Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 121 (2401. - 2420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2420. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-11 22:37:21
Üzenet elküldve: 2016-07-11 22:37:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván úton//
//Az Ork//
//Szondei Szana//
*Nara ismét beleborzong a mély, férfias hangba, de ahogy a vezetőre és a mogorva törpre néz, talán jobb lesz, ha ők, apró népek ebből kimaradnak. Közelebb hajol Szanához és úgy súgja neki, hogy csak ő hallja, a többiek ne.*
-Talán igaza van, jobb lenne, ha mi nem szólnánk bele, elvégre úgyis a vezetőnk hozza meg a végső döntést. Aztán a nagy szánk miatt meg nehogy úgy döntsenek, hogy itt hagynak az erdő közepén.
*Miközben ezt mondja, aggodalmas arccal néz a lányra, remélve, hogy az is belátja, hogy az ő véleményük itt vajmi keveset számít.*
*Eközben az ork tovább beszél és meglepő dolgot mond. Nara hirtelen rá emeli a tekintetét és alig hisz a fülének.*
~Családi kötelék? Egy ork, aki más fajok csoportjában képzeli el a családját? Amennyire én tudom ez kivételesen különleges dolog.~
*Na tessék, még egy dolog, amitől ez az ork cseppet sem nevezhető átlagosnak, vagy közönségesnek. Ahogy az arcát fürkészi, nem kerüli el a figyelmét, hogy az ork nem reagált arra, amit ő mondott, sőt, mióta megjelent, egy futó pillantásra sem méltatta még.*
~Talán észre sem vett...~
*Morfondírozik, majd megállapítja, hogy talán nem is baj, így legalább ő leplezetlenül megnézheti minden apró vonását.*
//Az Ork//
//Szondei Szana//
*Nara ismét beleborzong a mély, férfias hangba, de ahogy a vezetőre és a mogorva törpre néz, talán jobb lesz, ha ők, apró népek ebből kimaradnak. Közelebb hajol Szanához és úgy súgja neki, hogy csak ő hallja, a többiek ne.*
-Talán igaza van, jobb lenne, ha mi nem szólnánk bele, elvégre úgyis a vezetőnk hozza meg a végső döntést. Aztán a nagy szánk miatt meg nehogy úgy döntsenek, hogy itt hagynak az erdő közepén.
*Miközben ezt mondja, aggodalmas arccal néz a lányra, remélve, hogy az is belátja, hogy az ő véleményük itt vajmi keveset számít.*
*Eközben az ork tovább beszél és meglepő dolgot mond. Nara hirtelen rá emeli a tekintetét és alig hisz a fülének.*
~Családi kötelék? Egy ork, aki más fajok csoportjában képzeli el a családját? Amennyire én tudom ez kivételesen különleges dolog.~
*Na tessék, még egy dolog, amitől ez az ork cseppet sem nevezhető átlagosnak, vagy közönségesnek. Ahogy az arcát fürkészi, nem kerüli el a figyelmét, hogy az ork nem reagált arra, amit ő mondott, sőt, mióta megjelent, egy futó pillantásra sem méltatta még.*
~Talán észre sem vett...~
*Morfondírozik, majd megállapítja, hogy talán nem is baj, így legalább ő leplezetlenül megnézheti minden apró vonását.*
2419. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-10 21:18:22
Üzenet elküldve: 2016-07-10 21:18:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Éjszaka is halad, és csak akkor táborozik le, amikor Arthenior közelébe ér. Akkor is inkább a déli órákban, és egy viszonylag félreeső helyen, tartva a tolvajoktól.
Amikor a legnagyobb meleg és fény, amitől kis híján rosszul lett elmúlik, folytatja az útját a város felé. Ki tudna ugrani a bőréből örömében amikor távolról ugyan, de először meglátja a város homályos körvonalait.
Értékeli a változást erre nincs is megfelelő szó. És egyébként is, van egy íj, ami már lassan nem is tudja mióta vár rá a kovácsnál.
Megszaporázza a lépteit, hogy minél hamarabb elérje a célját.*
Amikor a legnagyobb meleg és fény, amitől kis híján rosszul lett elmúlik, folytatja az útját a város felé. Ki tudna ugrani a bőréből örömében amikor távolról ugyan, de először meglátja a város homályos körvonalait.
Értékeli a változást erre nincs is megfelelő szó. És egyébként is, van egy íj, ami már lassan nem is tudja mióta vár rá a kovácsnál.
Megszaporázza a lépteit, hogy minél hamarabb elérje a célját.*
2418. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-10 16:21:11
Üzenet elküldve: 2016-07-10 16:21:11
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván úton//
//Az Ork//
*Sharall megáll, egyrészt örül annak, hogy ilyen sokan állnak mellette, másrészt viszont látja, azzal hogy próbálnak neki segíteni, csak még inkább megnehezítik a dolgát. *
-Kérlek, ezt hagyd ránk! Elhiszem, hogy segíteni akarsz és hidd el, más helyzetben nagyon is örülnék neki, de ez most nem segít. -
*Mondja a sötételfnek, és közbe próbál a lehető legkedvesebben nézni rá. *
-Másrészről pedig, önnek is igaza van, sajnálom de nem tudom, hogy hívják, még nem volt szerencsénk bemutatkozni. Vagyis én megtettem, de... Nah nem ez most a lényeg. Igen igaza van, nem válaszoltam az előző kérdésére. Mert úgy gondoltam, sejti mi szándékom lehet azon a környéken, de ezek szerint nem, de miért is tudná én bute, hisz én ugyebár csak egy ork vagyok, miért is mennék arra. A válasz egyszerű. Szeretnék csatlakozni Vadvéd családi kötelékébe. -
*Hadarja az ork. Szeretne már minél gyorsabban túlesni az egészen, mert lassan besötétedik és nem áll szándékában az éjszakát tábor nélkül tölteni. *
-Remélem kielégítő a válaszom, ha nem szívesen elmesélem az egész élettörténetemet önnek, de szerintem okosabb lenne lassan tábort verni. -
//Az Ork//
*Sharall megáll, egyrészt örül annak, hogy ilyen sokan állnak mellette, másrészt viszont látja, azzal hogy próbálnak neki segíteni, csak még inkább megnehezítik a dolgát. *
-Kérlek, ezt hagyd ránk! Elhiszem, hogy segíteni akarsz és hidd el, más helyzetben nagyon is örülnék neki, de ez most nem segít. -
*Mondja a sötételfnek, és közbe próbál a lehető legkedvesebben nézni rá. *
-Másrészről pedig, önnek is igaza van, sajnálom de nem tudom, hogy hívják, még nem volt szerencsénk bemutatkozni. Vagyis én megtettem, de... Nah nem ez most a lényeg. Igen igaza van, nem válaszoltam az előző kérdésére. Mert úgy gondoltam, sejti mi szándékom lehet azon a környéken, de ezek szerint nem, de miért is tudná én bute, hisz én ugyebár csak egy ork vagyok, miért is mennék arra. A válasz egyszerű. Szeretnék csatlakozni Vadvéd családi kötelékébe. -
*Hadarja az ork. Szeretne már minél gyorsabban túlesni az egészen, mert lassan besötétedik és nem áll szándékában az éjszakát tábor nélkül tölteni. *
-Remélem kielégítő a válaszom, ha nem szívesen elmesélem az egész élettörténetemet önnek, de szerintem okosabb lenne lassan tábort verni. -
2417. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-10 14:13:21
Üzenet elküldve: 2016-07-10 14:13:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván, úton//
//Az ork//
*Egy mély levegőt vesz utána odamegy a Törphöz.
Vele már nem beszél közvetlenül, mint ahogy a félelffel tette.
Próbál hinni a Orknak és megérteni a másik szemszögből is.*
- Nem tudom, hogy észrevette-e, de még mindig itt beszélgetünk. Sehol sem látom, a hat felfegyverzett harcost. Ha meg akartak volna minket támadni akkor már rég megtehették volna.
*Próbál az érzékeire és az ösztöneire hagyatkozni, hogy Sharallnak nincsenek társai.*
- Viszont az én szemszögemből is kérem értse meg, ha valóban kemény ellenállásnak nézünk elébe a jövőben, akkor plusz egy harcos jól jöhet. Ezeknek a szavaknak csak azért adtam hangot, mivel itt is mindenki csak egy napja ismeri a másikat, és ha elkezdenénk kételkedni egymásban az nem lenne célra vezető. Szerintem mindannyian megérdemelhetünk egy esélyt.
~ Az igazságra hamar fény derül... ~
*Csak a jelen számít, ki s hogyan cselekszik abban a pillanatban, csak abból lehet kiindulni amit hallunk, s látunk melyekből a tapasztalat születik meg. Mindenki mondhat bármit, hogy az igazat megosztja vagy sem. Szana úgy érzi a hazugsággal nem haladnak előrébb.*
- Ahogy Ön is mondta, nem díszként hordjuk magunknál a fegyvereket.
Sajnos sem látnok, sem gondolatolvasó nem vagyok, de amit tehetünk ebben a helyzetben, hogy legalább meghallhatjuk a szándékait.
//Az ork//
*Egy mély levegőt vesz utána odamegy a Törphöz.
Vele már nem beszél közvetlenül, mint ahogy a félelffel tette.
Próbál hinni a Orknak és megérteni a másik szemszögből is.*
- Nem tudom, hogy észrevette-e, de még mindig itt beszélgetünk. Sehol sem látom, a hat felfegyverzett harcost. Ha meg akartak volna minket támadni akkor már rég megtehették volna.
*Próbál az érzékeire és az ösztöneire hagyatkozni, hogy Sharallnak nincsenek társai.*
- Viszont az én szemszögemből is kérem értse meg, ha valóban kemény ellenállásnak nézünk elébe a jövőben, akkor plusz egy harcos jól jöhet. Ezeknek a szavaknak csak azért adtam hangot, mivel itt is mindenki csak egy napja ismeri a másikat, és ha elkezdenénk kételkedni egymásban az nem lenne célra vezető. Szerintem mindannyian megérdemelhetünk egy esélyt.
~ Az igazságra hamar fény derül... ~
*Csak a jelen számít, ki s hogyan cselekszik abban a pillanatban, csak abból lehet kiindulni amit hallunk, s látunk melyekből a tapasztalat születik meg. Mindenki mondhat bármit, hogy az igazat megosztja vagy sem. Szana úgy érzi a hazugsággal nem haladnak előrébb.*
- Ahogy Ön is mondta, nem díszként hordjuk magunknál a fegyvereket.
Sajnos sem látnok, sem gondolatolvasó nem vagyok, de amit tehetünk ebben a helyzetben, hogy legalább meghallhatjuk a szándékait.
2416. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-10 12:08:50
Üzenet elküldve: 2016-07-10 12:08:50
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván, úton//
//Az ork//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Látja a pillanatnyi ideget az ork arcán, ekképp a törpe erősebben markolja meg bárdját, izmait készenlétbe helyezi, és felkészül, hogy amikor az ork izmai kirobbannak, vele együtt a sajátjai is mozduljanak, reagáljanak a támadásra. Azonban ez elmarad, a fegyverek pedig lova előtt landolnak, egy tiszteletteljes megjegyzés kíséretében. Enthgarr kifújja a levegőt, amit a támadásra készített elő, a készenléti állapotot azonban továbbra is fent tartja, nem tudhatja, hogy nem próbálkozik-e amaz puszta ököllel.
Enthgarr nem éppen fiatal. Ifjú volt a Nagy Barlangomlásnál, a törpék kataklizmájánál, ami megvolt azért bő huszonöt-harminc tele; ez pedig azt jelenti, hogy a törpe pont most jár élete felénél, és lévén az orkok és törpék élethossza hozzávetőlegesen hasonló, egyidősek lehetnek az orkkal, hacsak amaz nem egy öreg róka.
Azonban megszólal háta mögött a félvér, és látszik, hogy őrajta még nem ütött ork banda, nem kellett harcolnia a hatalmas zöld bestékkel.*
- Kislány, a fegyver arra való, hogy megvédd magad, nem arra, hogy díszként fityegjen az oldaladon a keménységed jelképeként. Mondd, mi a szart teszel, ha most elfüttyenti magát, és a bokrokból kiugrik még hat ekkora, a fele megöl minket, a másik fele meg rád mászik. Nem minden ork köcsög, ezt bátran állítom, de jobb félni, mint megijedni. Ezt ugye te is megérted?
*Sandít ezzel vissza az orkra, aki már megindult a vezető felé, halkan sugallva ezzel: "állj."*
//Az ork//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Látja a pillanatnyi ideget az ork arcán, ekképp a törpe erősebben markolja meg bárdját, izmait készenlétbe helyezi, és felkészül, hogy amikor az ork izmai kirobbannak, vele együtt a sajátjai is mozduljanak, reagáljanak a támadásra. Azonban ez elmarad, a fegyverek pedig lova előtt landolnak, egy tiszteletteljes megjegyzés kíséretében. Enthgarr kifújja a levegőt, amit a támadásra készített elő, a készenléti állapotot azonban továbbra is fent tartja, nem tudhatja, hogy nem próbálkozik-e amaz puszta ököllel.
Enthgarr nem éppen fiatal. Ifjú volt a Nagy Barlangomlásnál, a törpék kataklizmájánál, ami megvolt azért bő huszonöt-harminc tele; ez pedig azt jelenti, hogy a törpe pont most jár élete felénél, és lévén az orkok és törpék élethossza hozzávetőlegesen hasonló, egyidősek lehetnek az orkkal, hacsak amaz nem egy öreg róka.
Azonban megszólal háta mögött a félvér, és látszik, hogy őrajta még nem ütött ork banda, nem kellett harcolnia a hatalmas zöld bestékkel.*
- Kislány, a fegyver arra való, hogy megvédd magad, nem arra, hogy díszként fityegjen az oldaladon a keménységed jelképeként. Mondd, mi a szart teszel, ha most elfüttyenti magát, és a bokrokból kiugrik még hat ekkora, a fele megöl minket, a másik fele meg rád mászik. Nem minden ork köcsög, ezt bátran állítom, de jobb félni, mint megijedni. Ezt ugye te is megérted?
*Sandít ezzel vissza az orkra, aki már megindult a vezető felé, halkan sugallva ezzel: "állj."*
2415. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-10 11:03:18
Üzenet elküldve: 2016-07-10 11:03:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Ull lába immáron az utat tapossa sebesen. Nem rég értesült a Pegazus problémáiról.*
~ Érdemes lehet körülnézni. Hátha megszedhetem az erszényem. ~ *morfondírozik magában.* ~ Talán megtudhatok valamit az eltűnt ifjakról is. ~ *gondolja miközben beér Arthenior házai alá.* ~ Ha ennek az egésznek vége legurítok egy jófajta sört. ~ *terül szét egy laza mosoly az arcán. Az egyetlen baja mindig is az üres erszénye volt. Most sincs ez másképp. Ebben a világban a pénz és a hírnév az úr. Az egyik pedig nem megy a másik nélkül.*
~ Érdemes lehet körülnézni. Hátha megszedhetem az erszényem. ~ *morfondírozik magában.* ~ Talán megtudhatok valamit az eltűnt ifjakról is. ~ *gondolja miközben beér Arthenior házai alá.* ~ Ha ennek az egésznek vége legurítok egy jófajta sört. ~ *terül szét egy laza mosoly az arcán. Az egyetlen baja mindig is az üres erszénye volt. Most sincs ez másképp. Ebben a világban a pénz és a hírnév az úr. Az egyik pedig nem megy a másik nélkül.*
2414. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-10 08:04:27
Üzenet elküldve: 2016-07-10 08:04:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván, úton//
//Az ork//
*Kő ököl, kő akarat, kő agy. Ezek mind jellemzőek az orkokra. Ahogy ebben az esetben is így igaz. Forvot feltett egy kérdést, amelyre nem, hogy választ még gúnyos megjegyzéseket is kap az új jövevénytől. Majd a mellette megérkező karavánutazók könyörögni kezdenek az ork jogaiért. Ez nagyszerű, habár nem sok beleszólásuk van a karaván irányításába és személyzeti politikájába. Mindenki, aki csatlakozott egy hirdetésre felelt. Így ezek a pacifista hozzászólások egyelőre nem hatják meg az öregedő kalmárt. Nincs is ideje foglalkozni a hangokkal, hiszen az ork már meg is indult felé. Ez nem túl baráti. Egyáltalán minek indult el? Talán kezet akar fogni? Minek? Már rég túllettek volna az egészen, ha az ork nem gúnyos, és készséggel felel a kérdésre. Forvot nem tágít. Tudja ő, hogy a veszély a világban mindig hátulról jön, és ha túl akarják élni, valamint meg akarja védeni a többieket akkor résen, kell lennie. Emellett háború van és szinte senkiben nem lehet megbízni, pláne nem az orkok fajtájában, akik többsége egy cserép virágért eladná a barátait. Úgy tűnik a mellette álló törpe az egyetlen, aki ezeket a kihívásokat valóban érti.*
- A fegyvereid leadása szép gesztus volt. De a kérdésemre nem feleltél. Elismétlem megint, mert úgy látom talán bonyolult volt. *Mondja teljesen normális kiegyensúlyozott hangon, majd sóhajt egyet és belevág megint.*
- mit akarsz a vadvéd nevű helyen csinálni? Minek mész oda? *Közben a kardját egy kicsit lejjebb engedi, de el nem teszi. Amúgy is a törpe, ha kell, és az ork próbálkozna akkor neki fog menni. Mindketten remélik, hogy ez azért nem fog megtörténni és a jövevény inkább egy udvari, vagy idomított ork mintsem valami bandita. Forvot reméli, hogy talán most már választ is kap az igen egyszerű és logikus kérdésre.*
//Az ork//
*Kő ököl, kő akarat, kő agy. Ezek mind jellemzőek az orkokra. Ahogy ebben az esetben is így igaz. Forvot feltett egy kérdést, amelyre nem, hogy választ még gúnyos megjegyzéseket is kap az új jövevénytől. Majd a mellette megérkező karavánutazók könyörögni kezdenek az ork jogaiért. Ez nagyszerű, habár nem sok beleszólásuk van a karaván irányításába és személyzeti politikájába. Mindenki, aki csatlakozott egy hirdetésre felelt. Így ezek a pacifista hozzászólások egyelőre nem hatják meg az öregedő kalmárt. Nincs is ideje foglalkozni a hangokkal, hiszen az ork már meg is indult felé. Ez nem túl baráti. Egyáltalán minek indult el? Talán kezet akar fogni? Minek? Már rég túllettek volna az egészen, ha az ork nem gúnyos, és készséggel felel a kérdésre. Forvot nem tágít. Tudja ő, hogy a veszély a világban mindig hátulról jön, és ha túl akarják élni, valamint meg akarja védeni a többieket akkor résen, kell lennie. Emellett háború van és szinte senkiben nem lehet megbízni, pláne nem az orkok fajtájában, akik többsége egy cserép virágért eladná a barátait. Úgy tűnik a mellette álló törpe az egyetlen, aki ezeket a kihívásokat valóban érti.*
- A fegyvereid leadása szép gesztus volt. De a kérdésemre nem feleltél. Elismétlem megint, mert úgy látom talán bonyolult volt. *Mondja teljesen normális kiegyensúlyozott hangon, majd sóhajt egyet és belevág megint.*
- mit akarsz a vadvéd nevű helyen csinálni? Minek mész oda? *Közben a kardját egy kicsit lejjebb engedi, de el nem teszi. Amúgy is a törpe, ha kell, és az ork próbálkozna akkor neki fog menni. Mindketten remélik, hogy ez azért nem fog megtörténni és a jövevény inkább egy udvari, vagy idomított ork mintsem valami bandita. Forvot reméli, hogy talán most már választ is kap az igen egyszerű és logikus kérdésre.*
2413. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-09 20:08:43
Üzenet elküldve: 2016-07-09 20:08:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván úton//
//Az Ork//
*Mióta megjelent az ork, Nara földbe gyökerezett lábbal áll és le sem veszie róla a szemét. Teljesen megfeledkezik Szanáról és az egész karavánról. Mikor a törp közelebb csörtet a zöld óriáshoz, kizökken egy pillanatra és úgy érzi valamit mondania kell.*
-Félelmetes. *Suttogja, hogy a többiek nehogy meglássák, hogy a szemében sokkal inkább csodálat van, mint félelem. Mikor az ork lassan mozogni kezd, hogy a fegyvereit ledobálja, Nara jobban is megnézi a kisebb részleteket. A fejét számtalan heg borítja.*
~És még él. Veszélyes férfi.~
*Az agyarai hatalmasak és hegyesek. Úgy hasíthatja fel vele a bőrvértet is, mint kés a vajat. És a hosszú szakálla, benne az apró díszekkel. Furcsa gondolat fut át az agyán.*
~Vajon milyen lenne megérinteni?~
*Erre a gondolatra kicsit kijózanodik és szemét lesüti, majd oldalra sandít, remélve, hogy más nem látta hirtelen zavarát. De nem bírja sokáig megállni, újra a hatalmas hímre pillant. A bőre nem csupán zöld, itt-ott barna foltok tarkítják, amiről Narának, a szívének oly kedves erdő jut eszébe, amit hol moha, hol föld borít.*
*Mikor a többiek a fegyver letétel ellenére is bizalmatlanul méregetik tovább, Nara látja, hogy a tekintete egy pillanatra elborul és az arcán megrándulnak az izmok, de fújtat egyet és szinte azonnal rendbe szedi a mimikáját. Talán más észre sem vette az apró változást.*
~Micsoda önuralom! Ez egy különleges férfi. Engedjétek, hogy velünk jöjjön!~
*Fohászkodik némán, majd észbe kap és miközben megköszörüli a torkát, magára pirít.*
~Mégis mi ütött beléd te lány?! Úgy viselkedsz, mint valami zavarodott csitri. A végén még azt hiszik sosem láttál még orkot.~
*Na igen. Csak messziről. De vajon mind ilyen hatással lett volna rá? Vagy csak ez? Majd kiderül, de jobb lesz inkább csak várni, amíg a vezetők eldöntik mi legyen.*
~Jobb, ha nem nyitom ki a szám.~
*Mikor azonban Szana, apró termetéhez képest merészen kijelenti, hogy majd ő szemmel tartja szívesen az orkot, Nara agyát elönti a harag, bár maga sem tudja, mire vélni. Oldalra kapja a fejét és gyilkos tekintetet lövell az lány felé.*
~Te csak a cipőd orrát tartsd szemmel, te kis ezüst hajú félvér, vagy...~
*Nara észbe kap és elharapja a gondolatot. ~Mi a fene?~ Ő világ életében minden fajjal békés, nyitott és kedves volt, így eglepi, a saját reakciója, miközben szimpatikus neki a fiatal, de meglepően önálló lány. Úgy érzi talán több közös van bennük, mint elsőre gondolta, ezért visszafordul az ork felé és tekintetét rá szegezve így szól.*
-Nem lehettek ennyire bizalmatlaok és előítéletesek csak mert más fajhoz tartozik! Nálam, Szanánál, és a többieknél épp úgy ott vannak a fegyvereik, szóval ha nem is bíztok benne, legyen elég, hogy odaadta az övéit! Egyedül a vadonban pontosan akkora veszély leselkedik rá, mint bármelyikőnkre, szóval hagyjuk ezt az egymás méregetését és menjünk, mert ránk esteledik és nem jutunk közelebb a célunkhoz!
*Mondja, majd reméli, hogy eléggé rápirított a félősökre ahhoz, hogy békén hagyják végre az orkot és velük tarthasson. Az azonban felbátorodva megszólal és hasonlóan arra kéri őket, hogy ne fegyverekkel, hanem szavakkal folytassák az ismerkedést.*
-Sharall...
*Leheli Nara a nevet, amitől kellemes borzongás fut át rajta. Nem bírja tovább, ezért elfordul az orktól és a botját kezdi babrálni, mintha elintézettnek tekintené a dolgokat, de magában továbbra is reszketve reméli, hogy a hatalmas, zöld ork velük tarthat és lesz még alkalma hallani azt a mély, érces hangot.*
//Az Ork//
*Mióta megjelent az ork, Nara földbe gyökerezett lábbal áll és le sem veszie róla a szemét. Teljesen megfeledkezik Szanáról és az egész karavánról. Mikor a törp közelebb csörtet a zöld óriáshoz, kizökken egy pillanatra és úgy érzi valamit mondania kell.*
-Félelmetes. *Suttogja, hogy a többiek nehogy meglássák, hogy a szemében sokkal inkább csodálat van, mint félelem. Mikor az ork lassan mozogni kezd, hogy a fegyvereit ledobálja, Nara jobban is megnézi a kisebb részleteket. A fejét számtalan heg borítja.*
~És még él. Veszélyes férfi.~
*Az agyarai hatalmasak és hegyesek. Úgy hasíthatja fel vele a bőrvértet is, mint kés a vajat. És a hosszú szakálla, benne az apró díszekkel. Furcsa gondolat fut át az agyán.*
~Vajon milyen lenne megérinteni?~
*Erre a gondolatra kicsit kijózanodik és szemét lesüti, majd oldalra sandít, remélve, hogy más nem látta hirtelen zavarát. De nem bírja sokáig megállni, újra a hatalmas hímre pillant. A bőre nem csupán zöld, itt-ott barna foltok tarkítják, amiről Narának, a szívének oly kedves erdő jut eszébe, amit hol moha, hol föld borít.*
*Mikor a többiek a fegyver letétel ellenére is bizalmatlanul méregetik tovább, Nara látja, hogy a tekintete egy pillanatra elborul és az arcán megrándulnak az izmok, de fújtat egyet és szinte azonnal rendbe szedi a mimikáját. Talán más észre sem vette az apró változást.*
~Micsoda önuralom! Ez egy különleges férfi. Engedjétek, hogy velünk jöjjön!~
*Fohászkodik némán, majd észbe kap és miközben megköszörüli a torkát, magára pirít.*
~Mégis mi ütött beléd te lány?! Úgy viselkedsz, mint valami zavarodott csitri. A végén még azt hiszik sosem láttál még orkot.~
*Na igen. Csak messziről. De vajon mind ilyen hatással lett volna rá? Vagy csak ez? Majd kiderül, de jobb lesz inkább csak várni, amíg a vezetők eldöntik mi legyen.*
~Jobb, ha nem nyitom ki a szám.~
*Mikor azonban Szana, apró termetéhez képest merészen kijelenti, hogy majd ő szemmel tartja szívesen az orkot, Nara agyát elönti a harag, bár maga sem tudja, mire vélni. Oldalra kapja a fejét és gyilkos tekintetet lövell az lány felé.*
~Te csak a cipőd orrát tartsd szemmel, te kis ezüst hajú félvér, vagy...~
*Nara észbe kap és elharapja a gondolatot. ~Mi a fene?~ Ő világ életében minden fajjal békés, nyitott és kedves volt, így eglepi, a saját reakciója, miközben szimpatikus neki a fiatal, de meglepően önálló lány. Úgy érzi talán több közös van bennük, mint elsőre gondolta, ezért visszafordul az ork felé és tekintetét rá szegezve így szól.*
-Nem lehettek ennyire bizalmatlaok és előítéletesek csak mert más fajhoz tartozik! Nálam, Szanánál, és a többieknél épp úgy ott vannak a fegyvereik, szóval ha nem is bíztok benne, legyen elég, hogy odaadta az övéit! Egyedül a vadonban pontosan akkora veszély leselkedik rá, mint bármelyikőnkre, szóval hagyjuk ezt az egymás méregetését és menjünk, mert ránk esteledik és nem jutunk közelebb a célunkhoz!
*Mondja, majd reméli, hogy eléggé rápirított a félősökre ahhoz, hogy békén hagyják végre az orkot és velük tarthasson. Az azonban felbátorodva megszólal és hasonlóan arra kéri őket, hogy ne fegyverekkel, hanem szavakkal folytassák az ismerkedést.*
-Sharall...
*Leheli Nara a nevet, amitől kellemes borzongás fut át rajta. Nem bírja tovább, ezért elfordul az orktól és a botját kezdi babrálni, mintha elintézettnek tekintené a dolgokat, de magában továbbra is reszketve reméli, hogy a hatalmas, zöld ork velük tarthat és lesz még alkalma hallani azt a mély, érces hangot.*
2412. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-09 19:00:06
Üzenet elküldve: 2016-07-09 19:00:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván úton//
//Az Ork//
*Sharall nem tudja hova tenni az előtte állok viselkedését. Ő mindent megtett azért, hogy megbízzanak benne, de nekik ez sem elég. Ettől olyan hatalmas dühorkán csap át rajta, amit csak nagy nehezen tud legyűrni. *
-Nesze. -
*Préseli ki magából a szavakat, miközben felveszi fegyvereit, és a törp elé dobja őket. *
-Vigyázz meg ne vágd magad. -
*Veti még oda a törpnek, egy gunyoros félmosoly kíséretében. Dühíti, hogy a törp úgy viselkedik, mintha ő lenne a főnök, holott látszik rajta, hogy nincs még túl sok tavasz a háta mögött. Már épp válaszolna, mikor eljut hozzá az ilyen távolságból sötételfnek tűnő nő hangja. A nő kijelentésétől végre felbátorodik. *
~Úgy látszik, nincs mindenki ellenem. ~
*Gondolja, majd még valami eszébe jut. *
~ Jó lenne, ha a beszélgetés emberi keretek között folyna tovább. ~
*Majd eme gondolatának, hangot is ad. *
- Nem bíztok meg bennem, holott fegyvertelen vagyok, ráadásul egyedül jöttem, de hogy tudjátok, én sem bízok meg bennetek maradéktalanul. Kérlek tegyétek el fegyvereiteket, és tudom, hogy nem nézitek ki belőlem, de nem vagyok az az oldjunk meg mindent erőszakkal fajta, úgy hogy, jobb lenne, ha kulturált körülmények között beszélnénk ezt meg. Egyébként Sharall vagyok. -
*Mondja és előrenyújtott kézzel elindul az öreg felé, jelezvén jó szándékát. *
A hozzászólás írója (Dühöngő Sharall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.09 19:03:37
//Az Ork//
*Sharall nem tudja hova tenni az előtte állok viselkedését. Ő mindent megtett azért, hogy megbízzanak benne, de nekik ez sem elég. Ettől olyan hatalmas dühorkán csap át rajta, amit csak nagy nehezen tud legyűrni. *
-Nesze. -
*Préseli ki magából a szavakat, miközben felveszi fegyvereit, és a törp elé dobja őket. *
-Vigyázz meg ne vágd magad. -
*Veti még oda a törpnek, egy gunyoros félmosoly kíséretében. Dühíti, hogy a törp úgy viselkedik, mintha ő lenne a főnök, holott látszik rajta, hogy nincs még túl sok tavasz a háta mögött. Már épp válaszolna, mikor eljut hozzá az ilyen távolságból sötételfnek tűnő nő hangja. A nő kijelentésétől végre felbátorodik. *
~Úgy látszik, nincs mindenki ellenem. ~
*Gondolja, majd még valami eszébe jut. *
~ Jó lenne, ha a beszélgetés emberi keretek között folyna tovább. ~
*Majd eme gondolatának, hangot is ad. *
- Nem bíztok meg bennem, holott fegyvertelen vagyok, ráadásul egyedül jöttem, de hogy tudjátok, én sem bízok meg bennetek maradéktalanul. Kérlek tegyétek el fegyvereiteket, és tudom, hogy nem nézitek ki belőlem, de nem vagyok az az oldjunk meg mindent erőszakkal fajta, úgy hogy, jobb lenne, ha kulturált körülmények között beszélnénk ezt meg. Egyébként Sharall vagyok. -
*Mondja és előrenyújtott kézzel elindul az öreg felé, jelezvén jó szándékát. *
A hozzászólás írója (Dühöngő Sharall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.09 19:03:37
2411. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-09 11:34:26
Üzenet elküldve: 2016-07-09 11:34:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván, úton//
//Mylnara Regnae//
~ Ahogy elnézem, lesz egy beszélgető partnerem, sokkal kellemesebb így utazni, mint unottan menetelni.~
- Hogy, is mondtad nem harapsz? Ez rám is igaz, tőlem sem kell tartani.
*Látszik rajta, hogy próbál hozzá közeledni Mylnara Regnae, viszont az a tény sem elhanyagolható, hogy még csak ma találkoztak először.*
- Ha nem tudjuk az még nem jelenti, hogy nem kezdtünk el valamit, csak még nincs fogalmunk róla.
Jó magam csak kíváncsiság hajt, hogy még is tudjam mi folyik az Erdőmélyén, mivel nem kéne olyan veszélyesnek lennie.
Egyedül is megnéztem volna, de talán az lenne az utolsó amit láthatók életemben.
Ezért ez a Karaván kapóra jött, hiszen itt van egy csapat, s nagyobb az esélye ha egy gondot meg kéne oldani.
*Szana nem sejti, de talán valamilyen szinten köze lehet a holtakhoz és a fénycsóvához ami a Templomnál volt.*
~ Miért sértene meg?~ *Az utolsó kérdéssel nem tud mit kezdeni ezért nem is reagál rá. Ameddig nem faji tartozása miatt nem lekezelőnek bánnak vele addig nincsen gond, mert erre inkább erényként gondol mint hátrányra.*
//Az ork//
*Nem sokkal később egy kiáltás hallatszik, hátra is fordul, s látja hogy valaki rohan csoport felé.
Ha a partnere is jön akkor vele együtt nézi meg hogy még is ki lehet az.
Jó a hallása és látása, egyből látja egy Ork az, de nem ő az egyetlen aki reagált rá. a Vezető és a törp már kivont fegyverrel állítják meg.*
~ Egy Nagy Harcos?~
*Még nem annyira kifinomultak az érzékei és a megfigyelő képességei, viszont úgy tűnik, hogy egymagában érkezik meg.
Csodálkozik az "útonállóra" titulált Orkra, s egyelőre csak megfigyelőként vesz részt, minthogy közbe avatkozzon.*
~ Még is mit jelentsen ez, elveszik a fegyverét? Ha ártani akart volna, és egymaga szembeszállni a csapattal akkor már rég megtette volna.~
*Erről a fajról azt, gondolja ha harcról van szó akkor azt szemtől szembe teszik meg és nem alattomos módon hátulról támadnak.
Elég nagy áldozatot ha átadja a fegyvereit, és felajánlott segítségét elutasítják.
Mintha egy földművestől azt kérnék, hogy ássa fel a kertet ásó nélkül.*
- Szükséges elkobozni a fegyvereit? Akkor ennyi erővel mindannyiunknak le kéne adni és egy helyen tárolni.
*Kicsit túl hamar nyitotta ki a száját és nem gondolta végig. Szegény előbb beszél, még mielőtt gondolkodna, nem tartott sokáig, hogy ne szóljon bele...*
- Ha maguk gondolják, hogy veszélyes, akkor megfigyelés alatt tarthatom...
*Még nem is sejti mibe az ütötte az orrát, de lehet jobban tette volna ha meg sem szólal.*
A hozzászólás írója (Szondei Szana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.09 11:50:26
//Mylnara Regnae//
~ Ahogy elnézem, lesz egy beszélgető partnerem, sokkal kellemesebb így utazni, mint unottan menetelni.~
- Hogy, is mondtad nem harapsz? Ez rám is igaz, tőlem sem kell tartani.
*Látszik rajta, hogy próbál hozzá közeledni Mylnara Regnae, viszont az a tény sem elhanyagolható, hogy még csak ma találkoztak először.*
- Ha nem tudjuk az még nem jelenti, hogy nem kezdtünk el valamit, csak még nincs fogalmunk róla.
Jó magam csak kíváncsiság hajt, hogy még is tudjam mi folyik az Erdőmélyén, mivel nem kéne olyan veszélyesnek lennie.
Egyedül is megnéztem volna, de talán az lenne az utolsó amit láthatók életemben.
Ezért ez a Karaván kapóra jött, hiszen itt van egy csapat, s nagyobb az esélye ha egy gondot meg kéne oldani.
*Szana nem sejti, de talán valamilyen szinten köze lehet a holtakhoz és a fénycsóvához ami a Templomnál volt.*
~ Miért sértene meg?~ *Az utolsó kérdéssel nem tud mit kezdeni ezért nem is reagál rá. Ameddig nem faji tartozása miatt nem lekezelőnek bánnak vele addig nincsen gond, mert erre inkább erényként gondol mint hátrányra.*
//Az ork//
*Nem sokkal később egy kiáltás hallatszik, hátra is fordul, s látja hogy valaki rohan csoport felé.
Ha a partnere is jön akkor vele együtt nézi meg hogy még is ki lehet az.
Jó a hallása és látása, egyből látja egy Ork az, de nem ő az egyetlen aki reagált rá. a Vezető és a törp már kivont fegyverrel állítják meg.*
~ Egy Nagy Harcos?~
*Még nem annyira kifinomultak az érzékei és a megfigyelő képességei, viszont úgy tűnik, hogy egymagában érkezik meg.
Csodálkozik az "útonállóra" titulált Orkra, s egyelőre csak megfigyelőként vesz részt, minthogy közbe avatkozzon.*
~ Még is mit jelentsen ez, elveszik a fegyverét? Ha ártani akart volna, és egymaga szembeszállni a csapattal akkor már rég megtette volna.~
*Erről a fajról azt, gondolja ha harcról van szó akkor azt szemtől szembe teszik meg és nem alattomos módon hátulról támadnak.
Elég nagy áldozatot ha átadja a fegyvereit, és felajánlott segítségét elutasítják.
Mintha egy földművestől azt kérnék, hogy ássa fel a kertet ásó nélkül.*
- Szükséges elkobozni a fegyvereit? Akkor ennyi erővel mindannyiunknak le kéne adni és egy helyen tárolni.
*Kicsit túl hamar nyitotta ki a száját és nem gondolta végig. Szegény előbb beszél, még mielőtt gondolkodna, nem tartott sokáig, hogy ne szóljon bele...*
- Ha maguk gondolják, hogy veszélyes, akkor megfigyelés alatt tarthatom...
*Még nem is sejti mibe az ütötte az orrát, de lehet jobban tette volna ha meg sem szólal.*
A hozzászólás írója (Szondei Szana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.09 11:50:26
2410. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-09 08:36:02
Üzenet elküldve: 2016-07-09 08:36:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván, úton//
//Az ork//
*Azért az ork ne legyen olyan biztos magában. Lehet, hogy hatalmas, de a törpékre kétszeresen is igaz az, hogy kicsi a bors, de erős. Szívós kis izom -és szőrgombócok. Csak dobjon ki harmincat valaki belőlük a sivatag közepébe, és néhány év múlva egy dicsőséges törpevárosról fognak beszélni mindenütt, ami a sivatag mélyén van.
Na jó, az talán igaz, hogy Enthgarrt -ha még nem is túl könnyen-, de legyőzné az ork, köszönhetően annak a sok sebesülésnek, amit a holtak ellen szerzett, de ha az öreg is beszáll, ketten csak legyűrik valahogy. Öreg róka nem vén róka, az embereknél egy igaz kétszeresen.
Az ork elmondja, hogy békével jött, a végén még el is mosolyodik. Enthgarr közben azzal küzd, hogy nehogy elröhögje magát ezen a groteszk szájmozdulaton. Azt viszont értékeli, hogy eldobta a fegyvereit.*
- Mi a tököm az a Vadvéd? *kérdezi* Nem úgy volt, hogy a karaván északnyugatnak tart, és kész?
*Kezd teljesen összezavarodni. Hallotta, amint a karaván vezetője még Artheniorban azt mondta valakinek, hogy nem Vadvédbe tartanak, most viszont már nem is tagadja, hogy tudná, mi az a Vadvéd, sőt, egyenesen az ottani szándékairól kérdezősködik.
~Megint belecsöppentem a sűrűjébe. Istenek!~*
- Hallottad a vezetőnk. Fogd meg a két bárdod, és csúsztasd elém. Egy rossz mozdulat, és egyből támadok.
*Ha az ork hallgat kettejük szavára, és a fegyverek a ló elé kerülnek, a törpe is leengedi bárdját, de a figyelmét azt nem. Viszont ha az ork próbálkozik valamivel...*
//Az ork//
*Azért az ork ne legyen olyan biztos magában. Lehet, hogy hatalmas, de a törpékre kétszeresen is igaz az, hogy kicsi a bors, de erős. Szívós kis izom -és szőrgombócok. Csak dobjon ki harmincat valaki belőlük a sivatag közepébe, és néhány év múlva egy dicsőséges törpevárosról fognak beszélni mindenütt, ami a sivatag mélyén van.
Na jó, az talán igaz, hogy Enthgarrt -ha még nem is túl könnyen-, de legyőzné az ork, köszönhetően annak a sok sebesülésnek, amit a holtak ellen szerzett, de ha az öreg is beszáll, ketten csak legyűrik valahogy. Öreg róka nem vén róka, az embereknél egy igaz kétszeresen.
Az ork elmondja, hogy békével jött, a végén még el is mosolyodik. Enthgarr közben azzal küzd, hogy nehogy elröhögje magát ezen a groteszk szájmozdulaton. Azt viszont értékeli, hogy eldobta a fegyvereit.*
- Mi a tököm az a Vadvéd? *kérdezi* Nem úgy volt, hogy a karaván északnyugatnak tart, és kész?
*Kezd teljesen összezavarodni. Hallotta, amint a karaván vezetője még Artheniorban azt mondta valakinek, hogy nem Vadvédbe tartanak, most viszont már nem is tagadja, hogy tudná, mi az a Vadvéd, sőt, egyenesen az ottani szándékairól kérdezősködik.
~Megint belecsöppentem a sűrűjébe. Istenek!~*
- Hallottad a vezetőnk. Fogd meg a két bárdod, és csúsztasd elém. Egy rossz mozdulat, és egyből támadok.
*Ha az ork hallgat kettejük szavára, és a fegyverek a ló elé kerülnek, a törpe is leengedi bárdját, de a figyelmét azt nem. Viszont ha az ork próbálkozik valamivel...*
2409. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-09 08:02:53
Üzenet elküldve: 2016-07-09 08:02:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván, úton//
//Az ork//
*Szerencsére a fürgelábú törpe hamar visszaér és erősítésként szolgál az orkkal szemben. Forvot meghallgatja a jószágot és szemeit összeszűkítve méregeti a jómadarat. Emellett még mindig nem tudja eldönteni, hogy a teremtés vajon mit akarhat csinálni az erdei erődben. Lehet, hogy udvari ork volt valaha, szolga, ezért olyan kommunikatív, vagy esetleg kétkezi munkás, talán rabszolga lehetett, aki lelkét megtörték. Forvot folyamatosan pörgeti fejében a lehetőségeket, de nem találja a választ. Ideje lesz rákérdezni.*
- Nos ork! Ha békések a szándékaid, akkor tárgyaljunk egyenlő felekként. Dobd oda a társam elé *Biccent a törpe irányába.* a fegyvereidet. Mindet! Ha ez megvan máris szereztél egy jó pontot nálunk. *Majd várja, hogy a teremtés megtegye a kérést, ami inkább egy ultimátum. Mivel az ork valószínű, hogy erősebb nála, így ha fegyverei nincsenek, akkor ha támadni akar, már esélye sem lesz. Ha megtette, és ha tényleg megtette, akkor Forvot folytatja, miután int a törpének, hogy az ork fegyvereit szedje össze.*
- És mit akarsz a vadvéd nevű helyen csinálni? Minek mész oda?
//Az ork//
*Szerencsére a fürgelábú törpe hamar visszaér és erősítésként szolgál az orkkal szemben. Forvot meghallgatja a jószágot és szemeit összeszűkítve méregeti a jómadarat. Emellett még mindig nem tudja eldönteni, hogy a teremtés vajon mit akarhat csinálni az erdei erődben. Lehet, hogy udvari ork volt valaha, szolga, ezért olyan kommunikatív, vagy esetleg kétkezi munkás, talán rabszolga lehetett, aki lelkét megtörték. Forvot folyamatosan pörgeti fejében a lehetőségeket, de nem találja a választ. Ideje lesz rákérdezni.*
- Nos ork! Ha békések a szándékaid, akkor tárgyaljunk egyenlő felekként. Dobd oda a társam elé *Biccent a törpe irányába.* a fegyvereidet. Mindet! Ha ez megvan máris szereztél egy jó pontot nálunk. *Majd várja, hogy a teremtés megtegye a kérést, ami inkább egy ultimátum. Mivel az ork valószínű, hogy erősebb nála, így ha fegyverei nincsenek, akkor ha támadni akar, már esélye sem lesz. Ha megtette, és ha tényleg megtette, akkor Forvot folytatja, miután int a törpének, hogy az ork fegyvereit szedje össze.*
- És mit akarsz a vadvéd nevű helyen csinálni? Minek mész oda?
2408. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-08 19:45:27
Üzenet elküldve: 2016-07-08 19:45:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sharall-Az Ork//
*Bár Sharall sejtette, hogy nem fogják őt tárt karokkal fogatni, mégis mellbe vágja az előtte állok ellenséges viselkedése. Persze tudja az orkok hírneve minden, csak nem jó, de akkor is... Egy pillanatra el is önti dühe, de uralkodik magán. Tudja, ha most elveszíti a fejét, talán meg is ölik. Bár az öreg és a törpe nem úgy néznek ki, mint akikkel Sharall (már ha kell) ne tudna elbánni, de nem tudhatja, miféle szerzetek lehetnek még a karaván tagjai. És amúgy sem áll szándékában harcolni. Végül felnéz, és csak ekkor tűnik fel neki, hogy már biztos régóta gondolkodhat, mert látja az előtte lévő arcokon, hogy kezdik elveszíteni a türelmüket. Szerencsére nem kell tovább várniuk, mert Sharall már tudja mit kell tennie. Lassan az övébe dugott fegyverei felé nyúl, úgy, hogy ez a mozdulat a legkevésbé legyen csak gyanús. Miután megfogja őket, felemeli azokat úgy, hogy mindenki számára jó láthatóak legyenek, majd ( bár, majd megszakadt a szíve) elengedi mindkettőt, és hagyja, hogy a porba hulljanak. *
-Tudom, hogy sokatoknak biztos megvan az előítélete velem kapcsolatban, de nem áll szándékomban bármelyikőtöket is bántani. -
*Mondja, egy olyan mosoly kíséretében, amit próbál a lehető legbarátságosabbá varázsolni. (Ez a művelet nem igazán sikerül neki, de legalább próbálkozik. ) *
-Szeretnék veletek tartani. Én is Vadvédbe szeretnék eljutni, és hallottam, hogy ti is oda mentek, így arra az elhatározásra jutottam, hogy az lenne a legokosabb, ha veletek tartanék. Bár ahogy elnézlek titeket, nektek is szükségetek lenne, még egy harcra képes személyre, vagy tévednék? -
*Kérdezi, és csak reménykedni tud abban, hogy nem csak süket fülekre találnak szavai. *
A hozzászólás írója (Dühöngő Sharall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.08 20:08:37
*Bár Sharall sejtette, hogy nem fogják őt tárt karokkal fogatni, mégis mellbe vágja az előtte állok ellenséges viselkedése. Persze tudja az orkok hírneve minden, csak nem jó, de akkor is... Egy pillanatra el is önti dühe, de uralkodik magán. Tudja, ha most elveszíti a fejét, talán meg is ölik. Bár az öreg és a törpe nem úgy néznek ki, mint akikkel Sharall (már ha kell) ne tudna elbánni, de nem tudhatja, miféle szerzetek lehetnek még a karaván tagjai. És amúgy sem áll szándékában harcolni. Végül felnéz, és csak ekkor tűnik fel neki, hogy már biztos régóta gondolkodhat, mert látja az előtte lévő arcokon, hogy kezdik elveszíteni a türelmüket. Szerencsére nem kell tovább várniuk, mert Sharall már tudja mit kell tennie. Lassan az övébe dugott fegyverei felé nyúl, úgy, hogy ez a mozdulat a legkevésbé legyen csak gyanús. Miután megfogja őket, felemeli azokat úgy, hogy mindenki számára jó láthatóak legyenek, majd ( bár, majd megszakadt a szíve) elengedi mindkettőt, és hagyja, hogy a porba hulljanak. *
-Tudom, hogy sokatoknak biztos megvan az előítélete velem kapcsolatban, de nem áll szándékomban bármelyikőtöket is bántani. -
*Mondja, egy olyan mosoly kíséretében, amit próbál a lehető legbarátságosabbá varázsolni. (Ez a művelet nem igazán sikerül neki, de legalább próbálkozik. ) *
-Szeretnék veletek tartani. Én is Vadvédbe szeretnék eljutni, és hallottam, hogy ti is oda mentek, így arra az elhatározásra jutottam, hogy az lenne a legokosabb, ha veletek tartanék. Bár ahogy elnézlek titeket, nektek is szükségetek lenne, még egy harcra képes személyre, vagy tévednék? -
*Kérdezi, és csak reménykedni tud abban, hogy nem csak süket fülekre találnak szavai. *
A hozzászólás írója (Dühöngő Sharall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.08 20:08:37
2407. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-08 12:19:45
Üzenet elküldve: 2016-07-08 12:19:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Arthenior közelében//
//Szondei Szana//
-Örülök a szerencsémnek Szana. Nem akartalak megsérteni. *Visszahúzza a segítő kezet és megadón emeli fel a feje két oldalán.*
-Nem a dolgom sietős, inkább a távozásom volt az, ami azt illeti, csak nem akartam egyedül útra kelni.
~Apa mindig a lelkemre kötötte, hogy soha ne utazzak egyedül. Neki is volt egy csapata, akiket nagyon szeretett. Hiányoznak a hangos, közös esték.~
*Nagyon megörült neki, mikor a hirdető cédula az orra elé vetődött. Sorsszerű volt a pillanat, hogy ő ott áll útra készen, az élete a táskájában és elé fúj a szél egy cetlit, amin egy karavánt hirdetnek, ami pont oda készül, ahova ő szerene eljutni.*
-Még pontosan magam sem tudom, hogy mi a célom. *Mondja bizonytalanul, hiszen nem tudja mi vár rá, amikor odaérnek Vadvédbe. Akik fogadják őket vajon olyanok mint ő, vagy maguknak való, mogorva népek... Ki tudja. Igen, az uticél Vadvéd, és elég ostobának érezte magát, mikor elszólta a nevet, de nem tudta, hogy mennyire ismert a városban. Ő maga erdei barátaitól hallott róla, hisz ott madárszárnyon gyorsan terjednek a hírek, mosolyodik el magában. Ezt persze nem szabad mások orrára kötnie.*
~Vajon ha tudnák, hogy milyen jól megértjük egymást az állatokkal, elhajtanának, vagy bezárnának, mint egy bolondot?~ *Morfondírozik magában, majd ráeszmél, hogy egy ideje csöndben van és ha már megszólította a lányt, illene társalognia vele rendesen.*
-És te? Hová tartasz és milyen célból? Persze csak ha nem sértelek meg. Talán egy az uticélunk. *Kérdez vissza óvatosan. Nem akarja, hogy a másik tolakodásnak vegye a kérdését, csak beszélgetni próbál. Ekkor azonban egy mély, érces kialtás üti meg a fülét, amire a vezérük megfordul lovával, majd füttyent egy rövidet, nyilván a törp harcosnak. Nara ijedten pördül hátra és mikor megpillant egy távolabbi, de még így is hatalmasnak tetsző zöld teremtményt, elakad a lélegzete.*
~Csak nem egy ork?~
*A közelükben nem sok ork élt, és ha látott is egyet egyet, igen messziről. Sosem engedték a közelükbe, mondván nem tehetnek róla, de veszélyesek. Ettől persze a gyermeki elme misztikus homályba burkolta ezt a fajt, amitől csak még érdekesebbé vált.*
~Most mi lesz? Csak nem bántani akarja őket? Vagy, talán velük tartana? Neeem, az buta gondolat. Vagy mégis?~
*Nara szeme tágra nyílik és érdeklődve fürkészi a idegent.*
~Mi lesz ebből...?~
//Szondei Szana//
-Örülök a szerencsémnek Szana. Nem akartalak megsérteni. *Visszahúzza a segítő kezet és megadón emeli fel a feje két oldalán.*
-Nem a dolgom sietős, inkább a távozásom volt az, ami azt illeti, csak nem akartam egyedül útra kelni.
~Apa mindig a lelkemre kötötte, hogy soha ne utazzak egyedül. Neki is volt egy csapata, akiket nagyon szeretett. Hiányoznak a hangos, közös esték.~
*Nagyon megörült neki, mikor a hirdető cédula az orra elé vetődött. Sorsszerű volt a pillanat, hogy ő ott áll útra készen, az élete a táskájában és elé fúj a szél egy cetlit, amin egy karavánt hirdetnek, ami pont oda készül, ahova ő szerene eljutni.*
-Még pontosan magam sem tudom, hogy mi a célom. *Mondja bizonytalanul, hiszen nem tudja mi vár rá, amikor odaérnek Vadvédbe. Akik fogadják őket vajon olyanok mint ő, vagy maguknak való, mogorva népek... Ki tudja. Igen, az uticél Vadvéd, és elég ostobának érezte magát, mikor elszólta a nevet, de nem tudta, hogy mennyire ismert a városban. Ő maga erdei barátaitól hallott róla, hisz ott madárszárnyon gyorsan terjednek a hírek, mosolyodik el magában. Ezt persze nem szabad mások orrára kötnie.*
~Vajon ha tudnák, hogy milyen jól megértjük egymást az állatokkal, elhajtanának, vagy bezárnának, mint egy bolondot?~ *Morfondírozik magában, majd ráeszmél, hogy egy ideje csöndben van és ha már megszólította a lányt, illene társalognia vele rendesen.*
-És te? Hová tartasz és milyen célból? Persze csak ha nem sértelek meg. Talán egy az uticélunk. *Kérdez vissza óvatosan. Nem akarja, hogy a másik tolakodásnak vegye a kérdését, csak beszélgetni próbál. Ekkor azonban egy mély, érces kialtás üti meg a fülét, amire a vezérük megfordul lovával, majd füttyent egy rövidet, nyilván a törp harcosnak. Nara ijedten pördül hátra és mikor megpillant egy távolabbi, de még így is hatalmasnak tetsző zöld teremtményt, elakad a lélegzete.*
~Csak nem egy ork?~
*A közelükben nem sok ork élt, és ha látott is egyet egyet, igen messziről. Sosem engedték a közelükbe, mondván nem tehetnek róla, de veszélyesek. Ettől persze a gyermeki elme misztikus homályba burkolta ezt a fajt, amitől csak még érdekesebbé vált.*
~Most mi lesz? Csak nem bántani akarja őket? Vagy, talán velük tartana? Neeem, az buta gondolat. Vagy mégis?~
*Nara szeme tágra nyílik és érdeklődve fürkészi a idegent.*
~Mi lesz ebből...?~
2406. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-08 11:36:27
Üzenet elküldve: 2016-07-08 11:36:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván Úton//
//Forvot Dongwort, Sharall - Az ork//
*Éppen az ovális előrefelé mutató csücskét teszi meg egy éles kanyarban, mikor füttyszót hall, majd kiáltozást, majd egy jellegzetes hang kiáltását.
~A rosseb!~*
- Gyerünk, Gleccser, gyí, az istenekre, gyí!
*A ló testén kirajzolódnak az izmok, ahol teste minduntalan gyorsabban, s gyorsabban robog, maguk mögött apró porfelhőt, porcsíkot kavarva. A karavánhoz közel lefékezi a lovat, a vezető mellé léptet, majd meg is áll mellette, úgy szól neki oda normális hangerőn, de mégis oly halkan, hogy az ork ne hallja.*
- Ha egyedül akarja kirabolni a karavánt akkor vagy ostoba, vagy meg akar halni.
*Miközben ezt mondja, körbetekint az ork körül, hátha lát valami árulkodó jelet arról, hogy nem ő az egyetlen zöldbőrű itt. Viszont nem talál, bár ez nem kizáró oka annak, hogy egy bandával kell szembenézniük.
Elléptet Gleccserrel a vezetőtől, akinek a nevét még nem is tudja, majd az ork felé közeledik, pajzsát leakasztja hátáról, jobb kezébe veszi, majd a csatabárdot is, amit a balba. Egy tapasztaltabb harcos tudja, hogy a balkezes harcosokkal nem árt óvatosan bánni, mivel az átellenes irányból érkeznek a csapások, mint amihez bárki szokhat.
Az ork előtt megáll bő tízlépésnyire, bárdja fejét egyenesen feléje szegezi.*
- Dobd el a fegyvereid. Mi célból érkeztél ide? Hányan vagytok még? Beszélj, ork!
//Forvot Dongwort, Sharall - Az ork//
*Éppen az ovális előrefelé mutató csücskét teszi meg egy éles kanyarban, mikor füttyszót hall, majd kiáltozást, majd egy jellegzetes hang kiáltását.
~A rosseb!~*
- Gyerünk, Gleccser, gyí, az istenekre, gyí!
*A ló testén kirajzolódnak az izmok, ahol teste minduntalan gyorsabban, s gyorsabban robog, maguk mögött apró porfelhőt, porcsíkot kavarva. A karavánhoz közel lefékezi a lovat, a vezető mellé léptet, majd meg is áll mellette, úgy szól neki oda normális hangerőn, de mégis oly halkan, hogy az ork ne hallja.*
- Ha egyedül akarja kirabolni a karavánt akkor vagy ostoba, vagy meg akar halni.
*Miközben ezt mondja, körbetekint az ork körül, hátha lát valami árulkodó jelet arról, hogy nem ő az egyetlen zöldbőrű itt. Viszont nem talál, bár ez nem kizáró oka annak, hogy egy bandával kell szembenézniük.
Elléptet Gleccserrel a vezetőtől, akinek a nevét még nem is tudja, majd az ork felé közeledik, pajzsát leakasztja hátáról, jobb kezébe veszi, majd a csatabárdot is, amit a balba. Egy tapasztaltabb harcos tudja, hogy a balkezes harcosokkal nem árt óvatosan bánni, mivel az átellenes irányból érkeznek a csapások, mint amihez bárki szokhat.
Az ork előtt megáll bő tízlépésnyire, bárdja fejét egyenesen feléje szegezi.*
- Dobd el a fegyvereid. Mi célból érkeztél ide? Hányan vagytok még? Beszélj, ork!
2405. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-08 11:05:52
Üzenet elküldve: 2016-07-08 11:05:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván úton//
//Az ork//
*Végül elhagyják a város és sikerül északnak haladni az úton. A menet kicsit szedett-vedett és ami talán a legmeglepőbb, hogy a társaság leggyorsabb tagja egy törpe. Ez azért nem semmi teljesítmény, de a kalmár azért örül, hogy van egy valamirevaló harcos is a sok gyógyító, tündér és ki tudja mi között. A menet lassan halad, Forvot próbál az élen maradni és így gyalogosan vezetni jól megrakott lovát. Aki persze akar, az előre mehet, lovagolhat vagy bármi más. Ezzel maximum mindenki más életét veszélyezteti, ha a szétforgácsolt csapaton rajtaütnek. Forvot öreg már, hogy fegyelmezzen, de ha veszély fog közeledni, akkor hamar kiosztja majd a parancsokat. Ahogy a város látképe egyre tovatűnik mögöttük, úgy nyugszik meg a szíve, hogy végre valóban úton van. A nyugalom és meghit utazás, amelyet a még viszonylag jó út és a kellemes időjárás ad, hamarosan szertefoszlik, mivel egy igen jellegzetes és élces hang érkezik a háta mögül. Egy ork az. Megfordul és már húzná is elő a kardját, de ekkor eszébe jut, hogy van nekik egy derék törpéjük, ezért a markolaton hagyva a kezét egy hangosat füttyent, jelezvén: szükség van rád! Az ork egész közel merészkedik, így a kereskedő mégis kihúzza a kardját. Mielőtt az megszólalhatna Forvot megelőzi.*
- Maradj ott ahol vagy! Ott bizony ahol állsz! *Mutat a pengével a körülbelül három négy méterre lévő pontra.* - Mit akarsz ork! Ha próbálkozol, elmetsszük a hitvány torkodat. *Forvot még nyugaton a seregben bőven kivette a részét a harcokból, ha ork bandák és bűnözőket kellett kardélre hánynia. Részben élvezetből ölte a primitív barbárokat, részben az igazságszolgáltatás részeként. Ami viszont örökre beleégett az agyába az a kegyetlen brutalitás, nyers erő és hihetetlen szívósság. Ezért jobb, ha többen is vannak, ha meg kell küzdeni egy ilyen alakkal.*
//Az ork//
*Végül elhagyják a város és sikerül északnak haladni az úton. A menet kicsit szedett-vedett és ami talán a legmeglepőbb, hogy a társaság leggyorsabb tagja egy törpe. Ez azért nem semmi teljesítmény, de a kalmár azért örül, hogy van egy valamirevaló harcos is a sok gyógyító, tündér és ki tudja mi között. A menet lassan halad, Forvot próbál az élen maradni és így gyalogosan vezetni jól megrakott lovát. Aki persze akar, az előre mehet, lovagolhat vagy bármi más. Ezzel maximum mindenki más életét veszélyezteti, ha a szétforgácsolt csapaton rajtaütnek. Forvot öreg már, hogy fegyelmezzen, de ha veszély fog közeledni, akkor hamar kiosztja majd a parancsokat. Ahogy a város látképe egyre tovatűnik mögöttük, úgy nyugszik meg a szíve, hogy végre valóban úton van. A nyugalom és meghit utazás, amelyet a még viszonylag jó út és a kellemes időjárás ad, hamarosan szertefoszlik, mivel egy igen jellegzetes és élces hang érkezik a háta mögül. Egy ork az. Megfordul és már húzná is elő a kardját, de ekkor eszébe jut, hogy van nekik egy derék törpéjük, ezért a markolaton hagyva a kezét egy hangosat füttyent, jelezvén: szükség van rád! Az ork egész közel merészkedik, így a kereskedő mégis kihúzza a kardját. Mielőtt az megszólalhatna Forvot megelőzi.*
- Maradj ott ahol vagy! Ott bizony ahol állsz! *Mutat a pengével a körülbelül három négy méterre lévő pontra.* - Mit akarsz ork! Ha próbálkozol, elmetsszük a hitvány torkodat. *Forvot még nyugaton a seregben bőven kivette a részét a harcokból, ha ork bandák és bűnözőket kellett kardélre hánynia. Részben élvezetből ölte a primitív barbárokat, részben az igazságszolgáltatás részeként. Ami viszont örökre beleégett az agyába az a kegyetlen brutalitás, nyers erő és hihetetlen szívósság. Ezért jobb, ha többen is vannak, ha meg kell küzdeni egy ilyen alakkal.*
2404. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-07 20:17:02
Üzenet elküldve: 2016-07-07 20:17:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// A Karaván Után//
*Nem tudja mióta, de az biztos, hogy már hosszú ideje robog a poros ösvényen előre, mindig csak előre. Néha- néha megáll és hátranéz, de csak azért, hogy megállapítsa, milyen messze van már a várostól. Sajnos hosszú távon ez se megoldás, mivel utolsó pihenője alkalmakor, már nem látta maga mögött a város sziluettjét. *
-Milyen messze lehetek még? -
*Teszi fel a kérdést, de a fütyülő szelen kívül, más nem válaszol neki. *
~Talán hiba volt elindulnom, ha idekint kell éjszakáznom... ~
*És már csak a gondolatba is beleborzong. Visszafordulni már értelmetlen lenne, így összeszedi maradék erejét, és elindul tovább. Megint hosszú kilométereket hagy maga után, amiket csak egy -egy rövidebb pihenő szakít meg. Már épp azon kezd gondolkozni, hova is bújhatna az éjszaka teremtményei elől, mikor észrevesz valamit maga előtt. *
~Talán a karaván? ~
*Gondolja reménnyel telve, de hamar lehurrogja magát. Biztos benne, hogy csak az elméje játszik vele. Mégis elindul újra előre, erőltetettebb sebességgel, mint előtte. Egyre jobban megközelíti a "valamit". Még egy pár száz erőltetett méter, és meg tudja állapítani, hogy tényleg a karaván az. Még gyorsabban kezd futni, mint eddig, de ekkor észbe kap. *
~Lehet nem a legokosabb üvöltözve rohanni utánunk, ha az ember egy ork. ~
*Gondolja és kissé visszább vesz a tempóból, de még így is elég gyorsan tud közeledni a karaván felé. Miközben feléjük halad, messziről felméri a társulatot. Nem sok harcost lát közöttük, ami az ő esélyeit megnöveli, de nem érti, hogy mertek elindulni ilyen kevés harcossal. Gondolkodásának az kezd véget vetni, hogy érzi már nem sokáig bírja ezt a tempót, ennek hatására úgy dönt, utánuk kiált, hátha valaki meghallja őt. *
- Hahó, várjatok kérlek, még van itt valaki aki veletek utazna. -
*És csak remélni tudja, hogy valaki meghallja, és még ha meg is hallják reméli, be is várják. *
A hozzászólás írója (Dühöngő Sharall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.07 21:49:01
*Nem tudja mióta, de az biztos, hogy már hosszú ideje robog a poros ösvényen előre, mindig csak előre. Néha- néha megáll és hátranéz, de csak azért, hogy megállapítsa, milyen messze van már a várostól. Sajnos hosszú távon ez se megoldás, mivel utolsó pihenője alkalmakor, már nem látta maga mögött a város sziluettjét. *
-Milyen messze lehetek még? -
*Teszi fel a kérdést, de a fütyülő szelen kívül, más nem válaszol neki. *
~Talán hiba volt elindulnom, ha idekint kell éjszakáznom... ~
*És már csak a gondolatba is beleborzong. Visszafordulni már értelmetlen lenne, így összeszedi maradék erejét, és elindul tovább. Megint hosszú kilométereket hagy maga után, amiket csak egy -egy rövidebb pihenő szakít meg. Már épp azon kezd gondolkozni, hova is bújhatna az éjszaka teremtményei elől, mikor észrevesz valamit maga előtt. *
~Talán a karaván? ~
*Gondolja reménnyel telve, de hamar lehurrogja magát. Biztos benne, hogy csak az elméje játszik vele. Mégis elindul újra előre, erőltetettebb sebességgel, mint előtte. Egyre jobban megközelíti a "valamit". Még egy pár száz erőltetett méter, és meg tudja állapítani, hogy tényleg a karaván az. Még gyorsabban kezd futni, mint eddig, de ekkor észbe kap. *
~Lehet nem a legokosabb üvöltözve rohanni utánunk, ha az ember egy ork. ~
*Gondolja és kissé visszább vesz a tempóból, de még így is elég gyorsan tud közeledni a karaván felé. Miközben feléjük halad, messziről felméri a társulatot. Nem sok harcost lát közöttük, ami az ő esélyeit megnöveli, de nem érti, hogy mertek elindulni ilyen kevés harcossal. Gondolkodásának az kezd véget vetni, hogy érzi már nem sokáig bírja ezt a tempót, ennek hatására úgy dönt, utánuk kiált, hátha valaki meghallja őt. *
- Hahó, várjatok kérlek, még van itt valaki aki veletek utazna. -
*És csak remélni tudja, hogy valaki meghallja, és még ha meg is hallják reméli, be is várják. *
A hozzászólás írója (Dühöngő Sharall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.07 21:49:01
2403. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-07 18:29:46
Üzenet elküldve: 2016-07-07 18:29:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior közelében//
*Nyugodt derűvel ül lova nyergében az induláskor is, és az azt követő időben is. Addig remélhetőleg kitart a jó kedv és derű, amíg nem történik valami a kis karavánnal.
Nem leghátul megy, de nem is legelöl, elvégre nem a front vonalra való, és a fedezéshez sem feltétlenül a legalkalmasabb személy. Az ő feladata életben tartani, meggyógyítani azt, aki esetleg megsérül, megbetegedik, vagy valami megmérgezi az út során.
Hacsak nem próbál valaki beszélgetésbe elegyedni a lánnyal, a fura küllemű elf csendben szemléli környezetét. Nem veszély nyomait fürkészi, habár azonnal jelezné, ha ilyet lát. Csak a tájban gyönyörködik, nézelődik, esetleg hátha megpillant egy új, ígéretesnek tűnő begyűjtő helyet valamelyik főzet alapanyagához.*
*Nyugodt derűvel ül lova nyergében az induláskor is, és az azt követő időben is. Addig remélhetőleg kitart a jó kedv és derű, amíg nem történik valami a kis karavánnal.
Nem leghátul megy, de nem is legelöl, elvégre nem a front vonalra való, és a fedezéshez sem feltétlenül a legalkalmasabb személy. Az ő feladata életben tartani, meggyógyítani azt, aki esetleg megsérül, megbetegedik, vagy valami megmérgezi az út során.
Hacsak nem próbál valaki beszélgetésbe elegyedni a lánnyal, a fura küllemű elf csendben szemléli környezetét. Nem veszély nyomait fürkészi, habár azonnal jelezné, ha ilyet lát. Csak a tájban gyönyörködik, nézelődik, esetleg hátha megpillant egy új, ígéretesnek tűnő begyűjtő helyet valamelyik főzet alapanyagához.*
2402. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-07 17:24:04
Üzenet elküldve: 2016-07-07 17:24:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior közelében//
//Mylnara Regnae//
*Kicsit bajlódik a cuccaival, de igyekszik megoldani a saját problémáját. Olykor-olykor nem mindig jön össze, a nyilak majdnem kiesnek a tegezből.
Erre pedig az egyik kísérő egyből odaugrik hozzá segíteni.
Nagyon megörül ennek a gesztusnak, viszont nem szeretne mások terhére lenni, ezért igazit egyet kettőt a holmijain, hogy könnyebben tudjon boldogulni velük.*
- Köszönöm, hogy így aggódsz értem, de innentől meg tudom oldani.
~ Nem jó ha elszórnám a dolgaimat, mert akkor tényleg lemaradok.~
*Végig néz a másik félelfen. Aki úgy látszik egy Ezüstvérű és egy ember szerelemgyermeke. Első ránézésre nem az elf felmenőitől örökölte a szépségét, ami ellentmond összességében a fajra nézve.*
~ "Nem harapok"... Csak nem meg akar kóstolni? Amúgy sincs jó ízem.~
*Eljátszadozik egy picit a gondolattal miközben fülig ér a mosolya, hiszen most már nem érzi ő sem annyira egyedül magát, mivel az ő számításai alapján három félvér van csapatban. Az egyik kakukktojás egy tündér akiről azt feltételezi, hogy ő is félelf.
Miután lecsillapodik, utána be is mutatkozik.*
- Üdvözletem! Az én nevem Szondei Szana.
*Mylnara az utolsó pillanatban érkezett meg, de mondott valami igazán érdekeset, hogy Vadvédbe szeretne eljutni. Pár nappal ezelőtt ő is kérdezősködött afelől, viszont akikkel találkozott ők se tudtak többet nála, legfeljebb szóbeszédet.
Szegény Szana egy kicsit analfabéta, ezért az úti célt nem tudta elolvasni, így új információt tudhatott meg.*
- Hallom nagyon sietős dolgod van, miféle célból indultál útnak?
*Fél-sötételf magáról nem sok mindent tud megosztani, ezért is érdeklődik a másik fél iránt.*
//Mylnara Regnae//
*Kicsit bajlódik a cuccaival, de igyekszik megoldani a saját problémáját. Olykor-olykor nem mindig jön össze, a nyilak majdnem kiesnek a tegezből.
Erre pedig az egyik kísérő egyből odaugrik hozzá segíteni.
Nagyon megörül ennek a gesztusnak, viszont nem szeretne mások terhére lenni, ezért igazit egyet kettőt a holmijain, hogy könnyebben tudjon boldogulni velük.*
- Köszönöm, hogy így aggódsz értem, de innentől meg tudom oldani.
~ Nem jó ha elszórnám a dolgaimat, mert akkor tényleg lemaradok.~
*Végig néz a másik félelfen. Aki úgy látszik egy Ezüstvérű és egy ember szerelemgyermeke. Első ránézésre nem az elf felmenőitől örökölte a szépségét, ami ellentmond összességében a fajra nézve.*
~ "Nem harapok"... Csak nem meg akar kóstolni? Amúgy sincs jó ízem.~
*Eljátszadozik egy picit a gondolattal miközben fülig ér a mosolya, hiszen most már nem érzi ő sem annyira egyedül magát, mivel az ő számításai alapján három félvér van csapatban. Az egyik kakukktojás egy tündér akiről azt feltételezi, hogy ő is félelf.
Miután lecsillapodik, utána be is mutatkozik.*
- Üdvözletem! Az én nevem Szondei Szana.
*Mylnara az utolsó pillanatban érkezett meg, de mondott valami igazán érdekeset, hogy Vadvédbe szeretne eljutni. Pár nappal ezelőtt ő is kérdezősködött afelől, viszont akikkel találkozott ők se tudtak többet nála, legfeljebb szóbeszédet.
Szegény Szana egy kicsit analfabéta, ezért az úti célt nem tudta elolvasni, így új információt tudhatott meg.*
- Hallom nagyon sietős dolgod van, miféle célból indultál útnak?
*Fél-sötételf magáról nem sok mindent tud megosztani, ezért is érdeklődik a másik fél iránt.*
2401. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-07 14:19:40
Üzenet elküldve: 2016-07-07 14:19:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Arthenior közelében//
~Hát megtettem. Sosem jártam még a város határain kívül.~
*Ahogy egyre távolodnak a város utolsó házaitól, hátrapillant és elfogja a félelem. Sosem járt még az otthonától messze. Míg éltek a szülei, gondosan óvták, ő pedig úgy szerette velük az életet, hogy eszébe sem jutott világgá menni. Az apja sokat mesélt az útjairól, a vad bestiákról és a különleges állatokról. Vágyott rá, hogy lássaőket, de az otthon meleg kényelmében úgy érezte, még nagyon sok ideje lesz világot látni. Miután a szülei meghaltak, úgy hitte, hogy az ismerős helyen, az otthona falai közt egyszer majd újra megtalálja a boldogságot. Azt hitte a szülei jelenléte mindig körbelengi majd a helyet. De nem így lett. A ház egyre hidegebb, egyre idegenebb lett, ő pedig egyre magányosabb.
Aznap reggel, mikor a szokásos útvonalon indult bejárni a várost és az erdő szélét, szomorúan búcsúzott szeretett állataitól, akiket társának szeretett volna, ha elég tapasztalt lett a szelídítésben. Erre azonban, már nem kerül sor... Összepakolta kicsiny vagyoát, ami megmaradt a szüleitől és végleg otthagyta a kis viskót, hogy új életet, új családot találjon magának.*
~Ne felejtsetek el.~
*Könnyel a szemében fordult el a várostól és megszaporázta a lépteit, hogy le ne maradjon a többiektől.
//Szondei Szana//
Egy alkatra hozzá hasonló, de fehér hajú, hegyes fülű, meglepően barna bőrű lány is velük utazik, talán még annyi idős sincs, mint Nara. Nem sok holmija van, de azokkal is birkózni látszik, hiszen a tegezből a hátán majd kihullanak a nyilak. Nara elmosolyodik, közelebb megy hozzá és kedvesen megszólítja.*
-Segítsek vinni valamit? El ne szórd a nyilaid!
*Visszatolja a kikandikáló nyilakat és a kezét nyújtja a lány felé, hátha tud segíteni.*
-A nevem Mylnara Regnae. Nem harapok. *Mosolyog a másikra.* Együtt talán könnyebb cipekedni.
*Másik kezével észrevétlen kisöpri az iménti könnyeket a szeméből és reménykedve tekint a fiatal lányra, akivel talán ha megismerkedik, kevésbé lesz unalmas ez a ki tudja milyen hosszúnak ígérkező utazás.*
~Hát megtettem. Sosem jártam még a város határain kívül.~
*Ahogy egyre távolodnak a város utolsó házaitól, hátrapillant és elfogja a félelem. Sosem járt még az otthonától messze. Míg éltek a szülei, gondosan óvták, ő pedig úgy szerette velük az életet, hogy eszébe sem jutott világgá menni. Az apja sokat mesélt az útjairól, a vad bestiákról és a különleges állatokról. Vágyott rá, hogy lássaőket, de az otthon meleg kényelmében úgy érezte, még nagyon sok ideje lesz világot látni. Miután a szülei meghaltak, úgy hitte, hogy az ismerős helyen, az otthona falai közt egyszer majd újra megtalálja a boldogságot. Azt hitte a szülei jelenléte mindig körbelengi majd a helyet. De nem így lett. A ház egyre hidegebb, egyre idegenebb lett, ő pedig egyre magányosabb.
Aznap reggel, mikor a szokásos útvonalon indult bejárni a várost és az erdő szélét, szomorúan búcsúzott szeretett állataitól, akiket társának szeretett volna, ha elég tapasztalt lett a szelídítésben. Erre azonban, már nem kerül sor... Összepakolta kicsiny vagyoát, ami megmaradt a szüleitől és végleg otthagyta a kis viskót, hogy új életet, új családot találjon magának.*
~Ne felejtsetek el.~
*Könnyel a szemében fordult el a várostól és megszaporázta a lépteit, hogy le ne maradjon a többiektől.
//Szondei Szana//
Egy alkatra hozzá hasonló, de fehér hajú, hegyes fülű, meglepően barna bőrű lány is velük utazik, talán még annyi idős sincs, mint Nara. Nem sok holmija van, de azokkal is birkózni látszik, hiszen a tegezből a hátán majd kihullanak a nyilak. Nara elmosolyodik, közelebb megy hozzá és kedvesen megszólítja.*
-Segítsek vinni valamit? El ne szórd a nyilaid!
*Visszatolja a kikandikáló nyilakat és a kezét nyújtja a lány felé, hátha tud segíteni.*
-A nevem Mylnara Regnae. Nem harapok. *Mosolyog a másikra.* Együtt talán könnyebb cipekedni.
*Másik kezével észrevétlen kisöpri az iménti könnyeket a szeméből és reménykedve tekint a fiatal lányra, akivel talán ha megismerkedik, kevésbé lesz unalmas ez a ki tudja milyen hosszúnak ígérkező utazás.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579