Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 107 (2121. - 2140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2140. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-24 19:22:53
Üzenet elküldve: 2015-11-24 19:22:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Caleth érvelésére nem tud mit válaszolni. Tudja, hogy őt kérték fel, hogy védjék, így egyértelmű, hogyha ő nincs itt, ő sem marad. Habár az is furcsa, hogy épp a testőr követi a megvédendő személy.*
- Sajnálom, hogy nem maradtunk ott.
*Válaszolja végül. Nem érteken egyet, s mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a férfi szavai, a holtakról. A holtak tisztelete számára fontos. Az érvelése a férfinek meg valahol sántít.*
- Azok lelkei sem nyugodnak békében, kik a tengerbe vesztek oda. De ez nem is olyan. Mert őket már Nem tudjuk megmenteni. Nem tudjuk méltó mód eltemeti. Ám akik itt hunytak el a földön? Akin tudunk segíteni? *Kérdi vissza. Hangja egy cseppet méltatlankodó, inkább nyugodt. Csak fejét ingatja továbbra is a ló hátán.*
- Honnan tudod, hogy nem gondolkodnak? Távol voltunk tőlük, nem láttuk, nem hallottuk őket. Bármit tehettek velük. Bárhogy lehetnek. Vagy talán találkoztál már feltámasztott halottal, hogy megtud mondani, hogy nem tudnak gondolkodni? *Teszi fel a kérdést. Számára nem egyértelmű a dolog.
Amíg vitatkoznak, addig rájuk esteledik. A lovakat megállítják, s gyorsan tábort vernek. A hírnökkel nem nagyon beszélgetnek, ha kérdi is szűkszavúan válaszol. Az este pedig megpróbál aludni. Nem sokat tud, ismét rémálmok gyötrik. Fejét megrázva kel fel, s várja a reggel eljöttét. Lassan jött ez el. Addig csendesen figyelt az alvókat. Amint a nap felkelt, felkelti mindkét férfit, hogy útjukat folytatni tudják.
Szokatlanul csendesen lovagol, mire a nap már újra alacsonyan jár érik el lóháton a város közeli területeket. Ismerős már számára az erdő szakasz, s ez mosolyt csal a fáradt szőkeség arcára.*
*Caleth érvelésére nem tud mit válaszolni. Tudja, hogy őt kérték fel, hogy védjék, így egyértelmű, hogyha ő nincs itt, ő sem marad. Habár az is furcsa, hogy épp a testőr követi a megvédendő személy.*
- Sajnálom, hogy nem maradtunk ott.
*Válaszolja végül. Nem érteken egyet, s mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a férfi szavai, a holtakról. A holtak tisztelete számára fontos. Az érvelése a férfinek meg valahol sántít.*
- Azok lelkei sem nyugodnak békében, kik a tengerbe vesztek oda. De ez nem is olyan. Mert őket már Nem tudjuk megmenteni. Nem tudjuk méltó mód eltemeti. Ám akik itt hunytak el a földön? Akin tudunk segíteni? *Kérdi vissza. Hangja egy cseppet méltatlankodó, inkább nyugodt. Csak fejét ingatja továbbra is a ló hátán.*
- Honnan tudod, hogy nem gondolkodnak? Távol voltunk tőlük, nem láttuk, nem hallottuk őket. Bármit tehettek velük. Bárhogy lehetnek. Vagy talán találkoztál már feltámasztott halottal, hogy megtud mondani, hogy nem tudnak gondolkodni? *Teszi fel a kérdést. Számára nem egyértelmű a dolog.
Amíg vitatkoznak, addig rájuk esteledik. A lovakat megállítják, s gyorsan tábort vernek. A hírnökkel nem nagyon beszélgetnek, ha kérdi is szűkszavúan válaszol. Az este pedig megpróbál aludni. Nem sokat tud, ismét rémálmok gyötrik. Fejét megrázva kel fel, s várja a reggel eljöttét. Lassan jött ez el. Addig csendesen figyelt az alvókat. Amint a nap felkelt, felkelti mindkét férfit, hogy útjukat folytatni tudják.
Szokatlanul csendesen lovagol, mire a nap már újra alacsonyan jár érik el lóháton a város közeli területeket. Ismerős már számára az erdő szakasz, s ez mosolyt csal a fáradt szőkeség arcára.*
2139. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-24 15:50:27
Üzenet elküldve: 2015-11-24 15:50:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
*És kint van a városból. Társai nincsenek csak a két kard az oldalán és a mágikus tudása. Talán a karavánpihenőig el tud vele jutni és akkor már biztosra megy, hogy mi a helyzet. Ezt a saját szemével kell látnia. Akár, hogy is lesz ezen már nincs mit gondolkodnia. Elhatározta mit tesz. Éhen nem fog halni mert arról mágikusan gondoskodik egyedül az útonállók és az egyéb felbukkanó veszedelmek azok amik a vesztét okozhatják.*
~Valami készül a világba és nekem tudnom kell róla mi lehet az. Ha valaki akkor talán az úrnő tud nekem segíteni.~
~Valami készül a világba és nekem tudnom kell róla mi lehet az. Ha valaki akkor talán az úrnő tud nekem segíteni.~
2138. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-24 14:16:51
Üzenet elküldve: 2015-11-24 14:16:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
*Jó hosszú sétán van túl. Fáradt és éhes. Az amit még az óriáspártól kapott rég elfogyott viszont látja a célt. Arthenior városban megtér kicsit és gyógyulgat. Majd aztán a kikötőbe megy ahhoz a varázslóhoz. Úgy véli ő majd tud neki segíteni. Megkérdezi az istennőről, de természetesen a mágiáról is fog szó esni. Mármint ez a terv csak előbb érkezzen még meg a városba. A Hold karavánpihenőbe is betért egy kicsit és érdeklődött a szentélyben. Hallott egy s mást, de nem volt ideje komolyabban belemerülni a témába.*
2137. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-24 10:10:28
Üzenet elküldve: 2015-11-24 10:10:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván - Úton//
//Visszafelé//
*A napok telnek, hol lassabban, hol gyorsabban, és ők közös döntés alapján elkerülték visszafelé a Hold Karavánpihenőt. Ennek több oka is volt, de az egyik legfőbb az az Asgall állapota. Bár a férfi lába ha lassan is de gyógyulni kezdett, továbbra sem járóképes, így a szekéren utazik, és napi ellátásra szorul. Lia még mankóval sem engedi felkelni, aminek kínos következménye az, hogy rendszeresíteni kellett neki egy cserépkorsót, és ha nagyobb dologról van szó, akkor bizony a szekér széléhez kell húzni, majd onnan vissza is. Épp ezért semmi olyat nem ehet vagy ihat, mely akár csak a legcsekélyebb mértékben is hasmarsot tudna provokálni.
De egy lábszártörés meg egy furcsa diéta még nem lett volna önmagában gond, Lia inkább attól tartott, a karavánpihenő kapujában a mágikus átvizsgáláskor találtak volna valamit, ugyanis Asgall kezének bőrén az erek nem kékesen, hanem furcsán szürkésen tűnnek át. Lia ennyit lát, mert az ujjai mozognak, de a férfi talán többet is érez, mert sűrűn nézegeti a karját.*
- Nos, majd kiderül, Asgall, de az elég valószínű, hogy beletelik még pár hónapba, mire újra futni tudsz. Persze csak ha szerencséd lesz, és nem jön közbe semmi. Még két hét, és kaphatsz mankót, aztán fokozatosan kezdheted csak terhelni a lábadat, újra kell majd tanulnod járni, és... nos, íjazni ülve is lehet, legalább a célba lövést gyakorolhatod.*Lia próbálja biztatni a társukat, de szó mi szó eléggé pórul járt.*
~Van ebben némi igazságszolgáltatás is a Sorstól. Láttam, hogy el akart menekülni, és aztán is kihúzta magát a harcból. Végül rosszabbul járt, mint a többiek, akik belevetették magukat a sűrűjébe.~
*Tyran válla szépen javul, a majdnem három hat alatt a seb szinte teljesen behegedt, nem váladékozik, bár még vöröses színű a terület, és nagyon vékonyka az új bőr. Lia tudja, meg fog vastagodni, és durva heg marad majd. A fiú szerencséje, hogy semmi fontos képlet nem sérült, a csont csak a húst szúrta át, az izmait, és egészséges fiatal szervezete a gyógynövények és kenőcsök segítségével a fertőzésnek is ellenállt.*
- Tyran, oldódik már a merevség a válladban? Minden nap kell egy kicsit mozgatni, talán akkor mire visszaérünk már könnyebben emelheted meg a Klémort, de a pallossal még várnod kellene egy újabb hatot.
*Szerencsére a fiatal lovag jó beteg volt, fintorgott ugyan, de beszedte az orvosságokat és megette a pityókát is.
Jelahan bácsival sincs ilyen téren gond, de már idősebb, az egészsége törékenyebb és Lia félti, mert a combsebe miatt kénytelen sokat feküdni, így hát naponta kétszer megtornáztatja őt is Asgall-lal együtt, és még légzőgyakorlatokat és napi nótázást is előír neki.*
~Az se érdekel ha hamisan, de énekeljen, jó a tüdőgyulladás ellen.~
*Ahogy Artheniorhoz közelednek, és Darel a messzeségben felbukkanó tornyokra mutat a lány elmosolyodik.*
- Már csak két nap, talán, de megérkezünk. *Lia nagyon bízik benne, hogy immár nem érheti őket semmi baj.
A Fekete Légós köszönetére fejet hajt, majd elmosolyodik.*
- A dolgomat végzem. De rajtatok múlt, hogy itt vagyok, és tehetem, amit kell. Együtt csináltuk, Darel.
*Rámosolyog a fiatal parancsnokra, és megsimítja a karját, tökéletesen tisztában van vele, hogy a másik nincs szokva az elismeréshez, se a kedvességhez.*
- Nem hagytunk hátra senkit. Ez hatalmas dolog. Híres leszel a karavánvezetők között.
*Rendollnak nem kedveskedik a lány. Nem azért, mert ő nem számít, hanem pontosan azért, mert ő számára a legfontosabb.*
~Sokszor az tartotta csak bennem a lelket, hogy ott voltál, Rendoll.~ *Lia tekintete újra és újra a szőke lovagot keresi, reggel és napközben, és este. Éjjel pedig ha teheti, ha a férfi épp nincs őrségben, akkor mellé gömbölyödve alszik. Apró pillanatokat lop maguknak, egy-egy mosoly, egy könnyed érintés, futó csókok... Hiszen többre nincs lehetőségük menet közben, mivel csak Ren és Darel úszták meg a csatát könnyedén. illetve ez sem igaz, mindketten megsérültek, Darel súlyosabban, de mindketten úgy döntöttek, hogy nem játsszák a nagylegényt, megisznak egy-egy bájitalt. Így legalább maradt két harcedzett férfi, akik képesek még védeni a kis csapatukat.
Lia tekintete újra Rendollra vándorol.*
~Miattad jöttem vissza, csak miattad, mikor a szellemlándzsa eltalált, a kín olyan volt, amilyen a valódi lehet. A fény, a zuhanás, minden olyan volt. A hangod tartott itt. Az, hogy hívtál, szólongattál, hogy nem engedtél el.~
- Nem állunk meg, Rendoll *feleli a férfi megjegyzésére* Talán csak éjjelre, a lovaknak is kell pihenő, a mieinknek is.
*A lány a nem túl dekoratív ám annál nagyobb szívű Gebe és a bátor Nastor felé int és szélesen elmosolyodik. Mert bár legfontosabb az emberek élete, de az külön öröm számára, hogy mindkét ló túlélte az összecsapást a holtak seregével.*
- Már csak pár nap Ren, és akkor végre azt is elmeséled, mit műveltél Lihanchben mikor... szóval... Kíváncsi vagyok ám!
//Visszafelé//
*A napok telnek, hol lassabban, hol gyorsabban, és ők közös döntés alapján elkerülték visszafelé a Hold Karavánpihenőt. Ennek több oka is volt, de az egyik legfőbb az az Asgall állapota. Bár a férfi lába ha lassan is de gyógyulni kezdett, továbbra sem járóképes, így a szekéren utazik, és napi ellátásra szorul. Lia még mankóval sem engedi felkelni, aminek kínos következménye az, hogy rendszeresíteni kellett neki egy cserépkorsót, és ha nagyobb dologról van szó, akkor bizony a szekér széléhez kell húzni, majd onnan vissza is. Épp ezért semmi olyat nem ehet vagy ihat, mely akár csak a legcsekélyebb mértékben is hasmarsot tudna provokálni.
De egy lábszártörés meg egy furcsa diéta még nem lett volna önmagában gond, Lia inkább attól tartott, a karavánpihenő kapujában a mágikus átvizsgáláskor találtak volna valamit, ugyanis Asgall kezének bőrén az erek nem kékesen, hanem furcsán szürkésen tűnnek át. Lia ennyit lát, mert az ujjai mozognak, de a férfi talán többet is érez, mert sűrűn nézegeti a karját.*
- Nos, majd kiderül, Asgall, de az elég valószínű, hogy beletelik még pár hónapba, mire újra futni tudsz. Persze csak ha szerencséd lesz, és nem jön közbe semmi. Még két hét, és kaphatsz mankót, aztán fokozatosan kezdheted csak terhelni a lábadat, újra kell majd tanulnod járni, és... nos, íjazni ülve is lehet, legalább a célba lövést gyakorolhatod.*Lia próbálja biztatni a társukat, de szó mi szó eléggé pórul járt.*
~Van ebben némi igazságszolgáltatás is a Sorstól. Láttam, hogy el akart menekülni, és aztán is kihúzta magát a harcból. Végül rosszabbul járt, mint a többiek, akik belevetették magukat a sűrűjébe.~
*Tyran válla szépen javul, a majdnem három hat alatt a seb szinte teljesen behegedt, nem váladékozik, bár még vöröses színű a terület, és nagyon vékonyka az új bőr. Lia tudja, meg fog vastagodni, és durva heg marad majd. A fiú szerencséje, hogy semmi fontos képlet nem sérült, a csont csak a húst szúrta át, az izmait, és egészséges fiatal szervezete a gyógynövények és kenőcsök segítségével a fertőzésnek is ellenállt.*
- Tyran, oldódik már a merevség a válladban? Minden nap kell egy kicsit mozgatni, talán akkor mire visszaérünk már könnyebben emelheted meg a Klémort, de a pallossal még várnod kellene egy újabb hatot.
*Szerencsére a fiatal lovag jó beteg volt, fintorgott ugyan, de beszedte az orvosságokat és megette a pityókát is.
Jelahan bácsival sincs ilyen téren gond, de már idősebb, az egészsége törékenyebb és Lia félti, mert a combsebe miatt kénytelen sokat feküdni, így hát naponta kétszer megtornáztatja őt is Asgall-lal együtt, és még légzőgyakorlatokat és napi nótázást is előír neki.*
~Az se érdekel ha hamisan, de énekeljen, jó a tüdőgyulladás ellen.~
*Ahogy Artheniorhoz közelednek, és Darel a messzeségben felbukkanó tornyokra mutat a lány elmosolyodik.*
- Már csak két nap, talán, de megérkezünk. *Lia nagyon bízik benne, hogy immár nem érheti őket semmi baj.
A Fekete Légós köszönetére fejet hajt, majd elmosolyodik.*
- A dolgomat végzem. De rajtatok múlt, hogy itt vagyok, és tehetem, amit kell. Együtt csináltuk, Darel.
*Rámosolyog a fiatal parancsnokra, és megsimítja a karját, tökéletesen tisztában van vele, hogy a másik nincs szokva az elismeréshez, se a kedvességhez.*
- Nem hagytunk hátra senkit. Ez hatalmas dolog. Híres leszel a karavánvezetők között.
*Rendollnak nem kedveskedik a lány. Nem azért, mert ő nem számít, hanem pontosan azért, mert ő számára a legfontosabb.*
~Sokszor az tartotta csak bennem a lelket, hogy ott voltál, Rendoll.~ *Lia tekintete újra és újra a szőke lovagot keresi, reggel és napközben, és este. Éjjel pedig ha teheti, ha a férfi épp nincs őrségben, akkor mellé gömbölyödve alszik. Apró pillanatokat lop maguknak, egy-egy mosoly, egy könnyed érintés, futó csókok... Hiszen többre nincs lehetőségük menet közben, mivel csak Ren és Darel úszták meg a csatát könnyedén. illetve ez sem igaz, mindketten megsérültek, Darel súlyosabban, de mindketten úgy döntöttek, hogy nem játsszák a nagylegényt, megisznak egy-egy bájitalt. Így legalább maradt két harcedzett férfi, akik képesek még védeni a kis csapatukat.
Lia tekintete újra Rendollra vándorol.*
~Miattad jöttem vissza, csak miattad, mikor a szellemlándzsa eltalált, a kín olyan volt, amilyen a valódi lehet. A fény, a zuhanás, minden olyan volt. A hangod tartott itt. Az, hogy hívtál, szólongattál, hogy nem engedtél el.~
- Nem állunk meg, Rendoll *feleli a férfi megjegyzésére* Talán csak éjjelre, a lovaknak is kell pihenő, a mieinknek is.
*A lány a nem túl dekoratív ám annál nagyobb szívű Gebe és a bátor Nastor felé int és szélesen elmosolyodik. Mert bár legfontosabb az emberek élete, de az külön öröm számára, hogy mindkét ló túlélte az összecsapást a holtak seregével.*
- Már csak pár nap Ren, és akkor végre azt is elmeséled, mit műveltél Lihanchben mikor... szóval... Kíváncsi vagyok ám!
2136. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-24 08:30:18
Üzenet elküldve: 2015-11-24 08:30:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Freyai//
*Igen csak meglepődve hallgatja a megannyi, számára új információt. Nem hitte volna, hogy költőinek szánt kérdésére ennyire bő és részletes választ fog kapni.*
- Hű, te aztán sokat tudsz a városokról! Hol tanultad ezeket? *Szalad ki a száján a meglepett kérdés, ugyanakkor csodálat is bujkál a hangjában.*
- Északon van belőlük. Mármint a mélységiekből. *Teszi hozzá kurtán.* - Legalábbis állítólag.
*Hiszen ki tudja, talán ezzel kapcsolatban is hazudott neki a hím. Még mindig nem tudja eldönteni, mi lehetett az, ami igaz volt akár szavaiban, akár tetteiben, és mi volt csak szemfényvesztés. ~Igazán lezárhatnád már végre, hiszen nem fogsz rá választ kapni. Már nincs aki feleljen.~ Már megint az a károgó hang. Hiába van igaza, már csak dacból sem akarja meghallani, akár a továbblépést szajkózza, akár a hibái következményeinek elviseléséről van szó.*
- Hát... *mit is szimbolizálnak a rajzok? Miről is mesélnek a mostani vonások az arcán. Fájdalom. Veszteség. Üresség. Sebek, amik talán begyógyulnak idővel, talán nem. Lassan, önkéntelenül elhúzza a száját. Hiába igyekszik ugyanúgy elsajátítani a városiak módszereit, még mindig nem uralja vonásait, nem tudja elrejteni érzelmeit, gondolatait.*
- Azt jelzi, hogy csak a saját botlásaimból tanulok. Vagy még abból sem. *Feleli végül egy lemondó sóhaj kíséretében. Míg ezzel a válasszal előáll, folyamatosan vakargatja, simogatja a kölyköt, aki pedig álmosan vackolja be magát a lány ölébe. Mogyi is úgy dönt, talán most már nem kellene tovább állni, így egy hangos horkantással jelzi, hogy megszabadulna a lószerszámoktól, és minden általa cipelt holmitól.*
- No helyezkedhetsz majd újra. *Borzolja meg a farkaskutya buksiját, mielőtt felemeli őt, és az avarba teszi. Ő pedig felkel, és gyorsan leszerszámozza a hátast, leveszi a nyerget, a fejét is kiszabadítja a szíjakból, s kevéske holmiját is lepakolja. A kanca így már nyugodtan fekszik le maga is, a lány pedig úgy ül vissza, hogy hátát a hátasnak dönti. A kölyök persze egyből visszamászik a vörös ölébe, hamar megtalálva a neki kényelmes pózt és fekhelyet.*
- Háború dúl nyugaton? *Kérdez vissza homlokát ráncolva.* Miért harcolnak nyugaton és kik? Ti hogyan keveredtetek bele?
//Freyai//
*Igen csak meglepődve hallgatja a megannyi, számára új információt. Nem hitte volna, hogy költőinek szánt kérdésére ennyire bő és részletes választ fog kapni.*
- Hű, te aztán sokat tudsz a városokról! Hol tanultad ezeket? *Szalad ki a száján a meglepett kérdés, ugyanakkor csodálat is bujkál a hangjában.*
- Északon van belőlük. Mármint a mélységiekből. *Teszi hozzá kurtán.* - Legalábbis állítólag.
*Hiszen ki tudja, talán ezzel kapcsolatban is hazudott neki a hím. Még mindig nem tudja eldönteni, mi lehetett az, ami igaz volt akár szavaiban, akár tetteiben, és mi volt csak szemfényvesztés. ~Igazán lezárhatnád már végre, hiszen nem fogsz rá választ kapni. Már nincs aki feleljen.~ Már megint az a károgó hang. Hiába van igaza, már csak dacból sem akarja meghallani, akár a továbblépést szajkózza, akár a hibái következményeinek elviseléséről van szó.*
- Hát... *mit is szimbolizálnak a rajzok? Miről is mesélnek a mostani vonások az arcán. Fájdalom. Veszteség. Üresség. Sebek, amik talán begyógyulnak idővel, talán nem. Lassan, önkéntelenül elhúzza a száját. Hiába igyekszik ugyanúgy elsajátítani a városiak módszereit, még mindig nem uralja vonásait, nem tudja elrejteni érzelmeit, gondolatait.*
- Azt jelzi, hogy csak a saját botlásaimból tanulok. Vagy még abból sem. *Feleli végül egy lemondó sóhaj kíséretében. Míg ezzel a válasszal előáll, folyamatosan vakargatja, simogatja a kölyköt, aki pedig álmosan vackolja be magát a lány ölébe. Mogyi is úgy dönt, talán most már nem kellene tovább állni, így egy hangos horkantással jelzi, hogy megszabadulna a lószerszámoktól, és minden általa cipelt holmitól.*
- No helyezkedhetsz majd újra. *Borzolja meg a farkaskutya buksiját, mielőtt felemeli őt, és az avarba teszi. Ő pedig felkel, és gyorsan leszerszámozza a hátast, leveszi a nyerget, a fejét is kiszabadítja a szíjakból, s kevéske holmiját is lepakolja. A kanca így már nyugodtan fekszik le maga is, a lány pedig úgy ül vissza, hogy hátát a hátasnak dönti. A kölyök persze egyből visszamászik a vörös ölébe, hamar megtalálva a neki kényelmes pózt és fekhelyet.*
- Háború dúl nyugaton? *Kérdez vissza homlokát ráncolva.* Miért harcolnak nyugaton és kik? Ti hogyan keveredtetek bele?
2135. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-23 23:12:00
Üzenet elküldve: 2015-11-23 23:12:00
ÚJ
![>Dorder Lbraith [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Dwartak, Dorder, Turwal//
* Az éjszaka még megbeszél pár dolgot Dwartakkal, majd kicsit távolabb megy (tíz méter maximum) a két óriástól és szétnéz a sötétségben. Bár semmi szokatlant nem lát, mégis érez valamit. Talán a gonosz készülődését, talán csak az izgalmat, mely benne van. Még nem döntött afelől, hogy merre menjen tovább, részben ezért is vállalta magára az őrséget: hogy gondolkozzon rajta. A legjobb lenne, ha ketté tudna válni, hogy az óriásokkal is tartson, meg ne is, de mivel erre nem képes, így melyik lehetőség mellett milyen érvek és ellenérvek szólnak.
Néha tesz egy sétát, de mivel sehol semmi, így pár percig el is alszik, de a belső ébresztő nem hagyja sokáig nyugton.
Ahogy az égbolt vörösleni kezd, az óriások is felkelek. Eljött a döntés pillanata. Konkrét választ nem ad, de így lehet a tudni, hogy merre megy tovább. *
- Biztosan találkozunk még. Addig is... Jó utat, meg mindent. * Búcsúzkodásból nem jeles, de nem is kell túl érzelgőssé válni, hiszen még mindig alig ismerik egymást, ráadásul, nagy a valószínűsége, hogy még találkoznak valahol, valamikor.
Elindul hát északra, amerre a karavánpihenőt sejti. *
A hozzászólás írója (Dorder Lbraith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.23 23:12:47
* Az éjszaka még megbeszél pár dolgot Dwartakkal, majd kicsit távolabb megy (tíz méter maximum) a két óriástól és szétnéz a sötétségben. Bár semmi szokatlant nem lát, mégis érez valamit. Talán a gonosz készülődését, talán csak az izgalmat, mely benne van. Még nem döntött afelől, hogy merre menjen tovább, részben ezért is vállalta magára az őrséget: hogy gondolkozzon rajta. A legjobb lenne, ha ketté tudna válni, hogy az óriásokkal is tartson, meg ne is, de mivel erre nem képes, így melyik lehetőség mellett milyen érvek és ellenérvek szólnak.
Néha tesz egy sétát, de mivel sehol semmi, így pár percig el is alszik, de a belső ébresztő nem hagyja sokáig nyugton.
Ahogy az égbolt vörösleni kezd, az óriások is felkelek. Eljött a döntés pillanata. Konkrét választ nem ad, de így lehet a tudni, hogy merre megy tovább. *
- Biztosan találkozunk még. Addig is... Jó utat, meg mindent. * Búcsúzkodásból nem jeles, de nem is kell túl érzelgőssé válni, hiszen még mindig alig ismerik egymást, ráadásul, nagy a valószínűsége, hogy még találkoznak valahol, valamikor.
Elindul hát északra, amerre a karavánpihenőt sejti. *
A hozzászólás írója (Dorder Lbraith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.23 23:12:47
2134. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-23 22:49:34
Üzenet elküldve: 2015-11-23 22:49:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Dwartak, Dorder, Turwal - Kiegészítés az éjszakához //
*Mielőtt álomba merül, még van némi megbeszélni valója Dordellel.*
-Legyél te az őr.*Mondja, hisz semmi kedve végig a fickón tartani a szemét. Nem sok olyasmi rohangál ezen a világon ami neki merne ugrani két kifejlett hím óriásnak. Nem szokásuk őrt állítani, de ha az elf vállalja. Akkor miért is ne?*
-Eggen.. *Néz kelet felé, nem a legjobbak az utakkal kapcsolatos ismeretei. Itt köszön vissza tagadhatatlan óriás vére, ő nem utakban gondolkodik, hanem irányokban. Ha délnek megy akkor árkon, bokron, szántóföldön keresztül megy délnek. Az utak hasznosak, de nem mindig van tekintettel rájuk.*
-Igazad lehet.*Mondja végül.* Úgy hát, keletnek tartunk, majd úgy fordulunk délnek. Most pedig, elteszem magam holnapra, hosszú út áll előttünk. Hajnalban indulunk.*Azzal elnyújtózik a földön a tűz mellett, farkas szőr köpenyét magára terítve, s nem kell hozzá 2 perc, már hangos is a táj a két óriás horkolásától.*
*Mielőtt álomba merül, még van némi megbeszélni valója Dordellel.*
-Legyél te az őr.*Mondja, hisz semmi kedve végig a fickón tartani a szemét. Nem sok olyasmi rohangál ezen a világon ami neki merne ugrani két kifejlett hím óriásnak. Nem szokásuk őrt állítani, de ha az elf vállalja. Akkor miért is ne?*
-Eggen.. *Néz kelet felé, nem a legjobbak az utakkal kapcsolatos ismeretei. Itt köszön vissza tagadhatatlan óriás vére, ő nem utakban gondolkodik, hanem irányokban. Ha délnek megy akkor árkon, bokron, szántóföldön keresztül megy délnek. Az utak hasznosak, de nem mindig van tekintettel rájuk.*
-Igazad lehet.*Mondja végül.* Úgy hát, keletnek tartunk, majd úgy fordulunk délnek. Most pedig, elteszem magam holnapra, hosszú út áll előttünk. Hajnalban indulunk.*Azzal elnyújtózik a földön a tűz mellett, farkas szőr köpenyét magára terítve, s nem kell hozzá 2 perc, már hangos is a táj a két óriás horkolásától.*
2133. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-23 22:36:31
Üzenet elküldve: 2015-11-23 22:36:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Dwartak, Dorder, Turwal//
* Mivel senkinek sincs több kérdése a múltjával kapcsolatban, így nem is firtatja azt tovább, inkább hátradől, már amennyire a támla nélküli "szék" engedi. Csak annyira, hogy éppen, hogy ne essen hátra.
Turwal elalszik, Dorder is kezd álmosodni, de egyelőre tartja magát. *
- Itt azért érdemes lenne őrt állnia valakinek, nehogy meglepjenek valakik, vagy valamik. * Állapítja meg, ezt főleg Dwartakhoz intézve, tekintve, hogy a másik békésen szunyókál. *
- Ha gondolod és megbíztok bennem, én vállalom a mai napra. Viszont lenne egy kérdésem. * Vár egy kicsit, hogy, ha esetleg eddig nem igazán figyelt volna rá az óriás, akkor most megtegye. *
- Emlékszem, hogy beszéltél arról, hogy nem egyenesen a karavánpihenőbe megyünk, de ez az út tudtommal oda vezet. Szóval... * Kicsit eltöpreng, ahogy megpróbálja feleleveníteni lelki szemei előtt a térség térképét. *
- Ha arra van a pihenő. * Mutat északnak, amerre az út is húzódik. *
- Akkor, ha mégis délnek akarnánk menni, akkor minél hamarabb el kéne fordulnunk legalább keletre, hogy a füves pusztán haladhassunk... Még, ha ilyenkor a tél közeledtével nem is túl kellemes az ottani szellő. * Nem ismeri annyira ezt a környéket, de azért nagy vonalakban tudja róla, hogy mi hol van. Többek között azt is, hogy ha az utat követik, akkor egyenesen a karavánpihenőbe jutnak. És bár neki az az elsődleges célja, de, ha úgy adódik, akkor tovább is kíséri a két fivért délre, csak hát azért jó lenne tudni, hogy most pontosan merre is mennek? *
* Mivel senkinek sincs több kérdése a múltjával kapcsolatban, így nem is firtatja azt tovább, inkább hátradől, már amennyire a támla nélküli "szék" engedi. Csak annyira, hogy éppen, hogy ne essen hátra.
Turwal elalszik, Dorder is kezd álmosodni, de egyelőre tartja magát. *
- Itt azért érdemes lenne őrt állnia valakinek, nehogy meglepjenek valakik, vagy valamik. * Állapítja meg, ezt főleg Dwartakhoz intézve, tekintve, hogy a másik békésen szunyókál. *
- Ha gondolod és megbíztok bennem, én vállalom a mai napra. Viszont lenne egy kérdésem. * Vár egy kicsit, hogy, ha esetleg eddig nem igazán figyelt volna rá az óriás, akkor most megtegye. *
- Emlékszem, hogy beszéltél arról, hogy nem egyenesen a karavánpihenőbe megyünk, de ez az út tudtommal oda vezet. Szóval... * Kicsit eltöpreng, ahogy megpróbálja feleleveníteni lelki szemei előtt a térség térképét. *
- Ha arra van a pihenő. * Mutat északnak, amerre az út is húzódik. *
- Akkor, ha mégis délnek akarnánk menni, akkor minél hamarabb el kéne fordulnunk legalább keletre, hogy a füves pusztán haladhassunk... Még, ha ilyenkor a tél közeledtével nem is túl kellemes az ottani szellő. * Nem ismeri annyira ezt a környéket, de azért nagy vonalakban tudja róla, hogy mi hol van. Többek között azt is, hogy ha az utat követik, akkor egyenesen a karavánpihenőbe jutnak. És bár neki az az elsődleges célja, de, ha úgy adódik, akkor tovább is kíséri a két fivért délre, csak hát azért jó lenne tudni, hogy most pontosan merre is mennek? *
2132. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-23 22:26:41
Üzenet elküldve: 2015-11-23 22:26:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Dwartak, Dorder, Turwal//
*Elcsendesednek, előbb Turw merül álomba, nem sokkal később pedig Dwartak is elszunyókál, miután megélezte, és beolajozta a pengét.
Nem tudja mennyi idő telik el. A tűz már alig pislákol mikor fivére ébreszti. Az álmok komoly dolgok, és ezúttal ő is látott valamit, bár koránt sem olyan megfoghatót mint testvére. Hát ez van, belé nem szorult szinte semmi érzék a másik sík érzékelése iránt.*
-Egy nőt láttál korábban is, de eddig nem mondtad hogy az oldalán kell harcba szállnunk.*Morfondírozik, miközben a pislákoló tüzet vizsgálja.*
-Krolm ezek szerint új feladattal bízott meg minket. Keressük meg ezt a hópihét, aki fel-fel tűnik álmaidban.*Talpra kecmereg. Majdnem végig aludták az egész éjszakát, az erdő fölött már vöröslik a hajnal.*
-Mindjárt pirkad.*Mondja csöndesen, miközben elkezd szedelődzködni.*
-Induljunk, délnek, ahogy a jövendölés megírta először. Talán erről a csatáról álmodtál akkor is.*Amint a vörös nekilát a készülődésnek, az elf mellé lép.*
-Indulunk, dél felé, ahogy mondtam. Dolgunk van arra. Ha akarsz velünk tarthatsz. Jó hasznodat vennénk. Döntsd el most, vagy később. Ha sietsz be tudsz érni minket. Tarts délnek. Az itteni népek mindig emlékeznek két páncélos óriásra. Könnyen a nyomunkra akadsz ha úgy akarod. Krolm óvjon.*Elfordul és pakolja a saját cuccát, részéről mindent elmondott Dordelnek, innentől az elf döntése merre indul tovább az életben. Ő megadta az esélyt.
Amint elkészültek, indulnak is, hogy beteljesítsék Krolm akaratát.*
*Elcsendesednek, előbb Turw merül álomba, nem sokkal később pedig Dwartak is elszunyókál, miután megélezte, és beolajozta a pengét.
Nem tudja mennyi idő telik el. A tűz már alig pislákol mikor fivére ébreszti. Az álmok komoly dolgok, és ezúttal ő is látott valamit, bár koránt sem olyan megfoghatót mint testvére. Hát ez van, belé nem szorult szinte semmi érzék a másik sík érzékelése iránt.*
-Egy nőt láttál korábban is, de eddig nem mondtad hogy az oldalán kell harcba szállnunk.*Morfondírozik, miközben a pislákoló tüzet vizsgálja.*
-Krolm ezek szerint új feladattal bízott meg minket. Keressük meg ezt a hópihét, aki fel-fel tűnik álmaidban.*Talpra kecmereg. Majdnem végig aludták az egész éjszakát, az erdő fölött már vöröslik a hajnal.*
-Mindjárt pirkad.*Mondja csöndesen, miközben elkezd szedelődzködni.*
-Induljunk, délnek, ahogy a jövendölés megírta először. Talán erről a csatáról álmodtál akkor is.*Amint a vörös nekilát a készülődésnek, az elf mellé lép.*
-Indulunk, dél felé, ahogy mondtam. Dolgunk van arra. Ha akarsz velünk tarthatsz. Jó hasznodat vennénk. Döntsd el most, vagy később. Ha sietsz be tudsz érni minket. Tarts délnek. Az itteni népek mindig emlékeznek két páncélos óriásra. Könnyen a nyomunkra akadsz ha úgy akarod. Krolm óvjon.*Elfordul és pakolja a saját cuccát, részéről mindent elmondott Dordelnek, innentől az elf döntése merre indul tovább az életben. Ő megadta az esélyt.
Amint elkészültek, indulnak is, hogy beteljesítsék Krolm akaratát.*
2131. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-23 22:06:23
Üzenet elküldve: 2015-11-23 22:06:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwartak, Dorder, Turwal//
*Megrázza a felé nyújtott kezet, bár csak óvatosan. Elfet a város felé vezető úton látott először, de korábban is hallott már róluk: kiváló íjászok, és gyorsak, mint a szél. Dwartaktól jó ötlet volt, hgoy saját harcstílusokhoz illő kiegészítést keresett, jó szolgálatot tett az íjász, mikor a démon ellen küzdottek, és ha az elf csak fele olyan jó, mint fajának híre, akkor hasznos tagja lesz csapatának. Vagy lehetne? *
-Turwal vagyok, Dwartak a fivérem, bár gondolom erről már halottál. Úgy rézem van még pörkölt! * mondja, és mohón nyúl a felé nyújtott tányér felé. Élvezkedve lapátolja be a pörköltet, majd még egy tállal. Közben figyel a beszélgetésre, bár úgy tűnik Dorder egy rövid bemutatkozásun túl nem akar részletekbe bocsátkozni, és Krolm szolgálata sincs az ínyére. Turwal egyszer csak érzi, hogy szemhélyai elnehezednek, és a mellette ülő duó beszélgetése, és a tűz ropogása egyre tompábban hallatszik. A rőt óriás feje egyszer csak lekókad, ahogy egy fura álom keríti hatalmába... *
*Nem tudja mennyi idő telhetett el az álom és az ébredés közt, de egy horkantással tér magához, társai még mindig a tűznél ülnek. Turwal elméjében még mindig élénken élnek az előbb látott álom képei, és elkezd belőle dőlni a szó, főleg Dwartaknak szímezve. *
-Dwar! Álmot láttam! De nem értem. Biztos, hogy Krolm feladatot adott, de...nem értem a célját! Egy kopár síkság közepén álltunk, fényes páncélban, kivont fegyverrel. Krolmot dicsőítették a fegyverek, ahogy a nyughatatlan holtak serege összezárult körülöttünk. De nem voltunk egyedül. Egy nőt fogtunk közre, törékeny, mint egy hópihe, a haja is hasonló, és még több tucatnyian voltak ott, pusztító igéket hajigáltak, íjakkal sorozták a holtakat, és mögöttünk vonultak hadba. A nőhöz tartoztak, ez biztos. De mi? Mi védtük a nőt, élő páncélfal a törékyen teremtés két oldalán. Ez lenne Krolm akarata? * majd ahogy kifogynak a szavak, észbe kap, és tekintete Dorderre siklik. * Hát, lehet, hogy csak az egészapos menetelés fárasztott ki. Dakul regli! * teszi még hozzá, ami rendjük nyelvén talán a "Mennykős üsse meg!" kifejezésnek felel meg leginkább. Majd tekintete ismét dwartak felé fordul, és várakozóan mered fivérére, ahogy a szótlan csendben visszatérnek az éjszaka zajai. *
*Megrázza a felé nyújtott kezet, bár csak óvatosan. Elfet a város felé vezető úton látott először, de korábban is hallott már róluk: kiváló íjászok, és gyorsak, mint a szél. Dwartaktól jó ötlet volt, hgoy saját harcstílusokhoz illő kiegészítést keresett, jó szolgálatot tett az íjász, mikor a démon ellen küzdottek, és ha az elf csak fele olyan jó, mint fajának híre, akkor hasznos tagja lesz csapatának. Vagy lehetne? *
-Turwal vagyok, Dwartak a fivérem, bár gondolom erről már halottál. Úgy rézem van még pörkölt! * mondja, és mohón nyúl a felé nyújtott tányér felé. Élvezkedve lapátolja be a pörköltet, majd még egy tállal. Közben figyel a beszélgetésre, bár úgy tűnik Dorder egy rövid bemutatkozásun túl nem akar részletekbe bocsátkozni, és Krolm szolgálata sincs az ínyére. Turwal egyszer csak érzi, hogy szemhélyai elnehezednek, és a mellette ülő duó beszélgetése, és a tűz ropogása egyre tompábban hallatszik. A rőt óriás feje egyszer csak lekókad, ahogy egy fura álom keríti hatalmába... *
*Nem tudja mennyi idő telhetett el az álom és az ébredés közt, de egy horkantással tér magához, társai még mindig a tűznél ülnek. Turwal elméjében még mindig élénken élnek az előbb látott álom képei, és elkezd belőle dőlni a szó, főleg Dwartaknak szímezve. *
-Dwar! Álmot láttam! De nem értem. Biztos, hogy Krolm feladatot adott, de...nem értem a célját! Egy kopár síkság közepén álltunk, fényes páncélban, kivont fegyverrel. Krolmot dicsőítették a fegyverek, ahogy a nyughatatlan holtak serege összezárult körülöttünk. De nem voltunk egyedül. Egy nőt fogtunk közre, törékeny, mint egy hópihe, a haja is hasonló, és még több tucatnyian voltak ott, pusztító igéket hajigáltak, íjakkal sorozták a holtakat, és mögöttünk vonultak hadba. A nőhöz tartoztak, ez biztos. De mi? Mi védtük a nőt, élő páncélfal a törékyen teremtés két oldalán. Ez lenne Krolm akarata? * majd ahogy kifogynak a szavak, észbe kap, és tekintete Dorderre siklik. * Hát, lehet, hogy csak az egészapos menetelés fárasztott ki. Dakul regli! * teszi még hozzá, ami rendjük nyelvén talán a "Mennykős üsse meg!" kifejezésnek felel meg leginkább. Majd tekintete ismét dwartak felé fordul, és várakozóan mered fivérére, ahogy a szótlan csendben visszatérnek az éjszaka zajai. *
2130. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-23 20:22:58
Üzenet elküldve: 2015-11-23 20:22:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - Úton//
//Visszafelé//
* Jó néhány napkeltét és alkonyt látnak közösen, megjárták a fagyos északot ahol farkas ordított éjjel. Közös étkezések, rövid, hosszabb beszélgetések. S végre, hosszú hetek utazásai és viszontagságai után, újra a régen látott obszidián tornyok látványa fogadja őket a távolban. *
- Újra itt.
* Jegyzi meg arcán egy egészen apró kis mosollyal. Majd a többieknek is hátraszól. *
- Odanézzetek, a Levegő Temploma! Már csak néhány nap.
* Konstatálja a csapatnak, hogy már szinte otthon vannak. Otthon, fura szó egy magafajtának.
De valóban már csupán néhány nap van hátra s visszaérnek a Gazdagnegyedi kúriába ahol útjuk véget ér. Megosztoznak majd mindenki megy dolgára. Vége a kis kalandnak. Valahol sajnálja. Igazán jó csapat kovácsolódott össze. *
- Mind kitettünk magunkért.
* Szólal meg miközben előre halad, előre beszél de azért a csapat jól hallhatja. *
- Jól helytálltunk mind a harc terén, mind az út egyéb viszontagságai ellen. Lia * fordul a nő felé s hajt fejet enyhén miközben továbbra is lóháton ül s előre halad. *
- Neked az életünket köszönhetjük mindannyian.
* Jelenti ki hidegen, de még is hálásan. Hiszen így igaz ha a nő nem végzi olyan jól a dolgát akkor bizonyára nem ússzák meg ilyen olcsón. Tán még Asgall is felépül, vagy újabb kaland várja, hogy megtalálja a gyógyírt az átokra, ki tudja? Sok mindent hozhat a jövő. *
- Ti pedig, jól harcoltatok.
* Fordul a férfiak felé.
A déli irányt tartja a csapat, a szekér fa kerekei tompán zötykölődnek az úton. Közelednek. *
//Visszafelé//
* Jó néhány napkeltét és alkonyt látnak közösen, megjárták a fagyos északot ahol farkas ordított éjjel. Közös étkezések, rövid, hosszabb beszélgetések. S végre, hosszú hetek utazásai és viszontagságai után, újra a régen látott obszidián tornyok látványa fogadja őket a távolban. *
- Újra itt.
* Jegyzi meg arcán egy egészen apró kis mosollyal. Majd a többieknek is hátraszól. *
- Odanézzetek, a Levegő Temploma! Már csak néhány nap.
* Konstatálja a csapatnak, hogy már szinte otthon vannak. Otthon, fura szó egy magafajtának.
De valóban már csupán néhány nap van hátra s visszaérnek a Gazdagnegyedi kúriába ahol útjuk véget ér. Megosztoznak majd mindenki megy dolgára. Vége a kis kalandnak. Valahol sajnálja. Igazán jó csapat kovácsolódott össze. *
- Mind kitettünk magunkért.
* Szólal meg miközben előre halad, előre beszél de azért a csapat jól hallhatja. *
- Jól helytálltunk mind a harc terén, mind az út egyéb viszontagságai ellen. Lia * fordul a nő felé s hajt fejet enyhén miközben továbbra is lóháton ül s előre halad. *
- Neked az életünket köszönhetjük mindannyian.
* Jelenti ki hidegen, de még is hálásan. Hiszen így igaz ha a nő nem végzi olyan jól a dolgát akkor bizonyára nem ússzák meg ilyen olcsón. Tán még Asgall is felépül, vagy újabb kaland várja, hogy megtalálja a gyógyírt az átokra, ki tudja? Sok mindent hozhat a jövő. *
- Ti pedig, jól harcoltatok.
* Fordul a férfiak felé.
A déli irányt tartja a csapat, a szekér fa kerekei tompán zötykölődnek az úton. Közelednek. *
2129. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-23 15:09:58
Üzenet elküldve: 2015-11-23 15:09:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss//
*Félrehajtott fejjel hallgatja a lány szavait.
~Szóval nem gondoltak rájuk.~
Amit igen furcsának talál, hiszen ahogy észrevette a város olyan mint egy olvasztótégely. Akármikor járt arra, földjük mindenféle népével tele volt. Óriást tán ő sem látott, vagyis de. Azon a bizonyos harci tornán.*
- Wegtorenbe. *Válaszolja a lány a kérdésre.* - Úgy tudom, hogy Wegtoren az óriások városa. Falunk a Nap Karavánpihenő közelébe fekszik, sokszor segítünk a Pihenőnek. A várost az óriások… lakják. Pirtianesbe azt hiszem, hogy a gnómok, Lihanechbe pedig az emberek, döntő többségben. A mélységieket már nem tudom, régen a hegyekbe éltek, a Nagy Omlás előtt. *Tájékoztatja a másikat, ha nem tudná. A városok nevét meglehet nem jól ejti ki, de ez a hiba a lányból ered. Valahogy mindig is rajongott a történelmükért, a más kultúrák iránt, a városok iránt. Bár még nem sokat tud róluk, reméli, majd felfedezheti őket egyszer.*
- A mi házaink kőből és fából készültek egy vízesés mellett. *Feleli barátságos mosollyal az arcán.* - Számomra a kő annyira nem idegen. De a hazugságok már igen. *S mily igaz. A lány sose hazudott még, mindig megmondja az igazat, még akkor is ha nem teljes a valósággal.*
- S mit kíván szimbolizálni belőled? *Kérdi valódi kíváncsisággal. Érdekli, hogy fajainak más tagjai miként élik a mindennapokat. Milyen szokásaik vannak. Miben térnek el, s különböznek tőlük.*
- Mily ismerősen hangzik. A mi falunk legtöbbjei harcosok. Háború dúl nyugaton, s katonáink oda mentek. Ritkán járnak csak haza. *Hangjában semmi neheztelés, vagy szomorúság nincs. Elfogadja a dolgokat, s nem kérdőjelezi meg azok hasznát.*
2128. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-23 09:03:44
Üzenet elküldve: 2015-11-23 09:03:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A hajnal első sugaraira már végre rátalált az egyedüli kereskedelmi útvonalra ami a városba vezet. Éjszaka igen nehézkes a tájékozódás így csupán az ösztöneire és a csillagokra tudott hagyatkozni. Már érzi, hogy közel jár a városhoz és ez felvidítja kicsit. Hosszú volt az éjszaka nem beszélve arról, hogy még a holt seregektől is tartania kellett bár szerencsére egyetlen csontvázharcossal sem találkozott. Kerülte a veszélyes helyeket már amennyire tudta. Végre az utat meglelve most már a nap sugarai vezetik tovább útján. Megéhezett a nagy igyekezetben így még a maradék élelméből falatozik néhány morzsácskát.*
2127. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-23 08:26:08
Üzenet elküldve: 2015-11-23 08:26:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Freyai//
*Halvány mosollyal figyeli, mint tekeredik a gyík a lány nyakára. Mi tagadás, ő is az állataival összebújva alszik, és nem csak azért, mert az éjszakák egyre hidegebbek, és egymást melegítik. Odahaza, nyár derekán is sokszor megesett, hogy lova mellett töltötte az éjszakát, és nem csak akkor, mikor elbóklásztak a faluból.*
- Hát, azt hiszem, a fogadót nem rájuk méretezték. Mondjuk nem láttam az összes szobát, ki tudja, talán gondoltak rájuk is. Habár eleve nem is láttam sok óriást a városban. Talán ők sem szeretik a városokat? Vagy csak a sajátjaikat? Ők egyáltalán hol élnek? *Merül fel benne a kérdés, hiszen az óriások népét sem ismeri igazán. Igazándiból eddig emberekkel volt dolga igazán, meg persze saját szokásaikat ismeri. Meg összefutott egy mélységivel. A felsejlő emlékek persze most i s felkavarják, amire automatikus reakció, hogy a mellette heverésző kölyök kutyát az ölébe húzza, és átölelve őt simogatja meg vakargatja.*
- Meg tudom érteni. Az erdő neszeit, jeleit én is jobban tudom értelmezni. elvégre a vadonban nőttem fel, nem kőfalak és hazugságok között. *Dörmögi kissé borúsan.*
- Nos, igen is, meg nem is. *Kezd bele a festéssel kapcsolatos magyarázatba.* - Kifejezett jelentése nincs igazán. Mármint olyan, hogy én most vadászni indulok, vagy hogy én harcos vagyok. De a minta mindenképp valami olyasmi, ami jellemző rád, ami illik hozzád.
*Esetében a korábbi, hosszabb, néhány lágy, íves vonalat most apró, éles vonások váltották fel. Nem borítják be az egész arcát, inkább vonásai szélén, élén helyezkednek el, és onnan nyújtóznak keskenyedő végükkel középre, de el nem érik azt. Az egész sokkal komorabbá teszik az elf lány kinézetét.*
- Igen, gondoskodunk magunkról. *Bólint határozottan.* - Ugyan van egy kis csapatunk, aki érintkezik más vidékről származókkal, mert van, hogy valamiből többre van szükségünk, vagy elfogyott, de ritkán engedünk másokat a területünkre. És ez talán már még inkább igaz. *Teszi még hozzá komoran. Fogalma sincs, ezzel kapcsolatban hogyan döntöttek vezetőik, a döntés előtt elhagyta a falut, hogy a gaztevők nyomába eredjen. És mit ért el vele. Dacosan és keserűen fordítja oldalra a fejét.*
//Freyai//
*Halvány mosollyal figyeli, mint tekeredik a gyík a lány nyakára. Mi tagadás, ő is az állataival összebújva alszik, és nem csak azért, mert az éjszakák egyre hidegebbek, és egymást melegítik. Odahaza, nyár derekán is sokszor megesett, hogy lova mellett töltötte az éjszakát, és nem csak akkor, mikor elbóklásztak a faluból.*
- Hát, azt hiszem, a fogadót nem rájuk méretezték. Mondjuk nem láttam az összes szobát, ki tudja, talán gondoltak rájuk is. Habár eleve nem is láttam sok óriást a városban. Talán ők sem szeretik a városokat? Vagy csak a sajátjaikat? Ők egyáltalán hol élnek? *Merül fel benne a kérdés, hiszen az óriások népét sem ismeri igazán. Igazándiból eddig emberekkel volt dolga igazán, meg persze saját szokásaikat ismeri. Meg összefutott egy mélységivel. A felsejlő emlékek persze most i s felkavarják, amire automatikus reakció, hogy a mellette heverésző kölyök kutyát az ölébe húzza, és átölelve őt simogatja meg vakargatja.*
- Meg tudom érteni. Az erdő neszeit, jeleit én is jobban tudom értelmezni. elvégre a vadonban nőttem fel, nem kőfalak és hazugságok között. *Dörmögi kissé borúsan.*
- Nos, igen is, meg nem is. *Kezd bele a festéssel kapcsolatos magyarázatba.* - Kifejezett jelentése nincs igazán. Mármint olyan, hogy én most vadászni indulok, vagy hogy én harcos vagyok. De a minta mindenképp valami olyasmi, ami jellemző rád, ami illik hozzád.
*Esetében a korábbi, hosszabb, néhány lágy, íves vonalat most apró, éles vonások váltották fel. Nem borítják be az egész arcát, inkább vonásai szélén, élén helyezkednek el, és onnan nyújtóznak keskenyedő végükkel középre, de el nem érik azt. Az egész sokkal komorabbá teszik az elf lány kinézetét.*
- Igen, gondoskodunk magunkról. *Bólint határozottan.* - Ugyan van egy kis csapatunk, aki érintkezik más vidékről származókkal, mert van, hogy valamiből többre van szükségünk, vagy elfogyott, de ritkán engedünk másokat a területünkre. És ez talán már még inkább igaz. *Teszi még hozzá komoran. Fogalma sincs, ezzel kapcsolatban hogyan döntöttek vezetőik, a döntés előtt elhagyta a falut, hogy a gaztevők nyomába eredjen. És mit ért el vele. Dacosan és keserűen fordítja oldalra a fejét.*
2126. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-22 19:02:06
Üzenet elküldve: 2015-11-22 19:02:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Dwartak, Dorder, Turwal//
*Figyeli az elfet, de nem csak a mondandóját, hanem azt is melyik szónál hogy s mint játszik arcán a fény.*
-Értem.*Mondja, s nem kérdezősködik, amit akar azt úgyis elmondja a hegyes fülű, amit nem akar, azt pedig úgyis csak harapó fogóval tudnák kihúzni belőle. Akárhogy is, rezzen a bokor, és sikít az acél. Mire Turw alakja előbukkan, a szőke hegyomlás már álló helyzetben van, kivont pengével, majd mikor realizálja hogy az előbukkanó hatalmas lény az öccse, megcsóválja a fejét, s hangosan felkacag.*
-Höhhö, tudtam hogy megtalálsz, és nem akartam késlekedni.*Mindig megtalálják egymást, mintha lenne egy beépített iránytűjük.*
-Gyere, maradt neked is.*Mondja s int fivérének hogy trappoljon közelebb, majd ha túlestek Dordellel az ismerkedési rituálén, a vörös kezébe nyom egy hatalmas tál nyúlpörköltet, aztán visszahuppan a kidöntött fa törzsére melyet ülő alkalmatosságként használ.*
-A vendégünk íjász, és jól ért a páncél kapcsokhoz is. Magam győződtem meg róla. Felajánlottam neki egy fegyverhordozói állást kicsiny kompániánkban, de sajnos ez idáig elutasító választ adott.*Hűvös félmosoly kúszik szét arcán, majd öccséhez intézi következő szavait.*
-Krolmy harad, van drahad.*Vagyis "Krolm útjai kifürkészhetetlenek, elválik. "
Míg öccse falatozik élező követ fog, s lassan szikrát hányva húzza végig azt az óriáshoz méltó 5 láb hosszú pengén.*
*Figyeli az elfet, de nem csak a mondandóját, hanem azt is melyik szónál hogy s mint játszik arcán a fény.*
-Értem.*Mondja, s nem kérdezősködik, amit akar azt úgyis elmondja a hegyes fülű, amit nem akar, azt pedig úgyis csak harapó fogóval tudnák kihúzni belőle. Akárhogy is, rezzen a bokor, és sikít az acél. Mire Turw alakja előbukkan, a szőke hegyomlás már álló helyzetben van, kivont pengével, majd mikor realizálja hogy az előbukkanó hatalmas lény az öccse, megcsóválja a fejét, s hangosan felkacag.*
-Höhhö, tudtam hogy megtalálsz, és nem akartam késlekedni.*Mindig megtalálják egymást, mintha lenne egy beépített iránytűjük.*
-Gyere, maradt neked is.*Mondja s int fivérének hogy trappoljon közelebb, majd ha túlestek Dordellel az ismerkedési rituálén, a vörös kezébe nyom egy hatalmas tál nyúlpörköltet, aztán visszahuppan a kidöntött fa törzsére melyet ülő alkalmatosságként használ.*
-A vendégünk íjász, és jól ért a páncél kapcsokhoz is. Magam győződtem meg róla. Felajánlottam neki egy fegyverhordozói állást kicsiny kompániánkban, de sajnos ez idáig elutasító választ adott.*Hűvös félmosoly kúszik szét arcán, majd öccséhez intézi következő szavait.*
-Krolmy harad, van drahad.*Vagyis "Krolm útjai kifürkészhetetlenek, elválik. "
Míg öccse falatozik élező követ fog, s lassan szikrát hányva húzza végig azt az óriáshoz méltó 5 láb hosszú pengén.*
2125. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-22 18:12:26
Üzenet elküldve: 2015-11-22 18:12:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Dwartak, Dorder, Tuewal//
* Mivel Dorder nem kezd beszélni, így Dwartakra marad előbb a beszéd. *
- Nem vagyok túl járatos a nehéz vértek terén, csak azt csináltam, amit gondoltam, hogy kell... Annyira azért nem bonyolult leszedni, ha látod is, hogy mit kell kicsatolni. * Magyarázza. Azért ez elég érhetőnek tűnik, hiszen Dwartak nem igazán láthatja, hogy mit próbál éppen kicsatolni, mivel a szíjak főleg a páncél hátulsó részén vannak, azt pedig legfeljebb tükörrel láthatná. Azt pedig nem minden óriás (vagy akár más lény) visz magával nap, mint nap a zsebében.
~ Krolm, hmm... ~ Átgondolja, hogy pontosan ki is lehet az a Krolm, majd mikor választ is kap rá, miszerint az "erő és a harc istene", ismét gondolkodni kezd ezeken a dolgokon, de nem szól bele Dwartak mondandójába, majd, ha végez, akkor Dorder is felel.
Ami a vagyont, a dicsőséget és a többit illeti, valahogy sosem vágyott különösebben egyikre sem. A pénzzel sosem volt gondja, holott nem született ezüstkanállal a szájában, de még csak átlagosnak sem volt mondható családi vagyonuk.
A dicsőség meg... Valahogy még arra sem gondolt korábban. Valahogy túlságosan le volt foglalva eddigi életében előbb a erdő járásával, majd miután nagyapjával hozta össze a sors, azóta az elfek megkeresésével és megölésével, még ha egyelőre egyről sem tud, kivétel persze azt a nevet, amit még korábban hallott az orgyilkostól, aki apjával végzett. Még, ha nem is lát sok esélyt arra, hogy az óriások ismernék Manasii-t, de egy próbát majd megér. Előbb viszont jöjjön a válasz az óriás kérdésére. *
- Igazán megtisztelő lenne ez, de sajnos mindenkinek megvan a maga útja és úgy érzem, az enyém nem az, hogy apród legyek. * Egy pár másodpercnyi hatásszünet. * Nem azért, mert nem hiszem, hogy elég jól meg tudnátok tanítani a fegyverforgatásra, hanem, mert más utat kell bejárnom. * Válaszolja igencsak kihagyva azt a részt, hogy mégis mi az a "másik út", amit neki annyira be kell járnia, hogy ne tudjon elköteleződni Krolm lovagjai mellett. *
- Még átgondolom azért. * Válaszolja, majd mikor látja, hogy az óriás már majdnem az egész almáját megette, ő is harap bele egyet, majd még egyet. Végül alig nyeli le az utolsó falatot, már jön a fő fogás is.
Nem kevés, annyi szent. Bőségesen jól lakik, majd kulacsából is iszik egy kicsit. Leteszi maga mellé és arra gondol, hogy most már magáról is ejt pár szót, hogy ne csak ő tudjon az óriásról, hanem ez kölcsönösen is igaz legyen, de ekkor a bokor csörgése és egy szintén nem apró alak előbukkanása elvonja a figyelmét.
Mikor az észreveszi őt, Dorder feláll és kezét nyújtja az óriásnak, ha az viszonyozza, akkor a nevét is megtudhatja. *
- Dorder vagyok. A városban találkoztam Dwartakkal és vele jöttem az útra. * Vázolja fel gyorsan a dolgokat, hogy az megtudja, hogy pontosan mit is keres itt. Tehát nem csak egy vándor, akit idecsalogatott az étel illata.
Ha az óriások megbeszélték testvéri dolgaikat, az elf úgy dönt, hogy mond pár szót magáról, mivel eddig mindketten csak a nevét tudják nagyjából. *
- A teljes nevem Dorder Lbraith * Ilyenkor örül, hogy nem ezen a közös nyelven beszéltek ősei, mivel akkor most "Dorder Gyilkos" néven mutatkozhatna be. No, nem, mintha gyilkos lenne, de ezt a nevet aggatták nagyapjára, miután meg akarták ölni... * Artheniorban és annak közelében nőttem fel, egyelőre, vagy épp már sehová sem kötődöm. De egyelőre jó is ez így. * Ezt is csak vázlatpontokba szedve meséli el, nem szükséges szerinte minden részletet megemlíteni, vagy legalábbis, amíg egy csónakban evez ezzel a két óriással, addig jobb, ha nem tudnak mindent. Akár a saját érdekükben is. *
* Mivel Dorder nem kezd beszélni, így Dwartakra marad előbb a beszéd. *
- Nem vagyok túl járatos a nehéz vértek terén, csak azt csináltam, amit gondoltam, hogy kell... Annyira azért nem bonyolult leszedni, ha látod is, hogy mit kell kicsatolni. * Magyarázza. Azért ez elég érhetőnek tűnik, hiszen Dwartak nem igazán láthatja, hogy mit próbál éppen kicsatolni, mivel a szíjak főleg a páncél hátulsó részén vannak, azt pedig legfeljebb tükörrel láthatná. Azt pedig nem minden óriás (vagy akár más lény) visz magával nap, mint nap a zsebében.
~ Krolm, hmm... ~ Átgondolja, hogy pontosan ki is lehet az a Krolm, majd mikor választ is kap rá, miszerint az "erő és a harc istene", ismét gondolkodni kezd ezeken a dolgokon, de nem szól bele Dwartak mondandójába, majd, ha végez, akkor Dorder is felel.
Ami a vagyont, a dicsőséget és a többit illeti, valahogy sosem vágyott különösebben egyikre sem. A pénzzel sosem volt gondja, holott nem született ezüstkanállal a szájában, de még csak átlagosnak sem volt mondható családi vagyonuk.
A dicsőség meg... Valahogy még arra sem gondolt korábban. Valahogy túlságosan le volt foglalva eddigi életében előbb a erdő járásával, majd miután nagyapjával hozta össze a sors, azóta az elfek megkeresésével és megölésével, még ha egyelőre egyről sem tud, kivétel persze azt a nevet, amit még korábban hallott az orgyilkostól, aki apjával végzett. Még, ha nem is lát sok esélyt arra, hogy az óriások ismernék Manasii-t, de egy próbát majd megér. Előbb viszont jöjjön a válasz az óriás kérdésére. *
- Igazán megtisztelő lenne ez, de sajnos mindenkinek megvan a maga útja és úgy érzem, az enyém nem az, hogy apród legyek. * Egy pár másodpercnyi hatásszünet. * Nem azért, mert nem hiszem, hogy elég jól meg tudnátok tanítani a fegyverforgatásra, hanem, mert más utat kell bejárnom. * Válaszolja igencsak kihagyva azt a részt, hogy mégis mi az a "másik út", amit neki annyira be kell járnia, hogy ne tudjon elköteleződni Krolm lovagjai mellett. *
- Még átgondolom azért. * Válaszolja, majd mikor látja, hogy az óriás már majdnem az egész almáját megette, ő is harap bele egyet, majd még egyet. Végül alig nyeli le az utolsó falatot, már jön a fő fogás is.
Nem kevés, annyi szent. Bőségesen jól lakik, majd kulacsából is iszik egy kicsit. Leteszi maga mellé és arra gondol, hogy most már magáról is ejt pár szót, hogy ne csak ő tudjon az óriásról, hanem ez kölcsönösen is igaz legyen, de ekkor a bokor csörgése és egy szintén nem apró alak előbukkanása elvonja a figyelmét.
Mikor az észreveszi őt, Dorder feláll és kezét nyújtja az óriásnak, ha az viszonyozza, akkor a nevét is megtudhatja. *
- Dorder vagyok. A városban találkoztam Dwartakkal és vele jöttem az útra. * Vázolja fel gyorsan a dolgokat, hogy az megtudja, hogy pontosan mit is keres itt. Tehát nem csak egy vándor, akit idecsalogatott az étel illata.
Ha az óriások megbeszélték testvéri dolgaikat, az elf úgy dönt, hogy mond pár szót magáról, mivel eddig mindketten csak a nevét tudják nagyjából. *
- A teljes nevem Dorder Lbraith * Ilyenkor örül, hogy nem ezen a közös nyelven beszéltek ősei, mivel akkor most "Dorder Gyilkos" néven mutatkozhatna be. No, nem, mintha gyilkos lenne, de ezt a nevet aggatták nagyapjára, miután meg akarták ölni... * Artheniorban és annak közelében nőttem fel, egyelőre, vagy épp már sehová sem kötődöm. De egyelőre jó is ez így. * Ezt is csak vázlatpontokba szedve meséli el, nem szükséges szerinte minden részletet megemlíteni, vagy legalábbis, amíg egy csónakban evez ezzel a két óriással, addig jobb, ha nem tudnak mindent. Akár a saját érdekükben is. *
2124. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-22 14:51:00
Üzenet elküldve: 2015-11-22 14:51:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss//
*Mosolyogva tekint a lányra, közbe szemeire ólomsúly nehezedik. Ügyetlen mozdulatokkal simogatja meg Alyna fejét, ki érzékelve gazdája bóbisságát lassan ő is elhelyezkedik. Válláról a nyaka közelébe mászik, ott pedig áttekeredik rajta. Akár egy nyaklánc, mely gyíkbőrből készült úgy néz ki. Melyik tudatlan erre járó tudná, hogy mit is rejt valójában. Ezzel is védve a lány álmát, tudva tudván, hogy az nem fog sokáig tartani.*
- Nem hinném, hogy rossz lenne. Sok nép megpihen ott. Bár óriást nem láttam még arra. Van egyáltalán olyan szoba, amely nekik megfelelő? *Teszi fel a jogos kérdést.* - Én jobban szeretem a természet közeli helyeket. A fák, avarok, növények óvó takarása. Itt érzem magam itthon. Itt tudom, hogy milyen zörgés mitől származik, s ki tudom szűrni az idegeneket. Egy fogadóba ezt nem tudnám. Bár szerintem nem is nagyon tudnék aludni sem ott. *Vakarja meg hátul fejét, szórakozottan.*
- Mit jelent rajtad a festés? *Kérdi kíváncsian, félrehajtott fejjel.* - Mármint, ha nincs mindenkin két egyforma, gondolom van valami jelentése.
*Vagyis ő számára lenne. Ha ő nőtt volna fel ilyen faluban, biztos olyan jelet rajzoltat magára, mely oly jelentősséggel bír, mely fontos számára.*
- Vagy rosszul sejtem? *Kérdezi egyre súlyosabb pislogások közepette. Próbál ébren maradni, ám az utóbbi időben alig aludt valamicskét.*
- Akkor ti is elég önellátó falu vagytok. *Konstatálja a hallottakat. Hanglejtése sejteti, hogy ő is hasonló környezetből származik. Mi sem bizonyítja jobban ezt – inkább a szőkeség számára – minthogy szinte sose mozdult ki onnan. Vagy inkábáb nem engedték, vagy nem kívánták, hogy elmenjen.*
//Ydriss//
*Mosolyogva tekint a lányra, közbe szemeire ólomsúly nehezedik. Ügyetlen mozdulatokkal simogatja meg Alyna fejét, ki érzékelve gazdája bóbisságát lassan ő is elhelyezkedik. Válláról a nyaka közelébe mászik, ott pedig áttekeredik rajta. Akár egy nyaklánc, mely gyíkbőrből készült úgy néz ki. Melyik tudatlan erre járó tudná, hogy mit is rejt valójában. Ezzel is védve a lány álmát, tudva tudván, hogy az nem fog sokáig tartani.*
- Nem hinném, hogy rossz lenne. Sok nép megpihen ott. Bár óriást nem láttam még arra. Van egyáltalán olyan szoba, amely nekik megfelelő? *Teszi fel a jogos kérdést.* - Én jobban szeretem a természet közeli helyeket. A fák, avarok, növények óvó takarása. Itt érzem magam itthon. Itt tudom, hogy milyen zörgés mitől származik, s ki tudom szűrni az idegeneket. Egy fogadóba ezt nem tudnám. Bár szerintem nem is nagyon tudnék aludni sem ott. *Vakarja meg hátul fejét, szórakozottan.*
- Mit jelent rajtad a festés? *Kérdi kíváncsian, félrehajtott fejjel.* - Mármint, ha nincs mindenkin két egyforma, gondolom van valami jelentése.
*Vagyis ő számára lenne. Ha ő nőtt volna fel ilyen faluban, biztos olyan jelet rajzoltat magára, mely oly jelentősséggel bír, mely fontos számára.*
- Vagy rosszul sejtem? *Kérdezi egyre súlyosabb pislogások közepette. Próbál ébren maradni, ám az utóbbi időben alig aludt valamicskét.*
- Akkor ti is elég önellátó falu vagytok. *Konstatálja a hallottakat. Hanglejtése sejteti, hogy ő is hasonló környezetből származik. Mi sem bizonyítja jobban ezt – inkább a szőkeség számára – minthogy szinte sose mozdult ki onnan. Vagy inkábáb nem engedték, vagy nem kívánták, hogy elmenjen.*
2123. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-22 01:10:50
Üzenet elküldve: 2015-11-22 01:10:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Dél felé utazva, Dwartak, Dorder //
*Jó ideje bandukol már az úton, a ló fárad, és az utánfutó zörgését Turwal gyomrának ritmusos korudlása kíséri. Nagyokat húz a kulacsból, hogy legalább víz legyen a bendőjében, de érzi, hogy Dwar most már nem lehet messze. Éppen megáll könnyíteni magán ~Az a rengeteg víz! ~ mikor a susnyáson túlrúl tűzropogás hangját, és pörkölt illatát sodorja felé a gyenge, de hideg ősz esti szél. Rögtön összefut szájában a nyál, és dolga végeztével közelebb óvakodik, hogy lássa, ki lesz az, aki remélhetőleg megvendégeli majd vacsorára. ~Krolm akarata kifürkészhetetlen, bölcsssége végtelen~ fut át az agyán, ahogy meglátja az ismerős alakot falatozni, aki még ültében is magasabb, mint egy megtermett ember. Turwal minden óvatosságot sutba vág, és lovának éleset füttyentve előlép a bokrokból, harsány hangon üdvözölve rég látott fivérét. *
-Dwar! Hát a ménykő csapja meg, úgy ott hagytál a városban, hogy csak...ó! * Hagyja félbe a mondatot, ahogy észreveszi a karcsú alakot, aki szintén nyúlpörköltet szürcsöl. * Jó estét az uraknak, és jó étvágyat! Úti társunk akadt, testvér? Hamra kówa y el fetoz? * teszi még hozzá, azaz "Új barát vagy csak léhűtő?" Közben Kefe, a lova is lassan odaporoszkál, nyomában az utánfutóval. Turwal egyfelől enne, másfelől viszont nem hagyja nyugodni az elf jelenléte. *
*Jó ideje bandukol már az úton, a ló fárad, és az utánfutó zörgését Turwal gyomrának ritmusos korudlása kíséri. Nagyokat húz a kulacsból, hogy legalább víz legyen a bendőjében, de érzi, hogy Dwar most már nem lehet messze. Éppen megáll könnyíteni magán ~Az a rengeteg víz! ~ mikor a susnyáson túlrúl tűzropogás hangját, és pörkölt illatát sodorja felé a gyenge, de hideg ősz esti szél. Rögtön összefut szájában a nyál, és dolga végeztével közelebb óvakodik, hogy lássa, ki lesz az, aki remélhetőleg megvendégeli majd vacsorára. ~Krolm akarata kifürkészhetetlen, bölcsssége végtelen~ fut át az agyán, ahogy meglátja az ismerős alakot falatozni, aki még ültében is magasabb, mint egy megtermett ember. Turwal minden óvatosságot sutba vág, és lovának éleset füttyentve előlép a bokrokból, harsány hangon üdvözölve rég látott fivérét. *
-Dwar! Hát a ménykő csapja meg, úgy ott hagytál a városban, hogy csak...ó! * Hagyja félbe a mondatot, ahogy észreveszi a karcsú alakot, aki szintén nyúlpörköltet szürcsöl. * Jó estét az uraknak, és jó étvágyat! Úti társunk akadt, testvér? Hamra kówa y el fetoz? * teszi még hozzá, azaz "Új barát vagy csak léhűtő?" Közben Kefe, a lova is lassan odaporoszkál, nyomában az utánfutóval. Turwal egyfelől enne, másfelől viszont nem hagyja nyugodni az elf jelenléte. *
2122. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-21 20:36:57
Üzenet elküldve: 2015-11-21 20:36:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Dél felé utazva //
*Mikor mindennel kész, s úgy ítéli meg hogy a dolgok a helyükre kerültek Dordelre emeli jég kék tekintetét. Természetesen fél szeme azért eddig is folyamatosan az elfen volt, de most eljött az ideje hogy komolyabb dolgokról is szót ejtsenek.*
-Ügyesen bántál a páncél szíjakkal.*Mondja, miközben vadászkésével kettévág egy almát, s az egyik felét a hegyes fülű felé dobja.* Csináltál már ilyet korábban?*Megvárja a választ, majd folytatja.*
-Krolm az erő és a harc istene. Én őt szolgálom. Az a feladatom hogy elpusztítsam az ő ellenségeit, érkezzenek akár innen, akár a túlvilágról. Ez a feladatom.*Mondja, majd hagy némi szünetet, csak hogy mindenki átgondolhassa az eddig elhangzottakat.*
-Nem tudom milyen céljaid vannak az életeddel, merre tartasz, vagyonra vágysz és földre, vagy dicsőségre.*Függőben hagyja a mondatot.*
-Viszont az öcsém és én nagy hasznát vennénk egy fegyverhordozónak.*Kissé elkomorul az arca.* Hogy is hívjátok őket itt délen? Apród?*Megcsóválja a fejét, legutóbb a mithrillel voltak hasonló lingvisztikai problémái.*
-A vagyonról és a pénzről nem sokat tudok.*Vallja be férfiasan.* De aki Krolm útját járja, sok dolgot láthat, és még többet küldhet a pokolra.*Nagyot harap az almából, lassan megrágja a falatot és lenyeli.*
-Elf vér folyik az ereidben, a kezed és a reflexeid gyorsabbak minden más fajénál, és amint láttam bátorságban sem szenvedsz hiányt, persze hogy ez harcban hogy alakul, még elválik.*Hisz éles helyzetben még nem látta miként reagál Dordel, de a tény hogy északra indult bizonyítja bátorságát, ha mást egyelőre nem is. Mindazonáltal ezzel már most sokkal többet tett, mint legtöbb sorstára.*
-Turw szakértője a buzogánynak, s én is tűrhetően forgatom a kardot.*Mondja cseppnyi mosollyal az arcán. Egy lovag csak ne fényezze saját magát.*
-Habár az íjhoz nem sokat értünk, de a közelharcra kitaníthatunk, és ha akarod, és elfogadod Krolm hitét, a lovagi címet is elnyerheted.*Mondja komolyan, majd az erdő felé pillant, hátha meglátja öccsét kibukkani valahol a fák körül.*
-Fontold meg.*Zárja végül mondandóját, s megkavarja a nyúlpörköltet.*
-Ez kész, add a tányérod.*Ha amaz oda adja szed neki, meg magának is. Aztán komótosan eszegetni kezd. Ebben a kis bográcsban vagy 8 nyúl főtt, úgyhogy van mit enniük, még az ő emberfeletti étvágyának is elég.*
*Mikor mindennel kész, s úgy ítéli meg hogy a dolgok a helyükre kerültek Dordelre emeli jég kék tekintetét. Természetesen fél szeme azért eddig is folyamatosan az elfen volt, de most eljött az ideje hogy komolyabb dolgokról is szót ejtsenek.*
-Ügyesen bántál a páncél szíjakkal.*Mondja, miközben vadászkésével kettévág egy almát, s az egyik felét a hegyes fülű felé dobja.* Csináltál már ilyet korábban?*Megvárja a választ, majd folytatja.*
-Krolm az erő és a harc istene. Én őt szolgálom. Az a feladatom hogy elpusztítsam az ő ellenségeit, érkezzenek akár innen, akár a túlvilágról. Ez a feladatom.*Mondja, majd hagy némi szünetet, csak hogy mindenki átgondolhassa az eddig elhangzottakat.*
-Nem tudom milyen céljaid vannak az életeddel, merre tartasz, vagyonra vágysz és földre, vagy dicsőségre.*Függőben hagyja a mondatot.*
-Viszont az öcsém és én nagy hasznát vennénk egy fegyverhordozónak.*Kissé elkomorul az arca.* Hogy is hívjátok őket itt délen? Apród?*Megcsóválja a fejét, legutóbb a mithrillel voltak hasonló lingvisztikai problémái.*
-A vagyonról és a pénzről nem sokat tudok.*Vallja be férfiasan.* De aki Krolm útját járja, sok dolgot láthat, és még többet küldhet a pokolra.*Nagyot harap az almából, lassan megrágja a falatot és lenyeli.*
-Elf vér folyik az ereidben, a kezed és a reflexeid gyorsabbak minden más fajénál, és amint láttam bátorságban sem szenvedsz hiányt, persze hogy ez harcban hogy alakul, még elválik.*Hisz éles helyzetben még nem látta miként reagál Dordel, de a tény hogy északra indult bizonyítja bátorságát, ha mást egyelőre nem is. Mindazonáltal ezzel már most sokkal többet tett, mint legtöbb sorstára.*
-Turw szakértője a buzogánynak, s én is tűrhetően forgatom a kardot.*Mondja cseppnyi mosollyal az arcán. Egy lovag csak ne fényezze saját magát.*
-Habár az íjhoz nem sokat értünk, de a közelharcra kitaníthatunk, és ha akarod, és elfogadod Krolm hitét, a lovagi címet is elnyerheted.*Mondja komolyan, majd az erdő felé pillant, hátha meglátja öccsét kibukkani valahol a fák körül.*
-Fontold meg.*Zárja végül mondandóját, s megkavarja a nyúlpörköltet.*
-Ez kész, add a tányérod.*Ha amaz oda adja szed neki, meg magának is. Aztán komótosan eszegetni kezd. Ebben a kis bográcsban vagy 8 nyúl főtt, úgyhogy van mit enniük, még az ő emberfeletti étvágyának is elég.*
2121. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-21 12:17:17
Üzenet elküldve: 2015-11-21 12:17:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Úton délre//
*Az első, ami elönti az elfet, az a szabadságérzet és, hogy végre újra elhagyhatta a várost, a második pedig, hogy könnyen meglehet, hogy már többet nem is fog visszatérni ide. Így hát apró mosollyal az arcán int a városnak, majd visszafordul a pusztaságba. A kis kereskedőút általában sok mindent rejt, az útonállóktól megkezdve a vadállatokig, de remélhetőleg már nem lesznek olyan sokan, mivel a tél egyre jobban közeledik és bolond, aki még ilyenkor is inkább megfagy pár mocskos aranyért, vagy egyébért, ahelyett, hogy a városban, vagy akár a karavánpihenőben leljen menedéket. Persze semmi nincs kizárva, így a bokros területeken szúrós tekintettel figyel, hátha az egyik pillanatban épp egy banditacsapat ugrik ki eléjük. Erre az esetre ugyan még nem tudja, mit lépne, hiszen íja nincs felajzva, arra pedig nincs túl sok ideje egy ilyen esetben, így tőrére kéne hagyatkoznia, vagy megadnia magát. Bár utóbbi nem biztos, hogy előnyös lenne, mivel könnyen lehet, hogy mikor rájönnek, hogy egyetlen arany sincs nála, akkor meg is ölnék, de a legjobb, ha inkább abban reménykedünk, hogy semmi rendkívüli nem fog történni útjuk során.
Dwartak nyulat szerez és el is kezdi főni, Dorder pedig besegít a tűzrakásban és a többiben, hogy ne kelljen mindent egyedül csinálnia az óriásnak. Hiszen az elfnek kifinomultabb is a keze, könnyebben megcsinálja az ilyen apró dolgokat. Ha mindennel elkészültek, szerez egy nagyobb követ és ledobja a tűztől pár méterre. Széknek jó.
Bár nem tudja pontosan, hogy hogyan beszélte meg Dwartak az öccsével, hogy összefutnak majd valahol, de úgy gondolja, hogy hamarosan találkozni fog vele is. Ha nem az úton, vagy útszélen, hát majd a karavánpihenőben, vagy előtte akár a kikötőben. Nincs túl sok információja ezzel kapcsolatban, de, ha csak úgy elindultak már, akkor bizonyára Dwartak öccse is tudja, hogy merre kell keresni. Vagy majd keresi a füstöt és a nyúlpörkölt illatát.
Dorder egyelőre nem szól semmit, csak magába vonulva ül és vár, hogy legyen valami. Vagy ne. Tényleg nincsenek nagy elvárásai. *
*Az első, ami elönti az elfet, az a szabadságérzet és, hogy végre újra elhagyhatta a várost, a második pedig, hogy könnyen meglehet, hogy már többet nem is fog visszatérni ide. Így hát apró mosollyal az arcán int a városnak, majd visszafordul a pusztaságba. A kis kereskedőút általában sok mindent rejt, az útonállóktól megkezdve a vadállatokig, de remélhetőleg már nem lesznek olyan sokan, mivel a tél egyre jobban közeledik és bolond, aki még ilyenkor is inkább megfagy pár mocskos aranyért, vagy egyébért, ahelyett, hogy a városban, vagy akár a karavánpihenőben leljen menedéket. Persze semmi nincs kizárva, így a bokros területeken szúrós tekintettel figyel, hátha az egyik pillanatban épp egy banditacsapat ugrik ki eléjük. Erre az esetre ugyan még nem tudja, mit lépne, hiszen íja nincs felajzva, arra pedig nincs túl sok ideje egy ilyen esetben, így tőrére kéne hagyatkoznia, vagy megadnia magát. Bár utóbbi nem biztos, hogy előnyös lenne, mivel könnyen lehet, hogy mikor rájönnek, hogy egyetlen arany sincs nála, akkor meg is ölnék, de a legjobb, ha inkább abban reménykedünk, hogy semmi rendkívüli nem fog történni útjuk során.
Dwartak nyulat szerez és el is kezdi főni, Dorder pedig besegít a tűzrakásban és a többiben, hogy ne kelljen mindent egyedül csinálnia az óriásnak. Hiszen az elfnek kifinomultabb is a keze, könnyebben megcsinálja az ilyen apró dolgokat. Ha mindennel elkészültek, szerez egy nagyobb követ és ledobja a tűztől pár méterre. Széknek jó.
Bár nem tudja pontosan, hogy hogyan beszélte meg Dwartak az öccsével, hogy összefutnak majd valahol, de úgy gondolja, hogy hamarosan találkozni fog vele is. Ha nem az úton, vagy útszélen, hát majd a karavánpihenőben, vagy előtte akár a kikötőben. Nincs túl sok információja ezzel kapcsolatban, de, ha csak úgy elindultak már, akkor bizonyára Dwartak öccse is tudja, hogy merre kell keresni. Vagy majd keresi a füstöt és a nyúlpörkölt illatát.
Dorder egyelőre nem szól semmit, csak magába vonulva ül és vár, hogy legyen valami. Vagy ne. Tényleg nincsenek nagy elvárásai. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579