Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 226 (4501. - 4520. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4520. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-08 19:27:57
Üzenet elküldve: 2019-01-08 19:27:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Mikor a férfi visszatér, Mady akkor sem zökken ki, serényen meri a fejére a vizet, mikor pedig egy- egy kósza tincs a víz tereprendező hatására az arcába vándorol, egy nagy fújás közepette emelkedik meg, majd víztől elnehezedve hullik vissza szétplaccsanva a nő arcbőrén. Ekkor odakap és félresöpri erővel, majd felcsillanó tekintettel néz az elfre, nem is rá, inkább a törölközőre a kezében és amint közelebb lépve megemlíti a szappant is, felpattan a dézsából, nem száll ki belőle, csak feláll, és kezeit érte nyújtja.*
- A szappant, ha szabad és azt a kefét, ami neked kevésbé szimpatikus.*Néz kérlelőn a férfire,hiszen már igazán nem tudja mi az, amit szívesen ad vagy megtesz és, mi az, ami nehezére esik nemesként.*
- Mindjárt végzek, addig vegyél le felülről mindent.*Utasítja gyengéd szavakkal. Az, hogy ott áll előtte vizesen és csupaszon, szinte csak a haja takarásával minden szégyenérzet nélkül, talán a másiknak furcsa lehet. Ahol eddig lakott, ott megszokta, hogy vizslató tekintetek közepette kell fürödnie, a többi barátjával, lánytársaival pedig még együtt is gyakran űzték ezt, megtanulva egymástól, hogy az önmaguk és mások elfogadása a legfontosabb. Azonban, ha a férfi mutat egy pillanatnyi megdöbbenést vagy megbotránkozást is az néhány másodperc elteltével eredményezheti a dézsába való visszahuppanást.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Mikor a férfi visszatér, Mady akkor sem zökken ki, serényen meri a fejére a vizet, mikor pedig egy- egy kósza tincs a víz tereprendező hatására az arcába vándorol, egy nagy fújás közepette emelkedik meg, majd víztől elnehezedve hullik vissza szétplaccsanva a nő arcbőrén. Ekkor odakap és félresöpri erővel, majd felcsillanó tekintettel néz az elfre, nem is rá, inkább a törölközőre a kezében és amint közelebb lépve megemlíti a szappant is, felpattan a dézsából, nem száll ki belőle, csak feláll, és kezeit érte nyújtja.*
- A szappant, ha szabad és azt a kefét, ami neked kevésbé szimpatikus.*Néz kérlelőn a férfire,hiszen már igazán nem tudja mi az, amit szívesen ad vagy megtesz és, mi az, ami nehezére esik nemesként.*
- Mindjárt végzek, addig vegyél le felülről mindent.*Utasítja gyengéd szavakkal. Az, hogy ott áll előtte vizesen és csupaszon, szinte csak a haja takarásával minden szégyenérzet nélkül, talán a másiknak furcsa lehet. Ahol eddig lakott, ott megszokta, hogy vizslató tekintetek közepette kell fürödnie, a többi barátjával, lánytársaival pedig még együtt is gyakran űzték ezt, megtanulva egymástól, hogy az önmaguk és mások elfogadása a legfontosabb. Azonban, ha a férfi mutat egy pillanatnyi megdöbbenést vagy megbotránkozást is az néhány másodperc elteltével eredményezheti a dézsába való visszahuppanást.*
4519. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-08 18:50:04
Üzenet elküldve: 2019-01-08 18:50:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Fent még magához kap egy szappant, és mire leér a fürdéshez szükséges dolgokkal, Mady már javában a dézsában ül. A férfi a törölközőket a kanapéra teszi, majd nem zavartatva magát leül, és úgy lengeti meg a kétféle fürdőkefét.*
- Melyik kell?
*Mosolya újra megjelenik az arcán.*
- Vagy én használjam őket?
*Tekintete nem tudja elkerülni a női idomokat, miket hol körbeölel a forró víz, hol finoman csorognak le róla a cseppek.*
- Gondoltam ezek is jól jönnek.
*Feláll és közelebb lép, hogy átnyújthassa a szappant is, és az illóolajat is.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Fent még magához kap egy szappant, és mire leér a fürdéshez szükséges dolgokkal, Mady már javában a dézsában ül. A férfi a törölközőket a kanapéra teszi, majd nem zavartatva magát leül, és úgy lengeti meg a kétféle fürdőkefét.*
- Melyik kell?
*Mosolya újra megjelenik az arcán.*
- Vagy én használjam őket?
*Tekintete nem tudja elkerülni a női idomokat, miket hol körbeölel a forró víz, hol finoman csorognak le róla a cseppek.*
- Gondoltam ezek is jól jönnek.
*Feláll és közelebb lép, hogy átnyújthassa a szappant is, és az illóolajat is.*
4518. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-08 17:45:11
Üzenet elküldve: 2019-01-08 17:45:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Kedves mosolya töretlen, amíg a férfi ki nem sétál a konyhából, majd csak egy nagy sóhaj szalad ki a száján. Mikor kimondta a férfi, hogy ő megszokta a kiszolgálást, és rossz néven veszi, ha utasítják, ismét megszólal egy vészjelző a nő fejében. Úgy érzi, most egy teljesen más elf állt előtte, mint, akivel a városban találkozott. Kicsit keserű szájízzel könyveli el, hogy ennek a vége is az lesz, mint mindennek, hogy ugráltatni fogják vagy megpróbálják kihasználni. Persze tisztában volt vele, hogy egy nemesek ilyenek, ebben nőttek fel, ezek szerint pedig még egy ilyen lelki trauma sem tudja ezt a megszokást nyomtalanul kiölni senkiből. Közben két kannával vizet hord a dézsába, persze mindig csak félig tölti azokat, hogy kényelmesen elbírja. Először hideget, majd a felforrt vízből is, hogy a kellemesnél még egy fokkal melegebb legyen, azt szeretné, ha szinte leperzselné róla ezt a sok koszt. Kezét belemártva ellenőriz, majd elkezd vetkőzni, a ruháit a kanapé karfájára teríti és óvatosan beemeli a lábát a forró vízbe, hogy lassú mozdulattal leüljön.*
~Amint megtaláljuk azt a nőt, visszamegyek, és talán nem lesznek olyan mérgesek rám.~*Latolgatja magában a lehetőségeket, majd elhessegeti a gondolatait, hiszen most csak arra kéne koncentrálnia, ami a jelenben történik. Az elf pedig eddig egész kedves volt hozzá, szívesen foglalkozna több ideig is a férfivel, de az olyan lenne, mintha az elmúlt egy nap meg sem történt volna. Haját ráfésüli pőrén hagyott domborulataira, egy simítással ujjai végig siklanak a fürtökön és megdöbbenve tudatosul benne, ismét mintha hosszabb lenne, így átvetve már lassan a köldökéig elkúsznak a barna loknik. Olyan megnyugtató most ez a pillanat, érzi a kellemes meleget a bőrén, és nézi a kandallóban olyan romantikusan táncoló lángokat.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Kedves mosolya töretlen, amíg a férfi ki nem sétál a konyhából, majd csak egy nagy sóhaj szalad ki a száján. Mikor kimondta a férfi, hogy ő megszokta a kiszolgálást, és rossz néven veszi, ha utasítják, ismét megszólal egy vészjelző a nő fejében. Úgy érzi, most egy teljesen más elf állt előtte, mint, akivel a városban találkozott. Kicsit keserű szájízzel könyveli el, hogy ennek a vége is az lesz, mint mindennek, hogy ugráltatni fogják vagy megpróbálják kihasználni. Persze tisztában volt vele, hogy egy nemesek ilyenek, ebben nőttek fel, ezek szerint pedig még egy ilyen lelki trauma sem tudja ezt a megszokást nyomtalanul kiölni senkiből. Közben két kannával vizet hord a dézsába, persze mindig csak félig tölti azokat, hogy kényelmesen elbírja. Először hideget, majd a felforrt vízből is, hogy a kellemesnél még egy fokkal melegebb legyen, azt szeretné, ha szinte leperzselné róla ezt a sok koszt. Kezét belemártva ellenőriz, majd elkezd vetkőzni, a ruháit a kanapé karfájára teríti és óvatosan beemeli a lábát a forró vízbe, hogy lassú mozdulattal leüljön.*
~Amint megtaláljuk azt a nőt, visszamegyek, és talán nem lesznek olyan mérgesek rám.~*Latolgatja magában a lehetőségeket, majd elhessegeti a gondolatait, hiszen most csak arra kéne koncentrálnia, ami a jelenben történik. Az elf pedig eddig egész kedves volt hozzá, szívesen foglalkozna több ideig is a férfivel, de az olyan lenne, mintha az elmúlt egy nap meg sem történt volna. Haját ráfésüli pőrén hagyott domborulataira, egy simítással ujjai végig siklanak a fürtökön és megdöbbenve tudatosul benne, ismét mintha hosszabb lenne, így átvetve már lassan a köldökéig elkúsznak a barna loknik. Olyan megnyugtató most ez a pillanat, érzi a kellemes meleget a bőrén, és nézi a kandallóban olyan romantikusan táncoló lángokat.*
4517. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-08 15:01:24
Üzenet elküldve: 2019-01-08 15:01:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Szarvasvadászat//
*Az újabb csókkísérletből csak egy puszi lesz, de a férfi nem bánja, lesz még idejük bőven ilyesmire.*
- Megyek már, megyek már.
*Tartja fel a kezét nevetve.*
- De ne szokj hozzá, engem általában kiszolgálnak, nem én szolgálok ki másokat.
*Az arcán még mindig az a széles mosoly játszik, láthatóan élvezi, hogy hónapok óta végre van valaki a közelében.*
- Menj először nyugodtan, és készítek majd magamnak újat.
*Azzal el is tűnik a konyhából. Újra az emeletre megy, oda, ahonnan a dézsát lehozta, és egy kis kutakodás után a vállára dob négy törölközőt - két kisebbet és két nagyobbat -, két különböző kefét fog a kezébe, és egy illóolajas üvegcsét a másikba.*
*Az újabb csókkísérletből csak egy puszi lesz, de a férfi nem bánja, lesz még idejük bőven ilyesmire.*
- Megyek már, megyek már.
*Tartja fel a kezét nevetve.*
- De ne szokj hozzá, engem általában kiszolgálnak, nem én szolgálok ki másokat.
*Az arcán még mindig az a széles mosoly játszik, láthatóan élvezi, hogy hónapok óta végre van valaki a közelében.*
- Menj először nyugodtan, és készítek majd magamnak újat.
*Azzal el is tűnik a konyhából. Újra az emeletre megy, oda, ahonnan a dézsát lehozta, és egy kis kutakodás után a vállára dob négy törölközőt - két kisebbet és két nagyobbat -, két különböző kefét fog a kezébe, és egy illóolajas üvegcsét a másikba.*
4516. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-08 13:15:32
Üzenet elküldve: 2019-01-08 13:15:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasvadászat//
*Érzi az ellentmondást a férfi szavai és tettei között feszülni, így mikor az közelebb hajol csak egy cuppanós puszi landol a száján, majd elhúzódik és próbálja kivonni magát a másik ölelő karjaiból.*
- Tehát akkor a kefét és törölközőt, rendben? *Kérdez vissza kedvesen, hogy tudatosult-e az elfben, hogy most már valóban szeretné, ha elindulna.*
- Szeretnél először fürödni vagy lehetek én az első?*Azért megkérdezi, nagyokat pislogva, hátha csupán ennyi tántorítaná el a fürdőtől, hogy a maga után hagyott koszos lében kellene áznia, akkor szívesen lesz még akár második is, csak legyen. Igazából bele se gondol, hogy újra is tölthetnék utána a dézsát, hogy amaz is friss vízbe márthassa magát.*
- Addig elkészítem a fürdőt, amíg keresel. *Néz körbe és tekintete megakad két kannán, amelyeket ehhez a művelethez igénybe is fog majd venni. Majd szemébe tűnik a fémbödön is, ami tökéletes lesz a fürdéshez.*
*Érzi az ellentmondást a férfi szavai és tettei között feszülni, így mikor az közelebb hajol csak egy cuppanós puszi landol a száján, majd elhúzódik és próbálja kivonni magát a másik ölelő karjaiból.*
- Tehát akkor a kefét és törölközőt, rendben? *Kérdez vissza kedvesen, hogy tudatosult-e az elfben, hogy most már valóban szeretné, ha elindulna.*
- Szeretnél először fürödni vagy lehetek én az első?*Azért megkérdezi, nagyokat pislogva, hátha csupán ennyi tántorítaná el a fürdőtől, hogy a maga után hagyott koszos lében kellene áznia, akkor szívesen lesz még akár második is, csak legyen. Igazából bele se gondol, hogy újra is tölthetnék utána a dézsát, hogy amaz is friss vízbe márthassa magát.*
- Addig elkészítem a fürdőt, amíg keresel. *Néz körbe és tekintete megakad két kannán, amelyeket ehhez a művelethez igénybe is fog majd venni. Majd szemébe tűnik a fémbödön is, ami tökéletes lesz a fürdéshez.*
4515. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-08 10:01:54
Üzenet elküldve: 2019-01-08 10:01:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
- Tapasztalhattad magad is. *néz bocsánatkérő mosollyal az elf erdőhercegnőre Sheni lesunyt fülekkel.*
- Azt ne mondd, hogy nem mentem az idegeidre korábban, meg mondjuk most, úgy fél órával ezelőtt. *mutat maguk mögé, mintha ott volna még a kellemetlen vita emléke.
De az újrakezdés jó ötlet volt, ezt Lyznek is be kell látnia, mert most tök jól elvannak, sőt!*
- Nem hiszem el, egyszerűen túl gyönyörű vagy ahhoz, hogy csúnyán beszélj. *nevet fel, amikor Lyz azt ecseteli, ő is tudna káromkodni, ha akarna.*
- Nemááááááááááár! *kurjant fel, amikor az elf lány elmondja, akár elfül is tudna. Ez aztán igazán felvillanyozza a hegyesfülűt, hisz ha ő is megtanulna pár ízes elf káromkodást, akkor úgy küldhetne el melegebb éghajlatra egyeseket, hogy azok azt se tudnák, mit mondott nekik. Mekkora királyság már?*
- Most mondanám, hogy taníts meg pár ilyen káromkodást, de nem akarom, hogy kiábrándulj belőlem. *kuncog halkan.
Szerencsére még az ölelés sem sikerül kínosra, együtt nevetnek, ahogy Lyz próbálja megreptetni a lapot.
Amikor aztán a lány elkezdi Shenire pöckölni a lapokat, a lombzabáló fiú feltartott kezekkel védené magát a rázúduló kártyáktól, többnyire sikerrel.*
- Naaaa! Ez így nem ér! *tiltakozik nevetve.*
- Nem erről volt szó. *próbálja lefogni Lyz kezeit, hogy ne sikerüljön rápöccinteni a lapokat. Körülöttük már lassan több lap van, mint a lány kezében, de Shent láthatóan ez a legkevésbé sem zavarja. Mondhatni természetes közege a rendetlenség.
Aztán végül sikerül a pöccintés és a lap ívet írva a levegőben fordul vissza, hogy visszarepüljön Lyzhez.*
- Jeeeee! Sikerült! *emeli mindkét kezét a magasba diadalmasan Lyzzel együtt.*
- Őstehetség vagy, mint én az elf nyelvben. *viccelődik komoly képpel, ahogy elkezdi összeszedni a lapokat maguk körül. Amikor arról a titokzatos kis csomagról szedi le a lapot, akkor megakad a szeme a kibontatlan holmin.*
- Azmiaz? *bök a csomagra kíváncsian, ahogy kezei közt rendezgeti a paklit.*
- Csak nem újabb adag finxsült? *undorodó arcot vág, persze egyértelműen eltúlozva és tréfálkozva, bár, ahogy most felidézi a dolgot, mintha megmozdulna a gyomra, de most annyira jó így, hogy tuti nem fogja elrontani semmi.*
//Íjászverseny//
- Tapasztalhattad magad is. *néz bocsánatkérő mosollyal az elf erdőhercegnőre Sheni lesunyt fülekkel.*
- Azt ne mondd, hogy nem mentem az idegeidre korábban, meg mondjuk most, úgy fél órával ezelőtt. *mutat maguk mögé, mintha ott volna még a kellemetlen vita emléke.
De az újrakezdés jó ötlet volt, ezt Lyznek is be kell látnia, mert most tök jól elvannak, sőt!*
- Nem hiszem el, egyszerűen túl gyönyörű vagy ahhoz, hogy csúnyán beszélj. *nevet fel, amikor Lyz azt ecseteli, ő is tudna káromkodni, ha akarna.*
- Nemááááááááááár! *kurjant fel, amikor az elf lány elmondja, akár elfül is tudna. Ez aztán igazán felvillanyozza a hegyesfülűt, hisz ha ő is megtanulna pár ízes elf káromkodást, akkor úgy küldhetne el melegebb éghajlatra egyeseket, hogy azok azt se tudnák, mit mondott nekik. Mekkora királyság már?*
- Most mondanám, hogy taníts meg pár ilyen káromkodást, de nem akarom, hogy kiábrándulj belőlem. *kuncog halkan.
Szerencsére még az ölelés sem sikerül kínosra, együtt nevetnek, ahogy Lyz próbálja megreptetni a lapot.
Amikor aztán a lány elkezdi Shenire pöckölni a lapokat, a lombzabáló fiú feltartott kezekkel védené magát a rázúduló kártyáktól, többnyire sikerrel.*
- Naaaa! Ez így nem ér! *tiltakozik nevetve.*
- Nem erről volt szó. *próbálja lefogni Lyz kezeit, hogy ne sikerüljön rápöccinteni a lapokat. Körülöttük már lassan több lap van, mint a lány kezében, de Shent láthatóan ez a legkevésbé sem zavarja. Mondhatni természetes közege a rendetlenség.
Aztán végül sikerül a pöccintés és a lap ívet írva a levegőben fordul vissza, hogy visszarepüljön Lyzhez.*
- Jeeeee! Sikerült! *emeli mindkét kezét a magasba diadalmasan Lyzzel együtt.*
- Őstehetség vagy, mint én az elf nyelvben. *viccelődik komoly képpel, ahogy elkezdi összeszedni a lapokat maguk körül. Amikor arról a titokzatos kis csomagról szedi le a lapot, akkor megakad a szeme a kibontatlan holmin.*
- Azmiaz? *bök a csomagra kíváncsian, ahogy kezei közt rendezgeti a paklit.*
- Csak nem újabb adag finxsült? *undorodó arcot vág, persze egyértelműen eltúlozva és tréfálkozva, bár, ahogy most felidézi a dolgot, mintha megmozdulna a gyomra, de most annyira jó így, hogy tuti nem fogja elrontani semmi.*
4514. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-08 03:56:25
Üzenet elküldve: 2019-01-08 03:56:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drameiloten Sayqueves//
*Ha Dramelioten nem is a legkedvesebb személy, illetve nemes akivel találkozott, akkor is bizonyosan az elsők között van. A fiatal lány végtelenül hálás neki türelméért.*
- Ó persze! Köszönöm szépen.
*Belép és az ajtó mellett féllábon kicsit ügyetlenkedve és sietve megszabadul cipőjétől és túlméretezett kabátjából is kibújik.*
- Jaj, köszönöm szépen nem kérek semmit.
*A nemes int neki és szótlanul követi őt, nem vetve túl sok pillantást a berendezésre, ami bizonyára lenyűgözné, de jobban izgul ő annál és ez kellőképpen leköti. Illetve igyekszik odafigyelni a kapott reakciókra is, hogy tudja valamennyire, hogy mire számíthat.
A könyvtárba érve persze zavarban van az idegen környezet és a kellemes bánásmód miatt. Gondolatban sok-sok csókot ad a nénéje arcára, persze korai ilyen messzemenő következtetéseket levonni mégis Cerlyna megérzései azt súgják, hogy Drameiloten őszintén ilyen tisztalelkű. Addig nem ül le, amíg a nemes férfi nem ad erre bármi jelet, majd ezt követően tarisznyáját ölébe húzva a fotel szélére ül. Kissé mereven, mintha fel lenne készülve arra, hogy bármikor fel kelljen pattannia.*
- Ez csak természetes.
*Biccent fejével, nem is lát semmi kifogásolnivalót a kérdésekkel, hiszen Drameiloten így is elég nagy bizalmat szavazott neki. Még a könyvtárába is beengedte, ami Cerlyna számára elképesztő.*
- Huszonhat tavaszt éltem meg.
*Feleli röviden, lényegre törően.*
- Nem elküldtek, hanem eljöttem.
*Kissé zavarba jön, ez eléggé kellemetlen téma a számára, de erőt vesz magán. Drameilotennek nem szeretne hazudni, meg persze egyébként sem senkinek, de főleg nem neki ilyen kedves viselkedés után. Meg egyébként is úgy véli, hogy érthető az, hogy tudni akarja miért van most itt Lyna. El is pirul a gondolattól. Bátortalanul, akadozva szólal meg.*
- Há-át, mondjuk úgy… finoman fogalmazva, hogy… kissé már más szemmel nézett rám a gazduram, én pedig nem akartam kellemetlenséget senkinek.
*Le is hajtja fejét szégyellve magát a történtek miatt, főleg most, hogy szavakká is formálta. Reméli Drameiloten nem fog rosszat gondolni róla emiatt, mert az rosszul esne neki. Összedörzsöli lassan átmelegedő kézfejeit.*
- Úgy véli Drameiloten úr, hogy jó hatással lehetnék én az ön édes húgára?
*Kérdez vissza hitetlenkedve, mintha nem jól hallotta volna. Meglepettsége mellett megint zavarba jön. Értékeli mások belé vetett hitét, persze kicsit meg is retten tőle.*
- Illemtant tanultam ugyan, de ha kell gyorsan is tanulok. Én nagyon szívesen töltök el időt a hölggyel, ha ön Drameiloten úr és az édes húga méltónak találnak rá. A bizalomért pedig nem tudok kellőképpen hálás lenni.
*Valóban nem. Ez több is, mint amiről álmodni mert volna, akkor is ha végül nem kapja meg, de már a felajánlás önmagában sokat jelent neki. Ha valaki, akkor Cerlyna értékeli ezen apró gesztusokat.*
//Drameiloten Sayqueves//
*Ha Dramelioten nem is a legkedvesebb személy, illetve nemes akivel találkozott, akkor is bizonyosan az elsők között van. A fiatal lány végtelenül hálás neki türelméért.*
- Ó persze! Köszönöm szépen.
*Belép és az ajtó mellett féllábon kicsit ügyetlenkedve és sietve megszabadul cipőjétől és túlméretezett kabátjából is kibújik.*
- Jaj, köszönöm szépen nem kérek semmit.
*A nemes int neki és szótlanul követi őt, nem vetve túl sok pillantást a berendezésre, ami bizonyára lenyűgözné, de jobban izgul ő annál és ez kellőképpen leköti. Illetve igyekszik odafigyelni a kapott reakciókra is, hogy tudja valamennyire, hogy mire számíthat.
A könyvtárba érve persze zavarban van az idegen környezet és a kellemes bánásmód miatt. Gondolatban sok-sok csókot ad a nénéje arcára, persze korai ilyen messzemenő következtetéseket levonni mégis Cerlyna megérzései azt súgják, hogy Drameiloten őszintén ilyen tisztalelkű. Addig nem ül le, amíg a nemes férfi nem ad erre bármi jelet, majd ezt követően tarisznyáját ölébe húzva a fotel szélére ül. Kissé mereven, mintha fel lenne készülve arra, hogy bármikor fel kelljen pattannia.*
- Ez csak természetes.
*Biccent fejével, nem is lát semmi kifogásolnivalót a kérdésekkel, hiszen Drameiloten így is elég nagy bizalmat szavazott neki. Még a könyvtárába is beengedte, ami Cerlyna számára elképesztő.*
- Huszonhat tavaszt éltem meg.
*Feleli röviden, lényegre törően.*
- Nem elküldtek, hanem eljöttem.
*Kissé zavarba jön, ez eléggé kellemetlen téma a számára, de erőt vesz magán. Drameilotennek nem szeretne hazudni, meg persze egyébként sem senkinek, de főleg nem neki ilyen kedves viselkedés után. Meg egyébként is úgy véli, hogy érthető az, hogy tudni akarja miért van most itt Lyna. El is pirul a gondolattól. Bátortalanul, akadozva szólal meg.*
- Há-át, mondjuk úgy… finoman fogalmazva, hogy… kissé már más szemmel nézett rám a gazduram, én pedig nem akartam kellemetlenséget senkinek.
*Le is hajtja fejét szégyellve magát a történtek miatt, főleg most, hogy szavakká is formálta. Reméli Drameiloten nem fog rosszat gondolni róla emiatt, mert az rosszul esne neki. Összedörzsöli lassan átmelegedő kézfejeit.*
- Úgy véli Drameiloten úr, hogy jó hatással lehetnék én az ön édes húgára?
*Kérdez vissza hitetlenkedve, mintha nem jól hallotta volna. Meglepettsége mellett megint zavarba jön. Értékeli mások belé vetett hitét, persze kicsit meg is retten tőle.*
- Illemtant tanultam ugyan, de ha kell gyorsan is tanulok. Én nagyon szívesen töltök el időt a hölggyel, ha ön Drameiloten úr és az édes húga méltónak találnak rá. A bizalomért pedig nem tudok kellőképpen hálás lenni.
*Valóban nem. Ez több is, mint amiről álmodni mert volna, akkor is ha végül nem kapja meg, de már a felajánlás önmagában sokat jelent neki. Ha valaki, akkor Cerlyna értékeli ezen apró gesztusokat.*
4513. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-08 01:42:31
Üzenet elküldve: 2019-01-08 01:42:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Úton útfélen//
*Lylli felajánlja, hogy melegedjenek együtt, és Viel kapva kap az alkalmon, mert csak most kezd rájönni a téli időben, mennyire hűvös van. Kifejezetten fázós típus.*
– Hát… *Töpreng egy kicsit Lyllike válaszán, hogy hogyan tudná a valóság szintjén megragadni a szemével kapcsolatos problémát. Megrázza a fejét.* Nem, azt hiszem, nem úgy látok vele, ahogy te gondolod. *Mosolyog szerényen, nem látszik rajta, hogy szomorú lenne a dolog miatt. Elfogadta már.* Csak a fényt látom a jobbal. De a fény remek dolog, az élteti a növényeket, az ragyogja be az utunkat.
*Ez az Arystor kedves alaknak látszik, Viel elnézi magának, és nagyot mosolyog, amikor a férfi nem hajlandó elfogadni egy petákot se a kocsiért. A tündér lány nagyon élvezi az utat, ezért nem bánja a dolgot: szegénynek pénze sincs, nem tudna ilyen úri dolgokra költeni. Az viszont egyértelműen dicséretes, hogy ha egy úr hajlandó megosztani a pénzét vagy akár a finom italát azért, hogy nekik jobb legyen. Ehhez még sokat tesz hozzá a hó is, amely mint valami puha takaró, lassan szitálva beborítja előttük az utat, és minden rosszat és jót fehérbe von.*
~ Talán a földnek sem fáj már annyira, ami történt. ~ *Gondolja a lány.* ~ Talán most elszundít, és tavasszal új életre kel. Igazi életre. ~
*Rámosolyog az uraságra, aki szinte mintha meghallaná ezzel kapcsolatos pozitív gondolatait. Nem tudja kizökkenteni azonban, a lány vidáman válaszol neki:*
– Ezért lenne jó, ha tudnánk repülni. Már a hótorlasszal sem lenne probléma.
*Már éppen azon lenne, hogy kifejtse, lehet, hogy Eeyrtől kapták a havat, ám hirtelen nagy csattanás hallatszik, és a mellettük siető Marella leesik a lóról. Viel ijedten kapaszkodik a kocsi szegélyébe, ami meglódul Lau hirtelen fékezésére, így jól láthatja, mi történt. Szerencsére az egyik testőr azonnal az emberlány segítségére siet.*
~ Szegény Marella, ez nem az ő napja. ~ *Gondolja Viel szomorúan.* ~ Először a késés, most pedig Chel rakoncátlankodik, pedig a lány azt állította, hogy nem valami agresszív típus. Reméli, hogy máskor szerencsésebb szokott azért lenni. ~
*A birtok látványánál őt leginkább a tó nyűgözi le. Elképzeli, ahogy befagy, és csúszkálhat rajta.*
*Lylli felajánlja, hogy melegedjenek együtt, és Viel kapva kap az alkalmon, mert csak most kezd rájönni a téli időben, mennyire hűvös van. Kifejezetten fázós típus.*
– Hát… *Töpreng egy kicsit Lyllike válaszán, hogy hogyan tudná a valóság szintjén megragadni a szemével kapcsolatos problémát. Megrázza a fejét.* Nem, azt hiszem, nem úgy látok vele, ahogy te gondolod. *Mosolyog szerényen, nem látszik rajta, hogy szomorú lenne a dolog miatt. Elfogadta már.* Csak a fényt látom a jobbal. De a fény remek dolog, az élteti a növényeket, az ragyogja be az utunkat.
*Ez az Arystor kedves alaknak látszik, Viel elnézi magának, és nagyot mosolyog, amikor a férfi nem hajlandó elfogadni egy petákot se a kocsiért. A tündér lány nagyon élvezi az utat, ezért nem bánja a dolgot: szegénynek pénze sincs, nem tudna ilyen úri dolgokra költeni. Az viszont egyértelműen dicséretes, hogy ha egy úr hajlandó megosztani a pénzét vagy akár a finom italát azért, hogy nekik jobb legyen. Ehhez még sokat tesz hozzá a hó is, amely mint valami puha takaró, lassan szitálva beborítja előttük az utat, és minden rosszat és jót fehérbe von.*
~ Talán a földnek sem fáj már annyira, ami történt. ~ *Gondolja a lány.* ~ Talán most elszundít, és tavasszal új életre kel. Igazi életre. ~
*Rámosolyog az uraságra, aki szinte mintha meghallaná ezzel kapcsolatos pozitív gondolatait. Nem tudja kizökkenteni azonban, a lány vidáman válaszol neki:*
– Ezért lenne jó, ha tudnánk repülni. Már a hótorlasszal sem lenne probléma.
*Már éppen azon lenne, hogy kifejtse, lehet, hogy Eeyrtől kapták a havat, ám hirtelen nagy csattanás hallatszik, és a mellettük siető Marella leesik a lóról. Viel ijedten kapaszkodik a kocsi szegélyébe, ami meglódul Lau hirtelen fékezésére, így jól láthatja, mi történt. Szerencsére az egyik testőr azonnal az emberlány segítségére siet.*
~ Szegény Marella, ez nem az ő napja. ~ *Gondolja Viel szomorúan.* ~ Először a késés, most pedig Chel rakoncátlankodik, pedig a lány azt állította, hogy nem valami agresszív típus. Reméli, hogy máskor szerencsésebb szokott azért lenni. ~
*A birtok látványánál őt leginkább a tó nyűgözi le. Elképzeli, ahogy befagy, és csúszkálhat rajta.*
4512. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-07 21:29:17
Üzenet elküldve: 2019-01-07 21:29:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Szarvasvadászat//
*Nem számít viszonzásra, ezért mikor megkapja, még inkább felbátorodik. Bal kezével a nő hajába túr, hajtincseivel játszik és a fejbőrét simogatja, jobbal pedig megfogja a derekát, hogy közelebb húzhassa magához. Heves érzéseivel szinte felfalja a másikat, szüksége van pár másodpercre ahhoz, hogy érezze a nő jelzéseit, és egy kicsit gyengédebb legyen. Az arcát simító kezek hatására halk hümmögés tör fel a torkából, és sikerül egy kicsit lecsillapodnia, hogy kellemesebben fonódhassanak össze.
Állja a nő pillantását, miután ajkaik elváltak egymástól, már hogy ne tenné?*
- Igen, tudom.
*Mady kijelentése enyhe csalódottságot ültet az arcára, hiszen nemesi múltja miatt talán jobban zavarja, hogy piszkos, mint másokat.*
- Megyek, hozom a dolgokat... Edényt találsz itt.
*Mondja, bár szavaival ellentétben nem indul el és nem is engedi el a nőt, inkább közelebb hajol, hogy újabb csókot lopjon. Mintha most itt helyben fel akarná falni, de azért nem teszi, mert nem akarja elijeszteni a nőt.*
*Nem számít viszonzásra, ezért mikor megkapja, még inkább felbátorodik. Bal kezével a nő hajába túr, hajtincseivel játszik és a fejbőrét simogatja, jobbal pedig megfogja a derekát, hogy közelebb húzhassa magához. Heves érzéseivel szinte felfalja a másikat, szüksége van pár másodpercre ahhoz, hogy érezze a nő jelzéseit, és egy kicsit gyengédebb legyen. Az arcát simító kezek hatására halk hümmögés tör fel a torkából, és sikerül egy kicsit lecsillapodnia, hogy kellemesebben fonódhassanak össze.
Állja a nő pillantását, miután ajkaik elváltak egymástól, már hogy ne tenné?*
- Igen, tudom.
*Mady kijelentése enyhe csalódottságot ültet az arcára, hiszen nemesi múltja miatt talán jobban zavarja, hogy piszkos, mint másokat.*
- Megyek, hozom a dolgokat... Edényt találsz itt.
*Mondja, bár szavaival ellentétben nem indul el és nem is engedi el a nőt, inkább közelebb hajol, hogy újabb csókot lopjon. Mintha most itt helyben fel akarná falni, de azért nem teszi, mert nem akarja elijeszteni a nőt.*
4511. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-07 17:55:10
Üzenet elküldve: 2019-01-07 17:55:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*A szívélyes utazást egy váratlan bonyodalom zavarja meg, először nem is tudatosul benne mi is történt, amikor viszont megállnak, odafordítja a fejét Marella felé. Amúgy sem sietett volna ló halálában a segítségére, hiszen azért a csapatból nem ő tűnik a legesetlenebb és legtörékenyebb tagnak magának be is vallja, hogy igazából, talán még nála is szívósabb lehet a nő így második ránézésre. Majd, amint a dolgok a helyükre rázódnak és egy délceg úriember megmenti a bajbajutott hölgyet, tovább indulnak. Azt, hogy elöl, milyen diskurzus folyik, nem igazán érti, csak a mellette kucorgó apróságok szavai kivehetőek, amelyek jelenleg az egyetlen és legérdekesebb elfoglaltságot jelenti számára. Semmiféle elvárásai nem voltak a kúriával kapcsolatban, talán csak annyi, legyen benne elég szoba mindegyiküknek, és minden helyiségnek álljon négy fala. Amint érzi, hogy a társaság körül izgalommal teli levegő áramlik, egyik kezével feljebb tolja magát, hogy ő is mindent jól lásson. Figyelmét leköti teljesen a látvány, se szólni, se hallani nem bír tőle, bárki is fordulna most hozzá kérdéssel. Aztán, hogy a révület múlni tetszik, visszaül a helyére, hiszen nem gondolná, hogy az jót tenne a későbbi üzletkötésnek, ha mind csorgatnák a nyálukat a kúria láttán. Nehéz bevallania, de lenyűgözte az elegáns külső és a hatalmas birtok látványa, szinte már-már bele is képzeli magát, ahogy reggelente csak kiül a kedvenc helyére, ahol, a nap aranyló sugarai a falevelekből bábjátékot varázsolnak a gyepre. Mély lélegzetet vesz, majd két karját egymásba fonva nézi a többiek reakcióját.*
*A szívélyes utazást egy váratlan bonyodalom zavarja meg, először nem is tudatosul benne mi is történt, amikor viszont megállnak, odafordítja a fejét Marella felé. Amúgy sem sietett volna ló halálában a segítségére, hiszen azért a csapatból nem ő tűnik a legesetlenebb és legtörékenyebb tagnak magának be is vallja, hogy igazából, talán még nála is szívósabb lehet a nő így második ránézésre. Majd, amint a dolgok a helyükre rázódnak és egy délceg úriember megmenti a bajbajutott hölgyet, tovább indulnak. Azt, hogy elöl, milyen diskurzus folyik, nem igazán érti, csak a mellette kucorgó apróságok szavai kivehetőek, amelyek jelenleg az egyetlen és legérdekesebb elfoglaltságot jelenti számára. Semmiféle elvárásai nem voltak a kúriával kapcsolatban, talán csak annyi, legyen benne elég szoba mindegyiküknek, és minden helyiségnek álljon négy fala. Amint érzi, hogy a társaság körül izgalommal teli levegő áramlik, egyik kezével feljebb tolja magát, hogy ő is mindent jól lásson. Figyelmét leköti teljesen a látvány, se szólni, se hallani nem bír tőle, bárki is fordulna most hozzá kérdéssel. Aztán, hogy a révület múlni tetszik, visszaül a helyére, hiszen nem gondolná, hogy az jót tenne a későbbi üzletkötésnek, ha mind csorgatnák a nyálukat a kúria láttán. Nehéz bevallania, de lenyűgözte az elegáns külső és a hatalmas birtok látványa, szinte már-már bele is képzeli magát, ahogy reggelente csak kiül a kedvenc helyére, ahol, a nap aranyló sugarai a falevelekből bábjátékot varázsolnak a gyepre. Mély lélegzetet vesz, majd két karját egymásba fonva nézi a többiek reakcióját.*
4510. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-07 16:56:11
Üzenet elküldve: 2019-01-07 16:56:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasvadászat//
*Őt is felettébb szórakoztatja, az, hogy két ember sem tudja helyrehozni azt, amit ő egyetlen óvatlan mozdulattal okozott magának. Bár a kosz igazán zavarja, de ennyit be tud vállalni azért, hogy mosolyogni lássa a nemrég még oly elgyötört elfet. Érzi, ahogy egyre személyesebb tereket hódít meg a férfi, porolás ürügyén, de egyelőre csak a bizalom és a kötődés kibontakozásának éli meg azokat. Valahogy most nem jön a szájára egy olyan ok sem, amit fel tudna hozni, a másiknak, így csak hagyja, hogy a leszálló por elfedje a témát. Viszont, amikor az elf elejti a bókot, minthogy még a koszon át is szembetűnő neki Mady bájos kinézete, megszólal egy eddig gondosan elnyomott hang a fejében. *
-Nagyon kedves vagy, de tisztán sokkal jobban érezném magam, ha nem haragszol, ennek ellenére is megfürödnék.*Mondja kedvesen, hiszen úgy tanították neki, hogy minden bókot illedelmesen megköszönni illik. Majd szinte egy pillanat műve az egész, levegőt is alig tud venni, mielőtt a férfi ajkait az övéire tapasztja és határozott irányításával magához vonja. Nincs ellenére az elf közeledése, így próbálja gyengéd irányba terelni a dolgokat és lassú tempóra kényszeríteni, ha esetleg túl heves indulatok dúlnának a férfiban. Egyik kezével biztatás képen végigsimít a másik arcán, hogy tudja, nem tett semmi megbánásra okot adót, majd kibontakozik a csók elvont világából, hogy az elf szemébe nézhessen, ha az engedi.*
- A fürdés neked sem ártana. Ha hozol egy kefét, megmosom a hátadat is.*Ajánlja fel kedvesen, az előbbi csókot pedig úgy fogja fel, hogy a férfi kezdi ismét megtalálni magát és némi gyengédségre vágyik a sok megpróbáltatás után. Nem igazán zavarja, hogy megtörtént, hiszen ez vele sokszor elő szokott fordulni, nem tulajdonít nagyobb jelentőséget a dolognak.*
*Őt is felettébb szórakoztatja, az, hogy két ember sem tudja helyrehozni azt, amit ő egyetlen óvatlan mozdulattal okozott magának. Bár a kosz igazán zavarja, de ennyit be tud vállalni azért, hogy mosolyogni lássa a nemrég még oly elgyötört elfet. Érzi, ahogy egyre személyesebb tereket hódít meg a férfi, porolás ürügyén, de egyelőre csak a bizalom és a kötődés kibontakozásának éli meg azokat. Valahogy most nem jön a szájára egy olyan ok sem, amit fel tudna hozni, a másiknak, így csak hagyja, hogy a leszálló por elfedje a témát. Viszont, amikor az elf elejti a bókot, minthogy még a koszon át is szembetűnő neki Mady bájos kinézete, megszólal egy eddig gondosan elnyomott hang a fejében. *
-Nagyon kedves vagy, de tisztán sokkal jobban érezném magam, ha nem haragszol, ennek ellenére is megfürödnék.*Mondja kedvesen, hiszen úgy tanították neki, hogy minden bókot illedelmesen megköszönni illik. Majd szinte egy pillanat műve az egész, levegőt is alig tud venni, mielőtt a férfi ajkait az övéire tapasztja és határozott irányításával magához vonja. Nincs ellenére az elf közeledése, így próbálja gyengéd irányba terelni a dolgokat és lassú tempóra kényszeríteni, ha esetleg túl heves indulatok dúlnának a férfiban. Egyik kezével biztatás képen végigsimít a másik arcán, hogy tudja, nem tett semmi megbánásra okot adót, majd kibontakozik a csók elvont világából, hogy az elf szemébe nézhessen, ha az engedi.*
- A fürdés neked sem ártana. Ha hozol egy kefét, megmosom a hátadat is.*Ajánlja fel kedvesen, az előbbi csókot pedig úgy fogja fel, hogy a férfi kezdi ismét megtalálni magát és némi gyengédségre vágyik a sok megpróbáltatás után. Nem igazán zavarja, hogy megtörtént, hiszen ez vele sokszor elő szokott fordulni, nem tulajdonít nagyobb jelentőséget a dolognak.*
4509. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-07 14:39:18
Üzenet elküldve: 2019-01-07 14:39:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Szarvasvadászat//
*Halkan kuncogva segít a lánynak, leporolja a vállát, és ha az engedi, egy kicsit a hajából is megpróbálja kirázni a hamut.*
- Mondj egy jó okot, hogy ne tegyem!
*Valószínűleg Mady ezer és egy okot tud majd mondani arra, hogy Aleimord miért ne emelgesse, de akkor a férfi ezeret és még kettőt fog mondani, hogy miért mégis. Úgy tűnik, hogy most egészen játékos kedvében van, feldobja a kellemes társaság, a kandalló és a gyertyák új hangulata. Mintha erre a pár órára teljesen elfelejtené, hogy mik történtek vele. Szája száján folyamatos mosoly görbül, miközben immár a nő orrát "porolja".*
- Hmm...
*Gondolkodik el kicsit színpadiasan, mikor Mady törölközőt és edényt kért.*
- Szerintem piszkosan is nagyon aranyos vagy.
*Az eddigi "poroló" keze újra leesik a nő arcára, és finom mozdulattal végigsimít rajta. Nem is engedi, hogy Mady kikukkantson a konyhából, vagy arrébb menjen, kicsit közelebb áll hozzá, ujjaival pedig az arcát cirógatja.*
~Egy életem, egy halálom.~
*Mivel meglepő módon majdnem egy magasak, így nem kell vesződnie olyan dolgokkal, mint a derékfájdító hajolgatás. Egyszerűen csak kezével beletúr a barna hajrengetegbe, mit sem foglalkozva a másik higiéniai állapotával, és még mielőtt a nő reagálhatna - hacsak ezelőtt nem lépett el az érintés miatt -, akkor magához rántja, hogy megcsókolhassa.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.07 14:44:51
*Halkan kuncogva segít a lánynak, leporolja a vállát, és ha az engedi, egy kicsit a hajából is megpróbálja kirázni a hamut.*
- Mondj egy jó okot, hogy ne tegyem!
*Valószínűleg Mady ezer és egy okot tud majd mondani arra, hogy Aleimord miért ne emelgesse, de akkor a férfi ezeret és még kettőt fog mondani, hogy miért mégis. Úgy tűnik, hogy most egészen játékos kedvében van, feldobja a kellemes társaság, a kandalló és a gyertyák új hangulata. Mintha erre a pár órára teljesen elfelejtené, hogy mik történtek vele. Szája száján folyamatos mosoly görbül, miközben immár a nő orrát "porolja".*
- Hmm...
*Gondolkodik el kicsit színpadiasan, mikor Mady törölközőt és edényt kért.*
- Szerintem piszkosan is nagyon aranyos vagy.
*Az eddigi "poroló" keze újra leesik a nő arcára, és finom mozdulattal végigsimít rajta. Nem is engedi, hogy Mady kikukkantson a konyhából, vagy arrébb menjen, kicsit közelebb áll hozzá, ujjaival pedig az arcát cirógatja.*
~Egy életem, egy halálom.~
*Mivel meglepő módon majdnem egy magasak, így nem kell vesződnie olyan dolgokkal, mint a derékfájdító hajolgatás. Egyszerűen csak kezével beletúr a barna hajrengetegbe, mit sem foglalkozva a másik higiéniai állapotával, és még mielőtt a nő reagálhatna - hacsak ezelőtt nem lépett el az érintés miatt -, akkor magához rántja, hogy megcsókolhassa.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.07 14:44:51
4508. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-07 14:15:53
Üzenet elküldve: 2019-01-07 14:15:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasvadászat//
*Mikor hallja a férfi megnyilvánulását mindjárt neki is jobb kedve lesz, érzi, hogy megvan még benne az élni akarás, és amíg az nem tűnik el addig nincs akkora baj.*
- Miért tennél olyat?*Értetlenkedik, bár nem akarja a másik kedvét elvenni, így nem emeli fel a hangját, csak szinte magának beszél. Közben hevesen próbál megszabadulni a hamutól, de úgy tűnik túl ragaszkodó a kicsike, szívesen elfogadja az elf segítségét is a küzdelem során.*
- Én sem így terveztem, de még jobb hogy előtte történt, mint ha utána következett volna be, nem?*Próbálja elviccelni most ő, hiszen veszettül bosszantja jelenlegi állapota, jobban hasonlít lassan egy utcagyerekre, mint nőre. Mikor a másik a konyhai rutinjával dicsekedik, akaratlanul is felnevet, majd a szoknyájára csap, amely ismét hamuszállingózást gerjeszt.*
-Amíg a víz melegszik, tudnál nekem hozni néhány rongyot, amivel megtörölhetem magam fürdés után és esetleg egy edényt.*Teszi még hozzá kikukkantva a konyhából, hiszen a dézsa nem olyan nagy, de a célnak megfelel, de kell valami, amivel a vizet maga alól kimeri, a hajmosáshoz. Ha a férfi elindul, két kisebb vödör segítségével elkezdi hidegvízzel megtölteni a fürdőalkalmatosságot, hogy a forróval vegyítve kellemes legyen a bőrének.*
*Mikor hallja a férfi megnyilvánulását mindjárt neki is jobb kedve lesz, érzi, hogy megvan még benne az élni akarás, és amíg az nem tűnik el addig nincs akkora baj.*
- Miért tennél olyat?*Értetlenkedik, bár nem akarja a másik kedvét elvenni, így nem emeli fel a hangját, csak szinte magának beszél. Közben hevesen próbál megszabadulni a hamutól, de úgy tűnik túl ragaszkodó a kicsike, szívesen elfogadja az elf segítségét is a küzdelem során.*
- Én sem így terveztem, de még jobb hogy előtte történt, mint ha utána következett volna be, nem?*Próbálja elviccelni most ő, hiszen veszettül bosszantja jelenlegi állapota, jobban hasonlít lassan egy utcagyerekre, mint nőre. Mikor a másik a konyhai rutinjával dicsekedik, akaratlanul is felnevet, majd a szoknyájára csap, amely ismét hamuszállingózást gerjeszt.*
-Amíg a víz melegszik, tudnál nekem hozni néhány rongyot, amivel megtörölhetem magam fürdés után és esetleg egy edényt.*Teszi még hozzá kikukkantva a konyhából, hiszen a dézsa nem olyan nagy, de a célnak megfelel, de kell valami, amivel a vizet maga alól kimeri, a hajmosáshoz. Ha a férfi elindul, két kisebb vödör segítségével elkezdi hidegvízzel megtölteni a fürdőalkalmatosságot, hogy a forróval vegyítve kellemes legyen a bőrének.*
4507. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-07 13:50:42
Üzenet elküldve: 2019-01-07 13:50:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon...//
*Igazán szerencsés helyzetben van, hiszen két gáláns, talpraesett segítője is akad. Míg Thim elsétál, Ilidrionnal beszélgethetnek. A dicséretre kissé elpirul. Mondhatná, hogy nem helyi, vagyis nem régóta, ám valóban városi lánynak számít. Lihanech pedig igen felvilágosult város, sok elf lakossal, így tán nagyobb állatszeretettel is.*
- Nekem pedig jó hír, hogy a lovagiasság sem veszett ki.
*Mosolyog restelkedőn.*
- Ha nem jöttök erre, most törhetném a fejem, hogy mihez kezdjek. A cicát még csak át tudnám lökni a túlpartra valahogy, de nekem ez a távolság túl nagy. Olyan buta voltam, hogy hagytam azt az ágat elúszni…
*Nem mintha lett volna más választása, hiszen éppen életet kellett mentenie.*
- Olyan gyorsan történt minden.
*Hamarosan Thim zseniális ötletén ámuldozik. Ilidrionnal jó csapatot alkotnak a rögtönzött átkelővel.*
- Csak óvatosan, elég vadóc. Szerintem nem szoktatták kézhez. És elég vizes is szegény.
*Figyelmezteti Ilidriont, mikor átveszi az ázott bundást. Aztán szembenéz a nagy feladattal. A félig elsüllyedt teknőben álló víz kissé aggasztja, bár így, hogy két vége támaszkodik a parton és a szigeten, feltehetőleg nem fog elsüllyedni. De azok a padok… neki tényleg elég messze vannak, és jobbról-balról sodrás veszi körbe. Bátorsága erős volt idefelé, mert nem volt alternatíva. Most, hogy ő a bajba jutott lány, akire vigyáznak, egy kicsit nehezebb erősnek lennie. A Thim által nyújtott evező viszont biztató és nincs olyan messze. De Ilidrion ajánlatát se meri visszautasítani. Úszni ugyan tud, de a sodrás veszélyes lehet.*
- Ha nem bánod, akkor… köszönöm…
*Feleli halkan, mélyen elpirulva. Apró kezét az elf tenyerébe támasztja, és igyekszik egyensúlyban maradva lépni és nyújtózni az evező után. Szegény Ilidrion már minden kezét és lábát felhasználja, nem akar igazán rátámaszkodni, inkább csak a biztonság kedvéért fogadta el támaszként.
A legrosszabb az a rész, mikor második lépését megteszi, és a két elf között kell váltania. A szíve csak úgy verdes, most a legveszélyesebb. Egy kicsit meg is szorítja Ilidrion kezét, mielőtt az evezőt a másik kezével megfogja, s hamarosan első segítőjét elengedheti. Még egy nehéz lépés következik, de utána már hajtja a túlélési ösztön és a part közelsége. Kezét apró mellkasára szorítja, melyet összevizezett a pancsoló macska.*
- Köszönöm!
*Fordul meg, s aggódva figyeli, Ilidrion is épségben át tud-e kelni. Odafelé majdnem elvesztette az egyensúlyát az ugrással.*
- Át tudsz sétálni?
*Ha igen, akkor maga belekapaszkodik a csónak végébe, hogy segítsen helyben tartani. Ha inkább ugrana, akkor félrehúzódik.*
//Csak ezt ússzuk meg szárazon...//
*Igazán szerencsés helyzetben van, hiszen két gáláns, talpraesett segítője is akad. Míg Thim elsétál, Ilidrionnal beszélgethetnek. A dicséretre kissé elpirul. Mondhatná, hogy nem helyi, vagyis nem régóta, ám valóban városi lánynak számít. Lihanech pedig igen felvilágosult város, sok elf lakossal, így tán nagyobb állatszeretettel is.*
- Nekem pedig jó hír, hogy a lovagiasság sem veszett ki.
*Mosolyog restelkedőn.*
- Ha nem jöttök erre, most törhetném a fejem, hogy mihez kezdjek. A cicát még csak át tudnám lökni a túlpartra valahogy, de nekem ez a távolság túl nagy. Olyan buta voltam, hogy hagytam azt az ágat elúszni…
*Nem mintha lett volna más választása, hiszen éppen életet kellett mentenie.*
- Olyan gyorsan történt minden.
*Hamarosan Thim zseniális ötletén ámuldozik. Ilidrionnal jó csapatot alkotnak a rögtönzött átkelővel.*
- Csak óvatosan, elég vadóc. Szerintem nem szoktatták kézhez. És elég vizes is szegény.
*Figyelmezteti Ilidriont, mikor átveszi az ázott bundást. Aztán szembenéz a nagy feladattal. A félig elsüllyedt teknőben álló víz kissé aggasztja, bár így, hogy két vége támaszkodik a parton és a szigeten, feltehetőleg nem fog elsüllyedni. De azok a padok… neki tényleg elég messze vannak, és jobbról-balról sodrás veszi körbe. Bátorsága erős volt idefelé, mert nem volt alternatíva. Most, hogy ő a bajba jutott lány, akire vigyáznak, egy kicsit nehezebb erősnek lennie. A Thim által nyújtott evező viszont biztató és nincs olyan messze. De Ilidrion ajánlatát se meri visszautasítani. Úszni ugyan tud, de a sodrás veszélyes lehet.*
- Ha nem bánod, akkor… köszönöm…
*Feleli halkan, mélyen elpirulva. Apró kezét az elf tenyerébe támasztja, és igyekszik egyensúlyban maradva lépni és nyújtózni az evező után. Szegény Ilidrion már minden kezét és lábát felhasználja, nem akar igazán rátámaszkodni, inkább csak a biztonság kedvéért fogadta el támaszként.
A legrosszabb az a rész, mikor második lépését megteszi, és a két elf között kell váltania. A szíve csak úgy verdes, most a legveszélyesebb. Egy kicsit meg is szorítja Ilidrion kezét, mielőtt az evezőt a másik kezével megfogja, s hamarosan első segítőjét elengedheti. Még egy nehéz lépés következik, de utána már hajtja a túlélési ösztön és a part közelsége. Kezét apró mellkasára szorítja, melyet összevizezett a pancsoló macska.*
- Köszönöm!
*Fordul meg, s aggódva figyeli, Ilidrion is épségben át tud-e kelni. Odafelé majdnem elvesztette az egyensúlyát az ugrással.*
- Át tudsz sétálni?
*Ha igen, akkor maga belekapaszkodik a csónak végébe, hogy segítsen helyben tartani. Ha inkább ugrana, akkor félrehúzódik.*
4506. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-07 12:53:08
Üzenet elküldve: 2019-01-07 12:53:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*Még a városban, mikor YIlanda segít felmászni a szekérre, hálásan megköszöni neki. Lyll az egyik, akire ráfér az efféle támogatás. Nem erősködik tovább – bár eddig se túl vehemensen – az anyagiak ügyében. Angu szabadkozásán és a vitorlázás emlegetésén elkuncogja magát, örömmel hallja, hogy van egy folyó a ház közelében.
Bólogat Vieljana szavaira, mikor ő is Arystort méltatja, s jólesik összemosolyogni vele, majd Arystorral is a kalandos élményen, amit vélhetően egy magafajta városi lány tekint csak annak. A beszippantott hópehely ugyan rövid fennakadást okoz csak, a tündér figyelmességét mégsem hagyja szó és hála nélkül.*
- Köszönöb, Vieljana. Nagyon kedves tőled.
*Jólesik neki, hogy többen örömmel fogadják talán butuskán ható babonáját. Az italosztás során feltűnik neki Vielaja vacogása.*
- Fázol? Dőlj nekeb nyugodtan! Begengeded?
*S ha a tündér nem utasítja vissza, belekarol, hogy melengessék egymást az út hátralévő részében. Aztán érdeklődve, sőt, lelkesen hallgatja a különös szempár történetét.*
- Kobolyan? Ez nagyon tetszik! Igazán különleges. Ezek szerint rebekül látsz vele.
*Mosolyog örömmel. Nem volt benne teljesen biztos, hogy a szeme világa teljes-e, hiszen az apró erecskék gyanúsak voltak.
Tekintete olykor a többieken jár, ha valakiével találkozik, az szívélyes arcot láthat. A balesetet épp elcsípi, bár nem érti, mi történt.*
- Ó, jaj! Barella leesett a lóról!
*Aggódva figyeli a lovagias testőrt, vajon mennyire nehéz talpra állítania a nőt. Tőle viszonylag messze esnek, ezért nem kotnyeleskedik bele felesleges kérdésekkel, feltehetően mások is megkérdezik, hogy jól van-e, s ha nem, akkor megteszik a szükséges lépéseket. Azért a közelében ülőknek diszkréten felveti.*
- Ha pihenni szeretne, elfér bég köztünk, Chelt pedig kantárszáron lehetne a szekérhez kötni, neb?
*Amint továbbhaladnak, s elhangzik, hogy látótávolságba kerültek, azonnal nyújtogatni kezdi a nyakát. Roppantul izgatott, kissé kipirul az arca tőle, de jólneveltsége folytán visszafogja magát. Pedig az otthonosság érzése lopakodik a szívébe, és feszíteni kezdi a felfedezés öröme.*
- Nagyon barátságos.
*Sóhajt halkan. S ha Vieljana megengedte, hogy belekaroljon, ő érezheti, hogy picit szorít rajta.*
A hozzászólás írója (Lyllinor Gramhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.07 13:07:18
*Még a városban, mikor YIlanda segít felmászni a szekérre, hálásan megköszöni neki. Lyll az egyik, akire ráfér az efféle támogatás. Nem erősködik tovább – bár eddig se túl vehemensen – az anyagiak ügyében. Angu szabadkozásán és a vitorlázás emlegetésén elkuncogja magát, örömmel hallja, hogy van egy folyó a ház közelében.
Bólogat Vieljana szavaira, mikor ő is Arystort méltatja, s jólesik összemosolyogni vele, majd Arystorral is a kalandos élményen, amit vélhetően egy magafajta városi lány tekint csak annak. A beszippantott hópehely ugyan rövid fennakadást okoz csak, a tündér figyelmességét mégsem hagyja szó és hála nélkül.*
- Köszönöb, Vieljana. Nagyon kedves tőled.
*Jólesik neki, hogy többen örömmel fogadják talán butuskán ható babonáját. Az italosztás során feltűnik neki Vielaja vacogása.*
- Fázol? Dőlj nekeb nyugodtan! Begengeded?
*S ha a tündér nem utasítja vissza, belekarol, hogy melengessék egymást az út hátralévő részében. Aztán érdeklődve, sőt, lelkesen hallgatja a különös szempár történetét.*
- Kobolyan? Ez nagyon tetszik! Igazán különleges. Ezek szerint rebekül látsz vele.
*Mosolyog örömmel. Nem volt benne teljesen biztos, hogy a szeme világa teljes-e, hiszen az apró erecskék gyanúsak voltak.
Tekintete olykor a többieken jár, ha valakiével találkozik, az szívélyes arcot láthat. A balesetet épp elcsípi, bár nem érti, mi történt.*
- Ó, jaj! Barella leesett a lóról!
*Aggódva figyeli a lovagias testőrt, vajon mennyire nehéz talpra állítania a nőt. Tőle viszonylag messze esnek, ezért nem kotnyeleskedik bele felesleges kérdésekkel, feltehetően mások is megkérdezik, hogy jól van-e, s ha nem, akkor megteszik a szükséges lépéseket. Azért a közelében ülőknek diszkréten felveti.*
- Ha pihenni szeretne, elfér bég köztünk, Chelt pedig kantárszáron lehetne a szekérhez kötni, neb?
*Amint továbbhaladnak, s elhangzik, hogy látótávolságba kerültek, azonnal nyújtogatni kezdi a nyakát. Roppantul izgatott, kissé kipirul az arca tőle, de jólneveltsége folytán visszafogja magát. Pedig az otthonosság érzése lopakodik a szívébe, és feszíteni kezdi a felfedezés öröme.*
- Nagyon barátságos.
*Sóhajt halkan. S ha Vieljana megengedte, hogy belekaroljon, ő érezheti, hogy picit szorít rajta.*
A hozzászólás írója (Lyllinor Gramhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.07 13:07:18
4505. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-06 22:40:38
Üzenet elküldve: 2019-01-06 22:40:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Egyre felszaladó szemöldökkel hallgatja mások idegesítésének módszerét, aztán, jóízűen nevet fel.*
- Meglehetősen nagy tapasztalatod lehet ebben. *Teszi meg a komoly megállapítást, ami annyira nem is komoly hangnemet üt meg, noha meg van erről győződve.*
- Hát, ismerek én is káromkodásokat, csak... *vállait egyszerre húzza fel, majd engedi le* Nem szoktam. De tudnék. *Közelebb hajol Shen füléhez, hogy belesúgja, mint a titkot, amik soha sem kerülhetnek ki kettejük közül. Nem, nem káromkodások sorát suttogja el.*
- Elfül is. *Komolyan bólogat mellé, de egyértelműen csak elengedte magát, és bohóckodik a maga módján.
Nem kerget hiú ábrándot, hogy elsőre menni fog neki a lapröptetés, de gyakorlás a tudás anyja, így elkötelezve csapja magát homlokon az első lappal. Ahogy illik.*
- Így kell ezt csinálni *nevetgél zavartan saját ügyetlenkedésén, ugyanis nincs hozzászokva, hogy ne sikerüljön célba találnia, így ahhoz sem, hogy bénán reptessen lapot. Nem sértődik meg, ha Shen vele nevet, hisz azzal semmi baj nincs és tudja, hogy kinevetni nem merné. Még a végén megint minxhúst kapna ebédre. Egyedül az ölelésre nem számít, hisz korábban mindenhez engedélyt kért Shen, most pedig úgy tűnik, megfeledkezett magáról.
Egyik kezében a pakli, másikkal viszonozza az ölelés rá eső részét, de nem tesz többet, csak egy mozdulat az egész, és egy kedves mosoly, mikor elválnak. De a Shenhez fűződő számára kedves illatot eszébe vési.
Nem úgy tűnik, hogy jobban sikerülne a következő próba, pláne az után, hogy nyakon találta Shent. Talán korábbi közelség lehet az oka, vagy csak tényleg ilyen ügyetlen ehhez, de ha Shen nem adja fel, akkor még jó pár csattanós lapot vakarhatnak le magukról, mire sikerül egy szép ívet megtennie egynek. Lyznek nincsenek ábrándjai afelől, hogy ez így lesz.*
- Naná, hogy téged célozlak. Sokkal viccesebb, mint reptetni. *Persze ez nem igaz, víztiszta átlátszó mondat, és egyértelműen játékra hívás.*
- Nesze *bök egy lapot tényleg szándékosan Shennek, nem figyelve, hogy hova pottyan.* Ééés nesze. *kacarászik halkan. *nesze, nesze, nesze.
*Shennek pöcköl öt- hat lapot nevetgélve, mire újra a feladatra tud figyelni.*
- Hát jó, akkor mindent bele *vigyorog szeme sarkából bájos komiszsággal, pláne mikor a szürke szemek alatt a koncentráció okán kint felejtett nyelvet felfedezi. És Lyz ad bele erőt, amennyi az ujjába belefér.*
- Szétszórom a paklidat *jegyzi meg, mikor maguk köré pillant. Valóban a fél pakli a pokrócon és azon is túl szétszórva pihen. Az ölükben, a kosárban, a titokzatos utolsó csomagocskán is billeg egy. Ám amikor újra próbálja a sokadik próbálkozásra váratlanul pörögve fordul vissza a lap, nem olyan távról, mint ahogyan Shen küldte, de neki ez is megfelel. Boldog.*
- Sikerült *csillog a szeme, mikor a visszaérkező lapot diadalmasan a levegőbe emeli.*
//Íjászverseny//
*Egyre felszaladó szemöldökkel hallgatja mások idegesítésének módszerét, aztán, jóízűen nevet fel.*
- Meglehetősen nagy tapasztalatod lehet ebben. *Teszi meg a komoly megállapítást, ami annyira nem is komoly hangnemet üt meg, noha meg van erről győződve.*
- Hát, ismerek én is káromkodásokat, csak... *vállait egyszerre húzza fel, majd engedi le* Nem szoktam. De tudnék. *Közelebb hajol Shen füléhez, hogy belesúgja, mint a titkot, amik soha sem kerülhetnek ki kettejük közül. Nem, nem káromkodások sorát suttogja el.*
- Elfül is. *Komolyan bólogat mellé, de egyértelműen csak elengedte magát, és bohóckodik a maga módján.
Nem kerget hiú ábrándot, hogy elsőre menni fog neki a lapröptetés, de gyakorlás a tudás anyja, így elkötelezve csapja magát homlokon az első lappal. Ahogy illik.*
- Így kell ezt csinálni *nevetgél zavartan saját ügyetlenkedésén, ugyanis nincs hozzászokva, hogy ne sikerüljön célba találnia, így ahhoz sem, hogy bénán reptessen lapot. Nem sértődik meg, ha Shen vele nevet, hisz azzal semmi baj nincs és tudja, hogy kinevetni nem merné. Még a végén megint minxhúst kapna ebédre. Egyedül az ölelésre nem számít, hisz korábban mindenhez engedélyt kért Shen, most pedig úgy tűnik, megfeledkezett magáról.
Egyik kezében a pakli, másikkal viszonozza az ölelés rá eső részét, de nem tesz többet, csak egy mozdulat az egész, és egy kedves mosoly, mikor elválnak. De a Shenhez fűződő számára kedves illatot eszébe vési.
Nem úgy tűnik, hogy jobban sikerülne a következő próba, pláne az után, hogy nyakon találta Shent. Talán korábbi közelség lehet az oka, vagy csak tényleg ilyen ügyetlen ehhez, de ha Shen nem adja fel, akkor még jó pár csattanós lapot vakarhatnak le magukról, mire sikerül egy szép ívet megtennie egynek. Lyznek nincsenek ábrándjai afelől, hogy ez így lesz.*
- Naná, hogy téged célozlak. Sokkal viccesebb, mint reptetni. *Persze ez nem igaz, víztiszta átlátszó mondat, és egyértelműen játékra hívás.*
- Nesze *bök egy lapot tényleg szándékosan Shennek, nem figyelve, hogy hova pottyan.* Ééés nesze. *kacarászik halkan. *nesze, nesze, nesze.
*Shennek pöcköl öt- hat lapot nevetgélve, mire újra a feladatra tud figyelni.*
- Hát jó, akkor mindent bele *vigyorog szeme sarkából bájos komiszsággal, pláne mikor a szürke szemek alatt a koncentráció okán kint felejtett nyelvet felfedezi. És Lyz ad bele erőt, amennyi az ujjába belefér.*
- Szétszórom a paklidat *jegyzi meg, mikor maguk köré pillant. Valóban a fél pakli a pokrócon és azon is túl szétszórva pihen. Az ölükben, a kosárban, a titokzatos utolsó csomagocskán is billeg egy. Ám amikor újra próbálja a sokadik próbálkozásra váratlanul pörögve fordul vissza a lap, nem olyan távról, mint ahogyan Shen küldte, de neki ez is megfelel. Boldog.*
- Sikerült *csillog a szeme, mikor a visszaérkező lapot diadalmasan a levegőbe emeli.*
4504. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-06 22:28:33
Üzenet elküldve: 2019-01-06 22:28:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
- Előfordult, hogy füstölőket és pár otthon készített ékszert árultam édesanyámmal. *emlékszik vissza mosolyogva, és ezzel mintegy válaszol is Arystor kérdésére.
Amikor felkerekedtek néha, hogy meglátogassanak néhány közeli, főleg emberek lakta falvat, azok az alkalmak kivétel nélkül szinte mind gyerekkorának legszebb emlékei közé tartoznak.*
- De olyan komoly dologgal, mint egy ház még természetesen sohasem üzleteltem. *ismeri el a legkevesebb szégyenkezés, szépítgetés, vagy alakoskodás nélkül. A tegnap este és az eddigiek meggyőzték már arról, hogy a férfi nem csak származásánál fogva nemes, hanem a lehető legelvontabb értelmében is a szónak. Ebből következik, hogyha nem tartaná komoly vevőnek őket, akkor nem lennének most itt, így pedig elég felesleges megpróbálni másnak mutatni magukat, mint akik valójában. Neki valószínűleg nem is nagyon menne, akkor sem, ha akarná.
Ugyan a későbbiekben nem is esik erről több szó, ő mégis meg van győződve róla, hogy Arystor túlságosan is nagylelkű velük. De hát, ez legyen a legnagyobb baj, ami az életben érheti őket! A többiekről keveset, vagy szinte semmit nem tud, de, hogy Lauval és vele nem sok jó történt azóta, hogy el kellett jönniük otthonról, az olyan biztos, mint hogy most a lány mellett ül a szekér bakján. Miért is ne lehetne szerencséjük nekik is kivételesen?
Lau mindenesetre megköszöni még egyszer helyette is a nagylelkűséget, így innentől kezdve csak élvezniük kell az utazást, nincs semmi más dolguk. Ugyan hűvös van egy kissé, és még a hó is esni kezd, a pálinka azért tényleg kellemesen melegíti.
Az első alkalom ellenére nem rúg be egyetlen kortytól, és nem is bódul el, mégis belefeledkezik kicsit a hópelyhek lusta táncába, valamint abba, hogy fél füllel a többiek beszélgetését is hallgatja. Bátrabb is lesz, mint máskor lenne, nem mintha amúgy képes lenne barátait megfosztani a nem mindennapi látványtól.
Igaz, hogy odahaza túl sokszor gúnyolták és nevették ki játéknyulai miatt, akik hű társai voltak mindazok helyett, akik szintén azok lehettek volna, ha nem vetik meg őt azért, amiről nem tehet, valamint száműzetését is annak köszönheti, hogy kissé hevesen reagált, amikor bántani akarták őket, most mégsem tudja megállni, hogy legalább kicsit ne foglalkozzon velük. És még mindig inkább őt nevessék ki, vagy vessék meg most is, minthogy úgy tegyen továbbra is, mintha vele sem lennének.*
- Nézzétek, hó! *suttogja nekik lelkesen, miután kinyitja annyira a táska száját, hogy zsemleszín és hófehér fejük nyugodtan kikandikálhasson belőle.*
- Nem túl gyakori látvány volt mifelénk. Remélem tényleg szerencsét hoz. *mondja, majd egy-egy simogatás, és fejre adott puszi után ismét rájuk zárja a táskát, csak kis rést hagyva nekik, ahol egyszerre megy be hozzájuk a hűvös és az éltető levegő.
Akár még örülhetne is, hogy Marella és Chel elterelik róla a figyelmet, de természetesen mégsem teszi. Ahogyan mindenki más, ő is ijedten fordul a lány felé, amikor leesik a lóról, hogy aztán kicsit meg is könnyebbüljön. Egyrészt rögtön oda is ugranak hozzá felsegíteni, másrészt pedig (amennyire ezt meg tudja ítélni) Marella egyáltalán nem tűnik úgy, mint akit ez az esés nagyon megviselt volna.
Nyilván nem ez volt az első alkalom és a lánynak, valamit Chelnek a viselkedéséből is úgy tűnik, hogy semmi különösebb ok nincsen az aggodalomra.
Ellenben mindaz, amit most látott pusztán még egy okkal több arra, hogy féljen a lovaktól, és arra gondoljon, hogy a legnagyobb és legveszélyesebb állat, amit valaha tartani akar és fog, az vagy egy nyúl lesz, vagy pedig egy macska. Lóhátra pedig biztosan nem kívánkozik többet, még annyira sem, mint amennyire eddig.*
- Tényleg gyönyörű! *csatlakozik aztán Lauhoz a kis közjáték után, remélve, hogy nem tévedett, és a lánynak, aki tegnap olyan előzékenyen vitte el Lyllit a városig, tényleg nem esett semmi baja.*
- Alig várom, hogy megérkezzünk. *mondja teljesen őszintén, ösztönösen is szorosabban szorítva magához a zsákot, amiben nem csak játéknyulai, hanem egyben aranyai is vannak. Utóbbiak mégsem számítanak. Bármikor feláldozná gondolkodás nélkül mindannyiukat, hogy két kis kedvencének új otthont teremthessen.*
- Előfordult, hogy füstölőket és pár otthon készített ékszert árultam édesanyámmal. *emlékszik vissza mosolyogva, és ezzel mintegy válaszol is Arystor kérdésére.
Amikor felkerekedtek néha, hogy meglátogassanak néhány közeli, főleg emberek lakta falvat, azok az alkalmak kivétel nélkül szinte mind gyerekkorának legszebb emlékei közé tartoznak.*
- De olyan komoly dologgal, mint egy ház még természetesen sohasem üzleteltem. *ismeri el a legkevesebb szégyenkezés, szépítgetés, vagy alakoskodás nélkül. A tegnap este és az eddigiek meggyőzték már arról, hogy a férfi nem csak származásánál fogva nemes, hanem a lehető legelvontabb értelmében is a szónak. Ebből következik, hogyha nem tartaná komoly vevőnek őket, akkor nem lennének most itt, így pedig elég felesleges megpróbálni másnak mutatni magukat, mint akik valójában. Neki valószínűleg nem is nagyon menne, akkor sem, ha akarná.
Ugyan a későbbiekben nem is esik erről több szó, ő mégis meg van győződve róla, hogy Arystor túlságosan is nagylelkű velük. De hát, ez legyen a legnagyobb baj, ami az életben érheti őket! A többiekről keveset, vagy szinte semmit nem tud, de, hogy Lauval és vele nem sok jó történt azóta, hogy el kellett jönniük otthonról, az olyan biztos, mint hogy most a lány mellett ül a szekér bakján. Miért is ne lehetne szerencséjük nekik is kivételesen?
Lau mindenesetre megköszöni még egyszer helyette is a nagylelkűséget, így innentől kezdve csak élvezniük kell az utazást, nincs semmi más dolguk. Ugyan hűvös van egy kissé, és még a hó is esni kezd, a pálinka azért tényleg kellemesen melegíti.
Az első alkalom ellenére nem rúg be egyetlen kortytól, és nem is bódul el, mégis belefeledkezik kicsit a hópelyhek lusta táncába, valamint abba, hogy fél füllel a többiek beszélgetését is hallgatja. Bátrabb is lesz, mint máskor lenne, nem mintha amúgy képes lenne barátait megfosztani a nem mindennapi látványtól.
Igaz, hogy odahaza túl sokszor gúnyolták és nevették ki játéknyulai miatt, akik hű társai voltak mindazok helyett, akik szintén azok lehettek volna, ha nem vetik meg őt azért, amiről nem tehet, valamint száműzetését is annak köszönheti, hogy kissé hevesen reagált, amikor bántani akarták őket, most mégsem tudja megállni, hogy legalább kicsit ne foglalkozzon velük. És még mindig inkább őt nevessék ki, vagy vessék meg most is, minthogy úgy tegyen továbbra is, mintha vele sem lennének.*
- Nézzétek, hó! *suttogja nekik lelkesen, miután kinyitja annyira a táska száját, hogy zsemleszín és hófehér fejük nyugodtan kikandikálhasson belőle.*
- Nem túl gyakori látvány volt mifelénk. Remélem tényleg szerencsét hoz. *mondja, majd egy-egy simogatás, és fejre adott puszi után ismét rájuk zárja a táskát, csak kis rést hagyva nekik, ahol egyszerre megy be hozzájuk a hűvös és az éltető levegő.
Akár még örülhetne is, hogy Marella és Chel elterelik róla a figyelmet, de természetesen mégsem teszi. Ahogyan mindenki más, ő is ijedten fordul a lány felé, amikor leesik a lóról, hogy aztán kicsit meg is könnyebbüljön. Egyrészt rögtön oda is ugranak hozzá felsegíteni, másrészt pedig (amennyire ezt meg tudja ítélni) Marella egyáltalán nem tűnik úgy, mint akit ez az esés nagyon megviselt volna.
Nyilván nem ez volt az első alkalom és a lánynak, valamit Chelnek a viselkedéséből is úgy tűnik, hogy semmi különösebb ok nincsen az aggodalomra.
Ellenben mindaz, amit most látott pusztán még egy okkal több arra, hogy féljen a lovaktól, és arra gondoljon, hogy a legnagyobb és legveszélyesebb állat, amit valaha tartani akar és fog, az vagy egy nyúl lesz, vagy pedig egy macska. Lóhátra pedig biztosan nem kívánkozik többet, még annyira sem, mint amennyire eddig.*
- Tényleg gyönyörű! *csatlakozik aztán Lauhoz a kis közjáték után, remélve, hogy nem tévedett, és a lánynak, aki tegnap olyan előzékenyen vitte el Lyllit a városig, tényleg nem esett semmi baja.*
- Alig várom, hogy megérkezzünk. *mondja teljesen őszintén, ösztönösen is szorosabban szorítva magához a zsákot, amiben nem csak játéknyulai, hanem egyben aranyai is vannak. Utóbbiak mégsem számítanak. Bármikor feláldozná gondolkodás nélkül mindannyiukat, hogy két kis kedvencének új otthont teremthessen.*
4503. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-06 21:30:02
Üzenet elküldve: 2019-01-06 21:30:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Szarvasvadászat//
*Szépen lassan lehozza a dézsát, és egy kis szlalomozással egybekötve elgurítja egészen a kandallóig, ahol a talpára állítja.*
- Ha szerencséd van, pár hónap alatt visszaszerzem az erőmet, és akkor már a fejem fölé is felemelem! Nem csak a dézsát, akár téged is!
*Szólal meg egy kicsit hangosabban, próbálja humorral oldani a feszültséget.
A köhögést hallva erősen fülelni kezd, nagyon kíváncsi, hogy a nő mégis mit csinál.
Miután végez, úgy találja, hogy ez egy kiváló ötlet volt - hiszen nagyon hangulatos egy jó meleg dézsában fürödni a ropogó tűz mellett, miközben a szobát gyertyák gyenge fénye világítja be.
Mady keresésére indul, szerencsére nem kell sokat kutakodnia, hogy megtalálja. Gyorsan észreveszi, hogy a nő szinte nyakig koszos.*
- Én azt hittem, hogy vízben szeretnél fürdeni, nem pedig hamuban.
*Vigyorodik el, miközben Mady megpróbálja leporolni magát.*
- Ott még maradt!
*Mondja, majd közelebb lép, és hogy megtisztíthassa a nő vállát a hamutól - persze csak ha hagyja.*
- Pedig csak három, legfeljebb négy napig állt üresen ház. Mondjuk főzni annál régebben főztem bármit is... Mondjuk úgy soha.
*Szépen lassan lehozza a dézsát, és egy kis szlalomozással egybekötve elgurítja egészen a kandallóig, ahol a talpára állítja.*
- Ha szerencséd van, pár hónap alatt visszaszerzem az erőmet, és akkor már a fejem fölé is felemelem! Nem csak a dézsát, akár téged is!
*Szólal meg egy kicsit hangosabban, próbálja humorral oldani a feszültséget.
A köhögést hallva erősen fülelni kezd, nagyon kíváncsi, hogy a nő mégis mit csinál.
Miután végez, úgy találja, hogy ez egy kiváló ötlet volt - hiszen nagyon hangulatos egy jó meleg dézsában fürödni a ropogó tűz mellett, miközben a szobát gyertyák gyenge fénye világítja be.
Mady keresésére indul, szerencsére nem kell sokat kutakodnia, hogy megtalálja. Gyorsan észreveszi, hogy a nő szinte nyakig koszos.*
- Én azt hittem, hogy vízben szeretnél fürdeni, nem pedig hamuban.
*Vigyorodik el, miközben Mady megpróbálja leporolni magát.*
- Ott még maradt!
*Mondja, majd közelebb lép, és hogy megtisztíthassa a nő vállát a hamutól - persze csak ha hagyja.*
- Pedig csak három, legfeljebb négy napig állt üresen ház. Mondjuk főzni annál régebben főztem bármit is... Mondjuk úgy soha.
4502. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-06 21:29:55
Üzenet elküldve: 2019-01-06 21:29:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon...//
*Ilidrion fokozatosan jön rá, hogy félreértelmezte a helyzetet, és a fiatal lányka nem is annyira elszontyolodott, sőt, nem is olyan fiatal, mint gondolta. ~ Lehet szükségtelen volt átjönnöm? ~ Morfondírozik magában, ahogy a másik elf elmegy hidat keresni. Nem gondolta, hogy lehetséges hirtelen egy biztonságos hidat felhúzni, és a lány aprónak tűnt, így gondolta, hogyha innen egy kis lendületet ad neki, akkor Thim könnyedén fogadni tudja majd a parton.*
- Persze, én jól vagyok. *Válaszol kedvesen a gnómnak, és arra is biccent, hogy a macska miatt érkezett ide. Ő maga is nagy kedvelője az állatoknak, sőt, inkább állat-, mint emberbarát, úgyhogy ezt meg tudja érteni, sőt, tisztelet is ébred benne iránta.*
- Jó ezt hallani. Hát nem veszett ki minden természetbarátság a városokból sem. *Mosolyodik el, a nagy településeket mindig elftelen gépezeteknek képzelte el, ahol biztos senki nem kockáztatna életet egy ártatlan élőlény megmentéséért.
A ficánkoló, vadóc állatot elnézve elszorul a szíve, biztos nagyon meg van rémülve, és örül, hogy tud segíteni neki.*
- Rendben, akkor tartsd csak magadnál, hátha már kicsit kezd téged megszokni. *Mondja könnyedén, nem akar erőszakoskodni ezzel egyáltalán. Szemeivel Thimet kutatja, nem akarja, hogy túlságosan összekarmolják a lányt, vagy ilyesmi.*
- Ne viccelj, szívesen segítünk. Legalábbis én biztosan. A hídépítő társammal még csak most találkoztam, de szerintem ő sem bánja. *Mikorra befejezi, már látja is, hogy egy csónak közeledik, és letérdelve ki is nyújtja a kezét, hogy beigazgassa az alkalmi hidat. A hajócska végét sikerül egy kicsit belenyomni a sárba, majd lábával rátapos, hogy valamennyire segítse tartani a sodrás ellen. ~ Remélem ki fog tartani. ~ Méri fel az eszközt, és a másik elfre pillant, ki már hívja is a lányt.*
- Ideadod a cicát egy pillanatra? *Nyújtja felé a kezét, és ha a lány megengedi, kezeit óvatosan a macska mellső lábai mögött ráfog a testére, hogy a karmok ne érjék a csuklóját, aztán ő maga is magához szorítja, ahogy azt Lyllitől elleste. A macska ficánkol kicsit a végtagjaival, de szerencsére semmi elviselhetetlen nem történik. Ilidrion kezét aztán a gnómnak kínálja, hogy amíg nem tudja megragadni a lapátot, biztonságban lehessen.*
- Elfogadod a kezem? *Kérdezi végül, várva, hogy a lány akar-e élni vele.*
//Csak ezt ússzuk meg szárazon...//
*Ilidrion fokozatosan jön rá, hogy félreértelmezte a helyzetet, és a fiatal lányka nem is annyira elszontyolodott, sőt, nem is olyan fiatal, mint gondolta. ~ Lehet szükségtelen volt átjönnöm? ~ Morfondírozik magában, ahogy a másik elf elmegy hidat keresni. Nem gondolta, hogy lehetséges hirtelen egy biztonságos hidat felhúzni, és a lány aprónak tűnt, így gondolta, hogyha innen egy kis lendületet ad neki, akkor Thim könnyedén fogadni tudja majd a parton.*
- Persze, én jól vagyok. *Válaszol kedvesen a gnómnak, és arra is biccent, hogy a macska miatt érkezett ide. Ő maga is nagy kedvelője az állatoknak, sőt, inkább állat-, mint emberbarát, úgyhogy ezt meg tudja érteni, sőt, tisztelet is ébred benne iránta.*
- Jó ezt hallani. Hát nem veszett ki minden természetbarátság a városokból sem. *Mosolyodik el, a nagy településeket mindig elftelen gépezeteknek képzelte el, ahol biztos senki nem kockáztatna életet egy ártatlan élőlény megmentéséért.
A ficánkoló, vadóc állatot elnézve elszorul a szíve, biztos nagyon meg van rémülve, és örül, hogy tud segíteni neki.*
- Rendben, akkor tartsd csak magadnál, hátha már kicsit kezd téged megszokni. *Mondja könnyedén, nem akar erőszakoskodni ezzel egyáltalán. Szemeivel Thimet kutatja, nem akarja, hogy túlságosan összekarmolják a lányt, vagy ilyesmi.*
- Ne viccelj, szívesen segítünk. Legalábbis én biztosan. A hídépítő társammal még csak most találkoztam, de szerintem ő sem bánja. *Mikorra befejezi, már látja is, hogy egy csónak közeledik, és letérdelve ki is nyújtja a kezét, hogy beigazgassa az alkalmi hidat. A hajócska végét sikerül egy kicsit belenyomni a sárba, majd lábával rátapos, hogy valamennyire segítse tartani a sodrás ellen. ~ Remélem ki fog tartani. ~ Méri fel az eszközt, és a másik elfre pillant, ki már hívja is a lányt.*
- Ideadod a cicát egy pillanatra? *Nyújtja felé a kezét, és ha a lány megengedi, kezeit óvatosan a macska mellső lábai mögött ráfog a testére, hogy a karmok ne érjék a csuklóját, aztán ő maga is magához szorítja, ahogy azt Lyllitől elleste. A macska ficánkol kicsit a végtagjaival, de szerencsére semmi elviselhetetlen nem történik. Ilidrion kezét aztán a gnómnak kínálja, hogy amíg nem tudja megragadni a lapátot, biztonságban lehessen.*
- Elfogadod a kezem? *Kérdezi végül, várva, hogy a lány akar-e élni vele.*
4501. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-06 20:34:16
Üzenet elküldve: 2019-01-06 20:34:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasvadászat//
*Bár eddig ahol élt, ott szinte természetes volt a legalább kétnaponta fürdés, azért is érzi olyan mocskosnak magát néhány nap kutyagolás után. Valamint, mikor a férfi célozgat rá, hogy milyen koszos is és ráférne igazán már az a fürdő, szemei összeszűkülnek sértődötten.*
-Nem mintha te olyan, hű de tiszta lennél. *Veti neki oda mérgében, bár úgy véli a körülményekre való tekintettel azért ezt mégsem kellett volna. Próbálna szabadkozni, de ekkor a másik az arcához nyúl, ami őszintén megdöbbenti. Nemrég még úgy ódzkodott az elf az érintésétől, most meg szinte ő közeledik felé. Elkönyveli, hogy valószínűleg csak így építi a bizalmat, és ez már annak a jele, hogy némileg kezd normálisabban viselkedni. Mikor pedig látja a zavart a tekintetében, már tudja, hogy semmi rá veszélyes nem bújt elő a férfi lelkéből.*
~Talán a levestől van.~*Rendezi le és a másik szabadkozására csak egy kedves mosoly a válasz. Majd ő is feláll, leveszi a poncsót magáról és kisétál a konyhába. A gondolat nem igazán zavarja, hogy itt a nappaliban kell majd fürödnie, minden porcikája izgatott, hogy végre lecsutakolhatja magát. Nem is igazán lehet szégyenlős, soha sem volt az, büszke a testére, hisz rendesen sanyargatja is magát. Odabent talál egy nagy hordó vizet, amiből ki is mer egy nagyobb edénybe és a sparhelt alá gyújt, hogy melegedjen. Kicsit köhög a portól és a hamu még jobban rátesz egy lapáttal, próbálja a ruhájáról legalább lesöpörni. Közben hallja a nagy zsivajt és kinéz a konyából, nem is várta el az elftől hogy a dézsát a kezei között hozza le, hiszen alig csont és bőr, a nő fejében megfordult, hogy esetleg segítenie is kéne a műveletben, de inkább lebeszéli magát. Nem akarja, hogy a férfi becsületét csorba érje, hiszen ez is egy kis győzelem, még hacsak valóban aprócska is.*
*Bár eddig ahol élt, ott szinte természetes volt a legalább kétnaponta fürdés, azért is érzi olyan mocskosnak magát néhány nap kutyagolás után. Valamint, mikor a férfi célozgat rá, hogy milyen koszos is és ráférne igazán már az a fürdő, szemei összeszűkülnek sértődötten.*
-Nem mintha te olyan, hű de tiszta lennél. *Veti neki oda mérgében, bár úgy véli a körülményekre való tekintettel azért ezt mégsem kellett volna. Próbálna szabadkozni, de ekkor a másik az arcához nyúl, ami őszintén megdöbbenti. Nemrég még úgy ódzkodott az elf az érintésétől, most meg szinte ő közeledik felé. Elkönyveli, hogy valószínűleg csak így építi a bizalmat, és ez már annak a jele, hogy némileg kezd normálisabban viselkedni. Mikor pedig látja a zavart a tekintetében, már tudja, hogy semmi rá veszélyes nem bújt elő a férfi lelkéből.*
~Talán a levestől van.~*Rendezi le és a másik szabadkozására csak egy kedves mosoly a válasz. Majd ő is feláll, leveszi a poncsót magáról és kisétál a konyhába. A gondolat nem igazán zavarja, hogy itt a nappaliban kell majd fürödnie, minden porcikája izgatott, hogy végre lecsutakolhatja magát. Nem is igazán lehet szégyenlős, soha sem volt az, büszke a testére, hisz rendesen sanyargatja is magát. Odabent talál egy nagy hordó vizet, amiből ki is mer egy nagyobb edénybe és a sparhelt alá gyújt, hogy melegedjen. Kicsit köhög a portól és a hamu még jobban rátesz egy lapáttal, próbálja a ruhájáról legalább lesöpörni. Közben hallja a nagy zsivajt és kinéz a konyából, nem is várta el az elftől hogy a dézsát a kezei között hozza le, hiszen alig csont és bőr, a nő fejében megfordult, hogy esetleg segítenie is kéne a műveletben, de inkább lebeszéli magát. Nem akarja, hogy a férfi becsületét csorba érje, hiszen ez is egy kis győzelem, még hacsak valóban aprócska is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579