Archívum - Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 79 (1561. - 1567. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1548-1567
1567. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-29 01:42:51
Üzenet elküldve: 2019-11-29 01:42:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Ha hívő lenne most bizonyára a valamelyik istenséget imádná a látszólagos megmenekülésükért, de mivel a borostás, hosszú szőkés barna, szaggatott ingű pasas nem egészen istenfélő ember a látható baj elültével csupán két dolog jár a fejében. Az egyik teljes mértékben a testi lét által okozott morcosságot indokolja.*
~Mocskosul fáj ez a szar.~
*Sziszegi magában, és ha ez nem adna elég okot, hogy sűrűre borzolt szemöldökét, tovább ráncolja mogorván, ott van ez is.*
~És az állataim, a házam, több éves kétkezi munkám veszett oda.~
*Magába még sorolja szépen lassan, ezzel is elterelve a figyelmét a fájdalomról, így a lágyan ringatózó medvesegg tovasuhanása töretlen marad a hangja által. Mielőtt lemásznak a fáról, a lány megbizonyosodna a dolog teljes veszélytelenségéről, és hogy felmérje előbb a morcos favágót kérdezi a hogylétéről. Arca mindent elárul, gyakorlatilag mintha azt kívánná bár ette meg volna a medve. Noha ez nincs így, a karakteres hang, nem oly dörgedelmesen, mert azért még nem annyira bátor, de azért szigorúan felel.*
-Nem. Nem vagyok meg, de ezt majd később.
*Mondja, majd mikor felajánlkozik a vadászlány előőrsnek egy igazán szarkasztikus kézmozdulattal átengedi neki a terepet. Ha a veszély valóban elült, akkor lekecmeregve, nem nagyon hinném hogy élénk beszélgetést folytatnának a nagyobb köpésre terülő ingoványig. Ugyan a mocsaras, lápos terület ilyenkor a legkevésbé szívderítő, de a madárfüttyös erdő sem olyan mint egykor.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Ha hívő lenne most bizonyára a valamelyik istenséget imádná a látszólagos megmenekülésükért, de mivel a borostás, hosszú szőkés barna, szaggatott ingű pasas nem egészen istenfélő ember a látható baj elültével csupán két dolog jár a fejében. Az egyik teljes mértékben a testi lét által okozott morcosságot indokolja.*
~Mocskosul fáj ez a szar.~
*Sziszegi magában, és ha ez nem adna elég okot, hogy sűrűre borzolt szemöldökét, tovább ráncolja mogorván, ott van ez is.*
~És az állataim, a házam, több éves kétkezi munkám veszett oda.~
*Magába még sorolja szépen lassan, ezzel is elterelve a figyelmét a fájdalomról, így a lágyan ringatózó medvesegg tovasuhanása töretlen marad a hangja által. Mielőtt lemásznak a fáról, a lány megbizonyosodna a dolog teljes veszélytelenségéről, és hogy felmérje előbb a morcos favágót kérdezi a hogylétéről. Arca mindent elárul, gyakorlatilag mintha azt kívánná bár ette meg volna a medve. Noha ez nincs így, a karakteres hang, nem oly dörgedelmesen, mert azért még nem annyira bátor, de azért szigorúan felel.*
-Nem. Nem vagyok meg, de ezt majd később.
*Mondja, majd mikor felajánlkozik a vadászlány előőrsnek egy igazán szarkasztikus kézmozdulattal átengedi neki a terepet. Ha a veszély valóban elült, akkor lekecmeregve, nem nagyon hinném hogy élénk beszélgetést folytatnának a nagyobb köpésre terülő ingoványig. Ugyan a mocsaras, lápos terület ilyenkor a legkevésbé szívderítő, de a madárfüttyös erdő sem olyan mint egykor.*
1566. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-26 19:25:51
Üzenet elküldve: 2019-11-26 19:25:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az erdei remete//
*Az akadékoskodás nem igazán ragadja meg egyelőre, jobban félti az életét, minthogy nekiálljon a férfivel elszánt szócsatát vívni. Miközben várják a csodát, hallja, hogy a másik valamivel motoszkál és némi zajt csap, egyelőre mást nem tud, csak imádkozni, hogy ez a medvének ne tűnjön fel. Az a néhány perc, mit odafenn töltenek kétségek között, egy egész örökkévalóságnak tűnik a nő számára. Próbál lassítani a légzésén és nyugodtabbra állítani a szívverését, egyelőre semmi jót nem érne el azzal, ha pánik közeli állapotba hozná magát. Szerencséjüket el se akarja hinni. Még néhány percig csak mered abba az irányba, amerre az állat eltűnt. ~Talán csapda? Vagy tényleg nem vett minket észre? Elunta volna? ~ Nyel egy nagyot, majd óvatosan, áthajol a fatörzsön, hogy rálásson a férfire.*
-Megvagy még öregem? *Egyelőre hangosan nem mer megszólalni, de a szavak mégis kivehetőek.*
-Lemászom, te várj egy kicsit, hátha még a közelben van az a vadállat. *Alapozza az állítását arra, hogy ő valószínű fürgébb lenne, ha mégis a bokrokban lapulna a bestia. Amilyen halkan csak képes lemászik a fáról és megáll a törzsénél. Néhány feszült pillanatig csak ácsorog és vár. Ha a férfi megfogadta a javaslatát, akkor feltekint és int neki, hogy másszon ő is le nyugodtan. Közben a környéket pásztázza a tekintetével, nehogy meglepetés érje őket.*
*Az akadékoskodás nem igazán ragadja meg egyelőre, jobban félti az életét, minthogy nekiálljon a férfivel elszánt szócsatát vívni. Miközben várják a csodát, hallja, hogy a másik valamivel motoszkál és némi zajt csap, egyelőre mást nem tud, csak imádkozni, hogy ez a medvének ne tűnjön fel. Az a néhány perc, mit odafenn töltenek kétségek között, egy egész örökkévalóságnak tűnik a nő számára. Próbál lassítani a légzésén és nyugodtabbra állítani a szívverését, egyelőre semmi jót nem érne el azzal, ha pánik közeli állapotba hozná magát. Szerencséjüket el se akarja hinni. Még néhány percig csak mered abba az irányba, amerre az állat eltűnt. ~Talán csapda? Vagy tényleg nem vett minket észre? Elunta volna? ~ Nyel egy nagyot, majd óvatosan, áthajol a fatörzsön, hogy rálásson a férfire.*
-Megvagy még öregem? *Egyelőre hangosan nem mer megszólalni, de a szavak mégis kivehetőek.*
-Lemászom, te várj egy kicsit, hátha még a közelben van az a vadállat. *Alapozza az állítását arra, hogy ő valószínű fürgébb lenne, ha mégis a bokrokban lapulna a bestia. Amilyen halkan csak képes lemászik a fáról és megáll a törzsénél. Néhány feszült pillanatig csak ácsorog és vár. Ha a férfi megfogadta a javaslatát, akkor feltekint és int neki, hogy másszon ő is le nyugodtan. Közben a környéket pásztázza a tekintetével, nehogy meglepetés érje őket.*
1565. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-25 18:04:23
Üzenet elküldve: 2019-11-25 18:04:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
*Kár lenne kijelenteni, hogy úgy másznak felfelé, mint a mókusok, akár az életük múlna rajta... mert valójában az életük múlik rajta. Három alkalommal is elragadhatta volna őket a vész, azonban, mindhárom alkalommal zsebükből kihúzott, csodás szerencsével élték túl a megpróbáltatást. Így hát igazságtalan lenne velük szemben, ismételten a szerencsére bízni sorsukat. De ez nem is szükséges. Kil'tenylla mereven a fa törzsének lapul, s bár nem jut el a legtetejére, már biztonságos magasságban van ahhoz, hogy ne érjék el lentről, hasonlóan Lumina'tharhoz. A férfinek jut elég idő arra, hogy sebéből a szilánkot eltávolítsa, bár erőteljesen ajkába kell harapnia ahhoz, hogy ne kiáltson fel, hiszen fájdalomtűrése sem az igazi. Túléli, sőt, elköti a sebet, miből immár vér nem csöppen a földre, sem a fa törzsére. Épp időben. A medve alájuk érve szimatol. Felfelé is. A lombozat nem sűrű, de az éj takar, s a szaglástól elvett, vagy legalábbis csökkentett, sós vérszag nem tűnik fel a böszme, nagy bundájú állatnak. A suttogva kipréselt szavakat elfújja a szél, s hátára kapva viszi el az erdőség felett. Bár a már messze lévő ház körött még elég nagy a zsongás, a férfi és a nő környékén csendesedik. A medve egy idő után feladja a keresését, s bosszúsan büffentve távozóra fogja, végignézhetik, ahogyan ringó, bundás hátsóját elnyeli a rengeteg. Az út szabad, s az ingovány határa, már szemmel látható és elérhető. Tán az erdő, a szerencsés vándorokat megkímélte? Vagy leleményességük okán sikerülhet? Nem tudni. Az is lehet, hogy ezúttal beérte egy kósza figyelmeztetéssel: az erdő mély és sűrű, megfelelő tapasztalat nélkül belevágni? Az bizony felelőtlenség.*
*Kár lenne kijelenteni, hogy úgy másznak felfelé, mint a mókusok, akár az életük múlna rajta... mert valójában az életük múlik rajta. Három alkalommal is elragadhatta volna őket a vész, azonban, mindhárom alkalommal zsebükből kihúzott, csodás szerencsével élték túl a megpróbáltatást. Így hát igazságtalan lenne velük szemben, ismételten a szerencsére bízni sorsukat. De ez nem is szükséges. Kil'tenylla mereven a fa törzsének lapul, s bár nem jut el a legtetejére, már biztonságos magasságban van ahhoz, hogy ne érjék el lentről, hasonlóan Lumina'tharhoz. A férfinek jut elég idő arra, hogy sebéből a szilánkot eltávolítsa, bár erőteljesen ajkába kell harapnia ahhoz, hogy ne kiáltson fel, hiszen fájdalomtűrése sem az igazi. Túléli, sőt, elköti a sebet, miből immár vér nem csöppen a földre, sem a fa törzsére. Épp időben. A medve alájuk érve szimatol. Felfelé is. A lombozat nem sűrű, de az éj takar, s a szaglástól elvett, vagy legalábbis csökkentett, sós vérszag nem tűnik fel a böszme, nagy bundájú állatnak. A suttogva kipréselt szavakat elfújja a szél, s hátára kapva viszi el az erdőség felett. Bár a már messze lévő ház körött még elég nagy a zsongás, a férfi és a nő környékén csendesedik. A medve egy idő után feladja a keresését, s bosszúsan büffentve távozóra fogja, végignézhetik, ahogyan ringó, bundás hátsóját elnyeli a rengeteg. Az út szabad, s az ingovány határa, már szemmel látható és elérhető. Tán az erdő, a szerencsés vándorokat megkímélte? Vagy leleményességük okán sikerülhet? Nem tudni. Az is lehet, hogy ezúttal beérte egy kósza figyelmeztetéssel: az erdő mély és sűrű, megfelelő tapasztalat nélkül belevágni? Az bizony felelőtlenség.*
1564. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-22 23:57:37
Üzenet elküldve: 2019-11-22 23:57:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
//A harmadik dobás...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az egyetlen épkézláb magyarázat, ha isteni csodák sorozataival állunk szemben. Nemcsak hogy éppen megúszták a medve első csapásait, de futásuk közben találtak is megmászható, és elég magas lombost, hogy megúszhassák. Persze ez még csak elmélet. A menekülést a lány megszakítja a fa kiválasztásával, és fel is kapaszkodik rá egyhamar. Többször maga mögé sandít a férfi, hogy látja e a medvét, és szerencséjére nem. Még ő is fel tud kapaszkodni a fára, Kil'tenylla kisebb közreműködésével. Közben kiköpköd a száján a vadászlány egy mondatféleséget. Mászás közben, jobb ötlet híján úgy tesz mint minden férfi: Okoskodik.*
-Remek terv... És most?
*Kérdezi vallatón, és halkan, de ő is tudja a sok rossz közül talán a legjobb választás volt, és ez nemsokára be is bizonyosodik. A határra érnek. Arra a határra, ahonnan a férfi nem is nagyon akar tovább mászni, mert az egyre vékonyodó ágak már nem biztosan bírnák a munkában edzett izomzat súlyát. A Medve megjelenik talpuk alatt, és a lány megfeszülten kussol. Ezt teszi Lumin is, de közben fogát szorítva, nagyon óvatosan megpróbálja kihúzni a lábába ragadt szilánkot, ha az kézzel egyszerűen megoldható. Mozgása lassú, és kimért, hogy minél kisebb zajt csapjon. Ha sikerül a "műtét" Akkor megpróbálja jó messze elhajítani, hogy odébb csapjon zajt, ha az ügyködésére még nem figyelt fel a medve. Ha kapnak egy perc nyugalmat, széttépett ingének egy darabjával megpróbálja a sebet lekötni.*
//A harmadik dobás...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az egyetlen épkézláb magyarázat, ha isteni csodák sorozataival állunk szemben. Nemcsak hogy éppen megúszták a medve első csapásait, de futásuk közben találtak is megmászható, és elég magas lombost, hogy megúszhassák. Persze ez még csak elmélet. A menekülést a lány megszakítja a fa kiválasztásával, és fel is kapaszkodik rá egyhamar. Többször maga mögé sandít a férfi, hogy látja e a medvét, és szerencséjére nem. Még ő is fel tud kapaszkodni a fára, Kil'tenylla kisebb közreműködésével. Közben kiköpköd a száján a vadászlány egy mondatféleséget. Mászás közben, jobb ötlet híján úgy tesz mint minden férfi: Okoskodik.*
-Remek terv... És most?
*Kérdezi vallatón, és halkan, de ő is tudja a sok rossz közül talán a legjobb választás volt, és ez nemsokára be is bizonyosodik. A határra érnek. Arra a határra, ahonnan a férfi nem is nagyon akar tovább mászni, mert az egyre vékonyodó ágak már nem biztosan bírnák a munkában edzett izomzat súlyát. A Medve megjelenik talpuk alatt, és a lány megfeszülten kussol. Ezt teszi Lumin is, de közben fogát szorítva, nagyon óvatosan megpróbálja kihúzni a lábába ragadt szilánkot, ha az kézzel egyszerűen megoldható. Mozgása lassú, és kimért, hogy minél kisebb zajt csapjon. Ha sikerül a "műtét" Akkor megpróbálja jó messze elhajítani, hogy odébb csapjon zajt, ha az ügyködésére még nem figyelt fel a medve. Ha kapnak egy perc nyugalmat, széttépett ingének egy darabjával megpróbálja a sebet lekötni.*
1563. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-21 17:53:13
Üzenet elküldve: 2019-11-21 17:53:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az erdei remete//
//A harmadik dobás...//
*Épp, hogy csak néhány pillanatnak érzi az időt, ami eltelt azóta, hogy szerencsésen megmaradtak a végtagjai és, hogy újabb mázlijának hála, a dühös állat is csak mögöttük lohol, és nem rajtuk tépelődik. A férfi szarkazmusa most teljes egészében elmegy a füle mellett, sokkal fontosabb és létfenntartóbb dolgok foglalkoztatják jelen pillanatban. Nyilván, ha a férfinek akadna jobb ötlete, talán már annak a megvalósításán ügyködnének, ha ő is elégnek találná a túléléshez, de ez a helyzet jelen pillanatban nem áll fenn. Talál is egy alkalmas fát, minden bizonnyal elég vaskosnak nézi, hogy mindkettőjüket elbírják az ágak és erősen reméli, hogy még ha a medve fel is fedezi őket odafenn, hamarabb éhezzen meg valami könnyebb zsákmányra, minthogy a törzs törzse eltörne az erdőt rázó csapódásoktól.
Már elég sok ereje kiveszett a menekülés és szabadulás során, de szerencséjére, még annyi azért akad, hogy felkapaszkodjon a fára és másszon, minden vaskosabb ágnál megáll, hogy segítse a mögötte haladót.*
-Na gyere… mielőtt… még… ideér. *Küszködik a karjával, mert ha a férfin is akad meg a szeme a bestiának, az neki se fog jót tenni, hiába rejtőzik ő maga el magasabban. Mikor hallja a megveszekedett üvöltést és zajt, ami az állat előbukkanásával jár együtt, próbál odasimulni a fa törzséhez és minden mozdulatot elhagyni. Bár erős a késztetés, hogy magasabbra másszon, de nem akar kockáztatni, ekkor fut át az agyán, hogy a szaglása miatt, talán mindegy is, hogy megmozdul vagy sem, úgyis kiszúrja őket, csak egy kicsit talán később. Abban pedig csak bízni tud, hogy a favágó is hasonlóképpen tesz és nem próbál zajt csapni semmilyen módon.*
//A harmadik dobás...//
*Épp, hogy csak néhány pillanatnak érzi az időt, ami eltelt azóta, hogy szerencsésen megmaradtak a végtagjai és, hogy újabb mázlijának hála, a dühös állat is csak mögöttük lohol, és nem rajtuk tépelődik. A férfi szarkazmusa most teljes egészében elmegy a füle mellett, sokkal fontosabb és létfenntartóbb dolgok foglalkoztatják jelen pillanatban. Nyilván, ha a férfinek akadna jobb ötlete, talán már annak a megvalósításán ügyködnének, ha ő is elégnek találná a túléléshez, de ez a helyzet jelen pillanatban nem áll fenn. Talál is egy alkalmas fát, minden bizonnyal elég vaskosnak nézi, hogy mindkettőjüket elbírják az ágak és erősen reméli, hogy még ha a medve fel is fedezi őket odafenn, hamarabb éhezzen meg valami könnyebb zsákmányra, minthogy a törzs törzse eltörne az erdőt rázó csapódásoktól.
Már elég sok ereje kiveszett a menekülés és szabadulás során, de szerencséjére, még annyi azért akad, hogy felkapaszkodjon a fára és másszon, minden vaskosabb ágnál megáll, hogy segítse a mögötte haladót.*
-Na gyere… mielőtt… még… ideér. *Küszködik a karjával, mert ha a férfin is akad meg a szeme a bestiának, az neki se fog jót tenni, hiába rejtőzik ő maga el magasabban. Mikor hallja a megveszekedett üvöltést és zajt, ami az állat előbukkanásával jár együtt, próbál odasimulni a fa törzséhez és minden mozdulatot elhagyni. Bár erős a késztetés, hogy magasabbra másszon, de nem akar kockáztatni, ekkor fut át az agyán, hogy a szaglása miatt, talán mindegy is, hogy megmozdul vagy sem, úgyis kiszúrja őket, csak egy kicsit talán később. Abban pedig csak bízni tud, hogy a favágó is hasonlóképpen tesz és nem próbál zajt csapni semmilyen módon.*
1562. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-21 17:27:20
Üzenet elküldve: 2019-11-21 17:27:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
//A harmadik dobás...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Akár egy álom, mint mikor a menekülésre való törekvés hasztalan, s ólommá válik minden lépés, a távolságok megannyi mérföldekre ugranak, a távolban cuppogó mocsár látképe szinte elérhetetlenné válik. Pedig ott van, bűze máris orrfacsaró, szinte hallani a békák brekegését, s a mélyben megbúvó vízi kígyók ruganyos tekergőzését. Kil'tenylla segítséget kap, s bár eleinte, a baltán visszatükröződő holdak fénye, az ezüstös csillanás ijesztő lehet, végtére is rájön, hogy a felkínált csapást nem nyakának, vagy lábának szánják. Az inda úgy hasad el, akárha forró kés szaladna a vajba, persze a sietség, azért okoz egy-két tétova mozdulatot. Lumina'thar segítségével végül némi előnyre tesznek szert, mihez hozzájárul az állat esése, persze a férfi lábából szivárgó vér és a futás közben kibocsátott izzadtság szaga, könnyen irányítja az állatot, ki szinte erre lett teremtve. Kérdés persze, mi zavarta fel? Miért ily ellenséges? Ezt azonban nincs idő most megvitatni, főként, hogy az erdő még mindig nyüzsög. Számtalan fa látszik környezetükben, számtalan megmászható és megmászhatatlan. Hogy melyik alkalmas, egy medve elől, vagy melyik sem, azt bizony a kettősnek kell eldönteni, méghozzá minél hamarabb, bár látszólag e döntés, meghozatik, számtalan rejtett buktatóval és lehetőséggel megáldva. Kil'tenylla, futás közben, valami érzéstől fogva, egy bizonyos fa felé fordul az ösvény mentén. Hogy jobb megérzése van nőként ezzel kapcsolatosan, vagy pusztán jobb megfigyelő, esetleg valami befolyásolja, nem tudni, de szinte azonnal megtalálja a kedvező fogást, s csapnivaló ügyessége, nem túl jelentős állóképessége ellenére, rögtön felkapaszkodik. Lumina'thar követheti. Kissé erősebb ugyan, de nem indul jobb esélyekkel, s mégis sikerül neki követnie a lányt, aki vélhetően még segíthet is neki. Egyetlen pillanat múlva, mikor már a körülbelül négy-öt átlagos ember magas, lombhullató fa háromnegyedénél járhatnak, egy hatalmas állat tör ki a bozótosból megveszve, s ordítva. A medve az, az irbisz nem látszik, ahogyan azt sem lehet igazán tudni, hogy ez ugyanaz-e a medve, ki az imént volt. Nem messze hagyja el a fát, majd szagot vesztve torpan meg, szinte csúszva lábain, a nyirkos avarban, majd szimatolni kezd mindenfelé.*
//A harmadik dobás...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Akár egy álom, mint mikor a menekülésre való törekvés hasztalan, s ólommá válik minden lépés, a távolságok megannyi mérföldekre ugranak, a távolban cuppogó mocsár látképe szinte elérhetetlenné válik. Pedig ott van, bűze máris orrfacsaró, szinte hallani a békák brekegését, s a mélyben megbúvó vízi kígyók ruganyos tekergőzését. Kil'tenylla segítséget kap, s bár eleinte, a baltán visszatükröződő holdak fénye, az ezüstös csillanás ijesztő lehet, végtére is rájön, hogy a felkínált csapást nem nyakának, vagy lábának szánják. Az inda úgy hasad el, akárha forró kés szaladna a vajba, persze a sietség, azért okoz egy-két tétova mozdulatot. Lumina'thar segítségével végül némi előnyre tesznek szert, mihez hozzájárul az állat esése, persze a férfi lábából szivárgó vér és a futás közben kibocsátott izzadtság szaga, könnyen irányítja az állatot, ki szinte erre lett teremtve. Kérdés persze, mi zavarta fel? Miért ily ellenséges? Ezt azonban nincs idő most megvitatni, főként, hogy az erdő még mindig nyüzsög. Számtalan fa látszik környezetükben, számtalan megmászható és megmászhatatlan. Hogy melyik alkalmas, egy medve elől, vagy melyik sem, azt bizony a kettősnek kell eldönteni, méghozzá minél hamarabb, bár látszólag e döntés, meghozatik, számtalan rejtett buktatóval és lehetőséggel megáldva. Kil'tenylla, futás közben, valami érzéstől fogva, egy bizonyos fa felé fordul az ösvény mentén. Hogy jobb megérzése van nőként ezzel kapcsolatosan, vagy pusztán jobb megfigyelő, esetleg valami befolyásolja, nem tudni, de szinte azonnal megtalálja a kedvező fogást, s csapnivaló ügyessége, nem túl jelentős állóképessége ellenére, rögtön felkapaszkodik. Lumina'thar követheti. Kissé erősebb ugyan, de nem indul jobb esélyekkel, s mégis sikerül neki követnie a lányt, aki vélhetően még segíthet is neki. Egyetlen pillanat múlva, mikor már a körülbelül négy-öt átlagos ember magas, lombhullató fa háromnegyedénél járhatnak, egy hatalmas állat tör ki a bozótosból megveszve, s ordítva. A medve az, az irbisz nem látszik, ahogyan azt sem lehet igazán tudni, hogy ez ugyanaz-e a medve, ki az imént volt. Nem messze hagyja el a fát, majd szagot vesztve torpan meg, szinte csúszva lábain, a nyirkos avarban, majd szimatolni kezd mindenfelé.*
1561. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-19 23:10:45
Üzenet elküldve: 2019-11-19 23:10:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
//A második dobás...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alapvetően még örül is magának, hiszen sikeresen megmentette az indák markaiból a bajbajutott lányt. Tréfája ellenére el is felejti, hogy maga a baj okozója maga a lány, aki éppen a karjai között áll és megmentőjére bámul csodálkozó szemekkel.*
~De bazi jó vagyok!~
*Gondolja magában, majd realizálódik benne, hogy a csodálkozó tekintetek nem rá merednek, és egyáltalán nem csodálkoznak. A felémagasodó árnyék a perifériáját éppen csak érinti, de ha a lány nem volna elég jel arra, hogy ez most nem az ünnep ideje, akkor a tisztázás kedvéért egy egyértelmű medveordítás rázza meg a csontjaiakat, akár az erdő aljnövényzetét. Egy gwuff vágtasebességét meghazudtoló megiramodásuk csupán a vak szerencsének köszönhető, ahogy az is, hogy ezzel a méretesen erős, halálos karmokkal ellátott, csapás nem éri el őket. Mire következőt pislog már fut. Önkéntelen reakció, amit az idegrendszer, és az adrenalin pumpál bele az izmaiba. Talán van annyira tiszta, vagy épp ostoba, hogy rántson egyet a lány vállán, hogy ha az nem gondolt volna sprinte, akkor most felevenítse neki a memóriáját. Természetesen a medve nem sokkal marad el mögöttük, amit két zihálás között Kil'tenylla is elliheg.*
-Ne... Basz... Tényleg?
*Hasonló képen köpködi ki az egyáltalán nem helyzetidegen szarkazmust. Noha a fát borzasztó ötletnek tartja. A medvétől megszabdulnak, de az erdőtől nem. Csapdába zárnák magukat egy lomb fogságában, és lehet hogy az erdő vadálatai között akad olyan amelyiknek meg sem kottyan egy kis fára mászás. De harci taktikát nem nagyon van idejük megbeszélni, ezért marad ez az ötlet. Ha lát alkalmasnak tűnő vát hát arra kanyarodik, és fedezi a lányt amíg az felkapaszkodik rá. Ha vészesnek gondolja a helyzetét, mivel nem akar közli viszonyba keveredni a macival, a terve, hogyha túl közel van, hozzá vágja a fejszét. Ha óriási mázlia van talán eltalálja de ez esetleges. Ha találnak könnyen mászható, magas fát... Ha elérik... Ha a medve nincs túl közel... Ha egyáltalán van ideje eldobni... Ha van mé remény...
Ha.*
A hozzászólás írója (Lumina'thar A Favágó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.19 23:14:51
//A második dobás...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alapvetően még örül is magának, hiszen sikeresen megmentette az indák markaiból a bajbajutott lányt. Tréfája ellenére el is felejti, hogy maga a baj okozója maga a lány, aki éppen a karjai között áll és megmentőjére bámul csodálkozó szemekkel.*
~De bazi jó vagyok!~
*Gondolja magában, majd realizálódik benne, hogy a csodálkozó tekintetek nem rá merednek, és egyáltalán nem csodálkoznak. A felémagasodó árnyék a perifériáját éppen csak érinti, de ha a lány nem volna elég jel arra, hogy ez most nem az ünnep ideje, akkor a tisztázás kedvéért egy egyértelmű medveordítás rázza meg a csontjaiakat, akár az erdő aljnövényzetét. Egy gwuff vágtasebességét meghazudtoló megiramodásuk csupán a vak szerencsének köszönhető, ahogy az is, hogy ezzel a méretesen erős, halálos karmokkal ellátott, csapás nem éri el őket. Mire következőt pislog már fut. Önkéntelen reakció, amit az idegrendszer, és az adrenalin pumpál bele az izmaiba. Talán van annyira tiszta, vagy épp ostoba, hogy rántson egyet a lány vállán, hogy ha az nem gondolt volna sprinte, akkor most felevenítse neki a memóriáját. Természetesen a medve nem sokkal marad el mögöttük, amit két zihálás között Kil'tenylla is elliheg.*
-Ne... Basz... Tényleg?
*Hasonló képen köpködi ki az egyáltalán nem helyzetidegen szarkazmust. Noha a fát borzasztó ötletnek tartja. A medvétől megszabdulnak, de az erdőtől nem. Csapdába zárnák magukat egy lomb fogságában, és lehet hogy az erdő vadálatai között akad olyan amelyiknek meg sem kottyan egy kis fára mászás. De harci taktikát nem nagyon van idejük megbeszélni, ezért marad ez az ötlet. Ha lát alkalmasnak tűnő vát hát arra kanyarodik, és fedezi a lányt amíg az felkapaszkodik rá. Ha vészesnek gondolja a helyzetét, mivel nem akar közli viszonyba keveredni a macival, a terve, hogyha túl közel van, hozzá vágja a fejszét. Ha óriási mázlia van talán eltalálja de ez esetleges. Ha találnak könnyen mászható, magas fát... Ha elérik... Ha a medve nincs túl közel... Ha egyáltalán van ideje eldobni... Ha van mé remény...
Ha.*
A hozzászólás írója (Lumina'thar A Favágó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.19 23:14:51
1560. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-18 20:27:09
Üzenet elküldve: 2019-11-18 20:27:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az erdei remete//
//A második dobás...//
*Szenved a földön, csak vonaglik ügyetlenül, miközben az indát alig találja el a tőrével, mentségére legyen mondva, nincs hozzászokva az ilyen kiszámíthatatlan helyzetekhez. A férfi a saját elképzelése szerint, már valószínű ki is ért a fáz közül, amilyen iramot diktált és amilyen otthonosan mozog itt a sötét rengetegben. Ám ekkor terem mellette, meglendítve a kezében valami fényeset, erre gyorsan tágulnak a szemei hatalmasra.*
-TE… Vigyázz azzal! *Húzza önkéntelenül is fel a lábait, amennyire az inda engedi, mert a baltát véli felismerni a kézben lendülő eszközben és hát majd, hogy nem ő sem látja a bokáját rendesen. De most az egyszer szerencséje volt és a férfi már kaparja is fel a földről, közölve megmentésének az okát, ami akár meg is mosolyogtatná, ha nem ekkor érkezne a bődületes állathang, ami minden figyelmét leköti, valamint, hogy éppen elég erőt gyűjtsön ahhoz, hogy a lábai megiramodjanak. Nem is az, hogy elfáradt, mind inkább a sorra felbukkanó, szinte rájuk vadászó bestiák üvöltéseitől gyökerezik néha a lába a földbe. Pont egy ilyen pillanat, mikor a medve felbukkan, talán igazán a mellette elsüvítő erőteljes csapása az, ami felébreszti a révületből, ekkor már érzi, hogy a férfi is ráncigálja, és az jó, hogy még érzi. Így bokrosodnak meg a lábai és szalad immár a másikkal egyetemben, minél kijjebb a mély vadonból. A távol fényei ilyen zilált állapotában csak homályos csíkok, nem tudja, merre tartanak, azért reményei szerint kifelé, de erre se esküdne meg igazán. Megszólalni nincs ereje, főleg mert a füle jelez, a medve mancsainak erőteljes puffanása visszhangzik benne, ahogy egyre csak őket követi.*
-Veszett… jó… a … szaglása… annak… a… dögnek! *Köpi szinte fel a szavakat futás közben. A mozgás és a távolság kezdi felfrissíteni a fejét, ami azon kattog egyre csak, miként tudnák lerázni üldözőjüket.*
-Keressünk… keressünk egy… fát! *Nem hisz benne, hogy a vadállat csak úgy felhagyna az üldözéssel, bár egy idő után bizonyára ő is kifullad, ahogy ők is.*
//A második dobás...//
*Szenved a földön, csak vonaglik ügyetlenül, miközben az indát alig találja el a tőrével, mentségére legyen mondva, nincs hozzászokva az ilyen kiszámíthatatlan helyzetekhez. A férfi a saját elképzelése szerint, már valószínű ki is ért a fáz közül, amilyen iramot diktált és amilyen otthonosan mozog itt a sötét rengetegben. Ám ekkor terem mellette, meglendítve a kezében valami fényeset, erre gyorsan tágulnak a szemei hatalmasra.*
-TE… Vigyázz azzal! *Húzza önkéntelenül is fel a lábait, amennyire az inda engedi, mert a baltát véli felismerni a kézben lendülő eszközben és hát majd, hogy nem ő sem látja a bokáját rendesen. De most az egyszer szerencséje volt és a férfi már kaparja is fel a földről, közölve megmentésének az okát, ami akár meg is mosolyogtatná, ha nem ekkor érkezne a bődületes állathang, ami minden figyelmét leköti, valamint, hogy éppen elég erőt gyűjtsön ahhoz, hogy a lábai megiramodjanak. Nem is az, hogy elfáradt, mind inkább a sorra felbukkanó, szinte rájuk vadászó bestiák üvöltéseitől gyökerezik néha a lába a földbe. Pont egy ilyen pillanat, mikor a medve felbukkan, talán igazán a mellette elsüvítő erőteljes csapása az, ami felébreszti a révületből, ekkor már érzi, hogy a férfi is ráncigálja, és az jó, hogy még érzi. Így bokrosodnak meg a lábai és szalad immár a másikkal egyetemben, minél kijjebb a mély vadonból. A távol fényei ilyen zilált állapotában csak homályos csíkok, nem tudja, merre tartanak, azért reményei szerint kifelé, de erre se esküdne meg igazán. Megszólalni nincs ereje, főleg mert a füle jelez, a medve mancsainak erőteljes puffanása visszhangzik benne, ahogy egyre csak őket követi.*
-Veszett… jó… a … szaglása… annak… a… dögnek! *Köpi szinte fel a szavakat futás közben. A mozgás és a távolság kezdi felfrissíteni a fejét, ami azon kattog egyre csak, miként tudnák lerázni üldözőjüket.*
-Keressünk… keressünk egy… fát! *Nem hisz benne, hogy a vadállat csak úgy felhagyna az üldözéssel, bár egy idő után bizonyára ő is kifullad, ahogy ők is.*
1559. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-18 19:04:13
Üzenet elküldve: 2019-11-18 19:04:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
//A második dobás...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A favágó önkéntelen káromkodásra fordulhat meg. Bár látványban lemarad a lány szép ívű eséséről, azt még éppen láthatja, ahogyan végül a földön állapodik meg, vagy legalábbis eltűnik egy pillanatra, s egyből bokája környékén kezd matatni. Gyorsan kell dönteni, mert bár egyelőre csupán a bozótos nyüzsgését tapasztalja, az már szinte bizonyos, hogy az erdő valami oknál fogva ellenük fordul, vagy legalábbis kitaszítja őket magából. Mire Lumina'thar visszaér Kil'tenyllához, a lány addigra a tőrét elővéve küszködik az indákkal. Semmi természetellenes nem látszik rajtuk, egyszerűen csak indák. Szükség van a baltára, ugyanis az inda szorosan fogja a bokát, s sokkal inkább előtte kell elvágni. Lumina'thar jól tette, hogy visszatért, s miközben húzza felfelé a lányt a földről, talán abban a pillanatban ez a gondolat a visszájára fordul. Közvetlenül mögöttük egy busa fejű, hatalmas medve jelenik meg, száját kitátva üvölt a két kalandorra, majd úgy iramodik meg, ahogyan csak a medvék tudnak. Hirtelen és lehengerlőn. A Favágó és a lány ekkorra már elindul, de nem jut elég messzire, s a mancs lendül, lendülete borzasztó erőt sugall... Mellé! Hihetetlen szerencséje van mindkettejüknek, a csapás alig néhány ujjnyira húz el mögöttük, talán Lumina'thar combja, esetleg Kil'tenylla bokája mögött. Gyerünk tovább! Nincs már sok hátra, s bár az erdő bolydul, őrjöng, kiált, az ösvény végén mintha már a láp játszi szellemfénye imbolyogna, s a futás közben fülük mellett süvítő szél a mocsár, a poshadt iszap illatát hordozza. Már csak néhány lépés... közben a mögöttük lévő vélhetően lendülettől elhengeredett, majd feltápászkodott hatalmas állat hörgő sóhajait hallják ritmusosan. Fut utánuk rendületlen.*
//A második dobás...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A favágó önkéntelen káromkodásra fordulhat meg. Bár látványban lemarad a lány szép ívű eséséről, azt még éppen láthatja, ahogyan végül a földön állapodik meg, vagy legalábbis eltűnik egy pillanatra, s egyből bokája környékén kezd matatni. Gyorsan kell dönteni, mert bár egyelőre csupán a bozótos nyüzsgését tapasztalja, az már szinte bizonyos, hogy az erdő valami oknál fogva ellenük fordul, vagy legalábbis kitaszítja őket magából. Mire Lumina'thar visszaér Kil'tenyllához, a lány addigra a tőrét elővéve küszködik az indákkal. Semmi természetellenes nem látszik rajtuk, egyszerűen csak indák. Szükség van a baltára, ugyanis az inda szorosan fogja a bokát, s sokkal inkább előtte kell elvágni. Lumina'thar jól tette, hogy visszatért, s miközben húzza felfelé a lányt a földről, talán abban a pillanatban ez a gondolat a visszájára fordul. Közvetlenül mögöttük egy busa fejű, hatalmas medve jelenik meg, száját kitátva üvölt a két kalandorra, majd úgy iramodik meg, ahogyan csak a medvék tudnak. Hirtelen és lehengerlőn. A Favágó és a lány ekkorra már elindul, de nem jut elég messzire, s a mancs lendül, lendülete borzasztó erőt sugall... Mellé! Hihetetlen szerencséje van mindkettejüknek, a csapás alig néhány ujjnyira húz el mögöttük, talán Lumina'thar combja, esetleg Kil'tenylla bokája mögött. Gyerünk tovább! Nincs már sok hátra, s bár az erdő bolydul, őrjöng, kiált, az ösvény végén mintha már a láp játszi szellemfénye imbolyogna, s a futás közben fülük mellett süvítő szél a mocsár, a poshadt iszap illatát hordozza. Már csak néhány lépés... közben a mögöttük lévő vélhetően lendülettől elhengeredett, majd feltápászkodott hatalmas állat hörgő sóhajait hallják ritmusosan. Fut utánuk rendületlen.*
1558. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-16 21:11:13
Üzenet elküldve: 2019-11-16 21:11:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
//Az első dobás...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ösztön ösvényre viszi meg a rutin. Pár évet leélt már az erdőben, igaz a sötét, és az árnyak ijesztő játékai nem kedveznek tájékozódási kísérleteiben. A csordogáló vért, és az üvegszilánkot még nem rendezte a sípcsontja környékén, és az indák, és ágak ütéseit is ki kell állnia. Gyakorta hátra pillant, nem csak azért hogy ellenőrizze nincs e a hátában valami vad, de azért is hogy a veszélyhozó leány mögötte van e még. Két ilyen hátrasandítás között nem telik el sok idő, de ez nem gátolja meg hogy eltűnjön a Favágó szemei elől. Lumin egy pillanatra megtorpan.*
~Mi a fészkes fa...~
*Gondolatát még épp időben szakítja félbe egy hangos káromkodás, és egy tompa puffanás. Az elterült lányt látja a földön ahogy valamit piszkál a lábán a tőrével. Felméri a helyzetet, és kiszűrődik a fogai között a feszültség.*
-Faszom.
*Suttogja, és egy lendülettel mellette terem. Ha a lány sikeresen kiszabadította magát felállni segít neki, ha nem akkor a baltával sietősen elvágja az indát, amit ekkor megnéz alaposan, mert nem akarja bokából csonkolni a hölgyet, és mikor felhúzza a földről, közben morgós hangján annyit mond.*
-Ne dögölj itt meg nekem. Még jössz nekem egy házzal. Gyere.
*Már ha van ennyi ideje. Tudja hogy ezzel az esélyei zuhantak de csak nem hagy egy csalit maga mögött. Tovább halad kifelé a sűrűből, ha talál utat.*
A hozzászólás írója (Lumina'thar A Favágó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.16 22:05:45
//Az első dobás...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ösztön ösvényre viszi meg a rutin. Pár évet leélt már az erdőben, igaz a sötét, és az árnyak ijesztő játékai nem kedveznek tájékozódási kísérleteiben. A csordogáló vért, és az üvegszilánkot még nem rendezte a sípcsontja környékén, és az indák, és ágak ütéseit is ki kell állnia. Gyakorta hátra pillant, nem csak azért hogy ellenőrizze nincs e a hátában valami vad, de azért is hogy a veszélyhozó leány mögötte van e még. Két ilyen hátrasandítás között nem telik el sok idő, de ez nem gátolja meg hogy eltűnjön a Favágó szemei elől. Lumin egy pillanatra megtorpan.*
~Mi a fészkes fa...~
*Gondolatát még épp időben szakítja félbe egy hangos káromkodás, és egy tompa puffanás. Az elterült lányt látja a földön ahogy valamit piszkál a lábán a tőrével. Felméri a helyzetet, és kiszűrődik a fogai között a feszültség.*
-Faszom.
*Suttogja, és egy lendülettel mellette terem. Ha a lány sikeresen kiszabadította magát felállni segít neki, ha nem akkor a baltával sietősen elvágja az indát, amit ekkor megnéz alaposan, mert nem akarja bokából csonkolni a hölgyet, és mikor felhúzza a földről, közben morgós hangján annyit mond.*
-Ne dögölj itt meg nekem. Még jössz nekem egy házzal. Gyere.
*Már ha van ennyi ideje. Tudja hogy ezzel az esélyei zuhantak de csak nem hagy egy csalit maga mögött. Tovább halad kifelé a sűrűből, ha talál utat.*
A hozzászólás írója (Lumina'thar A Favágó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.16 22:05:45
1557. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-16 17:50:37
Üzenet elküldve: 2019-11-16 17:50:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az erdei remete//
//Az első dobás...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy rohanó ütemben próbálják elhagyni a vadállatok által ostromolt területet, beugranak a sötét rengetegbe. Ideje nincsen a lába elé nézni, csak teszi egymás után őket, ahogy a megszokás hozza, kezeivel pedig próbálja hárítani az arcába csapódó ágak okozta károkat. Ekkor éri a bokájára tekeredő inda, aminek hatására már csak a kezeit tudja mag elé tartani, hogy a csapódást tompítsa, majd odanyúl a bokájához, mert érzi, valami köré tekeredett és nem ereszti, akárhogy is ráncigálná ki belőle. Az előtte haladó hallhatja a kiáltást, ami a váratlan esés következtében elhagyja a száját, felfokozott állapotban immár csak káromkodásra van energiája.*
-CSESSZED MEG! *Nyúl a tőrért, hogy megpróbálja levágni a fogva tartó indát, mielőtt még az utánuk eredő vadállatok utolérnék. ~Mi a jó büdös FRANC EZ?! ~ Nem kiált az előtte haladó irányába, talán a bokrok sűrűjében, itt a sötét erdőben észre sem vette, hogy elhagyta vagy, hogy merre lett, ha csak nem néz lefelé is.*
//Az első dobás...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy rohanó ütemben próbálják elhagyni a vadállatok által ostromolt területet, beugranak a sötét rengetegbe. Ideje nincsen a lába elé nézni, csak teszi egymás után őket, ahogy a megszokás hozza, kezeivel pedig próbálja hárítani az arcába csapódó ágak okozta károkat. Ekkor éri a bokájára tekeredő inda, aminek hatására már csak a kezeit tudja mag elé tartani, hogy a csapódást tompítsa, majd odanyúl a bokájához, mert érzi, valami köré tekeredett és nem ereszti, akárhogy is ráncigálná ki belőle. Az előtte haladó hallhatja a kiáltást, ami a váratlan esés következtében elhagyja a száját, felfokozott állapotban immár csak káromkodásra van energiája.*
-CSESSZED MEG! *Nyúl a tőrért, hogy megpróbálja levágni a fogva tartó indát, mielőtt még az utánuk eredő vadállatok utolérnék. ~Mi a jó büdös FRANC EZ?! ~ Nem kiált az előtte haladó irányába, talán a bokrok sűrűjében, itt a sötét erdőben észre sem vette, hogy elhagyta vagy, hogy merre lett, ha csak nem néz lefelé is.*
1556. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-15 17:36:11
Üzenet elküldve: 2019-11-15 17:36:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
//Az első dobás...//
*Ámokfutás. A jelző sok mindenkire igaz lehet, s elsősorban azokra használják, kik őrültek módjára, hajszolva önnön testüket haladnak előre. A két vándor ezt teszi. Ágak csapódnak arcuknak, s testüknek, a favágó lábából apró patakban csordogáló vér, itt-ott pettyes nyomokat hagy a piszkos szín avarral borított földön. Éjszaka van. Nem látják merre mennek, s az őrült rohanás okozhatja, akár vesztüket is, ugyanis ösvényt követni nehéz, főként, mikor az ember fülében dobol a vér, s szíve majd kiugrik a helyéről.
Megindulnak, s az ajtón kilépve még nem éri őket különösebb meglepetés azon felül, mit már egyébként is tudnak. Lumina'thar az első, s ahogyan kivágódik a sűrűbe, lába önkéntelenül is ösvényre talál, lába viszi előre. Kil'tenylla a második, ki hangosan gondolkodva halad előre, azonban már kevesebb sikerrel jár, mint társa, tán a szerencse kevésbé van a lánnyal, mert bár követi Favágót, az ösvényt keresztező indát nem veszi észre, mi bokájára tekeredik, s annak következtében elvágódik. Az őket követő árnyak, a lányhoz kissé közelebb érnek, azonban az eddig megtett méterek, még egyelőre elégnek és biztonságos távolságnak bizonyulnak. A Favágónak viszont döntenie kell, ha megáll segíteni, esélyei minden bizonnyal a lányéhoz csökkennek. Ha halad tovább, esélyei jelentősen nőnek.*
//Az első dobás...//
*Ámokfutás. A jelző sok mindenkire igaz lehet, s elsősorban azokra használják, kik őrültek módjára, hajszolva önnön testüket haladnak előre. A két vándor ezt teszi. Ágak csapódnak arcuknak, s testüknek, a favágó lábából apró patakban csordogáló vér, itt-ott pettyes nyomokat hagy a piszkos szín avarral borított földön. Éjszaka van. Nem látják merre mennek, s az őrült rohanás okozhatja, akár vesztüket is, ugyanis ösvényt követni nehéz, főként, mikor az ember fülében dobol a vér, s szíve majd kiugrik a helyéről.
Megindulnak, s az ajtón kilépve még nem éri őket különösebb meglepetés azon felül, mit már egyébként is tudnak. Lumina'thar az első, s ahogyan kivágódik a sűrűbe, lába önkéntelenül is ösvényre talál, lába viszi előre. Kil'tenylla a második, ki hangosan gondolkodva halad előre, azonban már kevesebb sikerrel jár, mint társa, tán a szerencse kevésbé van a lánnyal, mert bár követi Favágót, az ösvényt keresztező indát nem veszi észre, mi bokájára tekeredik, s annak következtében elvágódik. Az őket követő árnyak, a lányhoz kissé közelebb érnek, azonban az eddig megtett méterek, még egyelőre elégnek és biztonságos távolságnak bizonyulnak. A Favágónak viszont döntenie kell, ha megáll segíteni, esélyei minden bizonnyal a lányéhoz csökkennek. Ha halad tovább, esélyei jelentősen nőnek.*
1555. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-14 21:07:34
Üzenet elküldve: 2019-11-14 21:07:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az aprócska zaj, nemcsak hogy erősödik a levélruhás tüncike távoztával, de immár morgást is kever bele az átkozott dög. Ezzel elárulva magát persze.*
~De jó. Legalább bestia.~
*A gondolatait mérő iróniamérő szerkezet már nem tud ilyen értéket mutatni. A vadászlány valami mentegetőzés félébe fog, de most kicsit tesz rá a favágó, hiszen a bőre fontosabb mint ez a kis viskó. Fontosabb holmiait most már magánál tudva vágja földhöz a lámpást. Ahogy tervezte az széjjel csattan, és a darabok lángba borítják a házat... És a lábát, mert még a halálért is szenvedni kell.*
-A kurva!
*Nem fejezi be, mert a vadászlány is mond valamit, ami nem jut el az agyáig egyelőre, és ott van már az ajtóban az Irbisz. Nagy I-vel.*
~Higgadjunk le?~
*Ismétli magában, és sajgó lábbal, ideges arccal átfordul a lány felé, akit már karon is fog, és viszi kifelé félig bicegve.*
-Ezt neki mond!
*Mondja utalva ezzel a bestiára természetesen. A lábából lüktető fájdalom mintha az agyában is dobogna. Finoman csordogáló vér bizonyára szagot hagyhat maguk mögött, és ha most megállna nem csak az irbisz éri őket utól, de az erdő összes vádja most itt van a közelükben. Kicsit sántít, miközben azért tempósan távolodik a területtől, és nézi hogy mikor marad egy kis ideje. Nem sok, csak annyi hogy letépjen a ruhájából egy darabot, és kiszedje a szilánkot majd bekösse a sebet. Ha erre láthatóan biztos alkalma van maximum harminc másodperc kell ehhez neki. Ha nincs bicegve robog tova, miközben olykor ellenőrzi a vadászlányt is.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az aprócska zaj, nemcsak hogy erősödik a levélruhás tüncike távoztával, de immár morgást is kever bele az átkozott dög. Ezzel elárulva magát persze.*
~De jó. Legalább bestia.~
*A gondolatait mérő iróniamérő szerkezet már nem tud ilyen értéket mutatni. A vadászlány valami mentegetőzés félébe fog, de most kicsit tesz rá a favágó, hiszen a bőre fontosabb mint ez a kis viskó. Fontosabb holmiait most már magánál tudva vágja földhöz a lámpást. Ahogy tervezte az széjjel csattan, és a darabok lángba borítják a házat... És a lábát, mert még a halálért is szenvedni kell.*
-A kurva!
*Nem fejezi be, mert a vadászlány is mond valamit, ami nem jut el az agyáig egyelőre, és ott van már az ajtóban az Irbisz. Nagy I-vel.*
~Higgadjunk le?~
*Ismétli magában, és sajgó lábbal, ideges arccal átfordul a lány felé, akit már karon is fog, és viszi kifelé félig bicegve.*
-Ezt neki mond!
*Mondja utalva ezzel a bestiára természetesen. A lábából lüktető fájdalom mintha az agyában is dobogna. Finoman csordogáló vér bizonyára szagot hagyhat maguk mögött, és ha most megállna nem csak az irbisz éri őket utól, de az erdő összes vádja most itt van a közelükben. Kicsit sántít, miközben azért tempósan távolodik a területtől, és nézi hogy mikor marad egy kis ideje. Nem sok, csak annyi hogy letépjen a ruhájából egy darabot, és kiszedje a szilánkot majd bekösse a sebet. Ha erre láthatóan biztos alkalma van maximum harminc másodperc kell ehhez neki. Ha nincs bicegve robog tova, miközben olykor ellenőrzi a vadászlányt is.*
1554. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-14 19:22:32
Üzenet elküldve: 2019-11-14 19:22:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az erdei remete//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy ilyen intelem hallatán bizonyára mindenki hátán végig fut a libabőr, és bár a kis lény nem jelent nagy fenyegetést és a szájából sem annyira hitelesek a szavak, viszont a kintről egyre élénkebben és közelebbről hallatszódó zajok, inkább dermesztőek. Fülel, nem igazán akaródzik neki kimenni oda, ekkor még arra gondol, hogy ha meghúzzák magukat, talán elkerüli a kunyhót a nagyobb állatok érdeklődése. Viszont a férfi megszólal mellette és nyilván teljesen jogosan elkezdi hibáztatni.*
-Ezt leszögezhetjük, szerencsétlenül alakultak a történések, de egészen jól levontad a következtetést. *Állapítja meg csekély gúnnyal a hangjában.*
- Most viszont már mindegy, hogy kezdődött nem? De elismerem a dolgot. *Esze ágában sincsen semmit tagadni, az bizony nem változtat a dolgokon egy hajszálnyit sem. Majd a férfi elkezd pakolászni. ~Pont ilyenkor akar rendet rakni?! ~ Arra a következtetésre jut, esetleg ez csak az idegességének a levezetése vagy hozadéka, semmi egyéb.*
-Nyugodjunk széPEN LEeee… *Épp ennyi ideje van felfogni a körülötte hirtelenjében történő eseményeket, mert a másik dönt, egymaga és elég végleges dologra szánja el magát, amit a ripityára törő lámpás hangja is megerősít. A mondatot befejezni nem igen tudja, már rángatják is elfelé, nem mintha maradni szeretett volna még néhány percet, csak úgy a tűz mellett melegedni. Ekkor érkezik a következő nem éppen a nyugodtság felé terelő hanghatás, hatalmas recsegéssel kísérve tör be a kunyhóba a tekintélyt parancsoló állat, amellyel szemtől szembe állni soha nem volt vágya. Bár valóban csodálatos látvány, még szerencse, hogy a férfi hamar, amint ismét ránt a karján, kizökkenti maga után vonszolva szinte. Lassacskán valóban annyi a lyuk a házikón, mint a szitán, egymás után kukkantanak be, talán a kíváncsiságtól hajtva az erdő méretes vadjai, úgy, ahogy csak ők tudnak, mintha összefogtak volna, hogy birtokba vegyék maguknak az építményt. Odakint sem vár rájuk egyéb, csak a nyüzsgő bokrok, talpalatnyi nyugodt földterület hiányában. A környéken sem szeretne maradni, bár az erdőben bóklászni éjszaka nem a legbiztonságosabb, de távolabb kell kerüljenek az éjszakai mulatság helyszínétől. Így kint már nem kell sokat vonszolni, megy ő magától is.*
-Azt a rohadás! Ezek kibaszott sokan vannak! Egy nyugalmasabb és védhető helyet kell találjunk az éjszakára.* Jegyzi csak meg maga elé, nem tudja egyáltalán eljut-e a hangja most az előtte haladóhoz.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy ilyen intelem hallatán bizonyára mindenki hátán végig fut a libabőr, és bár a kis lény nem jelent nagy fenyegetést és a szájából sem annyira hitelesek a szavak, viszont a kintről egyre élénkebben és közelebbről hallatszódó zajok, inkább dermesztőek. Fülel, nem igazán akaródzik neki kimenni oda, ekkor még arra gondol, hogy ha meghúzzák magukat, talán elkerüli a kunyhót a nagyobb állatok érdeklődése. Viszont a férfi megszólal mellette és nyilván teljesen jogosan elkezdi hibáztatni.*
-Ezt leszögezhetjük, szerencsétlenül alakultak a történések, de egészen jól levontad a következtetést. *Állapítja meg csekély gúnnyal a hangjában.*
- Most viszont már mindegy, hogy kezdődött nem? De elismerem a dolgot. *Esze ágában sincsen semmit tagadni, az bizony nem változtat a dolgokon egy hajszálnyit sem. Majd a férfi elkezd pakolászni. ~Pont ilyenkor akar rendet rakni?! ~ Arra a következtetésre jut, esetleg ez csak az idegességének a levezetése vagy hozadéka, semmi egyéb.*
-Nyugodjunk széPEN LEeee… *Épp ennyi ideje van felfogni a körülötte hirtelenjében történő eseményeket, mert a másik dönt, egymaga és elég végleges dologra szánja el magát, amit a ripityára törő lámpás hangja is megerősít. A mondatot befejezni nem igen tudja, már rángatják is elfelé, nem mintha maradni szeretett volna még néhány percet, csak úgy a tűz mellett melegedni. Ekkor érkezik a következő nem éppen a nyugodtság felé terelő hanghatás, hatalmas recsegéssel kísérve tör be a kunyhóba a tekintélyt parancsoló állat, amellyel szemtől szembe állni soha nem volt vágya. Bár valóban csodálatos látvány, még szerencse, hogy a férfi hamar, amint ismét ránt a karján, kizökkenti maga után vonszolva szinte. Lassacskán valóban annyi a lyuk a házikón, mint a szitán, egymás után kukkantanak be, talán a kíváncsiságtól hajtva az erdő méretes vadjai, úgy, ahogy csak ők tudnak, mintha összefogtak volna, hogy birtokba vegyék maguknak az építményt. Odakint sem vár rájuk egyéb, csak a nyüzsgő bokrok, talpalatnyi nyugodt földterület hiányában. A környéken sem szeretne maradni, bár az erdőben bóklászni éjszaka nem a legbiztonságosabb, de távolabb kell kerüljenek az éjszakai mulatság helyszínétől. Így kint már nem kell sokat vonszolni, megy ő magától is.*
-Azt a rohadás! Ezek kibaszott sokan vannak! Egy nyugalmasabb és védhető helyet kell találjunk az éjszakára.* Jegyzi csak meg maga elé, nem tudja egyáltalán eljut-e a hangja most az előtte haladóhoz.*
1553. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-14 17:35:24
Üzenet elküldve: 2019-11-14 17:35:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mondat, mondatot követ, s a válaszok e röpke pillanatban záporoznak hirtelen, az egyre sűrűbb reccsenések háttérkórusával kísérve. Nincs elnézés, nincs visszakozó pillantás, csupán a hirtelen és elrugaszkodó menekülés apró talpainak hangja, amint méla leheletként reccsen tova a fakunyhó vastagon szelt padlódeszkáin. Kil'tenylla lemondó sóhajjal veszi tudomásul a távozást, s a kinti hangok kapcsán maradásra szólítja fel társát. Lumina'thar gondolatai hevesen cikáznak kacifántosan hálózott halántékán, mely a feszültség jelét kedvesen mutatja. A válaszok, s tervek végül a végére érnek. Elfogy a mondandó, s csupán az egyre nagyobb robaj hallik kintről, melybe olykor már morgás is vegyül.
Az ablak abban a pillanatban robban be, amint Lumina'thar által földhöz vágott lámpás ezer darabra hullik szét, a benne lévő gyújtó folyadékot izzó lángnyelvenként freccsentve szét. A lábába is fúródik egy ragaszkodó, forró üvegszilánk, mely megbélyegzi tán hosszú időre. A kunyhó oldalfalánál a csörrenés után, méltóságteljes állat egyenesedik fel, morogva, szikrázó, ében, értelmes tekintetét a két kalandorra emelve, ahogyan lassan, mellső lábait kissé berogyasztva indul el feléjük. Aranyló szőrén nem törik meg a holdfény, egyetlen hiba sem látható rajta, nem hiába, az irbiszek bizony gyönyörű és halálos lények.
BUMM! Vágódik ki, a korábban kis manó által meg nem nyitott ajtó, s eget rengető bődülés hallik. A teremtmény, ebben az állapotában nem fér be, medve a javából, nyakát behúzva dugja be szimatolva orrát, a felső keret alatt, majd ismét elordítja magát, gomb szemei a favágó és a lány között cikáznak. Körülbelül ezeknek még szemtanúi lehetek, mielőtt a helyiséget a másik ajtón át elhagyják. Kint, szinte nyüzsög a vadon, talán emberemlékezet óta nem gyűlt össze itt ennyi állat, ez a bozótos ringásából és a hangokból egyértelműen hallható. Az éjszaka hosszú... az erdő pedig ébred... a lángok hamar felkapó vöröslő színe kísérteties árnyakat csal álmos arcára.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mondat, mondatot követ, s a válaszok e röpke pillanatban záporoznak hirtelen, az egyre sűrűbb reccsenések háttérkórusával kísérve. Nincs elnézés, nincs visszakozó pillantás, csupán a hirtelen és elrugaszkodó menekülés apró talpainak hangja, amint méla leheletként reccsen tova a fakunyhó vastagon szelt padlódeszkáin. Kil'tenylla lemondó sóhajjal veszi tudomásul a távozást, s a kinti hangok kapcsán maradásra szólítja fel társát. Lumina'thar gondolatai hevesen cikáznak kacifántosan hálózott halántékán, mely a feszültség jelét kedvesen mutatja. A válaszok, s tervek végül a végére érnek. Elfogy a mondandó, s csupán az egyre nagyobb robaj hallik kintről, melybe olykor már morgás is vegyül.
Az ablak abban a pillanatban robban be, amint Lumina'thar által földhöz vágott lámpás ezer darabra hullik szét, a benne lévő gyújtó folyadékot izzó lángnyelvenként freccsentve szét. A lábába is fúródik egy ragaszkodó, forró üvegszilánk, mely megbélyegzi tán hosszú időre. A kunyhó oldalfalánál a csörrenés után, méltóságteljes állat egyenesedik fel, morogva, szikrázó, ében, értelmes tekintetét a két kalandorra emelve, ahogyan lassan, mellső lábait kissé berogyasztva indul el feléjük. Aranyló szőrén nem törik meg a holdfény, egyetlen hiba sem látható rajta, nem hiába, az irbiszek bizony gyönyörű és halálos lények.
BUMM! Vágódik ki, a korábban kis manó által meg nem nyitott ajtó, s eget rengető bődülés hallik. A teremtmény, ebben az állapotában nem fér be, medve a javából, nyakát behúzva dugja be szimatolva orrát, a felső keret alatt, majd ismét elordítja magát, gomb szemei a favágó és a lány között cikáznak. Körülbelül ezeknek még szemtanúi lehetek, mielőtt a helyiséget a másik ajtón át elhagyják. Kint, szinte nyüzsög a vadon, talán emberemlékezet óta nem gyűlt össze itt ennyi állat, ez a bozótos ringásából és a hangokból egyértelműen hallható. Az éjszaka hosszú... az erdő pedig ébred... a lángok hamar felkapó vöröslő színe kísérteties árnyakat csal álmos arcára.*
1552. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-11 10:59:29
Üzenet elküldve: 2019-11-11 10:59:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Gyakorlatilag mindjárt elpattan egy ér a homlokán az idegtől, és lassan megroppan a kezében a fa markolat. Természetesen tévedett, az éjszakai látogatás okán. A ropogás megüti a fülét, és mire a kis okfejtése végére ér a tüncike már nincs is ott. a favágó fogai annyira össze vannak szorítva, hogy ne töltse ki mérgét semmin, hogy lassan megfájdulnak, mikor érkezik az intelem hangja a hátsó ajtóból.*
~Meghaltok...~
*Visszhangzik a fejében a mondat, és utána mond valamit a vadász nő is.*
-Apropó!
*Fordul felé idegesen.*
-A tünci világosan megmondta megdöglünk ha itt maradunk, ahogy azt is, hogy a nyested miatt van az egész.
*Teszi hozzá olyan epésen, hogy az már egy teljes zsigeri rendszerre hasonlít, majd látszik, hogy elgondolkozik, mivel nincs sok ideje felkapja a fejét, ahogy hallja hogy közeledik a farecsegés. A baltát az övére akasztja, és mindent ami számára kedves, tehát nem sok mindent a két baltáján kívül magához ragad. És annyit mond.*
-Nem hinném hogy jó ötlet vadászkisasszony. *Mondja miközben egy zsákba pakolja a prémet amivel takarózni szokott, meg egy kis kést, mindezt sietve.* Én építettem ezt a lyukat, és nem vagyok hajlandó a saját lyukamban megdögleni. Gyere!
*Mondja, és karon ragadja a nőt. Mindent egybe vetve magához rántja, majd a kezében lévő lámpást földhöz vágja. Ha minden is igaz, akkor a száraz szarvasszőr, hamar lángra kap. Szóban magyarázza a tettét.*
-Ide nem költözik vissza a tüncike. Menjünk!
*Mondja, és ő maga kifut az ajtón amerre a levélruhás is távozott, és menet közben elengedi az állatokat utukra, és igyekszik kimenni az erdőbe, ha csak a vadászlány valahogy meg nem állítja.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Gyakorlatilag mindjárt elpattan egy ér a homlokán az idegtől, és lassan megroppan a kezében a fa markolat. Természetesen tévedett, az éjszakai látogatás okán. A ropogás megüti a fülét, és mire a kis okfejtése végére ér a tüncike már nincs is ott. a favágó fogai annyira össze vannak szorítva, hogy ne töltse ki mérgét semmin, hogy lassan megfájdulnak, mikor érkezik az intelem hangja a hátsó ajtóból.*
~Meghaltok...~
*Visszhangzik a fejében a mondat, és utána mond valamit a vadász nő is.*
-Apropó!
*Fordul felé idegesen.*
-A tünci világosan megmondta megdöglünk ha itt maradunk, ahogy azt is, hogy a nyested miatt van az egész.
*Teszi hozzá olyan epésen, hogy az már egy teljes zsigeri rendszerre hasonlít, majd látszik, hogy elgondolkozik, mivel nincs sok ideje felkapja a fejét, ahogy hallja hogy közeledik a farecsegés. A baltát az övére akasztja, és mindent ami számára kedves, tehát nem sok mindent a két baltáján kívül magához ragad. És annyit mond.*
-Nem hinném hogy jó ötlet vadászkisasszony. *Mondja miközben egy zsákba pakolja a prémet amivel takarózni szokott, meg egy kis kést, mindezt sietve.* Én építettem ezt a lyukat, és nem vagyok hajlandó a saját lyukamban megdögleni. Gyere!
*Mondja, és karon ragadja a nőt. Mindent egybe vetve magához rántja, majd a kezében lévő lámpást földhöz vágja. Ha minden is igaz, akkor a száraz szarvasszőr, hamar lángra kap. Szóban magyarázza a tettét.*
-Ide nem költözik vissza a tüncike. Menjünk!
*Mondja, és ő maga kifut az ajtón amerre a levélruhás is távozott, és menet közben elengedi az állatokat utukra, és igyekszik kimenni az erdőbe, ha csak a vadászlány valahogy meg nem állítja.*
1551. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-10 15:22:12
Üzenet elküldve: 2019-11-10 15:22:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az erdei remete//
*Az eddigi feszült belső késztetése, mi szerint nyilván veszélyben vannak, nem is kicsiben, az apróság láttán és kis hangja hallatán kezd szelídülni. ~Milyen kis törékenynek tűnik. ~ Aztán vissza is kapja a dolgot, bár, hogy ő nagy jelen esetben inkább olyan átlagosnak mondható, szemével elnéz a férfi irányába, ő, na ő nagy. Aztán elkezd beszélni a vérengzésről és látszik az arcán a hirtelen átsuhanó rémület, amit az odakintről jövő ágrecsegés táplál. Nyilván van odakint valami, talán már elég közel is jár a kerítéshez, hogy megalapozott legyen a kis lény rettegése.*
-Ha nem kellett volna, egy szellemet üldözzünk, akkor az a vértócsa már régen be lenne temetve! *Áll elő a dologgal, ő is tudja, hogy itt az ilyesmikkel vigyázni kell és igenis, meg akarta enni! Ezért is annyira indulatos, mert már három hete mást se evett, mint szárított húst, szinte epekedik akármilyen zsírosabb étel után. A nyest húsa szárazabb, de még silányan is elkészítve szaftosabb a szárított sertéscsíkoknál.*
-Ha a prémje kéne, akkor valami nagyobbra mennék, és nem lyuggatnám ki az értékes bőrt sem, nem gondolod? *Teszi hozzá csak megjegyzésképpen, mert nyúzni is tud, akkor meg inkább vízbe fojtotta volna a szerencsétlen vadállatot, ha a prémje lett volna a cél. Aztán már csak annyi ideje van, hogy az apróság után nézzen, de a nyest már a házon kívül van, ahogy ő is. A javaslat, amit a levegőbe lehelve maga mögött hagyott a tündér, a házban uralkodó csöndben visszhangzik a fülében.*
-Most már mindegy. Talán egy ideig nem kéne kimennünk. Hadd végezze el a maga módján a takarítást a vidék. *Lemondó sóhajtással jelzi, hogy talán ma kár is volt kilépnie a viskója ajtaján.*
*Az eddigi feszült belső késztetése, mi szerint nyilván veszélyben vannak, nem is kicsiben, az apróság láttán és kis hangja hallatán kezd szelídülni. ~Milyen kis törékenynek tűnik. ~ Aztán vissza is kapja a dolgot, bár, hogy ő nagy jelen esetben inkább olyan átlagosnak mondható, szemével elnéz a férfi irányába, ő, na ő nagy. Aztán elkezd beszélni a vérengzésről és látszik az arcán a hirtelen átsuhanó rémület, amit az odakintről jövő ágrecsegés táplál. Nyilván van odakint valami, talán már elég közel is jár a kerítéshez, hogy megalapozott legyen a kis lény rettegése.*
-Ha nem kellett volna, egy szellemet üldözzünk, akkor az a vértócsa már régen be lenne temetve! *Áll elő a dologgal, ő is tudja, hogy itt az ilyesmikkel vigyázni kell és igenis, meg akarta enni! Ezért is annyira indulatos, mert már három hete mást se evett, mint szárított húst, szinte epekedik akármilyen zsírosabb étel után. A nyest húsa szárazabb, de még silányan is elkészítve szaftosabb a szárított sertéscsíkoknál.*
-Ha a prémje kéne, akkor valami nagyobbra mennék, és nem lyuggatnám ki az értékes bőrt sem, nem gondolod? *Teszi hozzá csak megjegyzésképpen, mert nyúzni is tud, akkor meg inkább vízbe fojtotta volna a szerencsétlen vadállatot, ha a prémje lett volna a cél. Aztán már csak annyi ideje van, hogy az apróság után nézzen, de a nyest már a házon kívül van, ahogy ő is. A javaslat, amit a levegőbe lehelve maga mögött hagyott a tündér, a házban uralkodó csöndben visszhangzik a fülében.*
-Most már mindegy. Talán egy ideig nem kéne kimennünk. Hadd végezze el a maga módján a takarítást a vidék. *Lemondó sóhajtással jelzi, hogy talán ma kár is volt kilépnie a viskója ajtaján.*
1550. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-10 09:05:29
Üzenet elküldve: 2019-11-10 09:05:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
*Az apróság, úgy szorongatja a nyest vérző tetemét a kezében, mintha, valami gyermek alváshoz szükséges kis rongya lenne, melyet olykor dédelget, hogy megnyugodjon. Tekintete ide-oda járkál a két, útját elálló kalandorra. Szemében a kíváncsiság, a meglepetés, a félelem és az izgalom vegyít apró ráncokat.*
- Nem vagyok kicsi... *húzza fel orrát durcásan* te vagy nagy! *Vág vissza nagyon elmésen, aztán a Favágóra villan tekintete.*
- Mi?! Az erdő nem az enyém, az erdő senkié! Ki mondta, hogy bárkit is zavar a házad?! *Lassan kihúzza magát, s inkább dac ül meg tekintetében.* Én csak azt próbálom elmondani, hogyha ennyire tapasztalatlanul és nyilvánvalóan folytattok le vérengzést... *Hirtelen bozót reccsenése hallik kintről, s a kis lény beszéde gyorsabbra vált egy nagy levegővétel után.*
- ...szóval megenni nyilván nem akarjátok... a prémjéért vadászni, hasznot húzni ezen a vidéken... már ne is haragudjatok, de ti?! *Szalad fel szemöldöke homloka közepére.*
- Eszetlen banda... *Csóválja meg fejét, s kint már a recsegés, sokkal inkább hallik ropogásnak, a kis lény arca inkább már félelmet tükröz.*
- A vér szaga... *Suttogja, majd villámgyorsan iramodik meg a nyestet elhajítva, a másik kijárat felé, a két kalandor között, mondani sem kell, játszi könnyedséggel, hisz hozzá képest e kettő, szinte reagálni sem tud, csak hosszú másodperces késéssel. A másik ajtóból még visszafordul:*
- Menjetek innen, vagy meghaltok. *Egyszerű tanács, különösebb magyarázat nélkül.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.10 09:06:26
*Az apróság, úgy szorongatja a nyest vérző tetemét a kezében, mintha, valami gyermek alváshoz szükséges kis rongya lenne, melyet olykor dédelget, hogy megnyugodjon. Tekintete ide-oda járkál a két, útját elálló kalandorra. Szemében a kíváncsiság, a meglepetés, a félelem és az izgalom vegyít apró ráncokat.*
- Nem vagyok kicsi... *húzza fel orrát durcásan* te vagy nagy! *Vág vissza nagyon elmésen, aztán a Favágóra villan tekintete.*
- Mi?! Az erdő nem az enyém, az erdő senkié! Ki mondta, hogy bárkit is zavar a házad?! *Lassan kihúzza magát, s inkább dac ül meg tekintetében.* Én csak azt próbálom elmondani, hogyha ennyire tapasztalatlanul és nyilvánvalóan folytattok le vérengzést... *Hirtelen bozót reccsenése hallik kintről, s a kis lény beszéde gyorsabbra vált egy nagy levegővétel után.*
- ...szóval megenni nyilván nem akarjátok... a prémjéért vadászni, hasznot húzni ezen a vidéken... már ne is haragudjatok, de ti?! *Szalad fel szemöldöke homloka közepére.*
- Eszetlen banda... *Csóválja meg fejét, s kint már a recsegés, sokkal inkább hallik ropogásnak, a kis lény arca inkább már félelmet tükröz.*
- A vér szaga... *Suttogja, majd villámgyorsan iramodik meg a nyestet elhajítva, a másik kijárat felé, a két kalandor között, mondani sem kell, játszi könnyedséggel, hisz hozzá képest e kettő, szinte reagálni sem tud, csak hosszú másodperces késéssel. A másik ajtóból még visszafordul:*
- Menjetek innen, vagy meghaltok. *Egyszerű tanács, különösebb magyarázat nélkül.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.10 09:06:26
1549. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-09 00:36:58
Üzenet elküldve: 2019-11-09 00:36:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
~Máshol a besurranó tolvaj, egy kicsi sunyi barom, én meg kapok egy lóbaszó baltás gyilkost. Fantasztikus.~
*Gobdolja magában át mint a villám mire szépen leesik neki a garas, hogy akit nem sokára agyon ver baltával, az az Artheniori üvegesmester egyik munkája, aminek a keretét maga faragta. Kár lenne érte. Egyébként már a kezét is lendíti a düh, mikor kiszúrja a lámpát is a tükörben. Az volt az intő jel.*
~Lumin te suta, buta, oktalan vadbarom.~
*Mire ennek az érzelmi, és mentális hullámvasútnak az aljára ér, újabb kör következik egy másik megmozdulással.*
-HÁ!
*Kiált fel, immáron teljes magabiztossággal, ugyanis tudomása szerint több tükör a lakásban nincs. Ennek a ténynek a tudatában próbál kivenni bármit is a sarokba szorított ablakból. Elsőre gyermeknek hinné, ha hangja, és ruhája nem árulná el.*
-Ez a hely a házam!
*Mondja fojtott agresszióval, és nem várja meg a választ.*
-Igen az erdő meg a tiéd, és ez a hely nyílván valami ősi, Szent dolog. Nem hinném hogy az én, szerencsétlen kis házam zavarná Eeyrt, vagy az erdőszellemet kedves...?
*Már ha befejezheti a mondandóját. Nyilván téved a tündérrel kapcsolatban, de hozzá van szokva, hogy jönnek ide Eeyr-tanúi kopogtatni. Ő ebből indul ki.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
~Máshol a besurranó tolvaj, egy kicsi sunyi barom, én meg kapok egy lóbaszó baltás gyilkost. Fantasztikus.~
*Gobdolja magában át mint a villám mire szépen leesik neki a garas, hogy akit nem sokára agyon ver baltával, az az Artheniori üvegesmester egyik munkája, aminek a keretét maga faragta. Kár lenne érte. Egyébként már a kezét is lendíti a düh, mikor kiszúrja a lámpát is a tükörben. Az volt az intő jel.*
~Lumin te suta, buta, oktalan vadbarom.~
*Mire ennek az érzelmi, és mentális hullámvasútnak az aljára ér, újabb kör következik egy másik megmozdulással.*
-HÁ!
*Kiált fel, immáron teljes magabiztossággal, ugyanis tudomása szerint több tükör a lakásban nincs. Ennek a ténynek a tudatában próbál kivenni bármit is a sarokba szorított ablakból. Elsőre gyermeknek hinné, ha hangja, és ruhája nem árulná el.*
-Ez a hely a házam!
*Mondja fojtott agresszióval, és nem várja meg a választ.*
-Igen az erdő meg a tiéd, és ez a hely nyílván valami ősi, Szent dolog. Nem hinném hogy az én, szerencsétlen kis házam zavarná Eeyrt, vagy az erdőszellemet kedves...?
*Már ha befejezheti a mondandóját. Nyilván téved a tündérrel kapcsolatban, de hozzá van szokva, hogy jönnek ide Eeyr-tanúi kopogtatni. Ő ebből indul ki.*
1548. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-08 21:43:27
Üzenet elküldve: 2019-11-08 21:43:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az erdei remete//
*Nem ismeri a férfit, de sejti, hogy most nem csak az előbbi hátborzongató jelenségek hatása alatt van, hanem azzal is szembesülnie kell, hogy valaki betört, persze rajta kívül, az otthonába. Az általa ismert ellenkező neműek többségére azért nem jellemző, hogy egy ilyen szituációban meg tudnák őrizni a józan ítélőképességüket, talán ha csupán egy csirke is szaladna most át, azaz próbálja átszaladni a lábaik között, annak is a nyakát szegné a baltával. Miközben a nem kis termetű férfi mögül próbál kellő rálátást kapni, megcsodálhatja teljes valóját egy tükörben is. Majd ismét egy árny lopja be magát a horizontra, mellette pedig felfedezni véli leterített zsákmányát. Szemével követi, majd ha a férfi is mozdul, ismételten csak követi a zsákutcába keveredett úgy fest értelmes lény irányába. A szíve heves kalimpálása kezd csendesedni, minthogy valóban fény derül az iménti furcsaságokban lapuló háttérre.*
-Milyen kicsi. *Jegyzi meg, csak úgy maga elé.*
-Mit nem lehet? *Kérdez rá, csak, hogy tiszta rálátásuk legyen a dologra. Majd olyan távolságban áll meg, hogy az még ne legyen zavaró, de ha esetlegesen menekülni akarna a kis teremtmény, könnyen előtte tudjon teremni.*
*Nem ismeri a férfit, de sejti, hogy most nem csak az előbbi hátborzongató jelenségek hatása alatt van, hanem azzal is szembesülnie kell, hogy valaki betört, persze rajta kívül, az otthonába. Az általa ismert ellenkező neműek többségére azért nem jellemző, hogy egy ilyen szituációban meg tudnák őrizni a józan ítélőképességüket, talán ha csupán egy csirke is szaladna most át, azaz próbálja átszaladni a lábaik között, annak is a nyakát szegné a baltával. Miközben a nem kis termetű férfi mögül próbál kellő rálátást kapni, megcsodálhatja teljes valóját egy tükörben is. Majd ismét egy árny lopja be magát a horizontra, mellette pedig felfedezni véli leterített zsákmányát. Szemével követi, majd ha a férfi is mozdul, ismételten csak követi a zsákutcába keveredett úgy fest értelmes lény irányába. A szíve heves kalimpálása kezd csendesedni, minthogy valóban fény derül az iménti furcsaságokban lapuló háttérre.*
-Milyen kicsi. *Jegyzi meg, csak úgy maga elé.*
-Mit nem lehet? *Kérdez rá, csak, hogy tiszta rálátásuk legyen a dologra. Majd olyan távolságban áll meg, hogy az még ne legyen zavaró, de ha esetlegesen menekülni akarna a kis teremtmény, könnyen előtte tudjon teremni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1548-1567