Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 187 (3721. - 3740. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3740. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-22 22:26:56
Üzenet elküldve: 2018-07-22 22:26:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gré//
* Nem túlságosan könnyű szívvel lép rá lovával az Artheniorból kivezető útra, de igyekszik a történteket kiverni a fejéből és a sokkal fontosabb dolgokra koncentrálni, mint például az útra, melynek a végén a naplója és talán a szekere is rá vár. Mindenesetre feszélyezve érzi magát, és néha-néha visszatekint, hátha meglátja a lovász alakját, amint menekül a kocsmatöltelékek népes hada elől. Ilyet azonban nem tapasztal, így ha visszatér, majd rákérdez, hogy mi történt. Biztos remek történet kerekedik ki belőle, és avval is tisztában van, hogy ha az igazságot meg akarja tudni, minimum négy humanoiddal beszédbe kell elegyednie, hogy megtudja mi lett végül a lótolvajokkal és a lovásszal.
Gré okfejtésére felé néz, majd grimasszal a képén megrázza a fejét, miközben kezeit lazán pihenteti ölében, ahogy a póni kényelmes tempóban halad az úton. *
- Remélem nyomolvasásban és szörny leterítésben jobb vagy, mint az emlékezésben - * veti oda a sötételfnek komoran. * - Egyáltalán nem a tó partján raboltak ki, hanem jó másfél hónapnyi járóföldre északra a tótól. Legalábbis én annyit jöttem még dél felé a szekerem nyomait követve, mire ráleltem a tóra - * persze meglehet, hogy egyáltalán nem is a saját szerekét követte, mert mindegyiknek hasonló a nyoma, és sajnos Aezmorin kocsijának a nyomtávja egy jottányit sem különbözik az általánosan használt szekerekétől. Igazán kár, és természetesen roppant zavaró. * - Azonban a karaván jó ötletnek tűnik. Lehet, hogy a tolvajaim is arra felé mentek - * a gnóm természetesen nem tudja, hogy a Holdkaraván merre van, de nem is nagyon izgatja magát miatta, elvégre Gré a szakavatott szörnyvadász, bizonyára tökéletesen tisztában van a hely földrajzi elhelyezkedésével, és nem lesz gond megtalálni a helyet. *
- Gondolod, hogy onnan követni tudjuk a nyomaikat ennyi idő elteltével is? - * Aezmorin kérdőn tekint a sötételfre, aztán az utat kezdi pásztázni. Semmi gyanúsat nem lát, de ha a felfordulás híre eljutott a környező haramiák fülébe, nem lenne meglepve, ha a városból menekülő nemeseken rajta szeretnének ütni, hiszen az úri népek az életüknél már csak a vagyonukat szeretik jobban, így amit tudnak magukkal visznek. Bár lehet, hogy némelyek még a pénzüket is előbbre valónak tartják az életüknél, és inkább azt menekítve feldobják a talpukat. Nem kár értük. * - Milyen messze van a karaván? - * nem igazán a távolság érdekli, hanem az, hogy vajon mennyi ideig kell bizonytalanságban lovagolnia, hogy vajon rajtuk ütnek-e vagy sem. *
* Nem túlságosan könnyű szívvel lép rá lovával az Artheniorból kivezető útra, de igyekszik a történteket kiverni a fejéből és a sokkal fontosabb dolgokra koncentrálni, mint például az útra, melynek a végén a naplója és talán a szekere is rá vár. Mindenesetre feszélyezve érzi magát, és néha-néha visszatekint, hátha meglátja a lovász alakját, amint menekül a kocsmatöltelékek népes hada elől. Ilyet azonban nem tapasztal, így ha visszatér, majd rákérdez, hogy mi történt. Biztos remek történet kerekedik ki belőle, és avval is tisztában van, hogy ha az igazságot meg akarja tudni, minimum négy humanoiddal beszédbe kell elegyednie, hogy megtudja mi lett végül a lótolvajokkal és a lovásszal.
Gré okfejtésére felé néz, majd grimasszal a képén megrázza a fejét, miközben kezeit lazán pihenteti ölében, ahogy a póni kényelmes tempóban halad az úton. *
- Remélem nyomolvasásban és szörny leterítésben jobb vagy, mint az emlékezésben - * veti oda a sötételfnek komoran. * - Egyáltalán nem a tó partján raboltak ki, hanem jó másfél hónapnyi járóföldre északra a tótól. Legalábbis én annyit jöttem még dél felé a szekerem nyomait követve, mire ráleltem a tóra - * persze meglehet, hogy egyáltalán nem is a saját szerekét követte, mert mindegyiknek hasonló a nyoma, és sajnos Aezmorin kocsijának a nyomtávja egy jottányit sem különbözik az általánosan használt szekerekétől. Igazán kár, és természetesen roppant zavaró. * - Azonban a karaván jó ötletnek tűnik. Lehet, hogy a tolvajaim is arra felé mentek - * a gnóm természetesen nem tudja, hogy a Holdkaraván merre van, de nem is nagyon izgatja magát miatta, elvégre Gré a szakavatott szörnyvadász, bizonyára tökéletesen tisztában van a hely földrajzi elhelyezkedésével, és nem lesz gond megtalálni a helyet. *
- Gondolod, hogy onnan követni tudjuk a nyomaikat ennyi idő elteltével is? - * Aezmorin kérdőn tekint a sötételfre, aztán az utat kezdi pásztázni. Semmi gyanúsat nem lát, de ha a felfordulás híre eljutott a környező haramiák fülébe, nem lenne meglepve, ha a városból menekülő nemeseken rajta szeretnének ütni, hiszen az úri népek az életüknél már csak a vagyonukat szeretik jobban, így amit tudnak magukkal visznek. Bár lehet, hogy némelyek még a pénzüket is előbbre valónak tartják az életüknél, és inkább azt menekítve feldobják a talpukat. Nem kár értük. * - Milyen messze van a karaván? - * nem igazán a távolság érdekli, hanem az, hogy vajon mennyi ideig kell bizonytalanságban lovagolnia, hogy vajon rajtuk ütnek-e vagy sem. *
3739. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-22 21:09:05
Üzenet elküldve: 2018-07-22 21:09:05
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Azmo//
* A szürkés bőrű főhősünknek a legutoljára jutna eszébe a lovászfiú megállítása, hiszen azért átkozta el titokban, de erről az alacsonyabbik hősünk mit sem tud. Ám Grawok csak megrázza a fejét és már írnám a sorokat, hogy belelovagolnak a naplementébe, de egyfelől nagyon távol vagyunk időben még ettől, másrészt Arthenior közelébe lovagolnak, nem pedig a reggeli fény sugaraiba.
Ha ez így már mindenkinek világos, akkor rátérve a cselekményszálra békés vándorok képét adják, akik beszélgetnek. Ám a mélységinek hátsó szándékai vannak ismét, meg akarja találni a naplót és felmarkolni a pénzt.*
-Azt mondtad, hogy a Lihanechi tavunk partján történt a rablás? Meddig követted őket? Én a Hold karavánpihenőhely felé mentem volna, hogy ott élelmet és vizet vegyek magamhoz.
Igen forgalmas csomópont és tapasztalataim alapján az útonállók is szeretik az ilyet. Könnyebben tájékozódnak, mint a semmi közepén és nem utolsó sorban hamar kifigyelhetik az újabb áldozatukat, mielőtt előre menve csapdát állítanak neki.
* Igyekszik törni a fejét, hogy ha ez az ötlete nem válik be, akkor mihez kezdjenek utána. De előtte ennek kell utána járni. Ha csak nem mond olyat Aezmorin, ami miatt nyilván nem lehetséges, hogy ez történhetett.*
~ Csak találnom kell egy szekér keréknyomát, amiről kijelenthetem, hogy ez bizony az ő szekere, mert egy rúnákkal ékesített kocsi hagyta. Utána meg majd lesz valami.~
* Sokat változott a táj, mióta nem járt erre. A háborúban komoly csaták voltak a környéken és a legtöbben még ma is elkerülik messzire ezt a vidéket.*
3738. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-13 10:01:08
Üzenet elküldve: 2018-07-13 10:01:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Amikor beesteledik és a nap már a látóhatáron túl bukik le a horizonton Rulcar megelevenedik. Kipihenten ébred a bokor mélyén és más dolga sincs, mint hogy a város irányába induljon el. Már távoli földekre is lejutott, hogy Artheniorban nincs minden rendben és bizony épp elég káosz és zűrzavar uralkodik ahhoz, hogy egy olyan kormos képű, mint Rulcara maga pecsenyéjét tudja sütögetni. Nincs is más dolga csak óvatosan belopakodni a városon belülre és felmérni a terepet, ahhoz, hogy mi az ahonnan észrevétlenül el tud csenni pár értékes dolgot. Lehet az arany ékszer, információ vagy csak pár értékes dokumentum. Neki mindegy csak haszna legyen belőle.
Ahogy déli irányba indul meg úgy érkezik meg a már lakott és termőföldekkel, gyümölcsösökkel övezett vidékhez. Óvatosan halad a fák árnyékában az út mellett. Nincs kedve összefutni sem haramiákkal, sem pedig őrjáratokkal. Épp elég rút alak ő ahhoz, hogy egyből gyanút keltsen bárkiben. Még kiszúrnák, hogy valami rosszban sántikál. Pedig csak a napi betevőért gürizik mint mindenki más.
Ahogy egyre halad és halad előre az árnyak között, úgy kezdi elhagyni a tanyák világát és lassan de biztosan kirajzolódik a város összetéveszthetetlen látványa. Ekkor keres magának egy megfelelően magas fát és felmászik rá. Mivel fajtája minden más értelmes lényhez képest jobban lát a sötétben, így szépen ki is rajzolódik előtte a város épületeinek durva körvonala. Tekintete a baj, vész és a káosz jeleit keresi. Füstöt, vagy hangoskodást esetleg tüzeket, vagy romokat.
A nézelődés befejeztével lemászik a fáról és az út mellett a fák árnyékában elindul befelé a házak közé. Ideje némi hasznot hajtani magának.*
Ahogy déli irányba indul meg úgy érkezik meg a már lakott és termőföldekkel, gyümölcsösökkel övezett vidékhez. Óvatosan halad a fák árnyékában az út mellett. Nincs kedve összefutni sem haramiákkal, sem pedig őrjáratokkal. Épp elég rút alak ő ahhoz, hogy egyből gyanút keltsen bárkiben. Még kiszúrnák, hogy valami rosszban sántikál. Pedig csak a napi betevőért gürizik mint mindenki más.
Ahogy egyre halad és halad előre az árnyak között, úgy kezdi elhagyni a tanyák világát és lassan de biztosan kirajzolódik a város összetéveszthetetlen látványa. Ekkor keres magának egy megfelelően magas fát és felmászik rá. Mivel fajtája minden más értelmes lényhez képest jobban lát a sötétben, így szépen ki is rajzolódik előtte a város épületeinek durva körvonala. Tekintete a baj, vész és a káosz jeleit keresi. Füstöt, vagy hangoskodást esetleg tüzeket, vagy romokat.
A nézelődés befejeztével lemászik a fáról és az út mellett a fák árnyékában elindul befelé a házak közé. Ideje némi hasznot hajtani magának.*
3737. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-11 20:43:49
Üzenet elküldve: 2018-07-11 20:43:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Hamarabb átvészeli az ingoványt, mint gondolta. A bűz persze ráragad, mint egy pióca, s levakarhatatlanul beleivódik ruhájába, bőrébe. Nem fintorog, nem fogja be az orrát, a bűz az élet része. Az övé is, másoké is. Azt Artheniorba vezető út hasonlóan üres és kihalt, mintha mindenki eltűnt volna a környékről. Néhány ember azért érkezik, de az is inkább batyuval a hátán kifelé tart a városból. ~ Menekülnek? ~ A távolban lát füstfelhőket, olykor kiáltás is hallatszik, de csak nagyon messze, mintha csak képzeletében hallatszana. Különösebben nem foglalkozik vele egyelőre, úgy tartja, azon a hídon, majd akkor megy át, ha odaér. Sokan megbámulják, de csak rövid ideig, vörös szemének átható erejét senki sem tudja sokáig elviselni. Mert Ortas kifejezéstelen tekintete sokakat elborzaszthat, pedig nem vágyódik a vérre, egyelőre nem. A város egyre közelebb kerül, s ismét megszomjazik, de csak üres butykosát lefelé fordítja úgy rázza ki a földre... a nagy semmit.*
- Ejj... *Ezen kissé elkomorodik, de tudja, hogy hamarosan tudja pótolni, így nem aggódik. Egyébként is jól bírja a gyűrődést, legalábbis eddig jól bírta. Az úton lassan felverődő por nem zavarja, hamarosan megérkezik, a távolban már látja a főtér oszlopát, melyet ugyan még nem ismer, de sejti, hogy célját jelzi.*
- Ejj... *Ezen kissé elkomorodik, de tudja, hogy hamarosan tudja pótolni, így nem aggódik. Egyébként is jól bírja a gyűrődést, legalábbis eddig jól bírta. Az úton lassan felverődő por nem zavarja, hamarosan megérkezik, a távolban már látja a főtér oszlopát, melyet ugyan még nem ismer, de sejti, hogy célját jelzi.*
3736. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-05 20:21:50
Üzenet elküldve: 2018-07-05 20:21:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezőben//
*Kellemes felüdülés ujjait a patak rohanó habjai közé engednie ezen a párás, meleg napon. Még csak kora délelőtt van, ám már most is törölgetnie kell homlokáról a verítéket. Amint a bőrkulacs megtelik, aprókat kortyol a hűs vízből, nem sajnálja rá az időt. Hiába esne jól gyorsan ledönteni a torkán, a felhevült testnek belsőleg kártékony lehet az ilyesmi, a nap további részében pedig úgyis beosztással kell élnie. Amint sikerül a szomját oltania, újra megtölti a kulacsot, megköti a száját, majd az övére függeszti. Ezután megmosakszik, legalább néhány percig élvezve az enyhet adó hűvösséget. Sóhajtva áll fel aztán, és indul útnak ismét északkelet felé, legalább most még a fák árnyékában.
Ha úgy veszi, örülhet a napi szigorú rutin alól való kibújásnak, de már csupán annak is, hogy nem ugráltatja senki. Kényelmes tempója nagyban köszönhető a ténynek, hogy most először a maga ura lehet. A kétnapos út harmadik napját tölti, de még fontolgatja, hogy alkonyatig meg akar-e érkezni Artheniorba. Élelme azonban az út menti tanyák és szántóföldek gazdáin múlik, nevezetesen, hogy adnak-e neki valamilyen ház körüli feladatot vagy munkát a földeken, amiért cserébe némi elemózsiát kaphat. Megjelenése és fellépése a szelíd lelkűek szemében nem kifejezetten bizalomgerjesztő, ezért ez nem is olyan egyszerű probléma.
Tegnap ugyan szerencséje volt, amikor egy kevésbé ijedős gazda kihívás elé állítva felajánlotta, hogy kapálhat a földeken ebédig, cserébe kap egy tányér levest. Aztán felszaladt a szemöldöke, amikor Zeya a holmiját a sor végében lepakolva nem is olyan reménytelenül végezte a dolgát. Persze gyűlöli a napszámos munkát, de a szerzetesek az efféle feladatokat az önellátásban való szükségességük mellett jellemépítőnek is tartják, őt pedig kifejezetten építendő jellemnek, így aztán nem nevezhető tapasztalatlannak. Jutalomképpen gazdagon megszedték a tányérját, mellé cipót és gyümölcsöt is kapott, amiket viszont eltett későbbre. Talán lehet abban valami, hogy az étel zamatosabb, ha kemény munkával érdemlik ki, ahogy azt mestere folyton hajtogatja. De ezt a kemény munkát ezúttal önszántából választotta, és a koszt sem volt olyan szegényes, mint otthon.
Ma reggel majszolta el a gyümölcsöt, fizetsége maradékát. Választhat, hogy a szerencsére bízza magát a gazdákkal vagy kilép egy kicsit, és még napvilág mellett eléri a várost, ahol laposka erszényének tartalmától legjobb esetben két napon belül megszabadítják.*
*Kellemes felüdülés ujjait a patak rohanó habjai közé engednie ezen a párás, meleg napon. Még csak kora délelőtt van, ám már most is törölgetnie kell homlokáról a verítéket. Amint a bőrkulacs megtelik, aprókat kortyol a hűs vízből, nem sajnálja rá az időt. Hiába esne jól gyorsan ledönteni a torkán, a felhevült testnek belsőleg kártékony lehet az ilyesmi, a nap további részében pedig úgyis beosztással kell élnie. Amint sikerül a szomját oltania, újra megtölti a kulacsot, megköti a száját, majd az övére függeszti. Ezután megmosakszik, legalább néhány percig élvezve az enyhet adó hűvösséget. Sóhajtva áll fel aztán, és indul útnak ismét északkelet felé, legalább most még a fák árnyékában.
Ha úgy veszi, örülhet a napi szigorú rutin alól való kibújásnak, de már csupán annak is, hogy nem ugráltatja senki. Kényelmes tempója nagyban köszönhető a ténynek, hogy most először a maga ura lehet. A kétnapos út harmadik napját tölti, de még fontolgatja, hogy alkonyatig meg akar-e érkezni Artheniorba. Élelme azonban az út menti tanyák és szántóföldek gazdáin múlik, nevezetesen, hogy adnak-e neki valamilyen ház körüli feladatot vagy munkát a földeken, amiért cserébe némi elemózsiát kaphat. Megjelenése és fellépése a szelíd lelkűek szemében nem kifejezetten bizalomgerjesztő, ezért ez nem is olyan egyszerű probléma.
Tegnap ugyan szerencséje volt, amikor egy kevésbé ijedős gazda kihívás elé állítva felajánlotta, hogy kapálhat a földeken ebédig, cserébe kap egy tányér levest. Aztán felszaladt a szemöldöke, amikor Zeya a holmiját a sor végében lepakolva nem is olyan reménytelenül végezte a dolgát. Persze gyűlöli a napszámos munkát, de a szerzetesek az efféle feladatokat az önellátásban való szükségességük mellett jellemépítőnek is tartják, őt pedig kifejezetten építendő jellemnek, így aztán nem nevezhető tapasztalatlannak. Jutalomképpen gazdagon megszedték a tányérját, mellé cipót és gyümölcsöt is kapott, amiket viszont eltett későbbre. Talán lehet abban valami, hogy az étel zamatosabb, ha kemény munkával érdemlik ki, ahogy azt mestere folyton hajtogatja. De ezt a kemény munkát ezúttal önszántából választotta, és a koszt sem volt olyan szegényes, mint otthon.
Ma reggel majszolta el a gyümölcsöt, fizetsége maradékát. Választhat, hogy a szerencsére bízza magát a gazdákkal vagy kilép egy kicsit, és még napvilág mellett eléri a várost, ahol laposka erszényének tartalmától legjobb esetben két napon belül megszabadítják.*
3735. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-04 18:10:45
Üzenet elküldve: 2018-07-04 18:10:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Csóktolvaj //
- Jaj, nagy akárkivagyis, csak egy jó lovat kérek a sejhajom alá, egy csókot a számra, és egy szép lányt az ágyamba! *Sopánkodik félhangosan, hogy mindenki meghallja a vele szemben érkező kordén, és elvigyorodik saját magán. Nincs is jobb annál, mint mikor tizenhatodik alkalommal megy mellette el egy szekér, és mindenki nyafog rajta. Akinek telik szekérre, egy asszonyra (vagy többre, tudja a drahun) meg négy pulyára, annak mi oka van panaszkodni?
Ez a szekér azonban más, mint a többi, ugyanis itt az egyik leányzó kifejezetten szemrevaló. A haja, mint a selyem, a szemei buták, de kékek, mint az óceán. Nótába illenek.*
~ Már el is felejtettem, milyen helyeskék vannak itt a városban. ~ *Sóhajt fel, és a legjobb mosolyával keresztezi útjukat. Meg se várja, hogy az ideges, nagybajszú családfő megállítja-e a lovakat, lekapja a hátáról a lantot, és megpendítve a húrokat már dalol is.*
- volt nekem már olyan sok rút virágom.
Kinyíltak és elszáradtak egy nyáron!
Ha jönnek is, ha mennek is, nem bánom:
az én kis rózsám a legszebb a világon.
*Közben lassan megkerüli a szekeret, és a leányhoz lép, hogy érezze, róla szól a nóta.*
~ Most rózsát kéne adnom, ha lenne miből. ~ *gondolja magában.* ~ Mindegy, úgyse érti, csak a lényeget. ~
*Azért mosolyog tovább. Nem zavarták a butácska lányok sose, könnyebb őket elcsábítani. Ez a szépség is elpirul, amikor kinyújtja érte kezét, hogy egy finom mozdulattal megcsókolja, mint egy úrikisasszonyét szokás. Úgy vörösödik a drága, mintha most csípte volna meg a napfény.*
- Még soha nem láttam ilyen szép hölgyet. *A szekér szegélyére támaszkodva csodálja a lányt, mintha tényleg soha nem látott volna ehhez foghatót. Az arcára mutat.* Csak egy kis csókot adj még a dalért cserébe!
*A lány láthatóan húzódozik, pirul, de már meglesz az. Az egyetlen gond az apja, aki heves üvöltözéssel próbálja magára felhívni a figyelmet, ami eddig valahogy fel se tűnt senkinek.*
- Takarodjál el a lányomtól!
- Csak egy csókot, kedves. Ide ni! *mutatja az arcát siettetve a lányt, mert hát csak nem hagyja ezt annyiban. A rózsaszál közelebb hajol kicsit, elbizonytalanodik, aztán gyorsan oda akar nyomni egy puszit a kedves, szép idegen arcára. Olcsó trükk: a puszi irányt vált, a száj a szájnak csattan, és ha a szerelmet most nem is, az énekes legalább a lány édes ajkait megízlelheti. A szekér egy emberként bolydul fel, a férj és feleség egyszerre lendülnek, hogy agyoncsapják az útonálló csóklopót, de addigra ő már tovább is sétált, és csak nevet az egészen.
A szekér újra elindul, ő pedig úgy érzi valamiért, hogy nézik. Megfordulva látja, hogy a kis rózsaszál les hátrafelé, az arca vörös, de szerelmesen mosolyog a furcsa idegenre. Még egy mozdulat, egy nagy, színpadias meghajlás telik a furcsa szerzettől, ami meg is nevetteti kis áldozatát.*
- Csókom már van. *jegyzi meg örömittasan, és lantját pengetve, kis tánclépéseket imitálva megy tovább Arthenior felé.*
- Jaj, nagy akárkivagyis, csak egy jó lovat kérek a sejhajom alá, egy csókot a számra, és egy szép lányt az ágyamba! *Sopánkodik félhangosan, hogy mindenki meghallja a vele szemben érkező kordén, és elvigyorodik saját magán. Nincs is jobb annál, mint mikor tizenhatodik alkalommal megy mellette el egy szekér, és mindenki nyafog rajta. Akinek telik szekérre, egy asszonyra (vagy többre, tudja a drahun) meg négy pulyára, annak mi oka van panaszkodni?
Ez a szekér azonban más, mint a többi, ugyanis itt az egyik leányzó kifejezetten szemrevaló. A haja, mint a selyem, a szemei buták, de kékek, mint az óceán. Nótába illenek.*
~ Már el is felejtettem, milyen helyeskék vannak itt a városban. ~ *Sóhajt fel, és a legjobb mosolyával keresztezi útjukat. Meg se várja, hogy az ideges, nagybajszú családfő megállítja-e a lovakat, lekapja a hátáról a lantot, és megpendítve a húrokat már dalol is.*
- volt nekem már olyan sok rút virágom.
Kinyíltak és elszáradtak egy nyáron!
Ha jönnek is, ha mennek is, nem bánom:
az én kis rózsám a legszebb a világon.
*Közben lassan megkerüli a szekeret, és a leányhoz lép, hogy érezze, róla szól a nóta.*
~ Most rózsát kéne adnom, ha lenne miből. ~ *gondolja magában.* ~ Mindegy, úgyse érti, csak a lényeget. ~
*Azért mosolyog tovább. Nem zavarták a butácska lányok sose, könnyebb őket elcsábítani. Ez a szépség is elpirul, amikor kinyújtja érte kezét, hogy egy finom mozdulattal megcsókolja, mint egy úrikisasszonyét szokás. Úgy vörösödik a drága, mintha most csípte volna meg a napfény.*
- Még soha nem láttam ilyen szép hölgyet. *A szekér szegélyére támaszkodva csodálja a lányt, mintha tényleg soha nem látott volna ehhez foghatót. Az arcára mutat.* Csak egy kis csókot adj még a dalért cserébe!
*A lány láthatóan húzódozik, pirul, de már meglesz az. Az egyetlen gond az apja, aki heves üvöltözéssel próbálja magára felhívni a figyelmet, ami eddig valahogy fel se tűnt senkinek.*
- Takarodjál el a lányomtól!
- Csak egy csókot, kedves. Ide ni! *mutatja az arcát siettetve a lányt, mert hát csak nem hagyja ezt annyiban. A rózsaszál közelebb hajol kicsit, elbizonytalanodik, aztán gyorsan oda akar nyomni egy puszit a kedves, szép idegen arcára. Olcsó trükk: a puszi irányt vált, a száj a szájnak csattan, és ha a szerelmet most nem is, az énekes legalább a lány édes ajkait megízlelheti. A szekér egy emberként bolydul fel, a férj és feleség egyszerre lendülnek, hogy agyoncsapják az útonálló csóklopót, de addigra ő már tovább is sétált, és csak nevet az egészen.
A szekér újra elindul, ő pedig úgy érzi valamiért, hogy nézik. Megfordulva látja, hogy a kis rózsaszál les hátrafelé, az arca vörös, de szerelmesen mosolyog a furcsa idegenre. Még egy mozdulat, egy nagy, színpadias meghajlás telik a furcsa szerzettől, ami meg is nevetteti kis áldozatát.*
- Csókom már van. *jegyzi meg örömittasan, és lantját pengetve, kis tánclépéseket imitálva megy tovább Arthenior felé.*
3734. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-02 20:15:41
Üzenet elküldve: 2018-07-02 20:15:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
*Az ingoványon áthaladva a szomorúsága dühbe fordult. Dühös mindenkire a kialakult helyzet miatt. Dühös Pyctára, hogy semmi megértést vagy együttérzést nem mutatott, dühös önmagára, hogy nem képes a férfinek megbocsátani neki ezt. Főleg azonban az anyjára dühös, hogy belehajszolta ebbe, ha nem erősködött volna annyira a házasság miatt, akkor Aenae soha nem hagyja el a várost, soha nem szeret bele Pyctába és Pycta sosem bántja meg és töri össze a szívét. Míg keresztülhaladt az ingoványon, addig alaposan belehergelte magát a dologba. Immáron anyja arcába akarja vágni azt, hogy mindenről ő tehet, miatta boldogtalan. Tudja persze, hogy a város most nem biztonságos, de már ez sem érdekli, meg kell mondania anyjának a magáét. Tervei szerint lovát lerakja az istállóban és gyalogosan megy hozzá, gyalogosan biztosan könnyen átjut bármi csoportosuláson, főleg azért mert cseppet sem néz ki nemeskisasszonynak.*
3733. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-01 09:09:36
Üzenet elküldve: 2018-07-01 09:09:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az ingoványból felüdülés az útra lépni. Komor arckifejezéssel próbálja leverni a sarat a lábáról. Egy nagyobb kőhöz ütögeti, úgy érzi megkönnyebbül, vélhetően sokkal könnyebb is lesz hirtelen. Nadrágzsebéből egy fehér vásznat vesz elő, melynek szélei gyönyörűen szegettek. Egy másik, kényelmesebbnek tűnő kőre leül, majd módszeresen kezdi el tisztogatni. ~ Hát ez nagyszerű. ~ Mert nadrágjának szára is csupa sár és víz. Sóhajtva teszi el a kendőt, összehajtva, úgy, hogy a szenny ne érje ruháját. Arcán egy kis megbánás és némi undor látható. ~ Jól meggondoltam én ezt? ~ Sóhajtva áll fel, majd egy rövid porolás után elindul arra, amerre a várost sejti, egyelőre azt jelöli ki úti célként. Talán egy forgalmas helyet, hol kérdezősködhet, már, ha ebben a vérgőzös forgatagban lehet egyáltalán ilyen. Az elf, akit keres állítólag gyönyörű, legalábbis az volt gyermekkorában, most meg ki tudja, hogy néz ki, vélhetően nem is hasonlít arra a képre, mit magában elképzel. Igazából fogalma sincs, hogyan álljon neki, az elit iskolákban erről nem kapott semmilyen képzést. De az esze a helyén van, beszélni is tud, innentől már csak a városon múlik. Az is lehet, hogy nyomolvasót fogad fel, óriási ez a terület és elfek mindenhol megtalálhatók. Talán túlságosan sok helyen is.*
3732. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-06-25 21:31:29
Üzenet elküldve: 2018-06-25 21:31:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A várost elhagyván sietősebb tempóra sarkallja lovát, aki engedelmesen felgyorsítja patái ütemes dob-dob-dobolását. A nap nemrég állt délire, még jó időt futhat, késő délutánra hazaérhet, ha nagyon siet.
Tetszik neki az új, kisebb világ. Kevesebbet kell utaznia, nem kell a szabadban, ismeretlen tájon éjszakáznia, és a többi kellemetlen dologgal számolnia.
A táj csak úgy suhan mellette, arcában érzi a hűsítő szelet. Persze mindeközben figyel Marhjano épségére is, nehogy túlhajszolja magát. Szereti ezt a lovat, az első állat, aki nem rémült meg tőle, így hát csikókorában magához vette az ifjú vadlovat.
Így hát a két régi társ együtt vágtat otthonuk irányába.*
Tetszik neki az új, kisebb világ. Kevesebbet kell utaznia, nem kell a szabadban, ismeretlen tájon éjszakáznia, és a többi kellemetlen dologgal számolnia.
A táj csak úgy suhan mellette, arcában érzi a hűsítő szelet. Persze mindeközben figyel Marhjano épségére is, nehogy túlhajszolja magát. Szereti ezt a lovat, az első állat, aki nem rémült meg tőle, így hát csikókorában magához vette az ifjú vadlovat.
Így hát a két régi társ együtt vágtat otthonuk irányába.*
3731. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-06-24 16:25:08
Üzenet elküldve: 2018-06-24 16:25:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
* A Hifeti lány úton van sötét fekete lován. Már csak távolról látszik a város. Még vet egy pillantást a templomra, mely annak idején a fénycsóvával hatalmas erőt sugárzott és komolyan fontolóra vette, hogy mágiát kezd el tanulni. Bele is kezdett és Nellara, az egyik tündér tanította is valamire. De nem bizonyult olyan kitartónak, hogy komoly tudást mondhasson magáénak.
A sötétben valami van az útszéli bokrok között. A kis hangra paripája hátsó lábaira ágaskodik és mellsőkkel a levegőbe rúgott.*
-Hó! Fékezd magad!
* Nem sok hiányzott, hogy le ne essen róla. Minden lovagló tudását össze kellett szednie a zabolátlan állat hátán. Természete eddig sem volt olyan jó, mint a mögötte haladó kancáé. Ám robusztus alkatát megkedvelte és kellő gyakorlatot szerzett az ilyen kirohanásai terén. Már nem dobja le a hátáról, ha valamitől megrémül.*
-Gyerünk! Nem érünk rá rablókra. Vagy azt sem mondod meg, mi volt az.
A sötétben valami van az útszéli bokrok között. A kis hangra paripája hátsó lábaira ágaskodik és mellsőkkel a levegőbe rúgott.*
-Hó! Fékezd magad!
* Nem sok hiányzott, hogy le ne essen róla. Minden lovagló tudását össze kellett szednie a zabolátlan állat hátán. Természete eddig sem volt olyan jó, mint a mögötte haladó kancáé. Ám robusztus alkatát megkedvelte és kellő gyakorlatot szerzett az ilyen kirohanásai terén. Már nem dobja le a hátáról, ha valamitől megrémül.*
-Gyerünk! Nem érünk rá rablókra. Vagy azt sem mondod meg, mi volt az.
3730. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-06-16 10:51:56
Üzenet elküldve: 2018-06-16 10:51:56
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Barna kanca ügetése ijeszti el az út menti fákon pihenni vágyó szárnyasokat. A kemény bőr nyeregben kopottas ruhájú aggastyán ül. Gúnyáján megtapad a paták által felvert por. Kócos tincseit a szél hátrafújja, a gesztenyeszín szempár hidegen pillant újra s újra körbe.
~ Megváltozott ez a vidék, mióta utoljára itt jártam. ~
Emlékeiben feldereng gyermekkora. Arra gondol, hogy mennyire megváltozott ez a vidék. Ahol egykoron tanya állt, most virágzó mezőföld, pusztaság. A város is más lett, haladt a korral, bővült, megújult. Lakóit felemésztette az idő, most más népek lakják.
~ Mennyi idő telt el? Nyolcvan? Kilencven? Vagy több? ~
Gondolataiban a régi idők kelnek életre, mialatt megteszi azt a fél órányi távolságot lóháton, mígnem meghallja a városból egyre erősödő zsivajt. Hamarosan a földes talaj tompa dobbanásait felváltják a kikövezett út éles csattanásai, ahogy barna paripája hátán lépdel, s már csak pillanatok választják el attól, hogy elérje Arthenior főterét, hogy megpillantsa, mivé fejlődött az évek során... hogy gyermekkorának emlékeit eltörölje az új világ, és hogy minden, amit egykor ismert, ezekkel az emlékekkel távozzon végül örökre. *
~ Megváltozott ez a vidék, mióta utoljára itt jártam. ~
Emlékeiben feldereng gyermekkora. Arra gondol, hogy mennyire megváltozott ez a vidék. Ahol egykoron tanya állt, most virágzó mezőföld, pusztaság. A város is más lett, haladt a korral, bővült, megújult. Lakóit felemésztette az idő, most más népek lakják.
~ Mennyi idő telt el? Nyolcvan? Kilencven? Vagy több? ~
Gondolataiban a régi idők kelnek életre, mialatt megteszi azt a fél órányi távolságot lóháton, mígnem meghallja a városból egyre erősödő zsivajt. Hamarosan a földes talaj tompa dobbanásait felváltják a kikövezett út éles csattanásai, ahogy barna paripája hátán lépdel, s már csak pillanatok választják el attól, hogy elérje Arthenior főterét, hogy megpillantsa, mivé fejlődött az évek során... hogy gyermekkorának emlékeit eltörölje az új világ, és hogy minden, amit egykor ismert, ezekkel az emlékekkel távozzon végül örökre. *
3729. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-06-15 07:55:14
Üzenet elküldve: 2018-06-15 07:55:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
*Nem igazán füllik foga ehhez az utazáshoz, és erre nagyjából abban a pillanatban rá is jön, amint elhagyja Arthenior füstölő, zajos, balhés kis városkáját. Megacélozza azonban idegeit, mélyet sóhajt, elhatározása egyre inkább erősödik, hogy jó lesz az, amit tenni készül. Nem tudja, hogy fogják fogadni, emlékezni fog-e rá egyáltalán bárki, de még megkeseredett nőstényünk szerint is jár majdnem mindenkinek egy második esély. Ha pedig Nariiról van szó, hát miért is ne járna neki a második esély? Elvégre... Nariiról van szó.*
3728. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-06-11 00:05:28
Üzenet elküldve: 2018-06-11 00:05:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Sajnálom.
*Mondja teljesen őszinte szomorúsággal, hiszen pontosan tudja, hogy mit érez a másik.*
- Nekem egyik szülőm sem él már.
*Mondja egy kicsit csalódottan, de gyorsan elmúlik az érzés. Édesanyja és édesapja már régen meghalt, semmit sem tehet értük, és a bánatát is már rég kiadta magából. *
- Szerintem inkább csak a gondolataidban szárnyalj, de ott repülj jó magasra!
*Jelenti ki vidáman, majd maga mellé hívja lovacskáját, aki természetesen rögtön simogatást kér.*
- Nem tartalak fel akkor, szerintem még találkozunk.
*Elköszön a fiútól, felszáll a nyeregbe, és továbbindul a város felé.*
- Sajnálom.
*Mondja teljesen őszinte szomorúsággal, hiszen pontosan tudja, hogy mit érez a másik.*
- Nekem egyik szülőm sem él már.
*Mondja egy kicsit csalódottan, de gyorsan elmúlik az érzés. Édesanyja és édesapja már régen meghalt, semmit sem tehet értük, és a bánatát is már rég kiadta magából. *
- Szerintem inkább csak a gondolataidban szárnyalj, de ott repülj jó magasra!
*Jelenti ki vidáman, majd maga mellé hívja lovacskáját, aki természetesen rögtön simogatást kér.*
- Nem tartalak fel akkor, szerintem még találkozunk.
*Elköszön a fiútól, felszáll a nyeregbe, és továbbindul a város felé.*
3727. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-06-09 23:14:27
Üzenet elküldve: 2018-06-09 23:14:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Úgy tűnik, hogy a fiatal elf újabb ötletei már jobbak, de sajnos ezek sem vezetnek megoldásra. Sajnos Ishala nem érti, hogy miért kuncog a kis tündér, és azt sem, hogy miért szégyelli el magát. Viszont olyan témára térnek, ami kényes, viszont azt beszélték, hogy barátok lesznek Ishala pedig úgy tudja, hogy a barátok nem titkolnak egymás előtt dolgokat.*
- Nincsenek szüleim, csak apám. Anyám belehalt a születésembe. *Mondja őszinte szomorúsággal, de rögtön utána megvonja a vállát, és valamivel vidámabb hangszínnel folytatja. *
- Én viszont szoktam madarat sütni, és lőni is tudok, ha szükséges. Viszont nem ölnék madarat csak azért, hogy szárnyra kellhessek, az önző lenne. De ha mondjuk éhesek lennénk… az más lenne. Nem vagy éhes? *Kérdezi a lányt, és közben megjegyzi magában, hogy a kis ló az valójában egy póni.*
- Még sose láttam pónit. *Mondja őszintén.* De én vadászni indultam, nem a városba.
*Úgy tűnik, hogy a fiatal elf újabb ötletei már jobbak, de sajnos ezek sem vezetnek megoldásra. Sajnos Ishala nem érti, hogy miért kuncog a kis tündér, és azt sem, hogy miért szégyelli el magát. Viszont olyan témára térnek, ami kényes, viszont azt beszélték, hogy barátok lesznek Ishala pedig úgy tudja, hogy a barátok nem titkolnak egymás előtt dolgokat.*
- Nincsenek szüleim, csak apám. Anyám belehalt a születésembe. *Mondja őszinte szomorúsággal, de rögtön utána megvonja a vállát, és valamivel vidámabb hangszínnel folytatja. *
- Én viszont szoktam madarat sütni, és lőni is tudok, ha szükséges. Viszont nem ölnék madarat csak azért, hogy szárnyra kellhessek, az önző lenne. De ha mondjuk éhesek lennénk… az más lenne. Nem vagy éhes? *Kérdezi a lányt, és közben megjegyzi magában, hogy a kis ló az valójában egy póni.*
- Még sose láttam pónit. *Mondja őszintén.* De én vadászni indultam, nem a városba.
3726. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-06-08 22:14:29
Üzenet elküldve: 2018-06-08 22:14:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Ez jó gondolat.
*Bólint egyetértően, majd szembefordul a fiúval.*
- Hát, nem hiszem, hogy a pókot meg tudod fejni.
*Halkan elkuncogja magát, majd szégyenlős pír derül az arcára.
De a madártollat bele tudod tűzni valami könnyű anyagba. Ha valakinek a szárnya tollas, teljesen máshogy kell vele repülni.*
- Ha a szüleid szoktak madarat sütni, elkérheted a tollakat.
*Más nem jut eszébe, az összes ötletét megosztotta az elffel, így most csak csendben várja, hogy a fiú mit reagál rá.*
- Én egyébként a városba tartottam, csak megálltam, mert a pónim elfáradt.
- Ez jó gondolat.
*Bólint egyetértően, majd szembefordul a fiúval.*
- Hát, nem hiszem, hogy a pókot meg tudod fejni.
*Halkan elkuncogja magát, majd szégyenlős pír derül az arcára.
De a madártollat bele tudod tűzni valami könnyű anyagba. Ha valakinek a szárnya tollas, teljesen máshogy kell vele repülni.*
- Ha a szüleid szoktak madarat sütni, elkérheted a tollakat.
*Más nem jut eszébe, az összes ötletét megosztotta az elffel, így most csak csendben várja, hogy a fiú mit reagál rá.*
- Én egyébként a városba tartottam, csak megálltam, mert a pónim elfáradt.
3725. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-06-07 23:57:10
Üzenet elküldve: 2018-06-07 23:57:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A keresgélést megszakítja a tündér, ahogy közelebb sétál, és elmagyarázza, hogy miért nem jók a levelek és hasonlók. Ishala nagy kerek szemeivel bólogat, amikor megérinti a szárnyat. *
- Na igen, ez tényleg más, mint a levél. Viszont én nem ismerek ilyen anyagot, és azt se, hogy honnan szerezhetnénk. A szövet és a bőr is nehezebb sokkal, sőt, a levélnél csak két dologról tudok, ami könnyebb, az pedig a madártoll, és a pókháló. Na és a gondolat. * Nevet fel szellemes megjegyzésén.*
- Viszont annyi madártollat nagyon nehéz találni, és aztán egymáshoz erősíteni olyan anyaggal, ami szintén nem nehéz... a sár biztos nem jó, mert megint nehéz, és a gyanta se hiszem, hogy tartós lenne. Neked van valami ötleted? *Néz kíváncsian a lányra, végül is, ő a tündér, és ő ismeri jobban a szárnyait. Az elf eddig azt se tudta, hogy ilyen különleges lenne a tündér szárny, sose látott még hasonlót, és az aerodinamikáról se hallott még soha, az ilyen tudások elkerülték az erdőben élve. *
*A keresgélést megszakítja a tündér, ahogy közelebb sétál, és elmagyarázza, hogy miért nem jók a levelek és hasonlók. Ishala nagy kerek szemeivel bólogat, amikor megérinti a szárnyat. *
- Na igen, ez tényleg más, mint a levél. Viszont én nem ismerek ilyen anyagot, és azt se, hogy honnan szerezhetnénk. A szövet és a bőr is nehezebb sokkal, sőt, a levélnél csak két dologról tudok, ami könnyebb, az pedig a madártoll, és a pókháló. Na és a gondolat. * Nevet fel szellemes megjegyzésén.*
- Viszont annyi madártollat nagyon nehéz találni, és aztán egymáshoz erősíteni olyan anyaggal, ami szintén nem nehéz... a sár biztos nem jó, mert megint nehéz, és a gyanta se hiszem, hogy tartós lenne. Neked van valami ötleted? *Néz kíváncsian a lányra, végül is, ő a tündér, és ő ismeri jobban a szárnyait. Az elf eddig azt se tudta, hogy ilyen különleges lenne a tündér szárny, sose látott még hasonlót, és az aerodinamikáról se hallott még soha, az ilyen tudások elkerülték az erdőben élve. *
3724. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-06-07 23:16:18
Üzenet elküldve: 2018-06-07 23:16:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Az nem hiszem, hogy jó lesz.
*Rázza a fejét kicsit csalódottan, majd feláll, közelebb sétál a gyermeteg elfhez, aki már rögtön keresgélni kezd.*
- Várj! Öhm... Érintsd meg!
*A kjelentéstől kicsit elpirul, hiszen még nem nagyon fogdosták a szárnyait, de bízik abban, hogy ezzel nem esz semmi rosszat. Ha a fiú megérintette a szárnyait, folytatja.*
- Olyan, mint a lepkék, vagy a szitakötők szárnya. Vékony, gyengének tűnik, de ugyanakkor nagyon erős. Valami hasonlót kell szereznünk. A levél és az ág nem jó, túl nehezek, és nem elég rugalmasak.
- Az nem hiszem, hogy jó lesz.
*Rázza a fejét kicsit csalódottan, majd feláll, közelebb sétál a gyermeteg elfhez, aki már rögtön keresgélni kezd.*
- Várj! Öhm... Érintsd meg!
*A kjelentéstől kicsit elpirul, hiszen még nem nagyon fogdosták a szárnyait, de bízik abban, hogy ezzel nem esz semmi rosszat. Ha a fiú megérintette a szárnyait, folytatja.*
- Olyan, mint a lepkék, vagy a szitakötők szárnya. Vékony, gyengének tűnik, de ugyanakkor nagyon erős. Valami hasonlót kell szereznünk. A levél és az ág nem jó, túl nehezek, és nem elég rugalmasak.
3723. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-06-07 23:04:03
Üzenet elküldve: 2018-06-07 23:04:03
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
*Közel a város, és nem úgy tűnik, mintha lángolna az egész. Ez azért elég boldogító tényező, már nem mintha annyira hiányozna neki az a vacak, de azért van ott egy fogadó, a fogadóban sok sör... bizony, a sör, na az hiányozna. És ha már ott tart, akad egyéb alkohol is. Persze nem kéne túlzásba esni, Lorew híresen rosszul bírja a piát, és nem kéne részegen színt vallani. Magában már rég elhatározta, hogy inkognitóban fog utazni, és ahogy most ilyen közel ér a városhoz, nos... csak még jobban elhatározza. Sőt, nem is fogja ismerni magát. Úgyse ismerte a kutya se korábban, szóval ha bárki ujjal mutogat rá, az csak néhány körözési listának köszönhető. A piszkok! És vajon a körözése milyen irányba terelné a viszonyát a hadnagykisasszonnyal? Csupa lényeges kérdés, és mindre fényt deríthet a legjobb információforrás közepén, a kocsmában. A pultnál. Ahogy a cél közeledik, kicsit megszaporázza a lépteit.*
3722. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-06-07 22:42:14
Üzenet elküldve: 2018-06-07 22:42:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A lány olyan lehetőséget vet fel, amit ő sose mert volna kérni, de még csak nem is gondolt rá. Éppen ezért nem is esik neki rosszul, hogy megvalósíthatatlan a dolog, de a másik ajánlat már sokkal jobban érdekli. *
- Ez nagyon jól hangzik! Mondjuk, fűből és levelekből, és gallyakból csinálhatnánk, aztán megpróbálnánk, hogy ha csapdosok vele, akkor sikerül-e felszállnom, mint neked. Lehet, hogy tudnánk együtt repülni, csak ne menjünk túl magasra, mert ha elfárad a karom, akkor nagyon fájni fog ha leesek.* Teszi hozzá, és felkel a földről, tekintetével már keresi is a szárnynak alkalmas hozzávalókat. Persze, ha a lánynak jobb javaslata van, akkor azt is meghallgatja, és akár még úgy is határozhatnak, hogy inkább azt alkalmazzák. A lényeg most, hogy nagyon felcsigázta a gondolat, és tényleg szeretné megpróbálni. Nem is érti, hogy miért nem jutott eszébe a gondolat eddig. Mindenesetre boldog volt, hogy a lányba futott, látszólag sokkal okosabb volt Ishalánál, és együtt akár sok izgalmas dolgot is véghezvihetnek. *
A hozzászólás írója (Ishala Hietzyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.07 22:42:27
*A lány olyan lehetőséget vet fel, amit ő sose mert volna kérni, de még csak nem is gondolt rá. Éppen ezért nem is esik neki rosszul, hogy megvalósíthatatlan a dolog, de a másik ajánlat már sokkal jobban érdekli. *
- Ez nagyon jól hangzik! Mondjuk, fűből és levelekből, és gallyakból csinálhatnánk, aztán megpróbálnánk, hogy ha csapdosok vele, akkor sikerül-e felszállnom, mint neked. Lehet, hogy tudnánk együtt repülni, csak ne menjünk túl magasra, mert ha elfárad a karom, akkor nagyon fájni fog ha leesek.* Teszi hozzá, és felkel a földről, tekintetével már keresi is a szárnynak alkalmas hozzávalókat. Persze, ha a lánynak jobb javaslata van, akkor azt is meghallgatja, és akár még úgy is határozhatnak, hogy inkább azt alkalmazzák. A lényeg most, hogy nagyon felcsigázta a gondolat, és tényleg szeretné megpróbálni. Nem is érti, hogy miért nem jutott eszébe a gondolat eddig. Mindenesetre boldog volt, hogy a lányba futott, látszólag sokkal okosabb volt Ishalánál, és együtt akár sok izgalmas dolgot is véghezvihetnek. *
A hozzászólás írója (Ishala Hietzyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.07 22:42:27
3721. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-06-07 22:32:38
Üzenet elküldve: 2018-06-07 22:32:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Mondanám, hogy elviszlek egy körre, nem nem hiszem, hogy elbírnálak.
*Halkan, de ugyanakkor kínosan is érzi magát. Ekkor eszébe jut egy ötlet, miről kinyílnak szürke szemei, kihúzza magát, és úgy érzi, világmegváltó terve született.*
- Hé! Miért nem csinálunk egyet? Csak megnézzük, milyen az én szárnyam, és megpróbálunk csinálni neked egy hasonlót, mondjuk... mondjuk a kezeddel irányíthatnád, vagy ilyesmi.
*Kíváncsian hallgatja a fiút, és közben vidáman bólogat.*
- Igen lehet. Nem tudom, a miértekről nem szólnak legendák, csak találgatni lehet.
- Mondanám, hogy elviszlek egy körre, nem nem hiszem, hogy elbírnálak.
*Halkan, de ugyanakkor kínosan is érzi magát. Ekkor eszébe jut egy ötlet, miről kinyílnak szürke szemei, kihúzza magát, és úgy érzi, világmegváltó terve született.*
- Hé! Miért nem csinálunk egyet? Csak megnézzük, milyen az én szárnyam, és megpróbálunk csinálni neked egy hasonlót, mondjuk... mondjuk a kezeddel irányíthatnád, vagy ilyesmi.
*Kíváncsian hallgatja a fiút, és közben vidáman bólogat.*
- Igen lehet. Nem tudom, a miértekről nem szólnak legendák, csak találgatni lehet.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579