Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 103 (2041. - 2060. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2060. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-13 12:17:12
Üzenet elküldve: 2015-09-13 12:17:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Orkok, gazdák, drágaságok //
// A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz! //
*Grimor csendben, unottan bámulja a lányt, ahogy az táplálkozik. ~Éhes.~ horkant magában. ~Úgy eszik a kicsike, mintha legalábbis úri kisasszony volna.~ Békén hagyja, hadd egyen, és kifelé kezd bámulni, elnézve a mögöttük hagyott város egyre elmosódottabb körvonalait. Amikor csend lesz, csak akkor fordul hátra, kérdezve, de választ már nem kap. A kis cafka ott alszik az egyik liszteszsákon eldőlve. Jobb híján ő is elfészkelődik. Hosszú órákig nem történik semmi. Lassan rájuk sötétedik. A szekér egy ligetesebb részre kanyarodik, és megáll. A lovakat kikötik, ellátják. A két pusztai nomád Grimorhoz indul. Az ork bólint. Aztán felcihelődik, és egy takarót magához véve a lányhoz lép. Erősen megfogja az állát, mutatóujjával lassan végigsimít az arcán, egészen közel hajol hozzá, és a tekintetét a szemébe fúrja:*
- _Kedves_leszel. Ugye, nem felejted el? *Azzal a vállára veti a takarót, és int a két nomádnak. Azok mohón a lányhoz lépnek. A sötétben csak a szemük csillogása látszik.*
- Venni le *mondja fojtott, rekedt hangon az egyik, nagyot rántva a Claut befedő köpenyen. Ha a lány engedelmeskedik, tartva magát az orkkal kötött alkuhoz, a két pusztai egymás után tölti vele a kedvét.*
// A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz! //
*Grimor csendben, unottan bámulja a lányt, ahogy az táplálkozik. ~Éhes.~ horkant magában. ~Úgy eszik a kicsike, mintha legalábbis úri kisasszony volna.~ Békén hagyja, hadd egyen, és kifelé kezd bámulni, elnézve a mögöttük hagyott város egyre elmosódottabb körvonalait. Amikor csend lesz, csak akkor fordul hátra, kérdezve, de választ már nem kap. A kis cafka ott alszik az egyik liszteszsákon eldőlve. Jobb híján ő is elfészkelődik. Hosszú órákig nem történik semmi. Lassan rájuk sötétedik. A szekér egy ligetesebb részre kanyarodik, és megáll. A lovakat kikötik, ellátják. A két pusztai nomád Grimorhoz indul. Az ork bólint. Aztán felcihelődik, és egy takarót magához véve a lányhoz lép. Erősen megfogja az állát, mutatóujjával lassan végigsimít az arcán, egészen közel hajol hozzá, és a tekintetét a szemébe fúrja:*
- _Kedves_leszel. Ugye, nem felejted el? *Azzal a vállára veti a takarót, és int a két nomádnak. Azok mohón a lányhoz lépnek. A sötétben csak a szemük csillogása látszik.*
- Venni le *mondja fojtott, rekedt hangon az egyik, nagyot rántva a Claut befedő köpenyen. Ha a lány engedelmeskedik, tartva magát az orkkal kötött alkuhoz, a két pusztai egymás után tölti vele a kedvét.*
2059. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-13 11:46:11
Üzenet elküldve: 2015-09-13 11:46:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Gulch//
- Nagyon vicces vagy, komolyan... *Morogja jóízűen a lány.* ~Ezek szerint hallottad.~ *Ez elég egyértelmű, hiszen arra válaszolt. A lány morcosan mered maga elé, a csuklya mélyen arcába lóg, amint valaki egy fekete Warg hátán elrohan mellettük.*
- Ha ilyenünk lenne, két nap sem kellene, hogy végigjárjuk ezt az utat. *Morogja, és magában átkozza a férfit, aki ült az állat hátán.* De nem baj, nem sokára megérkezünk. *Mondja, és felmutat a messziben kirajzolódó város sziluettjére.* Hamarosan... *Halovány mosoly ül ki arcára, örül, hogy végre nyugodt környezetben leülhet a Pegazusban. Reméli, ott lesz az a kövét férfi, aki akkor...*
- Gulch. Kihez viszed a levelet? *Kérdezi, mert ha oda viszi, akkor elég valószínű, hogy egy ott dolgozónak. És az vagy az a férfi, aki a gondjaiba vette azon az éjszakán, vagy a másik, akiről semmit sem tud.* Mert tudod... Ha pultosnak viszed, akkor lehet, hogy ismerem. Attól függ. *Mondja, de nem árul el többet. Nem olyan fontos, nem akarja terhelni Gulchot az apró-cseprő dolgaival.*
- Akartam mondani, hogy a főtéren lesz egy szökőkút, abból annyit iszunk, amennyit akarunk. *Mondja, hogy felvidítsa őt. Látja rajta, hogy ő is teljesen ki van idegileg.* Már tényleg nem kell sok, alig 12 óra...
~Pedig én csak jót akartam. Most akkor miért ilyen feldúlt?~
*Nem érti az egész helyzetet, hogy miért lett hirtelen ilyen ideges a férfi.*
- Én csak... Nem tudtam... Csak jót akartam... *Motyogja az orra alatt, és lesüti a tekintetét. A csuklya teljesen eltakarja az arcát.*
~Tessék. Ez van belőle, ha valakin segíteni akarok. Általában csak hátráltatom. Aztán feldühödök, és megölöm...~ *Dühösen ökölbe szorítja a kezét, körmei belevájnak bőrébe, amiken vékony vér serken. Némán felszisszen, de csupán a meglepődöttségtől. Szeme szinte szikrát szór, érzi, amint majd' elpattan a húr.*
~Minek is? Miért akartam neki jót? Ha akar valamit, úgyis szól, nem? Hiszen eddig is mindenki ezt csinálta. Az ajánlásom nélkül akart tőlem valamit. Miért is gondoltam, hogy...~ *Eszébe jut, amikor a férfi átölelte, amikor a lány betöltötte a benne tátongó ürességet. Amikor nem ítélte el, azért, ami.*
~De hát nem is tudja, hogy azt az anyám...~ *Érzi, amint a zavarodottság és az üresség újra kezdi őt felemészteni. Lassan szétárad benne, erős hiányérzetet keltve. Hiányzik neki, de nem tudja mi.*
~Talán ezt érzik a nincstelenek? Az anyátlanok? Bár, nekem két anyám is volt, és ez tucat apám. Hogy is lehetek ilyen öntelt? Az egyik kiirtotta a másikat. Az igazi a hamisat. Végül a korcs elpusztított mindent, ami maradt. Felfalta a szeretetet, amit nem is tudott, hogy létezett-e igazán. Végül teljesen egyedül maradt. Igen, az ilyen önző, szeretetre vágyó korcsok már csak ezt érdemlik.~ *Felvázolja, mi is történt azon az éjszakán. Újra és újra végigrágja magát rajta, de mindenhogy arra jut, hogyha ő valamit másképp csinált volna, talán még élnének azok, akiket szeretett. Még, ha azok talán nem is szerették őt viszont igazán.
Feleszmél, hogy a férfi ott áll előtte, és az arcát fürkészi.*
~Nem, nem arra gondoltam!~ *Morogja magában. Már nem is igazán érti, mire fel ez az egész, szemmel látható, hogy ő is olyan, mint a többi.*
- Nem arra! *Tör elő belőle. Egyszerűen képtelen megállni.* Arra, amikor csak azért támadtam meg egy ártatlan kölyköt, hogy téged megvédjelek! Amikor te mélyen aludtál, én pedig majdnem megöltelek! Ott volt a kezemben az a semmirekellő fegyver, és a kezemmel az arcodat érintettem! A barátod pedig végig engem figyelt! Megöltem egy terhes kölyköt, aki alig lehetett tizenkettő éves, csak azért, hogy te életben maradhass! De minek is? Látom, te sem vagy más! Ha én segítenék, akkor nem kellek! Ha nekem kell segítség, akkor észre sem vesznek! Csak akkor vagyok jó, ha kell valami! A pénzem? Az ételem? Az italom? Az életem? Vagy a testem? Ha kell, úgyis megszerzed magadnak! Az összes ilyen! Mind! És még te is! *Szinte már kiabál, körmei véresre vájják a tenyerét.* Pedig én tényleg azt hittem, hogy van valaki, akinek nem azért kellek, hogy megszerezze, amit akar! Persze, elviszlek a Pegazusba, nagyon szívesen! Persze, odaadom a kenyeremet, nagyon szívesen! Meghallgatom a bajaidat, amikor téged természetesen nem érdekel az enyém, természetesen! Nem baj, én erre születtem, ezek szerint! Mindenki lát bennem valaMit, de valaKit senki! *Egyszerűen már nem érdekli, mi lesz ebből, nem bírja tovább, hogy mindent mindig csak benyel. Vérét beletörli a fekete lepelbe, és félrelép.*
- Persze, felejtsd el, amit mondtam. Úgy sem hagy benned mély nyomot. Ahogy senkiben sem. *Mondja, és elhajt mellette. A mocsár illata egy elhanyagolható pillanatra tétovázásra készteti, de aztán mégis tovább megy. Biztos benne, hogy most, hogy Gulch rájött, a lány kiismerte a céljait, nem megy utána. Vagy, ha igenis, maximum megölni akarja majd. Újra egyedül van, nem kell attól tartania, valaki még a végén megharagszik rá egy plusz hulláért.*
- Nagyon vicces vagy, komolyan... *Morogja jóízűen a lány.* ~Ezek szerint hallottad.~ *Ez elég egyértelmű, hiszen arra válaszolt. A lány morcosan mered maga elé, a csuklya mélyen arcába lóg, amint valaki egy fekete Warg hátán elrohan mellettük.*
- Ha ilyenünk lenne, két nap sem kellene, hogy végigjárjuk ezt az utat. *Morogja, és magában átkozza a férfit, aki ült az állat hátán.* De nem baj, nem sokára megérkezünk. *Mondja, és felmutat a messziben kirajzolódó város sziluettjére.* Hamarosan... *Halovány mosoly ül ki arcára, örül, hogy végre nyugodt környezetben leülhet a Pegazusban. Reméli, ott lesz az a kövét férfi, aki akkor...*
- Gulch. Kihez viszed a levelet? *Kérdezi, mert ha oda viszi, akkor elég valószínű, hogy egy ott dolgozónak. És az vagy az a férfi, aki a gondjaiba vette azon az éjszakán, vagy a másik, akiről semmit sem tud.* Mert tudod... Ha pultosnak viszed, akkor lehet, hogy ismerem. Attól függ. *Mondja, de nem árul el többet. Nem olyan fontos, nem akarja terhelni Gulchot az apró-cseprő dolgaival.*
- Akartam mondani, hogy a főtéren lesz egy szökőkút, abból annyit iszunk, amennyit akarunk. *Mondja, hogy felvidítsa őt. Látja rajta, hogy ő is teljesen ki van idegileg.* Már tényleg nem kell sok, alig 12 óra...
~Pedig én csak jót akartam. Most akkor miért ilyen feldúlt?~
*Nem érti az egész helyzetet, hogy miért lett hirtelen ilyen ideges a férfi.*
- Én csak... Nem tudtam... Csak jót akartam... *Motyogja az orra alatt, és lesüti a tekintetét. A csuklya teljesen eltakarja az arcát.*
~Tessék. Ez van belőle, ha valakin segíteni akarok. Általában csak hátráltatom. Aztán feldühödök, és megölöm...~ *Dühösen ökölbe szorítja a kezét, körmei belevájnak bőrébe, amiken vékony vér serken. Némán felszisszen, de csupán a meglepődöttségtől. Szeme szinte szikrát szór, érzi, amint majd' elpattan a húr.*
~Minek is? Miért akartam neki jót? Ha akar valamit, úgyis szól, nem? Hiszen eddig is mindenki ezt csinálta. Az ajánlásom nélkül akart tőlem valamit. Miért is gondoltam, hogy...~ *Eszébe jut, amikor a férfi átölelte, amikor a lány betöltötte a benne tátongó ürességet. Amikor nem ítélte el, azért, ami.*
~De hát nem is tudja, hogy azt az anyám...~ *Érzi, amint a zavarodottság és az üresség újra kezdi őt felemészteni. Lassan szétárad benne, erős hiányérzetet keltve. Hiányzik neki, de nem tudja mi.*
~Talán ezt érzik a nincstelenek? Az anyátlanok? Bár, nekem két anyám is volt, és ez tucat apám. Hogy is lehetek ilyen öntelt? Az egyik kiirtotta a másikat. Az igazi a hamisat. Végül a korcs elpusztított mindent, ami maradt. Felfalta a szeretetet, amit nem is tudott, hogy létezett-e igazán. Végül teljesen egyedül maradt. Igen, az ilyen önző, szeretetre vágyó korcsok már csak ezt érdemlik.~ *Felvázolja, mi is történt azon az éjszakán. Újra és újra végigrágja magát rajta, de mindenhogy arra jut, hogyha ő valamit másképp csinált volna, talán még élnének azok, akiket szeretett. Még, ha azok talán nem is szerették őt viszont igazán.
Feleszmél, hogy a férfi ott áll előtte, és az arcát fürkészi.*
~Nem, nem arra gondoltam!~ *Morogja magában. Már nem is igazán érti, mire fel ez az egész, szemmel látható, hogy ő is olyan, mint a többi.*
- Nem arra! *Tör elő belőle. Egyszerűen képtelen megállni.* Arra, amikor csak azért támadtam meg egy ártatlan kölyköt, hogy téged megvédjelek! Amikor te mélyen aludtál, én pedig majdnem megöltelek! Ott volt a kezemben az a semmirekellő fegyver, és a kezemmel az arcodat érintettem! A barátod pedig végig engem figyelt! Megöltem egy terhes kölyköt, aki alig lehetett tizenkettő éves, csak azért, hogy te életben maradhass! De minek is? Látom, te sem vagy más! Ha én segítenék, akkor nem kellek! Ha nekem kell segítség, akkor észre sem vesznek! Csak akkor vagyok jó, ha kell valami! A pénzem? Az ételem? Az italom? Az életem? Vagy a testem? Ha kell, úgyis megszerzed magadnak! Az összes ilyen! Mind! És még te is! *Szinte már kiabál, körmei véresre vájják a tenyerét.* Pedig én tényleg azt hittem, hogy van valaki, akinek nem azért kellek, hogy megszerezze, amit akar! Persze, elviszlek a Pegazusba, nagyon szívesen! Persze, odaadom a kenyeremet, nagyon szívesen! Meghallgatom a bajaidat, amikor téged természetesen nem érdekel az enyém, természetesen! Nem baj, én erre születtem, ezek szerint! Mindenki lát bennem valaMit, de valaKit senki! *Egyszerűen már nem érdekli, mi lesz ebből, nem bírja tovább, hogy mindent mindig csak benyel. Vérét beletörli a fekete lepelbe, és félrelép.*
- Persze, felejtsd el, amit mondtam. Úgy sem hagy benned mély nyomot. Ahogy senkiben sem. *Mondja, és elhajt mellette. A mocsár illata egy elhanyagolható pillanatra tétovázásra készteti, de aztán mégis tovább megy. Biztos benne, hogy most, hogy Gulch rájött, a lány kiismerte a céljait, nem megy utána. Vagy, ha igenis, maximum megölni akarja majd. Újra egyedül van, nem kell attól tartania, valaki még a végén megharagszik rá egy plusz hulláért.*
2058. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-12 19:36:09
Üzenet elküldve: 2015-09-12 19:36:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Hosszú utat tett meg, pedig őt nem arra teremtették, hogy sokat sétáljon. A rövid és vastag lábak nem igazán alkalmasak a hosszútávú menetelésekhez.
Ütemes léptekkel halad előre. Tudja, hogy merre tart, a városba. Régen járt már ott és itt a legfőbb ideje, hogy újra ellátogasson Artheniorba és megnézze mik a történések. Régen volt része valami jó kalandban ezért bizakodik, hogy talán egy fogadóban hall valami érdekeset ami kalandosan hangzik. De ha valaki állja a Vastalp fogyasztását a mai napra az felér egy kalanddal. Efféle gondolatokkal sétál célja felé mikor a szeme sarkából meglát valami érdekes. Az út széli árokból egy csontváz keze lóg ki, rajta szakadt ruha. Hadwyr érdeklődését felkeltette a dolog ezért megnézi közelebbről. A kéznek van gazdája, egy egész csontváz hever az árokban. A ruhája rajta, nem is lehet olyan rég óta itt, de az állatok már megcsupaszították. Egy kis táska is van a csontváz mellett. A törpe körbenéz, majd vállat von és kinyitja a táskát, hogy megnézze mit rejt. Csupa értéktelen vackot. Egy lúdtollat, egy üveg tintát, valami könyvet. Sorba hajigálja ki a táskából a dolgokat Vastalp, mikor rátalál valami olyanra ami már az Ő számára is használható. Egy kis fa ládikába minőségi dohány. Ennek a zsákmánynak meg is örül, így elrakja magának azt. Más érdekes dolgot nem talál így otthagyja a pórul járt vándor maradékát és továbbáll. Ahogy az útra lép ki is nyitja a ládikát és a dohányt beletömködi pipájába. Rá is gyújt és boldogan pöfékelve halad tovább a város irányába.*
Ütemes léptekkel halad előre. Tudja, hogy merre tart, a városba. Régen járt már ott és itt a legfőbb ideje, hogy újra ellátogasson Artheniorba és megnézze mik a történések. Régen volt része valami jó kalandban ezért bizakodik, hogy talán egy fogadóban hall valami érdekeset ami kalandosan hangzik. De ha valaki állja a Vastalp fogyasztását a mai napra az felér egy kalanddal. Efféle gondolatokkal sétál célja felé mikor a szeme sarkából meglát valami érdekes. Az út széli árokból egy csontváz keze lóg ki, rajta szakadt ruha. Hadwyr érdeklődését felkeltette a dolog ezért megnézi közelebbről. A kéznek van gazdája, egy egész csontváz hever az árokban. A ruhája rajta, nem is lehet olyan rég óta itt, de az állatok már megcsupaszították. Egy kis táska is van a csontváz mellett. A törpe körbenéz, majd vállat von és kinyitja a táskát, hogy megnézze mit rejt. Csupa értéktelen vackot. Egy lúdtollat, egy üveg tintát, valami könyvet. Sorba hajigálja ki a táskából a dolgokat Vastalp, mikor rátalál valami olyanra ami már az Ő számára is használható. Egy kis fa ládikába minőségi dohány. Ennek a zsákmánynak meg is örül, így elrakja magának azt. Más érdekes dolgot nem talál így otthagyja a pórul járt vándor maradékát és továbbáll. Ahogy az útra lép ki is nyitja a ládikát és a dohányt beletömködi pipájába. Rá is gyújt és boldogan pöfékelve halad tovább a város irányába.*
2057. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-11 11:17:01
Üzenet elküldve: 2015-09-11 11:17:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Nem töri meg a csendet menet közben, nem szokása feleslegesen beszélni, a társalgást meg jobb nem erőltetni. Láthatóan nincs jó hangulatban Kagan, a férfit pedig nem a pátyolgatandó fajta. Így hát csendben, időről időre a tájat kémlelve halad Arthenior felé.
A hosszas lovastúrákat már megszokta, igaz, az utóbbi időben kevesebb ilyet ejtetett meg. Nem mondhatni, hogy nem érzi meg tagjaiban a megtett utat, és úti céljukat még nem érték el, csupán a közelben járnak. Azt már eldönti magában, hogy Lorgont az istállóban hagyja pihenni, és majd gyalogszerrel járja be a várost, kirakni azokat a bizonyos pátenseket.*
A hosszas lovastúrákat már megszokta, igaz, az utóbbi időben kevesebb ilyet ejtetett meg. Nem mondhatni, hogy nem érzi meg tagjaiban a megtett utat, és úti céljukat még nem érték el, csupán a közelben járnak. Azt már eldönti magában, hogy Lorgont az istállóban hagyja pihenni, és majd gyalogszerrel járja be a várost, kirakni azokat a bizonyos pátenseket.*
2056. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-11 10:34:59
Üzenet elküldve: 2015-09-11 10:34:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
*A visszaúton továbbra is csendes, ha lehet, még kevesebbet szól, és kevesebbet kérdez, mint eddig. Jobbára ügetnek végig, hol könnyű, hol tanügetésben, és csak a város határa közelében váltanak lépésre. Hogy vágtázzon a lovakkal, eszébe sem jut - komoly távolság volt ez hátasnak-embernek egyaránt.*
*A tábor régi helye mellett elhaladva csak egy pillantást vet nyugatnak, de ezúttal nem anekdotázik, ő is fárad: nyűgös és ingerlékeny ilyenkor. Útjukat azonban már nem szakítják meg, a Főteret irányozzák be.*
*A tábor régi helye mellett elhaladva csak egy pillantást vet nyugatnak, de ezúttal nem anekdotázik, ő is fárad: nyűgös és ingerlékeny ilyenkor. Útjukat azonban már nem szakítják meg, a Főteret irányozzák be.*
2055. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-10 21:25:07
Üzenet elküldve: 2015-09-10 21:25:07
![>Tyran Razzury [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/310_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - Tábor//
* Az éj eseménytelenül telik, szerencsére. Tyran már kezd álmosodni, mikor Darel jelez neki, hogy aludhat. Közelebb húzódik a tűzhöz, és vízszintesbe vágja magát. Elaludva, mint általában, a hasi gyönyörökről álmodik. Most például az utóbbi idő legfinomabb almáspitéjéről, amit azzal az Amycchaval készített el. * ~Amyccha? Vagy valami ilyesmi volt a neve... Nem is ez a lényeg, hanem a pite. Nyamm. ~
//Reggel//
* A többiekkel együtt kel, s hamar rendbe is szedi magát. Indulásra készen áll, mielőtt reggeliznének, most viszont okosabb lesz, mert nehéz pallosát a mellette haladó szekérre fogja feltenni, hogy csak Klémorát kelljen cipelnie. A kettőt egyszerre amúgy sem tudná használni. *
//Napokkal később//
* Természetesen él a lehetőséggel és szaván fogja Darelt egy pár edzés erejéig, míg lassan megközelítik a karavánpihenőt, aztán magát a karavánpihenőt is... *
* Az éj eseménytelenül telik, szerencsére. Tyran már kezd álmosodni, mikor Darel jelez neki, hogy aludhat. Közelebb húzódik a tűzhöz, és vízszintesbe vágja magát. Elaludva, mint általában, a hasi gyönyörökről álmodik. Most például az utóbbi idő legfinomabb almáspitéjéről, amit azzal az Amycchaval készített el. * ~Amyccha? Vagy valami ilyesmi volt a neve... Nem is ez a lényeg, hanem a pite. Nyamm. ~
//Reggel//
* A többiekkel együtt kel, s hamar rendbe is szedi magát. Indulásra készen áll, mielőtt reggeliznének, most viszont okosabb lesz, mert nehéz pallosát a mellette haladó szekérre fogja feltenni, hogy csak Klémorát kelljen cipelnie. A kettőt egyszerre amúgy sem tudná használni. *
//Napokkal később//
* Természetesen él a lehetőséggel és szaván fogja Darelt egy pár edzés erejéig, míg lassan megközelítik a karavánpihenőt, aztán magát a karavánpihenőt is... *
2054. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-10 20:45:50
Üzenet elküldve: 2015-09-10 20:45:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Beszerző körút – édes kettesben //
*Amikor a kalózlány a lóra érti azt a mondatot, amit Nadae-re kellett volna, akkor a mágustanonc a jobb kezével elengedi a gyeplőt és homlokon csapja magát.*
-Pfsz! Nadaénál, nem a lónál!
*Legyint egyet mellé, de úgy dönt, hogy nem firtatja a továbbiakat, mert a végén egy levelibéka szintjére süllyednek agyilag, mire megérteti vele a hasonlatot.*
-Nekem még nem fordult meg a fejemben, bár kétségtelenül tenyérbemászó néha, ha berumozik.
*Meg persze akkor is nehéz eset, amikor nem, de Dynti példájából tanulva nem lehetetlen kezelni az efféléket. Bizton sok hasonlóság lesz köztük.*
-A Kárhozottak alapból egy olyan csoport, aki nem fog nagy népszerűségnek örvendeni az alvilági körökben. Megelőző csapásokat kell ejtenünk, hogy féljék a nevünket!
*Például egy kis tűzzel. Igen. A tűz az mindig megfelelő a félelemkeltésre és a káoszra, jóllehet, hogy a háborúra is, de az most nem lényeges.*
-Nem azért hízelgek, mert már megkaptalak. Egyszerűen csak jólesik. De ahogy látom, neked is!
*Sandít hátra a mögötte ücsörgő lányra, majd a következő mondatára elmosolyodik.*
-Öt nap nem hosszú idő. Sokkal többet jöttünk eddig. Visszafelé pedig felülhetünk majd egy hajóra, azzal gyorsabb lesz és elkerüljük a barbárokat. Mellesleg örülj neki, hogy nem kell gyalogolni!
*Magyaráz, miközben megsarkallja a lovat és ügető tempóra kapcsol.
A további beszédet csak csendesen hallgatja, egészen addig, míg a karavánpihenős kiruccanásuk idejére nem terelődik a szó egy hirtelen közbevágott kérdéssel.*
-Remélhetőleg csak két nap lesz.
*Válaszol, bár hallani a hangján, hogy ezúttal nem túl biztos a kijelentésében. Lehet ugyanis kettő, de akár öt nap is.*
-Hiányzik a barlang, vagy meguntad a társaságom?
*Amikor a kalózlány a lóra érti azt a mondatot, amit Nadae-re kellett volna, akkor a mágustanonc a jobb kezével elengedi a gyeplőt és homlokon csapja magát.*
-Pfsz! Nadaénál, nem a lónál!
*Legyint egyet mellé, de úgy dönt, hogy nem firtatja a továbbiakat, mert a végén egy levelibéka szintjére süllyednek agyilag, mire megérteti vele a hasonlatot.*
-Nekem még nem fordult meg a fejemben, bár kétségtelenül tenyérbemászó néha, ha berumozik.
*Meg persze akkor is nehéz eset, amikor nem, de Dynti példájából tanulva nem lehetetlen kezelni az efféléket. Bizton sok hasonlóság lesz köztük.*
-A Kárhozottak alapból egy olyan csoport, aki nem fog nagy népszerűségnek örvendeni az alvilági körökben. Megelőző csapásokat kell ejtenünk, hogy féljék a nevünket!
*Például egy kis tűzzel. Igen. A tűz az mindig megfelelő a félelemkeltésre és a káoszra, jóllehet, hogy a háborúra is, de az most nem lényeges.*
-Nem azért hízelgek, mert már megkaptalak. Egyszerűen csak jólesik. De ahogy látom, neked is!
*Sandít hátra a mögötte ücsörgő lányra, majd a következő mondatára elmosolyodik.*
-Öt nap nem hosszú idő. Sokkal többet jöttünk eddig. Visszafelé pedig felülhetünk majd egy hajóra, azzal gyorsabb lesz és elkerüljük a barbárokat. Mellesleg örülj neki, hogy nem kell gyalogolni!
*Magyaráz, miközben megsarkallja a lovat és ügető tempóra kapcsol.
A további beszédet csak csendesen hallgatja, egészen addig, míg a karavánpihenős kiruccanásuk idejére nem terelődik a szó egy hirtelen közbevágott kérdéssel.*
-Remélhetőleg csak két nap lesz.
*Válaszol, bár hallani a hangján, hogy ezúttal nem túl biztos a kijelentésében. Lehet ugyanis kettő, de akár öt nap is.*
-Hiányzik a barlang, vagy meguntad a társaságom?
2053. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-09 19:52:57
Üzenet elküldve: 2015-09-09 19:52:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// Beszerző körút – édes kettesben //
- Mármint… Legyünk erősebbek egy több százkilós állatnál? *Persze, hogy nem érti Taran ez alatt mire gondolt. Minek is értené, hiszen van nagyobb gondja is.* Mondd csak te meghibbantál? *Böki meg az oldalát a férfinek.* Neked is megártott az az idióta rum. Kevesebbet kéne piálnod. *A végét persze maga is elröhögi, de valahol azért mégis csak komolyan gondolta. Elég, ha az egyikőjük részegeskedik állandóan, s az legyen, akinek értelmei képességeinek nem annyira megkérdőjelezhetőek, mint a Dyntié.*
- Elbeszélgethetünk vele végül is. Ha Nadot akarja megölni, akkor túl nagy baj nem lehet vele. Hiszen melyikünk fejében ne fordult volna még meg, hogy belefojtsuk azt a sötétbarna fejét abba a kis tóba a barlang közepén? *Veti fel a költői kérdést, ami leginkább szívéből szól. Na persze eszébe sem jutna megölni a kalózkát, kivel akkora az összhang közöttük, de azért a gondolattal még nem árt neki.*
- Szerintem ne aggódjunk annyira miatta. Elég régóta ismerem már Nadot, hogy tudjam, hogy nem olyan könnyű eltenni láb alól. De, ha mégis, hát majd megtudják, hogy kivel húztak ujjat. *Ehhez illene egy kacsintás is, de nem biztos benne, hogy Taran háta venné a lapot, ezért inkább kihagyja.
A téma persze, ő miatta, de megint a haja. Úgy látszik kénytelen beletörődni ebbe a színbe, pedig szereti is az első pillanattól fogva, de nem mondhatni veszélytelennek. Amikor viszont újabb bók érkezik, magában elmosolyodik, majd megrázza a fejét. Már régen félvállról veszi a bókokat, de Taran akárhányszor mond egyet, mindig belepirul, mintha olyat hallana, ami új neki. Ráadásul még egy frappáns reakció sem jut eszébe.*
- Ugyan nem kell itt hízelegned, már kétszer megkaptál. *Mondja, mint akit egyáltalán nem is érdekel. Közben pedig egyre biztosabb benne, hogy marad a vörös hajnál és ennél a fehér ruhánál.*
- Öt nap? *Rögtön lehervad a mosoly szájáról.* Öt napig kell ezen a micsodán ülnöm? *Pedig az még semmi ahhoz képest, hogy mióta vannak úton.*
- Na jó, kibírom. Ki fogom bírni. Tuti ki fogom. *Biztatja magát.* Tudod, amikor kislány voltam, volt egy vénasszony… Na jó, igazából a nagyanyám volt, de akkor is vén. Na mindegy. Szóval rámerőltetett egy hihetetlen gusztustalan és kényelmetlen cipőt. Ahol csak lehetett ott nyomta a lábam. Amikor pedig azt látta, hogy megpróbálok kibújni belőle rácsapott a hátamra az aranypálcájával, amivel mindig úgy szeretett csapkodni. *Hangja a mesélgetés közben gyorsan változik, hol gúnyosan, magas hangon beszél, hol idegesen, hol pedig csak olyan ábrándosan.* Na és azt mondta: „Egész nap ebben kell lenned és, ha meglátom még egyszer, hogy ki akarsz belőle bújni vagy ilyen savanyú képet vágsz, akkor kettétöröm a fejeden.” Mondván, hogy egy hölgynek mindent ki kell bírnia és nem szabad mutatnia, ha rosszul érzi magát, vagy fáj valamije. Na, hát én kibírtam. Akkor ezt a lovaglást is ki fogom. *Kicsit hosszúra sikerült önbiztatás lett, de, mint tudjuk, olykor megindul a szája.*
- Aha, szóval alszik. Reméltem is. Nem akarok arra kelni, hogy a képembe bámul. *Persze, hogy nem tudja alszanak-e a lovak, hiszen állnak azok folyamatosan, és a vöröske sosem figyelte őket esténként. De legalább még egy dolog, amit megtanulhat.*
- Nem látok jobban. *Jelenti kis dacosan, mint aki mérges, amiért Taran képes volt megkérdőjelezni állapotát. Való igaz, hogy kicsit azért olykor rá is játszik, jólesik neki a ritkán tapasztalt gondoskodás.* De voltam olyan mérges, hogy ez ne zavarjon. *Kicsit azért unatkozik. A férfi fogja a gyeplőt, irányítja a lovat, ő pedig csak majomkodik itt hátul, így természetesen továbbra is fecseg.*
- A nagyanyám erre is biztos azt mondaná, hogy: Semmiség. Mi nők vakon is képesek vagyunk egyenes tartással követni a férfiak minden egyes pislogását. *Változtatja el a hangját.* Na persze… ÉS Taran. Mennyi idő amíg te is megtanulod amit kell?
- Mármint… Legyünk erősebbek egy több százkilós állatnál? *Persze, hogy nem érti Taran ez alatt mire gondolt. Minek is értené, hiszen van nagyobb gondja is.* Mondd csak te meghibbantál? *Böki meg az oldalát a férfinek.* Neked is megártott az az idióta rum. Kevesebbet kéne piálnod. *A végét persze maga is elröhögi, de valahol azért mégis csak komolyan gondolta. Elég, ha az egyikőjük részegeskedik állandóan, s az legyen, akinek értelmei képességeinek nem annyira megkérdőjelezhetőek, mint a Dyntié.*
- Elbeszélgethetünk vele végül is. Ha Nadot akarja megölni, akkor túl nagy baj nem lehet vele. Hiszen melyikünk fejében ne fordult volna még meg, hogy belefojtsuk azt a sötétbarna fejét abba a kis tóba a barlang közepén? *Veti fel a költői kérdést, ami leginkább szívéből szól. Na persze eszébe sem jutna megölni a kalózkát, kivel akkora az összhang közöttük, de azért a gondolattal még nem árt neki.*
- Szerintem ne aggódjunk annyira miatta. Elég régóta ismerem már Nadot, hogy tudjam, hogy nem olyan könnyű eltenni láb alól. De, ha mégis, hát majd megtudják, hogy kivel húztak ujjat. *Ehhez illene egy kacsintás is, de nem biztos benne, hogy Taran háta venné a lapot, ezért inkább kihagyja.
A téma persze, ő miatta, de megint a haja. Úgy látszik kénytelen beletörődni ebbe a színbe, pedig szereti is az első pillanattól fogva, de nem mondhatni veszélytelennek. Amikor viszont újabb bók érkezik, magában elmosolyodik, majd megrázza a fejét. Már régen félvállról veszi a bókokat, de Taran akárhányszor mond egyet, mindig belepirul, mintha olyat hallana, ami új neki. Ráadásul még egy frappáns reakció sem jut eszébe.*
- Ugyan nem kell itt hízelegned, már kétszer megkaptál. *Mondja, mint akit egyáltalán nem is érdekel. Közben pedig egyre biztosabb benne, hogy marad a vörös hajnál és ennél a fehér ruhánál.*
- Öt nap? *Rögtön lehervad a mosoly szájáról.* Öt napig kell ezen a micsodán ülnöm? *Pedig az még semmi ahhoz képest, hogy mióta vannak úton.*
- Na jó, kibírom. Ki fogom bírni. Tuti ki fogom. *Biztatja magát.* Tudod, amikor kislány voltam, volt egy vénasszony… Na jó, igazából a nagyanyám volt, de akkor is vén. Na mindegy. Szóval rámerőltetett egy hihetetlen gusztustalan és kényelmetlen cipőt. Ahol csak lehetett ott nyomta a lábam. Amikor pedig azt látta, hogy megpróbálok kibújni belőle rácsapott a hátamra az aranypálcájával, amivel mindig úgy szeretett csapkodni. *Hangja a mesélgetés közben gyorsan változik, hol gúnyosan, magas hangon beszél, hol idegesen, hol pedig csak olyan ábrándosan.* Na és azt mondta: „Egész nap ebben kell lenned és, ha meglátom még egyszer, hogy ki akarsz belőle bújni vagy ilyen savanyú képet vágsz, akkor kettétöröm a fejeden.” Mondván, hogy egy hölgynek mindent ki kell bírnia és nem szabad mutatnia, ha rosszul érzi magát, vagy fáj valamije. Na, hát én kibírtam. Akkor ezt a lovaglást is ki fogom. *Kicsit hosszúra sikerült önbiztatás lett, de, mint tudjuk, olykor megindul a szája.*
- Aha, szóval alszik. Reméltem is. Nem akarok arra kelni, hogy a képembe bámul. *Persze, hogy nem tudja alszanak-e a lovak, hiszen állnak azok folyamatosan, és a vöröske sosem figyelte őket esténként. De legalább még egy dolog, amit megtanulhat.*
- Nem látok jobban. *Jelenti kis dacosan, mint aki mérges, amiért Taran képes volt megkérdőjelezni állapotát. Való igaz, hogy kicsit azért olykor rá is játszik, jólesik neki a ritkán tapasztalt gondoskodás.* De voltam olyan mérges, hogy ez ne zavarjon. *Kicsit azért unatkozik. A férfi fogja a gyeplőt, irányítja a lovat, ő pedig csak majomkodik itt hátul, így természetesen továbbra is fecseg.*
- A nagyanyám erre is biztos azt mondaná, hogy: Semmiség. Mi nők vakon is képesek vagyunk egyenes tartással követni a férfiak minden egyes pislogását. *Változtatja el a hangját.* Na persze… ÉS Taran. Mennyi idő amíg te is megtanulod amit kell?
2052. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-09 19:02:39
Üzenet elküldve: 2015-09-09 19:02:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - Úton//
//Tábor//
*Még mindig kajánul mosolyog és nem csak magában, ahogy suttogja a választ Liának.*
-Komolyan azt akarod, hogy tisztázzuk? Itt mindenki előtt?
*Tudja jól, hogy ennek pirulás lesz a vége, mint általában, ha ilyen kétértelműen, egyértelmű dolgok kerülnek szóba közöttük. Attól, hogy csak az ő háta miatt Lia éber marad meghatódik. Jó érzés tudni, hogy ennyire törődik vele, de azért meg tudná magát is védeni.*
-Egy fa is megteszi, hogy védje a hátamat, de nagyon kedves tőled, ha nem hagysz magamra éber óráimban sem.
*Keze kicsit feljebb csúszik a lány derekán, de aztán vissza is kerül gyorsan oda ahol eddig volt. Sajnálja Asgallt és nem akar hirtelen őszinte lenni Liával. Nincs baj azzal a sós gyógynövény vacsorával, mert nem rossz, de az nem jelenti azt, hogy jó. Neki mivel Lia főzte, ezért királyi lakoma, de persze nem választaná azt soha, ha a saját vacsorájáról lenne szó és volna választása. Akkor már inkább a ma esti menü a kedvére való. Gondolkodik, vajon legyen őszinte ebben a dologban. A nyakában érzi Lia finom leheletét, ahogy ott suttog és nincs kedve azt mondani nagyrészt, azért ette meg mind, mert ő adta, ő készítette és ő kérte, hogy egye meg.*
-Tudod az igazság az, hogy a kedvenc csemegém lett a pityóka, persze Lia módra.
*Egy csókot lehet a homlokára és részéről le van tudva a pityóka kérdése. Mire Lia elalszik végül már valahogy a tenyérnyi hely, amit maguk között hagyott régen nincs közöttük. öleli magához, karját a lány feje alatt nyugtatva és másik keze ügyében ott fekszik a kard amivel a derekát öleli. Meditálva várja a váltást. Ha Darel jelez nem nagyon kell, majd mély álomból felnoszogatni, könnyen fog ébredni. Valóban hamar ébred, amikor meghallja Darel hangját, hogy Liával ők fognak őrködni. Megsimogatja Lia arcát, ha még nincs ébren és így keltegeti. Ha felébredt, akkor mosolyogva segíti fel. Mivel nem történt semmi különös, odaszól Darelnek, hogy átveszik a dolgot, aztán megy a megfigyelő helyre a pokróccal együtt. A kardját maga mellé támassza és ha Lia beleegyezik akkor a vállát átölelve kezdi meg a hosszú őrködést. Nem akarja zavarni a többieket a csacsogással, de nem tudja megállni, hogy ébredés után ne súgja még a fülébe, ha már csak ők ketten néznek farkas szemet a sötétséggel a tábort őrizve.*
-Szeretlek...
//Reggel//
*Nem alszik végül és a virrasztás és az őrség nem esik nehezére. Miután a tábor felébred a nyugodalmas éjszaka után szól Darelnek, hogy nem láttak semmi említésre méltót, aztán megmozgatja kicsit a tagjait a hosszú út előtt, ami valószínűleg ma is vár, majd rájuk. Több, mint valószínű, hogy Lia a reggeli osztásnál is jeleskedik, úgyhogy segít neki kiosztani az adagokat, aztán mellételepedve megeszi ő is a részét a reggeliből. Darelt hallva tudja hosszú út áll előttük, de nem bánja Lia mellett semmit sem bán meg soha. Asgall nyöszörgésére nem késlekedik és odalépve segít neki a szekérre kerülni.*
~Szegény fickó remélem hamar helyre jön.~
*Aztán, ha indul a karaván megint csak elfoglalja helyét hátul Lia oldalán és úgy követi a menetet.*
// Napok múltán... //
*Az úton nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, amikor Liát ugrathatja, vagy csókolhatja. Bizony ilyen is megesik ne egyszer, ha már hátul kaptak helyet a takarásban. Kézen fogva a lánnyal csevegve, a hosszú út egyetlen perce sem tűnik monotonnak. Nem mulasztja el, azért, hogy jó hátvédként körbekémleljen időnként, de szerencsére semmi nem fenyegeti őket, vagy ha igen akkor az nagyon is jól elrejtőzött a szemük elől. Lia csodás gyógyító, mert egy idő után Asgall felépülni látszik és már a saját lábán is tud menni velük nem is akarja elrejteni milyen büszke kedvese gyógyító tudására. Újra és újra elmondja neki, hogy elképesztő, hogy mi mindenhez ért és csodálja érte. Nemsokára épségben meg is érkeznek a Hold karavánpihenőhöz, ami egy hosszabb pihenőt jelent ismét, mielőtt nekivágnak újra az útnak.*
//Tábor//
*Még mindig kajánul mosolyog és nem csak magában, ahogy suttogja a választ Liának.*
-Komolyan azt akarod, hogy tisztázzuk? Itt mindenki előtt?
*Tudja jól, hogy ennek pirulás lesz a vége, mint általában, ha ilyen kétértelműen, egyértelmű dolgok kerülnek szóba közöttük. Attól, hogy csak az ő háta miatt Lia éber marad meghatódik. Jó érzés tudni, hogy ennyire törődik vele, de azért meg tudná magát is védeni.*
-Egy fa is megteszi, hogy védje a hátamat, de nagyon kedves tőled, ha nem hagysz magamra éber óráimban sem.
*Keze kicsit feljebb csúszik a lány derekán, de aztán vissza is kerül gyorsan oda ahol eddig volt. Sajnálja Asgallt és nem akar hirtelen őszinte lenni Liával. Nincs baj azzal a sós gyógynövény vacsorával, mert nem rossz, de az nem jelenti azt, hogy jó. Neki mivel Lia főzte, ezért királyi lakoma, de persze nem választaná azt soha, ha a saját vacsorájáról lenne szó és volna választása. Akkor már inkább a ma esti menü a kedvére való. Gondolkodik, vajon legyen őszinte ebben a dologban. A nyakában érzi Lia finom leheletét, ahogy ott suttog és nincs kedve azt mondani nagyrészt, azért ette meg mind, mert ő adta, ő készítette és ő kérte, hogy egye meg.*
-Tudod az igazság az, hogy a kedvenc csemegém lett a pityóka, persze Lia módra.
*Egy csókot lehet a homlokára és részéről le van tudva a pityóka kérdése. Mire Lia elalszik végül már valahogy a tenyérnyi hely, amit maguk között hagyott régen nincs közöttük. öleli magához, karját a lány feje alatt nyugtatva és másik keze ügyében ott fekszik a kard amivel a derekát öleli. Meditálva várja a váltást. Ha Darel jelez nem nagyon kell, majd mély álomból felnoszogatni, könnyen fog ébredni. Valóban hamar ébred, amikor meghallja Darel hangját, hogy Liával ők fognak őrködni. Megsimogatja Lia arcát, ha még nincs ébren és így keltegeti. Ha felébredt, akkor mosolyogva segíti fel. Mivel nem történt semmi különös, odaszól Darelnek, hogy átveszik a dolgot, aztán megy a megfigyelő helyre a pokróccal együtt. A kardját maga mellé támassza és ha Lia beleegyezik akkor a vállát átölelve kezdi meg a hosszú őrködést. Nem akarja zavarni a többieket a csacsogással, de nem tudja megállni, hogy ébredés után ne súgja még a fülébe, ha már csak ők ketten néznek farkas szemet a sötétséggel a tábort őrizve.*
-Szeretlek...
//Reggel//
*Nem alszik végül és a virrasztás és az őrség nem esik nehezére. Miután a tábor felébred a nyugodalmas éjszaka után szól Darelnek, hogy nem láttak semmi említésre méltót, aztán megmozgatja kicsit a tagjait a hosszú út előtt, ami valószínűleg ma is vár, majd rájuk. Több, mint valószínű, hogy Lia a reggeli osztásnál is jeleskedik, úgyhogy segít neki kiosztani az adagokat, aztán mellételepedve megeszi ő is a részét a reggeliből. Darelt hallva tudja hosszú út áll előttük, de nem bánja Lia mellett semmit sem bán meg soha. Asgall nyöszörgésére nem késlekedik és odalépve segít neki a szekérre kerülni.*
~Szegény fickó remélem hamar helyre jön.~
*Aztán, ha indul a karaván megint csak elfoglalja helyét hátul Lia oldalán és úgy követi a menetet.*
// Napok múltán... //
*Az úton nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, amikor Liát ugrathatja, vagy csókolhatja. Bizony ilyen is megesik ne egyszer, ha már hátul kaptak helyet a takarásban. Kézen fogva a lánnyal csevegve, a hosszú út egyetlen perce sem tűnik monotonnak. Nem mulasztja el, azért, hogy jó hátvédként körbekémleljen időnként, de szerencsére semmi nem fenyegeti őket, vagy ha igen akkor az nagyon is jól elrejtőzött a szemük elől. Lia csodás gyógyító, mert egy idő után Asgall felépülni látszik és már a saját lábán is tud menni velük nem is akarja elrejteni milyen büszke kedvese gyógyító tudására. Újra és újra elmondja neki, hogy elképesztő, hogy mi mindenhez ért és csodálja érte. Nemsokára épségben meg is érkeznek a Hold karavánpihenőhöz, ami egy hosszabb pihenőt jelent ismét, mielőtt nekivágnak újra az útnak.*
2051. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-09 15:05:51
Üzenet elküldve: 2015-09-09 15:05:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván - Úton//
//Tábor//
*A különleges harctól dús álom után Asgall nem álmodik az éjszaka folyamán. Jobb is így, mert így legalább tényleg pihentető az alvása, és jobban fel tud majd épülni, ki tudja, lehet kellett neki ez a kis kényszerpihenő.*
//Reggel//
*A többiekkel együtt ő is felkel, de mozdulni nem bír. Utálja ha tehetetlen, de nincs mit tenni, segítséget kér.*
- Valaki feltenne egy szekérre?* nyöszörgi a férfi. Ha ezt a vágyát teljesítették, akkor egy szekéren szundikálva tölti az idejét.*
// Napok múltán... //
*Hála Lia gondoskodásának, a sok pihenésnek, és a fenséges pityókapürének Asgallba visszatért az erő. Már képes a saját lábán járni, jó a közérzete, és vidám. Már nem a szekéren utazik, hanem közvetlenül mellette. Örül annak, hogy túlélte, és majd meg is köszöni Liának a gondoskodást, na meg a pityókapürét. Hamarosan a Hold karavánpihenőhöz érnek, ez egy fontos állomás észak felé indulva.*
//Tábor//
*A különleges harctól dús álom után Asgall nem álmodik az éjszaka folyamán. Jobb is így, mert így legalább tényleg pihentető az alvása, és jobban fel tud majd épülni, ki tudja, lehet kellett neki ez a kis kényszerpihenő.*
//Reggel//
*A többiekkel együtt ő is felkel, de mozdulni nem bír. Utálja ha tehetetlen, de nincs mit tenni, segítséget kér.*
- Valaki feltenne egy szekérre?* nyöszörgi a férfi. Ha ezt a vágyát teljesítették, akkor egy szekéren szundikálva tölti az idejét.*
// Napok múltán... //
*Hála Lia gondoskodásának, a sok pihenésnek, és a fenséges pityókapürének Asgallba visszatért az erő. Már képes a saját lábán járni, jó a közérzete, és vidám. Már nem a szekéren utazik, hanem közvetlenül mellette. Örül annak, hogy túlélte, és majd meg is köszöni Liának a gondoskodást, na meg a pityókapürét. Hamarosan a Hold karavánpihenőhöz érnek, ez egy fontos állomás észak felé indulva.*
2050. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-09 14:44:20
Üzenet elküldve: 2015-09-09 14:44:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván - Úton//
//Tábor//
*Az álmok már jó ideje elkerülik az öreg testet. Ahogy a gondolatok elvesznek az időben, úgy hagyják hátra őt az álmok is. Meg minden más is, így a vágyak. Bár mi tagadás, ha néha, egy szemrevaló fehércseléd a szeme elé kerül, akkor még megbizsereg valami az ágyékában. Bár napját nem tudja, mikor ölelt utoljára asszonyt, de olyan ez, mint az ivás. Nem lehet elfelejteni. S mivel a nap folyamán nem egyszer jó alaposan megnézte magának a sötét hajú, kék szemű tüneményt, hát óhatatlan, hogy az álom ezúttal újra felkeresse az öreget. S benne ott játszadozik Liahval.
Még nincs fent a nap, még világosodni sem kezd az ég alja, mikor az alvás közbeni képek hatására felébred. Érzi a feszülést ágyékában, régen látott vendég. Felsóhajt, majd nyújtózkodik egyet, s vár. Arra, hogy a csalóka vágy tovatűnjön. Azért mosolyogva gondol vissza, még csukott szemmel az álomképekre.*
//Reggel//
*Végül kikászálódik a szekér alól, holmiját is kihúzza. Első útja egy bokor mögé viszi, hogy könnyítsen magán, s csak ezután tér vissza a többiekhez, akik ekkor kezdenek ébredezni. Nem sürget persze senkit az indulással, az ilyen irányú ténykedéseket Darelre hagyja. Úgy veszi észre, hogy a fiatal férfi érti a dolgát.
Elmosolyodik magában, miközben lovát nyergeli fel. Lám, a kis Nivere, a törékeny, vézna lábú kislány, felelősségteljes nővé cseperedett. A megfelelő embereket találta meg a karaván mellé. Nem lesz gond, ha ő is követi valamikor öreg cimboráját. Huofir. Visszaemlékszik, amikor még fiatalok voltak, mint ez a Darel kölyök. Óh, hány lány sírt utánuk az éjben, s hány büszke ficsurka bajszát szabták át a hajnali tiltott párbajok során? S hány kártya, vagy kocka barlang nyelte el pénzüket? S mennyi liter bor folyt le a torkukon? Számukat nem tudja. A gondolat azért jó érzéssel tölti el. Vidám és jó élet van mögötte.
Aztán útra kelnek...*
// Napok múltán... //
*Így telik az idő. Meneteléssel, és pihenéssel, nyugalmasan. Már-már unalmasan. Olykor beszáll az ifjak gyakorlásába. Bár nem olyan vehemenciával mint régen, de talán tud nekik mutatni néhány trükköt.
A mérföldek pedig fogynak a lábuk alatt, közelednek a Hold karavánpihenője felé.*
//Tábor//
*Az álmok már jó ideje elkerülik az öreg testet. Ahogy a gondolatok elvesznek az időben, úgy hagyják hátra őt az álmok is. Meg minden más is, így a vágyak. Bár mi tagadás, ha néha, egy szemrevaló fehércseléd a szeme elé kerül, akkor még megbizsereg valami az ágyékában. Bár napját nem tudja, mikor ölelt utoljára asszonyt, de olyan ez, mint az ivás. Nem lehet elfelejteni. S mivel a nap folyamán nem egyszer jó alaposan megnézte magának a sötét hajú, kék szemű tüneményt, hát óhatatlan, hogy az álom ezúttal újra felkeresse az öreget. S benne ott játszadozik Liahval.
Még nincs fent a nap, még világosodni sem kezd az ég alja, mikor az alvás közbeni képek hatására felébred. Érzi a feszülést ágyékában, régen látott vendég. Felsóhajt, majd nyújtózkodik egyet, s vár. Arra, hogy a csalóka vágy tovatűnjön. Azért mosolyogva gondol vissza, még csukott szemmel az álomképekre.*
//Reggel//
*Végül kikászálódik a szekér alól, holmiját is kihúzza. Első útja egy bokor mögé viszi, hogy könnyítsen magán, s csak ezután tér vissza a többiekhez, akik ekkor kezdenek ébredezni. Nem sürget persze senkit az indulással, az ilyen irányú ténykedéseket Darelre hagyja. Úgy veszi észre, hogy a fiatal férfi érti a dolgát.
Elmosolyodik magában, miközben lovát nyergeli fel. Lám, a kis Nivere, a törékeny, vézna lábú kislány, felelősségteljes nővé cseperedett. A megfelelő embereket találta meg a karaván mellé. Nem lesz gond, ha ő is követi valamikor öreg cimboráját. Huofir. Visszaemlékszik, amikor még fiatalok voltak, mint ez a Darel kölyök. Óh, hány lány sírt utánuk az éjben, s hány büszke ficsurka bajszát szabták át a hajnali tiltott párbajok során? S hány kártya, vagy kocka barlang nyelte el pénzüket? S mennyi liter bor folyt le a torkukon? Számukat nem tudja. A gondolat azért jó érzéssel tölti el. Vidám és jó élet van mögötte.
Aztán útra kelnek...*
// Napok múltán... //
*Így telik az idő. Meneteléssel, és pihenéssel, nyugalmasan. Már-már unalmasan. Olykor beszáll az ifjak gyakorlásába. Bár nem olyan vehemenciával mint régen, de talán tud nekik mutatni néhány trükköt.
A mérföldek pedig fogynak a lábuk alatt, közelednek a Hold karavánpihenője felé.*
2049. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-09 13:58:14
Üzenet elküldve: 2015-09-09 13:58:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - Úton//
//Tábor//
* Mindenki sorra nyugovóra tér, marad Darel és Tyran akik éberen figyelnek majd. Meg persze az ütemes horkolás mi az egyik kocsi alól érkezik aminek Jelehan a gazdája. Úgy látszik korai volt az öröm mikor Asgall hangoskodása alább hagyott.
A horkolás még a tücskök normális ciripelését is elnyomja így ezt a dalt nem igazán hallani most az éjszakában. A fiatal harcos kérdez mire válaszol is rögvest Darel. *
- Igen, lesz rá alkalom. Edzésben kell tartsuk magunkat.
* Egyelőre más nem beszél, most figyel. Egy régi technikát alkalmaz, hogy a sötétség kevésbé gátolja: hunyd le a szemed s lassan számolj el 60 ig (már ha tudsz ugye számolni) s mikor kinyitod a szemed hamarabb szokja majd a látásod a sötétséget. Nem sok, de legalább valami, ezért is húzódott arrébb a tűztől.
Úgy nagyjából az éjszaka fele szalad el, jó esetben eseménytelenül(?) így hát jelez Tyrannak is, hogy váltás. *
- Pihenj, ébresztem a következő párost.
* Azzal a lendülettel oda is vonul a takaróba burkolódzott - jó esetben alvó - pároshoz és szólítja is őket. *
- Rendoll, Lia. Ti jöttök. Reggelig Ti őrködtök pirkadat előtt keltsetek mindenkit. Reggeli aztán folytatjuk az utat.
* Azzal ha nincs kérdés, óhaj sóhaj akkor ő részéről szintén ledől s pár órácskát ő is alszik. Holnap majd másként lesz, de egyelőre a karaván pihenőig kell eljutniuk. *
//Reggel//
* Jó esetben valóban a pirkadó nappal ébred a karaván is. Nyújtózik egyet majd összeszedi cókmókját, hogy indulásra készen fogyaszthassa a reggelit. Némi száraz hús tán meg egy kis cipó mellé. Sült szalonnáról az egyszeri utazó még csak nem is álmodik, az majd a házban ha hazaérnek. De az nem most lesz... *
- Egyetek mind, aztán indulunk.
- Délben állunk meg legközelebb, aztán majd este.
* Fogja rövidre az útitervet s mostantól így is haladnak majd. Délig gyaloglás, 1-2 fertályóra pihenő s táplálkozás, hogy a legmelegebb időszakot pihenéssel töltsék, majd tovább egészen estig. Az idő meghatározását igen egyszerűen oldja meg, mikor a napkorong magasan kár és már kellően folyik az izzadtság mindenki akkor lehet dél. S míg a nap tovább nem halad kissé addig pihenő, utána tovább. Nem túl bonyolult lévén nem rendelkezik időmérő eszközzel és nem is mágus ő. Persze ha akad a csapatban aki ért az ilyesmihez, időjóslás vagy netán csillagászat amiből ki lehetne következtetni az időt azt szívesen fogadja ahogy az elején megbeszélték.
Tyran gyakorolhat útközben a pihenő alatt ha szeretne, ez alól a fiú sem menti fel önmagát. Edzésben kell maradjanak ahogy az este említette. Természetesen a többieknek is adott a lehetőség némi testmozgásra. De erről majd csupán később folynak részletesebb elbeszélések... *
// Napok múltán... //
* Így telhet hát a napok viszonylagos nyugalommal. S ha valóban nem történik semmi komolyabb akkor szépen lassan eljutnak első úti céljukig mégpedig a Karavánpihenőig... *
A hozzászólás írója (Darel Corthyr Worf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.09 14:15:13
//Tábor//
* Mindenki sorra nyugovóra tér, marad Darel és Tyran akik éberen figyelnek majd. Meg persze az ütemes horkolás mi az egyik kocsi alól érkezik aminek Jelehan a gazdája. Úgy látszik korai volt az öröm mikor Asgall hangoskodása alább hagyott.
A horkolás még a tücskök normális ciripelését is elnyomja így ezt a dalt nem igazán hallani most az éjszakában. A fiatal harcos kérdez mire válaszol is rögvest Darel. *
- Igen, lesz rá alkalom. Edzésben kell tartsuk magunkat.
* Egyelőre más nem beszél, most figyel. Egy régi technikát alkalmaz, hogy a sötétség kevésbé gátolja: hunyd le a szemed s lassan számolj el 60 ig (már ha tudsz ugye számolni) s mikor kinyitod a szemed hamarabb szokja majd a látásod a sötétséget. Nem sok, de legalább valami, ezért is húzódott arrébb a tűztől.
Úgy nagyjából az éjszaka fele szalad el, jó esetben eseménytelenül(?) így hát jelez Tyrannak is, hogy váltás. *
- Pihenj, ébresztem a következő párost.
* Azzal a lendülettel oda is vonul a takaróba burkolódzott - jó esetben alvó - pároshoz és szólítja is őket. *
- Rendoll, Lia. Ti jöttök. Reggelig Ti őrködtök pirkadat előtt keltsetek mindenkit. Reggeli aztán folytatjuk az utat.
* Azzal ha nincs kérdés, óhaj sóhaj akkor ő részéről szintén ledől s pár órácskát ő is alszik. Holnap majd másként lesz, de egyelőre a karaván pihenőig kell eljutniuk. *
//Reggel//
* Jó esetben valóban a pirkadó nappal ébred a karaván is. Nyújtózik egyet majd összeszedi cókmókját, hogy indulásra készen fogyaszthassa a reggelit. Némi száraz hús tán meg egy kis cipó mellé. Sült szalonnáról az egyszeri utazó még csak nem is álmodik, az majd a házban ha hazaérnek. De az nem most lesz... *
- Egyetek mind, aztán indulunk.
- Délben állunk meg legközelebb, aztán majd este.
* Fogja rövidre az útitervet s mostantól így is haladnak majd. Délig gyaloglás, 1-2 fertályóra pihenő s táplálkozás, hogy a legmelegebb időszakot pihenéssel töltsék, majd tovább egészen estig. Az idő meghatározását igen egyszerűen oldja meg, mikor a napkorong magasan kár és már kellően folyik az izzadtság mindenki akkor lehet dél. S míg a nap tovább nem halad kissé addig pihenő, utána tovább. Nem túl bonyolult lévén nem rendelkezik időmérő eszközzel és nem is mágus ő. Persze ha akad a csapatban aki ért az ilyesmihez, időjóslás vagy netán csillagászat amiből ki lehetne következtetni az időt azt szívesen fogadja ahogy az elején megbeszélték.
Tyran gyakorolhat útközben a pihenő alatt ha szeretne, ez alól a fiú sem menti fel önmagát. Edzésben kell maradjanak ahogy az este említette. Természetesen a többieknek is adott a lehetőség némi testmozgásra. De erről majd csupán később folynak részletesebb elbeszélések... *
// Napok múltán... //
* Így telhet hát a napok viszonylagos nyugalommal. S ha valóban nem történik semmi komolyabb akkor szépen lassan eljutnak első úti céljukig mégpedig a Karavánpihenőig... *
A hozzászólás írója (Darel Corthyr Worf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.09 14:15:13
2048. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-09 09:50:57
Üzenet elküldve: 2015-09-09 09:50:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván - Úton//
//Tábor//
*Beharapja a szája szélét, és érzi, hogy az arca egyre melegebb. Tényleg hálás a sötétségért, mely rejti színe változását.*
– Talán tisztázzuk *kezdi halkan suttogva*, te most a karavánra gondolsz, vagy valami egészen másra?
*Lia él a gyanúperrel, hogy az utóbbiról van szó, bár szerinte a kijelentés akár az előbbire is vonatkozhatott volna, ámde az az elégedett vigyor aligha, amit Rendoll arcán lát.
Aztán fészkelődik kicsit, nem sokat, és most nem is úgy, hogy azzal szándékosan kényelmetlenséget okozzon a férfinak, de fordul egy picit, hogy a szemébe tudjon nézni.*
- Jó így. És igazad van, valóban úgy látom, hogy érti a dolgát.
~Meg úgy, hogy még akár össze is barátkoztok, ami végül is jó. Ilyen helyzetben sokkal jobb, mint a rivalizálás.~
*Rendoll következő ajánlatára kuncogni kezd.*
- Ez nagyon lovagias, meg rettentő kedves, de azt ugye nem gondoltad, hogy őrizetlenül hagynám a hátad? Fontos vagy nekem, és a tarkódon neked sincs szemed. Majd kitalálunk valamit.
*Lia arra gondol, hogyan őrizték a karavánokat a wegtoreni puszták szélén, kezd megfogalmazódni egy ötlet a fejében.
De aztán halkan nevetni kezd Ren kérdésére.*
- Tényleg. Asgallnak kell, nagyon kimerült, és a pityóka tele van olyan anyagokkal, amitől gyorsabban gyógyul *felel még mindig mosolyogva, de a válasza attól komolyan veendő.* És pürében kapja, mert ha kába még a Cynthe Álmától, akkor könnyebben le tudja úgy nyelni. Egyébként pedig minden az ízesítésen múlik. Te is megetted sütve, pedig annyi volt a trükk csak, hogy kicsit megsóztam. És máris jobb. Nem?
*Fürkészve pillant a szőkére, ellenkezik-e.
Vagy éppen próbál-e majd füllenteni?
De közben kicsit közelebb fészkelődik, jórészt az apró kis simogatások hatására, és úgy suttog bele Rendoll nyaka hajlatába.*
- Vagy csak a kedvemért etted meg?
*Aztán persze végül elszunnyadnak, legalábbis Lia biztosan, de talán Rendoll is, hogy ébredjenek majd, jó esetben Darel hangjára, aki azt ígérte, felkelti őket.*
//Tábor//
*Beharapja a szája szélét, és érzi, hogy az arca egyre melegebb. Tényleg hálás a sötétségért, mely rejti színe változását.*
– Talán tisztázzuk *kezdi halkan suttogva*, te most a karavánra gondolsz, vagy valami egészen másra?
*Lia él a gyanúperrel, hogy az utóbbiról van szó, bár szerinte a kijelentés akár az előbbire is vonatkozhatott volna, ámde az az elégedett vigyor aligha, amit Rendoll arcán lát.
Aztán fészkelődik kicsit, nem sokat, és most nem is úgy, hogy azzal szándékosan kényelmetlenséget okozzon a férfinak, de fordul egy picit, hogy a szemébe tudjon nézni.*
- Jó így. És igazad van, valóban úgy látom, hogy érti a dolgát.
~Meg úgy, hogy még akár össze is barátkoztok, ami végül is jó. Ilyen helyzetben sokkal jobb, mint a rivalizálás.~
*Rendoll következő ajánlatára kuncogni kezd.*
- Ez nagyon lovagias, meg rettentő kedves, de azt ugye nem gondoltad, hogy őrizetlenül hagynám a hátad? Fontos vagy nekem, és a tarkódon neked sincs szemed. Majd kitalálunk valamit.
*Lia arra gondol, hogyan őrizték a karavánokat a wegtoreni puszták szélén, kezd megfogalmazódni egy ötlet a fejében.
De aztán halkan nevetni kezd Ren kérdésére.*
- Tényleg. Asgallnak kell, nagyon kimerült, és a pityóka tele van olyan anyagokkal, amitől gyorsabban gyógyul *felel még mindig mosolyogva, de a válasza attól komolyan veendő.* És pürében kapja, mert ha kába még a Cynthe Álmától, akkor könnyebben le tudja úgy nyelni. Egyébként pedig minden az ízesítésen múlik. Te is megetted sütve, pedig annyi volt a trükk csak, hogy kicsit megsóztam. És máris jobb. Nem?
*Fürkészve pillant a szőkére, ellenkezik-e.
Vagy éppen próbál-e majd füllenteni?
De közben kicsit közelebb fészkelődik, jórészt az apró kis simogatások hatására, és úgy suttog bele Rendoll nyaka hajlatába.*
- Vagy csak a kedvemért etted meg?
*Aztán persze végül elszunnyadnak, legalábbis Lia biztosan, de talán Rendoll is, hogy ébredjenek majd, jó esetben Darel hangjára, aki azt ígérte, felkelti őket.*
2047. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-08 20:57:08
Üzenet elküldve: 2015-09-08 20:57:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - Úton//
//Tábor//
*Jóleső érzés, ahogy Lia közelebb vackolódik hozzá, amikor a nevét hallja érdeklődve pillant fel rá, aztán elmosolyodik a sötétben.*
-Igen, azt hiszem a tempónkra nem lehet panasz, tulajdonképpen elég gyorsan haladunk.
*A sötétség talán elrejti a kaján mosolyt, így most gond nélkül kúszik fel az arcán. Jó megint ilyen közel lenni hozzá még, ha egy karavánnal vannak is, egy táborhelyen mindenkitől körülvéve. Mit számít ez, ha ölelheti Liát és suttoghat a fülébe, hogy csak ő hallja.*
-Jó veled újra kettesben, ilyen közel.
*Keze nem indul el a takaró alatt, de csak azért, mert megfékezi időben.*
-Aludhatsz nyugodtan, szerintem Darel érti a dolgát. Ahogy megismerem őket jobban, azt hiszem jó csapattal jöttünk.
*Mosolyog a sötétben, a tábortűz lángjának fénye alig éri őket.*
-Ha akarod, majd őrködöm egyedül és te alhatsz közben tovább.
*Ajánlja fel, végül is ketten vannak, de felesleges mind a kettőjüknek virrasztani. Persze nem zárkózik el előle, de ha Lia aludni szeretne azt is nyugodtan megteheti.*
-Mond te tényleg pityókát akarsz holnap készíteni? Úgy vettem észre ez eléggé gyenge pontja a többieknek.
*Csak majdnem nevet a dolgon, végül is elég mulatságos a bizalmatlanság ezzel az étellel szemben. Ha látja, hogy a lány elhelyezkedett és aludni készül, akkor nem suttog neki tovább, hanem hagyja pihenni magához vonva és csak hüvelykujjával simogatja néha önkéntelenül is a dereka ívét, amin a keze pihen.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.08 21:00:14
//Tábor//
*Jóleső érzés, ahogy Lia közelebb vackolódik hozzá, amikor a nevét hallja érdeklődve pillant fel rá, aztán elmosolyodik a sötétben.*
-Igen, azt hiszem a tempónkra nem lehet panasz, tulajdonképpen elég gyorsan haladunk.
*A sötétség talán elrejti a kaján mosolyt, így most gond nélkül kúszik fel az arcán. Jó megint ilyen közel lenni hozzá még, ha egy karavánnal vannak is, egy táborhelyen mindenkitől körülvéve. Mit számít ez, ha ölelheti Liát és suttoghat a fülébe, hogy csak ő hallja.*
-Jó veled újra kettesben, ilyen közel.
*Keze nem indul el a takaró alatt, de csak azért, mert megfékezi időben.*
-Aludhatsz nyugodtan, szerintem Darel érti a dolgát. Ahogy megismerem őket jobban, azt hiszem jó csapattal jöttünk.
*Mosolyog a sötétben, a tábortűz lángjának fénye alig éri őket.*
-Ha akarod, majd őrködöm egyedül és te alhatsz közben tovább.
*Ajánlja fel, végül is ketten vannak, de felesleges mind a kettőjüknek virrasztani. Persze nem zárkózik el előle, de ha Lia aludni szeretne azt is nyugodtan megteheti.*
-Mond te tényleg pityókát akarsz holnap készíteni? Úgy vettem észre ez eléggé gyenge pontja a többieknek.
*Csak majdnem nevet a dolgon, végül is elég mulatságos a bizalmatlanság ezzel az étellel szemben. Ha látja, hogy a lány elhelyezkedett és aludni készül, akkor nem suttog neki tovább, hanem hagyja pihenni magához vonva és csak hüvelykujjával simogatja néha önkéntelenül is a dereka ívét, amin a keze pihen.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.08 21:00:14
2046. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-08 20:49:25
Üzenet elküldve: 2015-09-08 20:49:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Beszerző körút – édes kettesben //
*Kétségtelenül nem lenne kellemes, ha megriadna a ló, hiszen Taran nem tartozik a tapasztalt lovasok soraiba, így nem bírna az állat hátán maradni, ha az feláll a két hátsó lábára. Dynti meglehetősen zabos lenne, ha a mágus teljes testtel rázuhanna. Még a végén idő előtt lélegeztethetné a vörös hajú nőt!*
-Azt ugye tudod, hogy ha ő gyenge, akkor nekünk kell erősnek lenni?
*Indul meg a lóval a karavánpihenő felé vezető úton, és hamarosan ki is lépnek a város kapuin. Taran kifejti a véleményét a kalóznővel kapcsolatban.*
-Ha visszaérünk, és még életben van, nos, el kell egy kicsit beszélgetni a testőrével. Mondjuk, segítségül hívhatjuk majd Will-t, vagy Wram-ot, mint kínmestert. Ki kell vernünk belőle, hogy ki és miért akarja Nadot eltetetni láb alól, és ha kell, szembe szállni velük!
*Konstatálja, miközben lassan elterelődik a szó a pihenő felé.*
-Szerintem sokkal jobban áll a vörös haj, mint ahogy a szőke állna, bár ki tudja. Lehet, hogy csak azért van, mert még nem láttalak szőke hajjal.
*Rántja meg a vállát, miközben hozzáfűz még valamit.*
-Nekem így tetszel!
*Kíváncsi lenne a nő arcszínére, de sejti, hogy hasonló vörösben tündököl, mint a hajkoronája.*
-Bízom benne, hogy mire az ötödik nap megvirrad, ott leszünk.
*Avagy, jöttére öt nap múltán számítsatok, pirkadatkor. Főleg a Dyntiére, mert kettőjük közül ő a nagyobbik csapás az emberiségre. Vagy nem? Elbizonytalanodtam.*
-A lovak pedig alszanak, persze, hogy alszanak! Éjjel fog ez is, amikor majd mi!
*Megrázza a fejét, ahogy próbálja az összes kérdést megválaszolni. Néha meglehetősen alap dolgokat sem tud a nő, más területen pedig kiemelkedő a tudása. Ezek szerint ebben is különleges.*
-Kezdesz jobban lenni! Egészen biztonságos léptekkel dühöngtél az istálló előtt!
*Neveti el magát, bár egészen biztos benne, hogy mostanra a kalóz tökéletesen lát, csupán rájátszik egy picit, mert jól esik neki a törődés.*
*Kétségtelenül nem lenne kellemes, ha megriadna a ló, hiszen Taran nem tartozik a tapasztalt lovasok soraiba, így nem bírna az állat hátán maradni, ha az feláll a két hátsó lábára. Dynti meglehetősen zabos lenne, ha a mágus teljes testtel rázuhanna. Még a végén idő előtt lélegeztethetné a vörös hajú nőt!*
-Azt ugye tudod, hogy ha ő gyenge, akkor nekünk kell erősnek lenni?
*Indul meg a lóval a karavánpihenő felé vezető úton, és hamarosan ki is lépnek a város kapuin. Taran kifejti a véleményét a kalóznővel kapcsolatban.*
-Ha visszaérünk, és még életben van, nos, el kell egy kicsit beszélgetni a testőrével. Mondjuk, segítségül hívhatjuk majd Will-t, vagy Wram-ot, mint kínmestert. Ki kell vernünk belőle, hogy ki és miért akarja Nadot eltetetni láb alól, és ha kell, szembe szállni velük!
*Konstatálja, miközben lassan elterelődik a szó a pihenő felé.*
-Szerintem sokkal jobban áll a vörös haj, mint ahogy a szőke állna, bár ki tudja. Lehet, hogy csak azért van, mert még nem láttalak szőke hajjal.
*Rántja meg a vállát, miközben hozzáfűz még valamit.*
-Nekem így tetszel!
*Kíváncsi lenne a nő arcszínére, de sejti, hogy hasonló vörösben tündököl, mint a hajkoronája.*
-Bízom benne, hogy mire az ötödik nap megvirrad, ott leszünk.
*Avagy, jöttére öt nap múltán számítsatok, pirkadatkor. Főleg a Dyntiére, mert kettőjük közül ő a nagyobbik csapás az emberiségre. Vagy nem? Elbizonytalanodtam.*
-A lovak pedig alszanak, persze, hogy alszanak! Éjjel fog ez is, amikor majd mi!
*Megrázza a fejét, ahogy próbálja az összes kérdést megválaszolni. Néha meglehetősen alap dolgokat sem tud a nő, más területen pedig kiemelkedő a tudása. Ezek szerint ebben is különleges.*
-Kezdesz jobban lenni! Egészen biztonságos léptekkel dühöngtél az istálló előtt!
*Neveti el magát, bár egészen biztos benne, hogy mostanra a kalóz tökéletesen lát, csupán rájátszik egy picit, mert jól esik neki a törődés.*
2045. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-08 13:26:22
Üzenet elküldve: 2015-09-08 13:26:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Vezére mellett halad a lován, neveltetésének megfelelően egyenes, magabiztos tartással ül a nyeregben, éberen figyelve a tájat. Fél szemmel még akkor is a környéket figyeli, mikor épp beszélgetnek Kagannak, legyen szó könnyed, vagy komoly témáról.
Tekintetét a mutatott irányba tereli, kissé hunyorogva kémleli a messzeséget. Ó igen, az emlékek, az ideérkezés pillanatai, az első környéken töltött napok. Egyikük sem artheniori származású, és tessék a levegő városának környékén lett új otthonuk.*
- Képzelem, kissé felkavarhatta jöttötök az állóvizet. *Egy nagy csapat barbár megjelenik a határon. A város vezetőségének fele lehet, szívütést kapott a hírre. Akarva akaratlanul is mosolyt csal a gondolat az arcára. Talán mert kétes élményei voltak saját otthona magasabb vezetőivel. Végül csak bólint, s a lassú lépésbe váltott lovát kicsit noszogatja sarkával, hogy kicsit gyorsabb tempóra váltson.*
Tekintetét a mutatott irányba tereli, kissé hunyorogva kémleli a messzeséget. Ó igen, az emlékek, az ideérkezés pillanatai, az első környéken töltött napok. Egyikük sem artheniori származású, és tessék a levegő városának környékén lett új otthonuk.*
- Képzelem, kissé felkavarhatta jöttötök az állóvizet. *Egy nagy csapat barbár megjelenik a határon. A város vezetőségének fele lehet, szívütést kapott a hírre. Akarva akaratlanul is mosolyt csal a gondolat az arcára. Talán mert kétes élményei voltak saját otthona magasabb vezetőivel. Végül csak bólint, s a lassú lépésbe váltott lovát kicsit noszogatja sarkával, hogy kicsit gyorsabb tempóra váltson.*
2044. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-08 13:10:03
Üzenet elküldve: 2015-09-08 13:10:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván - Úton//
//Tábor//
*Az első szekér mellett lovagolva, folyamatosan figyelve tölti el a napot. Így, mikor estére kelve tábort vernek, masszívan érzi öreg tagjaiban a fáradtságot. Hiába, már nem fiatal, s az egész napos lovaglás megmutatja hatását. Lassú mozdulattal száll le lováról, s ahogy földet ér csizmája talpa, halkan nyög fel. Igyekszik mindezt úgy tenni, hogy másnak ne tűnjön fel. Talán senki nincs azzal elfoglalva, hogy vajh, az öreg mit csinál. Sőt, ha szerencséje van, még az egyik szekér is takarja a többiek szeme elől.
Jelahan nem fiatal már, s a korát nem is akarja letagadni. Megpróbál együtt élni a nyavalyáival, melyek koránt sem kellemesek. Elsőnek azért lovát látja el. Leszerszámozza, hadd töltse a hátas is kényelmesen az éjszakát. Aztán magáról is gondoskodik. Első útja egy bokor mögé visz, hogy megkönnyebbülhessen. Majd némi tisztálkodás után, lekuporodik egy pokrócra a tűz közelében, és az élelmiszeres ellátmányból maga is süt egy kis szalonnát, melyet jóízűen fogyaszt el egy szelet kenyérrel.
Végül, kissé elnyújtózva hallgatja és figyeli az eseményeket, majd az egyik szekér alá teríti a pokrócát, melybe belecsavarja magát, a nyerget használva párnának, oldalára fordul és elalszik, meghagyva Darelnek, hogy őt is ébressze fel, ha szükséges. Az utolsó őrséget vállalja. Hajnalban amúgy sem sokat tud aludni. Mindezek után becsukja szemeit, és a következő pillanatban már húzza is a lóbőrt. Hangos horkolását mindenki hallhatja a táborban.*
//Tábor//
*Az első szekér mellett lovagolva, folyamatosan figyelve tölti el a napot. Így, mikor estére kelve tábort vernek, masszívan érzi öreg tagjaiban a fáradtságot. Hiába, már nem fiatal, s az egész napos lovaglás megmutatja hatását. Lassú mozdulattal száll le lováról, s ahogy földet ér csizmája talpa, halkan nyög fel. Igyekszik mindezt úgy tenni, hogy másnak ne tűnjön fel. Talán senki nincs azzal elfoglalva, hogy vajh, az öreg mit csinál. Sőt, ha szerencséje van, még az egyik szekér is takarja a többiek szeme elől.
Jelahan nem fiatal már, s a korát nem is akarja letagadni. Megpróbál együtt élni a nyavalyáival, melyek koránt sem kellemesek. Elsőnek azért lovát látja el. Leszerszámozza, hadd töltse a hátas is kényelmesen az éjszakát. Aztán magáról is gondoskodik. Első útja egy bokor mögé visz, hogy megkönnyebbülhessen. Majd némi tisztálkodás után, lekuporodik egy pokrócra a tűz közelében, és az élelmiszeres ellátmányból maga is süt egy kis szalonnát, melyet jóízűen fogyaszt el egy szelet kenyérrel.
Végül, kissé elnyújtózva hallgatja és figyeli az eseményeket, majd az egyik szekér alá teríti a pokrócát, melybe belecsavarja magát, a nyerget használva párnának, oldalára fordul és elalszik, meghagyva Darelnek, hogy őt is ébressze fel, ha szükséges. Az utolsó őrséget vállalja. Hajnalban amúgy sem sokat tud aludni. Mindezek után becsukja szemeit, és a következő pillanatban már húzza is a lóbőrt. Hangos horkolását mindenki hallhatja a táborban.*
2043. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-08 12:49:37
Üzenet elküldve: 2015-09-08 12:49:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
*Két lovas tart északnak Arthenior falak nélküli városa felől. Sem céljuk, sem sebességük nem követhetetlen: lépésben haladnak a Hold Karavánpihenője felé, csak időnként váltanak ügetésre vagy lassú galoppra. Az egyik harminc felett, felnőtt emberhím, felszerelése és ruházata úrnak, nagy hatalmú nemesnek ugyan nem, de komoly kihívást jelentő harcosnak mutatja. Társa egy leány, ki szokatlan módon a lovagokra jellemző fegyverzettel és szokásokkal kápráztatja el a világot. Keveset beszélnek, de néha azért szót váltanak: hűbérúr a hűbéressel, klánvezér a taggal, férfi a nővel, ember az emberrel. Mikor miről.*
*Ahogy haladnak, Kagan egyszer csak felnevet.*
- Nézd! Ott... *mutat a lapály egy pontjára.*
- Lassan két éve, hogy itt vertünk tábort először, otthonunk felé tartva. Ez már Arthenior földje volt, mégis megfagytak, mint tócsavíz a hideg télben. Mulatságos volt. *már semmi nem maradt a néha táborból, a Thargok kevés dolgot hagytak hátra, és azokat is elhordták már, vagy az időjárás tüntette el a nyomokat. Most már csak derékig érő fű hullámzik a tábor helyén.*
- Tovább...
*Ahogy haladnak, Kagan egyszer csak felnevet.*
- Nézd! Ott... *mutat a lapály egy pontjára.*
- Lassan két éve, hogy itt vertünk tábort először, otthonunk felé tartva. Ez már Arthenior földje volt, mégis megfagytak, mint tócsavíz a hideg télben. Mulatságos volt. *már semmi nem maradt a néha táborból, a Thargok kevés dolgot hagytak hátra, és azokat is elhordták már, vagy az időjárás tüntette el a nyomokat. Most már csak derékig érő fű hullámzik a tábor helyén.*
- Tovább...
2042. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-08 10:35:09
Üzenet elküldve: 2015-09-08 10:35:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván - Úton//
//Tábor//
*A vacsorának vége, a feladatok kiosztva. Tyran és Darel kezdik az őrséget. Az ember hihetné, hogy nekik van a legnehezebb dolguk, de Lia nem így gondolja.
Szerinte korántsem olyan rossz az első őrség, főleg akkor nem, ha valaki bagoly típusú, és eleve szeret este sokáig ébren maradni, vagy olvasgatva, vagy kártyázva, vagy fegyvert élesítve, mulatozva vagy merengve, majdnem mindegy. A hajnali őrség is lehet egyszerű annak, aki pacsirta, és a kelő nap sugaraival ébred akár kell, akár sem.
marad tehát a középső őrség, a boszorkányok órája, amit igazán senki nem szokott kedvelni. Ha előtte nem tud aludni, akkor azért, mert addigra már akár tudna is, ha meg hajnali kelő, akkor pont ebben az időpontban szeretne aludni. De ha netán mégis el tud aludni, akkor legszebb álmából nem szívesen ébredne senki.
Ennek ellenére Lia nem tiltakozik, látja ugyanis a dolog logikáját.
Illetve, lehet, hogy Darel nem emiatt döntött így, de Lia tud magának egy okot találni, hogy miért is lehet ez a beosztás jó. Bár talán nem hosszú távon, nem végig az úton.*
~Tyran fiatal, Darel maga mellett akarja tudni az őrségben, hogyha netán hibázna, akkor ő maga javíthassa ki. Saját maga talán bagoly típus, és ilyenkor kellően éber lehet, hogy akár duplán is figyeljen, ha kell. Hajnalra két pihent ember, akik talán már kellően tapasztaltak. Az éjszaka közepére pedig egy olyan, aki szintén nem valami tejfeles szájú újonc, ugyanakkor különleges oka is van arra, hogy véletlen se lankadjon a figyelme. Mert az biztos, hogy még ha én aludnék is, Rendoll akkor is őrködni fog.~
*Liának egyáltalán nincs kétsége e felől, mikor meglátja Ren kardját is a pokrócon.*
- Mindenképp jó, ha melegítesz kicsit *felel halkan és ártatlan arcot vág, bár a szája sarkában ott rezeg egy apró mosoly.
Ami egyáltalán nem csoda, hiszen Lia élénken emlékszik, hogy Ren ugyanígy ölelte őt át az első éjszakájukon is.*
- Ren?
*A lány közelebb fészkelődik a lovaghoz, majd lassan elmosolyodik.*
- Azért haladunk ám *suttogja, ha a férfi rá figyel.* Az első éjjelen csak mély álmodban öleltél át, most meg már így kezdjük.
*Nem mintha kifogása lenne a dolog ellen, sőt, örül is, hogy a férfi egyszerre melengeti és védelmezi.
Igaz ennek a közelségnek van némi mellékhatása is, de az éjszaka, a tűz apadó fényénél talán nem látszik, hogy Lia arca elpirul, a szemeit pedig lehunyja, egyébként meg hálás az anyatermészetnek, hogy az egyéb jelek annyira nem nyilvánvalóak egy nőnél.
Halkan sóhajt, és próbál pihenni.
Hogy mennyire tud majd, az persze még más kérdés.*
//Tábor//
*A vacsorának vége, a feladatok kiosztva. Tyran és Darel kezdik az őrséget. Az ember hihetné, hogy nekik van a legnehezebb dolguk, de Lia nem így gondolja.
Szerinte korántsem olyan rossz az első őrség, főleg akkor nem, ha valaki bagoly típusú, és eleve szeret este sokáig ébren maradni, vagy olvasgatva, vagy kártyázva, vagy fegyvert élesítve, mulatozva vagy merengve, majdnem mindegy. A hajnali őrség is lehet egyszerű annak, aki pacsirta, és a kelő nap sugaraival ébred akár kell, akár sem.
marad tehát a középső őrség, a boszorkányok órája, amit igazán senki nem szokott kedvelni. Ha előtte nem tud aludni, akkor azért, mert addigra már akár tudna is, ha meg hajnali kelő, akkor pont ebben az időpontban szeretne aludni. De ha netán mégis el tud aludni, akkor legszebb álmából nem szívesen ébredne senki.
Ennek ellenére Lia nem tiltakozik, látja ugyanis a dolog logikáját.
Illetve, lehet, hogy Darel nem emiatt döntött így, de Lia tud magának egy okot találni, hogy miért is lehet ez a beosztás jó. Bár talán nem hosszú távon, nem végig az úton.*
~Tyran fiatal, Darel maga mellett akarja tudni az őrségben, hogyha netán hibázna, akkor ő maga javíthassa ki. Saját maga talán bagoly típus, és ilyenkor kellően éber lehet, hogy akár duplán is figyeljen, ha kell. Hajnalra két pihent ember, akik talán már kellően tapasztaltak. Az éjszaka közepére pedig egy olyan, aki szintén nem valami tejfeles szájú újonc, ugyanakkor különleges oka is van arra, hogy véletlen se lankadjon a figyelme. Mert az biztos, hogy még ha én aludnék is, Rendoll akkor is őrködni fog.~
*Liának egyáltalán nincs kétsége e felől, mikor meglátja Ren kardját is a pokrócon.*
- Mindenképp jó, ha melegítesz kicsit *felel halkan és ártatlan arcot vág, bár a szája sarkában ott rezeg egy apró mosoly.
Ami egyáltalán nem csoda, hiszen Lia élénken emlékszik, hogy Ren ugyanígy ölelte őt át az első éjszakájukon is.*
- Ren?
*A lány közelebb fészkelődik a lovaghoz, majd lassan elmosolyodik.*
- Azért haladunk ám *suttogja, ha a férfi rá figyel.* Az első éjjelen csak mély álmodban öleltél át, most meg már így kezdjük.
*Nem mintha kifogása lenne a dolog ellen, sőt, örül is, hogy a férfi egyszerre melengeti és védelmezi.
Igaz ennek a közelségnek van némi mellékhatása is, de az éjszaka, a tűz apadó fényénél talán nem látszik, hogy Lia arca elpirul, a szemeit pedig lehunyja, egyébként meg hálás az anyatermészetnek, hogy az egyéb jelek annyira nem nyilvánvalóak egy nőnél.
Halkan sóhajt, és próbál pihenni.
Hogy mennyire tud majd, az persze még más kérdés.*
2041. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-08 07:15:33
Üzenet elküldve: 2015-09-08 07:15:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván//
//Tábor//
*Mosolyogva fogadja Lia szavait és nem is kell sok, hozzá, hogy leküzdje a közöttük lévő távolságot. Igaz csak a karját nyújja ki a pokrócért, amit magával hozott, hogy betakarjamagukat.*
-Nem akarom, hogy megfázz, legjobb lesz, ha melegítelek kicsit, ha ma olyan hideg lesz az éjszaka.
*Kardját Lia mögé fekteti és a pokróc takarásában végül átölelei a derekát, úgy ahogy első este amikor együtt aludtak, hogy ráfogjon mögötte a kardjára. Nem fog fázni ez biztos már most is úgy érzi nagyon is melege van Lia közelségétől. Egy apró csókot ad még Lia homlokára.*
-Aludj nyugodtan Kedvesem.
*Mondja neki halkan, aztán mosolyogva csukja be a szemét és vonja egészen közel magához. Megbízik Darel tudásban és Tyran a legfiatalabb közöttük, így biztos benne nem fog elaludni, elég éber lesz. Az előbbi akciója, bár felelőtlen volt, de bátran és azonnal cselekedett. Ha arra kerül a sor valószínűleg nem fognak csalódni benne. Ezeknek a tudatában, azért könnyebb a szeretettt nő mellett elaludnia, azért csak fél szemmel alszik, mint annakidején, amikor tudták támadás lehet és most a karavánon lévő árukon kívül valai sokkal értékesebbet is őriz egy gyönyörű gyógyítót, akit épen ölel. A sötétség elmélyül és nincs tudatban az árnyéknak, ami lehet fenyegeti őket máris.*
//Tábor//
*Mosolyogva fogadja Lia szavait és nem is kell sok, hozzá, hogy leküzdje a közöttük lévő távolságot. Igaz csak a karját nyújja ki a pokrócért, amit magával hozott, hogy betakarjamagukat.*
-Nem akarom, hogy megfázz, legjobb lesz, ha melegítelek kicsit, ha ma olyan hideg lesz az éjszaka.
*Kardját Lia mögé fekteti és a pokróc takarásában végül átölelei a derekát, úgy ahogy első este amikor együtt aludtak, hogy ráfogjon mögötte a kardjára. Nem fog fázni ez biztos már most is úgy érzi nagyon is melege van Lia közelségétől. Egy apró csókot ad még Lia homlokára.*
-Aludj nyugodtan Kedvesem.
*Mondja neki halkan, aztán mosolyogva csukja be a szemét és vonja egészen közel magához. Megbízik Darel tudásban és Tyran a legfiatalabb közöttük, így biztos benne nem fog elaludni, elég éber lesz. Az előbbi akciója, bár felelőtlen volt, de bátran és azonnal cselekedett. Ha arra kerül a sor valószínűleg nem fognak csalódni benne. Ezeknek a tudatában, azért könnyebb a szeretettt nő mellett elaludnia, azért csak fél szemmel alszik, mint annakidején, amikor tudták támadás lehet és most a karavánon lévő árukon kívül valai sokkal értékesebbet is őriz egy gyönyörű gyógyítót, akit épen ölel. A sötétség elmélyül és nincs tudatban az árnyéknak, ami lehet fenyegeti őket máris.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579