Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 136 (2701. - 2720. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2720. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-08 15:43:32
Üzenet elküldve: 2016-12-08 15:43:32
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
//Daranel, Aldas, Aoneer, Oreg//
*A négyes bármennyire tanakodhat azon, hogy hogyan érdemes eloszlani, nem fogják jobban megvárni őket az állatok. Habár Daranel egy oldalra vetett pillantás közben egy aprócska felcsillanó aranyos-bronzos foltot vehet észre az egyik bokor aljában. Minden bizonnyal most vesztette el a lehetőséget, hogy kilője az első fácánt, illetve talán ha elég gyorsan és taktikusan követik az irányt, lehetőleg azonnal, akkor talán annyira nem is megy messzire a madár. Előbb azonban önmaguk elosztásával kell megküzdeniük, nem a távolsággal.*
//Lousadel, Ishin//
*Elindulván az erdőben szemfülesen haladhat a páros. Nem is kell igazán messzire menniük. Az árnyak között átszűrődő fények pászmái ugyanis egy tapsifülesen állapodnak meg. A buta állat talán két percig szedhette a lábát, majd új szabadságát próbálgatván most az avarban kotorászik. Persze a közeledőkre azonnal fel is kapja a fejét, és lábait előre dobva menekülni kezd. Kérdés, hogy hőseink rávetik-e magukat, netán egyből lőnek, vagy üldözik. Ugyanezt kérdezi az egyik távoli fán riadtan figyelő fácán is, kinek tekintete Ishinnel találkozhat. Őt Lou elsőre nem veszi észre. Innentől azonban minden lépésük számít, hiszen az állatok félősek.*
//Vesdynild, Moonxylwery//
*Pár percük van, míg csendben haladhatnak támadásra készen az erdőben, és izgulhatnak, hogy melyik bucka alól bukkan elő egy érdekesebb vad. A szellő néha feltámad, de szerencsére szembe mennek vele, így a vadászat jónak ígérkezik, a vad nem fog egyből szagot fogni.
Azonban ez a pár izgatott perc kettétörik, mikor Démon csaholása szeli át a levegőt. Izgatott, talált valamit, és ha ugat az csak azt jelentheti, hogy ő maga még nem harapta meg, tehát jobb lesz arra pozicionálódni. Talán egy perc sem kell, ha sietnek, hogy a kutya, és előtte egy életéért loholó üregi nyúl elvágtassanak szemük előtt, vagy ha elég ügyesek, akkor ne csak elvágtassanak, de a nyúl mondjuk el is vágódhat. A torka.
Persze, ha azonnal reflexből nem sikerül az sem baj. Démon fél percen belül ismét fordul egyet a vaddal, és láthatóan élvezi, hogy kifáraszthatja. Gazdája parancsáig nem is veti az áldozatra magát.*
//Rynizz//
*Hamarosan elindulnak. Már csak az a négyes banda a városőrökkel, meg a vadászokkal, mondhatni a profikkal, tököl ott az egész rendezvény helyszínén, no meg a vadászatot összehozó segédkezők és zenészek. Páran fát kezdenek aprítani, melyet eddig csúnya lett volna megtenni az urak és a hölgy szeme előtt. De most, hogy lassan kell a tűz az éteknek neki is látnak. Rynizznek pedig nincs nehéz dolga, ha pont ellentétes irányba indul, vagy mondjuk csak suttyomban kanyarodik el a futó vadak irányától esélyesen nem találkozik eggyel sem, és jó esetben eltévelyedett vadászokkal sem, de persze tehet úgy is, mintha a tömeggel menne. Az legalább a látszatot fenntartja.*
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
//Daranel, Aldas, Aoneer, Oreg//
*A négyes bármennyire tanakodhat azon, hogy hogyan érdemes eloszlani, nem fogják jobban megvárni őket az állatok. Habár Daranel egy oldalra vetett pillantás közben egy aprócska felcsillanó aranyos-bronzos foltot vehet észre az egyik bokor aljában. Minden bizonnyal most vesztette el a lehetőséget, hogy kilője az első fácánt, illetve talán ha elég gyorsan és taktikusan követik az irányt, lehetőleg azonnal, akkor talán annyira nem is megy messzire a madár. Előbb azonban önmaguk elosztásával kell megküzdeniük, nem a távolsággal.*
//Lousadel, Ishin//
*Elindulván az erdőben szemfülesen haladhat a páros. Nem is kell igazán messzire menniük. Az árnyak között átszűrődő fények pászmái ugyanis egy tapsifülesen állapodnak meg. A buta állat talán két percig szedhette a lábát, majd új szabadságát próbálgatván most az avarban kotorászik. Persze a közeledőkre azonnal fel is kapja a fejét, és lábait előre dobva menekülni kezd. Kérdés, hogy hőseink rávetik-e magukat, netán egyből lőnek, vagy üldözik. Ugyanezt kérdezi az egyik távoli fán riadtan figyelő fácán is, kinek tekintete Ishinnel találkozhat. Őt Lou elsőre nem veszi észre. Innentől azonban minden lépésük számít, hiszen az állatok félősek.*
//Vesdynild, Moonxylwery//
*Pár percük van, míg csendben haladhatnak támadásra készen az erdőben, és izgulhatnak, hogy melyik bucka alól bukkan elő egy érdekesebb vad. A szellő néha feltámad, de szerencsére szembe mennek vele, így a vadászat jónak ígérkezik, a vad nem fog egyből szagot fogni.
Azonban ez a pár izgatott perc kettétörik, mikor Démon csaholása szeli át a levegőt. Izgatott, talált valamit, és ha ugat az csak azt jelentheti, hogy ő maga még nem harapta meg, tehát jobb lesz arra pozicionálódni. Talán egy perc sem kell, ha sietnek, hogy a kutya, és előtte egy életéért loholó üregi nyúl elvágtassanak szemük előtt, vagy ha elég ügyesek, akkor ne csak elvágtassanak, de a nyúl mondjuk el is vágódhat. A torka.
Persze, ha azonnal reflexből nem sikerül az sem baj. Démon fél percen belül ismét fordul egyet a vaddal, és láthatóan élvezi, hogy kifáraszthatja. Gazdája parancsáig nem is veti az áldozatra magát.*
//Rynizz//
*Hamarosan elindulnak. Már csak az a négyes banda a városőrökkel, meg a vadászokkal, mondhatni a profikkal, tököl ott az egész rendezvény helyszínén, no meg a vadászatot összehozó segédkezők és zenészek. Páran fát kezdenek aprítani, melyet eddig csúnya lett volna megtenni az urak és a hölgy szeme előtt. De most, hogy lassan kell a tűz az éteknek neki is látnak. Rynizznek pedig nincs nehéz dolga, ha pont ellentétes irányba indul, vagy mondjuk csak suttyomban kanyarodik el a futó vadak irányától esélyesen nem találkozik eggyel sem, és jó esetben eltévelyedett vadászokkal sem, de persze tehet úgy is, mintha a tömeggel menne. Az legalább a látszatot fenntartja.*
2719. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-06 22:11:52
Üzenet elküldve: 2016-12-06 22:11:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Morfiusz morranására magában somolyog, ismeri már, hogy tudja, ez annak szól, a férfi is tisztában van azzal, hogy szíve szerint most vitatkozna. Ám mégsem teszi. Nem azért mert feladta az álláspontját, hanem mert ha vitatkozna, attól nem lenne jobb Morf kezének, sőt rosszabb lenne.*
~Ha megpróbálnék felkelni, hogy kötést hozzak a kezére, ő megpróbálna visszatartani, akkor meg rosszabbodhatna az égése. Azt nem akarom. Inkább pihenjünk csak így összebújva. Jobb így.~
*Morf fogása kicsit lazul, már nem szorítja úgy, mint ahogy egy acélbilincs szoríthat, de továbbra is a karjában tartja, csak finomabban. Ahogy Shyahar is átöleli őt.
A kérdésre megrázza a fejét, szándékoltam ártatlan arckifejezéssel néz Morf sötét szemeibe, bár azért a férfi biztosan tudja, hogy játszik.*
~Nem létezik, hogy ne tudná.~
- Fogalmam sincsen *feleli és vigyáz, hogy ne kezdjen kuncogni.
Aztán megérzi a csuklója körül Morf ujjait, ahogy lazán fogja és lefelé vezeti magán a kezét. Se nem ostoba, se nem naiv, hogy ne tudja, mit is tapint.*
- Óó. Szóval... Húha!
*Nem kapja el a kezét, képmutatás lenne, de igazából nem is csinál semmit, csak könnyedén ott tartja, ahova Morfiusz vezette, esetleg egy picikét mozgatja, épp csak hajszálnyit, de közben ad a férfi nyakára egy puszit.*
- A füled mögött sem. És nem a rózsaillatú szappannal. Megígérem. Elvben van még ugyanilyen fajtából levendulás és rozmaringos, meg fenyőillatú is. A könyvben, amit megszereztél nekem, abban le van írva, hogyan készülnek *teszi hozzá még egyfajta magyarázatként.
A férfi mondatára kissé nagyobbat mozdul a keze, végigsimít rajta.*
- Mintha akarnék ilyesfajta esélyt *húzza el picit a száját.* De hát, tudod te is, nem szórakozom én másfelé.
*Aztán ahogy sötétség borul rájuk Morfiusz újra szorosabban öleli, nem mintha Shyahar meg akarna szökni mellőle. Mert nem.*
~Néha nehéz Morffal, sőt nem kicsit az. De szeretem. És hiszek benne.~
*A lány is ösztönösen közelebb simul, a keze a férfi ágyékáról inkább a csípőjére siklik. Nem az a célja most, hogy elcsábítsa és megvadítsa, nem mintha nem szeretne vele lenni, de most, itt a sötétben, úgy, hogy az éhüket egymásra már csillapították, most szeretne csak összebújni kicsit, beszélgetni előbb.*
~Aztán... utána... gondolom...~
*Aztán csak figyel, fejét Morfiusz vállára hajtva és próbálja maga elé képzelni mindazt, amiről a férfi mesél. Látja lelki szemeivel a kiskamaszt és az öreg rablót összezárva egy cellában, ahogy az öreg a gyereknek mesél, ahogy tanítja, aztán látja a fiatalembert is, akivé Morfiusz vált, ahogy próbál visszaemlékezni mindarra, amit a mentora mesélt neki, és építi a rejtekhelyét.
Még közelebb bújik, újra megsimítja a férfi oldalát, nagyon gyengéden, csak egyszer.*
– Nem fogom *ígéri meg teljesen komolyan.
Nem, sosem tenne ilyet.*
~Vagy mégis. Egy kivétel lenne, ha netalántán olyan baleset érné itt Morfiuszt, hogy az életét nem tudnám egyedül megóvni, ha az ő életéért kellene segítséget hívnom.~
*Shyahar nyel. A fáklya már kialudt ugyan, tudja, hogy Morfiusz nem tud olvasni a szemeiből, az arckifejezéséből, de azt is, hogy hallja őt, hogy érezheti, ahogy megfeszül a karjaiban, és hogy ha hallgat, azt a férfi félreértheti. Így végül kissé talán tétován, de megszólal.*
– Egy kivétel lenne csak, ha netalán úgy megsérülnél, vagy olyan beteg lennél, hogy az életed lenne a tét. Hogy… Én nem tudnálak téged az ölemben elcipelni az ösvényig, ahol már járnak utazók. Akkor, csakis akkor kénytelen lennék segítséget hívni. Azt nem kérheted tőlem, hogy inkább hagyjalak meghalni!
*Shya megrázza a fejét.*
– Ilyet nem kérhetsz *A lány újra nagyot nyel.* Aztán ha felgyógyulsz majd, akkor majd utólag lehetsz rám nagyon-nagyon dühös, meg hát, akkor utólag bármikor tudsz majd új rejtekhelyet is építeni akár. De azt ne kérd, hogy hagyjalak meghalni!
~Bármi történhet, akármi. Bármikor, bárkivel. Ő is rohant hozzám, mikor rémülten sikítottam.~
*Shyahar halkan sóhajt, reméli, hogy megússza veszekedés nélkül, hogy ezt mondta, nem akar veszekedni, eszébe nincs. Sosem árulná el a férfit.*
– Nem tudom. Mondhatod, hogy álmodozó vagyok. És azért mégsem egy egyszerű lyuk. Annál azért több. Hiszen kiépítetted *mondja teljesen komolyan.* És ház sokféle létezik, sokfélét láttam már. A törpék esküsznek a barlangokra, a bányákból átalakított lakásokra és igen, még a földbe vájt üregekre is. Nekik nyilván egyszerűbb persze, hiszen alacsonyabbak, nem kellenek olyan magas üregek, vagy, ahogy mondod, lyukak, mint egy ember számára. De ha belegondolsz, van benne azért valami. Határozottan van benne valami, azzal együtt, hogy szokatlan és nem az az általános mindennapi dolog. Van az egésznek egy bizonyos vonzereje, mármint az elképzelésnek.
*Shyanak hirtelen eszébe jut valami.*
– A föld alatt, vagy félig földalatti elhelyezkedésnek vannak előnyei is és okos tervezéssel nem csak egy ilyen kis szobácskát lehetne kialakítani, főleg ha valahol dombosabb a vidék.
*Aztán eszébe jut a víz kérdése, úgy is mint eső, hólé, meg talajvíz, majd az, hogy erre is biztos van valami trükk, amit valakik már kitalálhattak akár.*
– Én meg ezt a rejtekhelyet nem nevezem rossznak. Sőt, szerintem nagyon is jó hely.
*És Shyahar ezt teljesen komolyan így is gondolja, mindannak dacára, amin itt mentek át, sőt, mindazokkal a dolgokkal együtt. Mégis szereti ezt a helyet.*
– Igen. Igazad van. Elég talpraesettek, a néném is, papa meg főleg. Biztos mindent megtettek. Egészen biztos. Rendben vannak. Igen.
*Shyahar hinni akar ebben. Úgy érzi, hinnie kell ebben. Muszáj.
Még közelebb simul Morfiuszhoz, mérhetetlen jól esnek neki a kedvese egyszerű, egyszerre vigasztaló és reménykeltő szavai.
Ha Morfiusz a mellkasára vonja a kezét, akkor ott tartja, a férfi szíve fölött, hogy érezze a finom lüktetést.*
– Rendben, akkor előrefelé, de nyitott szemmel és füllel *teszi hozzá, mert azért óvatos, nem akar valami csúnyaságba beleszaladni, átvitt értelemben sem.
A megjegyzésre óvatosan megmozgatja a bokáját.*
– Nagyon remélem. Most kevésbé fáj, talán a pihenés is használ neki, sőt, biztosan.
~Végtére is, leszámítva a reggeli kutyagolást, egész nap pihentettem.~
– Talán holnap reggelre még jobb lesz *mondja reménykedőn, aztán aprót moccan, megsimítja Morfiusz mellkasát.*
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Morfiusz morranására magában somolyog, ismeri már, hogy tudja, ez annak szól, a férfi is tisztában van azzal, hogy szíve szerint most vitatkozna. Ám mégsem teszi. Nem azért mert feladta az álláspontját, hanem mert ha vitatkozna, attól nem lenne jobb Morf kezének, sőt rosszabb lenne.*
~Ha megpróbálnék felkelni, hogy kötést hozzak a kezére, ő megpróbálna visszatartani, akkor meg rosszabbodhatna az égése. Azt nem akarom. Inkább pihenjünk csak így összebújva. Jobb így.~
*Morf fogása kicsit lazul, már nem szorítja úgy, mint ahogy egy acélbilincs szoríthat, de továbbra is a karjában tartja, csak finomabban. Ahogy Shyahar is átöleli őt.
A kérdésre megrázza a fejét, szándékoltam ártatlan arckifejezéssel néz Morf sötét szemeibe, bár azért a férfi biztosan tudja, hogy játszik.*
~Nem létezik, hogy ne tudná.~
- Fogalmam sincsen *feleli és vigyáz, hogy ne kezdjen kuncogni.
Aztán megérzi a csuklója körül Morf ujjait, ahogy lazán fogja és lefelé vezeti magán a kezét. Se nem ostoba, se nem naiv, hogy ne tudja, mit is tapint.*
- Óó. Szóval... Húha!
*Nem kapja el a kezét, képmutatás lenne, de igazából nem is csinál semmit, csak könnyedén ott tartja, ahova Morfiusz vezette, esetleg egy picikét mozgatja, épp csak hajszálnyit, de közben ad a férfi nyakára egy puszit.*
- A füled mögött sem. És nem a rózsaillatú szappannal. Megígérem. Elvben van még ugyanilyen fajtából levendulás és rozmaringos, meg fenyőillatú is. A könyvben, amit megszereztél nekem, abban le van írva, hogyan készülnek *teszi hozzá még egyfajta magyarázatként.
A férfi mondatára kissé nagyobbat mozdul a keze, végigsimít rajta.*
- Mintha akarnék ilyesfajta esélyt *húzza el picit a száját.* De hát, tudod te is, nem szórakozom én másfelé.
*Aztán ahogy sötétség borul rájuk Morfiusz újra szorosabban öleli, nem mintha Shyahar meg akarna szökni mellőle. Mert nem.*
~Néha nehéz Morffal, sőt nem kicsit az. De szeretem. És hiszek benne.~
*A lány is ösztönösen közelebb simul, a keze a férfi ágyékáról inkább a csípőjére siklik. Nem az a célja most, hogy elcsábítsa és megvadítsa, nem mintha nem szeretne vele lenni, de most, itt a sötétben, úgy, hogy az éhüket egymásra már csillapították, most szeretne csak összebújni kicsit, beszélgetni előbb.*
~Aztán... utána... gondolom...~
*Aztán csak figyel, fejét Morfiusz vállára hajtva és próbálja maga elé képzelni mindazt, amiről a férfi mesél. Látja lelki szemeivel a kiskamaszt és az öreg rablót összezárva egy cellában, ahogy az öreg a gyereknek mesél, ahogy tanítja, aztán látja a fiatalembert is, akivé Morfiusz vált, ahogy próbál visszaemlékezni mindarra, amit a mentora mesélt neki, és építi a rejtekhelyét.
Még közelebb bújik, újra megsimítja a férfi oldalát, nagyon gyengéden, csak egyszer.*
– Nem fogom *ígéri meg teljesen komolyan.
Nem, sosem tenne ilyet.*
~Vagy mégis. Egy kivétel lenne, ha netalántán olyan baleset érné itt Morfiuszt, hogy az életét nem tudnám egyedül megóvni, ha az ő életéért kellene segítséget hívnom.~
*Shyahar nyel. A fáklya már kialudt ugyan, tudja, hogy Morfiusz nem tud olvasni a szemeiből, az arckifejezéséből, de azt is, hogy hallja őt, hogy érezheti, ahogy megfeszül a karjaiban, és hogy ha hallgat, azt a férfi félreértheti. Így végül kissé talán tétován, de megszólal.*
– Egy kivétel lenne csak, ha netalán úgy megsérülnél, vagy olyan beteg lennél, hogy az életed lenne a tét. Hogy… Én nem tudnálak téged az ölemben elcipelni az ösvényig, ahol már járnak utazók. Akkor, csakis akkor kénytelen lennék segítséget hívni. Azt nem kérheted tőlem, hogy inkább hagyjalak meghalni!
*Shya megrázza a fejét.*
– Ilyet nem kérhetsz *A lány újra nagyot nyel.* Aztán ha felgyógyulsz majd, akkor majd utólag lehetsz rám nagyon-nagyon dühös, meg hát, akkor utólag bármikor tudsz majd új rejtekhelyet is építeni akár. De azt ne kérd, hogy hagyjalak meghalni!
~Bármi történhet, akármi. Bármikor, bárkivel. Ő is rohant hozzám, mikor rémülten sikítottam.~
*Shyahar halkan sóhajt, reméli, hogy megússza veszekedés nélkül, hogy ezt mondta, nem akar veszekedni, eszébe nincs. Sosem árulná el a férfit.*
– Nem tudom. Mondhatod, hogy álmodozó vagyok. És azért mégsem egy egyszerű lyuk. Annál azért több. Hiszen kiépítetted *mondja teljesen komolyan.* És ház sokféle létezik, sokfélét láttam már. A törpék esküsznek a barlangokra, a bányákból átalakított lakásokra és igen, még a földbe vájt üregekre is. Nekik nyilván egyszerűbb persze, hiszen alacsonyabbak, nem kellenek olyan magas üregek, vagy, ahogy mondod, lyukak, mint egy ember számára. De ha belegondolsz, van benne azért valami. Határozottan van benne valami, azzal együtt, hogy szokatlan és nem az az általános mindennapi dolog. Van az egésznek egy bizonyos vonzereje, mármint az elképzelésnek.
*Shyanak hirtelen eszébe jut valami.*
– A föld alatt, vagy félig földalatti elhelyezkedésnek vannak előnyei is és okos tervezéssel nem csak egy ilyen kis szobácskát lehetne kialakítani, főleg ha valahol dombosabb a vidék.
*Aztán eszébe jut a víz kérdése, úgy is mint eső, hólé, meg talajvíz, majd az, hogy erre is biztos van valami trükk, amit valakik már kitalálhattak akár.*
– Én meg ezt a rejtekhelyet nem nevezem rossznak. Sőt, szerintem nagyon is jó hely.
*És Shyahar ezt teljesen komolyan így is gondolja, mindannak dacára, amin itt mentek át, sőt, mindazokkal a dolgokkal együtt. Mégis szereti ezt a helyet.*
– Igen. Igazad van. Elég talpraesettek, a néném is, papa meg főleg. Biztos mindent megtettek. Egészen biztos. Rendben vannak. Igen.
*Shyahar hinni akar ebben. Úgy érzi, hinnie kell ebben. Muszáj.
Még közelebb simul Morfiuszhoz, mérhetetlen jól esnek neki a kedvese egyszerű, egyszerre vigasztaló és reménykeltő szavai.
Ha Morfiusz a mellkasára vonja a kezét, akkor ott tartja, a férfi szíve fölött, hogy érezze a finom lüktetést.*
– Rendben, akkor előrefelé, de nyitott szemmel és füllel *teszi hozzá, mert azért óvatos, nem akar valami csúnyaságba beleszaladni, átvitt értelemben sem.
A megjegyzésre óvatosan megmozgatja a bokáját.*
– Nagyon remélem. Most kevésbé fáj, talán a pihenés is használ neki, sőt, biztosan.
~Végtére is, leszámítva a reggeli kutyagolást, egész nap pihentettem.~
– Talán holnap reggelre még jobb lesz *mondja reménykedőn, aztán aprót moccan, megsimítja Morfiusz mellkasát.*
2718. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-06 06:35:42
Üzenet elküldve: 2016-12-06 06:35:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
* Úgy tűnik főleg párokba csapódnak össze a jelenlévők. Nil válasz-kérdésére Moon körbe néz majd látva, hogy mindenki gyalog vág neki mosolyogva int nemet a fejével és huppan ő maga is le a földre.*
- Gyalog.
* Ma Ádáz kénytelen lesz csak távolról figyelni a vadászatot. Amikor a vadakat elengedik a kutyák harci tüze is éledezni kezd ismét.*
- Hozzuk ide Démont és Éjtüzet.* szól a hímnek, ez a kettő az ő parancsuknak fog engedelmeskedni, a többiek maradhatnak a falkával.
Bár különálló vadászpárost alkotnak de nincsenek távol a többiektől. Talán két méter ha elválaszthatja őket a többi csapattól, tehát ha épp beszélgetésbe szeretnének elegyedni megvan rá az esély, bár a vacsora ideje is eljön majd.
Indulás előtt még Ryz felé tekint, ha a hím észreveszi jó szerencsét kíván neki majd ismét Nilhez fordul.*
- Egy irbis kölyöknek örülnék.* jegyzi meg neki, ami akár a következő évre szánt terveit is előre jelezheti.
Miután a kutyák megindultak hajol oda Démonhoz és súgja a fülébe a vágyott prédát majd le oldja a pórázt róla. A kutya értelmes szemekkel felnéz rá és bevárja, hogy a kölyköt is szabadon eresszék.*
- Siessünk vagy egérutat nyer a vacsorának való.* lódul meg és sodorja talán magával a hímet is.
Dobókését kézben tartja, ha Démonnak sikerül valamit elé hajtani elkaphassa azt. Lépteik egy kisebb cserjésbe vezetnek. Követniük tulajdonképpen a kutyákat kell.*
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
* Úgy tűnik főleg párokba csapódnak össze a jelenlévők. Nil válasz-kérdésére Moon körbe néz majd látva, hogy mindenki gyalog vág neki mosolyogva int nemet a fejével és huppan ő maga is le a földre.*
- Gyalog.
* Ma Ádáz kénytelen lesz csak távolról figyelni a vadászatot. Amikor a vadakat elengedik a kutyák harci tüze is éledezni kezd ismét.*
- Hozzuk ide Démont és Éjtüzet.* szól a hímnek, ez a kettő az ő parancsuknak fog engedelmeskedni, a többiek maradhatnak a falkával.
Bár különálló vadászpárost alkotnak de nincsenek távol a többiektől. Talán két méter ha elválaszthatja őket a többi csapattól, tehát ha épp beszélgetésbe szeretnének elegyedni megvan rá az esély, bár a vacsora ideje is eljön majd.
Indulás előtt még Ryz felé tekint, ha a hím észreveszi jó szerencsét kíván neki majd ismét Nilhez fordul.*
- Egy irbis kölyöknek örülnék.* jegyzi meg neki, ami akár a következő évre szánt terveit is előre jelezheti.
Miután a kutyák megindultak hajol oda Démonhoz és súgja a fülébe a vágyott prédát majd le oldja a pórázt róla. A kutya értelmes szemekkel felnéz rá és bevárja, hogy a kölyköt is szabadon eresszék.*
- Siessünk vagy egérutat nyer a vacsorának való.* lódul meg és sodorja talán magával a hímet is.
Dobókését kézben tartja, ha Démonnak sikerül valamit elé hajtani elkaphassa azt. Lépteik egy kisebb cserjésbe vezetnek. Követniük tulajdonképpen a kutyákat kell.*
2717. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-05 21:40:24
Üzenet elküldve: 2016-12-05 21:40:24
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tűz és Víz//
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Nem szól semmit a hümmögésre, de aztán morran inkább mégis egyet, mert nem hagyja minden reakció nélkül, hogy Shya megint nem hagyja ki az alkalmat, hogy éreztesse vitába szállna vele.*
~Miért nem tudja annyiban hagyni szó nélkül soha amit mondok? Ha azt mondom a kezemnek semmi baja, akkor semmi.~
*Akkor sem, ha valójában megégett, legalább vehetné semmibe, ha azt mondja neki. Szerencsére Shya nem próbálkozik azzal, hogy kiengedje a teste melegét a takaró alól, hanem nyugton fekszik tovább.*
~Jó, hogy nem mész, ha egyszer azt mondtam itt maradj.~
*Lazul az ölelése, ahogy a derekára fonódik Syha karja. Nem emlékszik rá, hogy melyik lánynak fordított hátat és melyiknek nem, ahhoz túl sokan voltak, de a hidegben és a föld alatt, most és itt, mindenképpen jó testközelben tartani egy nőt.*
~Most egész jó ránézni, nyugodt és mosoly van az arcán, nem sokkal ezelőtt még nem volt ilyen. Folyton változik, egyszer egy hercegnő, máskor meg olyan mint egy nyomorult kifosztott áldozat. Ki érti a nőket, vagy téged?~
*Fél mosollyal fogadja Syha semmit nem tudó, ártatlanságot mímelő kérdését.*
-Nem tudod hol, mi?
*Megfogja Syha hasát simító kezét és a megfelelő irányba tolja, hogy tudja az ágyéka felé képzelte a mosást és ott főleg egy helyen kell alaposan megmosnia.*
-De, azért a fülem mögött se hagyd ki, ha egyszer megengedem, hogy fürdess.
*Vigyorogva és elégedetten a válaszától nyújtózik és a feje alá igazítja az alkarját, aztán hagyja, hogy Syha megfejtse hol vannak a fontosabb pontok a fürdetésnél. Nem érdekelné túlzottan, ha Syha végig fürdetné az egész várost, persze csak akkor, ha már nem vele van. Akkor azt csinálhat amit akar, de addig még az övé és igényt tart rá addig nem.*
-Sok esélyed úgysincs mást megfürdetni, ha velem vagy.
*Felfelé mozdul a válla, ahogy fekve megrántja. Jelenleg nem érdekes, hogy mit beszél a lány. Vele van a föld alatt és esélye sincs, hogy mást fürdessen. Az arcán ennek ellenére megkeményednek a vonások és erre érkezik puszi, mielőtt a fáklya tüze elhal. Közelebb húzza magához ösztönösen, ha már a sötétségben vannak. A testéből melegség árad, lüktető szív van benne és élet. Hozzá van szokva az ilyen rejtekek sötétjéhez, de az emberi része az élet felé törekszik tudat alatt, akkor is, ha nem riasztja a körülöttük lévő feketeség.*
-Elég ideig voltunk összezárva az öreggel és mindent elmondott az építésről, de elhiheted így sem volt könnyű kiásni ezt a helyet, aztán az alátámasztásokat se volt könnyű megcsinálni. A falat és a földet döngölni kellett, több tucat nap sem volt elég ehhez.
*Egész jól belejön az elbeszélésbe. Syha talán nem az a lány, aki elfecseg minden titkot egy marék aranyért, ezért úgy gondolja elmondhat neki ezt-azt.*
-Ne fecsegd ki, mert nem ér semmit ez a hely, ha sokan tudják merre van. Bárki besúghatja és akkor többet nem lesz biztonságos.
*Magyarázza tovább miért lényeges, hogy titokban maradjon a rejtekhely, aztán a másik kérdésen elgondolkodik.*
~Kinek mondaná el, és ezt a rejteket már ismeri, szerintem megértette, hogy nem beszélhet róla. Azért nem mindent mutatok meg neki, de egy párat láthat, ha arra vetődünk.~
-Hát jó, ha úgy alakul megmutatom a többit, de azokról sem beszélhetsz soha. Arra vannak, ha bajba kerülnél, mondjuk üldöznek, vagy végképp nincs hova menned, csak akkor használhatod.
*A tisztás csodára elnézően elmosolyodik, de ezt a sötétben Shya valószínűleg nem érzékeli.*
-Butaság hát, de az is, hogy tetszik egy ilyen hely, mert ez elvileg csak egy lyuk. Az rendben van, hogy kiépítettem és beletettem egy két dolgot, ami a kényelemhez kell, amikor még úgy volt hogy le kell húznom itt akár egy évet is, de ez azért nem egy luxus nyaraló, vagy egy fogadó jobb szobája. Azért kezdem megszokni, hogy mindenért lelkesedsz és ezt mondjuk nem nevezném rossznak.
*Másképpen szólva egész üdítően hat a számára. Ez egy olyan tulajdonság, amivel ritkán találkozott idáig, vagy lehet még soha.*
-A családod biztos lelépett az élőholtak elől, felesleges előre aggódnod, majd meglátjuk ha odaérünk.
*Az arcát ért finom ujjak érintését hárítja, a lány kezét finoman megfogja és lehúzza az ujjait a mellkasára.*
-Nem megyünk visszafelé, az sosem jó. Ha már egyszer elindultunk, akkor előre menjünk. Szerzek mindent ami kell az úton, vagy mondjuk a télen.
*Eszében sincs visszafelé menni, előrefelé, egyenesen a célig, ami jelen esetben Shya nénjének a háza.*
-Remélem a lábad jobb lesz nemsokára, mert nem tudok beszerezni mindent, ha nem indulunk el hamarosan.
*A rejtekhely olyan nagyon kényelmesnek nem nevezhető és jó lenne egy kényelmes ágy, meg valami jó étel, ha lehet mézsörrel és Shya meg kaphat valami ékszert, vagy valamit. Ezekhez viszont el kell innen menniük.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.05 21:50:06
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Nem szól semmit a hümmögésre, de aztán morran inkább mégis egyet, mert nem hagyja minden reakció nélkül, hogy Shya megint nem hagyja ki az alkalmat, hogy éreztesse vitába szállna vele.*
~Miért nem tudja annyiban hagyni szó nélkül soha amit mondok? Ha azt mondom a kezemnek semmi baja, akkor semmi.~
*Akkor sem, ha valójában megégett, legalább vehetné semmibe, ha azt mondja neki. Szerencsére Shya nem próbálkozik azzal, hogy kiengedje a teste melegét a takaró alól, hanem nyugton fekszik tovább.*
~Jó, hogy nem mész, ha egyszer azt mondtam itt maradj.~
*Lazul az ölelése, ahogy a derekára fonódik Syha karja. Nem emlékszik rá, hogy melyik lánynak fordított hátat és melyiknek nem, ahhoz túl sokan voltak, de a hidegben és a föld alatt, most és itt, mindenképpen jó testközelben tartani egy nőt.*
~Most egész jó ránézni, nyugodt és mosoly van az arcán, nem sokkal ezelőtt még nem volt ilyen. Folyton változik, egyszer egy hercegnő, máskor meg olyan mint egy nyomorult kifosztott áldozat. Ki érti a nőket, vagy téged?~
*Fél mosollyal fogadja Syha semmit nem tudó, ártatlanságot mímelő kérdését.*
-Nem tudod hol, mi?
*Megfogja Syha hasát simító kezét és a megfelelő irányba tolja, hogy tudja az ágyéka felé képzelte a mosást és ott főleg egy helyen kell alaposan megmosnia.*
-De, azért a fülem mögött se hagyd ki, ha egyszer megengedem, hogy fürdess.
*Vigyorogva és elégedetten a válaszától nyújtózik és a feje alá igazítja az alkarját, aztán hagyja, hogy Syha megfejtse hol vannak a fontosabb pontok a fürdetésnél. Nem érdekelné túlzottan, ha Syha végig fürdetné az egész várost, persze csak akkor, ha már nem vele van. Akkor azt csinálhat amit akar, de addig még az övé és igényt tart rá addig nem.*
-Sok esélyed úgysincs mást megfürdetni, ha velem vagy.
*Felfelé mozdul a válla, ahogy fekve megrántja. Jelenleg nem érdekes, hogy mit beszél a lány. Vele van a föld alatt és esélye sincs, hogy mást fürdessen. Az arcán ennek ellenére megkeményednek a vonások és erre érkezik puszi, mielőtt a fáklya tüze elhal. Közelebb húzza magához ösztönösen, ha már a sötétségben vannak. A testéből melegség árad, lüktető szív van benne és élet. Hozzá van szokva az ilyen rejtekek sötétjéhez, de az emberi része az élet felé törekszik tudat alatt, akkor is, ha nem riasztja a körülöttük lévő feketeség.*
-Elég ideig voltunk összezárva az öreggel és mindent elmondott az építésről, de elhiheted így sem volt könnyű kiásni ezt a helyet, aztán az alátámasztásokat se volt könnyű megcsinálni. A falat és a földet döngölni kellett, több tucat nap sem volt elég ehhez.
*Egész jól belejön az elbeszélésbe. Syha talán nem az a lány, aki elfecseg minden titkot egy marék aranyért, ezért úgy gondolja elmondhat neki ezt-azt.*
-Ne fecsegd ki, mert nem ér semmit ez a hely, ha sokan tudják merre van. Bárki besúghatja és akkor többet nem lesz biztonságos.
*Magyarázza tovább miért lényeges, hogy titokban maradjon a rejtekhely, aztán a másik kérdésen elgondolkodik.*
~Kinek mondaná el, és ezt a rejteket már ismeri, szerintem megértette, hogy nem beszélhet róla. Azért nem mindent mutatok meg neki, de egy párat láthat, ha arra vetődünk.~
-Hát jó, ha úgy alakul megmutatom a többit, de azokról sem beszélhetsz soha. Arra vannak, ha bajba kerülnél, mondjuk üldöznek, vagy végképp nincs hova menned, csak akkor használhatod.
*A tisztás csodára elnézően elmosolyodik, de ezt a sötétben Shya valószínűleg nem érzékeli.*
-Butaság hát, de az is, hogy tetszik egy ilyen hely, mert ez elvileg csak egy lyuk. Az rendben van, hogy kiépítettem és beletettem egy két dolgot, ami a kényelemhez kell, amikor még úgy volt hogy le kell húznom itt akár egy évet is, de ez azért nem egy luxus nyaraló, vagy egy fogadó jobb szobája. Azért kezdem megszokni, hogy mindenért lelkesedsz és ezt mondjuk nem nevezném rossznak.
*Másképpen szólva egész üdítően hat a számára. Ez egy olyan tulajdonság, amivel ritkán találkozott idáig, vagy lehet még soha.*
-A családod biztos lelépett az élőholtak elől, felesleges előre aggódnod, majd meglátjuk ha odaérünk.
*Az arcát ért finom ujjak érintését hárítja, a lány kezét finoman megfogja és lehúzza az ujjait a mellkasára.*
-Nem megyünk visszafelé, az sosem jó. Ha már egyszer elindultunk, akkor előre menjünk. Szerzek mindent ami kell az úton, vagy mondjuk a télen.
*Eszében sincs visszafelé menni, előrefelé, egyenesen a célig, ami jelen esetben Shya nénjének a háza.*
-Remélem a lábad jobb lesz nemsokára, mert nem tudok beszerezni mindent, ha nem indulunk el hamarosan.
*A rejtekhely olyan nagyon kényelmesnek nem nevezhető és jó lenne egy kényelmes ágy, meg valami jó étel, ha lehet mézsörrel és Shya meg kaphat valami ékszert, vagy valamit. Ezekhez viszont el kell innen menniük.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.05 21:50:06
2716. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-05 21:31:20
Üzenet elküldve: 2016-12-05 21:31:20
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
*Már megint itt sétál, hogy átkozott legyen az össze olyan elf, aki erre a buta vándorlásra kárhoztatta! Egykedvűen, már talán-talán siralmas kedvel battyog végig, életkedv nem igazán szorult belé. Csak az jár a fejében, hogy találjon egy helyet, ahol békében élhet, vagy találjon valakit, aki vándorolna vele. Bármelyik tökéletes megfelelne. Mondjuk egy nő, aki hasonló sorsa kárhoztatott, mint a félvér... De mégis milyen nő lenne, aki együtt lenne vele?
Ezt az ötlete gyorsan félre is dobja, és csak a cél lebeg a szemei előtt. Az a távoli, vagy nem túl távoli cél... Ki tudja, mikor fogja elérni, egyszer biztosan.*
Ezt az ötlete gyorsan félre is dobja, és csak a cél lebeg a szemei előtt. Az a távoli, vagy nem túl távoli cél... Ki tudja, mikor fogja elérni, egyszer biztosan.*
2715. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-05 18:31:58
Üzenet elküldve: 2016-12-05 18:31:58
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
*Végül húga is befut, elmaradhatatlan, és legfurcsább árnyékával, a néma bocsánatkérésre Ryz csak aprót biccent. Újabb rövidke mondatok hangzanak fel, és úgy fest immár ténylegesen kezdetét veszi a vadászat.
Vagyis a résztvevők csapatokat alkotva máris készek, hogy a préda után loholjanak. Valahogy ő meg magára maradt, amit nem is bán igazán, vagy különösképpen. Házigazdaként, szervezőként nem gondolja, hogy tisztességes dolog lenne itt az élményt elorozni a többiektől. Másrészt mindig is szívesebben ügyködött egyedül. Vérszín pillantása elidőzik a csapatokon, párosokon. Családja már akkor eredményesen zárja a napot, ha mindenkinek jut élmény, izgalom. Ő maga pedig már most elégedetlen, és ezen egyetlen holt tetem sem fog javítani. De talán egy kellemes erdei séta segíthet új terveket kovácsolni a régiek sekély hantjaira.
Moon, és a mélységi csatlósa párbeszédére nem is figyel, a kérdés sem neki szólt. Szórakozottan bíbelődik felszerelésével, mint kit komolyan érdekel, hogy minden a legnagyobb rendben legyen, valójában csak az időt húzza, arra várva, hogy a csapatok elinduljanak, s maga legutolsóként maradjon hátra.*
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
*Végül húga is befut, elmaradhatatlan, és legfurcsább árnyékával, a néma bocsánatkérésre Ryz csak aprót biccent. Újabb rövidke mondatok hangzanak fel, és úgy fest immár ténylegesen kezdetét veszi a vadászat.
Vagyis a résztvevők csapatokat alkotva máris készek, hogy a préda után loholjanak. Valahogy ő meg magára maradt, amit nem is bán igazán, vagy különösképpen. Házigazdaként, szervezőként nem gondolja, hogy tisztességes dolog lenne itt az élményt elorozni a többiektől. Másrészt mindig is szívesebben ügyködött egyedül. Vérszín pillantása elidőzik a csapatokon, párosokon. Családja már akkor eredményesen zárja a napot, ha mindenkinek jut élmény, izgalom. Ő maga pedig már most elégedetlen, és ezen egyetlen holt tetem sem fog javítani. De talán egy kellemes erdei séta segíthet új terveket kovácsolni a régiek sekély hantjaira.
Moon, és a mélységi csatlósa párbeszédére nem is figyel, a kérdés sem neki szólt. Szórakozottan bíbelődik felszerelésével, mint kit komolyan érdekel, hogy minden a legnagyobb rendben legyen, valójában csak az időt húzza, arra várva, hogy a csapatok elinduljanak, s maga legutolsóként maradjon hátra.*
2714. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-05 14:19:10
Üzenet elküldve: 2016-12-05 14:19:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A hadnagy felkutatása//
//Lócsere után//
*Feszített tempóban, de a megfelelő pihenőkre ügyelve haladnak. Syd meglepetésére a kutya sem hátráltatja őket, a fürge kis jószág lemaradás nélkül halad velük. Bár a férfi szívfájdalom nélkül hagyná ott, ha úgy alakulna, hiszen ha szag után nem tudja őket követni, akkor annyit is ér. Ullamar hangot ad annak a ténynek, hogy nem ismeri az utat. Syd sem merné kijelenteni, hogy könnyen eligazodik ezen a vidéken, de ő legalább kétszer már járt erre, bár ebből az egyik alkalommal még más volt a terep és a távolság. Még egy dolog, amit az istenek összekavartak.
~Hova lehet eldugni pár tucat mérföldet?~
Morfondírozás közben azért figyel arra is, merre járnak, de nincs nehéz dolga. Haladnak az úton fél felé.*
//Lócsere után//
*Feszített tempóban, de a megfelelő pihenőkre ügyelve haladnak. Syd meglepetésére a kutya sem hátráltatja őket, a fürge kis jószág lemaradás nélkül halad velük. Bár a férfi szívfájdalom nélkül hagyná ott, ha úgy alakulna, hiszen ha szag után nem tudja őket követni, akkor annyit is ér. Ullamar hangot ad annak a ténynek, hogy nem ismeri az utat. Syd sem merné kijelenteni, hogy könnyen eligazodik ezen a vidéken, de ő legalább kétszer már járt erre, bár ebből az egyik alkalommal még más volt a terep és a távolság. Még egy dolog, amit az istenek összekavartak.
~Hova lehet eldugni pár tucat mérföldet?~
Morfondírozás közben azért figyel arra is, merre járnak, de nincs nehéz dolga. Haladnak az úton fél felé.*
2713. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-05 11:06:43
Üzenet elküldve: 2016-12-05 11:06:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Otthon//
//Nitta és Lorsan//
//A hozzászólás +16-os részletet tartalmaz!//
*Már az ágyukban fekve a párját nézi, nem titkoltan, nem a pillái alól, inkább picit talán vizsgálódva is, aztán lágyan elmosolyodik, látva, hogy az ő elfje minden szavát komolyan gondolja annak amit mond és nem csak az ő kedvéért tesz így.*
~Nem mintha ha úgy lenne, az nem számítana rengeteget, de mégis jobb így.~
*Nitta elpirul.*
- Meg akartam mutatni, hogy képes vagyok rá. Hogy elég jól úszom, hogy meg tudom csinálni, és meg tudom csinálni úgy is, hogy közben alig van rajtam ruha és vadidegenek néznek. Bebizonyítani magamnak, hogy nem nyomorodtam meg, hogy nem vagyok sérült és hibás.
*Nitta mélyet sóhajt, arcát a férfi bőréhez simítja.*
- De végül is te hoztál rendbe. Működtem ugyan, de veled élek.
*Nitta felkönyököl, a halványzöld szempárba néz.*
- Egyet sem? Egy icipicit sem? Egy ilyen csókért sem?
*A párja fülé hajol, lágyan csókolja meg, finoman, ízlelgetve, ígéretekkel teli csókkal becézve.*
- Na jó, rendben, tudom *súgja.* Esetleg majd én is kitalálok valami meglepetést neked. És nem árulom el, hogy mit. Bizony!
*Már ötlete is van, de tud hallgatni, más kérdés, hogy hogyan tudja úgy kivitelezni a dolgot, hogy Lorsan ne sejtse meg. De majd kitalál valamit.
A simogatásra halkan sóhajt, aztán bólint.*
- Egy bő hónap és már fog látszani egy picit. Tavasz végére érkezik majd *folytatja komolyan.* Szerintem az jó időszak, utána jön az egyensúly ideje, a forró hónapokra már erősebb lesz, a télre meg még erősebb.
*Lorsan szemébe néz, majd bólint.*
- Rendben, ha szeretnéd elhívni hozzánk, akkor legyen úgy. Majd küldünk levelet, vagy üzenetet. Ha te azt mondod rendes nő, akkor rendben van.
*Nitta nem tiltakozik, mert bár tud ő is egy-két dolgot, hallott ezt-azt a nagyapja birtokán az asszonyoktól, de még sincs saját tapasztalata, és nincs anyja sem, nővére sem, akitől tanulhatna.*
- Ó, abban én biztos vagyok. Gyönyörűbb lesz, mint egy hercegé. *Nitta elneveti magát.* Vagy hercegnőé.
*Aztán Lorsanra pillant, szelíd mosollyal.*
~Nem kérdezett rá a mikorra és holra. Vajon tudja? Vagy csak szemérmes, ha a szavakra kerül a sor? Még jó, hogy akkor nem, mikor a tettek vannak soron.~
*Nitta kuncogni kezd, és újra csak a kedvesét nézi, egyre fokozódó jókedvvel.*
//Nitta és Lorsan//
//A hozzászólás +16-os részletet tartalmaz!//
*Már az ágyukban fekve a párját nézi, nem titkoltan, nem a pillái alól, inkább picit talán vizsgálódva is, aztán lágyan elmosolyodik, látva, hogy az ő elfje minden szavát komolyan gondolja annak amit mond és nem csak az ő kedvéért tesz így.*
~Nem mintha ha úgy lenne, az nem számítana rengeteget, de mégis jobb így.~
*Nitta elpirul.*
- Meg akartam mutatni, hogy képes vagyok rá. Hogy elég jól úszom, hogy meg tudom csinálni, és meg tudom csinálni úgy is, hogy közben alig van rajtam ruha és vadidegenek néznek. Bebizonyítani magamnak, hogy nem nyomorodtam meg, hogy nem vagyok sérült és hibás.
*Nitta mélyet sóhajt, arcát a férfi bőréhez simítja.*
- De végül is te hoztál rendbe. Működtem ugyan, de veled élek.
*Nitta felkönyököl, a halványzöld szempárba néz.*
- Egyet sem? Egy icipicit sem? Egy ilyen csókért sem?
*A párja fülé hajol, lágyan csókolja meg, finoman, ízlelgetve, ígéretekkel teli csókkal becézve.*
- Na jó, rendben, tudom *súgja.* Esetleg majd én is kitalálok valami meglepetést neked. És nem árulom el, hogy mit. Bizony!
*Már ötlete is van, de tud hallgatni, más kérdés, hogy hogyan tudja úgy kivitelezni a dolgot, hogy Lorsan ne sejtse meg. De majd kitalál valamit.
A simogatásra halkan sóhajt, aztán bólint.*
- Egy bő hónap és már fog látszani egy picit. Tavasz végére érkezik majd *folytatja komolyan.* Szerintem az jó időszak, utána jön az egyensúly ideje, a forró hónapokra már erősebb lesz, a télre meg még erősebb.
*Lorsan szemébe néz, majd bólint.*
- Rendben, ha szeretnéd elhívni hozzánk, akkor legyen úgy. Majd küldünk levelet, vagy üzenetet. Ha te azt mondod rendes nő, akkor rendben van.
*Nitta nem tiltakozik, mert bár tud ő is egy-két dolgot, hallott ezt-azt a nagyapja birtokán az asszonyoktól, de még sincs saját tapasztalata, és nincs anyja sem, nővére sem, akitől tanulhatna.*
- Ó, abban én biztos vagyok. Gyönyörűbb lesz, mint egy hercegé. *Nitta elneveti magát.* Vagy hercegnőé.
*Aztán Lorsanra pillant, szelíd mosollyal.*
~Nem kérdezett rá a mikorra és holra. Vajon tudja? Vagy csak szemérmes, ha a szavakra kerül a sor? Még jó, hogy akkor nem, mikor a tettek vannak soron.~
*Nitta kuncogni kezd, és újra csak a kedvesét nézi, egyre fokozódó jókedvvel.*
2712. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-05 09:47:17
Üzenet elküldve: 2016-12-05 09:47:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vörös és Fekete//
*Seju esti szavai reggel is ott csengenek a fülében, akkor ugyan nem adott rá választ, és most sem fog. A pernyéből csillaggá vált jelenések is leszöktek már az égről, csak a tiszta kék palást borul feléjük, de a gondolat nem tűnik el a fejéből. Ha a tűz maradéka valóban mesélni tudna, a tegnapi történetet remegve adnák tovább. Ahogy őt sem hagyja nyugodni. Eltörpül az egész mellett egykori vénséges hitvesének rémképe is, aki egészen a mai napig a paranoia őrületébe kergette az elméjét. Most Legadon is apró kis porszemnek tűnik a vihar előtt, aminek szele megcsapta. Nincs itt a Félszemű sem, hogy valami könnyed viccel enyhítsen a lelkén, vagy egyszerű megoldását vegye az egésznek. Mindig is egyedül érezte magát erősnek, most azonban az ellenkezőjét érzi nélküle. Olyan emberi élet súlyát helyezték kéretlenül a kezébe, amelyet nem vállalt volna. Nem így.*
- Igen, azt hiszem, a templomnál lehet. *Rávágja a válaszát, de nem véletlenül nem fejti ki. Csekély probléma most számára a Vogari és a mélységi meglelése.*
- Hiszel abban, hogy az élet szándékosan állít minket választások elé? *Vet fel hirtelen jött kérdését, miközben fejére húzza csuklyáját és felegyenesedik, kihúzva magát Seju érintéséből. Máskor jobb érzéssel tölti el, most csak annak a Másiknak a hangneme és tekintete jut eszébe tőle, amitől egész testét átjárja a fagy.*
- Előbb azonban nézzük meg, mi maradt a karavánpihenőből. Talán még akad ott valaki, akitől szerezhetnék egy melegebb köpenyt. Itt a dér és azt hiszem, ezt a szakadt kelme már nem sokáig bírja. És, ami azt illeti, a kíváncsiságomat sem tudom leküzdeni, hogy megnézzem. De ne aggódj, utána indulunk is tovább. *Jobb kifogást nem lelt magában, hogy miért is lenne szükséges arra menniük. Idegesen húzgálja a haját. Hasonló érzés fogja el, mint amikor a hajó elindul a kikötőből portyára. Nem tudni ki az ellenség. A különbség inkább az, hogy míg a hajó állva a biztos győzelmet érzi az ereiben, addig most a félelmet.*
~Nincs más választásod.~ *Tudatalattija többnyire inkább rossz döntéseiért szokta ostorozni. Amikor túl sok rumot fogyaszt, amikor véletlenül elkotyogja egy titkát, amikor az egyszeri éjszakázásnak induló kaland mélyebb dolgokat ébreszt benne, amikor valakit barátjává fogad. Eddig csendben volt, s meglepő módon úgy tűnik, ez esetben inkább igyekszik őt nyugtatni és támogatni.*
~Már te is a frászt hozod rám.~
//Vörös és Fekete//
*Seju esti szavai reggel is ott csengenek a fülében, akkor ugyan nem adott rá választ, és most sem fog. A pernyéből csillaggá vált jelenések is leszöktek már az égről, csak a tiszta kék palást borul feléjük, de a gondolat nem tűnik el a fejéből. Ha a tűz maradéka valóban mesélni tudna, a tegnapi történetet remegve adnák tovább. Ahogy őt sem hagyja nyugodni. Eltörpül az egész mellett egykori vénséges hitvesének rémképe is, aki egészen a mai napig a paranoia őrületébe kergette az elméjét. Most Legadon is apró kis porszemnek tűnik a vihar előtt, aminek szele megcsapta. Nincs itt a Félszemű sem, hogy valami könnyed viccel enyhítsen a lelkén, vagy egyszerű megoldását vegye az egésznek. Mindig is egyedül érezte magát erősnek, most azonban az ellenkezőjét érzi nélküle. Olyan emberi élet súlyát helyezték kéretlenül a kezébe, amelyet nem vállalt volna. Nem így.*
- Igen, azt hiszem, a templomnál lehet. *Rávágja a válaszát, de nem véletlenül nem fejti ki. Csekély probléma most számára a Vogari és a mélységi meglelése.*
- Hiszel abban, hogy az élet szándékosan állít minket választások elé? *Vet fel hirtelen jött kérdését, miközben fejére húzza csuklyáját és felegyenesedik, kihúzva magát Seju érintéséből. Máskor jobb érzéssel tölti el, most csak annak a Másiknak a hangneme és tekintete jut eszébe tőle, amitől egész testét átjárja a fagy.*
- Előbb azonban nézzük meg, mi maradt a karavánpihenőből. Talán még akad ott valaki, akitől szerezhetnék egy melegebb köpenyt. Itt a dér és azt hiszem, ezt a szakadt kelme már nem sokáig bírja. És, ami azt illeti, a kíváncsiságomat sem tudom leküzdeni, hogy megnézzem. De ne aggódj, utána indulunk is tovább. *Jobb kifogást nem lelt magában, hogy miért is lenne szükséges arra menniük. Idegesen húzgálja a haját. Hasonló érzés fogja el, mint amikor a hajó elindul a kikötőből portyára. Nem tudni ki az ellenség. A különbség inkább az, hogy míg a hajó állva a biztos győzelmet érzi az ereiben, addig most a félelmet.*
~Nincs más választásod.~ *Tudatalattija többnyire inkább rossz döntéseiért szokta ostorozni. Amikor túl sok rumot fogyaszt, amikor véletlenül elkotyogja egy titkát, amikor az egyszeri éjszakázásnak induló kaland mélyebb dolgokat ébreszt benne, amikor valakit barátjává fogad. Eddig csendben volt, s meglepő módon úgy tűnik, ez esetben inkább igyekszik őt nyugtatni és támogatni.*
~Már te is a frászt hozod rám.~
2711. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-04 20:58:43
Üzenet elküldve: 2016-12-04 20:58:43
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Még az Ébredés előtt - otthon//
//Nitta és Lorsan//
* Még korábban az első gondolata ez a tisztás volt. Utána járt csak a hegyen, bár a hegy annyira nem tetszett neki, de pár rendes embert és elfet talált ott, akik miatt ez kibírta volna. Bry már ki tudja merre jár. Chiari kedves és rendes nő, gyógyító és Dharren, aki ember létére egészen jó vadász. Őket bármikor szívesen látja, de a hegyre nem megy vissza. Rég volt már ez is, és az is, ami Nittával történt. Volt és elmúlt, most már nem számít. *
- Megtetszettél a fürdőben. A kitartásod, az akaratod és amikor kiszálltatok a vízből valahogy éreztem, hogy nem győzni akartál. Inkább bizonyítani. Ez fogott meg elsőre.
* Persze a vízben úszó, és a vizes ruhájú lány képe sem volt akármilyen látvány. *
- Csókokat adhatsz, amennyit csak jól esik, de nem árulok el egyetlen meglepetést sem. Meg amúgy is, van amit majd csak most fogok kitalálni még.
* A meglepetés okozta örömöt nem lehet csókokkal megvásárolni, nem, nem, annál sokkal jobban fog örülni annak, ha látja majd Nitta reakcióit. Elpakolnak vacsora után és kedvese jól sejti, eddig sem hagyta, hogy túl sok dolgot egyedül végezzen el. Most már annyira sem. A főzésben is jobban be fog segíteni. Legalábbis annyiban, hogy nehezet ne emeljen és hasonlók. Fürdés után pedig ágyba bújnak és az egyik keze Nitta hasán pihen, simogatja. *
- Most még lapos, de hamarosan már nem lesz az. Pocakod lesz, utána babánk. Azt hiszem majd meg fogom keresni azt az elf nőt a hegyről, ő gyógyító. Chiari. Szeretném, ha majd a vége felé itt lenne melletted, mert bár sok mindent el tudok intézni, ebben sajnos nem fogok tudni segíteni. Szeretnélek majd akkor jó kezekben tudni és tudom, hogy ő jó gyógyító. Kedves nő és okos, rendes, kedvelni fogod. Elintézek majd mindent, a gyerek szobáját, bútorokat amik kellenek.
//Nitta és Lorsan//
* Még korábban az első gondolata ez a tisztás volt. Utána járt csak a hegyen, bár a hegy annyira nem tetszett neki, de pár rendes embert és elfet talált ott, akik miatt ez kibírta volna. Bry már ki tudja merre jár. Chiari kedves és rendes nő, gyógyító és Dharren, aki ember létére egészen jó vadász. Őket bármikor szívesen látja, de a hegyre nem megy vissza. Rég volt már ez is, és az is, ami Nittával történt. Volt és elmúlt, most már nem számít. *
- Megtetszettél a fürdőben. A kitartásod, az akaratod és amikor kiszálltatok a vízből valahogy éreztem, hogy nem győzni akartál. Inkább bizonyítani. Ez fogott meg elsőre.
* Persze a vízben úszó, és a vizes ruhájú lány képe sem volt akármilyen látvány. *
- Csókokat adhatsz, amennyit csak jól esik, de nem árulok el egyetlen meglepetést sem. Meg amúgy is, van amit majd csak most fogok kitalálni még.
* A meglepetés okozta örömöt nem lehet csókokkal megvásárolni, nem, nem, annál sokkal jobban fog örülni annak, ha látja majd Nitta reakcióit. Elpakolnak vacsora után és kedvese jól sejti, eddig sem hagyta, hogy túl sok dolgot egyedül végezzen el. Most már annyira sem. A főzésben is jobban be fog segíteni. Legalábbis annyiban, hogy nehezet ne emeljen és hasonlók. Fürdés után pedig ágyba bújnak és az egyik keze Nitta hasán pihen, simogatja. *
- Most még lapos, de hamarosan már nem lesz az. Pocakod lesz, utána babánk. Azt hiszem majd meg fogom keresni azt az elf nőt a hegyről, ő gyógyító. Chiari. Szeretném, ha majd a vége felé itt lenne melletted, mert bár sok mindent el tudok intézni, ebben sajnos nem fogok tudni segíteni. Szeretnélek majd akkor jó kezekben tudni és tudom, hogy ő jó gyógyító. Kedves nő és okos, rendes, kedvelni fogod. Elintézek majd mindent, a gyerek szobáját, bútorokat amik kellenek.
2710. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-04 19:09:21
Üzenet elküldve: 2016-12-04 19:09:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A hadnagy felkutatása//
//Lócsere után//
*Az ork lova gyorsít és Syd aggodalma szükségtelen, a kutya tudja tartani a tempót. Ull lassacskán előre dől a hátas nyakára, nem létező haját lobogtatja a szél. Ahogy kezdik elhagyni a várost, a zöldséget kezdi elfogni a szabadság érzése.*
-Gyí! *gyorsítana Ord de eszébe jut az előző eset és hamar lassít. Maga elé elé engedi társát.*
-Nem ismerem az utat, nem voltam még Amon Ruadhban. Kérlek vezess! *nyújtja előre kezét. A kutya az előbb egy kicsit elmaradt Ull lova mögött.*
-Elfáradtál kislány? *pillant az ebre szeretetteljesen. Ismét egy dolog amit orktól nem várna az ember.*
//Lócsere után//
*Az ork lova gyorsít és Syd aggodalma szükségtelen, a kutya tudja tartani a tempót. Ull lassacskán előre dől a hátas nyakára, nem létező haját lobogtatja a szél. Ahogy kezdik elhagyni a várost, a zöldséget kezdi elfogni a szabadság érzése.*
-Gyí! *gyorsítana Ord de eszébe jut az előző eset és hamar lassít. Maga elé elé engedi társát.*
-Nem ismerem az utat, nem voltam még Amon Ruadhban. Kérlek vezess! *nyújtja előre kezét. A kutya az előbb egy kicsit elmaradt Ull lova mögött.*
-Elfáradtál kislány? *pillant az ebre szeretetteljesen. Ismét egy dolog amit orktól nem várna az ember.*
2709. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-04 14:49:47
Üzenet elküldve: 2016-12-04 14:49:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Végighallgatja az eseményt szervező hölgy szónoklatát. Nem sok új dolgot mondott, de persze be kellett mutatkoznia, hogy tudjuk, ki is szervezte ezt a vadászatot. Nem sokkal a beszéd vége után Daranel szólítja meg. Közelebb megy a férfihoz, és a két őrmesterhez, akiket szintén Daranel hívott ide. Egész jónak véli ezt a csapatot, és Aoneer ötlete is tetszik neki, miszerint jobb lenne, ha két részre szakadnának. Így valóban több esély van arra, hogy vadra akadjanak.*
-Ha már két részre osztódunk lehetnének az őrmesterek együtt, én pedig Daranellel mennék, ha ez mindenkinek jó így. És tényleg jó lenne indulni, ha tovább várunk nehéz lesz utolérni őket!
*Lassan elindul az erdő felé, várva csapattársaira. Persze ha akarnak még valamit intézkedni akkor visszamegy, de szerinte már nem kéne több időt vesztegetni.*
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Végighallgatja az eseményt szervező hölgy szónoklatát. Nem sok új dolgot mondott, de persze be kellett mutatkoznia, hogy tudjuk, ki is szervezte ezt a vadászatot. Nem sokkal a beszéd vége után Daranel szólítja meg. Közelebb megy a férfihoz, és a két őrmesterhez, akiket szintén Daranel hívott ide. Egész jónak véli ezt a csapatot, és Aoneer ötlete is tetszik neki, miszerint jobb lenne, ha két részre szakadnának. Így valóban több esély van arra, hogy vadra akadjanak.*
-Ha már két részre osztódunk lehetnének az őrmesterek együtt, én pedig Daranellel mennék, ha ez mindenkinek jó így. És tényleg jó lenne indulni, ha tovább várunk nehéz lesz utolérni őket!
*Lassan elindul az erdő felé, várva csapattársaira. Persze ha akarnak még valamit intézkedni akkor visszamegy, de szerinte már nem kéne több időt vesztegetni.*
2708. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-04 14:21:44
Üzenet elküldve: 2016-12-04 14:21:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Fejét forgatva nézelődik, mikor is tűnik már fel az Úrnő, és mondja el az ő minden bizonyára remekbe szabott beszédét. Természetesen ő a legszebb mind közül, ami végigtekintve a díszes kompánián nem igazán nagy cucc. Vigyora szélesre kúszik, ahogy a ház kutyáit megpillantja, köztük ott van Éjtűz is, saját bejáratú ebe gondoskodásának legfőbb tárgya.
Némi nyugtalanság fut végig rajta, ahogy Moonxylwery a nyeregbe emelkedik. Választhat, hogy megy gyalog, és akkor elmarad tőle, vagy pedig lovon, az pedig nyilvánvalóan vidám nem lesz. Őrlődik a két lehetőség között, még a kezeit is ökölbe szorítja, úgy préseli ki magából végül.*
- Lovon? *Nehéz eldönteni, hogy kérdés vagy válasz-e ez, mégis érzékelhető, hogy inkább utóbbi. Kutatja, melyik ló lesz az övé, vagy esetleg a matróna akarja felvenni magához. Ha előbbi, akkor magában néhány finom önbátorító káromkodást felidézve igyekszik felemelkedni a nyeregbe. Rynizz döntése kevésbé mérvadó a számára, de nem hagyja számításon kívül, így ha a másik mélységi netán saját lábán indulna, még megfontolja a csatlakozást. Egyébiránt meg próbálja felspannolni magát a vadászatra, hogy képes legyen állatot ölni. Általában az embereket és az értelmesnek mondott fajokat érdemesebbek találná rá saját morális iránytűje alapján. Azt, hogy kihez csatlakoznak, egyértelműen Moonxylwery hatáskörének gondolja.*
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Fejét forgatva nézelődik, mikor is tűnik már fel az Úrnő, és mondja el az ő minden bizonyára remekbe szabott beszédét. Természetesen ő a legszebb mind közül, ami végigtekintve a díszes kompánián nem igazán nagy cucc. Vigyora szélesre kúszik, ahogy a ház kutyáit megpillantja, köztük ott van Éjtűz is, saját bejáratú ebe gondoskodásának legfőbb tárgya.
Némi nyugtalanság fut végig rajta, ahogy Moonxylwery a nyeregbe emelkedik. Választhat, hogy megy gyalog, és akkor elmarad tőle, vagy pedig lovon, az pedig nyilvánvalóan vidám nem lesz. Őrlődik a két lehetőség között, még a kezeit is ökölbe szorítja, úgy préseli ki magából végül.*
- Lovon? *Nehéz eldönteni, hogy kérdés vagy válasz-e ez, mégis érzékelhető, hogy inkább utóbbi. Kutatja, melyik ló lesz az övé, vagy esetleg a matróna akarja felvenni magához. Ha előbbi, akkor magában néhány finom önbátorító káromkodást felidézve igyekszik felemelkedni a nyeregbe. Rynizz döntése kevésbé mérvadó a számára, de nem hagyja számításon kívül, így ha a másik mélységi netán saját lábán indulna, még megfontolja a csatlakozást. Egyébiránt meg próbálja felspannolni magát a vadászatra, hogy képes legyen állatot ölni. Általában az embereket és az értelmesnek mondott fajokat érdemesebbek találná rá saját morális iránytűje alapján. Azt, hogy kihez csatlakoznak, egyértelműen Moonxylwery hatáskörének gondolja.*
2707. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-04 13:04:55
Üzenet elküldve: 2016-12-04 13:04:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Alighogy véget érnek a bemutatkozások, és a nyitó beszéd egy fickó lép Aoneerhez a csoport alkotás ötletével. A tagba szakadt őrmester pedig jó szokásához híven akadékoskodni kezd.*
-Részemről viszont mehet a menet, Daranel. Lássuk mire megyünk ha egy félvér is van a csapatban!
*Vet egy jelentőség teljes pillantást Aoneerre.
Felveszi és megtölti a magával hozott számszeríjat és magában kicsit bosszankodik azon, hogy a zsákmány valószínűleg sosem lesz elég közel ahhoz, hogy az ormótlan fegyver helyett inkább fürge dobó tőreit használhassa.*
-Kapjuk el őket! Kezdek éhes lenni.
*Vigyorog Daranelre.*
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Alighogy véget érnek a bemutatkozások, és a nyitó beszéd egy fickó lép Aoneerhez a csoport alkotás ötletével. A tagba szakadt őrmester pedig jó szokásához híven akadékoskodni kezd.*
-Részemről viszont mehet a menet, Daranel. Lássuk mire megyünk ha egy félvér is van a csapatban!
*Vet egy jelentőség teljes pillantást Aoneerre.
Felveszi és megtölti a magával hozott számszeríjat és magában kicsit bosszankodik azon, hogy a zsákmány valószínűleg sosem lesz elég közel ahhoz, hogy az ormótlan fegyver helyett inkább fürge dobó tőreit használhassa.*
-Kapjuk el őket! Kezdek éhes lenni.
*Vigyorog Daranelre.*
2706. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-02 18:51:05
Üzenet elküldve: 2016-12-02 18:51:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
*Fürgén robognak a fák sűrűjében, messze a távolban felhangzik egy-egy őszi nagyobb madár károgása, kakukk szól.*
~Lassan tél.~
*Ugrik be Taitosnak. Nem egy nagy tudós, és a napokban időérzéke is elveszett, de hamarosan jön a Holdünnep. És most egy új holdat kell köszönteniük. A Távoli pedig még ismeretlen Taitos számára.*
~A fehér holdat kiskorom óta figyelem, de ez a Távoli. Be sem mutatkozott, meg sem csillant, teljesen idegen.~
*Taitos picit búslakosik. Eddig olyan ösztönös volt minden számára. Minden reggel felkelt a nap és mindig látta a holdat, mikor annak helyén kellett lennie. De most még a csillagok is megzavarodtak.*
-Ragron, te vajon vonyítasz a Távolira is, vagy félsz tőle?
*Teszi fel a költői kérdést, mikor megálljt parancsol, hogy dolgát végezhesse a bozótban.*
~Egyszer ki kell lesnem.~
*Gondolja foglalt kezekkel, majd céloz. A leskelődés gondolata automatikusan arra ösztönzi, hogy igyekezzen picit. Lehet, hogy valaki erre jár majd.
Így gyorsan gatyába is rázza magát, és Ragron mellett ácsorogva piszkálja az avart még egy darabon. Nincs kedve még elindulni. Az utak rövidülésével úgyis sokkal gyorsabban hazaérhet, mint eddig. Nem várja egy fagyos éjszaka, sőt, mitöbb.*
-Hol a köpenyem?
*Pillant magára, mert híján van az ezüstös melegségnek.*
-Máris jobb.
*Dörmögi vidáman, mikor leginkább egy alufóliába tekert sodrófára hasonlít már. Ezaz igazi élet. Ezt szokta meg.*
-Vajon mit rejthetnek a csontok Ragron?
*Nevére persze hegyezni kezdi a fülét, de a warg nagyrészt mozdulatlan marad. Csak nagy szemével kezdi Taitost fürkészni. Érdeklődve pillantgat egy darabon még, aztán szemét elfordítja, és inkább komótosan megjelöli a környéket.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.02 18:51:22
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
~Lassan tél.~
*Ugrik be Taitosnak. Nem egy nagy tudós, és a napokban időérzéke is elveszett, de hamarosan jön a Holdünnep. És most egy új holdat kell köszönteniük. A Távoli pedig még ismeretlen Taitos számára.*
~A fehér holdat kiskorom óta figyelem, de ez a Távoli. Be sem mutatkozott, meg sem csillant, teljesen idegen.~
*Taitos picit búslakosik. Eddig olyan ösztönös volt minden számára. Minden reggel felkelt a nap és mindig látta a holdat, mikor annak helyén kellett lennie. De most még a csillagok is megzavarodtak.*
-Ragron, te vajon vonyítasz a Távolira is, vagy félsz tőle?
*Teszi fel a költői kérdést, mikor megálljt parancsol, hogy dolgát végezhesse a bozótban.*
~Egyszer ki kell lesnem.~
*Gondolja foglalt kezekkel, majd céloz. A leskelődés gondolata automatikusan arra ösztönzi, hogy igyekezzen picit. Lehet, hogy valaki erre jár majd.
Így gyorsan gatyába is rázza magát, és Ragron mellett ácsorogva piszkálja az avart még egy darabon. Nincs kedve még elindulni. Az utak rövidülésével úgyis sokkal gyorsabban hazaérhet, mint eddig. Nem várja egy fagyos éjszaka, sőt, mitöbb.*
-Hol a köpenyem?
*Pillant magára, mert híján van az ezüstös melegségnek.*
-Máris jobb.
*Dörmögi vidáman, mikor leginkább egy alufóliába tekert sodrófára hasonlít már. Ezaz igazi élet. Ezt szokta meg.*
-Vajon mit rejthetnek a csontok Ragron?
*Nevére persze hegyezni kezdi a fülét, de a warg nagyrészt mozdulatlan marad. Csak nagy szemével kezdi Taitost fürkészni. Érdeklődve pillantgat egy darabon még, aztán szemét elfordítja, és inkább komótosan megjelöli a környéket.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.02 18:51:22
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
2705. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-02 18:35:47
Üzenet elküldve: 2016-12-02 18:35:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A postakocsin//
*Természetesen a postakocsi nem az egyetlen utazó a város irányába. Sokan csak gyalogosan haladnak a kitűzött cél felé. Talán ők nem olyan messziről keltek útnak, mint a kocsi belsejében rekedt utasok.
Az ingoványos vidékről már egyenesebb, és lényegesen könnyebb út vezet a város felé. A kocsisok sem hajtják úgy az állatokat, miért is fárasztanák ki őket feleslegesen.
A szemközti ülésen utazók úgy tűnik elfáradtak kissé, mert most már nem csak a pocakos kereskedőforma alak hortyog, de mellette a lánya is elszundított, mellére bukó fejjel. A lány másik oldalán, a hórihorgas fickó pedig úgy vélte, megragadja az alkalmat, hogy csizmás lábával most már nyíltan érinthesse a vele szemben ülő kurtizánt. Ezúttal a nő már nem nevetgél, hanem kissé mélyebb sóhajtásokat hallat, ahogy a csizma a szoknyája alá furakszik.
Nea rettentően kellemetlenül érzi magát, és inkább a másik irányba fordul, megragadva a keskeny rést tekintetével, melyet a mágus hagyott a függöny mellett. Inkább a villanásra feltűnő, és tovasuhanó tájat nézi. Jó időbe telik, míg észleli, hogy a férfi őt nézi. Egyáltalán nem lopva, de nem is szemtelenül.*
-Artheniorba igyekszik?
*A hangja kellemes, és nem udvariatlan, ahogy halkan megszólal. Ettől persze Nea még meglepődik kissé, majd néhány szívverésnyi idő után aprót biccent.*
-Igen.
*A mágus is biccent egy aprót.*
-Ön valami szobalányféle, igaz?
*Nea felsóhajt. ~Hát ennyire látszik?~ De igazánól tenni ellene nem sokat tud. Talán nem is akar. Róla aztán nem mondhat senki sem rosszat, ha csak az a fajta szolidság, és visszahúzódás, melyet elkövet, az nem bűn. Biccent hát újra, de most már hangosan nem válaszol. Megteszi helyette a férfi.*
-Sejtettem. Biztosan fog találni munkát.
~Honnan gondolja, hogy nem határozott kérésre érkezem egy gazdag házhoz?~
*Bosszantja a dolog, hogy a másik így belelát, de aztán csak az ajkait húzza keskenyre, hogy tekintetével konokul fürkéssze tovább a tovasuhanó tájat.*
*Természetesen a postakocsi nem az egyetlen utazó a város irányába. Sokan csak gyalogosan haladnak a kitűzött cél felé. Talán ők nem olyan messziről keltek útnak, mint a kocsi belsejében rekedt utasok.
Az ingoványos vidékről már egyenesebb, és lényegesen könnyebb út vezet a város felé. A kocsisok sem hajtják úgy az állatokat, miért is fárasztanák ki őket feleslegesen.
A szemközti ülésen utazók úgy tűnik elfáradtak kissé, mert most már nem csak a pocakos kereskedőforma alak hortyog, de mellette a lánya is elszundított, mellére bukó fejjel. A lány másik oldalán, a hórihorgas fickó pedig úgy vélte, megragadja az alkalmat, hogy csizmás lábával most már nyíltan érinthesse a vele szemben ülő kurtizánt. Ezúttal a nő már nem nevetgél, hanem kissé mélyebb sóhajtásokat hallat, ahogy a csizma a szoknyája alá furakszik.
Nea rettentően kellemetlenül érzi magát, és inkább a másik irányba fordul, megragadva a keskeny rést tekintetével, melyet a mágus hagyott a függöny mellett. Inkább a villanásra feltűnő, és tovasuhanó tájat nézi. Jó időbe telik, míg észleli, hogy a férfi őt nézi. Egyáltalán nem lopva, de nem is szemtelenül.*
-Artheniorba igyekszik?
*A hangja kellemes, és nem udvariatlan, ahogy halkan megszólal. Ettől persze Nea még meglepődik kissé, majd néhány szívverésnyi idő után aprót biccent.*
-Igen.
*A mágus is biccent egy aprót.*
-Ön valami szobalányféle, igaz?
*Nea felsóhajt. ~Hát ennyire látszik?~ De igazánól tenni ellene nem sokat tud. Talán nem is akar. Róla aztán nem mondhat senki sem rosszat, ha csak az a fajta szolidság, és visszahúzódás, melyet elkövet, az nem bűn. Biccent hát újra, de most már hangosan nem válaszol. Megteszi helyette a férfi.*
-Sejtettem. Biztosan fog találni munkát.
~Honnan gondolja, hogy nem határozott kérésre érkezem egy gazdag házhoz?~
*Bosszantja a dolog, hogy a másik így belelát, de aztán csak az ajkait húzza keskenyre, hogy tekintetével konokul fürkéssze tovább a tovasuhanó tájat.*
2704. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-02 18:19:51
Üzenet elküldve: 2016-12-02 18:19:51
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Daranel ajánlatára rögtön felkapja a fejét, de sajnos a dolog egyáltalán nem tűnik jó ötletnek, legalábbis a számára semmiképpen.*
-Ostobaság. *Közli röviden, de persze a dolog még némi kifejtésre szorul, hiszen ennyivel egy baráti gesztust nem lehet elintézni.*
-Négy elf, lehet többet lát és többet lő, de négy ember, csak felzavarja az erdőt és hátba lövi egymást. *Közben ki is nézi magának az egyik rókát. A vörös állatnak sokat ér a bundája, legalábbis a méretéhez képest, meg szebb is mint az egyszerű őzbőr. Mondhatni luxuscikknek számít. A nyulakkal nem foglalkozik, azokat majd megeszik a rókák és gyorsabbak is annál, minthogy csak úgy fültövön lőhesse őket. Shicuk talán elég lesz egy vörös elkapására, és akkor tartogathatja a nyilát arra az esetre, ha végül mégis az őz útjába akadna. Érez némi kísértést, Lou "vadászbalesetben" való elveszejtésére, de városőri fegyelmének, és acél akaratának köszönhetően elnyomja magában a késztetést.*
-Két ember egy irányba bőven elég. Döntsetek gyorsan mert lassan tényleg kezdődik. *Egyelőre még állnak a dolgok. Előnyt adnak az állatoknak, hogy némileg "izgalmasabb" legyen a dolog. Majd kiderül ez mennyire lesz így.*
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Daranel ajánlatára rögtön felkapja a fejét, de sajnos a dolog egyáltalán nem tűnik jó ötletnek, legalábbis a számára semmiképpen.*
-Ostobaság. *Közli röviden, de persze a dolog még némi kifejtésre szorul, hiszen ennyivel egy baráti gesztust nem lehet elintézni.*
-Négy elf, lehet többet lát és többet lő, de négy ember, csak felzavarja az erdőt és hátba lövi egymást. *Közben ki is nézi magának az egyik rókát. A vörös állatnak sokat ér a bundája, legalábbis a méretéhez képest, meg szebb is mint az egyszerű őzbőr. Mondhatni luxuscikknek számít. A nyulakkal nem foglalkozik, azokat majd megeszik a rókák és gyorsabbak is annál, minthogy csak úgy fültövön lőhesse őket. Shicuk talán elég lesz egy vörös elkapására, és akkor tartogathatja a nyilát arra az esetre, ha végül mégis az őz útjába akadna. Érez némi kísértést, Lou "vadászbalesetben" való elveszejtésére, de városőri fegyelmének, és acél akaratának köszönhetően elnyomja magában a késztetést.*
-Két ember egy irányba bőven elég. Döntsetek gyorsan mert lassan tényleg kezdődik. *Egyelőre még állnak a dolgok. Előnyt adnak az állatoknak, hogy némileg "izgalmasabb" legyen a dolog. Majd kiderül ez mennyire lesz így.*
2703. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-02 18:18:30
Üzenet elküldve: 2016-12-02 18:18:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vörös és Fekete//
*Szörnyen érzi magát a dolog miatt. Az ügyetlenkedés nagyon is rá vall. Meg az is, hogy az ő gondjainak az örvénye másokat is magával húz. Kiváltképp a segítő szándékot. Ezúttal Dyntina az aki mintha a múlt csapdájába esett volna, mert Kaiyko biztos benne, hogy a felkavart rossz emlékek munkálkodnak a háttérben. Viszont a Csontvető jóval bátortalanabb a vörösnél. Dynti bezárkózik. A köpenyébe burkolózva vonul hallgatásba ott a fa tövében. Ő pedig nem tudja, mit mondhatna vagy tehetne. Őrült ötletekben nem igazán jeleskedik vagy ha igen, azok ritkán a hasznos fajtából valók.
Bólint a javaslatra. Hosszú nap volt. Viszont nem szívesen hajtaná álomra a fejét úgy, hogy Dynti ilyen zaklatott. Míg elrendezi a saját vackát a tűz közelében, végig az jár a fejében, mivel terelhetné el a másik lány gondolatait, hogy a pihenés könnyed, üdítő fátyolként ereszkedhessen rá.
Ő is szorosra húzza magán a köpenyt, és a holmiját ölelve gömbölyödik össze a rögtönzött fekhelyen.*
- Kallan mindig azt mesélte, hogy a pernye, ami a vándorok tüzeiből az éjbe szökik, csillag lesz az égbolton. Magával viszi az utazók történeteit. A yadan mesemondók pedig nem tesznek mást, mint hogy választanak közülük, és kiolvassák a hunyorgó fények regéit. Mit gondolsz, rólunk is mesél egy csillag odafent? *kérdi már félig álomban motyogva.* - Elmondja, hogy mennyire... hogy mi mennyire... *Talán álmában befejezi a mondatot. Talán végleg így marad. Félbehagyva. Békés kifejezés simul az elgyötört vonásokra. Meglehet, a félszeg teremtés immár a sokat emlegetett nomád meséit hallgatja egy birodalomban, ami sosem tartotta tiszteletben a határt élet és halál között.*
//Reggel//
*Összerezzen az érintésre, de ahogy a vöröst megpillantja, mosoly kúszik az ébredéstől még kissé bágyadt vonásokra. Kezét Dyntiére simítja, úgy szívja a tüdejébe az új nap csípősen friss aromáját.*
- A templomnál? *kérdez vissza, amíg felül és egy kicsit rendbe szedi kusza, fekete tincseit.* - Hogy Vogari Artheniorban van, azt biztosan érzem, de talán ha közelebb érünk, jobban is felfedi magát. De ha nem, úgy kénytelenek leszünk ennyivel beérni. Majd kitaláljuk.
*Leporolja a ruhájáról a makacsul kapaszkodó leveleket és az égre nézve igyekszik felidézni a csillagok állását tegnap estéről.*
- Arra, ha minden igaz *mutat a város irányába.*
//Vörös és Fekete//
*Szörnyen érzi magát a dolog miatt. Az ügyetlenkedés nagyon is rá vall. Meg az is, hogy az ő gondjainak az örvénye másokat is magával húz. Kiváltképp a segítő szándékot. Ezúttal Dyntina az aki mintha a múlt csapdájába esett volna, mert Kaiyko biztos benne, hogy a felkavart rossz emlékek munkálkodnak a háttérben. Viszont a Csontvető jóval bátortalanabb a vörösnél. Dynti bezárkózik. A köpenyébe burkolózva vonul hallgatásba ott a fa tövében. Ő pedig nem tudja, mit mondhatna vagy tehetne. Őrült ötletekben nem igazán jeleskedik vagy ha igen, azok ritkán a hasznos fajtából valók.
Bólint a javaslatra. Hosszú nap volt. Viszont nem szívesen hajtaná álomra a fejét úgy, hogy Dynti ilyen zaklatott. Míg elrendezi a saját vackát a tűz közelében, végig az jár a fejében, mivel terelhetné el a másik lány gondolatait, hogy a pihenés könnyed, üdítő fátyolként ereszkedhessen rá.
Ő is szorosra húzza magán a köpenyt, és a holmiját ölelve gömbölyödik össze a rögtönzött fekhelyen.*
- Kallan mindig azt mesélte, hogy a pernye, ami a vándorok tüzeiből az éjbe szökik, csillag lesz az égbolton. Magával viszi az utazók történeteit. A yadan mesemondók pedig nem tesznek mást, mint hogy választanak közülük, és kiolvassák a hunyorgó fények regéit. Mit gondolsz, rólunk is mesél egy csillag odafent? *kérdi már félig álomban motyogva.* - Elmondja, hogy mennyire... hogy mi mennyire... *Talán álmában befejezi a mondatot. Talán végleg így marad. Félbehagyva. Békés kifejezés simul az elgyötört vonásokra. Meglehet, a félszeg teremtés immár a sokat emlegetett nomád meséit hallgatja egy birodalomban, ami sosem tartotta tiszteletben a határt élet és halál között.*
//Reggel//
*Összerezzen az érintésre, de ahogy a vöröst megpillantja, mosoly kúszik az ébredéstől még kissé bágyadt vonásokra. Kezét Dyntiére simítja, úgy szívja a tüdejébe az új nap csípősen friss aromáját.*
- A templomnál? *kérdez vissza, amíg felül és egy kicsit rendbe szedi kusza, fekete tincseit.* - Hogy Vogari Artheniorban van, azt biztosan érzem, de talán ha közelebb érünk, jobban is felfedi magát. De ha nem, úgy kénytelenek leszünk ennyivel beérni. Majd kitaláljuk.
*Leporolja a ruhájáról a makacsul kapaszkodó leveleket és az égre nézve igyekszik felidézni a csillagok állását tegnap estéről.*
- Arra, ha minden igaz *mutat a város irányába.*
2702. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-02 15:41:46
Üzenet elküldve: 2016-12-02 15:41:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Első alkalom lévén, kissé elkenődni látszik, amikor végül látja mennyire hátrányban lehet a többiekkel szemben.
~Na, ezt jól benéztem. Ráadásul úgy látom én vagyok a legfiatalabbik közöttük. De kivel álljak össze. Eleddig egyikükkel sem találkoztam. Igaz nem is volt, hogyan.~
Azonban amikor egyikük odalép hozzá és bizalmasan bemutatkozik, egyből felcsillan szemében a remény, hogy semmi sincs veszve.*
-Örvendek Lou! *Nyújtja ki jobbját, a tisztelet és az üdvözlés jeleként a másik felé, beleegyezően a megszólítás kapcsán. Hirtelen nem jut szóhoz a felajánlásra, gyorsan félrepillant és látja, hogy szinte minden résztvevő rendre megtalálja a magának való vadászpartnert. Nem késlekedik tovább.*
-Vágjunk bele!
*Csillan fel a Ishi szeme és szinte kurjant örömében, széles vigyorral tetézve azt.
Nyilvánvaló, hogy köztük van némi korkülönbség, ezért Ishi Lou-ra hagyja egyelőre a kezdeményezést a vadászattal kapcsolatban. Úgy tűnik lesz mit még tanulnia az esemény során. Bár nem szeretne elmaradni a rendezvény színvonalától, mint tudatlan tuskó ezért megjegyzi, hogy a nyomolvasás elengedhetetlen szükségesség egy vadászaton. Még akkor is, hogyha neki híján van ez a tudása.
Végül pedig várja Lou ötleteit, hátha még csatlakozik hozzájuk valaki. Ha nem, akkor kezdhetik a vadászatot.*
A hozzászólás írója (Ishin Gylawora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.02 15:44:28
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Első alkalom lévén, kissé elkenődni látszik, amikor végül látja mennyire hátrányban lehet a többiekkel szemben.
~Na, ezt jól benéztem. Ráadásul úgy látom én vagyok a legfiatalabbik közöttük. De kivel álljak össze. Eleddig egyikükkel sem találkoztam. Igaz nem is volt, hogyan.~
Azonban amikor egyikük odalép hozzá és bizalmasan bemutatkozik, egyből felcsillan szemében a remény, hogy semmi sincs veszve.*
-Örvendek Lou! *Nyújtja ki jobbját, a tisztelet és az üdvözlés jeleként a másik felé, beleegyezően a megszólítás kapcsán. Hirtelen nem jut szóhoz a felajánlásra, gyorsan félrepillant és látja, hogy szinte minden résztvevő rendre megtalálja a magának való vadászpartnert. Nem késlekedik tovább.*
-Vágjunk bele!
*Csillan fel a Ishi szeme és szinte kurjant örömében, széles vigyorral tetézve azt.
Nyilvánvaló, hogy köztük van némi korkülönbség, ezért Ishi Lou-ra hagyja egyelőre a kezdeményezést a vadászattal kapcsolatban. Úgy tűnik lesz mit még tanulnia az esemény során. Bár nem szeretne elmaradni a rendezvény színvonalától, mint tudatlan tuskó ezért megjegyzi, hogy a nyomolvasás elengedhetetlen szükségesség egy vadászaton. Még akkor is, hogyha neki híján van ez a tudása.
Végül pedig várja Lou ötleteit, hátha még csatlakozik hozzájuk valaki. Ha nem, akkor kezdhetik a vadászatot.*
A hozzászólás írója (Ishin Gylawora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.02 15:44:28
2701. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-02 14:33:52
Üzenet elküldve: 2016-12-02 14:33:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// A hadnagy felkutatása //
* Magában fejcsóválva fordul az ork katona felé. *
~ Szegény állat. ~
* Már magában örülgetett, hogy lesz ideje egy rövidebb pihenőre, de csalódottan veszi tudomásul, hogy továbbra is robognak Amon Ruadh felé. A társaság elég lehangoltnak tűnik már így is. Bele fog telni pár napba, mire összecsiszolódik a csapat. A három fősre csökkent menet halad tovább. A fiú már előre fájlalja a fenekét, amit majd minden bizonnyal fel fog törni a kemény nyereg. *
~ Hozzá kell még szoknom ehhez a sok, hosszú lovagláshoz. ~
* Magában fejcsóválva fordul az ork katona felé. *
~ Szegény állat. ~
* Már magában örülgetett, hogy lesz ideje egy rövidebb pihenőre, de csalódottan veszi tudomásul, hogy továbbra is robognak Amon Ruadh felé. A társaság elég lehangoltnak tűnik már így is. Bele fog telni pár napba, mire összecsiszolódik a csapat. A három fősre csökkent menet halad tovább. A fiú már előre fájlalja a fenekét, amit majd minden bizonnyal fel fog törni a kemény nyereg. *
~ Hozzá kell még szoknom ehhez a sok, hosszú lovagláshoz. ~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579