Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 227 (4521. - 4540. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4540. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-13 21:20:55
Üzenet elküldve: 2019-01-13 21:20:55
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó levél//
//Magányosok útja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
//Umon//
*A hang Umonra nincs hatással, csak a lovára, ami megbokrosodva veti le magáról a férfit, majd nem is kell annyira kérni, szélsebesen távolodik a hang forrásától, a szárnyas, hollófejű förtelemtől.
Umon a finom szemcséjű hóban ér talajt, hogy azonnal pattanjon fel és szembenézzen támadójával.
A szárnyas varjúdög újra felsikolt, de a tőréért kapó férfi megelőzi és máris egy dobótőrt hajít a szörnyeteg felé, ki most, hogy Umon miatt nem sikerült elkapnia a vezetőjét, őt kívánja elkapni.
Az elhajított tőr villámgyorsan szeli át a kettőjük közti távolságot és áll meg a szárnyas bestia mellkasában, amitől az fájdalmasan felsikolt. A szörny igyekszik lekövetni ellenfele mozgását, könnyedén teszi, hisz szárnyaival segíti magát, ráadásul négy végtagja is van erre, emberkarjai mohón kapnak Umon után. Elég gyors és karmai végigszántanak Umon bal lábán, de sebet nem ejt, viszont a ruhája szétszakad azon a részen.
Így közelharci helyzet alakul ki közöttük, a férfi előtt ott tornyosul a lóméretű lény, szárnyait kitárja, hátsó lábaira ágaskodik, talán el akarja taposni Umont, ha elég gyors és képes rá.*
//Monsotor//
*A vért valóban jó szolgálatot tett, de az is igaz, hogy lassítja az óriást, ám még így is ő az első, aki cselekvőképes. Felállva azonnal megindul Lyzendra és Denzack kettőse felé, hogy a hátsó lábára álló csontszarvas elé álljon és felfogja a támadást. Maga nem támad, így a védekezése mindenképpen hatékonyabb lesz, ez biztos.
Monsotor alkarvédőjével tökéletesen levédi a lecsapó karmos-patás támadást, társainak mögötte nincs mitől tartania, hacsak a másik két közeledő szarvas lényt nem számítják.*
//Lyzendra//
*Bár kótyagos fejjel ébredt a látomásból, most mégis képes gyorsan összeszedni magát. Keze azonnal mozdul, s mivel fegyverét valóban nem engedte el, így máris nyúl egy vesszőért. A nyilak kissé összekuszálódtak a tegezben, de sikerül egyet előkapnia és célra tartania.
Monsotor kerül elő oldalról és beleáll a felágaskodó lény támadásába, könnyedén hárítva a karmos kezek támadását. Kicsit igazítania kell tartásán, hogy ne a közbelépő társát találja el, de amikor lő, szinte biztos benne, hogy a találata sikeres lesz.
A lövés a mellkasán éri a szörnyet és kissé hátraveti, fekete vér fröccsen, láthatóan rosszul érintette.
Ha Monsotor támadna a következő pillanatokban, bizonyosan megelőzné ezt a csontszarvast.*
//Denzack//
*Az ima talán máskor segít, de ez alkalommal bizonyosan hatástalan volna. A csontszarvas ott magasodik felette és Lyzendra eszmélő alakja felett, amikor az óriás lép közéjük, hárítva a szörny támadását.
Mivel Monsotor védekezése sikerül, így Lyzendra is lőni tud mellette és el is találja a lényt, neki pedig van ideje a lovak után nézni, de sajnos élesen hasít belé a felismerés, hogy egyikük sem kötötte ki a lovakat, amikor megérkeztek a tisztásra. Mivel pedig így esett, a villámcsapás hatásaként felhangzó égzengés bizonyosan messzire kergette őket, csak hűlt helyüket látja a lovaknak.
Ám mivel ő az egyetlen, akinek van esélye felmérni a helyzetet, láthatja, hogy az óriás és az íját használó Lyzendra oldaláról gyorsan közeledik a másik két csontszarvas, a következő pillanatokban be is fognak csatlakozni a harcba. Lyz előtt ott áll Monsotor, aki valószínűleg az első támadásokat fogja kapni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.13 21:24:29
//Magányosok útja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
//Umon//
*A hang Umonra nincs hatással, csak a lovára, ami megbokrosodva veti le magáról a férfit, majd nem is kell annyira kérni, szélsebesen távolodik a hang forrásától, a szárnyas, hollófejű förtelemtől.
Umon a finom szemcséjű hóban ér talajt, hogy azonnal pattanjon fel és szembenézzen támadójával.
A szárnyas varjúdög újra felsikolt, de a tőréért kapó férfi megelőzi és máris egy dobótőrt hajít a szörnyeteg felé, ki most, hogy Umon miatt nem sikerült elkapnia a vezetőjét, őt kívánja elkapni.
Az elhajított tőr villámgyorsan szeli át a kettőjük közti távolságot és áll meg a szárnyas bestia mellkasában, amitől az fájdalmasan felsikolt. A szörny igyekszik lekövetni ellenfele mozgását, könnyedén teszi, hisz szárnyaival segíti magát, ráadásul négy végtagja is van erre, emberkarjai mohón kapnak Umon után. Elég gyors és karmai végigszántanak Umon bal lábán, de sebet nem ejt, viszont a ruhája szétszakad azon a részen.
Így közelharci helyzet alakul ki közöttük, a férfi előtt ott tornyosul a lóméretű lény, szárnyait kitárja, hátsó lábaira ágaskodik, talán el akarja taposni Umont, ha elég gyors és képes rá.*
//Monsotor//
*A vért valóban jó szolgálatot tett, de az is igaz, hogy lassítja az óriást, ám még így is ő az első, aki cselekvőképes. Felállva azonnal megindul Lyzendra és Denzack kettőse felé, hogy a hátsó lábára álló csontszarvas elé álljon és felfogja a támadást. Maga nem támad, így a védekezése mindenképpen hatékonyabb lesz, ez biztos.
Monsotor alkarvédőjével tökéletesen levédi a lecsapó karmos-patás támadást, társainak mögötte nincs mitől tartania, hacsak a másik két közeledő szarvas lényt nem számítják.*
//Lyzendra//
*Bár kótyagos fejjel ébredt a látomásból, most mégis képes gyorsan összeszedni magát. Keze azonnal mozdul, s mivel fegyverét valóban nem engedte el, így máris nyúl egy vesszőért. A nyilak kissé összekuszálódtak a tegezben, de sikerül egyet előkapnia és célra tartania.
Monsotor kerül elő oldalról és beleáll a felágaskodó lény támadásába, könnyedén hárítva a karmos kezek támadását. Kicsit igazítania kell tartásán, hogy ne a közbelépő társát találja el, de amikor lő, szinte biztos benne, hogy a találata sikeres lesz.
A lövés a mellkasán éri a szörnyet és kissé hátraveti, fekete vér fröccsen, láthatóan rosszul érintette.
Ha Monsotor támadna a következő pillanatokban, bizonyosan megelőzné ezt a csontszarvast.*
//Denzack//
*Az ima talán máskor segít, de ez alkalommal bizonyosan hatástalan volna. A csontszarvas ott magasodik felette és Lyzendra eszmélő alakja felett, amikor az óriás lép közéjük, hárítva a szörny támadását.
Mivel Monsotor védekezése sikerül, így Lyzendra is lőni tud mellette és el is találja a lényt, neki pedig van ideje a lovak után nézni, de sajnos élesen hasít belé a felismerés, hogy egyikük sem kötötte ki a lovakat, amikor megérkeztek a tisztásra. Mivel pedig így esett, a villámcsapás hatásaként felhangzó égzengés bizonyosan messzire kergette őket, csak hűlt helyüket látja a lovaknak.
Ám mivel ő az egyetlen, akinek van esélye felmérni a helyzetet, láthatja, hogy az óriás és az íját használó Lyzendra oldaláról gyorsan közeledik a másik két csontszarvas, a következő pillanatokban be is fognak csatlakozni a harcba. Lyz előtt ott áll Monsotor, aki valószínűleg az első támadásokat fogja kapni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.13 21:24:29
4539. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-13 19:09:56
Üzenet elküldve: 2019-01-13 19:09:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
* Lyz láthatólag nincs magánál, viszont mikor a mélységi megérinti, egy fénycsóva hasít végig az ujján. Denzack annyira meghökken, hogy vissza is rántja a kezét, habár semmi érzékelhető változás nem történt. Fejét az elf lány mellkasára helyezi, s nagyon megkönnyebbül, mikor szabályos dobogást hall. Nagy kő esett le a szívéről, de miközben még mindig hallgatja Lyz szívverését, furcsa dologra lesz figyelmes. Úgy hallja, mintha a dobogás egyre közelebbről jönne, nem is akarja elhinni a dolgot, de hamar szembesülni kell a valósággal, hiszen a közelükben lévő óriás méterekkel csúszik tőlük odébb. Denzack felkapja fejét és megpillantja az iszonytatóan rémisztő lényt teljes valójában. Habár Denzack nem túl vallásos, ezúttal mégis imádkozott volna az össze létező istenhez. Ha Monsotornak nem sikerül megvédeni kettejüket és, ha Lyz sem tud időben reagálni, akkor előrántja tőrét és testével védené Lyzt, míg tőrével próbálná távol tartani a rémet. Más esetben, ha a közelben vannak a lovak, akkor megpróbál eljutni oda, hogy felkészítse a lovakat a menekülésre. Végül, ha mást nem tud tenni, akkor igyekszik arrébb mászni és figyelni az esetleges alkalmat, mikor biztonságosan megszúrhatja a rémet tőrével.*
* Lyz láthatólag nincs magánál, viszont mikor a mélységi megérinti, egy fénycsóva hasít végig az ujján. Denzack annyira meghökken, hogy vissza is rántja a kezét, habár semmi érzékelhető változás nem történt. Fejét az elf lány mellkasára helyezi, s nagyon megkönnyebbül, mikor szabályos dobogást hall. Nagy kő esett le a szívéről, de miközben még mindig hallgatja Lyz szívverését, furcsa dologra lesz figyelmes. Úgy hallja, mintha a dobogás egyre közelebbről jönne, nem is akarja elhinni a dolgot, de hamar szembesülni kell a valósággal, hiszen a közelükben lévő óriás méterekkel csúszik tőlük odébb. Denzack felkapja fejét és megpillantja az iszonytatóan rémisztő lényt teljes valójában. Habár Denzack nem túl vallásos, ezúttal mégis imádkozott volna az össze létező istenhez. Ha Monsotornak nem sikerül megvédeni kettejüket és, ha Lyz sem tud időben reagálni, akkor előrántja tőrét és testével védené Lyzt, míg tőrével próbálná távol tartani a rémet. Más esetben, ha a közelben vannak a lovak, akkor megpróbál eljutni oda, hogy felkészítse a lovakat a menekülésre. Végül, ha mást nem tud tenni, akkor igyekszik arrébb mászni és figyelni az esetleges alkalmat, mikor biztonságosan megszúrhatja a rémet tőrével.*
4538. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-13 17:57:20
Üzenet elküldve: 2019-01-13 17:57:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A lichanechi úton egy apró szerzet csoszog a város felé. Éppen, hogy esteledik, így siet még éjszaka előtt biztonságba érni. Alacsony, gyermek termetű, így kint maradni éjszaka nem a lehető legbiztonságosabb a számára. Bő úti köpenyét szorosan maga köré fonja, csuklyája pedig a fején pihen, láthatólag fázik, és szeretne már hazaérni.
~ Ez a pokoli hideg lesz a végem egyszer. ~ Gondolja magában fázósan. Szeme össze-vissza járkál, keresi a nyomokat, hiszen sok szörnyűségről jutott hír hozzá. Ugyan Artheniorból származik, az utóbbi időt távoli rokonainál töltötte, hogy felvegye velük a kapcsolatot, és meglássa, honnan is származik a családja.
Aggódik a családjáért, és reméli, hogy nem lett hirtelen hajléktalan. Amiket hallott, lehet a házuk helyén már csak romokat fog találni, és azt se tudja, szüleit merre találja meg ebben az esetben.
En'ard arcán meglepő módon nem tükröződik aggodalom vagy szorongás, a jövő bizonytalansága furcsa izgalommal tölti el, mint akinek egy álma vált valóra.
~ Végre történik valami érdekes. ~ Arcán egy apró mosoly válik felfedezhetővé. Ahogy kirajzolódnak a város házai, a hazaérkezés jó érzései töltik el, és megszaporázza lépteit.
~ Végre otthon. ~ Sóhajt, és az idétlen vigyora még nagyobbra fordul. Szétnéz, keresi az ismerősöket, régi barátokat, de sajnálatára még nem látott meg senkit. Össze-vissza csapódnak a gondolatai, ahogy tervezi az érkezése pillanatait. El kéne menni a házhoz, megnézni, hogy helyben van-e, és a károkat is fel akarja mérni. Reméli, hogy barátai múlatják az időt a régi helyeken, a Pegazusban vagy a Kósza pintyben, és hamar csatlakozni tud hozzájuk. Szüksége van a hírekre, amiket nyújthatnak.*
*A lichanechi úton egy apró szerzet csoszog a város felé. Éppen, hogy esteledik, így siet még éjszaka előtt biztonságba érni. Alacsony, gyermek termetű, így kint maradni éjszaka nem a lehető legbiztonságosabb a számára. Bő úti köpenyét szorosan maga köré fonja, csuklyája pedig a fején pihen, láthatólag fázik, és szeretne már hazaérni.
~ Ez a pokoli hideg lesz a végem egyszer. ~ Gondolja magában fázósan. Szeme össze-vissza járkál, keresi a nyomokat, hiszen sok szörnyűségről jutott hír hozzá. Ugyan Artheniorból származik, az utóbbi időt távoli rokonainál töltötte, hogy felvegye velük a kapcsolatot, és meglássa, honnan is származik a családja.
Aggódik a családjáért, és reméli, hogy nem lett hirtelen hajléktalan. Amiket hallott, lehet a házuk helyén már csak romokat fog találni, és azt se tudja, szüleit merre találja meg ebben az esetben.
En'ard arcán meglepő módon nem tükröződik aggodalom vagy szorongás, a jövő bizonytalansága furcsa izgalommal tölti el, mint akinek egy álma vált valóra.
~ Végre történik valami érdekes. ~ Arcán egy apró mosoly válik felfedezhetővé. Ahogy kirajzolódnak a város házai, a hazaérkezés jó érzései töltik el, és megszaporázza lépteit.
~ Végre otthon. ~ Sóhajt, és az idétlen vigyora még nagyobbra fordul. Szétnéz, keresi az ismerősöket, régi barátokat, de sajnálatára még nem látott meg senkit. Össze-vissza csapódnak a gondolatai, ahogy tervezi az érkezése pillanatait. El kéne menni a házhoz, megnézni, hogy helyben van-e, és a károkat is fel akarja mérni. Reméli, hogy barátai múlatják az időt a régi helyeken, a Pegazusban vagy a Kósza pintyben, és hamar csatlakozni tud hozzájuk. Szüksége van a hírekre, amiket nyújthatnak.*
4537. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-13 09:42:57
Üzenet elküldve: 2019-01-13 09:42:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Miközben a férfi azon serénykedik, hogy kimerje a dézsa tartalmát, előkapja a ruhadarabot, ami jobban hasonlít egy vászonzsákra és magára veszi. Éppen hogy takarja, amit kell és nem többet, nem egy szép darab, de nem is számított rá, hogy ezt más is láthatja esetleg, így kicsit szégyenkezve igazgatja meg az alját. Minthogy a férfi nem kérte a segítségét bár még gyenge, csak betudja annak, hogy szeretné maga intézni a dolgot, hogy végre a saját kezében érezhesse a gyeplő durva anyagát. Közben elveszi a szappant tartóstul és, amint látja, hogy készen a víz cseppent az elfnek is az illóolajból, amit lehozott, majd visszateszi a dézsa mellé. Leül a kanapéra és megvárja, míg a másik megszabadul a ruháitól és kényelembe helyezi magát a kellemes meleg vízben. Majd magához veszi az edényt és letérdel a másik hátához, hogy olyan gonddal és alapossággal viseltethessen a férfi irányába, mint, ahogy azt ő is tette vele, előtte egyik kezével a hajzuhatagot hátra száműzi, hogy ne zavarja a munkában. Ha a másik nem ellenkezik, akkor a szappannal bevont kezei finoman körözni kezdenek a hátán, majd erős ujjaival óvatosan meg is masszírozza a vállait fürdetés közben. Látja, ahogy a bőre rásimul a csontokra, amelyek most olyan jól kivehetők a sok koplalásnak köszönhetően, így némi keserűség is bekúszik a nő szívébe, bár tudni véli, hogy hamarosan meleg baráti kezek ölelésében hagyhatja az elfet.*
- Elég meleg a víz, hogy érzed?*Próbál vele beszélgetni, nem szereti a csendet, és hogy nem tudja, merre barangolnak a másik gondolatai.*
*Miközben a férfi azon serénykedik, hogy kimerje a dézsa tartalmát, előkapja a ruhadarabot, ami jobban hasonlít egy vászonzsákra és magára veszi. Éppen hogy takarja, amit kell és nem többet, nem egy szép darab, de nem is számított rá, hogy ezt más is láthatja esetleg, így kicsit szégyenkezve igazgatja meg az alját. Minthogy a férfi nem kérte a segítségét bár még gyenge, csak betudja annak, hogy szeretné maga intézni a dolgot, hogy végre a saját kezében érezhesse a gyeplő durva anyagát. Közben elveszi a szappant tartóstul és, amint látja, hogy készen a víz cseppent az elfnek is az illóolajból, amit lehozott, majd visszateszi a dézsa mellé. Leül a kanapéra és megvárja, míg a másik megszabadul a ruháitól és kényelembe helyezi magát a kellemes meleg vízben. Majd magához veszi az edényt és letérdel a másik hátához, hogy olyan gonddal és alapossággal viseltethessen a férfi irányába, mint, ahogy azt ő is tette vele, előtte egyik kezével a hajzuhatagot hátra száműzi, hogy ne zavarja a munkában. Ha a másik nem ellenkezik, akkor a szappannal bevont kezei finoman körözni kezdenek a hátán, majd erős ujjaival óvatosan meg is masszírozza a vállait fürdetés közben. Látja, ahogy a bőre rásimul a csontokra, amelyek most olyan jól kivehetők a sok koplalásnak köszönhetően, így némi keserűség is bekúszik a nő szívébe, bár tudni véli, hogy hamarosan meleg baráti kezek ölelésében hagyhatja az elfet.*
- Elég meleg a víz, hogy érzed?*Próbál vele beszélgetni, nem szereti a csendet, és hogy nem tudja, merre barangolnak a másik gondolatai.*
4536. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-12 18:52:20
Üzenet elküldve: 2019-01-12 18:52:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*A látomás halovány, mégis megragadnak fejében a képek. A forgószél ha körbe is veszi s takarja a helyet, a sziluettek látszanak. Látja a fát, a gyötört falakat, ha azok egyáltalán. De a fákat tépő villámló förgeteg elől mennie kell, futna ám nem jut messzire. Hangok jutnak el tudatához, aztán új homályos képek, mikor is Denzack, mellkasától elhajol. Motozás, ugyan ott, amire kipattanna szeme, de a feje még kába.*
- Uh* Ennyi a teljes szókészlete pillanatnyilag, mikor felemelné fejét a hideg hópelyhekkel hintett földről, de vissza is ejti. Emellett fázik is. Sehogy sem jó ez itt. Igyekezne mindinkább összeszedni magát és csak reméli, hogy társai nem kerültek bajba ez idő alatt. Főleg a farkasokra gondol, hisz azok voltak ott ezelőtt. Kótyagos fejjel ugyan, de próbálná összerakni maga körül a képet. Az ágaskodó lény látványára csak annyira futja hirtelen, hogy fegyveréért kapjon a hideg havas fövenyen. Legutóbbi emlékei szerint nem tette le, csak leengedte a farkashoz jövet. Ha sikerül magához vennie, térdre próbál fordulni még lendületben. Az íj markolata régi ismerősként simulna ujjai alá, Lyz pedig régen berögzült mozdulattal próbálna mielőbb célra tartani a közelebb lévő rémre. Az ugyanis a legfenyegetőbb. Nem minden áron akar ölni, de ha újra támad a lény, társai védelmében kénytelen lesz, útnak indítani a vesszőt.*
- Földre! *kiáltaná mielőtt cselekedne.*
*A látomás halovány, mégis megragadnak fejében a képek. A forgószél ha körbe is veszi s takarja a helyet, a sziluettek látszanak. Látja a fát, a gyötört falakat, ha azok egyáltalán. De a fákat tépő villámló förgeteg elől mennie kell, futna ám nem jut messzire. Hangok jutnak el tudatához, aztán új homályos képek, mikor is Denzack, mellkasától elhajol. Motozás, ugyan ott, amire kipattanna szeme, de a feje még kába.*
- Uh* Ennyi a teljes szókészlete pillanatnyilag, mikor felemelné fejét a hideg hópelyhekkel hintett földről, de vissza is ejti. Emellett fázik is. Sehogy sem jó ez itt. Igyekezne mindinkább összeszedni magát és csak reméli, hogy társai nem kerültek bajba ez idő alatt. Főleg a farkasokra gondol, hisz azok voltak ott ezelőtt. Kótyagos fejjel ugyan, de próbálná összerakni maga körül a képet. Az ágaskodó lény látványára csak annyira futja hirtelen, hogy fegyveréért kapjon a hideg havas fövenyen. Legutóbbi emlékei szerint nem tette le, csak leengedte a farkashoz jövet. Ha sikerül magához vennie, térdre próbál fordulni még lendületben. Az íj markolata régi ismerősként simulna ujjai alá, Lyz pedig régen berögzült mozdulattal próbálna mielőbb célra tartani a közelebb lévő rémre. Az ugyanis a legfenyegetőbb. Nem minden áron akar ölni, de ha újra támad a lény, társai védelmében kénytelen lesz, útnak indítani a vesszőt.*
- Földre! *kiáltaná mielőtt cselekedne.*
4535. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-12 12:57:08
Üzenet elküldve: 2019-01-12 12:57:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Mire visszaér a nappaliba, Mady már törölközőben áll. A kérdésére csak sejtelemesen elmosolyodik, az elf tekintetében sok mindent ki lehet olvasni. Például azt, hogy mennyire hiányzik neki a gyengébbik nem közelsége.*
- Csak kicserélem a vizet.
*Néhány tál segítségével kimeri a dézsából a vizet, majd egyszerűen csak kiönti az udvarra. Körbeöblíti, majd az eddig melegített vizet kihozza a konyhából, és beleönti. Felengedi egy kis hideggel, majd az ujjival megnézi, hogy elég meleg-e. Tesz még egy kis fát a tűzre, hogy ki ne aludjon, majd pár másodpercen belül már a dézsában találja magát.*
*Mire visszaér a nappaliba, Mady már törölközőben áll. A kérdésére csak sejtelemesen elmosolyodik, az elf tekintetében sok mindent ki lehet olvasni. Például azt, hogy mennyire hiányzik neki a gyengébbik nem közelsége.*
- Csak kicserélem a vizet.
*Néhány tál segítségével kimeri a dézsából a vizet, majd egyszerűen csak kiönti az udvarra. Körbeöblíti, majd az eddig melegített vizet kihozza a konyhából, és beleönti. Felengedi egy kis hideggel, majd az ujjival megnézi, hogy elég meleg-e. Tesz még egy kis fát a tűzre, hogy ki ne aludjon, majd pár másodpercen belül már a dézsában találja magát.*
4534. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-11 14:09:25
Üzenet elküldve: 2019-01-11 14:09:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
*Mélyen elpirul a két férfi biztatásán, valójában ügyetlen kislánynak érzi magát. Jobb lett volna, ha egymaga el tudja intézni az egészet. Mikor Thim azt javasolja, hogy Ilidrion engedje el a macskát, ijedten kapja fel a fejét.*
- Ne! Az előbb is vízbe esett szegény, pedig az a faág, ami itt volt, még nekem is megfelelt. Nem lehet kizárni, hogy megismétlődik, mert nem láttam, hogy történt.
*Félrehúzódik az útból, és nagyon izgul, hogy minden rendben menjen. Ugrásra készen, mégis önkéntelenül visszatartott levegővel várakozik. Nyilván Ilidrionnak nem akkora a távolság, mint neki lett volna, ám ettől nem lesz kisebb a tette Lyll szemében, ahogy Thimé sem. Fellélegzik, mikor megérkeznek, és mosolyogva lép közelebb. A macska bizony elég vad, s látva, milyen erővel próbál kiszabadulni Ilidrion kezéből, úgy érzi, rosszabbat tenne vele, ha erőszakkal itt tartaná további megfigyelésre.*
- Azt hiszem, jobb lesz neki szabadon. Remélem, csak megcsúszott és nem sérült meg.
*Ha Ilidrion megnyitja az utat a macska előtt, az eszeveszett tempóban szalad el a fák közé. Az elf nevetésére szégyenlősen elmosolyodik, majd megkomolyodik.*
- Igazán sajnálom. Szóval most érkeztetek?
*Néz mindkettejükre. A bemutatkozásra kihúzza magát.*
- Lyllinor vagyok. Lyllinor Gramhin. Egy kis ideje a környéken élek. Épp itt rajzolgattam a fűben, amikor… ó, te jó ég, hiszen csurom víz lettél!
*Pillant Ilidrion ruhájára, mert bizony egy folyóból kimert macska még sokáig engedi magából a vizet. És egy kicsit sáros is. Lyll egyik szütyőjéből elővesz egy tiszta zsebkendőt és odalép hozzá.*
- Kérlek, itasd fel ezzel!
*A maga számára is elővesz egyet „soha ki nem fogyó készletéből”, de mivel a mellkasához szorította a cicát, egyelőre csak szégyenlősen összehúzza a köpönyegét magán és felmosolyog hőseire.*
- Nagyon hálás vagyok nektek! Nem is tudom, mihez kezdtem volna, ha nem jöttök. És ilyen frappáns megoldásra különösen nem számítottam. Hadd háláljam meg valahogy! Például… a holmimnál van sütemény!
*Csillan fel a szeme, és máris mutatja az utat.*
- Erre!
*Ha eddig nem kapott választ a következő kérdésre, akkor elhangzik.*
- Honnan jöttetek?
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
*Mélyen elpirul a két férfi biztatásán, valójában ügyetlen kislánynak érzi magát. Jobb lett volna, ha egymaga el tudja intézni az egészet. Mikor Thim azt javasolja, hogy Ilidrion engedje el a macskát, ijedten kapja fel a fejét.*
- Ne! Az előbb is vízbe esett szegény, pedig az a faág, ami itt volt, még nekem is megfelelt. Nem lehet kizárni, hogy megismétlődik, mert nem láttam, hogy történt.
*Félrehúzódik az útból, és nagyon izgul, hogy minden rendben menjen. Ugrásra készen, mégis önkéntelenül visszatartott levegővel várakozik. Nyilván Ilidrionnak nem akkora a távolság, mint neki lett volna, ám ettől nem lesz kisebb a tette Lyll szemében, ahogy Thimé sem. Fellélegzik, mikor megérkeznek, és mosolyogva lép közelebb. A macska bizony elég vad, s látva, milyen erővel próbál kiszabadulni Ilidrion kezéből, úgy érzi, rosszabbat tenne vele, ha erőszakkal itt tartaná további megfigyelésre.*
- Azt hiszem, jobb lesz neki szabadon. Remélem, csak megcsúszott és nem sérült meg.
*Ha Ilidrion megnyitja az utat a macska előtt, az eszeveszett tempóban szalad el a fák közé. Az elf nevetésére szégyenlősen elmosolyodik, majd megkomolyodik.*
- Igazán sajnálom. Szóval most érkeztetek?
*Néz mindkettejükre. A bemutatkozásra kihúzza magát.*
- Lyllinor vagyok. Lyllinor Gramhin. Egy kis ideje a környéken élek. Épp itt rajzolgattam a fűben, amikor… ó, te jó ég, hiszen csurom víz lettél!
*Pillant Ilidrion ruhájára, mert bizony egy folyóból kimert macska még sokáig engedi magából a vizet. És egy kicsit sáros is. Lyll egyik szütyőjéből elővesz egy tiszta zsebkendőt és odalép hozzá.*
- Kérlek, itasd fel ezzel!
*A maga számára is elővesz egyet „soha ki nem fogyó készletéből”, de mivel a mellkasához szorította a cicát, egyelőre csak szégyenlősen összehúzza a köpönyegét magán és felmosolyog hőseire.*
- Nagyon hálás vagyok nektek! Nem is tudom, mihez kezdtem volna, ha nem jöttök. És ilyen frappáns megoldásra különösen nem számítottam. Hadd háláljam meg valahogy! Például… a holmimnál van sütemény!
*Csillan fel a szeme, és máris mutatja az utat.*
- Erre!
*Ha eddig nem kapott választ a következő kérdésre, akkor elhangzik.*
- Honnan jöttetek?
4533. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-11 13:35:51
Üzenet elküldve: 2019-01-11 13:35:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
- Ügyes! *Biztatja a lányt, ahogy az rálép az alkalmi hídra, és lassan már a kezére sincs szükség, így csak a cicára figyel, hogy megfelelően tartsa, illetve a csónakot biztosítja a lábával. A gnóm átérésével kicsit megnyugszik, és már saját ugrására koncentrál. Ahogy lábával elengedi a hajócska végét, már nem érzi annyira biztosnak, így abban biztos, hogy nem akarja használni.*
- Rendben, cimbora, most mi jövünk. *Suttog az állatkának, ahogy az ugrást tervezi. Magáért nem aggódik, inkább a társának akar minél rázkódás-mentesebb utat kínálni. Thim elengedős ötletére inkább csak megrázza a fejét, ha már idáig eljöttek érte, nem akarja, hogy megcsússzon a cica a csónakon, és még rosszabb helyzetbe kerüljön.
Így Ilidrion ugrik, bár nem is több ez, mint egy nagyobb lépés, hiszen már ismeri a távolságot. Elrugaszkodik a szigetről, az állat eszeveszett kapálózásba kezd hátsó lábaival, de szerencsére körmei csak az elf - amúgy is kopottas - ruháját érik, így neki semmi nagy baja nem esik. Ahogy megérkeznek a szárazföldre, szabad kezével megsimogatja az állatot.*
- Ugye, hogy nem is volt olyan rossz? *Kérdezi tőle kedvesen, bár látja, hogy az nem kedveli annyira a társaságát, és már távozna tőlük. Lylli felé néz kérdőn, hiszen mégiscsak ő mentette meg, így nem akarja a nevében elengedni.*
- El szeretnél tőle búcsúzni? *Mutat a keze felé, és ha szeretné, visszaadja neki. Feltételezi, hogy nem akarja most megszelídíteni őt, de persze nem állna az útjába, ha megpróbálná.*
- Meglepően izgalmas a városba érkezésem első pillanata. *Nevet fel a többiekre pillantva, bár eszébe jut, hogy a szó szoros értelmében még nem is ment be a házak közé.*
- Én Ilidrion vagyok, benned kit tisztelhetünk? *Kérdezi a vörös fürtű hölgytől most, hogy már mindenki biztonságban van. Ki is ment a fejéből a rossz hír, amit a másik elf mondott neki a lány kiáltása előtt, és ez talán jobb is így egyelőre. Az ugrás előtt földre hajított holmiját most összeszedi, és köpenyét is újra maga köré borítja, hogy védekezzen a hideg ellen.*
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
- Ügyes! *Biztatja a lányt, ahogy az rálép az alkalmi hídra, és lassan már a kezére sincs szükség, így csak a cicára figyel, hogy megfelelően tartsa, illetve a csónakot biztosítja a lábával. A gnóm átérésével kicsit megnyugszik, és már saját ugrására koncentrál. Ahogy lábával elengedi a hajócska végét, már nem érzi annyira biztosnak, így abban biztos, hogy nem akarja használni.*
- Rendben, cimbora, most mi jövünk. *Suttog az állatkának, ahogy az ugrást tervezi. Magáért nem aggódik, inkább a társának akar minél rázkódás-mentesebb utat kínálni. Thim elengedős ötletére inkább csak megrázza a fejét, ha már idáig eljöttek érte, nem akarja, hogy megcsússzon a cica a csónakon, és még rosszabb helyzetbe kerüljön.
Így Ilidrion ugrik, bár nem is több ez, mint egy nagyobb lépés, hiszen már ismeri a távolságot. Elrugaszkodik a szigetről, az állat eszeveszett kapálózásba kezd hátsó lábaival, de szerencsére körmei csak az elf - amúgy is kopottas - ruháját érik, így neki semmi nagy baja nem esik. Ahogy megérkeznek a szárazföldre, szabad kezével megsimogatja az állatot.*
- Ugye, hogy nem is volt olyan rossz? *Kérdezi tőle kedvesen, bár látja, hogy az nem kedveli annyira a társaságát, és már távozna tőlük. Lylli felé néz kérdőn, hiszen mégiscsak ő mentette meg, így nem akarja a nevében elengedni.*
- El szeretnél tőle búcsúzni? *Mutat a keze felé, és ha szeretné, visszaadja neki. Feltételezi, hogy nem akarja most megszelídíteni őt, de persze nem állna az útjába, ha megpróbálná.*
- Meglepően izgalmas a városba érkezésem első pillanata. *Nevet fel a többiekre pillantva, bár eszébe jut, hogy a szó szoros értelmében még nem is ment be a házak közé.*
- Én Ilidrion vagyok, benned kit tisztelhetünk? *Kérdezi a vörös fürtű hölgytől most, hogy már mindenki biztonságban van. Ki is ment a fejéből a rossz hír, amit a másik elf mondott neki a lány kiáltása előtt, és ez talán jobb is így egyelőre. Az ugrás előtt földre hajított holmiját most összeszedi, és köpenyét is újra maga köré borítja, hogy védekezzen a hideg ellen.*
4532. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-11 11:13:31
Üzenet elküldve: 2019-01-11 11:13:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Arra gondol a férfi reakcióját látva, hogy nagyon elmélázott gondolatfelhőjében kutakodva, ezért simogatta szappanos kezével olyan alaposan, elméje egyik szegletében, azért bízik benne, hogy nem megint nyomorában dagonyázott.*
- Én nem haragszom.*Mosolyog felé kedvesen, nem akarja éreztetni a másikkal, hogy bármi olyat tett, ami miatt szégyenkeznie kéne.*
- Rendben.*Nyugtázza a másik válaszát, majd mikor elfordul gyorsan, kiveti magát a szappanért, szinte lendületével kisodorva a vizet. Gyorsan szappanoz és dolgozza bele a hajába, majd miután már csak egy nagy habkupac marad a fején, leöblíti bő vízzel, miután pedig elvégezte az utolsó simításokat is feláll és kilép a dézsából. Az előbbi mozdulatsor eltartott azért pár percig, minden igyekezetével azon volt, hogy a másiknak ne keljen sokat várnia rá. Kilépve elveszi a kanapéról a nagyobb törölközőt, hogy ne hagyjon akkora tócsát maga alatt a padlón és felitatja bőrét, majd az egészet a hajára teríti és erős dörzsöléssel próbálja kipréselni a vizet, amennyit csak tud. Néha körbeles lopva, mikor pedig úgy véli, látta az elfet a konyhaajtóban odakiált.*
- Kívánod, hogy magamra kapjak valamit, vagy így is…*Kap észbe hirtelen, mintha már valami jól begyakoroltat hadarna, majd elhallgat és inkább a batyujában kezd el kotorászni, a zsákruháért, amit azért hozott magával, ha esetleg egy olyan helyen kéne aludnia, ahol nem szívesen érintené csupasz bőrével a takarót éjszaka.*
- Tudok segíteni neked?
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.11 11:21:43
*Arra gondol a férfi reakcióját látva, hogy nagyon elmélázott gondolatfelhőjében kutakodva, ezért simogatta szappanos kezével olyan alaposan, elméje egyik szegletében, azért bízik benne, hogy nem megint nyomorában dagonyázott.*
- Én nem haragszom.*Mosolyog felé kedvesen, nem akarja éreztetni a másikkal, hogy bármi olyat tett, ami miatt szégyenkeznie kéne.*
- Rendben.*Nyugtázza a másik válaszát, majd mikor elfordul gyorsan, kiveti magát a szappanért, szinte lendületével kisodorva a vizet. Gyorsan szappanoz és dolgozza bele a hajába, majd miután már csak egy nagy habkupac marad a fején, leöblíti bő vízzel, miután pedig elvégezte az utolsó simításokat is feláll és kilép a dézsából. Az előbbi mozdulatsor eltartott azért pár percig, minden igyekezetével azon volt, hogy a másiknak ne keljen sokat várnia rá. Kilépve elveszi a kanapéról a nagyobb törölközőt, hogy ne hagyjon akkora tócsát maga alatt a padlón és felitatja bőrét, majd az egészet a hajára teríti és erős dörzsöléssel próbálja kipréselni a vizet, amennyit csak tud. Néha körbeles lopva, mikor pedig úgy véli, látta az elfet a konyhaajtóban odakiált.*
- Kívánod, hogy magamra kapjak valamit, vagy így is…*Kap észbe hirtelen, mintha már valami jól begyakoroltat hadarna, majd elhallgat és inkább a batyujában kezd el kotorászni, a zsákruháért, amit azért hozott magával, ha esetleg egy olyan helyen kéne aludnia, ahol nem szívesen érintené csupasz bőrével a takarót éjszaka.*
- Tudok segíteni neked?
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.11 11:21:43
4531. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-10 21:48:57
Üzenet elküldve: 2019-01-10 21:48:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Úgy tűnik, a nőnek ellenére van a közeledése. Nem szeretné kínos helyzetbe hozni magát, így megpróbál úgy tenni, mintha elrévedésében nem venné észre, hogy hová nyúl.*
- Ne haragudj.
*Szabadkozik, majd gyorsan lemossa a szappant a kezéről.*
- Azért a hajadat se hagyd ki. Fejezd be a fürdést, addig megyek, melegítek új vizet.
*Próbál úgy felállni, hogy ne látszódjon: bizony gondok vannak a nadrágban. Gyorsan eltűnik a konyhában, majd a falak takarásában megáll. Néhány perc alatt felteszi az újabb fürdővizet melegedni, de nem megy rögtön vissza a nappaliba. Megvárja, amíg ösztönei végre lenyugszanak, ami jó pár percbe beletelik. Ezek után kíváncsian les ki, hogy Mady hol tart a tisztálkodásban.*
*Úgy tűnik, a nőnek ellenére van a közeledése. Nem szeretné kínos helyzetbe hozni magát, így megpróbál úgy tenni, mintha elrévedésében nem venné észre, hogy hová nyúl.*
- Ne haragudj.
*Szabadkozik, majd gyorsan lemossa a szappant a kezéről.*
- Azért a hajadat se hagyd ki. Fejezd be a fürdést, addig megyek, melegítek új vizet.
*Próbál úgy felállni, hogy ne látszódjon: bizony gondok vannak a nadrágban. Gyorsan eltűnik a konyhában, majd a falak takarásában megáll. Néhány perc alatt felteszi az újabb fürdővizet melegedni, de nem megy rögtön vissza a nappaliba. Megvárja, amíg ösztönei végre lenyugszanak, ami jó pár percbe beletelik. Ezek után kíváncsian les ki, hogy Mady hol tart a tisztálkodásban.*
4530. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-10 19:58:32
Üzenet elküldve: 2019-01-10 19:58:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Miután sikerült Lyzt Denzackhoz elvinni, óvatosan lerakja őt, így a mélységi megvizsgálhatja az elf életjeleit. Mivel az óriásnak nem ért ehhez, ő a dolgoknak csak figyelője. A sötételf megpiszkálja, de ahogy ő is látja, ennek nincs semmi hatása Lyzre. A villámcsapástól felvillanyozódott az elf lány haja, de az elkábulást elnézve nem látható rajta sérülés. A mélységi a mellkasánál vizsgálja a hölgyet, hogy miért az az óriásnak nem világos. A legváratlanabb pillanatban egy rohanó patás állat lépteit hallja meg, de mire reagálna, az agancsos teremtmény felökleli és elrepíti a csapattól két méterre. Itt már biztos, hogy az állat szándékkal rontott az óriásnak. A vértnek hála nem szenved súlyos sérülést, így könnyen fel tud tápászkodni. Bár kombinált vértje megmentette, most le is lassítja az óriást. Amikor már közel van, meglátja hogy a bestia két lábon ágaskodik Jayzion és Lyz előtt, és épp támadni készül. A lény halottnak tűnik, de ezen nincs ideje ezen gondolkodnia, ugyanis a lény támadni akar és két társa védtelen. A rohanás közben a kába Lyz és az őt kezelő sötételf felé kiált:*
-Visszavonulás!
*Ha elég gyors hozzá, akkor az óriás a kis csapat és az élőholtnak kinéző lény közé állna, hogy ha már a rém támad, akkor ne rájuk, hanem csak Monsotorra csapjon le. Összecsapott egy terv, de még kell valahogy óvni őket amíg vissza nem vonulnak.*
*Miután sikerült Lyzt Denzackhoz elvinni, óvatosan lerakja őt, így a mélységi megvizsgálhatja az elf életjeleit. Mivel az óriásnak nem ért ehhez, ő a dolgoknak csak figyelője. A sötételf megpiszkálja, de ahogy ő is látja, ennek nincs semmi hatása Lyzre. A villámcsapástól felvillanyozódott az elf lány haja, de az elkábulást elnézve nem látható rajta sérülés. A mélységi a mellkasánál vizsgálja a hölgyet, hogy miért az az óriásnak nem világos. A legváratlanabb pillanatban egy rohanó patás állat lépteit hallja meg, de mire reagálna, az agancsos teremtmény felökleli és elrepíti a csapattól két méterre. Itt már biztos, hogy az állat szándékkal rontott az óriásnak. A vértnek hála nem szenved súlyos sérülést, így könnyen fel tud tápászkodni. Bár kombinált vértje megmentette, most le is lassítja az óriást. Amikor már közel van, meglátja hogy a bestia két lábon ágaskodik Jayzion és Lyz előtt, és épp támadni készül. A lény halottnak tűnik, de ezen nincs ideje ezen gondolkodnia, ugyanis a lény támadni akar és két társa védtelen. A rohanás közben a kába Lyz és az őt kezelő sötételf felé kiált:*
-Visszavonulás!
*Ha elég gyors hozzá, akkor az óriás a kis csapat és az élőholtnak kinéző lény közé állna, hogy ha már a rém támad, akkor ne rájuk, hanem csak Monsotorra csapjon le. Összecsapott egy terv, de még kell valahogy óvni őket amíg vissza nem vonulnak.*
4529. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-10 10:36:09
Üzenet elküldve: 2019-01-10 10:36:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Csak döbbenten figyeli, ahogy a férfi alaposan megmossa. Talán még soha nem fordult elő vele, hogy valaki ilyen gondossággal és türelemmel megfürdette volna. Úgy érzi magát, mint egy kisgyerek, aki még nemrég odakint hempergett a porban, majd miután a szülői észrevették mindezt centiről- centire letakarítják. Talán túlságosan is elgondolkodik, ugyanis mikor az elf a kebleihez ér önkéntelenül megrándulnak az izmai, és egy csiklandós rángást produkálnak, de mivel a művelet nincs ellenére, nem szól. Azonban, amikor a férfi keze lesiklik a combjára, ott azért megállítja, ráfog. Nem tudja, hogy a másiknak milyen szándékai vannak, minthogy nem látja szemei csillogását, lehet, hogy csak már nagyon elrévedt a fürdetése közben, belefeledkezett a munkába, így megszólítja, csak hogy megbizonyosodjon róla, hogy nincs baj, még mindig vele van lélekben az elf.*
- Nagyon kedves tőled, ez a bánásmód bárkinek jólesne, de innentől már én szeretném folytatni, ha szabad.*Fordítja, hátra a fejét, teste is féloldalasan vele tart, kedvesen mosolyog közben.*
- Azt hiszen ilyen alapos fürdetésben még senki sem részesített, de meg kell hagyni, nagyon jól csinálod. Úgy vélem lassan én következem, hogy viszonozzam a szívességedet.*A haját hátra simítja, úgy érzi, a másikat nem igazán zavarj a fedetlen keblei látványa, így kényszerűen nem próbálja takargatni magát most sem.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Csak döbbenten figyeli, ahogy a férfi alaposan megmossa. Talán még soha nem fordult elő vele, hogy valaki ilyen gondossággal és türelemmel megfürdette volna. Úgy érzi magát, mint egy kisgyerek, aki még nemrég odakint hempergett a porban, majd miután a szülői észrevették mindezt centiről- centire letakarítják. Talán túlságosan is elgondolkodik, ugyanis mikor az elf a kebleihez ér önkéntelenül megrándulnak az izmai, és egy csiklandós rángást produkálnak, de mivel a művelet nincs ellenére, nem szól. Azonban, amikor a férfi keze lesiklik a combjára, ott azért megállítja, ráfog. Nem tudja, hogy a másiknak milyen szándékai vannak, minthogy nem látja szemei csillogását, lehet, hogy csak már nagyon elrévedt a fürdetése közben, belefeledkezett a munkába, így megszólítja, csak hogy megbizonyosodjon róla, hogy nincs baj, még mindig vele van lélekben az elf.*
- Nagyon kedves tőled, ez a bánásmód bárkinek jólesne, de innentől már én szeretném folytatni, ha szabad.*Fordítja, hátra a fejét, teste is féloldalasan vele tart, kedvesen mosolyog közben.*
- Azt hiszen ilyen alapos fürdetésben még senki sem részesített, de meg kell hagyni, nagyon jól csinálod. Úgy vélem lassan én következem, hogy viszonozzam a szívességedet.*A haját hátra simítja, úgy érzi, a másikat nem igazán zavarj a fedetlen keblei látványa, így kényszerűen nem próbálja takargatni magát most sem.*
4528. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-10 01:44:20
Üzenet elküldve: 2019-01-10 01:44:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
*Két kézzel, stabilan tartja a lapátot, amíg a leány át nem ér. Csak akkor lazít tartásán, mikor a kis hölgy talpa már a füvet tapossa. Biztató mosollyal fordul felé, azonban nem feledkezhet meg újdonsült társáról és a macskáról sem.*
- Szép volt!
*Szól a gnóm lánynak, aki szintén nem felejtette el a szigeten ragadt bátor segítőjét. Máris tartaná neki a csónakot, ha az úgy dönt, hogy él az alkalmi híd lehetőségével.*
- Ugrassz, vagy jössz?
*Kérdi maga is. Úgy gondolja, mivel az elf férfit hosszú lábakkal áldotta meg a sors, számára a padok közötti távolság nem lehet gond. Így a kinyújtott lapát sem lehet nagy segítség, főleg, hogy a cicus is a kezében van. Belátóan visszahúzza a lapátot, mivel az csak iránymutatásnak volna jó, arra pedig nincs szükség. A macskával viszont már akadhatnak problémák.*
- Ha karmol, inkább engedd!
*Javasolja. Ha a cicusnak van esze, önszántából átugrál a csónakon, aminek végében az ő hősnője fogja várni*
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
*Két kézzel, stabilan tartja a lapátot, amíg a leány át nem ér. Csak akkor lazít tartásán, mikor a kis hölgy talpa már a füvet tapossa. Biztató mosollyal fordul felé, azonban nem feledkezhet meg újdonsült társáról és a macskáról sem.*
- Szép volt!
*Szól a gnóm lánynak, aki szintén nem felejtette el a szigeten ragadt bátor segítőjét. Máris tartaná neki a csónakot, ha az úgy dönt, hogy él az alkalmi híd lehetőségével.*
- Ugrassz, vagy jössz?
*Kérdi maga is. Úgy gondolja, mivel az elf férfit hosszú lábakkal áldotta meg a sors, számára a padok közötti távolság nem lehet gond. Így a kinyújtott lapát sem lehet nagy segítség, főleg, hogy a cicus is a kezében van. Belátóan visszahúzza a lapátot, mivel az csak iránymutatásnak volna jó, arra pedig nincs szükség. A macskával viszont már akadhatnak problémák.*
- Ha karmol, inkább engedd!
*Javasolja. Ha a cicusnak van esze, önszántából átugrál a csónakon, aminek végében az ő hősnője fogja várni*
4527. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-09 23:39:08
Üzenet elküldve: 2019-01-09 23:39:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Elmerengve szappanozza be a nő karját, egyre feljebb. Először az ujjakat mossa meg egyesével, jó alaposan, aztán a tenyerét, kezének hátát, majd két kezével körkörös mozdultakkal a csuklót, az alkart, és így tovább.*
- Persze, megmosom azt is.
*Bólint, de nem tér át rá azonnal. Megvárja, amíg Mady elhelyezkedik, és folytatja tovább ugyan azon kezének könyökével, felkarjával, vállával és hóna aljával. Átlépked a dézsa másik oldalára, ugyan ezt megteszi a nő másik kezével is, majd visszatér a vállaira. Nem csak mossa, hanem finoman masszírozza is őket, majd átcsúszik hátul a nyakra, onnan előre a másik, de csak finoman, hogy aztán végül a nő hátához érjen. Jó alaposan átdörzsöli, meg is masszírozza egy kicsit, és finoman elkezdi leöblögetni.
Mikor ezzel végez mintha átkarolná, úgy kezdi el mosni a nő mellkasát. Tenyere lecsúszik Mady gyönyörű melleire, amiket már nem csak mos, hanem finoman meg is gyurmáz. Ha ez miatt nem szólnak rá, akkor folytatja tovább a puha hasfallal és már jobban belenyúlva a vízbe a combokkal is.
Közben néha-néha abbahagyja, hogy újra és újra megdörzsölhesse vizes kezével a szappant.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Elmerengve szappanozza be a nő karját, egyre feljebb. Először az ujjakat mossa meg egyesével, jó alaposan, aztán a tenyerét, kezének hátát, majd két kezével körkörös mozdultakkal a csuklót, az alkart, és így tovább.*
- Persze, megmosom azt is.
*Bólint, de nem tér át rá azonnal. Megvárja, amíg Mady elhelyezkedik, és folytatja tovább ugyan azon kezének könyökével, felkarjával, vállával és hóna aljával. Átlépked a dézsa másik oldalára, ugyan ezt megteszi a nő másik kezével is, majd visszatér a vállaira. Nem csak mossa, hanem finoman masszírozza is őket, majd átcsúszik hátul a nyakra, onnan előre a másik, de csak finoman, hogy aztán végül a nő hátához érjen. Jó alaposan átdörzsöli, meg is masszírozza egy kicsit, és finoman elkezdi leöblögetni.
Mikor ezzel végez mintha átkarolná, úgy kezdi el mosni a nő mellkasát. Tenyere lecsúszik Mady gyönyörű melleire, amiket már nem csak mos, hanem finoman meg is gyurmáz. Ha ez miatt nem szólnak rá, akkor folytatja tovább a puha hasfallal és már jobban belenyúlva a vízbe a combokkal is.
Közben néha-néha abbahagyja, hogy újra és újra megdörzsölhesse vizes kezével a szappant.*
4526. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-09 20:01:19
Üzenet elküldve: 2019-01-09 20:01:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Erőteljesen robog tovább, furcsa higgadtság szállja meg, s szemernyi félelmet sem érez, miközben persze arca torz vigyorra húzódik. Új énjével egyelőre még csak ismerkedik, de eleddig elégedett a változással. A hófüggöny nem nyílik szét előtte, így többnyire arcába kapja. A levegőt hosszan és elnyújtva veszi orrán, hogy aztán száján engedje ki ritmikusan, ahogyan a nyereg üteme diktálja.*
- Ez az meeeenj!!! *Lendíti előre a botot, hátha azzal is még nagyobb gyorsaságra sarkallja az eddig őt csalogató állatot. ~ Sikerült! ~ Legszívesebben az összes levegőt kifújná tüdejéből, mintha legalább saját tyúkjait mentené, a vigyor szélesedik, s arcán akkor is szétterül, mikor Kócos megugrik a becsapódó tollas lénytől, s annak visításától. Nem rémül meg, de a hang fülsértő és bántó, ennek ellenére megpróbál észen lenni.*
- Baszd meg! *Nyekken a földön, s rögtön gurul is oldalra tovább, botját maga mellé szorítva, hogy lendületből ugorjon két lábra, szemben a döggel.*
- Kócos, húzz innen! *Rivall a lóra, felugrás közben, miközben szúrós szemét nem veszi le az elé vágódó szörnyetegről és egy pillanaton belül dönt. Bal kézbe kapja botját, s az oldalán függő dobótőrt kapja jobb ujjai közé, s hajítja el célra tartva, a lény mellkasa felé, majd abban a pillanatban sprintben indul balra félkörben, hogy a dög oldalába kerülhessen.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Erőteljesen robog tovább, furcsa higgadtság szállja meg, s szemernyi félelmet sem érez, miközben persze arca torz vigyorra húzódik. Új énjével egyelőre még csak ismerkedik, de eleddig elégedett a változással. A hófüggöny nem nyílik szét előtte, így többnyire arcába kapja. A levegőt hosszan és elnyújtva veszi orrán, hogy aztán száján engedje ki ritmikusan, ahogyan a nyereg üteme diktálja.*
- Ez az meeeenj!!! *Lendíti előre a botot, hátha azzal is még nagyobb gyorsaságra sarkallja az eddig őt csalogató állatot. ~ Sikerült! ~ Legszívesebben az összes levegőt kifújná tüdejéből, mintha legalább saját tyúkjait mentené, a vigyor szélesedik, s arcán akkor is szétterül, mikor Kócos megugrik a becsapódó tollas lénytől, s annak visításától. Nem rémül meg, de a hang fülsértő és bántó, ennek ellenére megpróbál észen lenni.*
- Baszd meg! *Nyekken a földön, s rögtön gurul is oldalra tovább, botját maga mellé szorítva, hogy lendületből ugorjon két lábra, szemben a döggel.*
- Kócos, húzz innen! *Rivall a lóra, felugrás közben, miközben szúrós szemét nem veszi le az elé vágódó szörnyetegről és egy pillanaton belül dönt. Bal kézbe kapja botját, s az oldalán függő dobótőrt kapja jobb ujjai közé, s hajítja el célra tartva, a lény mellkasa felé, majd abban a pillanatban sprintben indul balra félkörben, hogy a dög oldalába kerülhessen.*
4525. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-09 18:25:27
Üzenet elküldve: 2019-01-09 18:25:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*Ő is próbál a visszarántott Marella után kapni, de sajnos a meglepetés az meglepetés, és ha az ember elgémberedik ültében az sem segít. Mire felkászálódik, az egyik katona már ott is van a lány mellett, így sok értelme nincs a további nyüzsgésének. A ló után néz, de azt meg lóval egyszerűbb begyűjteni, így visszaül, mielőtt a befogott állatok rántanának egyet a szekéren és ő is a földön találná magát. Neki ugye nem lenne lovagja, esetleg egy-két aggódó lánykája, meg talán egy gúnyos szemmel érdeklődő testvére. Amikor a ló visszakerül a szekér mellé, szúrós szemmel vizslatja tekintetét, majd megvilágosulva néz gazdájára*
- Féltékeny a drága, ugye? Régóta együtt járjátok a világot? *kérdi meleg mosollyal az arcán, majd érdeklődve hallgatja a választ.
Mikor a birtokhoz érnek picit kihajol a szekérből, hogy rálásson, hisz a szekér végében ül. A hely igazán méltóságteljes így téli hólepellel, és valószínűleg amikor a természet ébred valódi kis édenkert lesz. Feltéve, ha legalább olyan lelkiismeretesen kezelik, mint ahogy a nemes ezt elvárta a háza népétől. Miután leszáll felméri mekkora munka lehet ez és bár nem igazán ért hozzá, azt le tudja szűrni, hogy szükség lesz jó néhány gondoskodó és főleg munkás kézre hozzá. Alkalomadtán meg kell kérdezni a nemestől, hogy a személyzetből marad-e valaki, mert véleménye szerint szükség lenne rá, főleg ha a többieknek is annyi tapasztalata van a gazdálkodásról, mint neki. Különben ugrott a jóféle pálinka. *
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.09 19:09:29
*Ő is próbál a visszarántott Marella után kapni, de sajnos a meglepetés az meglepetés, és ha az ember elgémberedik ültében az sem segít. Mire felkászálódik, az egyik katona már ott is van a lány mellett, így sok értelme nincs a további nyüzsgésének. A ló után néz, de azt meg lóval egyszerűbb begyűjteni, így visszaül, mielőtt a befogott állatok rántanának egyet a szekéren és ő is a földön találná magát. Neki ugye nem lenne lovagja, esetleg egy-két aggódó lánykája, meg talán egy gúnyos szemmel érdeklődő testvére. Amikor a ló visszakerül a szekér mellé, szúrós szemmel vizslatja tekintetét, majd megvilágosulva néz gazdájára*
- Féltékeny a drága, ugye? Régóta együtt járjátok a világot? *kérdi meleg mosollyal az arcán, majd érdeklődve hallgatja a választ.
Mikor a birtokhoz érnek picit kihajol a szekérből, hogy rálásson, hisz a szekér végében ül. A hely igazán méltóságteljes így téli hólepellel, és valószínűleg amikor a természet ébred valódi kis édenkert lesz. Feltéve, ha legalább olyan lelkiismeretesen kezelik, mint ahogy a nemes ezt elvárta a háza népétől. Miután leszáll felméri mekkora munka lehet ez és bár nem igazán ért hozzá, azt le tudja szűrni, hogy szükség lesz jó néhány gondoskodó és főleg munkás kézre hozzá. Alkalomadtán meg kell kérdezni a nemestől, hogy a személyzetből marad-e valaki, mert véleménye szerint szükség lenne rá, főleg ha a többieknek is annyi tapasztalata van a gazdálkodásról, mint neki. Különben ugrott a jóféle pálinka. *
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.09 19:09:29
4524. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-09 09:33:07
Üzenet elküldve: 2019-01-09 09:33:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Mikor megkapja a kefét, de a szappant nem, egy pár pillanatig csak értetlenül néz, majd úgy dönt jelenleg ennek is jobban örül, mint a semminek és leül. Közben a levegőt betölti a kellemes illatú olaj aromája.*
- Köszönöm, ez nagyon figyelmes tőled.*Egyetlen alkalmat sem hagy ki, hogy kimondja, mennyire jóleső gesztusokat tesz neki a másik, bízva abban, hogy ez lelki gyógyulásában segíthet. Majd a férfi nekivetkőzik, és mellé guggol, fél szemmel odasandít, nem szeretné nagyon megbámulni, hiszen egyrészt az nem illik, másrészt nem szeretne éreztetni vele semmiféle negatív hatást kiváltó dolgot. Azért belül valami megremeg benne, talán a sajnálat, amit néha mindenki szokott érezni egy-egy kóbor, csapzott állat látványától. Mikor pedig az elf a karjáért nyúl és apró kedves mozdulatokkal eloszlatja rajta a szappant, csak kedvesen mosolyog rá. Nem áll szándékában megállítani a férfit a tevékenységében, ha ez neki jól esik, akkor a nő is élvezni fogja, majd megfordul a fejében, mit tudna még felajánlani.*
- Esetleg a hátamat megmosnád, ha nem nagy kérés, azt ugyanis nem érem el.*Máris elsöpöri az egyik oldalra víztől tocsogó hajrengetegét, és ha a másik pozitív jelzést ad feltérdel a dézsában és háttal elé ül.*
*Mikor megkapja a kefét, de a szappant nem, egy pár pillanatig csak értetlenül néz, majd úgy dönt jelenleg ennek is jobban örül, mint a semminek és leül. Közben a levegőt betölti a kellemes illatú olaj aromája.*
- Köszönöm, ez nagyon figyelmes tőled.*Egyetlen alkalmat sem hagy ki, hogy kimondja, mennyire jóleső gesztusokat tesz neki a másik, bízva abban, hogy ez lelki gyógyulásában segíthet. Majd a férfi nekivetkőzik, és mellé guggol, fél szemmel odasandít, nem szeretné nagyon megbámulni, hiszen egyrészt az nem illik, másrészt nem szeretne éreztetni vele semmiféle negatív hatást kiváltó dolgot. Azért belül valami megremeg benne, talán a sajnálat, amit néha mindenki szokott érezni egy-egy kóbor, csapzott állat látványától. Mikor pedig az elf a karjáért nyúl és apró kedves mozdulatokkal eloszlatja rajta a szappant, csak kedvesen mosolyog rá. Nem áll szándékában megállítani a férfit a tevékenységében, ha ez neki jól esik, akkor a nő is élvezni fogja, majd megfordul a fejében, mit tudna még felajánlani.*
- Esetleg a hátamat megmosnád, ha nem nagy kérés, azt ugyanis nem érem el.*Máris elsöpöri az egyik oldalra víztől tocsogó hajrengetegét, és ha a másik pozitív jelzést ad feltérdel a dézsában és háttal elé ül.*
4523. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-08 23:08:36
Üzenet elküldve: 2019-01-08 23:08:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Az egyik kefét ledobja a kanapéra, a másikat pedig egyenesen a nő kezébe adja. Nem zavarja, hogy olyan közvetlen, elvégre nem ismeri, lehet akár egy szajha is, aki hozzászokott már az ilyesmihez. Persze Madyról nem ez az első gondolata, lát valamit mögötte, benne, ami az egyszerű örömlányokból általában hiányzik.*
~Egyszerűen csak nem szemérmes.~
*Mintha csak nem hallaná Mady szavait, a férfi kinyitja a rózsás illóolajat, minek csodás, és kérdés nélkül pár cseppet csepegtet a vízbe.*
- Tessék, így finom illatod lesz.
*Fogja a szappant a hangulatos tartójával együtt, leguggol a dézsa mellé, és leteszi maga mellé a földre. Ahogyan kérték, ledobja a felsőruházatát - egyébként is ez volt a terve -, és hanyagul rádobja a hátuk mögött lévő ülőalkalmatosságra.
Pont annyira lefogyott az evés hiányától, mint amennyire az sejthető volt: nemhogy a régi pocakja nincs meg, de bordái is kidomborulnak a bőre alól. A helyzet annyira nem szélsőséges, hogy a látvány fájjon a szemnek, ám egyértelműen jelzi a nemes lelkében dúló háborút.
Nem vetkőzik tovább, helyette bal kezével belenyúl a vízbe, majd összedörzsöli két tenyere között a szappant. Miután a finom hab szépen összekeni a bőrét, visszateszi a tárgyat a tartóba, majd benyúl a vízbe a nő kezéért, és apró mozdulatokkal elkezdi bekenni azt, egyre feljebb és feljebb haladva.
Miközben ezt végzi, tekintete a finom női idomokra téved, ám még nem érinti meg őket, csak gyönyörködik bennük*
*Az egyik kefét ledobja a kanapéra, a másikat pedig egyenesen a nő kezébe adja. Nem zavarja, hogy olyan közvetlen, elvégre nem ismeri, lehet akár egy szajha is, aki hozzászokott már az ilyesmihez. Persze Madyról nem ez az első gondolata, lát valamit mögötte, benne, ami az egyszerű örömlányokból általában hiányzik.*
~Egyszerűen csak nem szemérmes.~
*Mintha csak nem hallaná Mady szavait, a férfi kinyitja a rózsás illóolajat, minek csodás, és kérdés nélkül pár cseppet csepegtet a vízbe.*
- Tessék, így finom illatod lesz.
*Fogja a szappant a hangulatos tartójával együtt, leguggol a dézsa mellé, és leteszi maga mellé a földre. Ahogyan kérték, ledobja a felsőruházatát - egyébként is ez volt a terve -, és hanyagul rádobja a hátuk mögött lévő ülőalkalmatosságra.
Pont annyira lefogyott az evés hiányától, mint amennyire az sejthető volt: nemhogy a régi pocakja nincs meg, de bordái is kidomborulnak a bőre alól. A helyzet annyira nem szélsőséges, hogy a látvány fájjon a szemnek, ám egyértelműen jelzi a nemes lelkében dúló háborút.
Nem vetkőzik tovább, helyette bal kezével belenyúl a vízbe, majd összedörzsöli két tenyere között a szappant. Miután a finom hab szépen összekeni a bőrét, visszateszi a tárgyat a tartóba, majd benyúl a vízbe a nő kezéért, és apró mozdulatokkal elkezdi bekenni azt, egyre feljebb és feljebb haladva.
Miközben ezt végzi, tekintete a finom női idomokra téved, ám még nem érinti meg őket, csak gyönyörködik bennük*
4522. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-08 20:08:04
Üzenet elküldve: 2019-01-08 20:08:04
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó levél//
//Magányosok útja//
//Umon//
*A férfi kellemesen elbeszélget az erősödő hóesésben az őt vezető állattal, vagyis inkább a hátsó felével, mert a farkastestű agancsos csak ritkán néz vissza és céltudatosan vezeti őt északnak.
Amikor a magasban köröző árnyat megpillantja, a méreteit nemigen tudja meghatározni, csak azt, hogy nagy. Nagyobb, mint egy ragadozómadár, de talán egy borjúnál is nagyobb lehet, nagyon nehéz megállapítani.
De azt egyáltalán nem nehéz, hogy kit szemelt ki prédának, a szarvas állat, aki Umon előtt halad, nem veszi észre a rá leselkedő veszélyt, könnyed léptekkel halad előre töretlen, csak akkor torpan meg, amikor a férfi rákiált és vágtába sarkallja hátasát.
A farkastestű patás biztosan nem érti a szavakat, de a felé sugallt érzéseket biztosan megérti és a megugró ló sem kimondottan megnyugtató, de észreveszi a felé száguldó árnyat, de az akkor már a lombok szintjén jár.
Talán a kiáltásnak tudható be, talán az erdei létnek, de a szarvas állat oldalra ugrik és így az elmosódó árny mellette csapódik a földbe, mint egy célt tévesztett sas, de akkor Umon megláthatja, hogy az a lény egyáltalán nem hasonlít egy sasra vagy bármilyen más repülő állatra.
A földet érő lény szétszórja a havat maga körül, ahogy szembefordul a felé robogó hátassal, nyergében Umonnal. Akkora lehet, mint az ő lova, hat pár végtagja van, két hátsó lába és négy karja, ebből kettő hosszabb, mondhatni mellső lábak, a másik pedig olyan, mintha egy férfikar volna. A testét alul barnás színű, szőr borítja, de a hátán és méretes szárnyain fekete tollazata van és a feje egy hollóé vagy varjúé inkább. A teste végén hosszú farka van, mint a mesebeli sárkányoknak, a végén fekete vitorlaszárnyakkal, amelyek talán a manőverezését segítik a levegőben.
Fehér, hályogos szemét Umon felé fordítja, csőrét eltátja és felé visít, amitől a férfi alatt megbokrosodik a ló, így a férfi a hóban köt ki. Sajnos nem sikerül jól fordulnia a levegőben, így az oldalán ér földet. Egy pillanatra kiszorul a tüdejéből a levegő, de máris talpra állhat, a bot még a kezében van.*
//Lyzendra//
*Nem tudni, hogy akarattal vagy akarat nélkül történt a villámcsapás, de a végkimenetel szempontjából nem is fontos. Lyzendra ott találja magát a hengerszerű forgószéltől nem messze, amelynek piszkosfehér falát villámok festik olykor kékre, mögötte mintha sötét sziluettek rajzolódnának ki. Egy meggyötört torony, talán egykori falak fekete rajzolata és az egész közepén egy vékonyka gallyakkal megáldott faszerű látomás állja a vihar rohamát a centrumban.
Lyzendra aztán elfordul és futásnak ered. Azaz eredne, mert elfolyik a táj körülötte, a tejfehér kör oszlani kezd és úgy érzi, fázik. Mintha valaki vagy valami matatna a mellkasán. S ahogy magához tér, Denzack emeli fel éppen fejét szíve felől, ő pedig a hideg földön fekszik.
Ő maga elég kába, kissé kótyagos, de ezen kívül semmiféle sérülése nincs.*
//Denzack és Monsotor//
*Bármit is gondoljon a mélységi és óriás társa az események felől, az biztos, hogy a lupusok távoznak és belevesznek a lassan sűrűsödő ködbe a fák között, Lyzendra pedig az egyre gyarapodó hóban fekszik nem messze tőlük.
A sötételf és társa az elf nőhöz megy, a megpiszkálás nem jár eredménnyel, Lyzendra láthatóan eszméletét vesztette a villámcsapástól, de amúgy épségben van, nincs rajta látható sebesülés, égés, talán csak szőke tincsei villanyozódtak fel kissé.
Amikor hozzáér apró fénylő ív fut át a kezén, de semmiféle más hatással nem jár, majd ahogy fejét az elf nő mellkasára tapasztja, megnyugtató szívverést hallhat, s ekkor már Lyzendra ébredezik, bár láthatóan kába még.
Monsotor egyelőre tétlen szemlélője az eseményeknek, de jelenléte mindenképp bizonyos a Lyzendrát vizsgáló mélységinek, amikor oldalról patadobogást hall, de mire odanéz, már csak a felé robogó szarvasagancsos alakot látja, ami neki szalad, felökleli, így két métert csúszik a hóban, de szerencséjére vértje felfogta az ütés nagy részét, így komolyabb baja nem esik, csak fel kell állnia.
Az ébredező Lyzendra és Denzack mögött-mellett pedig megpillanthatják Monsotor támadóját. Az agancsos támadó olyan, mintha szarvas volna, de a fejét csak egy koponya alkotja, azon merednek az agancsok. Testét durva szőr fedi, de most, hogy megállt, két hátsó lábára felállva karmos kezeivel-karmaival támadna az előtte lévőkre, a mélységire és az elf nőre.
Mögötte még kettő ugyanilyen lény érkezik rohanvást, szemeik fekete üregében nem lobog semmiféle életre utaló jel.*
//Magányosok útja//
//Umon//
*A férfi kellemesen elbeszélget az erősödő hóesésben az őt vezető állattal, vagyis inkább a hátsó felével, mert a farkastestű agancsos csak ritkán néz vissza és céltudatosan vezeti őt északnak.
Amikor a magasban köröző árnyat megpillantja, a méreteit nemigen tudja meghatározni, csak azt, hogy nagy. Nagyobb, mint egy ragadozómadár, de talán egy borjúnál is nagyobb lehet, nagyon nehéz megállapítani.
De azt egyáltalán nem nehéz, hogy kit szemelt ki prédának, a szarvas állat, aki Umon előtt halad, nem veszi észre a rá leselkedő veszélyt, könnyed léptekkel halad előre töretlen, csak akkor torpan meg, amikor a férfi rákiált és vágtába sarkallja hátasát.
A farkastestű patás biztosan nem érti a szavakat, de a felé sugallt érzéseket biztosan megérti és a megugró ló sem kimondottan megnyugtató, de észreveszi a felé száguldó árnyat, de az akkor már a lombok szintjén jár.
Talán a kiáltásnak tudható be, talán az erdei létnek, de a szarvas állat oldalra ugrik és így az elmosódó árny mellette csapódik a földbe, mint egy célt tévesztett sas, de akkor Umon megláthatja, hogy az a lény egyáltalán nem hasonlít egy sasra vagy bármilyen más repülő állatra.
A földet érő lény szétszórja a havat maga körül, ahogy szembefordul a felé robogó hátassal, nyergében Umonnal. Akkora lehet, mint az ő lova, hat pár végtagja van, két hátsó lába és négy karja, ebből kettő hosszabb, mondhatni mellső lábak, a másik pedig olyan, mintha egy férfikar volna. A testét alul barnás színű, szőr borítja, de a hátán és méretes szárnyain fekete tollazata van és a feje egy hollóé vagy varjúé inkább. A teste végén hosszú farka van, mint a mesebeli sárkányoknak, a végén fekete vitorlaszárnyakkal, amelyek talán a manőverezését segítik a levegőben.
Fehér, hályogos szemét Umon felé fordítja, csőrét eltátja és felé visít, amitől a férfi alatt megbokrosodik a ló, így a férfi a hóban köt ki. Sajnos nem sikerül jól fordulnia a levegőben, így az oldalán ér földet. Egy pillanatra kiszorul a tüdejéből a levegő, de máris talpra állhat, a bot még a kezében van.*
//Lyzendra//
*Nem tudni, hogy akarattal vagy akarat nélkül történt a villámcsapás, de a végkimenetel szempontjából nem is fontos. Lyzendra ott találja magát a hengerszerű forgószéltől nem messze, amelynek piszkosfehér falát villámok festik olykor kékre, mögötte mintha sötét sziluettek rajzolódnának ki. Egy meggyötört torony, talán egykori falak fekete rajzolata és az egész közepén egy vékonyka gallyakkal megáldott faszerű látomás állja a vihar rohamát a centrumban.
Lyzendra aztán elfordul és futásnak ered. Azaz eredne, mert elfolyik a táj körülötte, a tejfehér kör oszlani kezd és úgy érzi, fázik. Mintha valaki vagy valami matatna a mellkasán. S ahogy magához tér, Denzack emeli fel éppen fejét szíve felől, ő pedig a hideg földön fekszik.
Ő maga elég kába, kissé kótyagos, de ezen kívül semmiféle sérülése nincs.*
//Denzack és Monsotor//
*Bármit is gondoljon a mélységi és óriás társa az események felől, az biztos, hogy a lupusok távoznak és belevesznek a lassan sűrűsödő ködbe a fák között, Lyzendra pedig az egyre gyarapodó hóban fekszik nem messze tőlük.
A sötételf és társa az elf nőhöz megy, a megpiszkálás nem jár eredménnyel, Lyzendra láthatóan eszméletét vesztette a villámcsapástól, de amúgy épségben van, nincs rajta látható sebesülés, égés, talán csak szőke tincsei villanyozódtak fel kissé.
Amikor hozzáér apró fénylő ív fut át a kezén, de semmiféle más hatással nem jár, majd ahogy fejét az elf nő mellkasára tapasztja, megnyugtató szívverést hallhat, s ekkor már Lyzendra ébredezik, bár láthatóan kába még.
Monsotor egyelőre tétlen szemlélője az eseményeknek, de jelenléte mindenképp bizonyos a Lyzendrát vizsgáló mélységinek, amikor oldalról patadobogást hall, de mire odanéz, már csak a felé robogó szarvasagancsos alakot látja, ami neki szalad, felökleli, így két métert csúszik a hóban, de szerencséjére vértje felfogta az ütés nagy részét, így komolyabb baja nem esik, csak fel kell állnia.
Az ébredező Lyzendra és Denzack mögött-mellett pedig megpillanthatják Monsotor támadóját. Az agancsos támadó olyan, mintha szarvas volna, de a fejét csak egy koponya alkotja, azon merednek az agancsok. Testét durva szőr fedi, de most, hogy megállt, két hátsó lábára felállva karmos kezeivel-karmaival támadna az előtte lévőkre, a mélységire és az elf nőre.
Mögötte még kettő ugyanilyen lény érkezik rohanvást, szemeik fekete üregében nem lobog semmiféle életre utaló jel.*
4521. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-08 19:57:22
Üzenet elküldve: 2019-01-08 19:57:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Ahogy egyre közelebb kerül egymáshoz a lupus és Lyz, az óriás higgadt természete ellenére egyre jobban izgul amiatt, hogy ebből a találkozásból mi is lesz. Monsotor fejében megfordult pár lehetséges variáció a dolgot illetően, de valami más történés vette fejét. Mintha egy hatalmas mennykő döreje lett volna amit hallhatott ő is és Jayzion is. Az istennyila után egy fura energia felrázza a havat, és ugyanez az erő megmozgatja a köpenyét, valamint a ruhája ujjait is. Eközben még azt is érzi, hogy feláll a kezén az összes érzékelő szőröcske. A lupus falka támadás helyett elmenekül. Denzackkal ellentétben, aki átoknak fogja fel a dolgot, a szerzetes úgy érzi, hogy ez a jelenség elkergette a ragadozókat, ezért ez egy kisebb áldásnak is tekinthető. Elindul a villámtól lebénult Lyz irányába hogy aztán felszedhesse őt és a sötételfhez vigye őt, hátha ő többet tud segíteni Lyz állapotán.*
*Ahogy egyre közelebb kerül egymáshoz a lupus és Lyz, az óriás higgadt természete ellenére egyre jobban izgul amiatt, hogy ebből a találkozásból mi is lesz. Monsotor fejében megfordult pár lehetséges variáció a dolgot illetően, de valami más történés vette fejét. Mintha egy hatalmas mennykő döreje lett volna amit hallhatott ő is és Jayzion is. Az istennyila után egy fura energia felrázza a havat, és ugyanez az erő megmozgatja a köpenyét, valamint a ruhája ujjait is. Eközben még azt is érzi, hogy feláll a kezén az összes érzékelő szőröcske. A lupus falka támadás helyett elmenekül. Denzackkal ellentétben, aki átoknak fogja fel a dolgot, a szerzetes úgy érzi, hogy ez a jelenség elkergette a ragadozókat, ezért ez egy kisebb áldásnak is tekinthető. Elindul a villámtól lebénult Lyz irányába hogy aztán felszedhesse őt és a sötételfhez vigye őt, hátha ő többet tud segíteni Lyz állapotán.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579