*Hátranéz a biztonságot jelentő fal felé, aztán a gnóm irányába ölti ki nyelvét.*
-Nem fogok elfutni. Annál azért bátrabb vagyok, és különben is... *Itt elvigyorodik, és jobbjának mutatóujját végighúzza jobb arcán.* -... A Pegazus fogadóban azt mondták a szobalányok, hogy az apámtól örököltem arcvonásaimat, és be kell látnotok, egy ilyen szép arcot talán még egy bandita sem tenne tönkre. Márpedig ha ahhoz hozzá sem ér, ha a vérveszteségtől sápadt lennék, háát... Az borzalmas lenne.
*Kuncog egy jót saját tréfáján, majd végighallgatja Entalien beszámolóját.* -Még sosem hallottam a városodról, de abban biztos vagyok, hogy a népednek nem kell attól tartaniuk, hogy oda akarok költözni. Már ha nem bántalak meg ezzel. *Szabadkozik, és vállat von, arcán még mindig ott játszik az előbbi kijelentés utáni vigyor. A vicc tovább fokozza jókedvét, amit a gnóm megpróbál elvenni tőle.*
-Én mindent megértek. Mindent. Csak el kell magyarázni nekem, amit még nem tudok. Talán többször is, de az egészen biztos, hogy hosszú távon megéri velem foglalkozni. Anyám is mindig ezt mondja, és láám, igaza lett. Egyedül eltaláltam Artheniorig úgy, hogy térképet nem láttam még hozzá, és csak kétszer mondták el, hogy merre van. *Bólint egy nagyot, és úgy dönt nem köti a másik kettő orrára, hogy az útmutatás annyiból állt, hogy: 'Menj fiam, menj egyenesen észak felé, és rá fogsz találni a városra!'.*
-Szóval, visszatérve a témához, mondj el nekem mindent, vagy ezt megcsinálom még egyszer! *Mondja komoly arcot vágva, majd lemarad pár pillanatra, hogy ismét megsarkantyúzva lovát előre iramodjon, és rácsapjon Eron lova hátsójára, hátha az megugrik egy kicsit. Az ifjú elf biztos benne, hogy a gnóm sosem tudna rá igazán megharagudni, hiszen eddig erre még senki nem volt képes. Ha sikerül a 'vicce', ha nem, lova tempóját a másik, magasabb útitársához igazítja.*
-Nos komám, EZ mulatságos!