Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 199 (3961. - 3980. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3980. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-24 23:10:25
Üzenet elküldve: 2018-09-24 23:10:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
* Végre valahára megérkeznek, időtlen idők óta nem jár itthon, legalább is ezt a pár órát éveknek tudja be, sőt nem is, évtizedeknek. Ahogy belép a tükör felé sandít, arcképén keresve az öregedő jeleket, ősz szálakat, szarkalábakat, elpunnyadt integetőizmokat, ám szerencsére semmi nem változott testén reggel őta, épp ugyanolyan üde és csinos a megjelenése, mint mikor elindultak erre a sétára.
A lány gondolatai szinte azonnal az ágya körül forognak. Fáradtnak érezi magát és kimerültnek, még ha sok mindent nem is csinált az esti sétán kívül, de a történtek híre és az idegenek látogatása mentálisan hat rá úgy, hogy teste is fizikailag lestrapált legyen.
Hamar el is búcsúzik a többiektől, Dramnak ad egy puszit az arcára, ahogy az illedelmes húgok szokták -vagy nem - s kecses léptekkel elindul az emelet felé. Amint befordul a folyosóra, ahol már nem látják vendég szemek elengedi magát, tartást, nemességet, mindent eldobál és rohanva, mint egy kölyök ront be a maga felségterületére. Itt aztán rögvest repül is ing, nadrág, sáros csizma az egyik sarokba, hogy helyét egyetlen, Dramtól behúzott selyem ing vegye át, mint csinos hálóruha, s befekszik az ágyba. De hiába esélyes, hogy ő az első az egész villában, aki a meleg paplan alatt hever, mert sokáig csak forog s nem leli a nyugodalmas pózt, nem jön szemére álom. Egy ideig tűri, aztán kikel és az éjszakát Drammal tölti, testvére biztonságos karjai között.
Másnap korán kel, nagyon korán, hogy vissza tudjon lopózni szobájába és illőn felöltözni no meg a hajából az éjjel keletkezett csomókat kifésülni. Egészen másképp érzi magát, mintha átlépett volna egy koron, talán ettől a naptól fogva komolyabb is lesz, a tükör előtt ki is húzza magát, s eldönti, hogy tényleg igyekszik nőbbé érni. Majd miután ezt eldönti gyermeki lelkesedéssel indul meg az étkező felé, hogy helyet foglalva várja reggelijét. *
- Jó reggelt - * köszön, ha ül valaki más is az asztalnál, ma kifejezetten boldog, még ha testében van is egy kis izomláz, meglehet a tegnapi sétától. *
* Végre valahára megérkeznek, időtlen idők óta nem jár itthon, legalább is ezt a pár órát éveknek tudja be, sőt nem is, évtizedeknek. Ahogy belép a tükör felé sandít, arcképén keresve az öregedő jeleket, ősz szálakat, szarkalábakat, elpunnyadt integetőizmokat, ám szerencsére semmi nem változott testén reggel őta, épp ugyanolyan üde és csinos a megjelenése, mint mikor elindultak erre a sétára.
A lány gondolatai szinte azonnal az ágya körül forognak. Fáradtnak érezi magát és kimerültnek, még ha sok mindent nem is csinált az esti sétán kívül, de a történtek híre és az idegenek látogatása mentálisan hat rá úgy, hogy teste is fizikailag lestrapált legyen.
Hamar el is búcsúzik a többiektől, Dramnak ad egy puszit az arcára, ahogy az illedelmes húgok szokták -vagy nem - s kecses léptekkel elindul az emelet felé. Amint befordul a folyosóra, ahol már nem látják vendég szemek elengedi magát, tartást, nemességet, mindent eldobál és rohanva, mint egy kölyök ront be a maga felségterületére. Itt aztán rögvest repül is ing, nadrág, sáros csizma az egyik sarokba, hogy helyét egyetlen, Dramtól behúzott selyem ing vegye át, mint csinos hálóruha, s befekszik az ágyba. De hiába esélyes, hogy ő az első az egész villában, aki a meleg paplan alatt hever, mert sokáig csak forog s nem leli a nyugodalmas pózt, nem jön szemére álom. Egy ideig tűri, aztán kikel és az éjszakát Drammal tölti, testvére biztonságos karjai között.
Másnap korán kel, nagyon korán, hogy vissza tudjon lopózni szobájába és illőn felöltözni no meg a hajából az éjjel keletkezett csomókat kifésülni. Egészen másképp érzi magát, mintha átlépett volna egy koron, talán ettől a naptól fogva komolyabb is lesz, a tükör előtt ki is húzza magát, s eldönti, hogy tényleg igyekszik nőbbé érni. Majd miután ezt eldönti gyermeki lelkesedéssel indul meg az étkező felé, hogy helyet foglalva várja reggelijét. *
- Jó reggelt - * köszön, ha ül valaki más is az asztalnál, ma kifejezetten boldog, még ha testében van is egy kis izomláz, meglehet a tegnapi sétától. *
3979. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-24 20:31:26
Üzenet elküldve: 2018-09-24 20:31:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Shen mellé kuporodva forgatja a fűszálat, fajtársának orra hegyét csiklandozva. Mikor moccan, hogy elhessegesse a zavaró tényezőt, Lyz elkapja kezét, hogy aztán ugyan úgy folytassa csiklandós ébresztőt, mint korábban. Keze csak akkor dermed meg, mikor az elf megszólal, s őt nevén nevezi. Első gondolatra azt hiszi megébredt, de aztán nyunnyorog egy sort, így ez az elmélet megdőlni látszik. Olybá tűnik, Lyz szerepel az álomban, emiatt aztán elő is tűnnek a halvány szeplőcskéi. Persze ezt rejtegetné, ha lehetne. Erre pedig kapóra is jön, hogy riadva ébred Shen'eriel.*
- Egy ideje, itt vagyok *válaszol, szelíden finom mosollyal arcán. Nem szeretne magyarázkodni, és Shent sem szeretné zavarba hozni, ezért nem mond többet, inkább terel.*
- Látom, nem tétlenkedtél *néz fejük fölé, ahol a céltábla lengedez.*
- Lövöldözni akartam az evészet előtt, de ha félálomban vagy még, várhatunk.
*Köpenyének levél veretes csatjához nyúl, leoldja, majd összehajtogatva a pokróc szélére fekteti. Aztán közelebb húzza a kosarat, felnyitja a tetejét, és lassan pakolni kezd belőle.
Haja néha függönyként omlik előre, hiába a két tradicionális fonat, melyek halántékától vezetnek hátra, a kibomlott tincsek folyton szemébe lógnak.
Pakolásából, előkerül egy batyunyi cipó, néhány szelet hús a két napos vaddisznóból, zöldséges csomag, és egy titokzatos csomagocska, ami kisebb mint a cipós, nagyjából két tenyérnyi, utoljára pedig előkerül a két alma, amit a szomszédos ligetből hozott. Szépen sorjáztatja ki a csomagokat, és bontja ki egyesével őket, kivéve azt az egyetlent, amit félre is tol, egyértelműsítve, hogy később következik majd.*
- Banya megint kitett magáért *vet egy élénkebb mosolygós pillantást Shenre.* Egy hadseregnek s elég volna, amit pakolt.
*Övéről leoldja a vizes tömlőt, és egyelőre nem szól arról, hogy egy kis kancsónyi bort még a kosár alján hagyott. Az erődben nem szokás az italozás, de itt versenyezni fognak, és akárki nyer is, éppen egy kupával koccinthatnak bármelyikükre. Jelzés értékkel.*
//Íjászverseny//
*Shen mellé kuporodva forgatja a fűszálat, fajtársának orra hegyét csiklandozva. Mikor moccan, hogy elhessegesse a zavaró tényezőt, Lyz elkapja kezét, hogy aztán ugyan úgy folytassa csiklandós ébresztőt, mint korábban. Keze csak akkor dermed meg, mikor az elf megszólal, s őt nevén nevezi. Első gondolatra azt hiszi megébredt, de aztán nyunnyorog egy sort, így ez az elmélet megdőlni látszik. Olybá tűnik, Lyz szerepel az álomban, emiatt aztán elő is tűnnek a halvány szeplőcskéi. Persze ezt rejtegetné, ha lehetne. Erre pedig kapóra is jön, hogy riadva ébred Shen'eriel.*
- Egy ideje, itt vagyok *válaszol, szelíden finom mosollyal arcán. Nem szeretne magyarázkodni, és Shent sem szeretné zavarba hozni, ezért nem mond többet, inkább terel.*
- Látom, nem tétlenkedtél *néz fejük fölé, ahol a céltábla lengedez.*
- Lövöldözni akartam az evészet előtt, de ha félálomban vagy még, várhatunk.
*Köpenyének levél veretes csatjához nyúl, leoldja, majd összehajtogatva a pokróc szélére fekteti. Aztán közelebb húzza a kosarat, felnyitja a tetejét, és lassan pakolni kezd belőle.
Haja néha függönyként omlik előre, hiába a két tradicionális fonat, melyek halántékától vezetnek hátra, a kibomlott tincsek folyton szemébe lógnak.
Pakolásából, előkerül egy batyunyi cipó, néhány szelet hús a két napos vaddisznóból, zöldséges csomag, és egy titokzatos csomagocska, ami kisebb mint a cipós, nagyjából két tenyérnyi, utoljára pedig előkerül a két alma, amit a szomszédos ligetből hozott. Szépen sorjáztatja ki a csomagokat, és bontja ki egyesével őket, kivéve azt az egyetlent, amit félre is tol, egyértelműsítve, hogy később következik majd.*
- Banya megint kitett magáért *vet egy élénkebb mosolygós pillantást Shenre.* Egy hadseregnek s elég volna, amit pakolt.
*Övéről leoldja a vizes tömlőt, és egyelőre nem szól arról, hogy egy kis kancsónyi bort még a kosár alján hagyott. Az erődben nem szokás az italozás, de itt versenyezni fognak, és akárki nyer is, éppen egy kupával koccinthatnak bármelyikükre. Jelzés értékkel.*
3978. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-24 15:32:22
Üzenet elküldve: 2018-09-24 15:32:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
* Hajnalban kissé elgémberedve ébred. Nagy úr a megszokás, így nem elégszik meg egy egyszerű nyújtózkodással. Szisztematikusan nyújtja minden izmát, bemelegíti a teljes testét. Mivel az esti esőtől még nedves a vászon így sétál egy kicsit a közeli földeken. A reggeli fényben megszemléli a várost. Városfalat nem lát, és őrséget sem. Mondták a rendházban, itt varázslók őrzik a város békéjét. Mondjuk innen azt sem lát, de egyfelől messze is van, másfelől valahogy nem tudja elképzelni, hogy az olyan tudós elmék mint a mágusok őrjáratozzanak a város körül. Vagy valami praktikájuk van erre vagy egyszerű talpas őrszemek, akik riasztják őket ha baj van. A nap fénye lassan megszáríthatta a menedékét, hisz őt is átmelegítette, így visszaindul a kis táborhelyére. Összeszedi a felszerelését, elpakolja és megindul az országút felé. Körülkémlel azért, hogy van-e valami gyanús az úton, de senkit nem lát, így elindul a város felé. Ahogy halad, érezhetően valami áporodott, zavaró szag lengi körbe a környéket, pedig az esti esőnek el kellett volna mosnia. Nem tudja hová tenni, így elteszi a tennivalók közé a később kérdezzünk rá ládába. A város még alszik, így nem siet. Mire beér a városba reméli találkozik a főtéren valakivel aki eligazítja, hisz a kolostoron kívül nem nagyon járt még, így nincs tisztában a szokásokkal. *
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.24 15:34:28
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.24 15:34:28
3977. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-23 20:55:00
Üzenet elküldve: 2018-09-23 20:55:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Az igazak álmát alussza, bár nem tudja, milyen is lehet az. De biztos jó. Szóval a meleg napsütésben a fa tövében alukál, amikor Lyz megérkezik a megbeszélt helyre, de ő nem ébred fel. Túl korán kelt és sokat is melózott, mire a célba lövés helyét kialakított, megérdemli a pihenést.
Arra sem ébred fel, ahogy Lyz mellé telepszik, még hortyan is egyet álmában, de szerencsére a nyála nem folyik, ami elég égő volna a mostani helyzetben. Bal karja a feje alatt, jobbja a mellkasán pihen, lábai úrias hanyagsággal keresztbe vetve.
A csiklandozást betudja az álmának. Azaz éppen egy kellemes kis kocsmában ül, előtte félbehagyott egész vaddisznó sültje, amit természetesen ő ejtett el vagy száz lépésről, éppen a szívébe lőtt a hajtók diszkrét tapsa közepette. Válogatott kalandorok körében meséli épp legújabb hőstettének részleteit, amelyben egy megvadult óriást tett ártalmatlanná, miközben a lengén öltözött Lyz mosolyogva bort szolgál fel neki, hogy utána az ölében ülve kacagjon csilingelő hangján tréfáin.*
- Jaj, Lyzi, kedvesem... *motyogja, de álmában egy mihaszna légy kezd el körözni felette. Jókora, fekete fajta és folyton az orrára száll és nem tágít, hiába próbálja elhajtani.
Az alvó Shen az orra felé legyez jobbjával, de álmában a légy nem akar tágítani, vissza-visszaszáll.*
- Nyünnny-nyanny. *próbálja elhajtani a legyet a valóságban, de a légy olyan pofátlan, hogy már-már kirántja az álomból és álmosan kezdi kinyitni a szemét.*
- Azerdeikísértetre! *ül fel, ahogy rájön, hogy csak álmodott és Lyz ott ül mellette, kezében egy fűszállal. Szíve egyszerre meglódul, nagy levegőért kapva néz a lányra.*
- Mióta vagy itt? *kérdi ijedten, mert ki tudja, mit motyogott álmában. Megtörli a száját és a nyála tényleg nem folyt, ami már félsiker.*
//Íjászverseny//
*Az igazak álmát alussza, bár nem tudja, milyen is lehet az. De biztos jó. Szóval a meleg napsütésben a fa tövében alukál, amikor Lyz megérkezik a megbeszélt helyre, de ő nem ébred fel. Túl korán kelt és sokat is melózott, mire a célba lövés helyét kialakított, megérdemli a pihenést.
Arra sem ébred fel, ahogy Lyz mellé telepszik, még hortyan is egyet álmában, de szerencsére a nyála nem folyik, ami elég égő volna a mostani helyzetben. Bal karja a feje alatt, jobbja a mellkasán pihen, lábai úrias hanyagsággal keresztbe vetve.
A csiklandozást betudja az álmának. Azaz éppen egy kellemes kis kocsmában ül, előtte félbehagyott egész vaddisznó sültje, amit természetesen ő ejtett el vagy száz lépésről, éppen a szívébe lőtt a hajtók diszkrét tapsa közepette. Válogatott kalandorok körében meséli épp legújabb hőstettének részleteit, amelyben egy megvadult óriást tett ártalmatlanná, miközben a lengén öltözött Lyz mosolyogva bort szolgál fel neki, hogy utána az ölében ülve kacagjon csilingelő hangján tréfáin.*
- Jaj, Lyzi, kedvesem... *motyogja, de álmában egy mihaszna légy kezd el körözni felette. Jókora, fekete fajta és folyton az orrára száll és nem tágít, hiába próbálja elhajtani.
Az alvó Shen az orra felé legyez jobbjával, de álmában a légy nem akar tágítani, vissza-visszaszáll.*
- Nyünnny-nyanny. *próbálja elhajtani a legyet a valóságban, de a légy olyan pofátlan, hogy már-már kirántja az álomból és álmosan kezdi kinyitni a szemét.*
- Azerdeikísértetre! *ül fel, ahogy rájön, hogy csak álmodott és Lyz ott ül mellette, kezében egy fűszállal. Szíve egyszerre meglódul, nagy levegőért kapva néz a lányra.*
- Mióta vagy itt? *kérdi ijedten, mert ki tudja, mit motyogott álmában. Megtörli a száját és a nyála tényleg nem folyt, ami már félsiker.*
3976. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-23 16:59:02
Üzenet elküldve: 2018-09-23 16:59:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
*Másnap korán kel. Nem alszik túl sokat, nem tud, és nem is akar. Csak pont annyit, amennyi szükséges. Kioson a házból, és mire a többiek felébrednek, már régen az apja háza felé tart.
Nem viszi magával a lányokat. Igen, megígérte nekik, de csak azért, hogy megnyugodjanak. Nem viheti magával őket a városba, nem teheti ki őket ekkora kockázatnak. Vigye vásárra a bőrüket? Kizárt.
A ház nincs túl messze, és furcsa mód üres. Csak az őrök vannak, és ők be is engedik a nemest. Aleimord először is átöltözik - feketét húz fel, húga elvesztésének tiszteletére, és a körülötte folyó események miatt -, majd magához vesz egy kis aranyat a takarékjából. Próbál olyan ruhát húzni, amitől nem nézik majd nemesnek, reméli, hogy sikerül is.
Miután végzett elindul a város felé.*
*Másnap korán kel. Nem alszik túl sokat, nem tud, és nem is akar. Csak pont annyit, amennyi szükséges. Kioson a házból, és mire a többiek felébrednek, már régen az apja háza felé tart.
Nem viszi magával a lányokat. Igen, megígérte nekik, de csak azért, hogy megnyugodjanak. Nem viheti magával őket a városba, nem teheti ki őket ekkora kockázatnak. Vigye vásárra a bőrüket? Kizárt.
A ház nincs túl messze, és furcsa mód üres. Csak az őrök vannak, és ők be is engedik a nemest. Aleimord először is átöltözik - feketét húz fel, húga elvesztésének tiszteletére, és a körülötte folyó események miatt -, majd magához vesz egy kis aranyat a takarékjából. Próbál olyan ruhát húzni, amitől nem nézik majd nemesnek, reméli, hogy sikerül is.
Miután végzett elindul a város felé.*
3975. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-22 13:45:07
Üzenet elküldve: 2018-09-22 13:45:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Boytán tart a megbeszélt hely felé, nem messze attól az almafás ligettől, ahol egyszer azzal a szakállas kalapos kalandorral találkozott. A ligettől, kissé nyugatabbra halad, oda beszélték meg Shennel a találkát, és ha minden jól megy, mire kiér az ellátmánnyal, a fiú mindennel elkészül. Régóta esedékes már, hogy összemérjék tudásukat, és Lyz egyáltalán nem biztos abban, hogy Shen'eriel, nem tesz túl rajta fél kézzel. Rémlik neki, hogy ez is valamilyen fogadás közeli pillanat volt, csak a tétet még nem tudja. Illetve amennyire emlékszik, Shenre bízta még jóval ezelőtt. Azóta pedig mint, ha hatok teltek volna el. Összességében nem bánná, ha minden fogadás nélkül, csak úgy kedvükre lövöldöznének, így valószínűleg, nem is fogja felemlegetni. Erdőmély sűrű fái után, jóleső a nyárutói langymeleg idő, a még utolsó erejét összeszedő nap sugarai. Kicsit bántja is a szemét a fény, de hamarosan a lugashoz ér, ahol az ellátmány mellé csen egy két almát is. Bár így kicsit kerülő, mégis erre jön emiatt. Azon csodálkozna, ha Shen nem készülne el a céltáblával ennyi idő alatt, pláne, hogy kicsit el is késik. Na de arra azért nem számít, hogy álomba szenderülve lel rá.
Az almafást elhagyja, átér a ritkás fákkal borított részhez, ott meg is látja a fellógatott céltáblát, és mint ha Shen lova legelészne amott, az egyik fa mögött.
Leszáll Boytáról, száron vezeti közelebb. Meg is látja a két csizmát, és a hozzá tartozó lábszárakat. Senki más nem lehet, így elkezdi leszedni az ellátmányt, a csizmás lábak mellé terít egy pokrócot. *
- Szia, megjöttem *szól, csak úgy, ahogy szokott. Mi szükség hangos szóra, ha elfekről van szó. Választ mégsem kap. Az ellátmányos kosarat a pokróc egyik sarkába teszi, aztán látja csak meg, hogy íjász társa voltaképpen azért nem válaszol, mert éppen csak nem csorog a nyála alvás közben. Lecsatolja Boytáról a tegezét, és hátáról az íjat, amit a kosár mellé támaszt. Motoszkál, bár nem úgy mint egy elefánt tenné.
Fejét csóválva, tép egy hosszabb fűszálat, miközben az alvó Shen mellé telepszik a lehető legnagyobb csendben. Smaragdszín szemeivel van ideje a jóképű szeleburdiságot megfigyelni, most nem látja senki. Kicsit megint ifjoncnak érzi magát, gondtalannak, éppen mint, aki megengedhet ilyen szemtelenséget magának. Úgy tűnik, Shen alszik, mint a tej, s valószínűleg nem veszi észre, hogy Lyz már egy ideje ott üldögél. Nem viszi túlzásba a bámulást, közel sem úgy csinálja, mint Aenae. Akinek a csörtetése az erdőben éppen olyan intenzív volt, mint amennyire zavarba ejtően tudta bámulni Lyzt. Régi szép idők.
A vadászlány ujjai közt a fűszálat tekergeti, de ahogy a fiú vonásai álma szerint változnak, szélesedő mosollyal, kezdi közelíteni a fűszálat annak orra felé, s végével csiklandozza meg azt. De csak addig csiklandoz, míg meg nem moccan, mert akkor gyorsan elkapja kezét. S ha erre nem ébredne, kezdi elölről. Csiklandoz, elkap.*
- Ébresztő... *suttogná, ha a fűszál nem volna elég hatásos.*
//Íjászverseny//
*Boytán tart a megbeszélt hely felé, nem messze attól az almafás ligettől, ahol egyszer azzal a szakállas kalapos kalandorral találkozott. A ligettől, kissé nyugatabbra halad, oda beszélték meg Shennel a találkát, és ha minden jól megy, mire kiér az ellátmánnyal, a fiú mindennel elkészül. Régóta esedékes már, hogy összemérjék tudásukat, és Lyz egyáltalán nem biztos abban, hogy Shen'eriel, nem tesz túl rajta fél kézzel. Rémlik neki, hogy ez is valamilyen fogadás közeli pillanat volt, csak a tétet még nem tudja. Illetve amennyire emlékszik, Shenre bízta még jóval ezelőtt. Azóta pedig mint, ha hatok teltek volna el. Összességében nem bánná, ha minden fogadás nélkül, csak úgy kedvükre lövöldöznének, így valószínűleg, nem is fogja felemlegetni. Erdőmély sűrű fái után, jóleső a nyárutói langymeleg idő, a még utolsó erejét összeszedő nap sugarai. Kicsit bántja is a szemét a fény, de hamarosan a lugashoz ér, ahol az ellátmány mellé csen egy két almát is. Bár így kicsit kerülő, mégis erre jön emiatt. Azon csodálkozna, ha Shen nem készülne el a céltáblával ennyi idő alatt, pláne, hogy kicsit el is késik. Na de arra azért nem számít, hogy álomba szenderülve lel rá.
Az almafást elhagyja, átér a ritkás fákkal borított részhez, ott meg is látja a fellógatott céltáblát, és mint ha Shen lova legelészne amott, az egyik fa mögött.
Leszáll Boytáról, száron vezeti közelebb. Meg is látja a két csizmát, és a hozzá tartozó lábszárakat. Senki más nem lehet, így elkezdi leszedni az ellátmányt, a csizmás lábak mellé terít egy pokrócot. *
- Szia, megjöttem *szól, csak úgy, ahogy szokott. Mi szükség hangos szóra, ha elfekről van szó. Választ mégsem kap. Az ellátmányos kosarat a pokróc egyik sarkába teszi, aztán látja csak meg, hogy íjász társa voltaképpen azért nem válaszol, mert éppen csak nem csorog a nyála alvás közben. Lecsatolja Boytáról a tegezét, és hátáról az íjat, amit a kosár mellé támaszt. Motoszkál, bár nem úgy mint egy elefánt tenné.
Fejét csóválva, tép egy hosszabb fűszálat, miközben az alvó Shen mellé telepszik a lehető legnagyobb csendben. Smaragdszín szemeivel van ideje a jóképű szeleburdiságot megfigyelni, most nem látja senki. Kicsit megint ifjoncnak érzi magát, gondtalannak, éppen mint, aki megengedhet ilyen szemtelenséget magának. Úgy tűnik, Shen alszik, mint a tej, s valószínűleg nem veszi észre, hogy Lyz már egy ideje ott üldögél. Nem viszi túlzásba a bámulást, közel sem úgy csinálja, mint Aenae. Akinek a csörtetése az erdőben éppen olyan intenzív volt, mint amennyire zavarba ejtően tudta bámulni Lyzt. Régi szép idők.
A vadászlány ujjai közt a fűszálat tekergeti, de ahogy a fiú vonásai álma szerint változnak, szélesedő mosollyal, kezdi közelíteni a fűszálat annak orra felé, s végével csiklandozza meg azt. De csak addig csiklandoz, míg meg nem moccan, mert akkor gyorsan elkapja kezét. S ha erre nem ébredne, kezdi elölről. Csiklandoz, elkap.*
- Ébresztő... *suttogná, ha a fűszál nem volna elég hatásos.*
3974. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-21 16:33:23
Üzenet elküldve: 2018-09-21 16:33:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A fanyar és az avarillatú//
* Rodderiego bólogat, egyetért Zeya tömör válaszával. Kezdi becsülni benne, hogy majd-mindig képes egy, maximum két mondatban megfogalmazni, amit ő kisebb novellányi terjedelemben elmond. Hiába no, ha majd konkrétumokról kell beszélni Zeya szól, ha meg elkenni a dolgokat akkor ő. Az eső nem nagyon zavarja, különben is jobban járnak ha sietnek, mintha most elkezdi előbányászni a vízhatlan köpenyét. Zeya gyanakvásából semmit nem érzékel, morózus viselkedése részének tekinti. Picit meglepődik az úti célon, de onnan akár egyedül is tovább indulhat akár Wegtoren, akár Lihanech felé. Meg még ő sem járt arra mostanában, lehet érdemes szétnézni. A korai indulás nem túl szimpatikus, egyrészt eleve nem szeret korán kelni, másrészt azért szétnézne a városban. Bár ez utóbbi a történtek fényében nem biztos, hogy jó ötlet. Másrészt ha picit még korábban kelne, lehet gyorsan letudná a piacot és utána akár indulhatnának is.*
- Jó, akkor legyen kora reggel. Annyit kérek, hogy előtte el tudjak menni a piacra, mivel az útravalóm elfogyott pótolni kell. Meg gyorsan szétnéznék hátha van valami érdekesség, amit érdemes magunkkal vinni.* Gyorsan közelednek a főtér felé. *
- A vacsora viszont még mindig jó ötlet, folytathatnánk azzal, amikor beértünk a Pegazusba.
* Rodderiego bólogat, egyetért Zeya tömör válaszával. Kezdi becsülni benne, hogy majd-mindig képes egy, maximum két mondatban megfogalmazni, amit ő kisebb novellányi terjedelemben elmond. Hiába no, ha majd konkrétumokról kell beszélni Zeya szól, ha meg elkenni a dolgokat akkor ő. Az eső nem nagyon zavarja, különben is jobban járnak ha sietnek, mintha most elkezdi előbányászni a vízhatlan köpenyét. Zeya gyanakvásából semmit nem érzékel, morózus viselkedése részének tekinti. Picit meglepődik az úti célon, de onnan akár egyedül is tovább indulhat akár Wegtoren, akár Lihanech felé. Meg még ő sem járt arra mostanában, lehet érdemes szétnézni. A korai indulás nem túl szimpatikus, egyrészt eleve nem szeret korán kelni, másrészt azért szétnézne a városban. Bár ez utóbbi a történtek fényében nem biztos, hogy jó ötlet. Másrészt ha picit még korábban kelne, lehet gyorsan letudná a piacot és utána akár indulhatnának is.*
- Jó, akkor legyen kora reggel. Annyit kérek, hogy előtte el tudjak menni a piacra, mivel az útravalóm elfogyott pótolni kell. Meg gyorsan szétnéznék hátha van valami érdekesség, amit érdemes magunkkal vinni.* Gyorsan közelednek a főtér felé. *
- A vacsora viszont még mindig jó ötlet, folytathatnánk azzal, amikor beértünk a Pegazusba.
3973. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-21 15:08:20
Üzenet elküldve: 2018-09-21 15:08:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Már korábban eltervezték, hogy egyszer összeméri tudásukat íjászat terén és most már elérkezettnek látta az időt, hogy lépjen valamilyen irányba az erdőkirálykisasszony felé. Ebben egy remek lehetőséget lát, ahol megcsillogtathatja férfias oldalát és egyszerre szerezhet jó pontokat a fővadász szemében. Tiszta szerencse, hogy ilyen jóképű és jó pasi és még íjászkodni is tud. Hát kell ennél több bármelyik elf leányzónak? Naugye.
Erdőmélye nem az a hely, ahol szívesen íjászkodik az elf, legfeljebb akkor, ha vadászik, de most nem az a cél, hogy feltöltsék Vadvéd éléskamráját, hanem, hogy kicsit közelebbről megismerjék egymást. Jah, nem, a cél az, hogy összemérjék tudásukat, de ki mondta, hogy közben nem lehet kicsit flörtölni?
Szóval a városhoz közeli erdőbe vándorolt ki korán reggel, hogy előkészítse a céltáblát és a helyszínt. Lépésben gondosan kimérte a húsz-, negyven- és hatvan lépést, olyan helyet választva, ahol sem fa, sem ág, sem bokor nem akadályozza a rálátást a célra. A férfikarnyi, kerek, szalmából font céltáblát gondosan a fára erősítette, ügyelve, hogy ne sértse meg a fát és a munka végeztével megérdemelten hever le a fa tövébe a céltábla alatt, hogy megvárja Lyzit. Kellemes nyárutó, kellemes idő, szélcsend és a leveleken átszűrődő napsütés és a tudat, hogy szívének választottja (aki még igazából nem is tudja, hogy kinek a szívének választottja) felé tart egy jó kosár étellel és itallal. Reméli, hogy bort is hoz, bár azt mindig szűk marokkal mérik Vadvédben.
Nem is csoda, hogy a korai kelés és a munka következtében elnyomja az álom. Hisz olyan kellemes az idő, a környezet, hogy nem akarják villámfarkú farkasok megenni a lábát. Halkan szuszogva alszik az árnyékban és olyanokról álmodik, hogy abba Lyz is belepirulna.*
//Íjászverseny//
*Már korábban eltervezték, hogy egyszer összeméri tudásukat íjászat terén és most már elérkezettnek látta az időt, hogy lépjen valamilyen irányba az erdőkirálykisasszony felé. Ebben egy remek lehetőséget lát, ahol megcsillogtathatja férfias oldalát és egyszerre szerezhet jó pontokat a fővadász szemében. Tiszta szerencse, hogy ilyen jóképű és jó pasi és még íjászkodni is tud. Hát kell ennél több bármelyik elf leányzónak? Naugye.
Erdőmélye nem az a hely, ahol szívesen íjászkodik az elf, legfeljebb akkor, ha vadászik, de most nem az a cél, hogy feltöltsék Vadvéd éléskamráját, hanem, hogy kicsit közelebbről megismerjék egymást. Jah, nem, a cél az, hogy összemérjék tudásukat, de ki mondta, hogy közben nem lehet kicsit flörtölni?
Szóval a városhoz közeli erdőbe vándorolt ki korán reggel, hogy előkészítse a céltáblát és a helyszínt. Lépésben gondosan kimérte a húsz-, negyven- és hatvan lépést, olyan helyet választva, ahol sem fa, sem ág, sem bokor nem akadályozza a rálátást a célra. A férfikarnyi, kerek, szalmából font céltáblát gondosan a fára erősítette, ügyelve, hogy ne sértse meg a fát és a munka végeztével megérdemelten hever le a fa tövébe a céltábla alatt, hogy megvárja Lyzit. Kellemes nyárutó, kellemes idő, szélcsend és a leveleken átszűrődő napsütés és a tudat, hogy szívének választottja (aki még igazából nem is tudja, hogy kinek a szívének választottja) felé tart egy jó kosár étellel és itallal. Reméli, hogy bort is hoz, bár azt mindig szűk marokkal mérik Vadvédben.
Nem is csoda, hogy a korai kelés és a munka következtében elnyomja az álom. Hisz olyan kellemes az idő, a környezet, hogy nem akarják villámfarkú farkasok megenni a lábát. Halkan szuszogva alszik az árnyékban és olyanokról álmodik, hogy abba Lyz is belepirulna.*
3972. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-21 14:23:25
Üzenet elküldve: 2018-09-21 14:23:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar, a zamat és az avarillatú//
*Csendben, enyhén rosszalló arckifejezéssel vonul Rodd mellett. Elítéli a forrongást, néhány dologban nagyon hasonlóan gondolkodik ő is, mint ahogy a férfi kifejti a véleményét. Megpróbál némi kapaszkodót találni benne, amivel saját döntését igazolhatja, de még mindig ott motoszkál mestere ellenkezése a tudatában, nem tud vele teljesen elszámolni. Ingerülten szusszan egyet, s közben az eső is szemerkélni kezd, hallja halk koppanásait a kalapján.*
- Mindenki felelős önmagáért. Az általános büntetés elfogadhatatlan.
*Ért egyet összegzésével. Arra felkapja a fejét, mikor Rodderiego megemlíti, hogy szeretne vele tartani. Egy kicsit bánja, hogy csak úgy elkotyogta, merre megy, hiszen épp azért menekül, hogy mindenkitől távol legyen. Egy órája sem ismeri még a másikat, és még mindig szokatlan számára, hogy mások önszántukból az ő társaságát keresik. Pedig semmivel nem bátorít senkit. Sőt. Ezért aztán mindig van benne némi gyanakvás.
Nem mosolyog a férfi tréfáján. Mint amaz majd tapasztalni fogja, Zeyának nincs túl jó humorérzéke. A számtan pedig nem az erőssége, ahogy az irodalom és a hasonló úri huncutságok sem. Egy ideig forgatja magában a dolgot. Nem csak úgy elvonulni akar egy fél napra, komolyabb távolságokban gondolkodik. Több napot eltölteni egy idegennel megfontolandó dolog, még neki is, aki képes megvédeni magát. De ha nem jönnek ki egymással, legfeljebb majd szépen elválnak útjaik. Talán a mesék majd kárpótolják azért, hogy elviselje, milyen sokat beszél a másik. Előbbi monológjának szómennyiségéből például egy hónapig kihúzná odahaza. Egy ideig dobolnak az apró cseppek a kalapján, de végül elszánja magát a válaszra.*
- Szeretném elérni a Lihanechi tavat.
*Tömören tényleg ez a cél lebeg a szeme előtt, erősen vonzódik a vízhez.*
- Még nem jártam arra. Nem tudom, mi van ott.
*Vonja meg a vállát ismét, aztán némi szigorúsággal néz a férfira.*
- Biztosan többnapi járóföld, és korán akarok indulni. Ha akarsz, jöhetsz velem egy darabon.
*Csendben, enyhén rosszalló arckifejezéssel vonul Rodd mellett. Elítéli a forrongást, néhány dologban nagyon hasonlóan gondolkodik ő is, mint ahogy a férfi kifejti a véleményét. Megpróbál némi kapaszkodót találni benne, amivel saját döntését igazolhatja, de még mindig ott motoszkál mestere ellenkezése a tudatában, nem tud vele teljesen elszámolni. Ingerülten szusszan egyet, s közben az eső is szemerkélni kezd, hallja halk koppanásait a kalapján.*
- Mindenki felelős önmagáért. Az általános büntetés elfogadhatatlan.
*Ért egyet összegzésével. Arra felkapja a fejét, mikor Rodderiego megemlíti, hogy szeretne vele tartani. Egy kicsit bánja, hogy csak úgy elkotyogta, merre megy, hiszen épp azért menekül, hogy mindenkitől távol legyen. Egy órája sem ismeri még a másikat, és még mindig szokatlan számára, hogy mások önszántukból az ő társaságát keresik. Pedig semmivel nem bátorít senkit. Sőt. Ezért aztán mindig van benne némi gyanakvás.
Nem mosolyog a férfi tréfáján. Mint amaz majd tapasztalni fogja, Zeyának nincs túl jó humorérzéke. A számtan pedig nem az erőssége, ahogy az irodalom és a hasonló úri huncutságok sem. Egy ideig forgatja magában a dolgot. Nem csak úgy elvonulni akar egy fél napra, komolyabb távolságokban gondolkodik. Több napot eltölteni egy idegennel megfontolandó dolog, még neki is, aki képes megvédeni magát. De ha nem jönnek ki egymással, legfeljebb majd szépen elválnak útjaik. Talán a mesék majd kárpótolják azért, hogy elviselje, milyen sokat beszél a másik. Előbbi monológjának szómennyiségéből például egy hónapig kihúzná odahaza. Egy ideig dobolnak az apró cseppek a kalapján, de végül elszánja magát a válaszra.*
- Szeretném elérni a Lihanechi tavat.
*Tömören tényleg ez a cél lebeg a szeme előtt, erősen vonzódik a vízhez.*
- Még nem jártam arra. Nem tudom, mi van ott.
*Vonja meg a vállát ismét, aztán némi szigorúsággal néz a férfira.*
- Biztosan többnapi járóföld, és korán akarok indulni. Ha akarsz, jöhetsz velem egy darabon.
3971. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-21 13:17:50
Üzenet elküldve: 2018-09-21 13:17:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
* Pár perc után bosszúsan konstatálja, hogy akármennyire is küzd, ez a belső béke, meg harmónia dolog, neki ha megfeszül sem jön össze ilyenkor. Talán épp a küszködés miatt. ~ Én nem ilyen vagyok és kész. Lehet rajtam kívül mindenkinek elég volt a Bambusznádban az üresség, meg a semmi, de nekem ez nem megy. Így a legegyszerűbb lelki gyakorlatokon is fennakadtam. Persze nem mondom, hogy nem sikerült soha semmi amit tanítani próbáltak, de a kenchi ahogy a mesterek nevezték nem így jött. Vagy nem jött. Ezt sose tudtam meg, mert bármikor beszéltem arról, hogy milyen lelkiállapotban tudtam megcsinálni a kizökkentő gyakorlatot, akkor csak a fejüket csóválták. Meg hadováltak a rossz forrásból táplálkozik a lelked tanítvány mantrájukat. Így ezt is abbahagytam. Pedig ha nem vették észre, hogy a saját oldaláról közelítek a kenchi felé, akkor az összpontosítással ugyanúgy ki tudtam billenteni a zöldségszállító kordét megtámadó útonállót a harci transzából, mint a kétnyelvű mézesmázos kereskedőt a bűvbeszédéből. Szóval most hogy otthagytam őket, akár hozzá is láthatnék a hogyan is érem el a kenchit dolognak. Ha tudnám, hogy merről kezdjem el. Meg mondjuk valami megélhetés, szállás, étel sem ártana. Majd holnap bemegyek a városba, kár ezen most aggódni. ~ Cókmókját a feje alá téve behúzódik a ponyva alá és ellazul. Idővel talán elnyomja az álom. *
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.21 13:21:25
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.21 13:21:25
3970. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-21 12:39:20
Üzenet elküldve: 2018-09-21 12:39:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A fanyar, a zamat és az avarillatú//
* Zeya Arja időkérésére vonatkozó kérdésére kicsit talán Zeyásan csak megvonja a vállát és várakozóan tekint a ház bejárata felé. A futva-szabadkozva visszatérő lány maradása picit váratlanul éri, de a lány túl impulzív, hogy igazán meglepje a hirtelen döntés. Talán jobban is illik ide, mint a baljós hangulatú városba.*
- Sok szerencsét! Még találkozunk - * Köszön el ő is, bár már formálódott benne egy új hokku a lánynak. Talán holnap kiugrik ide és elmondja neki vagy ha nincs benn leírja. Szerinte tetszene neki.
Megiramodik, hogy Zeyát utolérje, aki röviden összefoglalja mi is történt itt. Nem igazán tetszik neki amit hall. Az emlékei alapján nem erre számított és igazán nem tetszik a helyzet amibe került. Ezért talán kár volt idejönnie, mert hogy nincs miért maradnia az biztos. Lám Zeya már másnap menni akar konstatálja és ő már tudja is merre. ~ Talán érdemes volna vele tartani. ~ gondolja. *
- Hát én sem ezért jöttem ide, és a kialakult helyzet nem is nagyon vonz. Azon kívül, hogy kifejezetten borsódzik a hátam most a várostól, még azt sem igazán tudom mi lenne a megoldás. Mármint a város dolgaira, mert addig itt nekem nem terem babér a keresésben, de még a megélhetésben sem, amíg rend nem lesz. Meg aztán felmerül, hogy igazából kinek is van igaza, ki mellé is illene állni. Nyilván elsőre azt mondja az emberfia, meg lánya hogy a szegények, mert ők rosszabbul élnek, de sokszor ők maguk az okozói saját helyzetüknek. A gazdagok meg nyilván nem sokat törődnek a szegényekkel, de azért minden bajuk okozójaként sem lehet rájuk tekinteni. Meg nyilván nem az a megoldás, hogy mindenkit agyonverünk meg elkergetünk, aki nem mi vagyunk. Borzoi fogta csuka esete. Azt gondolom igazán azok jártak-járnak jól, akik ezt a helyzetet kialakították és most is mozgatják a szálakat a háttérben. És ha óvatlanul cselekszünk még az sem kizárt, hogy az ő szemükben leszünk szálkák, ami meg ugye megint egészségtelen, hisz ha egy egész város sikerül felforgatni valakinek, akkor egy vagy két magunkfajta kishal nem okozhat neki gondot. Egy szó mint száz, elmegyek innen én is. Még azért szétnézek a városban ha már itt vagyok, meg bevásárolok, mert unom a csent almát meg holdsajtot, de utána én is elmegyek. Miért éppen Észak? No nem mintha kifogásom volna, csak magam sem tudom én merre menjek és ha nem zavar a jelenlétem, akkor lehet veled tartanék. A kettő több mint az egy. * - elvigyorodik. * - A számtantanárom most boldog lenne. Egy nap kétszer is alkalmaztam amit tanított. * Bár reméli nem látszik rajta, azért reménykedik Zeya társaságában. Eddig nem ismerte meg nagyon, de a mélyben kitárulkozó fehérbor valahogy megragadt a gondolatai között. Meg egyedül még néhány hét a senkiföldjén és biztos hogy becsavarodik.*
* Zeya Arja időkérésére vonatkozó kérdésére kicsit talán Zeyásan csak megvonja a vállát és várakozóan tekint a ház bejárata felé. A futva-szabadkozva visszatérő lány maradása picit váratlanul éri, de a lány túl impulzív, hogy igazán meglepje a hirtelen döntés. Talán jobban is illik ide, mint a baljós hangulatú városba.*
- Sok szerencsét! Még találkozunk - * Köszön el ő is, bár már formálódott benne egy új hokku a lánynak. Talán holnap kiugrik ide és elmondja neki vagy ha nincs benn leírja. Szerinte tetszene neki.
Megiramodik, hogy Zeyát utolérje, aki röviden összefoglalja mi is történt itt. Nem igazán tetszik neki amit hall. Az emlékei alapján nem erre számított és igazán nem tetszik a helyzet amibe került. Ezért talán kár volt idejönnie, mert hogy nincs miért maradnia az biztos. Lám Zeya már másnap menni akar konstatálja és ő már tudja is merre. ~ Talán érdemes volna vele tartani. ~ gondolja. *
- Hát én sem ezért jöttem ide, és a kialakult helyzet nem is nagyon vonz. Azon kívül, hogy kifejezetten borsódzik a hátam most a várostól, még azt sem igazán tudom mi lenne a megoldás. Mármint a város dolgaira, mert addig itt nekem nem terem babér a keresésben, de még a megélhetésben sem, amíg rend nem lesz. Meg aztán felmerül, hogy igazából kinek is van igaza, ki mellé is illene állni. Nyilván elsőre azt mondja az emberfia, meg lánya hogy a szegények, mert ők rosszabbul élnek, de sokszor ők maguk az okozói saját helyzetüknek. A gazdagok meg nyilván nem sokat törődnek a szegényekkel, de azért minden bajuk okozójaként sem lehet rájuk tekinteni. Meg nyilván nem az a megoldás, hogy mindenkit agyonverünk meg elkergetünk, aki nem mi vagyunk. Borzoi fogta csuka esete. Azt gondolom igazán azok jártak-járnak jól, akik ezt a helyzetet kialakították és most is mozgatják a szálakat a háttérben. És ha óvatlanul cselekszünk még az sem kizárt, hogy az ő szemükben leszünk szálkák, ami meg ugye megint egészségtelen, hisz ha egy egész város sikerül felforgatni valakinek, akkor egy vagy két magunkfajta kishal nem okozhat neki gondot. Egy szó mint száz, elmegyek innen én is. Még azért szétnézek a városban ha már itt vagyok, meg bevásárolok, mert unom a csent almát meg holdsajtot, de utána én is elmegyek. Miért éppen Észak? No nem mintha kifogásom volna, csak magam sem tudom én merre menjek és ha nem zavar a jelenlétem, akkor lehet veled tartanék. A kettő több mint az egy. * - elvigyorodik. * - A számtantanárom most boldog lenne. Egy nap kétszer is alkalmaztam amit tanított. * Bár reméli nem látszik rajta, azért reménykedik Zeya társaságában. Eddig nem ismerte meg nagyon, de a mélyben kitárulkozó fehérbor valahogy megragadt a gondolatai között. Meg egyedül még néhány hét a senkiföldjén és biztos hogy becsavarodik.*
3969. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-21 11:51:56
Üzenet elküldve: 2018-09-21 11:51:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar, a zamat és az avarillatú//
*Nem szól bele a beszélgetésbe, de titkon reméli, hogy egy ilyen mesélős alkalmon ő is jelen lesz.
Nem csak a fiúk érdeklődését nyeri el Rodd, Zeya is nyújtogatja a nyakát, de azért kevésbé látványosan, mint a két kölyök, és hamar palástolni kezdi kíváncsiságát.
Az ügy lezárása után tehát mégsem indulnak vissza hárman, hiszen Arja türelmet kér.*
- Történt valami?
*Fordul a férfihoz, mikor magukra maradnak, de bizonyára ő sem tudja felvilágosítani, hiszen csak titkon dédelgette Arja a reményeit. Zeyán megint kitör a türelmetlenség, amiből a felszínen csak annyi látszik, hogy feltekint a borult égre és lemondón sóhajt.
A visszatérő Arja tehát elválik tőlük. A morózus Zeya nem mutat különösebb érzelmet, de talán nem is várták tőle. Biccent.*
- Ez a hely tényleg jónak tűnik. És most jobb a városon kívül. Sok szerencsét!
*Érzelgősség nélkül fordul meg, és Rodderiegora sandít.*
- Mehetünk?
*Amennyiben nem gondolja meg magát, Zeya épp csak addig lassít távolodó tempóján, míg a férfi is elköszön, aztán megnyújtja lépéseit, amint beéri. Javaslata a Pegazussal még mindig él, ezért úti céljukká válhat. Nyilván a kérdés így már csak neki szól, de egyébként is csak ő tudott volna úgy, ahogy valami halvány felvilágosítást adni róla. Vállrándítással indít.*
- Nem tudok én se túl sokat. A szegények rátámadtak a gazdagokra. Sok vér folyt az utcán, feldúlták a Gazdagnegyedet. Az emberek dühösek vagy félnek.
*Elhatározásra jut.*
- Én holnap elmegyek északra. Talán több hasznomat veszik, mint itt.
*Érzi, hogy sántít az érvelése, hiszen pont a zavaros időben tehetne valamit azokért, akik segítségre szorulnak. Na de hogyan tegye, ha magán se tud segíteni? Kiért és mit tegyen meg? És különben is, már elviselhetetlen számára ez a fojtogató légkör. Mehetnékje van, nagyon. Inkább viseli a megfutamodás szégyenét, míg lélegzethez jut. Túl sok ez hirtelen a világ sötét oldalából.*
*Nem szól bele a beszélgetésbe, de titkon reméli, hogy egy ilyen mesélős alkalmon ő is jelen lesz.
Nem csak a fiúk érdeklődését nyeri el Rodd, Zeya is nyújtogatja a nyakát, de azért kevésbé látványosan, mint a két kölyök, és hamar palástolni kezdi kíváncsiságát.
Az ügy lezárása után tehát mégsem indulnak vissza hárman, hiszen Arja türelmet kér.*
- Történt valami?
*Fordul a férfihoz, mikor magukra maradnak, de bizonyára ő sem tudja felvilágosítani, hiszen csak titkon dédelgette Arja a reményeit. Zeyán megint kitör a türelmetlenség, amiből a felszínen csak annyi látszik, hogy feltekint a borult égre és lemondón sóhajt.
A visszatérő Arja tehát elválik tőlük. A morózus Zeya nem mutat különösebb érzelmet, de talán nem is várták tőle. Biccent.*
- Ez a hely tényleg jónak tűnik. És most jobb a városon kívül. Sok szerencsét!
*Érzelgősség nélkül fordul meg, és Rodderiegora sandít.*
- Mehetünk?
*Amennyiben nem gondolja meg magát, Zeya épp csak addig lassít távolodó tempóján, míg a férfi is elköszön, aztán megnyújtja lépéseit, amint beéri. Javaslata a Pegazussal még mindig él, ezért úti céljukká válhat. Nyilván a kérdés így már csak neki szól, de egyébként is csak ő tudott volna úgy, ahogy valami halvány felvilágosítást adni róla. Vállrándítással indít.*
- Nem tudok én se túl sokat. A szegények rátámadtak a gazdagokra. Sok vér folyt az utcán, feldúlták a Gazdagnegyedet. Az emberek dühösek vagy félnek.
*Elhatározásra jut.*
- Én holnap elmegyek északra. Talán több hasznomat veszik, mint itt.
*Érzi, hogy sántít az érvelése, hiszen pont a zavaros időben tehetne valamit azokért, akik segítségre szorulnak. Na de hogyan tegye, ha magán se tud segíteni? Kiért és mit tegyen meg? És különben is, már elviselhetetlen számára ez a fojtogató légkör. Mehetnékje van, nagyon. Inkább viseli a megfutamodás szégyenét, míg lélegzethez jut. Túl sok ez hirtelen a világ sötét oldalából.*
3968. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-21 11:40:49
Üzenet elküldve: 2018-09-21 11:40:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
* A múlt felé kalandozik gondolatban: ~ a rendházban megszoktam, hogy a semlegesség, a belső béke, meg az önuralom minden jó forrása. Elvileg. A francokat!!! Állandóan ezt szajkózták, és amikor picit is olyat kérdeztem, ami megingathatta volna őket ebben a négy fal közötti állóvíznek nevezett békében, akkor vagy kaptam egy feladatot, hogy elmélkedjek mondjuk az egykezes taps örömén három hetet, vagy kizavartak kitakarítani az istállót, meg a latrinát, meg az udvart. Aztán megkérdezték, mintha ettől megvilágosodtam volna, hogy mit gondolok a dologról. Persze hogy ugyanazt gondoltam, meg azt, hogy akinek ezek az érvei azok nem meggyőzni, hanem megtörni akarnak. Néha kimondtam, néha csak szúrósan nézetem. Akkor jött a padlás, meg ami még a mesterek eszébe jutott. És ez így ment évekig. A többi lelkibékés tanítvány meg mulatott rajtam. ~ Három dolog miatt nem jött el, ezt most a távozás után számba is vette gondolatban:
~ Egy: ott adtak enni és volt szállás; kettő: volt egy mester akik emberszámba vett és tőle érdemes volt tanulni; három: a gyakorlatozás alatt jól el lehetett kenni a többi tanítványt még ha csak fakardokkal is. És ez jól esett. Ilyenkor a meditáció és a lelki béke is könnyebben jött. Így gyakorlás után talán ideje volna az elmélyülésnek is, vagy mifene. ~ jut a gondolatmenet végéig és a kényelmes nézelődésből - gondolati csapongásból elkezd befelé figyelni. *
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.21 11:42:24
~ Egy: ott adtak enni és volt szállás; kettő: volt egy mester akik emberszámba vett és tőle érdemes volt tanulni; három: a gyakorlatozás alatt jól el lehetett kenni a többi tanítványt még ha csak fakardokkal is. És ez jól esett. Ilyenkor a meditáció és a lelki béke is könnyebben jött. Így gyakorlás után talán ideje volna az elmélyülésnek is, vagy mifene. ~ jut a gondolatmenet végéig és a kényelmes nézelődésből - gondolati csapongásból elkezd befelé figyelni. *
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.21 11:42:24
3967. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-21 10:55:49
Üzenet elküldve: 2018-09-21 10:55:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar, a zamat és az avarillatú//
*A tanya, ahová érkeznek, tetszik Arjának. Rendezett udvar, egy kis lakóház, raktár, ólak. Vágyakozva néz a takarosnak tűnő épületek felé, ahogy ők Rodrigóval megállnak az udvaron, és várják, hogy Arja megbeszélje a gazdasszonnyal a továbbiakat.
Közben Roderigo elővarázsol a két gyereknek két kis figurát a zsebéből, azok visítva csapnának le rá, és láthatóan tetszik nekik nagyon a dolog, ahogy Roderigo először eltünteti, majd hipp-hopp újra elővarázsolja őket. Eleven, értelmes fiúcskáknak tűnnek.
Arja kis habozás után, ahogy Zeya végez, és megjelenik, hogy induljanak, mert nemsokára elered, és vissza kellene érjenek még azelőtt a városba, kis habozás után időt kér.*
- Mindjárt jövök... *szedi össze a bátorságát, és néz a másik kettőre kérőn, azzal biztatva magát, hogy mit veszíthet? legfeljebb elutasítják.*
- Csak beszélek vele... *int a ház felé. Nem mondja, miért, ha kineveti a gazdasszony, úgy akkor nem kell magyarázkodnia. Gyorsan sarkon fordul, és vörös arccal, nagy lélegzetet véve benyit a házba.
A gazdasszony meglepetten fordul hátra, látja rajta a megkeményedett arcvonásokból, hogy azt hiszi, talán Zeya jött vissza, és vita lesz. Gyorsan mondja hát, amit akar.*
- Jó napot, én csak... gondoltam, szívesen itt maradnék... *nem, ez nem lesz jó, még azt hiszi, azért ácsingózik, hogy befogadják, persze azért, de ezzel biztosan nem győzi így meg az asszonyt, hogy jól járna vele.*
- Láttam a két kisfiút... szívesen a gondjukat viselem! *hadarja.* - Értek a ház körüli munkákhoz is! Tudok, főzni, mosni, ügyesen takarítok.
*kivár egy kicsit, de az asszony nem mond semmit, csak a keménység enged fel az arcán, elgondolkodó kifejezés váltja fel.*
- Varrni is tudok egy kicsit. Hasznomat venné. *sorolja tovább.* - Én... nem kérek, csak kosztot és kvártélyt. Ha nem lesznek elégedettek velem, akkor ígérem magamtól elmegyek.
*örül. Látja, hogy meggyőzte a nőt. Rendesnek látszik.*
- Maradj. *int a kemence felé fejével az asszony.*
- Ott megalhatsz. Holnap megbeszéljük az urammal.
- Jól fognak velem járni, asszonyom. *mondja Arja, megkísérelve egy pukedlizést.*
- Ha nem bánja, még elköszönök az útitársaimtól. Rögtön jövök.
*azzal gyorsan kisiet a házból, a várakozó Zeyához és Roderigóhoz.*
- ÖÖhm... szóval én itt maradok. *pirul egy kicsit.*
- Nem megyek vissza a városba. Majd még biztosan... találkozunk. *mondja sután alkalmi útitársainak. Nagyon kíváncsi lett volna Roderigo zenéjére, meg Zeya történetére, de egyszer talán még majd meghallgathatja azt is, mert újra találkoznak.*
- Jó utat kívánok nektek. *köszön el.*
- Most... mennem kell. *azzal, még megvárva a másik kettő reakcióját, megfordul, és gyorsan visszasiet a házba, még mielőtt az asszony meggondolná magát.*
*A tanya, ahová érkeznek, tetszik Arjának. Rendezett udvar, egy kis lakóház, raktár, ólak. Vágyakozva néz a takarosnak tűnő épületek felé, ahogy ők Rodrigóval megállnak az udvaron, és várják, hogy Arja megbeszélje a gazdasszonnyal a továbbiakat.
Közben Roderigo elővarázsol a két gyereknek két kis figurát a zsebéből, azok visítva csapnának le rá, és láthatóan tetszik nekik nagyon a dolog, ahogy Roderigo először eltünteti, majd hipp-hopp újra elővarázsolja őket. Eleven, értelmes fiúcskáknak tűnnek.
Arja kis habozás után, ahogy Zeya végez, és megjelenik, hogy induljanak, mert nemsokára elered, és vissza kellene érjenek még azelőtt a városba, kis habozás után időt kér.*
- Mindjárt jövök... *szedi össze a bátorságát, és néz a másik kettőre kérőn, azzal biztatva magát, hogy mit veszíthet? legfeljebb elutasítják.*
- Csak beszélek vele... *int a ház felé. Nem mondja, miért, ha kineveti a gazdasszony, úgy akkor nem kell magyarázkodnia. Gyorsan sarkon fordul, és vörös arccal, nagy lélegzetet véve benyit a házba.
A gazdasszony meglepetten fordul hátra, látja rajta a megkeményedett arcvonásokból, hogy azt hiszi, talán Zeya jött vissza, és vita lesz. Gyorsan mondja hát, amit akar.*
- Jó napot, én csak... gondoltam, szívesen itt maradnék... *nem, ez nem lesz jó, még azt hiszi, azért ácsingózik, hogy befogadják, persze azért, de ezzel biztosan nem győzi így meg az asszonyt, hogy jól járna vele.*
- Láttam a két kisfiút... szívesen a gondjukat viselem! *hadarja.* - Értek a ház körüli munkákhoz is! Tudok, főzni, mosni, ügyesen takarítok.
*kivár egy kicsit, de az asszony nem mond semmit, csak a keménység enged fel az arcán, elgondolkodó kifejezés váltja fel.*
- Varrni is tudok egy kicsit. Hasznomat venné. *sorolja tovább.* - Én... nem kérek, csak kosztot és kvártélyt. Ha nem lesznek elégedettek velem, akkor ígérem magamtól elmegyek.
*örül. Látja, hogy meggyőzte a nőt. Rendesnek látszik.*
- Maradj. *int a kemence felé fejével az asszony.*
- Ott megalhatsz. Holnap megbeszéljük az urammal.
- Jól fognak velem járni, asszonyom. *mondja Arja, megkísérelve egy pukedlizést.*
- Ha nem bánja, még elköszönök az útitársaimtól. Rögtön jövök.
*azzal gyorsan kisiet a házból, a várakozó Zeyához és Roderigóhoz.*
- ÖÖhm... szóval én itt maradok. *pirul egy kicsit.*
- Nem megyek vissza a városba. Majd még biztosan... találkozunk. *mondja sután alkalmi útitársainak. Nagyon kíváncsi lett volna Roderigo zenéjére, meg Zeya történetére, de egyszer talán még majd meghallgathatja azt is, mert újra találkoznak.*
- Jó utat kívánok nektek. *köszön el.*
- Most... mennem kell. *azzal, még megvárva a másik kettő reakcióját, megfordul, és gyorsan visszasiet a házba, még mielőtt az asszony meggondolná magát.*
3966. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-21 08:33:07
Üzenet elküldve: 2018-09-21 08:33:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*~ Persze ennek is büntetés lett a vége. ~ idézi föl gondolatban és tovább gyorsít a tempón. ~ Csak mert elpáholt pár tanítványt, akik nem voltak hajlandóak kilépni a megszokottból és alkalmazni azt, amit tanultak. Nem csak gépiesen ismételni a mozdulatokat egymás után. ~ A kombinációi, elhajlásai, kilépései folyamatosan gyorsulnak és bár egy tapasztalt kardforgató még bőven találna benne réseket és támadható területet, azért a kortársai között nem nagyon akadna érdemi kihívója. A kezdeti feszült tekintet és olykor darabos mozgás folyamatosan simul és lágyul. Egy szerzetes a rendházából szépen lassan megbotránkozna, ahogy a tradicionális mozdulatok, kar- és pengetartás kihalványulnak a gyakorlatból, de az egyszeri laikus szemlélő sokkal inkább a gyakorlat gördülékenyebbé válását látná. Bő órát is eltölt a két pengével, majd azok nélkül a gyakorlatokkal és a köztük tartott néhány perces szusszanásokkal. A gyakorlat végén megtisztítja majd beolajozza fegyverét és csak utána nedvesíti meg a törlőkendőt, mellyel megszabadul az izzasztó munka melléktermékétől. A tisztálkodás után a hátát az egyik fának vetve, holdsajtot majszolva a tájat és az eget kezdi fürkészni.*
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.21 08:35:48
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.21 08:35:48
3965. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-20 22:15:01
Üzenet elküldve: 2018-09-20 22:15:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//
- Igazán nem szükséges sajnálkoznia! *igyekszik ő is biztosítani efelől Drameilotent* Bármilyen apró segítségért hálásak vagyunk, Ön pedig sokkal többet tesz egy kis szívességnél! *hálálkodik tovább, hisz jelenleg cseppet sem érdekli, milyen nehéz terepen kell haladniuk, csak egy cél lebeg a szeme előtt, hogy végre nyugovóra térhessen egy rendes ágyban, ez pedig reményei szerint hamarosan meg is valósul. A továbbiakban a beszélgetés helyett inkább a gyaloglásra helyezi a hangsúlyt, bár azért menet közben odasúg még egy-két kérdést Aleimordnak, és feszült figyelemmel hallgatja rájuk a választ, mely még jobban elszomorítja*
- Sajnálom, hogy így alakult az életed... *jegyzi meg végül, miközben hangjában akarata ellenére egy kis szánalom is csendül. ~Mennyivel másabb élete lehetett volna, ha a szülei elfogadják olyannak, amilyen...~ gondolja magában lemondóan, ismét csak párhuzamot vonva a saját élete és a férfié közt. ~Vajon én is oda fogok jutni, hogy kitagad az apám? Vagy már meg is tette, és még csak nem is tudok róla?~ ilyen, és ehhez hasonló kérdések futnak át az agyán, miközben egyik lépést teszi a másik után, oda sem figyelve arra, hogy szép lassan megváltozik körülötte a táj.*
- Igazán nem szükséges sajnálkoznia! *igyekszik ő is biztosítani efelől Drameilotent* Bármilyen apró segítségért hálásak vagyunk, Ön pedig sokkal többet tesz egy kis szívességnél! *hálálkodik tovább, hisz jelenleg cseppet sem érdekli, milyen nehéz terepen kell haladniuk, csak egy cél lebeg a szeme előtt, hogy végre nyugovóra térhessen egy rendes ágyban, ez pedig reményei szerint hamarosan meg is valósul. A továbbiakban a beszélgetés helyett inkább a gyaloglásra helyezi a hangsúlyt, bár azért menet közben odasúg még egy-két kérdést Aleimordnak, és feszült figyelemmel hallgatja rájuk a választ, mely még jobban elszomorítja*
- Sajnálom, hogy így alakult az életed... *jegyzi meg végül, miközben hangjában akarata ellenére egy kis szánalom is csendül. ~Mennyivel másabb élete lehetett volna, ha a szülei elfogadják olyannak, amilyen...~ gondolja magában lemondóan, ismét csak párhuzamot vonva a saját élete és a férfié közt. ~Vajon én is oda fogok jutni, hogy kitagad az apám? Vagy már meg is tette, és még csak nem is tudok róla?~ ilyen, és ehhez hasonló kérdések futnak át az agyán, miközben egyik lépést teszi a másik után, oda sem figyelve arra, hogy szép lassan megváltozik körülötte a táj.*
3964. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-20 13:30:02
Üzenet elküldve: 2018-09-20 13:30:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
* Esteledvén Daji egy úthoz közeli, de onnan nem belátható liget felé veszi az irányt. Valószínű esni fog és bár nincs ellenére az elázás, aludni azért nem szeretne vizesen. Gyorsan kiválasztja a három megfelelő fát és kifeszíti a viaszosvásznat. A víz a kisebb dombocskára így se ráesni, se befolyni nem tud. A szél nem tűnik olyan erősnek, hogy beverje az esőt, ha elkezd esni. Cókmókját a vászon alá teszi és előveszi a két kardját. Pár perc nyújtás és lazítás után néhány lépésnyire a menedékétől elkezdi furcsa táncát a pengékkel. ~ A mesterek mondták, ~ idézi fel ~ hogy ilyenkor ki kell tisztítani a tudatot és hagyni, hogy a pengék tánca átfolyjon rajta a nélkül, hogy ehhez bármit hozzátenne vagy elvenne. Na például ez sem ment. Élvezte a legegyszerűbb formagyakorlatot is és minden alkalommal mikor párosan gyakoroltak, azt figyelte hogyan lehet többet kihozni az adott szituációból. ~ Gyorsít a légzésén, hogy hozzáigazítsa a mozdulatai tempójához.*
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.20 13:32:32
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.20 13:32:32
3963. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-20 11:30:01
Üzenet elküldve: 2018-09-20 11:30:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A fanyar, a zamat és az avarillatú//
- Igen, * - válaszol Arjának, a kérdésére * - az egy Ge'tharr, amolyan lantféle zeneszerszám és azzal zenélek.
* Hallgatja Arja kívánságlistáját válaszában és örömmel konstatálja, hogy a lányt is érdeklik a legendás történetek. *
- Olyanokat is ismerek, alkalomadtán ha egyfelé vezet az utunk vagy összefutunk alkalmas helyen akkor szívesen elmondok-eléneklek egy-két történetet. Az az igazság, hogy alkalom, meg hely, meg alkalmas közönség is kell hozzá. Picit olyanok ezek a történetek, mint egy ima, egy fohász, egy megemlékezés a múltról és ha a jelenlévők nem szeretnék, akkor erejét veszti a varázs. Ha egy fogadóban mindenki mulatni akar, akkor nem ezek a történetek a megfelelőek, bár ezzel gondolom nem mondok újat.
* Lassan kibaktatnak terhükkel a városból. Picit enyhül a baljós érzés, ahogy távolodnak a várostól. ~ Lehet rossz tanács volt Arcestől, hogy ide jöjjek. Vagy közben lett az. Lehet jó ötlet volna tovább állni, mielőtt valami komoly kalamajkába keveredek. Majd kiderül, ha elmondják mi is történt itt. ~ Arja válasza a csavargásról meglepi. No nem az, hogy valaki ezt csinálja, hanem az, hogy így kerek-perec ki is mondja. Az emberek, no és a többiek sem szoktak ilyen őszinték lenni önmagukhoz. Van valami megnevezett célja a csavargásnak, legalább névleg. Ha magához őszinte, igazán őszinte, akkor ő is csak csavarog. Csak nevet ad a dolognak. Munkaügyben meg nem túl rózsás a helyzet. Na nem mintha agyon akarná dolgozni magát, de ahol egy harcos is szekereket tologat nem lehet túl sokban reménykedni. Meg ahol a gazdagok lapítanak vagy elmennek. Ő nem fosztogató, aki felprédálná az üresen hagyott házakat és ha az is volna akkor sem tetszik a város. Múlt lezárása ide, meg új kezdet oda, akkor sem tetszik. Ha Zeya menni akar, akkor annak oka van. Lám az eső is esni fog, ahogy mondta. Ezen érdemes lesz elgondolkodnia.
Ahogy beérnek a tanyára Roderigo elmosolyodik. Az önfeledt, őszintén nevető gyerekek mindig feltöltik a lelkét. Ritka kincs ez, hisz a világ sokszor már a gyerekeket is kezdi megfertőzni és megkeseríteni. Szeret hozzátenni ehhez az örömhöz, ha módja van rá. Nem egy nagy faragómester, de ha van rá ideje és módja, és a magányos ideúton volt, akkor szeret ágakból ezt-azt farigcsálni és elrakni a megfelelő alkalomra. Miután a kordé megáll leveszi róla a zsákját és elővesz belőle két figurát. Mivel a két lurkó fiú, így egy elf harcost és egy barbár orkot. A méricskélő tekintetekből egyből vágyakozó lesz. Olcsó vásári trükk-kel még egyszer eltünteti a figurákat, hogy utána a morgó kutya felügyelő tekintete alatt varázsolja elő a azokat a gyerekek füle mögül.
Zeya végez a dolgával és láthatóan sietősen visszaindul a város felé. ~ A vacsora jó ötlet, de ha lehet a mi történt itt beszélgetést jó lenne addig lezavarni, ne ott vegye el az étvágyunkat. ~ *
- Jó iparkodjunk. * Szaporázza meg a lépteit ő is * - Ugyanakkor arról még nem beszéltetek mi történt itt, miért megy el vagy lapít aki gazdag? És miért gondolod hogy jó ötlet elmenni?
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.20 11:33:23
- Igen, * - válaszol Arjának, a kérdésére * - az egy Ge'tharr, amolyan lantféle zeneszerszám és azzal zenélek.
* Hallgatja Arja kívánságlistáját válaszában és örömmel konstatálja, hogy a lányt is érdeklik a legendás történetek. *
- Olyanokat is ismerek, alkalomadtán ha egyfelé vezet az utunk vagy összefutunk alkalmas helyen akkor szívesen elmondok-eléneklek egy-két történetet. Az az igazság, hogy alkalom, meg hely, meg alkalmas közönség is kell hozzá. Picit olyanok ezek a történetek, mint egy ima, egy fohász, egy megemlékezés a múltról és ha a jelenlévők nem szeretnék, akkor erejét veszti a varázs. Ha egy fogadóban mindenki mulatni akar, akkor nem ezek a történetek a megfelelőek, bár ezzel gondolom nem mondok újat.
* Lassan kibaktatnak terhükkel a városból. Picit enyhül a baljós érzés, ahogy távolodnak a várostól. ~ Lehet rossz tanács volt Arcestől, hogy ide jöjjek. Vagy közben lett az. Lehet jó ötlet volna tovább állni, mielőtt valami komoly kalamajkába keveredek. Majd kiderül, ha elmondják mi is történt itt. ~ Arja válasza a csavargásról meglepi. No nem az, hogy valaki ezt csinálja, hanem az, hogy így kerek-perec ki is mondja. Az emberek, no és a többiek sem szoktak ilyen őszinték lenni önmagukhoz. Van valami megnevezett célja a csavargásnak, legalább névleg. Ha magához őszinte, igazán őszinte, akkor ő is csak csavarog. Csak nevet ad a dolognak. Munkaügyben meg nem túl rózsás a helyzet. Na nem mintha agyon akarná dolgozni magát, de ahol egy harcos is szekereket tologat nem lehet túl sokban reménykedni. Meg ahol a gazdagok lapítanak vagy elmennek. Ő nem fosztogató, aki felprédálná az üresen hagyott házakat és ha az is volna akkor sem tetszik a város. Múlt lezárása ide, meg új kezdet oda, akkor sem tetszik. Ha Zeya menni akar, akkor annak oka van. Lám az eső is esni fog, ahogy mondta. Ezen érdemes lesz elgondolkodnia.
Ahogy beérnek a tanyára Roderigo elmosolyodik. Az önfeledt, őszintén nevető gyerekek mindig feltöltik a lelkét. Ritka kincs ez, hisz a világ sokszor már a gyerekeket is kezdi megfertőzni és megkeseríteni. Szeret hozzátenni ehhez az örömhöz, ha módja van rá. Nem egy nagy faragómester, de ha van rá ideje és módja, és a magányos ideúton volt, akkor szeret ágakból ezt-azt farigcsálni és elrakni a megfelelő alkalomra. Miután a kordé megáll leveszi róla a zsákját és elővesz belőle két figurát. Mivel a két lurkó fiú, így egy elf harcost és egy barbár orkot. A méricskélő tekintetekből egyből vágyakozó lesz. Olcsó vásári trükk-kel még egyszer eltünteti a figurákat, hogy utána a morgó kutya felügyelő tekintete alatt varázsolja elő a azokat a gyerekek füle mögül.
Zeya végez a dolgával és láthatóan sietősen visszaindul a város felé. ~ A vacsora jó ötlet, de ha lehet a mi történt itt beszélgetést jó lenne addig lezavarni, ne ott vegye el az étvágyunkat. ~ *
- Jó iparkodjunk. * Szaporázza meg a lépteit ő is * - Ugyanakkor arról még nem beszéltetek mi történt itt, miért megy el vagy lapít aki gazdag? És miért gondolod hogy jó ötlet elmenni?
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.20 11:33:23
3962. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-20 10:35:54
Üzenet elküldve: 2018-09-20 10:35:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar, a zamat és az avarillatú//
*Ő meg arra figyel, hogy a rakományt ne veszélyeztesse Roderigo holmija. Míg a férfi vetkőzik, kénytelen ácsorogni. Sóhajtva átvezeti testsúlyát a másik lábára.*
- Csak gyorsan.
*Morogja. Kíváncsi, a férfi mennyi réteget szeretne levenni magáról, ám lanyha érdeklődésébe nem vegyül sem kajánság, sem lányos zavar, csupán a felhasznált időt szeretné redukálni. Rendtársai között sok volt a férfi, az edzések egy részét meztelen felsőtesttel végezték – persze Zeya nem -, ezért Arja valószínűleg hamarabb zavarba jönne, mint ő, ha egy köszönés is elég volt pirulásához. A szerzetesnő nehezményezi, hogy plusz terheket pakol fel a kocsira a férfi a megkérdezése nélkül, de mikor kiderül, hogy tényleg segít a súly mozdításában, és végre tényleg elindulnak, megnyugszik háborgó lelke.
Elől jár tehát a kordé húzójaként, de remekül hallja a másik kettő beszélgetését. Egy kicsit hátrasandít a válla fölött, mikor Roderido elmondja, hogy történeteket gyűjt. Titkon kislányos érdeklődés éled benne, valamiért szereti a meséket. Persze nem mindet, enyhén fogalmazva nem egy romantikus lélek, de a kalandosak lebilincselik. Mikor az elzárt emberek világról való elmélkedése kerül szóba, visszazuhan morózusságába, és onnantól csak az utat nézi, míg Arja nem kezd érdekes témákat emlegetni. Akkor megint hegyezi a fülét, bár ebből társai nem vehetnek észre semmit. Csak akkor szól, mikor kifejezetten megszólítva érzi magát Roderigo kérdésével.*
- Ami épp akad, nem vagyok válogatós. Egy ideig felkapottak lettek a fegyveres kísérők, de akik meg tudnak fizetni ilyesmit, azok inkább elmennek vagy lapítanak. Már az is gyanús, ha valakinek telik ilyesmire... talán odébb fogok állni.
*Egy ideig megint hallgat, a beszélgetést belül folytatja tovább. Nem jó itt a városban, túl nagy a nyüzsgés, túl sok az indulat. És legfőképpen úgy érzi, nem azt csinálja, amit kellene. A talpa nem a sorsa útját járja. De vajon mit kellene tennie? Így nem mehet vissza a rendjéhez sem, előbb teljesítenie kell valamely homályos célt. Ha viszont a célt nem látja tisztán, elérni sem tudja. Arthenior légköre fojtogató, el kellene mennie egy időre. Mestere nem utasította kifejezetten a városba, sok feltérképezett, ám számára még ismeretlen vidék van erre.
Lekanyarodnak egy kis tanyához. Az udvaron két kisgyerek játszik visongva egy kutyával, mely jöttükre odaszalad és megugatja az idegeneket. A gyerekek is jönnek, Zeyát már ismerik, de Arját és Roderigot méricskélni kezdik. Nem tűnnek ijedtnek, inkább kíváncsiak, és maguk között sugdolóznak, miközben a harcias kutyát lapogatják. A kordé tulajdonosa még nem érkezett haza, talán jó a lapjárás. A felesége érkezik, hogy átvegye az árut, és kifizesse a bért, közben gyanakvón figyeli a népes társaságot. Zeya közli, hogy holnaptól nem jön, aztán ha Roderigo már magához vette felszerelését, szól társainak, hogy várják meg itt, míg behúzza a kordét a raktárba. Már csak ő tér vissza, odabent kurtán elbúcsúzott a családtól.*
- Mehetünk.
*Szól kíséretéhez, és gyors ütemet diktál visszafelé, hacsak nem szólnak rá. Már kezd szemerkélni az eső, és a távolban morajlik az ég. Neki persze jól jön széles kalapja, de nem szeretné megvárni, míg igazán nekiindul. Ha nem vesztegetik el az időt, már szárazon lennének.*
- Együnk valamit a Pegazusban!
*Veti fel az ötletet, talán ezzel is ösztökélve társait, hogy szedjék a lábukat.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.20 10:39:12
*Ő meg arra figyel, hogy a rakományt ne veszélyeztesse Roderigo holmija. Míg a férfi vetkőzik, kénytelen ácsorogni. Sóhajtva átvezeti testsúlyát a másik lábára.*
- Csak gyorsan.
*Morogja. Kíváncsi, a férfi mennyi réteget szeretne levenni magáról, ám lanyha érdeklődésébe nem vegyül sem kajánság, sem lányos zavar, csupán a felhasznált időt szeretné redukálni. Rendtársai között sok volt a férfi, az edzések egy részét meztelen felsőtesttel végezték – persze Zeya nem -, ezért Arja valószínűleg hamarabb zavarba jönne, mint ő, ha egy köszönés is elég volt pirulásához. A szerzetesnő nehezményezi, hogy plusz terheket pakol fel a kocsira a férfi a megkérdezése nélkül, de mikor kiderül, hogy tényleg segít a súly mozdításában, és végre tényleg elindulnak, megnyugszik háborgó lelke.
Elől jár tehát a kordé húzójaként, de remekül hallja a másik kettő beszélgetését. Egy kicsit hátrasandít a válla fölött, mikor Roderido elmondja, hogy történeteket gyűjt. Titkon kislányos érdeklődés éled benne, valamiért szereti a meséket. Persze nem mindet, enyhén fogalmazva nem egy romantikus lélek, de a kalandosak lebilincselik. Mikor az elzárt emberek világról való elmélkedése kerül szóba, visszazuhan morózusságába, és onnantól csak az utat nézi, míg Arja nem kezd érdekes témákat emlegetni. Akkor megint hegyezi a fülét, bár ebből társai nem vehetnek észre semmit. Csak akkor szól, mikor kifejezetten megszólítva érzi magát Roderigo kérdésével.*
- Ami épp akad, nem vagyok válogatós. Egy ideig felkapottak lettek a fegyveres kísérők, de akik meg tudnak fizetni ilyesmit, azok inkább elmennek vagy lapítanak. Már az is gyanús, ha valakinek telik ilyesmire... talán odébb fogok állni.
*Egy ideig megint hallgat, a beszélgetést belül folytatja tovább. Nem jó itt a városban, túl nagy a nyüzsgés, túl sok az indulat. És legfőképpen úgy érzi, nem azt csinálja, amit kellene. A talpa nem a sorsa útját járja. De vajon mit kellene tennie? Így nem mehet vissza a rendjéhez sem, előbb teljesítenie kell valamely homályos célt. Ha viszont a célt nem látja tisztán, elérni sem tudja. Arthenior légköre fojtogató, el kellene mennie egy időre. Mestere nem utasította kifejezetten a városba, sok feltérképezett, ám számára még ismeretlen vidék van erre.
Lekanyarodnak egy kis tanyához. Az udvaron két kisgyerek játszik visongva egy kutyával, mely jöttükre odaszalad és megugatja az idegeneket. A gyerekek is jönnek, Zeyát már ismerik, de Arját és Roderigot méricskélni kezdik. Nem tűnnek ijedtnek, inkább kíváncsiak, és maguk között sugdolóznak, miközben a harcias kutyát lapogatják. A kordé tulajdonosa még nem érkezett haza, talán jó a lapjárás. A felesége érkezik, hogy átvegye az árut, és kifizesse a bért, közben gyanakvón figyeli a népes társaságot. Zeya közli, hogy holnaptól nem jön, aztán ha Roderigo már magához vette felszerelését, szól társainak, hogy várják meg itt, míg behúzza a kordét a raktárba. Már csak ő tér vissza, odabent kurtán elbúcsúzott a családtól.*
- Mehetünk.
*Szól kíséretéhez, és gyors ütemet diktál visszafelé, hacsak nem szólnak rá. Már kezd szemerkélni az eső, és a távolban morajlik az ég. Neki persze jól jön széles kalapja, de nem szeretné megvárni, míg igazán nekiindul. Ha nem vesztegetik el az időt, már szárazon lennének.*
- Együnk valamit a Pegazusban!
*Veti fel az ötletet, talán ezzel is ösztökélve társait, hogy szedjék a lábukat.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.20 10:39:12
3961. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-20 00:19:13
Üzenet elküldve: 2018-09-20 00:19:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//
*Komoran sétál, immár elhagyva az ingoványt - nem is bánja -, a saját gondolataiba temetkezik, mikor Lau újra megszólal. A lány suttog, de Aleimord normál hangerőn válaszol, le sem marad, annyira már nem érdekli a dolog. Csak túl akar lenni a napon*
- Miért nem mondtam ellent neki?
*Erre a kérdésre halkan felnevet.*
- Egész életemben azt csináltam. Ő tökéletes főnemesfiókát akart belőlem neveli, az elsőszülöttből, egyetlen fiából, csak hát nem jött neki össze. Rám erőltetett mindent, amit csak el lehet képzelni. A tanulást egészen kiskoromtól kezdve, mikor más gyermekek még csak kint a kertben játszadoznak... Történelmet, matematikát, logikát, kardvívást, és egyebet. Egyedül csak azt kedveltem, amikor irodalommal foglalkoztunk. Engem a versek és a regények, a festmények, a kultúra és a mágia érdekelt. Nem értettem a kardforgatáshoz, mégis hosszú éveket szenvedtem végig az órákon feleslegesen, a legtöbbet el is lógtam. Amennyit és amit csak tudtam. Mikor nagyobb lettem, serdülőkorú, csak a legalapvetőbb dolgokat kaptam meg: ételt, italt, ruhát és egy szobát. Minden mást saját magamnak kellett előteremtenem. Tanított kereskedelme, mások manipulálására és a többi, de engem nem érdekelt. Folyamatosan ellent mondtam neki, sosem azt tettem, amit ő mondott, ami miatt rengeteget veszekedtünk. Anyám nehezen tűrte, és nem volt hajlandó választani közülünk. Nagy nehezen, de apám rájött, hogy nincs értelme, túl makacs vagyok. A húgom persze tipikus apuci kislánya volt, leste a szüleink minden szavát, ezért hát apám neki ítélte az örökséget. Engem különösebben nem érdekelt, képes voltam megteremteni magamnak, amire szükségem volt. Mikor a bácsikám meghalt, és megörököltem tőle a Rezidenciát, apám kitagadott. És a szerelem? Egyszer talán volt egy fellángolásom... Csupán pár hatos. Azt hiszem, hogy ennyi.
*Ezzel el is mesél mindent Launak, amit csak tudni szeretne. Közben a táj kezd ismerős lenni, és néhány méter után egy nagyon ismerős ház körvonalai mutatkoznak meg előttük.*
*Komoran sétál, immár elhagyva az ingoványt - nem is bánja -, a saját gondolataiba temetkezik, mikor Lau újra megszólal. A lány suttog, de Aleimord normál hangerőn válaszol, le sem marad, annyira már nem érdekli a dolog. Csak túl akar lenni a napon*
- Miért nem mondtam ellent neki?
*Erre a kérdésre halkan felnevet.*
- Egész életemben azt csináltam. Ő tökéletes főnemesfiókát akart belőlem neveli, az elsőszülöttből, egyetlen fiából, csak hát nem jött neki össze. Rám erőltetett mindent, amit csak el lehet képzelni. A tanulást egészen kiskoromtól kezdve, mikor más gyermekek még csak kint a kertben játszadoznak... Történelmet, matematikát, logikát, kardvívást, és egyebet. Egyedül csak azt kedveltem, amikor irodalommal foglalkoztunk. Engem a versek és a regények, a festmények, a kultúra és a mágia érdekelt. Nem értettem a kardforgatáshoz, mégis hosszú éveket szenvedtem végig az órákon feleslegesen, a legtöbbet el is lógtam. Amennyit és amit csak tudtam. Mikor nagyobb lettem, serdülőkorú, csak a legalapvetőbb dolgokat kaptam meg: ételt, italt, ruhát és egy szobát. Minden mást saját magamnak kellett előteremtenem. Tanított kereskedelme, mások manipulálására és a többi, de engem nem érdekelt. Folyamatosan ellent mondtam neki, sosem azt tettem, amit ő mondott, ami miatt rengeteget veszekedtünk. Anyám nehezen tűrte, és nem volt hajlandó választani közülünk. Nagy nehezen, de apám rájött, hogy nincs értelme, túl makacs vagyok. A húgom persze tipikus apuci kislánya volt, leste a szüleink minden szavát, ezért hát apám neki ítélte az örökséget. Engem különösebben nem érdekelt, képes voltam megteremteni magamnak, amire szükségem volt. Mikor a bácsikám meghalt, és megörököltem tőle a Rezidenciát, apám kitagadott. És a szerelem? Egyszer talán volt egy fellángolásom... Csupán pár hatos. Azt hiszem, hogy ennyi.
*Ezzel el is mesél mindent Launak, amit csak tudni szeretne. Közben a táj kezd ismerős lenni, és néhány méter után egy nagyon ismerős ház körvonalai mutatkoznak meg előttük.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579