*Maga se tudja, hogy mi, vagy miért vezérelte erre a helyre, Arthenioron kívül. Egyedül jött és ez a lényeg. Talán valami újra, valami 'ropogósabbra' vágyott, mint az eddigi megszokott életmód. Arcán elszántsággal és kalandvággyal lép Arthenior kapuin kívülre. Keze hirtelen hosszútőrére,majd íjára vándorol. Mintha egyik pillanatról a másikra el akarna tűnni mind a kettő. De szerencsére nem így van, mind a két harci eszközét ugyanúgy találja, mint ahogy eddig is. Gyors léptei felkavarják az út sűrű, fullasztó porát. Gyalog jött, mivel lova nincs, de így is nekipróbálkozik az útnak, melyről tudja, hogy veszélyes és megpróbáltatásokkal teli lesz.
Majdnem egy teljes napot gyalogol, mire látni véli a karavánpihenő közelében lévő fákat. Nincs sok választási lehetősége: vagy itt marad, hátha rátalál egy rablóbanda, vagy inkább felfedezi az erdőt, melyről különös képen érzi, hogy nem túl barátságos idegenek számára. Mindemellett mégis az utóbbinál dönt. Próba szerencse.
Körülbelül két óra járás után el is éri az erdő szélét. A beljebbi részről érkező hangok nem túl bíztatóak, de elhatározza magát, és magabiztosan belép a fák közé.
Nem gondolkodik sokat, inkább felmászik a legközelebbi fa tetejére, és azon tölti az éjszakát. Egy ember számára ez valószínűleg nem túl kényelmes pozitúra lenne, de ő már hozzá van szokva az ilyesmihez. Többek között ahhoz is, hogy nem mindig talál élelmet, ahogy például most sem. Csak a kulacsa alján maradt még egy kevéske víz. Azt is inkább eltartogatja nehezebb időkre.
Keres egy olyan pózt, amelyről biztosan nem esik le a fáról, mégis tud aludni valamicskét. Fejét álomra hajtja, ha ezt egyáltalán lehetne nevezni így.
// Pár órával később //
A korai napsugarak ébresztik. Lágyan, kellemesen cirógatják az arcát, mintha valami puha kezek lennének. Magához térése után gyorsan lemászik a fáról, és inkább az erdő hűvösében folytatja útját. Mint ahogy látja, ez a rengeteg inkább éjszaka veszélyes az óvatlanok számára.
Fülét halk csobogás üti meg. A közelben egy patak lehet. A hang irányába indul, majd pár lépés, és néhány bokor után egy kis patakocska tárul szeme elé. Ha jól látja, vize elég tiszta ahhoz, hogy inni, vagy fürödni tudjon benne. Nem is tétovázik, megtölti száraz kulacsát, majd pedig ledobja ruháit, és nagy csobbanással egy mélyebb részbe ugrik.
Mikor megmosakodott, visszaveszi ruháit, és a patak folyási irányával ellentétesen indul tovább. A mai napon sem henyélhet, hisz mire odaér a városhoz, talán egy hét is eltelik.*