Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 274 (5461. - 5480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5480. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-31 19:27:48
Üzenet elküldve: 2019-10-31 19:27:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kerti parti//
//Teli vödrök//
//Folyónál, majd visszafelé a tűzrakóhoz//
*Bólint Thim szavaira, mivel azt eddig is gondolta, hogy az óriások létezésében édesanyja nem téved. Azért egy hosszú pillanatig csak eltűnődik a hallottakon, miközben odanyújtja az elfnek saját vödrét.*
- Furcsa. Valahogy mindig hegyekre meg barlangokba képzeltem el őket, esetleg erdők mélyére, de pont városba nem. Ott mindenből nagyobb kell nekik. Nagyobb szék, nagyobb ház, söröskorsó, pohár, tányér, ágy, meg minden más, ami az élethez kell. Persze gondolom annyira nagyon azért nem nagyok. Bárhogy is, szabad ég alatt csak szabadabbak lennének ők is, mint falak közé zárva. Igaz, ez ránk is igaz. Egyáltalán nem hiányzik Arthenior. Viszont óriást remélem lesz majd még alkalmam látni, bár furcsa lenne, még annál is kisebbnek érezni magamat, mint amennyire az vagyok.
*Az utolsó mondatot szelíd és szórakozott mosoly zárja, ami talán Thim számára is arra utal, hogy igazából semmi baja nincsen saját méreteivel. Sőt, ami azt illeti teljes mértékben meg van békélve vele, és annyira megszokta már növésben régen megállt önmagát pontosan akkorának amekkora, hogy nem is tudná elképzelni magasabban.
~ Lehet, hogy azért egyszer még nőni fogok egy kicsit. Talán a mágia is van valamilyen hatással a testre, annak ellenére is, hogy erről nem olvastam sehol. ~ gondolja magában szórakozottan, észre sem véve, hogy élő beszéd közben is kissé össze-vissza csapong a témák között. Talán az ünnepség lehet az oka, illetve az a gyermeki, már-már gyerekes izgatottság, amit miatta érez.
Azért annyira nem szórakozott, hogy ne köszönje meg, amit illik megköszönnie, bár úgy gondolja, hogy Thim túlságosan is elkényezteti, mivel mindig mindenben a segítségére van, pedig ő túl sok mindennel nem szolgált rá erre, ez pedig eltölti egy kis zavarral.
Való igaz, hogy ő is látni akarta Abogr mester tornyát az ingoványon túl, és így adta magát, hogy elkísérje, útközben, valamint ott és visszafelé pedig összebarátkoztak, ettől még ameddig mellette van, mindig úgy alakul, hogy ő kapja a munkák könnyebbik felét, akármit is kell csinálniuk éppen.*
- Köszönöm a segítséget! *mondja kedves mosollyal, bár kissé kényelmetlenül érzi magát még mindig, amiért Thim megint leveszi róla a komoly terheket. Kicsit attól is fél, hogy társai nem fogják jó néven venni tőle, hogy saját vödrét vele cipelteti, de azzal nyugtatja magát, hogy talán mégsem, hiszen lehetőségei szerint eddig is kivette részét a munkából. Segített a konyhában, ahol csak tudott, és virágkoszorúkat is készített. Testalkata pedig valóban nem a legalkalmasabb arra, hogy lejtőnek felfelé nehéz vödröket cipeljen, arra pedig sajnos nincsen varázslata, hogy megkönnyítse terhét. Az is igaz viszont, hogy ő ajánlotta fel a segítségét mindebben, talán meggondolatlanul.
Thim kérdése, vagy inkább kérése mindenesetre eléggé kizökkenti a mindezeken való tűnődésből.*
- Persze, szívesen. Szeretek veled lenni. Biztosan lesz majd erre is alkalom bőven ma este. *mondja. Ugyanakkor talán Thim hangsúlyában van valami, talán szavai megfogalmazásában, esetleg a tekintetében, ami valahogy különös érzéssel tölti el, amit nem igazán tud közelebbről meghatározni. Na meg persze hatalmas adag bizonytalansággal. Félreértené? Túl sokat hall bele az ártatlan mondatokba? Vagy éppen pont, hogy túl keveset? Hiába pillant játéknyulaira, ha valamiben, akkor ebben biztosan nem tudnak segíteni neki. Édesanyja pedig, aki tudna, a közelben sincsen éppen.
Nem is nagyon tud mást mondani minderre hirtelen.*
- De most siessünk vissza! Valahogy olyan érzésem van, hogy mérgesek lesznek ránk, ha kicsit tovább elmaradunk, mint kéne.
*Persze annyira nagyon azért nem siet. Thim sebességéhez igazítja saját lépteit, hiszen ha már kedvesen átvette tőle a terhét, tekintettel van erre és belátja, hogy sokkal nehezebb két vödör vizet cipelni, mint két játéknyulat utaztatni egy kosárban.*
//Kerti parti//
//Teli vödrök//
//Folyónál, majd visszafelé a tűzrakóhoz//
*Bólint Thim szavaira, mivel azt eddig is gondolta, hogy az óriások létezésében édesanyja nem téved. Azért egy hosszú pillanatig csak eltűnődik a hallottakon, miközben odanyújtja az elfnek saját vödrét.*
- Furcsa. Valahogy mindig hegyekre meg barlangokba képzeltem el őket, esetleg erdők mélyére, de pont városba nem. Ott mindenből nagyobb kell nekik. Nagyobb szék, nagyobb ház, söröskorsó, pohár, tányér, ágy, meg minden más, ami az élethez kell. Persze gondolom annyira nagyon azért nem nagyok. Bárhogy is, szabad ég alatt csak szabadabbak lennének ők is, mint falak közé zárva. Igaz, ez ránk is igaz. Egyáltalán nem hiányzik Arthenior. Viszont óriást remélem lesz majd még alkalmam látni, bár furcsa lenne, még annál is kisebbnek érezni magamat, mint amennyire az vagyok.
*Az utolsó mondatot szelíd és szórakozott mosoly zárja, ami talán Thim számára is arra utal, hogy igazából semmi baja nincsen saját méreteivel. Sőt, ami azt illeti teljes mértékben meg van békélve vele, és annyira megszokta már növésben régen megállt önmagát pontosan akkorának amekkora, hogy nem is tudná elképzelni magasabban.
~ Lehet, hogy azért egyszer még nőni fogok egy kicsit. Talán a mágia is van valamilyen hatással a testre, annak ellenére is, hogy erről nem olvastam sehol. ~ gondolja magában szórakozottan, észre sem véve, hogy élő beszéd közben is kissé össze-vissza csapong a témák között. Talán az ünnepség lehet az oka, illetve az a gyermeki, már-már gyerekes izgatottság, amit miatta érez.
Azért annyira nem szórakozott, hogy ne köszönje meg, amit illik megköszönnie, bár úgy gondolja, hogy Thim túlságosan is elkényezteti, mivel mindig mindenben a segítségére van, pedig ő túl sok mindennel nem szolgált rá erre, ez pedig eltölti egy kis zavarral.
Való igaz, hogy ő is látni akarta Abogr mester tornyát az ingoványon túl, és így adta magát, hogy elkísérje, útközben, valamint ott és visszafelé pedig összebarátkoztak, ettől még ameddig mellette van, mindig úgy alakul, hogy ő kapja a munkák könnyebbik felét, akármit is kell csinálniuk éppen.*
- Köszönöm a segítséget! *mondja kedves mosollyal, bár kissé kényelmetlenül érzi magát még mindig, amiért Thim megint leveszi róla a komoly terheket. Kicsit attól is fél, hogy társai nem fogják jó néven venni tőle, hogy saját vödrét vele cipelteti, de azzal nyugtatja magát, hogy talán mégsem, hiszen lehetőségei szerint eddig is kivette részét a munkából. Segített a konyhában, ahol csak tudott, és virágkoszorúkat is készített. Testalkata pedig valóban nem a legalkalmasabb arra, hogy lejtőnek felfelé nehéz vödröket cipeljen, arra pedig sajnos nincsen varázslata, hogy megkönnyítse terhét. Az is igaz viszont, hogy ő ajánlotta fel a segítségét mindebben, talán meggondolatlanul.
Thim kérdése, vagy inkább kérése mindenesetre eléggé kizökkenti a mindezeken való tűnődésből.*
- Persze, szívesen. Szeretek veled lenni. Biztosan lesz majd erre is alkalom bőven ma este. *mondja. Ugyanakkor talán Thim hangsúlyában van valami, talán szavai megfogalmazásában, esetleg a tekintetében, ami valahogy különös érzéssel tölti el, amit nem igazán tud közelebbről meghatározni. Na meg persze hatalmas adag bizonytalansággal. Félreértené? Túl sokat hall bele az ártatlan mondatokba? Vagy éppen pont, hogy túl keveset? Hiába pillant játéknyulaira, ha valamiben, akkor ebben biztosan nem tudnak segíteni neki. Édesanyja pedig, aki tudna, a közelben sincsen éppen.
Nem is nagyon tud mást mondani minderre hirtelen.*
- De most siessünk vissza! Valahogy olyan érzésem van, hogy mérgesek lesznek ránk, ha kicsit tovább elmaradunk, mint kéne.
*Persze annyira nagyon azért nem siet. Thim sebességéhez igazítja saját lépteit, hiszen ha már kedvesen átvette tőle a terhét, tekintettel van erre és belátja, hogy sokkal nehezebb két vödör vizet cipelni, mint két játéknyulat utaztatni egy kosárban.*
5479. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-31 07:15:49
Üzenet elküldve: 2019-10-31 07:15:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Ami bemegy, az ki is, s ez sajnos most Vysernára is igaz volt. A fogadókból kidobták a viselkedése miatt, a piacon majdnem elvitte az őrség, mert egy utcagyerek lopással fenyegette, mire azt a kedvest kezelésbe véve, megpróbálta a földbe tiporni, sajnos kevés sikerrel, de annál több dühös hörgéssel. Ezek miatt rá kellett döbbennie, hogy a Levegő Városa talán nem neki való. Ígyhát ezek alapján visszaindul a hegységhez, hogy új célpont után nézhessen, belül igencsak reménykedve, hogy hamar sikerrel fog járni és nem fog ugyanaz megtörténni, mint itt.*
*Ami bemegy, az ki is, s ez sajnos most Vysernára is igaz volt. A fogadókból kidobták a viselkedése miatt, a piacon majdnem elvitte az őrség, mert egy utcagyerek lopással fenyegette, mire azt a kedvest kezelésbe véve, megpróbálta a földbe tiporni, sajnos kevés sikerrel, de annál több dühös hörgéssel. Ezek miatt rá kellett döbbennie, hogy a Levegő Városa talán nem neki való. Ígyhát ezek alapján visszaindul a hegységhez, hogy új célpont után nézhessen, belül igencsak reménykedve, hogy hamar sikerrel fog járni és nem fog ugyanaz megtörténni, mint itt.*
5478. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-30 19:50:20
Üzenet elküldve: 2019-10-30 19:50:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Umon, Arraele, Nimeril, Frad, Laurentitia//
*Lassan gyűlnek, Nimeril társaságában megérkezik köreikbe a butykos macija is, aki természet közeli mivoltát teljes mértékig becsületben tartva, feléjük csak int. A viselkedéséből úgy fest, ő is az erdei küldöttség sorait erősíti, bár nincs annyira kicicomázva, mint az elfek. Csodák csodájára pedig megszólal. Ez már túl sok volt a fél-elfnek, így józanul, hiszen a tűz már ég, a víz is hamarosan megérkezik, azaz csak reméli, hogy Luni és a vörös elf férfi még visszatér kis kitérőjükről, de ha nem, akkor nem. Nem lesz katasztrófa, majd ő elvégzi a munkát. Amint megejtették az udvariaskodást, meg is lép a társaságból, hogy végre felkutathassa azt a pálinkakészletet, amit Laurentitiánál látott a minap és, amit direkt erre a vendégségre hozott. Odabent nem is kell sokat kutatnia, a borosüvegek mellett meg is leli, majd előhalász egy szépen faragott fatálcát, hogy telepakolj feles poharakkal, amelyeket meg is tölt. Milyen dolog lenne, ha üresen kínálgatná őket. Ott helyben meg is húz egyet, csak, hogy mintát vegyen a kínálgatásra szánt itókából, ami annyira ízesnek bizonyul, hogy akár egy ültő helyében is el tudná fogyasztani, mind, az egész üveggel. De most másra is kell gondolnia, nem csak magára.
A megtöltött feles poharakkal és a bennük lötykölődő finom ribizli pálinkával indul vissza az összeverődött társasághoz. Először a medvét szeretné lekenyerezni, mégiscsak jobb a békesség.*
-Egy üdvözlő italt? *Nyomja az ott lévők orra alá a felesekkel teli tálcát, először Umonnak szól, aztán Arraele elé is odatáncoltatja, majd Nimreril is kap, ha kér.*
-Lau! Nem tudom kitől vetted, de igazán megérte az aranyat ez a kitűnő ribizli pálinka! *Szól oda az elfnek, aztán ha Frad is ott van a közelben neki is meglengeti a tálcát.*
-Egyet a házigazda egészségére! *Emel el egy poharat, hiszen úgy az igazságos, ha minden társasággal ő is külön iszik egyet-egyet.*
//Kerti parti//
//Umon, Arraele, Nimeril, Frad, Laurentitia//
*Lassan gyűlnek, Nimeril társaságában megérkezik köreikbe a butykos macija is, aki természet közeli mivoltát teljes mértékig becsületben tartva, feléjük csak int. A viselkedéséből úgy fest, ő is az erdei küldöttség sorait erősíti, bár nincs annyira kicicomázva, mint az elfek. Csodák csodájára pedig megszólal. Ez már túl sok volt a fél-elfnek, így józanul, hiszen a tűz már ég, a víz is hamarosan megérkezik, azaz csak reméli, hogy Luni és a vörös elf férfi még visszatér kis kitérőjükről, de ha nem, akkor nem. Nem lesz katasztrófa, majd ő elvégzi a munkát. Amint megejtették az udvariaskodást, meg is lép a társaságból, hogy végre felkutathassa azt a pálinkakészletet, amit Laurentitiánál látott a minap és, amit direkt erre a vendégségre hozott. Odabent nem is kell sokat kutatnia, a borosüvegek mellett meg is leli, majd előhalász egy szépen faragott fatálcát, hogy telepakolj feles poharakkal, amelyeket meg is tölt. Milyen dolog lenne, ha üresen kínálgatná őket. Ott helyben meg is húz egyet, csak, hogy mintát vegyen a kínálgatásra szánt itókából, ami annyira ízesnek bizonyul, hogy akár egy ültő helyében is el tudná fogyasztani, mind, az egész üveggel. De most másra is kell gondolnia, nem csak magára.
A megtöltött feles poharakkal és a bennük lötykölődő finom ribizli pálinkával indul vissza az összeverődött társasághoz. Először a medvét szeretné lekenyerezni, mégiscsak jobb a békesség.*
-Egy üdvözlő italt? *Nyomja az ott lévők orra alá a felesekkel teli tálcát, először Umonnak szól, aztán Arraele elé is odatáncoltatja, majd Nimreril is kap, ha kér.*
-Lau! Nem tudom kitől vetted, de igazán megérte az aranyat ez a kitűnő ribizli pálinka! *Szól oda az elfnek, aztán ha Frad is ott van a közelben neki is meglengeti a tálcát.*
-Egyet a házigazda egészségére! *Emel el egy poharat, hiszen úgy az igazságos, ha minden társasággal ő is külön iszik egyet-egyet.*
5477. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-30 15:03:37
Üzenet elküldve: 2019-10-30 15:03:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Prológus//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Napok óta, megállás nélkül gyalogol, egyenesen a hegységből elszökve. Liheg, megállás nélkül, még a bőrvért is olyan nehéznek tűnik, mintha a legsúlyosabb lovagi páncélt hordaná. De ez mind megérte, hiszen újra látja a napfényt és a szél cirógatja izzadtságtól nedves orcáját. Fel is emeli állát, méltósággal, becsukott szemmel, átadva magát a természet, s minden szellem szeretetének és élvezetének. Mellkasa sűrűn emelkedik fel le, majd ez a zilálás lassan ocsúdik, nyugalommal telik el, végére pedig össze is szedi magát. Még nem tudja, mennyi van hátra. Nem nézett előre, csak futott, amerre a szemei láttak, hogy biztonságban távolodjék el a szívtelen tábornok kopóitól és attól a borzalmas "élvezet" veremtől, melyet virágnyelven háremnek hívnak. Cöh, hárem. Mintha őt be lehetne törni arra, hogy naphosszat hájas tábornokok faszát szopkodja! Nem, ő szabadnak született és inkább szabadon is hal meg, de nem lesz ilyen! Kezeit felemeli a magasba, nagyot sóhajt és mintha csak ezt elengedné, az egész múltat, minden rosszat, zárt ökleit lassacskán kisimítja, távolba dobva a semmit. Mert ez mind semmiség volt neki, legalábbis ő annak érzi. Előre tekint és felvillanyozódik, mikor megpillantja a város sziluettjét. ~ Arthenior lenne? ~ Merül fel benne a kérdés, de úgy dönt, inkább megnézi magának. Komótos, kimért és erőt sugárzó léptekkel, zord arccal vág bele az ismeretlenbe.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Napok óta, megállás nélkül gyalogol, egyenesen a hegységből elszökve. Liheg, megállás nélkül, még a bőrvért is olyan nehéznek tűnik, mintha a legsúlyosabb lovagi páncélt hordaná. De ez mind megérte, hiszen újra látja a napfényt és a szél cirógatja izzadtságtól nedves orcáját. Fel is emeli állát, méltósággal, becsukott szemmel, átadva magát a természet, s minden szellem szeretetének és élvezetének. Mellkasa sűrűn emelkedik fel le, majd ez a zilálás lassan ocsúdik, nyugalommal telik el, végére pedig össze is szedi magát. Még nem tudja, mennyi van hátra. Nem nézett előre, csak futott, amerre a szemei láttak, hogy biztonságban távolodjék el a szívtelen tábornok kopóitól és attól a borzalmas "élvezet" veremtől, melyet virágnyelven háremnek hívnak. Cöh, hárem. Mintha őt be lehetne törni arra, hogy naphosszat hájas tábornokok faszát szopkodja! Nem, ő szabadnak született és inkább szabadon is hal meg, de nem lesz ilyen! Kezeit felemeli a magasba, nagyot sóhajt és mintha csak ezt elengedné, az egész múltat, minden rosszat, zárt ökleit lassacskán kisimítja, távolba dobva a semmit. Mert ez mind semmiség volt neki, legalábbis ő annak érzi. Előre tekint és felvillanyozódik, mikor megpillantja a város sziluettjét. ~ Arthenior lenne? ~ Merül fel benne a kérdés, de úgy dönt, inkább megnézi magának. Komótos, kimért és erőt sugárzó léptekkel, zord arccal vág bele az ismeretlenbe.*
5476. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-30 14:20:32
Üzenet elküldve: 2019-10-30 14:20:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Néhány Levél és egy vörös felvér társaságában//
//Lau is, természetesen//
*Yla humorára csak gunyorosan vigyorog és összehúzotz szemekkel, szépen lassan sziszegi.*
-Hehehe, de vicces itt valaki. *Azonban odaérnek az elfekhez és köszöntik őket. Ha ez nem lenne elég, a világ összes hívságát és a romlottság itteni megtestesítőjét is hoztak magukkal a levelek, abból a fajból, abból a romlott lélekből, melyből csupán egyet képes megtűrni, s mely mindegyik másik példányának láttán sírva futna ki az ismert kontinensről. Ez a "szörnyeteg" nem más, mit a gyermek, ez esetben Nievesha. Fräd elsőnek meglátva a hurkás húsgombócot, hirtelen megtorpan, szemöldökét felemelve súgja oda Yllandának, hogy mekkora belső világvégét is él át, de már a félvér ott sincs. ~ Remélem a rumért ment! ~ Állapítja meg magában, majd valamennyire akaraterejét összekaparva, meghajol és mondja.*
-E... esetleg odakísérhetlek titeket az asztalokhoz? Lauval sütöttünk nektek néhány kis apróságot. *Próbálja kizárni a porontyot, de nem megy neki. Fräd, ez a majdnem elfnyire megtermet5 férfi, körülbelül a sikítás szélét tapossa, egyetlen félelmének láttán. Valószínűleg később hozzá fog szokni szegény kis Nievesha társaságához, de egyelőre inkább megpróbálná elterelni a figyelmét róla, rimánkodva, ki tudja mihez vagy kihez magában, hogy a Levelek igennel válaszoljanak.*
//Kerti parti//
//Néhány Levél és egy vörös felvér társaságában//
//Lau is, természetesen//
*Yla humorára csak gunyorosan vigyorog és összehúzotz szemekkel, szépen lassan sziszegi.*
-Hehehe, de vicces itt valaki. *Azonban odaérnek az elfekhez és köszöntik őket. Ha ez nem lenne elég, a világ összes hívságát és a romlottság itteni megtestesítőjét is hoztak magukkal a levelek, abból a fajból, abból a romlott lélekből, melyből csupán egyet képes megtűrni, s mely mindegyik másik példányának láttán sírva futna ki az ismert kontinensről. Ez a "szörnyeteg" nem más, mit a gyermek, ez esetben Nievesha. Fräd elsőnek meglátva a hurkás húsgombócot, hirtelen megtorpan, szemöldökét felemelve súgja oda Yllandának, hogy mekkora belső világvégét is él át, de már a félvér ott sincs. ~ Remélem a rumért ment! ~ Állapítja meg magában, majd valamennyire akaraterejét összekaparva, meghajol és mondja.*
-E... esetleg odakísérhetlek titeket az asztalokhoz? Lauval sütöttünk nektek néhány kis apróságot. *Próbálja kizárni a porontyot, de nem megy neki. Fräd, ez a majdnem elfnyire megtermet5 férfi, körülbelül a sikítás szélét tapossa, egyetlen félelmének láttán. Valószínűleg később hozzá fog szokni szegény kis Nievesha társaságához, de egyelőre inkább megpróbálná elterelni a figyelmét róla, rimánkodva, ki tudja mihez vagy kihez magában, hogy a Levelek igennel válaszoljanak.*
5475. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-30 13:18:35
Üzenet elküldve: 2019-10-30 13:18:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Teli vödrök//
*Mosolyogva hallgatja Lunit. Nem is gondolná az elf, milyen sok történetet és mennyi kérdést ihletnek az óriások. Vajon ők maguk tudják? Thim elképzeli, hogy Ea meséiben egy egész világ testesül meg. Kellett is, mert Luninari számára Ea jelentette az egész világot, majdnem mostanáig. Még az óriások között is ő a középpont.*
- Édesanyád igazat mondott. Viszont most már a saját szemeddel is láthatsz óriást, ha úgy adódik. Van néhány Artheniorban. *Hagyja, hogy Luni belé kapaszkodjon, sőt, ha illő volna ilyet kérni, úgy maga kérné. A lány érintése megbabonázza. Sokáig nem játszhatja már a talpig jó barátot, mert ez súlyos titok Luninari előtt, számára pedig őrjítő teher. Mire várna hát még? Mivel olyasmit készül finoman közölni, ami talán meglepetésként éri a lányt, szeretné átvenni a fizikai terhet tőle.*
- Elkérhetem a vödrödet? Szívesen viszem. *Ha megkapja a vödröt, úgy mindkét kezében fog egyet-egyet és így mennek tovább. Ha Luninari nem adja, nem erőlteti.*
- Később, ha már fáradtabb lesz a társaság, szeretnék veled leülni úgy, hogy ketten legyünk. *Mielőtt folytatja kérését, megáll és szembe fordul Lunival.* - Még inkább, mint ahogy a toronynál voltunk. A helyzet az, hogy minél többet töltöttünk együtt, annál jobban úgy éreztem, hogy nem elég. *Nem szaporítja a szót. Várják őket a vízzel, a válasz pedig vagy igen, vagy nem. Lassan tovább is tovább is indul és reménykedve várja, hogy miként érkeznek majd vissza.*
//Kerti parti//
//Teli vödrök//
*Mosolyogva hallgatja Lunit. Nem is gondolná az elf, milyen sok történetet és mennyi kérdést ihletnek az óriások. Vajon ők maguk tudják? Thim elképzeli, hogy Ea meséiben egy egész világ testesül meg. Kellett is, mert Luninari számára Ea jelentette az egész világot, majdnem mostanáig. Még az óriások között is ő a középpont.*
- Édesanyád igazat mondott. Viszont most már a saját szemeddel is láthatsz óriást, ha úgy adódik. Van néhány Artheniorban. *Hagyja, hogy Luni belé kapaszkodjon, sőt, ha illő volna ilyet kérni, úgy maga kérné. A lány érintése megbabonázza. Sokáig nem játszhatja már a talpig jó barátot, mert ez súlyos titok Luninari előtt, számára pedig őrjítő teher. Mire várna hát még? Mivel olyasmit készül finoman közölni, ami talán meglepetésként éri a lányt, szeretné átvenni a fizikai terhet tőle.*
- Elkérhetem a vödrödet? Szívesen viszem. *Ha megkapja a vödröt, úgy mindkét kezében fog egyet-egyet és így mennek tovább. Ha Luninari nem adja, nem erőlteti.*
- Később, ha már fáradtabb lesz a társaság, szeretnék veled leülni úgy, hogy ketten legyünk. *Mielőtt folytatja kérését, megáll és szembe fordul Lunival.* - Még inkább, mint ahogy a toronynál voltunk. A helyzet az, hogy minél többet töltöttünk együtt, annál jobban úgy éreztem, hogy nem elég. *Nem szaporítja a szót. Várják őket a vízzel, a válasz pedig vagy igen, vagy nem. Lassan tovább is tovább is indul és reménykedve várja, hogy miként érkeznek majd vissza.*
5474. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-30 12:06:53
Üzenet elküldve: 2019-10-30 12:06:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Ékezés//
- Olyan sok nem akad. *Válaszolja őszintén a vén tündérnek Éjvihar nyergéből. Csak Laurentitiát és Vieljanát ismerik, és talán azokat, akiket az elf lány említett, akivel a Tündérfesztiválon találkoztak, az ismerős arcok.
Nievesha cseperedésének megjegyzésére csak a kicsire mosolyog, a kislány valóban gombaként nő. Hiába na, a friss levegő és az erdei élet.
Amikor pedig megérkeznek és leszállnak a nyeregből, nyugodt léptekkel közelednek a meghívás helyszínéhez, amikor Laurentitia fogadja őket.
Az erődmélyi elf kényelmes sötét nadrágot húzott erre az alkalomra és egy ujjatlan, fehér ingben van, amelyek szabadon hagyják karjait. Nem is gombolta be az összes gombot, így láthatóak a mellkasán és a karjain futó fekete vonalak, egy madár, amelynek szárnyai a vállára és a karjára is felfutnak. Minderre egy hosszú szárú, zöld kabátot vett fel, ami ugyancsak ujjatlan, de neki így kényelmes. Ezúttal semmiféle vért nincs rajta, még alkarvédők sem, pedig sosem lehet azok nélkül látni. A lábbelije könnyű nemezcsizma. Ezüstszín haját csak könnyedén hátrafogta, eléggé megnőtt már oldalt, hogy ne üssön el, de még mindig kitűnik, hogy valaha igen rövid volt. Talán kicsit túlöltözött, de meg szerette volna tisztelni meghívóit.
Szelíd mosollyal hajtja meg a fejét a lány előtt. A különleges varázslatra, amely Mil'Ochasst lengi be és gyönyörűvé varázsolja az ott élőket, szerényen szélesedik ki a mosolya. Már maga is megjegyezte még otthon, hogy mindenki őt fogja irigyelni kísérői szépsége miatt.
A kérdésekre való választ Lyzendrára hagyja, háta mögött összekulcsolt kezekkel hallgatja a beszélgetést, lopva Nieveshára kacsint Lyz ölében.
Érkezésük többek figyelmét is felkelti, az erdőmélyi elf sokak tekintetét magukon érzi, csak viszonozza a pillantásokat, de szótlan és mozdulatlan marad. Valahol Umont is megpillantja, de csak egy halvány mosoly árnyéka mutatja, hogy észrevette.
Egy férfi és egy lány is érkezik a fogadásukra és bemutatkoznak, a csuhátlan csuhás viszonozza a meghajlást, de bemutatásukat Lyzendrára hagyja.
Végül pedig Umon is megérkezik hozzájuk, egy ismeretlen lánnyal és köszönti őket. Széles mosollyal hajol meg felé is kurtán és a vele érkező lány felé is, akit Nimerilként mutat be az egykori átkozott szerzetes. Nimeril a kislányt is köszönti, az erdőmélyi elf pedig kíváncsian várja, milyen reakciót kap Nieveshától a lány. Azon, hogy Nim letörpézi Arraelét, csak magában mosolyog és Umonra siklik a pillantása kérdőn.
Lyz közben bemutatja a kislányt, akit, a megbeszélteknek megfelelően kislányukként definiál, amiért kap egy kedves mosolyt a csuhátlan csuhástól. Azt gondolta volna, hogy ijesztő lesz ez a felállás, de nem, inkább kellemes, megnyugtató érzést érez csak a mellkasában az elhangzottaktól.*
- Pycta del Ventus vagyok, örülök, hogy itt lehetünk. Köszönjük a meghívást. *Mutatkozik be végül Lyzendra után maga is mindenkinek.*
- Umon, rég láttalak. *Hajtja meg magát újra a szakállas férfi felé. A földre kerülő Nievesha, meghazudtolva szélvész önmagát, hirtelen nagyon szégyenlős lesz és a csuhátlan csuhás mögé bújik, onnan leskelődik. Az erdőmélyi elf megsimogatja a hátát, vállára teszi a kezét, ahogy lemosolyog rá. Hirtelen a cipő levétele is elfelejtődik, nem csoda, sok az új arc és sokan fordulnak mosolyogva a kislány felé. Bátorítóan rá kacsint újra és megsimogatja a kobakját. Tudja, hogy idővel a kislány fel fog oldódni, akkor pedig jaj lesz mindenkinek.*
//Kerti parti//
//Ékezés//
- Olyan sok nem akad. *Válaszolja őszintén a vén tündérnek Éjvihar nyergéből. Csak Laurentitiát és Vieljanát ismerik, és talán azokat, akiket az elf lány említett, akivel a Tündérfesztiválon találkoztak, az ismerős arcok.
Nievesha cseperedésének megjegyzésére csak a kicsire mosolyog, a kislány valóban gombaként nő. Hiába na, a friss levegő és az erdei élet.
Amikor pedig megérkeznek és leszállnak a nyeregből, nyugodt léptekkel közelednek a meghívás helyszínéhez, amikor Laurentitia fogadja őket.
Az erődmélyi elf kényelmes sötét nadrágot húzott erre az alkalomra és egy ujjatlan, fehér ingben van, amelyek szabadon hagyják karjait. Nem is gombolta be az összes gombot, így láthatóak a mellkasán és a karjain futó fekete vonalak, egy madár, amelynek szárnyai a vállára és a karjára is felfutnak. Minderre egy hosszú szárú, zöld kabátot vett fel, ami ugyancsak ujjatlan, de neki így kényelmes. Ezúttal semmiféle vért nincs rajta, még alkarvédők sem, pedig sosem lehet azok nélkül látni. A lábbelije könnyű nemezcsizma. Ezüstszín haját csak könnyedén hátrafogta, eléggé megnőtt már oldalt, hogy ne üssön el, de még mindig kitűnik, hogy valaha igen rövid volt. Talán kicsit túlöltözött, de meg szerette volna tisztelni meghívóit.
Szelíd mosollyal hajtja meg a fejét a lány előtt. A különleges varázslatra, amely Mil'Ochasst lengi be és gyönyörűvé varázsolja az ott élőket, szerényen szélesedik ki a mosolya. Már maga is megjegyezte még otthon, hogy mindenki őt fogja irigyelni kísérői szépsége miatt.
A kérdésekre való választ Lyzendrára hagyja, háta mögött összekulcsolt kezekkel hallgatja a beszélgetést, lopva Nieveshára kacsint Lyz ölében.
Érkezésük többek figyelmét is felkelti, az erdőmélyi elf sokak tekintetét magukon érzi, csak viszonozza a pillantásokat, de szótlan és mozdulatlan marad. Valahol Umont is megpillantja, de csak egy halvány mosoly árnyéka mutatja, hogy észrevette.
Egy férfi és egy lány is érkezik a fogadásukra és bemutatkoznak, a csuhátlan csuhás viszonozza a meghajlást, de bemutatásukat Lyzendrára hagyja.
Végül pedig Umon is megérkezik hozzájuk, egy ismeretlen lánnyal és köszönti őket. Széles mosollyal hajol meg felé is kurtán és a vele érkező lány felé is, akit Nimerilként mutat be az egykori átkozott szerzetes. Nimeril a kislányt is köszönti, az erdőmélyi elf pedig kíváncsian várja, milyen reakciót kap Nieveshától a lány. Azon, hogy Nim letörpézi Arraelét, csak magában mosolyog és Umonra siklik a pillantása kérdőn.
Lyz közben bemutatja a kislányt, akit, a megbeszélteknek megfelelően kislányukként definiál, amiért kap egy kedves mosolyt a csuhátlan csuhástól. Azt gondolta volna, hogy ijesztő lesz ez a felállás, de nem, inkább kellemes, megnyugtató érzést érez csak a mellkasában az elhangzottaktól.*
- Pycta del Ventus vagyok, örülök, hogy itt lehetünk. Köszönjük a meghívást. *Mutatkozik be végül Lyzendra után maga is mindenkinek.*
- Umon, rég láttalak. *Hajtja meg magát újra a szakállas férfi felé. A földre kerülő Nievesha, meghazudtolva szélvész önmagát, hirtelen nagyon szégyenlős lesz és a csuhátlan csuhás mögé bújik, onnan leskelődik. Az erdőmélyi elf megsimogatja a hátát, vállára teszi a kezét, ahogy lemosolyog rá. Hirtelen a cipő levétele is elfelejtődik, nem csoda, sok az új arc és sokan fordulnak mosolyogva a kislány felé. Bátorítóan rá kacsint újra és megsimogatja a kobakját. Tudja, hogy idővel a kislány fel fog oldódni, akkor pedig jaj lesz mindenkinek.*
5473. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-30 09:29:52
Üzenet elküldve: 2019-10-30 09:29:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Kerti parti //
- Igeeeeen!
*Naná, hogy akarja Lyzt anyának szólítani. A felnőttek összenézését ő nem veszi észre, avagy nem törődik vele. Igazából nem is tudja, hogy egy anyának és egy apának ideális esetben milyen viszonyban kell lennie egymással. Azt persze tudja, hogy milyen viszonyban kell lennie anyának és apának vele: pont ilyenben. Ettől ő nagyon elégedett, nagyon boldog, nyelvi eszköztára viszont csekélyke, hogy ezt szavakkal kifejezze.*
- Szeretle!
*Mondja Lyznek rápillantva.*
//A Mil'Ochassból érkezők és a többiek//
*Innentől felgyorsulnak az események, hiszen megérkeznek. Niev pedig hiába extrovertált személyiség, hirtelen nagyon szégyellős lesz és ahogy Lyz leemeli az állat hátáról, úgy arcát egyből Lyz nyakába rejti. Szorosan csimpaszkodik rá, kezeivel és lábaival is. Suttyomban pillant fel párszor, de aztán inkább elrejti az arcát. Amúgy meg Lyznek nagyon jó az illata, szóval érezheti a szimatoló orrocskát a bőrén.*
- Mekkász!
*Dünnyögi Lyz nyakába köszönésképpen. Innen leválni csak akkor fog, mikor Lyz lerakja, ha pedig lerakja, akkor rögtön Pycta mögé húzódik, két kézzel kapaszkodva annak ruhájába és oda rejtve arcát. Sok az új, idegen arc, neki kell egy kis idő, hogy oldódjon. Hirtelen a cipőjét sem akarja levenni.*
// Kerti parti //
- Igeeeeen!
*Naná, hogy akarja Lyzt anyának szólítani. A felnőttek összenézését ő nem veszi észre, avagy nem törődik vele. Igazából nem is tudja, hogy egy anyának és egy apának ideális esetben milyen viszonyban kell lennie egymással. Azt persze tudja, hogy milyen viszonyban kell lennie anyának és apának vele: pont ilyenben. Ettől ő nagyon elégedett, nagyon boldog, nyelvi eszköztára viszont csekélyke, hogy ezt szavakkal kifejezze.*
- Szeretle!
*Mondja Lyznek rápillantva.*
//A Mil'Ochassból érkezők és a többiek//
*Innentől felgyorsulnak az események, hiszen megérkeznek. Niev pedig hiába extrovertált személyiség, hirtelen nagyon szégyellős lesz és ahogy Lyz leemeli az állat hátáról, úgy arcát egyből Lyz nyakába rejti. Szorosan csimpaszkodik rá, kezeivel és lábaival is. Suttyomban pillant fel párszor, de aztán inkább elrejti az arcát. Amúgy meg Lyznek nagyon jó az illata, szóval érezheti a szimatoló orrocskát a bőrén.*
- Mekkász!
*Dünnyögi Lyz nyakába köszönésképpen. Innen leválni csak akkor fog, mikor Lyz lerakja, ha pedig lerakja, akkor rögtön Pycta mögé húzódik, két kézzel kapaszkodva annak ruhájába és oda rejtve arcát. Sok az új, idegen arc, neki kell egy kis idő, hogy oldódjon. Hirtelen a cipőjét sem akarja levenni.*
5472. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-30 08:51:12
Üzenet elküldve: 2019-10-30 08:51:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Kerti parti //
*Lyz mosolyogva hallgatja a magas röptű beszélgetést apa és lánya közt. Különösen kellemesen érinti, hogy rá is hivatkozik Pycta, mikor arról beszélnek, hogy Nieveshának mindent meg kell ennie, hogy szép, és erős legyen.*
- Így van *bólint alkalmanként mikor egyetért valamivel, amit Pycta mond. De az igazság az, hogy ha nem értene egyet, akkor is bólintana.
Nievesha gyermekien őszinte kérdésére azonban nagyon meglepi, holott számíthatott volna hasonlóra.*
- Hogy, Anya? *tanácstalan pillantással pillant Pyctára, egy rezzenés az egész. Tényleg zavarba jön, hisz mit sem szeretne jobban. Ha Pycta nem válaszolna, ebben az egyben akkor is tőle várná az első jóvá hagyást, ha másként nem, egy bólintás, vagy más formájában. Elvégre, ő az apukája. Az ő gondjaira bízták attól függetlenül, hogy Lyz segít neki, s tulajdonképpen anyja helyett is anyja. Szélesedik mosolya, ahogy boldogsága is egyre növekszik Pycta szavait hallva.*
- Ha szeretnél, *fordítja egyre csillogóbb szemeit Nievesha szőke fürtjeire.* hívhatsz anyának.
*Hajnal hátán, a gyermek halántékához hajolva puszil a fonatai közé, majd rózsás pírral pillant vissza Pyctára.*
- Én nagyon örülnék neki *Az élet apró csodái közt tán ez az egyik legfényesebb a mai napon.
Leszállva a nyeregből Pycta mellett sétál, Nieveshát még tartja a nyeregben, nehogy leficeregjen róla, emellett hagyja, hogy Pycta megválaszolja a cipő kérdését.
//A Mil'Ochassból érkezők és a többiek//
Lyz közben előre figyel, lát-e ismerős arcot. Hallja maga mögött az ébredező Arraele urat. Hogy hogyan volt képes végig aludni a zötyögést, még most is rejtély az elf lány számára, de meglehetősen jó alvókája van.*
- Azt hiszem több is, mint hinnénk *válaszol válla felett Arraele úrnak Pyctát megelőzve. Nem tudja, hogy kettejük közül éppen neki címezte volna a kérdést, mint ahogyan azt sem tudja, hogy Seles vagy Leon is itt lesz-e, de Laurentitában egészen biztos. Talán még Vieljana is itt lesz. Emlékszik még hogy éppen a tündér lányt keresték a varázslatos forgatagban.*
- Nő, mint a gomba *válaszol válla fölött az öregúrnak. Ekkor veszi észre a feléjük integető Laut.*
- Gyere Nievesha, köszönj te is *nyúl a kicsiért, hogy a köszöntéskor inkább karjaiban legyen, mint hogy leessen egy óvatlan mozdulat miatt.*
- Me'Ochass Laurentitia! Köszönjük. *mosolyog a nőre a dicséretre. Fél kézzel Laurentita felé nyúl, hogy köszönthessék egymást.*
- Hadd mutassam be Nieveshát, *egy pillanat, míg Pyctára pillant a bemutatkozás mikéntje végett, de a kislány kérésének megfelelően folytatja.* a kislányunkat.
*Túl lendült azon, hogy vér szerinti, vagy fogadott. Így van ez már csecsemő kora óta, csak eddig nem nevezték nevén. Idefelé pedig kiderült számára, hogy Nieveshának is van rá igénye. Pycta mellett érkezve, karjában a kislánnyal valóban olyan érzése van Lyznek is, mintha család volnának.*
- Nagyjából tudtuk merre kell jönni, és nem volt hosszú. Nievesha végig csiripelte az utat. *Szereti hallgatni az önfeledt csivitelést, a mindenről is szóló észrevételeket.
Lau után többen is köszöntik őket, olyan kavalkád alakul ki, hogy idegenként a sok ismeretlen arcot nem lesz egyszerű majd nevekhez is kötni.*
- Üdvözöllek, Lyzendra vagyok *köszön Frädriciusnak, Yllandának, s mindenkinek aki köszöntésükre érkezik. *
- Umon! *fordul az ismerő hang felé felragyogva az ismerős hangon. Szemei félhold alakún mosolyognak, ahogy a szerzetes feléjük érkezik. Kezét intésre emeli. Nieveshát a földre tenné, mert egyre gyarapodó súlyát nem könnyű huzamosabb ideig tartani, és amúgy is izgága kislány, jobban szeret korlátok nélkül mozogni, de a kezét nem engedné el.*
// Kerti parti //
*Lyz mosolyogva hallgatja a magas röptű beszélgetést apa és lánya közt. Különösen kellemesen érinti, hogy rá is hivatkozik Pycta, mikor arról beszélnek, hogy Nieveshának mindent meg kell ennie, hogy szép, és erős legyen.*
- Így van *bólint alkalmanként mikor egyetért valamivel, amit Pycta mond. De az igazság az, hogy ha nem értene egyet, akkor is bólintana.
Nievesha gyermekien őszinte kérdésére azonban nagyon meglepi, holott számíthatott volna hasonlóra.*
- Hogy, Anya? *tanácstalan pillantással pillant Pyctára, egy rezzenés az egész. Tényleg zavarba jön, hisz mit sem szeretne jobban. Ha Pycta nem válaszolna, ebben az egyben akkor is tőle várná az első jóvá hagyást, ha másként nem, egy bólintás, vagy más formájában. Elvégre, ő az apukája. Az ő gondjaira bízták attól függetlenül, hogy Lyz segít neki, s tulajdonképpen anyja helyett is anyja. Szélesedik mosolya, ahogy boldogsága is egyre növekszik Pycta szavait hallva.*
- Ha szeretnél, *fordítja egyre csillogóbb szemeit Nievesha szőke fürtjeire.* hívhatsz anyának.
*Hajnal hátán, a gyermek halántékához hajolva puszil a fonatai közé, majd rózsás pírral pillant vissza Pyctára.*
- Én nagyon örülnék neki *Az élet apró csodái közt tán ez az egyik legfényesebb a mai napon.
Leszállva a nyeregből Pycta mellett sétál, Nieveshát még tartja a nyeregben, nehogy leficeregjen róla, emellett hagyja, hogy Pycta megválaszolja a cipő kérdését.
//A Mil'Ochassból érkezők és a többiek//
Lyz közben előre figyel, lát-e ismerős arcot. Hallja maga mögött az ébredező Arraele urat. Hogy hogyan volt képes végig aludni a zötyögést, még most is rejtély az elf lány számára, de meglehetősen jó alvókája van.*
- Azt hiszem több is, mint hinnénk *válaszol válla felett Arraele úrnak Pyctát megelőzve. Nem tudja, hogy kettejük közül éppen neki címezte volna a kérdést, mint ahogyan azt sem tudja, hogy Seles vagy Leon is itt lesz-e, de Laurentitában egészen biztos. Talán még Vieljana is itt lesz. Emlékszik még hogy éppen a tündér lányt keresték a varázslatos forgatagban.*
- Nő, mint a gomba *válaszol válla fölött az öregúrnak. Ekkor veszi észre a feléjük integető Laut.*
- Gyere Nievesha, köszönj te is *nyúl a kicsiért, hogy a köszöntéskor inkább karjaiban legyen, mint hogy leessen egy óvatlan mozdulat miatt.*
- Me'Ochass Laurentitia! Köszönjük. *mosolyog a nőre a dicséretre. Fél kézzel Laurentita felé nyúl, hogy köszönthessék egymást.*
- Hadd mutassam be Nieveshát, *egy pillanat, míg Pyctára pillant a bemutatkozás mikéntje végett, de a kislány kérésének megfelelően folytatja.* a kislányunkat.
*Túl lendült azon, hogy vér szerinti, vagy fogadott. Így van ez már csecsemő kora óta, csak eddig nem nevezték nevén. Idefelé pedig kiderült számára, hogy Nieveshának is van rá igénye. Pycta mellett érkezve, karjában a kislánnyal valóban olyan érzése van Lyznek is, mintha család volnának.*
- Nagyjából tudtuk merre kell jönni, és nem volt hosszú. Nievesha végig csiripelte az utat. *Szereti hallgatni az önfeledt csivitelést, a mindenről is szóló észrevételeket.
Lau után többen is köszöntik őket, olyan kavalkád alakul ki, hogy idegenként a sok ismeretlen arcot nem lesz egyszerű majd nevekhez is kötni.*
- Üdvözöllek, Lyzendra vagyok *köszön Frädriciusnak, Yllandának, s mindenkinek aki köszöntésükre érkezik. *
- Umon! *fordul az ismerő hang felé felragyogva az ismerős hangon. Szemei félhold alakún mosolyognak, ahogy a szerzetes feléjük érkezik. Kezét intésre emeli. Nieveshát a földre tenné, mert egyre gyarapodó súlyát nem könnyű huzamosabb ideig tartani, és amúgy is izgága kislány, jobban szeret korlátok nélkül mozogni, de a kezét nem engedné el.*
5471. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-28 16:29:09
Üzenet elküldve: 2019-10-28 16:29:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
//Umon, Nimeril és a helyiek//
*Igen kedves fogadtatásban van részük azt meg kell hagyni. Szép libasorban érkeznek a helyiek és ahogy illik bemutatkoznak. Mindegyik felé biccent, aki így tesz.*
- Üdvözletem ifjak, Arra papa vagyok.
*Ezt többször is megismétli, legalább is a nevét, mert ugye többen is rájuk köszönnek, akiknek sajnos így nagy hirtelenjében a nevüket sem tudja megjegyezni. Egy ismerős arc tűnik fel. A kedves férfiember Umon aki segítségére volt érkezésükkor.*
- Szervusz Umon fijjam, örülök, hogy itten vagy te is!
*Jó érzés az ilyen barátságos népességek között elvegyülni. Igen harmonikus kis partinak nézünk elébe. Umon mellett egy vöröses hajú félvér leányság is üdvözli.*
- Köszönöm a bókot drága jányom de én mán csak egy pufók tündír maradok amíg ílek hehe.
*Jóízűt kacag a faji megkülönböztetésen. Végtére is vaskossága miatt sokan nézhetik törpének, nem ez volt az első, sem az utolsó eset.*
- Én Arra papa vónék. Osztán tíged, hogy szólítsalak?
*Mégse szólíthatja vöröshajnak, mer hát ez áll a szájára. Reménykedjünk benne megjegyezhető neve van, mert akkor az öreg bajban lesz.*
// Kerti parti //
//Umon, Nimeril és a helyiek//
*Igen kedves fogadtatásban van részük azt meg kell hagyni. Szép libasorban érkeznek a helyiek és ahogy illik bemutatkoznak. Mindegyik felé biccent, aki így tesz.*
- Üdvözletem ifjak, Arra papa vagyok.
*Ezt többször is megismétli, legalább is a nevét, mert ugye többen is rájuk köszönnek, akiknek sajnos így nagy hirtelenjében a nevüket sem tudja megjegyezni. Egy ismerős arc tűnik fel. A kedves férfiember Umon aki segítségére volt érkezésükkor.*
- Szervusz Umon fijjam, örülök, hogy itten vagy te is!
*Jó érzés az ilyen barátságos népességek között elvegyülni. Igen harmonikus kis partinak nézünk elébe. Umon mellett egy vöröses hajú félvér leányság is üdvözli.*
- Köszönöm a bókot drága jányom de én mán csak egy pufók tündír maradok amíg ílek hehe.
*Jóízűt kacag a faji megkülönböztetésen. Végtére is vaskossága miatt sokan nézhetik törpének, nem ez volt az első, sem az utolsó eset.*
- Én Arra papa vónék. Osztán tíged, hogy szólítsalak?
*Mégse szólíthatja vöröshajnak, mer hát ez áll a szájára. Reménykedjünk benne megjegyezhető neve van, mert akkor az öreg bajban lesz.*
5470. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-28 12:35:54
Üzenet elküldve: 2019-10-28 12:35:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
//Umon, Nimeril//
* Egyetértően bólint arra, hogy ők közösen alkotják a vizet. Bár azon viszont meglepődik, hogy Umon magát tartja a tűznek.*
– Én földet mondtam volna rád. Nagy, erős és védelmező. A tűz pedig nem teljesen olyan, mint mondod. Biztos kezekben a tűzzel nagyszerű dolgokat lehet alkotni. Ráadásul képest fényt hozni a legsötétebb éjszakába is. Óv a hidegtől és a ragadozóktól is. De ha engem kérdezel akkor a víz az úr. Neki tud ártani a szél, se a tűz. A föld megpróbálhat vele dacolni, de előbb vagy utóbb a víz felette is győz. Talán lehet, hogy az kislány lesz a ti vizetek.* Mondja neki, aztán követi a férfit az érkezőkhöz.*
//A Mil'Ochassból érkezők és a többiek//
* Persze kicsit ideges Nimeril, mint mindig ha idegenekkel találkozik, de ez csak addig szokott tartani, amíg beszédbe nem elegyedik velük, mert akkor már nincs ideje idegeskedni. Umon bemutatja ő pedig illedelmesen köszön.*
– Üdv! Már vártunk titeket.* A kislányra pillantva elmosolyodik.* Hát szia te kis csöppség! Olyan kis aranyos vagy.* A törpe felé is biccent egyet és mivel látja, hogy kissé el van különülve közelebb invitálja.*
– Kerüljön beljebb törp uram nyugodtan.* Bár meg kell hagynia elég furcsa egy törpnek néz ki, de hát ha Umon az mondta, akkor ő nem fogja megkérdőjelezni. Véletlenül se akarná megsérteni szegényt. ~ Szegény lehet, hogy beteg, azért néz ki így.~ Elmélkedik a lány a dologgal kapcsolatban.*
// Kerti parti //
//Umon, Nimeril//
* Egyetértően bólint arra, hogy ők közösen alkotják a vizet. Bár azon viszont meglepődik, hogy Umon magát tartja a tűznek.*
– Én földet mondtam volna rád. Nagy, erős és védelmező. A tűz pedig nem teljesen olyan, mint mondod. Biztos kezekben a tűzzel nagyszerű dolgokat lehet alkotni. Ráadásul képest fényt hozni a legsötétebb éjszakába is. Óv a hidegtől és a ragadozóktól is. De ha engem kérdezel akkor a víz az úr. Neki tud ártani a szél, se a tűz. A föld megpróbálhat vele dacolni, de előbb vagy utóbb a víz felette is győz. Talán lehet, hogy az kislány lesz a ti vizetek.* Mondja neki, aztán követi a férfit az érkezőkhöz.*
//A Mil'Ochassból érkezők és a többiek//
* Persze kicsit ideges Nimeril, mint mindig ha idegenekkel találkozik, de ez csak addig szokott tartani, amíg beszédbe nem elegyedik velük, mert akkor már nincs ideje idegeskedni. Umon bemutatja ő pedig illedelmesen köszön.*
– Üdv! Már vártunk titeket.* A kislányra pillantva elmosolyodik.* Hát szia te kis csöppség! Olyan kis aranyos vagy.* A törpe felé is biccent egyet és mivel látja, hogy kissé el van különülve közelebb invitálja.*
– Kerüljön beljebb törp uram nyugodtan.* Bár meg kell hagynia elég furcsa egy törpnek néz ki, de hát ha Umon az mondta, akkor ő nem fogja megkérdőjelezni. Véletlenül se akarná megsérteni szegényt. ~ Szegény lehet, hogy beteg, azért néz ki így.~ Elmélkedik a lány a dologgal kapcsolatban.*
5469. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-27 23:21:17
Üzenet elküldve: 2019-10-27 23:21:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kerti parti//
//A folyóhoz//
//Thim//
*Ami azt illeti, lehet, hogy hajlamos túl kevés benyomás alapján ítélni, mégis úgy érzi, hogy YIla tényleg határozottan kedves lány, hiszen nem csak a a hamarosan vidám lángokat világra hozó tűz szeszélyes szikráktól, a munka közben rátapadó alattomos kosztól, és az általa szerzett gyűrődésektől félti az ő kedvenc ruháját, hanem egyben a sártól is, ami a folyó partján várhat rá.
Az igazat megvallva ő maga egyikre sem gondolt ezek közül, mint lehetséges veszélyforrás, annyira lekötötte a virágok koszorúvá való fűzése, az időközben lehullott szirmok eltakarítása, a konyhában való munka, valamint a lelkes készülődés ezernyi apró lépése és mozzanata, hogy ruhája épségéért aggódni már egyáltalán nem maradt ideje.
Egyszerűen csak szép akart lenni ma, és mindent el is követett ennek érdekében, mivel ez számára is fontos nap, talán túl nagy jelentőséget is tulajdonít neki, ami azt illeti. De hát, ha a sziritáni lagzit nem számítja, ahol annak ellenére, hogy idegenek voltak, szívesen fogadták édesanyját és őt is, ez lesz majd az első olyan ünnepség életében, ahol olyan lehet, mint bárki más a jelenlévők közül. Senki nem fog rá csúnyán nézni, senki nem fogja éreztetni vele, hogy jobb lenne, ha talán itt sem lenne, úgy, hogy puszta létezésén kívül erre nem szolgáltat semmilyen okot. Itt és most jogokban és kötelességekben teljesen egyenlő a többiekkel, ennek pedig akkor is örül, hogyha mindezt nem saját teljesítményének köszönheti, hanem annak, hogy a falutól legtávolabbi tilalomfákon túl élők többsége egyszerűen nem gondolja úgy, hogy a félvérek az isteneknek valamiféle rossz tréfái lennének, akiknek létezése is már-már szentségtöréssel ér fel. Még a tiszta vérű elfek sem. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy új életében szerzett legjobb barátai Lau és Thim, akik minden bizonnyal a legnemesebb nemes elfek is lehettek volna akkor, ha történetesen Arthenior gazdagok lakta negyedébe születnek egykor, vagy éppen az ő szülőfalujába, nem pedig az általa eddig félig-meddig megismert egyetlen várostól távol.
Szerinte szeretik is őt, nem csak ő szereti őket, ezért is örül annyira többek között, bár már a legkevésbé sem éri meglepetésként, hogy Thim most is jön és segít neki.
Mindez önbizalommal és boldogsággal tölti el, mégis mivel YIla annyit beszélt a ruhájáról, pontosabban arról, hogy mennyi általa nem várt baj is érheti azt, most már ő maga is félni kezd. Ezért, amikor elindulnak lefelé a folyóhoz, nem szokása ugyan, de kissé kissé kényeskedő mozdulattal lenyúl, felhúzza ruháját egészen a térdéig, és összefogja felette, nehogy víz érje, vagy sár.
Tudja, hogy vannak részei a világnak, ahol hasonlót illetlenségnek tartanának, szerencsére édesanyja háza sohasem tartozott ezek közé, így ő sem érzi a legkevesebb szégyent sem azért, mert láthatóvá teszi holdfehér alsó lábszárát és bokáját. Bárki, akinek van egy kis képzelőereje mindezt ugyanúgy beleláthatná fekete nadrágjai alá, amit száműzetése első napjaiban viselt, és amiről drága, szőke Aleniája igyekezett lebeszélni, és le is beszélte.
Nem csak saját hiúságának, hanem az ő kedves emlékének is tartozik annyival, hogy ne hordjon többé nadrágot, bármi is lett végül a sorsa.
Persze boldog lenne, ha emléke nem kísértené, és nem sajogna úgy, mint egy sohasem múló seb, amely bármely váratlan pillanatban égni és fájni kezd, de tudja, hogy mindez lehetetlen. És pont olyan erősen érti, mint amennyire tudja, hogy a legkevesebb, amit érte tehet, hogy ne felejtse el éppen őt, aki az első igazi szavakat szólta hozzá száműzetésének kezdete óta.
Minden más, ami azóta történt vele, annak köszönhető, hogy ő eljött érte a Pegazusba.*
- Óriások. *szólal meg tűnődő hangon a folyóhoz lefelé tartva hirtelen, mint akinek csak most jut el a tudatáig a másik félvér lány, és Thim között lezajlott beszélgetés. Múltba visszatérő, elrévedeztető gondolatainak köszönhetően valóban így is van.*
- Sohasem láttam egyet sem. Néhány különc a szülőfalumban úgy gondolja, hogy talán nem is léteznek, ahogyan a koboldok sem, csak mese az egész. Anya persze azt mondja, hogy ez nevetséges, egyértelmű, hogy sok óriás meg kobold kóborol még ma is a világban, hiszen számtalan legendánk van tele velük. De hát ő mindenfélében hisz, még olyan mesékben is, amiket már otthon sem vesz mindenki teljesen komolyan. Igaz, ezt mondjuk mindig szerettem. Nem unalmas olyan anya mellett felnőni, aki tele van szép mesékkel, és majdnem mindig tud újat mondani, vagy valami olyasmit tenni, amire nem számítasz. Soha nem gondoltam volna például, hogy egy napon fogja magát és felszenteli papnőnek az ikreket saját maga helyett, miattam. De hát ezt a beszélgetést te is hallottad. *mosolyodik el.*
- Ez olyan nem is tudom milyen. Nagyon kedves és megható, meg érthető és mégis érthetetlen kicsit. Sosem vártam tőle, hogy ezt tegye és mégis megtette értem, és félek, hogy nem is nagyon tudnám viszonozni ezt neki sehogy. Persze nem is várja el, de azóta is ezen gondolkodom. Talán akkor tehetem érte a legtöbbet, ha nem okozok neki csalódást. De ez most nem is lényeges. Igazából csak azt szerettem volna kérdezni, hogy te láttál-e már óriást, vagy koboldot?
*Gyorsan hallgat el, mint aki arra döbben rá, hogy egy ideje már a folyót bámulja, miközben Thim megtölti helyette a vödröket.*
- Köszönöm! *mondja ezek után, amikor Thim figyelmezteti, hogy csúszik lefelé a talaj, és, ha nincs ellene kifogása meg is kapaszkodik benne kicsit. Tényleg őszintén hálás, és amikor odáig jutnak, akkor az egyik elf által megtöltött vödröt is felveszi.* - Nem féltetettem ezt a ruhát, de most annyit hallottam, hogy valami baja eshet, hogy már szinte lépni is alig merek benne. *vallja be.* De menjünk is vissza! Nem szeretném, ha azt hinnék, hogy csak a szánk jár nem az kezünk.
*Csak miután mindezt kimondta döbben rá, hogy amióta a ház ajtaján kilépett talán tényleg többet beszélt, mint dolgozott. Ugyanakkor úgy érzi, hogy valahol munka ez is. Túl sok minden van ezen a világon, amit soha senki nem önt szavakba, és valakinek ki kell mondania. Őt ráadásul száműzetése előtt édesanyján, a csillagokon, holdon és nyulain kívül senki sem hallgatta meg szívesen, azóta azonban minden más lett. Egyre többször van olyan érzése, hogy nem csak ő szereti hallani a saját hangját, hanem másnak sincsen ellenére, ha beszél, még az sem, ha kicsit sokat, mindez pedig nem csak boldogsággal tölti el, hanem úgy is érzi tőle magát, hogy már nem élt hiába.
És mégis, ez még távolról sem az út vége. Reméli, hogy édesanyjának lesz végül igaza, és mindaz, amit átélt nem több, mint egy szép és boldog jövőnek a felvezetése és kezdete.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.27 23:40:32
//Kerti parti//
//A folyóhoz//
//Thim//
*Ami azt illeti, lehet, hogy hajlamos túl kevés benyomás alapján ítélni, mégis úgy érzi, hogy YIla tényleg határozottan kedves lány, hiszen nem csak a a hamarosan vidám lángokat világra hozó tűz szeszélyes szikráktól, a munka közben rátapadó alattomos kosztól, és az általa szerzett gyűrődésektől félti az ő kedvenc ruháját, hanem egyben a sártól is, ami a folyó partján várhat rá.
Az igazat megvallva ő maga egyikre sem gondolt ezek közül, mint lehetséges veszélyforrás, annyira lekötötte a virágok koszorúvá való fűzése, az időközben lehullott szirmok eltakarítása, a konyhában való munka, valamint a lelkes készülődés ezernyi apró lépése és mozzanata, hogy ruhája épségéért aggódni már egyáltalán nem maradt ideje.
Egyszerűen csak szép akart lenni ma, és mindent el is követett ennek érdekében, mivel ez számára is fontos nap, talán túl nagy jelentőséget is tulajdonít neki, ami azt illeti. De hát, ha a sziritáni lagzit nem számítja, ahol annak ellenére, hogy idegenek voltak, szívesen fogadták édesanyját és őt is, ez lesz majd az első olyan ünnepség életében, ahol olyan lehet, mint bárki más a jelenlévők közül. Senki nem fog rá csúnyán nézni, senki nem fogja éreztetni vele, hogy jobb lenne, ha talán itt sem lenne, úgy, hogy puszta létezésén kívül erre nem szolgáltat semmilyen okot. Itt és most jogokban és kötelességekben teljesen egyenlő a többiekkel, ennek pedig akkor is örül, hogyha mindezt nem saját teljesítményének köszönheti, hanem annak, hogy a falutól legtávolabbi tilalomfákon túl élők többsége egyszerűen nem gondolja úgy, hogy a félvérek az isteneknek valamiféle rossz tréfái lennének, akiknek létezése is már-már szentségtöréssel ér fel. Még a tiszta vérű elfek sem. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy új életében szerzett legjobb barátai Lau és Thim, akik minden bizonnyal a legnemesebb nemes elfek is lehettek volna akkor, ha történetesen Arthenior gazdagok lakta negyedébe születnek egykor, vagy éppen az ő szülőfalujába, nem pedig az általa eddig félig-meddig megismert egyetlen várostól távol.
Szerinte szeretik is őt, nem csak ő szereti őket, ezért is örül annyira többek között, bár már a legkevésbé sem éri meglepetésként, hogy Thim most is jön és segít neki.
Mindez önbizalommal és boldogsággal tölti el, mégis mivel YIla annyit beszélt a ruhájáról, pontosabban arról, hogy mennyi általa nem várt baj is érheti azt, most már ő maga is félni kezd. Ezért, amikor elindulnak lefelé a folyóhoz, nem szokása ugyan, de kissé kissé kényeskedő mozdulattal lenyúl, felhúzza ruháját egészen a térdéig, és összefogja felette, nehogy víz érje, vagy sár.
Tudja, hogy vannak részei a világnak, ahol hasonlót illetlenségnek tartanának, szerencsére édesanyja háza sohasem tartozott ezek közé, így ő sem érzi a legkevesebb szégyent sem azért, mert láthatóvá teszi holdfehér alsó lábszárát és bokáját. Bárki, akinek van egy kis képzelőereje mindezt ugyanúgy beleláthatná fekete nadrágjai alá, amit száműzetése első napjaiban viselt, és amiről drága, szőke Aleniája igyekezett lebeszélni, és le is beszélte.
Nem csak saját hiúságának, hanem az ő kedves emlékének is tartozik annyival, hogy ne hordjon többé nadrágot, bármi is lett végül a sorsa.
Persze boldog lenne, ha emléke nem kísértené, és nem sajogna úgy, mint egy sohasem múló seb, amely bármely váratlan pillanatban égni és fájni kezd, de tudja, hogy mindez lehetetlen. És pont olyan erősen érti, mint amennyire tudja, hogy a legkevesebb, amit érte tehet, hogy ne felejtse el éppen őt, aki az első igazi szavakat szólta hozzá száműzetésének kezdete óta.
Minden más, ami azóta történt vele, annak köszönhető, hogy ő eljött érte a Pegazusba.*
- Óriások. *szólal meg tűnődő hangon a folyóhoz lefelé tartva hirtelen, mint akinek csak most jut el a tudatáig a másik félvér lány, és Thim között lezajlott beszélgetés. Múltba visszatérő, elrévedeztető gondolatainak köszönhetően valóban így is van.*
- Sohasem láttam egyet sem. Néhány különc a szülőfalumban úgy gondolja, hogy talán nem is léteznek, ahogyan a koboldok sem, csak mese az egész. Anya persze azt mondja, hogy ez nevetséges, egyértelmű, hogy sok óriás meg kobold kóborol még ma is a világban, hiszen számtalan legendánk van tele velük. De hát ő mindenfélében hisz, még olyan mesékben is, amiket már otthon sem vesz mindenki teljesen komolyan. Igaz, ezt mondjuk mindig szerettem. Nem unalmas olyan anya mellett felnőni, aki tele van szép mesékkel, és majdnem mindig tud újat mondani, vagy valami olyasmit tenni, amire nem számítasz. Soha nem gondoltam volna például, hogy egy napon fogja magát és felszenteli papnőnek az ikreket saját maga helyett, miattam. De hát ezt a beszélgetést te is hallottad. *mosolyodik el.*
- Ez olyan nem is tudom milyen. Nagyon kedves és megható, meg érthető és mégis érthetetlen kicsit. Sosem vártam tőle, hogy ezt tegye és mégis megtette értem, és félek, hogy nem is nagyon tudnám viszonozni ezt neki sehogy. Persze nem is várja el, de azóta is ezen gondolkodom. Talán akkor tehetem érte a legtöbbet, ha nem okozok neki csalódást. De ez most nem is lényeges. Igazából csak azt szerettem volna kérdezni, hogy te láttál-e már óriást, vagy koboldot?
*Gyorsan hallgat el, mint aki arra döbben rá, hogy egy ideje már a folyót bámulja, miközben Thim megtölti helyette a vödröket.*
- Köszönöm! *mondja ezek után, amikor Thim figyelmezteti, hogy csúszik lefelé a talaj, és, ha nincs ellene kifogása meg is kapaszkodik benne kicsit. Tényleg őszintén hálás, és amikor odáig jutnak, akkor az egyik elf által megtöltött vödröt is felveszi.* - Nem féltetettem ezt a ruhát, de most annyit hallottam, hogy valami baja eshet, hogy már szinte lépni is alig merek benne. *vallja be.* De menjünk is vissza! Nem szeretném, ha azt hinnék, hogy csak a szánk jár nem az kezünk.
*Csak miután mindezt kimondta döbben rá, hogy amióta a ház ajtaján kilépett talán tényleg többet beszélt, mint dolgozott. Ugyanakkor úgy érzi, hogy valahol munka ez is. Túl sok minden van ezen a világon, amit soha senki nem önt szavakba, és valakinek ki kell mondania. Őt ráadásul száműzetése előtt édesanyján, a csillagokon, holdon és nyulain kívül senki sem hallgatta meg szívesen, azóta azonban minden más lett. Egyre többször van olyan érzése, hogy nem csak ő szereti hallani a saját hangját, hanem másnak sincsen ellenére, ha beszél, még az sem, ha kicsit sokat, mindez pedig nem csak boldogsággal tölti el, hanem úgy is érzi tőle magát, hogy már nem élt hiába.
És mégis, ez még távolról sem az út vége. Reméli, hogy édesanyjának lesz végül igaza, és mindaz, amit átélt nem több, mint egy szép és boldog jövőnek a felvezetése és kezdete.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.27 23:40:32
5468. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-27 20:52:28
Üzenet elküldve: 2019-10-27 20:52:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Umon, Nimeril//
*Meglepetés, de Nimeril egyetért az istenekkel kapcsolatosan elhangzottakkal. Kicsit furcsállja, igaz, a lány ellenszenvét sem fejezte ki, velük kapcsolatosan, így tulajdonképpen diplomatikus válasznak ítéli, mellyel a nemrég érkezett vendég kedvét kívánja megtartani. Jól esik szívének, a lány nőtt a szemében. Cserébe maga sem kezdi el untatni harcával, a dögkúttal, a rémmel, s a látomásként megjelenő szarvasokkal, majd a förgeteggel, mely kitagadta őt. Mesélhetne a sötét úrról is, s a hangról az elméjében, mely élete végéig immár a része marad, egybeolvadva lelkével. Az ölelésnek vége, s Nimerilen egyáltalán nem látszik zavar. ~ Ennyire nyitott lenne, s valóban ily egyszerű a kedvesség, ha valaki szomorú? ~ Megkérdezi magától, valahogy ezeket sosem mérték ingyen, s most mégis egy szavába került csak és megkapta, tulajdonképpen kérés nélkül. ~ Naiv leány... kígyót melengetsz kebleden... ~ Gondolatai csupán hagymázas árnyékai önmagának, s nem fenyegetőek, sokkal inkább érez emiatt megint csak szomorúságot, de most nem ül ki az arcára, csak egy hálás mosoly, miközben bemutatja az érkezőket.*
- Talán a víz, mi mindnyájan vagyunk. *Mosolyodik el szélesebben.* De a tűz... a tűz alatt sokkal inkább magamra gondolnék, Nimeril. *Biccent.* Lyzenra az alap, melyre építeni lehet, egy társ, mi mindig stabil pont az életben, s miben szárba szökik minden gondolat, akár a mag. Magamat a tűznek tartom. Távolról meleg, közelről már éget, sokszor megbízhatatlan és gyorsan terjed, ha haragra gerjed, porig éget maga körül mindent. *Megvonja a vállát. Mindig őszinte volt, kivéve, mikor csalárdsága szánt szándékkal történt.*
- A föld eloltja, a szél olykor szítja, de legtöbbször elfújja, mint a gyertyalángot, még akkor, amikor egészen kicsi. *Nevet fel.* Menjünk. *Biccent, majd lassan elindul a társaság felé.*
//A Mil'Ochassból érkezők és a többiek//
*Ahogy közeledik, úgy nő az érzés gyomrában, hogy ismét tömegbe kerül. Olykor bátorításként a zöld szempárra néz maga mellett, s erőt merít maga is belőle, de aztán ez az erő is elszáll, miután megérkeznek. Eleinte zavartan néz körbe, s sután int kezével a még nem látott szarvasiaknak, majd Pyctáékhoz fordul.*
- Hát megjöttetek. *Mosolyodik el.* Ő, Nimeril, egy nagyon kedves lány, aki fogadott. *Mutatja be Pyctának, Lyznek.*
- Látom a kicsi is jött. *Az istennek nem jut eszébe a neve, pedig töri a fejét, így csak kínlódva figyel.* Arrale úr! *Hajtja meg magát az öreg tündér felé, s ismét fejét verné a falba, mert Nimerilnek talán törpöt, vagy gnómot mondott, a fene tudja. Szétnéz, ne tudja ki volt itt, mikor érkezett, s ki nem.*
- Umon vagyok. *Mondja csendesen, szelíd mosollyal arcán.*
//Kerti parti//
//Umon, Nimeril//
*Meglepetés, de Nimeril egyetért az istenekkel kapcsolatosan elhangzottakkal. Kicsit furcsállja, igaz, a lány ellenszenvét sem fejezte ki, velük kapcsolatosan, így tulajdonképpen diplomatikus válasznak ítéli, mellyel a nemrég érkezett vendég kedvét kívánja megtartani. Jól esik szívének, a lány nőtt a szemében. Cserébe maga sem kezdi el untatni harcával, a dögkúttal, a rémmel, s a látomásként megjelenő szarvasokkal, majd a förgeteggel, mely kitagadta őt. Mesélhetne a sötét úrról is, s a hangról az elméjében, mely élete végéig immár a része marad, egybeolvadva lelkével. Az ölelésnek vége, s Nimerilen egyáltalán nem látszik zavar. ~ Ennyire nyitott lenne, s valóban ily egyszerű a kedvesség, ha valaki szomorú? ~ Megkérdezi magától, valahogy ezeket sosem mérték ingyen, s most mégis egy szavába került csak és megkapta, tulajdonképpen kérés nélkül. ~ Naiv leány... kígyót melengetsz kebleden... ~ Gondolatai csupán hagymázas árnyékai önmagának, s nem fenyegetőek, sokkal inkább érez emiatt megint csak szomorúságot, de most nem ül ki az arcára, csak egy hálás mosoly, miközben bemutatja az érkezőket.*
- Talán a víz, mi mindnyájan vagyunk. *Mosolyodik el szélesebben.* De a tűz... a tűz alatt sokkal inkább magamra gondolnék, Nimeril. *Biccent.* Lyzenra az alap, melyre építeni lehet, egy társ, mi mindig stabil pont az életben, s miben szárba szökik minden gondolat, akár a mag. Magamat a tűznek tartom. Távolról meleg, közelről már éget, sokszor megbízhatatlan és gyorsan terjed, ha haragra gerjed, porig éget maga körül mindent. *Megvonja a vállát. Mindig őszinte volt, kivéve, mikor csalárdsága szánt szándékkal történt.*
- A föld eloltja, a szél olykor szítja, de legtöbbször elfújja, mint a gyertyalángot, még akkor, amikor egészen kicsi. *Nevet fel.* Menjünk. *Biccent, majd lassan elindul a társaság felé.*
//A Mil'Ochassból érkezők és a többiek//
*Ahogy közeledik, úgy nő az érzés gyomrában, hogy ismét tömegbe kerül. Olykor bátorításként a zöld szempárra néz maga mellett, s erőt merít maga is belőle, de aztán ez az erő is elszáll, miután megérkeznek. Eleinte zavartan néz körbe, s sután int kezével a még nem látott szarvasiaknak, majd Pyctáékhoz fordul.*
- Hát megjöttetek. *Mosolyodik el.* Ő, Nimeril, egy nagyon kedves lány, aki fogadott. *Mutatja be Pyctának, Lyznek.*
- Látom a kicsi is jött. *Az istennek nem jut eszébe a neve, pedig töri a fejét, így csak kínlódva figyel.* Arrale úr! *Hajtja meg magát az öreg tündér felé, s ismét fejét verné a falba, mert Nimerilnek talán törpöt, vagy gnómot mondott, a fene tudja. Szétnéz, ne tudja ki volt itt, mikor érkezett, s ki nem.*
- Umon vagyok. *Mondja csendesen, szelíd mosollyal arcán.*
5467. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-27 19:25:54
Üzenet elküldve: 2019-10-27 19:25:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
//Umon, Nimeril//
* Kiderül, hogy a szakállas barátjának is volt már konfliktusa az Erdőszellemmel. Sőt az istenekkel sincs jó viszonyban.*
– Az úgynevezett istenek csak nálunk erősebb lények. Nem gondolom, hogy tényleg istenek lennének. Bár a hasonlatod egész jó! Minket csak játék gyanánt használnak.* Ezzel elmondta a saját álláspontját a témával kapcsolatban. Az Erdőszellemes incidens után nem is kérdezősködik tovább, mert úgy néz ki, hogy most még erre nem fog választ kapni. De kiderül viszont, hogy kolostorban nőt fel Umon, ahol sok mindent megtanult.*
– Az sose rossz, ha van mindenre egy kis rálátásod. Nehezebben tudnak becsapni. Na meg egyedül is egész sok mindent meg tudsz csinálni.* Aztán jön az ígért ajándék ölelés formájába. Talán ha a másik arcára nézne, akkor talán látná a pírt rajta. De a feje a mellkasán pihen, így ez nem következik be. Ő is kap némi bizonytalan hátlapogatást. Az ölelésnek Umon felkiáltása vett véget. Így a lány elengedi a férfit. ~Talán ennyi elég is az ölelésből, még a végén rosszra gondolnának a többiek.~ Oda pillant és meglátja az új jövevényeket is. ~ Huh jó sokan leszünk itt.~ Nimeril nincs hozzászokva az ilyen tömeghez. Végig néz az érkezőkön. Elég érdekes látványt nyújtanak azt meg kell hagynia. Umon közben lelkesen kezdi el bemutatni őket.*
– Szél, föld és tűz. A víz még hiányzik a körből. Mondjuk a nő a tűz, ez igazán érdekesen hangzik.* Belül összeszedi magát és úgy dönt ideje lenne üdvözölni az érkezőket.*
– Talán érdemes lenne fogadni őket. Már úgyis végeztünk a dolgunkkal. Ha már úgyis ismered őket, akkor bemutathatnál nekik.* Dobja fel az ötletet.~ Legalább nem egyedül kell találkoznom velük.~ Gondolja magában.*
// Kerti parti //
//Umon, Nimeril//
* Kiderül, hogy a szakállas barátjának is volt már konfliktusa az Erdőszellemmel. Sőt az istenekkel sincs jó viszonyban.*
– Az úgynevezett istenek csak nálunk erősebb lények. Nem gondolom, hogy tényleg istenek lennének. Bár a hasonlatod egész jó! Minket csak játék gyanánt használnak.* Ezzel elmondta a saját álláspontját a témával kapcsolatban. Az Erdőszellemes incidens után nem is kérdezősködik tovább, mert úgy néz ki, hogy most még erre nem fog választ kapni. De kiderül viszont, hogy kolostorban nőt fel Umon, ahol sok mindent megtanult.*
– Az sose rossz, ha van mindenre egy kis rálátásod. Nehezebben tudnak becsapni. Na meg egyedül is egész sok mindent meg tudsz csinálni.* Aztán jön az ígért ajándék ölelés formájába. Talán ha a másik arcára nézne, akkor talán látná a pírt rajta. De a feje a mellkasán pihen, így ez nem következik be. Ő is kap némi bizonytalan hátlapogatást. Az ölelésnek Umon felkiáltása vett véget. Így a lány elengedi a férfit. ~Talán ennyi elég is az ölelésből, még a végén rosszra gondolnának a többiek.~ Oda pillant és meglátja az új jövevényeket is. ~ Huh jó sokan leszünk itt.~ Nimeril nincs hozzászokva az ilyen tömeghez. Végig néz az érkezőkön. Elég érdekes látványt nyújtanak azt meg kell hagynia. Umon közben lelkesen kezdi el bemutatni őket.*
– Szél, föld és tűz. A víz még hiányzik a körből. Mondjuk a nő a tűz, ez igazán érdekesen hangzik.* Belül összeszedi magát és úgy dönt ideje lenne üdvözölni az érkezőket.*
– Talán érdemes lenne fogadni őket. Már úgyis végeztünk a dolgunkkal. Ha már úgyis ismered őket, akkor bemutathatnál nekik.* Dobja fel az ötletet.~ Legalább nem egyedül kell találkoznom velük.~ Gondolja magában.*
5466. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-27 18:37:59
Üzenet elküldve: 2019-10-27 18:37:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Irány a város... //
*Meglepően eseménydúsan telik az útja, hiszen jó páran elsuhannak a békésen ballagó párosuk mellett a patással. Legfeltűnőbb egy minxel megspékelt szekér volt, mellyel több kiöltözött, aranyhajú fajtársa utazott épp. Gyorsan le is kellett tuszkolnia a mafla lovát útból, hogy azok kényelmesen tovavágtathassanak mellettük.*
~Lám, lám van akiknek bejött az élet errefelé.~
*Gondolja, majd megkönnyebbülten sóhajt fel, amikor megüti fülét egy közeli folyó zubogása. A mellette andalgó pára ugyanis már jó ideje játssza itt neki a hattyú halálát, ingerült dobbantások és fújtatások közepette. Na nem mintha ne sajnálná a szomjazó állatot, de annyira még ő sem önfeláldozó, hogy megossza vele a kulacsában lapuló utolsó kortyokat.*
- Úgy tűnik Teysus kegyeskedett lenézni rád, nyűgös kis barátom - bár szavait a pejnek címezte, inkább csak maga elé sóhajtja őket.
*Mikor aztán már a ló fülét is megütik a csobogás hangjai, már nem is tartja vissza sokáig a felélénkült állatot. Amint a patak közelébe ér elengedi a pofaszíjat és hagyja, hogy az félig a vízbe trappolva végre szomját olthassa. Végül folytatja útját a város felé.*
A hozzászólás írója (Ersyar Falentis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.27 20:08:58
*Meglepően eseménydúsan telik az útja, hiszen jó páran elsuhannak a békésen ballagó párosuk mellett a patással. Legfeltűnőbb egy minxel megspékelt szekér volt, mellyel több kiöltözött, aranyhajú fajtársa utazott épp. Gyorsan le is kellett tuszkolnia a mafla lovát útból, hogy azok kényelmesen tovavágtathassanak mellettük.*
~Lám, lám van akiknek bejött az élet errefelé.~
*Gondolja, majd megkönnyebbülten sóhajt fel, amikor megüti fülét egy közeli folyó zubogása. A mellette andalgó pára ugyanis már jó ideje játssza itt neki a hattyú halálát, ingerült dobbantások és fújtatások közepette. Na nem mintha ne sajnálná a szomjazó állatot, de annyira még ő sem önfeláldozó, hogy megossza vele a kulacsában lapuló utolsó kortyokat.*
- Úgy tűnik Teysus kegyeskedett lenézni rád, nyűgös kis barátom - bár szavait a pejnek címezte, inkább csak maga elé sóhajtja őket.
*Mikor aztán már a ló fülét is megütik a csobogás hangjai, már nem is tartja vissza sokáig a felélénkült állatot. Amint a patak közelébe ér elengedi a pofaszíjat és hagyja, hogy az félig a vízbe trappolva végre szomját olthassa. Végül folytatja útját a város felé.*
A hozzászólás írója (Ersyar Falentis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.27 20:08:58
5465. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-27 17:53:32
Üzenet elküldve: 2019-10-27 17:53:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//Yla, Fräd//
*Nem igazán volt még Wegtorenben, így erre nem tud mit mondani.*
-Nálunk azért puccba vágták magukat a nemesek, főleg felvonuláskor meg, ha pofavizitre mentek. *Von vállat.*
-Bár… *Fordítja oldalra a fejét.* - Azt sem tudnám, hogy kell felvenni egy olyan ruhát. *Valóban még soha nem volt rajta, de ha már ilyen puccos partikat szervez Lau, akkor nem ártana beszereznie egyet, bizonyára örömmel megmutatják neki, hogy kell viselni. Közben a tűz lángra lobban, már csak a vizet kell várni, nehogy elharapózzanak a dolgok. Mikor a férfi elejti a megjegyzést, egy pillanatra megfagy a levegő, nem tudja, hogy ha kitörne belőle a nevetés a bók hallatán az mennyiben befolyásolná a jövőbeni jó szomszédságukat, így visszafojtja.*
-Áh, persze! Ne a szád járjon, inkább a lábad, a végén még azt hiszik, modortalanok vagyunk. *Igazából őt egyáltalán nem zavarná, ha bárki is ezt gondolná róla, de talán Laut nem kéne ilyen helyzetbe hozni, egyelőre.*
-A szeszt, hát persze, az majd kiűzi a démonokat belőlük. *Jegyzi meg gúnyosan, egyedül a sült szalonna képzeletbeli illata tartja még a környéken. Feláll és követi a férfit, a rumos sütire azért felkapja a fejét és jól megnézi magának, merre is mutat Fräd.*
-Sütötteed?! Te olyat is tudsz? *Jegyzi meg élcelődve, bár már odaértek, így választ nem vár rá, bár most már magától értetődő, hogy nyilván.*
//Érkezők//
*Néhány lépéssel a férfi mögött marad, amint pedig megáll, ő is megtorpan. Úgy veszi, hogy az helyette is elővezette az udvariasság minden formáját, így azt talán ő már mellőzheti.*
-Érezzétek otthon magatokat! YIlanda vagyok. *Csak így kurtán jelzi, hogy ő is itt van, majd, amint látja, hogy a tudomásulvétel megtörtén, megindul a ház felé, hogy kihozza a bent felejtett szeszt.*
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//Yla, Fräd//
*Nem igazán volt még Wegtorenben, így erre nem tud mit mondani.*
-Nálunk azért puccba vágták magukat a nemesek, főleg felvonuláskor meg, ha pofavizitre mentek. *Von vállat.*
-Bár… *Fordítja oldalra a fejét.* - Azt sem tudnám, hogy kell felvenni egy olyan ruhát. *Valóban még soha nem volt rajta, de ha már ilyen puccos partikat szervez Lau, akkor nem ártana beszereznie egyet, bizonyára örömmel megmutatják neki, hogy kell viselni. Közben a tűz lángra lobban, már csak a vizet kell várni, nehogy elharapózzanak a dolgok. Mikor a férfi elejti a megjegyzést, egy pillanatra megfagy a levegő, nem tudja, hogy ha kitörne belőle a nevetés a bók hallatán az mennyiben befolyásolná a jövőbeni jó szomszédságukat, így visszafojtja.*
-Áh, persze! Ne a szád járjon, inkább a lábad, a végén még azt hiszik, modortalanok vagyunk. *Igazából őt egyáltalán nem zavarná, ha bárki is ezt gondolná róla, de talán Laut nem kéne ilyen helyzetbe hozni, egyelőre.*
-A szeszt, hát persze, az majd kiűzi a démonokat belőlük. *Jegyzi meg gúnyosan, egyedül a sült szalonna képzeletbeli illata tartja még a környéken. Feláll és követi a férfit, a rumos sütire azért felkapja a fejét és jól megnézi magának, merre is mutat Fräd.*
-Sütötteed?! Te olyat is tudsz? *Jegyzi meg élcelődve, bár már odaértek, így választ nem vár rá, bár most már magától értetődő, hogy nyilván.*
//Érkezők//
*Néhány lépéssel a férfi mögött marad, amint pedig megáll, ő is megtorpan. Úgy veszi, hogy az helyette is elővezette az udvariasság minden formáját, így azt talán ő már mellőzheti.*
-Érezzétek otthon magatokat! YIlanda vagyok. *Csak így kurtán jelzi, hogy ő is itt van, majd, amint látja, hogy a tudomásulvétel megtörtén, megindul a ház felé, hogy kihozza a bent felejtett szeszt.*
5464. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-27 17:22:52
Üzenet elküldve: 2019-10-27 17:22:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//Yla, Fräd//
*Yllanda visszakérdez, szóval Frädnek ki kell bontania gondolat bombonait, ami sohasem votl a kedvenc elfoglaltságai között.*
-A wegtoreni arisztokrácia nagy része póriasabban volt öltözködve, mint ezek. *A poénra csak felnevet, majd a tündér felé bökve, suttog.*
-Őt tekintve, igazából csupaszabbakra. *Szerencséjére Yla odaadja neki a gyújtásra használatos eszközöket, szóval a rakás nagyját lángra tudja lobbantani. Nem tudja visszafogni magát és egy őszinte mosollyal szól oda Ylához.*
-Ez olyan, mint a hajad. Mint te. Gyönyörű, különleges, de ha hozzáérsz, megéget. *Majd tovább nézelődik és mázlistának is betudható, ugyanis igencsak megsértődne, ha ismerné a Hyths lány gondolatait.*
-Hehe, de kedves vagy. *Imitál egy ironikus, inverz nevetést.*
-De akkor gyere velem, vagy hozd ki a szeszeket a házból! A sürgés-forgás közben otthagytam az égetett alkoholt és a rumot, ezt a partit, legalábbis a vendégeket elnézve, szükség lesz rá. *Az utolsó szavakat már suttogva mondja, majd a lányhoz közelebb hajolva fejezi be utolsó mondatait.*
-Meg, sütöttem gyümölcsös-rumos sütit. Az ott, a legszélén. Csak majd hagyj nekem is! *Persze erről a többiek nem tudnak még, csak Lau, meg most már Yla, így nem számolt azzal, hogy beüthet a balszerencse, amo esetén valamelyik gyerek is ehet abból a hangulatjavítóból.*
//Érkezők//
*A mil'ochassi kompániára tekintve, előttüo megállva, kurtán meghajol, majd a császárkabátot viselő, a szokásosnál valamivel elegánsabb ember, egy széles mosoly keretében köszönti őket.*
-Üdvözletem! Frädricus Saelevester vagyok. *Azzal várja a reakciókat.*
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//Yla, Fräd//
*Yllanda visszakérdez, szóval Frädnek ki kell bontania gondolat bombonait, ami sohasem votl a kedvenc elfoglaltságai között.*
-A wegtoreni arisztokrácia nagy része póriasabban volt öltözködve, mint ezek. *A poénra csak felnevet, majd a tündér felé bökve, suttog.*
-Őt tekintve, igazából csupaszabbakra. *Szerencséjére Yla odaadja neki a gyújtásra használatos eszközöket, szóval a rakás nagyját lángra tudja lobbantani. Nem tudja visszafogni magát és egy őszinte mosollyal szól oda Ylához.*
-Ez olyan, mint a hajad. Mint te. Gyönyörű, különleges, de ha hozzáérsz, megéget. *Majd tovább nézelődik és mázlistának is betudható, ugyanis igencsak megsértődne, ha ismerné a Hyths lány gondolatait.*
-Hehe, de kedves vagy. *Imitál egy ironikus, inverz nevetést.*
-De akkor gyere velem, vagy hozd ki a szeszeket a házból! A sürgés-forgás közben otthagytam az égetett alkoholt és a rumot, ezt a partit, legalábbis a vendégeket elnézve, szükség lesz rá. *Az utolsó szavakat már suttogva mondja, majd a lányhoz közelebb hajolva fejezi be utolsó mondatait.*
-Meg, sütöttem gyümölcsös-rumos sütit. Az ott, a legszélén. Csak majd hagyj nekem is! *Persze erről a többiek nem tudnak még, csak Lau, meg most már Yla, így nem számolt azzal, hogy beüthet a balszerencse, amo esetén valamelyik gyerek is ehet abból a hangulatjavítóból.*
//Érkezők//
*A mil'ochassi kompániára tekintve, előttüo megállva, kurtán meghajol, majd a császárkabátot viselő, a szokásosnál valamivel elegánsabb ember, egy széles mosoly keretében köszönti őket.*
-Üdvözletem! Frädricus Saelevester vagyok. *Azzal várja a reakciókat.*
5463. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-27 17:16:51
Üzenet elküldve: 2019-10-27 17:16:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Lau és Mil'Ochassiak//
*Az öreg tündér nézelődik és igen sok szerzetet vél felfedezni a szalonnasütésen, még hunyorgó gyenge szemeivel is. Az első személy, akibe belebotlanak egy elf nagyasszony, legalább is Arra papa ezt így látja. Úgy serdül fordul, mint valami vezető. Igen kedvesen köszönti az elf nagyasszony és ez meghatja öreg lelkét.*
- Eír áldja meg drága asszonyom! Ín Arra papa vagyok. Szólítson nyugodtan így kedves Lau asszony. A magam ríszírül hálásan köszönöm kedvesded meghívásukat!
*Hátrébb is lép, hogy Lyz és Pycta meg a kis drága Pömpölő beszédbe elegyíthessék magukat Lau asszonnyal. Ez egy igen kiváló lehetőség új ismeretségekre szert tenni. Most az keresi az öreg, hogy kihez csapódhatna oda egy derűs beszélgetésre.*
//Kerti parti//
//Lau és Mil'Ochassiak//
*Az öreg tündér nézelődik és igen sok szerzetet vél felfedezni a szalonnasütésen, még hunyorgó gyenge szemeivel is. Az első személy, akibe belebotlanak egy elf nagyasszony, legalább is Arra papa ezt így látja. Úgy serdül fordul, mint valami vezető. Igen kedvesen köszönti az elf nagyasszony és ez meghatja öreg lelkét.*
- Eír áldja meg drága asszonyom! Ín Arra papa vagyok. Szólítson nyugodtan így kedves Lau asszony. A magam ríszírül hálásan köszönöm kedvesded meghívásukat!
*Hátrébb is lép, hogy Lyz és Pycta meg a kis drága Pömpölő beszédbe elegyíthessék magukat Lau asszonnyal. Ez egy igen kiváló lehetőség új ismeretségekre szert tenni. Most az keresi az öreg, hogy kihez csapódhatna oda egy derűs beszélgetésre.*
5462. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-27 17:02:31
Üzenet elküldve: 2019-10-27 17:02:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//Yla, Fräd//
*Mivel a kérdésre a válasz egyértelmű, amint a férfi abba az irányba fordítja a tekintetét, mindjárt szembetűnik neki a most érkezettek csoportja, így nem felel.*
-Mármint milyen értelemben nem erre számítottál? *Néz a másikra.*
-Nagyobbakra vagy szőrösebbekre? *Teszi fel a kérdést, ő maga sem ilyen jól öltözötten képzelte el az erdei népeket, de ha ez van, ezt kell elfogadni.*
-Kár, hogy Lau nem mondta, elmehettem volna valami ruhát venni a piacra. *Nem mintha annyira smúzolni szeretett volna a vendégekkel, de most meg még annyi kedve sincsen az egészhez, mint amennyi reggel volt.*
-Ugyan! Egyiket sem. *Mondja teljes természetességgel, hiszen minden elf férfi azon a bizonyos feketelistán díszeleg, és a szimpátián az sem segít, hogy így kicicomázva érkeznek. Mikor Frädricus a tűzszerszámokat kéri, csak gondol egyet, aztán átadja. Hadd érezze, hogy ő a férfi a terepen, bizonyára jól fog esni az önbecsülésének, az övének meg ilyesmire nincsen szüksége. Mikor pedig a másik felteszi a nyilvánvaló kérdést, akkor nézi meg jobban az állatot, ami idehozta az erdeieket. Ha tudna gondolatot olvasni elmondaná a férfinek, hogy teljesen jól fogalmaz az állat táplálkozási szokásaival kapcsolatban ugyanis, ha megközelítené őket az a valami „férfiak előre!” felkiáltással lökné a bestia szája elé őt, míg elszalad.*
-Nem tudom. *Mondani hülyeségeket is tudna, de őszintén, bevallása szerint is városi kölök, még ilyet nem látott, talán csak futólag, de hogy micsoda, arról meg végképp halovány lila gőze sincsen.*
-Menj, kérdezd meg. *Húzódik szélesre egy gúnyos mosoly.*
-A többit már erről meg tudom gyújtani. *Ezzel jelezvén, hogy nem tartaná vissza, ha odamenne üdvözölni a jövevényeket.*
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//Yla, Fräd//
*Mivel a kérdésre a válasz egyértelmű, amint a férfi abba az irányba fordítja a tekintetét, mindjárt szembetűnik neki a most érkezettek csoportja, így nem felel.*
-Mármint milyen értelemben nem erre számítottál? *Néz a másikra.*
-Nagyobbakra vagy szőrösebbekre? *Teszi fel a kérdést, ő maga sem ilyen jól öltözötten képzelte el az erdei népeket, de ha ez van, ezt kell elfogadni.*
-Kár, hogy Lau nem mondta, elmehettem volna valami ruhát venni a piacra. *Nem mintha annyira smúzolni szeretett volna a vendégekkel, de most meg még annyi kedve sincsen az egészhez, mint amennyi reggel volt.*
-Ugyan! Egyiket sem. *Mondja teljes természetességgel, hiszen minden elf férfi azon a bizonyos feketelistán díszeleg, és a szimpátián az sem segít, hogy így kicicomázva érkeznek. Mikor Frädricus a tűzszerszámokat kéri, csak gondol egyet, aztán átadja. Hadd érezze, hogy ő a férfi a terepen, bizonyára jól fog esni az önbecsülésének, az övének meg ilyesmire nincsen szüksége. Mikor pedig a másik felteszi a nyilvánvaló kérdést, akkor nézi meg jobban az állatot, ami idehozta az erdeieket. Ha tudna gondolatot olvasni elmondaná a férfinek, hogy teljesen jól fogalmaz az állat táplálkozási szokásaival kapcsolatban ugyanis, ha megközelítené őket az a valami „férfiak előre!” felkiáltással lökné a bestia szája elé őt, míg elszalad.*
-Nem tudom. *Mondani hülyeségeket is tudna, de őszintén, bevallása szerint is városi kölök, még ilyet nem látott, talán csak futólag, de hogy micsoda, arról meg végképp halovány lila gőze sincsen.*
-Menj, kérdezd meg. *Húzódik szélesre egy gúnyos mosoly.*
-A többit már erről meg tudom gyújtani. *Ezzel jelezvén, hogy nem tartaná vissza, ha odamenne üdvözölni a jövevényeket.*
5461. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-27 16:03:39
Üzenet elküldve: 2019-10-27 16:03:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Umon, Nimeril//
- Erdőszellem... *Szól csendesen, mikor végül Lau elmegy fogadni a többi vendéget. Természetesen mosolyogva, bár kissé zavartan, de bólint. Szívesen mesél majd a kocsmáról is, meg mindenről, amiről kérdezik, így legalább nem önállóan kell társalgást kezdeményeznie.*
- A haragját magam is kivívtam, nem egyszer... *Sóhajt fel.* De ez egy hosszú történet. Maradjunk annyiban, hogy egyetlen istenséggel sem vagyok jó viszonyban. *Heherészik fel szomorkásan, aztán csak legyint.* Ronggyal tömött játékszerek, egy nyüzsgő piacon bazárban, ezek volnánk mi... *Morran fel, aztán elhessegeti maga elől a rémképeket.*
- Ami azt illeti jóformán mindenbe belekóstoltam, amit csak érhettem. Kolostorban nevelkedtem. Növények, állatvilág, vegyészet, kertészet, földművelés, asztalosmunkák... igaz, egyiket sem tudom a magaménak, de kicsit konyítok mindenhez. *Rántja meg a vállát, s a kezdeti düh elpárolgása után immár ismét mosolyogva figyel a lányra. Szóval azt is megtudja, hogy a házigazda fogadta az imént, igazán természetes bájjal körbelengett teremtmény, bár látszik, szeretne nagyon ügyesen csinálni mindent és gondoskodni mindenről, valahol ez természetes is. Meglepetten pillant fel, mikor azt mondják, kap valamit.*
- De hát... még csak most... jahogy... *Füle hegyéig elvörösödik, már amennyire ez a sűrű szakálltól látható. ~ Ezt most... ~ Nem tudja mire vélni, bár a célja ismert előtte, azonban a női érintésről az utóbbi időben nem igazán voltak jó tapasztalatai, azonban nem akarja megsérteni a lányt. Félszegen meglapogatja maga is a hátát, majd szórakozottan, torkát köszörülve, pillant át válla felett a többiekre. Nem tudja, hogy illik-e magának megszakítani ezt a bensőséges pillanatot, de valami kapóra jön.*
- Nézd! *Mutat előre, nem foglalkozva azzal, hogy a lány hátrafelé nyilvánvalóan nem láthat.*
- Ott jönnek az enyémek! Pycta, Lyz és az öreg törpe, meg egy poronty. *Nem emlékszik rá, hogy hogy hívják, talán kislány, ha jó emlékszik. Szelíden eltolja magától a lányt, nyilván nem hagyja hidegen a közelsége, főként, hogy fizikai adottságait is megérzi.*
- Pycta az elf, az a méltóságteljes, mindig ilyen kékvérű pofát vág, de rendes krapek, a legjobb barátom. *Mutatja.* Lyzendra az elf lány, a legkedvesebb elf, akit eddig ismertem. Ő is nagyon jó barátom, így hárman vagyunk a szél, a föld és a tűz. *Mosolyodik el merengve.* Az az öreg, Arrale, egy friss csapattag, a kislány, nos... ő is nemrég érkezett. *Nem tudja mi az, amit elmondhat és mi az, amit nem, azt sem, hogy Pycta miként fogja bemutatni.*
//Kerti parti//
//Umon, Nimeril//
- Erdőszellem... *Szól csendesen, mikor végül Lau elmegy fogadni a többi vendéget. Természetesen mosolyogva, bár kissé zavartan, de bólint. Szívesen mesél majd a kocsmáról is, meg mindenről, amiről kérdezik, így legalább nem önállóan kell társalgást kezdeményeznie.*
- A haragját magam is kivívtam, nem egyszer... *Sóhajt fel.* De ez egy hosszú történet. Maradjunk annyiban, hogy egyetlen istenséggel sem vagyok jó viszonyban. *Heherészik fel szomorkásan, aztán csak legyint.* Ronggyal tömött játékszerek, egy nyüzsgő piacon bazárban, ezek volnánk mi... *Morran fel, aztán elhessegeti maga elől a rémképeket.*
- Ami azt illeti jóformán mindenbe belekóstoltam, amit csak érhettem. Kolostorban nevelkedtem. Növények, állatvilág, vegyészet, kertészet, földművelés, asztalosmunkák... igaz, egyiket sem tudom a magaménak, de kicsit konyítok mindenhez. *Rántja meg a vállát, s a kezdeti düh elpárolgása után immár ismét mosolyogva figyel a lányra. Szóval azt is megtudja, hogy a házigazda fogadta az imént, igazán természetes bájjal körbelengett teremtmény, bár látszik, szeretne nagyon ügyesen csinálni mindent és gondoskodni mindenről, valahol ez természetes is. Meglepetten pillant fel, mikor azt mondják, kap valamit.*
- De hát... még csak most... jahogy... *Füle hegyéig elvörösödik, már amennyire ez a sűrű szakálltól látható. ~ Ezt most... ~ Nem tudja mire vélni, bár a célja ismert előtte, azonban a női érintésről az utóbbi időben nem igazán voltak jó tapasztalatai, azonban nem akarja megsérteni a lányt. Félszegen meglapogatja maga is a hátát, majd szórakozottan, torkát köszörülve, pillant át válla felett a többiekre. Nem tudja, hogy illik-e magának megszakítani ezt a bensőséges pillanatot, de valami kapóra jön.*
- Nézd! *Mutat előre, nem foglalkozva azzal, hogy a lány hátrafelé nyilvánvalóan nem láthat.*
- Ott jönnek az enyémek! Pycta, Lyz és az öreg törpe, meg egy poronty. *Nem emlékszik rá, hogy hogy hívják, talán kislány, ha jó emlékszik. Szelíden eltolja magától a lányt, nyilván nem hagyja hidegen a közelsége, főként, hogy fizikai adottságait is megérzi.*
- Pycta az elf, az a méltóságteljes, mindig ilyen kékvérű pofát vág, de rendes krapek, a legjobb barátom. *Mutatja.* Lyzendra az elf lány, a legkedvesebb elf, akit eddig ismertem. Ő is nagyon jó barátom, így hárman vagyunk a szél, a föld és a tűz. *Mosolyodik el merengve.* Az az öreg, Arrale, egy friss csapattag, a kislány, nos... ő is nemrég érkezett. *Nem tudja mi az, amit elmondhat és mi az, amit nem, azt sem, hogy Pycta miként fogja bemutatni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579