//Irány Vadvéd//
*Megmeríti a kulacsot, s mire felnéz, már látja is a fekete hátast kiléptetni a szegénynegyedből. Egyenesen hozzájuk léptetnek a fiúk, Sunuko pedig nem győz szabadkozni a késésért. Lyzendra erre csak elmosolyodik, s úgy válaszol.*
- Alig több mint egy hete jártam itt átutazóban. A gazdagnegyedben is voltam… megjegyeztem merről kell jönni. *Meg vonja a vállát. Azért nem volt az olyan régen, hogy ne emlékezzen rá, emellett Sel biztosan kisegítette volna, ha rossz irányba indul.*
- Na, de ha ide értetek, ne húzzuk az időt. *Lép a lovához, hogy egy libbenéssel a hátán teremjen újra.* A többiek már biztosan várnak, igyekezzünk!
*Irányba hozza lovát, hogy mihamarabb kiléptessen a városból, és a lankák felé vegye az irányt, szépen követve a kereskedelmi útvonalat egyenesen északnak. Egy idő után úgy érzi, mint ha semmit sem haladtak volna, pedig egészen szép távot megtettek már addigra. Talán az erőd hiányzik neki annyira, hogy még mindig olyan távolinak érzi. Ellát a mezőkön, ellát a rendezett szántókon, melyek még a kopár télben is megőriznek valamelyest szépségükből, Lyz szemében legalábbis, de egyik sem ér fel az erdővel, bármilyen veszélyes is legyen az.
Válla fölött hátra pillant, hogy a fiúk is tartják-e a lépést, majd hátraszól, hogy ne érje váratlanul őket.*
- Húzzunk bele! *Szinte biztos, hogy Sunuko nagy fekete lova tartja majd a lépést, az a kis tündér fiú olyan, mint ha ott sem volna.*
- Kapaszkodj Sel. *Vágtába ugratja lovát, hogy ha lehet, mihamarabb elérjék az ingoványon át vezető szakaszt. A téli hideg levegő megcsípi arcát egy kicsit, de ez inkább élénkíti, mint sem zavarja. Hamarosan érezni kezdi az ingovány jellegzetes szagát, bár ez még csak halványan emlékeztet az ottani bűzre, mégis örül, mert így legalább tudja, hogy hamarosan újabb határvonalhoz közelítenek, s ennyivel is közelebb érnek a vágyott célhoz. *