Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 235 (4681. - 4700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4700. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-09 12:04:11
Üzenet elküldve: 2019-02-09 12:04:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*A menet továbbhalad az erdő belseje és ezzel a folyó, így az új otthon reménye felé. A csuhátlan csuhás nem kíván megállítani mindenkit a kitérő miatt így lassan a kordék és a csapat elhalad mellettük és ők hárman ott maradnak a furcsa erdei elffel.
Ekkor jelenik meg a magányos lovas és áll meg mellettük.*
- Az Erdő Szíve áldjon. *Köszönti barátságos hangon az elf lányt.*
- Letelepedni érkeztünk az erdőbe. *Válaszol kurtán, majd a többiek körül kialakuló beszélgetés felé fordítja figyelmét.
Közben választ kapnak az erdei elftől azt illetően, mióta él az erdőben. A hosszúéletű furcsán beszél, amit magyaráz a hosszú magányos élet, de amúgy sem ütközött volna meg rajta a csuhátlan csuhás, hosszúra nyúlt élete során találkozott már egy-két furcsa szerzettel.
Az ismeretlen elf a csillagokról kezd beszélni, de csak a hydra említésekor mozdul meg az erdőmélyi elfben valami. Megállja, hogy megérintse a nyakában függő hydra-medált, de az állán megfeszül egy izom.*
- Ami azt illeti, haladnunk kell tovább, ha velünk szeretnél tartani, kövesd a nyomokat. *Szólal meg a csuhátlan csuhás. Ezúttal nem egy kisebb csoportért felelős, hanem egy egész falunyi elfért és másokért, mint annak idején Erdőmélyén. Nekik pedig megfelelő táborhely kell éjszakára, lehetőleg már a folyó mellett.*
- Ha maradnátok, ti is kövessetek majd minket, én visszatérek a többiekhez. *Mondja még tárgyilagosan Voelkinnek és Ämeadának, majd kurtán biccent a lovas felé és visszaindul a csoporthoz.*
//Testvér keresés//
*Visszatérve a csoporthoz halkan megvitatja az elf férfiakkal a történteket és biztosítja őket arról, nincs veszély. Majd megindul előre, hogy tovább vezesse őket, amikor újabb érkező okoz zavart a csapatban.
A csuhátlan csuhás hátrafelé fordulva kémleli a zavar okát és pillantja meg a nemesnek tetsző elfet, pár lépéssel meg is közelíti, így valahol a menet közepén találkoznak a láthatóan sietős dolgú férfival.*
- A Fákban Lakó hozott. *Köszönti nyugodt hangon.*
- Miben segíthetek? *Kérdi, de már érkezik is a felelt, az elf férfi a testvérét keresi. A csuhátlan csuhás készségesen fordul a kép felé, hátha tud segíteni, bár a korábban történtekre csak homályosan emlékszik, ennek ellenére természetesen segíteni kíván a kétségbeesettnek tetsző elfnek.*
- Semmi baj, kérlek, nyugodj meg. Segítünk, vagyis megpróbálunk segíteni. *Nyugtatja a feszült hosszúéletűt.
Az ismeretlen elf az erdő felé pillant, az erdőmélyi szerzetes sejti, mit vehetett észre, de amíg az nem tesz semmi fenyegetőt Xauzur felé, addig nem kíván közbelépni, felesleges volna előre ijesztgetni az irbisz jelenlétével.*
- Hadd nézzem azt a képet. *Mosolyodik el barátságosan, bár fizimiskája is megszenvedte az elmúlt napok küldetése, karizmája és kisugárzása még a régi, reményei szerint a nemesnek látszó elf meg fog nyugodni.*
*A menet továbbhalad az erdő belseje és ezzel a folyó, így az új otthon reménye felé. A csuhátlan csuhás nem kíván megállítani mindenkit a kitérő miatt így lassan a kordék és a csapat elhalad mellettük és ők hárman ott maradnak a furcsa erdei elffel.
Ekkor jelenik meg a magányos lovas és áll meg mellettük.*
- Az Erdő Szíve áldjon. *Köszönti barátságos hangon az elf lányt.*
- Letelepedni érkeztünk az erdőbe. *Válaszol kurtán, majd a többiek körül kialakuló beszélgetés felé fordítja figyelmét.
Közben választ kapnak az erdei elftől azt illetően, mióta él az erdőben. A hosszúéletű furcsán beszél, amit magyaráz a hosszú magányos élet, de amúgy sem ütközött volna meg rajta a csuhátlan csuhás, hosszúra nyúlt élete során találkozott már egy-két furcsa szerzettel.
Az ismeretlen elf a csillagokról kezd beszélni, de csak a hydra említésekor mozdul meg az erdőmélyi elfben valami. Megállja, hogy megérintse a nyakában függő hydra-medált, de az állán megfeszül egy izom.*
- Ami azt illeti, haladnunk kell tovább, ha velünk szeretnél tartani, kövesd a nyomokat. *Szólal meg a csuhátlan csuhás. Ezúttal nem egy kisebb csoportért felelős, hanem egy egész falunyi elfért és másokért, mint annak idején Erdőmélyén. Nekik pedig megfelelő táborhely kell éjszakára, lehetőleg már a folyó mellett.*
- Ha maradnátok, ti is kövessetek majd minket, én visszatérek a többiekhez. *Mondja még tárgyilagosan Voelkinnek és Ämeadának, majd kurtán biccent a lovas felé és visszaindul a csoporthoz.*
//Testvér keresés//
*Visszatérve a csoporthoz halkan megvitatja az elf férfiakkal a történteket és biztosítja őket arról, nincs veszély. Majd megindul előre, hogy tovább vezesse őket, amikor újabb érkező okoz zavart a csapatban.
A csuhátlan csuhás hátrafelé fordulva kémleli a zavar okát és pillantja meg a nemesnek tetsző elfet, pár lépéssel meg is közelíti, így valahol a menet közepén találkoznak a láthatóan sietős dolgú férfival.*
- A Fákban Lakó hozott. *Köszönti nyugodt hangon.*
- Miben segíthetek? *Kérdi, de már érkezik is a felelt, az elf férfi a testvérét keresi. A csuhátlan csuhás készségesen fordul a kép felé, hátha tud segíteni, bár a korábban történtekre csak homályosan emlékszik, ennek ellenére természetesen segíteni kíván a kétségbeesettnek tetsző elfnek.*
- Semmi baj, kérlek, nyugodj meg. Segítünk, vagyis megpróbálunk segíteni. *Nyugtatja a feszült hosszúéletűt.
Az ismeretlen elf az erdő felé pillant, az erdőmélyi szerzetes sejti, mit vehetett észre, de amíg az nem tesz semmi fenyegetőt Xauzur felé, addig nem kíván közbelépni, felesleges volna előre ijesztgetni az irbisz jelenlétével.*
- Hadd nézzem azt a képet. *Mosolyodik el barátságosan, bár fizimiskája is megszenvedte az elmúlt napok küldetése, karizmája és kisugárzása még a régi, reményei szerint a nemesnek látszó elf meg fog nyugodni.*
4699. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-09 09:51:55
Üzenet elküldve: 2019-02-09 09:51:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
- Látom *pislog a cuki pofira és azt kívánja, bár ne volna tényleg olyan cuki. Játékosan a fiú arcára tapasztja tenyerét és gyengéden, de egyértelműen tolja ki a látóteréből. Ujjai közül éppen kileshet a fiú, láthatja a beharapott mosolyt, melyet szeretne elnyomni.*
- Szóval én szarvast sütök, te krumplit pucolsz? Vagy, megpróbálok sütit sütni, te pedig, megsütöd a szarvast és a krumplit? *Komiszan felhúzza egyik szemöldökét, de nem akarja rátestálni Shenre az oroszlánrészt, csak játszik.*
- Igaz, nem csak Seles, de neki lehet, hogy mégis. Mert, mondjuk olyan szerelmes, hogy mást észre sem vesz maga körül. De jó, igen, értem. Csak ne bunkózzon, hozzád se szóljon.
*A következő téma viszont megfontolást igényel, mert volt már szó erről érintőlegesen, és kissé paprikásan is, de így még nem. Higgadtan, szinte romantikus keretek közt, csendesen. Lyz válasza után azt a barna falevelet figyeli, amit Shen forgat, de aztán a fatörzsnek támaszkodó fiút fürkészi. Persze hogy elmosolyodik, amikor csodának nevezik. Nem sűrűn fordul elő. Vagy talán még sohasem. Nem is érti mire fel. Meggyőződése, hogy annak idején inkább a problémás esetként, az utóbbi időszakban pedig inkább karót nyeltként emlegették volna. Se nem szép, inkább átlagos elf. Átlagos méretekkel, egyedül íjász tudása kiemelkedő, de az aligha a csoda kategória, pláne elf körökben. *
- Elfogult vagy. Nem vagyok csoda *suttogja, de már le is inti az aranyhajú, így csak a pironkodó mosolygás marad osztályrésze, míg meg nem hallgatja az érveket. Utána pedig nem is tudja, mit mondjon. Kezeit ölében összefűzve dörgöli egyik hüvelykujjával a másikat.*
~Vagy ez is egy leányfogó jól hangzó monológ…~
*Ezer gondolat cikázik a fejében, mert persze nagyon jól esik neki amit Shen mond, de aligha tartja magát olyan nagyra, hogy miatta bárki is megváltozzon.*
- Csakhogy… én ezt… nem hiszem el *Mert ha elhiszi, és beleéli magát, sokkal jobban fáj majd, ha kiderül, hogy ő mégsem csoda. Mégsem olyan fontos, hogy megváltozzon valaki, akinek tényleg ilyen cuki a pofija. Ha férfi, ha ifjú.
Továbbra is a hüvelykujját dörzsölgeti rendületlen. Zavarában, vagy csak mert ellent mond, annak ellenére, hogy eddig milyen pozitívan állt kettejükhöz. Mondhatni, belé hasít a "túl szép, hogy igaz legyen."*
//Íjászverseny//
- Látom *pislog a cuki pofira és azt kívánja, bár ne volna tényleg olyan cuki. Játékosan a fiú arcára tapasztja tenyerét és gyengéden, de egyértelműen tolja ki a látóteréből. Ujjai közül éppen kileshet a fiú, láthatja a beharapott mosolyt, melyet szeretne elnyomni.*
- Szóval én szarvast sütök, te krumplit pucolsz? Vagy, megpróbálok sütit sütni, te pedig, megsütöd a szarvast és a krumplit? *Komiszan felhúzza egyik szemöldökét, de nem akarja rátestálni Shenre az oroszlánrészt, csak játszik.*
- Igaz, nem csak Seles, de neki lehet, hogy mégis. Mert, mondjuk olyan szerelmes, hogy mást észre sem vesz maga körül. De jó, igen, értem. Csak ne bunkózzon, hozzád se szóljon.
*A következő téma viszont megfontolást igényel, mert volt már szó erről érintőlegesen, és kissé paprikásan is, de így még nem. Higgadtan, szinte romantikus keretek közt, csendesen. Lyz válasza után azt a barna falevelet figyeli, amit Shen forgat, de aztán a fatörzsnek támaszkodó fiút fürkészi. Persze hogy elmosolyodik, amikor csodának nevezik. Nem sűrűn fordul elő. Vagy talán még sohasem. Nem is érti mire fel. Meggyőződése, hogy annak idején inkább a problémás esetként, az utóbbi időszakban pedig inkább karót nyeltként emlegették volna. Se nem szép, inkább átlagos elf. Átlagos méretekkel, egyedül íjász tudása kiemelkedő, de az aligha a csoda kategória, pláne elf körökben. *
- Elfogult vagy. Nem vagyok csoda *suttogja, de már le is inti az aranyhajú, így csak a pironkodó mosolygás marad osztályrésze, míg meg nem hallgatja az érveket. Utána pedig nem is tudja, mit mondjon. Kezeit ölében összefűzve dörgöli egyik hüvelykujjával a másikat.*
~Vagy ez is egy leányfogó jól hangzó monológ…~
*Ezer gondolat cikázik a fejében, mert persze nagyon jól esik neki amit Shen mond, de aligha tartja magát olyan nagyra, hogy miatta bárki is megváltozzon.*
- Csakhogy… én ezt… nem hiszem el *Mert ha elhiszi, és beleéli magát, sokkal jobban fáj majd, ha kiderül, hogy ő mégsem csoda. Mégsem olyan fontos, hogy megváltozzon valaki, akinek tényleg ilyen cuki a pofija. Ha férfi, ha ifjú.
Továbbra is a hüvelykujját dörzsölgeti rendületlen. Zavarában, vagy csak mert ellent mond, annak ellenére, hogy eddig milyen pozitívan állt kettejükhöz. Mondhatni, belé hasít a "túl szép, hogy igaz legyen."*
4698. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-09 08:03:32
Üzenet elküldve: 2019-02-09 08:03:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Nem bánja, hogy vége ennek az átkozott harcnak. Mire belejön, eldől az utolsó szarvas is, így az adrenalin is lassan távozhat belőle, de még idegesen néz körül, hogy nem-e várakozik újabb támadni vágyó bestia valahol. Nem engedi le a fegyvert, újabb vessző már a kezében van, annak ellenére, hogy nem lát más állatot. Monsotor fejelte állatról nem tudja, hogy él, vagy halt, csak a másik kettőről sejti.*
- Ennek a kettőnek annyi, azzal mi a helyzet? *Azzal a legkorábban eldőlő szarvashoz lép, hogy megnézze, lélegzik-e, bár a tüdőt ért lövés után ez nem valószínű. Csak biztos szeretne lenni benne, s közben a nyilakat is kiszedi az állatból. Ugyan így van a Denzack elől kilőtt állattal is, az ilyen rémségeknél sosem lehet tudni, mikor élednek meg, így a fejen lőtt példányt is megvizsgálja, és tőle is visszaveszi a nyilait. Utoljára hagyja a Monsotor rémszarvasát, amelyikben még van némi élet. Lyz meggyőződése, hogy ezek a csontkoponyás szarvasok nem az erdő részei, hanem valami gonosz entitás részei, vagy küldöttei, így nem hagy választást, a pislákolónak sem. Tőrét előhúzva döfi szíven, vagy legalábbis ahol a szívét sejti. Ha élettelennek tűnik, a két társához fordul, és közelebb is lépked, hogy saját szemével lássa, ha van karc, vagy mélyebb vágás.*
- Jól vagytok? *néz végig fürkész pillantással a két férfin.* Jayzion, megsérültél? Mély?
*Aztán Monsotorra pillant.*
- És te Monsotor? Sérülés?
*Azt szeretné eldönteni, hogy a társainak szüksége van-e italra, mert akkor a lóról lepakolt elemózsiásból elő tud kotorni egyet-egyet.*
- Kell ital, vagy anélkül is elvagytok? *A kérdés lényegre törő, de annál fontosabb is, hisz itt még van egy kis dolguk.*
- Elégetjük őket, ha sikerül meggyújtani. *Lyz nagyon szeretné, mert a fekete vér, számára nem jelent jót, és az erdő földjét nem szennyezné efféle vaddal. Vagy bármi is ez. Egyetlen bökkenő, a hó, és a nedvesség, de Lyz mindent meg fog tenni, hogy tüzet csiholjon.*
*Nem bánja, hogy vége ennek az átkozott harcnak. Mire belejön, eldől az utolsó szarvas is, így az adrenalin is lassan távozhat belőle, de még idegesen néz körül, hogy nem-e várakozik újabb támadni vágyó bestia valahol. Nem engedi le a fegyvert, újabb vessző már a kezében van, annak ellenére, hogy nem lát más állatot. Monsotor fejelte állatról nem tudja, hogy él, vagy halt, csak a másik kettőről sejti.*
- Ennek a kettőnek annyi, azzal mi a helyzet? *Azzal a legkorábban eldőlő szarvashoz lép, hogy megnézze, lélegzik-e, bár a tüdőt ért lövés után ez nem valószínű. Csak biztos szeretne lenni benne, s közben a nyilakat is kiszedi az állatból. Ugyan így van a Denzack elől kilőtt állattal is, az ilyen rémségeknél sosem lehet tudni, mikor élednek meg, így a fejen lőtt példányt is megvizsgálja, és tőle is visszaveszi a nyilait. Utoljára hagyja a Monsotor rémszarvasát, amelyikben még van némi élet. Lyz meggyőződése, hogy ezek a csontkoponyás szarvasok nem az erdő részei, hanem valami gonosz entitás részei, vagy küldöttei, így nem hagy választást, a pislákolónak sem. Tőrét előhúzva döfi szíven, vagy legalábbis ahol a szívét sejti. Ha élettelennek tűnik, a két társához fordul, és közelebb is lépked, hogy saját szemével lássa, ha van karc, vagy mélyebb vágás.*
- Jól vagytok? *néz végig fürkész pillantással a két férfin.* Jayzion, megsérültél? Mély?
*Aztán Monsotorra pillant.*
- És te Monsotor? Sérülés?
*Azt szeretné eldönteni, hogy a társainak szüksége van-e italra, mert akkor a lóról lepakolt elemózsiásból elő tud kotorni egyet-egyet.*
- Kell ital, vagy anélkül is elvagytok? *A kérdés lényegre törő, de annál fontosabb is, hisz itt még van egy kis dolguk.*
- Elégetjük őket, ha sikerül meggyújtani. *Lyz nagyon szeretné, mert a fekete vér, számára nem jelent jót, és az erdő földjét nem szennyezné efféle vaddal. Vagy bármi is ez. Egyetlen bökkenő, a hó, és a nedvesség, de Lyz mindent meg fog tenni, hogy tüzet csiholjon.*
4697. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-09 00:01:27
Üzenet elküldve: 2019-02-09 00:01:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*A menetelők nagyobbik hányada halad tovább, láthatóan valahova célirányosan, csak néhány elf válik le társalogni. Egy sebhelyes arcú fogadja először köszöntését, sajátos erdei dialektussal. A druida lány érti az efféle elf szójárást és a csillagképek misztikája sem áll távol tőle, de csak hallgatja a csillagjóslással vegyített beszédet. Ahseela olvasatában, a férfi valami erdei remete lehet. Egészen addig nem szól a sebhelyes beszédébe bele, ameddig a hydra csillagképről nem kezd beszélni.*
- De a hold növekszik és holdtöltekor együttállásban lesz a hydrával a hó végén.
*Aztán újra elhallgat, a remete pedig vacsorájához lát. Végigpillant még a tábortűz körül álldogálókon. Egy csuklyás íjász szintén röviden köszönti, ahogy a fejfedőjével babrál, amit nem sokkal később le is vet. Többiekre is átfut a tekintete, egy kardos elfre és egy őszes nőre. Éppen azon álmélkodik, hogy mennyi fajtárs gyűlt itt ma össze, amikor gyorsabb léptek zaja és kiáltások hangzanak fel. Xonar eddig nagy körívben járta körül a táborhelyet, de most Ahseela inkább magához hívja, egy sajátos füttyjelzéssel, mire a farkas az oldalánál teremve néz rá. A lány két ujjas kézjelzéssel int Xonarnak, aki erre nyugodtan leül mellette. Ahseela az érkező felé fordul, aki szintén egy elf férfi, elnézvén a tehetősebbek közé tartozhat. A nemes segítségért fordul a kardos elfhez, testvérét keresi. A druida lány nem szól közbe, most sem, hiszen nem hozzá szóltak, és csak ő is éppen most toppan be ebbe a kis társaságba. Elnézi, ahogy a nemes egy piktogramot vesz elő, majd kardos elfre tekint, hogy vajon mit fog felni.*
*A menetelők nagyobbik hányada halad tovább, láthatóan valahova célirányosan, csak néhány elf válik le társalogni. Egy sebhelyes arcú fogadja először köszöntését, sajátos erdei dialektussal. A druida lány érti az efféle elf szójárást és a csillagképek misztikája sem áll távol tőle, de csak hallgatja a csillagjóslással vegyített beszédet. Ahseela olvasatában, a férfi valami erdei remete lehet. Egészen addig nem szól a sebhelyes beszédébe bele, ameddig a hydra csillagképről nem kezd beszélni.*
- De a hold növekszik és holdtöltekor együttállásban lesz a hydrával a hó végén.
*Aztán újra elhallgat, a remete pedig vacsorájához lát. Végigpillant még a tábortűz körül álldogálókon. Egy csuklyás íjász szintén röviden köszönti, ahogy a fejfedőjével babrál, amit nem sokkal később le is vet. Többiekre is átfut a tekintete, egy kardos elfre és egy őszes nőre. Éppen azon álmélkodik, hogy mennyi fajtárs gyűlt itt ma össze, amikor gyorsabb léptek zaja és kiáltások hangzanak fel. Xonar eddig nagy körívben járta körül a táborhelyet, de most Ahseela inkább magához hívja, egy sajátos füttyjelzéssel, mire a farkas az oldalánál teremve néz rá. A lány két ujjas kézjelzéssel int Xonarnak, aki erre nyugodtan leül mellette. Ahseela az érkező felé fordul, aki szintén egy elf férfi, elnézvén a tehetősebbek közé tartozhat. A nemes segítségért fordul a kardos elfhez, testvérét keresi. A druida lány nem szól közbe, most sem, hiszen nem hozzá szóltak, és csak ő is éppen most toppan be ebbe a kis társaságba. Elnézi, ahogy a nemes egy piktogramot vesz elő, majd kardos elfre tekint, hogy vajon mit fog felni.*
4696. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-08 20:15:46
Üzenet elküldve: 2019-02-08 20:15:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Miközben a többiek ötleteit hallgatja, olyan boldogság járja át a szívét, amelyhez hasonlót régen érzett. ~Kívánni se lehetne jobb útitársakat! És remélem, lakótársakat is!~ sóhajt elégedetten, visszamosolyogva Angura. Tetszik neki a férfi ötlete, és örül, hogy ő is szeretne velük maradni. A mosoly akkor is az arcán marad, amíg Lunit hallgatja, amint a tűzrakóról mesél. Tudja, hogy ez régi nagy vágya a lánynak, hiszen már Artheniorban is tervezte hasonló építését, ezért őszintén reméli, most végre lesz alkalmuk tényleg megvalósítani ezt a tervet.*
- Ez nagyszerű! *feleli a lánynak a borok eladásával kapcsolatban. A városból gyakorlatilag mindent hátrahagyva, az életükért aggódva jöttek el, így most minden arany jól jön, amivel közelebb kerülhetnek a vételár kifizetéséhez. Fogalma sincs, mennyi pénz van nála pontosan, ám nagyon bízik benne, hogy a többiek segítségével közösen ki tudják majd fizetni a teljes árat. ~A pénznél amúgy is sokkal fontosabb a szeretet, a jóindulat és az elfogadás!~ gondolja magában Vieljana szavai hallatán.*
- Örülnénk, ha velünk maradnál, Vieljana! *mosolyog biztatóan a lányra. Még nem sok alkalma nyílt beszélgetni vele, de biztos benne, ő is remekül illik közéjük, szelíd kedvessége pedig jó hatással van mindannyiukra. Úgy tűnik azonban, mikor biztos lesz, hogy Viel marad, másvalaki, nevezetesen Arystor távozni készül.*
- Igazán köszönjük a segítséget! *hálálkodik a nemesnek, amiért előkészíti számukra a szerződést. Ő maga nem igazán ért hozzá, mit kéne vagy mit szokás beleírni, mégis az az érzése, megbízhat a férfiban, nem tervezi átverni őket. Számukra pedig nem marad más hátra, mint hogy összeszedjék a szükséges pénzt. Hirtelen nem is tudja, hogyan kezdjen neki a témának, YIlanda határozott felajánlása azonban meglepi. ~Ez nagyon sok!~ képed el az elhangzó összeg hallatán.*
- Ez nagyon kedves tőled, YIlanda, de ez rengeteg pénz, ennyit nem fogadhatok el! Ti csak véletlenül keveredtetek bele az egészbe, az én ötletem volt a házvásárlás... *intézi utolsó szavait már mindenkihez. Hálás nekik, hogy segíteni akarnak, mégis úgy érzi, ő sodorta bele őket ebbe, nem lenne tisztességes velük szemben, ha minden pénzüket elvenné.*
- Arystor ötezer aranyat kér a házért, nálam pedig olyan három vagy négyezer lehet... *veszi elő az erszényt, amit édesanyja nyomott búcsúzóul a kezébe, mikor otthagyta a szülői házat. ~Talán végleg. Milyen ironikus, hogy most éppen egy másik házra költöm~ fut át agyán a gondolat*
- Ha mindenki beszáll pár száz arannyal, szerintem elég pénzünk lesz, hogy megvegyük az épületet! *tekint körbe aggódva, vajon ki mit szól az ötletéhez. Legszívesebben egyedül venné meg az egészet és fizetség nélkül látná itt vendégül a barátait. ~Igen, azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy a barátaim!~ mosolyodik el halványan, ahogy az izgatott arcokat nézi, akiknek valószínű ugyanaz jár a fejében. ~Egy új otthon, egy új esély. Egy újrakezdés~ gondolja magában, alig várva, hogy végre aláírják a szerződést.*
*Miközben a többiek ötleteit hallgatja, olyan boldogság járja át a szívét, amelyhez hasonlót régen érzett. ~Kívánni se lehetne jobb útitársakat! És remélem, lakótársakat is!~ sóhajt elégedetten, visszamosolyogva Angura. Tetszik neki a férfi ötlete, és örül, hogy ő is szeretne velük maradni. A mosoly akkor is az arcán marad, amíg Lunit hallgatja, amint a tűzrakóról mesél. Tudja, hogy ez régi nagy vágya a lánynak, hiszen már Artheniorban is tervezte hasonló építését, ezért őszintén reméli, most végre lesz alkalmuk tényleg megvalósítani ezt a tervet.*
- Ez nagyszerű! *feleli a lánynak a borok eladásával kapcsolatban. A városból gyakorlatilag mindent hátrahagyva, az életükért aggódva jöttek el, így most minden arany jól jön, amivel közelebb kerülhetnek a vételár kifizetéséhez. Fogalma sincs, mennyi pénz van nála pontosan, ám nagyon bízik benne, hogy a többiek segítségével közösen ki tudják majd fizetni a teljes árat. ~A pénznél amúgy is sokkal fontosabb a szeretet, a jóindulat és az elfogadás!~ gondolja magában Vieljana szavai hallatán.*
- Örülnénk, ha velünk maradnál, Vieljana! *mosolyog biztatóan a lányra. Még nem sok alkalma nyílt beszélgetni vele, de biztos benne, ő is remekül illik közéjük, szelíd kedvessége pedig jó hatással van mindannyiukra. Úgy tűnik azonban, mikor biztos lesz, hogy Viel marad, másvalaki, nevezetesen Arystor távozni készül.*
- Igazán köszönjük a segítséget! *hálálkodik a nemesnek, amiért előkészíti számukra a szerződést. Ő maga nem igazán ért hozzá, mit kéne vagy mit szokás beleírni, mégis az az érzése, megbízhat a férfiban, nem tervezi átverni őket. Számukra pedig nem marad más hátra, mint hogy összeszedjék a szükséges pénzt. Hirtelen nem is tudja, hogyan kezdjen neki a témának, YIlanda határozott felajánlása azonban meglepi. ~Ez nagyon sok!~ képed el az elhangzó összeg hallatán.*
- Ez nagyon kedves tőled, YIlanda, de ez rengeteg pénz, ennyit nem fogadhatok el! Ti csak véletlenül keveredtetek bele az egészbe, az én ötletem volt a házvásárlás... *intézi utolsó szavait már mindenkihez. Hálás nekik, hogy segíteni akarnak, mégis úgy érzi, ő sodorta bele őket ebbe, nem lenne tisztességes velük szemben, ha minden pénzüket elvenné.*
- Arystor ötezer aranyat kér a házért, nálam pedig olyan három vagy négyezer lehet... *veszi elő az erszényt, amit édesanyja nyomott búcsúzóul a kezébe, mikor otthagyta a szülői házat. ~Talán végleg. Milyen ironikus, hogy most éppen egy másik házra költöm~ fut át agyán a gondolat*
- Ha mindenki beszáll pár száz arannyal, szerintem elég pénzünk lesz, hogy megvegyük az épületet! *tekint körbe aggódva, vajon ki mit szól az ötletéhez. Legszívesebben egyedül venné meg az egészet és fizetség nélkül látná itt vendégül a barátait. ~Igen, azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy a barátaim!~ mosolyodik el halványan, ahogy az izgatott arcokat nézi, akiknek valószínű ugyanaz jár a fejében. ~Egy új otthon, egy új esély. Egy újrakezdés~ gondolja magában, alig várva, hogy végre aláírják a szerződést.*
4695. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-08 19:26:58
Üzenet elküldve: 2019-02-08 19:26:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Úton- útfélen//
*Végig hallgatja türelmesen a többiek felszólalását is és örömmel szűri le az egészből, hogy a társaság erősen hajlik a ház megvételére, szinte már követelőzően határozott.
Laurentitia szavaiban szinte magára ismer a menedék ötletének felvetésekor, hiszen ő most pont ilyen, csak egy helyre lenne szüksége, ahol egy pillanatig megállna az idő és élvezhetné a nyugalmat, a békés életet, minden fenyegetés nélkül. A Lyllinor által említett könyvtár ellen nincs kifogása, de különös képen nem érintette meg, régen sem volt oda az ilyesmiért, de nem lehet tudni, talán ilyen békés időkben, egyszer egy gyanútlan délutánon majd betéved és ottfelejti magát.
Angu szavai megnyugtatóan hatnak rá, egészen megkedvelte a férfit, igazából, egész idáig ezen civódott, hogy vajon mi lesz, ha neki tetszik az elf viszont visszakozik majd, de amint ideértek szinte azonnal kizárta a negatív válasz lehetőségét.*
~Pálinkakészítés, az még engem is érdekelne.~*Válik egyre jövedelmezőbbé ez a rokoni kapcsolat a nő számára, már csak abban reménykedhet, hogy az elfnek is pont ennyi oka van továbbra is fenntartani azt.
Mikor Luni megemlíti, hogy nyulakat szívesen tartana és a macskákat is szereti, mindjárt beugrik neki Tolvaj úr. Ő is kedveli a kis szőrmókot, bár állata még nem volt, már most izgatott, végtére is neki köszönheti, hogy most itt lehet, valamint a gazdájának.
Azt is örömmel hallja, hogy az Öreg is szívesen maradna velük, így legalább lenne valaki, aki ismeri az épületet és az egész birtokot, valamint az élettapasztalata is jól jöhet még a későbbiekben.
Miután Arystor kilép a teremből mindjárt rátér a lényegre, hiszen ő igazából nem hallotta a kúria árát, így egy kicsit bizonytalan, de azért belekezd.*
-Nem igazán tudom, mennyit kér érte a nemes, én 800 aranyat tudok beletenni, egy szoba nyugalmáért cserébe.*Néz körbe, nem kertel. Továbbá azért sem igazán ragaszkodik, ahhoz a zsákocska aranyhoz, mivel a pénz az apjától származik, aki nem önként vált meg tőle. Nem arról van szó, hogy bánná, hogy elemelte, csak örül, hogy megszabadulhat tőle végre.*
-Az sem számít, ha nem egyelő részben szállunk be, de belülről erős késztetést érzek, szeretném, ha a mienk lenne, szóval akárki, akármennyit is tud beledobni, én tartom a felkínált összeget.*Miután megtette a saját részét elhallgat.*
~Remélem összejön, akármennyit is kér érte.~
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.08 19:39:48
*Végig hallgatja türelmesen a többiek felszólalását is és örömmel szűri le az egészből, hogy a társaság erősen hajlik a ház megvételére, szinte már követelőzően határozott.
Laurentitia szavaiban szinte magára ismer a menedék ötletének felvetésekor, hiszen ő most pont ilyen, csak egy helyre lenne szüksége, ahol egy pillanatig megállna az idő és élvezhetné a nyugalmat, a békés életet, minden fenyegetés nélkül. A Lyllinor által említett könyvtár ellen nincs kifogása, de különös képen nem érintette meg, régen sem volt oda az ilyesmiért, de nem lehet tudni, talán ilyen békés időkben, egyszer egy gyanútlan délutánon majd betéved és ottfelejti magát.
Angu szavai megnyugtatóan hatnak rá, egészen megkedvelte a férfit, igazából, egész idáig ezen civódott, hogy vajon mi lesz, ha neki tetszik az elf viszont visszakozik majd, de amint ideértek szinte azonnal kizárta a negatív válasz lehetőségét.*
~Pálinkakészítés, az még engem is érdekelne.~*Válik egyre jövedelmezőbbé ez a rokoni kapcsolat a nő számára, már csak abban reménykedhet, hogy az elfnek is pont ennyi oka van továbbra is fenntartani azt.
Mikor Luni megemlíti, hogy nyulakat szívesen tartana és a macskákat is szereti, mindjárt beugrik neki Tolvaj úr. Ő is kedveli a kis szőrmókot, bár állata még nem volt, már most izgatott, végtére is neki köszönheti, hogy most itt lehet, valamint a gazdájának.
Azt is örömmel hallja, hogy az Öreg is szívesen maradna velük, így legalább lenne valaki, aki ismeri az épületet és az egész birtokot, valamint az élettapasztalata is jól jöhet még a későbbiekben.
Miután Arystor kilép a teremből mindjárt rátér a lényegre, hiszen ő igazából nem hallotta a kúria árát, így egy kicsit bizonytalan, de azért belekezd.*
-Nem igazán tudom, mennyit kér érte a nemes, én 800 aranyat tudok beletenni, egy szoba nyugalmáért cserébe.*Néz körbe, nem kertel. Továbbá azért sem igazán ragaszkodik, ahhoz a zsákocska aranyhoz, mivel a pénz az apjától származik, aki nem önként vált meg tőle. Nem arról van szó, hogy bánná, hogy elemelte, csak örül, hogy megszabadulhat tőle végre.*
-Az sem számít, ha nem egyelő részben szállunk be, de belülről erős késztetést érzek, szeretném, ha a mienk lenne, szóval akárki, akármennyit is tud beledobni, én tartom a felkínált összeget.*Miután megtette a saját részét elhallgat.*
~Remélem összejön, akármennyit is kér érte.~
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.08 19:39:48
4694. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-08 17:03:45
Üzenet elküldve: 2019-02-08 17:03:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta del Ventus//
//Testvér keresés//
- Kérem! Várjanak! Kérem! *Kiáltja messziről, lépéseit igyekszik méltóságteljesre venni. Célirányosan a vezető felé indul, s miközben a csoportot megpróbálja kikerülni, természetesen mindenkinek illően köszön.*
- Jó napot kívánok! Üdvözlöm! Bocsásson meg, engedjen, kérem, nagyon fontos! *Senkihez nem ér és senkit sem lök fel, mint ahogyan csak egy nemesnek viselkednie kell. Másokkal ellenben azonban a szakadt ruhák és vánszorgó csoport nem rajzol arcára undort, vagy egyéb nem tetsző kifejezést, sokkal inkább kényszeredett és merev arckifejezést ölt. Ha sikerül eljutnia Pyctához, megpróbál elé kerülni, kezét magasra tartva fordul mindenki felé. Kabátját már előtte felhajtotta, hogy láthatóvá váljanak fegyverei, s, hogy esze ágában nincs azokat használni.*
- Üdvözlöm önöket! *Hajol meg mélyen, szorosan oldalához szorított kezekkel, akár egy katona, lehetőség szerint mindenki felé, tisztelettel.*
- Bocsássanak meg nekem, hogy feltartom önöket, de nincs más reményem. A várost tűvé tettem már, hirdetést is feladtam, de válasz nem érkezett. A testvéremet keresem, hosszú ideje, aki nem is tud létezésemről. *Húzza ki magát végül, s tekintetét Pyctára emeli.*
- Megtenné, hogy megtekint egy képet? *Emeli fel jobb kezét messzire, ismét körbefuttatva tekintetét, majd baljával kabátjába nyúl, s egy piktogramot vesz ki, melyet még nem ad át.*
- Nem akarok rosszat. Kérem. *Tekintete a fák közé villan, nyilvánvalóan hallja az irbisz ténykedését, talán még megvillanó tekintetét is látja. Bár nem erdőben nevelkedett, elf képességeit azért kamatoztatja.*
//Testvér keresés//
- Kérem! Várjanak! Kérem! *Kiáltja messziről, lépéseit igyekszik méltóságteljesre venni. Célirányosan a vezető felé indul, s miközben a csoportot megpróbálja kikerülni, természetesen mindenkinek illően köszön.*
- Jó napot kívánok! Üdvözlöm! Bocsásson meg, engedjen, kérem, nagyon fontos! *Senkihez nem ér és senkit sem lök fel, mint ahogyan csak egy nemesnek viselkednie kell. Másokkal ellenben azonban a szakadt ruhák és vánszorgó csoport nem rajzol arcára undort, vagy egyéb nem tetsző kifejezést, sokkal inkább kényszeredett és merev arckifejezést ölt. Ha sikerül eljutnia Pyctához, megpróbál elé kerülni, kezét magasra tartva fordul mindenki felé. Kabátját már előtte felhajtotta, hogy láthatóvá váljanak fegyverei, s, hogy esze ágában nincs azokat használni.*
- Üdvözlöm önöket! *Hajol meg mélyen, szorosan oldalához szorított kezekkel, akár egy katona, lehetőség szerint mindenki felé, tisztelettel.*
- Bocsássanak meg nekem, hogy feltartom önöket, de nincs más reményem. A várost tűvé tettem már, hirdetést is feladtam, de válasz nem érkezett. A testvéremet keresem, hosszú ideje, aki nem is tud létezésemről. *Húzza ki magát végül, s tekintetét Pyctára emeli.*
- Megtenné, hogy megtekint egy képet? *Emeli fel jobb kezét messzire, ismét körbefuttatva tekintetét, majd baljával kabátjába nyúl, s egy piktogramot vesz ki, melyet még nem ad át.*
- Nem akarok rosszat. Kérem. *Tekintete a fák közé villan, nyilvánvalóan hallja az irbisz ténykedését, talán még megvillanó tekintetét is látja. Bár nem erdőben nevelkedett, elf képességeit azért kamatoztatja.*
4693. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-08 16:05:34
Üzenet elküldve: 2019-02-08 16:05:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*A sebhelyes elf körül lassan egyre többen gyűlnek össze, míg Pycta mintha a háttérben maradna, feltehetőleg szándékosan.
Voelkin kérdésére a sebhelyes elmondja nekik, hogy már lassan három esztendeje él egyedül. Furcsa beszédén is látható, hogy sok ideig lehetett magányos, fejét gyakran az ég felé szegezi és a csillagokat fürkészi. Habár nappal van egy két csillag még így is látható annak, aki kicsit figyelmesebben nézi őket.
Alighogy befejezi a sebhelyes, valaki előtűnik az erdőből. Egy gyönyörű fiatal elf nő bukkan fel. Voelkin mintha kicsit zavarba jönne, fején kicsit lejjebb húzza csuklyáját, hogy szinte a szeme is alig látszik ki, de hogy leplezze zavarodottságát az újonnan érkezett elfre néz és megtartva nyugodt hangját köszönti őt.*
-Szervusz.
*Többre nem is telik tőle, de nem is akar többet mondani, hisz már mindenki háromszor hallotta hogy ki is ő. A választ meg nem várva szemeivel Pyctát keresi. Megnyugvására hamar meg is látja, de úgy dönt most inkább nem zavarja. ~Egyelőre maradok itt a többiekkel, ha Pyctának szüksége lenne rám bizonyára szól majd.~ Vissza fordul a tűz felé. Habár nem szereti a tüzeket, most kifejezetten jól esik Voelkinnek a tűz melege. Merengéséből az rázza fel, hogy eszébe jut, hogy korábban köszönt az fiatal elf nőnek. ~Elég illetlen tőlem, hogy nem mutattam arcom.~ Jut eszébe, hogy fején még mindig csuklya van. Ahogy csuklyára hátrabukik, rövid fehér haja nem csakhogy láthatóvá válik, de szinte szikrázik a lemenő téli nap sugaraitól.*
*A sebhelyes elf körül lassan egyre többen gyűlnek össze, míg Pycta mintha a háttérben maradna, feltehetőleg szándékosan.
Voelkin kérdésére a sebhelyes elmondja nekik, hogy már lassan három esztendeje él egyedül. Furcsa beszédén is látható, hogy sok ideig lehetett magányos, fejét gyakran az ég felé szegezi és a csillagokat fürkészi. Habár nappal van egy két csillag még így is látható annak, aki kicsit figyelmesebben nézi őket.
Alighogy befejezi a sebhelyes, valaki előtűnik az erdőből. Egy gyönyörű fiatal elf nő bukkan fel. Voelkin mintha kicsit zavarba jönne, fején kicsit lejjebb húzza csuklyáját, hogy szinte a szeme is alig látszik ki, de hogy leplezze zavarodottságát az újonnan érkezett elfre néz és megtartva nyugodt hangját köszönti őt.*
-Szervusz.
*Többre nem is telik tőle, de nem is akar többet mondani, hisz már mindenki háromszor hallotta hogy ki is ő. A választ meg nem várva szemeivel Pyctát keresi. Megnyugvására hamar meg is látja, de úgy dönt most inkább nem zavarja. ~Egyelőre maradok itt a többiekkel, ha Pyctának szüksége lenne rám bizonyára szól majd.~ Vissza fordul a tűz felé. Habár nem szereti a tüzeket, most kifejezetten jól esik Voelkinnek a tűz melege. Merengéséből az rázza fel, hogy eszébe jut, hogy korábban köszönt az fiatal elf nőnek. ~Elég illetlen tőlem, hogy nem mutattam arcom.~ Jut eszébe, hogy fején még mindig csuklya van. Ahogy csuklyára hátrabukik, rövid fehér haja nem csakhogy láthatóvá válik, de szinte szikrázik a lemenő téli nap sugaraitól.*
4692. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-08 13:47:21
Üzenet elküldve: 2019-02-08 13:47:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drameiloten, Wymnter, Cerlyna//
- Hát igen, a pletykák természete nem szolgál egyebet, csupán a rosszindulatú hazugságot. Vannak akiket ez szórakoztat, engem őszintén szólva nem igazán érdekel, bár néném azt mondta, hogyha nem is hiszem el, de mindig járjak nyitott füllel. Azt mondta ez akár életet is menthet adott esetben, de mindenképpen megkönnyítheti azt.
*Kezd bele kissé fecsegősen, de csak mert valamivel felszabadultabb Drameiloten társaságában és úgy tűnik a férfi is szívesen mesél neki.*
- Bizalommal fogok önhöz fordulni Drameiloten úr. Nincs okom másképp tenni.
*Mosolyog barátságosan új munkaadójára, aki olyan kedvesen bánt vele, hogy Lyna értelemszerűen bizalmat szavazott neki.
A kisasszony eléggé szokatlanul viselkedik, legalábbis Cerlyna még nem tapasztalta azt, hogy mint valami veszett kutya körbe járják, és persze el is éri a célját vele, mert kifejezetten kellemetlen és érthetetlen számára, hogy miért teszi ezt. Közben persze figyel az elhangzó szavakra.*
- Szárnysegéd? Nos, ez eléggé a helyzettől függ.
*Pillant kíváncsian a férfi felé, hátha annak arcáról le tud olvasni valamit ezzel kapcsolatban.*
- A feladatom a kisasszony támogatása lenne, de nem olyan dolgokban való segédkezés, amit Drameiloten úr nem nézne jó szemmel. De borzasztóan boldog lennék, ha a kisasszony mellett lehetnék.
*Virul fel hirtelen arca és szemei is lelkesen csillognak. Ő sok-sok hajfésülgetésre számít. Eszébe is jut, hogy milyen jó lenne kicsit megérinteni azt a biztosan puha nemesi hajzuhatagot. A kitartó részre csak biccent és inkább nem fűz hozzá semmit. Idővel majd úgyis megismerik egymást.*
- Ez remekül hangzik kisasszony.
*Bár az unatkozás eddig sem volt jellemző, de ő nem lesz semmi jó elrontója és szívesen tapasztalna új dolgokat. Hirtelen megfogják a kezét, amitől kicsit meglepődik, aztán meg is örül.*
- Jaj de jó!
*Pillant a nemes férfira még megvárva annak engedélyét.*
A hozzászólás írója (Cerlyna Niphryl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.08 14:00:59
//Drameiloten, Wymnter, Cerlyna//
- Hát igen, a pletykák természete nem szolgál egyebet, csupán a rosszindulatú hazugságot. Vannak akiket ez szórakoztat, engem őszintén szólva nem igazán érdekel, bár néném azt mondta, hogyha nem is hiszem el, de mindig járjak nyitott füllel. Azt mondta ez akár életet is menthet adott esetben, de mindenképpen megkönnyítheti azt.
*Kezd bele kissé fecsegősen, de csak mert valamivel felszabadultabb Drameiloten társaságában és úgy tűnik a férfi is szívesen mesél neki.*
- Bizalommal fogok önhöz fordulni Drameiloten úr. Nincs okom másképp tenni.
*Mosolyog barátságosan új munkaadójára, aki olyan kedvesen bánt vele, hogy Lyna értelemszerűen bizalmat szavazott neki.
A kisasszony eléggé szokatlanul viselkedik, legalábbis Cerlyna még nem tapasztalta azt, hogy mint valami veszett kutya körbe járják, és persze el is éri a célját vele, mert kifejezetten kellemetlen és érthetetlen számára, hogy miért teszi ezt. Közben persze figyel az elhangzó szavakra.*
- Szárnysegéd? Nos, ez eléggé a helyzettől függ.
*Pillant kíváncsian a férfi felé, hátha annak arcáról le tud olvasni valamit ezzel kapcsolatban.*
- A feladatom a kisasszony támogatása lenne, de nem olyan dolgokban való segédkezés, amit Drameiloten úr nem nézne jó szemmel. De borzasztóan boldog lennék, ha a kisasszony mellett lehetnék.
*Virul fel hirtelen arca és szemei is lelkesen csillognak. Ő sok-sok hajfésülgetésre számít. Eszébe is jut, hogy milyen jó lenne kicsit megérinteni azt a biztosan puha nemesi hajzuhatagot. A kitartó részre csak biccent és inkább nem fűz hozzá semmit. Idővel majd úgyis megismerik egymást.*
- Ez remekül hangzik kisasszony.
*Bár az unatkozás eddig sem volt jellemző, de ő nem lesz semmi jó elrontója és szívesen tapasztalna új dolgokat. Hirtelen megfogják a kezét, amitől kicsit meglepődik, aztán meg is örül.*
- Jaj de jó!
*Pillant a nemes férfira még megvárva annak engedélyét.*
A hozzászólás írója (Cerlyna Niphryl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.08 14:00:59
4691. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-08 12:42:42
Üzenet elküldve: 2019-02-08 12:42:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Városnézés//
*Az alapos felmérés eredményeképpen az óvatosság benne is feléled, az idegen színválasztása elég sötét-kedvelő, az pedig általában nem véletlen. A tekintetében is érez valamiféle megfoghatatlan disszonanciát, már pedig a szem sokat elárul a lélekről. A bizalmatlan kézmozdulat sem kerüli el a figyelmét, s bár nem viszonozza, jobbját szabadon felül hagyva támasztja meg a kezeit a nyeregkápán, miután úgy egy lóhossznyira, kissé oldalasan megáll.
A hűvösen induló találkozás enyhülni látszik, ezért gyorsan feloldódik. Olyannyira, hogy félrebillentett fejjel enyhén oldalra dől, mintha csak meg akarná szemlélni a megsimogatott, fájó részt. Néhány pillanatra el is kalandozik, bár közben is jár a szája.*
- Ó… az roppant kellemetlen lehet.
*A kérdésre viszont felkapja a fejét és kiegyenesedik. Majd felnevet, amitől lova fülei megrezzenek. Végül hátralebbenti kócos haját jobbjával, s összeszűkített szemmel szemtelenül vigyorog.*
- Ezek szerint az _uraság_ is?
*A megfelelő szót gúnyosan megnyomja, pedig nem zárhatja ki, hogy tényleg egy úrral beszél. Persze ha az lenne, se számítana. Válaszra sem várva folytatja.*
- Micsoda öröm ez gyönge szívemnek!
*Teszi mellkasára jobbját és szenvedő arcot ölt.*
- Egészen elsorvasztotta már a szomorú magány.
*Megfordul a fejében, hogy felsóhajt, de azt már túlzásnak érzi.*
*Az alapos felmérés eredményeképpen az óvatosság benne is feléled, az idegen színválasztása elég sötét-kedvelő, az pedig általában nem véletlen. A tekintetében is érez valamiféle megfoghatatlan disszonanciát, már pedig a szem sokat elárul a lélekről. A bizalmatlan kézmozdulat sem kerüli el a figyelmét, s bár nem viszonozza, jobbját szabadon felül hagyva támasztja meg a kezeit a nyeregkápán, miután úgy egy lóhossznyira, kissé oldalasan megáll.
A hűvösen induló találkozás enyhülni látszik, ezért gyorsan feloldódik. Olyannyira, hogy félrebillentett fejjel enyhén oldalra dől, mintha csak meg akarná szemlélni a megsimogatott, fájó részt. Néhány pillanatra el is kalandozik, bár közben is jár a szája.*
- Ó… az roppant kellemetlen lehet.
*A kérdésre viszont felkapja a fejét és kiegyenesedik. Majd felnevet, amitől lova fülei megrezzenek. Végül hátralebbenti kócos haját jobbjával, s összeszűkített szemmel szemtelenül vigyorog.*
- Ezek szerint az _uraság_ is?
*A megfelelő szót gúnyosan megnyomja, pedig nem zárhatja ki, hogy tényleg egy úrral beszél. Persze ha az lenne, se számítana. Válaszra sem várva folytatja.*
- Micsoda öröm ez gyönge szívemnek!
*Teszi mellkasára jobbját és szenvedő arcot ölt.*
- Egészen elsorvasztotta már a szomorú magány.
*Megfordul a fejében, hogy felsóhajt, de azt már túlzásnak érzi.*
4690. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-08 12:00:54
Üzenet elküldve: 2019-02-08 12:00:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A nyugodt viselkedés ellazítja kicsit, és közelebb inti őket, ha akarnak, van errefelé egy-két természetes ülőhely, farönk, viharban kidőlt fa, illetve egy kő is, így ha az egész tömeg nem is, de egy része megpihenhet - ha szeretne.
Az elsőként megszólaló nőre emeli tekintetét, végigméri gyorsan, majd finoman bólint. Már miközben ezt teszi, egy elf férfi is megszólal, már egyedülléte hosszáról érdeklődve, bár jogos, a bólintás előtt is sejthető volt, hogy ez nem egy erdei falu.*
- Harmadjára látogat meg a tenger, mióta magányom szinte zavartalan. - *Ahogy az elf nővel is tette, most a férfit méri fel szavai előtt, majd a tenger említésénél az ég felé biccent, hogy a megértést segítse. A tenger kettős értelemmel bír itt, egyrészt a víz hónapjaira utal ezzel, másrészt az ebben a hónapokban megjelenő csillagképre, ami a tenger hullámaira emlékeztette elnevezőjét. Ahol ő felnőtt, nagy jelentőséget tulajdonítottak a csillagoknak, sokszor kértek tőlük iránymutatást, behatós ismeretük fontos volt. A tenger az állandó, megállíthatatlan mozgás szimbóluma, ilyen az idő is, így Tinthereth fejében logikusan kapcsolódik össze a kettő, sokkal kifejezőbben fejezi ki így magát, mint egyszerűbb szavakkal. Persze ráfoghatják, hogy rébuszokban beszél - ami a hosszúéletűek gyakori szokása -, de melyik aszketizmusban élő kezd el fecsegni az első arra járó vándoroknak?
Következőleg szemei Pyctá-t találják meg, és úgy sejti, ő a vezető-féle, hiszen Voelkim korábban vele váltott engedélykérő, megerősítő tekintetet. Nem felejtette el annak köszöntését, csak nem volt rá ideje eddig, hogy foglalkozzon vele. Nem most kezdte életútját, tudja, hogy ráér, nem holmi rövid éltű ember ő, hogy kapkodva csapódjon ide-oda, mint egy csónak a nagy viharban.*
- Erdő szíve... me'Ochass... áldjon téged is, levélke. - *Még arcán is megjelenik egy halvány mosoly erre a köszöntésre. Szenvedélyesen szeret minden erdei metaforát, szimbólumot, de mind közül ez a kedvence. Számára ez azt jelenti, hogy ők, az elfek is annyi a világot jelentő fák között, mint egy levél. Szerves részei, elengedhetetlenek, de közben tanít is ez arra, hogy ne gondolják magukat soknak, arra nevel, hogy maradjunk egyensúlyban. Persze nem biztos, hogy mindenki mindent annyira túlgondol, mint szegény Tinthereth, de lássuk be, volt ideje gondolkodni.
Visszafordul most viszont Voelkim felé, mert arra a kérdésére nem válaszolt, hogy velük tart-e. Furcsa ez a kérdés, kapkodónak érzi annak ilyen hirtelen feltevését, de talán sietnek, vagy menekülnek valami elől, gondolatai szerint.*
- A horgony fényes mostanában. - *Szólal meg, mintha a világ legtermészetesebb dolgát mondaná.*
- Jó idő ez telepedni. - *A horgony köztudottan az érzelmi és fizikai megnyugvás jelképe, jelentheti azt az elfnek, hogy ideje aszkézisének véget vetni, és újra egy közösség tagjává válni. Erre a gondolatra azonban elszomorodik kicsit.
~ Szegény nyuszit nem volt időm eltemetni. Szegénykém, kicsikém. Megígértem neki. A beszédem is félig kész van. Jó is lett. ~
Mered a nyúlra, és egy utolsó forgatással meggyőződik róla, hogy hamarosan el is fog készülni az apró állatka húsa.
~ De magammal vihetem a csontjait... adok neki egy utolsó utat. Szép lenne. ~
Az új elf érkezésére egészen elcsodálkozik, pláne, hogy nem is velük van. Egy nap két ilyen egybeesés még nem volt.*
- Csillagok hoztak, levélke. - *Üdvözli Asheelát, és őt is közelebb invitálja, hátha talál még magának egy ülőhelyet. Hagy időt, hátha az újonnan érkezőt is tájékoztatják, köszöntik, mint őt, addig a táborral foglalkozik, szép lassan kigördíti a rajta lévő fákat, hogy elolthassa majd, és véletlenül se okozzon erdőtüzet.*
- Valaki veletek van tényleg... tán az Erdő Szíve, ahogy mondod, sok az egybeesés ma. - *Tanakodik most hangosan megint, majd az ég felé is pillant, ahol most ugyan nem láthat csillagokat, ez inkább csak gondolkodásbeli várakoztatás. *
- De a hydra is fénylik... könnyű se lesz. - *Folytatja, mintha csak ő lenne ott, mert a jót jelző csillagképekre mindig jut egy rosszat jelző is, már ha nem említjük, hogy gyakorlatilag mindegyiket lehet jóként és rosszként is elfogadni, ezért se elemzi őket mindenki egyformán. Tinthereth szerint alábecsülik az iránymutatást, mit a fénylő képek rejthetnek az alattuk élőknek.*
- Rendben, veletek tartok, testvérek, ha ajánlatotok még mindig él. De éhes vagyok, hadd egyek előbb. Siettek? Megkínálni sajnos nem tudlak titeket szerény prédámból, nem számítottam érkezőkre. - *Néz most körbe kicsit szélesebben, hátha ők is éhesek, hoztak magukkal ennivalót, és ők is elköltenek itt vele egy étkezést, de ha csak várnak rá pár percet, annak is örül, vagy ha más nem, majd később utánuk megy.*
A hozzászólás írója (Tébolyult Tinthereth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.08 12:49:24
Az elsőként megszólaló nőre emeli tekintetét, végigméri gyorsan, majd finoman bólint. Már miközben ezt teszi, egy elf férfi is megszólal, már egyedülléte hosszáról érdeklődve, bár jogos, a bólintás előtt is sejthető volt, hogy ez nem egy erdei falu.*
- Harmadjára látogat meg a tenger, mióta magányom szinte zavartalan. - *Ahogy az elf nővel is tette, most a férfit méri fel szavai előtt, majd a tenger említésénél az ég felé biccent, hogy a megértést segítse. A tenger kettős értelemmel bír itt, egyrészt a víz hónapjaira utal ezzel, másrészt az ebben a hónapokban megjelenő csillagképre, ami a tenger hullámaira emlékeztette elnevezőjét. Ahol ő felnőtt, nagy jelentőséget tulajdonítottak a csillagoknak, sokszor kértek tőlük iránymutatást, behatós ismeretük fontos volt. A tenger az állandó, megállíthatatlan mozgás szimbóluma, ilyen az idő is, így Tinthereth fejében logikusan kapcsolódik össze a kettő, sokkal kifejezőbben fejezi ki így magát, mint egyszerűbb szavakkal. Persze ráfoghatják, hogy rébuszokban beszél - ami a hosszúéletűek gyakori szokása -, de melyik aszketizmusban élő kezd el fecsegni az első arra járó vándoroknak?
Következőleg szemei Pyctá-t találják meg, és úgy sejti, ő a vezető-féle, hiszen Voelkim korábban vele váltott engedélykérő, megerősítő tekintetet. Nem felejtette el annak köszöntését, csak nem volt rá ideje eddig, hogy foglalkozzon vele. Nem most kezdte életútját, tudja, hogy ráér, nem holmi rövid éltű ember ő, hogy kapkodva csapódjon ide-oda, mint egy csónak a nagy viharban.*
- Erdő szíve... me'Ochass... áldjon téged is, levélke. - *Még arcán is megjelenik egy halvány mosoly erre a köszöntésre. Szenvedélyesen szeret minden erdei metaforát, szimbólumot, de mind közül ez a kedvence. Számára ez azt jelenti, hogy ők, az elfek is annyi a világot jelentő fák között, mint egy levél. Szerves részei, elengedhetetlenek, de közben tanít is ez arra, hogy ne gondolják magukat soknak, arra nevel, hogy maradjunk egyensúlyban. Persze nem biztos, hogy mindenki mindent annyira túlgondol, mint szegény Tinthereth, de lássuk be, volt ideje gondolkodni.
Visszafordul most viszont Voelkim felé, mert arra a kérdésére nem válaszolt, hogy velük tart-e. Furcsa ez a kérdés, kapkodónak érzi annak ilyen hirtelen feltevését, de talán sietnek, vagy menekülnek valami elől, gondolatai szerint.*
- A horgony fényes mostanában. - *Szólal meg, mintha a világ legtermészetesebb dolgát mondaná.*
- Jó idő ez telepedni. - *A horgony köztudottan az érzelmi és fizikai megnyugvás jelképe, jelentheti azt az elfnek, hogy ideje aszkézisének véget vetni, és újra egy közösség tagjává válni. Erre a gondolatra azonban elszomorodik kicsit.
~ Szegény nyuszit nem volt időm eltemetni. Szegénykém, kicsikém. Megígértem neki. A beszédem is félig kész van. Jó is lett. ~
Mered a nyúlra, és egy utolsó forgatással meggyőződik róla, hogy hamarosan el is fog készülni az apró állatka húsa.
~ De magammal vihetem a csontjait... adok neki egy utolsó utat. Szép lenne. ~
Az új elf érkezésére egészen elcsodálkozik, pláne, hogy nem is velük van. Egy nap két ilyen egybeesés még nem volt.*
- Csillagok hoztak, levélke. - *Üdvözli Asheelát, és őt is közelebb invitálja, hátha talál még magának egy ülőhelyet. Hagy időt, hátha az újonnan érkezőt is tájékoztatják, köszöntik, mint őt, addig a táborral foglalkozik, szép lassan kigördíti a rajta lévő fákat, hogy elolthassa majd, és véletlenül se okozzon erdőtüzet.*
- Valaki veletek van tényleg... tán az Erdő Szíve, ahogy mondod, sok az egybeesés ma. - *Tanakodik most hangosan megint, majd az ég felé is pillant, ahol most ugyan nem láthat csillagokat, ez inkább csak gondolkodásbeli várakoztatás. *
- De a hydra is fénylik... könnyű se lesz. - *Folytatja, mintha csak ő lenne ott, mert a jót jelző csillagképekre mindig jut egy rosszat jelző is, már ha nem említjük, hogy gyakorlatilag mindegyiket lehet jóként és rosszként is elfogadni, ezért se elemzi őket mindenki egyformán. Tinthereth szerint alábecsülik az iránymutatást, mit a fénylő képek rejthetnek az alattuk élőknek.*
- Rendben, veletek tartok, testvérek, ha ajánlatotok még mindig él. De éhes vagyok, hadd egyek előbb. Siettek? Megkínálni sajnos nem tudlak titeket szerény prédámból, nem számítottam érkezőkre. - *Néz most körbe kicsit szélesebben, hátha ők is éhesek, hoztak magukkal ennivalót, és ők is elköltenek itt vele egy étkezést, de ha csak várnak rá pár percet, annak is örül, vagy ha más nem, majd később utánuk megy.*
A hozzászólás írója (Tébolyult Tinthereth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.08 12:49:24
4689. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-08 11:47:11
Üzenet elküldve: 2019-02-08 11:47:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Úton- útfélen//
*Mindenkire más-más hatással volt a ház, de az biztos, hogy senki sem maradt ki alóla. Arystort és az Öreget nem zavarja, ha valaki csak követi a társaságot és a többiek kérdéseit és a válaszokat hallgatja, visszatérve a házba és az asztal köré ülve folytatódik tovább a beszélgetés és elérnek az üzlet komolyabb részéhez is. A döntéshez.
YIlanda szólal meg elsőként és a termetes nemes komoly arccal hallgatja a szavait.*
- Öröm ezt hallani. *Mosolyodik el szerényen.*
- Igen, a másik ház régóta üresen áll, bizonyosan rosszabb állapotban van. *Vallja be kelletlenül. De abban a házban nem éltek, így talán elnézhető neki, hogy nem figyeltek rá úgy.
Lyllinor ötlete a könyvtárral láthatóan tetszik neki. Ha valahol könyvtárat szeretnének berendezni, az nem arra vall, hogy rendszertelen társaság él. Laurentitia szavait is halvány mosollyal fogadja, de a menedék gondolatát komoly és átszellemült arccal hallgatja.*
- Milyen szép gondolat. Öröm az ilyet hallani. *Mondja elismerően, hisz általában kevesen szoktak másokra gondolni a saját boldogulásuk mellett. Az Öreg széles mosollyal fogadja, hogy szívesen vennék, ha maradna velük és kurtán bólint az ötletre.*
- A közelben vannak helyek, ahol nyáron málna, szeder és vadalma terem, kiváló pálinkaalapanyag. *Nevet fel Arystor Lsonjangu terveire.*
- Ha ez a vágyad, kiélheted. *Teszi hozzá. Ő maga tölt a borból magának és az Öregnek.
Luninari szinte összefoglalja az elhangzottakat és az érzéseket. Úgy tűnik, döntöttek is és szeretnék megvenni ezt a házat. A nemes boldog mosollyal tekint végig a társaságon, úgy tűnik, elégedett a válaszokkal.
Vieljana szavai inkább szólnak a többiekhez, mint Arystorhoz, aki kezébe fogja kupáját, fejével int az Öregnek és elindul kifelé a szobából, de az ajtóban megáll még és a csapathoz szól.*
- Úgy látom, a döntés megszületett, már csak a piszkos anyagiak és a papírok vannak hátra. Hagylak benneteket számolni, addig előkészítem a szerződést. Szóljatok, ha kész vagytok. *Mosolyog mindenkire, majd kilépnek az ajtón. Az egyik testőr marad csak odakint, a közelben, hogy ha a kis társaság készen van, tudjanak Arystorért küldeni.*
*Mindenkire más-más hatással volt a ház, de az biztos, hogy senki sem maradt ki alóla. Arystort és az Öreget nem zavarja, ha valaki csak követi a társaságot és a többiek kérdéseit és a válaszokat hallgatja, visszatérve a házba és az asztal köré ülve folytatódik tovább a beszélgetés és elérnek az üzlet komolyabb részéhez is. A döntéshez.
YIlanda szólal meg elsőként és a termetes nemes komoly arccal hallgatja a szavait.*
- Öröm ezt hallani. *Mosolyodik el szerényen.*
- Igen, a másik ház régóta üresen áll, bizonyosan rosszabb állapotban van. *Vallja be kelletlenül. De abban a házban nem éltek, így talán elnézhető neki, hogy nem figyeltek rá úgy.
Lyllinor ötlete a könyvtárral láthatóan tetszik neki. Ha valahol könyvtárat szeretnének berendezni, az nem arra vall, hogy rendszertelen társaság él. Laurentitia szavait is halvány mosollyal fogadja, de a menedék gondolatát komoly és átszellemült arccal hallgatja.*
- Milyen szép gondolat. Öröm az ilyet hallani. *Mondja elismerően, hisz általában kevesen szoktak másokra gondolni a saját boldogulásuk mellett. Az Öreg széles mosollyal fogadja, hogy szívesen vennék, ha maradna velük és kurtán bólint az ötletre.*
- A közelben vannak helyek, ahol nyáron málna, szeder és vadalma terem, kiváló pálinkaalapanyag. *Nevet fel Arystor Lsonjangu terveire.*
- Ha ez a vágyad, kiélheted. *Teszi hozzá. Ő maga tölt a borból magának és az Öregnek.
Luninari szinte összefoglalja az elhangzottakat és az érzéseket. Úgy tűnik, döntöttek is és szeretnék megvenni ezt a házat. A nemes boldog mosollyal tekint végig a társaságon, úgy tűnik, elégedett a válaszokkal.
Vieljana szavai inkább szólnak a többiekhez, mint Arystorhoz, aki kezébe fogja kupáját, fejével int az Öregnek és elindul kifelé a szobából, de az ajtóban megáll még és a csapathoz szól.*
- Úgy látom, a döntés megszületett, már csak a piszkos anyagiak és a papírok vannak hátra. Hagylak benneteket számolni, addig előkészítem a szerződést. Szóljatok, ha kész vagytok. *Mosolyog mindenkire, majd kilépnek az ajtón. Az egyik testőr marad csak odakint, a közelben, hogy ha a kis társaság készen van, tudjanak Arystorért küldeni.*
4688. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-08 07:00:13
Üzenet elküldve: 2019-02-08 07:00:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*Asheela a fák között léptet lován ülve. A közelükben bóklászik egy farkas is. A lány az előtte kanyargósan vezető ösvényt figyeli, amikor egyszeribe beszéd hangjaira lesz figyelmes. Oldalra kapja a fejét. Nem lát rá teljesen, de az úton nagyobb tömeg halad. Kíváncsian a hangok irányába fordítja Linerát. Ahogy közeledve baktatnak, kordélyzötykölődést is hall. Azon tűnődik vajon ezt a népcsoportosulás, miért erre vonul. A szürke farkas egyszeribe megélénkül mögöttük. Felkapja fejét, beleszimatol a levegőbe, hegyezi a füleit és előre iramodik, de az út oldalában, a fák között lelapul. Asheela eltűnődve figyeli Xonart. Lehuppan a nyeregből és kantárszáron vezeti tovább hátasát. Lát több alakot is a menet elején, akik beszélgetnek. Némi füstöt és tüzet is észrevesz és a sülő hús illatát is megérzi.*
~ Hmm, ez aztán az össznépi sütögetés, de nem hiszem, hogy ezért vannak itt. ~
*Asheela így töpreng magában, majd úgy dönt, odamegy hozzájuk. A tiró kilép a fák közül és így köszön a jelenlévőkre széles mosolyával: *
- Alo'ha vándorok! *Ami nagyjából annyit jelent, ahonnan a leányzó jött, hogy az élet lehelete.*
- Mi történt, hogy ily sokan indultatok neki a városból? A nevem Asheela.
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.08 07:04:24
*Asheela a fák között léptet lován ülve. A közelükben bóklászik egy farkas is. A lány az előtte kanyargósan vezető ösvényt figyeli, amikor egyszeribe beszéd hangjaira lesz figyelmes. Oldalra kapja a fejét. Nem lát rá teljesen, de az úton nagyobb tömeg halad. Kíváncsian a hangok irányába fordítja Linerát. Ahogy közeledve baktatnak, kordélyzötykölődést is hall. Azon tűnődik vajon ezt a népcsoportosulás, miért erre vonul. A szürke farkas egyszeribe megélénkül mögöttük. Felkapja fejét, beleszimatol a levegőbe, hegyezi a füleit és előre iramodik, de az út oldalában, a fák között lelapul. Asheela eltűnődve figyeli Xonart. Lehuppan a nyeregből és kantárszáron vezeti tovább hátasát. Lát több alakot is a menet elején, akik beszélgetnek. Némi füstöt és tüzet is észrevesz és a sülő hús illatát is megérzi.*
~ Hmm, ez aztán az össznépi sütögetés, de nem hiszem, hogy ezért vannak itt. ~
*Asheela így töpreng magában, majd úgy dönt, odamegy hozzájuk. A tiró kilép a fák közül és így köszön a jelenlévőkre széles mosolyával: *
- Alo'ha vándorok! *Ami nagyjából annyit jelent, ahonnan a leányzó jött, hogy az élet lehelete.*
- Mi történt, hogy ily sokan indultatok neki a városból? A nevem Asheela.
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.08 07:04:24
4687. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-08 01:08:13
Üzenet elküldve: 2019-02-08 01:08:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*Az ifjú íjász szavaiból kiderül, hogy bár korábban hallott már az Erdő Szívéről, valójában nem ismeri őt. Közben Ämeada is csatlakozik hozzájuk. A csuhátlan csuhás arcán semmiféle érzelem nem látszik azzal kapcsolatban, hogy Voelkin nem ismeri jól az Erdő Szívét, tudomásul veszi az elhangzottakat és már válaszolna, hogy elmagyarázza, számára mit jelent a Fákban Lakó, amikor a fák között megpillantanak egy tábortüzet. Nem túl nagy, talán egy emberes táborhely lehet, de a csapatból többen megtorpannak és a hely felé néznek. Az erdőmélyi elf biztosítja az elf családokat és mindenkit, hogy nem lesz baj, pár kurta szóval beszél a férfiakkal, hogy menjenek tovább és várják be őket nem messze, addig ők elmennek megnézni, mit és kit rejthet a táborhely és az újdonsült csatlakozókat követve maga is megközelíti a tűzhelyet.
Utolsóként ér oda és látja meg, hogy egy elf táborozik a helyen, nyulat süt éppen a tűzön.*
- Az Erdő Szíve áldjon, me'Ochass. *Köszönti a hosszúéletűt, de egyelőre mást nem mond, csak csendben hallgatja a köszöntést és a kérdéseket, amelyeket az íjász és az elf lány feltesznek.
A férfi erdei elfnek tűnik, méghozzá a magányosabb fajtából, egészen különös, de a fülében lévő aranyozott karika mégis arra utal, hogy nem mindig lehetett ez így, de talán csak találta az erdőben vagy elcserélte egy vándorra. A csuhátlan csuhás a környéket is megnézi, Ämeada kérdése helyénvaló, nem tudni, hogy valóban egyedül él-e itt.
Közben Voelkin elmondja, miért is vannak éppen az erdőben ilyenkor és merre tartanak és megkérdezi, csatlakozna-e hozzájuk és mint mindig, a csuhátlan csuhás most sem tiltakozik. A beleegyezését kérő íjász pillantására csak kurta biccentéssel válaszol.
Voelkin következő kérdése is helyénvaló. A válaszra az erdőmélyi szerzetes is kíváncsi, annak idején ő is sok időt töltött magányos aszkézissel az Erdőmélyén, hogy közelebb kerüljön az Erdő Szívéhez és elmélyítse a hitét. Talán valami ilyesmi állhat a háttérben, esetleg valamilyen tragédia okán választotta ezt az erdei életet a férfi.
Ő maga nem terheli további kérdésekkel a különös elfet, aki kicsit Umonra, az átkozott szerzetesre emlékezteti különös viselkedésével és arcával őt. A gondolatra belül elmosolyodik, de kívülről uralja vonásait. A fák között, nem messze tőlük sárgás szempár villan fel a bokrok között, talán csak a csuhátlan csuhás látja, de ő is csak azért, mert tudja, hogy mit kell látnia. Xauzur az, aki ezúttal sem hagyja őrizetlenül társát.*
*Az ifjú íjász szavaiból kiderül, hogy bár korábban hallott már az Erdő Szívéről, valójában nem ismeri őt. Közben Ämeada is csatlakozik hozzájuk. A csuhátlan csuhás arcán semmiféle érzelem nem látszik azzal kapcsolatban, hogy Voelkin nem ismeri jól az Erdő Szívét, tudomásul veszi az elhangzottakat és már válaszolna, hogy elmagyarázza, számára mit jelent a Fákban Lakó, amikor a fák között megpillantanak egy tábortüzet. Nem túl nagy, talán egy emberes táborhely lehet, de a csapatból többen megtorpannak és a hely felé néznek. Az erdőmélyi elf biztosítja az elf családokat és mindenkit, hogy nem lesz baj, pár kurta szóval beszél a férfiakkal, hogy menjenek tovább és várják be őket nem messze, addig ők elmennek megnézni, mit és kit rejthet a táborhely és az újdonsült csatlakozókat követve maga is megközelíti a tűzhelyet.
Utolsóként ér oda és látja meg, hogy egy elf táborozik a helyen, nyulat süt éppen a tűzön.*
- Az Erdő Szíve áldjon, me'Ochass. *Köszönti a hosszúéletűt, de egyelőre mást nem mond, csak csendben hallgatja a köszöntést és a kérdéseket, amelyeket az íjász és az elf lány feltesznek.
A férfi erdei elfnek tűnik, méghozzá a magányosabb fajtából, egészen különös, de a fülében lévő aranyozott karika mégis arra utal, hogy nem mindig lehetett ez így, de talán csak találta az erdőben vagy elcserélte egy vándorra. A csuhátlan csuhás a környéket is megnézi, Ämeada kérdése helyénvaló, nem tudni, hogy valóban egyedül él-e itt.
Közben Voelkin elmondja, miért is vannak éppen az erdőben ilyenkor és merre tartanak és megkérdezi, csatlakozna-e hozzájuk és mint mindig, a csuhátlan csuhás most sem tiltakozik. A beleegyezését kérő íjász pillantására csak kurta biccentéssel válaszol.
Voelkin következő kérdése is helyénvaló. A válaszra az erdőmélyi szerzetes is kíváncsi, annak idején ő is sok időt töltött magányos aszkézissel az Erdőmélyén, hogy közelebb kerüljön az Erdő Szívéhez és elmélyítse a hitét. Talán valami ilyesmi állhat a háttérben, esetleg valamilyen tragédia okán választotta ezt az erdei életet a férfi.
Ő maga nem terheli további kérdésekkel a különös elfet, aki kicsit Umonra, az átkozott szerzetesre emlékezteti különös viselkedésével és arcával őt. A gondolatra belül elmosolyodik, de kívülről uralja vonásait. A fák között, nem messze tőlük sárgás szempár villan fel a bokrok között, talán csak a csuhátlan csuhás látja, de ő is csak azért, mert tudja, hogy mit kell látnia. Xauzur az, aki ezúttal sem hagyja őrizetlenül társát.*
4686. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-08 00:30:24
Üzenet elküldve: 2019-02-08 00:30:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Esténként kis tábortüzet gyújt, megpörköl nyárson egy mókust vagy nyulat, amit éppen talál és miután elfogyasztja a sótlan és íztelen megsült húst jól elássa a csontokat és maradványokat. Jól ügyel a megfelelő tűzhely kialakítására, nem szeretne futótüzet okozni. ~Lehet nem kellett volna egyedül elindulnom.~ Konstatálja magában a helyzetét, egyedül érzi magát, ami szomorú. ~Légy erős Zsenge, sőt ne legyél zsenge, legyél Mirazsik!~ Ideje felhagynia a gyermeteg viselkedésével. Lehet nem néz ki úgy, mint egy nő, na de attól már az. ~Aranyat kell szereznek munkával, ott abból lehet csak megélni a városban.~ Ismétli magában Seles tájékoztatását. Nem tudja mi vár rá, de már látja a várost. Olyan más, mint amit eddig látott, ijesztően sok az építmény és rettentően kevés a fa.*
~Majd megszokod, nem nagy ügy! Új élet vár rám, ezt akartam!~
~Majd megszokod, nem nagy ügy! Új élet vár rám, ezt akartam!~
4685. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-08 00:16:59
Üzenet elküldve: 2019-02-08 00:16:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*Viel orrhangú kis gnóm barátnőjére mosolyog, aki egyetért vele, hogy ez a ház aztán igazán hatalmas. Azonban nem sokra rá már annyira elfoglalja magát a kövekben megbúvó emlékekkel, hogy csak azt veszi észre, ahogy a többiek szapora nyikorgás mellett elindulnak a pince lépcsőjén. A lányt nem igazán vonzza az ilyesmi, ezért rájuk várakozik. Annyi mindenen kell elgondolkodnia, hogy mit keres itt, és mi a terve a továbbiakban… Meg kell hagyni, hogy ez a ház az ő szívét is megmelengette, és még ha soha nem is lakott házban, most egy icipicit úgy érzi, szeretné megpróbálni. Ha valaki rápillant, nagyon komoly töprengést olvashat le az arcáról, és nem láthatják, hogy ez a döntés milyen szinten ideológiai. Viel mindent Eeyr iránt érzett szeretetéből közelít meg, de most egy hatalmas változásra készül.
Amikor a többiek visszatérnek a pincéből, ő maga is csatlakozik az asztaltársasághoz, és helyet foglal a széken. Lába a levegőben lifeg, de azért előretornássza magát, hogy igyon egy pohárkával a friss vízből. A borhoz semmi hangulata sincs most, annyi mindent kell kigondolnia.
Arystor az iránt érdeklődik, tovább kell-e állniuk, azonban a tündér tudja jól, hogy ez nem is kérdés: mindenkinek elképesztően tetszik a ház. Lau nagyon szépen beszél, csak megerősíti a lányt a gondolatában, hogy jó helyre érkezett, éppen a szeretetet és a természet közelségét vágyta. A többiek is lelkesek, mindenki szeretne segíteni, ki állatokat szeretne, ki a könyvtár berendezésére vállalkozik lelkesen. Viel is tenni akar, csak abban nem biztos, hogy a segítsége érne bármit is, ezért mikor mindenki elmondja a magáét, ő is megszólal, hogy tisztázza ittlétét. Mondanivalóját inkább a társaságnak intézi, nem is a házvétel a fő szempont.*
- Amikor megjelentem a fogadóban, hála Marellának *a lányra mosolyog* ti azonnal befogadtatok. Nagyon szomorú voltam, de megláttam azt a szépséget, amit már régóta kerestem: Eeyr ajándékát, a szeretetet és a barátságot. Először csak el akartam titeket kísérni idáig, de talán oka volt, hogy ide keveredtem. *Szerényen fészkelődik a székében. Nem szeret kérni.* Esetleg… Lehetne róla szó, hogy én is veletek maradjak? Mert ha igen, nagyon szívesen segítenék a kert földjén, hogy a zord tél után újra pompázzon. Ültethetek növényeket, virágokat! Arra gondoltam, hogy talán még varázsolni is megtanulhatnék, amihez remek lenne a könyvtár, hogy még többet tudjak segíteni.
*Most, hogy kiöntötte a lelkét, egy kicsit bánatosan elmosolyodik.*
- Én csak… Úgy gondolom, ez tényleg az a hely, ahova jó volna hazajönni.
*Viel orrhangú kis gnóm barátnőjére mosolyog, aki egyetért vele, hogy ez a ház aztán igazán hatalmas. Azonban nem sokra rá már annyira elfoglalja magát a kövekben megbúvó emlékekkel, hogy csak azt veszi észre, ahogy a többiek szapora nyikorgás mellett elindulnak a pince lépcsőjén. A lányt nem igazán vonzza az ilyesmi, ezért rájuk várakozik. Annyi mindenen kell elgondolkodnia, hogy mit keres itt, és mi a terve a továbbiakban… Meg kell hagyni, hogy ez a ház az ő szívét is megmelengette, és még ha soha nem is lakott házban, most egy icipicit úgy érzi, szeretné megpróbálni. Ha valaki rápillant, nagyon komoly töprengést olvashat le az arcáról, és nem láthatják, hogy ez a döntés milyen szinten ideológiai. Viel mindent Eeyr iránt érzett szeretetéből közelít meg, de most egy hatalmas változásra készül.
Amikor a többiek visszatérnek a pincéből, ő maga is csatlakozik az asztaltársasághoz, és helyet foglal a széken. Lába a levegőben lifeg, de azért előretornássza magát, hogy igyon egy pohárkával a friss vízből. A borhoz semmi hangulata sincs most, annyi mindent kell kigondolnia.
Arystor az iránt érdeklődik, tovább kell-e állniuk, azonban a tündér tudja jól, hogy ez nem is kérdés: mindenkinek elképesztően tetszik a ház. Lau nagyon szépen beszél, csak megerősíti a lányt a gondolatában, hogy jó helyre érkezett, éppen a szeretetet és a természet közelségét vágyta. A többiek is lelkesek, mindenki szeretne segíteni, ki állatokat szeretne, ki a könyvtár berendezésére vállalkozik lelkesen. Viel is tenni akar, csak abban nem biztos, hogy a segítsége érne bármit is, ezért mikor mindenki elmondja a magáét, ő is megszólal, hogy tisztázza ittlétét. Mondanivalóját inkább a társaságnak intézi, nem is a házvétel a fő szempont.*
- Amikor megjelentem a fogadóban, hála Marellának *a lányra mosolyog* ti azonnal befogadtatok. Nagyon szomorú voltam, de megláttam azt a szépséget, amit már régóta kerestem: Eeyr ajándékát, a szeretetet és a barátságot. Először csak el akartam titeket kísérni idáig, de talán oka volt, hogy ide keveredtem. *Szerényen fészkelődik a székében. Nem szeret kérni.* Esetleg… Lehetne róla szó, hogy én is veletek maradjak? Mert ha igen, nagyon szívesen segítenék a kert földjén, hogy a zord tél után újra pompázzon. Ültethetek növényeket, virágokat! Arra gondoltam, hogy talán még varázsolni is megtanulhatnék, amihez remek lenne a könyvtár, hogy még többet tudjak segíteni.
*Most, hogy kiöntötte a lelkét, egy kicsit bánatosan elmosolyodik.*
- Én csak… Úgy gondolom, ez tényleg az a hely, ahova jó volna hazajönni.
4684. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-07 23:49:11
Üzenet elküldve: 2019-02-07 23:49:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdetek - Otthonkeresés//
*Pycta türelmesen hallgatja az ifjú elf történetét, olykor fejével biccentve egyet. Mikor befejezi hosszas a elbeszélést, Pyctára néz, majd válaszol az újabb kérdésre.*
-Gyerekkoromban sokat meséltek róla a szüleim, de azóta nem igazán. Nem is nagyon beszéltem azokról amiket ők meséltek vagy tanítottak.
*Voelkin egy rövid ideig elgondolkodik, amíg Pycta a tömegben menetelő, korábban megismert lánynak int, hogy csatlakozzon hozzájuk. Ada üdvözli őket, majd a fák között lassan felbukkanó tábort fürkészi szemeivel. Mikor közelebb kerülnek, Ada odamegy az idegenhez és bátran köszönti a furcsa elfet. Voelkin is kicsit közelebb lép, de még Ameada mögött marad a biztonság kedvéért.*
-Úgy látom ebédidőben zavarunk, ne haragudj. Én Voelkin Ekleszton vagyok, íjász.
*Mutatkozik be kurtán a csuklyás elf. A pattogó tűz fölött forgó, lassan piruló nyulat nézi, egy darabig, majd a táborozó elfre néz.*
-Az erdőben lévő folyó partján tervezünk letelepedni. Velünk tartasz?
*Kérdi Voelkin, majd Pyctára néz, mintha a beleegyezésére várna. Az ismeretlen elf meglehetősen magányosnak tűnik, arcán, a szeme környékén egy kisebb heg található. Voelkin mielőtt Pycta beleegyezhetne még feltesz egy kérdést, azonban ezt meglepően nagy komolysággal.*
-Mióta vagy egyedül?
*Pycta türelmesen hallgatja az ifjú elf történetét, olykor fejével biccentve egyet. Mikor befejezi hosszas a elbeszélést, Pyctára néz, majd válaszol az újabb kérdésre.*
-Gyerekkoromban sokat meséltek róla a szüleim, de azóta nem igazán. Nem is nagyon beszéltem azokról amiket ők meséltek vagy tanítottak.
*Voelkin egy rövid ideig elgondolkodik, amíg Pycta a tömegben menetelő, korábban megismert lánynak int, hogy csatlakozzon hozzájuk. Ada üdvözli őket, majd a fák között lassan felbukkanó tábort fürkészi szemeivel. Mikor közelebb kerülnek, Ada odamegy az idegenhez és bátran köszönti a furcsa elfet. Voelkin is kicsit közelebb lép, de még Ameada mögött marad a biztonság kedvéért.*
-Úgy látom ebédidőben zavarunk, ne haragudj. Én Voelkin Ekleszton vagyok, íjász.
*Mutatkozik be kurtán a csuklyás elf. A pattogó tűz fölött forgó, lassan piruló nyulat nézi, egy darabig, majd a táborozó elfre néz.*
-Az erdőben lévő folyó partján tervezünk letelepedni. Velünk tartasz?
*Kérdi Voelkin, majd Pyctára néz, mintha a beleegyezésére várna. Az ismeretlen elf meglehetősen magányosnak tűnik, arcán, a szeme környékén egy kisebb heg található. Voelkin mielőtt Pycta beleegyezhetne még feltesz egy kérdést, azonban ezt meglepően nagy komolysággal.*
-Mióta vagy egyedül?
4683. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-07 22:22:08
Üzenet elküldve: 2019-02-07 22:22:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Városnézés//
*A város már közel, s egy rövid pillanatra felvetődik benne, mi van, ha esetleg összetalálkozik fivérével. Talán már tíz éve is megvan, hogy elhagyta Lichanechet és Artheniorba jött, az sem biztos, hogy egyáltalán még itt van. Sőt, ahogy ismeri, valószínűtlen, hogy ennyi időt kibírt volna egy helyben, ő az a fajta, akinek egyszerűen mindig mennie kell. Jobb is, ha nem találkoznak össze, minden bizonnyal gondolkodás nélkül beverné a képét.
Tekintve, hogy a közelben rajtuk kívül senki sincs, a lányhoz hasonlóan ő is egyből kiszúrja a felé lovagoló idegent. Ahogy viszonylag közel ér, rögtön alaposan végigméri az első ránézésre alacsonynak tűnő barna hajút, bár igaz, nyeregben ülve nem könnyű megállapítani a magasságát. Elsősorban persze a vértezete és a fegyvere érdekli Rynt, hiszen nem kizárt, hogy azért igyekszik felé, hogy esetleg kirabolja vagy megtámadja, így míg egyik kezében a szárat tartja, jobbja finoman kardja markolatára csúszik arra az esetre, ha használnia kellene.*
-Üdv.
*Köszön ő is, ahogy a lány épp elé léptet lovával, közben persze folyamatosan az arcát fürkészi, remélve, hogy le tudja olvasni az idegen szándékait.*
-Szerencsére nem.
*Felel halvány mosollyal a kérdésre*
-Csak fáj már a hátsóm a sok lovaglástól.
*Simít is végig az említett testrészen, hogy alátámassza feleletét*
-Kegyed is a városba tart?
*A város már közel, s egy rövid pillanatra felvetődik benne, mi van, ha esetleg összetalálkozik fivérével. Talán már tíz éve is megvan, hogy elhagyta Lichanechet és Artheniorba jött, az sem biztos, hogy egyáltalán még itt van. Sőt, ahogy ismeri, valószínűtlen, hogy ennyi időt kibírt volna egy helyben, ő az a fajta, akinek egyszerűen mindig mennie kell. Jobb is, ha nem találkoznak össze, minden bizonnyal gondolkodás nélkül beverné a képét.
Tekintve, hogy a közelben rajtuk kívül senki sincs, a lányhoz hasonlóan ő is egyből kiszúrja a felé lovagoló idegent. Ahogy viszonylag közel ér, rögtön alaposan végigméri az első ránézésre alacsonynak tűnő barna hajút, bár igaz, nyeregben ülve nem könnyű megállapítani a magasságát. Elsősorban persze a vértezete és a fegyvere érdekli Rynt, hiszen nem kizárt, hogy azért igyekszik felé, hogy esetleg kirabolja vagy megtámadja, így míg egyik kezében a szárat tartja, jobbja finoman kardja markolatára csúszik arra az esetre, ha használnia kellene.*
-Üdv.
*Köszön ő is, ahogy a lány épp elé léptet lovával, közben persze folyamatosan az arcát fürkészi, remélve, hogy le tudja olvasni az idegen szándékait.*
-Szerencsére nem.
*Felel halvány mosollyal a kérdésre*
-Csak fáj már a hátsóm a sok lovaglástól.
*Simít is végig az említett testrészen, hogy alátámassza feleletét*
-Kegyed is a városba tart?
4682. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-07 18:28:47
Üzenet elküldve: 2019-02-07 18:28:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Városnézés//
*A városhoz közeledvén már csak poroszkál, míg szemei a messziről észlelhető jeleket kutatják. A változásét. Nehezen állapítaná meg, mit érez. Talán könnyebb lenne felsorolni, hogy mit nem. A tekintete szigorú, szemöldökei enyhén ráncolódnak, de ez betudható az erőlködésnek, hogy szemeit fókuszálja. Hátasa izgatottan forgatja füleit, talán az ismerős vidék miatt, talán gazdája hangulatára reagál. Lehajol hozzá.*
- Mindjárt ott vagyunk, pajtás!
*Veregeti meg lova nyakát féloldalas mosollyal, majd kiegyenesedik a nyeregben.*
- Tudod, mit? Keressük meg a folyót, mielőtt betérünk!
*~Ki tudja, mi vár odabent?~ teszi hozzá gondolatban, majd letér az útról.
A folyó csillámló habjai üdítően frissek, kulacsát megtölti, miközben lova a szomjoltás után a gyér, száraz fűből próbál tépni. A pihenő után felszökken a nyeregbe, s toronyiránt tér vissza az útra. Már messziről kiszúrja a gyalogos lovast, akinek tempójából becsülve nagyjából egyszerre érnének a visszatérési ponthoz, ám egy kicsit megnógatja lovát, hogy előnyt szerezzen.
~Végre valaki!~ csillan fel a szeme egy féloldalas mosoly felett, a korábbi komorságnak nyoma sincs. Amint kiér az úthoz, megállítja lovát, és türelmesen bevárja a közeledőt a nyeregkápán pihentetett kezekkel. Ha Rynsell netán előbb megállna, úgy elébe léptet. Közben alaposan megnézi magának.*
- Üdvözletem, idegen! Csak nem lesántult?
*Biccent fejével a kantáron vezetett ló felé.*
*A városhoz közeledvén már csak poroszkál, míg szemei a messziről észlelhető jeleket kutatják. A változásét. Nehezen állapítaná meg, mit érez. Talán könnyebb lenne felsorolni, hogy mit nem. A tekintete szigorú, szemöldökei enyhén ráncolódnak, de ez betudható az erőlködésnek, hogy szemeit fókuszálja. Hátasa izgatottan forgatja füleit, talán az ismerős vidék miatt, talán gazdája hangulatára reagál. Lehajol hozzá.*
- Mindjárt ott vagyunk, pajtás!
*Veregeti meg lova nyakát féloldalas mosollyal, majd kiegyenesedik a nyeregben.*
- Tudod, mit? Keressük meg a folyót, mielőtt betérünk!
*~Ki tudja, mi vár odabent?~ teszi hozzá gondolatban, majd letér az útról.
A folyó csillámló habjai üdítően frissek, kulacsát megtölti, miközben lova a szomjoltás után a gyér, száraz fűből próbál tépni. A pihenő után felszökken a nyeregbe, s toronyiránt tér vissza az útra. Már messziről kiszúrja a gyalogos lovast, akinek tempójából becsülve nagyjából egyszerre érnének a visszatérési ponthoz, ám egy kicsit megnógatja lovát, hogy előnyt szerezzen.
~Végre valaki!~ csillan fel a szeme egy féloldalas mosoly felett, a korábbi komorságnak nyoma sincs. Amint kiér az úthoz, megállítja lovát, és türelmesen bevárja a közeledőt a nyeregkápán pihentetett kezekkel. Ha Rynsell netán előbb megállna, úgy elébe léptet. Közben alaposan megnézi magának.*
- Üdvözletem, idegen! Csak nem lesántult?
*Biccent fejével a kantáron vezetett ló felé.*
4681. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-07 18:25:49
Üzenet elküldve: 2019-02-07 18:25:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*A csapat győzelmet aratott a rémséges trió felett, így most a csapat lepihenhet. Monsotor kezében maradt a rénszarvas egyik agancsa, azt el is teszi. Különösebb oka nincsen, de hátha majd jól jön az az agancs valamihez. Utána szétnéz, hogy mi is a helyzet a hosszúéletűvel és a mélységivel. Először a mélységeit fürkészi tekintetével, úgy néz ki, hogy a sötételf bőrvértjét az egyik bestia átszakította, és valószínű meg is sérülhetett. Sokat nem tudna rajta segíteni, hisz nem ért a sérülések kezeléséhez. Utána Lyzre néz, ő úgy néz ki jól van. A fájdalom a szerzetest még mardossa, de nem sokat foglalkozik újonnal kapott sebhelyével, majd begyógyul az. Az égimeszelő csak egy helyben ácsorog, legyőzött ellenfeleit nézve.*
A hozzászólás írója (Monsotor Sonnalis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.07 18:27:22
*A csapat győzelmet aratott a rémséges trió felett, így most a csapat lepihenhet. Monsotor kezében maradt a rénszarvas egyik agancsa, azt el is teszi. Különösebb oka nincsen, de hátha majd jól jön az az agancs valamihez. Utána szétnéz, hogy mi is a helyzet a hosszúéletűvel és a mélységivel. Először a mélységeit fürkészi tekintetével, úgy néz ki, hogy a sötételf bőrvértjét az egyik bestia átszakította, és valószínű meg is sérülhetett. Sokat nem tudna rajta segíteni, hisz nem ért a sérülések kezeléséhez. Utána Lyzre néz, ő úgy néz ki jól van. A fájdalom a szerzetest még mardossa, de nem sokat foglalkozik újonnal kapott sebhelyével, majd begyógyul az. Az égimeszelő csak egy helyben ácsorog, legyőzött ellenfeleit nézve.*
A hozzászólás írója (Monsotor Sonnalis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.07 18:27:22
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579