Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 210 (4181. - 4200. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4200. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-25 13:50:15
Üzenet elküldve: 2018-11-25 13:50:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
*Azért Intathnak sem kell önbizalmat kölcsönkérnie. Relael érdekesnek találja, hogy egyszerre milyen kedveskedő és nagyképű tud lenni a férfi. Ezen kicsit elmereng, így bár mosolyog és csóválja rosszallóan a fejét, de közel sem olyan intenzív a reakciója. Az orvos is azon kevesek közé tartozik, akik személyisége izgalmas számára és előszeretettel vizsgálgatja, ez pedig kíváncsi zöld szemeiből is érzékelhető, amik mintha egyenesen Intath elevenjében turkálnának.*
- Halnő? Hmm, érdekes.
*Kicsit meseszerűen hat számára, és bár nagyon szeret teret adni mindennek, mégis kizárja annak a lehetőségét, hogy léteznek halnők. Bár az is igaz, hogy a nagy víztömegek sok rejtélyes lénynek adhatnak otthont, ezekről nem tud sokat, de szívesen bővítené tudását ha lenne rá lehetősége.*
- A viszontagságok ellenére nagyon érdekel az az életmód. Kalandok nélkül olyan kiábrándítóan unalmas az élet.
*Úgy tapasztalja, hogy Intath annyira nem bánja, hogy megérinti azt a kényes területet, ami csak a rosszra emlékezteti. Egy pillanatig olyan mélységesen együtt érez az orvos fájdalmával, hogy akár a szíve is meg tudna szakadni bele. Ebben a pillanatban azt is eldönti, hogy igyekszik majd nem ártani Intathnak, mert határozottan azt érzi, hogy kedveli őt. Azzal persze vissza fog élni, hogy csinos és ezért akár az orránál fogva is vezetheti a férfit, de csak éppen annyira amennyire még talán az átlag ember erkölcse is engedné.*
- És hogy kerültél hozzájuk? Nem volt esetleg családod aki hiányolt volna?
*Mert olyanja még Relaelnek is volt, akkor is ha helyenként kifejezetten károsan hatottak lelki fejlődésére, mégsem volt magára hagyva teljesen. Véleménye szerint emiatt ő jobban járt valamelyest.*
*Azért Intathnak sem kell önbizalmat kölcsönkérnie. Relael érdekesnek találja, hogy egyszerre milyen kedveskedő és nagyképű tud lenni a férfi. Ezen kicsit elmereng, így bár mosolyog és csóválja rosszallóan a fejét, de közel sem olyan intenzív a reakciója. Az orvos is azon kevesek közé tartozik, akik személyisége izgalmas számára és előszeretettel vizsgálgatja, ez pedig kíváncsi zöld szemeiből is érzékelhető, amik mintha egyenesen Intath elevenjében turkálnának.*
- Halnő? Hmm, érdekes.
*Kicsit meseszerűen hat számára, és bár nagyon szeret teret adni mindennek, mégis kizárja annak a lehetőségét, hogy léteznek halnők. Bár az is igaz, hogy a nagy víztömegek sok rejtélyes lénynek adhatnak otthont, ezekről nem tud sokat, de szívesen bővítené tudását ha lenne rá lehetősége.*
- A viszontagságok ellenére nagyon érdekel az az életmód. Kalandok nélkül olyan kiábrándítóan unalmas az élet.
*Úgy tapasztalja, hogy Intath annyira nem bánja, hogy megérinti azt a kényes területet, ami csak a rosszra emlékezteti. Egy pillanatig olyan mélységesen együtt érez az orvos fájdalmával, hogy akár a szíve is meg tudna szakadni bele. Ebben a pillanatban azt is eldönti, hogy igyekszik majd nem ártani Intathnak, mert határozottan azt érzi, hogy kedveli őt. Azzal persze vissza fog élni, hogy csinos és ezért akár az orránál fogva is vezetheti a férfit, de csak éppen annyira amennyire még talán az átlag ember erkölcse is engedné.*
- És hogy kerültél hozzájuk? Nem volt esetleg családod aki hiányolt volna?
*Mert olyanja még Relaelnek is volt, akkor is ha helyenként kifejezetten károsan hatottak lelki fejlődésére, mégsem volt magára hagyva teljesen. Véleménye szerint emiatt ő jobban járt valamelyest.*
4199. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-25 00:46:34
Üzenet elküldve: 2018-11-25 00:46:34
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Jót kacarászik Umonon, aki persze ragaszkodik ahhoz, hogy ő bizony nem leselkedett. Nem mintha ezzel bármi problémát látna, de ezek szerint a szerzetes így tartja helyesnek. Ezen még jót vidul egy darabig, egészen addig ki is tart ez, amíg Umon el nem kezd hozzá képest kissé furcsa viselkedést tanúsítani. Persze ez Valeát nem bántja, vagy ha igen, akkor sem törődik igazán vele, inkább csak nem érti. Nincs is ezzel igazán gond, hiszen a szerzetes lazít, nem figyel oda annyira, nem fog ezen fennakadni.*
- Ömm... hát... rendben.
*Nem tudja erre mit kéne mondania. Ez most valami vicc, vagy Umon tényleg komolyan gondolja azt, ami elhagyta száját? Különösen mert ő is a számára fontos személyek között van. Erre kicsit zavartan ráncolja homlokát, aztán ezt is elengedi. Az úgy általában be szokott válni.*
- Jól van.
*Megrántja vállát. Annyira azért nem fogja törni magát, hogyha barátja nem vevő arra a játékra amit ő akart annyira. Valeának lényegében így sokkal kényelmesebb, leszámítva azt, hogy ott függnek feje felett a kérdőjelek, hogy ez az egész műsor vajon mire szolgál.*
- Az, kibaszottul sötét.
*Egyébként meglepődik ezen a szóhasználaton, hiszen kettejük közül ő a mocskos szájú. Ha már így alakult akkor megissza a maradék borát, úgy érzi szüksége lesz egy kis lelki támogatásra általa.*
- Sétálni? Nem, nincs kedvem.
*Újra megrántja vállát és látszólag unottan néz el kicsit távolabb, valójában pedig lopva a mosolygó, de rendkívül szokatlan, számára ismeretlen férfire pislog. Talán elő kéne vegye már azt az istenverte gyűrűt, de most a büszkesége nem engedi, meg ez látszólag egészen más élmény, mint a korábbi. Vagyis annak érzi, persze korai messzemenő következtetéseket levonni egyetlen kósza pillanatból.*
- Tőlem aztán menjél ha akarsz. Vagy talán félsz egyedül?
*Lehet nem túl bölcs ilyen akár provokatívnak is mondható kérdést feltenni, igazából pedig aggódna is, hogyha a szerzetes ennyi elfogyasztott alkohol után megindulna egyedül a sötét erdőbe, ezért feszülten kivár. Ha kell, akkor lépni fog.*
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Jót kacarászik Umonon, aki persze ragaszkodik ahhoz, hogy ő bizony nem leselkedett. Nem mintha ezzel bármi problémát látna, de ezek szerint a szerzetes így tartja helyesnek. Ezen még jót vidul egy darabig, egészen addig ki is tart ez, amíg Umon el nem kezd hozzá képest kissé furcsa viselkedést tanúsítani. Persze ez Valeát nem bántja, vagy ha igen, akkor sem törődik igazán vele, inkább csak nem érti. Nincs is ezzel igazán gond, hiszen a szerzetes lazít, nem figyel oda annyira, nem fog ezen fennakadni.*
- Ömm... hát... rendben.
*Nem tudja erre mit kéne mondania. Ez most valami vicc, vagy Umon tényleg komolyan gondolja azt, ami elhagyta száját? Különösen mert ő is a számára fontos személyek között van. Erre kicsit zavartan ráncolja homlokát, aztán ezt is elengedi. Az úgy általában be szokott válni.*
- Jól van.
*Megrántja vállát. Annyira azért nem fogja törni magát, hogyha barátja nem vevő arra a játékra amit ő akart annyira. Valeának lényegében így sokkal kényelmesebb, leszámítva azt, hogy ott függnek feje felett a kérdőjelek, hogy ez az egész műsor vajon mire szolgál.*
- Az, kibaszottul sötét.
*Egyébként meglepődik ezen a szóhasználaton, hiszen kettejük közül ő a mocskos szájú. Ha már így alakult akkor megissza a maradék borát, úgy érzi szüksége lesz egy kis lelki támogatásra általa.*
- Sétálni? Nem, nincs kedvem.
*Újra megrántja vállát és látszólag unottan néz el kicsit távolabb, valójában pedig lopva a mosolygó, de rendkívül szokatlan, számára ismeretlen férfire pislog. Talán elő kéne vegye már azt az istenverte gyűrűt, de most a büszkesége nem engedi, meg ez látszólag egészen más élmény, mint a korábbi. Vagyis annak érzi, persze korai messzemenő következtetéseket levonni egyetlen kósza pillanatból.*
- Tőlem aztán menjél ha akarsz. Vagy talán félsz egyedül?
*Lehet nem túl bölcs ilyen akár provokatívnak is mondható kérdést feltenni, igazából pedig aggódna is, hogyha a szerzetes ennyi elfogyasztott alkohol után megindulna egyedül a sötét erdőbe, ezért feszülten kivár. Ha kell, akkor lépni fog.*
4198. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-24 22:26:57
Üzenet elküldve: 2018-11-24 22:26:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál//
*Másnap reggel Monsotor kialudva magát kel fel. Halkan körbejárja a tanya házát, de még mindenki alszik vagy a házban tevékenykedik, kivéve Lyzt, aki valószínűleg kint van. Az óriás visszaoson oda ahol aludt. Ezután a szerzetes törökülésbe helyezi magát és elgondolkodik a dolgokon, valamint visszaemlékszik a templomban töltött éveire, amikor a szigorú diéta, a folytonos képzés és a szabályosság jellemezte életét. Nem tudja még mi vár rá, de Lanawin világára úgy tekint mint kihívásra, egy önálló életútra. Egyszer csak a csapat vezére, az ifjú elf lány jön be jó reggeltet mondani. Elég hangos ahhoz, hogy felkeljen akkor is, ha alszik. Mons a meditációjából kizökkenve gyorsan Lyzre néz, de pár másodperc elég hozzá hogy beazonosítsa őt és egy mélyet sóhajt fejét a földhöz szegezve. Majd ismét Lyzen van szeme és egy barátságos hangnemet véve megszólal:*
-Jó reggelt!
*Szépen óvatosan feláll és lassú sétával a kandalló mellé megy elfogyasztani a neki kiszolgált elemózsiát.*
*Másnap reggel Monsotor kialudva magát kel fel. Halkan körbejárja a tanya házát, de még mindenki alszik vagy a házban tevékenykedik, kivéve Lyzt, aki valószínűleg kint van. Az óriás visszaoson oda ahol aludt. Ezután a szerzetes törökülésbe helyezi magát és elgondolkodik a dolgokon, valamint visszaemlékszik a templomban töltött éveire, amikor a szigorú diéta, a folytonos képzés és a szabályosság jellemezte életét. Nem tudja még mi vár rá, de Lanawin világára úgy tekint mint kihívásra, egy önálló életútra. Egyszer csak a csapat vezére, az ifjú elf lány jön be jó reggeltet mondani. Elég hangos ahhoz, hogy felkeljen akkor is, ha alszik. Mons a meditációjából kizökkenve gyorsan Lyzre néz, de pár másodperc elég hozzá hogy beazonosítsa őt és egy mélyet sóhajt fejét a földhöz szegezve. Majd ismét Lyzen van szeme és egy barátságos hangnemet véve megszólal:*
-Jó reggelt!
*Szépen óvatosan feláll és lassú sétával a kandalló mellé megy elfogyasztani a neki kiszolgált elemózsiát.*
4197. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-24 16:33:02
Üzenet elküldve: 2018-11-24 16:33:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Meglehetősen széles skálát mozgat meg Shen Lyzben. Képes kiváltani egy mondattal a forrongó dühöt, aztán képes valahogyan arra is, hogy pár perccel és mozzanattal később, ölelve vigasztalja, megértőn a fiú fülébe suttogva. Valójában ez nem is csoda, mert amilyen határozottan képes rendezni az erőd dolgait Pycta mellett, amilyen határozottan képes a vadászatokat levezényelni, olyan határozottan ügyetlen a párkapcsolati dolgokban. Elképzelése szerint legalábbis, mert összességében mégiscsak pozitív irányt vett a korábban befuccsolni látszó beszélgetés.
Ölelésbe fonódva, a fiú válla alatt pihenteti fejét, emiatt a legördülő cseppet nem is látja, csak amikor elemeli fejét, akkor fénylik az elf arca azon a nedves útvonalon. Lyz szemével végigköveti a nedves csapást, ami belefut abba a hegbe, az elf szája szélén. *
- Megtanítalak *válaszolja duruzsolva, smaragdszín szeme viszont csak azt a kis metszetet látja. Egyre közelebbről, s közelebbről. Aztán érzi is puha bársonyajkai alatt. Mint a lehelet, olyan gyengéd, és olyan hamar vége, mint egy gondolatnak. Vigasz és vonzalom keveréke, nem tolakszik, nem követel. A rövidke pillanat után, vissza is vonul. Nem azért adta, mert viszonzást vár. Ezért aztán el is távolodik az elftől, hevesen dobogó szívvel. Kibontakozik az ölelésből, így adva a csóknak is alig nevezhető érintésnek újabb jelentést, mintegy búcsú. A szomorúságé talán.*
- Csak annyit mondtam, hogy „Osztozom fájdalmadban.” *Szólal meg még mindig elég halkan. Nem szeretné megtörni ezt a fajta nyugalmat azzal, hogy emberekhez hasonlóan hangosan beszél. Elfek lévén ilyen közelségből, sokkal csendesebben is megértik egymást.*
- Mé-hán-nen-linn *szótagolja immár, és ejti jobban kihangsúlyozva ejtés szerint a szavakat.* És erre csak annyit szoktak mondani: „M'onhann” vagyis „Köszönöm” *mosolyodik ezen egyszerű szófordulaton, ami egyébként egy udvariasabb változata a köszönetnek. Azért is ezt mondja, mert ha véletlenül a jövőben ezt használná az aranyhajú, biztosan nem lesz belőle baja.*
//Íjászverseny//
*Meglehetősen széles skálát mozgat meg Shen Lyzben. Képes kiváltani egy mondattal a forrongó dühöt, aztán képes valahogyan arra is, hogy pár perccel és mozzanattal később, ölelve vigasztalja, megértőn a fiú fülébe suttogva. Valójában ez nem is csoda, mert amilyen határozottan képes rendezni az erőd dolgait Pycta mellett, amilyen határozottan képes a vadászatokat levezényelni, olyan határozottan ügyetlen a párkapcsolati dolgokban. Elképzelése szerint legalábbis, mert összességében mégiscsak pozitív irányt vett a korábban befuccsolni látszó beszélgetés.
Ölelésbe fonódva, a fiú válla alatt pihenteti fejét, emiatt a legördülő cseppet nem is látja, csak amikor elemeli fejét, akkor fénylik az elf arca azon a nedves útvonalon. Lyz szemével végigköveti a nedves csapást, ami belefut abba a hegbe, az elf szája szélén. *
- Megtanítalak *válaszolja duruzsolva, smaragdszín szeme viszont csak azt a kis metszetet látja. Egyre közelebbről, s közelebbről. Aztán érzi is puha bársonyajkai alatt. Mint a lehelet, olyan gyengéd, és olyan hamar vége, mint egy gondolatnak. Vigasz és vonzalom keveréke, nem tolakszik, nem követel. A rövidke pillanat után, vissza is vonul. Nem azért adta, mert viszonzást vár. Ezért aztán el is távolodik az elftől, hevesen dobogó szívvel. Kibontakozik az ölelésből, így adva a csóknak is alig nevezhető érintésnek újabb jelentést, mintegy búcsú. A szomorúságé talán.*
- Csak annyit mondtam, hogy „Osztozom fájdalmadban.” *Szólal meg még mindig elég halkan. Nem szeretné megtörni ezt a fajta nyugalmat azzal, hogy emberekhez hasonlóan hangosan beszél. Elfek lévén ilyen közelségből, sokkal csendesebben is megértik egymást.*
- Mé-hán-nen-linn *szótagolja immár, és ejti jobban kihangsúlyozva ejtés szerint a szavakat.* És erre csak annyit szoktak mondani: „M'onhann” vagyis „Köszönöm” *mosolyodik ezen egyszerű szófordulaton, ami egyébként egy udvariasabb változata a köszönetnek. Azért is ezt mondja, mert ha véletlenül a jövőben ezt használná az aranyhajú, biztosan nem lesz belőle baja.*
4196. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-23 20:20:07
Üzenet elküldve: 2018-11-23 20:20:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
*Int-nek szokása bókokkal elhalmozni a hölgyeket. A Relael vidám játékos jelleme pedig tetszik neki. A szeszélyesség a dokira is jellemző, talán ezért is nem veszi észre a lányon. A kis bensőséges összebújásból is mikor kibújnak és a doki közli a szer hatásait ismét olyan választ kap tőle, ami nagyon tetszik neki.*
-Ahogy mondod.
*Vigyorog a lányra. Ezek szerint a holnapi reggelt még biztos együtt töltik. Nem hangzik rosszul. Majd Int ismét váratlan reakciót kap a lánytól. Úgy tűnik a kis doktorbácsis szerep jobban bejött mint hitte volna. Ezt mindenesetre érdekesnek találja. A kérdésre vállat ránt.*
-Úgy tűnik tehetségem van hozzá.
*Vigyorog. Egóból nincs hiány. Int teljesen biztos benne, hogy a lány teljesen odavan érte. Szemezik vele és figyeli ahogy lehajtja a főzetét. Közben ő is kicsit elmerül a vízben és kellemesen felsóhajt. Ritkán volt lehetősége ilyen kellemes fürdőket venni. Örülhetett ha meleg a víz. Pedig meg tudná szokni. Neki nincs olyan víziszonya mint az egykori ork kalóztársának aki azt is fürdésnek vélte, azt is ha éri egy kis eső. Mikor Relael bort tölt akkor emelkedik újra ki a vízből. Majd a lány odahajol hozzá és elkezdi a tetoválását vizsgálgatni. Egy pillanatra meghűl a dokiban a vér, de eszébe jut, hogy a lány nem ismerheti a hajót és ahogy Int látja érdekli őt a jel. Valamennyit akkor elmondhat róla.*
-Igen. Egy halnő után, aki megmentette a kapitányt.
*A következő kérdésre vállat ránt. Nem tudja mi számít régnek.*
-Pár éve csak. Viszont sokáig velük voltam. Velük lettem igazi orvos.
*Az erkölcsi kódexét velük alakította ki és az orvosi tudását is velük mélyítette el. Miattuk fejlődött tovább és tanult új dolgokat. Egy halvány nosztalgikus mosoly jelenik meg rajta ahogy az emlékeit felidézi. Ebből a lány következő kérdése szakítja ki. Nagyon kemény kérdés. A halvány mosoly tovább húzódik és a szánalmas Int mosollyá válik. Ez az egyik legnyomorultabb mese amit elmondhat magáról.*
-Ha érek vele valamit akkor igen. Így csak emlékeztet rá milyen szánalmas is voltam.
*Int-nek szokása bókokkal elhalmozni a hölgyeket. A Relael vidám játékos jelleme pedig tetszik neki. A szeszélyesség a dokira is jellemző, talán ezért is nem veszi észre a lányon. A kis bensőséges összebújásból is mikor kibújnak és a doki közli a szer hatásait ismét olyan választ kap tőle, ami nagyon tetszik neki.*
-Ahogy mondod.
*Vigyorog a lányra. Ezek szerint a holnapi reggelt még biztos együtt töltik. Nem hangzik rosszul. Majd Int ismét váratlan reakciót kap a lánytól. Úgy tűnik a kis doktorbácsis szerep jobban bejött mint hitte volna. Ezt mindenesetre érdekesnek találja. A kérdésre vállat ránt.*
-Úgy tűnik tehetségem van hozzá.
*Vigyorog. Egóból nincs hiány. Int teljesen biztos benne, hogy a lány teljesen odavan érte. Szemezik vele és figyeli ahogy lehajtja a főzetét. Közben ő is kicsit elmerül a vízben és kellemesen felsóhajt. Ritkán volt lehetősége ilyen kellemes fürdőket venni. Örülhetett ha meleg a víz. Pedig meg tudná szokni. Neki nincs olyan víziszonya mint az egykori ork kalóztársának aki azt is fürdésnek vélte, azt is ha éri egy kis eső. Mikor Relael bort tölt akkor emelkedik újra ki a vízből. Majd a lány odahajol hozzá és elkezdi a tetoválását vizsgálgatni. Egy pillanatra meghűl a dokiban a vér, de eszébe jut, hogy a lány nem ismerheti a hajót és ahogy Int látja érdekli őt a jel. Valamennyit akkor elmondhat róla.*
-Igen. Egy halnő után, aki megmentette a kapitányt.
*A következő kérdésre vállat ránt. Nem tudja mi számít régnek.*
-Pár éve csak. Viszont sokáig velük voltam. Velük lettem igazi orvos.
*Az erkölcsi kódexét velük alakította ki és az orvosi tudását is velük mélyítette el. Miattuk fejlődött tovább és tanult új dolgokat. Egy halvány nosztalgikus mosoly jelenik meg rajta ahogy az emlékeit felidézi. Ebből a lány következő kérdése szakítja ki. Nagyon kemény kérdés. A halvány mosoly tovább húzódik és a szánalmas Int mosollyá válik. Ez az egyik legnyomorultabb mese amit elmondhat magáról.*
-Ha érek vele valamit akkor igen. Így csak emlékeztet rá milyen szánalmas is voltam.
4195. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-23 19:09:31
Üzenet elküldve: 2018-11-23 19:09:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
- De... de én nem azért beszélgettem vele, mert meztelen volt! *Kiált fel hirtelen kezét maga elé téve és zavarodott képet vágva.* Csak mondta, hogy maradjak, én meg maradtam. De nem kukkoltam! *Nem marad más hátra, mint a pohár megtöltése, némi előzmény után persze, ami egy fontosabb kérdést takar. Teli szájjal röhög fel, mikor Valea megijed, még szemeit is megtörli, amit még a könny is elönt. Majd alaposan meghúzza saját poharát.*
- Na egs! Mindenki meghal egyszer. *Pislant le Valeára vállát megvonva csak úgy állva a pohár mélyéről, hangja emiatt egy kissé torz és fojtott. Ezúttal nem nevet a lánnyal együtt, inkább lassan elsétál kicsit és körbenéz.*
- Figyelek. *Hangzik a megjegyzés, ami biztosítja Valeát arról, hogy minden szaván csüng.*
- Akik fontosak? Hah! Akiket fontosnak hiszel azok szúrják először hátadba a tőrt. *Lehúzza a poharat.* Senki nem számít, csak te, ezt jól jegyezd meg. *Mutat felé dühösen megvillanó szemekkel, majd ismét a hordóhoz megy újratölteni. Szinte rácsap a csapra, csak úgy csattan, s rövidesen tele pohárra foglal helyet ismét a tűznél. Ha Valea szórakoztató történetre vágyik, amit Umon gyanít is, óriásit fog koppanni. Valahogy úgy érzi, hogy ez most különösebben nem is izgatja. ~ Mi a franc?! ~ Nem hallja a belső hangot ezért nem is érti a pálfordulást, igyekszik mélyen magába nézni, de nem lát mást csak ürességet.*
- Kellemes mi? Attól, hogy arról beszélgetünk mi kellemes, még nem lesz az. *Köpi a szavakat. Ismét megszegi a szabályokat, már ki tudja hányadjára, mert belehúz a borba, arra már nem is figyel, hogy Valeánál mennyi van.*
- Nincs kellemes élményem. *Jegyzi meg, majd az eget kezdi kémlelni és a környező fákat.*
- Kibaszott sötét van. *Mereszti a szemeit.* Nem sétálunk egyet? *Villan meg tekintete Valea felé, s szája kedvesnek tűnő mosolyra húzódik, csak szeme marad jéghideg, az valahogy nem változik.*
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
- De... de én nem azért beszélgettem vele, mert meztelen volt! *Kiált fel hirtelen kezét maga elé téve és zavarodott képet vágva.* Csak mondta, hogy maradjak, én meg maradtam. De nem kukkoltam! *Nem marad más hátra, mint a pohár megtöltése, némi előzmény után persze, ami egy fontosabb kérdést takar. Teli szájjal röhög fel, mikor Valea megijed, még szemeit is megtörli, amit még a könny is elönt. Majd alaposan meghúzza saját poharát.*
- Na egs! Mindenki meghal egyszer. *Pislant le Valeára vállát megvonva csak úgy állva a pohár mélyéről, hangja emiatt egy kissé torz és fojtott. Ezúttal nem nevet a lánnyal együtt, inkább lassan elsétál kicsit és körbenéz.*
- Figyelek. *Hangzik a megjegyzés, ami biztosítja Valeát arról, hogy minden szaván csüng.*
- Akik fontosak? Hah! Akiket fontosnak hiszel azok szúrják először hátadba a tőrt. *Lehúzza a poharat.* Senki nem számít, csak te, ezt jól jegyezd meg. *Mutat felé dühösen megvillanó szemekkel, majd ismét a hordóhoz megy újratölteni. Szinte rácsap a csapra, csak úgy csattan, s rövidesen tele pohárra foglal helyet ismét a tűznél. Ha Valea szórakoztató történetre vágyik, amit Umon gyanít is, óriásit fog koppanni. Valahogy úgy érzi, hogy ez most különösebben nem is izgatja. ~ Mi a franc?! ~ Nem hallja a belső hangot ezért nem is érti a pálfordulást, igyekszik mélyen magába nézni, de nem lát mást csak ürességet.*
- Kellemes mi? Attól, hogy arról beszélgetünk mi kellemes, még nem lesz az. *Köpi a szavakat. Ismét megszegi a szabályokat, már ki tudja hányadjára, mert belehúz a borba, arra már nem is figyel, hogy Valeánál mennyi van.*
- Nincs kellemes élményem. *Jegyzi meg, majd az eget kezdi kémlelni és a környező fákat.*
- Kibaszott sötét van. *Mereszti a szemeit.* Nem sétálunk egyet? *Villan meg tekintete Valea felé, s szája kedvesnek tűnő mosolyra húzódik, csak szeme marad jéghideg, az valahogy nem változik.*
4194. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-23 15:59:43
Üzenet elküldve: 2018-11-23 15:59:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
*Sorra kapja a szebbnél szebb jelzőket, az édes is kedvére való, és akár szó szerint is igaz lehet, bár erről inkább az orvos tudna mesélni. A férfi meglepettségére jóízűen kacarászik egyet és mellé még boldog önelégültséggel szegi fel fejét. Láthatóan kitörően jó lett a kedve, amire akár lehetne is találni magyarázatot, valójában viszont nincs. Egyszerűen csak jókedve van.
Na de a színjátéknál tartottak, gyorsan fel is veszi ő is a fonalat. Összehúzva magát kucorodik közelebb az orvoshoz és simítja arcát a férfi nyakához. Ott szuszog egy picit, nem különösebben téve semmit, csak kiélvezve a pillanatot, egymás közelségét, ami kifejezetten megnyugtatja. Rövid, de kedves pillanat ez, jól meg is jegyzi magának, aztán persze a poharakat is megfogja miután az előbb elvett borosüveget a földre helyezi óvatosan. Nézi a folyamatot csendben, még abban is talál valami vonzót, hogy Intath a fogaival ügyeskedik és ha ezen is elgondolkodna talán sejtene magáról valamit, de nem gondolkodik.*
- Pompás! Akkor még reggel is belefér egy kis huncutkodás.
*Sokat sejtetően szeme sarkából oldalra sandít. De ami érdekesebb az az amivel Intath folytatja, és ez egy picit megakasztja Relaelt a mozdulatban. A férfi érezheti, hogy elönti a forróság az arcát, ki is pirosodik tőle, ami egyébként nem jellemző rá. Megint az az ismerős tűz csillan meg szemeiben, ami az előbb mikor már a vágytól alig bírt magával.*
- Te aztán tudod, hogy mivel vegyél le a lábamról, nemde?
*Ebből tehát az orvos nyugodtan következtet arra, hogy szereti ha az arcát simogatják és becézgetik. Le sem véve szemeit Intath zöld íriszeiről emeli ajkához a poharat és csak addig szakítja el tekintetét, amíg fejét kissé hátrébb döntve el nem fogyasztja annak tartalmát. Nem vészesen rossz, kerültek ennél jóval kellemetlenebb dolgok a szájába is, például mikor egy szolgáló sót tett a süteményébe. Persze nem szólt róla, hogy ne bántsák a lányt, azért a mai napig úgy sejti, hogy az nem volt véletlen visszaemlékezve egy kósza kárörvendő pillantásra.
Ha pedig már itt vannak, akkor igyanak is. Majdnem teljesen kihajol a dézsából és felveszi az előbb lerakott üveget, kis ügyeskedés után pedig hamarosan mindkettejük poharába tölt az édes vörösből.*
- Hmm.
*Eszébe jut valami, gyorsan helyzetet is vált és Intath elé térdel, hogy a karján lévő tetováláshoz közelebb hajolva szemügyre vehesse azt.*
- Szóval Roxane. Így nevezték a hajót amin voltál, ugye?
*Nézegeti kicsit a mintát, ujjával körberajzolja a vonalakat. Láthatóan tetszik neki.*
- Rég volt?
*Kérdezi tűnődve és tekintete most Intath jobb karjára vándorol, és le a csonkra. Óvatosan, gyengéden megérinti az említett végtagot azt vizsgálva vajon, hogy mennyire kellemetlen vagy szokatlan ha ahhoz a területhez nyúl.*
- Mondd csak drága Intath, megérte ez az áldozat azért a nőért?
*Sorra kapja a szebbnél szebb jelzőket, az édes is kedvére való, és akár szó szerint is igaz lehet, bár erről inkább az orvos tudna mesélni. A férfi meglepettségére jóízűen kacarászik egyet és mellé még boldog önelégültséggel szegi fel fejét. Láthatóan kitörően jó lett a kedve, amire akár lehetne is találni magyarázatot, valójában viszont nincs. Egyszerűen csak jókedve van.
Na de a színjátéknál tartottak, gyorsan fel is veszi ő is a fonalat. Összehúzva magát kucorodik közelebb az orvoshoz és simítja arcát a férfi nyakához. Ott szuszog egy picit, nem különösebben téve semmit, csak kiélvezve a pillanatot, egymás közelségét, ami kifejezetten megnyugtatja. Rövid, de kedves pillanat ez, jól meg is jegyzi magának, aztán persze a poharakat is megfogja miután az előbb elvett borosüveget a földre helyezi óvatosan. Nézi a folyamatot csendben, még abban is talál valami vonzót, hogy Intath a fogaival ügyeskedik és ha ezen is elgondolkodna talán sejtene magáról valamit, de nem gondolkodik.*
- Pompás! Akkor még reggel is belefér egy kis huncutkodás.
*Sokat sejtetően szeme sarkából oldalra sandít. De ami érdekesebb az az amivel Intath folytatja, és ez egy picit megakasztja Relaelt a mozdulatban. A férfi érezheti, hogy elönti a forróság az arcát, ki is pirosodik tőle, ami egyébként nem jellemző rá. Megint az az ismerős tűz csillan meg szemeiben, ami az előbb mikor már a vágytól alig bírt magával.*
- Te aztán tudod, hogy mivel vegyél le a lábamról, nemde?
*Ebből tehát az orvos nyugodtan következtet arra, hogy szereti ha az arcát simogatják és becézgetik. Le sem véve szemeit Intath zöld íriszeiről emeli ajkához a poharat és csak addig szakítja el tekintetét, amíg fejét kissé hátrébb döntve el nem fogyasztja annak tartalmát. Nem vészesen rossz, kerültek ennél jóval kellemetlenebb dolgok a szájába is, például mikor egy szolgáló sót tett a süteményébe. Persze nem szólt róla, hogy ne bántsák a lányt, azért a mai napig úgy sejti, hogy az nem volt véletlen visszaemlékezve egy kósza kárörvendő pillantásra.
Ha pedig már itt vannak, akkor igyanak is. Majdnem teljesen kihajol a dézsából és felveszi az előbb lerakott üveget, kis ügyeskedés után pedig hamarosan mindkettejük poharába tölt az édes vörösből.*
- Hmm.
*Eszébe jut valami, gyorsan helyzetet is vált és Intath elé térdel, hogy a karján lévő tetováláshoz közelebb hajolva szemügyre vehesse azt.*
- Szóval Roxane. Így nevezték a hajót amin voltál, ugye?
*Nézegeti kicsit a mintát, ujjával körberajzolja a vonalakat. Láthatóan tetszik neki.*
- Rég volt?
*Kérdezi tűnődve és tekintete most Intath jobb karjára vándorol, és le a csonkra. Óvatosan, gyengéden megérinti az említett végtagot azt vizsgálva vajon, hogy mennyire kellemetlen vagy szokatlan ha ahhoz a területhez nyúl.*
- Mondd csak drága Intath, megérte ez az áldozat azért a nőért?
4193. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-23 03:14:17
Üzenet elküldve: 2018-11-23 03:14:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
*Int tekintetében is játékos fények csillognak. Kimondottan jól érzi magát. Ő nem egy olyasfajta alak, aki gyakran elgondolkozik helyzeteken amikbe kerül. Csak akkor teszi ha az adott szituáció nem tetszik neki. Most viszont olyan elégedett magával mint rég nem. Van jövője, tudja, hogy még mindig ér orvosként nem is keveset és egy gyönyörű nő fogadja őt széles mosollyal egy dézsa meleg vízben akinek az elf doki könnyedén elhiszi, hogy hiányzott. Széles mosollyal közelít a Relael felé akiről Int megállapítja, hogy jól áll neki ez a póz ahogy kihajol a dézsából. A doki a helyzetet tökéletesnek is találja, hogy elsüsse az egyik legjobban bejáratott szövegét a lánynak a borral kapcsolatban.*
-Édes akárcsak te.
*Ha Relael vörös lenne akkor azt a részletet is hozzátehette volna, de Int így is meg van elégedve magával. Tudja jól, hogy tud bókolni. Majd oda is lép egy ölelésért amiből egy kis csók lesz. Int pedig megállapítja, hogy azok a zöld szemek veszélyesek. Meg tudnák őrjíteni. És bár azzal tisztában van, hogy ez nem egy egészséges dolog számára, de ha tudna se tenne ellene semmit mert élvezi a helyzetet. A segítség hallatán ő naivan a teli kezére gondolva mosolyog.*
-Egy tündér vagy. Hoppá!
*Teszi hozzá enyhe meglepettséggel a törölköző elvesztésére. Persze úgy, hogy azért érződik ebben, hogy egy cseppet sincs ellenére a lány rámenőssége. Sőt, kimondottan imponál neki. Azok a szemek veszélyesek. A játékba ő is belemegy és már mászik is a vízbe, hogy szabad kezével magához ölelje szegény fázó nemes kisasszonyt.*
-Jaj, meg ne fázz nekem kedves! Majd én átmelegítelek.
*Élvezi ahogy a lány nedves bőre az övéhez ér és ahogy hallgatja kicsit annak légzését. Majd mivel teli kézzel még ez a pozíció is kényelmetlen így a lány nyakához hajol és forrón rálehel a kecses kicsit megkínzott nyakra, hogy aztán elhúzódhasson és vigyorogva a lány felé nyújtsa a poharakat.*
-Még folytatjuk, de előbb megfognád?
*Ha a lány így tesz akkor Int a saját kis flaskáját veszi elő. A dugót a fogával húzza ki, hogy egy körülbelül kupicányit töltsön az egyik pohárba. Majd mikor a dugót valamennyire szintén foggal visszadugta le is teszi a flaskát a dézsa mellé.*
-Két három napig nem kell tartanod majd a nem várt gyermekáldástól. Ne félj ha az íze nem jó, leöblítjük borral.
*Ez után visszatér a lányhoz most már szabad kézzel amivel végig is simít annak az arcán.*
-Légy jó kislány és hallgass a doktorbácsira.
*Int tekintetében is játékos fények csillognak. Kimondottan jól érzi magát. Ő nem egy olyasfajta alak, aki gyakran elgondolkozik helyzeteken amikbe kerül. Csak akkor teszi ha az adott szituáció nem tetszik neki. Most viszont olyan elégedett magával mint rég nem. Van jövője, tudja, hogy még mindig ér orvosként nem is keveset és egy gyönyörű nő fogadja őt széles mosollyal egy dézsa meleg vízben akinek az elf doki könnyedén elhiszi, hogy hiányzott. Széles mosollyal közelít a Relael felé akiről Int megállapítja, hogy jól áll neki ez a póz ahogy kihajol a dézsából. A doki a helyzetet tökéletesnek is találja, hogy elsüsse az egyik legjobban bejáratott szövegét a lánynak a borral kapcsolatban.*
-Édes akárcsak te.
*Ha Relael vörös lenne akkor azt a részletet is hozzátehette volna, de Int így is meg van elégedve magával. Tudja jól, hogy tud bókolni. Majd oda is lép egy ölelésért amiből egy kis csók lesz. Int pedig megállapítja, hogy azok a zöld szemek veszélyesek. Meg tudnák őrjíteni. És bár azzal tisztában van, hogy ez nem egy egészséges dolog számára, de ha tudna se tenne ellene semmit mert élvezi a helyzetet. A segítség hallatán ő naivan a teli kezére gondolva mosolyog.*
-Egy tündér vagy. Hoppá!
*Teszi hozzá enyhe meglepettséggel a törölköző elvesztésére. Persze úgy, hogy azért érződik ebben, hogy egy cseppet sincs ellenére a lány rámenőssége. Sőt, kimondottan imponál neki. Azok a szemek veszélyesek. A játékba ő is belemegy és már mászik is a vízbe, hogy szabad kezével magához ölelje szegény fázó nemes kisasszonyt.*
-Jaj, meg ne fázz nekem kedves! Majd én átmelegítelek.
*Élvezi ahogy a lány nedves bőre az övéhez ér és ahogy hallgatja kicsit annak légzését. Majd mivel teli kézzel még ez a pozíció is kényelmetlen így a lány nyakához hajol és forrón rálehel a kecses kicsit megkínzott nyakra, hogy aztán elhúzódhasson és vigyorogva a lány felé nyújtsa a poharakat.*
-Még folytatjuk, de előbb megfognád?
*Ha a lány így tesz akkor Int a saját kis flaskáját veszi elő. A dugót a fogával húzza ki, hogy egy körülbelül kupicányit töltsön az egyik pohárba. Majd mikor a dugót valamennyire szintén foggal visszadugta le is teszi a flaskát a dézsa mellé.*
-Két három napig nem kell tartanod majd a nem várt gyermekáldástól. Ne félj ha az íze nem jó, leöblítjük borral.
*Ez után visszatér a lányhoz most már szabad kézzel amivel végig is simít annak az arcán.*
-Légy jó kislány és hallgass a doktorbácsira.
4192. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-23 02:23:33
Üzenet elküldve: 2018-11-23 02:23:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
*El van ugye a kis világában, és fel sem figyelne amúgy a kalandjuk nyomára, ha Intath nem simítana végig rajta. Még mindig nem bánja, legfeljebb azt, hogy nincs több belőlük, bár tény, hogy már kezd kissé fájni érintésre, meg alul is sajog valamelyest. De ez így van rendjén, az ő világában legalábbis mindenképpen. Tetszik neki az is, hogy édesnek nevezi az orvos, bájosan mosolyog vissza rá. Mivel magára hagyja a férfi, ezért eleget tesz késztetésének és elmerül a vízben.
A fürdőzés nem mellesleg az egyik kedvenc tevékenysége, és nem csak azért mert ellazítja és kicsit olyan, mintha egy meleg ölelésben pihenne, de mintha a víznek lenne valami furcsa gyógyító hatása. Nem csak a megfáradt és esetleg fájó porcikáknak nyújt megértést és menedéket, hanem a léleknek is. Mikor éppen nem pletykás társaságban tölti el ezeket a kellemesen hosszú perceket, akkor ez a tevékenység elősegíti a gondolkodást. Ahogy jelenleg is.
Lassan lezárja szemhéjait és élvezi, hogy a melegség egészen csontjaiig hatol. Élvezi, hogy könnyű, mintha tollpihe lenne a vízfelszínen. Saját maga szórakoztatása miatt elkezd dúdolgatni, játszogatva a mély és magasabb tónusú hangokkal, az egészen a hangostól az elhalóan halkig. Szemlélgeti, hogy lábát kiemelve miként hullanak a mélybe lábujjairól a csillogó cseppek és milyen hangot, dallamot adnak. Összességében jól érzi magát, mégis szomorú, ha meg kéne fogalmaznia. Egy kicsit mindig szomorú.
Milyen szerencse, hogy Intath hamar visszatér, és észre sem venné, csak hátradőlve dalolászna, ha az orvos nem szólalna meg. Merengéséből lelkesen tör ki, ijesztően gyorsan váltva az érzelmek között, széles örömteli mosollyal fogadva új barátját. Feljebb tolja magát, karjait kitárva nyújtja a mennyezet felé örömében.*
- Intath, már úúúúgy hiányoztál. Hoztál bort is? Jaj, hát ez pompás!
*Tapsikol miután térdelő helyzetben fordul ki a dézsából. Persze örül az alkoholnak, de a férfinek is. Jó nem egyedül lenni és tényleg egészen megkedvelte, de csak mert lát benne bőven lehetőségeket. Egy darabig felkönyökölve vár, majd amint pár lépés távolságba kerül az orvos, kitárt karokkal üdvözli, mintha meg akarná ölelni. Majdnem így is tesz, feltolja magát, kézfejeivel közrefogja az orvos arcát és egy gyors csókot nyom ajkaira.*
- Segítek.
*Egyik keze nyúl a borosüvegért, a másik pedig egy határozott mozdulattal eltünteti azt a fránya törölközőt az orvos derekáról. Arrébb húzódik, hogy helyet szorítson maga mellett a vízben.*
- Jaj gyorsan gyorsan! Bújj hozzám, mert nagyon fázom!
*Huncutul mosolyog, szemei a szokásos kópé módon csillannak, de komiszkodása nem céltalan, mert ténylegesen ez most a szíve vágya. Nem igazán próbálta még, de az eddigiek alapján igen kellemes lehet a kedveskedés.*
*El van ugye a kis világában, és fel sem figyelne amúgy a kalandjuk nyomára, ha Intath nem simítana végig rajta. Még mindig nem bánja, legfeljebb azt, hogy nincs több belőlük, bár tény, hogy már kezd kissé fájni érintésre, meg alul is sajog valamelyest. De ez így van rendjén, az ő világában legalábbis mindenképpen. Tetszik neki az is, hogy édesnek nevezi az orvos, bájosan mosolyog vissza rá. Mivel magára hagyja a férfi, ezért eleget tesz késztetésének és elmerül a vízben.
A fürdőzés nem mellesleg az egyik kedvenc tevékenysége, és nem csak azért mert ellazítja és kicsit olyan, mintha egy meleg ölelésben pihenne, de mintha a víznek lenne valami furcsa gyógyító hatása. Nem csak a megfáradt és esetleg fájó porcikáknak nyújt megértést és menedéket, hanem a léleknek is. Mikor éppen nem pletykás társaságban tölti el ezeket a kellemesen hosszú perceket, akkor ez a tevékenység elősegíti a gondolkodást. Ahogy jelenleg is.
Lassan lezárja szemhéjait és élvezi, hogy a melegség egészen csontjaiig hatol. Élvezi, hogy könnyű, mintha tollpihe lenne a vízfelszínen. Saját maga szórakoztatása miatt elkezd dúdolgatni, játszogatva a mély és magasabb tónusú hangokkal, az egészen a hangostól az elhalóan halkig. Szemlélgeti, hogy lábát kiemelve miként hullanak a mélybe lábujjairól a csillogó cseppek és milyen hangot, dallamot adnak. Összességében jól érzi magát, mégis szomorú, ha meg kéne fogalmaznia. Egy kicsit mindig szomorú.
Milyen szerencse, hogy Intath hamar visszatér, és észre sem venné, csak hátradőlve dalolászna, ha az orvos nem szólalna meg. Merengéséből lelkesen tör ki, ijesztően gyorsan váltva az érzelmek között, széles örömteli mosollyal fogadva új barátját. Feljebb tolja magát, karjait kitárva nyújtja a mennyezet felé örömében.*
- Intath, már úúúúgy hiányoztál. Hoztál bort is? Jaj, hát ez pompás!
*Tapsikol miután térdelő helyzetben fordul ki a dézsából. Persze örül az alkoholnak, de a férfinek is. Jó nem egyedül lenni és tényleg egészen megkedvelte, de csak mert lát benne bőven lehetőségeket. Egy darabig felkönyökölve vár, majd amint pár lépés távolságba kerül az orvos, kitárt karokkal üdvözli, mintha meg akarná ölelni. Majdnem így is tesz, feltolja magát, kézfejeivel közrefogja az orvos arcát és egy gyors csókot nyom ajkaira.*
- Segítek.
*Egyik keze nyúl a borosüvegért, a másik pedig egy határozott mozdulattal eltünteti azt a fránya törölközőt az orvos derekáról. Arrébb húzódik, hogy helyet szorítson maga mellett a vízben.*
- Jaj gyorsan gyorsan! Bújj hozzám, mert nagyon fázom!
*Huncutul mosolyog, szemei a szokásos kópé módon csillannak, de komiszkodása nem céltalan, mert ténylegesen ez most a szíve vágya. Nem igazán próbálta még, de az eddigiek alapján igen kellemes lehet a kedveskedés.*
4191. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-22 11:16:47
Üzenet elküldve: 2018-11-22 11:16:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Minden bizonnyal ősi elf vérének köszönhető, hogy szinte azonnal, egyből képes jól kiejteni az olyan szavakat, mint a "Mifudril", ami valami leveles dolgot jelent. Nem tudott rendesen figyelni, mert Lyz olyan közel volt hozzá, hogy szinte csőlátása lett a közelségétől. Ezen még dolgoznia kell, nagyon sokat, ha nem akar minden alkalommal megkukulni, ha a szőke vadászistennő a közelében lesz.*
- Rendben, gyakoroljuk. *mosolyodik el haloványan, de a szája széli hegtől ez is pajkosra sikerül.
A történet végére eléggé elszontyolodik. A kaparás a torkában erősödik és valamiért égni kezd a szeme is, de most nem szeretne gyengének mutatkozni Lyz előtt, úgyhogy nyel egy nagyot és összeszorítja szemeit. Észre sem veszi, hogy egy kósza könnycsepp legördül ettől az arcán.
A suttogást nem érti jól, de annyira szép, annyira dallamos a mondat, hogy beleborzong. Most sajnálja igazán, hogy nem elfek között nőtt fel, most érzi, hogy milyen sokat vesztett ősei kincseiből és tradícióiból azzal, hogy emberek nevelték fel.
Az ölelés meglepi, de nagyon jól esik neki. Nehezen és ügyetlenül ölel vissza, hisz egyik kezével még Lyzét fogja. Olyan idilli, olyan szép a pillanat, ahogy a lány a vállára hajtja a fejét, hogy nem akar megmozdulni, nem akarja, hogy ez az ügyetlen ölelés véget érjen, és mivel nem nagyon van gyakorlata abban, hogy meddig és milyen módon kell ölelkezni, Lyzre bízza az elválás pillanatának kiválasztását.*
- Megtanítasz majd engem pár ilyen mondatra? *kérdi halkan. Azt nem meri kérni, hogy tanítsa meg elfül, mert bár az biztos, hogy veleszületett érzéke van a szavak kimondásához, egy nyelv elsajátítása már lehet, hogy túlmutat képességein.*
//Íjászverseny//
*Minden bizonnyal ősi elf vérének köszönhető, hogy szinte azonnal, egyből képes jól kiejteni az olyan szavakat, mint a "Mifudril", ami valami leveles dolgot jelent. Nem tudott rendesen figyelni, mert Lyz olyan közel volt hozzá, hogy szinte csőlátása lett a közelségétől. Ezen még dolgoznia kell, nagyon sokat, ha nem akar minden alkalommal megkukulni, ha a szőke vadászistennő a közelében lesz.*
- Rendben, gyakoroljuk. *mosolyodik el haloványan, de a szája széli hegtől ez is pajkosra sikerül.
A történet végére eléggé elszontyolodik. A kaparás a torkában erősödik és valamiért égni kezd a szeme is, de most nem szeretne gyengének mutatkozni Lyz előtt, úgyhogy nyel egy nagyot és összeszorítja szemeit. Észre sem veszi, hogy egy kósza könnycsepp legördül ettől az arcán.
A suttogást nem érti jól, de annyira szép, annyira dallamos a mondat, hogy beleborzong. Most sajnálja igazán, hogy nem elfek között nőtt fel, most érzi, hogy milyen sokat vesztett ősei kincseiből és tradícióiból azzal, hogy emberek nevelték fel.
Az ölelés meglepi, de nagyon jól esik neki. Nehezen és ügyetlenül ölel vissza, hisz egyik kezével még Lyzét fogja. Olyan idilli, olyan szép a pillanat, ahogy a lány a vállára hajtja a fejét, hogy nem akar megmozdulni, nem akarja, hogy ez az ügyetlen ölelés véget érjen, és mivel nem nagyon van gyakorlata abban, hogy meddig és milyen módon kell ölelkezni, Lyzre bízza az elválás pillanatának kiválasztását.*
- Megtanítasz majd engem pár ilyen mondatra? *kérdi halkan. Azt nem meri kérni, hogy tanítsa meg elfül, mert bár az biztos, hogy veleszületett érzéke van a szavak kimondásához, egy nyelv elsajátítása már lehet, hogy túlmutat képességein.*
4190. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-22 02:05:52
Üzenet elküldve: 2018-11-22 02:05:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Int megkönnyebbülten piheg a lány ölelésében. Nem is hitte volna, hogy erre már ennyire szüksége volt. Mikor kicsit kitisztul a feje ő is viszonozza a puszikat majd megnézi, azt a vállat.*
~Talán kicsit túlzásba estem.~
*Óvatosan végigsimít rajta, de a lány úgy tűnik nem haragudott meg. Nem akármilyen nő az biztos. Főleg, hogy Int-nek nagyon nem sikerült elijesztenie a vadulásával.*
-Persze édes.
*Nyom egy puszit a lány arcára. Majd kicsit hátradől és szabad kezével megkapaszkodik a dézsa másik szélében. Kinyújtóztatja a tagjait és megropogtatja a nyakát. A nő javaslatára pedig készségesen rábólint.*
-Rendben, majd csatlakozom.
*Kacsint. Ha Relael valami fejvadász lenne vagy egy tolvaj akkor Int-et fájdalmasan könnyen be tudta volna hálózni. Talán tudat alatt ezzel a doki is tisztában van, de nem érdekli. Előre löki magát feláll, hogy kerítsen egy törölközőt amit némi félkezes szenvedés után maga köré kössön majd el is induljon. Azért még egyszer visszafordul, hogy megnézze micsoda nőt fogott magának.*
~Int baszd meg! Te még mindig tudsz.~
*A doki egója is kellő löketet kapott most nem csak a lány. A széles vigyort le se tudná mosni a képéről ahogy halad a szobája felé. Közben fütyörészik is. Ha valamilyen szolgálóval szembetalálkozik vidáman köszönti. A nők egy kacsintást is kapnak. A szobájából meg magához veszi a kis dísztelen flaskáját. Mármint nem az övé hanem a nőké. Int nem minden nő esetében használ ilyen költséges módszert a kellemetlenségek elkerülésére. Általában csak időben kihúzza, de egyrészt Relael...hát nagyon jó nő, másrészt rég voltak Int-el ilyen kedvesek, meg ugye az első nemes kisasszonyt emlékezetessé kell tenni. Még egyszer ránéz a flaskájára és megállapítja, hogy csak ezzel nem mehet vissza. Visszatér hát a konyhába miközben vidáman dudorászik magában.*
~Ha rókázól tőle mosogatni fogsz
Húzd, Húzd, Húzd, ne vesszen kárba
Úgy idd a sört, hogy minden asszony lássa~
*A konyhában magához is vesz két poharat és egy üveg bort. Vagyis ezt tervezi, de ehelyett csak értetlenül megáll a pult előtt.*
-Az anyád picsáját!
*Most nem üvölt csak magának jelenti ki. Egy kicsit át kell rendezni a dolgokat. A kezében elviszi a poharakat, az üvegeket meg magához szorítja. Ha meg lecsúszna a törölközője akkor a szolgálólányoknak szerencsenapja lenne. Szóval el is indul mikor meglátja a lányt akire rárivallt.*
-Hé! Várj egy kicsit. Bocsi az előbbiért. Nem a te hibád volt csak a városban történtek kicsit összekuszálták az idegeimet. Többször is, azt hittem meg fogok halni és amiket láttam... Szóval sajnálom. Intath vagyok remélem még beszélünk.
*Vet rá egy ártatlan mosolyt és néz azokkal a zöld szemeivel amit sok nő átkozott már el majd tovább is megy ugyanis rá egy másik lány vár most. Az ajtó előtt a poharakat le kell tennie, hogy kinyithassa, majd megint felvennie, de mikor széles vigyorral belép akkor már csípővel löki be az ajtót és mutatja az üveg borocskát.*
-Na, mit hoztam?
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Int megkönnyebbülten piheg a lány ölelésében. Nem is hitte volna, hogy erre már ennyire szüksége volt. Mikor kicsit kitisztul a feje ő is viszonozza a puszikat majd megnézi, azt a vállat.*
~Talán kicsit túlzásba estem.~
*Óvatosan végigsimít rajta, de a lány úgy tűnik nem haragudott meg. Nem akármilyen nő az biztos. Főleg, hogy Int-nek nagyon nem sikerült elijesztenie a vadulásával.*
-Persze édes.
*Nyom egy puszit a lány arcára. Majd kicsit hátradől és szabad kezével megkapaszkodik a dézsa másik szélében. Kinyújtóztatja a tagjait és megropogtatja a nyakát. A nő javaslatára pedig készségesen rábólint.*
-Rendben, majd csatlakozom.
*Kacsint. Ha Relael valami fejvadász lenne vagy egy tolvaj akkor Int-et fájdalmasan könnyen be tudta volna hálózni. Talán tudat alatt ezzel a doki is tisztában van, de nem érdekli. Előre löki magát feláll, hogy kerítsen egy törölközőt amit némi félkezes szenvedés után maga köré kössön majd el is induljon. Azért még egyszer visszafordul, hogy megnézze micsoda nőt fogott magának.*
~Int baszd meg! Te még mindig tudsz.~
*A doki egója is kellő löketet kapott most nem csak a lány. A széles vigyort le se tudná mosni a képéről ahogy halad a szobája felé. Közben fütyörészik is. Ha valamilyen szolgálóval szembetalálkozik vidáman köszönti. A nők egy kacsintást is kapnak. A szobájából meg magához veszi a kis dísztelen flaskáját. Mármint nem az övé hanem a nőké. Int nem minden nő esetében használ ilyen költséges módszert a kellemetlenségek elkerülésére. Általában csak időben kihúzza, de egyrészt Relael...hát nagyon jó nő, másrészt rég voltak Int-el ilyen kedvesek, meg ugye az első nemes kisasszonyt emlékezetessé kell tenni. Még egyszer ránéz a flaskájára és megállapítja, hogy csak ezzel nem mehet vissza. Visszatér hát a konyhába miközben vidáman dudorászik magában.*
~Ha rókázól tőle mosogatni fogsz
Húzd, Húzd, Húzd, ne vesszen kárba
Úgy idd a sört, hogy minden asszony lássa~
*A konyhában magához is vesz két poharat és egy üveg bort. Vagyis ezt tervezi, de ehelyett csak értetlenül megáll a pult előtt.*
-Az anyád picsáját!
*Most nem üvölt csak magának jelenti ki. Egy kicsit át kell rendezni a dolgokat. A kezében elviszi a poharakat, az üvegeket meg magához szorítja. Ha meg lecsúszna a törölközője akkor a szolgálólányoknak szerencsenapja lenne. Szóval el is indul mikor meglátja a lányt akire rárivallt.*
-Hé! Várj egy kicsit. Bocsi az előbbiért. Nem a te hibád volt csak a városban történtek kicsit összekuszálták az idegeimet. Többször is, azt hittem meg fogok halni és amiket láttam... Szóval sajnálom. Intath vagyok remélem még beszélünk.
*Vet rá egy ártatlan mosolyt és néz azokkal a zöld szemeivel amit sok nő átkozott már el majd tovább is megy ugyanis rá egy másik lány vár most. Az ajtó előtt a poharakat le kell tennie, hogy kinyithassa, majd megint felvennie, de mikor széles vigyorral belép akkor már csípővel löki be az ajtót és mutatja az üveg borocskát.*
-Na, mit hoztam?
4189. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-22 00:45:55
Üzenet elküldve: 2018-11-22 00:45:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
- Végül is, egyszer tényleg nem árt.
*Lepillant borára, megrántja vállait és immár nem annyira az ízére fókuszálva élvezi az italt, inkább a hatása miatt nagyokat kortyol belőle. Egy kicsit lemaradt Umontól, úgyhogy ideje felvennie vele a tempót. Ugyan Umon nem tulajdonít különösebben nagy jelentőséget kis mondatának, de Valea igen, mert figyel rá és bár nem teszi szóvá ezt is megjegyzi.
Kicsit felbátorodik azon, hogy a szerzetes nem türelmetlenkedik, sőt a kérdésére sem tesz megjegyzést vagy neveti el magát rajta, holott Valea tudja és érzi, hogy ez nem volt egy túl erős kezdés. Sajnos még nem jött el az a pont, hogy teljesen elengedné magát és ne törődne ilyen mondvacsinált elvárásokkal, amit saját magával szemben támasztott.
A történet bájos a maga módján, jót derül rajta és csóválja is a fejét, mert amit látott az alapján a férfi tényleg ilyen kis ügyetlenkedő, vagy csak balszerencsés. Ki tudja.*
- Szóval beszélgettél velem miközben meztelenül fürdőzött? Nem vagy semmi barátom.
*Meg is érti, hiszen ki ne tenne így, ha van rá lehetősége? Még Valea is szívesen társalogna csinos és hiányos öltözetű lányokkal, mert ők olyan szépek a szemnek. Hát már megint – vagy még mindig – itatják, ezért most is így tesz és lelkesen nyújtja oda a poharát a repetáért, közben pedig kíváncsian várva a kérdését. El is gondolkodik, mert erre ő sem tudja hirtelen a választ, meg nem hirtelen is, csak éppen áldozatául is esik egy ijesztésnek. Egész testében összerándul és mellkasához kap, oda ahol szíve hevesen kalapál.*
- AZT A KURVA!
*Nem hitte volna, hogy ijedős, azt is gondolta magáról, hogy nem, de most bizony behúzták a csőbe.*
- Ha így folytatod még a végén az öreg szívem feladja és kampó.
*Nyilván hülyéskedik, vigyorogva el is veszi a borát, de azért még nem engedheti el egy utolsó mondat nélkül.*
- Baszki Umon, ilyet többet kérlek ne. Majdnem összepisiltem magam.
*Amúgy hamar elnyugszik, ebben segít az, hogy elmélyed a kérdésben, már ha azt tényleg komolyan szánták neki és a szerzetes nem vonja vissza rögtön, hogy csupán része volt a viccnek.*
- Hát amúgy nem tudom, jó kérdés. A végén még ilyen önismereti megtisztulásos zarándokutat is szervezhetünk. Én most így hirtelen azt mondanám, hogy talán attól, hogy baja esik azoknak akik fontosak nekem és tudod, ez azért rossz, mert kevesen igazán fontosak. Azt hiszem talán életem során - ami ha azt vesszük nem volt rövid - eddig három személy lett fontos és ebből már egyet eltemettem, a másikról meg pontos információim nincsenek.
*A harmadik meg éppen vele szemben ül, hogyha éppen nem ijesztgeti.*
- Na de ne csak a kellemetlenség, a következő kérdésem az, hogy mi volt a legkellemesebb élményed?
*Nem túl kreatív, viszont őszintén kíváncsi és reméli, hogy hasonlóan szórakoztató történet lesz, mint az előző.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
- Végül is, egyszer tényleg nem árt.
*Lepillant borára, megrántja vállait és immár nem annyira az ízére fókuszálva élvezi az italt, inkább a hatása miatt nagyokat kortyol belőle. Egy kicsit lemaradt Umontól, úgyhogy ideje felvennie vele a tempót. Ugyan Umon nem tulajdonít különösebben nagy jelentőséget kis mondatának, de Valea igen, mert figyel rá és bár nem teszi szóvá ezt is megjegyzi.
Kicsit felbátorodik azon, hogy a szerzetes nem türelmetlenkedik, sőt a kérdésére sem tesz megjegyzést vagy neveti el magát rajta, holott Valea tudja és érzi, hogy ez nem volt egy túl erős kezdés. Sajnos még nem jött el az a pont, hogy teljesen elengedné magát és ne törődne ilyen mondvacsinált elvárásokkal, amit saját magával szemben támasztott.
A történet bájos a maga módján, jót derül rajta és csóválja is a fejét, mert amit látott az alapján a férfi tényleg ilyen kis ügyetlenkedő, vagy csak balszerencsés. Ki tudja.*
- Szóval beszélgettél velem miközben meztelenül fürdőzött? Nem vagy semmi barátom.
*Meg is érti, hiszen ki ne tenne így, ha van rá lehetősége? Még Valea is szívesen társalogna csinos és hiányos öltözetű lányokkal, mert ők olyan szépek a szemnek. Hát már megint – vagy még mindig – itatják, ezért most is így tesz és lelkesen nyújtja oda a poharát a repetáért, közben pedig kíváncsian várva a kérdését. El is gondolkodik, mert erre ő sem tudja hirtelen a választ, meg nem hirtelen is, csak éppen áldozatául is esik egy ijesztésnek. Egész testében összerándul és mellkasához kap, oda ahol szíve hevesen kalapál.*
- AZT A KURVA!
*Nem hitte volna, hogy ijedős, azt is gondolta magáról, hogy nem, de most bizony behúzták a csőbe.*
- Ha így folytatod még a végén az öreg szívem feladja és kampó.
*Nyilván hülyéskedik, vigyorogva el is veszi a borát, de azért még nem engedheti el egy utolsó mondat nélkül.*
- Baszki Umon, ilyet többet kérlek ne. Majdnem összepisiltem magam.
*Amúgy hamar elnyugszik, ebben segít az, hogy elmélyed a kérdésben, már ha azt tényleg komolyan szánták neki és a szerzetes nem vonja vissza rögtön, hogy csupán része volt a viccnek.*
- Hát amúgy nem tudom, jó kérdés. A végén még ilyen önismereti megtisztulásos zarándokutat is szervezhetünk. Én most így hirtelen azt mondanám, hogy talán attól, hogy baja esik azoknak akik fontosak nekem és tudod, ez azért rossz, mert kevesen igazán fontosak. Azt hiszem talán életem során - ami ha azt vesszük nem volt rövid - eddig három személy lett fontos és ebből már egyet eltemettem, a másikról meg pontos információim nincsenek.
*A harmadik meg éppen vele szemben ül, hogyha éppen nem ijesztgeti.*
- Na de ne csak a kellemetlenség, a következő kérdésem az, hogy mi volt a legkellemesebb élményed?
*Nem túl kreatív, viszont őszintén kíváncsi és reméli, hogy hasonlóan szórakoztató történet lesz, mint az előző.*
4188. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-22 00:17:29
Üzenet elküldve: 2018-11-22 00:17:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*A visszajelzések fontosak még Relael számára is, ezek alapján tudja, hogy ténylegesen elégedettek vele és ő is elégedett hogyha ez így van. Mást nem nagyon mondhat el magáról. Ő maga még tudná egy ideig ezt csinálni, de megérti, hogy Intath lassan a cél felé közeleg, amit ő nagyon nem érez, egészen addig amíg az öv jó szorosan meg nem feszül nyakán és a férfi ezt nem tetézi még egy harapással is.*
- Int...aahh
*Nem is igazán fogja fel partnere szavait, mert ott abban a pillanatban ez a két dolog együttesen végül remegésre készteti testét. Tehetetlenül borul rá az orvos vállaira és öleli úgy nyakát mintha sosem akarná elengedni. Lehunyt szemekkel piheg picit és pár kósza puszival honorálja az előbbit. Lassan felemeli fejét, felegyenesedik és kézfejével megcirógatja a férfi arcát. Leveszi nyakából az immár zavaró tárgyat és engedi a földre zuhanni. Még mindig makacsul ragaszkodik az orvos közelségéhez.*
- Egy kis pihenés után esetleg még egy menet?
*Mosolyogva fejét félrebillentve néz partnere szemébe, majd nagyon lassan feláll, hogy végre egy kis mozgásteret adjon neki és lehetőséget maguknak a tisztálkodásra. A biztonság kedvéért azért még kapaszkodik, mert még az ő lábai is elgyengülnek néha.*
- Akkor amíg megcsinálod a teát csobbanok egyet.
*Jól is esne most neki egy kis lelazítás és majd beszélgethetnek is végre, hiszen már nem fogja őket semmiféle huncut késztetés megzavarni, legalábbis egy darabig biztos nem.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*A visszajelzések fontosak még Relael számára is, ezek alapján tudja, hogy ténylegesen elégedettek vele és ő is elégedett hogyha ez így van. Mást nem nagyon mondhat el magáról. Ő maga még tudná egy ideig ezt csinálni, de megérti, hogy Intath lassan a cél felé közeleg, amit ő nagyon nem érez, egészen addig amíg az öv jó szorosan meg nem feszül nyakán és a férfi ezt nem tetézi még egy harapással is.*
- Int...aahh
*Nem is igazán fogja fel partnere szavait, mert ott abban a pillanatban ez a két dolog együttesen végül remegésre készteti testét. Tehetetlenül borul rá az orvos vállaira és öleli úgy nyakát mintha sosem akarná elengedni. Lehunyt szemekkel piheg picit és pár kósza puszival honorálja az előbbit. Lassan felemeli fejét, felegyenesedik és kézfejével megcirógatja a férfi arcát. Leveszi nyakából az immár zavaró tárgyat és engedi a földre zuhanni. Még mindig makacsul ragaszkodik az orvos közelségéhez.*
- Egy kis pihenés után esetleg még egy menet?
*Mosolyogva fejét félrebillentve néz partnere szemébe, majd nagyon lassan feláll, hogy végre egy kis mozgásteret adjon neki és lehetőséget maguknak a tisztálkodásra. A biztonság kedvéért azért még kapaszkodik, mert még az ő lábai is elgyengülnek néha.*
- Akkor amíg megcsinálod a teát csobbanok egyet.
*Jól is esne most neki egy kis lelazítás és majd beszélgethetnek is végre, hiszen már nem fogja őket semmiféle huncut késztetés megzavarni, legalábbis egy darabig biztos nem.*
4187. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-21 02:26:10
Üzenet elküldve: 2018-11-21 02:26:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*A doki saját maga inkább az érzékiség, az ölelések és a gyengéd csókok rajongója. Persze megesett, főleg kalózként mikor hetek óta először látott nőt, hogy elmaradt a finomság és az aktus során pusztán a vágyak kielégítésére szorítkozott. Szóval a vadulás sincs ellenére. Bár talán ránézésre vagy a szavai alapján nem mondanák meg róla, de gond nélkül veszi kézbe az irányítást és osztja ki az utasításokat. A lányra pedig nem lehet semmi panasz. Relael a legkészségesebb kékvérű nőszemély, aki valaha Int kezei közé került. A doki elégedettségével és azzal a ténnyel, hogy jelenleg mennyire a lány hatása alá került Relael is tisztában lehet. Már csak abból is ahogy Int is felhördül a kényeztetés hatására. Ezen kívül pedig sosem felejti el kifejteni a lánynak két nyögés között egyrészt, hogy "igen", másrészt hogy "annyira jó vagy". Viszont magával nincs teljesen megelégedve. Úgy érzi ennyire még nem vágyott a másik kezére, mint most. Szíve szerint beletúrna a hajba, belemarkolna abba a fenékbe, masszírozná a kékvérű lány isteni melleit, de nem tudja. Ez pedig enyhén frusztrálttá teszi amitől talán néha jobban meghúzza az övét mint általában tenné. Közben pedig harapásokkal és csókokkal halmozza el a lány arcát, nyakát és fülét. Majd mikor érzi az utazás végét akkor tényként kijelenti a zöldszeműnek.*
-Van teám nem kell védekeznünk.
*És hacsak Rel ennek és a doki hevesebbé váló légzésének hallatán nem tesz valamit akkor Int pár lökés után magához szorítja a bársonybőrű szépséget és úgy a vállába harap, hogy annak nyoma lesz miközben úgy felhördül mint valami medve amit éppen herén dobtak egy kővel, hogy aztán a megkönnyebbülés vegye át a helyét a doki fejében.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*A doki saját maga inkább az érzékiség, az ölelések és a gyengéd csókok rajongója. Persze megesett, főleg kalózként mikor hetek óta először látott nőt, hogy elmaradt a finomság és az aktus során pusztán a vágyak kielégítésére szorítkozott. Szóval a vadulás sincs ellenére. Bár talán ránézésre vagy a szavai alapján nem mondanák meg róla, de gond nélkül veszi kézbe az irányítást és osztja ki az utasításokat. A lányra pedig nem lehet semmi panasz. Relael a legkészségesebb kékvérű nőszemély, aki valaha Int kezei közé került. A doki elégedettségével és azzal a ténnyel, hogy jelenleg mennyire a lány hatása alá került Relael is tisztában lehet. Már csak abból is ahogy Int is felhördül a kényeztetés hatására. Ezen kívül pedig sosem felejti el kifejteni a lánynak két nyögés között egyrészt, hogy "igen", másrészt hogy "annyira jó vagy". Viszont magával nincs teljesen megelégedve. Úgy érzi ennyire még nem vágyott a másik kezére, mint most. Szíve szerint beletúrna a hajba, belemarkolna abba a fenékbe, masszírozná a kékvérű lány isteni melleit, de nem tudja. Ez pedig enyhén frusztrálttá teszi amitől talán néha jobban meghúzza az övét mint általában tenné. Közben pedig harapásokkal és csókokkal halmozza el a lány arcát, nyakát és fülét. Majd mikor érzi az utazás végét akkor tényként kijelenti a zöldszeműnek.*
-Van teám nem kell védekeznünk.
*És hacsak Rel ennek és a doki hevesebbé váló légzésének hallatán nem tesz valamit akkor Int pár lökés után magához szorítja a bársonybőrű szépséget és úgy a vállába harap, hogy annak nyoma lesz miközben úgy felhördül mint valami medve amit éppen herén dobtak egy kővel, hogy aztán a megkönnyebbülés vegye át a helyét a doki fejében.*
4186. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-21 01:05:15
Üzenet elküldve: 2018-11-21 01:05:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Talán jót is beszélgethetnének a traumáikról, talán jól meg is értenék egymást, de ez persze nem így történik. Ennek itt nincs helye, Relael egyelőre csak örül, hogy a kezdeti talán szokatlanság után Intath hamar feltalálja magát az új szituációban. Ez pedig jó, a férfi ügyesen kezeli igényeit és ez meglepően ritka, vagy csak nagyon alkalmatlanokkal akadt össze. A vigyor is jó érzéseket kelt benne ahogy a tekintetébe fúródó zöld szempár és nyakán megfeszülő öv. Eddig észre sem vette, hogy Intathnak is zöldek a szemei. De ami ennél is jobb, azok az elhangzó szavak, mire Relael olyan elégedetten és csintalan, mohó fénnyel a szemében vigyorog vissza.*
- Reméltem is.
*Aztán újra megfeszül a bőr a bőrén és most követelőző ajkakkal találja szemben magát. Az eddigiekhez hasonlóan viszonozza a felkérést, és ha tud rá is kontráz. A harapásról lecsúszik, de csak mert megelőzik és ez egy újabb jó pont. Eleget tesz a parancsnak, nagyon szívesen és lelkesen, találkozásuk pillanatában örömének látványos jelét is adva.
Erősen kapaszkodik Intathba, hol igyekszik rásegíteni munkájára, hol csak élvezi a törődést, időközben pedig körmeit is elkezdi próbálgatni az orvos bőrén. Egyelőre még nem túl durván, esetleg bátorítóan, ahogy minden reakciója is ezt a célt szolgálja. Arcára kiülő és hangjában csengő elragadtatás mind egyszerre természetes és tökéletesen begyakorolt, amivel nem csak társának, de magának is fokozza az élményt, ami egyébként helyenként kicsit fájdalmas, ez viszont kedvére való. Heves hanghatások közepette olykor közelebb hajol a férfi füléhez, nem csak azért, hogy nyelvével eljátszadozzon picit az érzékeny fülkagylón, de azért is, hogy előbbi kis praktikáját bevesse és olykor nevét vagy ösztökélő szavakat artikulálatlanul megformáljon.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Talán jót is beszélgethetnének a traumáikról, talán jól meg is értenék egymást, de ez persze nem így történik. Ennek itt nincs helye, Relael egyelőre csak örül, hogy a kezdeti talán szokatlanság után Intath hamar feltalálja magát az új szituációban. Ez pedig jó, a férfi ügyesen kezeli igényeit és ez meglepően ritka, vagy csak nagyon alkalmatlanokkal akadt össze. A vigyor is jó érzéseket kelt benne ahogy a tekintetébe fúródó zöld szempár és nyakán megfeszülő öv. Eddig észre sem vette, hogy Intathnak is zöldek a szemei. De ami ennél is jobb, azok az elhangzó szavak, mire Relael olyan elégedetten és csintalan, mohó fénnyel a szemében vigyorog vissza.*
- Reméltem is.
*Aztán újra megfeszül a bőr a bőrén és most követelőző ajkakkal találja szemben magát. Az eddigiekhez hasonlóan viszonozza a felkérést, és ha tud rá is kontráz. A harapásról lecsúszik, de csak mert megelőzik és ez egy újabb jó pont. Eleget tesz a parancsnak, nagyon szívesen és lelkesen, találkozásuk pillanatában örömének látványos jelét is adva.
Erősen kapaszkodik Intathba, hol igyekszik rásegíteni munkájára, hol csak élvezi a törődést, időközben pedig körmeit is elkezdi próbálgatni az orvos bőrén. Egyelőre még nem túl durván, esetleg bátorítóan, ahogy minden reakciója is ezt a célt szolgálja. Arcára kiülő és hangjában csengő elragadtatás mind egyszerre természetes és tökéletesen begyakorolt, amivel nem csak társának, de magának is fokozza az élményt, ami egyébként helyenként kicsit fájdalmas, ez viszont kedvére való. Heves hanghatások közepette olykor közelebb hajol a férfi füléhez, nem csak azért, hogy nyelvével eljátszadozzon picit az érzékeny fülkagylón, de azért is, hogy előbbi kis praktikáját bevesse és olykor nevét vagy ösztökélő szavakat artikulálatlanul megformáljon.*
4185. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-20 13:04:21
Üzenet elküldve: 2018-11-20 13:04:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
*Már ő is vigyorogva tekint a nőre, bár mintha tekintete egy kissé hidegebb lenne a szokásosnál. Biztos csak a fáradtság, vagy immár az alkohol hatása.*
- Eszem ágában sincs, egyszer élünk! *Mondja csendesen, s komolyan poharába néz.* Ugyan ki látna meg itt bennünket? *Legyint, majd tekintetét hűvösre váltva pihenteti meg a lány ajkán.* Egyedül. Éjszaka. Az erdőben. Egy kihalt tanya belső kis udvarán. A fia élőlény sincs a környéken rajtunk kívül. *Fűzi hozzá csendesen. Szórakozottan tekint körbe, még válla felett is hátrafordul, hogy a ház sötéten ásító ajtaján tekintsen befelé. Persze nem lát semmit, csak a tűz ropogása, beszélgetésük hallatszik és olykor talán vadak neszeznek a sűrűben.*
- Igyál te is. *Bólint, immár ismét vigyorogva, sokkal kellemesebb úgy, hogyha ketten fogyasztanak, mintha egyedül, bár valójában a szerzetest az sem különösebben zavarná. *
- Ha a fejedbe száll, hát legfeljebb a fejedbe száll. Nem tartozol senkinek sem számadással. A magad ura vagy. *Mosolyog már halványabban a lányra, s közben arra gondol, hogy valójában nála is jó lenne, ha saját maga ura lehetne, de ez sokszor nincs így.*
- Legalább te megteheted. *Hozzáfűzött mondata valószínűleg előző gondolatainak köszönhető. Persze ez nem okoz nála különösebb fennakadást, nem is tűnik szomorúnak, mosolya az arcára tapad, még akkor is, amikor a lányt fürkészve kortyol ismét a pohárba.*
- Ide nem kell sem ügyesség, sem tapasztalat. *Foglalja össze röviden, persze azt mindjárt gondolja, hogy a lány kíváncsisága előrébb lesz, mint az ügyetlensége miatt érzett tartózkodás. Hűvösen, kissé tudálékosan elmosolyodik magában, mondhatni orra alatt somolyog. Az elhangzott kérdésre kurtán bólint.*
- Na látod. Megy ez. *Nyugtázza a hallottakat, miután türelmesen megadja a lánynak a szükséges gondolkodási időt. Ezt követően a tűz fénye felé tartva a poharat, egy kissé átnéz a néha gyöngyöző világos színű boron.* A legkellemetlenebb? *Nevet fel végül.* Tudod az az igazság, hogy nekem csak olyan élményeim voltak. *Kacag tovább mélyen, csak szeme nem változik. Abban valahogy semmi vidámság nem tükröződik.*
- Oké, választottam. Amikor Vadvédbe kerültem, még nem ismertem nagyon senkit, első napom a fürdőbe vezetett. Ami foglalt volt, de én ezt nem tudtam. Úgy kezdődött, hogy a fürdőajtó elé viccből állított hordón átestem, tulajdonképpen be az ajtón. Bent az egyik dézsában egy lány fürdőzött anyaszült meztelenül, sikerült rátörnöm. *Felgöcög magában, persze valójában annyira nem bánja, hogy ez megtörtént.* Az első napomon. Aztán maradtam végül, beszélgettünk, majd miután a gyűrűmet akartam megmutatni a lánynak... ami most nálad van, a dézsából kifreccsent habon csúsztam el, hátrafelé, széttárt lábakkal. Nos, ez elég kellemetlen volt, bár így visszagondolva már inkább vicces, mint kellemetlen. *Egy pillanatig gondolkodik, aztán végül elhatározza magát.*
- Oké, most én jövök. *Stigmái kissé zavart keltve mászkálnak egyik arcáról a másikra, persze lehet, hogy ez nem látszik a sötétben. A lány felé fordul, s lehajtja a poharában lévő bort. A lánynak biccentve utal arra, hogy ő is tegyen így, ha így tesz elveszi, majd megtölti sajátját és a lányét is. Valahogy a játékszabályt most figyelmen kívül hagyja. Csak úgy menet közben hordó alá tartott poharakkal, azokat mereven nézve kérdezi csendesen.*
- Mitől félsz a legjobban? *Ha a lány félrenéz közben, mire visszafordul, Umon hirtelen és hangtalanul már ott áll közvetlenül előtte, felé tartott pohárral, s kifejezéstelen arccal méregeti.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.20 13:04:58
*Már ő is vigyorogva tekint a nőre, bár mintha tekintete egy kissé hidegebb lenne a szokásosnál. Biztos csak a fáradtság, vagy immár az alkohol hatása.*
- Eszem ágában sincs, egyszer élünk! *Mondja csendesen, s komolyan poharába néz.* Ugyan ki látna meg itt bennünket? *Legyint, majd tekintetét hűvösre váltva pihenteti meg a lány ajkán.* Egyedül. Éjszaka. Az erdőben. Egy kihalt tanya belső kis udvarán. A fia élőlény sincs a környéken rajtunk kívül. *Fűzi hozzá csendesen. Szórakozottan tekint körbe, még válla felett is hátrafordul, hogy a ház sötéten ásító ajtaján tekintsen befelé. Persze nem lát semmit, csak a tűz ropogása, beszélgetésük hallatszik és olykor talán vadak neszeznek a sűrűben.*
- Igyál te is. *Bólint, immár ismét vigyorogva, sokkal kellemesebb úgy, hogyha ketten fogyasztanak, mintha egyedül, bár valójában a szerzetest az sem különösebben zavarná. *
- Ha a fejedbe száll, hát legfeljebb a fejedbe száll. Nem tartozol senkinek sem számadással. A magad ura vagy. *Mosolyog már halványabban a lányra, s közben arra gondol, hogy valójában nála is jó lenne, ha saját maga ura lehetne, de ez sokszor nincs így.*
- Legalább te megteheted. *Hozzáfűzött mondata valószínűleg előző gondolatainak köszönhető. Persze ez nem okoz nála különösebb fennakadást, nem is tűnik szomorúnak, mosolya az arcára tapad, még akkor is, amikor a lányt fürkészve kortyol ismét a pohárba.*
- Ide nem kell sem ügyesség, sem tapasztalat. *Foglalja össze röviden, persze azt mindjárt gondolja, hogy a lány kíváncsisága előrébb lesz, mint az ügyetlensége miatt érzett tartózkodás. Hűvösen, kissé tudálékosan elmosolyodik magában, mondhatni orra alatt somolyog. Az elhangzott kérdésre kurtán bólint.*
- Na látod. Megy ez. *Nyugtázza a hallottakat, miután türelmesen megadja a lánynak a szükséges gondolkodási időt. Ezt követően a tűz fénye felé tartva a poharat, egy kissé átnéz a néha gyöngyöző világos színű boron.* A legkellemetlenebb? *Nevet fel végül.* Tudod az az igazság, hogy nekem csak olyan élményeim voltak. *Kacag tovább mélyen, csak szeme nem változik. Abban valahogy semmi vidámság nem tükröződik.*
- Oké, választottam. Amikor Vadvédbe kerültem, még nem ismertem nagyon senkit, első napom a fürdőbe vezetett. Ami foglalt volt, de én ezt nem tudtam. Úgy kezdődött, hogy a fürdőajtó elé viccből állított hordón átestem, tulajdonképpen be az ajtón. Bent az egyik dézsában egy lány fürdőzött anyaszült meztelenül, sikerült rátörnöm. *Felgöcög magában, persze valójában annyira nem bánja, hogy ez megtörtént.* Az első napomon. Aztán maradtam végül, beszélgettünk, majd miután a gyűrűmet akartam megmutatni a lánynak... ami most nálad van, a dézsából kifreccsent habon csúsztam el, hátrafelé, széttárt lábakkal. Nos, ez elég kellemetlen volt, bár így visszagondolva már inkább vicces, mint kellemetlen. *Egy pillanatig gondolkodik, aztán végül elhatározza magát.*
- Oké, most én jövök. *Stigmái kissé zavart keltve mászkálnak egyik arcáról a másikra, persze lehet, hogy ez nem látszik a sötétben. A lány felé fordul, s lehajtja a poharában lévő bort. A lánynak biccentve utal arra, hogy ő is tegyen így, ha így tesz elveszi, majd megtölti sajátját és a lányét is. Valahogy a játékszabályt most figyelmen kívül hagyja. Csak úgy menet közben hordó alá tartott poharakkal, azokat mereven nézve kérdezi csendesen.*
- Mitől félsz a legjobban? *Ha a lány félrenéz közben, mire visszafordul, Umon hirtelen és hangtalanul már ott áll közvetlenül előtte, felé tartott pohárral, s kifejezéstelen arccal méregeti.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.20 13:04:58
4184. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-20 06:42:18
Üzenet elküldve: 2018-11-20 06:42:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál//
*Sem Monsontor, sem Denzack nem emel szót Lyz döntés ellen, ami felettébb szokatlan érzés az erdei erődben bevett „szokás” után. Az is igaz, hogy Denzack nem volt az a nyíltan ellentmondó típus sosem, neki csak az arcán látta Lyz, és egy kósza, orr alatt elmotyogott megjegyzést csíptek csak el az elf lány éles fülei.
Monsontort nem ismeri egyelőre, de van ideje elmélkedni a kút kávájának támaszkodva, és arra jut, hogy még holnap reggelig elválik, hogy az óriás velük tart-e. Lyz egyelőre nem szeretne újra a városba menni. Esetleg Bobbir barátját megkeresné, de egyelőre még neki sincs hol laknia, és felelős ezért a kis csapatért, így hát magában arra jut ezzel kapcsolatban, hogy ha dűlőre jutnak a hogyan továbbal, felkerekedik, és megkeresi.
Túl sok mindenkiért aggódik. Nem tudja Umonnal mi van, vajon merre ment? Pyctát a tábortüzes beszélgetés után elnyelte Lanawin. Xotaráról sem tud semmit, egy véletlen üzenetet sem küldött, és az erődben viszont már nem találja meg őket ezután. Ujjai közt az a fránya kocka, húzza folyton csak egy irányba gondolatait. A szeleburdi elf felé, aki annyit nem tudott várni, hogy Lyz elrendezze az erőd dolgait. Úgy hagyta faképnél őt, pedig csak három napot kért.
~Mehettünk volna együtt is…~
Hiábavalónak látja, hogy akkor nem indult el, hisz a búcsúzásuk után két napra Pycta hozta a hírt, az egység felbomlásáról. Ha csak egy kicsit is hamarabb szól a csuhás…
Egy madár rikolt az éjszakába, amire Lyz felkapja a fejét, ezzel véget is vet gondolkodásának. Tesz még egy komótos sétát a fák közt hangtalan, majd a felhőtlen égre pillant. Túl is van már éjközépnél, úgy elszaladt az idő. Visszamegy a kunyhóba felébreszteni Sadmyrt, ő maga pedig a pokrócra heveredik, köpenyét húzva magára takaró gyanánt. Nézi még egy darabig a sötétet, aztán őt is elnyomja az álom.
//Másnap//
//Kis tanyánál reggel//
*Nem alszik valami jól. Reggel az első sugarakra már nyílik a szeme. Mint ha nem is aludt volna, olyan nyúzott. Vadvédi ágyában sosem volt ilyen. Ott mindig kialudta magát, mindig mosolyogva ébredt.
Szó nélkül hagyja ott azokat, akik még alszanak, és kapja ki csomagjából azt a vastag szövetet, amit törölköző gyanánt használ, majd a kúthoz megy, hogy megmosdjon. Csak arcát frissíti fel, kint a kút kávájára húzott vödör jéghideg vízzel. Még egy pár napot kibír fürdés nélkül, sosem volt az a finnyáskodó Egy hosszabbra nyúlt vadászatban meg is nézhette volna magát, ha kényeskedik.
A vödröt a kúton hagyva fordul meg, amikor motozást hall a kunyhóból, s nem sokkal később Lealla is utána jön, s hamar ki is derül, hogy bogyóteát készít nekik, hogy a hidegben, ne induljanak melengető ital nélkül felderíteni a környéket. Aztán hamarosan a reggeli is előáll, Banya által akolt ellátmányból, a szekérről lehalászott fatányérokra.
- Jó reggelt!*Lép be a kunyhóba, ha alszanak, ha nem, hangosan köszön. Ma dolog van, és nem szeretne későn indulni. A megrakott kandalló mellé telepszik a fatányérjával, és nekilát a reggelinek.*
*Sem Monsontor, sem Denzack nem emel szót Lyz döntés ellen, ami felettébb szokatlan érzés az erdei erődben bevett „szokás” után. Az is igaz, hogy Denzack nem volt az a nyíltan ellentmondó típus sosem, neki csak az arcán látta Lyz, és egy kósza, orr alatt elmotyogott megjegyzést csíptek csak el az elf lány éles fülei.
Monsontort nem ismeri egyelőre, de van ideje elmélkedni a kút kávájának támaszkodva, és arra jut, hogy még holnap reggelig elválik, hogy az óriás velük tart-e. Lyz egyelőre nem szeretne újra a városba menni. Esetleg Bobbir barátját megkeresné, de egyelőre még neki sincs hol laknia, és felelős ezért a kis csapatért, így hát magában arra jut ezzel kapcsolatban, hogy ha dűlőre jutnak a hogyan továbbal, felkerekedik, és megkeresi.
Túl sok mindenkiért aggódik. Nem tudja Umonnal mi van, vajon merre ment? Pyctát a tábortüzes beszélgetés után elnyelte Lanawin. Xotaráról sem tud semmit, egy véletlen üzenetet sem küldött, és az erődben viszont már nem találja meg őket ezután. Ujjai közt az a fránya kocka, húzza folyton csak egy irányba gondolatait. A szeleburdi elf felé, aki annyit nem tudott várni, hogy Lyz elrendezze az erőd dolgait. Úgy hagyta faképnél őt, pedig csak három napot kért.
~Mehettünk volna együtt is…~
Hiábavalónak látja, hogy akkor nem indult el, hisz a búcsúzásuk után két napra Pycta hozta a hírt, az egység felbomlásáról. Ha csak egy kicsit is hamarabb szól a csuhás…
Egy madár rikolt az éjszakába, amire Lyz felkapja a fejét, ezzel véget is vet gondolkodásának. Tesz még egy komótos sétát a fák közt hangtalan, majd a felhőtlen égre pillant. Túl is van már éjközépnél, úgy elszaladt az idő. Visszamegy a kunyhóba felébreszteni Sadmyrt, ő maga pedig a pokrócra heveredik, köpenyét húzva magára takaró gyanánt. Nézi még egy darabig a sötétet, aztán őt is elnyomja az álom.
//Másnap//
//Kis tanyánál reggel//
*Nem alszik valami jól. Reggel az első sugarakra már nyílik a szeme. Mint ha nem is aludt volna, olyan nyúzott. Vadvédi ágyában sosem volt ilyen. Ott mindig kialudta magát, mindig mosolyogva ébredt.
Szó nélkül hagyja ott azokat, akik még alszanak, és kapja ki csomagjából azt a vastag szövetet, amit törölköző gyanánt használ, majd a kúthoz megy, hogy megmosdjon. Csak arcát frissíti fel, kint a kút kávájára húzott vödör jéghideg vízzel. Még egy pár napot kibír fürdés nélkül, sosem volt az a finnyáskodó Egy hosszabbra nyúlt vadászatban meg is nézhette volna magát, ha kényeskedik.
A vödröt a kúton hagyva fordul meg, amikor motozást hall a kunyhóból, s nem sokkal később Lealla is utána jön, s hamar ki is derül, hogy bogyóteát készít nekik, hogy a hidegben, ne induljanak melengető ital nélkül felderíteni a környéket. Aztán hamarosan a reggeli is előáll, Banya által akolt ellátmányból, a szekérről lehalászott fatányérokra.
- Jó reggelt!*Lép be a kunyhóba, ha alszanak, ha nem, hangosan köszön. Ma dolog van, és nem szeretne későn indulni. A megrakott kandalló mellé telepszik a fatányérjával, és nekilát a reggelinek.*
4183. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-19 20:04:07
Üzenet elküldve: 2018-11-19 20:04:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Int egy hálás természet. A lány pedig, főleg azzal a füllentésével, kellően elcsábította a dokit ahhoz, hogy különleges bánásmódban akarja részesíteni. A kapott reakció pedig csak tovább tüzeli a dokit. Nincs is annál jobb potencia növelő mint mikor a férfi egy ilyen nő szájából hallja a saját nevét sóhajtozni. Szóval mikor meghallja, hogy ennyi elég lesz akkor ő már lépne arra a pontra, hogy mindkettejüknek még jobb legyen, de ismét várnia kell. Nem tudja, hogy a lány mit akar, de nem kevés feszültséggel foglal helyet most ő a dézsa szélén, hogy figyelje mi fog történni. A meztelenül járkáló elf lány karcsú alakja szép meg minden, a művészek ölni tudnának egy ilyen múzsáért, de Int már nagyon kezdd abban az állapotba kerülni, hogy csak kezdjék már el és elég a játékokból. Ő már hangulatban van eléggé. Az övének láttán értetlenül néz a lányra.*
~Most mi? El akar verni?~
*Int-nek főként rossz emlékei vannak az övvel kapcsolatban. Tekintete akkor se lesz tisztább mikor a lány a saját nyakába teszi fel és szorítja meg. Mikor megkapja az öv végét, akkor jön rá, hogy mi a cél. Csak elhinni...hát nem egyszerű. Int világképe a nemes hölgyekről akik egy valódi farok láttán, azt hihetik, hogy csak egy egzotikus gombát látnak teljesen megborult. Ez a lány sokat tud. Olyan sokat amire majd megéri rákérdezni, de nem most. Most kezdd ugyanis Int rájönni, hogy egy sokkal vadabb éjszakára számíthat mint előre hitte volna. Szóval a döbbent szájtátó tekintet szép lassan vigyorra húzódik. Mikor pedig a nőtől megkapja az instrukciókat és a vállába harap az céda akkor már meg is találja a doki is a hangját. Az igazit. A kanos kalózt, aki képes lenne egy koszos asztalra is felvágni a nőt, hogy ott tegye magáévá akár egy fogadó szeme láttára. Felhördül hát és az övvel hátra húzza a lányt, hogy szemeik zöldjei összetalálkozhassanak és Int olyan ígéretet tegyen Relael-nek amivel minden nő szívét meg lehet dobogtatni. Mármint azokét akik, Relael-hez hasonló beteg lotyók.*
-Úgy megbaszlak egy hétig nem ülsz lóra te lány.
*Majd azt az övet maga mögé húzza így a lányt magához, hogy vadul megcsókolja. Csak addig szakad el az ajkaktól, hogy egy rövid búcsúra beleharapjon az alsóba majd kiadja a határozott utasítást amire amúgy a csonka kezével is rásegít azzal, hogy a lány csípőjét a sajátja felé tolja.*
-Ülj rá!
*Majd ha a lány továbbra is jó kislány volt és hallgatott a doktorbácsi tanácsára akkor Int elkezdi a ostromolni a másikat a csípőjének előre hátra mozgatásával miközben visszatér azokhoz az ajkakhoz.*
~Azt, a kurva micsoda nőt fogtam!~
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Int egy hálás természet. A lány pedig, főleg azzal a füllentésével, kellően elcsábította a dokit ahhoz, hogy különleges bánásmódban akarja részesíteni. A kapott reakció pedig csak tovább tüzeli a dokit. Nincs is annál jobb potencia növelő mint mikor a férfi egy ilyen nő szájából hallja a saját nevét sóhajtozni. Szóval mikor meghallja, hogy ennyi elég lesz akkor ő már lépne arra a pontra, hogy mindkettejüknek még jobb legyen, de ismét várnia kell. Nem tudja, hogy a lány mit akar, de nem kevés feszültséggel foglal helyet most ő a dézsa szélén, hogy figyelje mi fog történni. A meztelenül járkáló elf lány karcsú alakja szép meg minden, a művészek ölni tudnának egy ilyen múzsáért, de Int már nagyon kezdd abban az állapotba kerülni, hogy csak kezdjék már el és elég a játékokból. Ő már hangulatban van eléggé. Az övének láttán értetlenül néz a lányra.*
~Most mi? El akar verni?~
*Int-nek főként rossz emlékei vannak az övvel kapcsolatban. Tekintete akkor se lesz tisztább mikor a lány a saját nyakába teszi fel és szorítja meg. Mikor megkapja az öv végét, akkor jön rá, hogy mi a cél. Csak elhinni...hát nem egyszerű. Int világképe a nemes hölgyekről akik egy valódi farok láttán, azt hihetik, hogy csak egy egzotikus gombát látnak teljesen megborult. Ez a lány sokat tud. Olyan sokat amire majd megéri rákérdezni, de nem most. Most kezdd ugyanis Int rájönni, hogy egy sokkal vadabb éjszakára számíthat mint előre hitte volna. Szóval a döbbent szájtátó tekintet szép lassan vigyorra húzódik. Mikor pedig a nőtől megkapja az instrukciókat és a vállába harap az céda akkor már meg is találja a doki is a hangját. Az igazit. A kanos kalózt, aki képes lenne egy koszos asztalra is felvágni a nőt, hogy ott tegye magáévá akár egy fogadó szeme láttára. Felhördül hát és az övvel hátra húzza a lányt, hogy szemeik zöldjei összetalálkozhassanak és Int olyan ígéretet tegyen Relael-nek amivel minden nő szívét meg lehet dobogtatni. Mármint azokét akik, Relael-hez hasonló beteg lotyók.*
-Úgy megbaszlak egy hétig nem ülsz lóra te lány.
*Majd azt az övet maga mögé húzza így a lányt magához, hogy vadul megcsókolja. Csak addig szakad el az ajkaktól, hogy egy rövid búcsúra beleharapjon az alsóba majd kiadja a határozott utasítást amire amúgy a csonka kezével is rásegít azzal, hogy a lány csípőjét a sajátja felé tolja.*
-Ülj rá!
*Majd ha a lány továbbra is jó kislány volt és hallgatott a doktorbácsi tanácsára akkor Int elkezdi a ostromolni a másikat a csípőjének előre hátra mozgatásával miközben visszatér azokhoz az ajkakhoz.*
~Azt, a kurva micsoda nőt fogtam!~
4182. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-19 16:27:25
Üzenet elküldve: 2018-11-19 16:27:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál//
* Denzack nem igazán ismeri Sadmyrt, így nem foglalkozik a dologgal, bár véleménye szerint nem elég erős, hogy megvédje a többieket, de nem vitatkozik Lyzzel, ráadásul a sötételfnek mindegy, hogy élnek vagy halnak, hiszen a saját életén kívül nem sok minden számít neki jelenleg, bár gyakran már a saját életét sem tartja elég fontosnak. Csak remélheti, hogy a túra során sikerrel járnak, de ha így haladnak, előbb vagy utóbb végleg elfogynak, s lehet, hogy egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy ismét egyedül van a hatalmas világban mert mindenki magára hagyta. Nem tudhatja, hogy mit hoz a jövő, csak azt, hogy mi van a jelenben és, hogy mi történt a múltban. Lyz vállalja az őrködés egy részét, így Denzacknak sincs nagyon dolga az éjszakai órákban. Még egy ideig figyeli az ablakon beszűrődő hold sugarait, míg el nem nyomja az álom. *
* Denzack nem igazán ismeri Sadmyrt, így nem foglalkozik a dologgal, bár véleménye szerint nem elég erős, hogy megvédje a többieket, de nem vitatkozik Lyzzel, ráadásul a sötételfnek mindegy, hogy élnek vagy halnak, hiszen a saját életén kívül nem sok minden számít neki jelenleg, bár gyakran már a saját életét sem tartja elég fontosnak. Csak remélheti, hogy a túra során sikerrel járnak, de ha így haladnak, előbb vagy utóbb végleg elfogynak, s lehet, hogy egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy ismét egyedül van a hatalmas világban mert mindenki magára hagyta. Nem tudhatja, hogy mit hoz a jövő, csak azt, hogy mi van a jelenben és, hogy mi történt a múltban. Lyz vállalja az őrködés egy részét, így Denzacknak sincs nagyon dolga az éjszakai órákban. Még egy ideig figyeli az ablakon beszűrődő hold sugarait, míg el nem nyomja az álom. *
4181. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-19 16:12:16
Üzenet elküldve: 2018-11-19 16:12:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Jól szórakozik és elégedett azzal amit kap. Intath könnyen irányítható és mellé úgy tűnik tapasztaltság is párosul, ez összességében elég kellemes kombináció. Ezzel is ellenne egy darabig, ugyanakkor azt sem bánja, hogy a férfi kicsit változtat a felálláson. Örömmel eleget tesz az utasításnak – Relael szeretné annak értelmi a javaslatot – és kíváncsian várja a folytatást, ami pedig meglepi mikor már kibontakozóban látja, hogy hova fog vezetni ez az egész. Az ex-kalóz orvosról mindent gondolt, csak azt nem, hogy ilyen elbánásban fogja részesíteni.
Ahogy a csókok testén egyre lejjebb vándorolnak úgy az ilyeneken való elmélkedés is lassan lehetetlenné válik. Feje tehetetlenül bicsaklik hátra, szemhéja lezárul és egyszerűen csak elmerül az érzésben, hagyja, hogy egy pontból kiindulva teljesen áthassa. Előző sóhajtásai hamar átalakulnak sokkal határozottabb hangokká, ami közé néha beékelődik a férfi neve is, persze csak artikulálatlanul. Egyre szaporábban kapkodja a levegőt és feszülnek meg izmai, na nem azért mert ennyi már elég is lenne neki, sokkal inkább, mert olyan forróság önti el testét, hogy már aligha tud magának parancsolni. Ez nem elég, többet akar, illetve valami mást, amivel csak egy férfi szolgálhat számára.
Azért még mielőtt bármit is tenne vet egy pillantást combjai között szorgosan munkálkodó Intathra, mert ez pont egy olyan látvány, amit érdemes megnézni és megjegyezni.*
- Elég lesz, drága Intath.
*Fejét félrebillentve mosolyog partnerére, kézfejét gyengéden arcára simítva és ha amaz lassan felegyenesedik egy rövid csókra invitálja. De nem tartja ki sokáig, mert van egy elképzelése és kicsit magára is kell hagyja Intathot amíg szépen visszasétál az övért. Megfordulva és lassan visszatérve az orvos társaságához közben serényen fürkészi annak reakcióit. Általában örömmel szokták fogadni szokatlan vágyait, viszont látott már rá példát, hogy nem így történt. Bár számításai szerint egy egykori kalóznál ez még bőven bele kell férjen.
A nadrágövet rutinosan nyaka köré teszi, nem sokat bíbelődve vele, a végén pedig erősen megrántva, hogy szorosan bőrének feszüljön. Az öv most pórázként funkcionáló végét felkínálja Intathnak, aki lehet nem fogja annyira értékelni a gesztust, mint amilyen jelentősége van az Relael számára. Ha közelebb húzzák, ha nem, ő szorosan odabújik a férfi testéhez és egy elégedett mosollyal arcán fülébe duruzsol.*
- Nem kell féltened engem, nincs szükség finomkodásra.
*Végszó gyanánt bele is harap az orvos nyakába, egyelőre nem olyan durván, hogy nyomott hagyjon rajta, de reméli fordított esetben ez másképp lesz. Még ki kell puhatolnia Intath határait.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.19 17:09:00
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Jól szórakozik és elégedett azzal amit kap. Intath könnyen irányítható és mellé úgy tűnik tapasztaltság is párosul, ez összességében elég kellemes kombináció. Ezzel is ellenne egy darabig, ugyanakkor azt sem bánja, hogy a férfi kicsit változtat a felálláson. Örömmel eleget tesz az utasításnak – Relael szeretné annak értelmi a javaslatot – és kíváncsian várja a folytatást, ami pedig meglepi mikor már kibontakozóban látja, hogy hova fog vezetni ez az egész. Az ex-kalóz orvosról mindent gondolt, csak azt nem, hogy ilyen elbánásban fogja részesíteni.
Ahogy a csókok testén egyre lejjebb vándorolnak úgy az ilyeneken való elmélkedés is lassan lehetetlenné válik. Feje tehetetlenül bicsaklik hátra, szemhéja lezárul és egyszerűen csak elmerül az érzésben, hagyja, hogy egy pontból kiindulva teljesen áthassa. Előző sóhajtásai hamar átalakulnak sokkal határozottabb hangokká, ami közé néha beékelődik a férfi neve is, persze csak artikulálatlanul. Egyre szaporábban kapkodja a levegőt és feszülnek meg izmai, na nem azért mert ennyi már elég is lenne neki, sokkal inkább, mert olyan forróság önti el testét, hogy már aligha tud magának parancsolni. Ez nem elég, többet akar, illetve valami mást, amivel csak egy férfi szolgálhat számára.
Azért még mielőtt bármit is tenne vet egy pillantást combjai között szorgosan munkálkodó Intathra, mert ez pont egy olyan látvány, amit érdemes megnézni és megjegyezni.*
- Elég lesz, drága Intath.
*Fejét félrebillentve mosolyog partnerére, kézfejét gyengéden arcára simítva és ha amaz lassan felegyenesedik egy rövid csókra invitálja. De nem tartja ki sokáig, mert van egy elképzelése és kicsit magára is kell hagyja Intathot amíg szépen visszasétál az övért. Megfordulva és lassan visszatérve az orvos társaságához közben serényen fürkészi annak reakcióit. Általában örömmel szokták fogadni szokatlan vágyait, viszont látott már rá példát, hogy nem így történt. Bár számításai szerint egy egykori kalóznál ez még bőven bele kell férjen.
A nadrágövet rutinosan nyaka köré teszi, nem sokat bíbelődve vele, a végén pedig erősen megrántva, hogy szorosan bőrének feszüljön. Az öv most pórázként funkcionáló végét felkínálja Intathnak, aki lehet nem fogja annyira értékelni a gesztust, mint amilyen jelentősége van az Relael számára. Ha közelebb húzzák, ha nem, ő szorosan odabújik a férfi testéhez és egy elégedett mosollyal arcán fülébe duruzsol.*
- Nem kell féltened engem, nincs szükség finomkodásra.
*Végszó gyanánt bele is harap az orvos nyakába, egyelőre nem olyan durván, hogy nyomott hagyjon rajta, de reméli fordított esetben ez másképp lesz. Még ki kell puhatolnia Intath határait.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.19 17:09:00
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579