*Amilia elégedetten rázza le pengéit, majd a fél-orkhoz, lép, és annak mellkasára helyezve csizmáját kihúzza tőrét, ahogy előbb a mélységi nőstény tette. Ő is a fűbe törli jobb megoldás nem lévén, de ez igazán nem szokása. Ha egy táborban lennének, akkor a fűhöz tapadt vér szaga odavonzaná a vadállatokat, márpedig senki sem akar arra ébredni, hogy egy farkas liheg a képébe.*
- Tényleg jó, volt, bár az az igazi, ha tízszer ennyien vannak, és mi is. Akkor kevesebbet számít a tudás, és inkább a vakszerencsén múlik minden, hisz nem tudsz mind a húsz nyílvesszőre figyelni, mint most kettőre. Imádok a szerencsével játszani. De fogjam be igaz?
*Közli saját véleményét, még vidáman hozzátéve az utolsó mondatot. Az indulásra való felszólításra, és a banditákkal kapcsolatos megjegyzésre csak megrázza a fejét.*
- Már az is csodaszámba, megy, hogy ilyen közel a városhoz, egy ilyen csoportba botlottunk. Magányos renegátok persze itt is előfordulnak, de ritka, hogy egy szervezettebb csoport, ilyen közel merészkedik Artheniorhoz. Pedig ők nem voltak kezdők, vagy legalábbis a vezérük nem volt az. A bevett sablont követték: íjászok, aztán gyalogosok, egy forgalmas út mentén várva. Igen nekik is dolgoztam egyszer. Valamelyik barom kitalálta, hogy fogadjanak, fel zsoldosokat, hisz van pénzük rá, és meg is tették. Persze nem voltak otthona mi hadviselésünkben, és ennek megfelelően nem tudtak minket megfelelően irányítani. A csapatom akikhez akkor tartoztam azt mondta, hogy nekik ebből nem kell, és felbontottuk a szerződést, pedig ilyet ritkán teszünk. Persze nem mi szegtük meg, hanem megkértük őket, hogy engedjenek el. Szerencsére, ők is belátták, hogy ez így nem működik. Bele se merek gondolni, milyen szerencsétlen döntés lett volna megtartani nekik a zsoldosokat. Ugyanis mi akármennyire is nincs rendben a dolog, nem bontjuk fel a szerződést amíg a megbízó nem késik a fizetséggel, vagy nem küld el minket. De miután felbontották újra szabadok vagyunk, és akár korábbi megbízóink ellen, is felbérelhetnek minket. A maga módján, de ez hűség, én legalábbis annak tartom. Na jó most már tényleg befogom, bocsi.
*Mondja gyorsan, és igyekszik csöndben maradni. Közben lassan beérnek Artheniorba.*