Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 58 (1141. - 1160. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1160. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-07 19:19:02
Üzenet elküldve: 2014-01-07 19:19:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar -tábor//
*Badumir még mindig üdvözlő testtartásában van, mikor hirtelen parancsokat hall. Nem éppen vendégszerető népség ez, ha így fogadják az egyszerű, békés szándékkal érkező idegent. Főleg hogy Badumir még a tábor közepét sem közelítette meg, hanem megállt a sátrak szélénél. Bár, belegondolva jobban is tette, hiszen ha így is óriásokat küldenek fegyverei elkobzására, mi történt volna ha egyből a tűz köré telepszik? Karóba húzzák? Az erdőjáró nem sokat tétovázik, tudja hogy jelenleg ő van az alárendelt szerepben. Nem sok választása van, de nem is ellenkezik. A férfi lecsatolja mellkasán végig futó fegyver tartó övét, majd azt kezébe fogja. Ösztönből egyesével, finoman megnézve minden egyes darabot külön tenne le a földre, ahogyan azt lefekvése előtt szokta meleg nyári estéken, azonban a vendéglátója tanácsára inkább nem kezd bele rituáléjába. Az övet egyben lassan a földre teszi, majd pedig tegezét és ráfekteti. A nyilak halkan zörrenek meg a tartóban, ahogyan az földet ér. Badumir ezután kihúzza magát, majd újra az óriásra, majd pedig a tábor közepe felé álló, teljes harci szerelésben magasodó alakra néz. "Igen... Az alfahím." jelenti ki magában, majd egy lépést hátrál felszerelésétől, ezzel is bizonyítékot adva békés szándékainak.*
*Badumir még mindig üdvözlő testtartásában van, mikor hirtelen parancsokat hall. Nem éppen vendégszerető népség ez, ha így fogadják az egyszerű, békés szándékkal érkező idegent. Főleg hogy Badumir még a tábor közepét sem közelítette meg, hanem megállt a sátrak szélénél. Bár, belegondolva jobban is tette, hiszen ha így is óriásokat küldenek fegyverei elkobzására, mi történt volna ha egyből a tűz köré telepszik? Karóba húzzák? Az erdőjáró nem sokat tétovázik, tudja hogy jelenleg ő van az alárendelt szerepben. Nem sok választása van, de nem is ellenkezik. A férfi lecsatolja mellkasán végig futó fegyver tartó övét, majd azt kezébe fogja. Ösztönből egyesével, finoman megnézve minden egyes darabot külön tenne le a földre, ahogyan azt lefekvése előtt szokta meleg nyári estéken, azonban a vendéglátója tanácsára inkább nem kezd bele rituáléjába. Az övet egyben lassan a földre teszi, majd pedig tegezét és ráfekteti. A nyilak halkan zörrenek meg a tartóban, ahogyan az földet ér. Badumir ezután kihúzza magát, majd újra az óriásra, majd pedig a tábor közepe felé álló, teljes harci szerelésben magasodó alakra néz. "Igen... Az alfahím." jelenti ki magában, majd egy lépést hátrál felszerelésétől, ezzel is bizonyítékot adva békés szándékainak.*
1159. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-07 18:27:24
Üzenet elküldve: 2014-01-07 18:27:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar -tábor//
*Maga mögött hagyva a már tüzükhöz engedett Vadászt és társait, csupán beszélgetésük zsongása hatol el füléig. De közben szúrós pillantása szinte metszi a hívatlan vendégüket, kinek úgy látszik tekintélyparancsoló termetétől, és ellentmondást nem tűrő szavától szinte földbe gyökerezett lába. Magában jót mulat rajta, a bizonytalanságán.*
~Elvitte a cica a nyelvét!~
*Ha itt lenne Krumko bátyja, biztos hangosan mondaná ezt és bokszolna vállába. De így nincs kivel bratyizzon, hát csak marad az elrettentő kiállás, mi már bejött egyszer.*
-Fegyvert letenni! *Érkezik következő felszólítása az idegennek szánva, s lép egyet felé. De hiába a keresztbe tett kéz, a jelzés, miszerint békés szándék vezérli. Őt nem hatja meg, mivel kezdi átlépni ingerküszöbét, tűréshatárát a túlontúl sok meglepetés ezen a reggelen, újabb és újabb nem várt érkezők képében.*
-Lassan! *Nyomatékosítja. Lándzsa, íj, tegez, kés, remélhetőleg minden a fickó mellett landol, s egyik szolga majd szépen el is veszi közeléből, ha minden simán megy. Azért tartja irdatlan csatabárdját készenlétben.*
*Maga mögött hagyva a már tüzükhöz engedett Vadászt és társait, csupán beszélgetésük zsongása hatol el füléig. De közben szúrós pillantása szinte metszi a hívatlan vendégüket, kinek úgy látszik tekintélyparancsoló termetétől, és ellentmondást nem tűrő szavától szinte földbe gyökerezett lába. Magában jót mulat rajta, a bizonytalanságán.*
~Elvitte a cica a nyelvét!~
*Ha itt lenne Krumko bátyja, biztos hangosan mondaná ezt és bokszolna vállába. De így nincs kivel bratyizzon, hát csak marad az elrettentő kiállás, mi már bejött egyszer.*
-Fegyvert letenni! *Érkezik következő felszólítása az idegennek szánva, s lép egyet felé. De hiába a keresztbe tett kéz, a jelzés, miszerint békés szándék vezérli. Őt nem hatja meg, mivel kezdi átlépni ingerküszöbét, tűréshatárát a túlontúl sok meglepetés ezen a reggelen, újabb és újabb nem várt érkezők képében.*
-Lassan! *Nyomatékosítja. Lándzsa, íj, tegez, kés, remélhetőleg minden a fickó mellett landol, s egyik szolga majd szépen el is veszi közeléből, ha minden simán megy. Azért tartja irdatlan csatabárdját készenlétben.*
1158. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-07 17:58:13
Üzenet elküldve: 2014-01-07 17:58:13
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - másnap - tábor közepe//
*Széles mosollyal válaszol Isunak. A Szellemek kegyesek voltak, hogy időt engedtek egy búcsúra, és még ki tudja mire? Ezen egy pillanatig elgondolkodik Lea, mert Isu szemlátomást nagyon jól érzi magát. Remélhetőleg ezt Kagan nem szúrja ki, vagy ha ki is szúrja akkor valami egészen másnak tulajdonítja, mint a lány iménti rövidebb eltűnése. Végtére is annyi minden történt ma, és még alig kelt fel a nap.
Összességében - eltekintve attól, hogy arcát takarva szeretett volna a táborukba lépni - Lea végülis szimpatikusnak találja Daerost. Tetszik neki ahogy beszél, sőt még az is ahogyan nagy szakértelemmel belezi és nyúzza a szarvast, illetve, hogy képes beszélni úgy, hogy közben a keze is jár.
Mondjuk a varázslós mese nem nagyon tetszik neki, az ilyesfélékkel az ő meztelen pengéjük sem veheti fel a versenyt. És persze az sem tetszik neki, amit Daeros a földbirtokosokról mond. Noha belátja egyből, hogy a másiknak bizony igaza van.*
- Óh, én kicsit másképpen képzeltem el, de rávilágítottál, hogy rosszul.
*megint nem fejti ki bővebben, hogy mire is gondol, csak Kaganra sandít. A földek tekintetében ő meg volt róla győződve, hogy mind a városé. Mint ahogy náluk is, van ami a törzsé, mint mondjuk némely rabszolgák, de mondjuk az ember kardja, ruhája az a sajátja. Feltételezte, hogy a városlakóknál is így szokás ez, közös a föld, és mondjuk saját tulajdon a ház.
Mivel pedig földművelésben és állattenyésztésben sem gondolkodik, ezért az a nyilvánvaló dolog sem "esik le" neki elsőre, hogy miért is kell egy embernek sok - és minél több - föld. Lekuporodik a tűz mellé végül, jobbjával - amin ugye hat ujj nőtt - a térdén dobol. Mivel az ő elképzelései gyökeresen mások voltak eleve, ezért újra végig kell gondolják ezt.
A varázslókkal úgy volt, hogy azok csak a mesében léteznek, erre Isu kérdése nyomán kiderül, hogy bizony ilyenek tényleg élnek is. A nemesekről is megvan a maga saját elképzelése: tetőtől-talpig felcicomázott, tökéletes szépségű, drága ékszerek alatt roskadozó dölyfös alakoknak gondolja őket. Akik eltartják a kisujjukat mint a kezükbe fognak egy ivókupát. A mágusokról nincs ennyire éles elképzelése, hiszen azok a mesékben is számtalan alakban jelennek meg.
Isuri közben sajtkukac módjára fészkelődik, és araszol közelebb az idegenhez. Lea ezen is meglepődik kissé, mert noha Isu nagyon kíváncsi teremtés, de ugyanolyan félénk is - nem is csoda ilyen fivérrel -, ezzel szemben most látszik rajta, hogy majd szétveti a kíváncsiság. Ezzel szemben Lea egyre inkább úgy érzi, hogy a város nem neki való hely. Túl sok különféle népség lakja, ő meg jobban szeret az övéi között lenni.*
- Van a kőházak között piac is, igaz? Lehet ott szolgákat venni, és eladni?
*direkt nem mondja ki a rabszolga szót, hisz Daeros az "népek" között sem szeretne különbséget tenni. Mondjuk ha megéli azt, amit ők az elmúlt években akkor könnyen lehet, hogy komoly különbséget tenne egy ork és mondjuk egy tündér között. Jó, ha Valian a példa a tündérre, akkor valóban nincs sok különbség, talán csak méretben. Viszont nagyon jó lenne ha lenne rabszolga-piac, venni kéne párat, de legalábbis Lisét el lehetne adni... Remélhetőleg a városi népek sem vetik meg a rabszolgákat tartókat.*
*Széles mosollyal válaszol Isunak. A Szellemek kegyesek voltak, hogy időt engedtek egy búcsúra, és még ki tudja mire? Ezen egy pillanatig elgondolkodik Lea, mert Isu szemlátomást nagyon jól érzi magát. Remélhetőleg ezt Kagan nem szúrja ki, vagy ha ki is szúrja akkor valami egészen másnak tulajdonítja, mint a lány iménti rövidebb eltűnése. Végtére is annyi minden történt ma, és még alig kelt fel a nap.
Összességében - eltekintve attól, hogy arcát takarva szeretett volna a táborukba lépni - Lea végülis szimpatikusnak találja Daerost. Tetszik neki ahogy beszél, sőt még az is ahogyan nagy szakértelemmel belezi és nyúzza a szarvast, illetve, hogy képes beszélni úgy, hogy közben a keze is jár.
Mondjuk a varázslós mese nem nagyon tetszik neki, az ilyesfélékkel az ő meztelen pengéjük sem veheti fel a versenyt. És persze az sem tetszik neki, amit Daeros a földbirtokosokról mond. Noha belátja egyből, hogy a másiknak bizony igaza van.*
- Óh, én kicsit másképpen képzeltem el, de rávilágítottál, hogy rosszul.
*megint nem fejti ki bővebben, hogy mire is gondol, csak Kaganra sandít. A földek tekintetében ő meg volt róla győződve, hogy mind a városé. Mint ahogy náluk is, van ami a törzsé, mint mondjuk némely rabszolgák, de mondjuk az ember kardja, ruhája az a sajátja. Feltételezte, hogy a városlakóknál is így szokás ez, közös a föld, és mondjuk saját tulajdon a ház.
Mivel pedig földművelésben és állattenyésztésben sem gondolkodik, ezért az a nyilvánvaló dolog sem "esik le" neki elsőre, hogy miért is kell egy embernek sok - és minél több - föld. Lekuporodik a tűz mellé végül, jobbjával - amin ugye hat ujj nőtt - a térdén dobol. Mivel az ő elképzelései gyökeresen mások voltak eleve, ezért újra végig kell gondolják ezt.
A varázslókkal úgy volt, hogy azok csak a mesében léteznek, erre Isu kérdése nyomán kiderül, hogy bizony ilyenek tényleg élnek is. A nemesekről is megvan a maga saját elképzelése: tetőtől-talpig felcicomázott, tökéletes szépségű, drága ékszerek alatt roskadozó dölyfös alakoknak gondolja őket. Akik eltartják a kisujjukat mint a kezükbe fognak egy ivókupát. A mágusokról nincs ennyire éles elképzelése, hiszen azok a mesékben is számtalan alakban jelennek meg.
Isuri közben sajtkukac módjára fészkelődik, és araszol közelebb az idegenhez. Lea ezen is meglepődik kissé, mert noha Isu nagyon kíváncsi teremtés, de ugyanolyan félénk is - nem is csoda ilyen fivérrel -, ezzel szemben most látszik rajta, hogy majd szétveti a kíváncsiság. Ezzel szemben Lea egyre inkább úgy érzi, hogy a város nem neki való hely. Túl sok különféle népség lakja, ő meg jobban szeret az övéi között lenni.*
- Van a kőházak között piac is, igaz? Lehet ott szolgákat venni, és eladni?
*direkt nem mondja ki a rabszolga szót, hisz Daeros az "népek" között sem szeretne különbséget tenni. Mondjuk ha megéli azt, amit ők az elmúlt években akkor könnyen lehet, hogy komoly különbséget tenne egy ork és mondjuk egy tündér között. Jó, ha Valian a példa a tündérre, akkor valóban nincs sok különbség, talán csak méretben. Viszont nagyon jó lenne ha lenne rabszolga-piac, venni kéne párat, de legalábbis Lisét el lehetne adni... Remélhetőleg a városi népek sem vetik meg a rabszolgákat tartókat.*
1157. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-07 17:40:45
Üzenet elküldve: 2014-01-07 17:40:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - tábor közepe//
*Leandana hamar megkaphatja a választ egy "olyan" pillantás formájában. Isuriiról egyébként is süt mennyire jól érzi most magát a saját bőrében. Ha tehetné egész nap csak kis virágokat szedne a mezőn és a hajába fonná őket. De ebben az évszakban sajnos, -avagy épp szerencsére- nincsenek virágok. Sok puszit dobál Harath után lehet, hogy haja sem lesz sokáig, mert Kagan, vagy Waldran (esetleg valamelyik nőstényördög) megtépik.
A Vadász érdekes és igencsak értékes információkat oszt meg velük, amire szintén figyel az övéi közt eszesnek mondható Thargodar leányzó, de a városi felépítés, a "pónitika" nem annyira érdekli őt, mint a garabonciások mesterkedése. Legendákból, régi mesékből hallott már hasonlóról, de nem igazán akad a törzsben olyan, akinél érdemes lenne kérdezősködnie. Ha lenne maguk közt olyan, aki tudja használni a mágiát, nem lenne szüksége egy városira ahhoz, hogy maga is elsajátítsa. De jellemzően ezek az emberek nem jeleskednek semmi másban -mágiájukon kívül-, így nem sűrűn merészkednek ki a vadonba, vagy a pusztákra.*
-Papok!
*Ismétli meg lelkesen a Vadász szavát, hogy ily módon könnyebben megjegyezze.*
-Amos Thenior. *mondja Daeros után a pap nevét is. A történet, habár igen rövid, teljesen leköti az ezüsthajú figyelmét. Mondaná, hogy ha nagy lesz, ő is olyan pap lesz, mint Amos Thenior, de már nagy. Már lassan vénkisasszonynak számít, de nagyon reméli, hogy Kagan elsődleges ötletei és üzleti tervei közt (már ha vannak neki olyanok) nem szerepel az ő "kiárusítása".*
~Jól van, inkább mesélj még nekem a papokról, hagyjuk ezt a nemesi dolgot, meg az elfajzott fajokat.~
*Türelmetlenkedik, de csak magában. Sürgető kíváncsiságának egyetlen jele, hogy még közelebb araszol a vendéghez. Amint alkalma nyílik rá nem lesz rest ismét kérdezni.*
-És hol lehet megtalálni a papokat?
~Rolkó majd fejbe vág egyet nekem!~
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.07 19:43:52
*Leandana hamar megkaphatja a választ egy "olyan" pillantás formájában. Isuriiról egyébként is süt mennyire jól érzi most magát a saját bőrében. Ha tehetné egész nap csak kis virágokat szedne a mezőn és a hajába fonná őket. De ebben az évszakban sajnos, -avagy épp szerencsére- nincsenek virágok. Sok puszit dobál Harath után lehet, hogy haja sem lesz sokáig, mert Kagan, vagy Waldran (esetleg valamelyik nőstényördög) megtépik.
A Vadász érdekes és igencsak értékes információkat oszt meg velük, amire szintén figyel az övéi közt eszesnek mondható Thargodar leányzó, de a városi felépítés, a "pónitika" nem annyira érdekli őt, mint a garabonciások mesterkedése. Legendákból, régi mesékből hallott már hasonlóról, de nem igazán akad a törzsben olyan, akinél érdemes lenne kérdezősködnie. Ha lenne maguk közt olyan, aki tudja használni a mágiát, nem lenne szüksége egy városira ahhoz, hogy maga is elsajátítsa. De jellemzően ezek az emberek nem jeleskednek semmi másban -mágiájukon kívül-, így nem sűrűn merészkednek ki a vadonba, vagy a pusztákra.*
-Papok!
*Ismétli meg lelkesen a Vadász szavát, hogy ily módon könnyebben megjegyezze.*
-Amos Thenior. *mondja Daeros után a pap nevét is. A történet, habár igen rövid, teljesen leköti az ezüsthajú figyelmét. Mondaná, hogy ha nagy lesz, ő is olyan pap lesz, mint Amos Thenior, de már nagy. Már lassan vénkisasszonynak számít, de nagyon reméli, hogy Kagan elsődleges ötletei és üzleti tervei közt (már ha vannak neki olyanok) nem szerepel az ő "kiárusítása".*
~Jól van, inkább mesélj még nekem a papokról, hagyjuk ezt a nemesi dolgot, meg az elfajzott fajokat.~
*Türelmetlenkedik, de csak magában. Sürgető kíváncsiságának egyetlen jele, hogy még közelebb araszol a vendéghez. Amint alkalma nyílik rá nem lesz rest ismét kérdezni.*
-És hol lehet megtalálni a papokat?
~Rolkó majd fejbe vág egyet nekem!~
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.07 19:43:52
1156. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-07 17:04:42
Üzenet elküldve: 2014-01-07 17:04:42
![>Daeros Argien [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/5061_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar -tábor//
*Daeros egy pillanatra megáll a belezésben, s felnéz Isurii-ra, kinek őszintén érdeklődő kék szemeibe egy pillanat erejéig hagyja magát beleveszni, majd mosolyogva biccent felé.*
-Bizony vannak ám. Papoknak nevezik magukat, de valójában varázstudók mindahányan.*válaszol, majd úgy dönt, elmesél egy rövidke anekdotát, hogy a lány tudásvágyát kielégítse.*
-A főpap nem más, mint Amos Thenior. Egyenes ági leszármazottja annak a Theniornak, kinek emlékét a város is a nevében őrzi. Azt beszélik...*fogja halkabbra, mintha csak valami bizalmas titkot osztana meg*
-... azt beszélik, bal kezével félelmetes, pusztító viharokat teremt...*balját ökölbe szorítja, mintegy illusztrációképpen* ...jobbjának egy intésével eloszlatja őket.*jobb kezével úgy tesz, mintha intene a távolban valakinek. Ezután visszatér a szarvashoz. A zsigerelés tulajdonképpen készen van, így nekiáll a nyúzás szakaszának. Begyakorlott mozdulatokkal nyesi be a bőrt a megfelelő helyen, hogy a prémet felhasználhassa a későbbiekben. A 'Szellemjáró' kérdésére azonban újra felpillant.*
-Nem. Nem így gondolom. Úgy gondolom, hogy az ember önző lény, s minél többje van, annál inkább az. Önként senki nem fog lemondani a földjéről, hogy nektek adja, s a Tanácsnak nincs oka ezzel a nemesek támogatását elveszíteni. Ha valóban le akartok telepedni, szerintem inkább egy földbirtokossal kellene egyezkednetek, akinek esetleg szüksége lehet a kardotokra.*válaszolja, majd újra visszafordul a szarvastetemhez. Ő sem hülye, pontosan tisztában van azzal, hogy egy nomád törzs a fegyveresein kívül nem sok mindennel tud szolgálni, amire egy birtokos esetleg igényt tarthat. Hacsak nincs a birtokukban valami, ami nagyon értékes, de a dolognak ez a része Daerost legkevésbé sem érdekli.*
-Hold Karavánpihenő.*bólint Kagan kérdésére.*
-A város fennhatósága alatt áll, így a városőrök közül is sokan tartózkodnak ott.*az orkokkal kapcsolatos kérdésén már meg sem lepődik, elvégre a barbárok nem igazán szimpatizálnak a zöldbőrűekkel, s erre megvan a maguk oka. Ő is hallott történeteket vérszomjas ork hordákról, kik táborokra, karavánokra csaptak le.*
-A városban és környékén előfordul mindenféle szerzet.*vonja meg a vállát.*
-Nehéz volna megmondani, mennyire gyakoriak, de tény, hogy előfordulnak mindenfelé. Legtöbbjük kerüli a balhét, főleg amíg a városban vannak, mert az őrök nem cicóznak, ha jómodorra kell valakit tanítani. Nem hinném, hogy veszedelmesebbek mondjuk a mélységieknél, bár a magam részéről nem szívesen teszek különbséget a népek között.*fejti ki álláspontját, s válaszol legjobb tudomása szerint.*
A hozzászólás írója (Daeros Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.07 17:11:24
*Daeros egy pillanatra megáll a belezésben, s felnéz Isurii-ra, kinek őszintén érdeklődő kék szemeibe egy pillanat erejéig hagyja magát beleveszni, majd mosolyogva biccent felé.*
-Bizony vannak ám. Papoknak nevezik magukat, de valójában varázstudók mindahányan.*válaszol, majd úgy dönt, elmesél egy rövidke anekdotát, hogy a lány tudásvágyát kielégítse.*
-A főpap nem más, mint Amos Thenior. Egyenes ági leszármazottja annak a Theniornak, kinek emlékét a város is a nevében őrzi. Azt beszélik...*fogja halkabbra, mintha csak valami bizalmas titkot osztana meg*
-... azt beszélik, bal kezével félelmetes, pusztító viharokat teremt...*balját ökölbe szorítja, mintegy illusztrációképpen* ...jobbjának egy intésével eloszlatja őket.*jobb kezével úgy tesz, mintha intene a távolban valakinek. Ezután visszatér a szarvashoz. A zsigerelés tulajdonképpen készen van, így nekiáll a nyúzás szakaszának. Begyakorlott mozdulatokkal nyesi be a bőrt a megfelelő helyen, hogy a prémet felhasználhassa a későbbiekben. A 'Szellemjáró' kérdésére azonban újra felpillant.*
-Nem. Nem így gondolom. Úgy gondolom, hogy az ember önző lény, s minél többje van, annál inkább az. Önként senki nem fog lemondani a földjéről, hogy nektek adja, s a Tanácsnak nincs oka ezzel a nemesek támogatását elveszíteni. Ha valóban le akartok telepedni, szerintem inkább egy földbirtokossal kellene egyezkednetek, akinek esetleg szüksége lehet a kardotokra.*válaszolja, majd újra visszafordul a szarvastetemhez. Ő sem hülye, pontosan tisztában van azzal, hogy egy nomád törzs a fegyveresein kívül nem sok mindennel tud szolgálni, amire egy birtokos esetleg igényt tarthat. Hacsak nincs a birtokukban valami, ami nagyon értékes, de a dolognak ez a része Daerost legkevésbé sem érdekli.*
-Hold Karavánpihenő.*bólint Kagan kérdésére.*
-A város fennhatósága alatt áll, így a városőrök közül is sokan tartózkodnak ott.*az orkokkal kapcsolatos kérdésén már meg sem lepődik, elvégre a barbárok nem igazán szimpatizálnak a zöldbőrűekkel, s erre megvan a maguk oka. Ő is hallott történeteket vérszomjas ork hordákról, kik táborokra, karavánokra csaptak le.*
-A városban és környékén előfordul mindenféle szerzet.*vonja meg a vállát.*
-Nehéz volna megmondani, mennyire gyakoriak, de tény, hogy előfordulnak mindenfelé. Legtöbbjük kerüli a balhét, főleg amíg a városban vannak, mert az őrök nem cicóznak, ha jómodorra kell valakit tanítani. Nem hinném, hogy veszedelmesebbek mondjuk a mélységieknél, bár a magam részéről nem szívesen teszek különbséget a népek között.*fejti ki álláspontját, s válaszol legjobb tudomása szerint.*
A hozzászólás írója (Daeros Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.07 17:11:24
1155. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-07 16:43:19
Üzenet elküldve: 2014-01-07 16:43:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar -tábor másnap - tábor közepe//
*Amíg az óriások foglalkoznak új vendégükkel, Kagan visszafordul Daeros felé. Végignézi a mezei gimnasztikát a szarvassal, majd értő pillantással azt is hamar felméri: Daerosnak nincs szüksége segítséghez ehhez a kis szarvashoz. Ehhez neki sincs szüksége spirituális támogatáshoz, de a Vadász meglepődne, hogy milyen lelkesedéssel koncolná fel a Thargodar-törzs a "szellemek" szavára.*
- Két tanács? És az egyikben 12 ember dönt? *kerekedik el a szeme; ha Daerosnak furcsa volt, hogy egy nő szót kap Kagan mellett, akkor Kagannak pedig az furcsa, hogyan képes működni bármi is ilyen konstrukcióban.*
~ 12 vezér, az legalább 120 érdek, hiszen minden vezér mögött legalább 10 törekvés áll. Hmmm. ~ *még a fegyverét is kissé lejjebb engedi, ahogy elgondolkodik a számtalan lehetőségen, amit egy ilyen heterogén, vegyes csoport vezette város kínál.*
~ Már csak arra kell vigyázni, hogy ne mi legyünk a közös ellenség, ami összefogja őket. ~*komorkodik kicsit.*
- Hát, nekem számtalan ötletem lenne. *vigyorog a Vadász tamáskodására, hiszen a törzs helyzete a bérkardoktól és hűbéresektől kezdve a támogatókon és az uratlan, üres területek új, szabad benépesítőin át az egyszerű honfoglalóig, az erősebb kutya megtestesítőjéig terjedhet.*
*Mielőtt szólhatna, Isurii és Leandana is felteszik saját kérdéseiket. Húga érdeklődése az "érdekes", Leáé a "következetes" kategóriába tartozik, így megvárja az ezekre adott választ, majd észak felé fordul.*
- És az ott, a Kufárok Otthona? Hogy is nevezik? Holdpihenő Karavánoknak? Azzal a hellyel mi a helyzet? *nem túl gyakran fordultak meg arrafelé, akkor is főleg csak a dalnok, meg egy-két asszony, kik nem vettek részt a portyákban, így nem bukhattak le.*
~ Na meg most már új ragadozók vannak a pusztán. ~ *nem mintha kiszorították volna őket; Kagan döntése volt a déli népvándorlás, és a a törzs előrelátóbb tagjai úgy gondolták: meglehetősen rossz kezdőpozíció az, ha úgy érkeznek a városba szívességet kérni, hogy két nappal előtte még kifosztották a helyiek karavánjait.*
- Mennyire gyakoriak erre a zöld irhájú majmok? Orkoknak is hívják őket. *pontosít, hátha a fickónak így nem ismert ez a népség, mely a Thargodarok átka és áldása egyben. Ők hajszolták őket, de egyben ők "teremtették", és ők kovácsolták ki ezt a kemény kis csapatot a háború tüzében.*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.07 16:45:43
*Amíg az óriások foglalkoznak új vendégükkel, Kagan visszafordul Daeros felé. Végignézi a mezei gimnasztikát a szarvassal, majd értő pillantással azt is hamar felméri: Daerosnak nincs szüksége segítséghez ehhez a kis szarvashoz. Ehhez neki sincs szüksége spirituális támogatáshoz, de a Vadász meglepődne, hogy milyen lelkesedéssel koncolná fel a Thargodar-törzs a "szellemek" szavára.*
- Két tanács? És az egyikben 12 ember dönt? *kerekedik el a szeme; ha Daerosnak furcsa volt, hogy egy nő szót kap Kagan mellett, akkor Kagannak pedig az furcsa, hogyan képes működni bármi is ilyen konstrukcióban.*
~ 12 vezér, az legalább 120 érdek, hiszen minden vezér mögött legalább 10 törekvés áll. Hmmm. ~ *még a fegyverét is kissé lejjebb engedi, ahogy elgondolkodik a számtalan lehetőségen, amit egy ilyen heterogén, vegyes csoport vezette város kínál.*
~ Már csak arra kell vigyázni, hogy ne mi legyünk a közös ellenség, ami összefogja őket. ~*komorkodik kicsit.*
- Hát, nekem számtalan ötletem lenne. *vigyorog a Vadász tamáskodására, hiszen a törzs helyzete a bérkardoktól és hűbéresektől kezdve a támogatókon és az uratlan, üres területek új, szabad benépesítőin át az egyszerű honfoglalóig, az erősebb kutya megtestesítőjéig terjedhet.*
*Mielőtt szólhatna, Isurii és Leandana is felteszik saját kérdéseiket. Húga érdeklődése az "érdekes", Leáé a "következetes" kategóriába tartozik, így megvárja az ezekre adott választ, majd észak felé fordul.*
- És az ott, a Kufárok Otthona? Hogy is nevezik? Holdpihenő Karavánoknak? Azzal a hellyel mi a helyzet? *nem túl gyakran fordultak meg arrafelé, akkor is főleg csak a dalnok, meg egy-két asszony, kik nem vettek részt a portyákban, így nem bukhattak le.*
~ Na meg most már új ragadozók vannak a pusztán. ~ *nem mintha kiszorították volna őket; Kagan döntése volt a déli népvándorlás, és a a törzs előrelátóbb tagjai úgy gondolták: meglehetősen rossz kezdőpozíció az, ha úgy érkeznek a városba szívességet kérni, hogy két nappal előtte még kifosztották a helyiek karavánjait.*
- Mennyire gyakoriak erre a zöld irhájú majmok? Orkoknak is hívják őket. *pontosít, hátha a fickónak így nem ismert ez a népség, mely a Thargodarok átka és áldása egyben. Ők hajszolták őket, de egyben ők "teremtették", és ők kovácsolták ki ezt a kemény kis csapatot a háború tüzében.*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.07 16:45:43
1154. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-07 14:55:15
Üzenet elküldve: 2014-01-07 14:55:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Humph Juvesas//
*Hamar végez a városban és bár nem szereti a lovakat túlhajszolni, de most muszáj így Asqu-t rendesen leterheli a gyors vágtával. Gyorsan közeledik úti céljához, hogy felvehesse a férfit és továbbinduljanak. A ló már teljesen kimerült és habzik a szőre, de nem állhatnak meg, hamarosan pihenhet amennyit csak szeretne.*
*Hamar végez a városban és bár nem szereti a lovakat túlhajszolni, de most muszáj így Asqu-t rendesen leterheli a gyors vágtával. Gyorsan közeledik úti céljához, hogy felvehesse a férfit és továbbinduljanak. A ló már teljesen kimerült és habzik a szőre, de nem állhatnak meg, hamarosan pihenhet amennyit csak szeretne.*
1153. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-07 10:51:16
Üzenet elküldve: 2014-01-07 10:51:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Északi portya//
*Hiába az a fránya mosoly szája szegletében csak nem akar szűnni. Halványodik, igaz, de el végleg -míg ily eseménymentes útjuk- nem oszlik. Csuklyája alól örvend a világra. Pedig távolodik a tábortól, a lánytól, s veszélyekkel teli küldetés, kietlen téli puszta, fenevadak és ellenségek leselkednek rá lépten -nyomon. Valahogy szűnni nem akaró melegséget érez szíve tájékán, minden egyes dobbanásával újult erőre kap a "láng", mi orcáján keresztül, szíve választottja ajkairól költözött mellkasába. Kabátján érezni véli -biztos csak beképzeli- az úrhölgy illatát, és sokkalta melegebbnek is tűnik ettől.
Merengéséből a vöröske újabb dallamai rángatják vissza a valóságba.*
-Arról alul kéken beborult az ég. Az én rózsám most írja bús levelét. *Dudorássza maga elé félhangosan csatlakozva a rímeskedéshez.
A füttynetésre csak bambán nézhet rá, mert bizony furcsa egy megnevezéssel él társnőjük. Hirtelen nem is érti, csak lassan veszi észre az elemózsiát kezében. Megrázza fejét, jelezvén ő nem kér, kösz.
Mindazonáltal eltűnődhetne, hogy ha ő volt az első ki felkészülten várta a többieket nem is keveset, hogy lehet hogy aztán őrá vártak, miközben a reggelit sem ejtették meg? Ha pedig tudná mit gondol, vagy mit sejtett látni Waldran, még cifrábban szidná az égieket a rossz időzítése okán. Hiszen előző este épp erről beszélgettek, s egyik Thargodar férfi sem épp kedvező előjellel viseltetik ő, és Isu közös jövőjét illetően. Sőt, már -már eszét meggyőzve le is beszélték róla.*
~De szívem mást diktál.~ *Sóhajt egy picit, ezzel le is tudva ma reggelre a lelkizést. Feladat van, és olybá tűnik mindenki vidám.*
~Kivéve Wald.~ *Pillant a középütt lovagoló vezetőjükre, ki épp a danolászót méricskéli leplezetlen.*
~Nocsak.~ *Emelkedik kissé szemöldöke, mert saját tekintete is elidőz picinykét a "rozsdáson". De aztán a mellette lovagoló apró kis Rick vállát lapogatja meg csak úgy ébresztőként.*
-Szólj Hevesnek, itt az idő! *Utal arra, hogy kellőképp eltávolodtak már a tábortól, ideje bevetni a sólyom éles látását és felderítő -képességeit.*
*Hiába az a fránya mosoly szája szegletében csak nem akar szűnni. Halványodik, igaz, de el végleg -míg ily eseménymentes útjuk- nem oszlik. Csuklyája alól örvend a világra. Pedig távolodik a tábortól, a lánytól, s veszélyekkel teli küldetés, kietlen téli puszta, fenevadak és ellenségek leselkednek rá lépten -nyomon. Valahogy szűnni nem akaró melegséget érez szíve tájékán, minden egyes dobbanásával újult erőre kap a "láng", mi orcáján keresztül, szíve választottja ajkairól költözött mellkasába. Kabátján érezni véli -biztos csak beképzeli- az úrhölgy illatát, és sokkalta melegebbnek is tűnik ettől.
Merengéséből a vöröske újabb dallamai rángatják vissza a valóságba.*
-Arról alul kéken beborult az ég. Az én rózsám most írja bús levelét. *Dudorássza maga elé félhangosan csatlakozva a rímeskedéshez.
A füttynetésre csak bambán nézhet rá, mert bizony furcsa egy megnevezéssel él társnőjük. Hirtelen nem is érti, csak lassan veszi észre az elemózsiát kezében. Megrázza fejét, jelezvén ő nem kér, kösz.
Mindazonáltal eltűnődhetne, hogy ha ő volt az első ki felkészülten várta a többieket nem is keveset, hogy lehet hogy aztán őrá vártak, miközben a reggelit sem ejtették meg? Ha pedig tudná mit gondol, vagy mit sejtett látni Waldran, még cifrábban szidná az égieket a rossz időzítése okán. Hiszen előző este épp erről beszélgettek, s egyik Thargodar férfi sem épp kedvező előjellel viseltetik ő, és Isu közös jövőjét illetően. Sőt, már -már eszét meggyőzve le is beszélték róla.*
~De szívem mást diktál.~ *Sóhajt egy picit, ezzel le is tudva ma reggelre a lelkizést. Feladat van, és olybá tűnik mindenki vidám.*
~Kivéve Wald.~ *Pillant a középütt lovagoló vezetőjükre, ki épp a danolászót méricskéli leplezetlen.*
~Nocsak.~ *Emelkedik kissé szemöldöke, mert saját tekintete is elidőz picinykét a "rozsdáson". De aztán a mellette lovagoló apró kis Rick vállát lapogatja meg csak úgy ébresztőként.*
-Szólj Hevesnek, itt az idő! *Utal arra, hogy kellőképp eltávolodtak már a tábortól, ideje bevetni a sólyom éles látását és felderítő -képességeit.*
1152. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-07 09:31:23
Üzenet elküldve: 2014-01-07 09:31:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - másnap - tábor közepe//
*Kész szerencse, hogy Daeros van olyan bölcs, hogy nem teszi szóvá a gondolatait, illetve, hogy a vonásaira is vigyáz. No persze Lea nem egy vérmes személyiség, inkább vidám, semmint harapós, de a tekintélyén nem szereti a csorbát. Persze sosem vágná ki a csorbát ejtő nyelvét, vagy nem skalpolná meg. Nem, Lea jobban szereti az olyan "tréfákat", mint hogy az illetőnek egész nap csikarjon a hasa, esetleg, hogy véresre vakarja a saját tarkóját. Senki nem sértette még soha annyira, hogy halálos mérget alkalmazzon. A sértődésének a mértéke is a hangulatától függ, lehet, hogy egyik nap csak mosolyog a dolgon, de másikon pedig az illető torkát tépi ki Lea a saját fogával.
Közben Isurii is megérkezik a búcsúzkodásból, Lea pedig rámosolyog, és állával alig észrevehetően biccen Isu felé, mintha csak azt kérdezné "naa?". Valószínűleg már Isu szeme villanásából meg fogja tudni, hogy sikerrel járt-e a lány "küldetése". Remélhetőleg még sikerült elbúcsúzzon. Lea továbbra sem ül le, pár lépésnyire Daeros mellett áll. Hogy esetleg vér fröccsenhet az állatból rá az nem érdekli - meg kezén még úgyis ott szárad a halódó ork vére is. Borostyánszínű tekintete az újabb érkezőn pihen, majd tovasiklik az elbődülő Kaganra.
Ilyenkor, amikor majdhogynem teljes harci díszben "pompázik" a férfi akkor arra gondol, hogy bizony nem szeretne az ellensége lenni. No meg nem szeretne Kagan és az ellensége között sem lenni. Mögötte lenni jó - vagy alatta, vagy fölötte -, mert akkor ő védelmezve van. Talán ha valami romantikusabb környezetben nő fel, akkor menthetetlenül szerelmes lenne Kaganba. Fiatalabb korában talán az is volt - no nem mintha most öreg lenne -, persze tíz évnyi pusztában való vándorlás kiöli az emberből a romantikát. Kezdetben még voltak olyan elképzelései, hogy ők Kagannal majd mennyire szerelmesek lesznek egymásba, meg hogy a másik majd feleséget sem vesz maga mellé. Miatta, Lea miatt. Ma már ostobának tartja magát az egykori gondolatai miatt, vagy ha nem is ostobának, hát tudatlannak és főleg gyereknek. Gyermekkora akkor ért véget azon az éjszakán, mikor leszúrta azt a férfit... Onnantól nagyon hamar bele kellett illeszkedjen a Szellemjáró szerepébe, mert a törzsnek éppúgy szüksége volt rá, mint ahogy törzsfőre is szüksége volt.
Megborzong, mikor Kaganról újra Daerosra fordítja a tekintetét - látszik rajta, hogy elrévedt az imént egy kissé - kicsit kiesik az is, amit a másik eddig magyarázott. Fél szemöldöke felkúszik arra, mikor Daeros azt mondja, hogy szerinte nem kapnának földet.*
- Azt gondolod, hogy nem tudnánk olyat nyújtani, amiért megérné földet adni nekünk?
*kérdezi végül meg azután, hogy Isu feltette a maga kérdését. Az ő hangjában sincsen semmi kekeckedés, csupán egy kérdés, amire választ szeretne. Persze nem fejti ki egyelőre, hogy mire is gondol egészen konkrétan, Kagannal megbeszélték az imént mit kell - kéne - tenniük: földet szerezni a kardjukért cserébe. No meg persze nem ártana az sem ha Kagannak mielőbb asszonyt szereznének egy szövetségért - vagy földért? - cserébe. Vagy Isuriinak férjet, bár ez utóbbit nem szeretné annyira, mert egy Kaganhoz hasonló férfinak - egyáltalán egy férfinak - sokkal könnyebb elfogadni azt, ha kényszerből házasodik. Egy férfit senki nem vet meg azért mert több nőt is látogat, viszont egy nő a férjének szüljön gyereket, a szüzességét is neki adja... Az viszont sosem baj, ha egy férfi fattyakat nemz.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.07 09:48:42
*Kész szerencse, hogy Daeros van olyan bölcs, hogy nem teszi szóvá a gondolatait, illetve, hogy a vonásaira is vigyáz. No persze Lea nem egy vérmes személyiség, inkább vidám, semmint harapós, de a tekintélyén nem szereti a csorbát. Persze sosem vágná ki a csorbát ejtő nyelvét, vagy nem skalpolná meg. Nem, Lea jobban szereti az olyan "tréfákat", mint hogy az illetőnek egész nap csikarjon a hasa, esetleg, hogy véresre vakarja a saját tarkóját. Senki nem sértette még soha annyira, hogy halálos mérget alkalmazzon. A sértődésének a mértéke is a hangulatától függ, lehet, hogy egyik nap csak mosolyog a dolgon, de másikon pedig az illető torkát tépi ki Lea a saját fogával.
Közben Isurii is megérkezik a búcsúzkodásból, Lea pedig rámosolyog, és állával alig észrevehetően biccen Isu felé, mintha csak azt kérdezné "naa?". Valószínűleg már Isu szeme villanásából meg fogja tudni, hogy sikerrel járt-e a lány "küldetése". Remélhetőleg még sikerült elbúcsúzzon. Lea továbbra sem ül le, pár lépésnyire Daeros mellett áll. Hogy esetleg vér fröccsenhet az állatból rá az nem érdekli - meg kezén még úgyis ott szárad a halódó ork vére is. Borostyánszínű tekintete az újabb érkezőn pihen, majd tovasiklik az elbődülő Kaganra.
Ilyenkor, amikor majdhogynem teljes harci díszben "pompázik" a férfi akkor arra gondol, hogy bizony nem szeretne az ellensége lenni. No meg nem szeretne Kagan és az ellensége között sem lenni. Mögötte lenni jó - vagy alatta, vagy fölötte -, mert akkor ő védelmezve van. Talán ha valami romantikusabb környezetben nő fel, akkor menthetetlenül szerelmes lenne Kaganba. Fiatalabb korában talán az is volt - no nem mintha most öreg lenne -, persze tíz évnyi pusztában való vándorlás kiöli az emberből a romantikát. Kezdetben még voltak olyan elképzelései, hogy ők Kagannal majd mennyire szerelmesek lesznek egymásba, meg hogy a másik majd feleséget sem vesz maga mellé. Miatta, Lea miatt. Ma már ostobának tartja magát az egykori gondolatai miatt, vagy ha nem is ostobának, hát tudatlannak és főleg gyereknek. Gyermekkora akkor ért véget azon az éjszakán, mikor leszúrta azt a férfit... Onnantól nagyon hamar bele kellett illeszkedjen a Szellemjáró szerepébe, mert a törzsnek éppúgy szüksége volt rá, mint ahogy törzsfőre is szüksége volt.
Megborzong, mikor Kaganról újra Daerosra fordítja a tekintetét - látszik rajta, hogy elrévedt az imént egy kissé - kicsit kiesik az is, amit a másik eddig magyarázott. Fél szemöldöke felkúszik arra, mikor Daeros azt mondja, hogy szerinte nem kapnának földet.*
- Azt gondolod, hogy nem tudnánk olyat nyújtani, amiért megérné földet adni nekünk?
*kérdezi végül meg azután, hogy Isu feltette a maga kérdését. Az ő hangjában sincsen semmi kekeckedés, csupán egy kérdés, amire választ szeretne. Persze nem fejti ki egyelőre, hogy mire is gondol egészen konkrétan, Kagannal megbeszélték az imént mit kell - kéne - tenniük: földet szerezni a kardjukért cserébe. No meg persze nem ártana az sem ha Kagannak mielőbb asszonyt szereznének egy szövetségért - vagy földért? - cserébe. Vagy Isuriinak férjet, bár ez utóbbit nem szeretné annyira, mert egy Kaganhoz hasonló férfinak - egyáltalán egy férfinak - sokkal könnyebb elfogadni azt, ha kényszerből házasodik. Egy férfit senki nem vet meg azért mert több nőt is látogat, viszont egy nő a férjének szüljön gyereket, a szüzességét is neki adja... Az viszont sosem baj, ha egy férfi fattyakat nemz.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.07 09:48:42
1151. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-07 01:07:17
Üzenet elküldve: 2014-01-07 01:07:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar -tábor másnap - tábor közepe//
*Isurii sietve visszalovagol a táborba, de olyannyira el van varázsolva, hogy hosszú percekig csak lova oldalának dőlve vigyorog bele a semmibe és mellé roppant érzékien bambul kis a fejéből.
Eszesnek számít övéi közt, de most az agya csupa köd és rózsaszín homály. Jó ideig tart, mire összeszedi magát, ez alatt a távozó kereskedők helyét újabb idegenek veszik át. Első pillantása ezek olyan vádász félék lennének. Az ezüsthajú hezitál egy keveset a sátrak mögött. Csak leskelődik, mérlegel. Amint sikerült magáról leráznia iménti bárgyúságát, közelebb merészkedik fivéréhez és vajákosukhoz. Leandanát egyébként is le szerette volna támadni, hogy roppant sikeréről és bátorságáról beszámoljon neki. Ha sejtené min munkálkodik észak felé haladva Waldran... Nem nyüstölné barátnőjét ilyesmivel. De nem tudhatja miben mesterkedik rokona.
Csöndesen, szinte észrevétlen oson ólálkodik közelebb a tűzhöz. Nem a rejtőzés mestere és a lopakodásban sincs kiemelkedő tehetsége, de a magafajta csöndesebb jelenségek könnyen beleveszhetnek a tábori forgatagba. Az éppen üvöltöző Kagan másik oldalára telepszik le. Ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy kicsit megigazgassa nyakára hullott kámzsáját, ily módon próbálva kezével óvni a férfihez közelebb eső fülét.*
-Szia!
*szól halkan az idegenhez. Egyenesen rá szegeződő kékjeiben őszinte érdeklődéssel találkozhat a szarvassal foglalatoskodó idegen. Elég nagy a kavarodás így korán reggel, de Isunak már semmi sem szegheti kedvét.
Lopva vet egy jelentőségteljes pillantás Leandanára is, de figyelme hamar a tőlük nem messze lévő Rolkó felé fordul és a másik ismeretlen alakot fürkészi.
Kagan hangja az ami ismét visszavonszolja a tábortűz körül összegyűlt társasághoz. Ha a vezér tudásszomját már enyhítette a vadász és Kagannak nincs sürgős dolga vele, akkor az ezüsthajú próbálja meg magára vonni figyelmét. Még közelebb is araszol hozzá, de csak óvatosan.*
-Jól hallottam, hogy azt mondtad... a levegő városa?
*A mosolygós, szelíd lány sokkal megnyugtatóbb jelenség, mint a szinte már eszelősen vigyorgó Kagan, de bátyja élvez elsőbbséget.*
-Élnek itt olyanok, akiknek engedelmeskedik a Szél, igaz?
*Kíváncsiskodik tovább, fehér tincseit kissé zavartan füle mögé gyűrve.*
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.07 01:08:21
*Isurii sietve visszalovagol a táborba, de olyannyira el van varázsolva, hogy hosszú percekig csak lova oldalának dőlve vigyorog bele a semmibe és mellé roppant érzékien bambul kis a fejéből.
Eszesnek számít övéi közt, de most az agya csupa köd és rózsaszín homály. Jó ideig tart, mire összeszedi magát, ez alatt a távozó kereskedők helyét újabb idegenek veszik át. Első pillantása ezek olyan vádász félék lennének. Az ezüsthajú hezitál egy keveset a sátrak mögött. Csak leskelődik, mérlegel. Amint sikerült magáról leráznia iménti bárgyúságát, közelebb merészkedik fivéréhez és vajákosukhoz. Leandanát egyébként is le szerette volna támadni, hogy roppant sikeréről és bátorságáról beszámoljon neki. Ha sejtené min munkálkodik észak felé haladva Waldran... Nem nyüstölné barátnőjét ilyesmivel. De nem tudhatja miben mesterkedik rokona.
Csöndesen, szinte észrevétlen oson ólálkodik közelebb a tűzhöz. Nem a rejtőzés mestere és a lopakodásban sincs kiemelkedő tehetsége, de a magafajta csöndesebb jelenségek könnyen beleveszhetnek a tábori forgatagba. Az éppen üvöltöző Kagan másik oldalára telepszik le. Ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy kicsit megigazgassa nyakára hullott kámzsáját, ily módon próbálva kezével óvni a férfihez közelebb eső fülét.*
-Szia!
*szól halkan az idegenhez. Egyenesen rá szegeződő kékjeiben őszinte érdeklődéssel találkozhat a szarvassal foglalatoskodó idegen. Elég nagy a kavarodás így korán reggel, de Isunak már semmi sem szegheti kedvét.
Lopva vet egy jelentőségteljes pillantás Leandanára is, de figyelme hamar a tőlük nem messze lévő Rolkó felé fordul és a másik ismeretlen alakot fürkészi.
Kagan hangja az ami ismét visszavonszolja a tábortűz körül összegyűlt társasághoz. Ha a vezér tudásszomját már enyhítette a vadász és Kagannak nincs sürgős dolga vele, akkor az ezüsthajú próbálja meg magára vonni figyelmét. Még közelebb is araszol hozzá, de csak óvatosan.*
-Jól hallottam, hogy azt mondtad... a levegő városa?
*A mosolygós, szelíd lány sokkal megnyugtatóbb jelenség, mint a szinte már eszelősen vigyorgó Kagan, de bátyja élvez elsőbbséget.*
-Élnek itt olyanok, akiknek engedelmeskedik a Szél, igaz?
*Kíváncsiskodik tovább, fehér tincseit kissé zavartan füle mögé gyűrve.*
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.07 01:08:21
1150. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-07 00:55:34
Üzenet elküldve: 2014-01-07 00:55:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar -tábor//
*Daeros újra felkapja a szarvast, majd követi Kagant és a többit a tűzhöz. "Szóval Szellemjáró... nofene." gondolja nem kevés gúnnyal, de persze ezt mélyen magában tartja. A maga részéről nem sok köze van a spiritualitáshoz, de ha a nomádoknak ez így jó, ki ő, hogy ítélkezzen?
Azt, hogy Kagan szól a törzs nevében, úgy értelmezi, hogy nem tévedett, és ő a törzsfő. Ha meg nem, akkor sincs semmi gond, elvégre a tűzhöz engedte, s a vadásznak ez elég is. A tűz mellett leveszi válláról az íjat és a tegezt, ezeket maga mellé helyezi. A kardot oldalán tartja, na nem mintha tervezné használni, semmi oka ilyesmire. Az óriások nyilván nem fogják bántani, amíg vendéghez illő módon viselkedik, és hát mi oka lenne nem így tenni? Nem is zavartatja magát a behemótok miatt, látott már eleget belőlük a városban. A pálinkát köszönettel elfogadja, majd belekortyolva elégedett sóhajjal nyújtja vissza. A folyékony láng kellemesen elfészkelődik a gyomrában, ő pedig letérdel a szarvas mellé, majd a vadászkését előhúzva nekiáll kizsigerelni. Nem zavarja, hogy a keze csurom vér és belsőség lesz, elvégre nem mondható, hogy először csinálna ilyet. Nagyjából majd mindennap ezzel foglalkozik. Ennek megfelelően szakértő mozdulatokkal dolgozik, a szarvas belsőségei perceken belül kint is vannak. Szeretné megtartani a májat és a szívet, de tisztában van vele, hogy órákon belül rohadni kezdenek, így erről inkább lemond jelen helyzetben.
Csupán az zavarja meg a ténykedésben, hogy érkezik egy újabb 'vendég', aki meggondolatlan módon közelítette meg a tábort. Daeros csak a fejét ingatja rosszallóan ennek láttán, a tiszteletlen vendég hamar kívül találja magát, bárhol is legyen. Kagan kérdésén elgondolkozva néz fel, majd így felel:*
-Nincsen igazából ura a városnak. Két tanács kormányozza, de ezek közül téged valószínűleg a Főtanács érdekelhet. Ha jól tudom, az ő jogkörükbe tartozik a szövetségek kötése. A Főtanács tizenkét tagot számlál, ám őket sosem látni csak úgy, no meg bejutni hozzájuk meglehetősen nehéz dolog.*azzal visszafordul a szarvashoz. Kagan mosolya nem nyugtalanítja különösebben, pontosan tisztában van vele Arthenior polgáraként, hogy a város vezetősége nem fog közösséget vállalni egy nomád törzzsel, melyből a pusztán akad jónéhány.*
-A környező vidék a város tulajdona, jobban mondva a városi nemeseké, s nem valószínű, hogy bármelyikük lemondjon róla a javatokra. Általában békén hagyják a törzseket, akik a pusztát járják, de a letelepedés az egész más dolog. Őszintén nem tudom, miért adnának erre jogot.*teszi még hozzá egykedvűen. Nem kekeckedik, csupán saját tapasztalatait vázolja.*
*Daeros újra felkapja a szarvast, majd követi Kagant és a többit a tűzhöz. "Szóval Szellemjáró... nofene." gondolja nem kevés gúnnyal, de persze ezt mélyen magában tartja. A maga részéről nem sok köze van a spiritualitáshoz, de ha a nomádoknak ez így jó, ki ő, hogy ítélkezzen?
Azt, hogy Kagan szól a törzs nevében, úgy értelmezi, hogy nem tévedett, és ő a törzsfő. Ha meg nem, akkor sincs semmi gond, elvégre a tűzhöz engedte, s a vadásznak ez elég is. A tűz mellett leveszi válláról az íjat és a tegezt, ezeket maga mellé helyezi. A kardot oldalán tartja, na nem mintha tervezné használni, semmi oka ilyesmire. Az óriások nyilván nem fogják bántani, amíg vendéghez illő módon viselkedik, és hát mi oka lenne nem így tenni? Nem is zavartatja magát a behemótok miatt, látott már eleget belőlük a városban. A pálinkát köszönettel elfogadja, majd belekortyolva elégedett sóhajjal nyújtja vissza. A folyékony láng kellemesen elfészkelődik a gyomrában, ő pedig letérdel a szarvas mellé, majd a vadászkését előhúzva nekiáll kizsigerelni. Nem zavarja, hogy a keze csurom vér és belsőség lesz, elvégre nem mondható, hogy először csinálna ilyet. Nagyjából majd mindennap ezzel foglalkozik. Ennek megfelelően szakértő mozdulatokkal dolgozik, a szarvas belsőségei perceken belül kint is vannak. Szeretné megtartani a májat és a szívet, de tisztában van vele, hogy órákon belül rohadni kezdenek, így erről inkább lemond jelen helyzetben.
Csupán az zavarja meg a ténykedésben, hogy érkezik egy újabb 'vendég', aki meggondolatlan módon közelítette meg a tábort. Daeros csak a fejét ingatja rosszallóan ennek láttán, a tiszteletlen vendég hamar kívül találja magát, bárhol is legyen. Kagan kérdésén elgondolkozva néz fel, majd így felel:*
-Nincsen igazából ura a városnak. Két tanács kormányozza, de ezek közül téged valószínűleg a Főtanács érdekelhet. Ha jól tudom, az ő jogkörükbe tartozik a szövetségek kötése. A Főtanács tizenkét tagot számlál, ám őket sosem látni csak úgy, no meg bejutni hozzájuk meglehetősen nehéz dolog.*azzal visszafordul a szarvashoz. Kagan mosolya nem nyugtalanítja különösebben, pontosan tisztában van vele Arthenior polgáraként, hogy a város vezetősége nem fog közösséget vállalni egy nomád törzzsel, melyből a pusztán akad jónéhány.*
-A környező vidék a város tulajdona, jobban mondva a városi nemeseké, s nem valószínű, hogy bármelyikük lemondjon róla a javatokra. Általában békén hagyják a törzseket, akik a pusztát járják, de a letelepedés az egész más dolog. Őszintén nem tudom, miért adnának erre jogot.*teszi még hozzá egykedvűen. Nem kekeckedik, csupán saját tapasztalatait vázolja.*
1149. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-07 00:31:40
Üzenet elküldve: 2014-01-07 00:31:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar -tábor másnap - tábor közepe//
*Daeros Argien határozottan jó túlélő képeségekkel rendelkezik, mert csak gondolja, és nem mondja ki a fehérnépes megjegyzéseit. Na persze, ennyitől Kagan és házanépe nem esne a torkának, de igen kellemetlen lehet egy olyan táborban tartózkodni, ahol egy megsértett és bosszúálló vajákossal kell osztozni bármin, amit a vajákos meg tud "fűszerezni".*
- Én szólok a törzs nevében. *legyen elég egyelőre ennyi, a teljes családfára és törzsi hierarchiára most nem lesz szükség. Joga van a tüzükhöz engedni bárkit, bár ezt a jogát csak ma gyakrabban gyakorolta, mint előtte heteken át. Hiába, a pusztán és a hegyekben a vendég is ritkább, meg a barát is.*
*Ami a szarvast illeti, valóban meglehetősen nyeszlett kis példány, de ha nagyobb lenne, akkor Daeros is ki lenne már fulladva. Ha az óriásokat nem engedi a közelébe, akkor sokaknak elég egy falásra, és most a törzs nagyjából harmada-fele nincs a táborban. Nem is mondd semmit, amíg le nem telepedik a Vadász a tűzhöz.*
- Áhá. Garabonciások és csuhások. Hallottam már felőlük. *villantja meg jólértesültségét a vezér, majd egy butykosnyi pálinkát nyújt oda a vadásznak. Kissé ugyan árnyékot vet rájuk Rolkó alakja, de ez őt nem zavarja, Daeor meg azt kezd a dolog, amit akar.*
*Amikor azonban belefogna a faggatózásba, újabb vendégük érkezik. Ez már Kagan legendásan teherbíró vendégszeretetének is kezd sok lenni, és nem csak a vendégből, hanem a véletlenből is, ezért a miheztartás végett felragadja a tűz mellől otthagyott fegyverét és kiegyenesedik.*
- Rolkó, Krumkó! Fegyverezzétek le a pimaszt! *mordul, mert igencsak komoly tiszteletlenségnek tartja, hogy valaki csak így megpróbáljon besétálni a táborukba.*
- Elenyel, Dharren, hozzám! *na ez már vezéri üvöltés volt, reméli, hogy a két érintett harcosa hallótávon belül van, és meg is mozdul. Ezzel valószínűleg a szerencsétlen Salanelt is felveri álmából - annyi baj legyen. Amíg harcosaira vár, lepillant a szarvassal foglalatoskodó Daerosra. Ahogy ott áll (egyik kezében egy közepes csatabárddal, másikban vasalt, kerek pajzsával, bundában és vértben-sisakban), pont olyan, mint a legendák barbár harcosai. Igazi klisé.*
- Ki a város legfőbb főnöke? Ki az, ki vendégbarátságot fogadhat, a Város tüzéhez engedhet, jogot adhat földre és javakra? Ki az úr felétek? *vigyorog le, de ez a vigyor nem valami megnyugtató.*
*Daeros Argien határozottan jó túlélő képeségekkel rendelkezik, mert csak gondolja, és nem mondja ki a fehérnépes megjegyzéseit. Na persze, ennyitől Kagan és házanépe nem esne a torkának, de igen kellemetlen lehet egy olyan táborban tartózkodni, ahol egy megsértett és bosszúálló vajákossal kell osztozni bármin, amit a vajákos meg tud "fűszerezni".*
- Én szólok a törzs nevében. *legyen elég egyelőre ennyi, a teljes családfára és törzsi hierarchiára most nem lesz szükség. Joga van a tüzükhöz engedni bárkit, bár ezt a jogát csak ma gyakrabban gyakorolta, mint előtte heteken át. Hiába, a pusztán és a hegyekben a vendég is ritkább, meg a barát is.*
*Ami a szarvast illeti, valóban meglehetősen nyeszlett kis példány, de ha nagyobb lenne, akkor Daeros is ki lenne már fulladva. Ha az óriásokat nem engedi a közelébe, akkor sokaknak elég egy falásra, és most a törzs nagyjából harmada-fele nincs a táborban. Nem is mondd semmit, amíg le nem telepedik a Vadász a tűzhöz.*
- Áhá. Garabonciások és csuhások. Hallottam már felőlük. *villantja meg jólértesültségét a vezér, majd egy butykosnyi pálinkát nyújt oda a vadásznak. Kissé ugyan árnyékot vet rájuk Rolkó alakja, de ez őt nem zavarja, Daeor meg azt kezd a dolog, amit akar.*
*Amikor azonban belefogna a faggatózásba, újabb vendégük érkezik. Ez már Kagan legendásan teherbíró vendégszeretetének is kezd sok lenni, és nem csak a vendégből, hanem a véletlenből is, ezért a miheztartás végett felragadja a tűz mellől otthagyott fegyverét és kiegyenesedik.*
- Rolkó, Krumkó! Fegyverezzétek le a pimaszt! *mordul, mert igencsak komoly tiszteletlenségnek tartja, hogy valaki csak így megpróbáljon besétálni a táborukba.*
- Elenyel, Dharren, hozzám! *na ez már vezéri üvöltés volt, reméli, hogy a két érintett harcosa hallótávon belül van, és meg is mozdul. Ezzel valószínűleg a szerencsétlen Salanelt is felveri álmából - annyi baj legyen. Amíg harcosaira vár, lepillant a szarvassal foglalatoskodó Daerosra. Ahogy ott áll (egyik kezében egy közepes csatabárddal, másikban vasalt, kerek pajzsával, bundában és vértben-sisakban), pont olyan, mint a legendák barbár harcosai. Igazi klisé.*
- Ki a város legfőbb főnöke? Ki az, ki vendégbarátságot fogadhat, a Város tüzéhez engedhet, jogot adhat földre és javakra? Ki az úr felétek? *vigyorog le, de ez a vigyor nem valami megnyugtató.*
1148. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-07 00:26:51
Üzenet elküldve: 2014-01-07 00:26:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Északi portya//
*A gnóm felé csak int egyet. Nem érti nagyon miről beszél, de szimpátiájának jele ként egy bizonytalan biccentést is küld felé zavaros kérdésére válaszolva eképpen.*
-Áhá! *Mosolyodik el már határozottabban.*
-Kedves tőle! Köszi!
*Biccenti félre fejét, majd megrázza rozsdás üstökét és kicsit elmerül gondolataiba. Legközelebb már csak a dalocska kezdete hagyja el ajkait.
Micsoda borúlátó banda! Temető, meg örök csend. Pedig ez egy vidám dalocska!
Lopva pillant oldalra. Sárga szemei izgatottan ragyognak, de Harath jó kedvét nem tudj megmagyarázni. Örül neki, ez kétségtelen, de hogyan lehetne valaki ettől a gyötrelmes rímrögtönzéstől ilyen boldog?! Rejtély számára. Fel sem tűnt neki, hogy indulás előtt még meglépett a csapattól a fickó, ahogy az sem, hogy Waldran már megint őt méregeti. Elvolt saját kis dolgaival, meg hát neki aztán nem sürgős ez a portya. Addig szöszmötölnek itt a fiúkák ameddig csak akarnak.
Szerencsére azért nincs végtelen várakozásra kárhoztatva, csak elhagyják a tábort.*
-Lógnak a száras fán a sós húsok! "Dingli-dingli", tört dióval minden étel jó! Apró van sok, jó a kicsi ha sok!
*Kezd el ismét énekelni immár egy pörgősebb, pattogósabb ritmust, vidámabb dallamot követve és valamivel tömni is kezdi a fejét. Felébredt a gyomra is a kis éhenkórásznak.*
-Hé, Ricky!
*Ha a kis srác rá figyel, dob neki is egy falatot reggelijéből. Nem mintha annyira szeretne osztozkodni, de a gnóm olyan picike...*
-Hátha megnősz tőle! *Vigyorog a másikra barátságosan.*
-Mosolygyáros, te is kérsz? *Füttyent Harathnak és kezeit dobásra emeli, hogy ha a másik férfi is kérne pár falatot akkor lepasszolhassa neki az adagját. A szótlan és kissé mogorvának tűnő Thargodar férfit egyelőre nem zaklatja, de ha jelét adja, szívesen megkínálja őt is. Egyébként egy kisebb cipót osztogat ilyen lelkesen. Ha hús, vagy sajt lenne reggelije, hát leshetnék a srácok mikor kapnak belőle!*
*A gnóm felé csak int egyet. Nem érti nagyon miről beszél, de szimpátiájának jele ként egy bizonytalan biccentést is küld felé zavaros kérdésére válaszolva eképpen.*
-Áhá! *Mosolyodik el már határozottabban.*
-Kedves tőle! Köszi!
*Biccenti félre fejét, majd megrázza rozsdás üstökét és kicsit elmerül gondolataiba. Legközelebb már csak a dalocska kezdete hagyja el ajkait.
Micsoda borúlátó banda! Temető, meg örök csend. Pedig ez egy vidám dalocska!
Lopva pillant oldalra. Sárga szemei izgatottan ragyognak, de Harath jó kedvét nem tudj megmagyarázni. Örül neki, ez kétségtelen, de hogyan lehetne valaki ettől a gyötrelmes rímrögtönzéstől ilyen boldog?! Rejtély számára. Fel sem tűnt neki, hogy indulás előtt még meglépett a csapattól a fickó, ahogy az sem, hogy Waldran már megint őt méregeti. Elvolt saját kis dolgaival, meg hát neki aztán nem sürgős ez a portya. Addig szöszmötölnek itt a fiúkák ameddig csak akarnak.
Szerencsére azért nincs végtelen várakozásra kárhoztatva, csak elhagyják a tábort.*
-Lógnak a száras fán a sós húsok! "Dingli-dingli", tört dióval minden étel jó! Apró van sok, jó a kicsi ha sok!
*Kezd el ismét énekelni immár egy pörgősebb, pattogósabb ritmust, vidámabb dallamot követve és valamivel tömni is kezdi a fejét. Felébredt a gyomra is a kis éhenkórásznak.*
-Hé, Ricky!
*Ha a kis srác rá figyel, dob neki is egy falatot reggelijéből. Nem mintha annyira szeretne osztozkodni, de a gnóm olyan picike...*
-Hátha megnősz tőle! *Vigyorog a másikra barátságosan.*
-Mosolygyáros, te is kérsz? *Füttyent Harathnak és kezeit dobásra emeli, hogy ha a másik férfi is kérne pár falatot akkor lepasszolhassa neki az adagját. A szótlan és kissé mogorvának tűnő Thargodar férfit egyelőre nem zaklatja, de ha jelét adja, szívesen megkínálja őt is. Egyébként egy kisebb cipót osztogat ilyen lelkesen. Ha hús, vagy sajt lenne reggelije, hát leshetnék a srácok mikor kapnak belőle!*
1147. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-06 21:39:35
Üzenet elküldve: 2014-01-06 21:39:35
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Északi portya//
*Észre sem veszi a társait, miután Harath egy szempillantás alatt eltűnik. Összehúzza szemeit és komor pillantást vet a távozó után, még hosszasan nézve az útját. Hiú remény, hogy csak Waldran látja a búcsúzkodó jelenetet... mi több, sajnos annyira nem hülyék, hogy a tegnapi tanácskozást és ezt össze ne tudják kötni, csak megerősítve a terjengő gyanúkat. Még Kagan is összerabolt annyi sütnivalót az évek alatt, hogy észrevegye a dolgot. Talán jobb, ha csak hetek múlva térnek vissza, legalább addig Waldran megpróbálhatja meggyógyítani ezt a beteg lelket. Ezen a ponton vet egy pillantást a lányra, aki lassacskán szemrevaló nővé érik, még ha ezt Akheel nem is vette észre magán. Nem baj, nem is a lány dolga az, hogy a saját domborulatait figyelgesse.*
~ Vagyok ennyire a barátja? ~ *Már persze nem a lány, hanem Harath. Ugyanakkor továbbra is homályos, hogy mire vonatkozik az önmagában feltett kérdés. Talán arra, hogy átengedné, talán arra, hogy osztozkodna... sosem volt az erőssége a diszkrét szemlélődés, ezt valahogy a barbárok közt nehéz eltanulni. Épp ezért csak hosszas szemlélődés után rebben tovább a tekintete, ami azért nem volt kihívóan fürkésző, a végére inkább távolba meredő - ugye, épp gondolkodott.*
- Végeztél? *Kérdezi a visszatérő férfit, szúrós pillantást vetve rá. Válaszra sem várva fordítja lovát az adott irányba, s előre üget. Egy ideig diktálja is a tempót, nem vesz részt sem beszélgetésben, sem éneklésben, sem egyéb közösségi tevékenységben. Csak ha látóhatáron kívül esik a táboruk, akkor lassít kellemes ügetésbe. Lassan itt lesz az ideje, hogy Heves előrerepüljön és felmérje a terepet.*
*Észre sem veszi a társait, miután Harath egy szempillantás alatt eltűnik. Összehúzza szemeit és komor pillantást vet a távozó után, még hosszasan nézve az útját. Hiú remény, hogy csak Waldran látja a búcsúzkodó jelenetet... mi több, sajnos annyira nem hülyék, hogy a tegnapi tanácskozást és ezt össze ne tudják kötni, csak megerősítve a terjengő gyanúkat. Még Kagan is összerabolt annyi sütnivalót az évek alatt, hogy észrevegye a dolgot. Talán jobb, ha csak hetek múlva térnek vissza, legalább addig Waldran megpróbálhatja meggyógyítani ezt a beteg lelket. Ezen a ponton vet egy pillantást a lányra, aki lassacskán szemrevaló nővé érik, még ha ezt Akheel nem is vette észre magán. Nem baj, nem is a lány dolga az, hogy a saját domborulatait figyelgesse.*
~ Vagyok ennyire a barátja? ~ *Már persze nem a lány, hanem Harath. Ugyanakkor továbbra is homályos, hogy mire vonatkozik az önmagában feltett kérdés. Talán arra, hogy átengedné, talán arra, hogy osztozkodna... sosem volt az erőssége a diszkrét szemlélődés, ezt valahogy a barbárok közt nehéz eltanulni. Épp ezért csak hosszas szemlélődés után rebben tovább a tekintete, ami azért nem volt kihívóan fürkésző, a végére inkább távolba meredő - ugye, épp gondolkodott.*
- Végeztél? *Kérdezi a visszatérő férfit, szúrós pillantást vetve rá. Válaszra sem várva fordítja lovát az adott irányba, s előre üget. Egy ideig diktálja is a tempót, nem vesz részt sem beszélgetésben, sem éneklésben, sem egyéb közösségi tevékenységben. Csak ha látóhatáron kívül esik a táboruk, akkor lassít kellemes ügetésbe. Lassan itt lesz az ideje, hogy Heves előrerepüljön és felmérje a terepet.*
1146. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-06 21:25:38
Üzenet elküldve: 2014-01-06 21:25:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar honfoglalás - másnap - sátorban a sérülttel//
*Eanna is előkerül, és ő nehezen bírja ki egy futó mosoly elnyomása nélkül, amint az apró lány megszemléli a fekvő szörnyeteget. Hagyja, hadd leljen menedéket mögötte, fejét kisé oldalt fordítva felel, hogy a lány érezze, neki szólnak szavak, nehogy a bámészkodás révülete miatt elmulassza azokat.*
- Mondhatjuk úgy is...mire én kimentem, ez ott feküdt, és épp tanácskoztak fölötte, mi legyen vele. Úgy néz ki, fölgyógyítani igyekeznek....sok köszönet nem lesz benne. Én mondom nem jó ötlet ez. De legyen...
*Ezután félrébb húzódik, hadd ténykedjenek kedvükre a sérült fölött, aki körülbelül egy szikladarab veszélyességi szintjén áll jelenleg. De látott ő már bőven vérző orkfajzatot felkelni a földről, így azért figyelemmel kíséri a dolgokat. Nézi a számára rusnya pofázmányt, és elgondolkozik, ki hagyhatta így helyben az ájult szerzetet. Alkalomadtán tán leöblítene az illetővel egy korsó sört. Úgy néz ki, csak csak megmarad majd, egyrészt ismerve fajának életerejét, és makacs ragaszkodását az élethez, másrészt a körülötte tüsténkedést. Fejét lassan csóválja a gondolatra, hogy hamarosan ez is itt fog ténferegni közöttük. Azt se tudják kiféle-miféle, így azért abban bizakodik, hogy nem eresztik csak úgy szélnek.*
*Eanna is előkerül, és ő nehezen bírja ki egy futó mosoly elnyomása nélkül, amint az apró lány megszemléli a fekvő szörnyeteget. Hagyja, hadd leljen menedéket mögötte, fejét kisé oldalt fordítva felel, hogy a lány érezze, neki szólnak szavak, nehogy a bámészkodás révülete miatt elmulassza azokat.*
- Mondhatjuk úgy is...mire én kimentem, ez ott feküdt, és épp tanácskoztak fölötte, mi legyen vele. Úgy néz ki, fölgyógyítani igyekeznek....sok köszönet nem lesz benne. Én mondom nem jó ötlet ez. De legyen...
*Ezután félrébb húzódik, hadd ténykedjenek kedvükre a sérült fölött, aki körülbelül egy szikladarab veszélyességi szintjén áll jelenleg. De látott ő már bőven vérző orkfajzatot felkelni a földről, így azért figyelemmel kíséri a dolgokat. Nézi a számára rusnya pofázmányt, és elgondolkozik, ki hagyhatta így helyben az ájult szerzetet. Alkalomadtán tán leöblítene az illetővel egy korsó sört. Úgy néz ki, csak csak megmarad majd, egyrészt ismerve fajának életerejét, és makacs ragaszkodását az élethez, másrészt a körülötte tüsténkedést. Fejét lassan csóválja a gondolatra, hogy hamarosan ez is itt fog ténferegni közöttük. Azt se tudják kiféle-miféle, így azért abban bizakodik, hogy nem eresztik csak úgy szélnek.*
1145. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-06 20:54:27
Üzenet elküldve: 2014-01-06 20:54:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar tábor - Egy óriás üdvözlése//
*Badumir álló helyzetében kissé megrezzen, mikor az irdatlan teremtmény 'köszönti'. A férfi mozdulatlan arcvonásokkal, ám lelke mélyén kissé félve tekint végig az óriáson, akinek kezében egy nem túl bizalom gerjesztő fegyver csücsül. Badumir fejével lassan biccent az idegen felé, majd pedig nem mozdulva el helyéről (ahogyan azt a szakállas tanácsolta neki) a férfi szemébe néz. Vár pár pillanatot, elképzeli a lehetséges szituációkat, amiben meghalhat. Sajnos ebben a helyzetben igencsak sok ilyen végkimenetelű cselekedett lenne. Nem mozdítja el tekintetét az őrről mikor biccent, és kezét a mellkasára teszi, ezzel is jelezve békés szándékát.*
- Badumir vagyok.* Jelenti ki jellegzetes, kellemes hangján, de nem folytatja. Jobb, ha mindent nagyon óvatosan csinál.*
*Badumir álló helyzetében kissé megrezzen, mikor az irdatlan teremtmény 'köszönti'. A férfi mozdulatlan arcvonásokkal, ám lelke mélyén kissé félve tekint végig az óriáson, akinek kezében egy nem túl bizalom gerjesztő fegyver csücsül. Badumir fejével lassan biccent az idegen felé, majd pedig nem mozdulva el helyéről (ahogyan azt a szakállas tanácsolta neki) a férfi szemébe néz. Vár pár pillanatot, elképzeli a lehetséges szituációkat, amiben meghalhat. Sajnos ebben a helyzetben igencsak sok ilyen végkimenetelű cselekedett lenne. Nem mozdítja el tekintetét az őrről mikor biccent, és kezét a mellkasára teszi, ezzel is jelezve békés szándékát.*
- Badumir vagyok.* Jelenti ki jellegzetes, kellemes hangján, de nem folytatja. Jobb, ha mindent nagyon óvatosan csinál.*
1144. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-06 20:29:36
Üzenet elküldve: 2014-01-06 20:29:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - másnap - tábor közepe//
*Nem beszélgetnek már sokat, Lea csak bólint, magáévá teszi a másik gondolatait, szavait. Majd alkalmasabb időben beszélnek erről, ha akarnak, mert most más dolguk akad: Daeros.
Nos tény, Kagannak valóban van egyfajta karizmája - a másik-fajtát szerencsére előző éjjel a dézsában hagyta -, úgyhogy könnyen lehet vezérnek nézni. Mint bármely Thargodar férfit, nagyra nőttek, bivalyerősek, talpig harcosok. És már nincsenek sokan, csak Kagan és Waldran, az utóbbi pedig felderítésre ment. A banda nagy része felderítésre ment, vagy a sérült orkot zsongja körül. Kevesen vannak, túl kevesen. Erről persze Daerosnak nem kell tudnia.
Viszont Daeros szerencsére egyből teszi amit Lea kér, így láthatóvá válik a férfi arca. Lea viszont nem egy ijedős fajta, hogy frászt kapjon pár karcolástól. Mindenesetre lassan bólint, mikor a férfi végre felfedi az arcát. Kagan bemutatkozik, úgyhogy Leának is meg kell tenni.*
- Leandana vagyok, a törzs Szellemjárója.
*Így már Daeros biztos lehet abban, hogy legalább egy törzsi elöljáró van itt. Már persze amennyiben tudja, hogy mit is jelent ez a titulus, márpedig ha ismerős a nomádoknál, akkor halhatott olyasmiről, mint szellemi vezető. Amúgy nem szólal meg, hagyja, hogy Kagan vigye a beszélgetést. Egyelőre nincsen kérdése. Rolko természetesen Kagan engedélyével már átengedi Daerost, úgyhogy terelhetik a tűz felé az idegent. A tűznél le lehet ülni, van mit enni, vagy inni, van a Chiari által főzött élénkítő feketéből is. Ha Kagan erre is rábólint, akkor Lea megkínálja Daerost a feketéből. Addig azonban leül. Illetve leülne, ha nem látná azt a szeme sarkából, hogy Rolko újabb érkezőt "fogott". Nem moccan, csak nézi nagyra nőtt fivérét és az újabb jövevényt. Gondolatban a fejét fogja, és azt kérdezi magától, hogy ez most akkor tábor, vagy átjáróház? Még csak most érkeztek, de már körülbelül a fél város felvonult itt a tüzüknél.*
*Nem beszélgetnek már sokat, Lea csak bólint, magáévá teszi a másik gondolatait, szavait. Majd alkalmasabb időben beszélnek erről, ha akarnak, mert most más dolguk akad: Daeros.
Nos tény, Kagannak valóban van egyfajta karizmája - a másik-fajtát szerencsére előző éjjel a dézsában hagyta -, úgyhogy könnyen lehet vezérnek nézni. Mint bármely Thargodar férfit, nagyra nőttek, bivalyerősek, talpig harcosok. És már nincsenek sokan, csak Kagan és Waldran, az utóbbi pedig felderítésre ment. A banda nagy része felderítésre ment, vagy a sérült orkot zsongja körül. Kevesen vannak, túl kevesen. Erről persze Daerosnak nem kell tudnia.
Viszont Daeros szerencsére egyből teszi amit Lea kér, így láthatóvá válik a férfi arca. Lea viszont nem egy ijedős fajta, hogy frászt kapjon pár karcolástól. Mindenesetre lassan bólint, mikor a férfi végre felfedi az arcát. Kagan bemutatkozik, úgyhogy Leának is meg kell tenni.*
- Leandana vagyok, a törzs Szellemjárója.
*Így már Daeros biztos lehet abban, hogy legalább egy törzsi elöljáró van itt. Már persze amennyiben tudja, hogy mit is jelent ez a titulus, márpedig ha ismerős a nomádoknál, akkor halhatott olyasmiről, mint szellemi vezető. Amúgy nem szólal meg, hagyja, hogy Kagan vigye a beszélgetést. Egyelőre nincsen kérdése. Rolko természetesen Kagan engedélyével már átengedi Daerost, úgyhogy terelhetik a tűz felé az idegent. A tűznél le lehet ülni, van mit enni, vagy inni, van a Chiari által főzött élénkítő feketéből is. Ha Kagan erre is rábólint, akkor Lea megkínálja Daerost a feketéből. Addig azonban leül. Illetve leülne, ha nem látná azt a szeme sarkából, hogy Rolko újabb érkezőt "fogott". Nem moccan, csak nézi nagyra nőtt fivérét és az újabb jövevényt. Gondolatban a fejét fogja, és azt kérdezi magától, hogy ez most akkor tábor, vagy átjáróház? Még csak most érkeztek, de már körülbelül a fél város felvonult itt a tüzüknél.*
1143. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-06 20:17:47
Üzenet elküldve: 2014-01-06 20:17:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar -tábor//
*Hogy az általa nem kedvelt orktól lehet, vagy csupán reggeli utáni alapvető szükséglete jött meg, nem tudja. Egy biztos, ő bizony könnyíteni vonul, odébb a tömegtől egy kissé. Noha bokor a pusztán oly kevés található, mégis valami kis "fedezéket" kerít, amely legalább altáját takarja, ha már ilyen nagyra nőtt és feje biztosan kilátszik majd.
Nagy jövés -menésre lép elő újfent gatyáját húzgálva, ámde megkönnyebbülten. Épp jókor, merthogy újabb idegen téved közéjük. Kissé félrebillentett fejjel pillog rá, ahogy közeledik.
~Még egy mitugrász?~
*Majd észbe kap s csatabárdját kedélyesen vállán átvetve felé cammog (Daeros). Vagyis csatlakozik Kaganhoz, illőn fogadni a csuklyást. Mire odaér meg is volt az első szóváltás, és amaz végre láthatóvá teszi sebhelyét. Egy horkantással nyugtázza, ahogy az elejtett őzet is. Kissé megindul tőle nyáltermelése, de annyi baj legyen. Csak megnyalja szája szélét.
Amit a városról hall úgy, ahogy megragad benne, a lényegi részek leginkább. Viszont amit vezére mond, azt hiánytalanul teljesíti az amúgy jólelkű, bár kissé marcona külsejű behemót. Vagyis béengedi a tábor külső peremére a tűzhöz, kondérhoz. Sőt, ha majd jut is marad is a húsból számára, nos, akár csurran -cseppenhet jóakarata jeléül egy kis szesz.*
-Nicsak, újabb! *Lép előre egyet, ahogy felfedez még egy erdő felől érkező idegent (Badumir). Nem támadó jelleggel teszi ezt, s remélhetőleg Daeros sem tekinti annak. Pusztán, ha úgy vesszük az idegenek és társai közé áll lővonalban, mintegy védelmezve őket automatikusan mozdulva.
HA az íjász, legyen akár széttárva karja, akár nem, túlontúl be kívánna hatolni táboruk jelölt-jelöletlen határain, úgy kétélű irdatlan csatabárdja lekívánkozik vállán lévő nyughelyéről, és biza nyele csattan másik markában.*
-Megállj! *Ha ez még nem volna elég, fel is morran. Márpedig ahol egy óriás felmorran, azt nem lehet figyelmen kívül hagyni.*
~Túl sok jövevény. Egyszerre. Nem jó!~
A hozzászólás írója (Rolko Wiegar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.06 20:21:25
*Hogy az általa nem kedvelt orktól lehet, vagy csupán reggeli utáni alapvető szükséglete jött meg, nem tudja. Egy biztos, ő bizony könnyíteni vonul, odébb a tömegtől egy kissé. Noha bokor a pusztán oly kevés található, mégis valami kis "fedezéket" kerít, amely legalább altáját takarja, ha már ilyen nagyra nőtt és feje biztosan kilátszik majd.
Nagy jövés -menésre lép elő újfent gatyáját húzgálva, ámde megkönnyebbülten. Épp jókor, merthogy újabb idegen téved közéjük. Kissé félrebillentett fejjel pillog rá, ahogy közeledik.
~Még egy mitugrász?~
*Majd észbe kap s csatabárdját kedélyesen vállán átvetve felé cammog (Daeros). Vagyis csatlakozik Kaganhoz, illőn fogadni a csuklyást. Mire odaér meg is volt az első szóváltás, és amaz végre láthatóvá teszi sebhelyét. Egy horkantással nyugtázza, ahogy az elejtett őzet is. Kissé megindul tőle nyáltermelése, de annyi baj legyen. Csak megnyalja szája szélét.
Amit a városról hall úgy, ahogy megragad benne, a lényegi részek leginkább. Viszont amit vezére mond, azt hiánytalanul teljesíti az amúgy jólelkű, bár kissé marcona külsejű behemót. Vagyis béengedi a tábor külső peremére a tűzhöz, kondérhoz. Sőt, ha majd jut is marad is a húsból számára, nos, akár csurran -cseppenhet jóakarata jeléül egy kis szesz.*
-Nicsak, újabb! *Lép előre egyet, ahogy felfedez még egy erdő felől érkező idegent (Badumir). Nem támadó jelleggel teszi ezt, s remélhetőleg Daeros sem tekinti annak. Pusztán, ha úgy vesszük az idegenek és társai közé áll lővonalban, mintegy védelmezve őket automatikusan mozdulva.
HA az íjász, legyen akár széttárva karja, akár nem, túlontúl be kívánna hatolni táboruk jelölt-jelöletlen határain, úgy kétélű irdatlan csatabárdja lekívánkozik vállán lévő nyughelyéről, és biza nyele csattan másik markában.*
-Megállj! *Ha ez még nem volna elég, fel is morran. Márpedig ahol egy óriás felmorran, azt nem lehet figyelmen kívül hagyni.*
~Túl sok jövevény. Egyszerre. Nem jó!~
A hozzászólás írója (Rolko Wiegar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.06 20:21:25
1142. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-06 19:57:54
Üzenet elküldve: 2014-01-06 19:57:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Mesélő 14 - Elnézést//
*Badumir a szeme elé emeli tenyerét. Valóban, mintha a fények, a délibábok játszanának vele. Talán a nap ütötte meg, talán csak régen evett már egy rendeset, de az is lehet, hogy az erdő vette el az eszét. Hátára csapja íját, hiszen ilyen állapotban nem képes még a felderítésre sem, nem hogy a harcra. Túl messze van a tábor, így akármennyire is próbál óvatos lenni, muszáj lopakodás nélkül megközelíteni azt. Artheniorba feltétlen el kell jutnia minél hamarabb, viszont nem az idegenek már túlságosan is felkeltették a kíváncsiságát. Megigazítja övén lógó 'zsákmányát', és jobb híján gyalogszer, de gyors ütemben megindul a sátrak felé.*
//Thargodar tábor közelében//
Most már biztos. Ha eddig nem szúrták ki az őrök, akkor mostanra már teljesen biztosan észrevették az egyre közeledő magas alakot, aki kiegyenesedve lépdel a sátrak felé. A tábor közelről még nagyobbnak tűnik mint a homályos erdőszéli messzeségből, és Badumirnak be kell látnia, hogy a fegyverek és a pajzsok, melyeket még az erdőben látni vélt, teljesen mások mint amik most szeme elé tárulnak. Tényleg probléma lehetett a szemével vagy az elméjével, hiszen bujkálása alatti felderítéséből teljesen mást képet rakott össze fejében a táborról. Fegyverei hátán pihennek. Íja és lándzsája bőr tartójukban lógnak, a két levadászott nyúl és a kiszárított növény pedig nem éppen étvágygerjesztően himbálódzik övén. Már egészen közel kerül a táborhoz, kezeit kissé széttárja, így mutatva hogy nem támadó jelleggel közeledik. Furcsa szokása ez, azonban az erdőben ilyen illemet tanult. Nem kenyere a városi modor.
Ahogy belép a táborba, habár nem fogadják támadó jelleggel, mégis kicsit rémültnek érzi magát. A sok harcos lehet akár bandita, zsoldos vagy dezertáló, akik ugyanolyan vérszomjasok mint a farkasok egy hideg éjszakán. A tábor elején megáll, majd mielőtt nézelődni kezdene, szemével megkeresi az 'alfahímet". Nincs ez másként mint az állatoknál. Az ember is csak egy bestia, köztük is vannak vezetők és alárendeltek. Nem lép beljebb, ameddig nem biztos abban, hogy szívesen látják.*
*Badumir a szeme elé emeli tenyerét. Valóban, mintha a fények, a délibábok játszanának vele. Talán a nap ütötte meg, talán csak régen evett már egy rendeset, de az is lehet, hogy az erdő vette el az eszét. Hátára csapja íját, hiszen ilyen állapotban nem képes még a felderítésre sem, nem hogy a harcra. Túl messze van a tábor, így akármennyire is próbál óvatos lenni, muszáj lopakodás nélkül megközelíteni azt. Artheniorba feltétlen el kell jutnia minél hamarabb, viszont nem az idegenek már túlságosan is felkeltették a kíváncsiságát. Megigazítja övén lógó 'zsákmányát', és jobb híján gyalogszer, de gyors ütemben megindul a sátrak felé.*
//Thargodar tábor közelében//
Most már biztos. Ha eddig nem szúrták ki az őrök, akkor mostanra már teljesen biztosan észrevették az egyre közeledő magas alakot, aki kiegyenesedve lépdel a sátrak felé. A tábor közelről még nagyobbnak tűnik mint a homályos erdőszéli messzeségből, és Badumirnak be kell látnia, hogy a fegyverek és a pajzsok, melyeket még az erdőben látni vélt, teljesen mások mint amik most szeme elé tárulnak. Tényleg probléma lehetett a szemével vagy az elméjével, hiszen bujkálása alatti felderítéséből teljesen mást képet rakott össze fejében a táborról. Fegyverei hátán pihennek. Íja és lándzsája bőr tartójukban lógnak, a két levadászott nyúl és a kiszárított növény pedig nem éppen étvágygerjesztően himbálódzik övén. Már egészen közel kerül a táborhoz, kezeit kissé széttárja, így mutatva hogy nem támadó jelleggel közeledik. Furcsa szokása ez, azonban az erdőben ilyen illemet tanult. Nem kenyere a városi modor.
Ahogy belép a táborba, habár nem fogadják támadó jelleggel, mégis kicsit rémültnek érzi magát. A sok harcos lehet akár bandita, zsoldos vagy dezertáló, akik ugyanolyan vérszomjasok mint a farkasok egy hideg éjszakán. A tábor elején megáll, majd mielőtt nézelődni kezdene, szemével megkeresi az 'alfahímet". Nincs ez másként mint az állatoknál. Az ember is csak egy bestia, köztük is vannak vezetők és alárendeltek. Nem lép beljebb, ameddig nem biztos abban, hogy szívesen látják.*
1141. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-06 19:11:03
Üzenet elküldve: 2014-01-06 19:11:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar -tábor//
*Daeros a maga részéről szintén érthetőnek véli a maszkjával kapcsolatos feltételt, még akkor is, ha fehérnép hozta fel. Ezutóbbit egyébként furcsának találja, mármint, hogy egy fehérnép szót emelhet egy nomád közösségben. De hát ahány ház, annyi szokás, és bár nem szokott hozzá, hogy nők utasítsák bármire is (és a jövőben sem igen fog hajlani ilyesmire), az általa törzsfőnek gondolt fickó szemmel láthatóan hasonló állásponton van. Ennek értelmében hát válláról ledobja a szarvast a földre, majd arca elől lehúzza a maszkot, mely valójában amolyan sál-szerűség, s fejéről hátradobja a csuklyát is. Ilyen módon közszemlére teszi az arcán végighúzódó sebhelyet, ami meglehetősen baljós kinézetet kölcsönöz neki, még ha ő maga nem is egy sötét lelkű illető.*
-Köszönöm a vendéglátást Kagan. Ha jól sejtem, a törzsfőhöz van szerencsém szólni.*biccent felé, ezt a következtetését pedig nem csak Kagan kiállásából vonta le, hanem abból is, hogy ő adta meg az engedélyt számára, hogy itt maradjon. Ez pedig, az ilyen közösségekben a törzsfő joga, senki másé.*
-Szívesen osztom meg a zsákmányt veletek, bár igen sajnálatos, hogy nem túl nagy darab...*pillant le a szarvasra, amiből, ha kizsigereli és elkészíti, jó ha tíz-tizenkét kilónyi hús lejön. Bár neki magának elég, ha csupán néhány kilót rak félre, azzal eljut a városig, s talán egy-két napra el is van belőle.*
-Nem is telik sok időbe, mire elkészítem.*teszi még hozzá, majd alaposan megnézi magának a vele szemben állókat, s a táborban tartózkodókat. Szedett-vedett társaságnak tűnik, elsőre elképzelni sem tudja, hogy kerültek ezek össze, de hát nem is az ő dolga.*
-Igen, Artheniorba tartok. A levegő városának nevezik, mert az ott élő papok mesterei a mágiának, elsősorban a levegő alapúnak. Mit szeretnél tudni róla?*kérdezi készségesen. Nem áll szándékában hazudni, de olyasmit sem fog elmondani, amihez a nomádnak semmi köze nincsen.*
-Ott születtem és ott is nőttem fel, így igen valószínű, hogy hasznos információkkal tudok szolgálni.*tárja szét a kezét, mintegy jelezve, hogy Kagan nyugodtan tehet fel kérdéseket.
~Bárcsak volna náluk valami szíverősítő... kezdtek kihűlni.~ fut át a gondolat agyán, s valóban, már érzi tagjain, hogy a vadonban töltött napok nem voltak éppen jó hatással rá. Épp itt az ideje, hogy leüljön a tűz mellé és felmelegedjen kissé. Azután könnyebben fog menni a szarvasnyúzás-zsigerelés is. Szája elé emelve belelehel a markába, hogy kissé átmelegítse.*
*Daeros a maga részéről szintén érthetőnek véli a maszkjával kapcsolatos feltételt, még akkor is, ha fehérnép hozta fel. Ezutóbbit egyébként furcsának találja, mármint, hogy egy fehérnép szót emelhet egy nomád közösségben. De hát ahány ház, annyi szokás, és bár nem szokott hozzá, hogy nők utasítsák bármire is (és a jövőben sem igen fog hajlani ilyesmire), az általa törzsfőnek gondolt fickó szemmel láthatóan hasonló állásponton van. Ennek értelmében hát válláról ledobja a szarvast a földre, majd arca elől lehúzza a maszkot, mely valójában amolyan sál-szerűség, s fejéről hátradobja a csuklyát is. Ilyen módon közszemlére teszi az arcán végighúzódó sebhelyet, ami meglehetősen baljós kinézetet kölcsönöz neki, még ha ő maga nem is egy sötét lelkű illető.*
-Köszönöm a vendéglátást Kagan. Ha jól sejtem, a törzsfőhöz van szerencsém szólni.*biccent felé, ezt a következtetését pedig nem csak Kagan kiállásából vonta le, hanem abból is, hogy ő adta meg az engedélyt számára, hogy itt maradjon. Ez pedig, az ilyen közösségekben a törzsfő joga, senki másé.*
-Szívesen osztom meg a zsákmányt veletek, bár igen sajnálatos, hogy nem túl nagy darab...*pillant le a szarvasra, amiből, ha kizsigereli és elkészíti, jó ha tíz-tizenkét kilónyi hús lejön. Bár neki magának elég, ha csupán néhány kilót rak félre, azzal eljut a városig, s talán egy-két napra el is van belőle.*
-Nem is telik sok időbe, mire elkészítem.*teszi még hozzá, majd alaposan megnézi magának a vele szemben állókat, s a táborban tartózkodókat. Szedett-vedett társaságnak tűnik, elsőre elképzelni sem tudja, hogy kerültek ezek össze, de hát nem is az ő dolga.*
-Igen, Artheniorba tartok. A levegő városának nevezik, mert az ott élő papok mesterei a mágiának, elsősorban a levegő alapúnak. Mit szeretnél tudni róla?*kérdezi készségesen. Nem áll szándékában hazudni, de olyasmit sem fog elmondani, amihez a nomádnak semmi köze nincsen.*
-Ott születtem és ott is nőttem fel, így igen valószínű, hogy hasznos információkkal tudok szolgálni.*tárja szét a kezét, mintegy jelezve, hogy Kagan nyugodtan tehet fel kérdéseket.
~Bárcsak volna náluk valami szíverősítő... kezdtek kihűlni.~ fut át a gondolat agyán, s valóban, már érzi tagjain, hogy a vadonban töltött napok nem voltak éppen jó hatással rá. Épp itt az ideje, hogy leüljön a tűz mellé és felmelegedjen kissé. Azután könnyebben fog menni a szarvasnyúzás-zsigerelés is. Szája elé emelve belelehel a markába, hogy kissé átmelegítse.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579