Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 35 (681. - 700. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
700. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-12 19:53:45
Üzenet elküldve: 2013-12-12 19:53:45
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar Honfoglalás//
*Kedvére vágtatna az előőrsben, ha lenne előőrs, és ha tudna vágtatni a lova. Ehelyett inkább a rokona mögött vánszorog, lógatja a nyelvét, csakúgy, mint a hátasa. Már nem számlálja a napokat, csak megy előre és előre, soha véget nem érően…*
~ Mintha megálltunk volna… vagy csak én álltam meg… ~
*Erősen koncentrálnia kell, hogy észrevegye a különbséget. Végül csak meglátja az előtte húzódó városfalakat, bár ha Kagan nem torpan meg, lehet, hogy csak akkor vette volna észre, amikor a lova feje nekikoppan a téglának… *
- Igenis. - *Válaszolja a parancsra és meg is fordítja Kóbort. Ugyanis ez a ló neve, mert még nevet is adott neki. Szép állat, csak egy kicsit lesoványodott. Csakúgy, mint Waldran. Bár a csontjai nem látszódnak még ki, de ha választania kellene egy szelet karéj vagy egy szépséges lány feneke között, akkor nem az utóbbi kerülne ki győztesen.*
- Tábort verünk. - *Szól hátra a többieknek, ezt követően pedig tekintete már kutatja is a sámánjukat, hiszen tudja, hogy a csapat magától is képes lesz tábort verni.*
- Leanda, kerülj elő! Kagan látni akar! Csipked magad! - *Sürgeti a lányt, amint megtalálja, de most nincs ereje arra, hogy ténylegesen a fenekébe csípjen. Most Leandának be kell érnie a verbális utasítással és azzal, hogy önmaga csíp a formás hátsójába.*
- Vadászok, ide hozzám! Ejtünk egy szarvast, mit szóltok hozzá?! - *Utoljára a vadászokat gyűjti össze, hogy némi élelmet szerezzenek a törzs számára. Útközben szól a két mamlasznak is, nem lesz nehéz észrevenni őket. Tekintve, hogy több mint három méteresek.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.12 19:55:27
*Kedvére vágtatna az előőrsben, ha lenne előőrs, és ha tudna vágtatni a lova. Ehelyett inkább a rokona mögött vánszorog, lógatja a nyelvét, csakúgy, mint a hátasa. Már nem számlálja a napokat, csak megy előre és előre, soha véget nem érően…*
~ Mintha megálltunk volna… vagy csak én álltam meg… ~
*Erősen koncentrálnia kell, hogy észrevegye a különbséget. Végül csak meglátja az előtte húzódó városfalakat, bár ha Kagan nem torpan meg, lehet, hogy csak akkor vette volna észre, amikor a lova feje nekikoppan a téglának… *
- Igenis. - *Válaszolja a parancsra és meg is fordítja Kóbort. Ugyanis ez a ló neve, mert még nevet is adott neki. Szép állat, csak egy kicsit lesoványodott. Csakúgy, mint Waldran. Bár a csontjai nem látszódnak még ki, de ha választania kellene egy szelet karéj vagy egy szépséges lány feneke között, akkor nem az utóbbi kerülne ki győztesen.*
- Tábort verünk. - *Szól hátra a többieknek, ezt követően pedig tekintete már kutatja is a sámánjukat, hiszen tudja, hogy a csapat magától is képes lesz tábort verni.*
- Leanda, kerülj elő! Kagan látni akar! Csipked magad! - *Sürgeti a lányt, amint megtalálja, de most nincs ereje arra, hogy ténylegesen a fenekébe csípjen. Most Leandának be kell érnie a verbális utasítással és azzal, hogy önmaga csíp a formás hátsójába.*
- Vadászok, ide hozzám! Ejtünk egy szarvast, mit szóltok hozzá?! - *Utoljára a vadászokat gyűjti össze, hogy némi élelmet szerezzenek a törzs számára. Útközben szól a két mamlasznak is, nem lesz nehéz észrevenni őket. Tekintve, hogy több mint három méteresek.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.12 19:55:27
699. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-12 19:29:18
Üzenet elküldve: 2013-12-12 19:29:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Thargodar Honfoglalás//
*Az örökmozgó vándoron is meglátszik, hogy rég indultak útnak. Mozdulatai elcsigázottak, érzékei tompák, pedig ő még szerencsének mondhatta magát: sikerült helyet szereznie az egyik szekéren.
A mindig lelkes Akheel most szótlanul lát teendőihez. Segít a lepakolásban, ha szólítják vadászni indul, bár ilyen nyűgösen nem érdemes fogadni arra, hogy hamar, bőséges zsákmánnyal tér vissza.*
-Nyááá... - *nyűglődik félhangosan, csak Cessa visszatérő bolhazsákja deríti némileg jobb kedvre. Pár ugrás erejéig négykézlábra ereszkedve, szökellve kíséri a finom falatok után kutató ebet, de hasa hangosan kordul meg, Akheel pedig egyszerűen eldől oldalra.
Pár pillanatig fekszik így, majd felcsapja fejét és a levegőbe szimatol. *
~Nyúl. És bárány! Nem, nem bárány.~ *szimatol tovább* ~Kecske!~
*Felpattan és eltökélt szándéka, hogy célba veszi Cessa zsákmányát. Csak akkor módosul a terv, mikor a tábor épülését szigorúan felügyelő Kagan közelében találja a másik lányt. Nyakát behúzva, sebesen vált irányt, hogy segítsen Eruannak.*
-Éhes vagyok. - *nyafog a rabnő mellé érve.
Sejti, hogy hamarosan kiküldik vadászni, de addig még segít egy kicsit.*
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.12 19:57:00, a következő indokkal:
Jelek pótlása
*Az örökmozgó vándoron is meglátszik, hogy rég indultak útnak. Mozdulatai elcsigázottak, érzékei tompák, pedig ő még szerencsének mondhatta magát: sikerült helyet szereznie az egyik szekéren.
A mindig lelkes Akheel most szótlanul lát teendőihez. Segít a lepakolásban, ha szólítják vadászni indul, bár ilyen nyűgösen nem érdemes fogadni arra, hogy hamar, bőséges zsákmánnyal tér vissza.*
-Nyááá... - *nyűglődik félhangosan, csak Cessa visszatérő bolhazsákja deríti némileg jobb kedvre. Pár ugrás erejéig négykézlábra ereszkedve, szökellve kíséri a finom falatok után kutató ebet, de hasa hangosan kordul meg, Akheel pedig egyszerűen eldől oldalra.
Pár pillanatig fekszik így, majd felcsapja fejét és a levegőbe szimatol. *
~Nyúl. És bárány! Nem, nem bárány.~ *szimatol tovább* ~Kecske!~
*Felpattan és eltökélt szándéka, hogy célba veszi Cessa zsákmányát. Csak akkor módosul a terv, mikor a tábor épülését szigorúan felügyelő Kagan közelében találja a másik lányt. Nyakát behúzva, sebesen vált irányt, hogy segítsen Eruannak.*
-Éhes vagyok. - *nyafog a rabnő mellé érve.
Sejti, hogy hamarosan kiküldik vadászni, de addig még segít egy kicsit.*
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.12 19:57:00, a következő indokkal:
Jelek pótlása
698. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-12 19:28:11
Üzenet elküldve: 2013-12-12 19:28:11
![>Xomorr Corrg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1041_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar Honfoglalás//
*Könnyedén üli meg a lovat, bár már jó ideje hogy jönnek. Ha szorong is a nagy visszatéréstől, nem mutatja. Immár barátok közt van s nem kell többé menekülnie. Most ő az, akitől ellenségeinek félnivalója van. Hanyagul bámul abba az irányba, amerről Cessa érkezett s pár perc nézelődés után lát csak neki, hogy segédkezzen a táborverésben. Sátrak felállítása, tábortűz rakása, vízhordás - mind olyasmi, mit ezerszer csináltak már együtt a csapattal, most sem számít semmi nehézségre. Kissé nyálcsorgatva mered a nyulakra: közeleg a vacsoraidő. Előre gondolkodik miről meséljen majd a ma esti csillagfényben: oly kevés az idő s oly sok a dal..*
*Könnyedén üli meg a lovat, bár már jó ideje hogy jönnek. Ha szorong is a nagy visszatéréstől, nem mutatja. Immár barátok közt van s nem kell többé menekülnie. Most ő az, akitől ellenségeinek félnivalója van. Hanyagul bámul abba az irányba, amerről Cessa érkezett s pár perc nézelődés után lát csak neki, hogy segédkezzen a táborverésben. Sátrak felállítása, tábortűz rakása, vízhordás - mind olyasmi, mit ezerszer csináltak már együtt a csapattal, most sem számít semmi nehézségre. Kissé nyálcsorgatva mered a nyulakra: közeleg a vacsoraidő. Előre gondolkodik miről meséljen majd a ma esti csillagfényben: oly kevés az idő s oly sok a dal..*
697. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-12 18:58:47
Üzenet elküldve: 2013-12-12 18:58:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar Honfoglalás//
*Először a kutya érkezik meg. Hosszú lábú, sovány, barna foltos jószág. A szőre a világ minden égtája felé mered, már ránézésre is durva tapintású. Jól képzett, nem zajong, nem ugrál, nem kap a lovak lába után, egyszerűen besomfordál a táborba, aztán nyelvlógatva üget ide-oda elejtett bőrdarabokat, ledobott csontokat keresve.
A lány nem sokkal később tűnik fel, viszonylag kicsi, vaskos törzsű lova hátán. Nem rohanvást, de futtában érkezik. A nyeregről két döglött nyulat és egy kecske levágott hátsó lábát akasztja le, majd hányavetin az egyik szolga ölébe dobja. Sokan vannak és ez nem túl sok étel, de több, mint a semmi. Aztán elindul Kagan keresésére. Nem kell túl nagy tehetség a megtalálásához, a tábori forgatag szélén szemléli a vidéket.*
- Úgy fél nap, talán kevesebb..* int fejével az irányba, melyről jött.*
- De nem olyanok, mint mi... egy hegyi párduc bőréért adták oda a kecskét. Északon ezért két szolgát vettem volna..* rázza meg a fejét hitetlenkedve. Kifújja magát, közben, amíg a férfi a kérdéseit fogalmazza, kígyószerű vigyorral közelebb lép, hogy jobban szemügyre vegye azt a mocorgó valamit Kagan vállán látni vél.*
- Tetves vagy?! Mondtam, hogy amelyik sikongat, ha hágod, nem fésüli ki őket a hajadból reggel..* ha mások is hallják sem a pajtáskodó hangnemet, sem a nőietlen témát nem ejti meg, de most kellően feszült mindenki, hogy a hangulatot oldani kelljen.*
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.12 19:46:45, a következő indokkal:
Jelek javítása
*Először a kutya érkezik meg. Hosszú lábú, sovány, barna foltos jószág. A szőre a világ minden égtája felé mered, már ránézésre is durva tapintású. Jól képzett, nem zajong, nem ugrál, nem kap a lovak lába után, egyszerűen besomfordál a táborba, aztán nyelvlógatva üget ide-oda elejtett bőrdarabokat, ledobott csontokat keresve.
A lány nem sokkal később tűnik fel, viszonylag kicsi, vaskos törzsű lova hátán. Nem rohanvást, de futtában érkezik. A nyeregről két döglött nyulat és egy kecske levágott hátsó lábát akasztja le, majd hányavetin az egyik szolga ölébe dobja. Sokan vannak és ez nem túl sok étel, de több, mint a semmi. Aztán elindul Kagan keresésére. Nem kell túl nagy tehetség a megtalálásához, a tábori forgatag szélén szemléli a vidéket.*
- Úgy fél nap, talán kevesebb..* int fejével az irányba, melyről jött.*
- De nem olyanok, mint mi... egy hegyi párduc bőréért adták oda a kecskét. Északon ezért két szolgát vettem volna..* rázza meg a fejét hitetlenkedve. Kifújja magát, közben, amíg a férfi a kérdéseit fogalmazza, kígyószerű vigyorral közelebb lép, hogy jobban szemügyre vegye azt a mocorgó valamit Kagan vállán látni vél.*
- Tetves vagy?! Mondtam, hogy amelyik sikongat, ha hágod, nem fésüli ki őket a hajadból reggel..* ha mások is hallják sem a pajtáskodó hangnemet, sem a nőietlen témát nem ejti meg, de most kellően feszült mindenki, hogy a hangulatot oldani kelljen.*
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.12 19:46:45, a következő indokkal:
Jelek javítása
696. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-12 18:26:35
Üzenet elküldve: 2013-12-12 18:26:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar Honfoglalás//
* Isurii lova mögött lépdel. Gyalogszerrel. A ló amit ő is használhatott, pár hete a levesben végezte. Öreg, nyúzott pára volt, amúgy is megváltás volt a halál számára. Mégis, amíg létezett, nem az ő lába hólyagosodott fel a vásott bőrcipő rejtekén. Azelőtt sosem kellett gyalogolnia.
Ahogy megáll a ló, megtorpan mögötte ő is. Ha szem elé kerül az nem jó. Sosem jó. Aztán, amikor kiválasztják a táborhelyet, inkább a többiek közé vegyülve, szótlanul kezdi el lepakolni a bőröket a közelben lévő szekérről. Praktikusan, egyszerűen, gondolatok nélkül.
A csapatot hetek óta karmai közt tartó fásultság rá is átragadt, pedig az elején milyen nagy, gonosz örömmel szemlélte a barbárok szenvedéseit! Nem, mintha neki nem ugyanazt kellett volna átélnie, de, hogy fogva tartói esendőek több, mint öröm sanyarú életében..*
* Isurii lova mögött lépdel. Gyalogszerrel. A ló amit ő is használhatott, pár hete a levesben végezte. Öreg, nyúzott pára volt, amúgy is megváltás volt a halál számára. Mégis, amíg létezett, nem az ő lába hólyagosodott fel a vásott bőrcipő rejtekén. Azelőtt sosem kellett gyalogolnia.
Ahogy megáll a ló, megtorpan mögötte ő is. Ha szem elé kerül az nem jó. Sosem jó. Aztán, amikor kiválasztják a táborhelyet, inkább a többiek közé vegyülve, szótlanul kezdi el lepakolni a bőröket a közelben lévő szekérről. Praktikusan, egyszerűen, gondolatok nélkül.
A csapatot hetek óta karmai közt tartó fásultság rá is átragadt, pedig az elején milyen nagy, gonosz örömmel szemlélte a barbárok szenvedéseit! Nem, mintha neki nem ugyanazt kellett volna átélnie, de, hogy fogva tartói esendőek több, mint öröm sanyarú életében..*
695. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-12 18:02:08
Üzenet elküldve: 2013-12-12 18:02:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar Honfoglalás//
~Mikor... mikor pihenhetünk meg?~ *Teszi fel a kérdést magának a hóhajú.
A Thargodar lány aléltan, szinte csak csüng deres hátasa nyergében. Lehorgasztott feje jobbra-balra billien a ló lépteinek ütemét követve ringatózó mozgással.
Hosszú és fárasztó utat tettek meg idáig. Isurii csak remélni tudja, hogy erőfeszítéseik nem voltak hiábavalóak, s itt végre békét lel majd a horda.
Csak kíváncsisága tartja még benne a lelket, csak a tudásszomj az, mi arra készteti, hogy felszegje fejét és mohón igya magába az eléjük táruló idegen látványt.
Bátyja már osztja a feladatokat, mintha most ébresztette volna téli álmából a tavasz első fuvallata.
A lány csak akkor zökken ki kábulatából, mikor saját nevét hallja. Egy lemondó sóhajjal nyugtázza, hogy semmi sem változott. Neki ma sincs más dolga, mint szépen ücsörögni a felállítandó sátorban, elzárva a vad és veszélyes külvilágtól.
Lecsusszan lováról, de mintha láthatatlan hordót kötöttek volna lábai közé. Esetlenül tipeg pár lépést remélve, hogy senki nem látja.
Lopva pillant körbe, majd neki is lát Atsun, hű társa lenyergelésének, lemálházásának...*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.12 18:46:28, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
~Mikor... mikor pihenhetünk meg?~ *Teszi fel a kérdést magának a hóhajú.
A Thargodar lány aléltan, szinte csak csüng deres hátasa nyergében. Lehorgasztott feje jobbra-balra billien a ló lépteinek ütemét követve ringatózó mozgással.
Hosszú és fárasztó utat tettek meg idáig. Isurii csak remélni tudja, hogy erőfeszítéseik nem voltak hiábavalóak, s itt végre békét lel majd a horda.
Csak kíváncsisága tartja még benne a lelket, csak a tudásszomj az, mi arra készteti, hogy felszegje fejét és mohón igya magába az eléjük táruló idegen látványt.
Bátyja már osztja a feladatokat, mintha most ébresztette volna téli álmából a tavasz első fuvallata.
A lány csak akkor zökken ki kábulatából, mikor saját nevét hallja. Egy lemondó sóhajjal nyugtázza, hogy semmi sem változott. Neki ma sincs más dolga, mint szépen ücsörögni a felállítandó sátorban, elzárva a vad és veszélyes külvilágtól.
Lecsusszan lováról, de mintha láthatatlan hordót kötöttek volna lábai közé. Esetlenül tipeg pár lépést remélve, hogy senki nem látja.
Lopva pillant körbe, majd neki is lát Atsun, hű társa lenyergelésének, lemálházásának...*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.12 18:46:28, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
694. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-12 17:54:19
Üzenet elküldve: 2013-12-12 17:54:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar Honfoglalás//
*Arthenior városból csupán egyetlen kereskedelmi út vezet ki, jobbára északi irányt tartva, hogy összekösse a várost a Hold Karavánpihenőjével és mindazzal, amit ez jelent: kapcsolat, kereskedelem, élet: maga a külvilág.*
*A folyami híd irányából egy kisebb, kevesebb mint három tucatnyi lényből álló karaván tűnik fel. Más szót meglehetősen nehéz használni erre a vegyes gyülekezetre, melynek tagjai sovány, fáradt lovakon lovagolva kísérik szekereiket. A szekereken szegényes motyójukat és készleteiket tartják, és mindenkin meglátszik, hogy az elmúlt pár hónap nem bánt kesztyűs kézzel a csapattal.*
*A kis karaván élén lovagló férfi azonban nem látszik törődni a körülményekkel, vagy akár saját lova állapotával. Egyenesen derékkal lovagol, mintha legalábbis lovagok élén tenné azt, fedetlen fejét büszkén felszegi, hajába beletép a hideg téli szél.*
~ Mint otthon!~*kissé áthelyezi súlypontját és visszafordul, végigpillantva háza népén, a Thargodarok nemzetségén, és halványan elmosolyodik. Nehéz volt, kemény volt, de eljutottak idáig. Visszafordul, és magához inti a mögötte lovagló unokatestvérét.*
- Waldran, verjetek tábort, ott!-*emelkedik karja és a füves puszta egy részére mutat, közel az erdő széléhez és nem túl távol a folyótól.*
- Küldd ki a vadászokat az erdőbe, és szólj Leandanának, hogy beszélni akarok vele. Ha Cessa is visszatér, megüljük a Tanácsot és a Szertartást.-*a törzs léleklátójának véleménye mindig is nagy súllyal esett latba, de az ilyen furcsa, idegen helyzetekben még inkább rá kellett hagyatkoznia. És ez nem volt ínyére.*
- És szólj a két mamlasznak, hogy fogják a hordókat és hozzanak vizet. A lovakat is vigyék le a folyóhoz, őrizettel!-*a táborverés rutinmunka, de mindig jó szervezést és figyelmet igényel.*
*Miután unokatestvére megkapta a maga feladatát, amivel munkát ad a törzs nagyobbik részének, Kagan visszafordítja lovát, hogy a karavánútról letérő kis konvoj kísérőjéül szegődjön. Keres valakit, és rövid szemlélődés után meg is találja a lányt.*
- Isurii, maradj a sátorban, míg jobban körül nem nézünk és szerét nem ejtjük, hogy megerősítsük a tábort.-* Ezek után nem fordít több figyelmet a nőre, metsző pillantása immár a csapatot fürkészi. Nem is kell, hiszen úr a vérei felett, kik csak csínján és igen ritkán lázadhatnak akarata ellen.*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.12 17:56:34
*Arthenior városból csupán egyetlen kereskedelmi út vezet ki, jobbára északi irányt tartva, hogy összekösse a várost a Hold Karavánpihenőjével és mindazzal, amit ez jelent: kapcsolat, kereskedelem, élet: maga a külvilág.*
*A folyami híd irányából egy kisebb, kevesebb mint három tucatnyi lényből álló karaván tűnik fel. Más szót meglehetősen nehéz használni erre a vegyes gyülekezetre, melynek tagjai sovány, fáradt lovakon lovagolva kísérik szekereiket. A szekereken szegényes motyójukat és készleteiket tartják, és mindenkin meglátszik, hogy az elmúlt pár hónap nem bánt kesztyűs kézzel a csapattal.*
*A kis karaván élén lovagló férfi azonban nem látszik törődni a körülményekkel, vagy akár saját lova állapotával. Egyenesen derékkal lovagol, mintha legalábbis lovagok élén tenné azt, fedetlen fejét büszkén felszegi, hajába beletép a hideg téli szél.*
~ Mint otthon!~*kissé áthelyezi súlypontját és visszafordul, végigpillantva háza népén, a Thargodarok nemzetségén, és halványan elmosolyodik. Nehéz volt, kemény volt, de eljutottak idáig. Visszafordul, és magához inti a mögötte lovagló unokatestvérét.*
- Waldran, verjetek tábort, ott!-*emelkedik karja és a füves puszta egy részére mutat, közel az erdő széléhez és nem túl távol a folyótól.*
- Küldd ki a vadászokat az erdőbe, és szólj Leandanának, hogy beszélni akarok vele. Ha Cessa is visszatér, megüljük a Tanácsot és a Szertartást.-*a törzs léleklátójának véleménye mindig is nagy súllyal esett latba, de az ilyen furcsa, idegen helyzetekben még inkább rá kellett hagyatkoznia. És ez nem volt ínyére.*
- És szólj a két mamlasznak, hogy fogják a hordókat és hozzanak vizet. A lovakat is vigyék le a folyóhoz, őrizettel!-*a táborverés rutinmunka, de mindig jó szervezést és figyelmet igényel.*
*Miután unokatestvére megkapta a maga feladatát, amivel munkát ad a törzs nagyobbik részének, Kagan visszafordítja lovát, hogy a karavánútról letérő kis konvoj kísérőjéül szegődjön. Keres valakit, és rövid szemlélődés után meg is találja a lányt.*
- Isurii, maradj a sátorban, míg jobban körül nem nézünk és szerét nem ejtjük, hogy megerősítsük a tábort.-* Ezek után nem fordít több figyelmet a nőre, metsző pillantása immár a csapatot fürkészi. Nem is kell, hiszen úr a vérei felett, kik csak csínján és igen ritkán lázadhatnak akarata ellen.*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.12 17:56:34
693. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-12 14:38:03
Üzenet elküldve: 2013-12-12 14:38:03
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A gyanú árnyékában//
* Kilépnek a teremből. Ewa érdeklődve néz körbe és amint valami inasszerű lép elébük rábízza a vezetést. A lépcsőket amennyire csak engedik fürgén szedi, na nem hagyja le a többieket de látszik, hogy egyenlőre nem érzi magát túl fáradtnak. Amint a szoba elé érnek még egy szemvillantást vet a mélységire.*
- Ha körbenéztél van kedved járni egyet a kastély körül? *kérdezi a hímet majd gyorsan fordul z inas felé *Már ha szabad? *kérdezi és ha rábólintanak akkor széles mosollyal lép be a szobába Ha nem akkor valószínű némi mogorva morgolódás mellett lehetne hallani a ketrec na meg a börtön szavak foszlányait.
Érdeklődve járja körbe a szobáját. Apró csizmája végigkopog a deszkapadlón majd egy kis nyikorgás jelzi, hogy a széket, majd kopogás és huppanás,ebből az következik, hogy az ágyat is kipróbálta. Nem telik bele két percbe és ismét az ajtó előtt áll amit már maga mögött húz be. Ha Lángszem rábólintott a sétára akkor bevárja hogy a mélységi is csatlakozzon, ha nem akkor egyedül vág neki a felfedezőútnak.*
* Kilépnek a teremből. Ewa érdeklődve néz körbe és amint valami inasszerű lép elébük rábízza a vezetést. A lépcsőket amennyire csak engedik fürgén szedi, na nem hagyja le a többieket de látszik, hogy egyenlőre nem érzi magát túl fáradtnak. Amint a szoba elé érnek még egy szemvillantást vet a mélységire.*
- Ha körbenéztél van kedved járni egyet a kastély körül? *kérdezi a hímet majd gyorsan fordul z inas felé *Már ha szabad? *kérdezi és ha rábólintanak akkor széles mosollyal lép be a szobába Ha nem akkor valószínű némi mogorva morgolódás mellett lehetne hallani a ketrec na meg a börtön szavak foszlányait.
Érdeklődve járja körbe a szobáját. Apró csizmája végigkopog a deszkapadlón majd egy kis nyikorgás jelzi, hogy a széket, majd kopogás és huppanás,ebből az következik, hogy az ágyat is kipróbálta. Nem telik bele két percbe és ismét az ajtó előtt áll amit már maga mögött húz be. Ha Lángszem rábólintott a sétára akkor bevárja hogy a mélységi is csatlakozzon, ha nem akkor egyedül vág neki a felfedezőútnak.*
692. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-09 18:56:29
Üzenet elküldve: 2013-12-09 18:56:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában//
* Olfreen megvetően figyeli apa és fia heves szóváltását. Ha ő annak idején így beszélt volna az apjával lábával felfelé egy fára kötve töltötte volna az éjszakát. De az emberek értékrendje így is elég kifacsart, nem akar túl sokat foglalkozni velük. A fiú megvető pillantását egy torz vigyorral konstatálja. A beígért vacsora késik, vendégszobákat ajánlanak fel nekik, hogy pihenhessenek. A sötét elf ennek örül, kissé elfáradt, komoly verekedés van mögötte. Fáradtan tekinget körbe-körbe, várja ,hogy valaki a szobákhoz vezesse őket.*
* Olfreen megvetően figyeli apa és fia heves szóváltását. Ha ő annak idején így beszélt volna az apjával lábával felfelé egy fára kötve töltötte volna az éjszakát. De az emberek értékrendje így is elég kifacsart, nem akar túl sokat foglalkozni velük. A fiú megvető pillantását egy torz vigyorral konstatálja. A beígért vacsora késik, vendégszobákat ajánlanak fel nekik, hogy pihenhessenek. A sötét elf ennek örül, kissé elfáradt, komoly verekedés van mögötte. Fáradtan tekinget körbe-körbe, várja ,hogy valaki a szobákhoz vezesse őket.*
691. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-08 09:26:25
Üzenet elküldve: 2013-12-08 09:26:25
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A gyanú árnyékában//
* A ficsúr úgy tűnik nem túl sokra becsüli az egyszeri embereket, szerencsére ez Ewangelt nem sokban zavarja. Várja a felajánlott ebédet és érdeklődve fordul egyik arc felől a másikhoz. A beszélgetés apa és fia között kezd egyre felpaprikázottabb lenni.
Az ebéd későbbre lesz halasztva mert az úrficska beszédmodora hagy némi kívánnivalót, az idős nemes pedig úgy dönt megbeszéli előbb a dolgaikat a fiával. Ewa igen kevés lelkesedéssel de azért engedelmesen emelkedik fel az asztaltól, hogy a termen kívül nézzen egy kissé szét társaival.
Csak mikor már kint vannak jegyzi meg halkan.*
- Azt hiszem én sem értékeltem volna ha a saját szobámból is elviszik édesanyám arcmását.* ennyivel be is fejezte a mondanivalóját,most inkább a számukra kijelölt szobákra kíváncsi.*
* A ficsúr úgy tűnik nem túl sokra becsüli az egyszeri embereket, szerencsére ez Ewangelt nem sokban zavarja. Várja a felajánlott ebédet és érdeklődve fordul egyik arc felől a másikhoz. A beszélgetés apa és fia között kezd egyre felpaprikázottabb lenni.
Az ebéd későbbre lesz halasztva mert az úrficska beszédmodora hagy némi kívánnivalót, az idős nemes pedig úgy dönt megbeszéli előbb a dolgaikat a fiával. Ewa igen kevés lelkesedéssel de azért engedelmesen emelkedik fel az asztaltól, hogy a termen kívül nézzen egy kissé szét társaival.
Csak mikor már kint vannak jegyzi meg halkan.*
- Azt hiszem én sem értékeltem volna ha a saját szobámból is elviszik édesanyám arcmását.* ennyivel be is fejezte a mondanivalóját,most inkább a számukra kijelölt szobákra kíváncsi.*
690. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-04 12:48:36
Üzenet elküldve: 2013-12-04 12:48:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A gyanú árnyékában//
*Lilliath csodálkozik a bánásmódon, semmi kedveséget nem vár, amíg be nem viszik az ispotályba, úgy gondolja kínzás következik, a cellában pedig még a száraz kenyeret is becsülnie fog kelleni. Nem érti ami történik. Egy tiszta fehér szobában ellátják sebesülését, de még ez után se zárják valamilyen cellába, helyette egy betegszobába helyezik el. Ha a sebe nem fájna ily mérhetetlenül megkérdezné, miért ilyen jók vele, hisz ő egy rabló, legalábbis azok akik ily kegyesek vele így tudják. Ha a fájdalom nem kínozná ily mérhetetlenü sokkal többre juthatna a kérdések megválaszolásával, de mivel az állapota erre nem ad lehetőséget, inkább megpróbál az álmok birodalmába menekülni, sajnálatos módon nem tud elfutni a kín elől, nem jön álom a szemére, a gondolatok kavarognak elméjében, és a fájdalom is megteszi a magáét. Minden eltelő pillanat hosszú óráknak tűnik, ez miatt az időérzéke teljesen megzavarodik. Egyszercsak halk hangokat hall, nem tud túl sokat kivenni a társalgásból, csak annyit ért meg, hogy valaki nagyon be akar jutni, és megnézni őt. Nem valami átlagos személy lehet, hisz az őr hamar beengedi, nem ellenkezik sokáig. A belépő alaposan végigméri, de a lány hiába keresi a tekintetét. A kék ruhás igencsak gyorsan távozik, de mintha megkönyebbülne mielőtt elmegy. A sötételf úgy dönt először megpróbál aludni, és ha enyhül a fájdalom majd akkor gondolkodik az eseményeken. Lehunyja szemeit, és csendben várja az álom nyugtató érintését, mely elhozhatja neki a gyógyulást.*
*Lilliath csodálkozik a bánásmódon, semmi kedveséget nem vár, amíg be nem viszik az ispotályba, úgy gondolja kínzás következik, a cellában pedig még a száraz kenyeret is becsülnie fog kelleni. Nem érti ami történik. Egy tiszta fehér szobában ellátják sebesülését, de még ez után se zárják valamilyen cellába, helyette egy betegszobába helyezik el. Ha a sebe nem fájna ily mérhetetlenül megkérdezné, miért ilyen jók vele, hisz ő egy rabló, legalábbis azok akik ily kegyesek vele így tudják. Ha a fájdalom nem kínozná ily mérhetetlenü sokkal többre juthatna a kérdések megválaszolásával, de mivel az állapota erre nem ad lehetőséget, inkább megpróbál az álmok birodalmába menekülni, sajnálatos módon nem tud elfutni a kín elől, nem jön álom a szemére, a gondolatok kavarognak elméjében, és a fájdalom is megteszi a magáét. Minden eltelő pillanat hosszú óráknak tűnik, ez miatt az időérzéke teljesen megzavarodik. Egyszercsak halk hangokat hall, nem tud túl sokat kivenni a társalgásból, csak annyit ért meg, hogy valaki nagyon be akar jutni, és megnézni őt. Nem valami átlagos személy lehet, hisz az őr hamar beengedi, nem ellenkezik sokáig. A belépő alaposan végigméri, de a lány hiába keresi a tekintetét. A kék ruhás igencsak gyorsan távozik, de mintha megkönyebbülne mielőtt elmegy. A sötételf úgy dönt először megpróbál aludni, és ha enyhül a fájdalom majd akkor gondolkodik az eseményeken. Lehunyja szemeit, és csendben várja az álom nyugtató érintését, mely elhozhatja neki a gyógyulást.*
689. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-03 23:35:09
Üzenet elküldve: 2013-12-03 23:35:09
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában//
- Kalandorok... *mondja a fiú lenézően, s már nem is szentel több figyelmet a harcosokra. A vár urán jól látható, hogy nem igazán örül fiának, ki hanyag eleganciával az asztalához lépked, s bort tölt magának.*
- Atyám! *veti oda két korty között* - Nem is említette, hogy távollétemben ismét átrendezte a családi
képtárat! Nos valóban megkapóbb a bájos kis Lizi orcája a fogadócsarnokban, de megtudakolhatnám, hova lett anyám portréja
a szobámból?
*A fiú hangja arrogáns, szinte számon kérő, s ez láthatóan nem tetszik az apjának, kinek szemei villámokat szórnak, s kinek keze megszorul a széke karfáján. A férfi felállna a székéből, de fia barátságos mozdulattal vállára teszi kezét, s túlzott szeretettel a hangjában mondja:*
- Ugyan atyám, ne fárassza magát, még megárt a hátának! Erre igazán ne legyen gondja, már utasítottam is a cselédséget,
hogy szépen rendezzenek vissza mindent úgy, ahogy volt. Megértem, hogy atyámnak így jobban tetszett, de...
- Ville! *csattan parancsolóan az idős lovag.*
- Igen, atyám? *fordul felé lezserül a fiú.*
- Elnézésüket kérem, de kifáradnának? Lenne egy kis... beszédem a fiammal. Mindazonáltal örömmel venném, ha megtisztelnének minket jelenlétükkel az ebéd folyamán. Addig is, a cselédek megmutatják hol pihenhetik ki az út fáradalmait.
- Kalandorok... *mondja a fiú lenézően, s már nem is szentel több figyelmet a harcosokra. A vár urán jól látható, hogy nem igazán örül fiának, ki hanyag eleganciával az asztalához lépked, s bort tölt magának.*
- Atyám! *veti oda két korty között* - Nem is említette, hogy távollétemben ismét átrendezte a családi
képtárat! Nos valóban megkapóbb a bájos kis Lizi orcája a fogadócsarnokban, de megtudakolhatnám, hova lett anyám portréja
a szobámból?
*A fiú hangja arrogáns, szinte számon kérő, s ez láthatóan nem tetszik az apjának, kinek szemei villámokat szórnak, s kinek keze megszorul a széke karfáján. A férfi felállna a székéből, de fia barátságos mozdulattal vállára teszi kezét, s túlzott szeretettel a hangjában mondja:*
- Ugyan atyám, ne fárassza magát, még megárt a hátának! Erre igazán ne legyen gondja, már utasítottam is a cselédséget,
hogy szépen rendezzenek vissza mindent úgy, ahogy volt. Megértem, hogy atyámnak így jobban tetszett, de...
- Ville! *csattan parancsolóan az idős lovag.*
- Igen, atyám? *fordul felé lezserül a fiú.*
- Elnézésüket kérem, de kifáradnának? Lenne egy kis... beszédem a fiammal. Mindazonáltal örömmel venném, ha megtisztelnének minket jelenlétükkel az ebéd folyamán. Addig is, a cselédek megmutatják hol pihenhetik ki az út fáradalmait.
688. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-03 22:23:03
Üzenet elküldve: 2013-12-03 22:23:03
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A gyanú árnyékában//
* Az azonnal megjelenő lovászok megnyugtatják. Szeretetteljesen megpaskolja még egyszer a ló nyakát majd átadja a kötőféket annak aki mellettük állapodik meg. Hópehely még visszanéz majd megadó közönnyel arra lépked amerre vezetik egy jó adag széna és talán néhány alma reményében.
Ewa is hasonlóan tesz. Érdeklődéssel fedez fel tekintete mindent ami számára különös. Az itt lévő pompa talán a legérdekesebb számára. Elf létére nem kíván semmiből többet mint amire kimondottan szüksége van de mégis képes megcsodálni a bálterem mérető ebédlőt, a sürgő-forgó szolgálókat és a kancsókkal terhes asztalt.
A gazda kérdezgetésére természetesen ő is néha néha mond pár szót. Nincs sok mesélni valója de talán fontos tudnia az úrnak, hogy hányan voltak a támadók és az irányt amerre menekültek. Ezen néhány mondaton kívül inkább ő is hallgatja a két társa történeteit és elismerően mosolyog feléjük amint egy-két bravúrjuk is szóba kerül. A kellemes, akár tábortűzhöz avagy adomázgatáshoz is illő történeteket egy hirtelen érkező jövevény szakítja félbe. A veszekedést már távolabbról is lehet hallani, és a fiatal hang feldúlt hangszíne már akkor is jól kivehető, később pedig amint belép a terembe látni rajta, hogy meglepődött a vendégek jelenlétén.*
- Ewangel Nortsan. *mutatkozik be az elf is majd még hozzáteszi* Íjjászként kísérem a karavánt. *tekint az öreg felé ezzel jelezve ki is a vezetőjük.*
* Az azonnal megjelenő lovászok megnyugtatják. Szeretetteljesen megpaskolja még egyszer a ló nyakát majd átadja a kötőféket annak aki mellettük állapodik meg. Hópehely még visszanéz majd megadó közönnyel arra lépked amerre vezetik egy jó adag széna és talán néhány alma reményében.
Ewa is hasonlóan tesz. Érdeklődéssel fedez fel tekintete mindent ami számára különös. Az itt lévő pompa talán a legérdekesebb számára. Elf létére nem kíván semmiből többet mint amire kimondottan szüksége van de mégis képes megcsodálni a bálterem mérető ebédlőt, a sürgő-forgó szolgálókat és a kancsókkal terhes asztalt.
A gazda kérdezgetésére természetesen ő is néha néha mond pár szót. Nincs sok mesélni valója de talán fontos tudnia az úrnak, hogy hányan voltak a támadók és az irányt amerre menekültek. Ezen néhány mondaton kívül inkább ő is hallgatja a két társa történeteit és elismerően mosolyog feléjük amint egy-két bravúrjuk is szóba kerül. A kellemes, akár tábortűzhöz avagy adomázgatáshoz is illő történeteket egy hirtelen érkező jövevény szakítja félbe. A veszekedést már távolabbról is lehet hallani, és a fiatal hang feldúlt hangszíne már akkor is jól kivehető, később pedig amint belép a terembe látni rajta, hogy meglepődött a vendégek jelenlétén.*
- Ewangel Nortsan. *mutatkozik be az elf is majd még hozzáteszi* Íjjászként kísérem a karavánt. *tekint az öreg felé ezzel jelezve ki is a vezetőjük.*
687. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-26 20:08:36
Üzenet elküldve: 2013-11-26 20:08:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában//
*A sötét elf örömmel konstatálja, hogy végre a várúr elé kerülhetnek. A vár maga elég nagynak látszik, sok folyosóval, teremmel. Egy díszes terembe lépnek ahol a vár ura fogadja őket. A falakat régi vadászatok trófeái díszítik, a terem harmóniát és kényelmet sugároz magából. Nem igen volt még része hasonló fogadtatásban, általában gyanakodva, rosszabb helyeken agresszíven fogadták eddig. A várúr mindenre kíváncsi. Arcán szinte gyermeki örömmel hallgatja a harc részleteit, és Olfreen el is mondja bravúrosnak vélt közelharci technikáit, melyeket sikerrel alkalmazott a banditákon. Az öreg átadja a levelet is, melynek elolvasása után kissé rosszabb kedve lesz az úrnak. De nem tud rákérdezni, mert a folyósóról hagos kiabálás hallatszik, majd nagy dirrer-dúrral beront egy fiatalember. Láttukra nem volt felkészülve, de hamar feltalálja magát, bemutatkozik. A várúr fia az illető, Olfreen szerint egy tejfeles szájú suhanc lehet. De azét bemutatkozik ő is. *
- A nevem Olfreen lángszem, kalandor és tanuló mágus.
Hátrébb lépve várja a társai reakcióit is a jövevényre.*
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.27 15:14:02, a következő indokkal:
fejléc
*A sötét elf örömmel konstatálja, hogy végre a várúr elé kerülhetnek. A vár maga elég nagynak látszik, sok folyosóval, teremmel. Egy díszes terembe lépnek ahol a vár ura fogadja őket. A falakat régi vadászatok trófeái díszítik, a terem harmóniát és kényelmet sugároz magából. Nem igen volt még része hasonló fogadtatásban, általában gyanakodva, rosszabb helyeken agresszíven fogadták eddig. A várúr mindenre kíváncsi. Arcán szinte gyermeki örömmel hallgatja a harc részleteit, és Olfreen el is mondja bravúrosnak vélt közelharci technikáit, melyeket sikerrel alkalmazott a banditákon. Az öreg átadja a levelet is, melynek elolvasása után kissé rosszabb kedve lesz az úrnak. De nem tud rákérdezni, mert a folyósóról hagos kiabálás hallatszik, majd nagy dirrer-dúrral beront egy fiatalember. Láttukra nem volt felkészülve, de hamar feltalálja magát, bemutatkozik. A várúr fia az illető, Olfreen szerint egy tejfeles szájú suhanc lehet. De azét bemutatkozik ő is. *
- A nevem Olfreen lángszem, kalandor és tanuló mágus.
Hátrébb lépve várja a társai reakcióit is a jövevényre.*
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.27 15:14:02, a következő indokkal:
fejléc
686. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-26 17:27:45
Üzenet elküldve: 2013-11-26 17:27:45
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában//
*Ewangelnek nem kell törődnia lovával, ahogy senki másnak sem. Amint belépnek a kapun, pár lovász fiú igyekszik a segítségükre, kik biztosítják az állatok gazdáit, hogy a hátasoknak nagyon jó dolguk lesz.
A várkapitány mutatja az utat nekik, mely nem is baj, mert amekkora ez a kastély, könnyen el is tévedhetnének. Egy jókora csarnokba érkeznek, hol megannyi díszes pajzs, zászló, és leölt vad kitömött maradványa díszeleg a falakon. Egy jókora, hatalmas gyertyákat felvonultató csillár lóg a mennyezetről meg valószínűleg bármilyen sötétségben képes fényt gyújtani. Emellett számos ajtót lehet látni, ablakokat a falakon, s egy nagy tölgyfaasztalt, melyen kupák, kancsók, s gyertyatartók foglalnak helyet. Az asztal mögött a ház ura ül, s felette áll két apródja.
Az úr szívélyesen fogadja a kalandorokat, kérdezgeti őket honnan jöttek, merre mennek, és nem utolsó sorban a lezajlott harcról. Nagyon úgy tűnik, hogy odavan a harccal kapcsolatos dolgokért.
Mikor az öreg átadja neki a levelet, egy kissé megilletődik, s már éppen belekezdene, mikor hangos csattanást hallni a folyosóról.*
- Eredj az utamból ostoba paraszt, akkor beszélek * a kétszárnyú ajtó kivágódik, és egy nyúlánk alak toppan be a
terembe, arca feldúlt a haragtól* apámmal, amikor én…
*Elhallgat, mikor megpillantja a kalandorokat. Látszólag meglepődött, de gyorsan összeszedi magát, s illedelmesen bemutatkozik:*
- Ville Bel-Estesso, és önökben kit tisztelhetek?
//Lilliath//
*A sötételfet az ispotályba hurcolják, ahol ellátják a sebét, de a felette sündörgő jótevők nem sok időt jósolnak neki, ha a seb elfertőződik.
Ellátása után úgy döntenek, hogy nem zárják tömlöcbe, legalábbis míg erőre nem kap, s addig az egyik betegszobában lábadozhat, mely előtt mindig egy őr strázsál.
Ki tudja mennyi idő telik el a fájdalomtól sújtva, de a nő egyszer csak hangokat hall az ajtó túloldaláról. Nem sokat tud kivenni csupán pár szó jut el hozzá tisztán, azok pedig a következők: Mindenképp látnom kell.
Pár pillanattal később nyílik is az ajtó, s egy szürkés-kék csuhába öltözött őszes ember lép a szobába. Szólni nem szól semmit, csupán tesz pár lépést a beteg felé, s alaposan szemügyre veszi. Látszólag igencsak megkönnyebbül, de azért megrázza a fejét. Ezután kisiet a szobából, ugyanolyan gyorsan, mint ahogy jött.*
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.27 15:38:17, a következő indokkal:
mert szegényke kimaradt
*Ewangelnek nem kell törődnia lovával, ahogy senki másnak sem. Amint belépnek a kapun, pár lovász fiú igyekszik a segítségükre, kik biztosítják az állatok gazdáit, hogy a hátasoknak nagyon jó dolguk lesz.
A várkapitány mutatja az utat nekik, mely nem is baj, mert amekkora ez a kastély, könnyen el is tévedhetnének. Egy jókora csarnokba érkeznek, hol megannyi díszes pajzs, zászló, és leölt vad kitömött maradványa díszeleg a falakon. Egy jókora, hatalmas gyertyákat felvonultató csillár lóg a mennyezetről meg valószínűleg bármilyen sötétségben képes fényt gyújtani. Emellett számos ajtót lehet látni, ablakokat a falakon, s egy nagy tölgyfaasztalt, melyen kupák, kancsók, s gyertyatartók foglalnak helyet. Az asztal mögött a ház ura ül, s felette áll két apródja.
Az úr szívélyesen fogadja a kalandorokat, kérdezgeti őket honnan jöttek, merre mennek, és nem utolsó sorban a lezajlott harcról. Nagyon úgy tűnik, hogy odavan a harccal kapcsolatos dolgokért.
Mikor az öreg átadja neki a levelet, egy kissé megilletődik, s már éppen belekezdene, mikor hangos csattanást hallni a folyosóról.*
- Eredj az utamból ostoba paraszt, akkor beszélek * a kétszárnyú ajtó kivágódik, és egy nyúlánk alak toppan be a
terembe, arca feldúlt a haragtól* apámmal, amikor én…
*Elhallgat, mikor megpillantja a kalandorokat. Látszólag meglepődött, de gyorsan összeszedi magát, s illedelmesen bemutatkozik:*
- Ville Bel-Estesso, és önökben kit tisztelhetek?
//Lilliath//
*A sötételfet az ispotályba hurcolják, ahol ellátják a sebét, de a felette sündörgő jótevők nem sok időt jósolnak neki, ha a seb elfertőződik.
Ellátása után úgy döntenek, hogy nem zárják tömlöcbe, legalábbis míg erőre nem kap, s addig az egyik betegszobában lábadozhat, mely előtt mindig egy őr strázsál.
Ki tudja mennyi idő telik el a fájdalomtól sújtva, de a nő egyszer csak hangokat hall az ajtó túloldaláról. Nem sokat tud kivenni csupán pár szó jut el hozzá tisztán, azok pedig a következők: Mindenképp látnom kell.
Pár pillanattal később nyílik is az ajtó, s egy szürkés-kék csuhába öltözött őszes ember lép a szobába. Szólni nem szól semmit, csupán tesz pár lépést a beteg felé, s alaposan szemügyre veszi. Látszólag igencsak megkönnyebbül, de azért megrázza a fejét. Ezután kisiet a szobából, ugyanolyan gyorsan, mint ahogy jött.*
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.27 15:38:17, a következő indokkal:
mert szegényke kimaradt
685. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-25 18:23:05
Üzenet elküldve: 2013-11-25 18:23:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Esemény - Szemtől szemben//
* Percekig sétál nagyjából körbe-körbe a főtéren lehajtott fejjel, míg egyszer csak neki megy a hirdető táblának. Neki semmi baja, de a tábláról leesik egy papír. Ő érte nyúl, hogy felvegye és ekkor meglátja, hogy mi van ráírva. *
~ Hö?! Asszongya: A bör-tön-ből ki-sza-ba... áh jól van. Nézzük a végét! zsol-do-sok jelent-kezé-sét vár-juk, fejen-ként 500 arany-ért. Jelen-kezni az észak-nyug-ati ka-pu-nák. Hm. 500 arany elég jól hangzik. Abból összejön legalább 5 darab sör! Az elég sok! Szóval akár ölhetek is pénzért. Ez elég jól hangzik. Az észak nyugati kapu pedig elvileg, őő arról van, amerről jöttem, legalábbis nagyjából. Akkor irány oda! ~
* Mikor ezt kigondolta, visszateszi a papírt a helyére, és elindul a helyszín felé. *
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.25 20:12:29, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
* Percekig sétál nagyjából körbe-körbe a főtéren lehajtott fejjel, míg egyszer csak neki megy a hirdető táblának. Neki semmi baja, de a tábláról leesik egy papír. Ő érte nyúl, hogy felvegye és ekkor meglátja, hogy mi van ráírva. *
~ Hö?! Asszongya: A bör-tön-ből ki-sza-ba... áh jól van. Nézzük a végét! zsol-do-sok jelent-kezé-sét vár-juk, fejen-ként 500 arany-ért. Jelen-kezni az észak-nyug-ati ka-pu-nák. Hm. 500 arany elég jól hangzik. Abból összejön legalább 5 darab sör! Az elég sok! Szóval akár ölhetek is pénzért. Ez elég jól hangzik. Az észak nyugati kapu pedig elvileg, őő arról van, amerről jöttem, legalábbis nagyjából. Akkor irány oda! ~
* Mikor ezt kigondolta, visszateszi a papírt a helyére, és elindul a helyszín felé. *
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.25 20:12:29, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
684. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-22 18:47:18
Üzenet elküldve: 2013-11-22 18:47:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Allyn-t (bár lehet, hogy ez kicsit furcsán hangzik) kicsit sem érdekli, hogy a Hallgatagot lerázták. Sőt a tény, hogy a katona egyenesen a mocsárba küldte. Bár nem valószínű, hogy a Hallgatag bánatá a trollokat, de ez a gondolat kicsit megijeszti. Azonban az se biztos, hogy be fog jutni a mocsárba, viszont akkor megint ők lesznek veszélyben, hiszen valószínűleg erre fog jönni a bevarrt szájú. Az egyetlen dolog, ami kicsit megnyugtatja, hogy úgy tűnik a Hallgatagok nem tudják érezni a lélekkővet, hiszen a szentélybe se jött be. Pedig ott voltak az ablakban, onnan könnyen megérezhette volna a kő jelenlétét. Viszont szerencsére ez nem így történt. Lassan ki is lépnek a kapun a város felé. Mikor már a karavánpihenőn kívül haladnak Allyn kifejti, kicsit burkoltan, hogy kötelességének érzi, hogy ő legyen a gazdatest, viszont újabb meglepetést okoz neki a gnóm válasza.*
~Ez olyan volt, mintha én mondtam volna! Hogy lecsitított már!~
~De nagyon kedves! Viszont, ha a tényeketet nézzük nekem van igazam!~
~Pontosan! Csak mi jöhetünk szóba! Jelentéktelenek vagyunk! Jó, hogy végre te is elfogadtad!~
~Az azért túlzás, hogy elfogadtam, inkább felfogtam!~
*Csak félszemmel pillant Zrekil-re, mikor azt mondja, hogy előbb tenné meg önként, mintsem, hogy Allyn legyen az áldozat.*
- Ne viccelj Zrekil! Tudod, hogy nem hagynám, hogy megtedd helyettem! Ahogy mondtam, nekem túl fontos vagy! De nem akarok veled vitatkozni, majd az idő eldönti mi lesz!
~Kezdesz megijeszteni Allyn! Sose voltál még ilyen hideg! Mindig ott volt a melegség a szívedben! Most miért nem érzem!~
~Találd ki! Nincs kedvem veled beszélni!~
*Majd mikor végig hallgatja a férfi következő monológját elmosolyodik. Jól esik neki, amit a férfi mond.*
- Már hogyan lennék fontosabb? Az a rengeteg élet nem ér fel az enyémmel! Viszont, ha így gondolod, akkor nem vitatkozok veled! Én hiszek neked, mégha nem is tudom mit miért mondasz!
~Nekem mondod! Én már nem bírok kiigazodni rajta! Egyik percben még olyan, mintha mindennél jobban szeretne, a következőben, mintha nem is akarna veled foglalkozni, utána meg megint ilyeneket mond! Ezzel valami nincsen rendben!~
~Mit mondtam?~
~Hogy nem akarsz velem beszélni velem! Igenis, értettem!~
*A gnóm következő mondataira csak mosolyog, s hiába szeretné megölelni a másikat, most nem teszi, csak halványan mosolyog. A hidegség kezd múlni a szívében, s ez hangján is hallatszik, hiszen megint kezd hasonlítani, a szerény Allyn-ra.*
- Reménykedjünk benne! Szeretném élve megúszni ezt a kalandot!
*Még gondol utána valamit, viszont kimondani már nem meri, hiszen ki tudja hogyan reagálna rá a másik. Viszont az a legvalószínűbb, hogy megint elkerülné a témát, ami csak mégjobban megfájdítaná a lány szívét. Így inkább meg sem említi, csak halad tovább. Ahogy egyre távolabb jutnak a karavánpihenőtől Allyn úgy kezd visszatérni önmagához. S mikor már a város házai is derengenek a távolban addigra a lány arcán már a könnyek helye csillog, hiszen Thaira kihasználta a pillanatot, mikor Allyn visszatért, s elkezdte piszkálni. A holdfényben szépen dereng az út, a lány már éppen kezdené unni a helyzetet, s kezdené elfogadni, hogy belső hangjának lehet igaza, mikor hirtelen megremeg lába alatta föld, s felkapja a fejét a látvány kicsit meglepi, mikor pedig a gnóm megszólal felé fordul.*
- Tényleg gyönyörű! *felpillant a fénylő égitestre* Semmi baj! Kifjezetten jól jött, kellett ez ebbe a csodás estébe.
*Viszont hiába mondja mindezt, azt nem tudja mikor kezdett a másik varázsolni. Ennyire megszokhatta, vagy csak Thaira foglalta le ennyire gondolatait? Maga sem tudja mi lehet a helyes válasz, de nem is zavarja a lényeg, hogy kicsit kizökkent a komorságból.*
*Allyn-t (bár lehet, hogy ez kicsit furcsán hangzik) kicsit sem érdekli, hogy a Hallgatagot lerázták. Sőt a tény, hogy a katona egyenesen a mocsárba küldte. Bár nem valószínű, hogy a Hallgatag bánatá a trollokat, de ez a gondolat kicsit megijeszti. Azonban az se biztos, hogy be fog jutni a mocsárba, viszont akkor megint ők lesznek veszélyben, hiszen valószínűleg erre fog jönni a bevarrt szájú. Az egyetlen dolog, ami kicsit megnyugtatja, hogy úgy tűnik a Hallgatagok nem tudják érezni a lélekkővet, hiszen a szentélybe se jött be. Pedig ott voltak az ablakban, onnan könnyen megérezhette volna a kő jelenlétét. Viszont szerencsére ez nem így történt. Lassan ki is lépnek a kapun a város felé. Mikor már a karavánpihenőn kívül haladnak Allyn kifejti, kicsit burkoltan, hogy kötelességének érzi, hogy ő legyen a gazdatest, viszont újabb meglepetést okoz neki a gnóm válasza.*
~Ez olyan volt, mintha én mondtam volna! Hogy lecsitított már!~
~De nagyon kedves! Viszont, ha a tényeketet nézzük nekem van igazam!~
~Pontosan! Csak mi jöhetünk szóba! Jelentéktelenek vagyunk! Jó, hogy végre te is elfogadtad!~
~Az azért túlzás, hogy elfogadtam, inkább felfogtam!~
*Csak félszemmel pillant Zrekil-re, mikor azt mondja, hogy előbb tenné meg önként, mintsem, hogy Allyn legyen az áldozat.*
- Ne viccelj Zrekil! Tudod, hogy nem hagynám, hogy megtedd helyettem! Ahogy mondtam, nekem túl fontos vagy! De nem akarok veled vitatkozni, majd az idő eldönti mi lesz!
~Kezdesz megijeszteni Allyn! Sose voltál még ilyen hideg! Mindig ott volt a melegség a szívedben! Most miért nem érzem!~
~Találd ki! Nincs kedvem veled beszélni!~
*Majd mikor végig hallgatja a férfi következő monológját elmosolyodik. Jól esik neki, amit a férfi mond.*
- Már hogyan lennék fontosabb? Az a rengeteg élet nem ér fel az enyémmel! Viszont, ha így gondolod, akkor nem vitatkozok veled! Én hiszek neked, mégha nem is tudom mit miért mondasz!
~Nekem mondod! Én már nem bírok kiigazodni rajta! Egyik percben még olyan, mintha mindennél jobban szeretne, a következőben, mintha nem is akarna veled foglalkozni, utána meg megint ilyeneket mond! Ezzel valami nincsen rendben!~
~Mit mondtam?~
~Hogy nem akarsz velem beszélni velem! Igenis, értettem!~
*A gnóm következő mondataira csak mosolyog, s hiába szeretné megölelni a másikat, most nem teszi, csak halványan mosolyog. A hidegség kezd múlni a szívében, s ez hangján is hallatszik, hiszen megint kezd hasonlítani, a szerény Allyn-ra.*
- Reménykedjünk benne! Szeretném élve megúszni ezt a kalandot!
*Még gondol utána valamit, viszont kimondani már nem meri, hiszen ki tudja hogyan reagálna rá a másik. Viszont az a legvalószínűbb, hogy megint elkerülné a témát, ami csak mégjobban megfájdítaná a lány szívét. Így inkább meg sem említi, csak halad tovább. Ahogy egyre távolabb jutnak a karavánpihenőtől Allyn úgy kezd visszatérni önmagához. S mikor már a város házai is derengenek a távolban addigra a lány arcán már a könnyek helye csillog, hiszen Thaira kihasználta a pillanatot, mikor Allyn visszatért, s elkezdte piszkálni. A holdfényben szépen dereng az út, a lány már éppen kezdené unni a helyzetet, s kezdené elfogadni, hogy belső hangjának lehet igaza, mikor hirtelen megremeg lába alatta föld, s felkapja a fejét a látvány kicsit meglepi, mikor pedig a gnóm megszólal felé fordul.*
- Tényleg gyönyörű! *felpillant a fénylő égitestre* Semmi baj! Kifjezetten jól jött, kellett ez ebbe a csodás estébe.
*Viszont hiába mondja mindezt, azt nem tudja mikor kezdett a másik varázsolni. Ennyire megszokhatta, vagy csak Thaira foglalta le ennyire gondolatait? Maga sem tudja mi lehet a helyes válasz, de nem is zavarja a lényeg, hogy kicsit kizökkent a komorságból.*
683. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-22 10:32:19
Üzenet elküldve: 2013-11-22 10:32:19
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Kifelé haladva Zrekil folyamatosan a mocsár irányába kémlel, de talán a Hallgatagnak időre lesz szüksége, hogy átfésülje a helyet. Ami azt illeti, nagyon valószínű, hogy el fog tartani egy jó darabig (már ha átengedik a kapun) mire körbenéz azon a szép nagy lápos helyen. Ami azt illeti, a gnóm egyelőre reménykedik benne, hogy nem érzékeli a függőt. Legalábbis a tény, hogy nem jött be a szentélybe, ennek ad bizonyságot. Miután elhagyják a karavánpihenőt, Allyn tesz egy elég egyértelmű utalást arra, hogy ő kíván lenni a gazdatest, vagy még inkább kötelességének érzi. Persze erről Zrekilnek megvan a tömör véleménye:*
- Felejtsd el *mondja szinte gondolkodás nélkül* Előbb iszom meg azt a löttyöt és nyomom le a torkomon a követ, minthogy te legyél a gazdatest. Erről szó sem lehet *ezzel rövidre is zárja a vitát, hiszen egyáltalán nem akar belegondolni olyasmibe, hogy Allyn feláldozza magát ilyesmi miatt.*
- Van, aki fontosabb egy városnál, te egyértelműen ilyen vagy, ezért sem engedhetem, hogy emiatt feláldozd magad. *ráadásul ha Allyn lenne a gazdatest, akkor két halott is lenne, elvégre a gnóm nem tudna rá kezet emelni. Ez minden szempontból a lehető legrosszabb ötlet, így Zrekil nem is hajlandó ezzel tovább foglalkozni, még csak elméleti szinten sem.*
- Minden rendben lesz *mondja végül* Mindketten túl fogjuk élni *lassan belevesznek az éjszakába a karavánpihenő sátrai, és falai, helyette már mintha derengene a másik irányban Arthenior egy-egy épülete. A gnóm rossz ötletnek találja, hogy elkezdjen világítani a jól ismert Napvarázslattal, hiszen úgy könnyen kiszúrnák őket, akármilyen messze is vannak. A Hold pedig éppen elég fényt ad. Mi több, egyenesen gyönyörű a hatalmas, világító gömb az égen, ahogy nyugodt, fehér fényével árasztja el az utat. A gnóm végül nem bír magával, úgy érzi, muszáj megpróbálkozzon egy erősebb Holdvarázslattal. Néhány kézmozdulat és érthetetlen szó, majd reménykedik, hogy sikerülni fog neki a varázslat. Persze akár sikerül, akár nem, mindenképpen halad tovább, viszont amennyiben sikerül, azt Allyn is érzékelheti. Abban az esetben csak mosolyogva annyit mond:*
- Elnézést, nem bírtam megállni, olyan szép ma a Hold, muszáj volt ezzel adóznom neki *azzal tovább halad szapora lépteivel, hogy minél minél hamarabb elérjék Artheniort.*
A varázsló egy Rengető hold nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüst fény pászmák hatolnak a talaj felé, gyenge földrengést okozva 100 méteres körzetben.
*Kifelé haladva Zrekil folyamatosan a mocsár irányába kémlel, de talán a Hallgatagnak időre lesz szüksége, hogy átfésülje a helyet. Ami azt illeti, nagyon valószínű, hogy el fog tartani egy jó darabig (már ha átengedik a kapun) mire körbenéz azon a szép nagy lápos helyen. Ami azt illeti, a gnóm egyelőre reménykedik benne, hogy nem érzékeli a függőt. Legalábbis a tény, hogy nem jött be a szentélybe, ennek ad bizonyságot. Miután elhagyják a karavánpihenőt, Allyn tesz egy elég egyértelmű utalást arra, hogy ő kíván lenni a gazdatest, vagy még inkább kötelességének érzi. Persze erről Zrekilnek megvan a tömör véleménye:*
- Felejtsd el *mondja szinte gondolkodás nélkül* Előbb iszom meg azt a löttyöt és nyomom le a torkomon a követ, minthogy te legyél a gazdatest. Erről szó sem lehet *ezzel rövidre is zárja a vitát, hiszen egyáltalán nem akar belegondolni olyasmibe, hogy Allyn feláldozza magát ilyesmi miatt.*
- Van, aki fontosabb egy városnál, te egyértelműen ilyen vagy, ezért sem engedhetem, hogy emiatt feláldozd magad. *ráadásul ha Allyn lenne a gazdatest, akkor két halott is lenne, elvégre a gnóm nem tudna rá kezet emelni. Ez minden szempontból a lehető legrosszabb ötlet, így Zrekil nem is hajlandó ezzel tovább foglalkozni, még csak elméleti szinten sem.*
- Minden rendben lesz *mondja végül* Mindketten túl fogjuk élni *lassan belevesznek az éjszakába a karavánpihenő sátrai, és falai, helyette már mintha derengene a másik irányban Arthenior egy-egy épülete. A gnóm rossz ötletnek találja, hogy elkezdjen világítani a jól ismert Napvarázslattal, hiszen úgy könnyen kiszúrnák őket, akármilyen messze is vannak. A Hold pedig éppen elég fényt ad. Mi több, egyenesen gyönyörű a hatalmas, világító gömb az égen, ahogy nyugodt, fehér fényével árasztja el az utat. A gnóm végül nem bír magával, úgy érzi, muszáj megpróbálkozzon egy erősebb Holdvarázslattal. Néhány kézmozdulat és érthetetlen szó, majd reménykedik, hogy sikerülni fog neki a varázslat. Persze akár sikerül, akár nem, mindenképpen halad tovább, viszont amennyiben sikerül, azt Allyn is érzékelheti. Abban az esetben csak mosolyogva annyit mond:*
- Elnézést, nem bírtam megállni, olyan szép ma a Hold, muszáj volt ezzel adóznom neki *azzal tovább halad szapora lépteivel, hogy minél minél hamarabb elérjék Artheniort.*
A varázsló egy Rengető hold nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüst fény pászmák hatolnak a talaj felé, gyenge földrengést okozva 100 méteres körzetben.
682. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-21 19:36:04
Üzenet elküldve: 2013-11-21 19:36:04
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Időt nem saccol a félvér, neki olcsó bizsu az, mi másnak arany, hiszen évekből neki jutott ép elég. A korbács fonatán játszanak ujjai, mélázva, töprengve, s azon kapva magát, hogy megálljt kiált a kocsis, s alább hagy a paták monoton koppanása. Már megérkeztek volna? Kizárt. Napokat emészt a kereskedelmi útvonal, s bár kirekesztve viseltetek a pergő homok iránt, a napok múlását talán meg tudja ítélni. A ponyva mellé oson, s elhúzva azt kipillant a szekér hátuljából. Csillagok játszanak égi szonátát a sötétben úszó égbolton, s egyetlen táncosa a hold.. már ilyen késő lenne? Ha csak nem nagy hatalmú varázslók húztak föléjük káprázatos kupolát... talán tábort ütnek éjszakára? Nem kizárt. Némán, mint a szél, lelép a szekérről, óvatosan körbenéz, s elillan, mint a hajnali köd. A sejtése beigazolódni látszik, farakás előtt gubbaszt keservesen köveket kocogtatva az inas, s kóvályog ott még egy-két zsoldos. A vak szerencse nem közvetlen cimborája a kereskedőknek, ha ad, akkor csak szerényen, de harapni nagyokat szokott, hát nem csoda, hogy arannyal fizet a védelemért.
Emberek.. Rándul görcsbe a keze, ahogy a zsoldos megválva sisakjától fedi fel származását. Ne most - csitít a belső hang. Kár lenne két ember halálért ülni, amikor többet is vehet, s még arannyal is honorálják. Elvégzi dolgát pár lépéssel arrébb, majd visszahúzódik a ponyva alá. Holnap már minden bizonnyal megérkeznek.*
A hozzászólás írója (Arenion Veth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.21 19:36:43
Emberek.. Rándul görcsbe a keze, ahogy a zsoldos megválva sisakjától fedi fel származását. Ne most - csitít a belső hang. Kár lenne két ember halálért ülni, amikor többet is vehet, s még arannyal is honorálják. Elvégzi dolgát pár lépéssel arrébb, majd visszahúzódik a ponyva alá. Holnap már minden bizonnyal megérkeznek.*
A hozzászólás írója (Arenion Veth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.21 19:36:43
681. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-18 00:25:52
Üzenet elküldve: 2013-11-18 00:25:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - Szemtől szemben//
*Mielőtt elhagyja a várost, még lovat szerez, mert nem sok kedve van egy hétig utazni. Már pedig amennyire megismerte a helyet, annyi lenne gyalog szerrel. Így se lesz sokkal rövidebb, de legalább annyival gyorsabb... Hát, valamivel gyorsabb, ebben biztos.
Odahaza is utazni kellett két falu között, de azok csak egy-két napi járóútra voltak, nem ilyen messzeségben. Érthető, hogy ha a városok még ennél is messzebb vannak, miért kell karavánpihenő. Akkor viszont tényleg kellhet oda a segítség, mert a pihenni vágyókat zavarhatja a lázadás. Ennyi még Ezt számára is világos.
Ám pár nap után sikerrel eléri a pihenő környékét. Szerencsére épségben, bár könnyebb lett volna, ha előre készül élelemmel és nem az út közben kellett volna levadásznia pár kisebb vadat, amiket még a ragadozók sem zavartak. A lusta állatnál nincs is finomabb, talán csak egy zsíros, de menekülő vad. Mint odahaza, a disznó, amit apja egy kis késsel ölt meg. Két teljes napig evett belőle az egész falu. Milyen finom is volt!
Szerencsére Arthenior-t elhagyni nem nagy művészet, s lévén egy igazi út vezet kifelé, így azt se tudja eltéveszteni, még egy olyan egyszerű ember se, mint ő maga. Így hát célirányosan haladhat egészen a karavánpihenőig. Na majd ott megmutathatja, mekkora harcos ő, remélhetőleg lesznek elegen, hogy dicső ünneplést csapjanak majd, mikor leverik a börtönbe való lázadókat, kik talán túlélik, ha jól viselkednek.*
*Mielőtt elhagyja a várost, még lovat szerez, mert nem sok kedve van egy hétig utazni. Már pedig amennyire megismerte a helyet, annyi lenne gyalog szerrel. Így se lesz sokkal rövidebb, de legalább annyival gyorsabb... Hát, valamivel gyorsabb, ebben biztos.
Odahaza is utazni kellett két falu között, de azok csak egy-két napi járóútra voltak, nem ilyen messzeségben. Érthető, hogy ha a városok még ennél is messzebb vannak, miért kell karavánpihenő. Akkor viszont tényleg kellhet oda a segítség, mert a pihenni vágyókat zavarhatja a lázadás. Ennyi még Ezt számára is világos.
Ám pár nap után sikerrel eléri a pihenő környékét. Szerencsére épségben, bár könnyebb lett volna, ha előre készül élelemmel és nem az út közben kellett volna levadásznia pár kisebb vadat, amiket még a ragadozók sem zavartak. A lusta állatnál nincs is finomabb, talán csak egy zsíros, de menekülő vad. Mint odahaza, a disznó, amit apja egy kis késsel ölt meg. Két teljes napig evett belőle az egész falu. Milyen finom is volt!
Szerencsére Arthenior-t elhagyni nem nagy művészet, s lévén egy igazi út vezet kifelé, így azt se tudja eltéveszteni, még egy olyan egyszerű ember se, mint ő maga. Így hát célirányosan haladhat egészen a karavánpihenőig. Na majd ott megmutathatja, mekkora harcos ő, remélhetőleg lesznek elegen, hogy dicső ünneplést csapjanak majd, mikor leverik a börtönbe való lázadókat, kik talán túlélik, ha jól viselkednek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579