Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 260 (5181. - 5200. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5200. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-01 15:32:00
Üzenet elküldve: 2019-06-01 15:32:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Kicsit furcsállja is, hogy a szöszi csak úgy mosolyog a dolgon, amit valóban egy jól irányzott sértéssel ér fel, majd elhangzik egy mondat is, ami magyarázza a dolgot. A férfi értette a sértést, vette is és rá is tett még egy lapáttal.*
-Mindig is tudtam, hogy ti elfek furcsák vagytok, de, hogy ennyire!*Hangzik el a szájából és a hangsúly alapján egyértelműen nem hiszi el, amit a másik állít. De úgy van vele, adni kell egy esélyt mindennek, egyebek iránt, meg kedve támad bosszantani egy kicsit, főleg irigységből. Ami tőle nem szokatlan. Odasétál egy közeli fához és végig húzza a törzsén az egyik kezét.*
-És csak a lányfákat csókolgatjátok vagy a fiúkat is? Honnan látod, hogy a fa milyen nemű?*Bukik ki belőle, bár a gúny már ott bujkál a szája szegletében, szinte látható is, ahogy nemsokára felfelé görbül majd. Mikor a szöszi próbálja további fejtegetésre bírni, szinte elmegy az életkedve is.*
-Nem mentem bele ilyen részletesen, éppen azzal voltam elfoglalva, hogy a csizmám ne toljam le a torkán. Mit érdekel engem egy elf, aki méghozzá olyan hisztit tud levágni, amit még egy úri kisasszony is megirigyelne. Örültem, amikor befogta, aztán gyorsan továbbpasszoltam, amint megérkeztek a városból a többiek.*Ad még tájékoztatást kurtán a történtekről, félrehúzott orral, ismét az egyik bokrot szemrevételezi, miközben belekezd, hogy a következő kérdésre is válaszoljon.*
-Én arra gondoltam, hogy felfeszíthetnénk a falra, de csak miután lemállott róla, minden hasznos rész. Így talán kevesebb lenne a hívatlan látogató.*Mondja széles mosollyal és most egyértelműen hiteles, látszik rajta ezúttal komolyan beszél. Azonban felébred benne a gyanú, hogy talán nem is biztos, hogy mindent el kéne mondjon, amire a szöszi kíváncsi, az elfek neki alapból furcsák. Ez pedig kezd lassan átmenni egy olyan szemlébe, amelyiknél még az ember zokniját és kifordítják, hogy tuti biztos nem rejtett-e bele némi cipót.*
-De volt.*Válaszol röviden, úgy tűnik neki, errefelé boldog boldogtalan ismeri egymást.*
-Még egy darabban, megvan kezük-lábuk. Viszont a kis gnóm lányka lehet mostanra mindenkit körbefertőzött, azzal, amit otthonról hozott magával.*Ugrik be neki a dolog, hiszen akárhogy is van, de ezt a problémát meg kell oldaniuk, egy fedél alatt, így ez az ő baja is nemcsak Lyllinoré.*
-Őt nem ismered? Kicsi, vörös és pösze a sok takonytól.*Fontja egymásba a karjait.*
*Kicsit furcsállja is, hogy a szöszi csak úgy mosolyog a dolgon, amit valóban egy jól irányzott sértéssel ér fel, majd elhangzik egy mondat is, ami magyarázza a dolgot. A férfi értette a sértést, vette is és rá is tett még egy lapáttal.*
-Mindig is tudtam, hogy ti elfek furcsák vagytok, de, hogy ennyire!*Hangzik el a szájából és a hangsúly alapján egyértelműen nem hiszi el, amit a másik állít. De úgy van vele, adni kell egy esélyt mindennek, egyebek iránt, meg kedve támad bosszantani egy kicsit, főleg irigységből. Ami tőle nem szokatlan. Odasétál egy közeli fához és végig húzza a törzsén az egyik kezét.*
-És csak a lányfákat csókolgatjátok vagy a fiúkat is? Honnan látod, hogy a fa milyen nemű?*Bukik ki belőle, bár a gúny már ott bujkál a szája szegletében, szinte látható is, ahogy nemsokára felfelé görbül majd. Mikor a szöszi próbálja további fejtegetésre bírni, szinte elmegy az életkedve is.*
-Nem mentem bele ilyen részletesen, éppen azzal voltam elfoglalva, hogy a csizmám ne toljam le a torkán. Mit érdekel engem egy elf, aki méghozzá olyan hisztit tud levágni, amit még egy úri kisasszony is megirigyelne. Örültem, amikor befogta, aztán gyorsan továbbpasszoltam, amint megérkeztek a városból a többiek.*Ad még tájékoztatást kurtán a történtekről, félrehúzott orral, ismét az egyik bokrot szemrevételezi, miközben belekezd, hogy a következő kérdésre is válaszoljon.*
-Én arra gondoltam, hogy felfeszíthetnénk a falra, de csak miután lemállott róla, minden hasznos rész. Így talán kevesebb lenne a hívatlan látogató.*Mondja széles mosollyal és most egyértelműen hiteles, látszik rajta ezúttal komolyan beszél. Azonban felébred benne a gyanú, hogy talán nem is biztos, hogy mindent el kéne mondjon, amire a szöszi kíváncsi, az elfek neki alapból furcsák. Ez pedig kezd lassan átmenni egy olyan szemlébe, amelyiknél még az ember zokniját és kifordítják, hogy tuti biztos nem rejtett-e bele némi cipót.*
-De volt.*Válaszol röviden, úgy tűnik neki, errefelé boldog boldogtalan ismeri egymást.*
-Még egy darabban, megvan kezük-lábuk. Viszont a kis gnóm lányka lehet mostanra mindenkit körbefertőzött, azzal, amit otthonról hozott magával.*Ugrik be neki a dolog, hiszen akárhogy is van, de ezt a problémát meg kell oldaniuk, egy fedél alatt, így ez az ő baja is nemcsak Lyllinoré.*
-Őt nem ismered? Kicsi, vörös és pösze a sok takonytól.*Fontja egymásba a karjait.*
5199. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-01 14:53:42
Üzenet elküldve: 2019-06-01 14:53:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Olyasmit hall a mi másoknak valószínűleg lefagyasztaná a mosolyt a szájáról, de Int-é csak szélesebb lesz.*
-Hát igen. Mi elfek erről vagyunk híresek. Meg, hogy szabadidőnkben az erdőt járjuk és fákat csókolgatunk.
*A kérdésre viszont olyan választ kap amit nem talál túl informatívnak. Ezt ki is fejti.*
-Ez minden hülye nemesre jellemző akit már nem védenek a fogdmegek. Arra céloztam, hogy hülye volt mint valaki aki eddig el volt zárva a valódi világtól vagy őrült volt mint akinek az agya nem bírta, hogy egy nap alatt elveszti mindenét? A testvérét talán érdekli a sorsa.
*Teszi hozzá unottan. A gondolatra meg, hogy az egykori nemesből valami nemesijesztőt vagy mit akarna csinálni a vörös az elf csak elvigyorodik.*
-Az nem olyan egyszerű. Ha nem véded a környezettől vagy konzerválod akkor hamar szétkapják az állatok, megrágják a férgek, elrohad. Ha érdekel kifejthetem, hogy kéne egy nemes hulláját kitömni.
*Vigyorog vidáman a másikra. A név hallatán viszont meglepődik. Alig váltottak pár szót azzal a valamilyen szolgálólánnyal vagy mivel. Az ő sorsa nem is túl érdekes, de a másik lányé már igen.*
-Laurentitia? Nem volt vele egy nagyon naiv, kis csupaszív fattyú lány is Luninari? Hogy vannak? Egy darabig együtt menekültünk, de ők visszamentek Aleimord-ért az őrjöngő városba.
*Tényleg érdekli egy kicsit annak a lánynak a sorsa. Ha, azt hallaná, hogy jól van és egy békés otthont is sikerült szereznie feldobná az elf napját. Arra, hogy mennyire fényes volt reggel a nap az elf nem reagál egy mosolynál többel. Főként mert nem kérdezte és nem is érdekli. Ha ő is ott lett volna reggel a lány mellett az már más lenne. De így... A kapott kérdésre meg bólint.*
-Orvos, alkimista, füves ember, borbély, hóhér*Vesz egy nagy levegőt.*És még sok minden, de a gyógyító jól összefoglalja. Miért? Előre szólok a reggeli nap ellen függönyt tudok ajánlani én is.*Vigyorog.*
*Olyasmit hall a mi másoknak valószínűleg lefagyasztaná a mosolyt a szájáról, de Int-é csak szélesebb lesz.*
-Hát igen. Mi elfek erről vagyunk híresek. Meg, hogy szabadidőnkben az erdőt járjuk és fákat csókolgatunk.
*A kérdésre viszont olyan választ kap amit nem talál túl informatívnak. Ezt ki is fejti.*
-Ez minden hülye nemesre jellemző akit már nem védenek a fogdmegek. Arra céloztam, hogy hülye volt mint valaki aki eddig el volt zárva a valódi világtól vagy őrült volt mint akinek az agya nem bírta, hogy egy nap alatt elveszti mindenét? A testvérét talán érdekli a sorsa.
*Teszi hozzá unottan. A gondolatra meg, hogy az egykori nemesből valami nemesijesztőt vagy mit akarna csinálni a vörös az elf csak elvigyorodik.*
-Az nem olyan egyszerű. Ha nem véded a környezettől vagy konzerválod akkor hamar szétkapják az állatok, megrágják a férgek, elrohad. Ha érdekel kifejthetem, hogy kéne egy nemes hulláját kitömni.
*Vigyorog vidáman a másikra. A név hallatán viszont meglepődik. Alig váltottak pár szót azzal a valamilyen szolgálólánnyal vagy mivel. Az ő sorsa nem is túl érdekes, de a másik lányé már igen.*
-Laurentitia? Nem volt vele egy nagyon naiv, kis csupaszív fattyú lány is Luninari? Hogy vannak? Egy darabig együtt menekültünk, de ők visszamentek Aleimord-ért az őrjöngő városba.
*Tényleg érdekli egy kicsit annak a lánynak a sorsa. Ha, azt hallaná, hogy jól van és egy békés otthont is sikerült szereznie feldobná az elf napját. Arra, hogy mennyire fényes volt reggel a nap az elf nem reagál egy mosolynál többel. Főként mert nem kérdezte és nem is érdekli. Ha ő is ott lett volna reggel a lány mellett az már más lenne. De így... A kapott kérdésre meg bólint.*
-Orvos, alkimista, füves ember, borbély, hóhér*Vesz egy nagy levegőt.*És még sok minden, de a gyógyító jól összefoglalja. Miért? Előre szólok a reggeli nap ellen függönyt tudok ajánlani én is.*Vigyorog.*
5198. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-01 10:35:45
Üzenet elküldve: 2019-06-01 10:35:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Kicsit meglepi a kérdés, de válaszol, azaz kicsúszik a száján valami, ami talán annak vélhető.*
-Hát az, de az elfek mind azok, ez nem újdonság.*Utólag belegondolva, talán ezt így nyíltan kimondani nem volt a legjobb ötlet, de ha már kicsúszott visszaszívni már úgy se tudja.*
-Olyan volt, mint egy partra vetett hal, visszadobnám, de minden izmával azon ficánkol, hogy a parton pusztuljon meg.*Morogja, hiszen egyszer akart segíteni valakin, az se kérte, bár nem is a jó szíve vitte rá.*
-Hogy nézett volna ki, ha a Kúria előtt feküdt volna kiterítve, bár az talán a többi ilyen nyomorult számára elijesztésül szolgált volna. De a kislányok nem bírták volna gyomorral.*Gondolkozik megint hangosan, majd eljut a fejébe a felvett kérdés is.*
-Laurentitia vette meg a birtok nagy részét, mi csak beleadtunk, így kaptunk egy-egy szobát, abban a hatalmas házban. Nem igazán ismerem még a többieket, de úgy tudom, hogy a városban folyó üldöztetés elől menekültek és most egy békésebb helyre vágynak. Azt hiszem ezt sikerült is kivitelezni. Elég nyugis környéknek tűnik.*Állapítja meg, a városhoz képest szinte állóvíz az egész, még a madarakat is hallani, számára talán ez a legszokatlanabb dolog.*
-Este nem húztam be a függönyt, reggel majd kiégette a szemem a nagy világosság, ha másnapos lettem volna, biztos ott pusztulok.*Húzza végig a kezét keservesen az arcán.*
-A testvére? Tehát többen is vannak. Ezek a nemesek soha nem fognak el?*Állapítja meg az ég felé emelve a tekintetét.*
-Gyógyító vagy?*Esik le neki hirtelen és talán először a beszélgetés folyamán egyenest a másik szemébe néz. Mikor először tudatosult benne, milyen lénnyel áll szemben, már akkor felbukkant a gondolat, hogy legszívesebben leemelné, ami oldalt húzza, de gyorsan el is illant, itt az erdő közepén azért veszett nehéz lenne azt kivitelezni észrevétlenül. Most pedig áldja az eszét, hogy valóban nem próbálta meg.*
~Eddig egészen normálisnak tűnik, hiszen Angu is elég átlagos, lehetséges, hogy léteznek ilyen elfek is. Megeshet.~*Mintha, csupán azzal meglátná a válasz, hogy belefúrna a szemeit a másikéba, még hümmög is néhányat, mintha valóban talált volna valamit odabent.*
*Kicsit meglepi a kérdés, de válaszol, azaz kicsúszik a száján valami, ami talán annak vélhető.*
-Hát az, de az elfek mind azok, ez nem újdonság.*Utólag belegondolva, talán ezt így nyíltan kimondani nem volt a legjobb ötlet, de ha már kicsúszott visszaszívni már úgy se tudja.*
-Olyan volt, mint egy partra vetett hal, visszadobnám, de minden izmával azon ficánkol, hogy a parton pusztuljon meg.*Morogja, hiszen egyszer akart segíteni valakin, az se kérte, bár nem is a jó szíve vitte rá.*
-Hogy nézett volna ki, ha a Kúria előtt feküdt volna kiterítve, bár az talán a többi ilyen nyomorult számára elijesztésül szolgált volna. De a kislányok nem bírták volna gyomorral.*Gondolkozik megint hangosan, majd eljut a fejébe a felvett kérdés is.*
-Laurentitia vette meg a birtok nagy részét, mi csak beleadtunk, így kaptunk egy-egy szobát, abban a hatalmas házban. Nem igazán ismerem még a többieket, de úgy tudom, hogy a városban folyó üldöztetés elől menekültek és most egy békésebb helyre vágynak. Azt hiszem ezt sikerült is kivitelezni. Elég nyugis környéknek tűnik.*Állapítja meg, a városhoz képest szinte állóvíz az egész, még a madarakat is hallani, számára talán ez a legszokatlanabb dolog.*
-Este nem húztam be a függönyt, reggel majd kiégette a szemem a nagy világosság, ha másnapos lettem volna, biztos ott pusztulok.*Húzza végig a kezét keservesen az arcán.*
-A testvére? Tehát többen is vannak. Ezek a nemesek soha nem fognak el?*Állapítja meg az ég felé emelve a tekintetét.*
-Gyógyító vagy?*Esik le neki hirtelen és talán először a beszélgetés folyamán egyenest a másik szemébe néz. Mikor először tudatosult benne, milyen lénnyel áll szemben, már akkor felbukkant a gondolat, hogy legszívesebben leemelné, ami oldalt húzza, de gyorsan el is illant, itt az erdő közepén azért veszett nehéz lenne azt kivitelezni észrevétlenül. Most pedig áldja az eszét, hogy valóban nem próbálta meg.*
~Eddig egészen normálisnak tűnik, hiszen Angu is elég átlagos, lehetséges, hogy léteznek ilyen elfek is. Megeshet.~*Mintha, csupán azzal meglátná a válasz, hogy belefúrna a szemeit a másikéba, még hümmög is néhányat, mintha valóban talált volna valamit odabent.*
5197. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-01 08:33:37
Üzenet elküldve: 2019-06-01 08:33:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali ceremónia//
//Datvinoolv, Pycta//
- Igen... érdekes. *Kuncog fel, majd maga is visszaemeli tekintetét az oltár felé.* Errefelé többet fogsz látni, mint érdekes. És szívesen. Elveszettnek tűntél. *Mosolyog a férfira, majd az említett névre kissé elkerekedett szemekkel kapja vissza tekintetét.*
- Pyr? A tündér? Pyr Lavand? Annak idején Vadvédben velünk volt, ha jól emlékszem, magam nem találkoztam vele, de igazi bajkeverőnek tűnt. *Vakarja meg tarkóját elgondolkodva.* Azt hiszem levált a csapattól, fogalmam sincs jelenleg hol lehet, sajnálom. *Rázza meg fejét sajnálkozva.*
- Talán majd a többiek tudnak iránymutatást adni neked, én nem. *A lassan véget érő szertartás jól látható jeleit észleli, majd a közeledő Pyctára figyel fel.*
- Hát ismét menned kell. Pycta... várj... *Mondja hirtelen ötlettől vezérelve, mielőtt az elf elindul.*
- Hosszú időt voltam távol, az új tábor építéséhez, az újak képzéséhez még semmiben nem járultam hozzá. Nem vagyok vallásos, nem érzem sem Eeyrt, sem Sa'Therethet, lelki támogatásra nem, talán csak beszélgetésre számíthattok tőlem, bár hiszem, hogy az is sokat jelent. *Lassan zsebébe nyúl, miközben 1300 aranyat tartalmazó erszényt ad át, s szemébe néz mosolyogva. Tudja, hogy Pycta del Ventus az elf, a rendíthetetlen hívő nem túl anyagias, de talán jobban tudja, hogy a hozzájárulása hol lesz a legjobb helyen.
Azért bizonytalanságának hangot is ad.*
- Ne vedd sértésnek, kérlek, ismersz már, szándékosan soha nem bántanálak meg... én nem. *Sóhajt fel.*
- Jó utat! *Mosolyodik el aztán.* Ne aggódj, gondoskodunk mindenről. *Biccent. Ha az elf távozott, Dathoz fordul, ugyanis másnak nem akar utasítást adni. Reményei szerint, ha Lyz látja, hogy mihez fognak küld segítséget.*
- Gyere Dat! Felmérjük hová szükséges a kerítés, kérlek járj nyitott szemmel, a védtelen és nyílt terepeket keressük. *Körbemutat a táboron.*
- Onnan a folyó véd bennünket. Onnan az erdő. Van néhány szélesebb ösvény, s van némi nyílt terület. Cölöpkerítés kell és legalább két torony. Míg a többiek a lombházakat építik, mi megkezdjük ezt a munkát. *Amit Dat hozzáfűz meghallgatja, majd indulnak is*
//Datvinoolv, Pycta//
- Igen... érdekes. *Kuncog fel, majd maga is visszaemeli tekintetét az oltár felé.* Errefelé többet fogsz látni, mint érdekes. És szívesen. Elveszettnek tűntél. *Mosolyog a férfira, majd az említett névre kissé elkerekedett szemekkel kapja vissza tekintetét.*
- Pyr? A tündér? Pyr Lavand? Annak idején Vadvédben velünk volt, ha jól emlékszem, magam nem találkoztam vele, de igazi bajkeverőnek tűnt. *Vakarja meg tarkóját elgondolkodva.* Azt hiszem levált a csapattól, fogalmam sincs jelenleg hol lehet, sajnálom. *Rázza meg fejét sajnálkozva.*
- Talán majd a többiek tudnak iránymutatást adni neked, én nem. *A lassan véget érő szertartás jól látható jeleit észleli, majd a közeledő Pyctára figyel fel.*
- Hát ismét menned kell. Pycta... várj... *Mondja hirtelen ötlettől vezérelve, mielőtt az elf elindul.*
- Hosszú időt voltam távol, az új tábor építéséhez, az újak képzéséhez még semmiben nem járultam hozzá. Nem vagyok vallásos, nem érzem sem Eeyrt, sem Sa'Therethet, lelki támogatásra nem, talán csak beszélgetésre számíthattok tőlem, bár hiszem, hogy az is sokat jelent. *Lassan zsebébe nyúl, miközben 1300 aranyat tartalmazó erszényt ad át, s szemébe néz mosolyogva. Tudja, hogy Pycta del Ventus az elf, a rendíthetetlen hívő nem túl anyagias, de talán jobban tudja, hogy a hozzájárulása hol lesz a legjobb helyen.
Azért bizonytalanságának hangot is ad.*- Ne vedd sértésnek, kérlek, ismersz már, szándékosan soha nem bántanálak meg... én nem. *Sóhajt fel.*
- Jó utat! *Mosolyodik el aztán.* Ne aggódj, gondoskodunk mindenről. *Biccent. Ha az elf távozott, Dathoz fordul, ugyanis másnak nem akar utasítást adni. Reményei szerint, ha Lyz látja, hogy mihez fognak küld segítséget.*
- Gyere Dat! Felmérjük hová szükséges a kerítés, kérlek járj nyitott szemmel, a védtelen és nyílt terepeket keressük. *Körbemutat a táboron.*
- Onnan a folyó véd bennünket. Onnan az erdő. Van néhány szélesebb ösvény, s van némi nyílt terület. Cölöpkerítés kell és legalább két torony. Míg a többiek a lombházakat építik, mi megkezdjük ezt a munkát. *Amit Dat hozzáfűz meghallgatja, majd indulnak is*
5196. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 22:49:11
Üzenet elküldve: 2019-05-31 22:49:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*Bár nem akarja otthagyni Laut azok után, ami az este történt, tudja, hogy muszáj. Tudja, hogy így lesz a legjobb, a legegészségesebb. Magányra van szüksége, a tanulás és a könyvek között töltött idő előnyére fog válni.
Bár éjszaka van, ismeri az utat, és a háza sincs messze, így könnyedén eltalál oda. Megpróbál aludni, ám nem sikerül neki, képtelen lehunyni a szemét. Gondol hát egyet, kimegy a konyhába, megpucol pár zöldséget, és felrakja őket sós lében főzni. Amíg el nem készül, csak ül az egyik széken, és bámulja a lángokat. Szinte megigéz a szépsége, egyre erősebb benne a vágy, hogy megtanulja uralni és használni.
Még akkor is hagyja égni a tüzet, mikor a zöldségek már megfőttek. Kiszedi őket a tányérra, leül az asztalhoz, és percekig csak nézi a tányért.*
~Csak érted.~
*Erőt vesz magán, és beleharap az egyik krumpliba. Még emlékszik, hogy régen milyen hatalmas lakomákat rendeztek, most pedig csak a krumpli felét képes eltüntetni. Több nem megy, ám legalább evett valamennyit, ez is haladás. A gyomra morogni és fájni kezd, így kénytelen lefeküdni a kandalló elé, és végre pihenni.*
~Majd újra hozzászoksz.~
*Végül elnyomja az álom, és csak másnap reggel ébred fel, mikor a tűz már régen kialudt.*
~Rajta hát!~
*Megmosakszik, tiszta ruhát húz, elteszi a tegnapi főtt zöldségeket és egy kis aranyat, majd elindul a világba, egyedül. Kifejezetten gyalog, hátas nélkül, hogy séta közben is gondolkodhasson. Valószínűleg így nagyon lassan ér majd ki, ám ez jelenleg nem érdekli.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.31 22:50:20
Bár éjszaka van, ismeri az utat, és a háza sincs messze, így könnyedén eltalál oda. Megpróbál aludni, ám nem sikerül neki, képtelen lehunyni a szemét. Gondol hát egyet, kimegy a konyhába, megpucol pár zöldséget, és felrakja őket sós lében főzni. Amíg el nem készül, csak ül az egyik széken, és bámulja a lángokat. Szinte megigéz a szépsége, egyre erősebb benne a vágy, hogy megtanulja uralni és használni.
Még akkor is hagyja égni a tüzet, mikor a zöldségek már megfőttek. Kiszedi őket a tányérra, leül az asztalhoz, és percekig csak nézi a tányért.*
~Csak érted.~
*Erőt vesz magán, és beleharap az egyik krumpliba. Még emlékszik, hogy régen milyen hatalmas lakomákat rendeztek, most pedig csak a krumpli felét képes eltüntetni. Több nem megy, ám legalább evett valamennyit, ez is haladás. A gyomra morogni és fájni kezd, így kénytelen lefeküdni a kandalló elé, és végre pihenni.*
~Majd újra hozzászoksz.~
*Végül elnyomja az álom, és csak másnap reggel ébred fel, mikor a tűz már régen kialudt.*
~Rajta hát!~
*Megmosakszik, tiszta ruhát húz, elteszi a tegnapi főtt zöldségeket és egy kis aranyat, majd elindul a világba, egyedül. Kifejezetten gyalog, hátas nélkül, hogy séta közben is gondolkodhasson. Valószínűleg így nagyon lassan ér majd ki, ám ez jelenleg nem érdekli.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.31 22:50:20
5195. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 22:45:47
Üzenet elküldve: 2019-05-31 22:45:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Arra nem kap választ, hogy a másik megkattant-e, de a történetből jól felismeri Aleimord-ot. Mikor a másik kifejti, hogy miképp kente volna ki a falat a kékvérűvel akkor Int el is vigyorodik és halkan felröhög.*
-Igen ez tiszta Aleimord.
*A továbbiakra csak vigyorogva bólogat. Lányokat leszólni és tipikus hülye nemesként viselkedni. Ez nagyon Aleimord.*
-Kik is vagytok ti? Valószínűleg a testvére szívesen hallana róla. Meg még valami! Ugye én mentettem meg a húga életét. Csúnya műtét volt. Durva nap neki. Próbáltam valamennyire egyben tartani, de hogy láttad? Zakkant volt?
*Arra nem kap választ, hogy a másik megkattant-e, de a történetből jól felismeri Aleimord-ot. Mikor a másik kifejti, hogy miképp kente volna ki a falat a kékvérűvel akkor Int el is vigyorodik és halkan felröhög.*
-Igen ez tiszta Aleimord.
*A továbbiakra csak vigyorogva bólogat. Lányokat leszólni és tipikus hülye nemesként viselkedni. Ez nagyon Aleimord.*
-Kik is vagytok ti? Valószínűleg a testvére szívesen hallana róla. Meg még valami! Ugye én mentettem meg a húga életét. Csúnya műtét volt. Durva nap neki. Próbáltam valamennyire egyben tartani, de hogy láttad? Zakkant volt?
5194. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 22:24:35
Üzenet elküldve: 2019-05-31 22:24:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pycta//
*Bár úgy tűnik, Pyctának nincs valami sok étvágya, Viel beszélgető kedvével neki annál inkább megjön, úgyhogy ő azért vesz egyet-egyet a pogácsából, míg a kis zsebkendőn pihenő sütemények egyre jobban ritkulnak. Elsőre nem is gondolná az ember, elf vagy bármi egyéb, hogy ennyi belefér a kis tündér pocakjába.
Pycta valószínűleg már az eddigiekből is rájött, hogy a lány hitvallása megengedi, hogy optimistán szemlélje a világot, hiszen az ő olvasatában minden a maga kerékvágásában halad, és néhány kivétellel, például mint amilyen Arthenior pusztulása, jó dolgok történnek – ez a lány arcára is van írva, hiszen alapvetően figyelmes és derűs hangulatú. Kicsit különös is neki Pyctát ilyen bánatosnak látni, de csak figyelmével tud adózni neki. Mintha most megérezné a férfi elkeseredését, együtt érzőn néz rá. Személyében egy megviselt állapotban lévő, jót szolgáló harcost lát.*
- Még sok kérdésedre meg kell találnod a választ, de meg fogod találni. *Vigasztalja.* Csak keresd, Pycta! Tegyél valamit, cselekedj. Ültess el egy növényt, vagy süss pogácsát. Köszönd meg valakinek, amit érted tett. Segíts egy bajba jutotton, vagy akár bocsásd meg valakinek, ha megbántott. Feledj és emlékezz bölcsen, mert erről szól az életünk, amíg a fényünk el nem halványul.
*Viel úgy érzi, kiöntötte gondolatait Pyctának, és még magával is elégedett, hogy így összefoglalhatta az életet, a maga rettenetes és csodálatos voltában.
Az oltár történetét a lány korábban nem ismerte, ahogy azt sem, ki óvja, de elégedett. Szokatlanul, főhajtással fejezi ki háláját.*
- Igyekszem, hátha segíthetek, meggyógyíthatok másokat. Sajnálom, hogy a te háborgó lelkeden nem tudok segíteni, pedig igazán szeretnék. De a nagy szavak tündére se vagyok… Csak azt teszem, amit tudok, és minden nap reménykedem benne, hogy ez talán valakinek segít. Ha pedig nem, egy újabb napra virrad, újabb lehetőségekkel.
*A régi emlékektől ő maga is elérzékenyül. Csöndesen megkérdezi.*
- Szerinted valaha begyógyulnak a város sebei? *Szemeiben félelem csillog, aggódik, hogy azt a választ kapja, amit sejt, de még jobban fájna, ha nem kérdezné meg.*
//Pycta//
*Bár úgy tűnik, Pyctának nincs valami sok étvágya, Viel beszélgető kedvével neki annál inkább megjön, úgyhogy ő azért vesz egyet-egyet a pogácsából, míg a kis zsebkendőn pihenő sütemények egyre jobban ritkulnak. Elsőre nem is gondolná az ember, elf vagy bármi egyéb, hogy ennyi belefér a kis tündér pocakjába.
Pycta valószínűleg már az eddigiekből is rájött, hogy a lány hitvallása megengedi, hogy optimistán szemlélje a világot, hiszen az ő olvasatában minden a maga kerékvágásában halad, és néhány kivétellel, például mint amilyen Arthenior pusztulása, jó dolgok történnek – ez a lány arcára is van írva, hiszen alapvetően figyelmes és derűs hangulatú. Kicsit különös is neki Pyctát ilyen bánatosnak látni, de csak figyelmével tud adózni neki. Mintha most megérezné a férfi elkeseredését, együtt érzőn néz rá. Személyében egy megviselt állapotban lévő, jót szolgáló harcost lát.*
- Még sok kérdésedre meg kell találnod a választ, de meg fogod találni. *Vigasztalja.* Csak keresd, Pycta! Tegyél valamit, cselekedj. Ültess el egy növényt, vagy süss pogácsát. Köszönd meg valakinek, amit érted tett. Segíts egy bajba jutotton, vagy akár bocsásd meg valakinek, ha megbántott. Feledj és emlékezz bölcsen, mert erről szól az életünk, amíg a fényünk el nem halványul.
*Viel úgy érzi, kiöntötte gondolatait Pyctának, és még magával is elégedett, hogy így összefoglalhatta az életet, a maga rettenetes és csodálatos voltában.
Az oltár történetét a lány korábban nem ismerte, ahogy azt sem, ki óvja, de elégedett. Szokatlanul, főhajtással fejezi ki háláját.*
- Igyekszem, hátha segíthetek, meggyógyíthatok másokat. Sajnálom, hogy a te háborgó lelkeden nem tudok segíteni, pedig igazán szeretnék. De a nagy szavak tündére se vagyok… Csak azt teszem, amit tudok, és minden nap reménykedem benne, hogy ez talán valakinek segít. Ha pedig nem, egy újabb napra virrad, újabb lehetőségekkel.
*A régi emlékektől ő maga is elérzékenyül. Csöndesen megkérdezi.*
- Szerinted valaha begyógyulnak a város sebei? *Szemeiben félelem csillog, aggódik, hogy azt a választ kapja, amit sejt, de még jobban fájna, ha nem kérdezné meg.*
5193. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 22:23:02
Üzenet elküldve: 2019-05-31 22:23:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Aztán kezdenek neki derengeni a dolgok, de főleg az a rész, mikor az elf, mert hát immár egyértelmű, hogy az, azt állította, hogy a család szolgálatában áll. Egyik szemöldöke felszökik a kérdésre, meg a vele együtt járó közönyös hangsúlyra.*
-Úgy festett, mint, akin egy sereg óriás átgyalogolt, miután jól beebédeltek. Viszont annyira még pont volt benne erő, hogy nagy hévvel elkezdjen sértegetni, aztán csodálkoznak a többiek, ha valami csúnyát mondok. El kellett jönnöm, mert a végén még odavágtam volna a falhoz és végig húztam volna a ház falán kívülről!*Morogja mérgesen és visszafojtott indulattal a hangjában.*
-Meg ott van az a szerencsétlen kislány is, azzal is úgy beszélt, mintha lenne valaki, a cicomájában, csak mert Sayqevevev izének hívják.*Csapja oda a kezeit az oldalához.*
-Szóval most nálunk van, bár nagyon mehetnékje volt, remélem sikerült neki elszökni.*Mondja reménykedő hangon, fel, feltekintve, mintha hinne valami felsőbb hatalomban, csak most az egyszer.*
*Aztán kezdenek neki derengeni a dolgok, de főleg az a rész, mikor az elf, mert hát immár egyértelmű, hogy az, azt állította, hogy a család szolgálatában áll. Egyik szemöldöke felszökik a kérdésre, meg a vele együtt járó közönyös hangsúlyra.*
-Úgy festett, mint, akin egy sereg óriás átgyalogolt, miután jól beebédeltek. Viszont annyira még pont volt benne erő, hogy nagy hévvel elkezdjen sértegetni, aztán csodálkoznak a többiek, ha valami csúnyát mondok. El kellett jönnöm, mert a végén még odavágtam volna a falhoz és végig húztam volna a ház falán kívülről!*Morogja mérgesen és visszafojtott indulattal a hangjában.*
-Meg ott van az a szerencsétlen kislány is, azzal is úgy beszélt, mintha lenne valaki, a cicomájában, csak mert Sayqevevev izének hívják.*Csapja oda a kezeit az oldalához.*
-Szóval most nálunk van, bár nagyon mehetnékje volt, remélem sikerült neki elszökni.*Mondja reménykedő hangon, fel, feltekintve, mintha hinne valami felsőbb hatalomban, csak most az egyszer.*
5192. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 22:06:44
Üzenet elküldve: 2019-05-31 22:06:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Úgy tűnik a másik ismeri valamelyiket. És a szerencsétlen megnevezésen elgondolkozva Int inkább Aleimor-ot mondaná, hogy róla van szó. Sóher úr nem olyan nyomorult. A visszakérdezésre Int nem fogja ismét kifejteni. Csak a lényeget mondja.*
-Azt, hogy egy főnemesi család.
*Látszólag a másik fellépése nincs nagy hatással az elfre. Arcán kezd közöny megjelenni amit a csak úgy behajított új infó se tör meg. Sejtett valami hasonlót.*
-Mások intézték el vagy ő saját magát?
*Úgy kérdi mintha az időjárásról érdeklődne."Tegnap nálatok is esett?" Vajon bejött a tipp miszerint megkattant? A főnök mindenesetre hálás lesz az infóért.*
*Úgy tűnik a másik ismeri valamelyiket. És a szerencsétlen megnevezésen elgondolkozva Int inkább Aleimor-ot mondaná, hogy róla van szó. Sóher úr nem olyan nyomorult. A visszakérdezésre Int nem fogja ismét kifejteni. Csak a lényeget mondja.*
-Azt, hogy egy főnemesi család.
*Látszólag a másik fellépése nincs nagy hatással az elfre. Arcán kezd közöny megjelenni amit a csak úgy behajított új infó se tör meg. Sejtett valami hasonlót.*
-Mások intézték el vagy ő saját magát?
*Úgy kérdi mintha az időjárásról érdeklődne."Tegnap nálatok is esett?" Vajon bejött a tipp miszerint megkattant? A főnök mindenesetre hálás lesz az infóért.*
5191. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 21:55:46
Üzenet elküldve: 2019-05-31 21:55:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Mikor a másik száján kicsúszik, hogy nemesi család, azonnal bevillan a fejébe azaz idegesítő ficsúr, aki nemrég odaújult a vadi új kúriájuk lépcsőre elé. Hogy is tudta elfelejteni, szinte már-már megébred benne az indulat, már csak a bevillanó nemesi képe felidézésre is.*
-Oh, az a szerencsétlen.*Húzza végig a kezét az arcán, majd ujjai közül tágra nyílt szemei bámulnak ki, immár sokkal inkább a másikat méregetve, mint eddig. Idáig főként a saját fejében kotorászott, elbambulva és magán kívül, most viszont egyértelműen lentről felfelé csúszik a tekintete, közben pedig egy kicsit sem barátságos ábrázat ül ki rá. Némi ruhaigazítás és hajáttúrás után, minthogy ő sem ér kevesebbet, mint egy ilyen csillogó hajú egyed, magabiztosan kérdez vissza.*
-Mit is mondtál az előbb?*Teszi egyik kezét csípőre.*
-Aleimord, igen, így hívták azt a nagypofájút, akit úgy kapartunk össze nemrég. Alig állt a lábán.*Magyaráz, de nem sokat, hiszen egy idegennek nem tartozna még ennyivel sem.*
*Mikor a másik száján kicsúszik, hogy nemesi család, azonnal bevillan a fejébe azaz idegesítő ficsúr, aki nemrég odaújult a vadi új kúriájuk lépcsőre elé. Hogy is tudta elfelejteni, szinte már-már megébred benne az indulat, már csak a bevillanó nemesi képe felidézésre is.*
-Oh, az a szerencsétlen.*Húzza végig a kezét az arcán, majd ujjai közül tágra nyílt szemei bámulnak ki, immár sokkal inkább a másikat méregetve, mint eddig. Idáig főként a saját fejében kotorászott, elbambulva és magán kívül, most viszont egyértelműen lentről felfelé csúszik a tekintete, közben pedig egy kicsit sem barátságos ábrázat ül ki rá. Némi ruhaigazítás és hajáttúrás után, minthogy ő sem ér kevesebbet, mint egy ilyen csillogó hajú egyed, magabiztosan kérdez vissza.*
-Mit is mondtál az előbb?*Teszi egyik kezét csípőre.*
-Aleimord, igen, így hívták azt a nagypofájút, akit úgy kapartunk össze nemrég. Alig állt a lábán.*Magyaráz, de nem sokat, hiszen egy idegennek nem tartozna még ennyivel sem.*
5190. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 21:42:40
Üzenet elküldve: 2019-05-31 21:42:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Úgy tűnik, hogy mint a bemutatkozás elmarad. Mind pedig a reakció a pipacsvirág megszólításra. Sokkal érdekesebb, hogy kimondta a kékvérű család nevét. Úgy tűnik nagyon furák ezek a Sayqeves-ek. Mindenki ismeri őket és nem csak nemesi körökben. Bár a másik nem tűnik nemesnek. A nem báli ruha még nem lenne bizonyíték erre, de a dobótőrök már annál inkább.*
-Ez egy főnemesi család neve. A főnököm Drameiloten. De ismerem a testvérét is Aleimord-ot. Én mentettem meg a húga életét a lázadáskor. A család fejének a nevét se tudom sajnos.
~Pedig őt tuti jól meg lehetne kopasztani.~
*Úgy tűnik, hogy mint a bemutatkozás elmarad. Mind pedig a reakció a pipacsvirág megszólításra. Sokkal érdekesebb, hogy kimondta a kékvérű család nevét. Úgy tűnik nagyon furák ezek a Sayqeves-ek. Mindenki ismeri őket és nem csak nemesi körökben. Bár a másik nem tűnik nemesnek. A nem báli ruha még nem lenne bizonyíték erre, de a dobótőrök már annál inkább.*
-Ez egy főnemesi család neve. A főnököm Drameiloten. De ismerem a testvérét is Aleimord-ot. Én mentettem meg a húga életét a lázadáskor. A család fejének a nevét se tudom sajnos.
~Pedig őt tuti jól meg lehetne kopasztani.~
5189. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 21:05:02
Üzenet elküldve: 2019-05-31 21:05:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Amint pedig a másik megszólal, teljesen ellepi a lelki nyugalom, hogy nem azzal áll szemben, akit otthonról elszökve, olyan szívélyesen megszabadított egy zsák aranytól.*
~Az ilyenek, mit keresnek erre fele? Főleg az erdőben egyedül? Itt valami nem stimmel.~*Az ő kis beszűkült világában az elfek, mint a nép között fensőbbségüket mutogató nemesként élnek, egyetlen céljukkal, ami az átlagember kizsigerelése és megtévesztése. Így valóban egy érthetetlen jelenség immár az, aminek szemtanúja éppen, egy elf, aki a bokrok között matat egy kosárkával a kezében. Az értetlen tekintet egészen addig tart, míg a másik újra meg nem szólal, akkor viszont az új információ birtokában felülírja eddigi elképzeléseit a helyzetről.*
-Sayquveves?!*Szedi ki a mondatból az egyetlen dolgot, ami szöget ütött, de mekkorát a fejében.*
~Ezt már hallottam valahol.~*Járja körbe a szemével a talajt, hátha eszébe jut, de hiába.*
-Annyira ismerős ez a név.*Csúszik ki hangosan is, látszik, a szemöldökei egymást pofozzák, annyira koncentrál, még a megszólítást se veszi fel, azt meg, hogy még be is mutatkoztak neki, az egyik fülén be, a másikon ki.*
-Tudom, hogy hallottam már valahol…*Nem tud szabadulni a gondolattól, az egyik ujját, mint ilyenkor szokása, a szájához emeli, hogy ráharapjon.*
*Amint pedig a másik megszólal, teljesen ellepi a lelki nyugalom, hogy nem azzal áll szemben, akit otthonról elszökve, olyan szívélyesen megszabadított egy zsák aranytól.*
~Az ilyenek, mit keresnek erre fele? Főleg az erdőben egyedül? Itt valami nem stimmel.~*Az ő kis beszűkült világában az elfek, mint a nép között fensőbbségüket mutogató nemesként élnek, egyetlen céljukkal, ami az átlagember kizsigerelése és megtévesztése. Így valóban egy érthetetlen jelenség immár az, aminek szemtanúja éppen, egy elf, aki a bokrok között matat egy kosárkával a kezében. Az értetlen tekintet egészen addig tart, míg a másik újra meg nem szólal, akkor viszont az új információ birtokában felülírja eddigi elképzeléseit a helyzetről.*
-Sayquveves?!*Szedi ki a mondatból az egyetlen dolgot, ami szöget ütött, de mekkorát a fejében.*
~Ezt már hallottam valahol.~*Járja körbe a szemével a talajt, hátha eszébe jut, de hiába.*
-Annyira ismerős ez a név.*Csúszik ki hangosan is, látszik, a szemöldökei egymást pofozzák, annyira koncentrál, még a megszólítást se veszi fel, azt meg, hogy még be is mutatkoztak neki, az egyik fülén be, a másikon ki.*
-Tudom, hogy hallottam már valahol…*Nem tud szabadulni a gondolattól, az egyik ujját, mint ilyenkor szokása, a szájához emeli, hogy ráharapjon.*
5188. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 20:48:23
Üzenet elküldve: 2019-05-31 20:48:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Úgy tűnik nem csak az elf az akit megleptek. Ahogy a másik felé fordul és észrevétlenül végigméri a felszerelését az is mintha felismerné. Ez nagyon nem tetszik neki és látszik is ahogy lefagy a mosolya.*
-Ismerjük egymást?
~Volt szerető legyen! Könyörgöm egy részeg kaland legyél. Bár akkor is ismerhet a múltból. Baszki ez szívás.~
*Viszont úgy tűnik mégsem ismerik egymást. Szóval egy darabig nézi a felé mutató ujjat majd visszatér a barátságos mosolya.*
-Akkor ismerkedjünk meg! Intath Aldeis volnék a Sayqueves család házi orvos alkimistája. Benned kit ismerhetek pipacsvirág?
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.31 20:50:54
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Úgy tűnik nem csak az elf az akit megleptek. Ahogy a másik felé fordul és észrevétlenül végigméri a felszerelését az is mintha felismerné. Ez nagyon nem tetszik neki és látszik is ahogy lefagy a mosolya.*
-Ismerjük egymást?
~Volt szerető legyen! Könyörgöm egy részeg kaland legyél. Bár akkor is ismerhet a múltból. Baszki ez szívás.~
*Viszont úgy tűnik mégsem ismerik egymást. Szóval egy darabig nézi a felé mutató ujjat majd visszatér a barátságos mosolya.*
-Akkor ismerkedjünk meg! Intath Aldeis volnék a Sayqueves család házi orvos alkimistája. Benned kit ismerhetek pipacsvirág?
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.31 20:50:54
5187. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 20:38:59
Üzenet elküldve: 2019-05-31 20:38:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Mikor az elf felmordul, mégis csak pont a füle mellett ereszti el a nem épp suttogó káromkodást, ő maga is felrántja a fejét és hátrál a következő fáig.*
~Azt a kurva, hogy megijesztett, de úgy káromkodik, mint egy városi, tehát, akkor értelmes lény!~*Állapítja meg, közben megdörzsöli a hanghatásnak kitett fülét, majd tekintetével is végig méri az immár teljes alakjával felé forduló idegent. Lefagy. Nem is kicsit.*
~Az nem lehet!~*Hirtelen rándul össze a gyomra, ahogy megpillantja a nap fényében megvilágított, ápolt hajzuhatagot és a belőle kikukkantó hosszú füleket.*
~Azt… a… kurva…~*Az arcára egyértelmű döbbenet és riadalom ül ki, ami talán szokatlan lehet, nem tipikus reakció egy ilyen lényre.*
-Te vagy az?*Szűkíti össze a szemeit és lép közelebb, de csak óvatosan, már a táv felét ledolgozva. Nyújtogatja a nyakát, billenti a fejét először az egyik, majd a másik oldalra.*
-Nem… egyértelműen nem.*Nyugtatja meg magát és fújja ki a levegőt, ami mintha már hosszú órák óta odabent raboskodott volna.*
-Majdnem megijedtem, de nem ismerlek.*Vonja le a következtetést, ujját az idegen irányába emelve.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Mikor az elf felmordul, mégis csak pont a füle mellett ereszti el a nem épp suttogó káromkodást, ő maga is felrántja a fejét és hátrál a következő fáig.*
~Azt a kurva, hogy megijesztett, de úgy káromkodik, mint egy városi, tehát, akkor értelmes lény!~*Állapítja meg, közben megdörzsöli a hanghatásnak kitett fülét, majd tekintetével is végig méri az immár teljes alakjával felé forduló idegent. Lefagy. Nem is kicsit.*
~Az nem lehet!~*Hirtelen rándul össze a gyomra, ahogy megpillantja a nap fényében megvilágított, ápolt hajzuhatagot és a belőle kikukkantó hosszú füleket.*
~Azt… a… kurva…~*Az arcára egyértelmű döbbenet és riadalom ül ki, ami talán szokatlan lehet, nem tipikus reakció egy ilyen lényre.*
-Te vagy az?*Szűkíti össze a szemeit és lép közelebb, de csak óvatosan, már a táv felét ledolgozva. Nyújtogatja a nyakát, billenti a fejét először az egyik, majd a másik oldalra.*
-Nem… egyértelműen nem.*Nyugtatja meg magát és fújja ki a levegőt, ami mintha már hosszú órák óta odabent raboskodott volna.*
-Majdnem megijedtem, de nem ismerlek.*Vonja le a következtetést, ujját az idegen irányába emelve.*
5186. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 20:28:52
Üzenet elküldve: 2019-05-31 20:28:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Nézelődik és keresgél a fűben. Itt a tavasz, neki le fog szakadni a háta. Hurrá!*
~Gyom, gyom, gyom, gyom gyom. Hoppá! Talán ez.~
*Le is hajol, hogy közelebbről megvizsgálja. Meg is állapítja mit talált mikor is a szeme sarkából valami vörös villanást, ami meg is szólal. Alapból odakapja a fejét, de a másik olyan közel van, hogy hirtelen meg is ijed tőle aminek hangot is ad.*
-Bassza meg!
*Húzódik el hirtelen. Egy pillanatra még morcosnak is tűnik, de aztán elmosolyodik.*
-Ebszékfű. Olyan mint a kamilla csak haszontalanabb. Hogyhogy erre amerre a madár se*Ekkor az égre néz ahol valami madárraj épp elrepül.*Amerre senki nem jár csak akinek itt van dolga?
~Csinos kis fattyú, dobótőrökkel és bőrvértben. Jól hangzik.~
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Nézelődik és keresgél a fűben. Itt a tavasz, neki le fog szakadni a háta. Hurrá!*
~Gyom, gyom, gyom, gyom gyom. Hoppá! Talán ez.~
*Le is hajol, hogy közelebbről megvizsgálja. Meg is állapítja mit talált mikor is a szeme sarkából valami vörös villanást, ami meg is szólal. Alapból odakapja a fejét, de a másik olyan közel van, hogy hirtelen meg is ijed tőle aminek hangot is ad.*
-Bassza meg!
*Húzódik el hirtelen. Egy pillanatra még morcosnak is tűnik, de aztán elmosolyodik.*
-Ebszékfű. Olyan mint a kamilla csak haszontalanabb. Hogyhogy erre amerre a madár se*Ekkor az égre néz ahol valami madárraj épp elrepül.*Amerre senki nem jár csak akinek itt van dolga?
~Csinos kis fattyú, dobótőrökkel és bőrvértben. Jól hangzik.~
5185. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 20:01:50
Üzenet elküldve: 2019-05-31 20:01:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Miután minden előkészületet megtett, hogy a bokor mögött kicsit sem lapuló szörnyeteg, ne lephesse meg, lehajtja a tekintete útjába tévedő ágait a növénynek. Épp ekkor áll fel az elf, hogy kinyújtóztassa elgémberedett tagjait a maga nem kis két méteres valójával, ami ettől még félelmetesebbnek hat. Lélegzet visszafojtva próbálja azonosítani az élőlényt, minthogy háttal áll neki, először az aranyszőke haj tűnik fel.*
~Ez valami értelmes lény lehet.~*A méretét elnézve, azt mondaná elsőre, hogy óriás, de nem annyira robusztus alkat, majd ismét meggörnyed az alak és megindul a talajt pásztázva előrefelé.*
~Lehet, hogy bogarakat gyűjt. Talán egy nagyra nőtt tündér, milyen szép is lenne, még soha eggyel se találkoztam.~*Fintorodik el, nem igazán szereti a természetet, de azért kíváncsi, így a fát megkerülve halkan oson a másik mögé, bár még nem tudja milyen lény lehet, de így, hogy kizárhatta a vérengző vadállatot a lelke megnyugodott. Mikor az megáll egy esélyesebb növényt szemügyre venni, halkan mellé lép és lehajol, hogy a fejük egy szintbe kerüljön, közben odafordul, hogy lássa mivel is van dolga, de már intézi is a kérdést.*
-Az meg mi?*Nem igazán bizalomgerjesztő a hangja, inkább mély és recsegős.*
*Miután minden előkészületet megtett, hogy a bokor mögött kicsit sem lapuló szörnyeteg, ne lephesse meg, lehajtja a tekintete útjába tévedő ágait a növénynek. Épp ekkor áll fel az elf, hogy kinyújtóztassa elgémberedett tagjait a maga nem kis két méteres valójával, ami ettől még félelmetesebbnek hat. Lélegzet visszafojtva próbálja azonosítani az élőlényt, minthogy háttal áll neki, először az aranyszőke haj tűnik fel.*
~Ez valami értelmes lény lehet.~*A méretét elnézve, azt mondaná elsőre, hogy óriás, de nem annyira robusztus alkat, majd ismét meggörnyed az alak és megindul a talajt pásztázva előrefelé.*
~Lehet, hogy bogarakat gyűjt. Talán egy nagyra nőtt tündér, milyen szép is lenne, még soha eggyel se találkoztam.~*Fintorodik el, nem igazán szereti a természetet, de azért kíváncsi, így a fát megkerülve halkan oson a másik mögé, bár még nem tudja milyen lény lehet, de így, hogy kizárhatta a vérengző vadállatot a lelke megnyugodott. Mikor az megáll egy esélyesebb növényt szemügyre venni, halkan mellé lép és lehajol, hogy a fejük egy szintbe kerüljön, közben odafordul, hogy lássa mivel is van dolga, de már intézi is a kérdést.*
-Az meg mi?*Nem igazán bizalomgerjesztő a hangja, inkább mély és recsegős.*
5184. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 19:45:03
Üzenet elküldve: 2019-05-31 19:45:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Szép csokor virágot talál. Leguggolva ép kezén megtámaszkodik egy kicsit és elkezdi türelmesen begyűjteni. Ez a munka sose volt kedvére. Nem egy erdőben járkáló, madarakkal haverkodós elf ő. Inkább egy kocsmában járkáló, kikötői lotyókkal haverkodós fajta. Ki nem állhatja mikor a haja beleakad egy bokor ágai közé és az meghúzza vagy mikor koszos lesz a ruhája. Na, az főleg. Az utcakölykök hiányoznak akiknek szívesen adott pár aranyat normálisan gyűjtött növényekért. Majd ha a kiskertjét megcsinálja akkor legalább nem kell ide kijönni ezért a hülyeségért. Miután begyűjtötte az ezüstcsörgőket feláll, nyújtózik kicsit és kézbe veszi a kosarát a csonkját meg zsebre vágva halad tovább. Most nem a bokrokat figyeli hanem a pázsitot. Talán néhány kamillát is össze tud gyűjteni. Az meg jól jöhet hisz a főnökasszony nagyon úgy nézett ki mint aki hajlamos a leégésre.*
*Szép csokor virágot talál. Leguggolva ép kezén megtámaszkodik egy kicsit és elkezdi türelmesen begyűjteni. Ez a munka sose volt kedvére. Nem egy erdőben járkáló, madarakkal haverkodós elf ő. Inkább egy kocsmában járkáló, kikötői lotyókkal haverkodós fajta. Ki nem állhatja mikor a haja beleakad egy bokor ágai közé és az meghúzza vagy mikor koszos lesz a ruhája. Na, az főleg. Az utcakölykök hiányoznak akiknek szívesen adott pár aranyat normálisan gyűjtött növényekért. Majd ha a kiskertjét megcsinálja akkor legalább nem kell ide kijönni ezért a hülyeségért. Miután begyűjtötte az ezüstcsörgőket feláll, nyújtózik kicsit és kézbe veszi a kosarát a csonkját meg zsebre vágva halad tovább. Most nem a bokrokat figyeli hanem a pázsitot. Talán néhány kamillát is össze tud gyűjteni. Az meg jól jöhet hisz a főnökasszony nagyon úgy nézett ki mint aki hajlamos a leégésre.*
5183. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 18:34:46
Üzenet elküldve: 2019-05-31 18:34:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Rátér a városból kivezető útra és nagy léptekkel szeli, fogy a távolság, majd belassít. Nemcsak azért, mert a vádlija már kezdi jelezni, nem igazán van ínyére az erőltetett menet, hanem mert lépésről lépésre kezdi elveszíteni a fonalat, hogy hol is kell letérnie róla. Próbál visszaemlékezni, amikor a szekéren ült, minek a látványa sejlik fel a fejében.*
~Igen, még egy jó pár letérő előttem van, még biztos nem hagyhattam el.~*Nyugtatja meg magát, hiszen még csak egy órája sétál, így teljesen felesleges az aggodalma. Ahogy botorkál az úton, mert, külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy a fél-elf mindjárt eltéved az egyenes úton előrefelé menet, akaratlanul is kacsázik, miközben sétál. Hol az út egyik széléhez, hol a másikhoz kerül közelebb, majd mikor majdnem megbotlik egy nagyobb kőben, minthogy a lába már nem emelkedik olyan magasra, mint parancsolja neki, megtorpan egy percre.*
~Még te is kötekedsz?~*Néz végig a szemmel láthatóan nyugodt és érzelemmentes kődarabon, majd hirtelen kapja fel a fejét. Megmozdul valami a bozótosban, tőle nem messze, az út egyik szélén. Akaratlanul is érzi, a szívverése egyre erősödik, majd egy apró erdei fuvallat, belefésül az arcába némi hajat, de ő csak áll megkövülten. A mocorgás nem csillapodik. Valami van a bokor mögött, immár tagadhatatlan, mint az is, hogy jelenlétét nem akarja semmilyen módon palástolni.*
~Bizonyára egy állat, de hisz, az egész bokor remeg.~*Az alsó ajkát önkéntelenül beszívja, majd megindul lassan a zaj forrása felé, talán jobb, ha meglesi, mintha elsétálva mellette hátba támadná az a valami.*
~Csak egy apró nyuszi, vagy egy nagyobb mókus. Tuti.~*Nem is mer rosszabbra gondolni, mert nem azaz állatokkal ölre menő típus, inkább városlakó egéríró fajta, kutyánál nagyobb állattal eddig még életében nem kellett megküzdenie.
Odaér a bokorhoz, majd a mellette álló fa törzse mellé belapulva, óvatosan az egyik kezével lesimít néhány levelektől jól megrakott ágat, szemeit nagyra nyitva meresztgeti, hogy minél hamarabb mérlegelni tudja a helyzetet.*
*Rátér a városból kivezető útra és nagy léptekkel szeli, fogy a távolság, majd belassít. Nemcsak azért, mert a vádlija már kezdi jelezni, nem igazán van ínyére az erőltetett menet, hanem mert lépésről lépésre kezdi elveszíteni a fonalat, hogy hol is kell letérnie róla. Próbál visszaemlékezni, amikor a szekéren ült, minek a látványa sejlik fel a fejében.*
~Igen, még egy jó pár letérő előttem van, még biztos nem hagyhattam el.~*Nyugtatja meg magát, hiszen még csak egy órája sétál, így teljesen felesleges az aggodalma. Ahogy botorkál az úton, mert, külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy a fél-elf mindjárt eltéved az egyenes úton előrefelé menet, akaratlanul is kacsázik, miközben sétál. Hol az út egyik széléhez, hol a másikhoz kerül közelebb, majd mikor majdnem megbotlik egy nagyobb kőben, minthogy a lába már nem emelkedik olyan magasra, mint parancsolja neki, megtorpan egy percre.*
~Még te is kötekedsz?~*Néz végig a szemmel láthatóan nyugodt és érzelemmentes kődarabon, majd hirtelen kapja fel a fejét. Megmozdul valami a bozótosban, tőle nem messze, az út egyik szélén. Akaratlanul is érzi, a szívverése egyre erősödik, majd egy apró erdei fuvallat, belefésül az arcába némi hajat, de ő csak áll megkövülten. A mocorgás nem csillapodik. Valami van a bokor mögött, immár tagadhatatlan, mint az is, hogy jelenlétét nem akarja semmilyen módon palástolni.*
~Bizonyára egy állat, de hisz, az egész bokor remeg.~*Az alsó ajkát önkéntelenül beszívja, majd megindul lassan a zaj forrása felé, talán jobb, ha meglesi, mintha elsétálva mellette hátba támadná az a valami.*
~Csak egy apró nyuszi, vagy egy nagyobb mókus. Tuti.~*Nem is mer rosszabbra gondolni, mert nem azaz állatokkal ölre menő típus, inkább városlakó egéríró fajta, kutyánál nagyobb állattal eddig még életében nem kellett megküzdenie.
Odaér a bokorhoz, majd a mellette álló fa törzse mellé belapulva, óvatosan az egyik kezével lesimít néhány levelektől jól megrakott ágat, szemeit nagyra nyitva meresztgeti, hogy minél hamarabb mérlegelni tudja a helyzetet.*
5182. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 12:00:13
Üzenet elküldve: 2019-05-31 12:00:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali ceremónia//
//Zárás//
*Nehezen fogja fel a külvilágot, mintha vízfüggönyön át nézné, még a hangok is tompábban jutnak el hozzá, pedig hozzászokott, hogy hosszúéletűként érzékei élesebbek, mint más fajoké.
De nem aggódik, itt biztonságban van, nem fél tőle, hogy ez az állapot hosszú ideig így maradna. Átadja magát az áldozat és fohász érzéseinek, hagyja, hogy átitassa lelkét a pillanat, töltekezik az erejével, különlegességével.
Lyzendra pillantása is megnyugtatja, a smaragd szemek nyugalmat és békét sugallnak neki, bár egyelőre nem tudja, mikor fogja elmondani neki az Erdő Szívének rendelését. Most még biztosan nem, úgy érzi, a Lyznek még szüksége van pár napra, míg kipiheni magát és visszanyeri a nyugalmát. A fa kalandja bizonyosan sokat kivett belőle és társaiból.
Kurta biccentéssel ad csak igazat az íjász elfnek az ima szépségéről. Bár fogalma sincs, kitől származtak ezek a szavak, s bár az ő ajkain születtek, eredetüket nem tulajdonítja magáénak. Ha lesz ideje, lejegyzi majd őket az utána jövő nemzedékeknek, addig pedig elméjének emlékei közt őrzi. Tudja, elfelejteni nem fogja őket.
Elengedi Lyzendra kezét és szembefordul vele, mintha csőlátása volna, csak rá koncentrál. Xauzur is elhagyja a fa közelségét és a páncélos szerzetes mellé áll, sárgás ragadozótekintete a nőt fürkészi.*
- Még nem tudom megerősíteni a fát, és úgy érzem, bár Hanloren varázslata sikeres volt, mégis hatástalan. *Maga sem tudja, mi történhetett, a papnő a templomban gond nélkül élesztette újjá az oltárt.*
- El kell mennem a toronyhoz, hogy megtanuljam az igéket. *Ezt biztosan tudja. Aki ismerni szeretné a szakrális mágia tanait, annak oda kell mennie, az ősi toronyhoz a lápvidéken át. Szavai komorak és enyhe nyomást érez a fejében.*
- Kérlek, viseld gondját addig a falunak, te vagy erre a legalkalmasabb. *Kéri meg Lyzt, majd Xauzurral az oldalán megindul a sátra felé, de persze meghallgatja az elf nő válaszát.*
//Umon//
*Út közben ér el Umon és egy ismeretlen, vándornak tetsző ember mellé, de neki csak az átkozott szerzetessel van közölnivalója.*
- Umon, el kell mennem a toronyhoz, hogy megismerjem a Fény tanait, Lyzendra addig gondját viseli a közösségnek, kérlek, segíts neki és maradj itt, megvédeni őket. Szervezz védelmet, építsetek palánkfalat, ha úgy érzed jónak. *Újra kérnie kell és ő maga nem vehet most részt a munkában.*
- Bocsássatok meg, sietni fogok, amint lehet, visszajövök. *Tesz ígéretet, s Umon tudhatja, hogy úgy is lesz.
Ha szükséges, váltanak még pár szót, majd az erdőmélyi elf, az irbisszel az oldalán a sátrához megy, hogy felkészüljön. Hátizsákjába vizet, sózott húst és kétszersültet tesz, páncélos vállára köpenyt vesz, majd Xauzurral elindul, hogy elmondja terveit a közösség öregjeinek is. Megkéri őket, hogy hallgassanak Lyzendrára, mert nála jobb vezetőt nem tudhatnak most maguk között.
Rövid búcsú után pedig megindul az erdő felé és megkezdi hosszú útját.*
//Zárás//
*Nehezen fogja fel a külvilágot, mintha vízfüggönyön át nézné, még a hangok is tompábban jutnak el hozzá, pedig hozzászokott, hogy hosszúéletűként érzékei élesebbek, mint más fajoké.
De nem aggódik, itt biztonságban van, nem fél tőle, hogy ez az állapot hosszú ideig így maradna. Átadja magát az áldozat és fohász érzéseinek, hagyja, hogy átitassa lelkét a pillanat, töltekezik az erejével, különlegességével.
Lyzendra pillantása is megnyugtatja, a smaragd szemek nyugalmat és békét sugallnak neki, bár egyelőre nem tudja, mikor fogja elmondani neki az Erdő Szívének rendelését. Most még biztosan nem, úgy érzi, a Lyznek még szüksége van pár napra, míg kipiheni magát és visszanyeri a nyugalmát. A fa kalandja bizonyosan sokat kivett belőle és társaiból.
Kurta biccentéssel ad csak igazat az íjász elfnek az ima szépségéről. Bár fogalma sincs, kitől származtak ezek a szavak, s bár az ő ajkain születtek, eredetüket nem tulajdonítja magáénak. Ha lesz ideje, lejegyzi majd őket az utána jövő nemzedékeknek, addig pedig elméjének emlékei közt őrzi. Tudja, elfelejteni nem fogja őket.
Elengedi Lyzendra kezét és szembefordul vele, mintha csőlátása volna, csak rá koncentrál. Xauzur is elhagyja a fa közelségét és a páncélos szerzetes mellé áll, sárgás ragadozótekintete a nőt fürkészi.*
- Még nem tudom megerősíteni a fát, és úgy érzem, bár Hanloren varázslata sikeres volt, mégis hatástalan. *Maga sem tudja, mi történhetett, a papnő a templomban gond nélkül élesztette újjá az oltárt.*
- El kell mennem a toronyhoz, hogy megtanuljam az igéket. *Ezt biztosan tudja. Aki ismerni szeretné a szakrális mágia tanait, annak oda kell mennie, az ősi toronyhoz a lápvidéken át. Szavai komorak és enyhe nyomást érez a fejében.*
- Kérlek, viseld gondját addig a falunak, te vagy erre a legalkalmasabb. *Kéri meg Lyzt, majd Xauzurral az oldalán megindul a sátra felé, de persze meghallgatja az elf nő válaszát.*
//Umon//
*Út közben ér el Umon és egy ismeretlen, vándornak tetsző ember mellé, de neki csak az átkozott szerzetessel van közölnivalója.*
- Umon, el kell mennem a toronyhoz, hogy megismerjem a Fény tanait, Lyzendra addig gondját viseli a közösségnek, kérlek, segíts neki és maradj itt, megvédeni őket. Szervezz védelmet, építsetek palánkfalat, ha úgy érzed jónak. *Újra kérnie kell és ő maga nem vehet most részt a munkában.*
- Bocsássatok meg, sietni fogok, amint lehet, visszajövök. *Tesz ígéretet, s Umon tudhatja, hogy úgy is lesz.
Ha szükséges, váltanak még pár szót, majd az erdőmélyi elf, az irbisszel az oldalán a sátrához megy, hogy felkészüljön. Hátizsákjába vizet, sózott húst és kétszersültet tesz, páncélos vállára köpenyt vesz, majd Xauzurral elindul, hogy elmondja terveit a közösség öregjeinek is. Megkéri őket, hogy hallgassanak Lyzendrára, mert nála jobb vezetőt nem tudhatnak most maguk között.
Rövid búcsú után pedig megindul az erdő felé és megkezdi hosszú útját.*
5181. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 07:46:00
Üzenet elküldve: 2019-05-31 07:46:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali ceremónia//
//Asheela, Pycta//
* Reménykedik, hogy nem sérti meg az elf lányt azzal, hogy félbehagyja beszélgetésüket, de a fácska mellett már nemigen van senki, aki hamarabb tudná megszerezni a szükséges italt. Lyz nem is gondolkodik, hogy kik, és honnan adják a bort, csupán hálásan megköszönve igyekszik vissza vele az imádkozó elfhez.*
*Nem vár választ mikor a kupát átadja, csendben marad ő is és nem is mozdul. Ő még sosem áldozott borral, de annyit sejt, hogy ez a vége lehet az imának, melyet Pycta eddig elmélyülten tett, így ki is várja még ott mellette.
A fohász szavai, gyönyörűen csengenek. Lyz szerény mosollyal ajkain, de annál emelkedettebben lelkében, várakozásteljesen fordítja Pycta felé tekintetét. Smaragdszín szemei örömtől ragyogón merülnek a lombzöldekbe. ~Minden rendben van.~
Bizakodón tekint a jövőre is itt a táborban ám az erdőmélyi elfet másként nem tudja támogatni, csupán jelenlétével. A reményteli pillanatba pedig nem keverednek hangos szavakkal az ima borúsabb strófái, melyek árnyékot vethetnének Lyz kedvére.
A boráldozat előtt, mikor Pycta újra a fa felé fordul, Lyz felemelkedik, s egy lépést hátrál. Akkor érkezik mellé, s akasztja az egyik ágra ékszerét a csókaszemű elf lány, s szúrja a földbe a nyílvesszőt. Egy bátorító mosolyt kap ő is, de egyéb másra Lyz nem figyel. A halk zizegés felé ugyan vet egy pillantást, de tulajdonképpen, emiatt is jobb nekik az erdőben. A természet csodáit ők elfek, sokkal inkább tudják értékelni, mint a városi népek.
Bólint az elf lány kérdésére. A fa körül zizegő pillangók, s a folyónál zúgó rovarok mind-mind a életük részei lesznek mostantól. Lyz pedig mindig is ezt érezte inkább otthonának.
A bor végül a gyökerek közé kerül, mint koronája az imádságnak. Lyz nem vár semmilyen jelet. Sem égzengést, sem villámlást, sem pedig hogy lehulljon az egyik hold az égről. Neki éppen elegendő az a lelki bizonyosság, melyet önmagában érez arról, hogy jót tett, hogy társaival keményen megharcolt a gonosszal, és győzedelmeskedett. Nem vár választ sem a fától, hisz ha sikerült jó helyre hozni, márpedig ebben egészen biztos, hajtani fog, cseperedni fog, virágozni is akár.
Pycta langyos keze érinti ujjait, majd fogja meg kezét. Lyz pedig egy halovány szorítással, s bátorító mosollyal adhatja jelét bizonyságának.*
- Gyönyörű ima volt *suttogja még. Bár hogy fogékony az ilyesmire, talán csak Umon tudja róla.*
//Asheela, Pycta//
* Reménykedik, hogy nem sérti meg az elf lányt azzal, hogy félbehagyja beszélgetésüket, de a fácska mellett már nemigen van senki, aki hamarabb tudná megszerezni a szükséges italt. Lyz nem is gondolkodik, hogy kik, és honnan adják a bort, csupán hálásan megköszönve igyekszik vissza vele az imádkozó elfhez.*
*Nem vár választ mikor a kupát átadja, csendben marad ő is és nem is mozdul. Ő még sosem áldozott borral, de annyit sejt, hogy ez a vége lehet az imának, melyet Pycta eddig elmélyülten tett, így ki is várja még ott mellette.
A fohász szavai, gyönyörűen csengenek. Lyz szerény mosollyal ajkain, de annál emelkedettebben lelkében, várakozásteljesen fordítja Pycta felé tekintetét. Smaragdszín szemei örömtől ragyogón merülnek a lombzöldekbe. ~Minden rendben van.~
Bizakodón tekint a jövőre is itt a táborban ám az erdőmélyi elfet másként nem tudja támogatni, csupán jelenlétével. A reményteli pillanatba pedig nem keverednek hangos szavakkal az ima borúsabb strófái, melyek árnyékot vethetnének Lyz kedvére.
A boráldozat előtt, mikor Pycta újra a fa felé fordul, Lyz felemelkedik, s egy lépést hátrál. Akkor érkezik mellé, s akasztja az egyik ágra ékszerét a csókaszemű elf lány, s szúrja a földbe a nyílvesszőt. Egy bátorító mosolyt kap ő is, de egyéb másra Lyz nem figyel. A halk zizegés felé ugyan vet egy pillantást, de tulajdonképpen, emiatt is jobb nekik az erdőben. A természet csodáit ők elfek, sokkal inkább tudják értékelni, mint a városi népek.
Bólint az elf lány kérdésére. A fa körül zizegő pillangók, s a folyónál zúgó rovarok mind-mind a életük részei lesznek mostantól. Lyz pedig mindig is ezt érezte inkább otthonának.
A bor végül a gyökerek közé kerül, mint koronája az imádságnak. Lyz nem vár semmilyen jelet. Sem égzengést, sem villámlást, sem pedig hogy lehulljon az egyik hold az égről. Neki éppen elegendő az a lelki bizonyosság, melyet önmagában érez arról, hogy jót tett, hogy társaival keményen megharcolt a gonosszal, és győzedelmeskedett. Nem vár választ sem a fától, hisz ha sikerült jó helyre hozni, márpedig ebben egészen biztos, hajtani fog, cseperedni fog, virágozni is akár.
Pycta langyos keze érinti ujjait, majd fogja meg kezét. Lyz pedig egy halovány szorítással, s bátorító mosollyal adhatja jelét bizonyságának.*
- Gyönyörű ima volt *suttogja még. Bár hogy fogékony az ilyesmire, talán csak Umon tudja róla.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579