Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 164 (3261. - 3280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3280. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-28 20:04:52
Üzenet elküldve: 2017-06-28 20:04:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori kiruccanás//
*Nem nagyon tudja merre viszik a lábai az óriást, és kicsit meg is lepődik magán, mennyire is megbízik abban a jószívű kis melákban. A táj látványkottája változik. A kemény épület hangok erős vonásai, és tagolt ritmusa, fás hajlásokká, és természetes szinkópákká keverednek. Ezt szereti hallgatni. Mikor nem az út pora, hanem az aljnövényzet ropog a talpa alatt. Élvezi kicsit ezt a kis csodát, míg tartja a tempót. Mire feleszmél, Bó már éppen a küszöbön lép át. Nem néz tüzetesen körbe. Lakott már ő rosszabb, jobb helyen is.*
~Gondolom Bó is így van vele.~
*Gondolja magában, és azt is hogy mennyire szeretni fogja eztán Vadvédet. Már látja is maga előtt hol lehetne a földje. Rögtön a kiképzőtér mellett, vagy a falon túl, még a tisztáson, de nem az erdőben. Egészen közel a folyóhoz.*
~Jezabiel még malmot is építhetne neki.~
*Gondolja és elmosolyodik. Az ételből nem kér, amit egyszerűen letud.*
-Nem kérek, köszönöm.
*A vászonzsákját a bal ajtófélfához teszi, és három egyszerűbb mozdulattal kihámozza magát a mellvértjéből. Fegyvereit is lecsatolja. Lovagló nadrágban, és egy kissé kopott, de nem koszos fehér nemesi ingben teríti le a pokrócát a földre mikor a hátába kapja a mondatot. Menten lefagy. Mozdulata kellős közepette, mint aki szellemet látott megmerevedik.*
~Egekre. Ha most Perchi itt lenne...~
*Gondolja magában, és kicsit összeszedi magát. Hagyja hogy Perchi hangulata átjárja. Az összes ilyen helyzetet pallosa szellemére bízza, de mivel az a kovácsnál van, így magának kell elképzelnie mit tehet ez ügyben. A látszólagos habogását, mintha elvágták volna kiegyenesedik, és egy kellemes félmosolyt villant.*
-Igazán kedves. Senki sem vár haza.
*Tart egy kis hatásszünetet, és kicsit még megtoldja.*
-De csak ha téged igazán nem zavar Vick.
*Mondja Soreyl. Bár igazából Perchipfell. Mindegy is. Hiába a pallos tudatalatti segítsége, kicsit áttűnik rajta a lovag félelme. A lényeg, hogy igenlő válasz esetén a pokrócot leteríti a valószínűsíthetően Bunkónak nevezett egyén ágyára, majd a fal felőli oldalra fekszik, és maga mögé egész a hús falhoz teszi harci szerszámát, hogy kéznél legyen. Ő pontosan tudja mik vannak a közeli erdőkben, és hogy mik nem történhetnek az ilyen kis viskókban. Már van vele egy életre szólóan rossz emléke. Ha Vick melléfekszik, akkor aludhatnak is. Mármint a hölgy. A férfi sokáig csak a nő válla, és a foltozott plafon között pingpongozik tekintetével szépen lassan, és gondolkozik. Igazából azon, hogy miért van ilyen hatással rá ez a csatahajadon. Eddig csak két nő tudta így megzavarni viselkedését. Abból az egyik nemrég...*
~Nem jött haza.~
*Mondja magának, ezzel finomítva a történteket. Ám de a másik? Minden bizonnyal éppen ütemes légzései közben emelkedő vállát, és lapockáját, vörös haját figyeli, így a ruházaton keresztül. Eltelik így egykét óra. Csak reméli hogy Vick nem ébred fel, s látja hogy a férfi bámulja, mint egy tébolyodott. Mikor jól kigondolkoztam magát maga is, a lány fele fordulva, háttal a falnak, elszenderedik.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.28 20:05:41
*Nem nagyon tudja merre viszik a lábai az óriást, és kicsit meg is lepődik magán, mennyire is megbízik abban a jószívű kis melákban. A táj látványkottája változik. A kemény épület hangok erős vonásai, és tagolt ritmusa, fás hajlásokká, és természetes szinkópákká keverednek. Ezt szereti hallgatni. Mikor nem az út pora, hanem az aljnövényzet ropog a talpa alatt. Élvezi kicsit ezt a kis csodát, míg tartja a tempót. Mire feleszmél, Bó már éppen a küszöbön lép át. Nem néz tüzetesen körbe. Lakott már ő rosszabb, jobb helyen is.*
~Gondolom Bó is így van vele.~
*Gondolja magában, és azt is hogy mennyire szeretni fogja eztán Vadvédet. Már látja is maga előtt hol lehetne a földje. Rögtön a kiképzőtér mellett, vagy a falon túl, még a tisztáson, de nem az erdőben. Egészen közel a folyóhoz.*
~Jezabiel még malmot is építhetne neki.~
*Gondolja és elmosolyodik. Az ételből nem kér, amit egyszerűen letud.*
-Nem kérek, köszönöm.
*A vászonzsákját a bal ajtófélfához teszi, és három egyszerűbb mozdulattal kihámozza magát a mellvértjéből. Fegyvereit is lecsatolja. Lovagló nadrágban, és egy kissé kopott, de nem koszos fehér nemesi ingben teríti le a pokrócát a földre mikor a hátába kapja a mondatot. Menten lefagy. Mozdulata kellős közepette, mint aki szellemet látott megmerevedik.*
~Egekre. Ha most Perchi itt lenne...~
*Gondolja magában, és kicsit összeszedi magát. Hagyja hogy Perchi hangulata átjárja. Az összes ilyen helyzetet pallosa szellemére bízza, de mivel az a kovácsnál van, így magának kell elképzelnie mit tehet ez ügyben. A látszólagos habogását, mintha elvágták volna kiegyenesedik, és egy kellemes félmosolyt villant.*
-Igazán kedves. Senki sem vár haza.
*Tart egy kis hatásszünetet, és kicsit még megtoldja.*
-De csak ha téged igazán nem zavar Vick.
*Mondja Soreyl. Bár igazából Perchipfell. Mindegy is. Hiába a pallos tudatalatti segítsége, kicsit áttűnik rajta a lovag félelme. A lényeg, hogy igenlő válasz esetén a pokrócot leteríti a valószínűsíthetően Bunkónak nevezett egyén ágyára, majd a fal felőli oldalra fekszik, és maga mögé egész a hús falhoz teszi harci szerszámát, hogy kéznél legyen. Ő pontosan tudja mik vannak a közeli erdőkben, és hogy mik nem történhetnek az ilyen kis viskókban. Már van vele egy életre szólóan rossz emléke. Ha Vick melléfekszik, akkor aludhatnak is. Mármint a hölgy. A férfi sokáig csak a nő válla, és a foltozott plafon között pingpongozik tekintetével szépen lassan, és gondolkozik. Igazából azon, hogy miért van ilyen hatással rá ez a csatahajadon. Eddig csak két nő tudta így megzavarni viselkedését. Abból az egyik nemrég...*
~Nem jött haza.~
*Mondja magának, ezzel finomítva a történteket. Ám de a másik? Minden bizonnyal éppen ütemes légzései közben emelkedő vállát, és lapockáját, vörös haját figyeli, így a ruházaton keresztül. Eltelik így egykét óra. Csak reméli hogy Vick nem ébred fel, s látja hogy a férfi bámulja, mint egy tébolyodott. Mikor jól kigondolkoztam magát maga is, a lány fele fordulva, háttal a falnak, elszenderedik.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.28 20:05:41
3279. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-27 19:07:25
Üzenet elküldve: 2017-06-27 19:07:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori kiruccanás//
*Nem kell sokat menniük, miután kiérnek a város utolsó házai közül, és meg is pillantják a vártnál jóval szerényebb viskót. Sőt, még annak is nehezen nevezné a lány, hiszen össze-vissza toldozott foltozott falai látszólag alig tartják meg az éppen hogy nem foghíjas tetőcskét. Velsie szíve elszorul, ahogy körbe pillant a művelt, de be vetetlen földön, és az üres kaptáron.*
~Oh, drágám... Hát ez mindene ennek a kedves jószágnak?~
*Nem szeretné persze, ha az óriás észrevenné szomorú ábrázatát, így kedves hangon annyit mond neki.*
-Csinos.
~De jó, hogy velünk jön! Ennél sokkal többet érdemel ez a jámbor lélek! Ha Vadvéd csak fele olyan jó hely, mint ahogy Soreyl leírta, akkor mindenképpen oda kell kerülnie Bónak.~
*Az említett Bunkót nem tudja hova tenni, így inkább elegánsan kikerüli ezt a problémát, egészen addig, míg be nem lépnek a házikóba. Mikor megpillantja a két, termetes ágyat, arra a következtetésre jut, hogy Bunkó valószínűleg a rokona, vagy barátja lehet Bónak. A viskó belülről is éppoly kicsi, mint ahogy már kívülről látszódott, de éjszakára tökéletesen megteszi. Csupán az ágyak száma hézagos egy csöppet. Bó jó házigazda módjára étellel kínálja őket, majd elfoglalja helyét a maga ágyán. Velsie nem éhes, úgyhogy arra csak megrázza a fejét.*
-Köszönöm, nem kérek.
*Az üres ágyat méregeti egy darabig, majd lopva a páncélosra sandít, végül hangosan is kimondja amire gondol.*
-Azt hiszem bőven elég nagy ez az ágy, hogy kényelmes legyen kettőnknek.
*Főleg Soreylnek címzi, és reméli, meg sem fordult a lovag fejében, hogy a földön aludjon, vagy bárhol máshol. A nap lassan lebukik, így értelmetlen lenne a sötétben bóklászni az erdőben, még ha tudja is az utat. Ha a férfit mégis zavarná a társasága, netán asszony várja haza, akivel még a szükségben sem szeretne tiszteletlen lenni... nos, megérti, de erre is van ötlete. Egyelőre azonban nem veti fel. Táskáját az ágy lábához támasztja, és gyors, gyakorlott mozdulatokkal megszabadul a bőrvérttől és minden feleslegestől, még már csak hosszú, fehér tunikája marad. Egy pillanatra hezitál az ágy mellett, kérdőn nézve Soreylre, majd megszólal.*
-Kívül vagy belül aludnál inkább?
*A válasz ellenében bújik be a neki szánt helyre, és várja, hogy elnyomja az álom. Vagy valami olyasmi...*
*Nem kell sokat menniük, miután kiérnek a város utolsó házai közül, és meg is pillantják a vártnál jóval szerényebb viskót. Sőt, még annak is nehezen nevezné a lány, hiszen össze-vissza toldozott foltozott falai látszólag alig tartják meg az éppen hogy nem foghíjas tetőcskét. Velsie szíve elszorul, ahogy körbe pillant a művelt, de be vetetlen földön, és az üres kaptáron.*
~Oh, drágám... Hát ez mindene ennek a kedves jószágnak?~
*Nem szeretné persze, ha az óriás észrevenné szomorú ábrázatát, így kedves hangon annyit mond neki.*
-Csinos.
~De jó, hogy velünk jön! Ennél sokkal többet érdemel ez a jámbor lélek! Ha Vadvéd csak fele olyan jó hely, mint ahogy Soreyl leírta, akkor mindenképpen oda kell kerülnie Bónak.~
*Az említett Bunkót nem tudja hova tenni, így inkább elegánsan kikerüli ezt a problémát, egészen addig, míg be nem lépnek a házikóba. Mikor megpillantja a két, termetes ágyat, arra a következtetésre jut, hogy Bunkó valószínűleg a rokona, vagy barátja lehet Bónak. A viskó belülről is éppoly kicsi, mint ahogy már kívülről látszódott, de éjszakára tökéletesen megteszi. Csupán az ágyak száma hézagos egy csöppet. Bó jó házigazda módjára étellel kínálja őket, majd elfoglalja helyét a maga ágyán. Velsie nem éhes, úgyhogy arra csak megrázza a fejét.*
-Köszönöm, nem kérek.
*Az üres ágyat méregeti egy darabig, majd lopva a páncélosra sandít, végül hangosan is kimondja amire gondol.*
-Azt hiszem bőven elég nagy ez az ágy, hogy kényelmes legyen kettőnknek.
*Főleg Soreylnek címzi, és reméli, meg sem fordult a lovag fejében, hogy a földön aludjon, vagy bárhol máshol. A nap lassan lebukik, így értelmetlen lenne a sötétben bóklászni az erdőben, még ha tudja is az utat. Ha a férfit mégis zavarná a társasága, netán asszony várja haza, akivel még a szükségben sem szeretne tiszteletlen lenni... nos, megérti, de erre is van ötlete. Egyelőre azonban nem veti fel. Táskáját az ágy lábához támasztja, és gyors, gyakorlott mozdulatokkal megszabadul a bőrvérttől és minden feleslegestől, még már csak hosszú, fehér tunikája marad. Egy pillanatra hezitál az ágy mellett, kérdőn nézve Soreylre, majd megszólal.*
-Kívül vagy belül aludnál inkább?
*A válasz ellenében bújik be a neki szánt helyre, és várja, hogy elnyomja az álom. Vagy valami olyasmi...*
3278. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-26 22:13:28
Üzenet elküldve: 2017-06-26 22:13:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori kiruccanás//
*Hangos léptekkel trappol Bó az északra vezető úton jó tíz percet, mígnem a szépen művelt szántók sorát követően egy újabb fakerítés után már korábbiaktól eltérően jóval rendezetlenebb, gazos, kemény föld övezte faházikót pillanthatnak meg.*
-Ott ni.
*Mutat az óriás az aprócska házikóra, ami mellett néhány öl művelt, de be nem vetett föld nyúlik el öt-tíz méter hosszan.*
-Én házam.
*Mondja büszkén.*
-Bunkó háza.
*Helyesbít végül gyorsan, és legalább ugyan ilyen kétértelműen. A ház bizony csak bunkóé, Bót csak amilyen kedves természetű volt az ork mindig is, befogadta, s évekig együtt dolgoztak. A ház tövében még egy méhkas felismerhetetlen maradványa is díszeleg, oldala, teteje a fal tövében hever, a belsejében kissé ragacsos műlépek üresen, zümik nélkül mindig elkeserítik Bót, ahogy odaveti lomha pillantását. Most sincs ez máshogy, de nem tesz rá megjegyzést, hisz sok szempontból felesleges lenne, és energiapazarlás.*
-Gyere be.
*Szól mindkettejüknek kissé sajátosan ahogy ő már lépi is át a küszöböt a nyikorgó ajtó alatt. Bent nincs sok, szemben egy tűzhely, egy ajtó, két oldalt egy-egy ágy és egy tákolt szekrény. Az egész ház úgy néz ki, mint amit hozzá nem értők építettek fel és rendeztek be. Mindez azért, mert így is van. Az óriás fejében reggelig itt táborozik a brigád, meg sem fordul a fejében, hogy az erdőben éjszakáznának, így aztán le is dobja a fenekét a saját ágyára, ami hangosan nyekken alatta.*
-Enni kevés van. De van.
*Ezt ha akarják, vehetik felkínálásnak is. Az óriás nem egy házigazda-fenomén, nem is óhajtja kiszolgálni a vendégeit. A tűzhely mellett megtalálják a füstölt húst, a hagymát és a kenyeret.*
-Aludni ahol jól esik.
*Ezzel kényelmesen elterül az ágyon, kezeit a feje alatt kulcsolja össze, és kémleli még a plafont, amíg a vendégei meg nem állapodnak.*
*Hangos léptekkel trappol Bó az északra vezető úton jó tíz percet, mígnem a szépen művelt szántók sorát követően egy újabb fakerítés után már korábbiaktól eltérően jóval rendezetlenebb, gazos, kemény föld övezte faházikót pillanthatnak meg.*
-Ott ni.
*Mutat az óriás az aprócska házikóra, ami mellett néhány öl művelt, de be nem vetett föld nyúlik el öt-tíz méter hosszan.*
-Én házam.
*Mondja büszkén.*
-Bunkó háza.
*Helyesbít végül gyorsan, és legalább ugyan ilyen kétértelműen. A ház bizony csak bunkóé, Bót csak amilyen kedves természetű volt az ork mindig is, befogadta, s évekig együtt dolgoztak. A ház tövében még egy méhkas felismerhetetlen maradványa is díszeleg, oldala, teteje a fal tövében hever, a belsejében kissé ragacsos műlépek üresen, zümik nélkül mindig elkeserítik Bót, ahogy odaveti lomha pillantását. Most sincs ez máshogy, de nem tesz rá megjegyzést, hisz sok szempontból felesleges lenne, és energiapazarlás.*
-Gyere be.
*Szól mindkettejüknek kissé sajátosan ahogy ő már lépi is át a küszöböt a nyikorgó ajtó alatt. Bent nincs sok, szemben egy tűzhely, egy ajtó, két oldalt egy-egy ágy és egy tákolt szekrény. Az egész ház úgy néz ki, mint amit hozzá nem értők építettek fel és rendeztek be. Mindez azért, mert így is van. Az óriás fejében reggelig itt táborozik a brigád, meg sem fordul a fejében, hogy az erdőben éjszakáznának, így aztán le is dobja a fenekét a saját ágyára, ami hangosan nyekken alatta.*
-Enni kevés van. De van.
*Ezt ha akarják, vehetik felkínálásnak is. Az óriás nem egy házigazda-fenomén, nem is óhajtja kiszolgálni a vendégeit. A tűzhely mellett megtalálják a füstölt húst, a hagymát és a kenyeret.*
-Aludni ahol jól esik.
*Ezzel kényelmesen elterül az ágyon, kezeit a feje alatt kulcsolja össze, és kémleli még a plafont, amíg a vendégei meg nem állapodnak.*
3277. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-25 22:31:26
Üzenet elküldve: 2017-06-25 22:31:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*A tűzrókák nagy tudoraként bármily ellenvetés lepattan róla, mint gyámoltalan szerelmes gyönge kavicsa egy szép leány ablakáról. Most van csak igazán elemében. Hálót vetett, s a préda most ott ficánkol benne, egyelőre még fel sem fogva, hogy a menekülés útja egyre vékonyabb. Az elmaradt lángpír sem ingatja meg.*
- Néhány példány hallatlan ravaszságokra képes *karistolja végig a felkínált ajkat, uralva a helyzetet, talán még a másik szívdobbanását is is saját lassú, forró, borzongató lélegzetéhez igazítja.*
- A bőre helyett a lobonca fordul eleven vörösbe. Megtéveszteni viszont csak a avatatlant képes.
*A hurok lassan szorul, kétség viszont nincs felőle, hogy egyszer bezárul.*
- Meghiszem, hogy fúrja az oldaladat, mi lehet a különlegesség. Hogy utat találok ott is, ahol más csak sűrűt lát? Hogy alkalmasint hajlamos vagyok még a halált is megcsúfolni? Hogy az orránál fogva vezetem azt, aki túlzottan kíváncsi?
*Tán ott búvik a válasz, tán nem, Yezának kell kibogarásznia, melyik is volna tetszetős a számára. A lelke mélyen amúgy is biztosan tudja, miben rejlik a vadász különlegessége, miért is oly nehéz a szabadulás.*
- Leginkább meg azért, mert a legóvatosabb jószág is felfedi valódi kilétét egy ügyes csali hatására. Vagy épp puszta önhittségből, aminek hatására, vagy éppen ettől még kedvem volna felfedni azt a titkos jegyet *kúszik jobb keze cirógatón pirongató utakra. A tűzróka elárulta magát.*
- Alapos vizsgálatot érdemel a dolog. Talán olyan kellemeset, hogy még csak csapdát se lássál benne.
*Merthogy a legjobb kelepce a feltűnésmentes kelepce.*
//Különóra//
*A tűzrókák nagy tudoraként bármily ellenvetés lepattan róla, mint gyámoltalan szerelmes gyönge kavicsa egy szép leány ablakáról. Most van csak igazán elemében. Hálót vetett, s a préda most ott ficánkol benne, egyelőre még fel sem fogva, hogy a menekülés útja egyre vékonyabb. Az elmaradt lángpír sem ingatja meg.*
- Néhány példány hallatlan ravaszságokra képes *karistolja végig a felkínált ajkat, uralva a helyzetet, talán még a másik szívdobbanását is is saját lassú, forró, borzongató lélegzetéhez igazítja.*
- A bőre helyett a lobonca fordul eleven vörösbe. Megtéveszteni viszont csak a avatatlant képes.
*A hurok lassan szorul, kétség viszont nincs felőle, hogy egyszer bezárul.*
- Meghiszem, hogy fúrja az oldaladat, mi lehet a különlegesség. Hogy utat találok ott is, ahol más csak sűrűt lát? Hogy alkalmasint hajlamos vagyok még a halált is megcsúfolni? Hogy az orránál fogva vezetem azt, aki túlzottan kíváncsi?
*Tán ott búvik a válasz, tán nem, Yezának kell kibogarásznia, melyik is volna tetszetős a számára. A lelke mélyen amúgy is biztosan tudja, miben rejlik a vadász különlegessége, miért is oly nehéz a szabadulás.*
- Leginkább meg azért, mert a legóvatosabb jószág is felfedi valódi kilétét egy ügyes csali hatására. Vagy épp puszta önhittségből, aminek hatására, vagy éppen ettől még kedvem volna felfedni azt a titkos jegyet *kúszik jobb keze cirógatón pirongató utakra. A tűzróka elárulta magát.*
- Alapos vizsgálatot érdemel a dolog. Talán olyan kellemeset, hogy még csak csapdát se lássál benne.
*Merthogy a legjobb kelepce a feltűnésmentes kelepce.*
3276. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-24 17:03:42
Üzenet elküldve: 2017-06-24 17:03:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
- Csak nem rátapintottam, mitől irtózik nagy mélységi harcos? *Kaján vigyorral az arcán fordul hitvese felé.*
- Ne aggódj, semmi alantas munkát nem szántam neked, az mind az én feladatom lenne. Én se tervezem, hogy hatalmas szántókról akarnék gondoskodni, de jól jön, ha néhány gyógy- vagy fűszernövény, esetleg zöldség kéznél van.
*Olyan nagyon nem kell a lányt győzködni arról, hogy ne a tóparton fogjanak neki az építkezésbe - főleg, hogy ő sem itt akart nekivágni, de úgy tűnik, pontatlanul fogalmazott.*
- Édesem, félreértesz. Annyit mondtam, hogy nem kell egészen az erdő legmélyére költöznünk, ahol a lombok eltakarják az eget, és ahova senki nem jár, mert ha mégis, megeszik a vadak. Nekem sem áll szándékomban az idetévedőket az ablakból nézni. *Csóválja a fejét, igazából már a gondolat is elborzasztja, hogy valami naiv városi idegen a zimankós időben majd épp náluk keresne menedéket.*
- A fák között, persze, de nem kell olyan mélyre merészkedni. Szerintem, persze nem vagyok tévedhetetlen. *Von vállat. A vendégház gondolatára szinte rögvest legyint.*
- Ettől aztán nem kell félned. Ugyan miféle vendégekre számítanék? *Megpróbálja elnyomni a válasz keserű élét, ám mégis érezni egy kicsit a szavaiban. Mégis miféle vendégre számít? Váratlanra. Abból is csak olyanra, akit felhúzott íjjal, a szívére célzott nyílvesszővel fogad.*
- Ó igen, egy kút az jó lenne. *Bólint kicsit elkalandozottan.* - Sok mindent megkönnyítene, elvégre nem kis kihívás lenne anélkül a szomjoltás, még a földeken tikkadó növények nélkül is. *Mutat körbe díszes társaságukon. Hiszen a dolgos mélységin és elfen kívül ott van még a méretesre nőtt csahos, a két ló, no meg a csikó is, aki szintén nem csekély fogyasztásra tesz szert, mikor felnő.*
- Csak nem rátapintottam, mitől irtózik nagy mélységi harcos? *Kaján vigyorral az arcán fordul hitvese felé.*
- Ne aggódj, semmi alantas munkát nem szántam neked, az mind az én feladatom lenne. Én se tervezem, hogy hatalmas szántókról akarnék gondoskodni, de jól jön, ha néhány gyógy- vagy fűszernövény, esetleg zöldség kéznél van.
*Olyan nagyon nem kell a lányt győzködni arról, hogy ne a tóparton fogjanak neki az építkezésbe - főleg, hogy ő sem itt akart nekivágni, de úgy tűnik, pontatlanul fogalmazott.*
- Édesem, félreértesz. Annyit mondtam, hogy nem kell egészen az erdő legmélyére költöznünk, ahol a lombok eltakarják az eget, és ahova senki nem jár, mert ha mégis, megeszik a vadak. Nekem sem áll szándékomban az idetévedőket az ablakból nézni. *Csóválja a fejét, igazából már a gondolat is elborzasztja, hogy valami naiv városi idegen a zimankós időben majd épp náluk keresne menedéket.*
- A fák között, persze, de nem kell olyan mélyre merészkedni. Szerintem, persze nem vagyok tévedhetetlen. *Von vállat. A vendégház gondolatára szinte rögvest legyint.*
- Ettől aztán nem kell félned. Ugyan miféle vendégekre számítanék? *Megpróbálja elnyomni a válasz keserű élét, ám mégis érezni egy kicsit a szavaiban. Mégis miféle vendégre számít? Váratlanra. Abból is csak olyanra, akit felhúzott íjjal, a szívére célzott nyílvesszővel fogad.*
- Ó igen, egy kút az jó lenne. *Bólint kicsit elkalandozottan.* - Sok mindent megkönnyítene, elvégre nem kis kihívás lenne anélkül a szomjoltás, még a földeken tikkadó növények nélkül is. *Mutat körbe díszes társaságukon. Hiszen a dolgos mélységin és elfen kívül ott van még a méretesre nőtt csahos, a két ló, no meg a csikó is, aki szintén nem csekély fogyasztásra tesz szert, mikor felnő.*
3275. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-22 22:02:02
Üzenet elküldve: 2017-06-22 22:02:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Figyelmesen hallgatja végig a történetet, és az első, és így hirtelen az egyetlen kérdés, ami eszébe jut, azt a piszkos kisasszony fel is teszi helyette. Lovon az óriás? Ő olyat még nem látott. Vagy a ló lehetett fajtájához mérten erős és megtermett, vagy egy csökött, csenevész óriással van dolguk. Az utóbbinak jobban örülne, de pont ezért biztos benne, hogy nem igaz. Nincs akkora szerencséjük. Érdekelné a válasz, hátha sikerül valami újat megtudni, de az őrmester, most először, felé fordul, és parancsot oszt ki rá. A nevére emlékszik, ami meglepő, hiszen csak egyszer hallotta, jó pár órája, de ezzel is jár az őrmesteri tisztség.*
-Igenis!
*Azzal ő is leugrik a lóról, és int az egyik fiúnak, hogy vezesse a sérülthöz. Az morgolódik az orra alatt, biztosan meghallgatná, miket kérdez még a lány, milyen nyomokból akadhat az üldözőkre, de szó nélkül elvezeti az egyik közeli kis házikóhoz. Az ajtó csukva, viszont az ablakai kitárva, így már kintről láthatja, hogy egy férfi fekszik az ágyon, oldalán átvérzett kötés. Ahogy az épületbe lép, csizmája sarkantyúja megkoccan a küszöbön, a hangra a benn ülők ijedten pattannak fel.*
-Caerva Erenostyl vagyok. *Mutatkozik be.* A Városi Őrség katonája. A gyilkosok után nyomozunk, akik itt jártak.
*Ketten vannak benn a sebesülten kívül, egy idős, ősz öregasszony, és egy fiatalabb nő. Mindketten az ágy közelében felállított kis asztal mellett ültek, amíg meg nem jelent, most vissza is ereszkednek a helyükre.*
-A sebesültet szeretném megnézni. Tudok beszélni vele?
*Pillant a párosra.*
-Nagyon sok vért vesztett, nem tudjuk elállítani a vérzést. *Kezdi az öregebb.* Mikor behozták, egy nyíl állt ki az oldalából. Számszeríjból lőhették ki, elég mélyen belefúródott, de nem tűnik halálosnak. A sérülés megszerzése után még percekig magánál volt, összefüggően, tisztán beszélt, de... nem is tudom, gondolom a vérveszteség miatt ájulhatott el. Kötést tettünk rá, ami csillapította, de nem állította el. Még mindig szivárog.
*Mutat a vörös foltra a kötésen, ami lassan, de folyamatosan terjeszkedik. Caerva sóhajtva csóválja a fejét. Nem ért a sebekhez, nem eléggé ahhoz, hogy meg tudja mondani, hogyan kell helyesen ellátni egy nyíl által ejtett sebet. Abban biztos, hogy nem így.*
-Nincsen felcser a faluban.
-Nincs. *Rázza a fejét az asszonyság.* Mi ketten értünk egy kicsit az orvosláshoz és a gyógyfüvekhez, de konyhai sérüléseken túl még semmit nem láttunk el.
*Hát ez csodás. Kikérdezés ebből nem lesz, de még neki kell ellátnia a sérültet is.*
-Ezt a kötést le kell szedni róla, semmit nem segít; halottnak a csók. Fertőtlenítették a sérülést, kipucolták, mielőtt lefedték?
-Természetesen.
-Csodás.
*Ahogy letekerik az anyagot, a férfi erőtlenül felnyög, de nem mozdul. Amikor a végére érnek, feltárul a mély, sötét lyuk a derekánál, amiből lassan vékony vérpatak csordogál.*
-Hozzanak kötést, jó sokat!
*Nem tanulta ugyan, de van valamennyi tapasztalata, így a fennálló anyagokból egy hevenyészett nyomókötést köt a sebre, ami remélhetőleg el fogja állítani a vérzést, és nem kell további vérveszteséggel számolniuk.*
-Amint magához tér, szóljanak!
*Nem tudott meg sokat, de azt a keveset is jelenti az őrmesternek. Visszatér az épületbe, ahol a többiek is vannak, megvárja, míg szót kap, majd elmeséli, mit tudott meg.*
-A férfi állapota súlyos, de nincs életveszélyben. Egy számszeríjjal lőtték meg az oldalán. Sok vért veszíthetett, ezért elájult, nem tudtam kikérdezni.
*Figyelmesen hallgatja végig a történetet, és az első, és így hirtelen az egyetlen kérdés, ami eszébe jut, azt a piszkos kisasszony fel is teszi helyette. Lovon az óriás? Ő olyat még nem látott. Vagy a ló lehetett fajtájához mérten erős és megtermett, vagy egy csökött, csenevész óriással van dolguk. Az utóbbinak jobban örülne, de pont ezért biztos benne, hogy nem igaz. Nincs akkora szerencséjük. Érdekelné a válasz, hátha sikerül valami újat megtudni, de az őrmester, most először, felé fordul, és parancsot oszt ki rá. A nevére emlékszik, ami meglepő, hiszen csak egyszer hallotta, jó pár órája, de ezzel is jár az őrmesteri tisztség.*
-Igenis!
*Azzal ő is leugrik a lóról, és int az egyik fiúnak, hogy vezesse a sérülthöz. Az morgolódik az orra alatt, biztosan meghallgatná, miket kérdez még a lány, milyen nyomokból akadhat az üldözőkre, de szó nélkül elvezeti az egyik közeli kis házikóhoz. Az ajtó csukva, viszont az ablakai kitárva, így már kintről láthatja, hogy egy férfi fekszik az ágyon, oldalán átvérzett kötés. Ahogy az épületbe lép, csizmája sarkantyúja megkoccan a küszöbön, a hangra a benn ülők ijedten pattannak fel.*
-Caerva Erenostyl vagyok. *Mutatkozik be.* A Városi Őrség katonája. A gyilkosok után nyomozunk, akik itt jártak.
*Ketten vannak benn a sebesülten kívül, egy idős, ősz öregasszony, és egy fiatalabb nő. Mindketten az ágy közelében felállított kis asztal mellett ültek, amíg meg nem jelent, most vissza is ereszkednek a helyükre.*
-A sebesültet szeretném megnézni. Tudok beszélni vele?
*Pillant a párosra.*
-Nagyon sok vért vesztett, nem tudjuk elállítani a vérzést. *Kezdi az öregebb.* Mikor behozták, egy nyíl állt ki az oldalából. Számszeríjból lőhették ki, elég mélyen belefúródott, de nem tűnik halálosnak. A sérülés megszerzése után még percekig magánál volt, összefüggően, tisztán beszélt, de... nem is tudom, gondolom a vérveszteség miatt ájulhatott el. Kötést tettünk rá, ami csillapította, de nem állította el. Még mindig szivárog.
*Mutat a vörös foltra a kötésen, ami lassan, de folyamatosan terjeszkedik. Caerva sóhajtva csóválja a fejét. Nem ért a sebekhez, nem eléggé ahhoz, hogy meg tudja mondani, hogyan kell helyesen ellátni egy nyíl által ejtett sebet. Abban biztos, hogy nem így.*
-Nincsen felcser a faluban.
-Nincs. *Rázza a fejét az asszonyság.* Mi ketten értünk egy kicsit az orvosláshoz és a gyógyfüvekhez, de konyhai sérüléseken túl még semmit nem láttunk el.
*Hát ez csodás. Kikérdezés ebből nem lesz, de még neki kell ellátnia a sérültet is.*
-Ezt a kötést le kell szedni róla, semmit nem segít; halottnak a csók. Fertőtlenítették a sérülést, kipucolták, mielőtt lefedték?
-Természetesen.
-Csodás.
*Ahogy letekerik az anyagot, a férfi erőtlenül felnyög, de nem mozdul. Amikor a végére érnek, feltárul a mély, sötét lyuk a derekánál, amiből lassan vékony vérpatak csordogál.*
-Hozzanak kötést, jó sokat!
*Nem tanulta ugyan, de van valamennyi tapasztalata, így a fennálló anyagokból egy hevenyészett nyomókötést köt a sebre, ami remélhetőleg el fogja állítani a vérzést, és nem kell további vérveszteséggel számolniuk.*
-Amint magához tér, szóljanak!
*Nem tudott meg sokat, de azt a keveset is jelenti az őrmesternek. Visszatér az épületbe, ahol a többiek is vannak, megvárja, míg szót kap, majd elmeséli, mit tudott meg.*
-A férfi állapota súlyos, de nincs életveszélyben. Egy számszeríjjal lőtték meg az oldalán. Sok vért veszíthetett, ezért elájult, nem tudtam kikérdezni.
3274. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-22 10:27:31
Üzenet elküldve: 2017-06-22 10:27:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Olyan figyelemmel hallgatja a falu vezetőjének szavait, mintha a saját élete lenne a kockázat, ha enged valamit elhaladni a füle mellett, anélkül, hogy felfogná. Közvetve akár így is lehet.*
- Hó, egy óriás elrabolt egy lovat, aminek a hátán menekült el egy törpével? *Néz félig felvont szemöldökkel, láthatóan jobban meglepett arccal, mint mikor a gyilkosságokat hallgatta végig.*
- Mekkora ló volt az, hogy kettejük súlyát elbírta, - feltételezem - vágtában? *Ez az első dolog ami az eszébe ötlik, mert ez a leglogikusabb felvetés. Persze, lehet, hogy ostobának nézik, mert nem lóháton menekültek, vagy azért nézik hülyének, mert errefelé nagyon gyakori, évezredes hagyomány, hogy ilyen hatalmas - óriás - állatokat tenyésztenek.*
- Patkolt volt az állat, nemde? *Ha ezekre a kérdésekre megkapja a választ, mert fontosnak ítéli, akkor nem várakozik tovább egyenesen arra a helyre sétál, szárán vezetve a városi őrség lovát, ahol Jator kijelöli neki az utat. Ha rajta ültek a lovon amikor elvágtattak a naplementébe a két szerelmes utazó, akkor szép mély nyomokat kell találnia, amit egészen sokáig követni is tudnak.
Egyelőre ez a terve. Megnézi a talaj minőségét és reméli, ha itt nem is, legalább az erdőben nedves lesz ahhoz, hogy megtudjon különböztetni egy patkolt lovat egy szarvas patától. ~Még a vak is megtudja különböztetni a kettőt.~ Forgatja meg a szemét a gondolatra. Igyekszik innentől nem töprengeni máson és a feladatra koncentrálni. Fókuszál, hogy mind látását, hallását és még szaglását is az óriásra és a törpére élesítse.
~Dél felé menekültek? Két barom... minek jöttek északra, már az első gondolatnál? Hogy utána vissza menjenek délnek... Csesszétek meg... Remélem olyan hülyék vagytok, mint amilyennek látszotok...~ Mérgelődik egy sort, majd ha nincs mit tenni, muszáj elindulnia a két lángelme nyomain.
Sietve kellett távozniuk, márpedig, akkor nincs ideje a barmának megkeresni a legjobb minőségű ösvényt, ha pedig átcsörtettek az erdőn a letört bokrokból, faágakból - feltehetőleg ha valaki több, mint három méter magas - megtudják könnyedén találni az útvonalat amit használtak. Addig is amíg a szántókon mentek végig, vagy a pusztásabb helyeken, az ottani tanyákon láthatták őket, nyomaik meg még meglehetnek a keményre taposott földben is. A rémült állatok sem térnek vissza arra a helyre, ahol nemrég két haramia vágtatott végig, akár ez is tovább vezetheti őket.
Amint a két másik városőr is becsatlakozik, Swo egy biccentéssel jelzi, hogy induljanak.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Olyan figyelemmel hallgatja a falu vezetőjének szavait, mintha a saját élete lenne a kockázat, ha enged valamit elhaladni a füle mellett, anélkül, hogy felfogná. Közvetve akár így is lehet.*
- Hó, egy óriás elrabolt egy lovat, aminek a hátán menekült el egy törpével? *Néz félig felvont szemöldökkel, láthatóan jobban meglepett arccal, mint mikor a gyilkosságokat hallgatta végig.*
- Mekkora ló volt az, hogy kettejük súlyát elbírta, - feltételezem - vágtában? *Ez az első dolog ami az eszébe ötlik, mert ez a leglogikusabb felvetés. Persze, lehet, hogy ostobának nézik, mert nem lóháton menekültek, vagy azért nézik hülyének, mert errefelé nagyon gyakori, évezredes hagyomány, hogy ilyen hatalmas - óriás - állatokat tenyésztenek.*
- Patkolt volt az állat, nemde? *Ha ezekre a kérdésekre megkapja a választ, mert fontosnak ítéli, akkor nem várakozik tovább egyenesen arra a helyre sétál, szárán vezetve a városi őrség lovát, ahol Jator kijelöli neki az utat. Ha rajta ültek a lovon amikor elvágtattak a naplementébe a két szerelmes utazó, akkor szép mély nyomokat kell találnia, amit egészen sokáig követni is tudnak.
Egyelőre ez a terve. Megnézi a talaj minőségét és reméli, ha itt nem is, legalább az erdőben nedves lesz ahhoz, hogy megtudjon különböztetni egy patkolt lovat egy szarvas patától. ~Még a vak is megtudja különböztetni a kettőt.~ Forgatja meg a szemét a gondolatra. Igyekszik innentől nem töprengeni máson és a feladatra koncentrálni. Fókuszál, hogy mind látását, hallását és még szaglását is az óriásra és a törpére élesítse.
~Dél felé menekültek? Két barom... minek jöttek északra, már az első gondolatnál? Hogy utána vissza menjenek délnek... Csesszétek meg... Remélem olyan hülyék vagytok, mint amilyennek látszotok...~ Mérgelődik egy sort, majd ha nincs mit tenni, muszáj elindulnia a két lángelme nyomain.
Sietve kellett távozniuk, márpedig, akkor nincs ideje a barmának megkeresni a legjobb minőségű ösvényt, ha pedig átcsörtettek az erdőn a letört bokrokból, faágakból - feltehetőleg ha valaki több, mint három méter magas - megtudják könnyedén találni az útvonalat amit használtak. Addig is amíg a szántókon mentek végig, vagy a pusztásabb helyeken, az ottani tanyákon láthatták őket, nyomaik meg még meglehetnek a keményre taposott földben is. A rémült állatok sem térnek vissza arra a helyre, ahol nemrég két haramia vágtatott végig, akár ez is tovább vezetheti őket.
Amint a két másik városőr is becsatlakozik, Swo egy biccentéssel jelzi, hogy induljanak.*
3273. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-21 21:11:21
Üzenet elküldve: 2017-06-21 21:11:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ottfelejtett kalóz//
*A városőr, akit arcon kínált a súlyos vassal, hörögve, vért bugyogva dől el, vele a továbbiakban aligha lesz probléma. Ez önmagában azonban még nem döntötte el az összecsapás kimenetelét, csupán csak egy őrrel kevesebb okoz majd gondot eztán.
Egyből a helyébe is lép a másik, aki nem rest megmutatni, milyen hiányos is az őrség képzése a közelharcot illetően. Haragból sújt le, egy tökéletesen kiszámítható ívben, kalózunk mellkasát véve célba, aki, mivel a saját kardja bal kezében van, könnyedén akaszthatja meg a támadást, amennyiben elég gyors. Ha sikerül, a jobb lába azonnal lendül, hogy támadója gyomorszáját kellőképpen megtámogassa, aki ettől remélhetőleg levegőért kapkodva fog derékba törni, kiguvadt szemekkel. Hiába no, kalózunk számára a harctéri etikett, mint olyan, sosem létezett, illetve a kiképzése sem kifejezetten a lovagias harcmodort vette célba, mint inkább a hatékony gyilkolás művészetét. Egy mozdulatnak nem kell szépnek, vagy látványosnak lennie, kizárólag hatékonynak, ebben pedig kalózunk mindig is jeleskedett.
Ha az akciója sikerül és félig-meddig harcképtelenné tette ellenfelét, aki remélhetőleg a gyomrát markolászva hörög levegő után, akkor pontot tesz az ügy végére, megszabadítja a szenvedéseitől, nemes egyszerűséggel elvágja a torkát. Nem áll szándékában szemtanúkat és túlélőket hagyni maga után. Sosem kedvelte különösebben az elvarratlan szálakat.
Körülnézve felméri a terepet, hányan vannak a támadók, az őrök, hogyan állnak fel egymás ellen, kinek kell először segítő kezet nyújtania.*
*A városőr, akit arcon kínált a súlyos vassal, hörögve, vért bugyogva dől el, vele a továbbiakban aligha lesz probléma. Ez önmagában azonban még nem döntötte el az összecsapás kimenetelét, csupán csak egy őrrel kevesebb okoz majd gondot eztán.
Egyből a helyébe is lép a másik, aki nem rest megmutatni, milyen hiányos is az őrség képzése a közelharcot illetően. Haragból sújt le, egy tökéletesen kiszámítható ívben, kalózunk mellkasát véve célba, aki, mivel a saját kardja bal kezében van, könnyedén akaszthatja meg a támadást, amennyiben elég gyors. Ha sikerül, a jobb lába azonnal lendül, hogy támadója gyomorszáját kellőképpen megtámogassa, aki ettől remélhetőleg levegőért kapkodva fog derékba törni, kiguvadt szemekkel. Hiába no, kalózunk számára a harctéri etikett, mint olyan, sosem létezett, illetve a kiképzése sem kifejezetten a lovagias harcmodort vette célba, mint inkább a hatékony gyilkolás művészetét. Egy mozdulatnak nem kell szépnek, vagy látványosnak lennie, kizárólag hatékonynak, ebben pedig kalózunk mindig is jeleskedett.
Ha az akciója sikerül és félig-meddig harcképtelenné tette ellenfelét, aki remélhetőleg a gyomrát markolászva hörög levegő után, akkor pontot tesz az ügy végére, megszabadítja a szenvedéseitől, nemes egyszerűséggel elvágja a torkát. Nem áll szándékában szemtanúkat és túlélőket hagyni maga után. Sosem kedvelte különösebben az elvarratlan szálakat.
Körülnézve felméri a terepet, hányan vannak a támadók, az őrök, hogyan állnak fel egymás ellen, kinek kell először segítő kezet nyújtania.*
3272. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-21 19:08:22
Üzenet elküldve: 2017-06-21 19:08:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Egy ottfelejtett kalóz//
*A rabtársa ellovagol és magára hagyja, na de legalább lehetősége van megszökni és elmenekülni a rabságból, ahol ingyen kellene dolgoznia, hogy letörlessze a bűnösségét. Hamar megmutatja, hogy jó harcos, így kegyetlenül végez az első őrrel, aki a közelébe kerül. Krákogva és vérrel a szájában dől el a poros földön, helyébe újabb őr érkezik. A düh irányítja a karját, miként Draenon felé vág jobb fentről balra húzva a pengéjét, a férfi mellkasát véve célba.
A többiek is derekasan küzdenek, de a kimenetel még megjósolhatatlan, van, hogy egy városőr nyer és csatlakozik társát erősíteni egy ellenfél ellen, de van hogy két bandita terrorizál egy városőrt.*
*A rabtársa ellovagol és magára hagyja, na de legalább lehetősége van megszökni és elmenekülni a rabságból, ahol ingyen kellene dolgoznia, hogy letörlessze a bűnösségét. Hamar megmutatja, hogy jó harcos, így kegyetlenül végez az első őrrel, aki a közelébe kerül. Krákogva és vérrel a szájában dől el a poros földön, helyébe újabb őr érkezik. A düh irányítja a karját, miként Draenon felé vág jobb fentről balra húzva a pengéjét, a férfi mellkasát véve célba.
A többiek is derekasan küzdenek, de a kimenetel még megjósolhatatlan, van, hogy egy városőr nyer és csatlakozik társát erősíteni egy ellenfél ellen, de van hogy két bandita terrorizál egy városőrt.*
3271. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-19 17:23:22
Üzenet elküldve: 2017-06-19 17:23:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Gyors léptekkel szeli át a vidéket. Végre tudja hova tart. Bár az út hosszú és kimerítő, a célja egyre fényesebben ragyog szemei előtt. Fürgén vág át a reggeli esőtől harmatos aljnövényzeten. ~Van még időm, és mégis kergetem a légváraimat...~ A szája szegletében apró mosoly jelenik meg és még jobban megszaporázza lépteit.~ Ó, azok a gyönyörű légvárak.~*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.06.19 20:43:49, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.06.19 20:43:49, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
3270. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-18 22:59:25
Üzenet elküldve: 2017-06-18 22:59:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Közeledtükre a csoport elnémul és rájuk függeszti az összes tekintetét. Syd kicsit büszke magára, hogy elsőre meg tudja tippelni, ki az elöljáró. A férfiból süt a méltóság. Nem az a fajta, amit az elegáns, drága ruha vagy az előkelő kinevezés hoz magával, hanem az a karizma, ami tapasztalatból táplálkozó bölcsességen alapszik és az értelmes embereknek mondani sem kell semmit, nyugodt szívvel állnak ilyen emberek mögé. A férfi már tekintélyes ősz szakállat növesztett, de dereka egyenes és szemei szúrósan merednek az őrmesterre. Syd nem is sokat tököl, lóról száll és bemutatkozik.*
-Szebb napokat! Synarus D'Qrwayoh vagyok, az Artheniori Városi Őrség őrmestere. Egy többszörös gyilkost üldözünk. Úgy hallottuk, erre is járt és nem egyedül.
*Az első benyomásnak ellent nem mondva határozott hangon érkezik a felelet.*
-A nevem Földmozgató Jator, én vagyok ennek a falunak a vezetője, bírája. Valóban járt itt egy óriás és egy törpe. Titkáromat meggyilkolták, a falu egy másik megbecsült lakóját, Ghodot, a veteránt súlyosan megsebesítették, aztán egy lovunkat elrabolták és elmenekültek az itt lakók jogos haragja elől. Ha bármi segítséget adhatunk a kézre kerítésükhöz, megadjuk.
*Syd bólint és már nyúl is a nyeregtáskába papírért, tintáért, tollért.*
~Helyben vagyunk.~
-Kérlek, mondj el mindent, ami itt történt! *Caerva felé fordul.* Ha jól értettem, van egy sebesült. Caerva, menj, nézd meg, hogy van! Nézz utána, kéznél van-e minden a gyógyulásához! Ha elég jól van, ki is kérdezheted a támadás részleteiről. Ald'as őrmester, ha a kikérdezés alatt megnézed a halottat, azzal is időt spórolunk.
*Aztán már csak az elöljáró kérdezésével, vallomásának rögzítésével foglalkozik. Az öreg lényegre törően, de a fontos részletek kihangsúlyozásával beszámol a történtekről, Syd közben szorgosan jegyzetel. A gyilkosságról szóló résznél is csak homlokának ráncolódása, arcizmainak megfeszülése jelzi, hogy feldúlják a hallottak. Mikor Jator a két bandita távozásáról beszél, a jegyzetelésből föl sem nézve szólal meg.*
-Swo, figyelj! Innentől te vezetsz.
*Miután minden elhangzik, aminek el kell hangoznia és papírra került, aminek papírra kell kerülnie, Syd még útba igazíttatja magukat oda, ahol az óriást és a törpét utoljára láttak, aztán komoly képpel ígéretet tesz, hogy nem nyugszik, amíg a gyilkost és társát kézre nem keríti, majd a falu istállója felé veszik az irányt. Mellette elhaladva rövidesen a falu széléhez érnek.*
-Itt látták őket utoljára *magyarázza Jator* és arrafelé haladtak. *Dél felé int, aztán várakozóan Swo felé pillant, ahogy az őket csendesen kísérő néhány falusi is. Látszik rajtuk, nagy megnyugvást jelentene számukra, ha látnák, hogy a csapat biztos nyomon indul el.*
A hozzászólás írója (Sydnarus D'Qrwayoh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.18 23:01:48
*Közeledtükre a csoport elnémul és rájuk függeszti az összes tekintetét. Syd kicsit büszke magára, hogy elsőre meg tudja tippelni, ki az elöljáró. A férfiból süt a méltóság. Nem az a fajta, amit az elegáns, drága ruha vagy az előkelő kinevezés hoz magával, hanem az a karizma, ami tapasztalatból táplálkozó bölcsességen alapszik és az értelmes embereknek mondani sem kell semmit, nyugodt szívvel állnak ilyen emberek mögé. A férfi már tekintélyes ősz szakállat növesztett, de dereka egyenes és szemei szúrósan merednek az őrmesterre. Syd nem is sokat tököl, lóról száll és bemutatkozik.*
-Szebb napokat! Synarus D'Qrwayoh vagyok, az Artheniori Városi Őrség őrmestere. Egy többszörös gyilkost üldözünk. Úgy hallottuk, erre is járt és nem egyedül.
*Az első benyomásnak ellent nem mondva határozott hangon érkezik a felelet.*
-A nevem Földmozgató Jator, én vagyok ennek a falunak a vezetője, bírája. Valóban járt itt egy óriás és egy törpe. Titkáromat meggyilkolták, a falu egy másik megbecsült lakóját, Ghodot, a veteránt súlyosan megsebesítették, aztán egy lovunkat elrabolták és elmenekültek az itt lakók jogos haragja elől. Ha bármi segítséget adhatunk a kézre kerítésükhöz, megadjuk.
*Syd bólint és már nyúl is a nyeregtáskába papírért, tintáért, tollért.*
~Helyben vagyunk.~
-Kérlek, mondj el mindent, ami itt történt! *Caerva felé fordul.* Ha jól értettem, van egy sebesült. Caerva, menj, nézd meg, hogy van! Nézz utána, kéznél van-e minden a gyógyulásához! Ha elég jól van, ki is kérdezheted a támadás részleteiről. Ald'as őrmester, ha a kikérdezés alatt megnézed a halottat, azzal is időt spórolunk.
*Aztán már csak az elöljáró kérdezésével, vallomásának rögzítésével foglalkozik. Az öreg lényegre törően, de a fontos részletek kihangsúlyozásával beszámol a történtekről, Syd közben szorgosan jegyzetel. A gyilkosságról szóló résznél is csak homlokának ráncolódása, arcizmainak megfeszülése jelzi, hogy feldúlják a hallottak. Mikor Jator a két bandita távozásáról beszél, a jegyzetelésből föl sem nézve szólal meg.*
-Swo, figyelj! Innentől te vezetsz.
*Miután minden elhangzik, aminek el kell hangoznia és papírra került, aminek papírra kell kerülnie, Syd még útba igazíttatja magukat oda, ahol az óriást és a törpét utoljára láttak, aztán komoly képpel ígéretet tesz, hogy nem nyugszik, amíg a gyilkost és társát kézre nem keríti, majd a falu istállója felé veszik az irányt. Mellette elhaladva rövidesen a falu széléhez érnek.*
-Itt látták őket utoljára *magyarázza Jator* és arrafelé haladtak. *Dél felé int, aztán várakozóan Swo felé pillant, ahogy az őket csendesen kísérő néhány falusi is. Látszik rajtuk, nagy megnyugvást jelentene számukra, ha látnák, hogy a csapat biztos nyomon indul el.*
A hozzászólás írója (Sydnarus D'Qrwayoh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.18 23:01:48
3269. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-16 13:16:37
Üzenet elküldve: 2017-06-16 13:16:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Zopal a városból kiérve elindul az adott irányba. Monoton lépked és közben gondolkozik ezen a helyzeten. Azt mondja magának, hogy csupán a lehetséges törp kincsek és hasonlók miatt indul el, de rá kell jönnie, hogy ha már a saját otthonnak nevezett valamijét elvesztette akkor legalább másoknak igyekszik segíteni megtalálni. Persze a csapatnak ezt majd nem mondja el hisz amúgy sem hinnék el. Nincs neki túl kedves ábrázata, nem néznék ki belőle. Jobb ha azt hiszik a saját érdekei miatt teszi mintha azt hinnék hazudik a céljairól.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.06.19 20:42:59, a következő indokkal:
Világidegen részek (nem ártana legalább a helyszínleírást elolvasni, mielőtt az adott helyszínre írsz).
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.06.19 20:42:59, a következő indokkal:
Világidegen részek (nem ártana legalább a helyszínleírást elolvasni, mielőtt az adott helyszínre írsz).
3268. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-15 19:39:12
Üzenet elküldve: 2017-06-15 19:39:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
- Talán nem is az a pirulós fajta *szúrja közbe dacosan.* - Vagy csak egyszerűen több kell azért az ilyesmihez.
*A további megállapításokra apró grimasz rándul a bájosan morcos orcácskára. Yeza félrefordítja a pillantását és flegmán megvonja a vállát. Mint mikor a csalárd kis ravaszdi számára túl hízelgő a jellemfestés, hogy kibújjon alóla.*
- Képzett és különleges vadász? *mosolyodik kihívó élccel.* - Ez volnál te? És mondd csak *cirógatja ajkával Wäor ajkait, csók ígéretével játszadozva.* - Mitől is lennél oly különleges, ó rőtbundások réme?
*Igazán kedvére van, amikor Wäor ilyen határozott. Ettől a magabiztos pimaszságtól a hideg futkos a hátán és élő parázs az ereiben.
Hogy megkapja, ami jár? Kétségtelen, hogy Yezától igazán sok járandóságot lehet behajtani, de a vörösnél ez sosem volt egyszerű feladat.
Forró csókja fináléjában vadásza ajkába mar. Hát hogy ne villogtatná fogait, ha csapdát emlegetnek?*
- Titkos jegy? *kérdi a megtorlás elé vágva. Persze azért kissé hátrébb hőköl a galád mosolygásával.* - Mintha nem ismernéd minden porcikámat, vadász.
*Kár volna tagadni, valóban van néhány természet által festett jelecske a bőrén, melyek Wäor számára is igen kedvelt tájékokon kaptak helyt a leányzó testén.* - De ha ilyen nagy ismerője vagy a titkos jegyeknek, miért csak most állsz elő vele?
- És ugyan *harap az ajkába ledér somolygással* - miből gondolod, hogy csapdában vagyok?
//Különóra//
- Talán nem is az a pirulós fajta *szúrja közbe dacosan.* - Vagy csak egyszerűen több kell azért az ilyesmihez.
*A további megállapításokra apró grimasz rándul a bájosan morcos orcácskára. Yeza félrefordítja a pillantását és flegmán megvonja a vállát. Mint mikor a csalárd kis ravaszdi számára túl hízelgő a jellemfestés, hogy kibújjon alóla.*
- Képzett és különleges vadász? *mosolyodik kihívó élccel.* - Ez volnál te? És mondd csak *cirógatja ajkával Wäor ajkait, csók ígéretével játszadozva.* - Mitől is lennél oly különleges, ó rőtbundások réme?
*Igazán kedvére van, amikor Wäor ilyen határozott. Ettől a magabiztos pimaszságtól a hideg futkos a hátán és élő parázs az ereiben.
Hogy megkapja, ami jár? Kétségtelen, hogy Yezától igazán sok járandóságot lehet behajtani, de a vörösnél ez sosem volt egyszerű feladat.
Forró csókja fináléjában vadásza ajkába mar. Hát hogy ne villogtatná fogait, ha csapdát emlegetnek?*
- Titkos jegy? *kérdi a megtorlás elé vágva. Persze azért kissé hátrébb hőköl a galád mosolygásával.* - Mintha nem ismernéd minden porcikámat, vadász.
*Kár volna tagadni, valóban van néhány természet által festett jelecske a bőrén, melyek Wäor számára is igen kedvelt tájékokon kaptak helyt a leányzó testén.* - De ha ilyen nagy ismerője vagy a titkos jegyeknek, miért csak most állsz elő vele?
- És ugyan *harap az ajkába ledér somolygással* - miből gondolod, hogy csapdában vagyok?
3267. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-15 18:42:38
Üzenet elküldve: 2017-06-15 18:42:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
*Kiérve Artheniorból elindul tovább a mágustorony felé. Nem kell olyan sokáig mennie, de beletelik egy jó órába, mivel nem sieti el a dolgot. Néha megáll pihenni, nézelődni, megcsodálni a tájat, néha csak úgy szimplán kíváncsiságból megnéz egy-egy növényt. Mestersége révén a tudomány megszállottja is, így minden lehetséges dolgot szeret megismerni.*
3266. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-15 16:46:14
Üzenet elküldve: 2017-06-15 16:46:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Cin//
*Örül, hogy ilyen jól megértik egymást, hogy nem valami vérszomjas kalandozóval került össze. Persze a másik kettő, az ork meg a törpe... Más súlycsoport, mit ők. A tőr, amit Cin mutat neki, nem mozdít meg benne semmit, ezért csak a fejét rázza. Úgy látja, hogy nem lesz attól ideges, hogy megszórta vízcseppekkel, ezért visszanevet. A főzéssel kapcsolatos megjegyzésére pedig bólint, hogy egyetért. Valamint úgy tűnik, hogy Cin ismeri az utat, tudja, merre kell menniük, és ez kicsit megnyugtatja. Az erdőbe belépve pedig sóhajt egy nagyot. Otthon van minden erdőben. Vizslatni kezdi azonnal, vannak-e tölgyfák, ha igen, benéz közéjük, mert ott finom vargányát lehet gyűjteni ilyenkor, no meg galambgombát, piruló galócát is. És igen, aki tudja hol keresse, az talál is. Még szerencse, hogy a városi népek vagy nincsenek odáig a bombáért, vagy nem ismerik, de ez egyre megy, ha itt hagyják nekik. Jól esik a hosszú csend, de azért próbálja a társalgást is fenntartani.*
- Mesélted már, hogy te miért vállaltad el ezt a megbízást?
*Örül, hogy ilyen jól megértik egymást, hogy nem valami vérszomjas kalandozóval került össze. Persze a másik kettő, az ork meg a törpe... Más súlycsoport, mit ők. A tőr, amit Cin mutat neki, nem mozdít meg benne semmit, ezért csak a fejét rázza. Úgy látja, hogy nem lesz attól ideges, hogy megszórta vízcseppekkel, ezért visszanevet. A főzéssel kapcsolatos megjegyzésére pedig bólint, hogy egyetért. Valamint úgy tűnik, hogy Cin ismeri az utat, tudja, merre kell menniük, és ez kicsit megnyugtatja. Az erdőbe belépve pedig sóhajt egy nagyot. Otthon van minden erdőben. Vizslatni kezdi azonnal, vannak-e tölgyfák, ha igen, benéz közéjük, mert ott finom vargányát lehet gyűjteni ilyenkor, no meg galambgombát, piruló galócát is. És igen, aki tudja hol keresse, az talál is. Még szerencse, hogy a városi népek vagy nincsenek odáig a bombáért, vagy nem ismerik, de ez egyre megy, ha itt hagyják nekik. Jól esik a hosszú csend, de azért próbálja a társalgást is fenntartani.*
- Mesélted már, hogy te miért vállaltad el ezt a megbízást?
3265. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-15 16:32:18
Üzenet elküldve: 2017-06-15 16:32:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gor//
*Dhekäy egyetért vele, s ezt bólintással közli is. Ő sem szeret fájdalmat okozni és nem is ölne meg senkit, sőt még csak meg sem nyomorítaná. Ha kell kirúgja alóla a lábait, aztán a saját mancsait kapja a nyakába és ha teheti, már el is tűnt a helyszínről. A szeretteik gondolata meg... neki nincsenek szerettei. A hegyekben talán, de túl messze vannak ahhoz, hogy azon aggódjon mi van velük, vagy ha tudná hogy veszélyben vannak, akkor sem tudna segíteni. Különben is, megvédik magukat.*
- Hmm... *Gondolkodik el a tőr említésére. Nem tudja mire gondol a másik. Talán az egyenes csonttőr az ami eszébe jut, az egy könnyű darab.*
- Nem tudom mire gondolsz. Nekem csak egy egyszerű vas van. *Paskolja meg oldalát és az azon csüngő valóban nagyon egyszerű, bőrhüvelyben lévő tőrt.
Ahogy nézi, míg a tündér a fejét is a vízbe meríti, halvány mosolyt ejt meg. Amikor megrázza a fejét amaz, lassan maga elé emeli az egyik karját, mintha csak a vízcseppek gyilkos hada elől akarná védeni arcát, de mosolya szélesebb lesz, míg ki nem villannak fogai is. Biccent ezután, hogy menjenek tovább.*
- Nem baj, lényeg, hogy nem halsz éhen, ha az erdőben elveszel. *Gondolkodik hangosan. Kit érdekel milyen íze van az ételnek négy-öt nap koplalás után? Akkor már az a lényeg, hogy ne legyen mérgező.
A városból ki érve felsóhajt. Ahogy hallja az aggódó kérdést odapillant Gor felé.*
- Megtaláljuk. Elmegyünk a város mellett, az erdősávon délre. Nem szívesen mentem volna át még egyszer a városon. *Mellékeli.* Aztán nyugatra.
*S ezzel mutatja is az utat letérve a karavánútról egy kisebb ösvényre, ami az erdő felé vezet.*
*Dhekäy egyetért vele, s ezt bólintással közli is. Ő sem szeret fájdalmat okozni és nem is ölne meg senkit, sőt még csak meg sem nyomorítaná. Ha kell kirúgja alóla a lábait, aztán a saját mancsait kapja a nyakába és ha teheti, már el is tűnt a helyszínről. A szeretteik gondolata meg... neki nincsenek szerettei. A hegyekben talán, de túl messze vannak ahhoz, hogy azon aggódjon mi van velük, vagy ha tudná hogy veszélyben vannak, akkor sem tudna segíteni. Különben is, megvédik magukat.*
- Hmm... *Gondolkodik el a tőr említésére. Nem tudja mire gondol a másik. Talán az egyenes csonttőr az ami eszébe jut, az egy könnyű darab.*
- Nem tudom mire gondolsz. Nekem csak egy egyszerű vas van. *Paskolja meg oldalát és az azon csüngő valóban nagyon egyszerű, bőrhüvelyben lévő tőrt.
Ahogy nézi, míg a tündér a fejét is a vízbe meríti, halvány mosolyt ejt meg. Amikor megrázza a fejét amaz, lassan maga elé emeli az egyik karját, mintha csak a vízcseppek gyilkos hada elől akarná védeni arcát, de mosolya szélesebb lesz, míg ki nem villannak fogai is. Biccent ezután, hogy menjenek tovább.*
- Nem baj, lényeg, hogy nem halsz éhen, ha az erdőben elveszel. *Gondolkodik hangosan. Kit érdekel milyen íze van az ételnek négy-öt nap koplalás után? Akkor már az a lényeg, hogy ne legyen mérgező.
A városból ki érve felsóhajt. Ahogy hallja az aggódó kérdést odapillant Gor felé.*
- Megtaláljuk. Elmegyünk a város mellett, az erdősávon délre. Nem szívesen mentem volna át még egyszer a városon. *Mellékeli.* Aztán nyugatra.
*S ezzel mutatja is az utat letérve a karavánútról egy kisebb ösvényre, ami az erdő felé vezet.*
3264. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-15 13:37:01
Üzenet elküldve: 2017-06-15 13:37:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*A két őrmester között számára érthetetlen beszélgetés zajlik. Az Aoneer név már többször elhangzott, mintha Zia is szóba hozta volna, mikor ott volt, de ettől nem lett okosabb. A törpéről pedig még annyit sem tud, mint az előbbi fickóról. Ő lenne az óriást társa, aki vörös köpenyben fosztogatja a falvakat. Ha így van, nem sok jóra számíthatnak, hiszen maguk is ebben a színben feszítenek. Nem is szívélyes a fogadtatás. Vasvillákkal és pengékkel kell szembe nézniük, amint átlépik a település határát. Ahogy végig tekint a fegyvert markolókon, elszánt, komor arcokat lát, akik megpróbálják megvédeni magukat. Szomorú látvány. Két férfi felforgatta a békés falu életét. Azok, akik eddig tárt karokkal, mosolyogva várták az utazókat, most bizalmatlanul méregetnem minden erre tévedőt. A városi őrség tagjairól nem is beszélve. Honnan tudhatnák, hogy nincsenek hátsó szándékaik?
Az elöljáró elé vezetik őket. Neki személy szerint semmi kérdése az üggyel kapcsolatban. Azért van itt, hogy vesszőt eresszen egy vadállat fejébe. Nem ő a nyomolvasó, nem neki kell megoldania az ügyet, és az sem érdekli, milyen lelki trauma vezetett odáig, hogy emberevő szörnyeteggé váljon valaki. Csak egy katona, aki a parancsot követi. Ha azt kérik tőle, kérdezzen, kérdezni fog; ha azt kérik tőle, gondolkodjon, gondolkodni fog; addig pedig némán, az eddig megszokott közömbös arckifejezéssel követi a csapatot.*
*A két őrmester között számára érthetetlen beszélgetés zajlik. Az Aoneer név már többször elhangzott, mintha Zia is szóba hozta volna, mikor ott volt, de ettől nem lett okosabb. A törpéről pedig még annyit sem tud, mint az előbbi fickóról. Ő lenne az óriást társa, aki vörös köpenyben fosztogatja a falvakat. Ha így van, nem sok jóra számíthatnak, hiszen maguk is ebben a színben feszítenek. Nem is szívélyes a fogadtatás. Vasvillákkal és pengékkel kell szembe nézniük, amint átlépik a település határát. Ahogy végig tekint a fegyvert markolókon, elszánt, komor arcokat lát, akik megpróbálják megvédeni magukat. Szomorú látvány. Két férfi felforgatta a békés falu életét. Azok, akik eddig tárt karokkal, mosolyogva várták az utazókat, most bizalmatlanul méregetnem minden erre tévedőt. A városi őrség tagjairól nem is beszélve. Honnan tudhatnák, hogy nincsenek hátsó szándékaik?
Az elöljáró elé vezetik őket. Neki személy szerint semmi kérdése az üggyel kapcsolatban. Azért van itt, hogy vesszőt eresszen egy vadállat fejébe. Nem ő a nyomolvasó, nem neki kell megoldania az ügyet, és az sem érdekli, milyen lelki trauma vezetett odáig, hogy emberevő szörnyeteggé váljon valaki. Csak egy katona, aki a parancsot követi. Ha azt kérik tőle, kérdezzen, kérdezni fog; ha azt kérik tőle, gondolkodjon, gondolkodni fog; addig pedig némán, az eddig megszokott közömbös arckifejezéssel követi a csapatot.*
3263. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-14 20:53:24
Üzenet elküldve: 2017-06-14 20:53:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Nohát, nohát, ezek a tűzrókák igencsak ingatag lények lehetnek, már amennyiben magáévá teszi Yeza róluk alkotott elképzeléseit. Nem kötelezi erre semmi, megteszi évődő pengeváltásuk jóleső érzete is. Hagyja elméjét vándorolni a vörös által felkínált ösvényen, néha azonban előresiet, hogy beterítse azt a gonosz csókok dús avarjával, s elrejtse, hogy a gazdája se ismerje fel, merre is vezet tovább az út.*
- Akkor mégiscsak minden rendben *bólogat sebesen, látszatra fene nagy elégedetten. Ebből is látszik, hogy a dolgokat néha csak elég folyni hagyni, s minden a legnagyobb rendben lesz.*
- Az áruló megbűnhődött. A tűzrókának meg olyan kalandjai kerekedtek ezen a világon, hogy biztosan belepirulna, ha színe okán ez lehetséges volna. Bár igaz, hogy nem sokat tudok róluk. A vidék öregjei egy dologban bizonyosak, ha efféle lényekről regélnek: bármit megtennének és bármekkorát füllentenének, hogy megszabaduljanak a rabságból, ha csapdába esnek, s levethessék az emberi gúnyát.
*A félrefordított archoz simítja a magáét, lélegzete borzolja a fogoly bőrét, miközben halkan a fülébe suttogja.*
- Igaz, szinte lehetetlen is csapdába ejteni. Igencsak képzett és különleges vadász volna, akinek egy ilyesfajta mutatvány összejönne. Egyedül az a titkos jegy árulná el, amelyet óva őriz, s melyet csak keveseknek van alkalmuk megpillantani életük kockáztatása nélkül.
*Tenyere mintegy véletlenül fedi fel az imént csupasszá tett vállat, sőt még azon is túl. Szigorúan ellenőrzési célzattal. A kívánt cél azonban még messze van, s minden bizonnyal tiltakozással is számolnia kell, így az ujjak játéka nem szűnik meg.*
- Ó, egészen bizonyos vagyok benne, hogy megkapom, ami jár.
*Mint mindig. Pontosan tudja, mit kell tennie hozzá.*
//Különóra//
*Nohát, nohát, ezek a tűzrókák igencsak ingatag lények lehetnek, már amennyiben magáévá teszi Yeza róluk alkotott elképzeléseit. Nem kötelezi erre semmi, megteszi évődő pengeváltásuk jóleső érzete is. Hagyja elméjét vándorolni a vörös által felkínált ösvényen, néha azonban előresiet, hogy beterítse azt a gonosz csókok dús avarjával, s elrejtse, hogy a gazdája se ismerje fel, merre is vezet tovább az út.*
- Akkor mégiscsak minden rendben *bólogat sebesen, látszatra fene nagy elégedetten. Ebből is látszik, hogy a dolgokat néha csak elég folyni hagyni, s minden a legnagyobb rendben lesz.*
- Az áruló megbűnhődött. A tűzrókának meg olyan kalandjai kerekedtek ezen a világon, hogy biztosan belepirulna, ha színe okán ez lehetséges volna. Bár igaz, hogy nem sokat tudok róluk. A vidék öregjei egy dologban bizonyosak, ha efféle lényekről regélnek: bármit megtennének és bármekkorát füllentenének, hogy megszabaduljanak a rabságból, ha csapdába esnek, s levethessék az emberi gúnyát.
*A félrefordított archoz simítja a magáét, lélegzete borzolja a fogoly bőrét, miközben halkan a fülébe suttogja.*
- Igaz, szinte lehetetlen is csapdába ejteni. Igencsak képzett és különleges vadász volna, akinek egy ilyesfajta mutatvány összejönne. Egyedül az a titkos jegy árulná el, amelyet óva őriz, s melyet csak keveseknek van alkalmuk megpillantani életük kockáztatása nélkül.
*Tenyere mintegy véletlenül fedi fel az imént csupasszá tett vállat, sőt még azon is túl. Szigorúan ellenőrzési célzattal. A kívánt cél azonban még messze van, s minden bizonnyal tiltakozással is számolnia kell, így az ujjak játéka nem szűnik meg.*
- Ó, egészen bizonyos vagyok benne, hogy megkapom, ami jár.
*Mint mindig. Pontosan tudja, mit kell tennie hozzá.*
3262. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-14 19:03:21
Üzenet elküldve: 2017-06-14 19:03:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Lovát úgy irányítja, hogy pár lépéssel lemaradva, kicsit a bal oldal felé húzva kövesse a városi őrség katonáit. Ideges. Haját többször hátra is lapította már az út során, ami az előbbi tényt hivatott megerősíteni. Ha nagyon fél valamitől a körmeit és a száját is szokta harapdálni, egyelőre ez még nem következett be.
A faluba érve útjukat állják, amire ő is fékezi a lovát egészen addig, amíg el nem indulhatnak ismét. Nem tudná miért néznek úgy rájuk, mint a véres rongyra, ha nem hallotta volna mit mond az előbbi fiú a vörös köpenyes törpéről. Eddig nem is gondolt rá, most már saját szemével látja, hogy milyen bizalmatlanok. Nem sokáig habár. A férfiak enyhülnek és át engedik őket, többé kevésbé együtt működően.
Swo most még nem beszél, meg úgy gondolja nagyon nem is fog, amíg nem hall valamit amibe bele pofázhat. Szemtelenül.
Amikor a fiú előlép és elvezeti őket az elöljáróhoz, Sydnarus szavait hallva megerősítően - sokkal határozottabban, mint számított rá - bólint. Arcát és tekintetét igyekszik ideges és félénkből, keményebbé és határozottabbá formálni. Közben fogalmazza a kérdéseit, ha azok nem hangoznának el előbb, mit kell feltennie, amivel az ő munkáját is megkönnyíthetik.
~Szedd össze magad... csináltál már ilyet... olyan, mintha csak egy bölényt keresnél a pusztában...~ Gondolkodik és próbálja gatyába rázni magát. Volt már, hogy nem állatot keresett, hanem emberi lényt. Na, igen, de az nem egy égimeszelő, izomkolosszus volt, aki egy mozdulattal letépheti a fejét a nyakáról.*
*Lovát úgy irányítja, hogy pár lépéssel lemaradva, kicsit a bal oldal felé húzva kövesse a városi őrség katonáit. Ideges. Haját többször hátra is lapította már az út során, ami az előbbi tényt hivatott megerősíteni. Ha nagyon fél valamitől a körmeit és a száját is szokta harapdálni, egyelőre ez még nem következett be.
A faluba érve útjukat állják, amire ő is fékezi a lovát egészen addig, amíg el nem indulhatnak ismét. Nem tudná miért néznek úgy rájuk, mint a véres rongyra, ha nem hallotta volna mit mond az előbbi fiú a vörös köpenyes törpéről. Eddig nem is gondolt rá, most már saját szemével látja, hogy milyen bizalmatlanok. Nem sokáig habár. A férfiak enyhülnek és át engedik őket, többé kevésbé együtt működően.
Swo most még nem beszél, meg úgy gondolja nagyon nem is fog, amíg nem hall valamit amibe bele pofázhat. Szemtelenül.
Amikor a fiú előlép és elvezeti őket az elöljáróhoz, Sydnarus szavait hallva megerősítően - sokkal határozottabban, mint számított rá - bólint. Arcát és tekintetét igyekszik ideges és félénkből, keményebbé és határozottabbá formálni. Közben fogalmazza a kérdéseit, ha azok nem hangoznának el előbb, mit kell feltennie, amivel az ő munkáját is megkönnyíthetik.
~Szedd össze magad... csináltál már ilyet... olyan, mintha csak egy bölényt keresnél a pusztában...~ Gondolkodik és próbálja gatyába rázni magát. Volt már, hogy nem állatot keresett, hanem emberi lényt. Na, igen, de az nem egy égimeszelő, izomkolosszus volt, aki egy mozdulattal letépheti a fejét a nyakáról.*
3261. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-14 18:01:32
Üzenet elküldve: 2017-06-14 18:01:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Végül elindulnak a falu felé. Syd megjegyzésére csak bosszúsan ráncolja a szemöldökét.*
-Szóval a leírás alapján te is ráismertél a rohadékra?
Előbb Aoneer, most meg ez a törpe. Vége lehetne ennek a rohadt háborúnak. Akkor talán végre újra rend lenne, ez a helyzet úgy látszik egyeseknek az agyára megy.
*Az emberek rosszalló pillantásaival és megjegyzéseivel egyáltalán nem törődik, csak mikor elállják az útjukat, akkor teszi kezét, mintegy mellékesen a rövid kardjának markolatára. De mivel őrmester társa megfelelően tudja kezelni a helyzetet, így nem kerül sor arra, hogy elő is húzza a pengét. Egy fiú az elöljáró elé kíséri a Városőr csapatot. Cotys gyomrában mintha ezernyi pillangó szálldosna. A vadászat izgalma.*
~Remek. Tőle talán megtudhatunk néhány lényeges információt és megmutatja az utólsó ismert tartózkodási helyüket, aztán indulhat a hajtóvadászat. Jövök Bögre!~
*Halvány mosoly suhan át az arcán ahogy Syd a nyomolvasóhoz beszél.*
*Végül elindulnak a falu felé. Syd megjegyzésére csak bosszúsan ráncolja a szemöldökét.*
-Szóval a leírás alapján te is ráismertél a rohadékra?
Előbb Aoneer, most meg ez a törpe. Vége lehetne ennek a rohadt háborúnak. Akkor talán végre újra rend lenne, ez a helyzet úgy látszik egyeseknek az agyára megy.
*Az emberek rosszalló pillantásaival és megjegyzéseivel egyáltalán nem törődik, csak mikor elállják az útjukat, akkor teszi kezét, mintegy mellékesen a rövid kardjának markolatára. De mivel őrmester társa megfelelően tudja kezelni a helyzetet, így nem kerül sor arra, hogy elő is húzza a pengét. Egy fiú az elöljáró elé kíséri a Városőr csapatot. Cotys gyomrában mintha ezernyi pillangó szálldosna. A vadászat izgalma.*
~Remek. Tőle talán megtudhatunk néhány lényeges információt és megmutatja az utólsó ismert tartózkodási helyüket, aztán indulhat a hajtóvadászat. Jövök Bögre!~
*Halvány mosoly suhan át az arcán ahogy Syd a nyomolvasóhoz beszél.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579