Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-24 16:40:42
Üzenet elküldve: 2012-02-24 16:40:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*Hyalora diadalittasan elmosolyodik, ahogy látja, minden nyila célba talál. Még jobban megörül annak, hogy a banditák megijednek a kis "hetestől", s nem lévén jobb ötletük megfutamodnak. A leányzó öröme jeléül, széles mosollyal az arcán a magasba tartja íját, mikoris szélvihar támad. A nagy, és erős mén izgatottan horkant egyet, majd ijedtében magasra ágaskodik Hyalora-val a hátán. A lány szépen kiegyensúlyozza magát, s erősen megszorítja lova kantárszárát, hogy Schamane-nak ne jusson eszébe semmi butaság és ne rohanjon Loya lova után. Az éjfekete paripa ezt megérti és szépen visszaereszkedik a földre. Hyalora nyugtatólag megpaskolja a nyakát, s odasuttog a fülébe is néhány biztató szót.
Mikor Eton rákérdez íjásztudományára, először csak sejtelmesen mosolyog.*
-A nagyapámnak köszönhetem ezt az íjat.-mutatta meg a férfinak a fegyvert.-És, hogy tudom használni, az már az én érdemem.-válaszol mosolyogva.-De korántsem vagyok oly ügyes íjász, mint ahogy te bánsz a dobótőrrel!-mondja elismerően a dícséretet, miközben tovább simogatja Schamane nyakát.*
Mikor Eton rákérdez íjásztudományára, először csak sejtelmesen mosolyog.*
-A nagyapámnak köszönhetem ezt az íjat.-mutatta meg a férfinak a fegyvert.-És, hogy tudom használni, az már az én érdemem.-válaszol mosolyogva.-De korántsem vagyok oly ügyes íjász, mint ahogy te bánsz a dobótőrrel!-mondja elismerően a dícséretet, miközben tovább simogatja Schamane nyakát.*
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-24 13:40:05
Üzenet elküldve: 2012-02-24 13:40:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
*Eton üvöltve kivont karddal vágtat az ellenség felé, de az a kettő, aki korábban a bandavezér mellett állt, most menekülőre fogja. Eton úgy dönt nem kergeti őket, inkább az itt maradt banditákkal foglalkozik. Visszafordítja lovát és Hyalora felé indul, aki még Etont is meglepi gyors és pontos lövéseivel. A Hyalorához legközelebb lévő lovas felé rohamoz, de azok megfordulnak és öklüket rázva megfutamodnak. Eton fékezi a lovat, és nem ered a nyomukba. Szinte megállt már alatta a ló, amikor a levegő hirtelen felkeveri a port. Talizmánnal nincsenek túlságosan összeszokva, így hamar a földön találja magát. A kantárt nem engedi el és bár a ló egy darabig lassan húzza a földön, aztán végre megáll. Eton feláll és simogatja Talizmán sörényét, hogy megnyugodjon. Majd kantárszáron vezetve a lovat odalépdel a halott bandavezérhez, és kihúzza a nyakából a dobótőrét, megtörli a halott ruhájában, és elteszi. Átkutatja a halottat és ha talál valami használhatót, esetleg pénzt azt gyorsan zsebre vágja. Majd a szájában lévő port összekeveri a nyálával és leköpi. "Szánalmas kezdő, hogy utálom az ilyeneket." Aztán körülnéz és látja, hogy az ő részükről mindenki épségben megúszta a találkozást. Majd felül a lovára és odaléptet a többiekhez.*
- Elnézést mindenkitől, aki más úton kívánta volna rendezni ezt az ügyet. De végeredményben szerintem jól jöttünk ki belőle. Loya sajnálom a lovát, de még mindig áll a felajánlásom, amennyiben szeretne élni vele. Bár látok némi esélyt egy két volt ellenfél lovának a befogására is. Elég sokan vagyunk, és valószínűleg még valamelyik itt van a közelben. Azt javaslom a következőkben, lovagoljunk kicsit közelebb egymáshoz, mert lehet, hogy kerülünk még hasonló helyzetbe. Mordach mit saccol, milyen hosszú út áll még előttünk?
*Majd Hyalora mellé lovagol és megkérdezi.*
-Kedves Hyalora, te hol tanultál meg ilyen jól bánni az íjjal? Vagy fiatalabbnak látszol a korodnál, vagy nagyon tehetséges vagy...
A hozzászólás írója (Eton Direl Tawmar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.02.24 13:42:18
- Elnézést mindenkitől, aki más úton kívánta volna rendezni ezt az ügyet. De végeredményben szerintem jól jöttünk ki belőle. Loya sajnálom a lovát, de még mindig áll a felajánlásom, amennyiben szeretne élni vele. Bár látok némi esélyt egy két volt ellenfél lovának a befogására is. Elég sokan vagyunk, és valószínűleg még valamelyik itt van a közelben. Azt javaslom a következőkben, lovagoljunk kicsit közelebb egymáshoz, mert lehet, hogy kerülünk még hasonló helyzetbe. Mordach mit saccol, milyen hosszú út áll még előttünk?
*Majd Hyalora mellé lovagol és megkérdezi.*
-Kedves Hyalora, te hol tanultál meg ilyen jól bánni az íjjal? Vagy fiatalabbnak látszol a korodnál, vagy nagyon tehetséges vagy...
A hozzászólás írója (Eton Direl Tawmar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.02.24 13:42:18
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-23 18:38:10
Üzenet elküldve: 2012-02-23 18:38:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Az útitársak egyöntetűen a harc mellett döntenek, ki- ki a saját fegyvernemét bevetve. A törp sóhajt egyet, aztán arrébb léptet pónijával, nehogy akadályozza az útját a rohamozóknak. A banditákat meglepi a váratlan visszatámadás, és Keatnek be kell vallania, őt is. Nem akarna az ellenfele lenni a kis csapatnak, hiszen egészen összehangoltan csap le a szedett-vetett, újonnan kovácsolódott társaság.
A banditák állva maradt vezetője forgószelet támaszt, s a törpe elégedetten észrevételezi, hogy jól döntött, mikor nem vette elő a fegyvert, amit most biztosan kicsavart volna a kezéből a szél. Inkább az orra elé emeli alkarját, és a szemeit szorosra zárja, míg el nem ül a vihar.
Hassal nyugtalanul kapál, és meg is próbálja levetni magáról lovasát, de az erősen kapaszkodik a kantárba.*
-Hóhahó! Nyughass mán te ló! *Csitítja a pónit. Eddigi tapasztalatai alapján hű társát megnyugtatja a vágta, így a többieket megkerülve hagyja futni pár száz métert a pusztán, mielőtt visszafordítaná a már nyugodtabb jószágot. Ebből a szögből rálátása nyílik a teljes társaságra, mind az elenyésző létszámú csapatára, mind a foghíjas, szétzilált banditákra.*
"Jól játszunk, pedig még csak be sem szállt mindenki a csetepatéba." *Húzódik feszes kis mosolyra a szája. Nem tetszik amit lát, hiszen ha Erisnek ennyire erős társaságra van szüksége, akkor bizony a neheze még bőven hátra van: meg kell majd küzdenie a kincséért.*
-Mindenki megvan? *Érdeklődik Eris lova mellé kormányozva póniját, szemeivel pedig az elszabadult Álom utáni porcsíkot szemléli.*
A banditák állva maradt vezetője forgószelet támaszt, s a törpe elégedetten észrevételezi, hogy jól döntött, mikor nem vette elő a fegyvert, amit most biztosan kicsavart volna a kezéből a szél. Inkább az orra elé emeli alkarját, és a szemeit szorosra zárja, míg el nem ül a vihar.
Hassal nyugtalanul kapál, és meg is próbálja levetni magáról lovasát, de az erősen kapaszkodik a kantárba.*
-Hóhahó! Nyughass mán te ló! *Csitítja a pónit. Eddigi tapasztalatai alapján hű társát megnyugtatja a vágta, így a többieket megkerülve hagyja futni pár száz métert a pusztán, mielőtt visszafordítaná a már nyugodtabb jószágot. Ebből a szögből rálátása nyílik a teljes társaságra, mind az elenyésző létszámú csapatára, mind a foghíjas, szétzilált banditákra.*
"Jól játszunk, pedig még csak be sem szállt mindenki a csetepatéba." *Húzódik feszes kis mosolyra a szája. Nem tetszik amit lát, hiszen ha Erisnek ennyire erős társaságra van szüksége, akkor bizony a neheze még bőven hátra van: meg kell majd küzdenie a kincséért.*
-Mindenki megvan? *Érdeklődik Eris lova mellé kormányozva póniját, szemeivel pedig az elszabadult Álom utáni porcsíkot szemléli.*
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-22 22:04:37
Üzenet elküldve: 2012-02-22 22:04:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Mire Eris komolyabban beszállna a harcba, a támadók elvágtatnak. Az újdonsült szószóló fenyegetései igencsak nevetségesen hatnak így, menekülés közben... legalábbis egy darabig. Amikor a porba zuhan, már az eredarnak sincs különösebben nevethetnékje.
Köpenyét az arca elé rántja védekezésül, így a felkavart por nagy része kívül reked. A hangokból és a felé csapódó érzelem-hullámokból Eris sejti, hogy a többiek is a földön landoltak, és hogy hátasaik rosszul tűrik a semmiből támadt szélvihart. Erőteljes gondolatot küld saját lova felé, abban reménykedve, hogy az embereknél jóval érzékenyebb állat megérti a parancsot, és nem menekül el, vagy legalábbis nem nagyon messzire. Úgy érzi, Hópehely a környéken maradt, egy másik ló patadobogása viszont gyorsan távolodik.*
"Ezek szerint nem csak a sátrakon kell megosztoznunk" *gondolja Eris félig-meddig már annak örülve, hogy a játék ismét érdekes fordulatot vesz. Kíváncsi, kinek a hátasa menekült el, de nem meri megkockáztatni a leskelődést, amíg meg nem szűnik a varázslat nyomán támadt szél.*
Köpenyét az arca elé rántja védekezésül, így a felkavart por nagy része kívül reked. A hangokból és a felé csapódó érzelem-hullámokból Eris sejti, hogy a többiek is a földön landoltak, és hogy hátasaik rosszul tűrik a semmiből támadt szélvihart. Erőteljes gondolatot küld saját lova felé, abban reménykedve, hogy az embereknél jóval érzékenyebb állat megérti a parancsot, és nem menekül el, vagy legalábbis nem nagyon messzire. Úgy érzi, Hópehely a környéken maradt, egy másik ló patadobogása viszont gyorsan távolodik.*
"Ezek szerint nem csak a sátrakon kell megosztoznunk" *gondolja Eris félig-meddig már annak örülve, hogy a játék ismét érdekes fordulatot vesz. Kíváncsi, kinek a hátasa menekült el, de nem meri megkockáztatni a leskelődést, amíg meg nem szűnik a varázslat nyomán támadt szél.*
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-22 10:32:12
Üzenet elküldve: 2012-02-22 10:32:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Pusztai kaland résztvevőinek//
*Az öt csatakiáltást hangoztatva lódul meg a kisebb tömeg felé. Bár fordult a kocka, s most ők vannak jelentős kisebbségben csapatuk létszáma alapján, még úgy tűnik, nem tartják veszettnek az ügyet.
Talán csak az aranyak és egyéb mozdítható értékek utáni vágyuk, talán a harc heve, a dac, vagy csupán butaságuk az oka, hogy így alakul, de nem mérik fel tökéletesen a helyzetet. A gyengébbik nemmel kapcsolatban elfogultak, fajtájuk a könnyű áldozathoz: védtelen úrinőkhöz és azok kifosztásához szokott, így meglepetésként éri őket, hogy ez esetben fegyverrel bíró hölgyekkel kerültek szembe. Méghozzá köztük egy íjásszal, aki már távolról lependeríti lováról egy ügyes lövéssel az egyik ellenfelet és további kettőt megsebesít; és egy másikkal, aki a kardforgatásban jártas, s ennek köszönhetően egy újabb banditától szabadítja meg a világot, pillanatok alatt.
Hárman maradnak hát a támadók, ám már felismerik a veszélyt és hirtelen visszavonulnak az összecsapásból. Egyikük, aki az előző szószóló posztjára volt éhes, s annak elhullásával menten parancs-osztogatásba kezdett, menekülésük közben kiáltozni kezd.*
- Hagyunk titeket futni! De majd visszafelé, a nagyobb zsákmányért számolunk még! Nem ússzátok meg!
*Szavai ekkor valami idegen nyelv szavaivá fordulnak, méghozzá egy varázsige szavaivá. Mire azok végére ér, a hét megtámadott közt kisebbfajta forgószél támad, mely nem csak a port kavarja fel, megnehezítve ezzel a szemek nyitva tartását és a lélegzést; hanem le is taszítja mindannyiukat a lováról. A hátasok ingerültekké válnak, maguk is prüszkölnek, ágaskodnak, s toporogni kezdenek. Egyikük, az Álom névre hallgató egérfakó azonban még a többinél is jobban megriad, s messzire vágtat a kis csoportosulástól, vissza a város felé, elhagyva jelenlegi kis gazdáját, Loya Ingriont.*
*Az öt csatakiáltást hangoztatva lódul meg a kisebb tömeg felé. Bár fordult a kocka, s most ők vannak jelentős kisebbségben csapatuk létszáma alapján, még úgy tűnik, nem tartják veszettnek az ügyet.
Talán csak az aranyak és egyéb mozdítható értékek utáni vágyuk, talán a harc heve, a dac, vagy csupán butaságuk az oka, hogy így alakul, de nem mérik fel tökéletesen a helyzetet. A gyengébbik nemmel kapcsolatban elfogultak, fajtájuk a könnyű áldozathoz: védtelen úrinőkhöz és azok kifosztásához szokott, így meglepetésként éri őket, hogy ez esetben fegyverrel bíró hölgyekkel kerültek szembe. Méghozzá köztük egy íjásszal, aki már távolról lependeríti lováról egy ügyes lövéssel az egyik ellenfelet és további kettőt megsebesít; és egy másikkal, aki a kardforgatásban jártas, s ennek köszönhetően egy újabb banditától szabadítja meg a világot, pillanatok alatt.
Hárman maradnak hát a támadók, ám már felismerik a veszélyt és hirtelen visszavonulnak az összecsapásból. Egyikük, aki az előző szószóló posztjára volt éhes, s annak elhullásával menten parancs-osztogatásba kezdett, menekülésük közben kiáltozni kezd.*
- Hagyunk titeket futni! De majd visszafelé, a nagyobb zsákmányért számolunk még! Nem ússzátok meg!
*Szavai ekkor valami idegen nyelv szavaivá fordulnak, méghozzá egy varázsige szavaivá. Mire azok végére ér, a hét megtámadott közt kisebbfajta forgószél támad, mely nem csak a port kavarja fel, megnehezítve ezzel a szemek nyitva tartását és a lélegzést; hanem le is taszítja mindannyiukat a lováról. A hátasok ingerültekké válnak, maguk is prüszkölnek, ágaskodnak, s toporogni kezdenek. Egyikük, az Álom névre hallgató egérfakó azonban még a többinél is jobban megriad, s messzire vágtat a kis csoportosulástól, vissza a város felé, elhagyva jelenlegi kis gazdáját, Loya Ingriont.*
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-21 08:23:01
Üzenet elküldve: 2012-02-21 08:23:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Ariannának még annyi ideje van, hogy Mordachra mosolyogjon, majd már csak az érkezőket figyeli zöld szemeivel. Vannak egy jó páran, s nem kezdők, első látásra is tökéletesen látszik. A lány végigpásztázza őket amennyire, teheti, majd egyik lábát kiemeli a kengyelből, s közelebb húzza kezéhez. Abban a pillanatban amint megtörténik egy bizonyos támadás, tökéletesen eléri tőrjét. Nem kell sokat várnia, gyorsan előkapja a fegyvert, de ő maga is belátja, hogy ez kevés lesz ide. Az eredetileg lopott tőrt visszateszi, majd előrántja egyik meglapuló kardját. Szemeinek fénye megcsillan a fényes acélon, majd a szemek ismét a támadókra merednek vissza. A lány elmosolyodik.* "Látszólag nem várták, hogy nőnél is kardot fognak látni... szánalmas bagázs." *nevet halkan. Nem késlekedik; mivel az egyik az igen értékesnek tűnő tőrt meglátta, így támadást indít Arianna felé, aki nem adja magát egykönnyen. Lova idegesen fújtat és lépked, így a lány meg is indítja egy vezényszóval, majd a két kard éles pengéje csattan össze, szinte szikrákat szórva. Miklei fülét megcsapja a férfi hangja, és a mondat elborítja agyát fekete, átláthatatlan köddel.* 'Tolvajtól lopni nem bűn...' *mondja a támadója, de Arianna csak enyit válaszol:*
- De a bosszú érte nagyon csúnya. *a rövid karddal beletalál a férfi oldalába, aki riadtan, fennakadt szemekkel vágódik le lováról.*
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.02.22 08:04:09, a következő indokkal:
Kérésre.
- De a bosszú érte nagyon csúnya. *a rövid karddal beletalál a férfi oldalába, aki riadtan, fennakadt szemekkel vágódik le lováról.*
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.02.22 08:04:09, a következő indokkal:
Kérésre.
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-18 19:03:50
Üzenet elküldve: 2012-02-18 19:03:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
- Célom csak a bejutás...
*Kacsint rá gonoszan Ariannára, majd útját szótlanul folytatja tovább, miközben köpenyét jobban arcára húzza, ugyanis a havat éppen oldalról fújja a szél. Úgy dönt, hogy a csevegés helyett kicsit élvezi az utat, kémleli a havas tájat, ám a keletkező csendet patadobogások zaja töri meg, melyek gyorsabb ütemben közelednek, mint sajátjaik lépkednek. Tekintetét az érkezők felé emeli, akik úgy tűnik, a kis társaságot szemelték ki maguknak. Mivel 'menekülni' értelmetlen lenne, no meg ami a legfontosabb, ez nem is hozzá illik, ezért határozottan megállítja lovát, s megvárja, míg az idegenek - amint kiderül banditák - beérik őket. Azonban a látszat olykor csal, ugyanis a vörös nem is olyan nyugodt, mint azt mutatja - fejében már fortyog a harcvágy, kezdi ellepni a vörös köd, s már tervezgeti is magában, hogy ahogy ideérnek, azonnal kardot ránt és... sajnos szíve azt akarja, hogy kaszaboljon, esze azonban megállítja: a túlerő is nekik kedvez, no meg csak két - vagy három - férfi van ebben a csapatban, a vörös pedig nem tudja, ki hogy forgatja a kardot. Sóhajt egy nagyot, majd az időközben markolatra csúsztatott kezét visszahúzza a kantárra, s csendben, komor arccal hallgatja Eton és Eris 'békítő' beszédét. Eközben viszont mogorva vonásai lassan gonosz vigyorgásba váltanak át, s ahogy Eton mozdul, Mordach óvatosan visszacsúsztatja mindkét kezét a markolatra, ugyanis valami alattomos dolgot sejt a férfi felől...
Ez pedig be is következik! Ahogy a férfi keze csizmája felé mozdul, a vörös hátraveti köpenyét, s előrántja mindkét hosszúkardot. Fellángolásból és ebből az örömteli pillanatból azt kiabálná, hogy 'Rohaam!!!', ezt viszont inkább most félrerakja... Egyik kezével megragadja gyorsan a kantárt, s Loya felé vágtat vele - jól látja, hogy bizonytalan a hölgy, s ilyen férgek bizony ezt szeretik kihasználni! Mordach pedig szárnyai alá vette őt, így bármi áron megvédi! Ahogy a hercegnő mellé ér, kardjait támadóállásba helyezi, s az első közelgő támadó felé meg is indul...*
*Kacsint rá gonoszan Ariannára, majd útját szótlanul folytatja tovább, miközben köpenyét jobban arcára húzza, ugyanis a havat éppen oldalról fújja a szél. Úgy dönt, hogy a csevegés helyett kicsit élvezi az utat, kémleli a havas tájat, ám a keletkező csendet patadobogások zaja töri meg, melyek gyorsabb ütemben közelednek, mint sajátjaik lépkednek. Tekintetét az érkezők felé emeli, akik úgy tűnik, a kis társaságot szemelték ki maguknak. Mivel 'menekülni' értelmetlen lenne, no meg ami a legfontosabb, ez nem is hozzá illik, ezért határozottan megállítja lovát, s megvárja, míg az idegenek - amint kiderül banditák - beérik őket. Azonban a látszat olykor csal, ugyanis a vörös nem is olyan nyugodt, mint azt mutatja - fejében már fortyog a harcvágy, kezdi ellepni a vörös köd, s már tervezgeti is magában, hogy ahogy ideérnek, azonnal kardot ránt és... sajnos szíve azt akarja, hogy kaszaboljon, esze azonban megállítja: a túlerő is nekik kedvez, no meg csak két - vagy három - férfi van ebben a csapatban, a vörös pedig nem tudja, ki hogy forgatja a kardot. Sóhajt egy nagyot, majd az időközben markolatra csúsztatott kezét visszahúzza a kantárra, s csendben, komor arccal hallgatja Eton és Eris 'békítő' beszédét. Eközben viszont mogorva vonásai lassan gonosz vigyorgásba váltanak át, s ahogy Eton mozdul, Mordach óvatosan visszacsúsztatja mindkét kezét a markolatra, ugyanis valami alattomos dolgot sejt a férfi felől...
Ez pedig be is következik! Ahogy a férfi keze csizmája felé mozdul, a vörös hátraveti köpenyét, s előrántja mindkét hosszúkardot. Fellángolásból és ebből az örömteli pillanatból azt kiabálná, hogy 'Rohaam!!!', ezt viszont inkább most félrerakja... Egyik kezével megragadja gyorsan a kantárt, s Loya felé vágtat vele - jól látja, hogy bizonytalan a hölgy, s ilyen férgek bizony ezt szeretik kihasználni! Mordach pedig szárnyai alá vette őt, így bármi áron megvédi! Ahogy a hercegnő mellé ér, kardjait támadóállásba helyezi, s az első közelgő támadó felé meg is indul...*
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-18 16:12:19
Üzenet elküldve: 2012-02-18 16:12:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Némán zötykölődik a nyeregben Eris mellett saját póniján. A többiek a meglehetősen egyhangú utat beszélgetéssel, s a múlt felidézésével próbálják izgalmasabbá tenni. A törp elgondolkodva hallgatja a mondatfoszlányokat, amiket felé sodor a szél a kettes párbeszédekből. Sok érdekesnek, mit öbb, értékesnek tűnő információhoz jut hozzá, így -raktározza el magában- egy pillanatra sem szabad megbíznia útitársaiban.*
"Nem probléma, megfizetik." *Gondolja, majd elkapja az Eris és Eton közti néma párbeszédet is, bár csak sejti mi is volt a lényege a dolognak. Végül úgy dönt, nem érdekli egyik sem a felhozott témák közül, és mivel még véletlenül sem szeretne megküzdeni a Mordach sátrában szabadon marad helyért, inkább néma meditációba, s felületes szunyókálásba kezd.
Pillanatoknak tűnő percek múlva azonban körülveszi őket néhány bandita. Póniját szorosan Eris mellé irányítja. Komor tekintettel méri fel a banditák képességeit, míg Eton szóval tartja őket. A banditavezér felkészültnek tűnik, de elsőként is esik el. Keat a maga részéről még csak fegyvert sem ránt. Ha harcra közelharcra kerülne a sor, az ökle is igen kemény, ha a távolból lőnek akkor meg úgyis mindegy. Úgy dönt, inkább nem fedi fel harci képességeit útitársai előtt, hátha még előnyére válhat a meglepetés ereje a továbbiakban.*
-Nem tűnsz idegesnek Hölgyem. *Mormolja, hogy csak Eris hallja, s zord arccal elvigyorodik. Úgy véli ha a nő igazán akarná, az itt maradott banditákkal könnyedén végezne.*
"Nem probléma, megfizetik." *Gondolja, majd elkapja az Eris és Eton közti néma párbeszédet is, bár csak sejti mi is volt a lényege a dolognak. Végül úgy dönt, nem érdekli egyik sem a felhozott témák közül, és mivel még véletlenül sem szeretne megküzdeni a Mordach sátrában szabadon marad helyért, inkább néma meditációba, s felületes szunyókálásba kezd.
Pillanatoknak tűnő percek múlva azonban körülveszi őket néhány bandita. Póniját szorosan Eris mellé irányítja. Komor tekintettel méri fel a banditák képességeit, míg Eton szóval tartja őket. A banditavezér felkészültnek tűnik, de elsőként is esik el. Keat a maga részéről még csak fegyvert sem ránt. Ha harcra közelharcra kerülne a sor, az ökle is igen kemény, ha a távolból lőnek akkor meg úgyis mindegy. Úgy dönt, inkább nem fedi fel harci képességeit útitársai előtt, hátha még előnyére válhat a meglepetés ereje a továbbiakban.*
-Nem tűnsz idegesnek Hölgyem. *Mormolja, hogy csak Eris hallja, s zord arccal elvigyorodik. Úgy véli ha a nő igazán akarná, az itt maradott banditákkal könnyedén végezne.*
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-17 21:55:14
Üzenet elküldve: 2012-02-17 21:55:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Mordach megsürgeti válaszát, de felelni már nem marad ideje. Banditák zárják gyűrűjükbe őket. Loya gyors számvetést készít. Tíz harchoz szokott férfi áll szemben egy szedett-vedett hétfős társasággal, melynek tagjai közül négy nő. Nem sok esélyt látott a túlélésre. Úgy tűnik, Eton is hasonló következtetésre juthatott, mert tárgyalást kezdeményez a zsiványok vezérével. Loyát is váratlanul éri a férfi aljas húzása, akárcsak a támadókat, akik közül pár gyáván megfutamodik, de még így is elegen vannak ahhoz, hogy könnyűszerrel legyőzzék őket.
Loya előhúzza hüvelyéből apja kardját, mely valjuk be, elég bizonytalanul áll a kezében. Eddig még nem szorult a használatára, de most kész küzdeni az életéért, vagy legalábbis így véli. Eddig még csak botokkal harcolt, tündérek ellen, játékból, de legtöbbször alulmaradt. Nem elég gyors ahhoz, hogy hatékonyan védekezzen és a földhöz van kötve, így nem kerekedhet támadója fölibe. Egyedül vékony teste nyújt előnyt neki, hisz nehezebb eltalálni, kicsi a szúrási felület.*
Loya előhúzza hüvelyéből apja kardját, mely valjuk be, elég bizonytalanul áll a kezében. Eddig még nem szorult a használatára, de most kész küzdeni az életéért, vagy legalábbis így véli. Eddig még csak botokkal harcolt, tündérek ellen, játékból, de legtöbbször alulmaradt. Nem elég gyors ahhoz, hogy hatékonyan védekezzen és a földhöz van kötve, így nem kerekedhet támadója fölibe. Egyedül vékony teste nyújt előnyt neki, hisz nehezebb eltalálni, kicsi a szúrási felület.*
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-17 17:06:02
Üzenet elküldve: 2012-02-17 17:06:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*A lány egy pillanatra elmosolyodik.*
-Szerintem ha tehetné egy kalitkába zárna és a kulcsot egy rémes medve nyakába akasztaná, hogy sohase jussak ki a biztonságos ketrecemből. És egyébként semmi szükség, a bocsánatkérésre, hisz nem tudhattad. Te csak megkérdezted, én pedig válaszoltam, bár úgy is dönthettem volna, hogy nem mesélem el az életemet. Ilyen egyszerű. De köszönöm az együttérzést.-*mondja a lány, s bő egy percig a férfi szemébe néz, s mintha valamiféle sajnálatot látna benne.
Mikor a banditák körülölelik őket, automatikuson lova kantárszára után nyúl, s egy finom húzással megállítja a patást. Túlságosan jól érzi magát, ahhoz, hogy megijedjen az útonállóktól, így rezzenéstelen arccal néz végig a haramiák gyűrűjén. Egy pillanatra megérinti a maga vállát, hogy biztos legyen benne: az íj ott van a hátán. Mikor megbizonyosodik róla, hogy így van, visszacsúsztatja kezét lova nyakára és hallgatja a banditák vezérének könnyed hangú fenyegetését. Úgy gondolja nem szól bele a dologba, míg ki nem derül, hogy elfogadják-e Eton felajánlott aranyát.
Szinte minden dolog egyszerre történik, egybefolyva, s ez idő alatt Hyalora egyetlen fegyvere után nyúl, hogy védje az életét. Az íj, amit már oly jól tudott használni, most is épp oly rugalmas, mint mikor megkapta. Pár másodpercenként nyúl egy nyílért, s egy talán telibe is találja a felé közelítő lovas banditát.*
A hozzászólás írója (Hyalora Diamante) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.02.17 17:08:14
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.02.17 17:38:19, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
-Szerintem ha tehetné egy kalitkába zárna és a kulcsot egy rémes medve nyakába akasztaná, hogy sohase jussak ki a biztonságos ketrecemből. És egyébként semmi szükség, a bocsánatkérésre, hisz nem tudhattad. Te csak megkérdezted, én pedig válaszoltam, bár úgy is dönthettem volna, hogy nem mesélem el az életemet. Ilyen egyszerű. De köszönöm az együttérzést.-*mondja a lány, s bő egy percig a férfi szemébe néz, s mintha valamiféle sajnálatot látna benne.
Mikor a banditák körülölelik őket, automatikuson lova kantárszára után nyúl, s egy finom húzással megállítja a patást. Túlságosan jól érzi magát, ahhoz, hogy megijedjen az útonállóktól, így rezzenéstelen arccal néz végig a haramiák gyűrűjén. Egy pillanatra megérinti a maga vállát, hogy biztos legyen benne: az íj ott van a hátán. Mikor megbizonyosodik róla, hogy így van, visszacsúsztatja kezét lova nyakára és hallgatja a banditák vezérének könnyed hangú fenyegetését. Úgy gondolja nem szól bele a dologba, míg ki nem derül, hogy elfogadják-e Eton felajánlott aranyát.
Szinte minden dolog egyszerre történik, egybefolyva, s ez idő alatt Hyalora egyetlen fegyvere után nyúl, hogy védje az életét. Az íj, amit már oly jól tudott használni, most is épp oly rugalmas, mint mikor megkapta. Pár másodpercenként nyúl egy nyílért, s egy talán telibe is találja a felé közelítő lovas banditát.*
A hozzászólás írója (Hyalora Diamante) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.02.17 17:08:14
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.02.17 17:38:19, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-15 14:29:59
Üzenet elküldve: 2012-02-15 14:29:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Pusztai kaland résztvevőinek//
*A tárgyalásra való felhívást is végig hallgatja, bár szemöldökét kérdőn felhúzva tekint a beszélő Etonra.
- Ezen nincs tárgyalni való. Adtok, vagy elveszünk, ez ilyen egyszerű.
*Jelenti ki nyersen, ridegen. Annyira jártas már, hogy ne ugorjon be az előtte álló férfi által mutatott és az ehhez hasonló eltereléseknek. Ő nem néz az elhajított penge irányába, viszont sok más társa igen, némelyik elégedetten mozgásra is készteti lovát. A hátasok ilyenkor toporogni kezdenek helyükön.
A szószóló csupán fegyvere - egy szépen megmunkált, és egyébként szintén lopott hosszúkard - markolatára csúsztatja kezét. Ám még mielőtt bármit is léphetne, dobócsillagot kap a torkába. Efféle aljas támadásra nem volt felkészülve, ilyen kitanultakkal nem igazán volt még dolga a kapukon kívül. Többnyire közelharcban jártasok, vagy kevésbé jártasok akadtak kardja élén.*
- Én mondtam, hogy hagyjuk őket! Miért nem lehetett megvárni a következő karavánt?!
*Üvölti az egyik bandita, akinek láthatóan és hallhatóan inába száll a bátorsága, mikor vezére kifordul a nyeregből.*
- Maradtok! Még mindig többen vagyunk!
*Kiáltja egy másik, aki máris kapna az alkalmon, hogy átvegye a vezető szerepét, ám a maradék nyolcból három nem hallgat rá, azok homlokegyenest elnyargalnak. Az öt, aki viszont nem kér a menekülésből, kivonja kardját, szablyáját, hosszútőrét, vagy épp fejszéjét - ki mire csapott le az előző alkalmak nyereségeiből -, és a kis hetesre ront.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.02.15 14:31:31
*A tárgyalásra való felhívást is végig hallgatja, bár szemöldökét kérdőn felhúzva tekint a beszélő Etonra.
- Ezen nincs tárgyalni való. Adtok, vagy elveszünk, ez ilyen egyszerű.
*Jelenti ki nyersen, ridegen. Annyira jártas már, hogy ne ugorjon be az előtte álló férfi által mutatott és az ehhez hasonló eltereléseknek. Ő nem néz az elhajított penge irányába, viszont sok más társa igen, némelyik elégedetten mozgásra is készteti lovát. A hátasok ilyenkor toporogni kezdenek helyükön.
A szószóló csupán fegyvere - egy szépen megmunkált, és egyébként szintén lopott hosszúkard - markolatára csúsztatja kezét. Ám még mielőtt bármit is léphetne, dobócsillagot kap a torkába. Efféle aljas támadásra nem volt felkészülve, ilyen kitanultakkal nem igazán volt még dolga a kapukon kívül. Többnyire közelharcban jártasok, vagy kevésbé jártasok akadtak kardja élén.*
- Én mondtam, hogy hagyjuk őket! Miért nem lehetett megvárni a következő karavánt?!
*Üvölti az egyik bandita, akinek láthatóan és hallhatóan inába száll a bátorsága, mikor vezére kifordul a nyeregből.*
- Maradtok! Még mindig többen vagyunk!
*Kiáltja egy másik, aki máris kapna az alkalmon, hogy átvegye a vezető szerepét, ám a maradék nyolcból három nem hallgat rá, azok homlokegyenest elnyargalnak. Az öt, aki viszont nem kér a menekülésből, kivonja kardját, szablyáját, hosszútőrét, vagy épp fejszéjét - ki mire csapott le az előző alkalmak nyereségeiből -, és a kis hetesre ront.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.02.15 14:31:31
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-14 11:19:09
Üzenet elküldve: 2012-02-14 11:19:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
*Eton csöndben konstatálja, hogy Eris kissé megnyugodott és most már ismét Hyalorával foglalkozhat. Újból alámerül a szőkeség szemének tengerében. És közben próbálja elképzelni, és összeilleszteni a lány korábbi életét, de érzi az általa elmondott történetben tátongó lyukakat.*
-A szépséged vitathatatlan. Higgy nekem,igazán kár lett volna nem továbbörökíteni. Sajnálom, mind az édesanyád, mind a fivéred halálát. Ne haragudj nem kívántam felkavarni a szomorú emlékéket. *Bűnbánó arccal néz a bánattól csillogó szemekbe, mintha az ő hibája lenne az egész.* Köszönöm, nagyon megtisztelő, hogy megosztottad Velem a történeted. Csak még egy kérdés, ha megengeded. Atyád ezek után nem félt az élettől? Nem akar bezárni egy hatalmas, biztonságos és valószínűleg dögunalmas palotába? Csak mert én ezt tenném, az ő helyében.
"Szegény lány, nehéz élete volt eddig, és most sem egy hősszerelmessel, hanem csak egy magamfajta csalóval hozta össze a sors. 25 nyelven beszél, de hány szó lehet, amit soha nem hallott semmilyen nyelven. Én alig beszélek három nyelvet, de szerintem még így is több nyelven tudok szerelmet vallani, hazudni és káromkodni... Olyannyira ártatlan és olyan bájos. Szinte sajnálnám elrontani, de csak szinte." *Gondolataiból a bandavezér hangja ébreszti fel.* "Nem gondoltam, hogy ilyen hamar felbukkannak, innen még látni lehet a városkaput." * Eton korábbi életében több ilyen bandával találkozott, sőt némelyiknek tagja is volt. Ezért pontosan tudja, hogy az ilyen bandák addig maradnak együtt, amíg a bandavezér fenntartja a rendet, és amint meghal félelem és kétely ébred a tagokban. A másik dolog, amiben ezek a tagok nem értenek egyet, az a pénz. Miután ezt végiggondolta, kihúzza magát a lován s így szól.*
- Tárgyalni szeretnénk. *Majd lovával tesz egy kört és fenyegető nézését körbejáratja a bandatagokon, ami szerinte elég meggyőzőre sikerül. Majd a bandavezérrel szemben áll meg kardtávolságon kívül, de hallótávolságon belül. Majd tekintetét beleszúrja a napbarnított arcba. És ismétli újra.
- Tárgyalni szeretnénk. Mit szólnátok ezer aranyhoz, az nektek fejenként 100 arany és csak a kezedet kell kinyújtani érte.
*Ezeket jó hangosan mondja, hogy lehetőleg a körülöttük állók mind jól hallják. Bízik benne, hogy van olyan bandatag, akinek ez elég lenne, és van olyan akinek nem. Mielőtt a bandavezér reagálna, gyorsan folytatja mondandóját.
-Hogy lássátok, hogy komolyan gondolom. *Közben előhúzza a hosszútőrét a bal oldaláról és két ujjal fogva rádől a lóra és magától kicsit messzebb a földre ejti. Eton a lovon fekve vár, amíg a bandavezér összenéz néhány társával, vagy szemével követi a hosszútőr útját, ahogy a földbe szúródik, vagy Etonról lesiklik a tekintete. Ezek közül valamelyik jó eséllyel bekövetkezik, néhány pillanaton belül. Ekkor Eton egy pillanat alatt szinte észrevétlenül kikapja a dobótőrét a csizmaszárából,(hiszen keze jóformán még az előző mozdulatból ott maradt) és gyors de határozott mozdulattal a bandavezér felé repíti. A dobótőrrel mindig az embereknek a mellkasát és nyakát összekötő lágy részre a légcső végét jelző háromszögszerű gödröcskére szokott célozni. Most sincs ez másképp. "Remélem a társaim, hamarabb feleszmélnek, mint a banditák. Bár ha a trükköm pont úgy sikerül, ahogy szeretném, talán megfutamodnak és nem kell összevérezni a szablyámat is." Ezzel a gondolattal a fejében kirántja a szablyát és megindítja előre a lovát. Majd hangosan felkiállt:* - Hulljon a férgese!
-A szépséged vitathatatlan. Higgy nekem,igazán kár lett volna nem továbbörökíteni. Sajnálom, mind az édesanyád, mind a fivéred halálát. Ne haragudj nem kívántam felkavarni a szomorú emlékéket. *Bűnbánó arccal néz a bánattól csillogó szemekbe, mintha az ő hibája lenne az egész.* Köszönöm, nagyon megtisztelő, hogy megosztottad Velem a történeted. Csak még egy kérdés, ha megengeded. Atyád ezek után nem félt az élettől? Nem akar bezárni egy hatalmas, biztonságos és valószínűleg dögunalmas palotába? Csak mert én ezt tenném, az ő helyében.
"Szegény lány, nehéz élete volt eddig, és most sem egy hősszerelmessel, hanem csak egy magamfajta csalóval hozta össze a sors. 25 nyelven beszél, de hány szó lehet, amit soha nem hallott semmilyen nyelven. Én alig beszélek három nyelvet, de szerintem még így is több nyelven tudok szerelmet vallani, hazudni és káromkodni... Olyannyira ártatlan és olyan bájos. Szinte sajnálnám elrontani, de csak szinte." *Gondolataiból a bandavezér hangja ébreszti fel.* "Nem gondoltam, hogy ilyen hamar felbukkannak, innen még látni lehet a városkaput." * Eton korábbi életében több ilyen bandával találkozott, sőt némelyiknek tagja is volt. Ezért pontosan tudja, hogy az ilyen bandák addig maradnak együtt, amíg a bandavezér fenntartja a rendet, és amint meghal félelem és kétely ébred a tagokban. A másik dolog, amiben ezek a tagok nem értenek egyet, az a pénz. Miután ezt végiggondolta, kihúzza magát a lován s így szól.*
- Tárgyalni szeretnénk. *Majd lovával tesz egy kört és fenyegető nézését körbejáratja a bandatagokon, ami szerinte elég meggyőzőre sikerül. Majd a bandavezérrel szemben áll meg kardtávolságon kívül, de hallótávolságon belül. Majd tekintetét beleszúrja a napbarnított arcba. És ismétli újra.
- Tárgyalni szeretnénk. Mit szólnátok ezer aranyhoz, az nektek fejenként 100 arany és csak a kezedet kell kinyújtani érte.
*Ezeket jó hangosan mondja, hogy lehetőleg a körülöttük állók mind jól hallják. Bízik benne, hogy van olyan bandatag, akinek ez elég lenne, és van olyan akinek nem. Mielőtt a bandavezér reagálna, gyorsan folytatja mondandóját.
-Hogy lássátok, hogy komolyan gondolom. *Közben előhúzza a hosszútőrét a bal oldaláról és két ujjal fogva rádől a lóra és magától kicsit messzebb a földre ejti. Eton a lovon fekve vár, amíg a bandavezér összenéz néhány társával, vagy szemével követi a hosszútőr útját, ahogy a földbe szúródik, vagy Etonról lesiklik a tekintete. Ezek közül valamelyik jó eséllyel bekövetkezik, néhány pillanaton belül. Ekkor Eton egy pillanat alatt szinte észrevétlenül kikapja a dobótőrét a csizmaszárából,(hiszen keze jóformán még az előző mozdulatból ott maradt) és gyors de határozott mozdulattal a bandavezér felé repíti. A dobótőrrel mindig az embereknek a mellkasát és nyakát összekötő lágy részre a légcső végét jelző háromszögszerű gödröcskére szokott célozni. Most sincs ez másképp. "Remélem a társaim, hamarabb feleszmélnek, mint a banditák. Bár ha a trükköm pont úgy sikerül, ahogy szeretném, talán megfutamodnak és nem kell összevérezni a szablyámat is." Ezzel a gondolattal a fejében kirántja a szablyát és megindítja előre a lovát. Majd hangosan felkiállt:* - Hulljon a férgese!
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-13 14:04:14
Üzenet elküldve: 2012-02-13 14:04:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Pusztai kaland résztvevőinek//
*Figyelmesen hallgatja a megszólaló nő kissé úrias hatást keltő szavait. Annak mondatai végén egyébként sem túl keskeny ajka félmosolyra húzódik, szemében némi aljasság csillan.*
- Vagy úgy. El sem tudja képzelni, kisasszony, hányszor hallottam már ezt ma. De ha valóban így gondolja, megsarcolhatom a kis társaságát a visszafelé vezető útjukon is. Mert most is meg fogom. Kérem a pénzt. Kérem, engedje meg, hogy magam döntsem el, mire megyek vele. Addig cselekedjenek, míg jó kedvemben vagyok. Kissé belefáradtam már a folytonos fegyveres csatározásokba, nagyon elcsigázó tud lenni, ha az ember tudja, hogy ígyis-úgyis ő nevet a végén.
*Néhány pillanatra elhallgat és végigvezeti tekintetét először a körbefogottakon, majd saját 'fiain'.*
- Látom, sietségben vannak. Azonnal útjukra bocsátom mindőjüket, ha eleget tesznek a kérésemnek. Nos, kisasszony? Többiek?
*Figyelmesen hallgatja a megszólaló nő kissé úrias hatást keltő szavait. Annak mondatai végén egyébként sem túl keskeny ajka félmosolyra húzódik, szemében némi aljasság csillan.*
- Vagy úgy. El sem tudja képzelni, kisasszony, hányszor hallottam már ezt ma. De ha valóban így gondolja, megsarcolhatom a kis társaságát a visszafelé vezető útjukon is. Mert most is meg fogom. Kérem a pénzt. Kérem, engedje meg, hogy magam döntsem el, mire megyek vele. Addig cselekedjenek, míg jó kedvemben vagyok. Kissé belefáradtam már a folytonos fegyveres csatározásokba, nagyon elcsigázó tud lenni, ha az ember tudja, hogy ígyis-úgyis ő nevet a végén.
*Néhány pillanatra elhallgat és végigvezeti tekintetét először a körbefogottakon, majd saját 'fiain'.*
- Látom, sietségben vannak. Azonnal útjukra bocsátom mindőjüket, ha eleget tesznek a kérésemnek. Nos, kisasszony? Többiek?
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-12 23:11:32
Üzenet elküldve: 2012-02-12 23:11:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
"Ajánlom is, hogy úgy legyen" *hunyorít vissza Etonra. A férfi persze nem hallhatja a gondolatait, de a hunyorítást valószínűleg érti, ha az arckifejezésén ennyire kiismeri magát. Amíg nincs valódi veszély, higgyen csak a szende szépség, amit akar.
Mire Eris többé-kevésbé megnyugodva ismét Keathoz fordulna, a társalgást félbeszakítja a banda érkezése. Eris azonnal megállítja lovát, abban bízva, hogy megúszhatják harc nélkül. Ha arra kerül a sor, tud persze bánni a megidézőjétől 'örökölt' hosszúkarddal, de alapvetően nem az ő stílusa ez a fajta összecsapás. Mivel azonban az őket körülvevők nem látszanak a legkiválóbb elméknek, úgy tűnik, ezúttal le kell mondania megszokott fegyveréről. Ennek ellenére nem kap azonnal kardja után, az egyrészt nem biztos, hogy célravezető lenne, másrészt aligha méltó örökségét kereső úri kisasszonyhoz. Inkább vet egy kisasszonyhoz inkább méltó pillantást testőreire, hadd higgye a portyázók vezetője, hogy csak ők jelenthetnek komoly ellenállást. Hyalora képességeiben persze egyáltalán nem biztos, Arianna viszont aligha olyan kis édes, mint amilyennek mutatja magát.*
Az igazán értékes holmit csak ezután fogjuk megszerezni *mondja végül, tovább alakítva a cseppet sem harcedzett kisasszonyka szerepét.* Azzal, ami nálunk van, aligha mentek akármire...
*Ez már annyira naivan hangzik, hogy szinte elszégyelli magát, de annyi baj legyen - a lényeg, hogy a köpenye alatt lapuló hosszúkard kellő meglepetést okozzon, ha arra kerül a sor.*
Mire Eris többé-kevésbé megnyugodva ismét Keathoz fordulna, a társalgást félbeszakítja a banda érkezése. Eris azonnal megállítja lovát, abban bízva, hogy megúszhatják harc nélkül. Ha arra kerül a sor, tud persze bánni a megidézőjétől 'örökölt' hosszúkarddal, de alapvetően nem az ő stílusa ez a fajta összecsapás. Mivel azonban az őket körülvevők nem látszanak a legkiválóbb elméknek, úgy tűnik, ezúttal le kell mondania megszokott fegyveréről. Ennek ellenére nem kap azonnal kardja után, az egyrészt nem biztos, hogy célravezető lenne, másrészt aligha méltó örökségét kereső úri kisasszonyhoz. Inkább vet egy kisasszonyhoz inkább méltó pillantást testőreire, hadd higgye a portyázók vezetője, hogy csak ők jelenthetnek komoly ellenállást. Hyalora képességeiben persze egyáltalán nem biztos, Arianna viszont aligha olyan kis édes, mint amilyennek mutatja magát.*
Az igazán értékes holmit csak ezután fogjuk megszerezni *mondja végül, tovább alakítva a cseppet sem harcedzett kisasszonyka szerepét.* Azzal, ami nálunk van, aligha mentek akármire...
*Ez már annyira naivan hangzik, hogy szinte elszégyelli magát, de annyi baj legyen - a lényeg, hogy a köpenye alatt lapuló hosszúkard kellő meglepetést okozzon, ha arra kerül a sor.*
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-12 00:24:24
Üzenet elküldve: 2012-02-12 00:24:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Pusztai kaland résztvevőinek//
*A nagyobbacska csapat épp akkora, hogy létszáma alapján bőven szemet szúr azoknak, akik az Arthenior határain kívüli területek birtoklóinak tekintik magukat, és akik egyébként az átutazók; a kis létszámúak, a felkészületlenek, a gyengébbek vagy épp azok vagyonán elősködnek, akik képtelenek folyamatosan szemmel tartani minden portékájukat. Utóbbiakat kedvelik leginkább, hisz az ő esetükben éppen elég, ha ketten feltartják a bakon ülőket, amíg a többi társuk minden mozdíthatót meglovasít a kordékról.
Mostanában nem ment túl jól az 'üzlet', ha volt is néhány átutazó, az többnyire harcedzett kísérettel érkezett. Rájár a rúd a pusztai népekre, a tehetősek, meghallva a portyázók hírét, megkísérlik megóvni az illetéktelenektől a vagyonukat, amiből egyébként sem hiányozna oly észrevehetően néhány tucat arany.
Ezúttal azonban, úgy tűnik, a sok éhkoppon maradás után kedvez nekik is a szerencse, már két karavánt megkopasztottak a mai napon, s most is a közelben jár már a következő áldozat. Lovaikat feléjük fordítják és hamar be is érik őket. Tízen vannak, s bár ez a szám nem sokkal több azokénál, akiket kiszemeltek maguknak, mégis elég ahhoz, hogy összébb tereljék, bekerítsék és megállásra késztessék őket. Ha a hetes engedelmeskedik, a banda fő szószólója megragadja az alkalmat, hogy előálljon követeléseivel. Ha viszont a bekerített csapat tovább nyomakszik és megpróbál kitörni a tíz másik gyűrűjéből, azok fegyvert ragadnak. Ezen egyszerű taktikájukon még a közelmúlt sikertelenségei ellenére sem kívánnak változtatni.*
- Nicsak! Csak nem egy újabb csapat a... pihenő felé?
*Az elmúlt nyári nap oly barnává égette bőrét, hogy meg most is szinte virítanak arcán piros ajkai, melyekkel széles vigyort formál.*
- Mily rémesen modortalan ember vagyok, megszakítom kedves bájcsevejetek. Lássátok, kivel van dolgotok, alkut ajánlok figyelmetekbe. Pénzt vagy fegyvert, ha élhetek kissé gyermekded szavakkal. Az épségetek megvásárolhatjátok javaitokon. Ha megkapjuk az aranyaitokat, ékszereket, fegyvert, és egyéb értékes holmit, tovább engedünk utatokon. Sőt mi több, garantálom, hogy épségben eljuttok úticélotokig.
*Könnyedén beszél, hiszen a hétből csupán kettő férfi. Vagy három, a törp nemének megállapításával gondban van. Ám hiába a látszólagos erőfölény, még így is jelez társainak, hogy tartsák fegyvereiket kezük ügyében.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.02.12 00:30:46
*A nagyobbacska csapat épp akkora, hogy létszáma alapján bőven szemet szúr azoknak, akik az Arthenior határain kívüli területek birtoklóinak tekintik magukat, és akik egyébként az átutazók; a kis létszámúak, a felkészületlenek, a gyengébbek vagy épp azok vagyonán elősködnek, akik képtelenek folyamatosan szemmel tartani minden portékájukat. Utóbbiakat kedvelik leginkább, hisz az ő esetükben éppen elég, ha ketten feltartják a bakon ülőket, amíg a többi társuk minden mozdíthatót meglovasít a kordékról.
Mostanában nem ment túl jól az 'üzlet', ha volt is néhány átutazó, az többnyire harcedzett kísérettel érkezett. Rájár a rúd a pusztai népekre, a tehetősek, meghallva a portyázók hírét, megkísérlik megóvni az illetéktelenektől a vagyonukat, amiből egyébként sem hiányozna oly észrevehetően néhány tucat arany.
Ezúttal azonban, úgy tűnik, a sok éhkoppon maradás után kedvez nekik is a szerencse, már két karavánt megkopasztottak a mai napon, s most is a közelben jár már a következő áldozat. Lovaikat feléjük fordítják és hamar be is érik őket. Tízen vannak, s bár ez a szám nem sokkal több azokénál, akiket kiszemeltek maguknak, mégis elég ahhoz, hogy összébb tereljék, bekerítsék és megállásra késztessék őket. Ha a hetes engedelmeskedik, a banda fő szószólója megragadja az alkalmat, hogy előálljon követeléseivel. Ha viszont a bekerített csapat tovább nyomakszik és megpróbál kitörni a tíz másik gyűrűjéből, azok fegyvert ragadnak. Ezen egyszerű taktikájukon még a közelmúlt sikertelenségei ellenére sem kívánnak változtatni.*
- Nicsak! Csak nem egy újabb csapat a... pihenő felé?
*Az elmúlt nyári nap oly barnává égette bőrét, hogy meg most is szinte virítanak arcán piros ajkai, melyekkel széles vigyort formál.*
- Mily rémesen modortalan ember vagyok, megszakítom kedves bájcsevejetek. Lássátok, kivel van dolgotok, alkut ajánlok figyelmetekbe. Pénzt vagy fegyvert, ha élhetek kissé gyermekded szavakkal. Az épségetek megvásárolhatjátok javaitokon. Ha megkapjuk az aranyaitokat, ékszereket, fegyvert, és egyéb értékes holmit, tovább engedünk utatokon. Sőt mi több, garantálom, hogy épségben eljuttok úticélotokig.
*Könnyedén beszél, hiszen a hétből csupán kettő férfi. Vagy három, a törp nemének megállapításával gondban van. Ám hiába a látszólagos erőfölény, még így is jelez társainak, hogy tartsák fegyvereiket kezük ügyében.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.02.12 00:30:46
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-11 09:46:06
Üzenet elküldve: 2012-02-11 09:46:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Arianna Mordach mellett lépked, majd a kérdésre ránéz a férfira.*
- Hogy mi célból? Egy-két régi ismerősöm, többek közt az unokahúgom és a jegyese is ott szállnak meg, s a bálra igyekeznek, egy kis szórakozás céljából. Jó alkalom lesz velük találkozni. *mosolyodik el. Végiggondolván, amit mondd, még nem is hazudott. Valóban az unokahúgával fog találkozni, csak épp nem olyan meghitt körülmények között érkeznek a bálra, mint ahogy az látszik. Arianna azonban ezzel a kis füllentéssel úgy gondolja, hogy nem ártott senkinek.*
- És maga a bálozáson kívül megy még más céllal? *kérdi Mordachtól.*
- Hogy mi célból? Egy-két régi ismerősöm, többek közt az unokahúgom és a jegyese is ott szállnak meg, s a bálra igyekeznek, egy kis szórakozás céljából. Jó alkalom lesz velük találkozni. *mosolyodik el. Végiggondolván, amit mondd, még nem is hazudott. Valóban az unokahúgával fog találkozni, csak épp nem olyan meghitt körülmények között érkeznek a bálra, mint ahogy az látszik. Arianna azonban ezzel a kis füllentéssel úgy gondolja, hogy nem ártott senkinek.*
- És maga a bálozáson kívül megy még más céllal? *kérdi Mordachtól.*
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-09 21:10:11
Üzenet elküldve: 2012-02-09 21:10:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Mordach, miközben a két hölgyeménnyel társalog, gondolatainak egy apró kis része már a jövőben jár. Természetesen nem csak az Erdan-ügy miatt jött el a társasággal; mint azt róla tudni lehet, megszállottja a báloknak, rendezvényeknek, fogadásoknak, s ehhez hasonló szórakozásoknak. Arra ugyan pontosan már nem emlékszik, hogy Caliel milyen bálról beszélt, ennek ellenére becsempészett a motyója közé egy fekete álarcot... Sosem lehet tudni, mit hoz a sors...
Az elmúlt hónapokat ugyan egyedül töltötte, most viszont még kellemesnek is mondhatja ezt a társaságot. Igazi vándorélet, amit ő él, s ezzel semmi pénzért sem szakítanak!
Mivel az elmondottak szerint a felállított sátor nincs messze a karavánpihenőtől, így ha netán valami hiányozna, akkor oda is lehet egy kis kerülőt tenni - de csak nagyon kicsit! Jelenleg egy tavasziasabb időnek mondjuk jobban örülne a vörös, ezért talán még be kellene szereznie egy melegebb ruhát. Ez azonban egyelőre még ráér!*
- Nos, hercegnő? Mire jutottál? Van esetleg új ötleted?
*Kérdez hátra Loya felé, miközben kicsit felgyorsítja a patást. Közben a hátára erősített cókmókot jobban kibiztosítja, nehogy véletlenül valami étel kipottyanjon, vagy éppen a hátizsákjából egy-két... fontosabb dolog.*
- Kedves Arianna, mi célból tart a karaván felé, ha szabad megkérdeni? Egyedül bizony balga dolog lett volna elindulni! *kacsint a hölgyeményre, s szóval tartja, míg a tündér leányzó meg nem érkezik melléjük* Majd ha leszáll az éj, pár személyes kérdésem is lesz a hölgyhöz... *újabb kacsintás érkezik, egy sunyi mosollyal karöltve*
Az elmúlt hónapokat ugyan egyedül töltötte, most viszont még kellemesnek is mondhatja ezt a társaságot. Igazi vándorélet, amit ő él, s ezzel semmi pénzért sem szakítanak!
Mivel az elmondottak szerint a felállított sátor nincs messze a karavánpihenőtől, így ha netán valami hiányozna, akkor oda is lehet egy kis kerülőt tenni - de csak nagyon kicsit! Jelenleg egy tavasziasabb időnek mondjuk jobban örülne a vörös, ezért talán még be kellene szereznie egy melegebb ruhát. Ez azonban egyelőre még ráér!*
- Nos, hercegnő? Mire jutottál? Van esetleg új ötleted?
*Kérdez hátra Loya felé, miközben kicsit felgyorsítja a patást. Közben a hátára erősített cókmókot jobban kibiztosítja, nehogy véletlenül valami étel kipottyanjon, vagy éppen a hátizsákjából egy-két... fontosabb dolog.*
- Kedves Arianna, mi célból tart a karaván felé, ha szabad megkérdeni? Egyedül bizony balga dolog lett volna elindulni! *kacsint a hölgyeményre, s szóval tartja, míg a tündér leányzó meg nem érkezik melléjük* Majd ha leszáll az éj, pár személyes kérdésem is lesz a hölgyhöz... *újabb kacsintás érkezik, egy sunyi mosollyal karöltve*
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-09 20:05:57
Üzenet elküldve: 2012-02-09 20:05:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Loya kissé lemarad, hagyja, hogy Mordach nyugodtan beszélgessen Ariannával. A férfi kettőjükhöz intézett szavait szinte meg se hallja, gondolatai teljesen lefoglalják. Gondosan mérlegeli ezt az új lehetőséget.
"Ez nevetséges! Milyen alantas és gusztustalan dolog megmérgezni valakit. Én nem csak fizikai, hanem erkölcsi győzelmet is akarok aratni, és ezt csak tisztességes küzdelem által érhetem el. De ha tisztességesen akarom ezt az ügyet elintézni, az valószínűleg azzal a következménnyel járna, hogy a jövőben már csak alulról szagolhatom az ibolyát. Akkor nem reménykedhetem semmilyen győzelemben. És annak semmi értelme nem lenne, ha én halnék meg. Az nem lenne bosszú. Egyszerűbb lenne ezt az egészet gyorsan lerendezni és kész." halkan felsóhajt."Nem gondoltam, hogy lelkiismereti szempontból ez ilyen nehéz lesz. Vajon bűnnek számít-e az emberek közt egy ilyen féreg megölése? Inkább jócselekedet. A férgeket ki kell irtani, mielőtt még túl nagy kárt tesznek."
"Ez nevetséges! Milyen alantas és gusztustalan dolog megmérgezni valakit. Én nem csak fizikai, hanem erkölcsi győzelmet is akarok aratni, és ezt csak tisztességes küzdelem által érhetem el. De ha tisztességesen akarom ezt az ügyet elintézni, az valószínűleg azzal a következménnyel járna, hogy a jövőben már csak alulról szagolhatom az ibolyát. Akkor nem reménykedhetem semmilyen győzelemben. És annak semmi értelme nem lenne, ha én halnék meg. Az nem lenne bosszú. Egyszerűbb lenne ezt az egészet gyorsan lerendezni és kész." halkan felsóhajt."Nem gondoltam, hogy lelkiismereti szempontból ez ilyen nehéz lesz. Vajon bűnnek számít-e az emberek közt egy ilyen féreg megölése? Inkább jócselekedet. A férgeket ki kell irtani, mielőtt még túl nagy kárt tesznek."
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-09 15:15:45
Üzenet elküldve: 2012-02-09 15:15:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*Hyalora elmélyülten gondolkodik, miközben Eton azt bizonygatja, hogy megvédi, ha arra kerül a sor.* "Ó, ha tudnád, hogy engem mennyire nem kell megvédeni! Nem ismersz még engem...és nem is hagyom, hogy teljes valómban, igazán megismerj!"*gondolja a leányzó a széles mosollyal az arcán. Egy mosollyal ami kívülről bájt, és gyermeki tisztaságot sugároz, de a belső jelentése pont ezek ellentéte.*
-Hát így van, Mordach egy igazi úriember! Bár nem tudom, hogy mivel keltettem fel érdeklődését, ő szólított meg engem a Főtér kellős közepén. Bevallom, kíváncsi voltam, s így elegyedtem szóba vele. Nem is csalódtam, a modora kifogástalan, legalábbis a hölgyekkel szemben-*meséli a lány kissé halkabban. Mikor Eton megkéri, meséljen magáról, megint előtűnik az ál mosoly, a hidegtől rózsás arcán.*
-Köszönöm a bókokat, bár úgy érzem nem érdemeltem ki. A kíváncsiságomat egyáltalán nem sorolnám a jó tulajdonságaim közé, s bátorságomat is inkább vakmerőnek mondanám. De ennek ellenére igen jól estek ezek a szavak.*-mondja Hyalora, s közben egy finom húzással a kantárszáron lelassítja lova tempóját.*-Nos, meséljek magamról? Nem túl érdekes életem volt eddig. Nem sokan szeretnek engem, sőt hogy úgymondjam eredeti hazámban kimondottan utálnak, főleg a fiatal lányok. Édesanyám különleges szépséggel rendelkezett, s ezt megörököltem, bár egyáltalán nem akartam. Születésem után anyám rögtön meghalt, azóta édesapámmal élek, nemesi neveltetésben, hogy ne feledjem el ki is vagyok. Ami még a családomat illeti, lenne egy fivérem, de ős sajnos születése pillanatában elvesztette életét.-*Hyalora kis szünetet tart itt, majd folytatja-* Több mint huszonöt nyelvet tanítottak meg nekem, s ezek a nyelveken mind beszélni, mind olvasni is tudok. Azt hiszem lovagolni azóta tudok, hogy megtanultam járni, s ez jelenti a legnagyobb élvezetet számomra. Szeretem a művészeteket, kiváltképpen a zenét. Mi mást mondhatnék még?*-néz a lány elbűvölő mosollyal Etonra, mikor befejezi történetét.*
-Hát így van, Mordach egy igazi úriember! Bár nem tudom, hogy mivel keltettem fel érdeklődését, ő szólított meg engem a Főtér kellős közepén. Bevallom, kíváncsi voltam, s így elegyedtem szóba vele. Nem is csalódtam, a modora kifogástalan, legalábbis a hölgyekkel szemben-*meséli a lány kissé halkabban. Mikor Eton megkéri, meséljen magáról, megint előtűnik az ál mosoly, a hidegtől rózsás arcán.*
-Köszönöm a bókokat, bár úgy érzem nem érdemeltem ki. A kíváncsiságomat egyáltalán nem sorolnám a jó tulajdonságaim közé, s bátorságomat is inkább vakmerőnek mondanám. De ennek ellenére igen jól estek ezek a szavak.*-mondja Hyalora, s közben egy finom húzással a kantárszáron lelassítja lova tempóját.*-Nos, meséljek magamról? Nem túl érdekes életem volt eddig. Nem sokan szeretnek engem, sőt hogy úgymondjam eredeti hazámban kimondottan utálnak, főleg a fiatal lányok. Édesanyám különleges szépséggel rendelkezett, s ezt megörököltem, bár egyáltalán nem akartam. Születésem után anyám rögtön meghalt, azóta édesapámmal élek, nemesi neveltetésben, hogy ne feledjem el ki is vagyok. Ami még a családomat illeti, lenne egy fivérem, de ős sajnos születése pillanatában elvesztette életét.-*Hyalora kis szünetet tart itt, majd folytatja-* Több mint huszonöt nyelvet tanítottak meg nekem, s ezek a nyelveken mind beszélni, mind olvasni is tudok. Azt hiszem lovagolni azóta tudok, hogy megtanultam járni, s ez jelenti a legnagyobb élvezetet számomra. Szeretem a művészeteket, kiváltképpen a zenét. Mi mást mondhatnék még?*-néz a lány elbűvölő mosollyal Etonra, mikor befejezi történetét.*
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-08 11:06:38
Üzenet elküldve: 2012-02-08 11:06:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
*Eton nincs megelégedve Hyalora válaszával, és ezt kivételesen az arcáról is le lehet olvasni. Halkan folytatja a beszélgetést. Bár útitársai kellőképp elfoglaltak és valószínűleg senki se figyeli, hallgatja beszélgetésüket.*
- Akkor maradj mellettem és ne aggódj, én és a veszély közeli ismerősök vagyunk. Ha felbukkan Rám számíthatsz. És itt a vadonban, bizonyosan összefutunk Vele. Én már felkészülten várom. *Meggyőződéssel mondja, rákacsint és elmosolyodik. És még határozottabban kijelenti* -Megvédelek, ha szükség lesz rá. *Körbenéz és felveszi kedélyes beszédstílusát és folytatja.* Még beszélhetünk nyugodtan, inkább az éjszakák szoktak rázósak lenni. Szóval Mordachról szinte annyit tudok összesen, 'nagy nőcsábász', és Calielt is ismeri korábbról. De kíváncsi lennék, ti hol és hogyan találkoztatok. Bár azt feltételezem, hogy Mordach kezdeményezett. Tudod a társaság nagy részét nem ismerem kellőképp, egyikükről sem tudok túl sokat. Sőt Rólad is nagyon keveset tudok, de szerintem egy megbízható, kíváncsi, értelmes, bátor és igazán vonzó lány vagy. És amit eddig Veled kapcsolatban tapasztaltam, az mind tetszik, ezért is szeretnélek jobban megismerni. Mesélnél nekem kicsit magadról, hogyan nőttél fel, milyenek a szüleid és a testvéreid, mit tanultál, mik a terveid és az álmaid? Mesélnél nekem ilyesmiről? Tudod, szörnyen kíváncsi a természetem.
*Miközben beszél még egyszer végigszalad a szemével a társaságon, és rögtön észreveszi, hogy Eris tekintetét szúróssá teszi az ébredező harag. Ezért ha messziről is, de hosszan nézi a zöld szemeket, de csak az idegességet látja, mást Eris nem enged látni.
"Minden rendben lesz drága Eris, csak adj egy kis időt, és együtt nevettünk majd a végén." Eton most engedi, hogy gondolatai finoman kirajzolódjanak az arcára, hisz pontosan tudja, hogy az arcok és az ilyen nyitott gondolatokban, milyen könnyen olvas Eris. És feltételezi, hogy Hyalora nem ismeri még ki magát Eton vonásain, mimikáján. És bízik benne, hogy túl fiatal még a gondolatolvasás titokzatos fortélyaihoz.*
- Akkor maradj mellettem és ne aggódj, én és a veszély közeli ismerősök vagyunk. Ha felbukkan Rám számíthatsz. És itt a vadonban, bizonyosan összefutunk Vele. Én már felkészülten várom. *Meggyőződéssel mondja, rákacsint és elmosolyodik. És még határozottabban kijelenti* -Megvédelek, ha szükség lesz rá. *Körbenéz és felveszi kedélyes beszédstílusát és folytatja.* Még beszélhetünk nyugodtan, inkább az éjszakák szoktak rázósak lenni. Szóval Mordachról szinte annyit tudok összesen, 'nagy nőcsábász', és Calielt is ismeri korábbról. De kíváncsi lennék, ti hol és hogyan találkoztatok. Bár azt feltételezem, hogy Mordach kezdeményezett. Tudod a társaság nagy részét nem ismerem kellőképp, egyikükről sem tudok túl sokat. Sőt Rólad is nagyon keveset tudok, de szerintem egy megbízható, kíváncsi, értelmes, bátor és igazán vonzó lány vagy. És amit eddig Veled kapcsolatban tapasztaltam, az mind tetszik, ezért is szeretnélek jobban megismerni. Mesélnél nekem kicsit magadról, hogyan nőttél fel, milyenek a szüleid és a testvéreid, mit tanultál, mik a terveid és az álmaid? Mesélnél nekem ilyesmiről? Tudod, szörnyen kíváncsi a természetem.
*Miközben beszél még egyszer végigszalad a szemével a társaságon, és rögtön észreveszi, hogy Eris tekintetét szúróssá teszi az ébredező harag. Ezért ha messziről is, de hosszan nézi a zöld szemeket, de csak az idegességet látja, mást Eris nem enged látni.
"Minden rendben lesz drága Eris, csak adj egy kis időt, és együtt nevettünk majd a végén." Eton most engedi, hogy gondolatai finoman kirajzolódjanak az arcára, hisz pontosan tudja, hogy az arcok és az ilyen nyitott gondolatokban, milyen könnyen olvas Eris. És feltételezi, hogy Hyalora nem ismeri még ki magát Eton vonásain, mimikáján. És bízik benne, hogy túl fiatal még a gondolatolvasás titokzatos fortélyaihoz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579