Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-14 15:45:23
Üzenet elküldve: 2013-12-14 15:45:23
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás//
*Valian fityiszével nem törődik különösebben, most még tűréshatáron belül van a kis szárnyas viselkedése, meg aztán a következő pillanatban meg is kapja az élettől a revansot: Rolko által. Alapesetben rászólna az óriásra, hogy figyeljen jobban, de most ez elmarad. Ha Valian véletlenül áldozatául esik az öcsikéjének akkor így járt.
Széles mosollyal hallgatja Isurii nevetését, jobban kedveli amikor vidám. Bár sajnos olyan sokszor ez nem szokott "előfordulni". Biztatóan szorítja meg a másik vállát.*
- Többet kéne nevess.
*Némán gondolkodik el Isu szavain egy pillanatig, közben érkezik Lisé és a felajánlott víz, amit elutasít ismét: ivott már, kétszer is, másodjára Rolko jóvoltából.*
- Nem értek veled egyet, igenis könnyű szerelembe esni. Megremeg a térded amikor meglátod? Furcsa érzés a gyomrodban, és a mellkasodban?
*Lea meglehetősen jó emberismerő, legalábbis a mások reakcióiban nagyon jól tud olvasni, általában azt is kiszúrja ha hazudnak neki. Ugyanakkor ő is egy fiatal nő, és nincs fából, továbbá nem is vak, észreveszi a jóképű férfiakat.*
- Egyébként azt hiszem, hogy ha szerelembe esnél, akkor fivéred annál jobban gyűlölné a választottad minél jobban szereted te. De sosem bántaná, hiszen téged sem bántana. Sőt, ha érdemesnek találná rá, akkor tán a gondjaira is bízna.
*közben feláll, és körülnéz és meglátja a nem túl messziről felszálló füstöt. Csettint nyelvével és az addig békésen legelésző lova odaüget hozzá. Megsimogatja az állat pofáját.*
- Gyere nézzük meg ki tüzeskedik... Egyébként egyelőre nem tudom, hogy mik is a hosszútávú tervek, kapjunk erőre, aztán majd meglátjuk...
*nyeregbe pattan, és ismét a kezét nyújtja Isuriinak, és ha a másik felmászott mögé, akkor akár mehetnek is. Közepes tempóban egy fertályóra sem kell ahhoz, hogy odaérjenek.
A piáló favágó tüzeskedő férfiakhoz.*
- Nem a táborban kéne tüzet rakjatok?
*nyilván hallották az érkezésüket, hiszen lóháton érkeznek és nem is nagyon törekednek a lopakodásra. Abban persze Lea is csak reménykedni tud, hogy az övéik akik tüzeskednek ilyen közel az ő táborukhoz. Csak abból indul ki, hogy a haramiák, akik épp rájuk készülnek támadni nem hívnák fel a figyelmüket magukra.*
*Valian fityiszével nem törődik különösebben, most még tűréshatáron belül van a kis szárnyas viselkedése, meg aztán a következő pillanatban meg is kapja az élettől a revansot: Rolko által. Alapesetben rászólna az óriásra, hogy figyeljen jobban, de most ez elmarad. Ha Valian véletlenül áldozatául esik az öcsikéjének akkor így járt.
Széles mosollyal hallgatja Isurii nevetését, jobban kedveli amikor vidám. Bár sajnos olyan sokszor ez nem szokott "előfordulni". Biztatóan szorítja meg a másik vállát.*
- Többet kéne nevess.
*Némán gondolkodik el Isu szavain egy pillanatig, közben érkezik Lisé és a felajánlott víz, amit elutasít ismét: ivott már, kétszer is, másodjára Rolko jóvoltából.*
- Nem értek veled egyet, igenis könnyű szerelembe esni. Megremeg a térded amikor meglátod? Furcsa érzés a gyomrodban, és a mellkasodban?
*Lea meglehetősen jó emberismerő, legalábbis a mások reakcióiban nagyon jól tud olvasni, általában azt is kiszúrja ha hazudnak neki. Ugyanakkor ő is egy fiatal nő, és nincs fából, továbbá nem is vak, észreveszi a jóképű férfiakat.*
- Egyébként azt hiszem, hogy ha szerelembe esnél, akkor fivéred annál jobban gyűlölné a választottad minél jobban szereted te. De sosem bántaná, hiszen téged sem bántana. Sőt, ha érdemesnek találná rá, akkor tán a gondjaira is bízna.
*közben feláll, és körülnéz és meglátja a nem túl messziről felszálló füstöt. Csettint nyelvével és az addig békésen legelésző lova odaüget hozzá. Megsimogatja az állat pofáját.*
- Gyere nézzük meg ki tüzeskedik... Egyébként egyelőre nem tudom, hogy mik is a hosszútávú tervek, kapjunk erőre, aztán majd meglátjuk...
*nyeregbe pattan, és ismét a kezét nyújtja Isuriinak, és ha a másik felmászott mögé, akkor akár mehetnek is. Közepes tempóban egy fertályóra sem kell ahhoz, hogy odaérjenek.
A piáló favágó tüzeskedő férfiakhoz.*
- Nem a táborban kéne tüzet rakjatok?
*nyilván hallották az érkezésüket, hiszen lóháton érkeznek és nem is nagyon törekednek a lopakodásra. Abban persze Lea is csak reménykedni tud, hogy az övéik akik tüzeskednek ilyen közel az ő táborukhoz. Csak abból indul ki, hogy a haramiák, akik épp rájuk készülnek támadni nem hívnák fel a figyelmüket magukra.*
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-14 15:29:54
Üzenet elküldve: 2013-12-14 15:29:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Thargodar Honfoglalás - vadászok//
*Akheel, bár bolond kis nőstény, nagyon tud koncentrálni (többnyire csak egy dologra). Komoly és fegyelmezett. Tőle leváló társainál előrébb siet, majd az erdő növényzetébe közt ejtőzik. Fácánok, madarak jelennek meg, de neki nagyobb vadra fáj a foga. Egy, esetleg két őzzel már ki lennének segítve.
Izmai megfeszülnek, amint megpillantja a zsákmányt. Elég nyeszlett, elég fiatal, bizonyára ezért olyan óvatlan is. Egy apró követ emel fel és hajítja a vad hát mögé, hogy az a fákon, köveken tovább koppanva előre és egyben Akheel társai felé űzze, kik tőle jobbra helyezkednek el.*
*Akheel, bár bolond kis nőstény, nagyon tud koncentrálni (többnyire csak egy dologra). Komoly és fegyelmezett. Tőle leváló társainál előrébb siet, majd az erdő növényzetébe közt ejtőzik. Fácánok, madarak jelennek meg, de neki nagyobb vadra fáj a foga. Egy, esetleg két őzzel már ki lennének segítve.
Izmai megfeszülnek, amint megpillantja a zsákmányt. Elég nyeszlett, elég fiatal, bizonyára ezért olyan óvatlan is. Egy apró követ emel fel és hajítja a vad hát mögé, hogy az a fákon, köveken tovább koppanva előre és egyben Akheel társai felé űzze, kik tőle jobbra helyezkednek el.*
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-14 14:58:37
Üzenet elküldve: 2013-12-14 14:58:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar Honfoglalás - vadászok//
*Az elfek a természet népe, az ő érzékszerveik és alkatuk a legalkalmasabb a vadászathoz és a felderítéshez, legalábbis Elenyel meggyőződése szerint. Ráadásul olyan rutinnal mozog a természetben, ahogy a bányászok a tárnákban és a polgárok az utcákon. Persze az sem elhanyagolható körülmény, hogy a természetközeli népek, és ebbe már társait is beleveszi, nagyon is jól tudják, hogy milyen vidéken milyen állatok élnek, hogyan néznek ki, mik a szokásaik és melyik napszakban merre lehet a legnagyobb eséllyel fellelni őket. Mondhatni, nagyon is tisztában vannak vele és nagyon is tudják, hogy mit csinálnak. A csatárlánc jobb szélére húzódva távolodik minden hang nélkül, előregörnyedve és lehetőleg széllel szemben. Íja és egy nyílvessző máris ott rejtőzik kecses ujjai között. Csupán le kell lőnie egy növényevőt, rituálisan el kell vágnia a nyakát és köszönetet mondva a természetnek vállra kell kapnia és a táborba kell cipelnie. Egy szép őz új cipőt és új szoknyát jelentene, na meg élelmet.*
*Az elfek a természet népe, az ő érzékszerveik és alkatuk a legalkalmasabb a vadászathoz és a felderítéshez, legalábbis Elenyel meggyőződése szerint. Ráadásul olyan rutinnal mozog a természetben, ahogy a bányászok a tárnákban és a polgárok az utcákon. Persze az sem elhanyagolható körülmény, hogy a természetközeli népek, és ebbe már társait is beleveszi, nagyon is jól tudják, hogy milyen vidéken milyen állatok élnek, hogyan néznek ki, mik a szokásaik és melyik napszakban merre lehet a legnagyobb eséllyel fellelni őket. Mondhatni, nagyon is tisztában vannak vele és nagyon is tudják, hogy mit csinálnak. A csatárlánc jobb szélére húzódva távolodik minden hang nélkül, előregörnyedve és lehetőleg széllel szemben. Íja és egy nyílvessző máris ott rejtőzik kecses ujjai között. Csupán le kell lőnie egy növényevőt, rituálisan el kell vágnia a nyakát és köszönetet mondva a természetnek vállra kell kapnia és a táborba kell cipelnie. Egy szép őz új cipőt és új szoknyát jelentene, na meg élelmet.*
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-14 14:38:31
Üzenet elküldve: 2013-12-14 14:38:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar Honfoglalás - vadászok//
*A lehető legcsendesebben oson, nehogy elijessze az esetleg közelükbe tévedő vadakat. Íja a kezében, nyílvessző a húron, lövésre készen bármelyik pillanatban. Akheel elég tapasztalt vadász, így szerencsére nem kell őt noszogatni vagy irányítgatni. Nem a lánnyal együtt halad, egy idő után elválik tőle, hiszen ostobaság lenne egymás közvetlen közelében mozogni, Ha szétválnak, sokkal nagyobb területet le tudnak védeni és nagyobb eséllyel botlanak vacsora alapanyagba. A vadak minden bizonnyal nem merészkednek a város közvetlen közelébe, így valamivel távolabb kell kutatniuk, de megéri türelmesnek maradni, hiszen nem csak saját magukat, hanem a törzs többi tagját is ebből a zsákmányból fogják ellátni.*
*A lehető legcsendesebben oson, nehogy elijessze az esetleg közelükbe tévedő vadakat. Íja a kezében, nyílvessző a húron, lövésre készen bármelyik pillanatban. Akheel elég tapasztalt vadász, így szerencsére nem kell őt noszogatni vagy irányítgatni. Nem a lánnyal együtt halad, egy idő után elválik tőle, hiszen ostobaság lenne egymás közvetlen közelében mozogni, Ha szétválnak, sokkal nagyobb területet le tudnak védeni és nagyobb eséllyel botlanak vacsora alapanyagba. A vadak minden bizonnyal nem merészkednek a város közvetlen közelébe, így valamivel távolabb kell kutatniuk, de megéri türelmesnek maradni, hiszen nem csak saját magukat, hanem a törzs többi tagját is ebből a zsákmányból fogják ellátni.*
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-14 14:28:31
Üzenet elküldve: 2013-12-14 14:28:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - folyó //
-Lehet...
*Gondolkozik el barátnője szavain. Igaza lehet, hiszen jól ismeri Kagan azon oldalát is, amelyet Isunak nem gyakran mutat meg. Nincs ideje sokáig merengni, az események nagyon pörögnek a folyóparton. Csak halkan kuncog Leandana kifakadásán. Biztos róla is sokszor gondol hasonlókat a vajákos asszony, csak nem mondja.
Az, hogy mivel és hogyan kenegetnék az óriások Lisé fenekét csak később esik le neki, akkor viszont már nem állhatja, hogy ne nevessen fel jóízűen. Lea mesélt neki már ezt-azt a testvérpárról, így sejti mire gondolhatott az imént.
Ritka pillanatok egyike, hogy ilyen önfeledt. Nem is tart soká. Visszatérnek a komoly dolgokra. Illetve, az éppen aktuális világfájdalmára. De hát neki is kell valami, ha már úgy sem csinálhat semmit érdemben. Azt nem tilthatják meg neki, hogy ne nyekegjen unalmában Az állatoknál is megfigyelhető a jelenség: az a kutya amelyik láncra van verve megugatja még a bolháit is, míg amelyik vadászik... észre sem veszi, hogy vannak bolhái.*
-Nem megy az olyan könnyen.
*Motyogja szégyenlősen a választ. Természetesen van olyan férfi aki tetszik neki a törzsből, de neki nem akarna ártani. Igazából senkinek sem kívánná, hogy rászálljon a vezér, főleg ha az illetőt még kedveli, szereti is.*
-De akkor hogyan?
Kíváncsiskodik. Keveset látott még az életből.
-Majd imádkozom hozzájuk.
*Vigyorog Leandanára, elértve a célzást, közben a röpködő tündért figyeli vigyázó tekintete.*
-Én kérek!
*Szól Lisének és elveszi tőle a kulacsot, hogy kortyoljon párat. *
-Köszönöm.
*Nyújtja neki vissza a tömlőjét, szabad kezével megtörli száját.*
-Vigyázz magadra!
*Kiabál a távolodó vörös után, elvégre nem hiányzik senkinek sem egy sérült, sebesült tag. Így is eléggé le vannak gyengülve mindannyian, egy kisebb fertőzés is végzetes lehet ilyen állapotban.*
-Szerinted meddig maradunk? Tudsz valamit a bátyám terveiről?
*Fordul vissza a vajákos felé. Kagan nem avatja be mindenbe Isuriit.*
-Lehet...
*Gondolkozik el barátnője szavain. Igaza lehet, hiszen jól ismeri Kagan azon oldalát is, amelyet Isunak nem gyakran mutat meg. Nincs ideje sokáig merengni, az események nagyon pörögnek a folyóparton. Csak halkan kuncog Leandana kifakadásán. Biztos róla is sokszor gondol hasonlókat a vajákos asszony, csak nem mondja.
Az, hogy mivel és hogyan kenegetnék az óriások Lisé fenekét csak később esik le neki, akkor viszont már nem állhatja, hogy ne nevessen fel jóízűen. Lea mesélt neki már ezt-azt a testvérpárról, így sejti mire gondolhatott az imént.
Ritka pillanatok egyike, hogy ilyen önfeledt. Nem is tart soká. Visszatérnek a komoly dolgokra. Illetve, az éppen aktuális világfájdalmára. De hát neki is kell valami, ha már úgy sem csinálhat semmit érdemben. Azt nem tilthatják meg neki, hogy ne nyekegjen unalmában Az állatoknál is megfigyelhető a jelenség: az a kutya amelyik láncra van verve megugatja még a bolháit is, míg amelyik vadászik... észre sem veszi, hogy vannak bolhái.*
-Nem megy az olyan könnyen.
*Motyogja szégyenlősen a választ. Természetesen van olyan férfi aki tetszik neki a törzsből, de neki nem akarna ártani. Igazából senkinek sem kívánná, hogy rászálljon a vezér, főleg ha az illetőt még kedveli, szereti is.*
-De akkor hogyan?
Kíváncsiskodik. Keveset látott még az életből.
-Majd imádkozom hozzájuk.
*Vigyorog Leandanára, elértve a célzást, közben a röpködő tündért figyeli vigyázó tekintete.*
-Én kérek!
*Szól Lisének és elveszi tőle a kulacsot, hogy kortyoljon párat. *
-Köszönöm.
*Nyújtja neki vissza a tömlőjét, szabad kezével megtörli száját.*
-Vigyázz magadra!
*Kiabál a távolodó vörös után, elvégre nem hiányzik senkinek sem egy sérült, sebesült tag. Így is eléggé le vannak gyengülve mindannyian, egy kisebb fertőzés is végzetes lehet ilyen állapotban.*
-Szerinted meddig maradunk? Tudsz valamit a bátyám terveiről?
*Fordul vissza a vajákos felé. Kagan nem avatja be mindenbe Isuriit.*
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-14 13:27:53
Üzenet elküldve: 2013-12-14 13:27:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar Honfoglalás//
*Bólint ismét csak az elmondottakra, és figyeli, amint a másik ténykedik. Úgy látszik, egész jól elboldogul. Így nem ugrik oda segédkezni, ám az ital említése kíváncsiságot csempész az egyébként nem túl vérpezsdítő munkafolyamatba.*
- Hát, az ötlet nem is rossz. Remélem, van ereje.
*Azzal a levágott ágakból néhányat félrehúz, és saját fegyverével egy-egy csapással kissé apróbbra vágja őket. Elrendezi, és némi keresgélés után jó marék mondhatni száraz levéllel béleli meg a leendő tűz helyét. Kovakövét tőréhez ütögetve szikrát pattint, és pár perc szenvedés után kezd kibontakozni a kisebb tűz. Felpislant társára, aki még mindig munkálkodik, de jócskán haladt ezalatt.*
- Nna...a tűz kész is van mindjárt, csak kicsit erőre kap. Kíváncsi vagyok ám arra a főzetre.
*Bólint ismét csak az elmondottakra, és figyeli, amint a másik ténykedik. Úgy látszik, egész jól elboldogul. Így nem ugrik oda segédkezni, ám az ital említése kíváncsiságot csempész az egyébként nem túl vérpezsdítő munkafolyamatba.*
- Hát, az ötlet nem is rossz. Remélem, van ereje.
*Azzal a levágott ágakból néhányat félrehúz, és saját fegyverével egy-egy csapással kissé apróbbra vágja őket. Elrendezi, és némi keresgélés után jó marék mondhatni száraz levéllel béleli meg a leendő tűz helyét. Kovakövét tőréhez ütögetve szikrát pattint, és pár perc szenvedés után kezd kibontakozni a kisebb tűz. Felpislant társára, aki még mindig munkálkodik, de jócskán haladt ezalatt.*
- Nna...a tűz kész is van mindjárt, csak kicsit erőre kap. Kíváncsi vagyok ám arra a főzetre.
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-14 13:16:09
Üzenet elküldve: 2013-12-14 13:16:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar Honfoglalás//
*Egy röpke pillanatra még az ütő is megáll benne a gondolatra, hogy talán tényleg a pöcét kell neki kiásnia, ám csak egy pillanat az egész.*
- Vedd elintézettnek.
*Ennyi csupán a válasz részéről. Fejben már a raktársátor széltét és hosszát számlálgatja, a rögzítéseket „nézi át”, a ponyvát ellenőrzi. Talán még arca is elkomorul, ahogy belemerül a tervezgetésbe. Megrázza hát kobakját, így mintegy visszakerül a valóságba*
- Tábor, tanácskozás… mmmh. Jó.
*Azzal nem is vesztegeti tovább az időt, fordul is menetirányba és a szekerek felé veszi útját. Ám mielőtt ténylegesen oda is menne, még lovacskájához lép.*
- Na, mi az, éhes vagy, drága? Várj csak, papa hoz neked egy kis ropogtatnivalót…
*Azzal kerít az állatnak egy adag finomságot: ha van még, akkor szerez pár répát, almát, egy kis szalmát neki, és jószívűen „feltálalja” hátasának. Majd, leveti vastag köpenyét és az állat hátára teríti.*
~az ásásban úgyis kipirulok majd, jobban kell ez most neked, Pejkó~
*Most már tényleg keres magának egy „jóképű” ásót a szerszámok között, és torkát megköszörülve elbődül.*
- KÉNE MÉG EMBER ÁSNI, HÉ!
*Ezzel elintézettnek tekinti a felhívást és a korábban vezetőjük által kijelölt helyre baktat, hogy nekikezdjen a munkának. Szív egy nagyot orrán, de mielőtt jól tenyerébe pökhetne, megáll.*
~ a kesztyűt azért nem turházom tele…~
*Egy halk morgás kíséretében küldi a hideg földre a végterméket és rövid merengés után neki is kezd a feladatnak. A fejében már ott vannak a tervek, innentől már csak a segítő kezek számán múlik, mikor végeznek.*
*Egy röpke pillanatra még az ütő is megáll benne a gondolatra, hogy talán tényleg a pöcét kell neki kiásnia, ám csak egy pillanat az egész.*
- Vedd elintézettnek.
*Ennyi csupán a válasz részéről. Fejben már a raktársátor széltét és hosszát számlálgatja, a rögzítéseket „nézi át”, a ponyvát ellenőrzi. Talán még arca is elkomorul, ahogy belemerül a tervezgetésbe. Megrázza hát kobakját, így mintegy visszakerül a valóságba*
- Tábor, tanácskozás… mmmh. Jó.
*Azzal nem is vesztegeti tovább az időt, fordul is menetirányba és a szekerek felé veszi útját. Ám mielőtt ténylegesen oda is menne, még lovacskájához lép.*
- Na, mi az, éhes vagy, drága? Várj csak, papa hoz neked egy kis ropogtatnivalót…
*Azzal kerít az állatnak egy adag finomságot: ha van még, akkor szerez pár répát, almát, egy kis szalmát neki, és jószívűen „feltálalja” hátasának. Majd, leveti vastag köpenyét és az állat hátára teríti.*
~az ásásban úgyis kipirulok majd, jobban kell ez most neked, Pejkó~
*Most már tényleg keres magának egy „jóképű” ásót a szerszámok között, és torkát megköszörülve elbődül.*
- KÉNE MÉG EMBER ÁSNI, HÉ!
*Ezzel elintézettnek tekinti a felhívást és a korábban vezetőjük által kijelölt helyre baktat, hogy nekikezdjen a munkának. Szív egy nagyot orrán, de mielőtt jól tenyerébe pökhetne, megáll.*
~ a kesztyűt azért nem turházom tele…~
*Egy halk morgás kíséretében küldi a hideg földre a végterméket és rövid merengés után neki is kezd a feladatnak. A fejében már ott vannak a tervek, innentől már csak a segítő kezek számán múlik, mikor végeznek.*
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-14 13:04:37
Üzenet elküldve: 2013-12-14 13:04:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar Honfoglalás//
*Ad egy újabb nagy csapást a fának, aztán még, és még egyet, mire panaszosan megroppan az egykor szebb napokat is látott növény. Bron fél kézbe veszi baltáját, közelebb lép hozzá, majd nekifeszül, és egy mozdulattal kidönti. Úgy zuhan le közéjük, mintha egy kővé dermedt óriás teteme lenne, akit aljas mágia ért. Nagy robaj. Aztán fölé áll, fél lábát ráteszi, fejszéjét ismét két kézre fogja.*
- Tudom én jól, miről beszélsz. *Bólogat sejtelmesen Cadavres-re.* - Nem is kell ennél többet mondanod. És csak azért kérdeztem, hogy biztos legyek a dolgomban. Mindenkinek a sötét múltja..
*Magasra emeli karját, lendül a fejsze. Elkezdi a törzs felhasogatását. Fém fej tompán koppan a fa húsába.*
- ..csak saját magára tartozik!
*Érzi, hogy közben fülei is kezdenek átmelegedni, s tapasztalatból tudja, hogy kezdik felvenni egészséges halvány színük helyett még egészségesebb, vöröses árnyalatukat. Kénytelen megtapogatni, csak hogy érezze, milyen forró. Még bőrkesztyűjét is lehúzza e kényes művelet érdekében.*
- Ahh! *Nyögi, mint akit hirtelen felismerés ér. És valószínűleg így is van. Még szemei is tágra nyílnak.* - Akarsz inni a főztömből? A Bron-féle úti teámból? Itt és most. Éget, és kellemes a gyomornak.
*Kiismerhetetlenül mosolyog.*
- Ha van hozzá kedved, rakj egy kisebb tüzet, addig én befejezem ezt a törzset itten. Eliszogatunk, amíg készül az a sátortábor. Na, mit szólsz? Én mondom neked, jár ennyi a kemény munkáért, és a még keményebb menetelésért!
*Ad egy újabb nagy csapást a fának, aztán még, és még egyet, mire panaszosan megroppan az egykor szebb napokat is látott növény. Bron fél kézbe veszi baltáját, közelebb lép hozzá, majd nekifeszül, és egy mozdulattal kidönti. Úgy zuhan le közéjük, mintha egy kővé dermedt óriás teteme lenne, akit aljas mágia ért. Nagy robaj. Aztán fölé áll, fél lábát ráteszi, fejszéjét ismét két kézre fogja.*
- Tudom én jól, miről beszélsz. *Bólogat sejtelmesen Cadavres-re.* - Nem is kell ennél többet mondanod. És csak azért kérdeztem, hogy biztos legyek a dolgomban. Mindenkinek a sötét múltja..
*Magasra emeli karját, lendül a fejsze. Elkezdi a törzs felhasogatását. Fém fej tompán koppan a fa húsába.*
- ..csak saját magára tartozik!
*Érzi, hogy közben fülei is kezdenek átmelegedni, s tapasztalatból tudja, hogy kezdik felvenni egészséges halvány színük helyett még egészségesebb, vöröses árnyalatukat. Kénytelen megtapogatni, csak hogy érezze, milyen forró. Még bőrkesztyűjét is lehúzza e kényes művelet érdekében.*
- Ahh! *Nyögi, mint akit hirtelen felismerés ér. És valószínűleg így is van. Még szemei is tágra nyílnak.* - Akarsz inni a főztömből? A Bron-féle úti teámból? Itt és most. Éget, és kellemes a gyomornak.
*Kiismerhetetlenül mosolyog.*
- Ha van hozzá kedved, rakj egy kisebb tüzet, addig én befejezem ezt a törzset itten. Eliszogatunk, amíg készül az a sátortábor. Na, mit szólsz? Én mondom neked, jár ennyi a kemény munkáért, és a még keményebb menetelésért!
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-14 12:56:21
Üzenet elküldve: 2013-12-14 12:56:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Thargodar Honfoglalás - vadászok//
*Salanel vezetésével indul meg hármas csapatuk. Többen talán nem is kellenek, bár meglepődik, hogy az őket összekiabáló Thardogar elmarad tőlük. Csak később jut eszébe, hogy biztos megint kupakolnak majd egyet, míg ők nem lesznek itt. Mármint összeülnek egy kupaktanácsra.
Biccent alkalmi vezetőjüknek és utána ered.
Szívesen tétlenkedne Cessa dugi maradékát majszolgatva, de van egy olyan érzése, hogy lebukás esetén nem csak a pofiját szorongatnák meg. Akheel ugyan nem fattyú, ám igen távol van a vezéri családtól vér szerint. Persze nem elképzelhetetlen, hogy volt közös ősük, de közvetlenül nem tartozik a vezető ághoz.
Amint beljebb érnek a fák közé, lépteit lelassítja, mozgása egész halk. Tapasztalt vándor nem ver zajt, nem rúg a száraz avarba, talpa alatt nem reccsennek faágak. Csak a fáradt egy kicsit, de a közelgő vacsora kedvéért összeszedi magát. Ha mással nem is, finom falatokkal mindig meg lehet motiválni Akheelt.*
A hozzászólás írója (Akheel Rhyanon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.14 12:56:50
*Salanel vezetésével indul meg hármas csapatuk. Többen talán nem is kellenek, bár meglepődik, hogy az őket összekiabáló Thardogar elmarad tőlük. Csak később jut eszébe, hogy biztos megint kupakolnak majd egyet, míg ők nem lesznek itt. Mármint összeülnek egy kupaktanácsra.
Biccent alkalmi vezetőjüknek és utána ered.
Szívesen tétlenkedne Cessa dugi maradékát majszolgatva, de van egy olyan érzése, hogy lebukás esetén nem csak a pofiját szorongatnák meg. Akheel ugyan nem fattyú, ám igen távol van a vezéri családtól vér szerint. Persze nem elképzelhetetlen, hogy volt közös ősük, de közvetlenül nem tartozik a vezető ághoz.
Amint beljebb érnek a fák közé, lépteit lelassítja, mozgása egész halk. Tapasztalt vándor nem ver zajt, nem rúg a száraz avarba, talpa alatt nem reccsennek faágak. Csak a fáradt egy kicsit, de a közelgő vacsora kedvéért összeszedi magát. Ha mással nem is, finom falatokkal mindig meg lehet motiválni Akheelt.*
A hozzászólás írója (Akheel Rhyanon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.14 12:56:50
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-14 12:42:01
Üzenet elküldve: 2013-12-14 12:42:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás//
*Egy rövid pillanatra becsukja a szemét, mert igencsak fogékony a képes beszédre, így nem akarja elképzelni, ahogy Hrothgaar akármijének hegye lefagy, és hogy utána mit kezd vele a törpe. A készülő tüsszentés elől hátralép, *
- Ásni, barátom. Az lesz a feladatod. *kacsint le, majd megnyugtatja a törpét.*
- A raktársátornak az alját mielőbb ki kellene kaparni. Hamarosan a hideg beeszi magát a földbe is, és akkor már sokkal nehezebb lesz. Indulj, vegyél magad mellé embereket és gyorsan ássátok ki. Tudod a módját! Ha kész a tábor, elvárlak a Tanácskozásra, ott majd meglátjuk, hogyan tovább. Most eredj! *a törpe különös figura, Kagannak a mai napig is csak a felszínt sikerült látnia belőle, a mélyére nem jutott el. Talán csak egyszer, aznap, amikor csatlakozott hozzájuk, mestere vérétől mocskosan, szemében tompa, izzó diadallal. Igen, az az igazi Hrothgar, ez pedig a külvilágnak szóló "vidámtörpe". Cessára pillant, majd a törpét követve kilép a sátorból.*
*Odakint készül a tábor, bár a törzs egy része vagy nem érkezett meg, vagy mással foglalatoskodik. Kagan tekintete végigfut a körülötte lévőkön, aztán tekintetével lovát és a kis Eruanna Aqrentolielt keresi. Ez korlátozott sikerrel jár, így kénytelen saját magát is befogni a keresésbe.*
- Eru, merre vagy?!
*Egy rövid pillanatra becsukja a szemét, mert igencsak fogékony a képes beszédre, így nem akarja elképzelni, ahogy Hrothgaar akármijének hegye lefagy, és hogy utána mit kezd vele a törpe. A készülő tüsszentés elől hátralép, *
- Ásni, barátom. Az lesz a feladatod. *kacsint le, majd megnyugtatja a törpét.*
- A raktársátornak az alját mielőbb ki kellene kaparni. Hamarosan a hideg beeszi magát a földbe is, és akkor már sokkal nehezebb lesz. Indulj, vegyél magad mellé embereket és gyorsan ássátok ki. Tudod a módját! Ha kész a tábor, elvárlak a Tanácskozásra, ott majd meglátjuk, hogyan tovább. Most eredj! *a törpe különös figura, Kagannak a mai napig is csak a felszínt sikerült látnia belőle, a mélyére nem jutott el. Talán csak egyszer, aznap, amikor csatlakozott hozzájuk, mestere vérétől mocskosan, szemében tompa, izzó diadallal. Igen, az az igazi Hrothgar, ez pedig a külvilágnak szóló "vidámtörpe". Cessára pillant, majd a törpét követve kilép a sátorból.*
*Odakint készül a tábor, bár a törzs egy része vagy nem érkezett meg, vagy mással foglalatoskodik. Kagan tekintete végigfut a körülötte lévőkön, aztán tekintetével lovát és a kis Eruanna Aqrentolielt keresi. Ez korlátozott sikerrel jár, így kénytelen saját magát is befogni a keresésbe.*
- Eru, merre vagy?!
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-14 12:12:45
Üzenet elküldve: 2013-12-14 12:12:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar Honfoglalás//
*Nem mennek túl messzire, de hát fölösleges is lenne, fa itt már mindenhol van épp elég. A megfagyás gondolatára csak bólint, bizony nincs kellemes idő*
- Na igen...elviselni sokmindent el lehet, ez még nem jelenti azt, hogy az ember élvezettel tűri, hogy lefagyjanak a golyói.
*A hely jónak titulálását szó nélkül hagyja, neki ugyan jó itt is, akár máshol. Fa van, úgyis főleg ezért jöttek. Na meg némi séta sem esett már rosszul. Az, hogy a tábori ordítozás is csitult távolodva, csak váratlan ajándék a kötelesség mellé.*
- Ezek zajosabbak, mint egy falka kiéhezett vadállat, ami előtt húst húzgálnak el...bár, tán azok is vagyunk mind.
*A poént érti, legalábbis sejti, hogy esetleges szerencsétlenkedésükre utalt a másik, amin csak a vadak szórakozhatnak jól ezen a helyen. Jutalmazza is a megszólalást egy fanyar mosollyal, majd kicsit körüljár, de néhány szikladarabon, korhadó fán és egyéb, említésre nem méltó dolgon kívül elsőre nem lát mást. Hagyja dolgozni Bront, majd ha fáradna, legföljebb leváltja. A gallyazásban majd segít terveiszerint, az még csak-csak megoldhatóbb egymás lekaszabolása nélkül. Nézelődése közben felel a felvetésekre.*
- Hát inkább a természet, van sok ennél rosszabb is, ami érhet. Amit mondasz...hát jórészint igaz. Zsoldos voltam, vagyok is, csak a megbízó változott, mondhatjuk. Bár itt kicsit mások a dolgok, de egész megszoktam már. Minek sírjon rajta az ember. Amit kell, megteszi. Ha ölni, hát ölni. Nincs abban semmi különleges, még abban sem, kit kell. Ha teljes falut kell kiirtani az utolsó korcs kutyáig, hát megtettük, mindenki úgy boldogul, ahogy tud. A munkás se' kesereg az összes kalász hogylétén,mikor meglendíti a kaszát. De ahogy gondolom, nem kell ezt neked magyarázni, hasonló a mesterségünk. Bár még nem beszéltünk róla, mintha elég hasonló helyről pottyantunk volna erre a világra.
*Az utóbbi hónapokban sem beszélt ennyit összesen, mint most. Hogy a körülmények, vagy más okán, nem is firtatja. Azt sem kétli, hogy a másik megérti amit mondott. Mindketten mások élete árán maradtak fenn, még ha ebben-abban másként is. Nem kételkedik a másik szakértelmében a halál terén, nem téveszti meg a kedélyes-társalgós jellem, amit már eléggé sokszor látott tőle. Mindenesetre beszéde közben felötlött valami még...*
- Azért...jólesne valamit inni is már, ami megmelegít, és fel is éget. Ha később bejutunk abba az átokverte kőhalomba, amit városnak hívnak, valamit nem ártana beszerezni. Tán valami kocsma is akad. Gondolom te se volnál ellenére.
A hozzászólás írója (Kell Cadavres) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.14 12:15:13
*Nem mennek túl messzire, de hát fölösleges is lenne, fa itt már mindenhol van épp elég. A megfagyás gondolatára csak bólint, bizony nincs kellemes idő*
- Na igen...elviselni sokmindent el lehet, ez még nem jelenti azt, hogy az ember élvezettel tűri, hogy lefagyjanak a golyói.
*A hely jónak titulálását szó nélkül hagyja, neki ugyan jó itt is, akár máshol. Fa van, úgyis főleg ezért jöttek. Na meg némi séta sem esett már rosszul. Az, hogy a tábori ordítozás is csitult távolodva, csak váratlan ajándék a kötelesség mellé.*
- Ezek zajosabbak, mint egy falka kiéhezett vadállat, ami előtt húst húzgálnak el...bár, tán azok is vagyunk mind.
*A poént érti, legalábbis sejti, hogy esetleges szerencsétlenkedésükre utalt a másik, amin csak a vadak szórakozhatnak jól ezen a helyen. Jutalmazza is a megszólalást egy fanyar mosollyal, majd kicsit körüljár, de néhány szikladarabon, korhadó fán és egyéb, említésre nem méltó dolgon kívül elsőre nem lát mást. Hagyja dolgozni Bront, majd ha fáradna, legföljebb leváltja. A gallyazásban majd segít terveiszerint, az még csak-csak megoldhatóbb egymás lekaszabolása nélkül. Nézelődése közben felel a felvetésekre.*
- Hát inkább a természet, van sok ennél rosszabb is, ami érhet. Amit mondasz...hát jórészint igaz. Zsoldos voltam, vagyok is, csak a megbízó változott, mondhatjuk. Bár itt kicsit mások a dolgok, de egész megszoktam már. Minek sírjon rajta az ember. Amit kell, megteszi. Ha ölni, hát ölni. Nincs abban semmi különleges, még abban sem, kit kell. Ha teljes falut kell kiirtani az utolsó korcs kutyáig, hát megtettük, mindenki úgy boldogul, ahogy tud. A munkás se' kesereg az összes kalász hogylétén,mikor meglendíti a kaszát. De ahogy gondolom, nem kell ezt neked magyarázni, hasonló a mesterségünk. Bár még nem beszéltünk róla, mintha elég hasonló helyről pottyantunk volna erre a világra.
*Az utóbbi hónapokban sem beszélt ennyit összesen, mint most. Hogy a körülmények, vagy más okán, nem is firtatja. Azt sem kétli, hogy a másik megérti amit mondott. Mindketten mások élete árán maradtak fenn, még ha ebben-abban másként is. Nem kételkedik a másik szakértelmében a halál terén, nem téveszti meg a kedélyes-társalgós jellem, amit már eléggé sokszor látott tőle. Mindenesetre beszéde közben felötlött valami még...*
- Azért...jólesne valamit inni is már, ami megmelegít, és fel is éget. Ha később bejutunk abba az átokverte kőhalomba, amit városnak hívnak, valamit nem ártana beszerezni. Tán valami kocsma is akad. Gondolom te se volnál ellenére.
A hozzászólás írója (Kell Cadavres) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.14 12:15:13
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-14 11:33:24
Üzenet elküldve: 2013-12-14 11:33:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar Honfoglalás//
*Mire összeszedi a cókmókokat, Cadavres is csatlakozik hozzá, amit szívesen vesz, legalább nem kell egyedül mennie. Társaság nélkül unalmas a kemény munka, és legalább lesz aki meghallgatja agymenéseit.*
- Valóban. *Fúj egy hosszú páracsíkot maga elé.* - Még pár perc és odafagytam volna.
*Közben már visszafelé haladnak. Nagyjából arrafelé, amerről korábban is ideette őket a fene. Az erdő karnyújtásnyira van előttük, aki még követi tekintettel a kettőst, minden nehézség nélkül utánuk eredhet.
Az erdőbe belépvén aztán Bron hamar megtorpan, majd rövid hezitálás után élesen bal kéz felé fordul. Megvonja a vállát és Cadavres-re néz.*
- Egyik út éppen olyan jó vagy rossz, mint a másik.
*Ha továbbra is az ő feje után mennek, akkor nem fognak beljebb hatolni a sűrűbe. Az erdő szélén sasszéznak végig, és úgy 50-100 méternyire távolodnak el a fő csapástól. Egy ponton Bron ismét megáll, majd leveti válláról a kötelet.*
- Na.. ennél jobb hely nem is Kell. Itt már eltompulnak a tábor zajai. Halljuk a fák leveleinek zizegését és a madarak röhögését. Ismét a természetben vagyunk. Végre!
*Bron megnézi, hogyan reagál társa, míg ő maga jót röhög a viccén. Aztán fogja a baltáját és kinéz magának egy két ember magasságú, combnyi vastag, látszólag kiszáradt fát. Hogy milyen fajta, azt nem tudja megállapítani, nem egy tapasztalt vándor, de valahogy érzi, tűzifának épp jó lesz.
Néhány erős karlendítéssel nekiveselkedik, és elkezdi az alját csapkodni. Úgy tervezi, hogy ha kidönti, elkezdi majd fél méteres közönként felvagdosni. Jó móka lesz.*
- Ha jól szűrtem le a dolgot az eddigiek alapján *kezd bele egy könnyed kis trécselésbe* -, te az a fajta fickó lehetsz, akit nem érdekel, hogy ki fizet neki. Csakis az számít, hogy mennyit fizet. Jó úton járok?
*Noha már hosszú évek óta ismeri, de Cadavres sosem volt túl bőbeszédű. Inkább csak tette mindig a dolgát. Csendesen, precízen, kíméletlen alapossággal. Hátha a csípős idő most valahogy beszédesebbé teszi. Míg ez átfut az agyán, Bron elégedetten állapítja meg, hogy máris kezd némi vér az ujjaiba áramlani, és kellemes melegséggel tölti el. Talán néha a munka is kifizetődő tud lenni. Még néhány perc, és egész jól le fog izzadni. Újult, nagy lendületeket vesz a vágáshoz.*
*Mire összeszedi a cókmókokat, Cadavres is csatlakozik hozzá, amit szívesen vesz, legalább nem kell egyedül mennie. Társaság nélkül unalmas a kemény munka, és legalább lesz aki meghallgatja agymenéseit.*
- Valóban. *Fúj egy hosszú páracsíkot maga elé.* - Még pár perc és odafagytam volna.
*Közben már visszafelé haladnak. Nagyjából arrafelé, amerről korábban is ideette őket a fene. Az erdő karnyújtásnyira van előttük, aki még követi tekintettel a kettőst, minden nehézség nélkül utánuk eredhet.
Az erdőbe belépvén aztán Bron hamar megtorpan, majd rövid hezitálás után élesen bal kéz felé fordul. Megvonja a vállát és Cadavres-re néz.*
- Egyik út éppen olyan jó vagy rossz, mint a másik.
*Ha továbbra is az ő feje után mennek, akkor nem fognak beljebb hatolni a sűrűbe. Az erdő szélén sasszéznak végig, és úgy 50-100 méternyire távolodnak el a fő csapástól. Egy ponton Bron ismét megáll, majd leveti válláról a kötelet.*
- Na.. ennél jobb hely nem is Kell. Itt már eltompulnak a tábor zajai. Halljuk a fák leveleinek zizegését és a madarak röhögését. Ismét a természetben vagyunk. Végre!
*Bron megnézi, hogyan reagál társa, míg ő maga jót röhög a viccén. Aztán fogja a baltáját és kinéz magának egy két ember magasságú, combnyi vastag, látszólag kiszáradt fát. Hogy milyen fajta, azt nem tudja megállapítani, nem egy tapasztalt vándor, de valahogy érzi, tűzifának épp jó lesz.
Néhány erős karlendítéssel nekiveselkedik, és elkezdi az alját csapkodni. Úgy tervezi, hogy ha kidönti, elkezdi majd fél méteres közönként felvagdosni. Jó móka lesz.*
- Ha jól szűrtem le a dolgot az eddigiek alapján *kezd bele egy könnyed kis trécselésbe* -, te az a fajta fickó lehetsz, akit nem érdekel, hogy ki fizet neki. Csakis az számít, hogy mennyit fizet. Jó úton járok?
*Noha már hosszú évek óta ismeri, de Cadavres sosem volt túl bőbeszédű. Inkább csak tette mindig a dolgát. Csendesen, precízen, kíméletlen alapossággal. Hátha a csípős idő most valahogy beszédesebbé teszi. Míg ez átfut az agyán, Bron elégedetten állapítja meg, hogy máris kezd némi vér az ujjaiba áramlani, és kellemes melegséggel tölti el. Talán néha a munka is kifizetődő tud lenni. Még néhány perc, és egész jól le fog izzadni. Újult, nagy lendületeket vesz a vágáshoz.*
748. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-14 10:32:56
Üzenet elküldve: 2013-12-14 10:32:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar Honfoglalás//
*Figyeli egy ideig a fogtisztogatás műveletsorát, inkább unottan, semmint túlzott valós érdeklődéssel. Közben már egyre több ostorpattogtató jelenik meg a környékükön, és hajkurássza a sátorverő szolgákat, amit nincs sok kedve hallgatni. Így rábólint a kérdésre, és maga is útra készen áll, ő nem keres külön baltát, a csatabárd úgy gondolja, megteszi, már ha kell. Elég egy baltás ember is kettősükből valakinek úgyis kell pakolnia-hoznia is a fát, és amennyire sejti, z nem Bron akar majd lenni. Ám legyen, a munka az munka.*
- Mehetünk akár...Érdekel hova is kerültünk. Na meg nincs kedvem álmomban megdermedni se...kezd hideg lenni. Mutasd, szerinted merre menjünk, gondolom jobban megy neked az ilyesmi, mint nekem.
*Így hát nekiindulnak a körülnézésnek.*
*Figyeli egy ideig a fogtisztogatás műveletsorát, inkább unottan, semmint túlzott valós érdeklődéssel. Közben már egyre több ostorpattogtató jelenik meg a környékükön, és hajkurássza a sátorverő szolgákat, amit nincs sok kedve hallgatni. Így rábólint a kérdésre, és maga is útra készen áll, ő nem keres külön baltát, a csatabárd úgy gondolja, megteszi, már ha kell. Elég egy baltás ember is kettősükből valakinek úgyis kell pakolnia-hoznia is a fát, és amennyire sejti, z nem Bron akar majd lenni. Ám legyen, a munka az munka.*
- Mehetünk akár...Érdekel hova is kerültünk. Na meg nincs kedvem álmomban megdermedni se...kezd hideg lenni. Mutasd, szerinted merre menjünk, gondolom jobban megy neked az ilyesmi, mint nekem.
*Így hát nekiindulnak a körülnézésnek.*
747. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-14 10:26:32
Üzenet elküldve: 2013-12-14 10:26:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás//
*Na igen nem éppen volt bölcs dolog a vízben ugrálni. De Lea is ugrált az előbb, vagyis inkább szökdécselve közlekedett a sziklákon és nem csúszott el. Egy próbát megért, hogy hátha neki is összejön. A vaksi tündérke nem veszi észre, szeretné hinni, hogy láthatatlan, de nem ez az igazság. A tündérke vak, így nem foglalkozik vele.*
- Nem, megmaradok.
*Válaszol Isurrinak, de Lea felkiáltásán már elvigyorodik.*
- Nem szorulok gyógyítóra, se kenegetésre, mondjuk a szellemek csókja az jöhet.
*Pajzánkodik egy kicsit, de nem viszi túlzásba. Leandana és Isurii láthatóan valami roppant fontos dolgot készül megbeszélni. Nem akar zavarni, addig felkapja ledobált ruháit, és a lovához lépked el. A sántikálást igyekszik elnyomni, és takarni az alfelét ért ütés és horzsolások nyomát. A lova nyeregtáskájában van egy kendő, azt előszedi, megtörölközik, és felöltözik. Persze hajáról a víz lefolyik a nyakára, és hátára. Így hamar dideregni kezd, de a tűz boszik ugye még most sem fáznak, így igen nagy erőfeszítésébe kerül, hogy ne fogvacogva lépjen ismét a folyóhoz. Elkapja Lea pillantását a partra vetett halak felé.*
- Nocsak, ilyen ijesztő a pucér fenekem?
*Vigyorodik el, és össze is szedi a pikkelyes vízi élőlényeket egy kisebb vászonzsákba. A halak ficánkolnak, egészen addig míg Lisé meg nem csapkodja őket egy vastagabb faággal. *
- Finom vacsora lesz belőlük.
*Mondja, és már azon jár az esze, melyeket hangos gyomorlázadása kísér, hogy csipkedhetné magát ez ügyben.*
- Vizet kértek, most merítettem a fürdőzésünk előtt. *nyújtja oda a tömlőt, és kivár míg valaki elveszi, vagy választ kap hogy nem.*
- Én visszamegyek a táborba. Meg kell pucolni a halakat, aztán megsütni. Hm nagyon éhes vagyok már..
*Szavai már olyan ábrándozóak, a zsemle kancához lép, és kantárszáron fogja az állatot, és elindul. Persze lassan, hogy a két társnője is beérje, ha akarja. De amúgy ha nem akarnak jönni, akkor olyan eszméletlen reszketéssel ér a frissen épült táborba, hogy talán még Isurii is elbújhatna mögötte az előbbi teljesítményével.
Mert nagyon fázik, szavakkal ki sem lehetne fejezni. A legnagyobb baj, hogy a haj nem szárad könnyen. Nagyot sóhajt, újabb butaság, amit elkövetett, és csak később bánja meg. Pont azután hogy már mindegy. *
*Na igen nem éppen volt bölcs dolog a vízben ugrálni. De Lea is ugrált az előbb, vagyis inkább szökdécselve közlekedett a sziklákon és nem csúszott el. Egy próbát megért, hogy hátha neki is összejön. A vaksi tündérke nem veszi észre, szeretné hinni, hogy láthatatlan, de nem ez az igazság. A tündérke vak, így nem foglalkozik vele.*
- Nem, megmaradok.
*Válaszol Isurrinak, de Lea felkiáltásán már elvigyorodik.*
- Nem szorulok gyógyítóra, se kenegetésre, mondjuk a szellemek csókja az jöhet.
*Pajzánkodik egy kicsit, de nem viszi túlzásba. Leandana és Isurii láthatóan valami roppant fontos dolgot készül megbeszélni. Nem akar zavarni, addig felkapja ledobált ruháit, és a lovához lépked el. A sántikálást igyekszik elnyomni, és takarni az alfelét ért ütés és horzsolások nyomát. A lova nyeregtáskájában van egy kendő, azt előszedi, megtörölközik, és felöltözik. Persze hajáról a víz lefolyik a nyakára, és hátára. Így hamar dideregni kezd, de a tűz boszik ugye még most sem fáznak, így igen nagy erőfeszítésébe kerül, hogy ne fogvacogva lépjen ismét a folyóhoz. Elkapja Lea pillantását a partra vetett halak felé.*
- Nocsak, ilyen ijesztő a pucér fenekem?
*Vigyorodik el, és össze is szedi a pikkelyes vízi élőlényeket egy kisebb vászonzsákba. A halak ficánkolnak, egészen addig míg Lisé meg nem csapkodja őket egy vastagabb faággal. *
- Finom vacsora lesz belőlük.
*Mondja, és már azon jár az esze, melyeket hangos gyomorlázadása kísér, hogy csipkedhetné magát ez ügyben.*
- Vizet kértek, most merítettem a fürdőzésünk előtt. *nyújtja oda a tömlőt, és kivár míg valaki elveszi, vagy választ kap hogy nem.*
- Én visszamegyek a táborba. Meg kell pucolni a halakat, aztán megsütni. Hm nagyon éhes vagyok már..
*Szavai már olyan ábrándozóak, a zsemle kancához lép, és kantárszáron fogja az állatot, és elindul. Persze lassan, hogy a két társnője is beérje, ha akarja. De amúgy ha nem akarnak jönni, akkor olyan eszméletlen reszketéssel ér a frissen épült táborba, hogy talán még Isurii is elbújhatna mögötte az előbbi teljesítményével.
Mert nagyon fázik, szavakkal ki sem lehetne fejezni. A legnagyobb baj, hogy a haj nem szárad könnyen. Nagyot sóhajt, újabb butaság, amit elkövetett, és csak később bánja meg. Pont azután hogy már mindegy. *
746. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-14 09:56:40
Üzenet elküldve: 2013-12-14 09:56:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar Honfoglalás //
*Óriási sikert ért el. Mégpedig szó szerint. Egyrészt az élmény, mely megadatott már-már gyermeki lelkének, ahogy társait a szökőár -keltő csobbanásával eláztatta, megfizethetetlen. Másrészt a partra vetődött halak bizony némi élelmet jelenthetnek számukra. Igaz neki, ilyen kis és szálkás lények talán ha fogára elegendők...
- Siker! *Kiált is fel önfeledten szórakozva, ugyanakkor elmélázva a pőrén mutatkozó nőnemű egyedeken. Saját fogadott és a vezér féltve "őrzött" húgocskáján. De annyi minden történik itt hirtelen; Lisé csetlése -botlása hahotára serkenti.*
- Há' ottan van e! *mutogat bőszen a parton tátogó pikkelyesekre, és vág mellé értetlen grimaszt közben. Elképzelni nem tudja egyszerűbb módját a horgászatnak. A szóváltást Valian és fürdőzők közt fel sem veszi, most a zsákmánya után veti magát. Valian pechére épp akkor szökell ki a folyómederből, mikor a tündér köríves műrepülésre adja fejét. Kis híján leviszi fejét az apró népség, kieszközölve egy reflexszerű elhessegetést fatörzsnyi karjával. Nem direkt, pusztán meglepettségében tesz ilyet, mellyel akár véget is érhet idejekorán a szárnyalás.*
- Hupsz! *pusztán ennyi hozzáfűznivalója akad, ahogy tovább kaptat fel a partra, begyűjteni a halakat.*
A hozzászólás írója (Rolko Wiegar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.14 09:58:46
*Óriási sikert ért el. Mégpedig szó szerint. Egyrészt az élmény, mely megadatott már-már gyermeki lelkének, ahogy társait a szökőár -keltő csobbanásával eláztatta, megfizethetetlen. Másrészt a partra vetődött halak bizony némi élelmet jelenthetnek számukra. Igaz neki, ilyen kis és szálkás lények talán ha fogára elegendők...
- Siker! *Kiált is fel önfeledten szórakozva, ugyanakkor elmélázva a pőrén mutatkozó nőnemű egyedeken. Saját fogadott és a vezér féltve "őrzött" húgocskáján. De annyi minden történik itt hirtelen; Lisé csetlése -botlása hahotára serkenti.*
- Há' ottan van e! *mutogat bőszen a parton tátogó pikkelyesekre, és vág mellé értetlen grimaszt közben. Elképzelni nem tudja egyszerűbb módját a horgászatnak. A szóváltást Valian és fürdőzők közt fel sem veszi, most a zsákmánya után veti magát. Valian pechére épp akkor szökell ki a folyómederből, mikor a tündér köríves műrepülésre adja fejét. Kis híján leviszi fejét az apró népség, kieszközölve egy reflexszerű elhessegetést fatörzsnyi karjával. Nem direkt, pusztán meglepettségében tesz ilyet, mellyel akár véget is érhet idejekorán a szárnyalás.*
- Hupsz! *pusztán ennyi hozzáfűznivalója akad, ahogy tovább kaptat fel a partra, begyűjteni a halakat.*
A hozzászólás írója (Rolko Wiegar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.14 09:58:46
745. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-14 09:34:44
Üzenet elküldve: 2013-12-14 09:34:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Thargodar Honfoglalás //
*Amíg Krumko és tesója válaszára vár, hirtelen megüti a fülét Leandana hangja. Erre csak egy igen megfontol, és kifinomult választ tud adni. Fityiszt mutat a nősténynek, aztán elegánsan meghajol egy mosoly kíséretében a fent említett irányba. A jelentés egyértelműen két fajta értelmezést hordoz. Egyrészt benne van az a bizonyos „ tudod te mit kurtítasz meg anyukám „ féle válasz a fenyegetésre. Másrészt ott a status quo fent tartásának vágya, melynek alapja az egymást iránti tisztelet. Valian igencsak pofátlan, és ami azt illeti igazi nihilista, aki nem félti sem a maga életét, sem másét. Másrészt vannak szabályok, amiket betart. Nem azért mert kényszerítik. Egy magafajtát erőszakkal nem lehet kényszeríteni. Saját döntése hogy bizonyos határokat tiszteletben tart. Így például az óriások tulajdonát képező vajákost is egészséges óvatossággal kezeli. Egyrészt mert a Krumko – Rollo duó tulajdona, akiket ő igencsak értékes barátoknak tart. Másrészt Leandanának valóban van szava a vezéri tanácskozásokon, ez vitathatatlan. Ha nem lesz élet halál kérdése ő nem fog direkt konfrontálódni egy vajákossal. Még akkor sem ha – mint minden összecsapás – ez is kétesélyes lenne. Amíg nem sértik egymás alap vető érdekszféráit, nincs miért vért ontani. Mellesleg a nő áldozati szertartásai kifejezetten élvezetesek. Az a tengernyi vér…
Elszakítja tekintetét a nőstény kettőstől, s újabb hirtelen ötlettől vezérelve elrugaszkodik Krumko 3 méter magas vállairól. Szárnyait kitárja, s repülésbe kezd. Ahogy a szél süvít a füle mellett, az leírhatatlan. Ifjú korában mindig szakadékoknál játszotta ezt, vagy éppen csukafejessel lefelé. Akkor csak a szárnyait kell kitárnia és vitorlázhat. Sajnos ahoz túl gyengék a szárnyai, hogy önerőből komolyabban emelkedni tudjon, de a lefelé siklás...Az már teljesen más dolog. Most is elindulhatna lefelé, de egyelőre nem akarja mély vízbe dobni magát – szó szerint -. Eleinte a kezdő gyakorlatokat kell újra betárazni, aztán el lehet kezdeni a komolyabbakat is.
Nem az igazi a dolog, de a levegőben marad. Fél percet repül. Talán valamivel kevesebbet, de semmiképp sem annyit amennyivel túl terhelje rég nem tornáztatott szárnyait. Körívet próbál leírni, kis kör a víztükör felett. Majd lendületét vesztve – immár saját erejéből – visszabukdácsolás Krumko vállára. Az első 15 másodperc igen szép siklás, az utolsó 5 szánalmas kínszenvedés. De 3 méter magasan marad, minimális magasság vesztéssel. Tulajdonképpen, nem is rossz így elsőre.*
-Erre még gyúrni kell.*Letörli a keletkezett izzadságot homlokáról, aztán tekintetét újfent a halászat felé kormányozza.*
*Amíg Krumko és tesója válaszára vár, hirtelen megüti a fülét Leandana hangja. Erre csak egy igen megfontol, és kifinomult választ tud adni. Fityiszt mutat a nősténynek, aztán elegánsan meghajol egy mosoly kíséretében a fent említett irányba. A jelentés egyértelműen két fajta értelmezést hordoz. Egyrészt benne van az a bizonyos „ tudod te mit kurtítasz meg anyukám „ féle válasz a fenyegetésre. Másrészt ott a status quo fent tartásának vágya, melynek alapja az egymást iránti tisztelet. Valian igencsak pofátlan, és ami azt illeti igazi nihilista, aki nem félti sem a maga életét, sem másét. Másrészt vannak szabályok, amiket betart. Nem azért mert kényszerítik. Egy magafajtát erőszakkal nem lehet kényszeríteni. Saját döntése hogy bizonyos határokat tiszteletben tart. Így például az óriások tulajdonát képező vajákost is egészséges óvatossággal kezeli. Egyrészt mert a Krumko – Rollo duó tulajdona, akiket ő igencsak értékes barátoknak tart. Másrészt Leandanának valóban van szava a vezéri tanácskozásokon, ez vitathatatlan. Ha nem lesz élet halál kérdése ő nem fog direkt konfrontálódni egy vajákossal. Még akkor sem ha – mint minden összecsapás – ez is kétesélyes lenne. Amíg nem sértik egymás alap vető érdekszféráit, nincs miért vért ontani. Mellesleg a nő áldozati szertartásai kifejezetten élvezetesek. Az a tengernyi vér…
Elszakítja tekintetét a nőstény kettőstől, s újabb hirtelen ötlettől vezérelve elrugaszkodik Krumko 3 méter magas vállairól. Szárnyait kitárja, s repülésbe kezd. Ahogy a szél süvít a füle mellett, az leírhatatlan. Ifjú korában mindig szakadékoknál játszotta ezt, vagy éppen csukafejessel lefelé. Akkor csak a szárnyait kell kitárnia és vitorlázhat. Sajnos ahoz túl gyengék a szárnyai, hogy önerőből komolyabban emelkedni tudjon, de a lefelé siklás...Az már teljesen más dolog. Most is elindulhatna lefelé, de egyelőre nem akarja mély vízbe dobni magát – szó szerint -. Eleinte a kezdő gyakorlatokat kell újra betárazni, aztán el lehet kezdeni a komolyabbakat is.
Nem az igazi a dolog, de a levegőben marad. Fél percet repül. Talán valamivel kevesebbet, de semmiképp sem annyit amennyivel túl terhelje rég nem tornáztatott szárnyait. Körívet próbál leírni, kis kör a víztükör felett. Majd lendületét vesztve – immár saját erejéből – visszabukdácsolás Krumko vállára. Az első 15 másodperc igen szép siklás, az utolsó 5 szánalmas kínszenvedés. De 3 méter magasan marad, minimális magasság vesztéssel. Tulajdonképpen, nem is rossz így elsőre.*
-Erre még gyúrni kell.*Letörli a keletkezett izzadságot homlokáról, aztán tekintetét újfent a halászat felé kormányozza.*
744. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-14 09:17:43
Üzenet elküldve: 2013-12-14 09:17:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás//
*felöltözve guggol le Isurii mellé, két térdén könyököl, úgy támasztja meg állát. A halászó (vagy ez még csak horgászat?) Lisét nézi közben, csak néha sandít Isuriira.*
- Az a ti bajotok, hogy túl jó testvérei vagytok egymásnak. Kagan szinte megfojt a szeretetével és a féltésével, te meg mindent megteszel amit mond. Néha lehet ám ellent mondani, Cessa is folyton ellent mond, megjegyzéseket tesz. Aztán még sosem származott ebből kára. Bár ő csupán egy fattyú, de jómagam is az vagyok.
*körülbelül ez az a pillanat, amikor Lisé jól a földhöz veri magát, ekkor Leandana feláll*
- Lisé a Szellemek csókolják a segged, hogy lehetsz ennyire szerencsétlen?
*szíve szerint az "ostoba" szót használná, hiszen alapvetően, aki úgy pattog csúszós köveken, mint a kecskesz*r a deszkán, az ostoba. Elindul irányába, hogy ha nem jön ki magától, akkor ő rángassa ki, de szerencsére Lisé kijön magától, így Lea megtorpan. Lehet, hogy kissé szigorú jellem, de a törzs valamennyi tagjának a sorsát a szívén viseli, még a perverz tündérét és az ostoba Lisé-ét is.*
- A gyógyítónk még nem ért ide, és ha eltöröd valamid? A fiúk nyilván bekenegetik neked, de attól nem fog kevésbé fájni...
*közben visszakuporodik Isurii mellé, széles vigyorral ránéz társnőjére, bár nem mondja ki, hogy mire gondol, de Isurii sejtheti. Kagan mondjuk jól bekenegetné neki, aztán kenegetés után, vagy közben még jól meg is csapkodná. Úgyis azt szereti ha sikolt az, akit ágyba cipel, meg szereti csapkodni a fenekeket is. Leáét mondjuk nem, de Lea harap is érte, mégpedig oda, ahol a legjobban fáj.*
- Visszatérve a fivéredre. Kenyérre lehet kenni. Ess szerelembe, akkor nem téged fog szekálni, hanem a szerelmesed. Vagy mondj neki ellent, persze ne Cessa stílusában, mert akkor lehet, hogy hamar nyekkennél, azt meg nem akarjuk, igaz? Legvégső esetben pedig a szellemek is súghatnak neki valami számodra kedvezőt!
*az utolsó mondatnál már lehalkítja a hangját, hogy csak Isurii hallja, hiszen nem kell mindenki hallja, hogy miféle praktikákkal is él néha Lea. Jó, ez lenne az első eset, és nyilván Kagan is átlátna a szitán, de egy próbát megérne.
Beszéd közben egy, az imént partra sodródott halat néz maga előtt, még tátog és vergődik, ő pedig nem nyúl ért, sem azért hogy vacsora legyen belőle, sem pedig azért, hogy visszasegítse a vízbe. Lisére néz, és fejével biccent a hal irányába: itt a vacsora, meg a parton van még egy pár, csak össze kell szedni őket. Lea persze nem mocskolja be a kezét, ő már lélekben egy kicsit odébb jár: a Szertartásnál.
Kezében egy karperecet forgat: a Szertartás alatt ez az ékszer (és a párja) szokta felkarjait díszíteni, de most a karja annyira sovány, hogy nem akar a helyén maradni. Kedve lenne jó messzire bedobni a folyóba.*
*felöltözve guggol le Isurii mellé, két térdén könyököl, úgy támasztja meg állát. A halászó (vagy ez még csak horgászat?) Lisét nézi közben, csak néha sandít Isuriira.*
- Az a ti bajotok, hogy túl jó testvérei vagytok egymásnak. Kagan szinte megfojt a szeretetével és a féltésével, te meg mindent megteszel amit mond. Néha lehet ám ellent mondani, Cessa is folyton ellent mond, megjegyzéseket tesz. Aztán még sosem származott ebből kára. Bár ő csupán egy fattyú, de jómagam is az vagyok.
*körülbelül ez az a pillanat, amikor Lisé jól a földhöz veri magát, ekkor Leandana feláll*
- Lisé a Szellemek csókolják a segged, hogy lehetsz ennyire szerencsétlen?
*szíve szerint az "ostoba" szót használná, hiszen alapvetően, aki úgy pattog csúszós köveken, mint a kecskesz*r a deszkán, az ostoba. Elindul irányába, hogy ha nem jön ki magától, akkor ő rángassa ki, de szerencsére Lisé kijön magától, így Lea megtorpan. Lehet, hogy kissé szigorú jellem, de a törzs valamennyi tagjának a sorsát a szívén viseli, még a perverz tündérét és az ostoba Lisé-ét is.*
- A gyógyítónk még nem ért ide, és ha eltöröd valamid? A fiúk nyilván bekenegetik neked, de attól nem fog kevésbé fájni...
*közben visszakuporodik Isurii mellé, széles vigyorral ránéz társnőjére, bár nem mondja ki, hogy mire gondol, de Isurii sejtheti. Kagan mondjuk jól bekenegetné neki, aztán kenegetés után, vagy közben még jól meg is csapkodná. Úgyis azt szereti ha sikolt az, akit ágyba cipel, meg szereti csapkodni a fenekeket is. Leáét mondjuk nem, de Lea harap is érte, mégpedig oda, ahol a legjobban fáj.*
- Visszatérve a fivéredre. Kenyérre lehet kenni. Ess szerelembe, akkor nem téged fog szekálni, hanem a szerelmesed. Vagy mondj neki ellent, persze ne Cessa stílusában, mert akkor lehet, hogy hamar nyekkennél, azt meg nem akarjuk, igaz? Legvégső esetben pedig a szellemek is súghatnak neki valami számodra kedvezőt!
*az utolsó mondatnál már lehalkítja a hangját, hogy csak Isurii hallja, hiszen nem kell mindenki hallja, hogy miféle praktikákkal is él néha Lea. Jó, ez lenne az első eset, és nyilván Kagan is átlátna a szitán, de egy próbát megérne.
Beszéd közben egy, az imént partra sodródott halat néz maga előtt, még tátog és vergődik, ő pedig nem nyúl ért, sem azért hogy vacsora legyen belőle, sem pedig azért, hogy visszasegítse a vízbe. Lisére néz, és fejével biccent a hal irányába: itt a vacsora, meg a parton van még egy pár, csak össze kell szedni őket. Lea persze nem mocskolja be a kezét, ő már lélekben egy kicsit odébb jár: a Szertartásnál.
Kezében egy karperecet forgat: a Szertartás alatt ez az ékszer (és a párja) szokta felkarjait díszíteni, de most a karja annyira sovány, hogy nem akar a helyén maradni. Kedve lenne jó messzire bedobni a folyóba.*
743. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-14 07:20:24
Üzenet elküldve: 2013-12-14 07:20:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar Honfoglalás//
- Kíváncsi.. az én is vagyok.
*Leheli egykedvűen. Na persze ki ne lenne az, tudtával még egyikük sem járt errefelé. Ilyen közel a városhoz. Titkon reméli, hogy itt végre megtalálják a számításaikat. Tíz év vándorlás azért mégiscsak tíz év, és nem bánná, ha végre huzamosabb ideig városi terepen mozognának. Bár hogyha kell, elboldogul a vadonban is, de vérbeli urbánus patkányként mégiscsak több lehetőség van egy magafajta fickónak efféle terepen.
Száját szélesebb vicsorba húzza, hogy mindenhonnan ki tudja piszkálni az ételmaradékokat. Közben csak rötyög Cadavres szavain, ami elég furán fest, így késsel a szájában. No igen, hogy kinek mi miatt főjön a feje, azon el tudna vitatkozni hosszú-hosszú ideig, de most nincs kedve hozzá. Annál is inkább, mert fontosabb dolga akad. Feltápászkodik és leporolja seggéről a rátapadt koszt.*
- Szétnézek kicsit a környéken. Velem tartasz? És mintegy mellékesen, hozunk tűzre való fát is.
*Elrakja tőrét, majd indul, hogy körülnézzen a táborban. Először is keres magának egy fejszét, ezt egy szekérről ledobált (egyelőre csak mellé, a földre) holmi kupacban leli meg. Utána kerít némi vékonyabb kötelet is, feltekercsel belőle egy jó két méteres darabot, aztán vállára kanyarítja.*
- Jön még valaki más is?
*Utoljára még körbekémlel, hátha van valakinek óhaja, sóhaja, ne adj isten parancsa felé, azzal sarkon fordul, és szép lassan, komótosan elballag.*
- Kíváncsi.. az én is vagyok.
*Leheli egykedvűen. Na persze ki ne lenne az, tudtával még egyikük sem járt errefelé. Ilyen közel a városhoz. Titkon reméli, hogy itt végre megtalálják a számításaikat. Tíz év vándorlás azért mégiscsak tíz év, és nem bánná, ha végre huzamosabb ideig városi terepen mozognának. Bár hogyha kell, elboldogul a vadonban is, de vérbeli urbánus patkányként mégiscsak több lehetőség van egy magafajta fickónak efféle terepen.
Száját szélesebb vicsorba húzza, hogy mindenhonnan ki tudja piszkálni az ételmaradékokat. Közben csak rötyög Cadavres szavain, ami elég furán fest, így késsel a szájában. No igen, hogy kinek mi miatt főjön a feje, azon el tudna vitatkozni hosszú-hosszú ideig, de most nincs kedve hozzá. Annál is inkább, mert fontosabb dolga akad. Feltápászkodik és leporolja seggéről a rátapadt koszt.*
- Szétnézek kicsit a környéken. Velem tartasz? És mintegy mellékesen, hozunk tűzre való fát is.
*Elrakja tőrét, majd indul, hogy körülnézzen a táborban. Először is keres magának egy fejszét, ezt egy szekérről ledobált (egyelőre csak mellé, a földre) holmi kupacban leli meg. Utána kerít némi vékonyabb kötelet is, feltekercsel belőle egy jó két méteres darabot, aztán vállára kanyarítja.*
- Jön még valaki más is?
*Utoljára még körbekémlel, hátha van valakinek óhaja, sóhaja, ne adj isten parancsa felé, azzal sarkon fordul, és szép lassan, komótosan elballag.*
742. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-13 23:47:30
Üzenet elküldve: 2013-12-13 23:47:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar Honfoglalás//
*Bármennyire is kiállhatatlan és szájaló, óvatos duhaj: többnyire igyekszik a többiek szemétől és fülétől rejtve idegesíteni a vezért. Most viszont óvatlan, mi több, butácska volt, hiszen, ha nem is hallanak mindent, látták a többiek, mi zajlott le kettejük közt.
Régen Akheel társasága vagy a Sámán hajának fésülgetése elég volt, de azóta nagyot fordult a világ és legfőképp, rengeteg idő telt el. Ha lenne még anyja vagy egyáltalán lett volna vele, mellette, valami felnőtt azokban a zavaros időkben, melyek a felnövést kísérik, talán ő is másmilyen lenne. De egy üldözött, vándorló és főleg harcosokból álló csapatban hol talált volna ilyet? Bizonytalan sorsú fattyú, aki a szellemek tudja, hogyan menekült meg azon a véres éjen.*
- De hát..-
*A mozdulat elől sem ideje, sem ereje nem lett volna kitérni, sőt, talán nem is akart volna. Erőszakos és vad, ugyanakkor, apró morzsa abból a figyelemből, amit nővére mindig megkapott. Ez és a szavak mögötti tartalom azonnal megtörik a vitázó kedvét. Védekezően szorítja magához a zsákot, nagyjából, mintha az élete függne tőle. Nem jön zavarba, ha a vadak elől kell menekülni, nem esik kétségbe, ha napokra egyedül marad élelem és víz nélkül a pusztán, most viszont, eláll a szava. Nem a rémülettől, hanem a másikból áradó elfojtott düh miatt. Nem gondolta, hogy ennyire sok a teher a férfi vállán.
Nem ijed meg igazán, kétli, hogy Kagan ~valóban~ kivágná a nyelvét, ha úgy hozza a sors (hiszen az e nyelvről áradó szavak és sértések többnyire szórakoztatják, ha be sem vallja), ám tudja, hogy a fenyegetés valós. Meg sem kísérel válaszolni vagy magyarázkodni, de a kérdő kifejezés állandósul arcán. Ha eddig bizonytalan és bonyolult volt a helyzete, ezután el sem tudja képzelni.
Mire összeszedné a gondolatait, hogy rosszul leplezett zavaráról valami hetyke és frappáns válasszal elvonja a figyelmet, betrappol Hrothgaar a táborhelyre.
Még mindig az események hatása alatt áll, így a törpe csak egy delejes biccentést kap. Néhány másodperces ácsorgás után türelmetlenül megrázza a fejét majd lábával arrébb taszítja a kutyát és folytatja a csomagolást.
Ezt nem lehet csak úgy, egy-kettőre megfejteni.*
*Bármennyire is kiállhatatlan és szájaló, óvatos duhaj: többnyire igyekszik a többiek szemétől és fülétől rejtve idegesíteni a vezért. Most viszont óvatlan, mi több, butácska volt, hiszen, ha nem is hallanak mindent, látták a többiek, mi zajlott le kettejük közt.
Régen Akheel társasága vagy a Sámán hajának fésülgetése elég volt, de azóta nagyot fordult a világ és legfőképp, rengeteg idő telt el. Ha lenne még anyja vagy egyáltalán lett volna vele, mellette, valami felnőtt azokban a zavaros időkben, melyek a felnövést kísérik, talán ő is másmilyen lenne. De egy üldözött, vándorló és főleg harcosokból álló csapatban hol talált volna ilyet? Bizonytalan sorsú fattyú, aki a szellemek tudja, hogyan menekült meg azon a véres éjen.*
- De hát..-
*A mozdulat elől sem ideje, sem ereje nem lett volna kitérni, sőt, talán nem is akart volna. Erőszakos és vad, ugyanakkor, apró morzsa abból a figyelemből, amit nővére mindig megkapott. Ez és a szavak mögötti tartalom azonnal megtörik a vitázó kedvét. Védekezően szorítja magához a zsákot, nagyjából, mintha az élete függne tőle. Nem jön zavarba, ha a vadak elől kell menekülni, nem esik kétségbe, ha napokra egyedül marad élelem és víz nélkül a pusztán, most viszont, eláll a szava. Nem a rémülettől, hanem a másikból áradó elfojtott düh miatt. Nem gondolta, hogy ennyire sok a teher a férfi vállán.
Nem ijed meg igazán, kétli, hogy Kagan ~valóban~ kivágná a nyelvét, ha úgy hozza a sors (hiszen az e nyelvről áradó szavak és sértések többnyire szórakoztatják, ha be sem vallja), ám tudja, hogy a fenyegetés valós. Meg sem kísérel válaszolni vagy magyarázkodni, de a kérdő kifejezés állandósul arcán. Ha eddig bizonytalan és bonyolult volt a helyzete, ezután el sem tudja képzelni.
Mire összeszedné a gondolatait, hogy rosszul leplezett zavaráról valami hetyke és frappáns válasszal elvonja a figyelmet, betrappol Hrothgaar a táborhelyre.
Még mindig az események hatása alatt áll, így a törpe csak egy delejes biccentést kap. Néhány másodperces ácsorgás után türelmetlenül megrázza a fejét majd lábával arrébb taszítja a kutyát és folytatja a csomagolást.
Ezt nem lehet csak úgy, egy-kettőre megfejteni.*
741. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-13 22:08:21
Üzenet elküldve: 2013-12-13 22:08:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar Honfoglalás//
*Épp kikötözi hátasát, amikor felelet érkezik kérdésére. Kagan hangját hallja. Megigazítja vastag köpönyegét még mielőtt elindulna a hang irányába. A törpe is felöltözött rendesen, bár nem épp az a fázós fajta. Ahogy odalépdel vezetőjükhöz, hang nélkül biccent neki, majd ha nem távozott még azóta, akkor Cessa felé is intéz egy hasonló mozdulatot. Halványan elmosolyodik a vállveregetésre, és a többiek által már jól ismert dörmögő hangján válaszol.*
- Majd’ lefagyott a hegye, de már nem bírtam tovább visszatartani, hehe…
*A törpe zord arcán barátságos mosoly ül, ahogy egy pillanatig hallgat.*
- Na, mi lesz most a feladatom? Hová kell ez a két erős kar?
~csak a pöcét ne nekem kelljen kiásnom, még a gödör alján megfagyok~
*Igyekszik tartani magát, bár az elmúlt napok monoton menetelése őt is kezdi megviselni. Kék szemei alatt sötét karikák éktelenkednek, vaskos orra kivörösödött. Leveszi tekintetét Kaganról, egy nagyobbat lép hátra és tüsszent egy istentelen nagyot.*
- Eeeh… valaki kibeszél a hátam mögött! Biztos azért van, bosszúságom lesz…
*Mondja, és bal kézfejével megtörli orrát, szipog egyet. Kicsit körbetekint, felméri a helyet, majd újra vezetőjükre emeli tekintetét és már szakállát vakargatva felteszi kérdését.*
- Fogsz küldeni közülünk a városba is, mi?
*Minden bizonnyal kihallik kérdéséből, hogy Hrothgaar maga szívesen a küldöttek között lenne. Ám először mindenképp a tábor körüli teendőkben fog segédkezet nyújtani.*
*Épp kikötözi hátasát, amikor felelet érkezik kérdésére. Kagan hangját hallja. Megigazítja vastag köpönyegét még mielőtt elindulna a hang irányába. A törpe is felöltözött rendesen, bár nem épp az a fázós fajta. Ahogy odalépdel vezetőjükhöz, hang nélkül biccent neki, majd ha nem távozott még azóta, akkor Cessa felé is intéz egy hasonló mozdulatot. Halványan elmosolyodik a vállveregetésre, és a többiek által már jól ismert dörmögő hangján válaszol.*
- Majd’ lefagyott a hegye, de már nem bírtam tovább visszatartani, hehe…
*A törpe zord arcán barátságos mosoly ül, ahogy egy pillanatig hallgat.*
- Na, mi lesz most a feladatom? Hová kell ez a két erős kar?
~csak a pöcét ne nekem kelljen kiásnom, még a gödör alján megfagyok~
*Igyekszik tartani magát, bár az elmúlt napok monoton menetelése őt is kezdi megviselni. Kék szemei alatt sötét karikák éktelenkednek, vaskos orra kivörösödött. Leveszi tekintetét Kaganról, egy nagyobbat lép hátra és tüsszent egy istentelen nagyot.*
- Eeeh… valaki kibeszél a hátam mögött! Biztos azért van, bosszúságom lesz…
*Mondja, és bal kézfejével megtörli orrát, szipog egyet. Kicsit körbetekint, felméri a helyet, majd újra vezetőjükre emeli tekintetét és már szakállát vakargatva felteszi kérdését.*
- Fogsz küldeni közülünk a városba is, mi?
*Minden bizonnyal kihallik kérdéséből, hogy Hrothgaar maga szívesen a küldöttek között lenne. Ám először mindenképp a tábor körüli teendőkben fog segédkezet nyújtani.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579