// Sáros kalandok //
*Az öreg nem tudott sokkal többet elmondani a fogakról, mint azt Toragg gondolta, hogy fog, bár ez is több, mint a semmi. Majd ha kis kalandjuk véget ért, beviszi őket a szentélybe vagy a templomba, hátha tudnak mondani róla valami okosat, ha meg még sem, akkpr sincs semmi probléma. Ha máshol nem is, ha van a városnak egy könyvtára, -mint minden valamire való nagyvárosnak- ott mindnen bizonnyal még több információt is szerezhet a dologról, mint amire eredetileg kíváncsi.
Fel van készülve a meglepődött arckifejezésekre, amivel majd minden bizonnyal illetik a zöldbőrűt, elvégre egy ork olvasni?! Nem minden napi látványt mutat ez a jelenség, az tény, főleg ha tudnák az is, hogy Toragg még önszántából tanulta ki, eme mesterséget évekkel ez előtt, igaz, koránt sem mondhatni, hogy tökéletesen. Előtte is írt, olvasott, nem ez a lényeg, bár az ő törzsében ez kicsit máshogy nézett ki, mint abban a világban, amibe belemászott. Az ő törzsében az írás, olvasásnak ennyire nem volt nagy jelentősége, mint máshol, csupán a sámánok, mint Toragg is, ismerték az ork rúnáikat. Az átlag zöldbőrűnek nem volt szüksége ilyesmire szabályozások és törvények nélkül, lényegében mindent meg tudtak oldani a saját öklükkel. Gyakorlatilag ez is volt a társadalmuk alapja. A sámánoknak viszont kicsivel több tudást kellett átadniuk egymásnak generációkon keresztül, így kellett valami, aminek segítségével papírra is tudják vetni ezeket ugye, mert -legalábbis az ő hiedelmük, vallásuk szerint- természet feletti erők ide vagy oda, több ezer év tapasztalatait ők sem tarhatták mind fejben.
Visszatérve a beszélgetésre, a csontok is egyre érdekesebbnek bizonyulnak számára, bár egyre inkább azon gondolkozik, nem valószínű, hogy harci felszerelést fog készíteni belőlük. Megadja a tiszteletet, ha már egyszer ők zavarják fel békés életüket ezeknek a trolloknak, hogy védelmező, falon függőket készít csontjaikból. Régen, meglehetősen régen, sok-sok évvel ez előtt csinálta meg az utolsót, még szülőfalujában, mielőtt eltűnt volna onnan, ott hagyva ajtaja felett, hogy valami védelmezze a települést egy darabig, ha már ő rútul ott hagyta őket. Valami hasznot ebből is tudna bizonyára kovácsolni, kissebb megszentelt csontokat harcosoknak, nagyobb falon függőket a fogadósnak értékesíteni, esetleg magán embereknek.
Gondolataiból arra eszmél, hogy Lads már a fizettségről és az osztozkodásról beszél. Bólogatva hümmög párat, majd felé tereli, eddig távolba meredő tekintetét.*
-Az ajánlatot helyét állónak tartom, ha tényleg úgy lesz, ahogy mondod, jó Uram, már ami a többieket illeti. *Biccent hátra.* Ha azt mondják, nem kell nekik semmi, akkor az úgy is legyen, tudjon úgy számolni az ork, ahogy ígérik neki, legalábbis jómagam ezen a véleményen vagyok, de ezt majd este, tűz mellett úgy is meg tudjuk beszélni mindenkivel, közösen.
*Pillant ekkor fel az égre, keresve a nap állását. Jókora távot tettek meg ez idáig, kíváncsi mennyit tudnak még, mielőtt teljesen befeketülne az égbolt. Habár nem tudja, mik a tervek a menetet illetően, de saját meglátása szerint, talán nem lenne szerencsés korom sötétben flangálni, ád. egy, hogy semmi fénnyel, ád. kettő, a ragadozók sem lesznek kezesebb bárányok éjszaka, bár ki tudja, mennyi van belőle erre felé. Bizonyár a körülötte lévő kis csapat jobban ismeri a tájat, mint ő, és biztosabbak a dolgukban...
Legalábbis reméli.*