Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 128 (2541. - 2560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2560. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-30 11:51:43
Üzenet elküldve: 2016-09-30 11:51:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Artheniori hárslevelű és félreértések//
*Elmosolyodik a hallottakon. Mókásnak találja a helyzetet, hogy nemrég még perverznek kiáltotta ki a férfit, most meg itt ül mögötte a szekéren és beszédének fura stílusát hallgatja. Többet nem tud meg a faluról, mint amennyit akart, de a lényeg így is megvan. Nem ehetőek a házak. Pedig hallott efféle meséket még gyermekkorában.
Nem szól most semmit. Khan a hortyogásával egyébként is kiszállt a játékból, ő pedig most hátát veti a bakon ülőknek és tekintetét inkább a mögöttük megjárt útra szegezi. Még csak tegnap volt, hogy felzaklatott állapotban, a most éppen a táskájában poshadó Bottal együtt ideérkezett, hogy majd jól megmondja a magáét a Félszeműnek, erre most ott díszeleg az ujján egy kagylógyűrű, és még mindig nem tudja, hogyan viszonyuljon a dologhoz, avagy mit jelenthet az egész.
A hepehupás úton rázkódó kocsin még a délvidéken zajló események is eszébe ötlenek. Szokásához híven, ha baj van, lelép. Igaz most nem menekülési szempontból hagyta magára társait, hanem, hogy a saját útját járhassa, de ezt nekik nehezen tudná megmagyarázni. Többek között fogalma sincs mit mondana Nadnak, ha visszatérne, hogyan tájékoztatná Tarant a foglalt státuszáról, vagy, hogy miként tudná megértetni Bressel, hogy miért érezte égetően fontosnak, hogy elmenjen. Nem tudná nekik elmondani, mert ő maga is először van ebben a cipőben, és először érzi úgy, hogy kényelmes is. Ha már nyakukon a vég, a holt seregek által jelentett fenyegetés, hát utolsó napjait az életben ezzel az álomba hortyogó ex zsoldossal kívánja eltölteni.*
*Elmosolyodik a hallottakon. Mókásnak találja a helyzetet, hogy nemrég még perverznek kiáltotta ki a férfit, most meg itt ül mögötte a szekéren és beszédének fura stílusát hallgatja. Többet nem tud meg a faluról, mint amennyit akart, de a lényeg így is megvan. Nem ehetőek a házak. Pedig hallott efféle meséket még gyermekkorában.
Nem szól most semmit. Khan a hortyogásával egyébként is kiszállt a játékból, ő pedig most hátát veti a bakon ülőknek és tekintetét inkább a mögöttük megjárt útra szegezi. Még csak tegnap volt, hogy felzaklatott állapotban, a most éppen a táskájában poshadó Bottal együtt ideérkezett, hogy majd jól megmondja a magáét a Félszeműnek, erre most ott díszeleg az ujján egy kagylógyűrű, és még mindig nem tudja, hogyan viszonyuljon a dologhoz, avagy mit jelenthet az egész.
A hepehupás úton rázkódó kocsin még a délvidéken zajló események is eszébe ötlenek. Szokásához híven, ha baj van, lelép. Igaz most nem menekülési szempontból hagyta magára társait, hanem, hogy a saját útját járhassa, de ezt nekik nehezen tudná megmagyarázni. Többek között fogalma sincs mit mondana Nadnak, ha visszatérne, hogyan tájékoztatná Tarant a foglalt státuszáról, vagy, hogy miként tudná megértetni Bressel, hogy miért érezte égetően fontosnak, hogy elmenjen. Nem tudná nekik elmondani, mert ő maga is először van ebben a cipőben, és először érzi úgy, hogy kényelmes is. Ha már nyakukon a vég, a holt seregek által jelentett fenyegetés, hát utolsó napjait az életben ezzel az álomba hortyogó ex zsoldossal kívánja eltölteni.*
2559. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-29 21:30:00
Üzenet elküldve: 2016-09-29 21:30:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Saját utakon//
*Elmarad mögötte a város zsivaja, aztán a házak is picire mennek össze. Mikor már a műhelyekből felszálló füstoszlopokat sem tudja kivenni, letér az útról és egy kis liget takarásában nekiáll felszerszámozni a lovat. Az állat bizalmatlanul prüszköl és nyerít, amit Gius számonkérésnek vesz és megpróbálja megbeszélni a hátassal a dolgot.*
-Figyelj, ezt most rád kell raknom, mert különben borzasztó kényelmetlen lenne rajtad ülni. Igen, rajtad fogok ülni, hát csak nem gondoltad komolyan, hogy csak azért vettelek meg sok pénzért, mert ilyen szép fekete vagy? De mondok én neked valamit. Te csinálod, amit egy jól nevelt hátasnak illik, tehát elviszel oda, ahova szeretnék menni, én pedig jól tartalak. Lekeféllek, lesúrollak, ahogy az a sunyi képű lókupec magyarázta, meg kivakarom a patádból a szutykot és kapsz finom zabot is, meg almát, vagy ha az nincs, akkor is mindig lesz fű. Na, mit szólsz, Bella? Megbeszéltük, jó lesz ez így?
*Eddigre végez is a szerszámozással. Elvileg minden a helyén, a nyereg stabilan áll, a kengyelek méretre húzva, a zabla és a kantár a helyén. Bár úgy érzi, sikerült meggyőznie az állatot az együttműködés kölcsönösen előnyös voltáról, azért biztos, ami biztos, a vezetőszárral egy fához kötözi.*
-Na, Bella, akkor vágjunk bele!
*Azzal a férfi egyik lábát a kengyelbe dugja, másik lábát pedig átlendíti a ló hátán. A jószág látszólag nyugodtan tűri, de szemében valami sunyiság villan, mint aki tűrni kénytelen valami kellemetlen rovart, de a megfelelő pillanatra vár, hogy lecsaphassa. Gius ebből semmit nem vesz észre.*
-Ugye, hogy nem olyan rossz? Most próbáljunk meg haladni kicsit, hm?
*Azzal óvatosan megböki az állat oldalát a sarkával. Az eredmény nem marad el, a dög felágaskodik, majd ahogy mellső lábai földet érnek, rögtön kirúg hátra, magasra dobva farát. Gius az első akciót még jól veszi, ösztönösen teljes erőből markolja a kantárt és rádől a ló nyakára, de ez nem segít rajta, mikor a hátulja indul el fölfelé. A kantárt még időben engedi el, így nem csavarodik ki a válla, de feneke elegáns ívben indul el fölfelé, aminek eredménye egy elegánsnak egyáltalán nem nevezhető átfordulás a levegőben és puffanás a földön, szerencsére háton, azon belül is az izmos vállövön. Azér a levegő kiszalad a tüdejéből és egy percig nagyon nem akaródzik felpattannia. Eközben a fölötte álló ló szaggatott nyihogást hallat, amire Giusban magasra szalad a vérnyomás.
~Ez a dög kiröhög!~
Felkászálódik, leporolja magát, aztán eltöpreng, hogy most szájon vágja a lovat, vagy mit csináljon? De aztán jobb ötlete támad.*
-Ha azt hiszed, hogy makacsabb vagy, mint én, tévedsz. Hú, nagyon nagyot tévedsz, kisanyám!
*Kicsit átmozgatja sajgó tagjait, majd újra felkapaszkodik az állat hátára.*
*Elmarad mögötte a város zsivaja, aztán a házak is picire mennek össze. Mikor már a műhelyekből felszálló füstoszlopokat sem tudja kivenni, letér az útról és egy kis liget takarásában nekiáll felszerszámozni a lovat. Az állat bizalmatlanul prüszköl és nyerít, amit Gius számonkérésnek vesz és megpróbálja megbeszélni a hátassal a dolgot.*
-Figyelj, ezt most rád kell raknom, mert különben borzasztó kényelmetlen lenne rajtad ülni. Igen, rajtad fogok ülni, hát csak nem gondoltad komolyan, hogy csak azért vettelek meg sok pénzért, mert ilyen szép fekete vagy? De mondok én neked valamit. Te csinálod, amit egy jól nevelt hátasnak illik, tehát elviszel oda, ahova szeretnék menni, én pedig jól tartalak. Lekeféllek, lesúrollak, ahogy az a sunyi képű lókupec magyarázta, meg kivakarom a patádból a szutykot és kapsz finom zabot is, meg almát, vagy ha az nincs, akkor is mindig lesz fű. Na, mit szólsz, Bella? Megbeszéltük, jó lesz ez így?
*Eddigre végez is a szerszámozással. Elvileg minden a helyén, a nyereg stabilan áll, a kengyelek méretre húzva, a zabla és a kantár a helyén. Bár úgy érzi, sikerült meggyőznie az állatot az együttműködés kölcsönösen előnyös voltáról, azért biztos, ami biztos, a vezetőszárral egy fához kötözi.*
-Na, Bella, akkor vágjunk bele!
*Azzal a férfi egyik lábát a kengyelbe dugja, másik lábát pedig átlendíti a ló hátán. A jószág látszólag nyugodtan tűri, de szemében valami sunyiság villan, mint aki tűrni kénytelen valami kellemetlen rovart, de a megfelelő pillanatra vár, hogy lecsaphassa. Gius ebből semmit nem vesz észre.*
-Ugye, hogy nem olyan rossz? Most próbáljunk meg haladni kicsit, hm?
*Azzal óvatosan megböki az állat oldalát a sarkával. Az eredmény nem marad el, a dög felágaskodik, majd ahogy mellső lábai földet érnek, rögtön kirúg hátra, magasra dobva farát. Gius az első akciót még jól veszi, ösztönösen teljes erőből markolja a kantárt és rádől a ló nyakára, de ez nem segít rajta, mikor a hátulja indul el fölfelé. A kantárt még időben engedi el, így nem csavarodik ki a válla, de feneke elegáns ívben indul el fölfelé, aminek eredménye egy elegánsnak egyáltalán nem nevezhető átfordulás a levegőben és puffanás a földön, szerencsére háton, azon belül is az izmos vállövön. Azér a levegő kiszalad a tüdejéből és egy percig nagyon nem akaródzik felpattannia. Eközben a fölötte álló ló szaggatott nyihogást hallat, amire Giusban magasra szalad a vérnyomás.
~Ez a dög kiröhög!~
Felkászálódik, leporolja magát, aztán eltöpreng, hogy most szájon vágja a lovat, vagy mit csináljon? De aztán jobb ötlete támad.*
-Ha azt hiszed, hogy makacsabb vagy, mint én, tévedsz. Hú, nagyon nagyot tévedsz, kisanyám!
*Kicsit átmozgatja sajgó tagjait, majd újra felkapaszkodik az állat hátára.*
2558. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-28 22:10:37
Üzenet elküldve: 2016-09-28 22:10:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Fellélegzik mikor elhagyja a várost, végre hazafelé tart. Most már mindenük megvan, beszerezték ami még hiányzott, megkezdődhet végre a kiképzés és az oktatás. Várja már, hogy ne csak építkezzenek, de persze aggódik is a társaiért. Vajon az otthon maradtak mivel ütötték el az időt? Jezabiel mennyi mindent alkotott amíg elvoltak? Hogy fest az udvar? Működik-e a vízkerék? Ilyen és hasonló gondolatokkal sétál be az erdőbe, amit már sokkal inkább otthonának tart a városnál. Haza megy. Van hova haza mennie, van családja, vannak barátai... Különös dolog ez, és mindet Sylwerannak köszönheti.*
2557. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-28 17:53:13
Üzenet elküldve: 2016-09-28 17:53:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Oszlana a társaság, de ekkor az égre gennyes habcsókként rajzolódik fel Sa'argathot képe, és megkezdi a rendkívül bizalomgerjesztő beszédét. Az egész társaságból talán Ryrin az, aki az egyik legjobban megtörik, aminek az oka egyetlen kis részlet. A saját fülével hallgatja végig, hogy a Derengő fa elpusztul.*
~Ó, az a védtelen kis entitás! Mily jóságos volt hozzám!~
*Tekintetét az égi beszédet tartó Sa'argthotról leemeli, némán a földre vezeti. Egy perces töretlen hallgatással emlékezik meg arról a ritka lényről, akinek a levelét leszakíthatta és még mindig az erszényében van.*
-Te büdös kurva!
*Villan rá ismét a mágikus felhőre a tekintete, majd a társaság felé fordul.*
-Ünnepélyesen megfogadom előttetek a lovagi becsületemre, hogy míg az ereimben vér folyik, addig küzdeni fogok e démon ellen!
*Buzgón ökölbe szorul a keze és valamiféle eltökélt fénysugár villan a szemében.*
-De a felderítői feladatnak immáron nincs semmi értelme.
*Mutat a villogó égbolt felé, majd a körülöttük cikázó misztikus erőre.*
-A Derengő fa van ott és az őt védelmezni próbáló Amos Thenior!
*Szomorúan megrázza a fejét, majd folytatja.*
-Elkéstünk! Immáron mindketten halottak! Jelenlétünkkel tovább nőne az áldozatok száma, mert gyengék vagyunk. A világnak szüksége lesz ránk, amint az ellenállást megszervezzük!
*Kicsinyes és értelmetlen bosszút nem engedhetnek meg maguknak. Sokkal inkább fel kell hajtaniuk azokat, akik még hajlandóak a teljes reménytelenségben is harcba szállni a gonosz ellen, azokat, kik szívből gyűlölik a világok pusztítóját. Egységes fegyverré kell kovácsolni az embereket, a törpéket és az elfeket. A tündéreket, a kormosakat és az óriásokat, hogy az eltökéltég tüzében edzett mesterkardként csaphassanak le ott, ahol az ellenség nem számít rá.*
-Menjünk.
*Tart egy kis szünetet, majd folytatja.*
-Temessük el ezt a bátor szívű mágust és temessük vele Lanawint is, mert elesett.
*A testet felteszi az egyik ló hátára, majd elindul a város felé.*
-Ne feledjétek azonban, hogy minden végzet valaminek a kezdete! Gyertek testvéreim, gondoskodjunk róla, hogy ez a kezdet egy szép, új világ kezdete legyen! Sa'Tereth uralma legyen hát rövid életű királyság!
*Tűzzel a szemében, eltökélten, mégis a gyásztól elcsendesülve igyekszik visszafelé. Talán hajnalodik már, mire visszaérnek.*
//A levél//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Oszlana a társaság, de ekkor az égre gennyes habcsókként rajzolódik fel Sa'argathot képe, és megkezdi a rendkívül bizalomgerjesztő beszédét. Az egész társaságból talán Ryrin az, aki az egyik legjobban megtörik, aminek az oka egyetlen kis részlet. A saját fülével hallgatja végig, hogy a Derengő fa elpusztul.*
~Ó, az a védtelen kis entitás! Mily jóságos volt hozzám!~
*Tekintetét az égi beszédet tartó Sa'argthotról leemeli, némán a földre vezeti. Egy perces töretlen hallgatással emlékezik meg arról a ritka lényről, akinek a levelét leszakíthatta és még mindig az erszényében van.*
-Te büdös kurva!
*Villan rá ismét a mágikus felhőre a tekintete, majd a társaság felé fordul.*
-Ünnepélyesen megfogadom előttetek a lovagi becsületemre, hogy míg az ereimben vér folyik, addig küzdeni fogok e démon ellen!
*Buzgón ökölbe szorul a keze és valamiféle eltökélt fénysugár villan a szemében.*
-De a felderítői feladatnak immáron nincs semmi értelme.
*Mutat a villogó égbolt felé, majd a körülöttük cikázó misztikus erőre.*
-A Derengő fa van ott és az őt védelmezni próbáló Amos Thenior!
*Szomorúan megrázza a fejét, majd folytatja.*
-Elkéstünk! Immáron mindketten halottak! Jelenlétünkkel tovább nőne az áldozatok száma, mert gyengék vagyunk. A világnak szüksége lesz ránk, amint az ellenállást megszervezzük!
*Kicsinyes és értelmetlen bosszút nem engedhetnek meg maguknak. Sokkal inkább fel kell hajtaniuk azokat, akik még hajlandóak a teljes reménytelenségben is harcba szállni a gonosz ellen, azokat, kik szívből gyűlölik a világok pusztítóját. Egységes fegyverré kell kovácsolni az embereket, a törpéket és az elfeket. A tündéreket, a kormosakat és az óriásokat, hogy az eltökéltég tüzében edzett mesterkardként csaphassanak le ott, ahol az ellenség nem számít rá.*
-Menjünk.
*Tart egy kis szünetet, majd folytatja.*
-Temessük el ezt a bátor szívű mágust és temessük vele Lanawint is, mert elesett.
*A testet felteszi az egyik ló hátára, majd elindul a város felé.*
-Ne feledjétek azonban, hogy minden végzet valaminek a kezdete! Gyertek testvéreim, gondoskodjunk róla, hogy ez a kezdet egy szép, új világ kezdete legyen! Sa'Tereth uralma legyen hát rövid életű királyság!
*Tűzzel a szemében, eltökélten, mégis a gyásztól elcsendesülve igyekszik visszafelé. Talán hajnalodik már, mire visszaérnek.*
2556. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-27 20:10:33
Üzenet elküldve: 2016-09-27 20:10:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Artheniori hárslevelű és félreértések//
*Nem csak, hogy el tudna aludni a kocsi kényelmes ringása által, meg is teszi ezt. Zsigeri félelmek és fenntartások nélkül. Nincsenek tündérábrándjai az őket övező világról és az annak képét formáló halandó fajok viselkedéséről. Sekélyes és kiszámítható életösztön hajtja mindannyiukat, módbéli különbség csak a megközelítésben van, ahogy ugyanazon kérdést egy elf és egy ember, egy ork és egy sötételf vizsgálja. Mindegy, hogy minek magyarázatával ruházzák fel a tetteik mögött dolgozó motivációs erőt, vázától megfosztva mindegyikben nagyon hasonló kagylógyöngyöt lehet találni, ami az esszenciája és célja is az életüknek.*
~ Megütött az ital koma, hogy ilyennek gondolsz. ~
*A Másiknak tökéletesen igaza van, nem is próbál tagadással élni: az erős borszüret, utóbb a mellé társított pipafüst nem csak elálmosították. Rolftól nem tart, nincsen oka rá, s nem azért, mert nem tartaná egy kiadós ököllengetésben ellenfelének a férfit - jelenleg szinte bárki birokra kelhetne vele a szinte biztos siker tudatában. Ez az ő adománya, a harcosoké, ha úgy tetszik. Ha valaki egész életében mást sem csinál, mint harcra kovácsolt acélt emel elleneire, az vagy hamar megtanulja, hogyan különítse el az ártó szándékot a gyámoltalan fenyegetéstől, vagy visszavonhatatlan leckét kap nemtörődömségéért.
Érzi asszonya döbbenetét még úgy is, hogy nem látja hitetlenkedve elkerekedő szemeit. Azt is tudja, hogy egy arra alkalmas helyen és időben majd számon kéri könnyelműségéért.
Percek rövidje alatt álomba ringatja az ide-oda dülöngélő kocsi, s hogy álma nem tettetett, arról a városkapukig kitartó, jóízű hortyogása ad hírt. Elvégre is egy halált kell kipihennie.*
*Nem csak, hogy el tudna aludni a kocsi kényelmes ringása által, meg is teszi ezt. Zsigeri félelmek és fenntartások nélkül. Nincsenek tündérábrándjai az őket övező világról és az annak képét formáló halandó fajok viselkedéséről. Sekélyes és kiszámítható életösztön hajtja mindannyiukat, módbéli különbség csak a megközelítésben van, ahogy ugyanazon kérdést egy elf és egy ember, egy ork és egy sötételf vizsgálja. Mindegy, hogy minek magyarázatával ruházzák fel a tetteik mögött dolgozó motivációs erőt, vázától megfosztva mindegyikben nagyon hasonló kagylógyöngyöt lehet találni, ami az esszenciája és célja is az életüknek.*
~ Megütött az ital koma, hogy ilyennek gondolsz. ~
*A Másiknak tökéletesen igaza van, nem is próbál tagadással élni: az erős borszüret, utóbb a mellé társított pipafüst nem csak elálmosították. Rolftól nem tart, nincsen oka rá, s nem azért, mert nem tartaná egy kiadós ököllengetésben ellenfelének a férfit - jelenleg szinte bárki birokra kelhetne vele a szinte biztos siker tudatában. Ez az ő adománya, a harcosoké, ha úgy tetszik. Ha valaki egész életében mást sem csinál, mint harcra kovácsolt acélt emel elleneire, az vagy hamar megtanulja, hogyan különítse el az ártó szándékot a gyámoltalan fenyegetéstől, vagy visszavonhatatlan leckét kap nemtörődömségéért.
Érzi asszonya döbbenetét még úgy is, hogy nem látja hitetlenkedve elkerekedő szemeit. Azt is tudja, hogy egy arra alkalmas helyen és időben majd számon kéri könnyelműségéért.
Percek rövidje alatt álomba ringatja az ide-oda dülöngélő kocsi, s hogy álma nem tettetett, arról a városkapukig kitartó, jóízű hortyogása ad hírt. Elvégre is egy halált kell kipihennie.*
2555. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-27 18:03:10
Üzenet elküldve: 2016-09-27 18:03:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori hárslevelű és félreértések//
*Néha szidja magát, amiért nem képes sokáig haragudni senkire. A vörös nő, aki bunkó volt vele most ott utazik mögötte, a vézna fickó meg mellette... utóbbi mondjuk még egész tűrhető volt. A nagy szíve fogja egyszer a sírba vinni komolyan!*
-Jó is vóna! No de mé mennyire főleg, hogy Darna mami má nem sütött cipót. A házak meg még abbó sincsenek tésasszony, mer van olyan, ami nincs is még megépítve. Ottan vót a kis takaros ház amibe jómagam fogtam bele, osztán most annak is füst van!
*Találó a kifejezés, hiszen éppen egy kisebb füstfelhőt ereget.*
-Egyszerű falu. Hogy mé az a nevi? Nos azt a franckarika se tuggya. *vonja meg a vállát, majd Taiga felé fordul.*
-Éntőlem alhatsz öcsém.
*Hatalmasat ásít, mintha egy malacot akarna egyben lenyelni, majd befejezi a pipázást.*
-No ennyi pípázás mára elég lesz... egy idő után álmosít.
*Haladnak szépen és lassan elhagyják a borászat környékét. Egy ideig úgy érzi, hogy nem fog már visszajönni ide, legalábbis inni tuti, hogy nem. Micsoda hely... még sört sem adnak!*
*Néha szidja magát, amiért nem képes sokáig haragudni senkire. A vörös nő, aki bunkó volt vele most ott utazik mögötte, a vézna fickó meg mellette... utóbbi mondjuk még egész tűrhető volt. A nagy szíve fogja egyszer a sírba vinni komolyan!*
-Jó is vóna! No de mé mennyire főleg, hogy Darna mami má nem sütött cipót. A házak meg még abbó sincsenek tésasszony, mer van olyan, ami nincs is még megépítve. Ottan vót a kis takaros ház amibe jómagam fogtam bele, osztán most annak is füst van!
*Találó a kifejezés, hiszen éppen egy kisebb füstfelhőt ereget.*
-Egyszerű falu. Hogy mé az a nevi? Nos azt a franckarika se tuggya. *vonja meg a vállát, majd Taiga felé fordul.*
-Éntőlem alhatsz öcsém.
*Hatalmasat ásít, mintha egy malacot akarna egyben lenyelni, majd befejezi a pipázást.*
-No ennyi pípázás mára elég lesz... egy idő után álmosít.
*Haladnak szépen és lassan elhagyják a borászat környékét. Egy ideig úgy érzi, hogy nem fog már visszajönni ide, legalábbis inni tuti, hogy nem. Micsoda hely... még sört sem adnak!*
2554. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-26 22:26:59
Üzenet elküldve: 2016-09-26 22:26:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
- Ne aggódj, előbb estem talpra, mint fejre.
*Válaszol még Aviolannak, ám mielőtt bármi másra reagálhatna, egy eddig még nem hallott zaj csendül fel; Egy beszéd.*
- Egek, nézzétek!
* Mutat a város felé most ő is, habár ekkorra már nyilván mindenki észreveszi, nem egy beolvadó jelenség. És bár nem látni mindent, a lényeg érthető, a hang meg mindent elmond. Maga a halottak ura... Vagyis úrnője beszél személyesen, és Sa'argathot néven mutatkozik be. Bár figyeli, amit mond, egész végig egyetlen paranoia dübörög a fejében: Méghozzá, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor a kép egyszer csak egyenesen feléjük fordul, és felkiált, hogy „Látlak ám benneteket is, nyavalyások!” Ám annak ellenére, hogy hősnőnk nem tudja kioltani egyszerre az összes fáklyát, és pisszenni sem mer, hogy bármit is közöljön azon ötletéből, hogy most kellene szó szerint felfelé emelkedő meleg légáramlattá, vagy legalábbis egy közeli csipkebokor élettelen letört ágaivá változniuk varázsütésre, ez az ijesztő jelenet mégsem játszódik le. Még. Ha valaki fél méterre megállna a lánytól, talán érezné a talajon keresztül a szíve vad elefántdübörgését, ám ahhoz sem kell szeizmikus mérő, de még pantone színskála sem, hogy akár a fáklyafényben is észrevegyék arca néhány egyértelmű árnyalattal világosabb színét - ennyit a nyári napozásról. Vagy, hogy nagyjából húsz másodperccel a szónok eltűnése után, még mindig ugyanabba a pózba fagyva, szólal meg először... Izé, halkan suttogva sipítja:*
- Nem látott meg... Ugye? Nem látott minket...
*Mondja, persze előtte is hallotta fél füllel a férfi mondandóját. majd észbe kap, és odasiet a lovához – mégsem ül fel, ha most fellendítené rá magát, tuti a másik oldalán landolna, egy duplaszaltót követően. Úgy megy, ahogy eddig is jött – egyik kezében a fáklyával, másikban a lóval. Ráadásul ahhoz, hogy két személy és egy könnyebb málha kitörhessen egy holtak gyűrűjéből, ahhoz egy pihent ló kell alájuk.*
- Nyugi, nem fogok zajt csapni.
*Válaszolja Rowonnak, noha nem is ez volt a kérdés. Ahogyan a hősködéstől sem kell félteni, jelenleg hamarabb rágná le a lábát, minthogy csapdába szorulva várja meg a végzetét. Ámde nem is fog megfutamodni egykönnyen a feladattól, pláne most, hogy tudja, ki a valódi ellenség, végre nem egy megfoghatatlan, rejtélyes valami, vagy éppen a semmi, és a sok lábon járó rothadó hentesáruüzletet nem egyenként kell felszámolniuk, hanem „csak” ezt a hatalmas, Arthenior fölé magasodó halál istenét kell likvidálniuk. Mi sem egyszerűbb, ölt már istent pár éve. Az isteneknek pedig lehet gyengéjük, amivel legyőzhetőbbé válhatnak. És miért ne pont ez a lovacska mutatná meg azt? Ebben reménykedik legalábbis. Bár nem tanították kardmesterek, vagy egyéb harcművészek, csupán az apjától tanult meg mindent, amit ő tudott, de ezzel hősnőnk elég régóta megállta a helyét, akár teljesen egyedül a szabadban, akár csapatban.
Csak ez a jéghideg félelem ne lenne ott most minden porcikájában. Elindul Rowon után, ezúttal fáklyával, és a lóval.*
//A levél//
- Ne aggódj, előbb estem talpra, mint fejre.
*Válaszol még Aviolannak, ám mielőtt bármi másra reagálhatna, egy eddig még nem hallott zaj csendül fel; Egy beszéd.*
- Egek, nézzétek!
* Mutat a város felé most ő is, habár ekkorra már nyilván mindenki észreveszi, nem egy beolvadó jelenség. És bár nem látni mindent, a lényeg érthető, a hang meg mindent elmond. Maga a halottak ura... Vagyis úrnője beszél személyesen, és Sa'argathot néven mutatkozik be. Bár figyeli, amit mond, egész végig egyetlen paranoia dübörög a fejében: Méghozzá, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor a kép egyszer csak egyenesen feléjük fordul, és felkiált, hogy „Látlak ám benneteket is, nyavalyások!” Ám annak ellenére, hogy hősnőnk nem tudja kioltani egyszerre az összes fáklyát, és pisszenni sem mer, hogy bármit is közöljön azon ötletéből, hogy most kellene szó szerint felfelé emelkedő meleg légáramlattá, vagy legalábbis egy közeli csipkebokor élettelen letört ágaivá változniuk varázsütésre, ez az ijesztő jelenet mégsem játszódik le. Még. Ha valaki fél méterre megállna a lánytól, talán érezné a talajon keresztül a szíve vad elefántdübörgését, ám ahhoz sem kell szeizmikus mérő, de még pantone színskála sem, hogy akár a fáklyafényben is észrevegyék arca néhány egyértelmű árnyalattal világosabb színét - ennyit a nyári napozásról. Vagy, hogy nagyjából húsz másodperccel a szónok eltűnése után, még mindig ugyanabba a pózba fagyva, szólal meg először... Izé, halkan suttogva sipítja:*
- Nem látott meg... Ugye? Nem látott minket...
*Mondja, persze előtte is hallotta fél füllel a férfi mondandóját. majd észbe kap, és odasiet a lovához – mégsem ül fel, ha most fellendítené rá magát, tuti a másik oldalán landolna, egy duplaszaltót követően. Úgy megy, ahogy eddig is jött – egyik kezében a fáklyával, másikban a lóval. Ráadásul ahhoz, hogy két személy és egy könnyebb málha kitörhessen egy holtak gyűrűjéből, ahhoz egy pihent ló kell alájuk.*
- Nyugi, nem fogok zajt csapni.
*Válaszolja Rowonnak, noha nem is ez volt a kérdés. Ahogyan a hősködéstől sem kell félteni, jelenleg hamarabb rágná le a lábát, minthogy csapdába szorulva várja meg a végzetét. Ámde nem is fog megfutamodni egykönnyen a feladattól, pláne most, hogy tudja, ki a valódi ellenség, végre nem egy megfoghatatlan, rejtélyes valami, vagy éppen a semmi, és a sok lábon járó rothadó hentesáruüzletet nem egyenként kell felszámolniuk, hanem „csak” ezt a hatalmas, Arthenior fölé magasodó halál istenét kell likvidálniuk. Mi sem egyszerűbb, ölt már istent pár éve. Az isteneknek pedig lehet gyengéjük, amivel legyőzhetőbbé válhatnak. És miért ne pont ez a lovacska mutatná meg azt? Ebben reménykedik legalábbis. Bár nem tanították kardmesterek, vagy egyéb harcművészek, csupán az apjától tanult meg mindent, amit ő tudott, de ezzel hősnőnk elég régóta megállta a helyét, akár teljesen egyedül a szabadban, akár csapatban.
Csak ez a jéghideg félelem ne lenne ott most minden porcikájában. Elindul Rowon után, ezúttal fáklyával, és a lóval.*
2553. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-25 16:43:12
Üzenet elküldve: 2016-09-25 16:43:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Nyugtatóan simogatja a póni nyakát, miközben társai gyorsan megbeszélik, hogy mi is legyen. A végső döntés szerint Raeyan tart majd vele, aki máris egy fáklyát nyújt felé.*
-Nekem is van. Azt tedd el későbbre.
*Meg is gyújtja sajátját, az egyik társa már lobogó fáklyája segítségével. Ryrin aggódó szavaira biztatóan bólint. Sunuko jókívánságára szintén. Más reakciót most nem tud kipréselni magából. Világéletében magányosan tevékenykedett. Rég elmúlt már az idő, amikor még valaki aggódott érte, vagy szerencsét kívánt neki. Ezért nehéz számára kimutatni érzéseit. De társai szavai jól esnek neki.*
-Ebédre megjövünk.
*Mondja mosollyal az arcán, majd induláshoz készülve a pónihoz fordul, de ekkor olyasmi történik, amire nagyon nem számított. A sötét égbolton még a számukra is látható arc jelenik meg, és a világra köpi, Sa'argathot nagy monológját. Rowon éppen el akarta engedni a pónit, most mégis erősebben tartja, és úgy tekint fel az égre. Miután véget ér a borzalmas beszéd, egy darabig csendben áll, majd társára tekint.*
-Most legalább többet tudunk, mint eddig. Tudjuk a célját, tudjuk a nevét. A világunk ellenfele nem kisebb személy, mint a halál maga. Aki mindig is a nyomunkban volt, és előbb vagy utóbb úgy is utolér. De most megtehetjük azt, amit eddig még sohasem. Küzdhetünk ellene. Mert a démon nagy szavaiban van egy apró hiba. Még mindig élünk, és itt vagyunk.
*Rowon ekkor megsimogatja a póni oldalát, és elengedi. Halovány nyom, de talán megtudnak még általa valamit.*
-A terv ugyanaz. Követjük egy darabon a pónit. Ha nem jutunk sehová általa, visszatérünk a városba. Célunk az információ szerzés. Kerüljük a harcot, amennyire lehet.
*Ha a póni megindul, követi. Útközben lehetőség szerint, a fáklya fényében megvizsgálja a talajt, hátha talál régebbi nyomokat. Közben látszólag nyugodtnak próbál látszani, de belsőjében erős érzelmek élednek fel. A félelmet elnyomja a dac és a harag, hisz maga a halál intézett kihívást nekik. Jeges csont markú lény, aki kímélet nélkül eljön a szeretteikért, hogy elragadja lelküket, nem hagyva mást, csak szomorúságot, és fájdalmat. A halál tartozik minden élőnek. Ez a küzdelem a vándor számára személyessé vált.*
//A levél//
*Nyugtatóan simogatja a póni nyakát, miközben társai gyorsan megbeszélik, hogy mi is legyen. A végső döntés szerint Raeyan tart majd vele, aki máris egy fáklyát nyújt felé.*
-Nekem is van. Azt tedd el későbbre.
*Meg is gyújtja sajátját, az egyik társa már lobogó fáklyája segítségével. Ryrin aggódó szavaira biztatóan bólint. Sunuko jókívánságára szintén. Más reakciót most nem tud kipréselni magából. Világéletében magányosan tevékenykedett. Rég elmúlt már az idő, amikor még valaki aggódott érte, vagy szerencsét kívánt neki. Ezért nehéz számára kimutatni érzéseit. De társai szavai jól esnek neki.*
-Ebédre megjövünk.
*Mondja mosollyal az arcán, majd induláshoz készülve a pónihoz fordul, de ekkor olyasmi történik, amire nagyon nem számított. A sötét égbolton még a számukra is látható arc jelenik meg, és a világra köpi, Sa'argathot nagy monológját. Rowon éppen el akarta engedni a pónit, most mégis erősebben tartja, és úgy tekint fel az égre. Miután véget ér a borzalmas beszéd, egy darabig csendben áll, majd társára tekint.*
-Most legalább többet tudunk, mint eddig. Tudjuk a célját, tudjuk a nevét. A világunk ellenfele nem kisebb személy, mint a halál maga. Aki mindig is a nyomunkban volt, és előbb vagy utóbb úgy is utolér. De most megtehetjük azt, amit eddig még sohasem. Küzdhetünk ellene. Mert a démon nagy szavaiban van egy apró hiba. Még mindig élünk, és itt vagyunk.
*Rowon ekkor megsimogatja a póni oldalát, és elengedi. Halovány nyom, de talán megtudnak még általa valamit.*
-A terv ugyanaz. Követjük egy darabon a pónit. Ha nem jutunk sehová általa, visszatérünk a városba. Célunk az információ szerzés. Kerüljük a harcot, amennyire lehet.
*Ha a póni megindul, követi. Útközben lehetőség szerint, a fáklya fényében megvizsgálja a talajt, hátha talál régebbi nyomokat. Közben látszólag nyugodtnak próbál látszani, de belsőjében erős érzelmek élednek fel. A félelmet elnyomja a dac és a harag, hisz maga a halál intézett kihívást nekik. Jeges csont markú lény, aki kímélet nélkül eljön a szeretteikért, hogy elragadja lelküket, nem hagyva mást, csak szomorúságot, és fájdalmat. A halál tartozik minden élőnek. Ez a küzdelem a vándor számára személyessé vált.*
2552. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-24 21:33:32
Üzenet elküldve: 2016-09-24 21:33:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Úgy néz ki csak hárman fognak Arthenior felé tartani. Sunuko úgy érzi, még így sem okos döntés az ismeretlenbe küldeniük társaikat, de legalább tudja, hogy tudnak vigyázni magukra. Kifejezéstelen arccal bólint Ryrin döntésére, majd Rowon és Raeyan felé fordul.*
- Sok szerencsét. Nem tudok jó tanáccsal szolgálni, de ne hősködjetek, ha úgy hozza a helyzet. Arthenior már így is sok jó embert veszített. - *Monológja végénél egy rövid füttyel magához hívja Gesztenyét. Fel is ül rá, és a város felé vezető útra tereli lovát.*
- Mivel úgy látom, nincsen lovad, Ryrin, azt ajánlom hogy ülj fel az enyémre. - *Itt helyet próbál passzírozni neki, majd miután megfelelően elhelyezkedik, folytatja:* - És ha nincs más fontos dolgunk, akkor szerintem siessünk. Az ösztöneim nem súgnak jót. - *Valóban. A többiek is megérezhetik a mostani, rendkívül rendellenes aurát, amit a környéket átjárja. Ez az a különös dolog, ami azt súgja, hogy bármelyik pillanatban előjöhet a veszély, és mindig készen kell lenni rá. Vagy már csak egy elveszett játékot játszanak? Nagyon zavaros az egész, ráadásul még az idő sincs velük, hogy jobban elgondolkozzanak az egészen. Sietniük kell. Ha Ryrin tényleg felül hátasára, valamint a többieknek sincs több ellenvetésük, el is kezd ügetni Arthenior felé, szépen lassan, hogy Bentrasst is bevárja.*
//A levél//
*Úgy néz ki csak hárman fognak Arthenior felé tartani. Sunuko úgy érzi, még így sem okos döntés az ismeretlenbe küldeniük társaikat, de legalább tudja, hogy tudnak vigyázni magukra. Kifejezéstelen arccal bólint Ryrin döntésére, majd Rowon és Raeyan felé fordul.*
- Sok szerencsét. Nem tudok jó tanáccsal szolgálni, de ne hősködjetek, ha úgy hozza a helyzet. Arthenior már így is sok jó embert veszített. - *Monológja végénél egy rövid füttyel magához hívja Gesztenyét. Fel is ül rá, és a város felé vezető útra tereli lovát.*
- Mivel úgy látom, nincsen lovad, Ryrin, azt ajánlom hogy ülj fel az enyémre. - *Itt helyet próbál passzírozni neki, majd miután megfelelően elhelyezkedik, folytatja:* - És ha nincs más fontos dolgunk, akkor szerintem siessünk. Az ösztöneim nem súgnak jót. - *Valóban. A többiek is megérezhetik a mostani, rendkívül rendellenes aurát, amit a környéket átjárja. Ez az a különös dolog, ami azt súgja, hogy bármelyik pillanatban előjöhet a veszély, és mindig készen kell lenni rá. Vagy már csak egy elveszett játékot játszanak? Nagyon zavaros az egész, ráadásul még az idő sincs velük, hogy jobban elgondolkozzanak az egészen. Sietniük kell. Ha Ryrin tényleg felül hátasára, valamint a többieknek sincs több ellenvetésük, el is kezd ügetni Arthenior felé, szépen lassan, hogy Bentrasst is bevárja.*
2551. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-24 20:03:46
Üzenet elküldve: 2016-09-24 20:03:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*A kezük között meghalt férfiből valóban nem sok információt tudtak megszerezni. A Ryrin által összerakott kép is csupán elmélet, az élet baljós oldalának és a háborúban működő erőviszonyoknak az összekötése. Mégis, van a társaságban spiritusz. Van tettvágy és harcolni akarás. Ennek Rowon az, aki először hangot ad.*
-Innentől veszélyes a terep, Rowon. Nem kérhetem, hogy kövesd a lovat, mert lehet, hogy belevezet a holtak seregébe.
*Ezzel gyakorlatilag kivégeztetné az alvezérét. Ám az önként vállalta és az összetartást bizonyítja, hogy a csapatból többen is osztják az elképzelését.*
-Egyedül semmiképpen nem engednélek. Méltó társad lesz Raeyan. Rajta nincs páncélzat, ami csörögne és talán harcosként felderítői feladatok ellátására is képes.
*Bólint beleegyezően, majd egy kicsit aggódva méri végig a párost.*
-Nem lesz mögöttetek hátország és szövetséges. Ha észrevesznek a holtak, egyedül maradtok, csak egymásra számíthattok! Gyertek vissza egészségben és információval, hogy utatok ne legyen hiábavaló!
*Búcsúzik, majd Aviolanra pillant.*
-Kevesen vagyunk, több embert nem küldhetek felderítésre. Ne haragudj!
*Bólint egyet elismerően és sajnálkozva, majd folytatja.*
-Artheniorban lesz szükségem a segítségedre. Menjünk, ne késlekedjünk tovább!
*Elindul a város felé, ám a tempó nem lesz a leggyorsabb, lévén nincs lova. Hacsak Aviolan fel nem veszi maga mögé a hátasára, akkor ő nem tud vágtázni, noha még nem mentek túlzottan messze a várostól.*
//A levél//
*A kezük között meghalt férfiből valóban nem sok információt tudtak megszerezni. A Ryrin által összerakott kép is csupán elmélet, az élet baljós oldalának és a háborúban működő erőviszonyoknak az összekötése. Mégis, van a társaságban spiritusz. Van tettvágy és harcolni akarás. Ennek Rowon az, aki először hangot ad.*
-Innentől veszélyes a terep, Rowon. Nem kérhetem, hogy kövesd a lovat, mert lehet, hogy belevezet a holtak seregébe.
*Ezzel gyakorlatilag kivégeztetné az alvezérét. Ám az önként vállalta és az összetartást bizonyítja, hogy a csapatból többen is osztják az elképzelését.*
-Egyedül semmiképpen nem engednélek. Méltó társad lesz Raeyan. Rajta nincs páncélzat, ami csörögne és talán harcosként felderítői feladatok ellátására is képes.
*Bólint beleegyezően, majd egy kicsit aggódva méri végig a párost.*
-Nem lesz mögöttetek hátország és szövetséges. Ha észrevesznek a holtak, egyedül maradtok, csak egymásra számíthattok! Gyertek vissza egészségben és információval, hogy utatok ne legyen hiábavaló!
*Búcsúzik, majd Aviolanra pillant.*
-Kevesen vagyunk, több embert nem küldhetek felderítésre. Ne haragudj!
*Bólint egyet elismerően és sajnálkozva, majd folytatja.*
-Artheniorban lesz szükségem a segítségedre. Menjünk, ne késlekedjünk tovább!
*Elindul a város felé, ám a tempó nem lesz a leggyorsabb, lévén nincs lova. Hacsak Aviolan fel nem veszi maga mögé a hátasára, akkor ő nem tud vágtázni, noha még nem mentek túlzottan messze a várostól.*
2550. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-24 15:47:52
Üzenet elküldve: 2016-09-24 15:47:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*A bájitallal csak annyi hatást érnek el, hogy meghosszabbítják a szerencsétlenül járt fickó életét. Ennek jutalma az, hogy kapnak pár szót, ami a semminél mégis több, ám nem olyan sokkal. Bentrass ebből az égvilágon semmit sem képes összerakni lévén, hogy nemrég jött a városba és nincs tisztában minden esemény pontos történésével.*
-Rendben.
*Mikor elvégzi a feladatot szinte fellöki Ryrin hangoskodása.*
-Ez biztos? *néz fel ő is gyorsan az égre, amiből egészen biztos, hogy semmi jó nem fog kisülni.*
-Akkor nincs vesztegetni való időnk!
*Na most aztán tényleg sietős a dolog! Eddig is az volt, de most felkerül az i-re a pont.*
-Persze. Elviszem.
*Nem repes, hogy egy holtat kell magával cipelni, jelentősen lassítva ezzel Cukor tempóját, de úgy bebugyolálta a rongyokkal, hogy lényegében úgy festhet vele, mint aki egy nagy rakás ágyneműt visz eladásra.*
-Elég, ha Ryrin meg én elmegyünk Artheniorba. Jobb lesz, ha ti itt maradtok így hárman.
*Úgy érzi itt veszélyesebb lesz a helyzet, mint a városba való visszamenetel és akkor bizony nem árt, ha vannak hárman legalább... ha már több emberke nincs.
Követi Ryrint olyan vágtázó tempóban, amilyet csak ki tud csikarni lovából.*
//A levél//
*A bájitallal csak annyi hatást érnek el, hogy meghosszabbítják a szerencsétlenül járt fickó életét. Ennek jutalma az, hogy kapnak pár szót, ami a semminél mégis több, ám nem olyan sokkal. Bentrass ebből az égvilágon semmit sem képes összerakni lévén, hogy nemrég jött a városba és nincs tisztában minden esemény pontos történésével.*
-Rendben.
*Mikor elvégzi a feladatot szinte fellöki Ryrin hangoskodása.*
-Ez biztos? *néz fel ő is gyorsan az égre, amiből egészen biztos, hogy semmi jó nem fog kisülni.*
-Akkor nincs vesztegetni való időnk!
*Na most aztán tényleg sietős a dolog! Eddig is az volt, de most felkerül az i-re a pont.*
-Persze. Elviszem.
*Nem repes, hogy egy holtat kell magával cipelni, jelentősen lassítva ezzel Cukor tempóját, de úgy bebugyolálta a rongyokkal, hogy lényegében úgy festhet vele, mint aki egy nagy rakás ágyneműt visz eladásra.*
-Elég, ha Ryrin meg én elmegyünk Artheniorba. Jobb lesz, ha ti itt maradtok így hárman.
*Úgy érzi itt veszélyesebb lesz a helyzet, mint a városba való visszamenetel és akkor bizony nem árt, ha vannak hárman legalább... ha már több emberke nincs.
Követi Ryrint olyan vágtázó tempóban, amilyet csak ki tud csikarni lovából.*
2549. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-23 13:14:39
Üzenet elküldve: 2016-09-23 13:14:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Bármi is hangzik el, az riasztó reakciót vált ki Ryrinből. Vissza, gyorsan, ésatöbbi. Rowon felvetésére Raeyan első gondolatát kimondja Aviolan, ám neki, minden félelme ellenére, konkrét ötlete is van erre a gondolatra.*
- Én vele megyek!
*Jelenti ki, visszafut a lováért, kér két tüzet, és siet vissza Rowonhoz, persze ha Ryrin nem fújja le a lókötő alakulatot.*
- Ti meg figyelmeztessétek a... Akárkit, aki meghallgat!
*Mondja még visszafordulva, hisz nem tudja miről van szó, ráadásul épp nemrégen volt téma tárgya, hogy ki és milyen mértékben kooperál a zombivész ellenállásával, már ha. Vagy épp ellenkezőleg. És ha nincs ellenvetése az akcióval senkinek, akkor Rowont megjutalmazza egy fáklyával, már ha az nem szedett magának. Ha pedig ezzel végzett, és egyik keze szabad (a kardot már elrakta, igen) úgy fel tud kapaszkodni a lova hátára ezúttal. Addig pedig, kiderül, hogy kövessék-e a pacit, vagy ne.*
//A levél//
*Bármi is hangzik el, az riasztó reakciót vált ki Ryrinből. Vissza, gyorsan, ésatöbbi. Rowon felvetésére Raeyan első gondolatát kimondja Aviolan, ám neki, minden félelme ellenére, konkrét ötlete is van erre a gondolatra.*
- Én vele megyek!
*Jelenti ki, visszafut a lováért, kér két tüzet, és siet vissza Rowonhoz, persze ha Ryrin nem fújja le a lókötő alakulatot.*
- Ti meg figyelmeztessétek a... Akárkit, aki meghallgat!
*Mondja még visszafordulva, hisz nem tudja miről van szó, ráadásul épp nemrégen volt téma tárgya, hogy ki és milyen mértékben kooperál a zombivész ellenállásával, már ha. Vagy épp ellenkezőleg. És ha nincs ellenvetése az akcióval senkinek, akkor Rowont megjutalmazza egy fáklyával, már ha az nem szedett magának. Ha pedig ezzel végzett, és egyik keze szabad (a kardot már elrakta, igen) úgy fel tud kapaszkodni a lova hátára ezúttal. Addig pedig, kiderül, hogy kövessék-e a pacit, vagy ne.*
2548. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-21 17:10:09
Üzenet elküldve: 2016-09-21 17:10:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'agathot ébredése//
//A levél//
*Amint meghallja Ryrin kiáltásait (na meg átkait), Sunuko olyan gyorsan emeli tekintetét az ég felé, hogy hallani véli tulajdon nyakcsigolyáinak recsegését.*
~ Mi a...? ~ *A természetellenes természeti jelenség igencsak látványos dolog, főleg az őt körülvevő sötétben. Lova láthatóan nyugtalanul érzi magát a villámok láttán. Szerencse, hogy nem ide csapnak.
Hallja a parancsokat, és úgy dönt, hogy ő sem marad a helyén tovább: gyors mozdulattal felpattan Gesztenyére, majd pár pillanattal később már fáklyatávolságban is van. Le se száll lováról, mivel tudja, hogy mindjárt fordulhat is vissza.*
- Tudom, hogy nincs idő a vitára, de valakinek Rowonnal kéne mennie, ha elengeded őt. - *Ezt Ryrinnek címzi.* - Bár itt semmiféle életet vagy élőholtat nem észleltem rajtunk kívül, a környék még így sem mondható elég biztonságosnak ahhoz, hogy egyedül kóboroljon az ember. -
A hozzászólás írója (Aviolan Sunuko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.21 17:11:14
//A levél//
*Amint meghallja Ryrin kiáltásait (na meg átkait), Sunuko olyan gyorsan emeli tekintetét az ég felé, hogy hallani véli tulajdon nyakcsigolyáinak recsegését.*
~ Mi a...? ~ *A természetellenes természeti jelenség igencsak látványos dolog, főleg az őt körülvevő sötétben. Lova láthatóan nyugtalanul érzi magát a villámok láttán. Szerencse, hogy nem ide csapnak.
Hallja a parancsokat, és úgy dönt, hogy ő sem marad a helyén tovább: gyors mozdulattal felpattan Gesztenyére, majd pár pillanattal később már fáklyatávolságban is van. Le se száll lováról, mivel tudja, hogy mindjárt fordulhat is vissza.*
- Tudom, hogy nincs idő a vitára, de valakinek Rowonnal kéne mennie, ha elengeded őt. - *Ezt Ryrinnek címzi.* - Bár itt semmiféle életet vagy élőholtat nem észleltem rajtunk kívül, a környék még így sem mondható elég biztonságosnak ahhoz, hogy egyedül kóboroljon az ember. -
A hozzászólás írója (Aviolan Sunuko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.21 17:11:14
2547. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-20 23:16:02
Üzenet elküldve: 2016-09-20 23:16:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'agathot ébredése//
//A levél//
*Csendesen szemléli a távoli villámok fényeit, melyek a teljes sötétségben igencsak megkapóak, mikor egyszerre nagy felbolydulás kezdődik a lovagok felől. Rowon feléjük fordul, pont akkor mikor Ryrin kiált neki és Raeyannak. A vándor a fáklyák fényében, megpillantja a pónit is, aki ismét elindul, és láthatóan nem a város felé. Úgy tűnik az útja nem ide vezetett. Talán csak véletlen hogy a haldokló férfi az útjába került.*
-No állj csak meg!
*Eme felszólítással lép az állat elé, és próbálja megállítani. Óvatosan megragadja a sörényét is, de nem tesz hirtelen mozdulatokat, nehogy megriassza.*
-Ryrin. Én követem még egy ideig a pónit. Úgy sejtem a régi otthonába tér vissza, és ha köze van a földön fekvőhöz, akkor ott ahová megy, újabb információra bukkanhatunk.
*Csapatuk vezetője felé intézi szavait, miközben a pónit igyekszik féken tartani, persze csak azért hogy ne legyen nagy előnye, mert jobb vele tartani, mint a nyomában loholni.*
//A levél//
*Csendesen szemléli a távoli villámok fényeit, melyek a teljes sötétségben igencsak megkapóak, mikor egyszerre nagy felbolydulás kezdődik a lovagok felől. Rowon feléjük fordul, pont akkor mikor Ryrin kiált neki és Raeyannak. A vándor a fáklyák fényében, megpillantja a pónit is, aki ismét elindul, és láthatóan nem a város felé. Úgy tűnik az útja nem ide vezetett. Talán csak véletlen hogy a haldokló férfi az útjába került.*
-No állj csak meg!
*Eme felszólítással lép az állat elé, és próbálja megállítani. Óvatosan megragadja a sörényét is, de nem tesz hirtelen mozdulatokat, nehogy megriassza.*
-Ryrin. Én követem még egy ideig a pónit. Úgy sejtem a régi otthonába tér vissza, és ha köze van a földön fekvőhöz, akkor ott ahová megy, újabb információra bukkanhatunk.
*Csapatuk vezetője felé intézi szavait, miközben a pónit igyekszik féken tartani, persze csak azért hogy ne legyen nagy előnye, mert jobb vele tartani, mint a nyomában loholni.*
2546. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-19 20:26:37
Üzenet elküldve: 2016-09-19 20:26:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'agathot ébredése//
//A levél//
*Végül az előttük heverő férfi sebei egy kicsit gyógyulnak, mert végig tud mondani egy mondatot. Valószínűleg a láznak és a kimerültségnek köszönhető, hogy nehezen érthető zagyvalékot tud csak elmondani, mielőtt eltávozik az élők sorából.*
-Közözd meg, kérlek! Nem szeretném, ha visszatérne, míg elvisszük a városba és tisztességesen eltemetjük.
*Áll fel a halott mellől, majd az égre pillant. A távolban látja most is a villámok cikázását és már korábban is sejtette, hogy az irdatlan sötétséggel együtt már ez több, mint természetes. Ezt erősítette meg az előttük heverő férfi is, de valami nem kerek.
Tanakodva kaparja az állát, majd ismét a felhőre néz.*
~Mágikus felhő, ahol elkéstünk!~
*Megtámassza a könyökét a bal kezével, majd a város felé fordítja a fejét.*
~Nézzük a fa... Falat!?~
*Elkerekedik a szeme, mert ha a fejében összeállt helyzet igaz, akkor nem kis bajban vannak.*
-Hát ez az! Az a rohadt felhő! Egy mágikus felhő!
*Pillant Bentrassra meglepetten, majd Arthenior felé pillant.*
-Hát nem érted!? Le akarják bontani Arthenior mágikus védelmét!
*Ha ez igaz, jó lesz azonnal jelenteni és felkészülni a háborúra, mert a városnak éppen ezen fal miatt nincsen kőből készült védelme.*
-A Sistergős Mennykő!
*Káromkodja el magát, dolguk így sietős lett. A gonoszok feladata persze nem egyszerű és várhatóan napokat is igénybe vesz majd, ám nincs késlekedni valójuk.*
-Rowon, Raeyan! Gyertek vissza! Indulunk!
*Bentrassra pillant, majd megfogja a földön pihenő test lábait.*
-Helyet kaphat a te lovadon, vagy tegyük másikra?
*Kérdezi, miközben reméli, hogy alaposan megkötözte a férfi, ha mással nem, akkor a halott ruháját felhasználva.*
-Vissza Artheniorba!
*Ez az újabb parancs, és amint elintézték az informátor dolgát, ő sem késlekedik teljesíteni.*
//A levél//
*Végül az előttük heverő férfi sebei egy kicsit gyógyulnak, mert végig tud mondani egy mondatot. Valószínűleg a láznak és a kimerültségnek köszönhető, hogy nehezen érthető zagyvalékot tud csak elmondani, mielőtt eltávozik az élők sorából.*
-Közözd meg, kérlek! Nem szeretném, ha visszatérne, míg elvisszük a városba és tisztességesen eltemetjük.
*Áll fel a halott mellől, majd az égre pillant. A távolban látja most is a villámok cikázását és már korábban is sejtette, hogy az irdatlan sötétséggel együtt már ez több, mint természetes. Ezt erősítette meg az előttük heverő férfi is, de valami nem kerek.
Tanakodva kaparja az állát, majd ismét a felhőre néz.*
~Mágikus felhő, ahol elkéstünk!~
*Megtámassza a könyökét a bal kezével, majd a város felé fordítja a fejét.*
~Nézzük a fa... Falat!?~
*Elkerekedik a szeme, mert ha a fejében összeállt helyzet igaz, akkor nem kis bajban vannak.*
-Hát ez az! Az a rohadt felhő! Egy mágikus felhő!
*Pillant Bentrassra meglepetten, majd Arthenior felé pillant.*
-Hát nem érted!? Le akarják bontani Arthenior mágikus védelmét!
*Ha ez igaz, jó lesz azonnal jelenteni és felkészülni a háborúra, mert a városnak éppen ezen fal miatt nincsen kőből készült védelme.*
-A Sistergős Mennykő!
*Káromkodja el magát, dolguk így sietős lett. A gonoszok feladata persze nem egyszerű és várhatóan napokat is igénybe vesz majd, ám nincs késlekedni valójuk.*
-Rowon, Raeyan! Gyertek vissza! Indulunk!
*Bentrassra pillant, majd megfogja a földön pihenő test lábait.*
-Helyet kaphat a te lovadon, vagy tegyük másikra?
*Kérdezi, miközben reméli, hogy alaposan megkötözte a férfi, ha mással nem, akkor a halott ruháját felhasználva.*
-Vissza Artheniorba!
*Ez az újabb parancs, és amint elintézték az informátor dolgát, ő sem késlekedik teljesíteni.*
2545. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-17 07:24:22
Üzenet elküldve: 2016-09-17 07:24:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'agathot ébredése//
//A levél//
*Percek telnek el, és már érzi, hogy a mozdulatlanságtól elkezdenek zsibbadni végtagjai. Hiába, ő nem egy árnyharcos, hogy a sötétben kelljen várnia a megfelelő, vagy éppen a legrosszabb pillanatra. Lova ehhez képes sziklaszilárdsággal áll a helyén, sugározva magából a nyugodtságot. Láthatólag tetszik neki, hogy zajtól és fénytől ily távol vannak.
Akárhogy is, az eseményeket se látni, se hallani nem képes tisztán, ami, kapjon akármilyen parancsot, felettébb zavarja. Hiába, tisztességes munkához nem szabad nyafogni; továbbra is úgy áll, vagyis inkább, térdeit kissé megrogyasztva guggol, hogy kényelmesebb legyen, mintha a tájkép része lenne. Az, hogy Rowonék mit látnak, nem tudja, mivel még csak őket sem képes észrevenni.*
~ A fenébe is, a felderítők hogy bírnak így tájékozódni?! ~ *Ezután meg kell kérdezni Ingwét a "munkájáról", annyi biztos.
A fekete lovon viszont észreveszi, hogy megváltozik a viselkedése. Vajon mi történhet? Csak nem sikerül életet lehelniük az öregbe? Vagy éppen kiszivárgott belőle az a maradék is? Továbbra sem mozdul: kíváncsiság ide vagy oda, maradnia kell a helyén. Most akármi megtörténhet.*
//A levél//
*Percek telnek el, és már érzi, hogy a mozdulatlanságtól elkezdenek zsibbadni végtagjai. Hiába, ő nem egy árnyharcos, hogy a sötétben kelljen várnia a megfelelő, vagy éppen a legrosszabb pillanatra. Lova ehhez képes sziklaszilárdsággal áll a helyén, sugározva magából a nyugodtságot. Láthatólag tetszik neki, hogy zajtól és fénytől ily távol vannak.
Akárhogy is, az eseményeket se látni, se hallani nem képes tisztán, ami, kapjon akármilyen parancsot, felettébb zavarja. Hiába, tisztességes munkához nem szabad nyafogni; továbbra is úgy áll, vagyis inkább, térdeit kissé megrogyasztva guggol, hogy kényelmesebb legyen, mintha a tájkép része lenne. Az, hogy Rowonék mit látnak, nem tudja, mivel még csak őket sem képes észrevenni.*
~ A fenébe is, a felderítők hogy bírnak így tájékozódni?! ~ *Ezután meg kell kérdezni Ingwét a "munkájáról", annyi biztos.
A fekete lovon viszont észreveszi, hogy megváltozik a viselkedése. Vajon mi történhet? Csak nem sikerül életet lehelniük az öregbe? Vagy éppen kiszivárgott belőle az a maradék is? Továbbra sem mozdul: kíváncsiság ide vagy oda, maradnia kell a helyén. Most akármi megtörténhet.*
2544. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-16 16:20:14
Üzenet elküldve: 2016-09-16 16:20:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori beszerző körút//
*Bírja ő a hosszútávú gyaloglást, csak nem szereti, ezért sokkal inkább zsibbadó koponyával, mint hasogató lábbal érkezik meg a főtérre a vezérét követve.*
~Holnap délután. Hát ez elég tág intervallum. Mindegy, gondolom este indulunk, vagy másnap reggel.~
*Elmélázik egy kicsit a dolgom, csak úgy teljesen feleslegesen, s hogy közben mi zajlik körülötte, a fenti két oknál fogva, csak részlegesen jut el a befogadóközpontjáig. A saját nevére, mint a legtöbben, azért ő is felkapja a fejét, egy biccentéssel felel Sylwerannak a kérésre.*
-No mi az, egy kis túra és máris a könnyebbik megoldáshoz folyamodsz?
*Kontráz rá Gius kérésére teljesen komoly ábrázattal, de ha elég szemfüles, észreveheti a másik kettő, hogy a mélységi csak élcelődik.*
-Na majd én megmondom melyik állat fogja elbírni a -
*Az eredeti befejezés éléből visszább vesz, tudja azért ő is, hogy mi a határ.*
- azt a köteg vasat, amit magadnál tartasz.
*Fejezi be végül a szinte teljesen irreleváns megjegyzéssel, hisz a fickó is csak bőrvértet hord, egy kardot meg egy tőrt igazán nem róhat fel neki senki. Pláne nem Tray, aki most ugyanezzel, plusz egy ráadás tőrrel és két lándzsával díszeleg a tér közepén.*
-Akkor irány az istálló.
*Bolhás töretlen lelkesedéssel követi a csapat, de főleg a gazdája minden lépését, sőt, most még a Pegazus ajtaja előtt sem torpan meg kolbászt keresni, egyenesen megy utánuk a messziről kiszagolható óriáskutyaházhoz.*
*Bírja ő a hosszútávú gyaloglást, csak nem szereti, ezért sokkal inkább zsibbadó koponyával, mint hasogató lábbal érkezik meg a főtérre a vezérét követve.*
~Holnap délután. Hát ez elég tág intervallum. Mindegy, gondolom este indulunk, vagy másnap reggel.~
*Elmélázik egy kicsit a dolgom, csak úgy teljesen feleslegesen, s hogy közben mi zajlik körülötte, a fenti két oknál fogva, csak részlegesen jut el a befogadóközpontjáig. A saját nevére, mint a legtöbben, azért ő is felkapja a fejét, egy biccentéssel felel Sylwerannak a kérésre.*
-No mi az, egy kis túra és máris a könnyebbik megoldáshoz folyamodsz?
*Kontráz rá Gius kérésére teljesen komoly ábrázattal, de ha elég szemfüles, észreveheti a másik kettő, hogy a mélységi csak élcelődik.*
-Na majd én megmondom melyik állat fogja elbírni a -
*Az eredeti befejezés éléből visszább vesz, tudja azért ő is, hogy mi a határ.*
- azt a köteg vasat, amit magadnál tartasz.
*Fejezi be végül a szinte teljesen irreleváns megjegyzéssel, hisz a fickó is csak bőrvértet hord, egy kardot meg egy tőrt igazán nem róhat fel neki senki. Pláne nem Tray, aki most ugyanezzel, plusz egy ráadás tőrrel és két lándzsával díszeleg a tér közepén.*
-Akkor irány az istálló.
*Bolhás töretlen lelkesedéssel követi a csapat, de főleg a gazdája minden lépését, sőt, most még a Pegazus ajtaja előtt sem torpan meg kolbászt keresni, egyenesen megy utánuk a messziről kiszagolható óriáskutyaházhoz.*
2543. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-16 14:56:51
Üzenet elküldve: 2016-09-16 14:56:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori beszerző körút//
*Reménykedett benne, hogy ez a kis "túra", majd sikeresen kiszellőzteti a fejét és lám imája meghallgatásra került. Legalább is részben. Még mindig megvannak a rossz előérzetei, de legalább a totális depresszió határáról mér visszatáncolt. Hülyén is festene egy depressziós ork nem? ráadásul ami a legjobb az egész útban az az, hogy visszakapta az ő kicsikéit. *
~Úgy hiányoztatok. Soha többet ne hagyjatok magamra. Igen tudom ha visszaértünk gyönyörűen le lesztek takarítva. ~
*Küldi telepatikusan a fejszéinek a gondolatait, miközben úgy szorítja őket, mint egy kisgyermek a játékait. Egy olyan kisgyerek, aki a világ minden kincséért sem válna meg újra a fejszéitől. Az idő nagy részében dobálja őket és hatalmas testét meghazudtoló ügyességgel el is kapja őket. Csak egyszer ejti el az egyiket, de egyből le is hajol és bűnbánó képpel, kér bocsánatot fegyverétől. Furcsa, amíg nem kapta őket vissza, nem is igazán érezte a hiányukat, de most így, hogy újra a kezében tarthatja őket, már meztelennek érezné magát nélkülük. Egy szó sem hagyja el a száját végig az úton, vagyis csak egy, az is csak akkor, mikor Sylweran megkérdezi, hogy ki akar őrködni és ő egyből lecsap a feladatra. Kivételesen gondolatait el tudja szakítani Narától, ebben mondjuk nagy segítségére vannak a régi új fejszék, de attól, hogy ne szól hozzá, folyton próbál ha észrevétlenül is, de a lány közelében maradni. Ha az kissé lemarad akkor ő is, ha amaz újból fel tudja venni a többiek tempóját akkor a férfi is rágyorsít. Így megy ez egészen Artheniorig. *
*Reménykedett benne, hogy ez a kis "túra", majd sikeresen kiszellőzteti a fejét és lám imája meghallgatásra került. Legalább is részben. Még mindig megvannak a rossz előérzetei, de legalább a totális depresszió határáról mér visszatáncolt. Hülyén is festene egy depressziós ork nem? ráadásul ami a legjobb az egész útban az az, hogy visszakapta az ő kicsikéit. *
~Úgy hiányoztatok. Soha többet ne hagyjatok magamra. Igen tudom ha visszaértünk gyönyörűen le lesztek takarítva. ~
*Küldi telepatikusan a fejszéinek a gondolatait, miközben úgy szorítja őket, mint egy kisgyermek a játékait. Egy olyan kisgyerek, aki a világ minden kincséért sem válna meg újra a fejszéitől. Az idő nagy részében dobálja őket és hatalmas testét meghazudtoló ügyességgel el is kapja őket. Csak egyszer ejti el az egyiket, de egyből le is hajol és bűnbánó képpel, kér bocsánatot fegyverétől. Furcsa, amíg nem kapta őket vissza, nem is igazán érezte a hiányukat, de most így, hogy újra a kezében tarthatja őket, már meztelennek érezné magát nélkülük. Egy szó sem hagyja el a száját végig az úton, vagyis csak egy, az is csak akkor, mikor Sylweran megkérdezi, hogy ki akar őrködni és ő egyből lecsap a feladatra. Kivételesen gondolatait el tudja szakítani Narától, ebben mondjuk nagy segítségére vannak a régi új fejszék, de attól, hogy ne szól hozzá, folyton próbál ha észrevétlenül is, de a lány közelében maradni. Ha az kissé lemarad akkor ő is, ha amaz újból fel tudja venni a többiek tempóját akkor a férfi is rágyorsít. Így megy ez egészen Artheniorig. *
2542. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-16 00:38:57
Üzenet elküldve: 2016-09-16 00:38:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás Vadvédből//
*A Banyától kapott kis csomag feliratát összehúzott szemmel vizsgálgatja, amíg sikerül kibetűznie a girbe-gurba szöveget, aztán féloldalasan elvigyorodik és bedobja az egészet a tarisznyájába, majd a többiek után siet, mielőtt otthagynák.*
//Napváltás//
//Artheniori beszerző körút//
*Az eseménytelen két nap Paru számára csendes befelé káromkodással telik legnagyobb részt. ~Nyamvadt erdő... nyamvadt fák... rohadt bogarak... hülye sár... hülye emelkedő... hülye madarak, mi a fenéért csipognak ilyen vidáman egy nyamvadt erdő közepén?!~
Ilyen hangulatban halad végig, de inkább harapná le a saját nyelvét, mint hogy panaszkodjon. A rábízott őrségeket és feladatokat elvégzi, ha szólnak hozzá, válaszol, bár nem mindig maradéktalanul kedvesen, pláne ha Trayakról van szó. Nem tehet róla, nem szíveli a mélységi hímeket, ez a példány pedig nem tett semmit az előítéletei ellen...
Mikor meglátják Arthenior házait, Paru nyeszlett kis mellkasában megmozdul valami, amit jobb híján a kicsi szívének kell neveznünk... A lánynak rá kell jönnie, hogy bizony nagyon hiányzott neki a jó öreg koszfészek.*
*A Banyától kapott kis csomag feliratát összehúzott szemmel vizsgálgatja, amíg sikerül kibetűznie a girbe-gurba szöveget, aztán féloldalasan elvigyorodik és bedobja az egészet a tarisznyájába, majd a többiek után siet, mielőtt otthagynák.*
//Napváltás//
//Artheniori beszerző körút//
*Az eseménytelen két nap Paru számára csendes befelé káromkodással telik legnagyobb részt. ~Nyamvadt erdő... nyamvadt fák... rohadt bogarak... hülye sár... hülye emelkedő... hülye madarak, mi a fenéért csipognak ilyen vidáman egy nyamvadt erdő közepén?!~
Ilyen hangulatban halad végig, de inkább harapná le a saját nyelvét, mint hogy panaszkodjon. A rábízott őrségeket és feladatokat elvégzi, ha szólnak hozzá, válaszol, bár nem mindig maradéktalanul kedvesen, pláne ha Trayakról van szó. Nem tehet róla, nem szíveli a mélységi hímeket, ez a példány pedig nem tett semmit az előítéletei ellen...
Mikor meglátják Arthenior házait, Paru nyeszlett kis mellkasában megmozdul valami, amit jobb híján a kicsi szívének kell neveznünk... A lánynak rá kell jönnie, hogy bizony nagyon hiányzott neki a jó öreg koszfészek.*
2541. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-15 21:03:37
Üzenet elküldve: 2016-09-15 21:03:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa'agathot ébredése//
//A levél//
*Az öreget halála előtti pillanataiban éri a gyógyital és a varázs. Ugyan ezt a lovagok nem láthatják, de ettől új erőre kap, torkának sebei beforrnak, viszont sebesülései nem gyógyulnak be annyira az italtól, hogy túlélje a következő egy percet. Mégis. Legalább be tudja fejezni a mondandóját.*
-A fellegek, nézzetek az égre. Amos Thenior, kihallgattam. Az eget, figyeljétek, késő már futni, hogy megoldjatok mindent, mert az igazi gonosz így akarja.
*Ezzel szemei felakadnak, lélegzete elakad, egy halk mukkanás kíséretében megrázkódik, és meghal.
A ló nyihog egyet, bánatosan búg, hangja már kissé távolabbról, az őrök vonalából hangzik fel, és ha nem tartják fel északnak indul.*
//A levél//
*Az öreget halála előtti pillanataiban éri a gyógyital és a varázs. Ugyan ezt a lovagok nem láthatják, de ettől új erőre kap, torkának sebei beforrnak, viszont sebesülései nem gyógyulnak be annyira az italtól, hogy túlélje a következő egy percet. Mégis. Legalább be tudja fejezni a mondandóját.*
-A fellegek, nézzetek az égre. Amos Thenior, kihallgattam. Az eget, figyeljétek, késő már futni, hogy megoldjatok mindent, mert az igazi gonosz így akarja.
*Ezzel szemei felakadnak, lélegzete elakad, egy halk mukkanás kíséretében megrázkódik, és meghal.
A ló nyihog egyet, bánatosan búg, hangja már kissé távolabbról, az őrök vonalából hangzik fel, és ha nem tartják fel északnak indul.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579