszó életét.
*Mellkasa megemelkedik, magába szívja a vörös illatát, életpáráját.*
- A hallásod vezérel. A szemed megcsalhat, összezavarhat a kutatásban. Csak akkor hagyatkozz rá, ha teljes a bizonyosság, s célra tartasz, ha már minden más érzéked erre az útra terelt. Ha rejtőznöd kellene, légy inkább vadász, akkor tiéd az irányítás. Kiváló tereped van rá, és a fák segíteni fognak benne. A megtévesztés mestere vagy, használd!
*A keresztbe feszített kezeket lassan vezeti le a testük mellé, tökéletessé téve a test és a kéreg közé fogást.*
A hozzászólás írója (Wäoreyn Tineough) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.08 20:57:56
2941. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-08 20:24:11
Üzenet elküldve: 2017-03-08 20:24:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Vadászathoz bölény is kell//
*A lány, mit jó vendéglátóhoz illik, próbálja moderálni magát, de arcára így is undor ül a zabáló óriás láttán. De nem vonul el, nem hátrál ki, türelmesen, csendben várja, hátha szüksége lesz még valamire. És van is.*
-Hozom, hozom! *Siet ismét a konyhába, majd egy perc múlva visszatér egy pohár sörrel.* Ez volt a legnagyobb korsónk. *Mentegetőzik, mikor leteszi a pultra az egy literes üveget, csordultig aranysárga nedűvel, tetején vékony, fehér habbal.*
-Hát... nem tudom pontosan. *Már egyszer mondta, hogy nem tudja útba igazítani, de ha ennyire ragaszkodik hozzá, egy hozzávetőleges irányt tud mondani.* Igazából bármerre indul, előbb-utóbb belebotlik egy faluba, sokan vannak a környéked, de gyalog legalább két nap, ha nem három. Kelet a leglakottabb, ott még elszórva tanyák is vannak a pusztaságban, de ennél többet nem tudok.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.08 22:35:53
*A lány, mit jó vendéglátóhoz illik, próbálja moderálni magát, de arcára így is undor ül a zabáló óriás láttán. De nem vonul el, nem hátrál ki, türelmesen, csendben várja, hátha szüksége lesz még valamire. És van is.*
-Hozom, hozom! *Siet ismét a konyhába, majd egy perc múlva visszatér egy pohár sörrel.* Ez volt a legnagyobb korsónk. *Mentegetőzik, mikor leteszi a pultra az egy literes üveget, csordultig aranysárga nedűvel, tetején vékony, fehér habbal.*
-Hát... nem tudom pontosan. *Már egyszer mondta, hogy nem tudja útba igazítani, de ha ennyire ragaszkodik hozzá, egy hozzávetőleges irányt tud mondani.* Igazából bármerre indul, előbb-utóbb belebotlik egy faluba, sokan vannak a környéked, de gyalog legalább két nap, ha nem három. Kelet a leglakottabb, ott még elszórva tanyák is vannak a pusztaságban, de ennél többet nem tudok.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.08 22:35:53
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579