Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 194 (3861. - 3880. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3880. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-23 23:13:58
Üzenet elküldve: 2018-08-23 23:13:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hosszú ideje ül csendesen, s a falról bámulja a fák felett elhúzódó végtelen horizontot. Az erőd néptelen, s csendes, csak olykor hallatszik belőle némi beszédhang, korábbi zsongása a múlté már. Fején csuklya, s érzéseit próbálja legyűrni, melyek olykor el-eluralkodnak rajta. Ismét egyedül van. Vannak bár körülötte, de a társaságot nem keresi, valami eltört benne, valami megtört benne. Talán a késztetés a jobb után, talán az erő az akarat után, talán a szándék egy szebb világ után. A maga mellett heverő kavicsok közül markol meg egyet, majd céltalanul hajítja a sűrűbe, nem vár visszaválaszt, csak a kis csattanást hallja, ahogy a kő földet ér. Semmi sem mozdul. Egyesek azt gondolhatják, hogy elhagyta magát, pedig ez nem így van. Testét szikárrá edzette a gyakorlótér kiállított farönkjei, lelkét pedig megacélozta a magány. Senkire nem tud támaszkodni, volt barátságok vesztek el, Lyzendra feladatainak él, s inkább vezér, mint előadó, hol van már a találkozás öröme, s az együtt szavalt pillanatok. Az erdő csendjét hirtelen nesztelen zajok verik fel, Umon valószínűleg észre sem venné, ha nem volna oly néma az erdő. Ebben a csendben, még a legtapasztaltabbaknak is nehezére esik a lopakodás, főként, ha az illetőnek ez nem is áll szándékában, mert akiért jött, pont nem messze tőle, a falon üldögél törökülésben. Némán áll fel, ha menni kell, hát menni kell, bármi várja a sűrűben, ha halál, akkor a halál. Messze kisebb gondot ettől nem tud elképzelni. Fejébe húzott, s testét körbeölelő csuklyája alatt stigmái mozgása régen nem látszanak már. Pedig ott vannak. Ott bizony. De nincs kinek érzéseit mutassák. Kisebb tornászmozdulatokba illik, ahogy a fal külső részén leereszkedik, majd nagyot dobbanva, ruganyos térdekkel ér földet páros lábbal. Ki előtte áll, számára nem ismeretlen, sőt emlékek hordozója, nagyon távoli emlékeké.*
- Xauzur. *Sziszegi.* Hát a gazdád merre jár? Már téged is elhagyott? *Szemei feketén villannak meg a csuklya alatt, s kérdésére halk morgás a válasz, tudja nagyon jól, hogy az irbisz nem kedveli. Jogos a sérelme meg kell hagyni, a láthatatlan démont nem lehet legyőzni, bármekkora ragadozó is legyen a vad. Umon emiatt sziszegésétől eltekintve kellő óvatossággal áll meg messze az állat előtt, s nem közelít. Hagyja, hogy az mondja el mi végre jött.*
- Nincs már eleség, hacsak nem értem jöttél, vadállat! *Suttogja a szavakat, de az irbisz egy ismételt morranás után utolsót pillant, majd megiramodik és rövid idő után megáll, majd visszanéz.*
- Pompás. *Köpi a szavakat, majd eliramodik.* Gondolom _neki_ derogált visszajönni, persze, ha baj van, jól jön az öreg csuhás! *Mintha csak sejtené mit akar az állat. Jól bírja a tempót, s a szűk ösvényeket immár kiválóan ismeri, a néma egyedül töltött séták alatt kellően kitapasztalta már. Így csak fut, szinte levegőt sem kell vennie, hisz olykor a világba ordította bánatát, a fulladás és a görcsös zokogás megfeszített határáig. De a hang elvész, a torok gyengül, csak a halk suttogás és a mardosó érzelmek maradnak, a magány feldíszített oltárára feszítve. Sejtése szerint Erdőmélye széléig futnak, az irbisz sokkal gyorsabb, így néha megállni kényszerül, hogy hangos morgással adja tudtára a szerzetesnek, igyekezzen már. A túloldalon, valahol, talán már az artheniori út sejlik, de itt még a rengeteg fái húzódnak. Hamarosan megállni kényszerül, Xauzur egy ismeretlen, mégis ismerős alak mellett áll meg békésen. Csak egy valaki lehet, kit az állat így megtűr maga mellett. A csuhás lépteit lelassítja, majd két öles levegővétellel kényszeríti testét és elméjét a nyugalomra és nem utolsó sorban a közönyre. Látótávolságban megáll, majd kifejezéstelen, számukra láthatatlan tekintettel a párosra néz, előbb az irbiszre, majd az alakra.*
- Talán megtaláltad, a hőn áhított maihhineidet? *Egy öreg fának támasztva vállát, karba font kézzel sziszegi fogai között a szavakat, suttogását eléggé erősítve ahhoz, hogy a kiváló elf fülek meghallhassák. Még nem fejezte be, de az utolsó szót, szinte köpi szájából:*
- Vezérem. *A távolságot nem csökkenti, karba font keze és hideg testtartása arról árulkodhat, hogy neki nem is áll szándékában közelebb menni.*
*Hosszú ideje ül csendesen, s a falról bámulja a fák felett elhúzódó végtelen horizontot. Az erőd néptelen, s csendes, csak olykor hallatszik belőle némi beszédhang, korábbi zsongása a múlté már. Fején csuklya, s érzéseit próbálja legyűrni, melyek olykor el-eluralkodnak rajta. Ismét egyedül van. Vannak bár körülötte, de a társaságot nem keresi, valami eltört benne, valami megtört benne. Talán a késztetés a jobb után, talán az erő az akarat után, talán a szándék egy szebb világ után. A maga mellett heverő kavicsok közül markol meg egyet, majd céltalanul hajítja a sűrűbe, nem vár visszaválaszt, csak a kis csattanást hallja, ahogy a kő földet ér. Semmi sem mozdul. Egyesek azt gondolhatják, hogy elhagyta magát, pedig ez nem így van. Testét szikárrá edzette a gyakorlótér kiállított farönkjei, lelkét pedig megacélozta a magány. Senkire nem tud támaszkodni, volt barátságok vesztek el, Lyzendra feladatainak él, s inkább vezér, mint előadó, hol van már a találkozás öröme, s az együtt szavalt pillanatok. Az erdő csendjét hirtelen nesztelen zajok verik fel, Umon valószínűleg észre sem venné, ha nem volna oly néma az erdő. Ebben a csendben, még a legtapasztaltabbaknak is nehezére esik a lopakodás, főként, ha az illetőnek ez nem is áll szándékában, mert akiért jött, pont nem messze tőle, a falon üldögél törökülésben. Némán áll fel, ha menni kell, hát menni kell, bármi várja a sűrűben, ha halál, akkor a halál. Messze kisebb gondot ettől nem tud elképzelni. Fejébe húzott, s testét körbeölelő csuklyája alatt stigmái mozgása régen nem látszanak már. Pedig ott vannak. Ott bizony. De nincs kinek érzéseit mutassák. Kisebb tornászmozdulatokba illik, ahogy a fal külső részén leereszkedik, majd nagyot dobbanva, ruganyos térdekkel ér földet páros lábbal. Ki előtte áll, számára nem ismeretlen, sőt emlékek hordozója, nagyon távoli emlékeké.*
- Xauzur. *Sziszegi.* Hát a gazdád merre jár? Már téged is elhagyott? *Szemei feketén villannak meg a csuklya alatt, s kérdésére halk morgás a válasz, tudja nagyon jól, hogy az irbisz nem kedveli. Jogos a sérelme meg kell hagyni, a láthatatlan démont nem lehet legyőzni, bármekkora ragadozó is legyen a vad. Umon emiatt sziszegésétől eltekintve kellő óvatossággal áll meg messze az állat előtt, s nem közelít. Hagyja, hogy az mondja el mi végre jött.*
- Nincs már eleség, hacsak nem értem jöttél, vadállat! *Suttogja a szavakat, de az irbisz egy ismételt morranás után utolsót pillant, majd megiramodik és rövid idő után megáll, majd visszanéz.*
- Pompás. *Köpi a szavakat, majd eliramodik.* Gondolom _neki_ derogált visszajönni, persze, ha baj van, jól jön az öreg csuhás! *Mintha csak sejtené mit akar az állat. Jól bírja a tempót, s a szűk ösvényeket immár kiválóan ismeri, a néma egyedül töltött séták alatt kellően kitapasztalta már. Így csak fut, szinte levegőt sem kell vennie, hisz olykor a világba ordította bánatát, a fulladás és a görcsös zokogás megfeszített határáig. De a hang elvész, a torok gyengül, csak a halk suttogás és a mardosó érzelmek maradnak, a magány feldíszített oltárára feszítve. Sejtése szerint Erdőmélye széléig futnak, az irbisz sokkal gyorsabb, így néha megállni kényszerül, hogy hangos morgással adja tudtára a szerzetesnek, igyekezzen már. A túloldalon, valahol, talán már az artheniori út sejlik, de itt még a rengeteg fái húzódnak. Hamarosan megállni kényszerül, Xauzur egy ismeretlen, mégis ismerős alak mellett áll meg békésen. Csak egy valaki lehet, kit az állat így megtűr maga mellett. A csuhás lépteit lelassítja, majd két öles levegővétellel kényszeríti testét és elméjét a nyugalomra és nem utolsó sorban a közönyre. Látótávolságban megáll, majd kifejezéstelen, számukra láthatatlan tekintettel a párosra néz, előbb az irbiszre, majd az alakra.*
- Talán megtaláltad, a hőn áhított maihhineidet? *Egy öreg fának támasztva vállát, karba font kézzel sziszegi fogai között a szavakat, suttogását eléggé erősítve ahhoz, hogy a kiváló elf fülek meghallhassák. Még nem fejezte be, de az utolsó szót, szinte köpi szájából:*
- Vezérem. *A távolságot nem csökkenti, karba font keze és hideg testtartása arról árulkodhat, hogy neki nem is áll szándékában közelebb menni.*
3879. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-23 23:10:56
Üzenet elküldve: 2018-08-23 23:10:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A férfi nadrágját tartó madzagot gyermekjáték kioldani és ezután az szinte magától le is mászik a testről, majd Wym a lehető legtávolabbi sarokba hajítja kuncogva, mielőtt visszacsúszna bátya kezeibe a forró csókokért. A rajta lévő ruha is hamar eltűnik, így már egészen más érzés, forró bőr forró bőrt érint, nem pedig hideg anyagot. Wym már mindent érez, a férfi vágyának látszó megtestesülését is.
Ez utóbbi kicsit zavarba ejti a lányt, lévén, hogy hasonló testrészt még életében nem látott, max lovaknál, de a maga fajából ez az első, ám iparkodik szokni a látványt.
Közben a simogatások, cirógatások segítenek neki ellazulni.
Ajkait elszakítja testvéréétől és annak nyakába csókol kis részen kiszívva a bőrt, ujjaival a férfi combját fedezi fel. *
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.08.27 19:13:45, a következő indokkal:
Fejléc javítása
// Éjszakázás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A férfi nadrágját tartó madzagot gyermekjáték kioldani és ezután az szinte magától le is mászik a testről, majd Wym a lehető legtávolabbi sarokba hajítja kuncogva, mielőtt visszacsúszna bátya kezeibe a forró csókokért. A rajta lévő ruha is hamar eltűnik, így már egészen más érzés, forró bőr forró bőrt érint, nem pedig hideg anyagot. Wym már mindent érez, a férfi vágyának látszó megtestesülését is.
Ez utóbbi kicsit zavarba ejti a lányt, lévén, hogy hasonló testrészt még életében nem látott, max lovaknál, de a maga fajából ez az első, ám iparkodik szokni a látványt.
Közben a simogatások, cirógatások segítenek neki ellazulni.
Ajkait elszakítja testvéréétől és annak nyakába csókol kis részen kiszívva a bőrt, ujjaival a férfi combját fedezi fel. *
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.08.27 19:13:45, a következő indokkal:
Fejléc javítása
3878. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-23 22:15:32
Üzenet elküldve: 2018-08-23 22:15:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A visszatérés mindig örömteli, bár a történtek fényében akad némi rossz érzés benne. Mióta elment, hatalmasat fordult vele a világ és minden megváltozott. Csak egy dolog állandó. Az erdő. Az erdő mindig ott volt neki és ezután is ott lesz mindig. Ahogy most is ott van, amikor maga mögött hagyja a lápvidék bűzös világát. Bármennyire is nem szereti a mocsarat, mégis az a természetes akadály Erdőmélye és a lakott területek között. Ugyanúgy megvédi a várost és környékét az erdőmélyi ragadozóktól, mint a fák birodalmát a mohó emberektől és egyéb fajoktól. Pár szívdobbanásnyi időre megáll a természetes határon és csak figyeli a szélben hajladozó lombokat. A szívét könnyű érzés futja el, ahogy átjárja az Erdő Szívének ereje. Olyan érzés, amely feltölti, szeretne fejest ugrani belé, mint egy hűs vizű tóba nyár idején és mélyre merülni a békés semmiben.
Megindul előre és a sűrű vadonba veti magát, léptei szinte repítik előre és pillanatokon belül eltűnik a fák között. Ismerős utakat jár be, de olyan ösvényeket használ, amelyeket kevesen ismerhetnek, csak azok, akik a legjobban ismerik az erdőt, mint ő maga. Tudja, merre kell mennie, hogy megkeresse azt a barátot, akire most a leginkább szüksége van és pár órás út után már ott is térdel a sűrűn nőtt bokrok között.*
- Xauzur. *Szólítja meg a fákat, a növényeket. Bár nem beszél fennhangon, hangját felkapja a szél és messzire viszi. Már csak várnia kell, de a türelem mindig is az erényei közé tartozott. Haragoszöld tekintete a fákat fürkészi, légzése halk és ütemes. Csuhája már csak részleteiben hasonlít egykori mivoltára, mostanra bőrszíjak feszülnek mellkasán, a hátára csatolt kardot tartó alkalmatosság. Megviselt a durva daróc, alkarján friss karcolásoktól terhes alkarvédő, lábán a könnyű nemezcsizmába tűrte és szíjakkal fogta le bő nadrágját. Fején csuklya, arca előtt szürke kendő, bal csuklójára a városi hullaszállítók fekete kendőjét kötötte.
Csak számolja szívdobbanásait, de nem kell sokáig várnia, mert mögötte szinte hangtalan ér földet egy hatalmas ugrással Erdőmélye királya, egy kifejlett irbisz.*
- Az Erdő Szíve áldjon, barátom. *Köszönti a csuhás Xauzur-t, ahogy a nagymacska felé fordul. Az irbisz ragadozótekintetében a viszontlátás öröme villan, ahogy fejét az elf karjának dörgöli.*
- Feladatom van számodra. *Néz a sárga szemekbe a csuhás.*
- Menj el Vadvédbe és keresd meg nekem Umon-t. Csak őt és senki mást. Vezesd ide hozzám. *Kérleli az irbiszt, aki a keresett személy említésére mintha ódzkodna a feladattól. Pár pillanat csak, majd egy nemtetszését kifejező morranással megindul, majd három hatalmas ugrással eltűnik a bokrok között.
A csuhás tudja, hogy Xauzur nem kedveli Umon-t, de most félre kell tennie az érzéseit, mert neki szüksége van az átkozott szerzetesre.
Az irbisz távoztával felkel az avarból, majd megindul visszafelé. A szívébe rossz érzés furakodik attól, hogy nem személyesen megy, de mindenkinek jobb lesz így. Neki most más feladata van, amibe nem fér bele most egy kitérő. Hamarosan vissza kell mennie, újra el kell hagynia Erdőmélyét. De visszatér még, ez az egy állandó, mint az erdő maga.*
*A visszatérés mindig örömteli, bár a történtek fényében akad némi rossz érzés benne. Mióta elment, hatalmasat fordult vele a világ és minden megváltozott. Csak egy dolog állandó. Az erdő. Az erdő mindig ott volt neki és ezután is ott lesz mindig. Ahogy most is ott van, amikor maga mögött hagyja a lápvidék bűzös világát. Bármennyire is nem szereti a mocsarat, mégis az a természetes akadály Erdőmélye és a lakott területek között. Ugyanúgy megvédi a várost és környékét az erdőmélyi ragadozóktól, mint a fák birodalmát a mohó emberektől és egyéb fajoktól. Pár szívdobbanásnyi időre megáll a természetes határon és csak figyeli a szélben hajladozó lombokat. A szívét könnyű érzés futja el, ahogy átjárja az Erdő Szívének ereje. Olyan érzés, amely feltölti, szeretne fejest ugrani belé, mint egy hűs vizű tóba nyár idején és mélyre merülni a békés semmiben.
Megindul előre és a sűrű vadonba veti magát, léptei szinte repítik előre és pillanatokon belül eltűnik a fák között. Ismerős utakat jár be, de olyan ösvényeket használ, amelyeket kevesen ismerhetnek, csak azok, akik a legjobban ismerik az erdőt, mint ő maga. Tudja, merre kell mennie, hogy megkeresse azt a barátot, akire most a leginkább szüksége van és pár órás út után már ott is térdel a sűrűn nőtt bokrok között.*
- Xauzur. *Szólítja meg a fákat, a növényeket. Bár nem beszél fennhangon, hangját felkapja a szél és messzire viszi. Már csak várnia kell, de a türelem mindig is az erényei közé tartozott. Haragoszöld tekintete a fákat fürkészi, légzése halk és ütemes. Csuhája már csak részleteiben hasonlít egykori mivoltára, mostanra bőrszíjak feszülnek mellkasán, a hátára csatolt kardot tartó alkalmatosság. Megviselt a durva daróc, alkarján friss karcolásoktól terhes alkarvédő, lábán a könnyű nemezcsizmába tűrte és szíjakkal fogta le bő nadrágját. Fején csuklya, arca előtt szürke kendő, bal csuklójára a városi hullaszállítók fekete kendőjét kötötte.
Csak számolja szívdobbanásait, de nem kell sokáig várnia, mert mögötte szinte hangtalan ér földet egy hatalmas ugrással Erdőmélye királya, egy kifejlett irbisz.*
- Az Erdő Szíve áldjon, barátom. *Köszönti a csuhás Xauzur-t, ahogy a nagymacska felé fordul. Az irbisz ragadozótekintetében a viszontlátás öröme villan, ahogy fejét az elf karjának dörgöli.*
- Feladatom van számodra. *Néz a sárga szemekbe a csuhás.*
- Menj el Vadvédbe és keresd meg nekem Umon-t. Csak őt és senki mást. Vezesd ide hozzám. *Kérleli az irbiszt, aki a keresett személy említésére mintha ódzkodna a feladattól. Pár pillanat csak, majd egy nemtetszését kifejező morranással megindul, majd három hatalmas ugrással eltűnik a bokrok között.
A csuhás tudja, hogy Xauzur nem kedveli Umon-t, de most félre kell tennie az érzéseit, mert neki szüksége van az átkozott szerzetesre.
Az irbisz távoztával felkel az avarból, majd megindul visszafelé. A szívébe rossz érzés furakodik attól, hogy nem személyesen megy, de mindenkinek jobb lesz így. Neki most más feladata van, amibe nem fér bele most egy kitérő. Hamarosan vissza kell mennie, újra el kell hagynia Erdőmélyét. De visszatér még, ez az egy állandó, mint az erdő maga.*
3877. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-23 17:26:58
Üzenet elküldve: 2018-08-23 17:26:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Wymni nem ellenkezik, úgyhogy megtörténik a pozíció váltás, és a vetkőztetés is. Csak egy pillanatig időzik el a felbukkanó látványon, hamar újra csókokba temetkeznek. Ahogy a lány lefelé vándorol, észreveheti, hogy a nadrágot egy könnyen kioldozható csomó tartja a helyén, ha meghúzza, akkor egyből elenged, és szinte magától csúszik le az anyag. Természetesen Dram segít ha kell, hogy megszabaduljon a felesleges ruhától, sőt, ha már így belemelegedtek, akkor finom ujjainak óvatos vándorlásával feltérképezi azt is, hogy a lány viselt-e bármit a hosszú póló alatt. Ha igen, akkor attól is megszabadítja. Egyelőre viszont csak eddig merészkedik, a hátán és a hátsóján játszadozik gyengéden, kicsit hagyja, hogy a lány is tesztelje ezeket az új érzéseket, és hogy olyan tempóban haladhassanak, ami neki is megfelel. Amúgy is, testvérének amennyire új lehet a heves csók, annyira pezsdítő is, és nem akarja megfosztani ettől azzal, hogy túl hamar mutat neki valami mást. Aztán ki tudja, az is lehet, hogy Wymni lesz az, aki meglepi, és megteszi a következő lépést. Egyelőre viszont nem foglalkozik azzal, hogy mi következik, csak a jelennel törődik. *
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.08.27 19:13:24, a következő indokkal:
Fejléc javítása
// Éjszakázás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Wymni nem ellenkezik, úgyhogy megtörténik a pozíció váltás, és a vetkőztetés is. Csak egy pillanatig időzik el a felbukkanó látványon, hamar újra csókokba temetkeznek. Ahogy a lány lefelé vándorol, észreveheti, hogy a nadrágot egy könnyen kioldozható csomó tartja a helyén, ha meghúzza, akkor egyből elenged, és szinte magától csúszik le az anyag. Természetesen Dram segít ha kell, hogy megszabaduljon a felesleges ruhától, sőt, ha már így belemelegedtek, akkor finom ujjainak óvatos vándorlásával feltérképezi azt is, hogy a lány viselt-e bármit a hosszú póló alatt. Ha igen, akkor attól is megszabadítja. Egyelőre viszont csak eddig merészkedik, a hátán és a hátsóján játszadozik gyengéden, kicsit hagyja, hogy a lány is tesztelje ezeket az új érzéseket, és hogy olyan tempóban haladhassanak, ami neki is megfelel. Amúgy is, testvérének amennyire új lehet a heves csók, annyira pezsdítő is, és nem akarja megfosztani ettől azzal, hogy túl hamar mutat neki valami mást. Aztán ki tudja, az is lehet, hogy Wymni lesz az, aki meglepi, és megteszi a következő lépést. Egyelőre viszont nem foglalkozik azzal, hogy mi következik, csak a jelennel törődik. *
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.08.27 19:13:24, a következő indokkal:
Fejléc javítása
3876. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-23 15:51:23
Üzenet elküldve: 2018-08-23 15:51:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A csók édes és gyönyörű érzés és azonnal bánja, hogy ennyi évet várt, hogy kipróbálja, milyen is ez. Mohóbb, többet akar, hevesebben csókol, s közben lassan úgy érzi, hogy legbelül magában valami izzani kezd, mint a hevült parázs.
A férfi hátradől, magára húzva lányt, aki igyekszik minél közelebb lenni hozzá. Jólesnek az érintések, így még soha senki sem ért hozzá. Az ujjak kellemesen bizsergetik bőrét, már nem is érzi a vizes ruha hűvösségét, aztán már a ruhát sem, mikor Dram leveszi róla, seperc alatt.
Nagyot nyel, kicsit izgul, de kezd ráérezni az ízére és már el is felejtette, hogy talán ez nem helyes, hogy ezt nem szabad. Majd aggódik miatta máskor, egy olyan pillanatban, amit nem lehet ilyen csodálatosan tökéletes dolgokkal kitölteni, mint ezt az éjszakát, mert ez a mai csak az övé és Dramé, nem pedig az elvárásoké.
Ujjai a férfi mellkasáról vándorolnak le a hasára, majd végigsimít a barna nadrágon. Nem tetszik neki, annyira...sokat takaró darab, tökre előnytelen, meg amúgy is szőnyegként sokkal hatékonyabb lenne a padlón. Ezt a gondolatmenetet meg is kísérli véghezvinni Wym az új lakberendező. *
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.08.27 19:12:53, a következő indokkal:
Fejléc javítása
// Éjszakázás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A csók édes és gyönyörű érzés és azonnal bánja, hogy ennyi évet várt, hogy kipróbálja, milyen is ez. Mohóbb, többet akar, hevesebben csókol, s közben lassan úgy érzi, hogy legbelül magában valami izzani kezd, mint a hevült parázs.
A férfi hátradől, magára húzva lányt, aki igyekszik minél közelebb lenni hozzá. Jólesnek az érintések, így még soha senki sem ért hozzá. Az ujjak kellemesen bizsergetik bőrét, már nem is érzi a vizes ruha hűvösségét, aztán már a ruhát sem, mikor Dram leveszi róla, seperc alatt.
Nagyot nyel, kicsit izgul, de kezd ráérezni az ízére és már el is felejtette, hogy talán ez nem helyes, hogy ezt nem szabad. Majd aggódik miatta máskor, egy olyan pillanatban, amit nem lehet ilyen csodálatosan tökéletes dolgokkal kitölteni, mint ezt az éjszakát, mert ez a mai csak az övé és Dramé, nem pedig az elvárásoké.
Ujjai a férfi mellkasáról vándorolnak le a hasára, majd végigsimít a barna nadrágon. Nem tetszik neki, annyira...sokat takaró darab, tökre előnytelen, meg amúgy is szőnyegként sokkal hatékonyabb lenne a padlón. Ezt a gondolatmenetet meg is kísérli véghezvinni Wym az új lakberendező. *
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.08.27 19:12:53, a következő indokkal:
Fejléc javítása
3875. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-23 15:22:59
Üzenet elküldve: 2018-08-23 15:22:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Úgy tűnik, hogy mindketten félnek attól, ami következni fog, de ez egyikőjüket se érdekli. Dram szelíden csókolja meg testvérét, óvatosan, tudva, hogy még senki sem tette ezt előtte. De bár ne tette volna... a csók csak arra elég, hogy felkorbácsolja vágyait, hogy még többet akarjon. És a tarkóját simogató ujjak csak még tovább fokozzák érzéseit. Türelmetlenül dől hátra, húzva magával az elfet, hanyatt fekve, hogy testvére felette helyezkedjen el. Nem törődik már azzal, hogy mijét érzi így a lány, és mijét nem, csak simogatja a hátát a félig kigombolt ruha alá nyúlva, továbbra is csókolva, amennyiben még nem bontakozott ki öleléséből a másik fél. A korábbi kétkedés elmúlt, ahogy kiélvezi a hirtelen megváltozott helyzetet. Ha rossz lenne, akkor nem élvezhetné ennyire. Ezen logika alapján csak jó lehet, amit csinálnak. És ki tudja, hogy mit fognak... de hova sietni. Inkább elszakítja ajkait a lánytól, legalábbis próbálja, de csak egy pillanatra. Épp addig, amíg kibújtatja a ruhából, remélve, hogy ez a pillanatnyi szünet nem elég ahhoz, hogy észhez térjenek. Reméli, hogy utána ugyan úgy fojtathatja amit elkezdtek, tovább csókolhatja, ujjai hegyével a lány hátán korcsolyázva. Nem is érti, hogy miért nem csinálták ezt korábban. Olyan természetesnek tűnik most... olyan helyénvalónak. *
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.08.27 19:12:34, a következő indokkal:
Fejléc javítása
// Éjszakázás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Úgy tűnik, hogy mindketten félnek attól, ami következni fog, de ez egyikőjüket se érdekli. Dram szelíden csókolja meg testvérét, óvatosan, tudva, hogy még senki sem tette ezt előtte. De bár ne tette volna... a csók csak arra elég, hogy felkorbácsolja vágyait, hogy még többet akarjon. És a tarkóját simogató ujjak csak még tovább fokozzák érzéseit. Türelmetlenül dől hátra, húzva magával az elfet, hanyatt fekve, hogy testvére felette helyezkedjen el. Nem törődik már azzal, hogy mijét érzi így a lány, és mijét nem, csak simogatja a hátát a félig kigombolt ruha alá nyúlva, továbbra is csókolva, amennyiben még nem bontakozott ki öleléséből a másik fél. A korábbi kétkedés elmúlt, ahogy kiélvezi a hirtelen megváltozott helyzetet. Ha rossz lenne, akkor nem élvezhetné ennyire. Ezen logika alapján csak jó lehet, amit csinálnak. És ki tudja, hogy mit fognak... de hova sietni. Inkább elszakítja ajkait a lánytól, legalábbis próbálja, de csak egy pillanatra. Épp addig, amíg kibújtatja a ruhából, remélve, hogy ez a pillanatnyi szünet nem elég ahhoz, hogy észhez térjenek. Reméli, hogy utána ugyan úgy fojtathatja amit elkezdtek, tovább csókolhatja, ujjai hegyével a lány hátán korcsolyázva. Nem is érti, hogy miért nem csinálták ezt korábban. Olyan természetesnek tűnik most... olyan helyénvalónak. *
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.08.27 19:12:34, a következő indokkal:
Fejléc javítása
3874. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-23 15:10:19
Üzenet elküldve: 2018-08-23 15:10:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Minél több ideig próbálja leszedni magáról az inget, annál ügyetlenebbé válik, a kapkodás eluralkodik rajta. Mozdulatai hevesebbek, keze bár szárazok, mégis lecsúszik a fényes gombokról. Aztán mikor meghallja a kérdést ujjai megdermednek. Először nem hisz a fülének, tekintete a férfi tarkójára mered. Meg van rémülve, és nem Dramtól, hanem önmagától, amiért el akarja fogadni az ajánlatot, sőt, többet akar. Azt akarja, hogy bátya megérintse. Megsimogassa.
Ezek a hirtelen támadt érzelmek rémítik meg csak igazán. Figyeli, ahogy a férfi lassan megfordul és felé közeledik. *
~ Dram mit művelsz? ~ * kérdezi tekintete, ahogy elmélyed a másik nemesi szempárban. Egyre inkább feltámad benne a vágy, szemeit lehunyja és odaadja első csókját annak a személynek akit a világon a legjobban szeret. Közben ujjai elengedik a saját ingét és az elf nyaka köré fonódnak, cirógatják a tarkót, beletúrnak a puha hajba. *
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.08.27 19:11:28, a következő indokkal:
Fejléc javítása
// Éjszakázás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Minél több ideig próbálja leszedni magáról az inget, annál ügyetlenebbé válik, a kapkodás eluralkodik rajta. Mozdulatai hevesebbek, keze bár szárazok, mégis lecsúszik a fényes gombokról. Aztán mikor meghallja a kérdést ujjai megdermednek. Először nem hisz a fülének, tekintete a férfi tarkójára mered. Meg van rémülve, és nem Dramtól, hanem önmagától, amiért el akarja fogadni az ajánlatot, sőt, többet akar. Azt akarja, hogy bátya megérintse. Megsimogassa.
Ezek a hirtelen támadt érzelmek rémítik meg csak igazán. Figyeli, ahogy a férfi lassan megfordul és felé közeledik. *
~ Dram mit művelsz? ~ * kérdezi tekintete, ahogy elmélyed a másik nemesi szempárban. Egyre inkább feltámad benne a vágy, szemeit lehunyja és odaadja első csókját annak a személynek akit a világon a legjobban szeret. Közben ujjai elengedik a saját ingét és az elf nyaka köré fonódnak, cirógatják a tarkót, beletúrnak a puha hajba. *
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.08.27 19:11:28, a következő indokkal:
Fejléc javítása
3873. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-23 14:02:17
Üzenet elküldve: 2018-08-23 14:02:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Testvére nem könnyíti meg a dolgát azzal, hogy még csak nem is takargatja magát, sőt, az, hogy utána ügyetlenkedni kezd a gombokkal csak még őrlőbb Dram számára. Erős késztetést érez, hogy megrázza a fejét, hogy felébredjen ebből a helyzetből, de valamiért mégse akarja. Hagyja inkább, hogy eluralkodjon rajta amit érez. A makogásra nagyot nyel.*
~Segítsek? ~ * Kérdezi magában, de hangosan nem meri feltenni a kérdést. Hiába fordult el, húga mellének alakja és kinézete beleégett a retinájába. Pedig látott már női mellett, nem új számára a látvány, de testvéréét még soha, és eddig nem is gondolta, hogy ennyire szépek. Hogy ennyire... hívogatóak. *
~ Dram, az egekre, nem lehetsz ennyire marha! ~
* Hiába próbálja bizonygatni magának, hogy rossz az amire gondol, hogy verje ki a fejéből... verje ki, egek, még a végén szó szerint meg is teszi. *
~ Dram, a húgod, az isten szerelmére! Egy anyától, egy apától valók vagyok. ~
- Segítsek? * A hang idegen számára, és elcsodálkozik rajta egy pillanatra. Van valaki más is a szobában? Nincs, nem, ez tőle jött. Lassan megfordul, és mélyen testvére szemébe néz. Azokba a szép, angyali, bogárfekete szemekbe. Óvatosan nyúl a lány felé, és húzza maga felé, ha engedi. Nem érti, hogy mit művel, hogy miért műveli, fél, egyenesen retteg attól, ami következni fog. Ha elutasítja, ha elfogadja a közeledését, bármi is lesz most, az szörnyű következményekkel járhat. Sose lesz már olyan a kapcsolatuk, mint előtte. De ez most nem számít... most csak az a fontos, hogy megpróbálja megcsókolni a lányt, akit mindennél jobban szeret. *
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.08.27 19:11:58, a következő indokkal:
Fejléc javítása
// Éjszakázás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Testvére nem könnyíti meg a dolgát azzal, hogy még csak nem is takargatja magát, sőt, az, hogy utána ügyetlenkedni kezd a gombokkal csak még őrlőbb Dram számára. Erős késztetést érez, hogy megrázza a fejét, hogy felébredjen ebből a helyzetből, de valamiért mégse akarja. Hagyja inkább, hogy eluralkodjon rajta amit érez. A makogásra nagyot nyel.*
~Segítsek? ~ * Kérdezi magában, de hangosan nem meri feltenni a kérdést. Hiába fordult el, húga mellének alakja és kinézete beleégett a retinájába. Pedig látott már női mellett, nem új számára a látvány, de testvéréét még soha, és eddig nem is gondolta, hogy ennyire szépek. Hogy ennyire... hívogatóak. *
~ Dram, az egekre, nem lehetsz ennyire marha! ~
* Hiába próbálja bizonygatni magának, hogy rossz az amire gondol, hogy verje ki a fejéből... verje ki, egek, még a végén szó szerint meg is teszi. *
~ Dram, a húgod, az isten szerelmére! Egy anyától, egy apától valók vagyok. ~
- Segítsek? * A hang idegen számára, és elcsodálkozik rajta egy pillanatra. Van valaki más is a szobában? Nincs, nem, ez tőle jött. Lassan megfordul, és mélyen testvére szemébe néz. Azokba a szép, angyali, bogárfekete szemekbe. Óvatosan nyúl a lány felé, és húzza maga felé, ha engedi. Nem érti, hogy mit művel, hogy miért műveli, fél, egyenesen retteg attól, ami következni fog. Ha elutasítja, ha elfogadja a közeledését, bármi is lesz most, az szörnyű következményekkel járhat. Sose lesz már olyan a kapcsolatuk, mint előtte. De ez most nem számít... most csak az a fontos, hogy megpróbálja megcsókolni a lányt, akit mindennél jobban szeret. *
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.08.27 19:11:58, a következő indokkal:
Fejléc javítása
3872. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-23 13:40:48
Üzenet elküldve: 2018-08-23 13:40:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
* Kuncogva bólogat, hogy érti, mire céloz fivére, elvégre nem nehéz azt felfogni, ami nála is éppen ugyanúgy van, vagy még egy picit rosszabbul.
Amikor végre megkapja a vizet elégedett pofát vág, ám ez a vigyor nem marad sokáig fenn ajkán, ahogy a víz sem a pohárban.
Zavarodottságában ledermed, még a kezével sem tudja tompítani a látványt, sőt olyannyira belassul, hogy Dram előbb veszi le a saját ingét. *
- Kö...köszönöm - * motyogja izzó pofival, hirtelen nagyon melege lett. Amikor testvére elfordul, s ügyetlenül kezdi el kigombolgatni saját ruháját. Nem halad túl gyorsan, mert folyton lecsúszik a gombról ujja, és az sem segít, hogy közben a hold épp Dram meztelen felsőtestére világít. Nem akar odanézni Wym, mégis azt bámulja, s közben a szíve is egyre vadabbul kezd kalapálni. *
- A fenébe ezzel a gombolással- * makog, zavartan nevetve, ahogy érzékeli, hogy a vizes ing feléig sem jutott még el a leszedésben. *
// Éjszakázás //
* Kuncogva bólogat, hogy érti, mire céloz fivére, elvégre nem nehéz azt felfogni, ami nála is éppen ugyanúgy van, vagy még egy picit rosszabbul.
Amikor végre megkapja a vizet elégedett pofát vág, ám ez a vigyor nem marad sokáig fenn ajkán, ahogy a víz sem a pohárban.
Zavarodottságában ledermed, még a kezével sem tudja tompítani a látványt, sőt olyannyira belassul, hogy Dram előbb veszi le a saját ingét. *
- Kö...köszönöm - * motyogja izzó pofival, hirtelen nagyon melege lett. Amikor testvére elfordul, s ügyetlenül kezdi el kigombolgatni saját ruháját. Nem halad túl gyorsan, mert folyton lecsúszik a gombról ujja, és az sem segít, hogy közben a hold épp Dram meztelen felsőtestére világít. Nem akar odanézni Wym, mégis azt bámulja, s közben a szíve is egyre vadabbul kezd kalapálni. *
- A fenébe ezzel a gombolással- * makog, zavartan nevetve, ahogy érzékeli, hogy a vizes ing feléig sem jutott még el a leszedésben. *
3871. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-23 13:30:07
Üzenet elküldve: 2018-08-23 13:30:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Igen, ő. Ork. És szakácsnő egyben *egészíti ki, mert nem úgy tűnik, mint ha meggyőzte volna ez a kettősség Svirt. Márpedig ez is egy különlegessége Vadvédnek.* És, van egy stílusa, de kezelhető. Csak ne adj neki csókot, mert azt nem szereti. Olyan maflást ad, hogy a fal adja a másikat *kuncog halkan. Na, nem azért, mert olyan nagyon örül neki, hanem mert eszébe jut a pletyka, miszerint Bayde szegény tényleg kapott tőle egy nyaklevest, ilyesmi miatt.*
- Jó, hagyjuk a nyulat. Van elég madárlátta itt szerintem *inti le a nyúl dolgát, mert úgy érzi, sehogy sem jutnak dűlőre vele. Éppen, mint két hasonszőrű, aki folyton a másikra licitál. Volt már ilyenben része, és sosem sült ki jó belőle. Többre, többre, aztán még a végén tényleg valamilyen ostoba fogadásban találja magát. Nem, nem. Ezt még most melegében el kell fojtani, mielőtt galiba nem alakul.*
- Hmm… meleg bor. Nincs is jobb annál. De szívesen megkóstolom *fogadja el bólogatva a felajánlást. Az erődben nemigen szoktak inni, csak különleges alkalmakkor. Egy erdő közepén csínján kell bánni a hasonlóan ritka javakkal. De ha kínálják, az más.*
- Hrotgaar? *tűnődve ejti ki a nevet.* Még sosem hallottam. De nemrégiben tűnt el a saját kovácsunk. alig pár napot volt az erődben. Nekem pedig új íjra volna szükségem. Vagyis régen szeretnék már egy kicsit összetettebb szépséget. Finom munkákkal is jól boldogul ez a te Hrotgaar mestered? *Hangjában élénk érdeklődéssel kérdezi. Látszólag határozott elképzelése van arról, hogy mit szeretne kapni*
- Talán miatta én is elkerülnék Thargarod felé *jegyzi meg.*
- Pontosan? Nem lesz egyszerű odatalálnod, de ha a vándorok tudománya a csontjaidban van, talán mégsem lehetetlen. Különben attól függ, merről mész. Innen, csak követni kell a folyót, fölfelé, Lyhanech felé. Kis csermely már, talán nem is látszik, amikor keresztbe szeli a karavánutat. Tovább mész északra. *És csak mondja, a tereptárgyakat megemlítve, mire kell odafigyelnie Svirnek, ha minden áron oda akar jutni.*
- De ne feledd. Az erdő veszélyes. Fegyver nélkül, egyenesen botorság belépni. Lupusok falkában járnak. *Megakad a mondandóban, hogyan is fejezze ki magát hirtelen.* Egy társam *böki ki végül, de nem túl meggyőzően* lábát majdnem elharapták egyszer.
*Bár az igaz, hogy az „egy társ”éppen olyan tétova, mint ahogyan Lyz szájából kibukik a jelző, így ez talán a legtökéletesebb megfogalmazás is egyben.*
- És még valami. Talán hallottál az Erdőszellemről. Még ha nem is hiszel benne teljesen, azért nem árt egy kósza ima az erdőszélen, mielőtt nekiindulsz. Vagy ha nem is teszed össze a kezed, a lehető legnagyobb tisztelettel állj az erdőhöz. Akkor könnyebben odatalálsz. Higgy nekem.
*Tűnhet ez a hitetlen nép szemében ostoba hegyi beszédnek, de Lyz hiszi, hogy ez segít.*
- Igen, ő. Ork. És szakácsnő egyben *egészíti ki, mert nem úgy tűnik, mint ha meggyőzte volna ez a kettősség Svirt. Márpedig ez is egy különlegessége Vadvédnek.* És, van egy stílusa, de kezelhető. Csak ne adj neki csókot, mert azt nem szereti. Olyan maflást ad, hogy a fal adja a másikat *kuncog halkan. Na, nem azért, mert olyan nagyon örül neki, hanem mert eszébe jut a pletyka, miszerint Bayde szegény tényleg kapott tőle egy nyaklevest, ilyesmi miatt.*
- Jó, hagyjuk a nyulat. Van elég madárlátta itt szerintem *inti le a nyúl dolgát, mert úgy érzi, sehogy sem jutnak dűlőre vele. Éppen, mint két hasonszőrű, aki folyton a másikra licitál. Volt már ilyenben része, és sosem sült ki jó belőle. Többre, többre, aztán még a végén tényleg valamilyen ostoba fogadásban találja magát. Nem, nem. Ezt még most melegében el kell fojtani, mielőtt galiba nem alakul.*
- Hmm… meleg bor. Nincs is jobb annál. De szívesen megkóstolom *fogadja el bólogatva a felajánlást. Az erődben nemigen szoktak inni, csak különleges alkalmakkor. Egy erdő közepén csínján kell bánni a hasonlóan ritka javakkal. De ha kínálják, az más.*
- Hrotgaar? *tűnődve ejti ki a nevet.* Még sosem hallottam. De nemrégiben tűnt el a saját kovácsunk. alig pár napot volt az erődben. Nekem pedig új íjra volna szükségem. Vagyis régen szeretnék már egy kicsit összetettebb szépséget. Finom munkákkal is jól boldogul ez a te Hrotgaar mestered? *Hangjában élénk érdeklődéssel kérdezi. Látszólag határozott elképzelése van arról, hogy mit szeretne kapni*
- Talán miatta én is elkerülnék Thargarod felé *jegyzi meg.*
- Pontosan? Nem lesz egyszerű odatalálnod, de ha a vándorok tudománya a csontjaidban van, talán mégsem lehetetlen. Különben attól függ, merről mész. Innen, csak követni kell a folyót, fölfelé, Lyhanech felé. Kis csermely már, talán nem is látszik, amikor keresztbe szeli a karavánutat. Tovább mész északra. *És csak mondja, a tereptárgyakat megemlítve, mire kell odafigyelnie Svirnek, ha minden áron oda akar jutni.*
- De ne feledd. Az erdő veszélyes. Fegyver nélkül, egyenesen botorság belépni. Lupusok falkában járnak. *Megakad a mondandóban, hogyan is fejezze ki magát hirtelen.* Egy társam *böki ki végül, de nem túl meggyőzően* lábát majdnem elharapták egyszer.
*Bár az igaz, hogy az „egy társ”éppen olyan tétova, mint ahogyan Lyz szájából kibukik a jelző, így ez talán a legtökéletesebb megfogalmazás is egyben.*
- És még valami. Talán hallottál az Erdőszellemről. Még ha nem is hiszel benne teljesen, azért nem árt egy kósza ima az erdőszélen, mielőtt nekiindulsz. Vagy ha nem is teszed össze a kezed, a lehető legnagyobb tisztelettel állj az erdőhöz. Akkor könnyebben odatalálsz. Higgy nekem.
*Tűnhet ez a hitetlen nép szemében ostoba hegyi beszédnek, de Lyz hiszi, hogy ez segít.*
3870. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-23 11:57:22
Üzenet elküldve: 2018-08-23 11:57:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
- Tudod te hogy értem! * Legyint egyet a lány szavaira. * Mélyebben tudok aludni, és nem riadok fel mindenre, mint most az ajtó nyikorgására. * Mondja el, hogy mire is gondolt pontosan, bár azt hitte, hogy egyértelmű lesz. Amikor Wymni a pohárért nyúl, akkor Dram azt hiszi, hogy megoldja, de hamar belátja, hogy nem ez a helyzet. Tölt hát húgának, aztán odaadja a poharat, amit egy kis előadással hálál meg a lány. Mivel a holdfény besüt az ablakon, ezért bár nem is teljes egészében, de elég sok mindent megmutat magából. Dram zavartan kapja félre a fejét, és egyből leveszi magáról az inget. *
- Tessék, vedd ezt fel inkább. * Nyújtja oda, és egész furcsa érzések vívódnak benne. Mintha most jött volna rá, hogy testvére felé más érzéseket is táplál... de egyelőre még vívódik vele, és a sötétben talán testének természetes, vagy épp annak ellenes reakcióját se szúrja ki a lány. Legalábbis igyekszik álcázni a dolgot, miközben várja, hogy Wymni átöltözik a kapott ingbe, vagy megtartja az átázott ruhadarabot. Az egész közben a fal egy pontját fixírozza, és erősen összpontosít, hogy ne forduljon vissza. Maximum a szeme sarkából les oda. Abból csak nem lesz baj. *
// Éjszakázás //
- Tudod te hogy értem! * Legyint egyet a lány szavaira. * Mélyebben tudok aludni, és nem riadok fel mindenre, mint most az ajtó nyikorgására. * Mondja el, hogy mire is gondolt pontosan, bár azt hitte, hogy egyértelmű lesz. Amikor Wymni a pohárért nyúl, akkor Dram azt hiszi, hogy megoldja, de hamar belátja, hogy nem ez a helyzet. Tölt hát húgának, aztán odaadja a poharat, amit egy kis előadással hálál meg a lány. Mivel a holdfény besüt az ablakon, ezért bár nem is teljes egészében, de elég sok mindent megmutat magából. Dram zavartan kapja félre a fejét, és egyből leveszi magáról az inget. *
- Tessék, vedd ezt fel inkább. * Nyújtja oda, és egész furcsa érzések vívódnak benne. Mintha most jött volna rá, hogy testvére felé más érzéseket is táplál... de egyelőre még vívódik vele, és a sötétben talán testének természetes, vagy épp annak ellenes reakcióját se szúrja ki a lány. Legalábbis igyekszik álcázni a dolgot, miközben várja, hogy Wymni átöltözik a kapott ingbe, vagy megtartja az átázott ruhadarabot. Az egész közben a fal egy pontját fixírozza, és erősen összpontosít, hogy ne forduljon vissza. Maximum a szeme sarkából les oda. Abból csak nem lesz baj. *
3869. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-23 00:41:48
Üzenet elküldve: 2018-08-23 00:41:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
- A te nyugodtságod az első, ezért is jöttem át pont és keltettelek fel - * bólogat vigyorogva. * - nehogy a végén kialvatlanságtól szenvedj holnap reggel. Az csakis az én hibám lenne. - * kuncog halkan, alig hallhatóan. *
* Jólesően felsóhajt az ölelésre, ilyenkor érzi csak igazán a bátya szeretetét felé, olyan nagyon intenzíven, mint egy pofán csapás, csak jó értelemben.
Természetesen azért a pohárért nyúl, amelyikből régebben Dram is ivott és fivére elé tartja, mintegy válasz, hogy bizony él a lehetőséggel, miszerint a férfi szolgálja ki. Ezt különben csak Dramtól szereti, ha egy inas vagy szobalány kérdezte volna csupán legyintést kaptak volna válaszul, hogy ugyan hagyják, megoldja egyedül. Viszont testvérétől ez a feléje irányuló figyelem felettébb melegséggel tölti el. *
- Köszönöm Drammy - * emeli ajkához, ám túl mohón próbál belekortyolni és sikeresen a víz jó része fehér inge mellkasán köt ki, eláztatva teljesen az anyagot.
Zavartan pislog lefelé, aztán mikor rájön, hogy így mimindent pakolt ki egy mozdulattal a kirakatba fülig elvörösödik. *
// Éjszakázás //
- A te nyugodtságod az első, ezért is jöttem át pont és keltettelek fel - * bólogat vigyorogva. * - nehogy a végén kialvatlanságtól szenvedj holnap reggel. Az csakis az én hibám lenne. - * kuncog halkan, alig hallhatóan. *
* Jólesően felsóhajt az ölelésre, ilyenkor érzi csak igazán a bátya szeretetét felé, olyan nagyon intenzíven, mint egy pofán csapás, csak jó értelemben.
Természetesen azért a pohárért nyúl, amelyikből régebben Dram is ivott és fivére elé tartja, mintegy válasz, hogy bizony él a lehetőséggel, miszerint a férfi szolgálja ki. Ezt különben csak Dramtól szereti, ha egy inas vagy szobalány kérdezte volna csupán legyintést kaptak volna válaszul, hogy ugyan hagyják, megoldja egyedül. Viszont testvérétől ez a feléje irányuló figyelem felettébb melegséggel tölti el. *
- Köszönöm Drammy - * emeli ajkához, ám túl mohón próbál belekortyolni és sikeresen a víz jó része fehér inge mellkasán köt ki, eláztatva teljesen az anyagot.
Zavartan pislog lefelé, aztán mikor rájön, hogy így mimindent pakolt ki egy mozdulattal a kirakatba fülig elvörösödik. *
3868. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-22 23:35:39
Üzenet elküldve: 2018-08-22 23:35:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
- Valószínűleg már rendben van minden, de... valóban jobb, ha közel maradunk egymáshoz. Én is nyugodtabban alszom, ha biztonságban tudhatlak. * Suttogja Dram épp elég hangosan ahhoz, hogy testvére érthesse. Ahogy mellé ül a lány, ösztönösen átkarolja, és magához húzza. Óvatosan végigsimít a karján, mintha ezzel megnyugtathatná. Mintha ez lenne a célja vele. Igazából önmagát is megnyugtatja Wymni közelsége, és elégedettséggel tölti el, hogy itt van mellette.*
- Persze, ott van a szekrényen. * Int a kezével, és valóban ott egy kancsó, egy pohár felfelé fordítva, amiből Dram már ivott, még az alján látni is egy kevés vizet, illetve egy pohár lefelé fordítva egy kendőn. Látható, hogy számított testvére érkezésére, és bekészíttette a szolgálóval a poharat. *
- Töltsek neked, vagy töltesz magadnak? * Kérdezi még, bár sejti, hogy rá hárul a töltés, húga szereti kiszolgáltatni magát, és még jobban szereti, ha bátyja az, aki kiszolgálja. Amennyiben a megérzése helyesnek bizonyul, akkor óvatosan, az ablak felé tartva a poharat tölt, hogy a hold fényében nagyjából lássa amit csinál, aztán testvérének nyújtja az egyik kezével, a másikkal pedig a kancsót teszi vissza a szekrényre. *
// Éjszakázás //
- Valószínűleg már rendben van minden, de... valóban jobb, ha közel maradunk egymáshoz. Én is nyugodtabban alszom, ha biztonságban tudhatlak. * Suttogja Dram épp elég hangosan ahhoz, hogy testvére érthesse. Ahogy mellé ül a lány, ösztönösen átkarolja, és magához húzza. Óvatosan végigsimít a karján, mintha ezzel megnyugtathatná. Mintha ez lenne a célja vele. Igazából önmagát is megnyugtatja Wymni közelsége, és elégedettséggel tölti el, hogy itt van mellette.*
- Persze, ott van a szekrényen. * Int a kezével, és valóban ott egy kancsó, egy pohár felfelé fordítva, amiből Dram már ivott, még az alján látni is egy kevés vizet, illetve egy pohár lefelé fordítva egy kendőn. Látható, hogy számított testvére érkezésére, és bekészíttette a szolgálóval a poharat. *
- Töltsek neked, vagy töltesz magadnak? * Kérdezi még, bár sejti, hogy rá hárul a töltés, húga szereti kiszolgáltatni magát, és még jobban szereti, ha bátyja az, aki kiszolgálja. Amennyiben a megérzése helyesnek bizonyul, akkor óvatosan, az ablak felé tartva a poharat tölt, hogy a hold fényében nagyjából lássa amit csinál, aztán testvérének nyújtja az egyik kezével, a másikkal pedig a kancsót teszi vissza a szekrényre. *
3867. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-22 22:48:57
Üzenet elküldve: 2018-08-22 22:48:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
* Kezd hozzászokni a szeme a sötétséghez így észreveszi Dram csálé ingét is, ami rögtön mosolyt varázsol ajkára. Nappal ilyesmit nem látni, a férfi mindig ügyel rá, hogy makulátlan legyen a külseje, elvégre ő a legidősebb, neki tökéletesnek kell lennie a külső szemek előtt. *
- Még most is ha kinézek az ablakon mintha füst bolyongana. Gondolom nem és csak a szemem káprázik, eddig akkor sem látszott semmi, mikor tényleg volt valami.. - * halkan beszél, közben lassan az ágy felé sétál, hogy aztán testvére mellé üljön és fejét vállára hajthassa. *
- Van víz az éjjeli polcodon? Fárasztó átosonni egyik szobából a másikban és az egyik szolgálónak is épp akkor kellett kimennie az illemhelyre, ha nem rejtőztem volna el észrevett volna. Ettől megszomjazik az elf lánya - * suttogja, remélve, hogy kicsit eltereli a témát a városról és a hozzá kapcsolódó borzalmakról. Sajnálja az embereket, azt ami velük történt, ám azt nem akarja, hogy ez kedvüket szegje, hogy emiatt egy jó ideig savanyú szájízzel járkáljanak majd minden hová és azzal feküdjenek és keljenek. *
// Éjszakázás //
* Kezd hozzászokni a szeme a sötétséghez így észreveszi Dram csálé ingét is, ami rögtön mosolyt varázsol ajkára. Nappal ilyesmit nem látni, a férfi mindig ügyel rá, hogy makulátlan legyen a külseje, elvégre ő a legidősebb, neki tökéletesnek kell lennie a külső szemek előtt. *
- Még most is ha kinézek az ablakon mintha füst bolyongana. Gondolom nem és csak a szemem káprázik, eddig akkor sem látszott semmi, mikor tényleg volt valami.. - * halkan beszél, közben lassan az ágy felé sétál, hogy aztán testvére mellé üljön és fejét vállára hajthassa. *
- Van víz az éjjeli polcodon? Fárasztó átosonni egyik szobából a másikban és az egyik szolgálónak is épp akkor kellett kimennie az illemhelyre, ha nem rejtőztem volna el észrevett volna. Ettől megszomjazik az elf lánya - * suttogja, remélve, hogy kicsit eltereli a témát a városról és a hozzá kapcsolódó borzalmakról. Sajnálja az embereket, azt ami velük történt, ám azt nem akarja, hogy ez kedvüket szegje, hogy emiatt egy jó ideig savanyú szájízzel járkáljanak majd minden hová és azzal feküdjenek és keljenek. *
3866. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-22 22:06:33
Üzenet elküldve: 2018-08-22 22:06:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
* Drameiloten már nyugodtan alussza az igazak álmát, amikor meghallja az ajtó nyitódásának jellegzetes hangját, ami kegyetlenül rántja vissza a valóságba. Kipattannak szemei, ami nem sokat segít a sötétben, de a hangot megismeri, és egyből megnyugszik. *
- Igazából már nem... de gyere nyugodtan. * Mondja, és felül az ágyban, hogy így hamarabb tudjon társalkodó hangulatba kerülni. A kigombolt ing, amiben aludni szokott most gyűrötten és féloldalasan áll rajta, az egyik válláról teljesen lecsúszva. Mivel úriember, ezért egy bőre eresztett, térdig érő nadrágszerű vászon is takarja, takaró persze nincsen, hiszen meleg van, és felesleges. *
- Amúgy se alszok jól... ez az egész dolog a várossal.. * Teszi még hozzá, és int testvérének, hogy jöjjön beljebb, ha még nem tette. *
- Aludhatsz, persze. * Teszi még hozzá, meg se lepődik rajta, hogy ezért jött húga. Amúgy is megbeszélték már korábban, hogy jobb lesz egymás közelében éjszakázni, csak aztán annyi minden történt, hogy megfeledkeztek róla... Beljebb húzódik az ágyon, hogy Wymni is odaülhessen, vagy fekhessen mögé, ez a lányra van bízva. *
// Éjszakázás //
* Drameiloten már nyugodtan alussza az igazak álmát, amikor meghallja az ajtó nyitódásának jellegzetes hangját, ami kegyetlenül rántja vissza a valóságba. Kipattannak szemei, ami nem sokat segít a sötétben, de a hangot megismeri, és egyből megnyugszik. *
- Igazából már nem... de gyere nyugodtan. * Mondja, és felül az ágyban, hogy így hamarabb tudjon társalkodó hangulatba kerülni. A kigombolt ing, amiben aludni szokott most gyűrötten és féloldalasan áll rajta, az egyik válláról teljesen lecsúszva. Mivel úriember, ezért egy bőre eresztett, térdig érő nadrágszerű vászon is takarja, takaró persze nincsen, hiszen meleg van, és felesleges. *
- Amúgy se alszok jól... ez az egész dolog a várossal.. * Teszi még hozzá, és int testvérének, hogy jöjjön beljebb, ha még nem tette. *
- Aludhatsz, persze. * Teszi még hozzá, meg se lepődik rajta, hogy ezért jött húga. Amúgy is megbeszélték már korábban, hogy jobb lesz egymás közelében éjszakázni, csak aztán annyi minden történt, hogy megfeledkeztek róla... Beljebb húzódik az ágyon, hogy Wymni is odaülhessen, vagy fekhessen mögé, ez a lányra van bízva. *
3865. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-22 20:37:52
Üzenet elküldve: 2018-08-22 20:37:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Banya. *Csak ennyit hümment. Lyzendra elfogultságára való tekintettel nem kezdi el ecsetelni, hogy mennyire is tartja az orkokat. Nem sokra, ahogy a konyhaművészetüket sem. Az elemózsia viszont rácáfol az előítéleteire, úgyhogy lesz még mit újragondolnia.*
- Hát még utána lehet menni, csak evés után nem szabad rögtön szaladgálni. *Fenntartja az állítását, miszerint képesek lennének elkapni azt a nyulat, de nem ragaszkodik az azonnali megvalósításhoz. Elméletben viszont nagyon jó az ötlet.*
- Nem, bor. Kérsz? *Lazán a lova felé int.*
- Hrothgaar mester a legjobb kovács a világon. Emellett kiváló szőrkucsmákat is készít, télen nagyon jól jönnek, úgy hallottam. *Még nem próbálta őket, mert A Kalapja még a Hrothiszőr kucsmáknál is jobb fejfedő, pedig ez nagy szó. Talán majd az idei télen.*
- Nekem rengeteg van, meg sem tudom számolni. Sokan viszont azóta már elkerültek a városból. *A sajtkínálásra bólint és vesz a sajtból.*
- És mondd csak, merre van pontosan ez az erődötök? Szívesen ellátogatnék oda egyszer. *A sajt elrágcsálása után feláll, hogy a saját tömlőjét közelebb hozza.*
- Banya. *Csak ennyit hümment. Lyzendra elfogultságára való tekintettel nem kezdi el ecsetelni, hogy mennyire is tartja az orkokat. Nem sokra, ahogy a konyhaművészetüket sem. Az elemózsia viszont rácáfol az előítéleteire, úgyhogy lesz még mit újragondolnia.*
- Hát még utána lehet menni, csak evés után nem szabad rögtön szaladgálni. *Fenntartja az állítását, miszerint képesek lennének elkapni azt a nyulat, de nem ragaszkodik az azonnali megvalósításhoz. Elméletben viszont nagyon jó az ötlet.*
- Nem, bor. Kérsz? *Lazán a lova felé int.*
- Hrothgaar mester a legjobb kovács a világon. Emellett kiváló szőrkucsmákat is készít, télen nagyon jól jönnek, úgy hallottam. *Még nem próbálta őket, mert A Kalapja még a Hrothiszőr kucsmáknál is jobb fejfedő, pedig ez nagy szó. Talán majd az idei télen.*
- Nekem rengeteg van, meg sem tudom számolni. Sokan viszont azóta már elkerültek a városból. *A sajtkínálásra bólint és vesz a sajtból.*
- És mondd csak, merre van pontosan ez az erődötök? Szívesen ellátogatnék oda egyszer. *A sajt elrágcsálása után feláll, hogy a saját tömlőjét közelebb hozza.*
3864. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-22 20:22:22
Üzenet elküldve: 2018-08-22 20:22:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
* Apró, mezítelen lábak halk visszhangja csapódik vissza a falról, ahogy egy zsenge elf lányka sétál végig a folyosón. Éjjel van, a kastély zöme alszik, és Wym is pizsamában van már, vagy legalábbis az annak nevezett fehér ingben, ami leér egészen combja feléig. Ennél több nem is kell, amúgy is meleg van, a nyár nem kíméli őket idén sem.
A léptek hirtelen elnémulnak, a menet megáll. A vékony kis ujjacskák kopogás nélkül nyúlnak a kilincs után és nyomják le halkan, hogy aztán bedughassa buksiját a résen. *
- Dram? Ébren vagy még? - * kérdez rá, remélve, hogy fivére sem alszik még, bár nem mintha nagy gond volna, ha nem kap választ, majd hangosabban ismétli meg és közelebbről.
Nem tudott aludni, ezért jött át, ezért van most itt. Picit fél, nyugtalannak találja azt, ami mostanában történt és ez a félelem kicsalja szeméből az álmosságot. Bátyával akar lenni, hozzá bújni, az ő illatát érezni és végre biztonságban érezni magát. Mint mikor összebújnak a kiscicák, hogy aztán dorombolva aludjanak el. *
- Nem tudok aludni, nem éjszakázhatok ma nálad? - * kérdez rá halkan beljebb lépve, maga mögött az ajtót csendesen behúzva. Még hunyorog kicsit, a folyosón félhomály uralkodott a lámpák miatt, ám a szobában sötétség van, az ágy kereteit is alig látja. *
// Éjszakázás //
* Apró, mezítelen lábak halk visszhangja csapódik vissza a falról, ahogy egy zsenge elf lányka sétál végig a folyosón. Éjjel van, a kastély zöme alszik, és Wym is pizsamában van már, vagy legalábbis az annak nevezett fehér ingben, ami leér egészen combja feléig. Ennél több nem is kell, amúgy is meleg van, a nyár nem kíméli őket idén sem.
A léptek hirtelen elnémulnak, a menet megáll. A vékony kis ujjacskák kopogás nélkül nyúlnak a kilincs után és nyomják le halkan, hogy aztán bedughassa buksiját a résen. *
- Dram? Ébren vagy még? - * kérdez rá, remélve, hogy fivére sem alszik még, bár nem mintha nagy gond volna, ha nem kap választ, majd hangosabban ismétli meg és közelebbről.
Nem tudott aludni, ezért jött át, ezért van most itt. Picit fél, nyugtalannak találja azt, ami mostanában történt és ez a félelem kicsalja szeméből az álmosságot. Bátyával akar lenni, hozzá bújni, az ő illatát érezni és végre biztonságban érezni magát. Mint mikor összebújnak a kiscicák, hogy aztán dorombolva aludjanak el. *
- Nem tudok aludni, nem éjszakázhatok ma nálad? - * kérdez rá halkan beljebb lépve, maga mögött az ajtót csendesen behúzva. Még hunyorog kicsit, a folyosón félhomály uralkodott a lámpák miatt, ám a szobában sötétség van, az ágy kereteit is alig látja. *
3863. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-21 15:57:38
Üzenet elküldve: 2018-08-21 15:57:38
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Lorew nem túl gyakorlott abban, hogy engedetlen lovak gazdájával fusson össze a város felé haladtában. Éppenséggel egyszer már előfordult, és abból a találkozásból lett egy lova. Egy ló, amire sosem vágyott, de hát csak nem hagyhatta itt. A jelenet pedig, ami a szeme elé tárul, valahogy ezeket az emlékeket idézi fel benne. Csak éppen most egy vonzóbb kishölgy akad az útjába, mint Myna volt, ez külön öröm. Egy rövid pillanatra meg is fordul a fejében, hogy el szeretné rabolni. El kéne... Csak most éppen szabadnapos minden szempontból, ráadásul agyi kapcitásaiból túl sokat használt fel ahhoz, hogy eltervezzen egy nagyobb akciót. De ami késik...
~ Várjunk csak, lehet, hogy gnóm? ~
Hirtelen elillan a fáradtság. Sőt, úgy érzi, ennél csodásabb nap nem is adódhat egy kellemesen nagy akcióra.*
- Problémák akadtak a lóval?
*Kérdezi meg, ahogy közelebb ér a földön lévő lányhoz. Még a kezét is kinyújtja neki, hogyha esetleg fel szeretne állni, segítséget nyújthasson neki. Hiszen szép dolog a segítség, meg úgy egyáltalán az önzetlen adás. Nem kell szükségszerűen az kövesse, hogy elveszik az ellenértéket, ha kell, ha nem. Nem kell, de az élet néha kényszerhelyzet elé állítja Lorewet, és a szükség mindig megbontja a törvény egységét.*
- Lorew Mazoral vagyok. Benned kit tisztelhetek?
*Elkapkodta? Talán. De most épp időszűkében van, a türelmetlenségének alapköve pedig egyértelműen az izgalom.*
*Lorew nem túl gyakorlott abban, hogy engedetlen lovak gazdájával fusson össze a város felé haladtában. Éppenséggel egyszer már előfordult, és abból a találkozásból lett egy lova. Egy ló, amire sosem vágyott, de hát csak nem hagyhatta itt. A jelenet pedig, ami a szeme elé tárul, valahogy ezeket az emlékeket idézi fel benne. Csak éppen most egy vonzóbb kishölgy akad az útjába, mint Myna volt, ez külön öröm. Egy rövid pillanatra meg is fordul a fejében, hogy el szeretné rabolni. El kéne... Csak most éppen szabadnapos minden szempontból, ráadásul agyi kapcitásaiból túl sokat használt fel ahhoz, hogy eltervezzen egy nagyobb akciót. De ami késik...
~ Várjunk csak, lehet, hogy gnóm? ~
Hirtelen elillan a fáradtság. Sőt, úgy érzi, ennél csodásabb nap nem is adódhat egy kellemesen nagy akcióra.*
- Problémák akadtak a lóval?
*Kérdezi meg, ahogy közelebb ér a földön lévő lányhoz. Még a kezét is kinyújtja neki, hogyha esetleg fel szeretne állni, segítséget nyújthasson neki. Hiszen szép dolog a segítség, meg úgy egyáltalán az önzetlen adás. Nem kell szükségszerűen az kövesse, hogy elveszik az ellenértéket, ha kell, ha nem. Nem kell, de az élet néha kényszerhelyzet elé állítja Lorewet, és a szükség mindig megbontja a törvény egységét.*
- Lorew Mazoral vagyok. Benned kit tisztelhetek?
*Elkapkodta? Talán. De most épp időszűkében van, a türelmetlenségének alapköve pedig egyértelműen az izgalom.*
3862. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-21 12:51:54
Üzenet elküldve: 2018-08-21 12:51:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Úgy van, ahogy gondolja. A gondolataik, így, hogy nem nyílnak meg egymás előtt, teljességgel ismeretlenek maradnak a másik számára, telve számos félreértéssel és félreértelmezéssel.
Mert hát Isq természetesen nem a fegyvertelen Zeyára kívánt volna a bottal támadni, hanem egy fordított felállásban gondolta azt, amit mondott, mint az előbb.
De ezen sincsen mit magyarázni így.*
- Emlékeim szerint arról volt szó, hogy néhány hárítást tanítasz meg *mondja elmosolyodva válaszképpen az oktatásra reagálva. Nem gondolja, hogy épp Zeyától kellene bólogatva elviselnie azt, hogy elméleti bölcsességekre tanítja, fölényes hangnemben, egynapi ismeretség után.
Még szerencse, hogy legalább dühöt nem táplálnak egymás iránt, legalábbis Isqeha biztosan nem.
Az Észak reményét botor dolognak tartja, hogy a lány visszanyújtja neki, és úgy véli, nagyon ostobán viselkedik.
De Zeyán látszik, hogy nagyon is komolyan gondolja, és lerí róla, hogy nem igazán érdekli Isq véleménye, vagy gondolatai. És most már egészen bizonyossá válik az is, aminek a jeleit eddig Isqeha igyekezett figyelmen kívül hagyni, és barátságos lenni, hogy Zeya nem kíván semmilyen közelebbi ismeretségbe kerülni vele, vagy semmilyen módon megnyílni előtte.
Így aztán a füvész nem erőlteti a dolgot, hanem szó nélkül elveszi a növényt, még egyszer nem ismételve meg a búcsú köszöntést, csak bólint komolyan, és a távozó lány után néz, majd sarkon fordul, és nemsokára a tisztás, ami szállásul szolgált nekik éjszakára, már üresen áll, csak a fák árnyéka borul rá dél felől.
Isq éppenséggel sajnálja, hogy így alakult, elsősorban mert kíváncsi és nyitott természetű, de ami ennyire nem megy, azt felesleges erőltetni.
~Na meg végül is nem vágtuk át egymás torkát, összetalálkozva ismeretlenül az erdőben. Ezt is lehet értékelni.~ gondolja.
Mindenki pedig nem viszonozza azt a fajta nyitott barátságosságot, amit a félvér általában az idegenek felé is táplál, és ezt a ráhagyós, nevetős türelmet Isqehánál sokan összetévesztik egyfajta önállótlansággal. Pedig ő csupán feleslegesnek tartja a vitákra szánt energia pocsékolását, és emiatt inkább ráhagyja másokra a saját dolgaikat. De ez az elfogadó türelem is elfogy, úgy látszik, egyszer, most épp Zeya esetében.*
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Úgy van, ahogy gondolja. A gondolataik, így, hogy nem nyílnak meg egymás előtt, teljességgel ismeretlenek maradnak a másik számára, telve számos félreértéssel és félreértelmezéssel.
Mert hát Isq természetesen nem a fegyvertelen Zeyára kívánt volna a bottal támadni, hanem egy fordított felállásban gondolta azt, amit mondott, mint az előbb.
De ezen sincsen mit magyarázni így.*
- Emlékeim szerint arról volt szó, hogy néhány hárítást tanítasz meg *mondja elmosolyodva válaszképpen az oktatásra reagálva. Nem gondolja, hogy épp Zeyától kellene bólogatva elviselnie azt, hogy elméleti bölcsességekre tanítja, fölényes hangnemben, egynapi ismeretség után.
Még szerencse, hogy legalább dühöt nem táplálnak egymás iránt, legalábbis Isqeha biztosan nem.
Az Észak reményét botor dolognak tartja, hogy a lány visszanyújtja neki, és úgy véli, nagyon ostobán viselkedik.
De Zeyán látszik, hogy nagyon is komolyan gondolja, és lerí róla, hogy nem igazán érdekli Isq véleménye, vagy gondolatai. És most már egészen bizonyossá válik az is, aminek a jeleit eddig Isqeha igyekezett figyelmen kívül hagyni, és barátságos lenni, hogy Zeya nem kíván semmilyen közelebbi ismeretségbe kerülni vele, vagy semmilyen módon megnyílni előtte.
Így aztán a füvész nem erőlteti a dolgot, hanem szó nélkül elveszi a növényt, még egyszer nem ismételve meg a búcsú köszöntést, csak bólint komolyan, és a távozó lány után néz, majd sarkon fordul, és nemsokára a tisztás, ami szállásul szolgált nekik éjszakára, már üresen áll, csak a fák árnyéka borul rá dél felől.
Isq éppenséggel sajnálja, hogy így alakult, elsősorban mert kíváncsi és nyitott természetű, de ami ennyire nem megy, azt felesleges erőltetni.
~Na meg végül is nem vágtuk át egymás torkát, összetalálkozva ismeretlenül az erdőben. Ezt is lehet értékelni.~ gondolja.
Mindenki pedig nem viszonozza azt a fajta nyitott barátságosságot, amit a félvér általában az idegenek felé is táplál, és ezt a ráhagyós, nevetős türelmet Isqehánál sokan összetévesztik egyfajta önállótlansággal. Pedig ő csupán feleslegesnek tartja a vitákra szánt energia pocsékolását, és emiatt inkább ráhagyja másokra a saját dolgaikat. De ez az elfogadó türelem is elfogy, úgy látszik, egyszer, most épp Zeya esetében.*
3861. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-21 11:05:08
Üzenet elküldve: 2018-08-21 11:05:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Talán rosszul lát bizonyos dolgokat, de akkor Isq még csak nem is lát semmit. Zeyából biztosan nem, különben nem gondolná, hogy érdekli a világ véleménye, s főképp az övé. Egészen más dolog az, hogy valaki el akarja kerülni a szigorú büntetést, aminek mibenlétéről a férfi szabad neveltetése okán talán fogalmat sem alkothat, vagy a körmét rágja amiatt, hogy valaki rosszat gondol róla. Épp elég rosszat gondol Zeya a világról, és ritkán csalódik. Amit Isq gondol róla, az pedig csupán türelmetlen önhittség, és téved, ha azt hiszi, tudja, mi lenne jó neki. Még egy kisujjkörömnyit sem ismeri Zeyát, bármit higgyen is e felől.
Ha valakinek megfordul a fejében, hogy bottal menjen fegyvertelen ellenfélre, azért valamennyi dacot mégiscsak dédelgethet magában. Zeya mestereiről pedig a „nem túl jó vélemény kiérződött a hangjából”, így hát igenis leszólta őket.*
- Emlékeim szerint te kérted az oktatást, nem én. Én nem botokról beszéltem, de a kardom nálad volt. Nekem aztán mindegy, hogy boldogulsz.
*Von vállat. Aztán a tarisznyából kiemeli a virágokat és átnyújtja Isqnek.*
- Felénk a szívességet viszonozni szokás. Ha ennyire elégedetlen vagy azzal, amit nyújtottam, nem kívánok adósod maradni. Többé nem lesz rá lehetőségem, hogy kárpótoljalak.
*Indulat nélkül beszél, de komolyan gondolja. Ha Isq nem fogadná el, akkor leteszi a földre.*
- Mennem kell. Ég veled!
*És így is, úgy is sarkon fordul, meghajlás nélkül. További szóval tartásra legfeljebb annyit mond, hogy erre nincs ideje. A társa már biztosan bajban van. Így, ha csak erővel nem állják az útját, távozik.*
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Talán rosszul lát bizonyos dolgokat, de akkor Isq még csak nem is lát semmit. Zeyából biztosan nem, különben nem gondolná, hogy érdekli a világ véleménye, s főképp az övé. Egészen más dolog az, hogy valaki el akarja kerülni a szigorú büntetést, aminek mibenlétéről a férfi szabad neveltetése okán talán fogalmat sem alkothat, vagy a körmét rágja amiatt, hogy valaki rosszat gondol róla. Épp elég rosszat gondol Zeya a világról, és ritkán csalódik. Amit Isq gondol róla, az pedig csupán türelmetlen önhittség, és téved, ha azt hiszi, tudja, mi lenne jó neki. Még egy kisujjkörömnyit sem ismeri Zeyát, bármit higgyen is e felől.
Ha valakinek megfordul a fejében, hogy bottal menjen fegyvertelen ellenfélre, azért valamennyi dacot mégiscsak dédelgethet magában. Zeya mestereiről pedig a „nem túl jó vélemény kiérződött a hangjából”, így hát igenis leszólta őket.*
- Emlékeim szerint te kérted az oktatást, nem én. Én nem botokról beszéltem, de a kardom nálad volt. Nekem aztán mindegy, hogy boldogulsz.
*Von vállat. Aztán a tarisznyából kiemeli a virágokat és átnyújtja Isqnek.*
- Felénk a szívességet viszonozni szokás. Ha ennyire elégedetlen vagy azzal, amit nyújtottam, nem kívánok adósod maradni. Többé nem lesz rá lehetőségem, hogy kárpótoljalak.
*Indulat nélkül beszél, de komolyan gondolja. Ha Isq nem fogadná el, akkor leteszi a földre.*
- Mennem kell. Ég veled!
*És így is, úgy is sarkon fordul, meghajlás nélkül. További szóval tartásra legfeljebb annyit mond, hogy erre nincs ideje. A társa már biztosan bajban van. Így, ha csak erővel nem állják az útját, távozik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579