Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 276 (5501. - 5520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5520. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-19 13:29:02
Üzenet elküldve: 2019-11-19 13:29:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
//Arraele//
* Az öreg megjegyzésére a párkapcsolat terén elmondja a saját véleményét.*
– Nekem úgy se lehet gyermekem és mellé elég hosszú életet kaptam. A szabad időmet inkább hasznosabb dolgokra fordítom, mintsem a férfiak. Talán később ez megváltozik, de egyelőre nekem ez így kényelmes.* Azt azért nem mondja el, hogy néha jól esne neki egy kis törődés a másik nem felől, de túlságosan lusta, hogy a férfiak után mászkáljon. Nimeril nagy örömére engedélyt kap, hogy megfogdossa azt a szárnyat. Arraele mögé sétál és finoman keresni kezdi a kezével. Valóban érzi a kemény kiálló részt a hátából. Szépen végig vezeti rajta a kezét. Kívülről bizonyosan furcsa látványt nyújt, de ezzel nem foglalkozik.*
– Ez nagyszerű. Köszönöm szépen, hogy megengedte ezt nekem.* Miután végzett a tapizással vissza ül az asztal mellé. Újabb történet érkezik, ami igencsak érdekes. Szinte szájtátva hallgatja végig a lány. Elég hihetetlenül hangzik, de valamiért mégis csak hisz az öregnek. Nem tűnik hazudósnak.*
– Ez nem semmi! Maga aztán jó tartalmas életet élt. Egyszer én is szívesen meglátogatnám azt a helyet. A gnómokról én is sok mindent hallottam. Nagyon okos kis népség az.* Közben Arra papa szépen elpusztítja azokat a húsokat a tányérjáról. A kérésre már ugrik is egy újabb adag italért.*
– Már hozom is.* Azzal egy kancsóból teletölti az üres korsót.*
– Ott aztán van gyomor. Én már a felétől is jóllaktam volna.* Mondja elképedve a tündér teljesítményét látva.*
– Mondja csak Arra papa, maga hány esztendős?* Kérdezi meg az öregtől. Aztán az is eszébe jut, hogy esetleg túlságosan is leköti a tündért.*
– Ugye nem vagyok a terhére. Nem szeretném ha miattam nem tudna találkozni, meg beszélgeti a többiekkel.
// Kerti parti //
//Arraele//
* Az öreg megjegyzésére a párkapcsolat terén elmondja a saját véleményét.*
– Nekem úgy se lehet gyermekem és mellé elég hosszú életet kaptam. A szabad időmet inkább hasznosabb dolgokra fordítom, mintsem a férfiak. Talán később ez megváltozik, de egyelőre nekem ez így kényelmes.* Azt azért nem mondja el, hogy néha jól esne neki egy kis törődés a másik nem felől, de túlságosan lusta, hogy a férfiak után mászkáljon. Nimeril nagy örömére engedélyt kap, hogy megfogdossa azt a szárnyat. Arraele mögé sétál és finoman keresni kezdi a kezével. Valóban érzi a kemény kiálló részt a hátából. Szépen végig vezeti rajta a kezét. Kívülről bizonyosan furcsa látványt nyújt, de ezzel nem foglalkozik.*
– Ez nagyszerű. Köszönöm szépen, hogy megengedte ezt nekem.* Miután végzett a tapizással vissza ül az asztal mellé. Újabb történet érkezik, ami igencsak érdekes. Szinte szájtátva hallgatja végig a lány. Elég hihetetlenül hangzik, de valamiért mégis csak hisz az öregnek. Nem tűnik hazudósnak.*
– Ez nem semmi! Maga aztán jó tartalmas életet élt. Egyszer én is szívesen meglátogatnám azt a helyet. A gnómokról én is sok mindent hallottam. Nagyon okos kis népség az.* Közben Arra papa szépen elpusztítja azokat a húsokat a tányérjáról. A kérésre már ugrik is egy újabb adag italért.*
– Már hozom is.* Azzal egy kancsóból teletölti az üres korsót.*
– Ott aztán van gyomor. Én már a felétől is jóllaktam volna.* Mondja elképedve a tündér teljesítményét látva.*
– Mondja csak Arra papa, maga hány esztendős?* Kérdezi meg az öregtől. Aztán az is eszébe jut, hogy esetleg túlságosan is leköti a tündért.*
– Ugye nem vagyok a terhére. Nem szeretném ha miattam nem tudna találkozni, meg beszélgeti a többiekkel.
5519. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-19 11:21:23
Üzenet elküldve: 2019-11-19 11:21:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki, aki a közelben van//
- Rendben. *biccent rá mosolyogva a szörp kérdésére, míg a Nievesha és a Mil'Ochassiak között kibontakozó jelenetet szemléli. ~Lyznek igaza volt, tényleg eleven kis lányka~ gondolja magában, ahogy a szigorú szülői dorgálást hallgatja, amelyben neki magának is oly sokszor része volt. Hagyja azonban, hadd intézzék el Pyctáék úgy a dolgot, ahogy szeretnék, addig inkább Umon magyarázatát hallgatja*
- Ahogy gondolod. *hagyja helyben egyelőre a sütemény kérdését, hiszen nem akar rátukmálni senkire semmit. Amúgy is jobban érdekli, hogy volt képes a férfi létrehozni egy kocsmát ezen a vidéken* Biztos vagyok benne, hogy nem lehetett egyszerű felépíteni. Elképesztő mi mindenre vagytok képesek! *csodálkozik, ahogy megismeri a részleteket* És pontosan milyen fajta szeszt szoktál főzni? Ha esetleg lenne lehetőség hordóstul vagy palackostul venni, mi is szívesen vásárolnánk belőle... legalább nem kellene a városig elmenni ilyesmiért! *lelkesedik fel hirtelen kissé, hiszen bár igaz, hogy Arthenior sincs túl messze tőlük, inkább olyanoktól vásárolna, akiket ismer és kedvel, márpedig Mil'Ochass lakói határozottan ebbe a kategóriába tartoznak. Míg Umon válaszára vár, óvatosan elvesz egyet Fräd süteményéből, megkóstolni azonban már nincs ideje, hiszen hamarosan nagyon rossz irányba kezd kanyarodni a társalgás a környezetében*
- Nem úgy értette! Ugye? *pislog ijedten Frädre, majd Pyctára, remélve, az egyik megmagyarázza a helyzetet, a másik pedig nem veszi sértésnek a megjegyzést. Szerencsére azonban úgy tűnik, Pycta nem vette a szívére Fräd szavait, vagy ha mégis, legalább nem látszik a férfin, rajta viszont annál inkább a meghökkenés, hiszen már másodjára értik félre a szavait. Nem pontosan most lenne szüksége Nievesha segítségére, de a kedves szavakat hallva és a felé nyújtott kezet látva ezt nincs szíve senkinek megmondani, így óvatosan az apró ujjak köré fonja sajátjait, és az asztalhoz vezeti a lányt, ha az vele tart*
- Kezdjük a szörppel! *jelenti be, óvatosan egy keveset öntve a sűrű gyümölcsös szirupból egy tiszta pohárba, majd nagyjából félig felönti vízzel, hogy ne legyen túl nehéz és ne borítsa ki Nievesha* Tessék! *nyújtja a lány felé a poharat, figyelve rá, vajon tud-e belőle inni, vagy szüksége van-e még valamire*
- Szeretnéd esetleg megkóstolni a süteményt is? *kérdezi érdeklődve, hiszen nem kerülték el figyelmét a korábbi pillantások az asztalon lévő, jól megrakott sütis tányérok felé*
- Gyere, segítesz nekem megteríteni, hogy senki se maradjon ki? Szépen szétosztjuk a tányérokat az asztalon, és mindre teszünk egy kis sütögetni valót. Én pakolom a tányérokat, te pedig ráteszed a kenyeret és a szalonnát, mit szólsz? *tisztázza a feladatleosztást, mielőtt még bármihez is hozzálátnának, hogyha Nieveshának esetleg ellenvetése lenne, vagy máshoz lenne kedve, akkor legyen lehetősége elmondani. Mint eddig, most sem akar erőltetni semmit, de úgy véli, ekkora vendégseregnél célszerűbb kipakolni mindent, hogy az éhes résztvevőknek csak egy kész tányért kelljen elemelniük, és ne legyen teljes a fejetlenség, mikor elérkezik az idő a sütögetésre.*
//Kerti parti//
//Mindenki, aki a közelben van//
- Rendben. *biccent rá mosolyogva a szörp kérdésére, míg a Nievesha és a Mil'Ochassiak között kibontakozó jelenetet szemléli. ~Lyznek igaza volt, tényleg eleven kis lányka~ gondolja magában, ahogy a szigorú szülői dorgálást hallgatja, amelyben neki magának is oly sokszor része volt. Hagyja azonban, hadd intézzék el Pyctáék úgy a dolgot, ahogy szeretnék, addig inkább Umon magyarázatát hallgatja*
- Ahogy gondolod. *hagyja helyben egyelőre a sütemény kérdését, hiszen nem akar rátukmálni senkire semmit. Amúgy is jobban érdekli, hogy volt képes a férfi létrehozni egy kocsmát ezen a vidéken* Biztos vagyok benne, hogy nem lehetett egyszerű felépíteni. Elképesztő mi mindenre vagytok képesek! *csodálkozik, ahogy megismeri a részleteket* És pontosan milyen fajta szeszt szoktál főzni? Ha esetleg lenne lehetőség hordóstul vagy palackostul venni, mi is szívesen vásárolnánk belőle... legalább nem kellene a városig elmenni ilyesmiért! *lelkesedik fel hirtelen kissé, hiszen bár igaz, hogy Arthenior sincs túl messze tőlük, inkább olyanoktól vásárolna, akiket ismer és kedvel, márpedig Mil'Ochass lakói határozottan ebbe a kategóriába tartoznak. Míg Umon válaszára vár, óvatosan elvesz egyet Fräd süteményéből, megkóstolni azonban már nincs ideje, hiszen hamarosan nagyon rossz irányba kezd kanyarodni a társalgás a környezetében*
- Nem úgy értette! Ugye? *pislog ijedten Frädre, majd Pyctára, remélve, az egyik megmagyarázza a helyzetet, a másik pedig nem veszi sértésnek a megjegyzést. Szerencsére azonban úgy tűnik, Pycta nem vette a szívére Fräd szavait, vagy ha mégis, legalább nem látszik a férfin, rajta viszont annál inkább a meghökkenés, hiszen már másodjára értik félre a szavait. Nem pontosan most lenne szüksége Nievesha segítségére, de a kedves szavakat hallva és a felé nyújtott kezet látva ezt nincs szíve senkinek megmondani, így óvatosan az apró ujjak köré fonja sajátjait, és az asztalhoz vezeti a lányt, ha az vele tart*
- Kezdjük a szörppel! *jelenti be, óvatosan egy keveset öntve a sűrű gyümölcsös szirupból egy tiszta pohárba, majd nagyjából félig felönti vízzel, hogy ne legyen túl nehéz és ne borítsa ki Nievesha* Tessék! *nyújtja a lány felé a poharat, figyelve rá, vajon tud-e belőle inni, vagy szüksége van-e még valamire*
- Szeretnéd esetleg megkóstolni a süteményt is? *kérdezi érdeklődve, hiszen nem kerülték el figyelmét a korábbi pillantások az asztalon lévő, jól megrakott sütis tányérok felé*
- Gyere, segítesz nekem megteríteni, hogy senki se maradjon ki? Szépen szétosztjuk a tányérokat az asztalon, és mindre teszünk egy kis sütögetni valót. Én pakolom a tányérokat, te pedig ráteszed a kenyeret és a szalonnát, mit szólsz? *tisztázza a feladatleosztást, mielőtt még bármihez is hozzálátnának, hogyha Nieveshának esetleg ellenvetése lenne, vagy máshoz lenne kedve, akkor legyen lehetősége elmondani. Mint eddig, most sem akar erőltetni semmit, de úgy véli, ekkora vendégseregnél célszerűbb kipakolni mindent, hogy az éhes résztvevőknek csak egy kész tányért kelljen elemelniük, és ne legyen teljes a fejetlenség, mikor elérkezik az idő a sütögetésre.*
5518. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-18 17:33:45
Üzenet elküldve: 2019-11-18 17:33:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
//Nimeril//
*Az ifjonc lányka jót nevetgél az öreg sztorizgatásán.*
- Drága jányom, a tanúlás még nem tesz rabszógává. Rígen sokakat az iskolapadbúl vettek felesígül.
*Nem fér az öreg fejébe, hogy a tanulás miért akadályozza egy bimbózó románc kialakulását. Na mindegy is ez már a lányka dolga.*
- Fogjad csak jányom, nem harap meg hehe.
*Az öregnek nincs ellenére, ha megfogják a szárnycsökevényét. Már ha az öreg nem éri el, akkor valaki jelzi neki, hogy még megvan.*
- Nosza hát ez is fiatal korombúl való. Szóval míg siheder ifjú koromban elmentem erre a közelebbi keletre. Ej de gatyapárlasztó meleg egy hely. Bronzbőrű nípségek lakják. Furcsa egy szokásaik vannak he. Evés után a böfögíssel lehet jelezni, hogy ízlett az ítel. Szerencsíre mán elsű nap beilleszkedtem, mer kinízik az idegent ha nem veszi fel a szokásukat. A fekete ragadvány szívóba dógóztam akkoriba. Kípzelt vót a fődjeikbe valami fekete ragacs. Olyan mint a bugyogó kátrány, csak e simább vót mint a folyíkony vaj. Osztán ezt szűrögettík meg az Eír tudja mit csinnátak vele lavoratóriumba. De az biztos, hogy a gnóm gípezetek ezzel a fekete vajjal mentek. Pöfögtek röfögtek, meg kátrányt füstőtek de mentek. Na ott jó megfizettek. A fődbűl kellett ezt a ragacsot felszívni, azt is egy gíppel.
*Ez de régen is volt ez, még az öregnek is jól esik visszaemlékezni siheder korára. A történetecske végén a tányérján lévő húst és minden mást lassan eltakarít a bendőjébe. A sert pár húzással letolja az előbbi helyre.*
- Ejj jányom, ha hozná még öreg Arra nagyapádnak egy korsó sert, akkor kírdezhetsz míg, vagy mesílek tovább valamit.
// Kerti parti //
//Nimeril//
*Az ifjonc lányka jót nevetgél az öreg sztorizgatásán.*
- Drága jányom, a tanúlás még nem tesz rabszógává. Rígen sokakat az iskolapadbúl vettek felesígül.
*Nem fér az öreg fejébe, hogy a tanulás miért akadályozza egy bimbózó románc kialakulását. Na mindegy is ez már a lányka dolga.*
- Fogjad csak jányom, nem harap meg hehe.
*Az öregnek nincs ellenére, ha megfogják a szárnycsökevényét. Már ha az öreg nem éri el, akkor valaki jelzi neki, hogy még megvan.*
- Nosza hát ez is fiatal korombúl való. Szóval míg siheder ifjú koromban elmentem erre a közelebbi keletre. Ej de gatyapárlasztó meleg egy hely. Bronzbőrű nípségek lakják. Furcsa egy szokásaik vannak he. Evés után a böfögíssel lehet jelezni, hogy ízlett az ítel. Szerencsíre mán elsű nap beilleszkedtem, mer kinízik az idegent ha nem veszi fel a szokásukat. A fekete ragadvány szívóba dógóztam akkoriba. Kípzelt vót a fődjeikbe valami fekete ragacs. Olyan mint a bugyogó kátrány, csak e simább vót mint a folyíkony vaj. Osztán ezt szűrögettík meg az Eír tudja mit csinnátak vele lavoratóriumba. De az biztos, hogy a gnóm gípezetek ezzel a fekete vajjal mentek. Pöfögtek röfögtek, meg kátrányt füstőtek de mentek. Na ott jó megfizettek. A fődbűl kellett ezt a ragacsot felszívni, azt is egy gíppel.
*Ez de régen is volt ez, még az öregnek is jól esik visszaemlékezni siheder korára. A történetecske végén a tányérján lévő húst és minden mást lassan eltakarít a bendőjébe. A sert pár húzással letolja az előbbi helyre.*
- Ejj jányom, ha hozná még öreg Arra nagyapádnak egy korsó sert, akkor kírdezhetsz míg, vagy mesílek tovább valamit.
5517. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-18 11:21:57
Üzenet elküldve: 2019-11-18 11:21:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki, aki a közelben van//
- Az, ízig-vérig. *Mosolyog Umonra. Szerencsére a szakállas férfi nem vette magára a letolást, amelyet a gyermektől kapott.*
- Senkivel sem szabad. Veled meg végképp nem. *Teszi hozzá és megigazítja a karjában tartott gyermek fogását. Nievesha szépen növöget, így a súlya is ennek megfelelően gyarapodik.
Megállnak, egyelőre Umon mellett, még nem ül le, a karjában a kicsivel nem volna egyszerű és még bírja. Bírná jó sokáig. Az elfeknek kijutó emberi gyarlóság kérdésében megnyilvánuló Umon szavaira csak alig láthatóan, mosolyogva a fejét csóválja. Felőle annyit isznak, amennyi beléjük fér, csak neki ne kelljen. A "kis béka" felé megejtett tanácsra is csak mosolyog. Még illik is Nieveshára a jelző. De persze ennek nem ad hangot.
Ha hallhatja a szakállas helyi férfi szavait az elfek bizarrságáról, akkor a lombzöld tekintet Frädricuson állapodik meg. Kifejezéstelenül állva a férfi pillantását fürkészi őt, talán éppen azt találgatva, hogy sértő szándékkal hangzottak el-e a szavak. De az erdőmélyi elf türelmes, idővel majd rákérdez, hogyan is értette a fajára tett negatív értelmű megjegyzést. A mentegetőző szavakra és a feléjük tett intésre nem reagál. Nem hiszi, hogy éppen velük ne lenne baja, ha más elfekkel akad. Tudja, hogy fajának vannak képviselői, akiket akár fennhéjázónak is lehet nevezni, de az emberek között is akad pár romlott fajta. Jóval több, mint a hosszúéletűek között.*
- Senki sem szereti, ha lenézik, de ettől még nem szükséges ítéletet mondani egy egész faj felett. *Szólal meg. Ha már feléjük mutogatnak, megszólítottnak érzi magát és ez a férfi elég szűk látókörűnek tűnik ezzel a megnyilvánulással.
Nievesha veszi a feddést, de persze kap egy ölelést az erdőmélyi elftől. Képtelen volna haragudni rá és tökéletesen tisztában van mindazzal, hogy a kicsi nem kívánta megsérteni Umont, csak így fejezte ki nemtetszését.
Beleegyezik, hogy levegyék a cipőjét, bár a módszer nem éppen a leghatékonyabb. Erre a csuhátlan csuhás a vállára fordítja hassal lefelé és úgy fejti le róla a lábbeliket, majd óvatosan a földre teszi a kicsit és leguggol elé.*
- Kérlek, fogadj szót Launak és legyél jó kislány, rendben? *Mondja halkan és orrát a kicsi orrához érinti.*
- Menj csak, kincsem. Én itt leszek, ha kellek. *Ad egy puszit az arcára, majd feláll és mosolyogva nézi, ahogy a kicsi kezét nyújtja Laurentitiának. Ha pedig elindulnak, még pár szívdobbanásnyi ideig utánuk néz és leül Umon mellé.*
- Mi a helyzet, öreg barátom? *Kérdi mosolyogva, pillantása Lyzt keresi.*
- Régen láttalak. *Fordul felé halovány mosollyal.*
//Kerti parti//
//Mindenki, aki a közelben van//
- Az, ízig-vérig. *Mosolyog Umonra. Szerencsére a szakállas férfi nem vette magára a letolást, amelyet a gyermektől kapott.*
- Senkivel sem szabad. Veled meg végképp nem. *Teszi hozzá és megigazítja a karjában tartott gyermek fogását. Nievesha szépen növöget, így a súlya is ennek megfelelően gyarapodik.
Megállnak, egyelőre Umon mellett, még nem ül le, a karjában a kicsivel nem volna egyszerű és még bírja. Bírná jó sokáig. Az elfeknek kijutó emberi gyarlóság kérdésében megnyilvánuló Umon szavaira csak alig láthatóan, mosolyogva a fejét csóválja. Felőle annyit isznak, amennyi beléjük fér, csak neki ne kelljen. A "kis béka" felé megejtett tanácsra is csak mosolyog. Még illik is Nieveshára a jelző. De persze ennek nem ad hangot.
Ha hallhatja a szakállas helyi férfi szavait az elfek bizarrságáról, akkor a lombzöld tekintet Frädricuson állapodik meg. Kifejezéstelenül állva a férfi pillantását fürkészi őt, talán éppen azt találgatva, hogy sértő szándékkal hangzottak el-e a szavak. De az erdőmélyi elf türelmes, idővel majd rákérdez, hogyan is értette a fajára tett negatív értelmű megjegyzést. A mentegetőző szavakra és a feléjük tett intésre nem reagál. Nem hiszi, hogy éppen velük ne lenne baja, ha más elfekkel akad. Tudja, hogy fajának vannak képviselői, akiket akár fennhéjázónak is lehet nevezni, de az emberek között is akad pár romlott fajta. Jóval több, mint a hosszúéletűek között.*
- Senki sem szereti, ha lenézik, de ettől még nem szükséges ítéletet mondani egy egész faj felett. *Szólal meg. Ha már feléjük mutogatnak, megszólítottnak érzi magát és ez a férfi elég szűk látókörűnek tűnik ezzel a megnyilvánulással.
Nievesha veszi a feddést, de persze kap egy ölelést az erdőmélyi elftől. Képtelen volna haragudni rá és tökéletesen tisztában van mindazzal, hogy a kicsi nem kívánta megsérteni Umont, csak így fejezte ki nemtetszését.
Beleegyezik, hogy levegyék a cipőjét, bár a módszer nem éppen a leghatékonyabb. Erre a csuhátlan csuhás a vállára fordítja hassal lefelé és úgy fejti le róla a lábbeliket, majd óvatosan a földre teszi a kicsit és leguggol elé.*
- Kérlek, fogadj szót Launak és legyél jó kislány, rendben? *Mondja halkan és orrát a kicsi orrához érinti.*
- Menj csak, kincsem. Én itt leszek, ha kellek. *Ad egy puszit az arcára, majd feláll és mosolyogva nézi, ahogy a kicsi kezét nyújtja Laurentitiának. Ha pedig elindulnak, még pár szívdobbanásnyi ideig utánuk néz és leül Umon mellé.*
- Mi a helyzet, öreg barátom? *Kérdi mosolyogva, pillantása Lyzt keresi.*
- Régen láttalak. *Fordul felé halovány mosollyal.*
5516. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-18 08:56:18
Üzenet elküldve: 2019-11-18 08:56:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki, aki a közelben van//
*A nyelvnyújtásra egy grimasz a válasz, amire ő egy széles mosollyal válaszol, de azt is Pycta nyakának takarásából. Szégyenlőssége kezd szertefoszlani. Gyermek még, ezért hajlamos a vicceket komolyan venni, ezért aztán senki nem tudja teljesen megnyugtatni a kígyókat illetően. Lyz és Pycta feddésére elszégyenli magát.*
- Jóóóvaaaa!
*Válaszolja Pycta nyakába dünnyögve, aki hamarosan felhívja a figyelmét arra, hogy ha valójában segíteni akar a házigazdának, akkor azt nem teheti az ő nyakából. Újabb teátrális sóhaj, szenvedő arckifejezés.*
- Hátjjjóóóvaaa!
*Végtére is kegyet gyakorol azzal, hogy hajlandó elengedni apa biztonságot jelentő nyakát.*
- Jóóóó!
*Pyctába kapaszkodva nyújtja előbb az egyik, majd a másik lábát, hogy az elf lehúzhassa a cipőjét, persze mindkét lábfejével pipál, így kicsit nehezebb leszenvedni róla a lábbelit, mintha spiccelne. Meg aztán a cipőlevétel helyett sokkal jobban figyel a süteményekre meg a szörpökre, kíváncsian nyújtogatja a nyakát. Ha lekerült a cipő, akkor a kislány nagylelkűsége ismét megmutatkozik: kezét nyújtja Launak.*
//Kerti parti//
//Mindenki, aki a közelben van//
*A nyelvnyújtásra egy grimasz a válasz, amire ő egy széles mosollyal válaszol, de azt is Pycta nyakának takarásából. Szégyenlőssége kezd szertefoszlani. Gyermek még, ezért hajlamos a vicceket komolyan venni, ezért aztán senki nem tudja teljesen megnyugtatni a kígyókat illetően. Lyz és Pycta feddésére elszégyenli magát.*
- Jóóóvaaaa!
*Válaszolja Pycta nyakába dünnyögve, aki hamarosan felhívja a figyelmét arra, hogy ha valójában segíteni akar a házigazdának, akkor azt nem teheti az ő nyakából. Újabb teátrális sóhaj, szenvedő arckifejezés.*
- Hátjjjóóóvaaa!
*Végtére is kegyet gyakorol azzal, hogy hajlandó elengedni apa biztonságot jelentő nyakát.*
- Jóóóó!
*Pyctába kapaszkodva nyújtja előbb az egyik, majd a másik lábát, hogy az elf lehúzhassa a cipőjét, persze mindkét lábfejével pipál, így kicsit nehezebb leszenvedni róla a lábbelit, mintha spiccelne. Meg aztán a cipőlevétel helyett sokkal jobban figyel a süteményekre meg a szörpökre, kíváncsian nyújtogatja a nyakát. Ha lekerült a cipő, akkor a kislány nagylelkűsége ismét megmutatkozik: kezét nyújtja Launak.*
5515. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-16 17:45:58
Üzenet elküldve: 2019-11-16 17:45:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
*Yla reakciója meglepi, a felhörpintett pálinka gőze pedig megcsapja orrát, ami arra invitálja, hogy maga is igyon egy keveset.*
-De jót hoztál! *Mondja, majd következik a szószátyár Frédi, ahogyan lassan az ital hatással kezd rá lenni.*
-Nem minden elffel van bajom! Őket, *mutat Lyz és Pycta felé* egészen bírom, Laut is, Alet is... a többit nagyon nem! Mindig lenéznek, de én nem szeretem, amikor lenéznek. *Beszél egy három éves embercsemete képességeit meghazudtoló stílusban. Míg a hős szerelmeseket és a jelenleg egyetlen bástyájának tartott félvért elhagyja, majd visszatér kezében a hangszerrel, végig hallgatja Hythset, s hevesen tiltakozni kezd.*
-Hogy micsoda? Dehogy, előbb együnk már, ha szegény Lauval ennyit sütöttünk. Gyere, ülj le, pite szerintem nagyon finom lett. *Vallja be, de természetesen ő nem a saját finomságával fog kezdeni, neki először tökéletesen megfelelne a Sminderhen hölgy valamelyik, az utóbbi idők tapasztalatai alapján, biztosan ínycsiklandóan sikerült, szinte művészinek mondható aprósága. Ő nem is várja meg a traccsparti végét, persze egyetért a klánügy fontosságáról, de ez a kicicomázott, finomkodó magatartás taszítja Frädet, ha az illem és a saját klántársai kifejezetten a kedvére valóak is, legalábbis utóbbinál a vöröset és a kortalant leszámítva. Oda is somfordál az asztalhoz, ha Yla jön, jön, ha nem, nem.*
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
*Yla reakciója meglepi, a felhörpintett pálinka gőze pedig megcsapja orrát, ami arra invitálja, hogy maga is igyon egy keveset.*
-De jót hoztál! *Mondja, majd következik a szószátyár Frédi, ahogyan lassan az ital hatással kezd rá lenni.*
-Nem minden elffel van bajom! Őket, *mutat Lyz és Pycta felé* egészen bírom, Laut is, Alet is... a többit nagyon nem! Mindig lenéznek, de én nem szeretem, amikor lenéznek. *Beszél egy három éves embercsemete képességeit meghazudtoló stílusban. Míg a hős szerelmeseket és a jelenleg egyetlen bástyájának tartott félvért elhagyja, majd visszatér kezében a hangszerrel, végig hallgatja Hythset, s hevesen tiltakozni kezd.*
-Hogy micsoda? Dehogy, előbb együnk már, ha szegény Lauval ennyit sütöttünk. Gyere, ülj le, pite szerintem nagyon finom lett. *Vallja be, de természetesen ő nem a saját finomságával fog kezdeni, neki először tökéletesen megfelelne a Sminderhen hölgy valamelyik, az utóbbi idők tapasztalatai alapján, biztosan ínycsiklandóan sikerült, szinte művészinek mondható aprósága. Ő nem is várja meg a traccsparti végét, persze egyetért a klánügy fontosságáról, de ez a kicicomázott, finomkodó magatartás taszítja Frädet, ha az illem és a saját klántársai kifejezetten a kedvére valóak is, legalábbis utóbbinál a vöröset és a kortalant leszámítva. Oda is somfordál az asztalhoz, ha Yla jön, jön, ha nem, nem.*
5514. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-16 14:52:47
Üzenet elküldve: 2019-11-16 14:52:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
*Mikor Frädricus kifejti a véleményét az elfekkel kapcsolatban, sőt, a hangerején sem csitít, egyik szemöldöke felszalad, talán, hogy körbekémleljen, az utóhatást illetően. Ő maga még egyelőre nem ivott annyit, hogy hangereje kontrollálatlan tartományba tévelyedjen.*
-Ahhaa. *Húzza el a hangot, bár ő maga sincsen oda az elf faj képviselőiért, ez mégiscsak egy olyan rendezvény, ami a klán szempontjából fontos dolgokat feszeget, így ehhez mérten türtőzteti magát. Pont ennél a mondatnál nem érzi a hangulat oldódását, főleg mert a téma is egyre veszélyezettebbé teszi, na meg az, hogy a férfi ennyire nyíltan hangoztatja a véleményét ebben a kényes témában. Kétségtelen, nem csak a vendégek elfek a köreikben, Lauval meg neki igazán nincsen semmi baja. ~Vörci?! Anyám… ~ Laposodik el a tekintete és kap az alkalmon, hogy legurítson még egy felest a tálcáról, amin immár csak három teli pohár árválkodik. *
-Ejh! *Fújja ki a pálinkagőztől terhes mérges levegőt a gyomrából. Közben érzékeli, hogy a két megbízottja lassan visszaérkezik a tett, azaz a nem tett színhelyére. ~A víz meg majd magától fogja fellocsolni a tűz környékét mi? ~ Szemeiből már messziről látszik a csekély neheztelés, de hát arra a két andalgóra nem sokáig tud haragudni. Közben a férfi el is siet, talán nem is baj. Érkezik is azonnal a vörös hajú elffel együtt a szívéjes bocsánatkérés, amire csak egy cöh hang szalad ki a száján, nincs hozzászokva az ilyen körbekörített udvariasságokhoz.*
-El van nézve. *Jelzi persze, hogy nincs harag, csak adja a szigorút, mert valakinek bizony meg kell csinálni ezt a melót is, ő magának meg nem igen akaródzik. Szerencsére mindjárt megragadja a vödröt és indul a tevékenység, amit hátrébb lépve szemlél. A furcsa kis fél-elf is visszaér, a nyuszis kosarával és hozzá intézi a szavait, amelyeknél furcsábbakat ritkán hall. ~Virágkoszorú? Az meg mi a csudának? Attól nem ég jobban a tűz, csak füstölni fog. ~ Villan át az agyán, aztán a később érkező magyarázat kicsi, pislákoló lángocskája világítja meg az értelmét.*
-Aha. Értem. *Mivel olyan kis ártatlanka a lány, így nem akarja durván elutasítani, főleg azért is nem, mert ez a nap most erről szól.* -Nagyon kedves vagy, de ne fáradj vele, nem kérek. *Aztán jut eszébe, hogy ez így még mindig félreérthető, hiszen nem az a lényeg, hogy nem akar fáradtságot okozni ezzel Luninak, hanem, hogy már a virágkoszorú puszta látványától is herótja lenne, ami erős fejfájással környékezné meg az este további részében. Utána tekintetét a már lassan, álmatagon lengedező lángok felé irányítja, mert hát, már csak a szalonnát várja, de azt irtózatosan.*
-Még nem jó, de nemsoká. *Hümmög maga elé, aztán arra gondol, hogy addig is elő lehetne készíteni a nyársakat, szépen feltűzdelni rá az alapanyagokat és egymás mellé fektetni. Ekkor érkezik vissza a férfi, egészen furcsa ferszereléssel és lát neki összeeszkábálni a hangszert. Kiül persze az arcára a ledöbbent kifejezés, majd oldalra billentett fejjel csak bambul. ~Ez most komoly? ~ Miután megkapja az elkészült izét, megfogja és megüti a kezével, csak próbaképpen.*
-Menni fog. Most akarod? *Érdeklődik, minél hamarabb túl akar esni a dolgon.*
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
*Mikor Frädricus kifejti a véleményét az elfekkel kapcsolatban, sőt, a hangerején sem csitít, egyik szemöldöke felszalad, talán, hogy körbekémleljen, az utóhatást illetően. Ő maga még egyelőre nem ivott annyit, hogy hangereje kontrollálatlan tartományba tévelyedjen.*
-Ahhaa. *Húzza el a hangot, bár ő maga sincsen oda az elf faj képviselőiért, ez mégiscsak egy olyan rendezvény, ami a klán szempontjából fontos dolgokat feszeget, így ehhez mérten türtőzteti magát. Pont ennél a mondatnál nem érzi a hangulat oldódását, főleg mert a téma is egyre veszélyezettebbé teszi, na meg az, hogy a férfi ennyire nyíltan hangoztatja a véleményét ebben a kényes témában. Kétségtelen, nem csak a vendégek elfek a köreikben, Lauval meg neki igazán nincsen semmi baja. ~Vörci?! Anyám… ~ Laposodik el a tekintete és kap az alkalmon, hogy legurítson még egy felest a tálcáról, amin immár csak három teli pohár árválkodik. *
-Ejh! *Fújja ki a pálinkagőztől terhes mérges levegőt a gyomrából. Közben érzékeli, hogy a két megbízottja lassan visszaérkezik a tett, azaz a nem tett színhelyére. ~A víz meg majd magától fogja fellocsolni a tűz környékét mi? ~ Szemeiből már messziről látszik a csekély neheztelés, de hát arra a két andalgóra nem sokáig tud haragudni. Közben a férfi el is siet, talán nem is baj. Érkezik is azonnal a vörös hajú elffel együtt a szívéjes bocsánatkérés, amire csak egy cöh hang szalad ki a száján, nincs hozzászokva az ilyen körbekörített udvariasságokhoz.*
-El van nézve. *Jelzi persze, hogy nincs harag, csak adja a szigorút, mert valakinek bizony meg kell csinálni ezt a melót is, ő magának meg nem igen akaródzik. Szerencsére mindjárt megragadja a vödröt és indul a tevékenység, amit hátrébb lépve szemlél. A furcsa kis fél-elf is visszaér, a nyuszis kosarával és hozzá intézi a szavait, amelyeknél furcsábbakat ritkán hall. ~Virágkoszorú? Az meg mi a csudának? Attól nem ég jobban a tűz, csak füstölni fog. ~ Villan át az agyán, aztán a később érkező magyarázat kicsi, pislákoló lángocskája világítja meg az értelmét.*
-Aha. Értem. *Mivel olyan kis ártatlanka a lány, így nem akarja durván elutasítani, főleg azért is nem, mert ez a nap most erről szól.* -Nagyon kedves vagy, de ne fáradj vele, nem kérek. *Aztán jut eszébe, hogy ez így még mindig félreérthető, hiszen nem az a lényeg, hogy nem akar fáradtságot okozni ezzel Luninak, hanem, hogy már a virágkoszorú puszta látványától is herótja lenne, ami erős fejfájással környékezné meg az este további részében. Utána tekintetét a már lassan, álmatagon lengedező lángok felé irányítja, mert hát, már csak a szalonnát várja, de azt irtózatosan.*
-Még nem jó, de nemsoká. *Hümmög maga elé, aztán arra gondol, hogy addig is elő lehetne készíteni a nyársakat, szépen feltűzdelni rá az alapanyagokat és egymás mellé fektetni. Ekkor érkezik vissza a férfi, egészen furcsa ferszereléssel és lát neki összeeszkábálni a hangszert. Kiül persze az arcára a ledöbbent kifejezés, majd oldalra billentett fejjel csak bambul. ~Ez most komoly? ~ Miután megkapja az elkészült izét, megfogja és megüti a kezével, csak próbaképpen.*
-Menni fog. Most akarod? *Érdeklődik, minél hamarabb túl akar esni a dolgon.*
5513. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-15 15:16:20
Üzenet elküldve: 2019-11-15 15:16:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//Mindenki, majd Thim és YIla//
*Miután a kölcsönös bemutatkozás megtörténik, még egyszer barátságos mosollyal megnéz magának mindenkit, a kislánynak pedig még integet is, amennyiben éppen figyel rá.*
- Remélem mindenki jól fogja érezni magát nálunk! *fejezi ki tényleg őszinte kívánságát. Mosolya sem véletlen, vendégeik tényleg kellemes benyomást tesznek rá, igaz mondjuk, hogy ilyen téren sohasem tette túl magasra a lécet, különösen akkor nem, ha valaki elf. Ha már barátságosan viselkedik vele, és nem olyan arccal néz rá, mint azt szülőfalujában tették, neki az már éppen elég tulajdonképpen ahhoz, hogy az illető szimpatikus legyen, így természetesen most sincsen ez másképpen.
A Thimmel megkezdett beszélgetést mindenesetre nem hagyja félbe, de reményei szerint mindezt könnyen megteheti anélkül, hogy udvariatlannak tűnne, hiszen úgy tűnik, hogy mindenki, vagy majdnem mindenki el van éppen foglalva valaki mással.*
- Ennyiből nem jöttem rá, hogy szereted-e, vagy nem. De egy biztosan nem fog megártani. *mondja majdnem nevetve.*
- De nem muszáj, ha inkább valami máshoz lenne kedved! Én attól még megkóstolom. *teszi hozzá a biztonság kedvéért, mert azt tényleg nem szeretné, ha Thim olyasmit tenne a kedvéért, amihez semmi kedve.*
- Anya mindig csak két korsóval engedett innom, a másodikat már meg is éreztem. Háromnál többet pedig még nem ittam sosem. Ma sem tervezem, ami azt illeti. Ki tudja mi történne, ha egyszer úgy tényleg rendesen berúgnék. *meséli és tényleg elgondolkodik azon, hogy vajon mi lenne, de gyanítja, hogy semmi jó. Amikor Aleimord borát itta, akkor nem a részegség volt a célja, csupán az, hogy meg tudjon nyugodni, és el tudjon aludni, és akkor körülbelül tényleg ennyi történt, a nyugalmat leszámítva. Elálmosodott és elaludt. Most viszont, ha már ez élete első igazi ünnepsége, pont elálmosodni és elaludni nem szeretne, éppen ellenkezőleg. Az lenne a legjobb, ha még késő éjjel is hagymát és szalonnát sütögetne itt a nyulaival, a hold és a csillagok alatt, amikor mindenki már javában az igazak álmát alussza, vagy a vendégszobák valamelyikében, vagy a sajátjában.*
- Az is igaz persze, hogy nálunk mézsör volt otthon, és az anya szerint erősebb, mint amit a városban mérnek. Nem tudom, mert én Artheniorban is csak mézsört ittam, az nagyon finom volt a Pegazusban. Mindegy, inkább nem kockáztatok. *beszél tovább, miközben Thim fellocsolja a korábban kinézett helyet.
Az elf ugyan kicsivel később akart visszavonulni valami csendesebb helyre, amikor már mindenki fáradt, neki azonban hirtelen egy kicsit kezd sok lenni az idegen arc, név, benyomás és a nyüzsgés nem messze tőlük. Igaz nem bánja, csak hirtelen nem nagyon érzi a legkevesebb ösztönzést sem arra, hogy a társaság középpontja legyen, aki mindenkit szóval tart, és mindenkire figyel, vagy pedig, hogy megpróbáljon bekapcsolódni mások beszélgetésébe. Launak valahogy sokkal jobban megy az ilyesmi, de hát nem véletlenül főleg ő az, akinek Szarvasligetet köszönhetik. Ami az ő szerepét illeti, amikor barátnője Arystorral tárgyalt, ő akkor is inkább igyekezett a háttérben meghúzódni, és csak akkor megszólalni, amikor úgy érezte, hogy muszáj, vagy, amikor éppen Lau kérte rá.
Valószínűleg ma sem pont ő lesz az, aki megforgatja maga körül a világot. Ettől még persze szeretne részese lenni minden jónak, éppen csak nem feltétlenül túl feltűnően. Biztos viszont benne, hogy idővel úgy is alakul magától minden, egyelőre pedig kár lenne erőltetni bármit is. Hosszú még a nap.
YIlához fordul, aki a közelükben van, és úgy tűnik éppen szusszan egyet, kipihenve az eddigi munkát.*
- Most, hogy már nagyjából mindennel végeztünk, fel kéne szedni pár virágkoszorút nem? *kérdi tőle és Thimtől.* Kicsit lehet túlzás, de, ha már Lauval annyit dolgoztunk rajta, akkor miért ne? Nekik is kell. *pillant játéknyulai felé, majd vissza a másik lányra.*
- Hozzak neked is? *kérdi tőle.* Szerintem jól fog állni, meg amúgy is ünnepelünk. A virágok minden ünnephez illenek, és majdnem mindent szebbé is tesznek szerintem. Különben sem árt, ha egy kicsit elengedjük ma magunkat, nem? *gondolkodik hangosan. Nem teszi hozzá, hogy ugyan nem tudja, hogy társai és vendégeik, hogy vannak ezzel, de neki tényleg mindenképpen szüksége van most erre az egész napra, úgy, ahogy van. Először az Artheniorban, majd a Vadászlakon történtek átéléséhez volt szüksége lelke minden erejére, az itteni első idő főleg munkával telt el, a toronyban töltött hatok pedig kemény és fárasztó tanulással. Jó most, ha csak egy napra is, de nem dolgozni, nem tanulni, sem pedig nem aggódni semmiért, egyszerűen csak átadni magát az örömöknek, amelyeket egy hasonló ünnepség tartogathat.*
//Kerti parti//
//Tűzrakónál//
//Mindenki, majd Thim és YIla//
*Miután a kölcsönös bemutatkozás megtörténik, még egyszer barátságos mosollyal megnéz magának mindenkit, a kislánynak pedig még integet is, amennyiben éppen figyel rá.*
- Remélem mindenki jól fogja érezni magát nálunk! *fejezi ki tényleg őszinte kívánságát. Mosolya sem véletlen, vendégeik tényleg kellemes benyomást tesznek rá, igaz mondjuk, hogy ilyen téren sohasem tette túl magasra a lécet, különösen akkor nem, ha valaki elf. Ha már barátságosan viselkedik vele, és nem olyan arccal néz rá, mint azt szülőfalujában tették, neki az már éppen elég tulajdonképpen ahhoz, hogy az illető szimpatikus legyen, így természetesen most sincsen ez másképpen.
A Thimmel megkezdett beszélgetést mindenesetre nem hagyja félbe, de reményei szerint mindezt könnyen megteheti anélkül, hogy udvariatlannak tűnne, hiszen úgy tűnik, hogy mindenki, vagy majdnem mindenki el van éppen foglalva valaki mással.*
- Ennyiből nem jöttem rá, hogy szereted-e, vagy nem. De egy biztosan nem fog megártani. *mondja majdnem nevetve.*
- De nem muszáj, ha inkább valami máshoz lenne kedved! Én attól még megkóstolom. *teszi hozzá a biztonság kedvéért, mert azt tényleg nem szeretné, ha Thim olyasmit tenne a kedvéért, amihez semmi kedve.*
- Anya mindig csak két korsóval engedett innom, a másodikat már meg is éreztem. Háromnál többet pedig még nem ittam sosem. Ma sem tervezem, ami azt illeti. Ki tudja mi történne, ha egyszer úgy tényleg rendesen berúgnék. *meséli és tényleg elgondolkodik azon, hogy vajon mi lenne, de gyanítja, hogy semmi jó. Amikor Aleimord borát itta, akkor nem a részegség volt a célja, csupán az, hogy meg tudjon nyugodni, és el tudjon aludni, és akkor körülbelül tényleg ennyi történt, a nyugalmat leszámítva. Elálmosodott és elaludt. Most viszont, ha már ez élete első igazi ünnepsége, pont elálmosodni és elaludni nem szeretne, éppen ellenkezőleg. Az lenne a legjobb, ha még késő éjjel is hagymát és szalonnát sütögetne itt a nyulaival, a hold és a csillagok alatt, amikor mindenki már javában az igazak álmát alussza, vagy a vendégszobák valamelyikében, vagy a sajátjában.*
- Az is igaz persze, hogy nálunk mézsör volt otthon, és az anya szerint erősebb, mint amit a városban mérnek. Nem tudom, mert én Artheniorban is csak mézsört ittam, az nagyon finom volt a Pegazusban. Mindegy, inkább nem kockáztatok. *beszél tovább, miközben Thim fellocsolja a korábban kinézett helyet.
Az elf ugyan kicsivel később akart visszavonulni valami csendesebb helyre, amikor már mindenki fáradt, neki azonban hirtelen egy kicsit kezd sok lenni az idegen arc, név, benyomás és a nyüzsgés nem messze tőlük. Igaz nem bánja, csak hirtelen nem nagyon érzi a legkevesebb ösztönzést sem arra, hogy a társaság középpontja legyen, aki mindenkit szóval tart, és mindenkire figyel, vagy pedig, hogy megpróbáljon bekapcsolódni mások beszélgetésébe. Launak valahogy sokkal jobban megy az ilyesmi, de hát nem véletlenül főleg ő az, akinek Szarvasligetet köszönhetik. Ami az ő szerepét illeti, amikor barátnője Arystorral tárgyalt, ő akkor is inkább igyekezett a háttérben meghúzódni, és csak akkor megszólalni, amikor úgy érezte, hogy muszáj, vagy, amikor éppen Lau kérte rá.
Valószínűleg ma sem pont ő lesz az, aki megforgatja maga körül a világot. Ettől még persze szeretne részese lenni minden jónak, éppen csak nem feltétlenül túl feltűnően. Biztos viszont benne, hogy idővel úgy is alakul magától minden, egyelőre pedig kár lenne erőltetni bármit is. Hosszú még a nap.
YIlához fordul, aki a közelükben van, és úgy tűnik éppen szusszan egyet, kipihenve az eddigi munkát.*
- Most, hogy már nagyjából mindennel végeztünk, fel kéne szedni pár virágkoszorút nem? *kérdi tőle és Thimtől.* Kicsit lehet túlzás, de, ha már Lauval annyit dolgoztunk rajta, akkor miért ne? Nekik is kell. *pillant játéknyulai felé, majd vissza a másik lányra.*
- Hozzak neked is? *kérdi tőle.* Szerintem jól fog állni, meg amúgy is ünnepelünk. A virágok minden ünnephez illenek, és majdnem mindent szebbé is tesznek szerintem. Különben sem árt, ha egy kicsit elengedjük ma magunkat, nem? *gondolkodik hangosan. Nem teszi hozzá, hogy ugyan nem tudja, hogy társai és vendégeik, hogy vannak ezzel, de neki tényleg mindenképpen szüksége van most erre az egész napra, úgy, ahogy van. Először az Artheniorban, majd a Vadászlakon történtek átéléséhez volt szüksége lelke minden erejére, az itteni első idő főleg munkával telt el, a toronyban töltött hatok pedig kemény és fárasztó tanulással. Jó most, ha csak egy napra is, de nem dolgozni, nem tanulni, sem pedig nem aggódni semmiért, egyszerűen csak átadni magát az örömöknek, amelyeket egy hasonló ünnepség tartogathat.*
5512. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-13 22:44:55
Üzenet elküldve: 2019-11-13 22:44:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//YIla, Luni, Lau//
*Korábban is csak futólag tudott Laurennek köszönni, így ezt szeretné pótolni, legalább akkor, amikor húz a zsákból.*
- Örülök, hogy újra találkozunk! *Szól, de többet mond az őszinte mosoly. Keveset beszélgettek még, de itt lesz majd alkalma pótolni. Most nem tartja fel abban, hogy a vendégekkel foglalkozik. Amúgy is azon van, hogy megjegyezze a Mil'Ochass-ból érkezettek nevét. Tudatosítja, hogy ők e közösség jó barátai. Minden ilyen dolog érdekli, mert meg akarja ismeri a rendet, amiben ő maga még elég új. Éppen emiatt gondol bele, hogy Laurenről alkotott képe nagyrészt Luninari elbeszéléseiből áll össze. Miután Luni minden szavában bízik, akár azt is mondhatná, hogy jól ismeri Laurent, de nem ilyen könnyelmű. Biztos benne, hogy a vidám elf további jó tulajdonságait fogja majd megismerni a későbbiekben. Az üdvözlés elsőbbséget élvezett ugyan, de nem maradhat el a megígért segítség sem. Luni is hasonlóan gondolja, sőt, előbb mondja ki, mint Thim. Emellett egy jó sör is említésre kerül, ami mosolyt csal az arcára.*
- Sör? Miért ne? *Valóban nem nézte ki a lányból.* - Az is csak a föld ajándéka. *Teszi hozzá, hogy leplezze belső nevetését, mielőtt az felszínre tör. Megjelenik előtte a kép, ahogy Luni sört iszik, és bájosnak találja. Valószínűleg lesz is alkalma látni ezt élőben. Ezután Visszaballagnak a tűzrakóhoz. Thim fülön csíp egy vödröt és megkezdi a locsolást.*
- Szíves elnézésedet kérem! *Szól YIlandának, aki már várta őket.*
//Kerti parti//
//YIla, Luni, Lau//
*Korábban is csak futólag tudott Laurennek köszönni, így ezt szeretné pótolni, legalább akkor, amikor húz a zsákból.*
- Örülök, hogy újra találkozunk! *Szól, de többet mond az őszinte mosoly. Keveset beszélgettek még, de itt lesz majd alkalma pótolni. Most nem tartja fel abban, hogy a vendégekkel foglalkozik. Amúgy is azon van, hogy megjegyezze a Mil'Ochass-ból érkezettek nevét. Tudatosítja, hogy ők e közösség jó barátai. Minden ilyen dolog érdekli, mert meg akarja ismeri a rendet, amiben ő maga még elég új. Éppen emiatt gondol bele, hogy Laurenről alkotott képe nagyrészt Luninari elbeszéléseiből áll össze. Miután Luni minden szavában bízik, akár azt is mondhatná, hogy jól ismeri Laurent, de nem ilyen könnyelmű. Biztos benne, hogy a vidám elf további jó tulajdonságait fogja majd megismerni a későbbiekben. Az üdvözlés elsőbbséget élvezett ugyan, de nem maradhat el a megígért segítség sem. Luni is hasonlóan gondolja, sőt, előbb mondja ki, mint Thim. Emellett egy jó sör is említésre kerül, ami mosolyt csal az arcára.*
- Sör? Miért ne? *Valóban nem nézte ki a lányból.* - Az is csak a föld ajándéka. *Teszi hozzá, hogy leplezze belső nevetését, mielőtt az felszínre tör. Megjelenik előtte a kép, ahogy Luni sört iszik, és bájosnak találja. Valószínűleg lesz is alkalma látni ezt élőben. Ezután Visszaballagnak a tűzrakóhoz. Thim fülön csíp egy vödröt és megkezdi a locsolást.*
- Szíves elnézésedet kérem! *Szól YIlandának, aki már várta őket.*
5511. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-12 20:24:11
Üzenet elküldve: 2019-11-12 20:24:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Yla//
//Részben Lyz//
*Fräd röstelli, sok nyelv megy neki, de az a hangzatos és bonyolult elf nyelv nincs közöttük. Szerencséjére Lyzendra kimenti, így egy megkönnyebbült arrcal válaszol.*
-Köszönöm. Igen, csak az! *Majd fordul is Yla felé. Szerencséjére oldódik a hangulat és kezdenek beszélgető csoportok kialakulni, így ő is kezdi kényelmesebben érezni magát. Na meg persze az sem egy nagy hátrány, hogy legurít még egy kupicányit abból a finom pálinkából.*
-Mondjuk pont nem a vendégeinkre gondolok, ők kedveseknek, bár kissé furának hatnak, bár az elfek faja... na az nagyon bizarr. Gondolok már csak Vörcire. *Nevezi el Thimet a maga képességeivel. Pycta nem csak foszlányokat, de a teljes mondatot hallhatja is, akár az emlegetett vörös hajú hosszúéletű, ha elég közel jutnak. Pár ital után Frédi nem kendőzi a fajokról szóló véleményét, ha nem véleményeit, amik vagy helyeslő, vagy dühös kofák és hisztis elfek, ritka és becsülendő alkalmakkor hízott, két teljes mázsát nyomó ork háziasszonyok (már ha van házuk) képében jelennek meg. Persze az ember sosem érti, mi a bajuk vele. Yla szavaira meg bólint és el is indul.*
-Mindjárt jövök. *Visszamegy Szarvasligetbe, ahonnét egy fatálat, pergament, madzagot és az egyetlen igazi hangszert, a saját furulyáját hozza el. Amint megérkezik, nekikezd a dobkészítésnek. A pergament késével körülvágja, méretre, majd a madzaggal rögzíti a tál füleihez. Ha ezzel megvan, a félvér kezébe nyomja.*
-Ez lesz a tied. Összesen az a feladatod, hogy mélyet, de nem túl erőset ütsz rá az első ütemeknél, amoket a dallamomról lesel el. Ha akarod, persze félre is vonulhatunk, hogy gyakoroljunk előtte. Nem akarok leégni előttük és veled még nem zenéltem. *Mutat szemeivel Lyzendráékra.*
//Kerti parti//
//Yla//
//Részben Lyz//
*Fräd röstelli, sok nyelv megy neki, de az a hangzatos és bonyolult elf nyelv nincs közöttük. Szerencséjére Lyzendra kimenti, így egy megkönnyebbült arrcal válaszol.*
-Köszönöm. Igen, csak az! *Majd fordul is Yla felé. Szerencséjére oldódik a hangulat és kezdenek beszélgető csoportok kialakulni, így ő is kezdi kényelmesebben érezni magát. Na meg persze az sem egy nagy hátrány, hogy legurít még egy kupicányit abból a finom pálinkából.*
-Mondjuk pont nem a vendégeinkre gondolok, ők kedveseknek, bár kissé furának hatnak, bár az elfek faja... na az nagyon bizarr. Gondolok már csak Vörcire. *Nevezi el Thimet a maga képességeivel. Pycta nem csak foszlányokat, de a teljes mondatot hallhatja is, akár az emlegetett vörös hajú hosszúéletű, ha elég közel jutnak. Pár ital után Frédi nem kendőzi a fajokról szóló véleményét, ha nem véleményeit, amik vagy helyeslő, vagy dühös kofák és hisztis elfek, ritka és becsülendő alkalmakkor hízott, két teljes mázsát nyomó ork háziasszonyok (már ha van házuk) képében jelennek meg. Persze az ember sosem érti, mi a bajuk vele. Yla szavaira meg bólint és el is indul.*
-Mindjárt jövök. *Visszamegy Szarvasligetbe, ahonnét egy fatálat, pergament, madzagot és az egyetlen igazi hangszert, a saját furulyáját hozza el. Amint megérkezik, nekikezd a dobkészítésnek. A pergament késével körülvágja, méretre, majd a madzaggal rögzíti a tál füleihez. Ha ezzel megvan, a félvér kezébe nyomja.*
-Ez lesz a tied. Összesen az a feladatod, hogy mélyet, de nem túl erőset ütsz rá az első ütemeknél, amoket a dallamomról lesel el. Ha akarod, persze félre is vonulhatunk, hogy gyakoroljunk előtte. Nem akarok leégni előttük és veled még nem zenéltem. *Mutat szemeivel Lyzendráékra.*
5510. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-12 18:40:22
Üzenet elküldve: 2019-11-12 18:40:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Lyz, Pycta, Nievesha, Lau, Fräd, Luni//
*Zavarában pillant a megijesztett leánykára, aki saját magához hűen, gyerekhez méltóan reagál. Elkerekedett szemekkel veszi tudomásul, hogy még nyelvet is öltenek rá, de valójában, Nievesha csinálhatna bármit, haragudni nem tudna rá. Így inkább csak felfújja a képét és grimaszol neki, mielőtt távozik magában kuncogva, s helyet foglal a tűzrakó mellett, egy távolabbi sarokba.*
- Hagyjátok csak, hisz gyerek. *Dünnyög vissza Pyctának és Lyznek, kik megfeddik Nieveshát.* Umonnal bácsival szabad. *Szalad ki a száján hirtelen, amin maga is meglepődik, ezért inkább sietősre veszi a figurát. Nimerilnek igaza volt. Elvonulni szinte képtelenség, de jelenleg tökéletesen megvan így magában, s szótlan figyelgeti a többieket, miközben elérhető közelségben lévő pálinka után kutat tekintetével. A vendéglátók sürögnek forognak, igazán kitesznek magukért, elismerően gondol rájuk, a kis összejövetel nagyon jól halad, a tűz meleg, s a fa ropogásában elmerülve, egészen kellemesen függetleníti magát, csak Frädricus érkezésére, majd próbálkozásaira pillant fel szembogarával. Megmosolyogtatja, amint a férfi Mil'Ochass nevét próbálja kimondani. Umon egészen hozzászokott már az elf nyelv dallamosságához, persze beszélni nem tudna rajta, de hallja eleget, mikor köztük van. Egy látszólag gyermeknek tűnő leány is érkezik, kinek udvariasan emeli kezét, hogy intsen. Lassan nem tudja követni hányan vannak.*
- Inkább nem kérek, köszönöm. *Emeli fel tenyerét Laurentitiának és Lyznek is egyszerre halványan mosolyogva, de közelebb húzódik, ha eléri az asztalt, akkor egy pohárkát is magához ragadva.* Beérem ezzel. *Dünnyögi magában és odaül Pyctáékhoz figyelve, hogy a szélén foglaljon helyet, legalább más már nem tud melléülni.*
- A kocsma messze van onnan. *Szól közbe csendesen, a tűz lángjaiban elmerengve.* Kell az elfeknek egy kis emberi gyarlóság... *Kuncog fel, bár arca változatlan marad, csak sunyin felpillant, hogy mindenki értette-e a viccet, még mielőtt megsértődnek.*
- Közösen építettük. *Folytatja immár komolyabban.* Azon a vidéken egyetlen fogadó sincs, magam is sokszor megpihentem volna utazás közben. Jómagam szeszt is főzök... kézenfekvő ötlet volt, helyrerakj... hogy kicsit megállapodjak. *Átkozott nyelvbotlás.*
- Egyszerű, de nagyszerű. *Mosolyodik el vékonyan, huncut tekintettel a többiekre pillantva.* A tűzhöz ne menj közel, te kisbéka! *Pillant a gyerekre szúrós szemmel, ha megindulna esetleg, majd lendületesen poharába kortyol, s kézfejével törli meg száját.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.12 18:41:04
//Kerti parti//
//Lyz, Pycta, Nievesha, Lau, Fräd, Luni//
*Zavarában pillant a megijesztett leánykára, aki saját magához hűen, gyerekhez méltóan reagál. Elkerekedett szemekkel veszi tudomásul, hogy még nyelvet is öltenek rá, de valójában, Nievesha csinálhatna bármit, haragudni nem tudna rá. Így inkább csak felfújja a képét és grimaszol neki, mielőtt távozik magában kuncogva, s helyet foglal a tűzrakó mellett, egy távolabbi sarokba.*
- Hagyjátok csak, hisz gyerek. *Dünnyög vissza Pyctának és Lyznek, kik megfeddik Nieveshát.* Umonnal bácsival szabad. *Szalad ki a száján hirtelen, amin maga is meglepődik, ezért inkább sietősre veszi a figurát. Nimerilnek igaza volt. Elvonulni szinte képtelenség, de jelenleg tökéletesen megvan így magában, s szótlan figyelgeti a többieket, miközben elérhető közelségben lévő pálinka után kutat tekintetével. A vendéglátók sürögnek forognak, igazán kitesznek magukért, elismerően gondol rájuk, a kis összejövetel nagyon jól halad, a tűz meleg, s a fa ropogásában elmerülve, egészen kellemesen függetleníti magát, csak Frädricus érkezésére, majd próbálkozásaira pillant fel szembogarával. Megmosolyogtatja, amint a férfi Mil'Ochass nevét próbálja kimondani. Umon egészen hozzászokott már az elf nyelv dallamosságához, persze beszélni nem tudna rajta, de hallja eleget, mikor köztük van. Egy látszólag gyermeknek tűnő leány is érkezik, kinek udvariasan emeli kezét, hogy intsen. Lassan nem tudja követni hányan vannak.*
- Inkább nem kérek, köszönöm. *Emeli fel tenyerét Laurentitiának és Lyznek is egyszerre halványan mosolyogva, de közelebb húzódik, ha eléri az asztalt, akkor egy pohárkát is magához ragadva.* Beérem ezzel. *Dünnyögi magában és odaül Pyctáékhoz figyelve, hogy a szélén foglaljon helyet, legalább más már nem tud melléülni.*
- A kocsma messze van onnan. *Szól közbe csendesen, a tűz lángjaiban elmerengve.* Kell az elfeknek egy kis emberi gyarlóság... *Kuncog fel, bár arca változatlan marad, csak sunyin felpillant, hogy mindenki értette-e a viccet, még mielőtt megsértődnek.*
- Közösen építettük. *Folytatja immár komolyabban.* Azon a vidéken egyetlen fogadó sincs, magam is sokszor megpihentem volna utazás közben. Jómagam szeszt is főzök... kézenfekvő ötlet volt, helyrerakj... hogy kicsit megállapodjak. *Átkozott nyelvbotlás.*
- Egyszerű, de nagyszerű. *Mosolyodik el vékonyan, huncut tekintettel a többiekre pillantva.* A tűzhöz ne menj közel, te kisbéka! *Pillant a gyerekre szúrós szemmel, ha megindulna esetleg, majd lendületesen poharába kortyol, s kézfejével törli meg száját.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.12 18:41:04
5509. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-12 17:47:20
Üzenet elküldve: 2019-11-12 17:47:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
//Arraele//
* Az öreg dicséri a lánykát, amire az csak nevetve válaszol.*
– Ugyan kérem én most tanulok, nem érek rá lekötni magamat valaki mellé. Idő pocséklás lenne.* Végre belekezd a tündér a meséjébe. Miközben hallgatja a beszédet, megpróbálja elképzelni a tündért fiatalon azokkal a zöld szárnyakkal. Elgondolkodik azon, hogy lehet megfeledkezni egy testrészről, de végül nem jut eredményre magával. Neki nincsenek szárnyai és így igazi véleményt nem is tudna alkotni. Végül is nem tudja megállni nevetés nélkül a dolgot, mert elképzeli, ahogyan Arraele mossa a hátát és nem tudja, hogy mi a fene lehet rajta.*
– Hát nem semmi egy történet volt ez.* Mondja a nevetés végén. Még mielőtt belekezdene az öreg a következő történetbe, lenne hozzá egy kérése.*
– Ö szeretnék kérni valami, ha ne baj. Persze ha nem egyezik bele az se baj. Megfoghatnám a szárnyát így ruhán keresztül? Tudom, hogy furcsa kérés, de én szívesen megtapogatnám.* Ha engedik neki akkor a másik mögé sétál és megtapogatja a hátát. Ha nem, akkor ezt ő tudomásul veszi és várja a következő történetet.*
– Nem mesélte még, de nagyon érdekelne.* Történetre éhes szemekkel néz Arra papára és várja a folytatást. Közben, azért a másik tányérjára is vett néhány pillantást, mert igen csak kíváncsi, hogy mennyit fog a tündér egy ültében enni.*
// Kerti parti //
//Arraele//
* Az öreg dicséri a lánykát, amire az csak nevetve válaszol.*
– Ugyan kérem én most tanulok, nem érek rá lekötni magamat valaki mellé. Idő pocséklás lenne.* Végre belekezd a tündér a meséjébe. Miközben hallgatja a beszédet, megpróbálja elképzelni a tündért fiatalon azokkal a zöld szárnyakkal. Elgondolkodik azon, hogy lehet megfeledkezni egy testrészről, de végül nem jut eredményre magával. Neki nincsenek szárnyai és így igazi véleményt nem is tudna alkotni. Végül is nem tudja megállni nevetés nélkül a dolgot, mert elképzeli, ahogyan Arraele mossa a hátát és nem tudja, hogy mi a fene lehet rajta.*
– Hát nem semmi egy történet volt ez.* Mondja a nevetés végén. Még mielőtt belekezdene az öreg a következő történetbe, lenne hozzá egy kérése.*
– Ö szeretnék kérni valami, ha ne baj. Persze ha nem egyezik bele az se baj. Megfoghatnám a szárnyát így ruhán keresztül? Tudom, hogy furcsa kérés, de én szívesen megtapogatnám.* Ha engedik neki akkor a másik mögé sétál és megtapogatja a hátát. Ha nem, akkor ezt ő tudomásul veszi és várja a következő történetet.*
– Nem mesélte még, de nagyon érdekelne.* Történetre éhes szemekkel néz Arra papára és várja a folytatást. Közben, azért a másik tányérjára is vett néhány pillantást, mert igen csak kíváncsi, hogy mennyit fog a tündér egy ültében enni.*
5508. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-12 14:02:06
Üzenet elküldve: 2019-11-12 14:02:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
//Nimeril//
*Valamikor vonzották ezek a játékok de ilyen öregen már inkább csak figyeli, ahogy az ifjak szórakoznak. A kedves veres hajú lányka szép kupac húsos lakomástálad szed össze az öregnek. Ennél még többre is elmegy mert egy korsó barna sert is kerít neki.*
- Ejj de derík jány vagy! Hogy nem keltíl míg el?
*Az ilyen cserfes talpára esett lánykák hamar elkélnek. A pálinkára legyint. Ha itt a finom sör, akkor más nem kell nélkülöznie. Miközben ugye falatozik az öreg már várják tőle az ígért történetet.*
- Na szóval ez míg rígen sejde ifjú koromba törtínt. Van ennek mán vagy száz esztendeje. Deli legíny vótam már akkor is, nagyon szíp, jányokat szígyenítő gyepződ színű szárnyakkal. No hát, akkor még jobb vót az alakom, nem vótam pocakost mint most he. Csodájára jártak a szárnamnak, olyan szíp vót. Míg az Artheniori tanács elé is vittek egyszer, hogy megnízzík tínyleg valódi e. Na osztan ez így ment vagy harminc esztendeig. Egre kevísbí használtam már a szárnyam, az meg lassan elszokott a csapdosásból és lekonyult a hátamon, meg el is feledkeztem mán róla. Na mán most vagy negyven hóddal ezelőtt mosakodtam egy dízsába, osz a hátvakaró beleakadt vanaimbe. Hát a szárnyam vót, csak ugye a hátamat nem látom meg nem is nízegetem, meg ugye el se írem. Oszt akkor kírtem segítsíget, leporolták megkentík valami krímmel de mán nem vót használható. Azóta is megvan a gúnyám alatt. Szakadt szegíny meg nem mozog de míg megvan.
*Elég kacajgós történet aminek a végén az öreg nevetni kezd.*
- Aztat mesítem mán, amikor keleten vótam? Nem a távoli, a közelebbi keleten.
*Talán nem mesélte de ki a cefre emlékszik mán rá.*
// Kerti parti //
//Nimeril//
*Valamikor vonzották ezek a játékok de ilyen öregen már inkább csak figyeli, ahogy az ifjak szórakoznak. A kedves veres hajú lányka szép kupac húsos lakomástálad szed össze az öregnek. Ennél még többre is elmegy mert egy korsó barna sert is kerít neki.*
- Ejj de derík jány vagy! Hogy nem keltíl míg el?
*Az ilyen cserfes talpára esett lánykák hamar elkélnek. A pálinkára legyint. Ha itt a finom sör, akkor más nem kell nélkülöznie. Miközben ugye falatozik az öreg már várják tőle az ígért történetet.*
- Na szóval ez míg rígen sejde ifjú koromba törtínt. Van ennek mán vagy száz esztendeje. Deli legíny vótam már akkor is, nagyon szíp, jányokat szígyenítő gyepződ színű szárnyakkal. No hát, akkor még jobb vót az alakom, nem vótam pocakost mint most he. Csodájára jártak a szárnamnak, olyan szíp vót. Míg az Artheniori tanács elé is vittek egyszer, hogy megnízzík tínyleg valódi e. Na osztan ez így ment vagy harminc esztendeig. Egre kevísbí használtam már a szárnyam, az meg lassan elszokott a csapdosásból és lekonyult a hátamon, meg el is feledkeztem mán róla. Na mán most vagy negyven hóddal ezelőtt mosakodtam egy dízsába, osz a hátvakaró beleakadt vanaimbe. Hát a szárnyam vót, csak ugye a hátamat nem látom meg nem is nízegetem, meg ugye el se írem. Oszt akkor kírtem segítsíget, leporolták megkentík valami krímmel de mán nem vót használható. Azóta is megvan a gúnyám alatt. Szakadt szegíny meg nem mozog de míg megvan.
*Elég kacajgós történet aminek a végén az öreg nevetni kezd.*
- Aztat mesítem mán, amikor keleten vótam? Nem a távoli, a közelebbi keleten.
*Talán nem mesélte de ki a cefre emlékszik mán rá.*
5507. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-11 18:24:15
Üzenet elküldve: 2019-11-11 18:24:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
//Arraele//
* Visszatér az öreghez. A tündér nem akar húzni és ha nem hát nem. Az asztalhoz kíséri és örömmel tapasztalja, hogy nem kérlelni, hogy egyen. Rak neki hát többféle húsokból a tányérra. Úgy emlékszik, hogy látott valahol sört is. Nem is kell sokáig keresnie. Talál egy nagy adag barna sört. Tölt egy szép nagy korsóba hát Arra papának.*
– Tessék csak itt van egy szép nagy korsó sör. Sajnos az a pálinka Yilandánál van, de azt hiszem van még valahol több is. Bár lehet nem ribizli.* Na de most már ő maga is neki áll eszegetni. Csak egy kis husi meg egy kis rumos süti egyelőre. Nem akar még sokat enni, majd lesz enni alkalma később is. Közben jönnek mennek a részvevők és beköszönnek. Szerencsére nem tartják fel a partnerét sokáig. Feltesznek egy kérdést, aminek jó kis történet szaga van.*
– Még nem, de szívesen meghallgatnám. ~ Mesélj, mesélj!~* Még közelebb is hajol, hogy mindent jobban haljon. Nem szeretne semmiről se lemaradni.*
// Kerti parti //
//Arraele//
* Visszatér az öreghez. A tündér nem akar húzni és ha nem hát nem. Az asztalhoz kíséri és örömmel tapasztalja, hogy nem kérlelni, hogy egyen. Rak neki hát többféle húsokból a tányérra. Úgy emlékszik, hogy látott valahol sört is. Nem is kell sokáig keresnie. Talál egy nagy adag barna sört. Tölt egy szép nagy korsóba hát Arra papának.*
– Tessék csak itt van egy szép nagy korsó sör. Sajnos az a pálinka Yilandánál van, de azt hiszem van még valahol több is. Bár lehet nem ribizli.* Na de most már ő maga is neki áll eszegetni. Csak egy kis husi meg egy kis rumos süti egyelőre. Nem akar még sokat enni, majd lesz enni alkalma később is. Közben jönnek mennek a részvevők és beköszönnek. Szerencsére nem tartják fel a partnerét sokáig. Feltesznek egy kérdést, aminek jó kis történet szaga van.*
– Még nem, de szívesen meghallgatnám. ~ Mesélj, mesélj!~* Még közelebb is hajol, hogy mindent jobban haljon. Nem szeretne semmiről se lemaradni.*
5506. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-11 12:40:24
Üzenet elküldve: 2019-11-11 12:40:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
// Estrothim, Nimeril, Luninari //
*A ribizli pálinkától tántorog egy pöttyet ami talán alig észrevehető az öreg tündérfajzaton. Bemutatkozik egy újabb égimeszelő, vékonytestű elf, Estrothim néven.*
~Ennek is veres haja van, fúcsa ez fúcsa.~
- Üdvüzöllek ifjú elf barátom! Arra papa vagyok.
*Bemutatkozik már ennek az elf legénynek is.*
~Úgy bújnak ezek elű mint a hangyák mikor megbolydítják a físzküket.~
*Na a veres hajú lányka csak visszatáncol az öreg Arra papához. Bazsajog az öreg, mert hát mégiscsak jó lehet a társasága még így ribizlis lehelettel is, vagy főleg így.*
- Nem húzok ín jányom. Nem ösmerem ín ezt a játékot. Elíg nekem ha nízelődök meg beszígetek.
*Egy jó adag zabálásra nem mondhat nemet, főleg ha van még egy kis ital is, ser főleg de jó a pálinka is, persze csak mértékkel.*
- Drága jányom, mennyjük akkor.
*Letentetedik Nimerillel egy asztalhoz.*
- Kírlek pakolj egy jó adag ítket Arra nagyapádnak. Mehet bele minden jó, főkínt hús. Meg ha akad még az a pálinka, vagy íppen ser az jó vóna.
*A segítőkész lányka serénykedik is. Arra papa ma biztosan nem marad éhen, ami jó, mert amúgy óriásokat megszégyenítő haskorgással aludna el. Addig mocorog az asztaluknál, hogy megint egy üdvözletet hall. Feltápászkodik hát, hogy megnézze ki az. Egy jókora hegyesfülű lányka aki Luninari néven mutatja be magát.*
- Szerbusz gyermekem, Arra papa vagyok. *Odaköszön a babaarcú jánykának majd visszatér a vereshez.*
- Mesíltem már neked, amikor megtanáltam a szárnyaimat?
*Ezt már Nimeriltől kérdezi, mert hát ugye vele kezdett el diskurálni meg falatozni.*
// Kerti parti //
// Estrothim, Nimeril, Luninari //
*A ribizli pálinkától tántorog egy pöttyet ami talán alig észrevehető az öreg tündérfajzaton. Bemutatkozik egy újabb égimeszelő, vékonytestű elf, Estrothim néven.*
~Ennek is veres haja van, fúcsa ez fúcsa.~
- Üdvüzöllek ifjú elf barátom! Arra papa vagyok.
*Bemutatkozik már ennek az elf legénynek is.*
~Úgy bújnak ezek elű mint a hangyák mikor megbolydítják a físzküket.~
*Na a veres hajú lányka csak visszatáncol az öreg Arra papához. Bazsajog az öreg, mert hát mégiscsak jó lehet a társasága még így ribizlis lehelettel is, vagy főleg így.*
- Nem húzok ín jányom. Nem ösmerem ín ezt a játékot. Elíg nekem ha nízelődök meg beszígetek.
*Egy jó adag zabálásra nem mondhat nemet, főleg ha van még egy kis ital is, ser főleg de jó a pálinka is, persze csak mértékkel.*
- Drága jányom, mennyjük akkor.
*Letentetedik Nimerillel egy asztalhoz.*
- Kírlek pakolj egy jó adag ítket Arra nagyapádnak. Mehet bele minden jó, főkínt hús. Meg ha akad még az a pálinka, vagy íppen ser az jó vóna.
*A segítőkész lányka serénykedik is. Arra papa ma biztosan nem marad éhen, ami jó, mert amúgy óriásokat megszégyenítő haskorgással aludna el. Addig mocorog az asztaluknál, hogy megint egy üdvözletet hall. Feltápászkodik hát, hogy megnézze ki az. Egy jókora hegyesfülű lányka aki Luninari néven mutatja be magát.*
- Szerbusz gyermekem, Arra papa vagyok. *Odaköszön a babaarcú jánykának majd visszatér a vereshez.*
- Mesíltem már neked, amikor megtanáltam a szárnyaimat?
*Ezt már Nimeriltől kérdezi, mert hát ugye vele kezdett el diskurálni meg falatozni.*
5505. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-11 01:42:25
Üzenet elküldve: 2019-11-11 01:42:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki, aki a közelben van//
*Umontól kapott mosolyra csak egy nagyon enyhe, szinte láthatatlan vállvonás a válasz. Van, ami nem változik. Mint például az erdőmélyi elf antialkoholizmusa.
Nievesha egy gyereknek megfelelően reagál Umon tréfájára, amire viszont Umon reagál Umonnak megfelelően. A csuhátlan csuháson a sor, hogy egy amolyan bocsánatkérő mosollyal forduljon a szakállas férfi felé. A gyerekek mindent komolyan vesznek és nem értik a tréfát.*
- Nem a te hibád, barátom. *Toldja meg halkan egy mondattal. Reméli, hogy a férfi nem veszi magára. Egy mondattal nem lehet "elrontani" egy gyermeket.
Csak csendben figyeli a tűz mögé bújó Umont, de egyelőre nem tud utána menni, de biztos benne, hogy lesz még lehetősége beszélni vele.
Laurentitia kínálása kihúz pár szót Nievehásból. Kér szörpöt. A megszólítás módosítására csak kissé zavartan bólint.*
- Szeretnénk kérni egy kis szörpöt, köszönjük. *Mosolyog az elf lányra bocsánatkérőn. Egy ilyen korú kislány még elég öntörvényű, de ezt biztosan tudják a jelenlévők is. Az Umon felé öltött nyelvre komor arccal néz a kislányra, de szerencsére Lyz segít közben, hogy kevésbé legyen tele a füle azzal, ami a kicsi szájából a produkció alatt kijön.*
- Kincsem, nem szép dolog nyelvet nyújtogatni, meg apa fülét összenyálazni *Feddi meg a kicsit halkan.
Lyz papírjára is rákukkant, mosolyogva fogadja a szőke elf lány feddő pillantását. Végül aztán Nievesha is belenyúl a zsákba és akkurátus kotorászás után kihúz egy papírt, amit átad az erdőmélyinek. A csuhátlan csuhás átveszi, megmutatja neki is, hisz látnia kell, ebben biztos, majd maga is megnézi és megjegyzi a rajta lévő írást. Persze Lyznek is megmutatja. Kölcsön kenyér visszajár.*
- Ha segíteni szeretnél Laurentitia kisasszonynak, Launak *Módosít.* akkor el kell engedned. *Mondja a belé kapaszkodó kislánynak.*
- Levesszük a cipődet és mehetsz, rendben? *Kérdi végül és ha Nievesha is beleegyezik és elengedi, akkor leteszi a földre, segít levenni a cipőjét és bátorítóan rá mosolyog.*
- Mehetsz, kincsem. *Mosolyog a kicsire és ad neki egy puszit a homlokára.
Lyzendra zavarát korábbról a kínálás mikéntje okán, nem látja, másfelé figyel és még Nievesha sem hagyta el a közelsége biztonságát.
Lyzendra érintését érzi a vállán, amire oda is fordul felé.*
- Örülök, hogy megismerhetlek benneteket. *Hajtja meg kissé a fejét a bemutatásra előbb Luninari, majd Estrothym felé. Lyz már mondta a nevét, nem ismétli meg.
A szakállas férfi közben megszólítja őket, zavarát látva, amely közben megpróbálja kimondani elf nyelvű otthonuk nevét, barátságosan elmosolyodik.*
- Ezer Levél Honának hívják az emberek nyelvén. *Segíti ki a férfit, hogy ne kelljen a számára nehéz nyelvű szóval próbálkoznia. Amúgy se szereti, ha direkt vagy akarat nélkül ejtik ki rosszul.*
- Köszönjük, hogy szóltál. *Hajtja meg kissé a fejét a figyelmeztetésre és Laurentitia is megerősíti, hogy a többi sütemény gyerekbarát. Nem gondolja, hogy baja lenne a kicsinek a süteménytől, hacsak nem sütés után áztatták a nevezett italba, de mégiscsak jobb a békesség. Viszont azt tudja, hogy ha tiltják, csak annál jobban akarna majd enni belőle a kis szélvész.
A szakállas férfi elvonul kissé távolabb, s bár az erdőmélyi elf a kicsire és Laurentitiára figyel, érzékeny elf hallását megüti a férfi által használt "elf" szó. Kétli, hogy fajának helyi képviselőiről lenne szó, így vagy ő vagy Lyz lehet a téma. Nem néz feléjük, nem kérdez rá. Nincs értelme.
A felkínált süteményt egy halovány mosollyal utasítja el, Lyz pedig Umont hívja közelebb. Persze majd később biztosan enni és inni fog, nem szeretné, ha sótlannak tartaná a szomszédság. Bár Umon szerint az és van is valami igazság ebben.
Ha Nievesha csatlakozna Laurentitiával, akkor utána néz, bár nem gondolja, hogy baja eshetne itt, mégis van benne féltő apai aggodalom. De amúgy maga is Umon felé mosolyog, hogy tisztelje meg őket társaságával.
Most még nem igazán keveredne, talán majd később, de egyelőre még övéi körében van, ahová Lau is csatlakozik, akkor a kislánynak is a közelben kell lennie.
A válaszadás lehetőségét és az elsőbbség jogát átadja a megnevezetteknek, Lyznek és Umonnak. Lyzendra tud legtöbbet a közösségről, a kocsma pedig teljesen Umon hatásköre. Csendben figyeli a két alapítót, fél szemmel pedig a kislányt keresi.*
//Kerti parti//
//Mindenki, aki a közelben van//
*Umontól kapott mosolyra csak egy nagyon enyhe, szinte láthatatlan vállvonás a válasz. Van, ami nem változik. Mint például az erdőmélyi elf antialkoholizmusa.
Nievesha egy gyereknek megfelelően reagál Umon tréfájára, amire viszont Umon reagál Umonnak megfelelően. A csuhátlan csuháson a sor, hogy egy amolyan bocsánatkérő mosollyal forduljon a szakállas férfi felé. A gyerekek mindent komolyan vesznek és nem értik a tréfát.*
- Nem a te hibád, barátom. *Toldja meg halkan egy mondattal. Reméli, hogy a férfi nem veszi magára. Egy mondattal nem lehet "elrontani" egy gyermeket.
Csak csendben figyeli a tűz mögé bújó Umont, de egyelőre nem tud utána menni, de biztos benne, hogy lesz még lehetősége beszélni vele.
Laurentitia kínálása kihúz pár szót Nievehásból. Kér szörpöt. A megszólítás módosítására csak kissé zavartan bólint.*
- Szeretnénk kérni egy kis szörpöt, köszönjük. *Mosolyog az elf lányra bocsánatkérőn. Egy ilyen korú kislány még elég öntörvényű, de ezt biztosan tudják a jelenlévők is. Az Umon felé öltött nyelvre komor arccal néz a kislányra, de szerencsére Lyz segít közben, hogy kevésbé legyen tele a füle azzal, ami a kicsi szájából a produkció alatt kijön.*
- Kincsem, nem szép dolog nyelvet nyújtogatni, meg apa fülét összenyálazni *Feddi meg a kicsit halkan.
Lyz papírjára is rákukkant, mosolyogva fogadja a szőke elf lány feddő pillantását. Végül aztán Nievesha is belenyúl a zsákba és akkurátus kotorászás után kihúz egy papírt, amit átad az erdőmélyinek. A csuhátlan csuhás átveszi, megmutatja neki is, hisz látnia kell, ebben biztos, majd maga is megnézi és megjegyzi a rajta lévő írást. Persze Lyznek is megmutatja. Kölcsön kenyér visszajár.*
- Ha segíteni szeretnél Laurentitia kisasszonynak, Launak *Módosít.* akkor el kell engedned. *Mondja a belé kapaszkodó kislánynak.*
- Levesszük a cipődet és mehetsz, rendben? *Kérdi végül és ha Nievesha is beleegyezik és elengedi, akkor leteszi a földre, segít levenni a cipőjét és bátorítóan rá mosolyog.*
- Mehetsz, kincsem. *Mosolyog a kicsire és ad neki egy puszit a homlokára.
Lyzendra zavarát korábbról a kínálás mikéntje okán, nem látja, másfelé figyel és még Nievesha sem hagyta el a közelsége biztonságát.
Lyzendra érintését érzi a vállán, amire oda is fordul felé.*
- Örülök, hogy megismerhetlek benneteket. *Hajtja meg kissé a fejét a bemutatásra előbb Luninari, majd Estrothym felé. Lyz már mondta a nevét, nem ismétli meg.
A szakállas férfi közben megszólítja őket, zavarát látva, amely közben megpróbálja kimondani elf nyelvű otthonuk nevét, barátságosan elmosolyodik.*
- Ezer Levél Honának hívják az emberek nyelvén. *Segíti ki a férfit, hogy ne kelljen a számára nehéz nyelvű szóval próbálkoznia. Amúgy se szereti, ha direkt vagy akarat nélkül ejtik ki rosszul.*
- Köszönjük, hogy szóltál. *Hajtja meg kissé a fejét a figyelmeztetésre és Laurentitia is megerősíti, hogy a többi sütemény gyerekbarát. Nem gondolja, hogy baja lenne a kicsinek a süteménytől, hacsak nem sütés után áztatták a nevezett italba, de mégiscsak jobb a békesség. Viszont azt tudja, hogy ha tiltják, csak annál jobban akarna majd enni belőle a kis szélvész.
A szakállas férfi elvonul kissé távolabb, s bár az erdőmélyi elf a kicsire és Laurentitiára figyel, érzékeny elf hallását megüti a férfi által használt "elf" szó. Kétli, hogy fajának helyi képviselőiről lenne szó, így vagy ő vagy Lyz lehet a téma. Nem néz feléjük, nem kérdez rá. Nincs értelme.
A felkínált süteményt egy halovány mosollyal utasítja el, Lyz pedig Umont hívja közelebb. Persze majd később biztosan enni és inni fog, nem szeretné, ha sótlannak tartaná a szomszédság. Bár Umon szerint az és van is valami igazság ebben.
Ha Nievesha csatlakozna Laurentitiával, akkor utána néz, bár nem gondolja, hogy baja eshetne itt, mégis van benne féltő apai aggodalom. De amúgy maga is Umon felé mosolyog, hogy tisztelje meg őket társaságával.
Most még nem igazán keveredne, talán majd később, de egyelőre még övéi körében van, ahová Lau is csatlakozik, akkor a kislánynak is a közelben kell lennie.
A válaszadás lehetőségét és az elsőbbség jogát átadja a megnevezetteknek, Lyznek és Umonnak. Lyzendra tud legtöbbet a közösségről, a kocsma pedig teljesen Umon hatásköre. Csendben figyeli a két alapítót, fél szemmel pedig a kislányt keresi.*
5504. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-10 20:52:15
Üzenet elküldve: 2019-11-10 20:52:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki, aki a közelben van//
- Ugyan, csak Lau. *jegyzi meg zavartan Pycta kérdését hallva, hiszen a legkevésbé se érzi úgy, hogy szükség lenne erre az egész kisasszonyozásra, elvégre barátkozni vannak itt, a barátaitól meg csak nem várhatja el, hogy folyton ilyen udvariasan szólítsák, még ha Pyctához furcsamód illik is ez a fajta tisztelettudó társalgásmód*
- Köszönöm. *mosolyog hálásan Nieveshára, amiért a kislány hajlandóság mutat rá, hogy segítsen neki* Azt hiszem, az ilyen nagyszerű segítőknek még egy kis szörp is akad majd az asztalon... *kacsint a lányra, a figyelő szem pedig észrevehet a vizeskancsók mellett pár kisebbet is, amiben sűrű, frissen préselt és igen ízletes gyümölcslé van, a tökéletes alapanyag egy szörphöz, már csak fel kell hígítani majd egy kis vízzel*
- Ne aggódj, csak rossz volt az időzítés. A kígyókkal teli zsákot ma épp a szobámban hagytam. *neveti el magát halkan, ahogy Umon lép hozzá. Valahogy kicsit se lepi meg, hogy ez a nagydarab, marcona férfi nem ért a kislányok nyelvén, ám egyáltalán nem gondolja úgy, hogy ez olyasmi lenne, amiért bocsánatot kell kérni*
- Mi lenne, ha inkább megkóstolnánk Fräd süteményét? Úgy hallom, pont nekünk lett kitalálva! *javasolja a férfinak, hisz kicsit magát is hibásnak érzi, amiért nem tisztázta pontosan, mi is található a zsákban, hiszen akkor az egész félreértés elkerülhető lett volna. Mielőtt azonban ezt a tervet megvalósíthatnák, Luni és Thim is csatlakozik hozzájuk*
- Sziasztok! *mosolyog az érkezőkre, számukra is lehetőséget biztosítva rá, hogy húzzanak a zsákból, ha szeretnének, miközben hátrafordul Lyz felé*
- Persze, a többi biztonságos és teljesen gyerekbarát. A személyes kedvencem, már ha ajánlhatok valamit, az az almás pite. *javasolja mosolyogva a lánynak, nemcsak azért, mert azt ő maga készítette, hanem mert tényleg úgy gondolja, az most kivételesen finomra sikerült*
- Remek. *bólogat lelkesen YIlanda szavait hallva. A válaszból úgy ítéli, a tűzrakó a lehető legjobb kezekben van a lány felügyelete alatt, így ő inkább vendégeikre fordítja a figyelmét, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben. Mikor Lyzék elkezdik szemügyre venni az asztal kínálatát, ő is csatlakozik hozzájuk, hogy amíg a tűzrakóhely elkészül, addig kissé felzárkózzon a hírek terén, mi is történt mostanában szomszédaikkal*
- És mi a helyzet Mil'Ochassban? Sikerült már berendezkednetek? *érdeklődik vendégeiktől, hisz ha jól emlékszik Lyz elbeszélésére, akkor ők is nemrég költöztek erre a vidékre, ráadásul nekik még az épületek se álltak rendelkezésükre, amikor idetelepültek*
- Umon mintha valami kocsmát is említett volna az előbb. Nem is tudtam, hogy ilyesmit is terveztek... *érdeklődik kíváncsian, vajon Mil'Ochass békés életébe hogyan fér bele egy ilyen létesítmény, miközben ő maga a Fräd-féle rumos sütemény kóstolásával kezdi meg az asztalon roskadozó ételhalmok elpusztítását.*
//Kerti parti//
//Mindenki, aki a közelben van//
- Ugyan, csak Lau. *jegyzi meg zavartan Pycta kérdését hallva, hiszen a legkevésbé se érzi úgy, hogy szükség lenne erre az egész kisasszonyozásra, elvégre barátkozni vannak itt, a barátaitól meg csak nem várhatja el, hogy folyton ilyen udvariasan szólítsák, még ha Pyctához furcsamód illik is ez a fajta tisztelettudó társalgásmód*
- Köszönöm. *mosolyog hálásan Nieveshára, amiért a kislány hajlandóság mutat rá, hogy segítsen neki* Azt hiszem, az ilyen nagyszerű segítőknek még egy kis szörp is akad majd az asztalon... *kacsint a lányra, a figyelő szem pedig észrevehet a vizeskancsók mellett pár kisebbet is, amiben sűrű, frissen préselt és igen ízletes gyümölcslé van, a tökéletes alapanyag egy szörphöz, már csak fel kell hígítani majd egy kis vízzel*
- Ne aggódj, csak rossz volt az időzítés. A kígyókkal teli zsákot ma épp a szobámban hagytam. *neveti el magát halkan, ahogy Umon lép hozzá. Valahogy kicsit se lepi meg, hogy ez a nagydarab, marcona férfi nem ért a kislányok nyelvén, ám egyáltalán nem gondolja úgy, hogy ez olyasmi lenne, amiért bocsánatot kell kérni*
- Mi lenne, ha inkább megkóstolnánk Fräd süteményét? Úgy hallom, pont nekünk lett kitalálva! *javasolja a férfinak, hisz kicsit magát is hibásnak érzi, amiért nem tisztázta pontosan, mi is található a zsákban, hiszen akkor az egész félreértés elkerülhető lett volna. Mielőtt azonban ezt a tervet megvalósíthatnák, Luni és Thim is csatlakozik hozzájuk*
- Sziasztok! *mosolyog az érkezőkre, számukra is lehetőséget biztosítva rá, hogy húzzanak a zsákból, ha szeretnének, miközben hátrafordul Lyz felé*
- Persze, a többi biztonságos és teljesen gyerekbarát. A személyes kedvencem, már ha ajánlhatok valamit, az az almás pite. *javasolja mosolyogva a lánynak, nemcsak azért, mert azt ő maga készítette, hanem mert tényleg úgy gondolja, az most kivételesen finomra sikerült*
- Remek. *bólogat lelkesen YIlanda szavait hallva. A válaszból úgy ítéli, a tűzrakó a lehető legjobb kezekben van a lány felügyelete alatt, így ő inkább vendégeikre fordítja a figyelmét, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben. Mikor Lyzék elkezdik szemügyre venni az asztal kínálatát, ő is csatlakozik hozzájuk, hogy amíg a tűzrakóhely elkészül, addig kissé felzárkózzon a hírek terén, mi is történt mostanában szomszédaikkal*
- És mi a helyzet Mil'Ochassban? Sikerült már berendezkednetek? *érdeklődik vendégeiktől, hisz ha jól emlékszik Lyz elbeszélésére, akkor ők is nemrég költöztek erre a vidékre, ráadásul nekik még az épületek se álltak rendelkezésükre, amikor idetelepültek*
- Umon mintha valami kocsmát is említett volna az előbb. Nem is tudtam, hogy ilyesmit is terveztek... *érdeklődik kíváncsian, vajon Mil'Ochass békés életébe hogyan fér bele egy ilyen létesítmény, miközben ő maga a Fräd-féle rumos sütemény kóstolásával kezdi meg az asztalon roskadozó ételhalmok elpusztítását.*
5503. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-10 16:59:23
Üzenet elküldve: 2019-11-10 16:59:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerti parti//
//Lyz, Pycta, Nievesha, Lau //
//Mindenki, aki a közelben van//
*Első hallomásra nem is fogja fel a nagy forgatagban ls az orra alá dugott pohár sokkja közben, hogy Yllanda miként kínálja neki a második köszöntő poharat.*
- Á, nem *szabadkozna, hogy kiigazítsa a viszonyokat, Pyctára rebben tekintete egy pillanatra, akinek a kezében a kislányuk. Aztán...* köszönöm. Elég lesz nekem egyelőre ez az egy pohár *ingatja meg tenyerét hátrálva egy lépést a kupica elől.* Ritkán iszom.
*Az, hogy egy párnak titulálják őket, közel sem olyan nagy tévedés. Amellett a gondolat olyan kellemes, erdőillatú, szabad gondtalan, hogy nem jön a szájára, a tagadás.
A sajátjaként elvett pohárkával viszont szívesen koccint Yllandával, és mindenki mással is.
Lyz nem hibáztatja Umont, hisz nincs gyermeke, s emellett olyan régen találkoztak, hogy Nieveshát nem is ismerheti olyan nagyon.*
- Ne köpködj, Édesem! *vonja szigorúan szemeit, s tenyerét Pycta érintett fülére tapasztja, mikor az ominózus nyálas nyelvnyújtásba torkollik a revans.*
- Umon nem gondolta komolyan, csak viccelt.
*Húz a zsákból Nievesha előtt, hátha meghozza a kedvét neki is.*
- Megnézzük? *Ki is hajtogatja a papírlapot úgy, hogy rajta kívül csak a fürtös lássa, s ha Pycta kíváncsi, még ő is könnyedén rálásson. Persze játékosan rászólna, hogy ne lessen, azért megmutatná neki. S mikor ők húznak, Lyz persze ugyan úgy kukucskál, még ha nem is lát semmit, akkor is.
Az este azon túl, hogy szomszédok barátkozásáról is szól, a kötetlen szórakozásé is, így Lyz is elengedi a sokszor vállain nehezedő feladatokat.
Megjegyzi a számot, amit a papíron talál. Majd boldogan nézi végig a teátrális sóhajt, a megkönyörülő gyermeket, ahogyan kihúzza a saját és Pycta számát is.
Laurentitia ezek után süteményekről beszél, italokról, és kényelemről. *
- Ó, mennyi minden. Süti, szörp. Köszönjük. *Nieveshának ez maga lesz a csodák kertje, ha az édességről van szó.
Újabb bemutatkozók érkeznek közéjük, akik felé Lyz mosolyogva fordul.*
- Üdvözöllek Estrothym és Luninari. Ssyleana Lyzendra vagyok, Mil'Ochassból. A hercegnő, pedig Nievesha *mutatja be mosolyogva a kislányt is, majd Pycta felé fordul, aki még Laurentitia vendégváróira válaszol.*
- Pycta,*simítja tenyerét a madárszárny vonalaitól ékes vállra, hogy felhívja magukra a figyelmet.* hadd mutassam be, Estotrymet és Luninarit.
*A vörös hajú elf tovább halad Umon felé, de máris Fräd hívja fel a figyelmüket valami fontosra. Hogy A Mil'Ochass kimondása nehezen megy neki, nem tulajdonít jelentőséget. Előfordult mással is.*
- Á értem. De csak ez a fajta ugye? A többiből ehet a kicsi is?
*Kérdezi a szakállas férfi után fordulva. Nagyon reméli. A maga részéről imádja a diót, és a rummal külön jó aromája lehet, így feltétlen meg kell majd kóstolnia. De nem akkor, amikor Nievesha is látja, mert félő éppen neki is az kellene, és nem szeretne vitatkozni. A másik sütemény tálkáját elemeli az asztaltól, ami minden korosztálynak engedett, azt nyújtja családjának.*
- Kértek? *Megvárja míg vesznek maguknak, aztán visszateszi a tálkát, s maga is vesz egyet.*
- Umi! Gyere egy sütire. Nagyon finom *szól a szakállashoz az első falat után. Olyan régen találkoztak, és jóformán azt sem tudja mi van a magányos szerzetessel mostanában.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.10 17:00:51
//Kerti parti//
//Lyz, Pycta, Nievesha, Lau //
//Mindenki, aki a közelben van//
*Első hallomásra nem is fogja fel a nagy forgatagban ls az orra alá dugott pohár sokkja közben, hogy Yllanda miként kínálja neki a második köszöntő poharat.*
- Á, nem *szabadkozna, hogy kiigazítsa a viszonyokat, Pyctára rebben tekintete egy pillanatra, akinek a kezében a kislányuk. Aztán...* köszönöm. Elég lesz nekem egyelőre ez az egy pohár *ingatja meg tenyerét hátrálva egy lépést a kupica elől.* Ritkán iszom.
*Az, hogy egy párnak titulálják őket, közel sem olyan nagy tévedés. Amellett a gondolat olyan kellemes, erdőillatú, szabad gondtalan, hogy nem jön a szájára, a tagadás.
A sajátjaként elvett pohárkával viszont szívesen koccint Yllandával, és mindenki mással is.
Lyz nem hibáztatja Umont, hisz nincs gyermeke, s emellett olyan régen találkoztak, hogy Nieveshát nem is ismerheti olyan nagyon.*
- Ne köpködj, Édesem! *vonja szigorúan szemeit, s tenyerét Pycta érintett fülére tapasztja, mikor az ominózus nyálas nyelvnyújtásba torkollik a revans.*
- Umon nem gondolta komolyan, csak viccelt.
*Húz a zsákból Nievesha előtt, hátha meghozza a kedvét neki is.*
- Megnézzük? *Ki is hajtogatja a papírlapot úgy, hogy rajta kívül csak a fürtös lássa, s ha Pycta kíváncsi, még ő is könnyedén rálásson. Persze játékosan rászólna, hogy ne lessen, azért megmutatná neki. S mikor ők húznak, Lyz persze ugyan úgy kukucskál, még ha nem is lát semmit, akkor is.
Az este azon túl, hogy szomszédok barátkozásáról is szól, a kötetlen szórakozásé is, így Lyz is elengedi a sokszor vállain nehezedő feladatokat.
Megjegyzi a számot, amit a papíron talál. Majd boldogan nézi végig a teátrális sóhajt, a megkönyörülő gyermeket, ahogyan kihúzza a saját és Pycta számát is.
Laurentitia ezek után süteményekről beszél, italokról, és kényelemről. *
- Ó, mennyi minden. Süti, szörp. Köszönjük. *Nieveshának ez maga lesz a csodák kertje, ha az édességről van szó.
Újabb bemutatkozók érkeznek közéjük, akik felé Lyz mosolyogva fordul.*
- Üdvözöllek Estrothym és Luninari. Ssyleana Lyzendra vagyok, Mil'Ochassból. A hercegnő, pedig Nievesha *mutatja be mosolyogva a kislányt is, majd Pycta felé fordul, aki még Laurentitia vendégváróira válaszol.*
- Pycta,*simítja tenyerét a madárszárny vonalaitól ékes vállra, hogy felhívja magukra a figyelmet.* hadd mutassam be, Estotrymet és Luninarit.
*A vörös hajú elf tovább halad Umon felé, de máris Fräd hívja fel a figyelmüket valami fontosra. Hogy A Mil'Ochass kimondása nehezen megy neki, nem tulajdonít jelentőséget. Előfordult mással is.*
- Á értem. De csak ez a fajta ugye? A többiből ehet a kicsi is?
*Kérdezi a szakállas férfi után fordulva. Nagyon reméli. A maga részéről imádja a diót, és a rummal külön jó aromája lehet, így feltétlen meg kell majd kóstolnia. De nem akkor, amikor Nievesha is látja, mert félő éppen neki is az kellene, és nem szeretne vitatkozni. A másik sütemény tálkáját elemeli az asztaltól, ami minden korosztálynak engedett, azt nyújtja családjának.*
- Kértek? *Megvárja míg vesznek maguknak, aztán visszateszi a tálkát, s maga is vesz egyet.*
- Umi! Gyere egy sütire. Nagyon finom *szól a szakállashoz az első falat után. Olyan régen találkoztak, és jóformán azt sem tudja mi van a magányos szerzetessel mostanában.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.10 17:00:51
5502. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-10 13:42:50
Üzenet elküldve: 2019-11-10 13:42:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki//
//Tűzrakónál ismét//
*Miközben éppen elmenőben van, még hallja, hogy a barna hajú férfi a kitett süteményekről beszél és mintha a mondatba belekeveredett volna a rum is. Az pedig mindenben csak jó lehet. Még visszanéz, így látja, miután tett egy kitérőt az asztalok környékén felé veszi az irányt. Majd odasúg valamit, ami egy kaján mosolyt csal elő az ajkai rejtekéből.*
-A kor nem igazán számít, ha a vörös kanos, akkor mindegy, sőt, a kis félvérrel egyéb meglepetésekben sem lesz része. Nem hibáztatom. De ha nem csinálják meg a melót, akkor rosszban leszünk. *Válik mogorva duruzsolássá a vége, lassan odaér a tűzrakóhoz, ahol látja a vízzel teli vödröket.*
-Na, víz az van, már csak a locsolás van hátra. *Ő maga nem igazán kapott kedvet hozzá, főleg nem tálcával a kezében, így csak leül egy fatönkre és megvárja, míg visszatért a páros, ha egyáltalán visszajönnek.*
-Zenélni? *Kezdenek mocorogni a gondolatok a fejében, ha zene lesz, itt bizony táncolni is fognak, ha pedig hozzá akár csak közel is lép egy, legyen az szőke, barna, szőrös, szőrtelen, nő vagy férfi, néhány leküldött szesz után úgy elküldi a hegyeken túlra, hogy még másnap sem fognak egymáshoz szólni. Nem tehet róla, idegenek között nem szívesen nyílik meg. A tánc meg aztán egy igen személyes dolog még, ha csak ide-odarángatósról is beszélünk.*
-Nem értek a hangszerekhez, de csak nem lehet olyan nehéz. *Bár az is kétségtelen, hogy néhány feles után már nem lesz az igazi a ritmusérzéke. Le is gurít egyet, csak úgy magában, ahogy mellette olyan hangulatosan ropognak a tűz elemésztő erejének megadva magukat a száraz fahasábok.*
-Ha kihozod ide a cuccost, akkor benne vagyok, csak szólj mikor kellek.
//Kerti parti//
//Mindenki//
//Tűzrakónál ismét//
*Miközben éppen elmenőben van, még hallja, hogy a barna hajú férfi a kitett süteményekről beszél és mintha a mondatba belekeveredett volna a rum is. Az pedig mindenben csak jó lehet. Még visszanéz, így látja, miután tett egy kitérőt az asztalok környékén felé veszi az irányt. Majd odasúg valamit, ami egy kaján mosolyt csal elő az ajkai rejtekéből.*
-A kor nem igazán számít, ha a vörös kanos, akkor mindegy, sőt, a kis félvérrel egyéb meglepetésekben sem lesz része. Nem hibáztatom. De ha nem csinálják meg a melót, akkor rosszban leszünk. *Válik mogorva duruzsolássá a vége, lassan odaér a tűzrakóhoz, ahol látja a vízzel teli vödröket.*
-Na, víz az van, már csak a locsolás van hátra. *Ő maga nem igazán kapott kedvet hozzá, főleg nem tálcával a kezében, így csak leül egy fatönkre és megvárja, míg visszatért a páros, ha egyáltalán visszajönnek.*
-Zenélni? *Kezdenek mocorogni a gondolatok a fejében, ha zene lesz, itt bizony táncolni is fognak, ha pedig hozzá akár csak közel is lép egy, legyen az szőke, barna, szőrös, szőrtelen, nő vagy férfi, néhány leküldött szesz után úgy elküldi a hegyeken túlra, hogy még másnap sem fognak egymáshoz szólni. Nem tehet róla, idegenek között nem szívesen nyílik meg. A tánc meg aztán egy igen személyes dolog még, ha csak ide-odarángatósról is beszélünk.*
-Nem értek a hangszerekhez, de csak nem lehet olyan nehéz. *Bár az is kétségtelen, hogy néhány feles után már nem lesz az igazi a ritmusérzéke. Le is gurít egyet, csak úgy magában, ahogy mellette olyan hangulatosan ropognak a tűz elemésztő erejének megadva magukat a száraz fahasábok.*
-Ha kihozod ide a cuccost, akkor benne vagyok, csak szólj mikor kellek.
5501. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-11-09 21:16:43
Üzenet elküldve: 2019-11-09 21:16:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Szárnyasok és négylábúak//
*Nyugodtan mendegélnek előre, bár úgy néz ki, rakoncátlan lánykát talált meg. ~ Legalább van benne életkedv. ~ Dönti el, hogy azért legyen benne valami pozitív is.*
-Mesélj valamit magadról Vanna. Olyan szótlan vagy. *Jegyzi meg, hiszen hiába van el a másik, a problémák ott kezdődnek, hogy Frädnek, akárcsak az állatokhoz, semmi érzéke sincsen a gyerekekhez, vagy a gyermeki tündérekhez. A kettő együtt meg úgyszólván teljes csőd nála. Lauval is jól elfecsegett az úton, így viszont nem tud mit mondani, várja a mesélést.*
-Valamit azért csak tudnom kéne rólad. Laurentitiáék nem tudom, mennyire lepődnek majd meg, hogy egy vadidegen virágbanszületettel lépek be. *Néz a másikra, majd mintha egy varázsütésre lenne is, ott terem előttük egy hatalmas ház alakja. A sziluettre mutat és megszólal, mosolyogva.*
-Látod azt ott, Vanna? Az ott Szarvasliget, az új otthonod. *Azzal részéről, egyenes háttal, felszegett állal siet az otthona felé. Remélhetőleg a többiek felkeltek már, hiszen levelet is hagyott nekik, cipót is sütött és akárki akármilyen kedves is vele, cseppet kiakadna, ha megtudná, hogy minden fáradozása felesleges volt. Természetesen Laut kell első sorban Vanna miatt felkeresni, de aztán ő Nimrivel is csevegne egy kicsit, hogy mennyire tetszettek neki a tekercsek, meg eleve, hogy van.*
*Nyugodtan mendegélnek előre, bár úgy néz ki, rakoncátlan lánykát talált meg. ~ Legalább van benne életkedv. ~ Dönti el, hogy azért legyen benne valami pozitív is.*
-Mesélj valamit magadról Vanna. Olyan szótlan vagy. *Jegyzi meg, hiszen hiába van el a másik, a problémák ott kezdődnek, hogy Frädnek, akárcsak az állatokhoz, semmi érzéke sincsen a gyerekekhez, vagy a gyermeki tündérekhez. A kettő együtt meg úgyszólván teljes csőd nála. Lauval is jól elfecsegett az úton, így viszont nem tud mit mondani, várja a mesélést.*
-Valamit azért csak tudnom kéne rólad. Laurentitiáék nem tudom, mennyire lepődnek majd meg, hogy egy vadidegen virágbanszületettel lépek be. *Néz a másikra, majd mintha egy varázsütésre lenne is, ott terem előttük egy hatalmas ház alakja. A sziluettre mutat és megszólal, mosolyogva.*
-Látod azt ott, Vanna? Az ott Szarvasliget, az új otthonod. *Azzal részéről, egyenes háttal, felszegett állal siet az otthona felé. Remélhetőleg a többiek felkeltek már, hiszen levelet is hagyott nekik, cipót is sütött és akárki akármilyen kedves is vele, cseppet kiakadna, ha megtudná, hogy minden fáradozása felesleges volt. Természetesen Laut kell első sorban Vanna miatt felkeresni, de aztán ő Nimrivel is csevegne egy kicsit, hogy mennyire tetszettek neki a tekercsek, meg eleve, hogy van.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579