Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 196 (3901. - 3920. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3920. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-31 23:45:53
Üzenet elküldve: 2018-08-31 23:45:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Néhány pillanatra lehunyja pilláit, úgy élvezi a férfi érintéseit, majd a vallomás előtt kinyitja szemeit és Draméba pillant. Ugyanolyan bogár, ebben megegyeznek mind a ketten, mintha tükörképébe nézne bele.
Az erélyesebb markolásra felnyög, de nem a fájdalom végett, a férfi hangjától rögtön libabőrös lesz, annyira szereti hallani, különösen a nevét, ahogy így ejti, minta Wymé lenne az egész világ és még azon túl is ami van vagy nincs. Lehajol kicsit, hogy Dramnak ne kelljen teljesen felülnie a csókhoz, s ez a csók csak akkor lesz igazán heves, mikor az elf ujjai bizonyos helyen kötnek ki. Még egyszer csinálni, újra, ez Wymnek is tetszik, halkan bele, belenyög a csókba majd ajkait elszakítva a másikétól úgy dönt, újabb foltot hagy testvére nyakán, a másik oldalt, hogy legalább szimmetrikus legyen a béklyó, mit is csinált ma éjjel az uraság. *
// Éjszakázás //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Néhány pillanatra lehunyja pilláit, úgy élvezi a férfi érintéseit, majd a vallomás előtt kinyitja szemeit és Draméba pillant. Ugyanolyan bogár, ebben megegyeznek mind a ketten, mintha tükörképébe nézne bele.
Az erélyesebb markolásra felnyög, de nem a fájdalom végett, a férfi hangjától rögtön libabőrös lesz, annyira szereti hallani, különösen a nevét, ahogy így ejti, minta Wymé lenne az egész világ és még azon túl is ami van vagy nincs. Lehajol kicsit, hogy Dramnak ne kelljen teljesen felülnie a csókhoz, s ez a csók csak akkor lesz igazán heves, mikor az elf ujjai bizonyos helyen kötnek ki. Még egyszer csinálni, újra, ez Wymnek is tetszik, halkan bele, belenyög a csókba majd ajkait elszakítva a másikétól úgy dönt, újabb foltot hagy testvére nyakán, a másik oldalt, hogy legalább szimmetrikus legyen a béklyó, mit is csinált ma éjjel az uraság. *
3919. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-31 19:49:58
Üzenet elküldve: 2018-08-31 19:49:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Dram számára húgának a teste maga a tökéletesség, minden pont akkora, amekkorának lennie kell, és pont úgy kerekedik, ahogy annak kerekednie kell. El se tud képzelni vonzóbb látványt, és óvatosan végig is simít rajta, hátha csak illúzió, és képzelődik. Tetszik neki, ahogy a lány ránéz, és a vallomást is jóleső érzéssel hallja. Gyorsan leszaladnak az ujjak a lány hátán, és a fenekén állapodnak meg, ahol óvatosan meg is szorítja testvérét.*
- Wymni... húgom... * Suttogja, ahogy óvatosan emelkedik felfelé, hogy elraboljon egy újabb csókot, igen, úgy érzi alvás előtt még egyszer szeretné érezni a lányt, és ebben az se zavarja, hogy alig kis idő telt el. Fiatal teste jól bírja, sőt, akarja is a repetát. Egyik kezével a lány alá nyúl hát, hogy újra izgalomba hozza, de most nem szán olyan hosszú időt rá, mint előbb, most annál sokkal türelmetlenebb, és úgy érzi, ennyi önzőség belefér. Az is, hogy a lány most felette foglal helyet, és most övé lesz a munka neheze. *
// Éjszakázás //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Dram számára húgának a teste maga a tökéletesség, minden pont akkora, amekkorának lennie kell, és pont úgy kerekedik, ahogy annak kerekednie kell. El se tud képzelni vonzóbb látványt, és óvatosan végig is simít rajta, hátha csak illúzió, és képzelődik. Tetszik neki, ahogy a lány ránéz, és a vallomást is jóleső érzéssel hallja. Gyorsan leszaladnak az ujjak a lány hátán, és a fenekén állapodnak meg, ahol óvatosan meg is szorítja testvérét.*
- Wymni... húgom... * Suttogja, ahogy óvatosan emelkedik felfelé, hogy elraboljon egy újabb csókot, igen, úgy érzi alvás előtt még egyszer szeretné érezni a lányt, és ebben az se zavarja, hogy alig kis idő telt el. Fiatal teste jól bírja, sőt, akarja is a repetát. Egyik kezével a lány alá nyúl hát, hogy újra izgalomba hozza, de most nem szán olyan hosszú időt rá, mint előbb, most annál sokkal türelmetlenebb, és úgy érzi, ennyi önzőség belefér. Az is, hogy a lány most felette foglal helyet, és most övé lesz a munka neheze. *
3918. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-31 12:29:10
Üzenet elküldve: 2018-08-31 12:29:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Három vándor//
*Botját, hátára erősíti, széttárt kezei immár zártak, arca a csuklya rejtekébe húzódik. Csak egy pillanatra rázkódik meg a szavakra, hogy aztán a velős válasz hamarosan kövesse, fogai közt átszűrve, erősen tagoltan:*
- Képes? Kééépes?? Haaaah, az ember bármire képes, ha egyedül hagyják, Ssyleana Lyzendra fővadász. *Mindenki értse aminek akarja, különösebb magyarázatot nem kíván hozzáfűzni. ~ Bezzeg ilyenkor érkeznek a kérdések, meg a letorkolás. ~ Lassan rázza a fejét, miközben tekintetét a párosról elfordítva foglal helyet ismét a tűz mellet, hogy gyolcsba göngyölt kezeit melengesse, természetesen egy szokványos lemondó legyintés után. Tűnődő tekintete a lángokba irányul. Pycta reakciójára azonban fejét felemeli, s elhúzódik szája. ~ Lám, a vezér számára egyetlen mondat elég a pálforduláshoz. ~ Látván a két elf között szokványos üdvözlési módot láthatatlan fintorra húzódik szája. Meglehetősen öncélú és egoista jelenleg, jóllehet megpróbál küzdeni ellene. Halvány, kósza szomorúságot is érez, persze ezt ki nem mutatná, a belső vívódás erősen felemészti erejét. Legalább a tűz meleget ad, ezen a hideg éjszakán, még ha a pislákoló parázs csak kevés fénnyel is jár. Szórakozottan csomagolja, s teszi el a megmaradt ételt, jó lesz majd későbbre, a kötelező tiszteletkörökre nem kíváncsi, csak felbosszantja magát. De egy kis idő után már elunja a várakozást, s továbbra is a tűzbe nézve sziszegi.*
- Ha meguntátok az udvarlást, rátérhetnénk a lényegre! *Mondja hirtelen a beálló néma csendben, hanghordozása erőltetetten durva, ezt észre is veszi, mert módosít, persze csak egy aprót, amolyan jelzésértékűt.* Kérlek!
*Nehezére esett, de kimondta, legbelül meg is harcolt miatta, homlokán apró izzadságcseppek kezdenek gyöngyözni, ezért kissé távolabb ül, egy közeli fa tövébe, melege van. Meg amúgy is, amaz kettő úgyis csak egymás társaságát élvezi. Ha kelleni fog, majd szólnak. Jelenleg azt érzi, csak feladatra jó, barátnak nem, talán mindig is eszköz volt.*
//Három vándor//
*Botját, hátára erősíti, széttárt kezei immár zártak, arca a csuklya rejtekébe húzódik. Csak egy pillanatra rázkódik meg a szavakra, hogy aztán a velős válasz hamarosan kövesse, fogai közt átszűrve, erősen tagoltan:*
- Képes? Kééépes?? Haaaah, az ember bármire képes, ha egyedül hagyják, Ssyleana Lyzendra fővadász. *Mindenki értse aminek akarja, különösebb magyarázatot nem kíván hozzáfűzni. ~ Bezzeg ilyenkor érkeznek a kérdések, meg a letorkolás. ~ Lassan rázza a fejét, miközben tekintetét a párosról elfordítva foglal helyet ismét a tűz mellet, hogy gyolcsba göngyölt kezeit melengesse, természetesen egy szokványos lemondó legyintés után. Tűnődő tekintete a lángokba irányul. Pycta reakciójára azonban fejét felemeli, s elhúzódik szája. ~ Lám, a vezér számára egyetlen mondat elég a pálforduláshoz. ~ Látván a két elf között szokványos üdvözlési módot láthatatlan fintorra húzódik szája. Meglehetősen öncélú és egoista jelenleg, jóllehet megpróbál küzdeni ellene. Halvány, kósza szomorúságot is érez, persze ezt ki nem mutatná, a belső vívódás erősen felemészti erejét. Legalább a tűz meleget ad, ezen a hideg éjszakán, még ha a pislákoló parázs csak kevés fénnyel is jár. Szórakozottan csomagolja, s teszi el a megmaradt ételt, jó lesz majd későbbre, a kötelező tiszteletkörökre nem kíváncsi, csak felbosszantja magát. De egy kis idő után már elunja a várakozást, s továbbra is a tűzbe nézve sziszegi.*
- Ha meguntátok az udvarlást, rátérhetnénk a lényegre! *Mondja hirtelen a beálló néma csendben, hanghordozása erőltetetten durva, ezt észre is veszi, mert módosít, persze csak egy aprót, amolyan jelzésértékűt.* Kérlek!
*Nehezére esett, de kimondta, legbelül meg is harcolt miatta, homlokán apró izzadságcseppek kezdenek gyöngyözni, ezért kissé távolabb ül, egy közeli fa tövébe, melege van. Meg amúgy is, amaz kettő úgyis csak egymás társaságát élvezi. Ha kelleni fog, majd szólnak. Jelenleg azt érzi, csak feladatra jó, barátnak nem, talán mindig is eszköz volt.*
3917. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-31 11:11:40
Üzenet elküldve: 2018-08-31 11:11:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Három vándor//
*Átok morranását beleegyezésnek veszi és neki ennyi éppen elég. Nem kívánja tovább magyarázni, hogy melyek azok a határok, amiket mindkettőjüknek be kell tartaniuk, hogy a küldetés során ne sodródjanak le a Fákban Lakó által kijelölt útról. Biztos benne, hogy ezalatt sok olyat is meg kell majd tennie, amiket normál esetben nem tenne vagy más utat keresne, de a jelenlegi helyzetben el tud képzelni olyan eseményeket, amelyekben meg kell alkudnia saját elveivel, hogy az Erdő Szívének kéréseit - parancsait - teljesíthesse.
A tréfába hajló mondatra Umon részéről nem reagál semmit, neki semmi derűs nincs ebben a helyzetben, s mivel a csuklya viselését valahogy szükségszerűnek érzi, így ennek a viseletnek a kifigurázása nem tartozik a megmosolyogtató dolgok közé számára. Ahogy a komolytalan fenyegetés sincs tetszésére, nem érti, hogy Átoknak mi célja lehet azzal, hogy ilyeneket mond az ismeretlen érkezőnek. Csak egy pillanatra néz felé, majd a látszólag megszólalni készülő idegenre fókuszálja figyelmét újra.
A hang, amelyet hall, hidegzuhanyként éri, a kendő felett elkerekednek haragoszöld szemei, s ahogy szőke tincseket világít meg a pislákoló tábortűz, már tudja, ki találta meg őket. Ha valakiről, hát Lyzendra-ról elhitte, hogy képes meglelni őt és lám, igaza is lett.
Megingásáért fájdalom az ár, koponyájába mintha kést döftek volna, de egyenes tartással, rendületlenül áll a vadvédi fővadász előtt. Tekintetében zavar és a kín fényei versengenek a lángok visszfényével, ahogy Lyz-re néz, de nem csak a halántéka mögött doboló fájdalom látszik a szemében. Magára hagyta fajtársát, az egyetlent, aki mindig kiállt mellette és megértette, de legalább elfogadta döntéseit, ha egyet nem is ért velük.
Szavakkal nem tud válaszolni, ehelyett egy sima mozdulattal elteszi a kardot a hátán viselt kardhüvelybe és két lépéssel beéri Lyzendra-t, hogy úgy köszöntse, ahogy még Vadvédben tette, ahogy az elf tradíciók megkövetelik. Mindezt teszi a beléhasító fájdalom ellenére. Az elf fővadász érezheti, hogy keze megremeg a kezében, homlokához érő homlokon hideg verejték ütközik ki és nem a tábortűz melege vagy az erdő hűvöse miatt.*
- Me'ochass... *Mondja ősei nyelvén, de képtelen bármilyen érzelmet most közvetíteni a fájdalom függönyén át. Végül kénytelen eltávolodni Lyztől, hogy mély lélegzettel próbálja elűzni a kínt.*
- Az Erdő Szívének parancsát teljesítem, sem akaratom, sem lehetőségem ellentmondani neki nincs. *Mondja fájdalmas hangon, mintha ezzel bármit is megmagyaráznia. Nem tudja azt mondani, hogy sajnálja, hisz azzal semmit sem változtat meg.*
- Örülök, hogy itt vagy. *Nézi a másik elfet, haragoszöld tekintetében hála tükröződik.*
//Három vándor//
*Átok morranását beleegyezésnek veszi és neki ennyi éppen elég. Nem kívánja tovább magyarázni, hogy melyek azok a határok, amiket mindkettőjüknek be kell tartaniuk, hogy a küldetés során ne sodródjanak le a Fákban Lakó által kijelölt útról. Biztos benne, hogy ezalatt sok olyat is meg kell majd tennie, amiket normál esetben nem tenne vagy más utat keresne, de a jelenlegi helyzetben el tud képzelni olyan eseményeket, amelyekben meg kell alkudnia saját elveivel, hogy az Erdő Szívének kéréseit - parancsait - teljesíthesse.
A tréfába hajló mondatra Umon részéről nem reagál semmit, neki semmi derűs nincs ebben a helyzetben, s mivel a csuklya viselését valahogy szükségszerűnek érzi, így ennek a viseletnek a kifigurázása nem tartozik a megmosolyogtató dolgok közé számára. Ahogy a komolytalan fenyegetés sincs tetszésére, nem érti, hogy Átoknak mi célja lehet azzal, hogy ilyeneket mond az ismeretlen érkezőnek. Csak egy pillanatra néz felé, majd a látszólag megszólalni készülő idegenre fókuszálja figyelmét újra.
A hang, amelyet hall, hidegzuhanyként éri, a kendő felett elkerekednek haragoszöld szemei, s ahogy szőke tincseket világít meg a pislákoló tábortűz, már tudja, ki találta meg őket. Ha valakiről, hát Lyzendra-ról elhitte, hogy képes meglelni őt és lám, igaza is lett.
Megingásáért fájdalom az ár, koponyájába mintha kést döftek volna, de egyenes tartással, rendületlenül áll a vadvédi fővadász előtt. Tekintetében zavar és a kín fényei versengenek a lángok visszfényével, ahogy Lyz-re néz, de nem csak a halántéka mögött doboló fájdalom látszik a szemében. Magára hagyta fajtársát, az egyetlent, aki mindig kiállt mellette és megértette, de legalább elfogadta döntéseit, ha egyet nem is ért velük.
Szavakkal nem tud válaszolni, ehelyett egy sima mozdulattal elteszi a kardot a hátán viselt kardhüvelybe és két lépéssel beéri Lyzendra-t, hogy úgy köszöntse, ahogy még Vadvédben tette, ahogy az elf tradíciók megkövetelik. Mindezt teszi a beléhasító fájdalom ellenére. Az elf fővadász érezheti, hogy keze megremeg a kezében, homlokához érő homlokon hideg verejték ütközik ki és nem a tábortűz melege vagy az erdő hűvöse miatt.*
- Me'ochass... *Mondja ősei nyelvén, de képtelen bármilyen érzelmet most közvetíteni a fájdalom függönyén át. Végül kénytelen eltávolodni Lyztől, hogy mély lélegzettel próbálja elűzni a kínt.*
- Az Erdő Szívének parancsát teljesítem, sem akaratom, sem lehetőségem ellentmondani neki nincs. *Mondja fájdalmas hangon, mintha ezzel bármit is megmagyaráznia. Nem tudja azt mondani, hogy sajnálja, hisz azzal semmit sem változtat meg.*
- Örülök, hogy itt vagy. *Nézi a másik elfet, haragoszöld tekintetében hála tükröződik.*
3916. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-31 00:50:53
Üzenet elküldve: 2018-08-31 00:50:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Három vándor//
*A korábbi hangokból, főleg a reszelős nevetésből úgy hiszi, ismeri a két idegent. Éppen ezért löki tőrét a tokjába, és áll meg a két férfi előtt önmagához képest laza tartásban. Lábait kényelmesen veti meg, kezeit karba fonja maga előtt, de a szívszorító érzés, még mindig ott tobzódik, kavarog. Pláne így, hogy ilyen ridegen cseng az ismerős hang. Umont keresi jött, és nem hitte, hogy Pyctával valaha még találkozni fog. Mégis olyan ismeretlenül cseng a hangja, hogy mikor mégis szólna, mondaná, hogy „én vagyok, hát meg sem ismersz?” vagy, hogy „így fogadsz hát, mikor végre újra találkozunk?” végül, csak hümment egyet. *
- Hm… ~Hát, így.~ *bólogat finoman, s egyben dacol, mert a hideg szavakra belenyilalló érzés nem hagyja, hogy annak rendje és módja szerint válaszoljon. Csak a másik csuklyás előadására vonja össze szép ívű szemöldökét, és indul lassan abba az irányba. Lassú léptekkel kerülné a tüzet, s közben egy-egy hosszú tincsen megtörnek a narancs fényű lángok. Mozgása továbbra is elfek csendes lábnyomait hagyják, s csak ha a stigmás mellé ér, fordul felé úgy, hogy arcát is láthassa a másik. Szigorú pillantással találkozhat Umon.*
- Halálnak halálával? *kérdez vissza szó nélkül, mert így, hogy a csuklyás felismeri, biztos lehet benne, hogy bor bizony nincs nála. Vadvédben nincsenek gyümölcsfák, így minden gyümölcsös bódító ital kincs, melyeket csak különleges alkalmakkor vesznek elő.* Képes volnál rá?
*Cseppet sem szórakozik jól, nem úgy, mint a vidámkodó stigmás. Aztán Pycta felé fordul, így talán ő is láthatja az arcát, bár már talán felismerte hangjáról. A narancs fények immár arcára festik hullámzó táncukat, de ő maga nem lát mást, csak haragos színű szemeket, mert az elf arcának jól ismert vonásait takarja a kendő.*
- És te ki vagy? Mert az, akinek hittelek, nem így köszöntene.
*Szavai hitetlenek, mert az a Pycta, aki az erdő nevében mindenkit szeretettel fogadott, mint ha belefagyott volna azokba a rideg szavakba, de tartás híján sem maradnak, mert az eltelt időben Lyznek még inkább meg kellett keményednie.*
//Három vándor//
*A korábbi hangokból, főleg a reszelős nevetésből úgy hiszi, ismeri a két idegent. Éppen ezért löki tőrét a tokjába, és áll meg a két férfi előtt önmagához képest laza tartásban. Lábait kényelmesen veti meg, kezeit karba fonja maga előtt, de a szívszorító érzés, még mindig ott tobzódik, kavarog. Pláne így, hogy ilyen ridegen cseng az ismerős hang. Umont keresi jött, és nem hitte, hogy Pyctával valaha még találkozni fog. Mégis olyan ismeretlenül cseng a hangja, hogy mikor mégis szólna, mondaná, hogy „én vagyok, hát meg sem ismersz?” vagy, hogy „így fogadsz hát, mikor végre újra találkozunk?” végül, csak hümment egyet. *
- Hm… ~Hát, így.~ *bólogat finoman, s egyben dacol, mert a hideg szavakra belenyilalló érzés nem hagyja, hogy annak rendje és módja szerint válaszoljon. Csak a másik csuklyás előadására vonja össze szép ívű szemöldökét, és indul lassan abba az irányba. Lassú léptekkel kerülné a tüzet, s közben egy-egy hosszú tincsen megtörnek a narancs fényű lángok. Mozgása továbbra is elfek csendes lábnyomait hagyják, s csak ha a stigmás mellé ér, fordul felé úgy, hogy arcát is láthassa a másik. Szigorú pillantással találkozhat Umon.*
- Halálnak halálával? *kérdez vissza szó nélkül, mert így, hogy a csuklyás felismeri, biztos lehet benne, hogy bor bizony nincs nála. Vadvédben nincsenek gyümölcsfák, így minden gyümölcsös bódító ital kincs, melyeket csak különleges alkalmakkor vesznek elő.* Képes volnál rá?
*Cseppet sem szórakozik jól, nem úgy, mint a vidámkodó stigmás. Aztán Pycta felé fordul, így talán ő is láthatja az arcát, bár már talán felismerte hangjáról. A narancs fények immár arcára festik hullámzó táncukat, de ő maga nem lát mást, csak haragos színű szemeket, mert az elf arcának jól ismert vonásait takarja a kendő.*
- És te ki vagy? Mert az, akinek hittelek, nem így köszöntene.
*Szavai hitetlenek, mert az a Pycta, aki az erdő nevében mindenkit szeretettel fogadott, mint ha belefagyott volna azokba a rideg szavakba, de tartás híján sem maradnak, mert az eltelt időben Lyznek még inkább meg kellett keményednie.*
3915. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-30 14:06:38
Üzenet elküldve: 2018-08-30 14:06:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Csak felmorran a figyelmeztető szóra, de ezzel is azt jelzi, tudomásul vette azt. Nem akar cselekedni, még nem látja szükségét, egyébként is egyszerűbb kettőnek egyszerre legyűrni egy harmadikat. Inkább a közeledő alak kezeit figyeli, nem szorongat-e íjhoz hasonló fegyvert, abban az esetben irbiszreflexekre lesz szüksége. Pycta apró jelzését fél szemmel észleli, s Xauzur hangját is hallja, melyre széles vigyor járja be arcát. ~ Hárman egy ellen. Minden oldalról. Tökély. ~ Egész egyszerűen elvezi a szituációt, le sem tudná tagadni, a vére pezseg, stigmái táncolnak, legszívesebben ő is táncra perdülne, miközben botjával vágná torkon az illetőt. Persze semmi hasonló nem történik, egyelőre fogalma sincs kivel állnak szemben, bár a sötét alak meglehetősen bátran, de néma talppal közeledik feléjük. Pycta kérdést intéz, melyre Umon teste feszesebbé válik, a botot előrébb tolja, s jobb lábát hátrébb helyezi, hogyha ballal kell rugaszkodni, azonnal rúgni tudjon egyet. Azonban válasz egyelőre nem érkezik, bár az idegen testbeszéde sok mindent elárul, így mikor a tőrt tokjába rejti, Umon is megnyilvánul:*
- Aztaaa! Micsoda settenkedő csuklyás találkozó! Szürke, ne légy ily barátságtalan a vendéggel! *Tárja szét kezeit bottal együtt, lábai immár terpeszben, hangja meglehetősen vidor és cinikus. Majd hangját szándékosan mélyre torzítva folytatja:*
- Mutasd magad idegen, remélem bort hoztál, vagy halálnak halálával lakolsz!
*Már nem tart annyira a jelenéstől, főleg, hogy kezében fegyvert nem lát, de bemutatkozni sem akar, megvárja, míg a másik megszólal. Persze mély kuncogása még a csuklya rejtekéből is hallatszik, meglehetősen furán hathat itt a rengetegben, a sötétségben aprón pislákoló tábortűz mellett.*
*Csak felmorran a figyelmeztető szóra, de ezzel is azt jelzi, tudomásul vette azt. Nem akar cselekedni, még nem látja szükségét, egyébként is egyszerűbb kettőnek egyszerre legyűrni egy harmadikat. Inkább a közeledő alak kezeit figyeli, nem szorongat-e íjhoz hasonló fegyvert, abban az esetben irbiszreflexekre lesz szüksége. Pycta apró jelzését fél szemmel észleli, s Xauzur hangját is hallja, melyre széles vigyor járja be arcát. ~ Hárman egy ellen. Minden oldalról. Tökély. ~ Egész egyszerűen elvezi a szituációt, le sem tudná tagadni, a vére pezseg, stigmái táncolnak, legszívesebben ő is táncra perdülne, miközben botjával vágná torkon az illetőt. Persze semmi hasonló nem történik, egyelőre fogalma sincs kivel állnak szemben, bár a sötét alak meglehetősen bátran, de néma talppal közeledik feléjük. Pycta kérdést intéz, melyre Umon teste feszesebbé válik, a botot előrébb tolja, s jobb lábát hátrébb helyezi, hogyha ballal kell rugaszkodni, azonnal rúgni tudjon egyet. Azonban válasz egyelőre nem érkezik, bár az idegen testbeszéde sok mindent elárul, így mikor a tőrt tokjába rejti, Umon is megnyilvánul:*
- Aztaaa! Micsoda settenkedő csuklyás találkozó! Szürke, ne légy ily barátságtalan a vendéggel! *Tárja szét kezeit bottal együtt, lábai immár terpeszben, hangja meglehetősen vidor és cinikus. Majd hangját szándékosan mélyre torzítva folytatja:*
- Mutasd magad idegen, remélem bort hoztál, vagy halálnak halálával lakolsz!
*Már nem tart annyira a jelenéstől, főleg, hogy kezében fegyvert nem lát, de bemutatkozni sem akar, megvárja, míg a másik megszólal. Persze mély kuncogása még a csuklya rejtekéből is hallatszik, meglehetősen furán hathat itt a rengetegben, a sötétségben aprón pislákoló tábortűz mellett.*
3914. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-30 13:40:10
Üzenet elküldve: 2018-08-30 13:40:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Valójában nem tudja, hogyan viszonyuljon még Umonhoz vagy Átokhoz. Természetes, ösztönös fenntartásokkal kezeli a másik akarat jelenlétét, de azt már most tapasztalja, hogy a szerzetes valódi énje kiegyenlítő hatással van kettőjük viselkedésére. Az átkozott szerzetes jobb és rosszabb fele egyensúlyt hozott, veszélyes és törékenynek ható egyensúlyt, de egyensúlyt. A sötétzöld szemek szótlan fürkészik a bütykeit nyalogató férfit a tűz másik oldalán és nem tudja eldönteni, hogy utálatot, megkönnyebbülést vagy borzongást érezzen a látványtól. Ám mivel az Erdő Szíve sem feloldozással, sem kínnal nem sújtja, így elengedi a problémát és visszatér a tűz bámulásához.
A keménységre tett megjegyzésre csak kurtán bólint, ha Lyzendra mellette lesz, tudni fogja, hol a határ, mert az elf fővadász nyugodtsága és meggondoltsága megfelelő gátat szab majd Átok vérszomjának. Legalábbis reméli, hogy így lesz majd. Kifejezéstelenül nézi végig, ahogy Umon ellátja öklének sebeit, legalább "mindketten" hallgatnak a jó szóra. Elégedetten veszi a sebek ellátását.
Aztán jelenik meg Xauzur és jelzi a közeledőt, amire mindketten felpattannak. Normál esetben talán kardot sem húzott volna erre a történésre, de mivel a penge előtte pihent, így jobb, ha a kezében van.*
- Fékezd magad, előbb tudjuk meg, ki az. *Szűri a szavakat a kendőn át, egy pillanatra villantva csak haragoszöld tekintetét a másik csuhásra. Lám, nemrég ígérte meg, hogy visszafogja agresszív énjét, erre máris nekiesne az ismeretlen érkezőnek.
Baljával oldalra int, a mozdulat alig látható, főleg, hogy a tűzzel átellenes oldalán van, de az irbisz bizonyosan észleli a jelt és máris mozdul, hogy újra a bokrok közé vegyüljön és megkerülje a közeledőt és a hátába kerüljön.
Ő nem ismeri fel az alakot, talán csak annyit fog fel belőle, hogy nő és a mozgását tekintve erdei élethez szokott, de könnyelműség volna azt állítani, hogy a fajába tartozik. A wegtoreni mesterkardot maga mellett tartja, a földre mutatva, hangja hideg és színtelen, ahogy megszólal.*
- Ki vagy és miért jöttél? *Hangzik a barátságtalan kérdés. De nem vártak vendéget, s jobb előre tisztázni, mi oka volt megközelíteni őket.*
*Valójában nem tudja, hogyan viszonyuljon még Umonhoz vagy Átokhoz. Természetes, ösztönös fenntartásokkal kezeli a másik akarat jelenlétét, de azt már most tapasztalja, hogy a szerzetes valódi énje kiegyenlítő hatással van kettőjük viselkedésére. Az átkozott szerzetes jobb és rosszabb fele egyensúlyt hozott, veszélyes és törékenynek ható egyensúlyt, de egyensúlyt. A sötétzöld szemek szótlan fürkészik a bütykeit nyalogató férfit a tűz másik oldalán és nem tudja eldönteni, hogy utálatot, megkönnyebbülést vagy borzongást érezzen a látványtól. Ám mivel az Erdő Szíve sem feloldozással, sem kínnal nem sújtja, így elengedi a problémát és visszatér a tűz bámulásához.
A keménységre tett megjegyzésre csak kurtán bólint, ha Lyzendra mellette lesz, tudni fogja, hol a határ, mert az elf fővadász nyugodtsága és meggondoltsága megfelelő gátat szab majd Átok vérszomjának. Legalábbis reméli, hogy így lesz majd. Kifejezéstelenül nézi végig, ahogy Umon ellátja öklének sebeit, legalább "mindketten" hallgatnak a jó szóra. Elégedetten veszi a sebek ellátását.
Aztán jelenik meg Xauzur és jelzi a közeledőt, amire mindketten felpattannak. Normál esetben talán kardot sem húzott volna erre a történésre, de mivel a penge előtte pihent, így jobb, ha a kezében van.*
- Fékezd magad, előbb tudjuk meg, ki az. *Szűri a szavakat a kendőn át, egy pillanatra villantva csak haragoszöld tekintetét a másik csuhásra. Lám, nemrég ígérte meg, hogy visszafogja agresszív énjét, erre máris nekiesne az ismeretlen érkezőnek.
Baljával oldalra int, a mozdulat alig látható, főleg, hogy a tűzzel átellenes oldalán van, de az irbisz bizonyosan észleli a jelt és máris mozdul, hogy újra a bokrok közé vegyüljön és megkerülje a közeledőt és a hátába kerüljön.
Ő nem ismeri fel az alakot, talán csak annyit fog fel belőle, hogy nő és a mozgását tekintve erdei élethez szokott, de könnyelműség volna azt állítani, hogy a fajába tartozik. A wegtoreni mesterkardot maga mellett tartja, a földre mutatva, hangja hideg és színtelen, ahogy megszólal.*
- Ki vagy és miért jöttél? *Hangzik a barátságtalan kérdés. De nem vártak vendéget, s jobb előre tisztázni, mi oka volt megközelíteni őket.*
3913. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-30 08:27:13
Üzenet elküldve: 2018-08-30 08:27:13
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kezdetek//
*Lassan közeledik a mélységi a civilizációhoz, Arthenior városához, erre utal a felbukkanó tanya épületek látványa. Termesztett gyümölcsösök, szőlőkkel borított vidékek. Sőt mi több olykor-olykor felbukkanó őrjáratok. Szinte elmúlt a vadon által nyújtott örökös fenyegetettség érzése a sötételfben…legalábbis látszatra. Hátán pihen tegeze, íja. Oldalán rövidkardja dísztelen fekete tokban. Ruganyos léptekkel halad a város irányába. A felbukkanó városi őrséget szemügyre veszi. Talán nem kezdők, nem érdemes velük kikezdeni, de nem is ezért jött erre a vidékre a sötételf. Letép egy szőlőfürtöt, majd kényelmesen szemenként elkezdi elfogyasztani. Magában elégedetten nyugtázza, hogy a Harsogó Borászat híréhez méltóan valóban igen méretes bortermő vidéke a tájnak és a termés minőségében sem utolsó. A szőlő ízletes, kedvére való.*
*Lassan közeledik a mélységi a civilizációhoz, Arthenior városához, erre utal a felbukkanó tanya épületek látványa. Termesztett gyümölcsösök, szőlőkkel borított vidékek. Sőt mi több olykor-olykor felbukkanó őrjáratok. Szinte elmúlt a vadon által nyújtott örökös fenyegetettség érzése a sötételfben…legalábbis látszatra. Hátán pihen tegeze, íja. Oldalán rövidkardja dísztelen fekete tokban. Ruganyos léptekkel halad a város irányába. A felbukkanó városi őrséget szemügyre veszi. Talán nem kezdők, nem érdemes velük kikezdeni, de nem is ezért jött erre a vidékre a sötételf. Letép egy szőlőfürtöt, majd kényelmesen szemenként elkezdi elfogyasztani. Magában elégedetten nyugtázza, hogy a Harsogó Borászat híréhez méltóan valóban igen méretes bortermő vidéke a tájnak és a termés minőségében sem utolsó. A szőlő ízletes, kedvére való.*
3912. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-29 02:37:40
Üzenet elküldve: 2018-08-29 02:37:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Kihúzza magát, amint látja a rajta legeltetett szempárt. A legszebb oldalát akarja megmutatni, amiben nincs semmiféle tökéletlenség.Feszes keblek, nem a legnagyobb, mert azért látott már szolgálót nagyobbal rohangálni, de nem is a legkisebbek, hanem ott középtájt. A hasa is lapos, direkt még kicsit be is húzza, nehogy a vacsi meglátszódjon.
Ahogy jön felfelé a tekintet úgy Wymni hosszú, türkizkék haját is hátraveti, nehogy a takaró tincsek útba legyenek, aztán mikor az elf a szemébe néz, visszanéz rá, s próbálja minden érzelmét tekintetébe zsúfolni, Dram azonban más taktikát használ. Kimondja a szót. Wymni tekintete elkerekedik, egy pillanatra megmerevedik, majd ajkára széles vigyor ül, szeme csillog.
Felismeri a küllönbséget, Dram sokszor mondta ezt a szót, de most először máshogy. Mint egy nőnek. *
Én is szeretlek Dram. Az életemnél is jobban - * suttogja, mert ez a vallomás csak kettőjüké, olyan titok, amit azért nem tudhat meg más, mert nem érdemli meg, hogy tudhasson. *
// Éjszakázás //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Kihúzza magát, amint látja a rajta legeltetett szempárt. A legszebb oldalát akarja megmutatni, amiben nincs semmiféle tökéletlenség.Feszes keblek, nem a legnagyobb, mert azért látott már szolgálót nagyobbal rohangálni, de nem is a legkisebbek, hanem ott középtájt. A hasa is lapos, direkt még kicsit be is húzza, nehogy a vacsi meglátszódjon.
Ahogy jön felfelé a tekintet úgy Wymni hosszú, türkizkék haját is hátraveti, nehogy a takaró tincsek útba legyenek, aztán mikor az elf a szemébe néz, visszanéz rá, s próbálja minden érzelmét tekintetébe zsúfolni, Dram azonban más taktikát használ. Kimondja a szót. Wymni tekintete elkerekedik, egy pillanatra megmerevedik, majd ajkára széles vigyor ül, szeme csillog.
Felismeri a küllönbséget, Dram sokszor mondta ezt a szót, de most először máshogy. Mint egy nőnek. *
Én is szeretlek Dram. Az életemnél is jobban - * suttogja, mert ez a vallomás csak kettőjüké, olyan titok, amit azért nem tudhat meg más, mert nem érdemli meg, hogy tudhasson. *
3911. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-29 02:05:12
Üzenet elküldve: 2018-08-29 02:05:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Dram látja húga reakcióját is a szavaira, ezzel ő is így van, ő se akarja, hogy más feküdjön Wymnivel egy ágyban. A húgának itt van a helye, mellette, alatta vagy felette. A másik mondat mintha megnyugtatná a lányt, de csak a sóhaj alapján tippeli ezt, mert épp a plafont fixírozza. Azonban amit akkor mond, mielőtt megcsókolja, mintha teljesen felvillanyozná. Ezzel Dram is így van, de a csók után meglepi a hirtelen pozíció váltás. Mintha a lány többet akarna, újra akarná, amivel nincs is baj, de azért lehetne egy kicsit várni vele,pihenni. Persze a többi dologgal nincs baja, azzal sem, hogy így jobban megcsodálhatja a fiatal elf testét. Ahogy alaposan végignézte felnéz húgának szemébe, és kimondja az első dolgot ami az eszébe jut, az egyetlen dolgot, amire gondolni tud. *
- Szeretlek. * Most először nem testvéri szeretettel, hanem szerelemmel a hangjában mondja ezt. *
// Éjszakázás //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Dram látja húga reakcióját is a szavaira, ezzel ő is így van, ő se akarja, hogy más feküdjön Wymnivel egy ágyban. A húgának itt van a helye, mellette, alatta vagy felette. A másik mondat mintha megnyugtatná a lányt, de csak a sóhaj alapján tippeli ezt, mert épp a plafont fixírozza. Azonban amit akkor mond, mielőtt megcsókolja, mintha teljesen felvillanyozná. Ezzel Dram is így van, de a csók után meglepi a hirtelen pozíció váltás. Mintha a lány többet akarna, újra akarná, amivel nincs is baj, de azért lehetne egy kicsit várni vele,pihenni. Persze a többi dologgal nincs baja, azzal sem, hogy így jobban megcsodálhatja a fiatal elf testét. Ahogy alaposan végignézte felnéz húgának szemébe, és kimondja az első dolgot ami az eszébe jut, az egyetlen dolgot, amire gondolni tud. *
- Szeretlek. * Most először nem testvéri szeretettel, hanem szerelemmel a hangjában mondja ezt. *
3910. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-29 01:42:06
Üzenet elküldve: 2018-08-29 01:42:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Elhúzza ajkát a válaszra, nem akar még egy első alkalmat, sőt senki máshoz nincsen kedve, elképzelni az elmúlt három fertályóra egy idegen férfival, nem, arra nem lenne képes, előbb bújna az ágy alá. *
- Oh... - * ez már sok mindent megváltoztat a fejében. Ha nem fertőztek vért, akkor lényegében semmi rosszat nem tettek, csak két testvér, akik kicsit jobban szeretik egymást mint a legtöbb, s kihasználják a másik nem nyújtotta lehetőségeket is. Mintha Papás mamást játszanának, baba és ruha nélkül kicsit idősebb fejjel.
A férfi mellé dől, tekintete őt keresi ahogy felteszi a kérdést, ám Dram roppant megnyugtató választ ad. Boldogan fogadja tőle a csókot és viszonozza, hosszan elnyújtva. *
- Igen, a szív a legjobb tanácsos - * bólint a férfi fölé mászva, fenekét a férfi csípőjére téve, kicsit az előbb használt játék fölé és mély örömmel fogadja el a maga tényét, hogy ez nem rossz, nem tilos, nem káros, nem olyan dolog, amit más nemes nem csinálna titkon, a hálószobai ajtó mögött. *
A hozzászólás írója (Wymnter Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.29 01:45:12
// Éjszakázás //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Elhúzza ajkát a válaszra, nem akar még egy első alkalmat, sőt senki máshoz nincsen kedve, elképzelni az elmúlt három fertályóra egy idegen férfival, nem, arra nem lenne képes, előbb bújna az ágy alá. *
- Oh... - * ez már sok mindent megváltoztat a fejében. Ha nem fertőztek vért, akkor lényegében semmi rosszat nem tettek, csak két testvér, akik kicsit jobban szeretik egymást mint a legtöbb, s kihasználják a másik nem nyújtotta lehetőségeket is. Mintha Papás mamást játszanának, baba és ruha nélkül kicsit idősebb fejjel.
A férfi mellé dől, tekintete őt keresi ahogy felteszi a kérdést, ám Dram roppant megnyugtató választ ad. Boldogan fogadja tőle a csókot és viszonozza, hosszan elnyújtva. *
- Igen, a szív a legjobb tanácsos - * bólint a férfi fölé mászva, fenekét a férfi csípőjére téve, kicsit az előbb használt játék fölé és mély örömmel fogadja el a maga tényét, hogy ez nem rossz, nem tilos, nem káros, nem olyan dolog, amit más nemes nem csinálna titkon, a hálószobai ajtó mögött. *
A hozzászólás írója (Wymnter Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.29 01:45:12
3909. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-28 23:27:55
Üzenet elküldve: 2018-08-28 23:27:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Wymni őszintén gyermeteg kérdésére felnevet. Persze nem akarja kinevetni a lányt, inkább azon nevet, hogy most tudatosul benne, húga még félig gyerek, ha testileg nem is, akkor szellemileg mindenképp, és ő épp most vette el a szüzességét. Becsületsértésük nyoma ott szárad a kendőn, ami a padlón hever. *
- Dehogynem. Csak hazudnod kell majd az első alkalomnál. *Feleli őszintén, miközben a plafont figyeli, és végiggondolja az egész helyzetet. Egyszerűbb lenne, ha nem menne férjhez, ha itt maradna vele, és Dram se házasodna meg. *
- Nem fertőztünk vért, mert nem lettél terhes. * Feleli szintén higgadt hangon a másik megállapításra. Persze ez nem teljesen igaz, de jobban hangzik, hogyha így nézik. Kis hazugság, sose árt. A lány következő kijelentése viszont arra sarkallja, hogy ne gondolkozzon. Oldalra fordul, és megcirógatja a lány hasát.*
- Elfogult vagyok, de én azt mondom, hogy a szívedre. Én is arra hallgattam, és hallgatok most is. * Feleli, ahogy felemeli a lányra a tekintetét, és óvatosan közelebb hajol, hogy megcsókolja. *
// Éjszakázás //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Wymni őszintén gyermeteg kérdésére felnevet. Persze nem akarja kinevetni a lányt, inkább azon nevet, hogy most tudatosul benne, húga még félig gyerek, ha testileg nem is, akkor szellemileg mindenképp, és ő épp most vette el a szüzességét. Becsületsértésük nyoma ott szárad a kendőn, ami a padlón hever. *
- Dehogynem. Csak hazudnod kell majd az első alkalomnál. *Feleli őszintén, miközben a plafont figyeli, és végiggondolja az egész helyzetet. Egyszerűbb lenne, ha nem menne férjhez, ha itt maradna vele, és Dram se házasodna meg. *
- Nem fertőztünk vért, mert nem lettél terhes. * Feleli szintén higgadt hangon a másik megállapításra. Persze ez nem teljesen igaz, de jobban hangzik, hogyha így nézik. Kis hazugság, sose árt. A lány következő kijelentése viszont arra sarkallja, hogy ne gondolkozzon. Oldalra fordul, és megcirógatja a lány hasát.*
- Elfogult vagyok, de én azt mondom, hogy a szívedre. Én is arra hallgattam, és hallgatok most is. * Feleli, ahogy felemeli a lányra a tekintetét, és óvatosan közelebb hajol, hogy megcsókolja. *
3908. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-28 22:37:10
Üzenet elküldve: 2018-08-28 22:37:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egészen idáig várja a nyomokat. Illetve a lábnyomokon túlmutatókat, hogy valahol a nagymacska és Umon összeakasztották a bajszot, és hogy a szerzetes húzta esetleg a rövidebbet. Nem gondolja, hogy Xauzur vezette a stigmást odáig, inkább azt tartja valószínűnek, hogy előbb ment Umon, futva, és utána vadállat. Ebből következne logikusan, amit rettegve vár. Ruha cafatot, vagy vért. Sokat. Az pedig nem jön, egyre feszültebb emiatt, és egyre reménytelibb is egyben.
~Talán él még. Talán tudok még segíteni.~ Csakhogy az egyre növekvő sötétben már lassan nem is mer semmire sem gondolni. Mint ahogyan egyre rosszabbul is lát. Így mikor a tűz közeli hangokat meghallja, mégis csillan némi remény. Halkan oson egyik fától a másikig, míg elég közel nem ér, hogy az egyik törzs mögül kilesve két csuklyás alakot pillantson meg. Még nincs elég közel, és a tűz előtt úgy állnak, hogy nem látja az arcukat, az árnyékot vető kámzsától. Csak a mozgást látja. Egy négylábú morran, egy alak pattan fel a tűz mellől, s vonja kérdőre a másikat. Fájdalmasan ismerős hangon teszi mindezt. A másik csuklyás válaszára már szinte biztos benne hogy kik lehetnek azok. Szinte. Csak erre aztán végképp nem számít. Visszahúzódik a törzs mögé, majd mély levegőt vesz. Lassan, csendesen fújja ki, utána ki is fordul a fatörzs mögül. Kezében még a tőr, bár a tartása cseppet sem támadásról árulkodik, noha egy-egy maflást szívesen lekeverne, kinek a maga saráért. Mert az egyik cserbenhagyta, de még milyenben. A másik után, meg már megint félve kutatta az erdőt, és ez nem az első alkalom, holott az, az egy is több volt, mint elég. Lassan halad közelebb, s bár a mozgását láthatja a két alak, léptei alig csapnak zajt. A tűz fénykörén kívül éppen megáll, s fején a kámzsa jótékonyan rejti el a fájdalmasra hajló vonásait, míg nem rendezi azokat. Egy pillanat, míg felméri a kettőt, majd tőrét derekára csatolt tokba löki. Minden áron mondani szeretne valamit, de nem jönnek szavak a szájára. A csuklya rejtekéből figyeli őket szótlanul. Annyi kérdés, és annyi mondandó kergeti egymást, hogy fogalma sincs, hol kezdje. *
*Egészen idáig várja a nyomokat. Illetve a lábnyomokon túlmutatókat, hogy valahol a nagymacska és Umon összeakasztották a bajszot, és hogy a szerzetes húzta esetleg a rövidebbet. Nem gondolja, hogy Xauzur vezette a stigmást odáig, inkább azt tartja valószínűnek, hogy előbb ment Umon, futva, és utána vadállat. Ebből következne logikusan, amit rettegve vár. Ruha cafatot, vagy vért. Sokat. Az pedig nem jön, egyre feszültebb emiatt, és egyre reménytelibb is egyben.
~Talán él még. Talán tudok még segíteni.~ Csakhogy az egyre növekvő sötétben már lassan nem is mer semmire sem gondolni. Mint ahogyan egyre rosszabbul is lát. Így mikor a tűz közeli hangokat meghallja, mégis csillan némi remény. Halkan oson egyik fától a másikig, míg elég közel nem ér, hogy az egyik törzs mögül kilesve két csuklyás alakot pillantson meg. Még nincs elég közel, és a tűz előtt úgy állnak, hogy nem látja az arcukat, az árnyékot vető kámzsától. Csak a mozgást látja. Egy négylábú morran, egy alak pattan fel a tűz mellől, s vonja kérdőre a másikat. Fájdalmasan ismerős hangon teszi mindezt. A másik csuklyás válaszára már szinte biztos benne hogy kik lehetnek azok. Szinte. Csak erre aztán végképp nem számít. Visszahúzódik a törzs mögé, majd mély levegőt vesz. Lassan, csendesen fújja ki, utána ki is fordul a fatörzs mögül. Kezében még a tőr, bár a tartása cseppet sem támadásról árulkodik, noha egy-egy maflást szívesen lekeverne, kinek a maga saráért. Mert az egyik cserbenhagyta, de még milyenben. A másik után, meg már megint félve kutatta az erdőt, és ez nem az első alkalom, holott az, az egy is több volt, mint elég. Lassan halad közelebb, s bár a mozgását láthatja a két alak, léptei alig csapnak zajt. A tűz fénykörén kívül éppen megáll, s fején a kámzsa jótékonyan rejti el a fájdalmasra hajló vonásait, míg nem rendezi azokat. Egy pillanat, míg felméri a kettőt, majd tőrét derekára csatolt tokba löki. Minden áron mondani szeretne valamit, de nem jönnek szavak a szájára. A csuklya rejtekéből figyeli őket szótlanul. Annyi kérdés, és annyi mondandó kergeti egymást, hogy fogalma sincs, hol kezdje. *
3907. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-28 20:41:52
Üzenet elküldve: 2018-08-28 20:41:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Melegszik a keze, bár a hirtelen hő érzetére valóban kissé érzékenyebben reagál a felfeslett bőr, így akaratlanul ismét megnyalja bütykeit. Pycta kapott feladatai kapcsán nem reagál, hiszen nincs tisztában azzal, mire jogosította fel, vagy mi célt tűzött ki számára az ismeretlen, ezúttal még azt is sikerül elkerülnie, hogy bármilyen fintort vágjon hozzá, függetlenül attól, hogy a volt vezér ellentétesen szólt. Ami azt illeti, átkos én ide, átkos én oda, valahol mindkét fél szívesen fogadja az elf társaságát, legalábbis Umon ezt abból következteti, hogy hirtelenebb énje ezúttal nem tör előtérbe, s ingert sem érez rá, hogy elnyomja azt. Azt viszont már mosoly nélkül nem tudja megállni, hogy az elf pontosan értette mire gondol keménység alatt, erre már biccent, lám, a régi énjéből is akad még bőven. Nem tudja eldönteni, valóban ugyanaz a Pycta ül-e előtte, mint régen. Valahogy a mostanit, sokkal közvetlenebbnek és racionálisabbnak érzi, pedig a Szürke Vándor, hitét nem hagyta el, csak kevésbé hirdeti.*
- Kordában tartom magam. Csak annyira leszek kemény, amennyire a helyzet megkívánja. *Bólint jóváhagyóan, miután az átsikló mosoly is eltűnik arcáról. Mindent összevetve, még örül is a feladatnak, nem bánja, hogy lefoglalja magát. Szórakozottan néz le ismét ökleire, majd vállát megvonva szed elő valahonnan egy-két textildarabot. Kulacsot is szerez, majd leönti kezeit vele, néhány csepp a tűzfészek szélére is pottyan, hangosan sercenve változik füstté. A sebeket kimosta, azokat áttekeri, majd fogaival húzza meg a csomót. Az érkezőt, Umon természetesen nem hallja, nesztelen, mint az éjszaka, de újabb énjének pozitív, vagy esztelen tulajdonsága, hogy olykor kissé kevésbé előrelátó. Nyomait nem tüntette el, ráadásul rohant is idáig, könnyen meglehet, hogy valaki nyomába szegődött. Az elfet követve egy pillanattal ugrik fel, botját lekapva hátáról:*
- Egy frászt, de kit érdekel!? *Vigyorodik el.* A testedzés mindig jól jön, egy kellemes csevegés után. *Azért a szerzetes épeszű énje mindig ott van, mert nem rohan előre, az elf mellett áll úgy, hogy támadni és fedezni is tudja, ha szükséges. Készenlétben áll, csak a szája nagy.*
*Melegszik a keze, bár a hirtelen hő érzetére valóban kissé érzékenyebben reagál a felfeslett bőr, így akaratlanul ismét megnyalja bütykeit. Pycta kapott feladatai kapcsán nem reagál, hiszen nincs tisztában azzal, mire jogosította fel, vagy mi célt tűzött ki számára az ismeretlen, ezúttal még azt is sikerül elkerülnie, hogy bármilyen fintort vágjon hozzá, függetlenül attól, hogy a volt vezér ellentétesen szólt. Ami azt illeti, átkos én ide, átkos én oda, valahol mindkét fél szívesen fogadja az elf társaságát, legalábbis Umon ezt abból következteti, hogy hirtelenebb énje ezúttal nem tör előtérbe, s ingert sem érez rá, hogy elnyomja azt. Azt viszont már mosoly nélkül nem tudja megállni, hogy az elf pontosan értette mire gondol keménység alatt, erre már biccent, lám, a régi énjéből is akad még bőven. Nem tudja eldönteni, valóban ugyanaz a Pycta ül-e előtte, mint régen. Valahogy a mostanit, sokkal közvetlenebbnek és racionálisabbnak érzi, pedig a Szürke Vándor, hitét nem hagyta el, csak kevésbé hirdeti.*
- Kordában tartom magam. Csak annyira leszek kemény, amennyire a helyzet megkívánja. *Bólint jóváhagyóan, miután az átsikló mosoly is eltűnik arcáról. Mindent összevetve, még örül is a feladatnak, nem bánja, hogy lefoglalja magát. Szórakozottan néz le ismét ökleire, majd vállát megvonva szed elő valahonnan egy-két textildarabot. Kulacsot is szerez, majd leönti kezeit vele, néhány csepp a tűzfészek szélére is pottyan, hangosan sercenve változik füstté. A sebeket kimosta, azokat áttekeri, majd fogaival húzza meg a csomót. Az érkezőt, Umon természetesen nem hallja, nesztelen, mint az éjszaka, de újabb énjének pozitív, vagy esztelen tulajdonsága, hogy olykor kissé kevésbé előrelátó. Nyomait nem tüntette el, ráadásul rohant is idáig, könnyen meglehet, hogy valaki nyomába szegődött. Az elfet követve egy pillanattal ugrik fel, botját lekapva hátáról:*
- Egy frászt, de kit érdekel!? *Vigyorodik el.* A testedzés mindig jól jön, egy kellemes csevegés után. *Azért a szerzetes épeszű énje mindig ott van, mert nem rohan előre, az elf mellett áll úgy, hogy támadni és fedezni is tudja, ha szükséges. Készenlétben áll, csak a szája nagy.*
3906. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-28 19:49:24
Üzenet elküldve: 2018-08-28 19:49:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szótlan fogadja az élet nehézségeit fejtegető megszólalást. Elmondta már, hogy neki nincsenek démonai, nehézségei sem igazán, inkább feladatai vannak, melyeket az Erdő Szíve jelölt ki számára és legfeljebb azok a feladatok járhatnak nehézségekkel, de a csuhás éppen ezért van, hogy ezeket megoldja. Kegyetlennek is gondolhatná bárki ezt a tézist és valójában az is, de ilyenek, mint az elf csuhás, legalábbis hite szerint, kevesen vannak. Nem ágál a sorsa ellen, elfogadja, még akkor is, ha esetleg mások ezért kinevetik vagy ostobaságnak gondolják.
Nem tud mit felelni a kérdésre, hogy Umon és Átok miért osztoznak meg ugyanazon a testen, s mivel a Fákban Lakó számára ez lényegtelen, nem is folyik bele a témába, csak szótlan hallgatja az átkozott szerzetes mondanivalóját.
A szemforgatásra sem felel, ha az Erdő Szíve Eeyr aspektusa, ahogy a pap a templomban mondta, akkor az élet védelme éppúgy a feladatai közé tartozik, mint az erdő védelme. Arra, hogy újra vezérnek titulálja Umon, már nem reagál semmit, biztosan időbe telik, míg ez a megszokás kikopok belőle, felesleges volna folyton emlékeztetni rá. Gyűlölet sincs benne, bár valóban nem szereti azt, akivel most Umon a fizikai testén osztozik, még akkor sem, ha együtt erősebbek, mint külön-külön. Ez egyszerű elvi kérdés.
Háttal falatozik a sajtból, kenyérből és zöldségekből, amikor Átok arra a következtetésre jut, hogy ők kudarcot vallottak. Felhagy az evéssel, lenyeli a falatot és csak azután szólal meg.*
- Nem vallottunk kudarcot. Én azért voltam ott, hogy segítsek új közösséget építeni. Az, hogy nem sikerült, nem az én vétkem. *Mondja halkan. Ő mindent megtett és a közben bekövetkező eseményekre nem is számíthatott. Az, hogy idáig jutottak, egy hosszú út végső szakasza.
A húsért nem nyúl, a maradék ételt is visszateszi a helyére, épp eleget evett. Visszaköti a kendőt a szája elé és megfordul, hogy újra Umon szemébe nézhessen.*
- Kemény, de nem kegyetlen. A kettő között nagy a különbség. *Jegyzi meg színtelen hangon.*
- Azzal pedig kezd valamit. *Int a szétvert öklök felé hanyag mozdulattal.*
- Mert meglehet, hogy fájdalmat nem érzel, de a tested igen és ha nem gyógyul meg rendesen, előbb-utóbb hasztalan lesz, mint a csorba kard. *Ezért gondolta, hogy a demonstráció felesleges volt. A test sok mindent kibír, de megfelelően karban kell tartani, hogy jól működjön. Egy kezeletlen seb könnyedén elfertőződhet, ami legyengíti a testet, legyen bármilyen erős a lélek.*
- Nem. *Válaszol kurtán, ahogy a lángokba tekint. Őt végképp nem akarta bántani a távozásával, bár tisztában van vele, hogy azzal minden a fővadász nyakába szakadt.
Kisvártatva Xauzur morranása vonja magára a figyelmet, ahogy az irbisz kilép a bokrok közül, sárga szemeiben a lángok visszfénye csillan, de nem a tűz körül ülőket figyeli, mögéjük a távolba néz. A csuhás a jelzett irányba fordul és a sötét fák árnyai közt mintha mozogna valami.*
- Követett valaki? *Áll fel villámgyorsan és kezébe kapja a mesterkardot is. Nem számít támadásra valójában, de jobb előre felkészülni, mint meglepődni.*
*Szótlan fogadja az élet nehézségeit fejtegető megszólalást. Elmondta már, hogy neki nincsenek démonai, nehézségei sem igazán, inkább feladatai vannak, melyeket az Erdő Szíve jelölt ki számára és legfeljebb azok a feladatok járhatnak nehézségekkel, de a csuhás éppen ezért van, hogy ezeket megoldja. Kegyetlennek is gondolhatná bárki ezt a tézist és valójában az is, de ilyenek, mint az elf csuhás, legalábbis hite szerint, kevesen vannak. Nem ágál a sorsa ellen, elfogadja, még akkor is, ha esetleg mások ezért kinevetik vagy ostobaságnak gondolják.
Nem tud mit felelni a kérdésre, hogy Umon és Átok miért osztoznak meg ugyanazon a testen, s mivel a Fákban Lakó számára ez lényegtelen, nem is folyik bele a témába, csak szótlan hallgatja az átkozott szerzetes mondanivalóját.
A szemforgatásra sem felel, ha az Erdő Szíve Eeyr aspektusa, ahogy a pap a templomban mondta, akkor az élet védelme éppúgy a feladatai közé tartozik, mint az erdő védelme. Arra, hogy újra vezérnek titulálja Umon, már nem reagál semmit, biztosan időbe telik, míg ez a megszokás kikopok belőle, felesleges volna folyton emlékeztetni rá. Gyűlölet sincs benne, bár valóban nem szereti azt, akivel most Umon a fizikai testén osztozik, még akkor sem, ha együtt erősebbek, mint külön-külön. Ez egyszerű elvi kérdés.
Háttal falatozik a sajtból, kenyérből és zöldségekből, amikor Átok arra a következtetésre jut, hogy ők kudarcot vallottak. Felhagy az evéssel, lenyeli a falatot és csak azután szólal meg.*
- Nem vallottunk kudarcot. Én azért voltam ott, hogy segítsek új közösséget építeni. Az, hogy nem sikerült, nem az én vétkem. *Mondja halkan. Ő mindent megtett és a közben bekövetkező eseményekre nem is számíthatott. Az, hogy idáig jutottak, egy hosszú út végső szakasza.
A húsért nem nyúl, a maradék ételt is visszateszi a helyére, épp eleget evett. Visszaköti a kendőt a szája elé és megfordul, hogy újra Umon szemébe nézhessen.*
- Kemény, de nem kegyetlen. A kettő között nagy a különbség. *Jegyzi meg színtelen hangon.*
- Azzal pedig kezd valamit. *Int a szétvert öklök felé hanyag mozdulattal.*
- Mert meglehet, hogy fájdalmat nem érzel, de a tested igen és ha nem gyógyul meg rendesen, előbb-utóbb hasztalan lesz, mint a csorba kard. *Ezért gondolta, hogy a demonstráció felesleges volt. A test sok mindent kibír, de megfelelően karban kell tartani, hogy jól működjön. Egy kezeletlen seb könnyedén elfertőződhet, ami legyengíti a testet, legyen bármilyen erős a lélek.*
- Nem. *Válaszol kurtán, ahogy a lángokba tekint. Őt végképp nem akarta bántani a távozásával, bár tisztában van vele, hogy azzal minden a fővadász nyakába szakadt.
Kisvártatva Xauzur morranása vonja magára a figyelmet, ahogy az irbisz kilép a bokrok közül, sárga szemeiben a lángok visszfénye csillan, de nem a tűz körül ülőket figyeli, mögéjük a távolba néz. A csuhás a jelzett irányba fordul és a sötét fák árnyai közt mintha mozogna valami.*
- Követett valaki? *Áll fel villámgyorsan és kezébe kapja a mesterkardot is. Nem számít támadásra valójában, de jobb előre felkészülni, mint meglepődni.*
3905. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-28 01:25:20
Üzenet elküldve: 2018-08-28 01:25:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Azóta, hogy a kapuban rendet tett Aenae távozásakor, nem volt alkalma beszélni Umonnal. A teendők majd csak maguk alá temették, de ma, ma erőt vesz magán. Megrendítette az erdei kaland, és ez nem mehet így tovább, valakivel beszélnie kell, és szeretne tiszta vizet is önteni a pohárba. Csak hogy a csuhásnak hűlt helyét találja. Most már szinte biztos, hogy kerüli őt. Lealla kisebbik fia legutóbb a falról alábukni látta a szerzetest. Így Lyz köpenyébe burkolva indul útnak, hogy ha kell, az erdőt is felforgassa utána. Már megint. Egészen jól olvas a nyomokból, amelyek viszont túl mutatnak az erőd környékén. Csak ami nem hagyja nyugodni az a másik, amit inkább macskafélének tippelne. És ami hasonlóan friss Umonéhoz. Kezében fegyverével halad át mindenen, és követi a jellegzetes sárba taposott nyomokat, letört ágakat, míg már egészen alkonyatra hajlik. Vöröslik az ég alja, mikor nevetést hall a közelből, nem messze onnan, ahol elhagyta Erdőmélye utolsó fáit. Fegyverét nem ereszti, bár már nem lát olyan jól. ~Xotara, bezzeg ilyenkor sem vagy itt! Ugyan, már egyikőtök sincs itt. Egyikőtök sincs.~
Gondolatai megülik mellkasát, szívét szorítva, orrába pedig füst illata szökik. Hamarosan viszont másra is figyelmes lesz. Mi korábban az ég alján izzott, most csak egy aprócska derengéssé szűkülve sejlik fel előtte. Mint egy nagyobbacska szentjánosbogár, mely közeledve egyre dagad. Tábortűz fényei vezetik, mert mást már úgysem lát, s csak saccolja, hogy az iránynak nagyjából erre kell vezetnie. Toronyiránt. Közeledve még jobban figyel lépteire, hogy semmilyen felesleges zajt ne csapjon. Fülét hegyezi, tőrét markolja ahogy oson. A hangok tisztulnak, de szavakat kivenni még nem tud.*
*Azóta, hogy a kapuban rendet tett Aenae távozásakor, nem volt alkalma beszélni Umonnal. A teendők majd csak maguk alá temették, de ma, ma erőt vesz magán. Megrendítette az erdei kaland, és ez nem mehet így tovább, valakivel beszélnie kell, és szeretne tiszta vizet is önteni a pohárba. Csak hogy a csuhásnak hűlt helyét találja. Most már szinte biztos, hogy kerüli őt. Lealla kisebbik fia legutóbb a falról alábukni látta a szerzetest. Így Lyz köpenyébe burkolva indul útnak, hogy ha kell, az erdőt is felforgassa utána. Már megint. Egészen jól olvas a nyomokból, amelyek viszont túl mutatnak az erőd környékén. Csak ami nem hagyja nyugodni az a másik, amit inkább macskafélének tippelne. És ami hasonlóan friss Umonéhoz. Kezében fegyverével halad át mindenen, és követi a jellegzetes sárba taposott nyomokat, letört ágakat, míg már egészen alkonyatra hajlik. Vöröslik az ég alja, mikor nevetést hall a közelből, nem messze onnan, ahol elhagyta Erdőmélye utolsó fáit. Fegyverét nem ereszti, bár már nem lát olyan jól. ~Xotara, bezzeg ilyenkor sem vagy itt! Ugyan, már egyikőtök sincs itt. Egyikőtök sincs.~
Gondolatai megülik mellkasát, szívét szorítva, orrába pedig füst illata szökik. Hamarosan viszont másra is figyelmes lesz. Mi korábban az ég alján izzott, most csak egy aprócska derengéssé szűkülve sejlik fel előtte. Mint egy nagyobbacska szentjánosbogár, mely közeledve egyre dagad. Tábortűz fényei vezetik, mert mást már úgysem lát, s csak saccolja, hogy az iránynak nagyjából erre kell vezetnie. Toronyiránt. Közeledve még jobban figyel lépteire, hogy semmilyen felesleges zajt ne csapjon. Fülét hegyezi, tőrét markolja ahogy oson. A hangok tisztulnak, de szavakat kivenni még nem tud.*
3904. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-28 00:08:20
Üzenet elküldve: 2018-08-28 00:08:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az étel sok, bőven sok, ahhoz a néhány falathoz, mit naponta enni szokott. Valahogy nem kívánja mostanában az ételt, így Pyctával megosztozni rajta nem jelent problémát. Nem tud azonban néhány korábban felvetett tézis fejtegetésére való reflektálástól eltekinteni.*
- Nem mindegy hogyan nevezzük életünk nehézségeit? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel. Pycta láthatóan nem rugaszkodik el a kézzelfogható dolgoktól, holott mi hitét táplálja szintén nehezen felfogható. Sokaknak. Démon, vagy nem démon, bár Umon esetében ezt kézenfekvő gondolni, Pycta esetében valóban nem, de az élet nehézségeit Umon számára pedig kézenfekvő egyszerűen démonnak nevezni. Az átvitt értelem fogalmát nem kívánja tisztázni, arra is gondol, hogy az elf szándékosan tagad. Hogy azért-e, mert magát és tetteit kívánja igazolni, vagy egyszerűen a sorsszerűségnek, vagy istenszerűségnek utalja szándékait, a szerzetes nem tudja, de nem is kíván hasonló disputákba belemenni.*
- Hah! *Horkan fel.* Szerinted én szándékosan őrzök magamban egy másikat? Hát nem... Hittel, vagy anélkül, még nem jött el az idő, hogy távozzon. Ami lehet, hogy a későbbiek függvényében nem is olyan nagy baj. Nincs rosszabb annál, mint egy tesze-tosza szerzetes, aki hordókon esik át, nem igaz? Háhá... *Nevet fel, jóízűen, mintha valóban mulattatná korábbi énje.*
- Barátom, mégis mit gondolsz? Egyedül, magamban a falon, ki a fenével beszélgettem volna? Ésszerűnek tűnt magamnak vicceket mesélni. *Tényleg nevet, lassan könnye is kicsordul, aztán egy lélegzetvétel alatt elkomorul. Nevető szája, oly hirtelen válik penge merevvé, ahogyan nevetőráncai simulnak ki egy mozdulattal őzbarna szemei sarkában. Stigmái mozdulatlanok maradnak, mint az éj csendje, mi körbeveszi őket. Talán látható, hogy saját sorsából készít művi komédiát, mert másképp nehezen viselné azt el, de nem várja, hogy vele nevessenek. Hirtelen változó érzelmei viszont árulkodóak lehetnek, jelenleg azonban általában egy hányaveti vállrándítással dönt saját, további sorsáról. Pycta azonnal jóváhagyja Umon esetleges kivégzésének felvázolt terveit, melyre csak egy szokványos legyintéssel és szemforgatással válaszol. Ez valami olyasmit sugallhat, hogy: "Javíthatatlan vagy."
~ Fenyegetés? Milyen fenyegetés? ~ Néz hirtelen a volt vezérre. A kérdést nem teszi fel, csak reagál rá.*
- Csak a tényeket közöltem. *Mondja egy pillanatnyi némaság után.* Nyilván a jelenlegi körülményeket figyelembe véve eszem ágában sincs sehová menni. *Kuncogni kezd.* Különben is, ezer éve nem beszélgettem ilyen jót mint most, vezérem! *Aztán ismét komoly.* Még, ha jelenlegi énemet gyűlölöd is. *Óvatosan harap egy apró falatot, egy adag hús mellett, a zöldségeket, sajtot és kenyeret mind Pyctának adja, neki a szárított hús bőven elég, csak nézi, ahogy a valaha volt legnagyobb vezér elfordulva étkezik. Aprót ránganak arcgödrei, fogai összeszorulnak. ~ Hát ide jutottunk, csuhás barátom. ~ Még mielőtt a gombóc a torkában feljebb kúszna, lenyeli a húst, vele együtt a hirtelen előszökő érzelmeket, majd gunyoros mosolyra húzódik ábrázata:*
- Vadvédnek már régen vége, csúfos kudarcot vallottunk. Az nem lep meg, hogy határozottan kimondod, az viszont igen, hogy csak most. Bár tény, értem, hogy miért. Ó, az erőd! Csodálatos hely. *Ábrándozik.* De még csodálatosabb lesz, ha már nem lesz ott senki. Nem vagyunk méltóak rá. *Néz fel hirtelen merengő tűnődéséből.*
- Szóval... Szürke. Valahogy az ében, nem is tudom, sokkal fennköltebbnek tűnt, de nyilván te kerülöd az efféle megkülönböztetést. Nekem jó a Szürke is. *Nyújtózkodik egy nagyot, közben az ételt befejezte, az a néhány apró falat meg sem látszik a húson, mintha semmi nem fogyott volna belőle. Odatolja az elfhez azt is, persze arcára nem akar ránézni, ha elfordul, hát elfordul, biztosan meg van rá az oka.*
- Ó, a keménységgel nem lesz gond, barátom. *Nevet fel ismét, s néhányszor még tenyerét is összeüti, mint, aki jól végezte a dolgát. Egy darabig elégedett, aztán megint csak csend, és az éjszakai égbolton szikrázó csillagok tűnődő figyelése.*
- A keménységgel nem lesz gond... *Sóhajt fel halkan, s ismétli önmagát, kissé szomorúbban, már csak múlt az iménti elégedett vigyor. De kiválóan látható, hogy a rá kiszabott feladatot el fogja végezni, minden lelkiismeretfurdalás nélkül.*
- Lyzendra tudja már? *Kérdezi, s kezeit ismét a tűznél melengeti, csuklójáról kézfejére tekeredő stigmakígyót fürkészi, merengő tekintettel.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.28 00:25:47
*Az étel sok, bőven sok, ahhoz a néhány falathoz, mit naponta enni szokott. Valahogy nem kívánja mostanában az ételt, így Pyctával megosztozni rajta nem jelent problémát. Nem tud azonban néhány korábban felvetett tézis fejtegetésére való reflektálástól eltekinteni.*
- Nem mindegy hogyan nevezzük életünk nehézségeit? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel. Pycta láthatóan nem rugaszkodik el a kézzelfogható dolgoktól, holott mi hitét táplálja szintén nehezen felfogható. Sokaknak. Démon, vagy nem démon, bár Umon esetében ezt kézenfekvő gondolni, Pycta esetében valóban nem, de az élet nehézségeit Umon számára pedig kézenfekvő egyszerűen démonnak nevezni. Az átvitt értelem fogalmát nem kívánja tisztázni, arra is gondol, hogy az elf szándékosan tagad. Hogy azért-e, mert magát és tetteit kívánja igazolni, vagy egyszerűen a sorsszerűségnek, vagy istenszerűségnek utalja szándékait, a szerzetes nem tudja, de nem is kíván hasonló disputákba belemenni.*
- Hah! *Horkan fel.* Szerinted én szándékosan őrzök magamban egy másikat? Hát nem... Hittel, vagy anélkül, még nem jött el az idő, hogy távozzon. Ami lehet, hogy a későbbiek függvényében nem is olyan nagy baj. Nincs rosszabb annál, mint egy tesze-tosza szerzetes, aki hordókon esik át, nem igaz? Háhá... *Nevet fel, jóízűen, mintha valóban mulattatná korábbi énje.*
- Barátom, mégis mit gondolsz? Egyedül, magamban a falon, ki a fenével beszélgettem volna? Ésszerűnek tűnt magamnak vicceket mesélni. *Tényleg nevet, lassan könnye is kicsordul, aztán egy lélegzetvétel alatt elkomorul. Nevető szája, oly hirtelen válik penge merevvé, ahogyan nevetőráncai simulnak ki egy mozdulattal őzbarna szemei sarkában. Stigmái mozdulatlanok maradnak, mint az éj csendje, mi körbeveszi őket. Talán látható, hogy saját sorsából készít művi komédiát, mert másképp nehezen viselné azt el, de nem várja, hogy vele nevessenek. Hirtelen változó érzelmei viszont árulkodóak lehetnek, jelenleg azonban általában egy hányaveti vállrándítással dönt saját, további sorsáról. Pycta azonnal jóváhagyja Umon esetleges kivégzésének felvázolt terveit, melyre csak egy szokványos legyintéssel és szemforgatással válaszol. Ez valami olyasmit sugallhat, hogy: "Javíthatatlan vagy."
~ Fenyegetés? Milyen fenyegetés? ~ Néz hirtelen a volt vezérre. A kérdést nem teszi fel, csak reagál rá.*
- Csak a tényeket közöltem. *Mondja egy pillanatnyi némaság után.* Nyilván a jelenlegi körülményeket figyelembe véve eszem ágában sincs sehová menni. *Kuncogni kezd.* Különben is, ezer éve nem beszélgettem ilyen jót mint most, vezérem! *Aztán ismét komoly.* Még, ha jelenlegi énemet gyűlölöd is. *Óvatosan harap egy apró falatot, egy adag hús mellett, a zöldségeket, sajtot és kenyeret mind Pyctának adja, neki a szárított hús bőven elég, csak nézi, ahogy a valaha volt legnagyobb vezér elfordulva étkezik. Aprót ránganak arcgödrei, fogai összeszorulnak. ~ Hát ide jutottunk, csuhás barátom. ~ Még mielőtt a gombóc a torkában feljebb kúszna, lenyeli a húst, vele együtt a hirtelen előszökő érzelmeket, majd gunyoros mosolyra húzódik ábrázata:*
- Vadvédnek már régen vége, csúfos kudarcot vallottunk. Az nem lep meg, hogy határozottan kimondod, az viszont igen, hogy csak most. Bár tény, értem, hogy miért. Ó, az erőd! Csodálatos hely. *Ábrándozik.* De még csodálatosabb lesz, ha már nem lesz ott senki. Nem vagyunk méltóak rá. *Néz fel hirtelen merengő tűnődéséből.*
- Szóval... Szürke. Valahogy az ében, nem is tudom, sokkal fennköltebbnek tűnt, de nyilván te kerülöd az efféle megkülönböztetést. Nekem jó a Szürke is. *Nyújtózkodik egy nagyot, közben az ételt befejezte, az a néhány apró falat meg sem látszik a húson, mintha semmi nem fogyott volna belőle. Odatolja az elfhez azt is, persze arcára nem akar ránézni, ha elfordul, hát elfordul, biztosan meg van rá az oka.*
- Ó, a keménységgel nem lesz gond, barátom. *Nevet fel ismét, s néhányszor még tenyerét is összeüti, mint, aki jól végezte a dolgát. Egy darabig elégedett, aztán megint csak csend, és az éjszakai égbolton szikrázó csillagok tűnődő figyelése.*
- A keménységgel nem lesz gond... *Sóhajt fel halkan, s ismétli önmagát, kissé szomorúbban, már csak múlt az iménti elégedett vigyor. De kiválóan látható, hogy a rá kiszabott feladatot el fogja végezni, minden lelkiismeretfurdalás nélkül.*
- Lyzendra tudja már? *Kérdezi, s kezeit ismét a tűznél melengeti, csuklójáról kézfejére tekeredő stigmakígyót fürkészi, merengő tekintettel.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.28 00:25:47
3903. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-27 21:13:04
Üzenet elküldve: 2018-08-27 21:13:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Én soha nem mondtam ilyet. *Jelenti ki nemes egyszerűséggel. Nem érti, miféle démonokról beszél Umon, létező vagy nem létezőkről. A fekete lepel említésére pedig lenéz magára, s bár lehet, hogy a sötét erdő feketévé mélyíti a viselt ruhái színét, az attól még szürke marad, mint mindig is volt.*
- Nincs ki elől bujdosnom. *Teszi hozzá érzéketlenül. A kendő viselése a városban jött rá, maga sem tudja az okát, egyszerűen úgy érezte, így kell tennie. Ahogy azt sem tudta, hogy miért kell elindulnia a Mágustoronytól és merre kell majd mennie, végül pedig kikötött a templomnál. Így mondva pedig sokkal komolyabb kérdésekre sem kereste a választ, ahogy arra sem, miért kezdte viselni a kendőt az arca előtt. Bár így visszagondolva, a templomban a pap arra kérte, viseljen kendőt az arca előtt, a betegségek miatt. De az ő kendője, a fekete a csuklójára kötve pihen. Lenéz a sötét anyagra, mely a sötétben épp oly fekete, mint a szürke ruha. Talán ez is az Erdő Szívének rendelése volt és ez a magyarázat.*
- És a hitem épp elég, nem kellenek nekem démonok. *Zárja rövidre a beszélgetésnek ezen vonalát. Eleget szaporították a szót ebben a témában, Átoknak értenie kell, hogy nem a démonokkal van a csuhásnak baja, a hite űzi, kényszeríti tettekre és ő kérdés nélkül engedelmeskedik ezeknek az intuícióknak.*
- Pontosan úgy lesz. *Bólint kurtán Umon szavaira a bosszút illetően. Nem is kíván többet mondani erről, ráhagyja a fantáziájára, hogy miket volna képes tenni vele abban az esetben, ha az átkozott szerzetes olyat cselekszik, amit nem volna szabad neki.
Érdekes módon az elf csuhás tartása mit sem változik a beszélgetés ideje alatt, akkor sem, ha a beszélgetés témája könnyebbé válik. Látszik rajta, hogy képtelen szabadulni a küldetés terhe alól.
A faleveles példa továbbgördítésére nem tud mit mondani, mert Umonnak igaza van és az elf is épp úgy gondolja. Bár a megújulás témakörében eltérő a véleményük. Ő magát nem is falevélnek, hanem tűlevélnek gondolja, ami képes megvédeni magát és a fát is akár, a hitet.
A kérdésre pillanatnyi ideig elgondolkodik, de nem azért, mert ne tudná a választ, hanem azért, mert szeretné jól tálalni az új Umonnak terveit.*
- Megteheted, de ha nem gondolod komolyan, akkor ne fenyegess ezzel. *Hárítja el a célozgatást. Hisz, ha Átok úgy döntött, hogy elfogadja a feltételeit, akkor ez a fenyegetőzés felesleges.
Az első dolog a beszélgetés alatt, ami igazán meglepi, az a kínálás és nem is a kínálás ténye miatt, hanem az evés lehetősége miatt. Valójában nem tudja megmondani, hogy mikor evett egy jót utoljára. Épp csak annyit, amennyi a létezéshez szükséges, az ízek luxusa teljességgel a háttérbe szorult. Valójában nem is érzett éhséget.*
- Szürke... ha valamilyen jelzővel illetnél, az legyen a "szürke". *Válaszol halkan, miközben az ételért nyúl, s ha teheti, egy kis kenyeret tőr vagy sajtot, esetleg zöldséget vesz magához. Amikor pedig evéshez készülődik, átül keresztbe téve a lábait maga előtt és elfordulva húzza le a kendőt, hogy fogyasszon.*
- Nehéz idők jönnek, az erődnek meg kell szűnnie és neked ebben kell segítened Lyzendra-nak. Ő túl... *Keresi a szót.*
- Kedves. Törődő, kell mellé valaki, aki képes a kemény kérdésekben is dönteni. *Mondja Átoknak háttal, ahogy apró falatokban eszik.*
- Én soha nem mondtam ilyet. *Jelenti ki nemes egyszerűséggel. Nem érti, miféle démonokról beszél Umon, létező vagy nem létezőkről. A fekete lepel említésére pedig lenéz magára, s bár lehet, hogy a sötét erdő feketévé mélyíti a viselt ruhái színét, az attól még szürke marad, mint mindig is volt.*
- Nincs ki elől bujdosnom. *Teszi hozzá érzéketlenül. A kendő viselése a városban jött rá, maga sem tudja az okát, egyszerűen úgy érezte, így kell tennie. Ahogy azt sem tudta, hogy miért kell elindulnia a Mágustoronytól és merre kell majd mennie, végül pedig kikötött a templomnál. Így mondva pedig sokkal komolyabb kérdésekre sem kereste a választ, ahogy arra sem, miért kezdte viselni a kendőt az arca előtt. Bár így visszagondolva, a templomban a pap arra kérte, viseljen kendőt az arca előtt, a betegségek miatt. De az ő kendője, a fekete a csuklójára kötve pihen. Lenéz a sötét anyagra, mely a sötétben épp oly fekete, mint a szürke ruha. Talán ez is az Erdő Szívének rendelése volt és ez a magyarázat.*
- És a hitem épp elég, nem kellenek nekem démonok. *Zárja rövidre a beszélgetésnek ezen vonalát. Eleget szaporították a szót ebben a témában, Átoknak értenie kell, hogy nem a démonokkal van a csuhásnak baja, a hite űzi, kényszeríti tettekre és ő kérdés nélkül engedelmeskedik ezeknek az intuícióknak.*
- Pontosan úgy lesz. *Bólint kurtán Umon szavaira a bosszút illetően. Nem is kíván többet mondani erről, ráhagyja a fantáziájára, hogy miket volna képes tenni vele abban az esetben, ha az átkozott szerzetes olyat cselekszik, amit nem volna szabad neki.
Érdekes módon az elf csuhás tartása mit sem változik a beszélgetés ideje alatt, akkor sem, ha a beszélgetés témája könnyebbé válik. Látszik rajta, hogy képtelen szabadulni a küldetés terhe alól.
A faleveles példa továbbgördítésére nem tud mit mondani, mert Umonnak igaza van és az elf is épp úgy gondolja. Bár a megújulás témakörében eltérő a véleményük. Ő magát nem is falevélnek, hanem tűlevélnek gondolja, ami képes megvédeni magát és a fát is akár, a hitet.
A kérdésre pillanatnyi ideig elgondolkodik, de nem azért, mert ne tudná a választ, hanem azért, mert szeretné jól tálalni az új Umonnak terveit.*
- Megteheted, de ha nem gondolod komolyan, akkor ne fenyegess ezzel. *Hárítja el a célozgatást. Hisz, ha Átok úgy döntött, hogy elfogadja a feltételeit, akkor ez a fenyegetőzés felesleges.
Az első dolog a beszélgetés alatt, ami igazán meglepi, az a kínálás és nem is a kínálás ténye miatt, hanem az evés lehetősége miatt. Valójában nem tudja megmondani, hogy mikor evett egy jót utoljára. Épp csak annyit, amennyi a létezéshez szükséges, az ízek luxusa teljességgel a háttérbe szorult. Valójában nem is érzett éhséget.*
- Szürke... ha valamilyen jelzővel illetnél, az legyen a "szürke". *Válaszol halkan, miközben az ételért nyúl, s ha teheti, egy kis kenyeret tőr vagy sajtot, esetleg zöldséget vesz magához. Amikor pedig evéshez készülődik, átül keresztbe téve a lábait maga előtt és elfordulva húzza le a kendőt, hogy fogyasszon.*
- Nehéz idők jönnek, az erődnek meg kell szűnnie és neked ebben kell segítened Lyzendra-nak. Ő túl... *Keresi a szót.*
- Kedves. Törődő, kell mellé valaki, aki képes a kemény kérdésekben is dönteni. *Mondja Átoknak háttal, ahogy apró falatokban eszik.*
3902. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-26 23:09:11
Üzenet elküldve: 2018-08-26 23:09:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Csendben figyeli, ahogy megtörlik a combját, majd mikor a férfi végez, tekintete a másik arcára vándorol. *
~ Vajon ő felfogta mit tettünk? ~
* Bátyával ellentétbe Wymni mint általában most is csak a cselekedet után kezd el aggódni a következményeken.*
- Már nem mehetek férjhez? - * kérdez rá. Nem egészen tudja, hogy örüljön neki vagy sem. Soha nem volt ínyére a házasság, szívesen maradna Drammal. De ha Dram hoz haza valami nemes tyúkot, hogy nézze majd el őket nap mint nap.
Ajkába harap és az elhajított zsebkendőt nézni, nem kérte. *
- Dram...mi tényleg megtettük. Vért fertőztünk... - * motyogja majd mélyet sóhajt és ledől bátya mellé az ágyba. Legalább el kéne takarnia magát valamivel, csakhogy nincs kedve most ehhez, túl meleg van. *
- úgy érzem szétszakadok. És nem odalenn. A szívem azt mondja ez jó, többet akar. Az agyam meg, hogy ez rossz és tilos. Melyikre kéne hallgatnom?
A hozzászólás írója (Wymnter Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.26 23:24:20
// Éjszakázás //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Csendben figyeli, ahogy megtörlik a combját, majd mikor a férfi végez, tekintete a másik arcára vándorol. *
~ Vajon ő felfogta mit tettünk? ~
* Bátyával ellentétbe Wymni mint általában most is csak a cselekedet után kezd el aggódni a következményeken.*
- Már nem mehetek férjhez? - * kérdez rá. Nem egészen tudja, hogy örüljön neki vagy sem. Soha nem volt ínyére a házasság, szívesen maradna Drammal. De ha Dram hoz haza valami nemes tyúkot, hogy nézze majd el őket nap mint nap.
Ajkába harap és az elhajított zsebkendőt nézni, nem kérte. *
- Dram...mi tényleg megtettük. Vért fertőztünk... - * motyogja majd mélyet sóhajt és ledől bátya mellé az ágyba. Legalább el kéne takarnia magát valamivel, csakhogy nincs kedve most ehhez, túl meleg van. *
- úgy érzem szétszakadok. És nem odalenn. A szívem azt mondja ez jó, többet akar. Az agyam meg, hogy ez rossz és tilos. Melyikre kéne hallgatnom?
A hozzászólás írója (Wymnter Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.26 23:24:20
3901. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-26 22:47:47
Üzenet elküldve: 2018-08-26 22:47:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Immár nyugodtan hallgatja a vezért, ültében ismét összefűzi kezeit maga előtt. Kellemesnek érzi a tűz melegét, nem bánja, hogy fáradt vele, s lám még Pyctának is tudott meglepetést okozni.*
- Annyira biztos vagy ebben? Vagy csak elhiteted magaddal, hogy tiszta vagy, mint a frissen leesett hó? *Lassan rázza fejét, fekete szemeit le nem veszi a volt vezérről.* Mindenkinek megvannak a maga démonai. Vannak kinek létezők, vannak, kinek nem. Mondd csak, most ki elől bujdosol akkor? Vagy tán fekete lepled az évszak kedvenc divatja volna? *Vakarja meg állát csendesen, majd a tűzbe réved, s mikor legközelebb felnéz immár fehéres tekintet mered Pyctára, stigmái szokott táncukat járják.*
- Tán eltűnésed puszta véletlen volna? Vagy oly kihívások elé állított az élet, melyben kudarcot vallottál? Tényleg legyőzted minden démonod, vezérem? Vagy csak lehagytad azt. *Lassan az összes csillag pettye látszik már az égen, néhány tücsök halkan ciripelni kezd, s az erdő éjszakai életét éli. Kissé hűvösebb van a megszokottnál, de a tűz mellett kellemes, tenyereit közelebb tartva melegíti őket. Pycta további mondatai ismét hevesebb érzelmi reakciót váltanak ki a szerzetesből, mert horkanva kapja fel fejét, s előredől ültében, hangja ezúttal hangyányit cinikus:*
- Persze, tudom, elkapsz kibelezel, felélesztesz, megint megölsz, miegymás, hagyjuk! Tudod nagyon jól, ha akartam volna, már rég megtettem volna. *Csak ismét legyint, mint aki már beletörődött, hogy úton útfélen megfenyegetik.*
- Egyébként meg, már többször próbáltam megölni magam, de mindig kirántottak a csávából. *Veti oda vállát megrántva.* Nem jött össze. Most itt vagyok, nyitott könyvként. Nem lesz gond. Amúgy meg nem vállalnám. *Tekintete kissé enyhül, mikorra elmondja, amit gondol. Majd elgondolkodva a faleveles hasonlaton, az okfejtéstől kissé otthon érezve magát elmosolyodik, a régi időkre és a régi beszélgetésekre emlékezteti. Pycta akkor sem mosolygott vissza, de ez akkor sem és most sem zavarja, elfogadja.*
- Mind egy fáról származunk. Van, aki kissé korhadtabb ágról, mi legbelül rohad, de vannak életerős ágak is, hol a falevelek tündökölnek. Persze a falevelek színe évszakról évszakra változik. De attól még falevél marad, időnként megújul. Hogyne számítanál. A fa része vagy, még ha csak egy egészen kicsi is. Olykor lehullasz, de újra nősz. *Mondja csendesen, eltűnődve.*
- Rendben. Elmondtam, te is elmondtad, megértettél, megfenyegettél, megértettem. Hogyan tovább? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel, tekintetében valódi kíváncsisággal.* Mert megvallom mostanában sokat gondolkodtam azon, hogy egyszerűen lelépek. Hátrahagyok mindent, ha más megtette én miért ne tehetném? *Kérdezi kissé célozgatva, de hangjában most nincs bántás, vagy gunyorosság. Talán némi szomorúság vegyül a szavakba, mit csak az hall ki belőle, aki ismeri.*
- Ha bor nincs, enni kéne. *Jegyzi meg hirtelen, majd kis bőr táskát vesz elő, szárított hússal.* Mikor ettél utoljára Ében Vándor? *Nyújtja felé a csomagolt étket, bár mindenre számít, így nem éri meglepetésként ha az elf nem fogadja el azt.*
*Immár nyugodtan hallgatja a vezért, ültében ismét összefűzi kezeit maga előtt. Kellemesnek érzi a tűz melegét, nem bánja, hogy fáradt vele, s lám még Pyctának is tudott meglepetést okozni.*
- Annyira biztos vagy ebben? Vagy csak elhiteted magaddal, hogy tiszta vagy, mint a frissen leesett hó? *Lassan rázza fejét, fekete szemeit le nem veszi a volt vezérről.* Mindenkinek megvannak a maga démonai. Vannak kinek létezők, vannak, kinek nem. Mondd csak, most ki elől bujdosol akkor? Vagy tán fekete lepled az évszak kedvenc divatja volna? *Vakarja meg állát csendesen, majd a tűzbe réved, s mikor legközelebb felnéz immár fehéres tekintet mered Pyctára, stigmái szokott táncukat járják.*
- Tán eltűnésed puszta véletlen volna? Vagy oly kihívások elé állított az élet, melyben kudarcot vallottál? Tényleg legyőzted minden démonod, vezérem? Vagy csak lehagytad azt. *Lassan az összes csillag pettye látszik már az égen, néhány tücsök halkan ciripelni kezd, s az erdő éjszakai életét éli. Kissé hűvösebb van a megszokottnál, de a tűz mellett kellemes, tenyereit közelebb tartva melegíti őket. Pycta további mondatai ismét hevesebb érzelmi reakciót váltanak ki a szerzetesből, mert horkanva kapja fel fejét, s előredől ültében, hangja ezúttal hangyányit cinikus:*
- Persze, tudom, elkapsz kibelezel, felélesztesz, megint megölsz, miegymás, hagyjuk! Tudod nagyon jól, ha akartam volna, már rég megtettem volna. *Csak ismét legyint, mint aki már beletörődött, hogy úton útfélen megfenyegetik.*
- Egyébként meg, már többször próbáltam megölni magam, de mindig kirántottak a csávából. *Veti oda vállát megrántva.* Nem jött össze. Most itt vagyok, nyitott könyvként. Nem lesz gond. Amúgy meg nem vállalnám. *Tekintete kissé enyhül, mikorra elmondja, amit gondol. Majd elgondolkodva a faleveles hasonlaton, az okfejtéstől kissé otthon érezve magát elmosolyodik, a régi időkre és a régi beszélgetésekre emlékezteti. Pycta akkor sem mosolygott vissza, de ez akkor sem és most sem zavarja, elfogadja.*
- Mind egy fáról származunk. Van, aki kissé korhadtabb ágról, mi legbelül rohad, de vannak életerős ágak is, hol a falevelek tündökölnek. Persze a falevelek színe évszakról évszakra változik. De attól még falevél marad, időnként megújul. Hogyne számítanál. A fa része vagy, még ha csak egy egészen kicsi is. Olykor lehullasz, de újra nősz. *Mondja csendesen, eltűnődve.*
- Rendben. Elmondtam, te is elmondtad, megértettél, megfenyegettél, megértettem. Hogyan tovább? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel, tekintetében valódi kíváncsisággal.* Mert megvallom mostanában sokat gondolkodtam azon, hogy egyszerűen lelépek. Hátrahagyok mindent, ha más megtette én miért ne tehetném? *Kérdezi kissé célozgatva, de hangjában most nincs bántás, vagy gunyorosság. Talán némi szomorúság vegyül a szavakba, mit csak az hall ki belőle, aki ismeri.*
- Ha bor nincs, enni kéne. *Jegyzi meg hirtelen, majd kis bőr táskát vesz elő, szárított hússal.* Mikor ettél utoljára Ében Vándor? *Nyújtja felé a csomagolt étket, bár mindenre számít, így nem éri meglepetésként ha az elf nem fogadja el azt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579