Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 228 (4541. - 4560. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4560. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-17 21:31:08
Üzenet elküldve: 2019-01-17 21:31:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászversny//
*Szerényen, de letagadhatatlanul bólint egy aprócskát.*
- De igen. Nem tagadom. Az agyamra mész néha *neveti el magát, s még véletlenül sem érzi rosszul magát őszinteségéért. Hazudna, ha tagadná, ráadásul éppen pár perccel ezelőtt adta tanúbizonyságát, hogy bizony kihozza a béketűrésből a hegyesfülű. Valóban jó ötlet volt újrakezdeni, mert azt ugyan csak Lyz tudhatja, vagy inkább csak érzi, hogy egy hajszál választotta el attól, hogy lóra pattanjon, és vissza se nézzen. Most egy kicsit azért örül, hogy nem ment, bár talán leckének sem lett volna utolsó. *
- Azért mert ismerem a szavakat, még nem sűrűn szoktam használni *sejtelmes pillantás követi a mondatot, éppen olyan a mosoly is. A régi kis lázadó bujkál benne, aki nem tűnt el, csak átalakult, hogy ne törjön derékba. Az igazat megvallva káromkodást tanulni egy másik nyelven mindig vicces, de Lyz sem szívesen terelné abba az irányba a napot.*
- Jól van. Akkor nem tanítok neked. Amúgy is feltalálod magad szerintem. Nem féltelek *somolyog az orra alatt. Aztán bemutatja, hogy őt sem kell félteni a kártyatrükkök terén, mert ha nem megy a röptetés, megszórja egy sorozattal a mestert, és mindjárt el van intézve a dolog. Kimondottan jól szórakozik, amikor Shenre dobálja a lapokat. *
- Hogyne érne *kacarászik még egy kicsit, lefogott kezei alatt, mielőtt összeszedné minden komolyságát. Nem könnyű, amilyen képet vág a szeleburdi elf, elnézné azt a tettetett felháborodást még egy kicsit. Nincs benne ugyanis az a görcsösség, amit eddig érzett folyvást, és amitől ő is befeszült, bármi is legyen az.*
- Ugye? Őstehetség vagyok. De ha te nem vagy, sosem derül ki. *Büszkén vigyorog a kártyatrükk-mesterre, mindketten tudják pedig, hogy ez koránt sincs így.* Igen, akárcsak te az elf nyelvvel.
*Segít Shennek a lapokat szedni, mert egy bő paklit körbeszórt maguk körül, de ketten azért hamar összeszedik. És elő is kerül az a kis csomag, amit még nem bontott ki eddig.*
- Neehem *szemei smaragdszín fénnyel csillannak, amikor elneveti magát, hisz nem tud nem a fancsali fintorra gondolni, ami kiült a fiú arcára a finx hús íze miatt.*
- Jobb van benne. Sokkal, de sokkal jobb *kacsint mellé, amiből azért nem lehet rájönni, hogy viccel, vagy csak azért csinálja, hogy viccnek tűnjön, de valóban valami sokkal megrázóbb van benne.*
- Kibonthatod *int a csomagra.* Megérdemled.
*Ő maga visszatelepszik a fa tövébe, hátát a törzsnek veti, és kíváncsian figyeli, ahogy Shen a csomaggal bíbelődik. Ha inkább Lyzre bízná, persze szívesen kibontaná neki, ugyan úgy, a fa törzsének dőlve.
Egy-egy csokoládéval csorgatott édes sütemény van a csomagban, szöges ellentéte a finx húsnak. Nem habos, nem olyan gazdagnegyedi, mint amilyet Éné szokott sütni, de ez is nagyon finom volt, a legutóbb Lyz szerint.*
- Banya azt mondta, olyan jóízűen etted a múltkori lakoma után, hogy csoda, hogy az ujjaid megvannak még, és nem haraptad le habzsolás közben *hecceli játékosan az elfet. Persze Banya semmi ilyet nem mondott, csak hogy lelkesen ette az elf, aztán lehet, hogy nem is volt igaz.*
//Íjászversny//
*Szerényen, de letagadhatatlanul bólint egy aprócskát.*
- De igen. Nem tagadom. Az agyamra mész néha *neveti el magát, s még véletlenül sem érzi rosszul magát őszinteségéért. Hazudna, ha tagadná, ráadásul éppen pár perccel ezelőtt adta tanúbizonyságát, hogy bizony kihozza a béketűrésből a hegyesfülű. Valóban jó ötlet volt újrakezdeni, mert azt ugyan csak Lyz tudhatja, vagy inkább csak érzi, hogy egy hajszál választotta el attól, hogy lóra pattanjon, és vissza se nézzen. Most egy kicsit azért örül, hogy nem ment, bár talán leckének sem lett volna utolsó. *
- Azért mert ismerem a szavakat, még nem sűrűn szoktam használni *sejtelmes pillantás követi a mondatot, éppen olyan a mosoly is. A régi kis lázadó bujkál benne, aki nem tűnt el, csak átalakult, hogy ne törjön derékba. Az igazat megvallva káromkodást tanulni egy másik nyelven mindig vicces, de Lyz sem szívesen terelné abba az irányba a napot.*
- Jól van. Akkor nem tanítok neked. Amúgy is feltalálod magad szerintem. Nem féltelek *somolyog az orra alatt. Aztán bemutatja, hogy őt sem kell félteni a kártyatrükkök terén, mert ha nem megy a röptetés, megszórja egy sorozattal a mestert, és mindjárt el van intézve a dolog. Kimondottan jól szórakozik, amikor Shenre dobálja a lapokat. *
- Hogyne érne *kacarászik még egy kicsit, lefogott kezei alatt, mielőtt összeszedné minden komolyságát. Nem könnyű, amilyen képet vág a szeleburdi elf, elnézné azt a tettetett felháborodást még egy kicsit. Nincs benne ugyanis az a görcsösség, amit eddig érzett folyvást, és amitől ő is befeszült, bármi is legyen az.*
- Ugye? Őstehetség vagyok. De ha te nem vagy, sosem derül ki. *Büszkén vigyorog a kártyatrükk-mesterre, mindketten tudják pedig, hogy ez koránt sincs így.* Igen, akárcsak te az elf nyelvvel.
*Segít Shennek a lapokat szedni, mert egy bő paklit körbeszórt maguk körül, de ketten azért hamar összeszedik. És elő is kerül az a kis csomag, amit még nem bontott ki eddig.*
- Neehem *szemei smaragdszín fénnyel csillannak, amikor elneveti magát, hisz nem tud nem a fancsali fintorra gondolni, ami kiült a fiú arcára a finx hús íze miatt.*
- Jobb van benne. Sokkal, de sokkal jobb *kacsint mellé, amiből azért nem lehet rájönni, hogy viccel, vagy csak azért csinálja, hogy viccnek tűnjön, de valóban valami sokkal megrázóbb van benne.*
- Kibonthatod *int a csomagra.* Megérdemled.
*Ő maga visszatelepszik a fa tövébe, hátát a törzsnek veti, és kíváncsian figyeli, ahogy Shen a csomaggal bíbelődik. Ha inkább Lyzre bízná, persze szívesen kibontaná neki, ugyan úgy, a fa törzsének dőlve.
Egy-egy csokoládéval csorgatott édes sütemény van a csomagban, szöges ellentéte a finx húsnak. Nem habos, nem olyan gazdagnegyedi, mint amilyet Éné szokott sütni, de ez is nagyon finom volt, a legutóbb Lyz szerint.*
- Banya azt mondta, olyan jóízűen etted a múltkori lakoma után, hogy csoda, hogy az ujjaid megvannak még, és nem haraptad le habzsolás közben *hecceli játékosan az elfet. Persze Banya semmi ilyet nem mondott, csak hogy lelkesen ette az elf, aztán lehet, hogy nem is volt igaz.*
4559. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-17 21:22:47
Üzenet elküldve: 2019-01-17 21:22:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy tűnik, hogy Mady is elgondolkozik valamin, hiszen Aleimord mellkasa lassan olyan tiszta lesz, hogy bőr sem marad rajta. A férfi élezi a kényeztetést, így nem szól rá a nőre egy darabig, ám hosszú percek elteltével mégis megrázza a kezét.*
- Minden rendben?
*Kérdez vissza kérdő tekintettel, és a válasz meg is érkezik.*
- Csak nyugodtan.
~Én is túl sokat teszem mostanában.~
*Mady folytatja a mosdatást egyre lejjebb és lejjebb. Mikor kezei megtalálják az ékességét a férfi teste szinte azonnal megfeszül.*
- Hé... Öhm...
*Testi reakció jól láthatóak.*
- Ha már ott tapogatsz, csináld rendesen.
*Arcára széles mosoly húzódik. A kefére nem is reagál, csak barna tekintetével Mady arcát és reakcióit figyeli.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy tűnik, hogy Mady is elgondolkozik valamin, hiszen Aleimord mellkasa lassan olyan tiszta lesz, hogy bőr sem marad rajta. A férfi élezi a kényeztetést, így nem szól rá a nőre egy darabig, ám hosszú percek elteltével mégis megrázza a kezét.*
- Minden rendben?
*Kérdez vissza kérdő tekintettel, és a válasz meg is érkezik.*
- Csak nyugodtan.
~Én is túl sokat teszem mostanában.~
*Mady folytatja a mosdatást egyre lejjebb és lejjebb. Mikor kezei megtalálják az ékességét a férfi teste szinte azonnal megfeszül.*
- Hé... Öhm...
*Testi reakció jól láthatóak.*
- Ha már ott tapogatsz, csináld rendesen.
*Arcára széles mosoly húzódik. A kefére nem is reagál, csak barna tekintetével Mady arcát és reakcióit figyeli.*
4558. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-17 17:50:54
Üzenet elküldve: 2019-01-17 17:50:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
* A titokzatos lény felágaskodik, hogy karmával felhasítsa a párost, de ekkor hirtelen Monsotor közéjük áll. Denzack kissé meglepődik, de az alkalmat kihasználva arrébb kúszik, majd a lovak irányába indulna, de tudomásul kell vennie a bosszantó tényt, hogy nem kötötték ki a lovakat, s azok bizony már valahol az erdő mélyén járhatnak. A helyzet miatt zsörtölődik is rendesen a sötételf, de ekkor megpillantja a két másik lényt, akik komoly veszélyt jelenthetnek társaira nézve. Tudja, hogy cselekednie kell valamit, hiszen másként a társainak nem sok ideje lenne védekezni egyszerre három ilyen lény ellen. Ekkor hirtelen bevillan fejébe a nagyszerű ötlet, hogy még nála van a kis tégely, amit Lyztől kapott. Úgy emlékszik valami veszélyes dolog van benne, amit a pengéjére rá is kenhet. Zsebéből hamar elő is kapja a kenőcsöt, hogy tőrét bekenje vele. Ezután sebesen indulna el a két támadó felé. Ha sikerül időben odaérnie a csontszarvasokhoz, akkor árnytánc képességét próbálja meg használni, hogy elkerülje a sérüléseket, de azért közben próbál bevinni találatokat is a pengevirág krémmel bekent tőrével. Nagyon elszánt, hiszen jól tudja, hogy most mindannyiuk élete forog kockán, s ezúttal nem úszhatja meg a helyzetet harc nélkül. Nagyon reménykedik az akciója sikerében, miközben elszántságát növeli az a tény is, hogy már nincs mit vesztenie, hiszen, ha hagyná meghalni a többieket, akkor bizonyosan vele is végeznének a csontszarvasok, de lovak nélkül ez az opció nagyon fel sem merült Denzacknál. *
* A titokzatos lény felágaskodik, hogy karmával felhasítsa a párost, de ekkor hirtelen Monsotor közéjük áll. Denzack kissé meglepődik, de az alkalmat kihasználva arrébb kúszik, majd a lovak irányába indulna, de tudomásul kell vennie a bosszantó tényt, hogy nem kötötték ki a lovakat, s azok bizony már valahol az erdő mélyén járhatnak. A helyzet miatt zsörtölődik is rendesen a sötételf, de ekkor megpillantja a két másik lényt, akik komoly veszélyt jelenthetnek társaira nézve. Tudja, hogy cselekednie kell valamit, hiszen másként a társainak nem sok ideje lenne védekezni egyszerre három ilyen lény ellen. Ekkor hirtelen bevillan fejébe a nagyszerű ötlet, hogy még nála van a kis tégely, amit Lyztől kapott. Úgy emlékszik valami veszélyes dolog van benne, amit a pengéjére rá is kenhet. Zsebéből hamar elő is kapja a kenőcsöt, hogy tőrét bekenje vele. Ezután sebesen indulna el a két támadó felé. Ha sikerül időben odaérnie a csontszarvasokhoz, akkor árnytánc képességét próbálja meg használni, hogy elkerülje a sérüléseket, de azért közben próbál bevinni találatokat is a pengevirág krémmel bekent tőrével. Nagyon elszánt, hiszen jól tudja, hogy most mindannyiuk élete forog kockán, s ezúttal nem úszhatja meg a helyzetet harc nélkül. Nagyon reménykedik az akciója sikerében, miközben elszántságát növeli az a tény is, hogy már nincs mit vesztenie, hiszen, ha hagyná meghalni a többieket, akkor bizonyosan vele is végeznének a csontszarvasok, de lovak nélkül ez az opció nagyon fel sem merült Denzacknál. *
4557. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-17 13:38:37
Üzenet elküldve: 2019-01-17 13:38:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy veszi észre, a férfi inkább lenne el saját gondolataiban, minthogy mindig megzavarja, valamivel, ami éppen akkor pattant ki a fejéből. Kicsit elszégyelli magát, így egy kis ideig még az elf mellkasát szappanozza, annak esetleg feltűnhet, hogy már vagy húsz perce nem igazán vándoroltak másfele a tisztogató kezek és hogy erre vastagabb a szappanréteg kezd felgyűlni. Majd hirtelen kapja a szikrát és zavart tekintetét felemeli a másikét keresve vele.*
- Ne haragudj, egy kicsit elbambultam. *Mentegetőzik, közben pedig előrébb hajol, sarkárkától elemelkedve, és egyik kezével a másik mellkasán megtámasztva magát, felszabadult kezét levezeti az elf bőrén egészen az ágyékáig, ha az hagyja, hogy néhány finom mozdulattal megtisztítsa a férfi legérzékenyebb testrészét, amely eddig a víz takarásában pihent.*
- Lábaidon már használnám a kefét is, ha megengeded.*Mindvégig a másikon tartva tekintetét, egyelőre a feladatra összpontosítva egy kedves mosollyal megfűszerezve.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy veszi észre, a férfi inkább lenne el saját gondolataiban, minthogy mindig megzavarja, valamivel, ami éppen akkor pattant ki a fejéből. Kicsit elszégyelli magát, így egy kis ideig még az elf mellkasát szappanozza, annak esetleg feltűnhet, hogy már vagy húsz perce nem igazán vándoroltak másfele a tisztogató kezek és hogy erre vastagabb a szappanréteg kezd felgyűlni. Majd hirtelen kapja a szikrát és zavart tekintetét felemeli a másikét keresve vele.*
- Ne haragudj, egy kicsit elbambultam. *Mentegetőzik, közben pedig előrébb hajol, sarkárkától elemelkedve, és egyik kezével a másik mellkasán megtámasztva magát, felszabadult kezét levezeti az elf bőrén egészen az ágyékáig, ha az hagyja, hogy néhány finom mozdulattal megtisztítsa a férfi legérzékenyebb testrészét, amely eddig a víz takarásában pihent.*
- Lábaidon már használnám a kefét is, ha megengeded.*Mindvégig a másikon tartva tekintetét, egyelőre a feladatra összpontosítva egy kedves mosollyal megfűszerezve.*
4556. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-17 13:21:40
Üzenet elküldve: 2019-01-17 13:21:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Álomképek//
*A séta csendesen telik, olybá tűnik, mintha annyira nem igyekeznének. Nem sietteti őket senki és semmi, immár biztonságban vannak a város zajától és mocskától. Persze fellélegezni nincs idő, még akkor sem, ha leheletük párája oly szép felhőket rajzol az előttük terülő légbe. Az érintés kellemes és meleg, ahogyan a jövő terve is annak tűnik. Orts a maga módján hányja veti meg a dolgokat és szempillantás alatt jut általában döntésre. Ha eldöntötte, hogy neki az jó, akkor jó. Ezen nincs mit gondolkodni. Márpedig véletlen szülte társa mellett, még a kérgesebb emlékek is gyalulttá szelídülnek. Az emlék ott van, csak sokkal kedvezőbb köntösbe csomagolva. Jelenleg nem szomjazik, talán csak létező valójában igazi vízre, a bosszú nem élteti, miképp korábbi indulatai is föld alá bújnak.*
- Otthon. *Néz előre mereven, s kimondva is oly távolinak tűnik az ismeretlen, hogy otthonnak korántsem hívhatná. A célzást megérti persze, valahol jól is esik számára, mégis azonnal közhelyes gondolatok jutnak eszébe.* Az otthon ott van, ahol a család. Kayiko családja Ortasnak? *Kérdezi a lányra nézve, hideg tekintettel és meglehetősen racionális következetességgel, mintha utóbbi kérdése az időjárásra, vagy a szirti sas röptéhez kapcsolódna. Lehet, titkon sejti a válasz nehézségét, azonban ennek jelet nem ad, szorítása nem erősödik.*
- Nekem kedves Kayiko. *Mondja tényszerűen, de kezének szorítása még most is ugyanolyan marad, miképp hideg tekintete már ismét a látóhatárt fürkészi. A sebével már régen törődött, fájdalmat nem érez ezzel kapcsolatban, talán megfelelően begyógyult, persze azért még időt kell adnia neki.*
- Nem... voltam mindig ilyen. *Kezd bele nehézkesen formálva a mondatot, hogy az belőle szóljon, s ne, mint külső szemlélő tekintsen magára.* Apa voltam. Szerető. *Préseli ki fogai között tagoltan, majd csonka kezét felemelve néz a lányra.* Szívem is volt, bizony. Nagy szívem, talán a legnagyobb. *Életében először talán mosolyogni látszik, bár ez a mosoly inkább szomorú és reményvesztett, mint a csodás emlékek megtestesítője.*
- A Hely jó volt nekünk. Amíg le nem rohanták. *Elcsendesedik, s csak a hűvös szél zúgása öleli körbe őket, ahogy a lassan szállingózó, talajon megülő hó ropogása hallik lábuk alatt. Semmi nem utal arra, hogy erre két vándor jár, csak a madarak kik látták, s a hó, mely érezte.*
*A séta csendesen telik, olybá tűnik, mintha annyira nem igyekeznének. Nem sietteti őket senki és semmi, immár biztonságban vannak a város zajától és mocskától. Persze fellélegezni nincs idő, még akkor sem, ha leheletük párája oly szép felhőket rajzol az előttük terülő légbe. Az érintés kellemes és meleg, ahogyan a jövő terve is annak tűnik. Orts a maga módján hányja veti meg a dolgokat és szempillantás alatt jut általában döntésre. Ha eldöntötte, hogy neki az jó, akkor jó. Ezen nincs mit gondolkodni. Márpedig véletlen szülte társa mellett, még a kérgesebb emlékek is gyalulttá szelídülnek. Az emlék ott van, csak sokkal kedvezőbb köntösbe csomagolva. Jelenleg nem szomjazik, talán csak létező valójában igazi vízre, a bosszú nem élteti, miképp korábbi indulatai is föld alá bújnak.*
- Otthon. *Néz előre mereven, s kimondva is oly távolinak tűnik az ismeretlen, hogy otthonnak korántsem hívhatná. A célzást megérti persze, valahol jól is esik számára, mégis azonnal közhelyes gondolatok jutnak eszébe.* Az otthon ott van, ahol a család. Kayiko családja Ortasnak? *Kérdezi a lányra nézve, hideg tekintettel és meglehetősen racionális következetességgel, mintha utóbbi kérdése az időjárásra, vagy a szirti sas röptéhez kapcsolódna. Lehet, titkon sejti a válasz nehézségét, azonban ennek jelet nem ad, szorítása nem erősödik.*
- Nekem kedves Kayiko. *Mondja tényszerűen, de kezének szorítása még most is ugyanolyan marad, miképp hideg tekintete már ismét a látóhatárt fürkészi. A sebével már régen törődött, fájdalmat nem érez ezzel kapcsolatban, talán megfelelően begyógyult, persze azért még időt kell adnia neki.*
- Nem... voltam mindig ilyen. *Kezd bele nehézkesen formálva a mondatot, hogy az belőle szóljon, s ne, mint külső szemlélő tekintsen magára.* Apa voltam. Szerető. *Préseli ki fogai között tagoltan, majd csonka kezét felemelve néz a lányra.* Szívem is volt, bizony. Nagy szívem, talán a legnagyobb. *Életében először talán mosolyogni látszik, bár ez a mosoly inkább szomorú és reményvesztett, mint a csodás emlékek megtestesítője.*
- A Hely jó volt nekünk. Amíg le nem rohanták. *Elcsendesedik, s csak a hűvös szél zúgása öleli körbe őket, ahogy a lassan szállingózó, talajon megülő hó ropogása hallik lábuk alatt. Semmi nem utal arra, hogy erre két vándor jár, csak a madarak kik látták, s a hó, mely érezte.*
4555. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-17 10:54:40
Üzenet elküldve: 2019-01-17 10:54:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
*Ezek a földek közelebb állnak a szívéhez, mint a parttalan mocsár. Egyfelől a lankás mezők, majd a rendezett gazdaságok, kertek még így télen is ott hordozzák magukban a civilizáció nyomait, másfelől a Zeyával ideútról vannak kellemes emlékei. Amikor ilyen helyek mellett haladnak el, akkor oda-odapillant a szerzetesnőre, néha el is mosolyodik egy-egy mókás helyzeten vagy mondaton. Hirtelen eszébe jut, amikor a nő visszakérdezett a kegyes hazugság magyarázatakor, hogy akkor most neki udvarolnia kellene Roddnak. Picit oldódik is, ahogy egyre távolabb vannak a toronytól, bár legbelül ott motoszkál a küldetés és annak veszélyei.
A megállóknál folytatja a törpe kiszabadítását a fából. A bot már csak egy arasznyi fadarab, hisz ahogy kiértek a mocsárból levágta a megmunkált részt. Mire odaérnek a város határába, már tulajdonképp kész is. Jobbja egy kalapácsot, balja egy kerek pajzsot tart. Szakállas fején kétszarvas sisak. Féltérden hárít a pajzzsal, melyet feje fölé emel. Pikkelyekből álló vértje lehetne kimunkáltabb és arcát is mintha kőből faragták volna istenei, de Rodd tulajdonképp elégedett vele, hisz egyfelől eddig volt mit csinálnia a borús gondolatokon való rágódás helyett, másrészt egészen hozta a hangulatot, amit ábrázolni akart.
Ahogy közelednek a város felé azért eluralkodik rajta a jóleső izgalom, ami akkor jött elő, mikor Arcessel a turpisságokra készültek és ott volt a játék és a jutalom esélye, no meg a veszély kockázata.*
*Ezek a földek közelebb állnak a szívéhez, mint a parttalan mocsár. Egyfelől a lankás mezők, majd a rendezett gazdaságok, kertek még így télen is ott hordozzák magukban a civilizáció nyomait, másfelől a Zeyával ideútról vannak kellemes emlékei. Amikor ilyen helyek mellett haladnak el, akkor oda-odapillant a szerzetesnőre, néha el is mosolyodik egy-egy mókás helyzeten vagy mondaton. Hirtelen eszébe jut, amikor a nő visszakérdezett a kegyes hazugság magyarázatakor, hogy akkor most neki udvarolnia kellene Roddnak. Picit oldódik is, ahogy egyre távolabb vannak a toronytól, bár legbelül ott motoszkál a küldetés és annak veszélyei.
A megállóknál folytatja a törpe kiszabadítását a fából. A bot már csak egy arasznyi fadarab, hisz ahogy kiértek a mocsárból levágta a megmunkált részt. Mire odaérnek a város határába, már tulajdonképp kész is. Jobbja egy kalapácsot, balja egy kerek pajzsot tart. Szakállas fején kétszarvas sisak. Féltérden hárít a pajzzsal, melyet feje fölé emel. Pikkelyekből álló vértje lehetne kimunkáltabb és arcát is mintha kőből faragták volna istenei, de Rodd tulajdonképp elégedett vele, hisz egyfelől eddig volt mit csinálnia a borús gondolatokon való rágódás helyett, másrészt egészen hozta a hangulatot, amit ábrázolni akart.
Ahogy közelednek a város felé azért eluralkodik rajta a jóleső izgalom, ami akkor jött elő, mikor Arcessel a turpisságokra készültek és ott volt a játék és a jutalom esélye, no meg a veszély kockázata.*
4554. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-17 10:33:45
Üzenet elküldve: 2019-01-17 10:33:45
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Úton útfélen//
*Üzleti kérdésekben még biztosan van mit tanulnia a kis társaságnak, de szerencséjükre nem egy olyan hiénába futottak bele, aki az utolsó aranyat is kilopja a zsebükből és közben valami silány házat sóz rájuk. Arystor kedvesen mosolyog Laurentita szavain, szívesen segít és úgy tűnik, ő is jobban érzi magát, hogy ilyen csapatnak mutathatja meg a házát.*
- Valahol el kell kezdeni. *Mosolyog Luninari szavaira.*
- Én sem egyből házakkal kezdtem, de Teysusnak hála, mostanra sikerült biztonságot teremtenem magamnak és a családomnak. És annál nincs fontosabb. *Emeli fel kesztyűs mutatóujját kedves okítással.*
- Repülni? *Nevet fel a nemes.*
- Én akkor se akarnék repülni, ha szárnyam volna. Nézd, milyen magasan vannak a madarak. *Mutat fel az égre.*
- Onnan biztosan nem szeretnék leesni. *Szélesen mosolyog a korábban a szekérről leeső Marellára és a repülést felvető Vieljanára.*
- Jó nekem itt, ilyen magasan. *Paskolja meg lova nyakát.
Lsonjangunak igaza van, a Marellát felsegítő testőr, miután segített a lánynak visszaülni a szekérre, befogja a lovát és a szekér végéhez köti. Így már biztosan nem fog galibát okozni.
A hó lassan beteríti a tájat, fehérre színezve a zöldes-barnás környezetet, a város zajai már régen elhaltak mögöttük, az egész tényleg nyugodtságot áraszt. A nyugalomba csak a kis incidens szólt bele, de végül mindenki jól van, ló és a szekérről lepottyanó utasa is. A szekéren jól elbeszélgetnek az ott ülők, lám, tényleg jó ötlet volt és talán Arystornak is igaza lehet, hisz ilyen körülmények között sokkal kellemesebb birtokot venni, mint vacogva, gyalogolva.
A kis megálló után folytathatják is az utat és a kastély is végre látható közelségbe került. Sokaknak eláll a szava a látványtól, amire biztosan jó hatással van a szállingózó hóesés is. De valóban idilli kép tárul a szekéren utazó kis társaság elé.
A kissé kanyargó uton leereszkedve eléri a ház elé, ahol a kör alakú út fut körbe.
Az ház elé érve nincs sok mozgás bent, csak az egyik melléképület kéményéből bodorodik egy füstoszlop az ég felé.
Arystor leszáll a nyeregből, a testőrei is ugyanígy tesznek, majd a szekérhez mennek, hogy lesegítsék az ott ülőket.*
- Szálljatok csak le, mozgassátok ki magatokat. Én megyek, szólok az Öregnek, hogy megjöttünk. *Mondja, ahogy kinyújtóztatja a derekát, majd megindul a melléképület felé.
A ház jó állapotban van, látszik, hogy törődtek vele. A cserepek a helyükön vannak, nem foghíjasak, a falakról nem potyog a vakolat. Az ajtót vaskos lánc is védi, de ez bizonyosan csak a mostani időknek szól, amikor nem laknak a házban.
A kis kert is téli álmát alussza, rendben tartott, csak a hideg miatt bújtak el a növények. A kis körút kaviccsal van beterítve, így esős időben sem annyira sáros. A kis melléképületből kedves arcú, görnyedt hátú öregember lép elő mosolyogva. Vastag irhakabátban, majd integet az érkezőknek és Arystorral visszatér a kis csapathoz.*
- Hadd mutassam be az Öreget, mi csak így hívjuk, régi barátunk és nekünk dolgozik már csaknem ötven éve. *Mutatja be a nemes.*
- Üdvözöllek benneteket. *Mondja az Öreg mindenkire mosolyogva. Víztiszta kék szemei vannak, a haja nagy részét már elvitte az idő és kifakította, az arcán durva, fehéres-szürkés borosta, arca ezernyi ránctól terhes, de mosolyog.*
- Milyen kedves kis társaság. *Néz végig a társaságon.*
- Maguk volnának a vevők? *Kérdi rekedtes hangján.*
- No, akkor elő a farbával, mit szeretnének látni először? *Kérdi közelebb lépve.*
*Üzleti kérdésekben még biztosan van mit tanulnia a kis társaságnak, de szerencséjükre nem egy olyan hiénába futottak bele, aki az utolsó aranyat is kilopja a zsebükből és közben valami silány házat sóz rájuk. Arystor kedvesen mosolyog Laurentita szavain, szívesen segít és úgy tűnik, ő is jobban érzi magát, hogy ilyen csapatnak mutathatja meg a házát.*
- Valahol el kell kezdeni. *Mosolyog Luninari szavaira.*
- Én sem egyből házakkal kezdtem, de Teysusnak hála, mostanra sikerült biztonságot teremtenem magamnak és a családomnak. És annál nincs fontosabb. *Emeli fel kesztyűs mutatóujját kedves okítással.*
- Repülni? *Nevet fel a nemes.*
- Én akkor se akarnék repülni, ha szárnyam volna. Nézd, milyen magasan vannak a madarak. *Mutat fel az égre.*
- Onnan biztosan nem szeretnék leesni. *Szélesen mosolyog a korábban a szekérről leeső Marellára és a repülést felvető Vieljanára.*
- Jó nekem itt, ilyen magasan. *Paskolja meg lova nyakát.
Lsonjangunak igaza van, a Marellát felsegítő testőr, miután segített a lánynak visszaülni a szekérre, befogja a lovát és a szekér végéhez köti. Így már biztosan nem fog galibát okozni.
A hó lassan beteríti a tájat, fehérre színezve a zöldes-barnás környezetet, a város zajai már régen elhaltak mögöttük, az egész tényleg nyugodtságot áraszt. A nyugalomba csak a kis incidens szólt bele, de végül mindenki jól van, ló és a szekérről lepottyanó utasa is. A szekéren jól elbeszélgetnek az ott ülők, lám, tényleg jó ötlet volt és talán Arystornak is igaza lehet, hisz ilyen körülmények között sokkal kellemesebb birtokot venni, mint vacogva, gyalogolva.
A kis megálló után folytathatják is az utat és a kastély is végre látható közelségbe került. Sokaknak eláll a szava a látványtól, amire biztosan jó hatással van a szállingózó hóesés is. De valóban idilli kép tárul a szekéren utazó kis társaság elé.
A kissé kanyargó uton leereszkedve eléri a ház elé, ahol a kör alakú út fut körbe.
Az ház elé érve nincs sok mozgás bent, csak az egyik melléképület kéményéből bodorodik egy füstoszlop az ég felé.
Arystor leszáll a nyeregből, a testőrei is ugyanígy tesznek, majd a szekérhez mennek, hogy lesegítsék az ott ülőket.*
- Szálljatok csak le, mozgassátok ki magatokat. Én megyek, szólok az Öregnek, hogy megjöttünk. *Mondja, ahogy kinyújtóztatja a derekát, majd megindul a melléképület felé.
A ház jó állapotban van, látszik, hogy törődtek vele. A cserepek a helyükön vannak, nem foghíjasak, a falakról nem potyog a vakolat. Az ajtót vaskos lánc is védi, de ez bizonyosan csak a mostani időknek szól, amikor nem laknak a házban.
A kis kert is téli álmát alussza, rendben tartott, csak a hideg miatt bújtak el a növények. A kis körút kaviccsal van beterítve, így esős időben sem annyira sáros. A kis melléképületből kedves arcú, görnyedt hátú öregember lép elő mosolyogva. Vastag irhakabátban, majd integet az érkezőknek és Arystorral visszatér a kis csapathoz.*
- Hadd mutassam be az Öreget, mi csak így hívjuk, régi barátunk és nekünk dolgozik már csaknem ötven éve. *Mutatja be a nemes.*
- Üdvözöllek benneteket. *Mondja az Öreg mindenkire mosolyogva. Víztiszta kék szemei vannak, a haja nagy részét már elvitte az idő és kifakította, az arcán durva, fehéres-szürkés borosta, arca ezernyi ránctól terhes, de mosolyog.*
- Milyen kedves kis társaság. *Néz végig a társaságon.*
- Maguk volnának a vevők? *Kérdi rekedtes hangján.*
- No, akkor elő a farbával, mit szeretnének látni először? *Kérdi közelebb lépve.*
4553. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-16 18:08:04
Üzenet elküldve: 2019-01-16 18:08:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*A kapott törölközővel megtörli az arcát, majd hagyja, hogy kiszedjék azt a kezéből.*
~Ennyire felhúzta magát?~
*Ha Mady pufogni akar azért, mert az elf nem szereti, hogy nyakon öntik vízzel akkor, és tele megy a szeme szappannal, akkor legyen. Úgyis hamar megnyugszik majd.*
- Most nem vagyok nevetős kedvemben. Ne haragudj, nem szerettem volna elrontani a kedvedet.
*Mondja kicsit halkabban, de közben a nő ismét szorgoskodni kezd, és a férfi mellkasát kezdi mosni. Aleimord csak halkan hümmög, láthatóan jól esik neki a törődés. Nem zavarja, hogy a füleit tapogatják, talán még jól is esik neki, hogy a vékony ujjak végigsimítják.
A kedves mosolyra megpróbál kedves mosollyal reagálni, ám gesztusaiból még mindig kiszűrhető a lelkében lakó keserűség.*
*A kapott törölközővel megtörli az arcát, majd hagyja, hogy kiszedjék azt a kezéből.*
~Ennyire felhúzta magát?~
*Ha Mady pufogni akar azért, mert az elf nem szereti, hogy nyakon öntik vízzel akkor, és tele megy a szeme szappannal, akkor legyen. Úgyis hamar megnyugszik majd.*
- Most nem vagyok nevetős kedvemben. Ne haragudj, nem szerettem volna elrontani a kedvedet.
*Mondja kicsit halkabban, de közben a nő ismét szorgoskodni kezd, és a férfi mellkasát kezdi mosni. Aleimord csak halkan hümmög, láthatóan jól esik neki a törődés. Nem zavarja, hogy a füleit tapogatják, talán még jól is esik neki, hogy a vékony ujjak végigsimítják.
A kedves mosolyra megpróbál kedves mosollyal reagálni, ám gesztusaiból még mindig kiszűrhető a lelkében lakó keserűség.*
4552. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-16 14:07:59
Üzenet elküldve: 2019-01-16 14:07:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*A jókedvét azért elég gyorsan letöri a férfi hangja, amiben nem igazán cseng az övéhez hasonló jókedv, bár ez egyrészt érthető, másrészt nem viselkedhet egy nemessel úgy, mint a barátnőivel, mégiscsak más világ, a jó neveltetés ugyebár. Csak feláll és odasétál a dézsa másik oldalára, majd letérdel és odanyomja a kisebb törölközőt a férfi arcához, megvárja, míg végez, majd visszaveszi tőle és leteszi maga mellé.*
- Nem érdemelted meg, csak gondoltam vicces lesz és nevetni fogsz.*Tekinteté most inkább lesüti, hiszen igazán meg lehet most már az elf véleménye róla, inkább csak szappanoz, majd a férfi mellkasa következik. Kezeivel felsimít a nyakáig, ott megmasszírozza egy kicsit a bőrt, majd tovább vándorol, és ujjaival végig simít a másik hegyes füleinek oldalán. Mióta meglátta a nemest, már akkor arra gondolt, hogy de szívesen megtapogatná annak hegyes fülecskéit. Azért próbálja a másik tekintetét keresni, hogy egy kedves mosolyt megeresztve felmérje milyen lelki állapotban is van, esetleg ha nagy megdöbbenést vagy furcsa ábrázatot lát az el is tántorítja egy pillanatra. Minden más esetben, kezei visszatérnek a mellkasára és szépen finoman köröket ír le rajta, majd megindulnak lefelé a férfi csípője irányába.*
*A jókedvét azért elég gyorsan letöri a férfi hangja, amiben nem igazán cseng az övéhez hasonló jókedv, bár ez egyrészt érthető, másrészt nem viselkedhet egy nemessel úgy, mint a barátnőivel, mégiscsak más világ, a jó neveltetés ugyebár. Csak feláll és odasétál a dézsa másik oldalára, majd letérdel és odanyomja a kisebb törölközőt a férfi arcához, megvárja, míg végez, majd visszaveszi tőle és leteszi maga mellé.*
- Nem érdemelted meg, csak gondoltam vicces lesz és nevetni fogsz.*Tekinteté most inkább lesüti, hiszen igazán meg lehet most már az elf véleménye róla, inkább csak szappanoz, majd a férfi mellkasa következik. Kezeivel felsimít a nyakáig, ott megmasszírozza egy kicsit a bőrt, majd tovább vándorol, és ujjaival végig simít a másik hegyes füleinek oldalán. Mióta meglátta a nemest, már akkor arra gondolt, hogy de szívesen megtapogatná annak hegyes fülecskéit. Azért próbálja a másik tekintetét keresni, hogy egy kedves mosolyt megeresztve felmérje milyen lelki állapotban is van, esetleg ha nagy megdöbbenést vagy furcsa ábrázatot lát az el is tántorítja egy pillanatra. Minden más esetben, kezei visszatérnek a mellkasára és szépen finoman köröket ír le rajta, majd megindulnak lefelé a férfi csípője irányába.*
4551. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-15 21:50:59
Üzenet elküldve: 2019-01-15 21:50:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Nem véletlenül olyan legendás, amilyen. Ám az hogy íjászként mások elismerik-e, egyáltalán nem érdekli. Csupán annyira, hogy bízzon magában s tudja, hogy ha célba vesz egy rémet, annak ott kell becsapódnia, nem pedig a társán. Csak ezért izgul egy kicsit, de amint úgy mozdul Monsotor, már engedi is útnak a vesszőt. Nincs idő megkönnyebbülni, mert ahogy a rém megborul, láthatóvá válik az a másik kettő is, amelyik nagy lendülettel halad feléjük.*
- Monsont! *Ennyi telik tőle, hogy buzdítsa cselekvésre társát. Nem engedhetik, hogy újra támadjon a sebzett rém, ha megzavarta Lyz nyílvesszője.
Lyz azonnal kap is újabb vessző után, s szám szerint kettőt húz ki a tegezből. Hunyorítva emelkedik fel, hogy stabilabban álljon, de nem húzhatja az időt, ha védeni szeretné társait egy újabb becsapódástól. Kétsége sincs afelől, hogy ha egy vesszővel találna, éppen úgy talál majd kettővel is. Jó ideje kombinálva gyakorolt már Vadvédben is. Arca eltökéltségről árulkodik, ahogy a két rémet igyekszik célozni mellkas magasságban.
Most még fűti a tettvágy, de abban is biztos, hogy ha nem támadtak volna rájuk ezek a csontszarvasok, ő sem ragadott volna vesszőt.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.15 21:58:16
*Nem véletlenül olyan legendás, amilyen. Ám az hogy íjászként mások elismerik-e, egyáltalán nem érdekli. Csupán annyira, hogy bízzon magában s tudja, hogy ha célba vesz egy rémet, annak ott kell becsapódnia, nem pedig a társán. Csak ezért izgul egy kicsit, de amint úgy mozdul Monsotor, már engedi is útnak a vesszőt. Nincs idő megkönnyebbülni, mert ahogy a rém megborul, láthatóvá válik az a másik kettő is, amelyik nagy lendülettel halad feléjük.*
- Monsont! *Ennyi telik tőle, hogy buzdítsa cselekvésre társát. Nem engedhetik, hogy újra támadjon a sebzett rém, ha megzavarta Lyz nyílvesszője.
Lyz azonnal kap is újabb vessző után, s szám szerint kettőt húz ki a tegezből. Hunyorítva emelkedik fel, hogy stabilabban álljon, de nem húzhatja az időt, ha védeni szeretné társait egy újabb becsapódástól. Kétsége sincs afelől, hogy ha egy vesszővel találna, éppen úgy talál majd kettővel is. Jó ideje kombinálva gyakorolt már Vadvédben is. Arca eltökéltségről árulkodik, ahogy a két rémet igyekszik célozni mellkas magasságban.
Most még fűti a tettvágy, de abban is biztos, hogy ha nem támadtak volna rájuk ezek a csontszarvasok, ő sem ragadott volna vesszőt.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.15 21:58:16
4550. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-15 20:37:48
Üzenet elküldve: 2019-01-15 20:37:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg (szárazon)//
*Ilidrion tehát az egyetlen egészen újonc kis csapatukban, bár mint kiderül hamarosan, senki sem olyan régi darab errefelé.*
- Oh, nem, ez igazán semmiség…
*Igazgatja zavartan köpönyegét Thim dicsérő szavai hallatán, jól megnézve minden kis redőt magán. A szárítkozós javaslaton elvörösödik, s felelni szeretne valamit, de nem szól közbe, míg a férfi mondandója végére nem ér.*
- Lihanech?
*Csillan fel a szeme boldogan, szinte kiesik rajta a lelkesedéstől.*
- Ott születtem!
*Amikor Ilidrion is néhány szóban elmondja, honnan jött, mindjárt kiérzi hangjából a fáradtságot.*
- Ó, sajnálom, igazán kimerült lehetsz. Emlékszem, milyen nehéz volt nekem is az utazás…
*Egy pillanatra elréved a tekintete, de aztán megrázza magát és felmosolyog.*
- Akkor neked is biztosan jólesne a kis nyalánkság és pihenés, ugye?
*Mindkét megmentője azon az állásponton van, hogy ezzel a vizes ruhával gyorsan kezdeni kell valamit. És hát persze igazuk van, nem olyan erős a szervezete a meghűléssel szemben, ám áthidaló megoldást javasol.*
- Egy kicsit messzebb van innen, ahol lakom, de egy alkalmi tábortűz szerintem megoldaná a problémát. A holmim csak néhány lépésre van innen. És van ott egy pokróc is, azt magamra teríthetem, míg átmelegszem. Van kedvetek csatlakozni? Mesélhetnétek még és megehetnénk együtt a sütit. Már ami maradt…
*Süti le egy pillanatra szégyenlősen a szemeit, ám aztán reménykedőn néz fel mindkettejükre. Úgy tűnik, Ilidrion máris hajlandóságot mutat, s hacsak Thim nem szeretné másképp, elindul a holmija felé, közben a beszámolót hallgatva.*
- No, csak nem?
*Szalad fel a szemöldöke, hangja melegséget és együttérzést sugároz Ilidrion szavaira.*
- Ha valaki, hát én igazi városi lány vagyok. Nekem az erdő ijesztő, így el tudom képzelni, mit érezhetsz egy újszerű helyen. De hidd el, itt is sok jó lélek él!
*Mosolyog bátorítóan.*
- De mondd csak, miért érzed úgy, hogy rossz helyen jársz?
*Tényleg nem kell messzire menniük, hogy a holmiját megtalálják. Rajztömb egy félkész tájképpel, természetesen a folyóról, szénkréta, egy kis vászonzsák és a pokróc. Ezeket gyorsan magához veszi.*
- Azt hiszem, itt a magas fűben nem olyan jó tüzet rakni. Menjünk közelebb a folyóparthoz?
*Mutat egy kicsit kövesebb, sziklásabb rész felé a füves-fás rész határán, ahol azért még kényelmet találhatnak a puhább aljnövényzet szélén.*
A hozzászólás írója (Lyllinor Gramhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.15 20:39:49
//Csak ezt ússzuk meg (szárazon)//
*Ilidrion tehát az egyetlen egészen újonc kis csapatukban, bár mint kiderül hamarosan, senki sem olyan régi darab errefelé.*
- Oh, nem, ez igazán semmiség…
*Igazgatja zavartan köpönyegét Thim dicsérő szavai hallatán, jól megnézve minden kis redőt magán. A szárítkozós javaslaton elvörösödik, s felelni szeretne valamit, de nem szól közbe, míg a férfi mondandója végére nem ér.*
- Lihanech?
*Csillan fel a szeme boldogan, szinte kiesik rajta a lelkesedéstől.*
- Ott születtem!
*Amikor Ilidrion is néhány szóban elmondja, honnan jött, mindjárt kiérzi hangjából a fáradtságot.*
- Ó, sajnálom, igazán kimerült lehetsz. Emlékszem, milyen nehéz volt nekem is az utazás…
*Egy pillanatra elréved a tekintete, de aztán megrázza magát és felmosolyog.*
- Akkor neked is biztosan jólesne a kis nyalánkság és pihenés, ugye?
*Mindkét megmentője azon az állásponton van, hogy ezzel a vizes ruhával gyorsan kezdeni kell valamit. És hát persze igazuk van, nem olyan erős a szervezete a meghűléssel szemben, ám áthidaló megoldást javasol.*
- Egy kicsit messzebb van innen, ahol lakom, de egy alkalmi tábortűz szerintem megoldaná a problémát. A holmim csak néhány lépésre van innen. És van ott egy pokróc is, azt magamra teríthetem, míg átmelegszem. Van kedvetek csatlakozni? Mesélhetnétek még és megehetnénk együtt a sütit. Már ami maradt…
*Süti le egy pillanatra szégyenlősen a szemeit, ám aztán reménykedőn néz fel mindkettejükre. Úgy tűnik, Ilidrion máris hajlandóságot mutat, s hacsak Thim nem szeretné másképp, elindul a holmija felé, közben a beszámolót hallgatva.*
- No, csak nem?
*Szalad fel a szemöldöke, hangja melegséget és együttérzést sugároz Ilidrion szavaira.*
- Ha valaki, hát én igazi városi lány vagyok. Nekem az erdő ijesztő, így el tudom képzelni, mit érezhetsz egy újszerű helyen. De hidd el, itt is sok jó lélek él!
*Mosolyog bátorítóan.*
- De mondd csak, miért érzed úgy, hogy rossz helyen jársz?
*Tényleg nem kell messzire menniük, hogy a holmiját megtalálják. Rajztömb egy félkész tájképpel, természetesen a folyóról, szénkréta, egy kis vászonzsák és a pokróc. Ezeket gyorsan magához veszi.*
- Azt hiszem, itt a magas fűben nem olyan jó tüzet rakni. Menjünk közelebb a folyóparthoz?
*Mutat egy kicsit kövesebb, sziklásabb rész felé a füves-fás rész határán, ahol azért még kényelmet találhatnak a puhább aljnövényzet szélén.*
A hozzászólás írója (Lyllinor Gramhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.15 20:39:49
4549. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-15 17:43:11
Üzenet elküldve: 2019-01-15 17:43:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Fogalma sincs arról, hogy amit mondott félreérthető egészen eddig, amíg Mady meg nem szólal, és hangjából ki nem hallja a sértettséget.
A nő gyorsan átveszi a hajmostát, így Aleimord csak leengedi a kezét a vízbe.*
- Úgy értettem, hogy a rövid hajat könnyebb...
*És ekkor kapja a fejébe a vizet. Gyorsan félbehagyja a mondatot, amit elkezdett, nem szeretné lenyelni a szappanod vizet. A szemét bár összeszorítja, még így érzi benne a kellemetlen csípést.
Megpróbálja vizes kezével letörölni az arcát, de a szemét nem nyitja ki.*
- Jó, értem, megérdemeltem. Kaphatok egy törölközőt?
*Hangjában nincs annyi vidámság és jókedv, mint Madyéban. A negatív gondolatok rögtön megindulnak az elméjében, bár a nő kedvéért megpróbál ellenállni neki.*
*Fogalma sincs arról, hogy amit mondott félreérthető egészen eddig, amíg Mady meg nem szólal, és hangjából ki nem hallja a sértettséget.
A nő gyorsan átveszi a hajmostát, így Aleimord csak leengedi a kezét a vízbe.*
- Úgy értettem, hogy a rövid hajat könnyebb...
*És ekkor kapja a fejébe a vizet. Gyorsan félbehagyja a mondatot, amit elkezdett, nem szeretné lenyelni a szappanod vizet. A szemét bár összeszorítja, még így érzi benne a kellemetlen csípést.
Megpróbálja vizes kezével letörölni az arcát, de a szemét nem nyitja ki.*
- Jó, értem, megérdemeltem. Kaphatok egy törölközőt?
*Hangjában nincs annyi vidámság és jókedv, mint Madyéban. A negatív gondolatok rögtön megindulnak az elméjében, bár a nő kedvéért megpróbál ellenállni neki.*
4548. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-15 17:29:21
Üzenet elküldve: 2019-01-15 17:29:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Lelkének jóleső mondat hagyja el a férfi száját, és most még a nem rossz is ragyogó dicséretként villan fel a fejében. Majd csak figyeli, ahogy a másik a haját babrálja, és megint elhatalmasodik rajta a bánat, hiszen ő maga is szívesen megnézte volna azokat az aranyszínű fürtöket a szélben lengedezni. A kérés téríti észhez, és nyújtja is a szappant, majd visszakapja és nagyokat pislog, ahogy az ő munkáját elvéve az elf jó alaposan átdörzsöli a haját a habbal. Kicsit megilletődik, talán a másik nem tartja elég jónak a feladat megfelelő elvégzéséhez, majd felcsendül a férfi hangja és már tudja, hogy semmi komoly baj nincs. Ezen felbátorodva felpattan, és jól összekeni a kezét a szappannal, amikkel aztán erőteljes szerteszét dörzsölő és köröző mozdulatokat hajt végre a másik hajába túrva.*
- Szóval így gyorsabb! *Színlelve a sértettséget, bár kedves csilingelő hangjában hallatszik, hogy jól mulat ám. Majd miután széttúrta a férfi haját, a célszerszámmal egy nagy adag vizet indít meg a feje tetejéről, hogy az aztán szökőárként öntse el a másikat*
- Adok én mindjárt neked, megmutatom, hogy gyorsabb!*Kuncog közben élvezve helyzeti előnyét.*
*Lelkének jóleső mondat hagyja el a férfi száját, és most még a nem rossz is ragyogó dicséretként villan fel a fejében. Majd csak figyeli, ahogy a másik a haját babrálja, és megint elhatalmasodik rajta a bánat, hiszen ő maga is szívesen megnézte volna azokat az aranyszínű fürtöket a szélben lengedezni. A kérés téríti észhez, és nyújtja is a szappant, majd visszakapja és nagyokat pislog, ahogy az ő munkáját elvéve az elf jó alaposan átdörzsöli a haját a habbal. Kicsit megilletődik, talán a másik nem tartja elég jónak a feladat megfelelő elvégzéséhez, majd felcsendül a férfi hangja és már tudja, hogy semmi komoly baj nincs. Ezen felbátorodva felpattan, és jól összekeni a kezét a szappannal, amikkel aztán erőteljes szerteszét dörzsölő és köröző mozdulatokat hajt végre a másik hajába túrva.*
- Szóval így gyorsabb! *Színlelve a sértettséget, bár kedves csilingelő hangjában hallatszik, hogy jól mulat ám. Majd miután széttúrta a férfi haját, a célszerszámmal egy nagy adag vizet indít meg a feje tetejéről, hogy az aztán szökőárként öntse el a másikat*
- Adok én mindjárt neked, megmutatom, hogy gyorsabb!*Kuncog közben élvezve helyzeti előnyét.*
4547. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-15 15:24:49
Üzenet elküldve: 2019-01-15 15:24:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Bár mozdulatlanul ül, lehunyt szemein, és kissé furcsa mosolyán érezhető, hogy mennyire élvezi azt, amit a nő csinál.*
- Tényleg nem rossz...
*Suttogja, miközben lassan felszabaduló kezével bevizezi a haját.*
- Olyat furcsa.
*Mondja, miközben ujjait újra és újra végighúzza a rövid szálakon.*
- Hozzá kell még szoknom.
*Kicsit talán még hiányoznak is neki a hosszú tincsek, viszont ha tükörbe néz, nem szeretné a régi Aleimordot látni benne. Valaki új kell. Olyan, ki nem egy árnyék.*
- Megkapom a szappant?
*Ha megkapja, akkor vesz a kezébe egy kis habot, majd vissza is adja. Jó alaposan átdörzsöli a fejét, és lassan leöblíti.*
- Így mennyivel gyorsabb!
*Mondja kicsit szórakozottan.*
*Bár mozdulatlanul ül, lehunyt szemein, és kissé furcsa mosolyán érezhető, hogy mennyire élvezi azt, amit a nő csinál.*
- Tényleg nem rossz...
*Suttogja, miközben lassan felszabaduló kezével bevizezi a haját.*
- Olyat furcsa.
*Mondja, miközben ujjait újra és újra végighúzza a rövid szálakon.*
- Hozzá kell még szoknom.
*Kicsit talán még hiányoznak is neki a hosszú tincsek, viszont ha tükörbe néz, nem szeretné a régi Aleimordot látni benne. Valaki új kell. Olyan, ki nem egy árnyék.*
- Megkapom a szappant?
*Ha megkapja, akkor vesz a kezébe egy kis habot, majd vissza is adja. Jó alaposan átdörzsöli a fejét, és lassan leöblíti.*
- Így mennyivel gyorsabb!
*Mondja kicsit szórakozottan.*
4546. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-15 11:44:14
Üzenet elküldve: 2019-01-15 11:44:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Érzi a férfi szavaiból, hogy most gondolatban kellemes emlékei hullámain lovagol, és csak élvezi a pillanat adta kényeztetést, amelyben talán már régen volt része. Az őket körülvevő zajok és a kandallóból kiszökő fények játéka, valamint kellemes melege, valahogy olyan békéssé varázsolja az amúgy üresen álló házat. Közben végez a másik hátának és vállainak mosdatásával, le is öblíti vízzel, majd ismét szappanoz és csupán egy kellemes érintés erejéig, kezeivel a férfi háta mögül előre nyúl és végig simítja a mellkasát. Érzi szinte a másik bordáit, hiszen állapota miatt egyértelműen kitapinthatók, így csak ujjaival óvatosan átsiklik rajtuk szétkenve a szappant, majd inkább rátér más testrészére, alaposan megsuvickolja az elf karjait, egyiket a másik után. Közben elfogja valami keserű érzés, amit gyorsan elhesseget, nehogy áttapadjon a másikra is.*
- Biztos jó lehetett elmerülni a forróvízben, de azért ez sem rossz, nemigaz?*Kérdez rá kedves hangon, ugyanis szeretné az elfet a pozitív gondolatok párkányán tartani.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.15 11:45:46
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Érzi a férfi szavaiból, hogy most gondolatban kellemes emlékei hullámain lovagol, és csak élvezi a pillanat adta kényeztetést, amelyben talán már régen volt része. Az őket körülvevő zajok és a kandallóból kiszökő fények játéka, valamint kellemes melege, valahogy olyan békéssé varázsolja az amúgy üresen álló házat. Közben végez a másik hátának és vállainak mosdatásával, le is öblíti vízzel, majd ismét szappanoz és csupán egy kellemes érintés erejéig, kezeivel a férfi háta mögül előre nyúl és végig simítja a mellkasát. Érzi szinte a másik bordáit, hiszen állapota miatt egyértelműen kitapinthatók, így csak ujjaival óvatosan átsiklik rajtuk szétkenve a szappant, majd inkább rátér más testrészére, alaposan megsuvickolja az elf karjait, egyiket a másik után. Közben elfogja valami keserű érzés, amit gyorsan elhesseget, nehogy áttapadjon a másikra is.*
- Biztos jó lehetett elmerülni a forróvízben, de azért ez sem rossz, nemigaz?*Kérdez rá kedves hangon, ugyanis szeretné az elfet a pozitív gondolatok párkányán tartani.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.15 11:45:46
4545. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-14 21:13:53
Üzenet elküldve: 2019-01-14 21:13:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drameiloten Sayqueves//
* A férfi segítene Lynának, hogy megtartsa, amíg a cipőjével bajlódik, de nem akarja, hogy a lány félreértse a gesztust, ezért csak türelmesen kivárja, egy elnéző mosoly keretében. Arra, hogy a lány nem kér semmit bólint, és hamarosan a könyvtárban találják magukat. Nem zavarja Cerlyna látható feszültsége, megérti a helyzetét, és ezért is igyekszik annyira komfortossá tenni számára a helyzetet. Ahogy végighallgatja, kissé elsötétül az arca, bár nem ismeri, de már ennyi is elég ahhoz, hogy megutálja Lyna előző uraságát. *
- Értem... * Szólal meg egyből, majd kis gondolkodás után folytatja is. * Ne félj, én nem fogok rád máshogy nézni. * Mosolyog biztatóan a lányra.* És ha a szolgálók közül bárki kényelmetlen helyzetbe hozna, akkor nyugodtan szólj Jhag'thunnak, vagy nekem. Ő a szolgálók vezetője egyébként, majd bemutatlak neki, illetve ő fog körbevezetni a házban és hasonlók.
* A lány következő kérdésére fel kell nevessen, persze nem gúnyosan, hanem jókedvűen. *
- Jaj ne haragudj... majd ha megismered, akkor megérted. A drága húgomra egy darab bot is jó hatással lenne. Az pedig szerintem nagyon jó lesz, ha kicsit odafigyelsz rá. Sőt, biztos vagyok benne. * Jelenti ki, majd az ajtó felé pillant. Behívatná a testvérét, de talán még korai lenne. *
- Dehogynem tudsz kellőképpen hálás lenne. Ha rendesen teszed a dolgod, és nem hozol szégyent a Sayqueves névre, és a házamra, akkor az nekem elég kárpótlás. Sose vártam el többet egy itt élőtől sem.
//Drameiloten Sayqueves//
* A férfi segítene Lynának, hogy megtartsa, amíg a cipőjével bajlódik, de nem akarja, hogy a lány félreértse a gesztust, ezért csak türelmesen kivárja, egy elnéző mosoly keretében. Arra, hogy a lány nem kér semmit bólint, és hamarosan a könyvtárban találják magukat. Nem zavarja Cerlyna látható feszültsége, megérti a helyzetét, és ezért is igyekszik annyira komfortossá tenni számára a helyzetet. Ahogy végighallgatja, kissé elsötétül az arca, bár nem ismeri, de már ennyi is elég ahhoz, hogy megutálja Lyna előző uraságát. *
- Értem... * Szólal meg egyből, majd kis gondolkodás után folytatja is. * Ne félj, én nem fogok rád máshogy nézni. * Mosolyog biztatóan a lányra.* És ha a szolgálók közül bárki kényelmetlen helyzetbe hozna, akkor nyugodtan szólj Jhag'thunnak, vagy nekem. Ő a szolgálók vezetője egyébként, majd bemutatlak neki, illetve ő fog körbevezetni a házban és hasonlók.
* A lány következő kérdésére fel kell nevessen, persze nem gúnyosan, hanem jókedvűen. *
- Jaj ne haragudj... majd ha megismered, akkor megérted. A drága húgomra egy darab bot is jó hatással lenne. Az pedig szerintem nagyon jó lesz, ha kicsit odafigyelsz rá. Sőt, biztos vagyok benne. * Jelenti ki, majd az ajtó felé pillant. Behívatná a testvérét, de talán még korai lenne. *
- Dehogynem tudsz kellőképpen hálás lenne. Ha rendesen teszed a dolgod, és nem hozol szégyent a Sayqueves névre, és a házamra, akkor az nekem elég kárpótlás. Sose vártam el többet egy itt élőtől sem.
4544. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-14 20:27:43
Üzenet elküldve: 2019-01-14 20:27:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lovával kevéssé tud foglalkozni, mert felpattanásának pillanatában szinte azonnal elengedi a dobótőrt. ~ Majd később visszaszerzem. ~ Emlékezteti magát arra, hogy zsákmányolt célszerszámát nehogy itt hagyja. Főleg így. Futás közben sok örömködésre nincs lehetősége, de azért elégedetten és szavak nélkül nyugtázza a tőrdobás sikerét, majd azonnal alapállást igyekszik felvenni.*
- Baszd meg! *Szisszen fel a karmolásra, de nem hagyja annyiban, két kézzel ragadja meg botját, s kis híján hátrahőköl a fölé tornyosuló dögtől. Számos lehetőséget nincs ideje latolgatni, ismét elgurulhatna oldalra, megpróbálva a lény mellé kerülni, de valószínűleg ugyanez lenne a végeredmény. A dög szárnyaival fordulna rögtön utána. Csak egyet fúj, míg összeszedi magát és felméri a helyzetet. Megpróbálja felmérni hová tapos a lény, egy ekkora testet elég nehéz irányítani, főleg mikor már lefelé esik majd az utolsó pillanatban sarkain kifordul alóla, hogy aztán egy felfelé irányuló ugrással a lény feje magasságába kerüljön, s a két kézzel megragadott bottal lehetősége szerint elemi erővel sújtson le a fejére még a levegőben. Reményei szerint elkábul, vagy legalábbis megzavarja a támadás, mindenesetre nem várja meg a végeredményt, amint földet érez, már gurul is tovább, egy pár lépéssel távolabb. Ha még arra is van ideje, természetesen felpattanva várja a folytatást.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lovával kevéssé tud foglalkozni, mert felpattanásának pillanatában szinte azonnal elengedi a dobótőrt. ~ Majd később visszaszerzem. ~ Emlékezteti magát arra, hogy zsákmányolt célszerszámát nehogy itt hagyja. Főleg így. Futás közben sok örömködésre nincs lehetősége, de azért elégedetten és szavak nélkül nyugtázza a tőrdobás sikerét, majd azonnal alapállást igyekszik felvenni.*
- Baszd meg! *Szisszen fel a karmolásra, de nem hagyja annyiban, két kézzel ragadja meg botját, s kis híján hátrahőköl a fölé tornyosuló dögtől. Számos lehetőséget nincs ideje latolgatni, ismét elgurulhatna oldalra, megpróbálva a lény mellé kerülni, de valószínűleg ugyanez lenne a végeredmény. A dög szárnyaival fordulna rögtön utána. Csak egyet fúj, míg összeszedi magát és felméri a helyzetet. Megpróbálja felmérni hová tapos a lény, egy ekkora testet elég nehéz irányítani, főleg mikor már lefelé esik majd az utolsó pillanatban sarkain kifordul alóla, hogy aztán egy felfelé irányuló ugrással a lény feje magasságába kerüljön, s a két kézzel megragadott bottal lehetősége szerint elemi erővel sújtson le a fejére még a levegőben. Reményei szerint elkábul, vagy legalábbis megzavarja a támadás, mindenesetre nem várja meg a végeredményt, amint földet érez, már gurul is tovább, egy pár lépéssel távolabb. Ha még arra is van ideje, természetesen felpattanva várja a folytatást.*
4543. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-14 20:07:04
Üzenet elküldve: 2019-01-14 20:07:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg (szárazon)//
*A lány bölcs megszólalására csak bólogatni tud, és a macskát finoman engedni kezdi a föld felé. A vizes állatka ezen mintha meglepődne, és az ereszkedés idejére még a karmolás veszélye is csökken, ugyanis abbahagyja a kapálózást. A földre érve egy pillanatra még helyben marad, mintha nem érzékelné, vagy nem tudná feldolgozni hirtelen jött szabadságát, de ezután, mintha csak ágyúból lőnék ki, úgy szalad be a fák közé. Ilidrion egy darabig még figyeli a cica távolodását, tekintetét csak akkor fordítja vissza, amikor már eltűnt az otthonában, az erdőben.*
- Igen, én csak most jöttem. *Válaszol Lyllinek, és kis mosollyal hallgatja a bemutatkozását.* Nem kellett volna. *Motyogja a zsebkendőre, de azért elfogadja, és használatba is veszi. Persze teljes megszáradásra és tisztálkodásra aligha alkalmas, de azért a semminél jelentősen több.*
- Igazad van. *Bólint nagyot, ahogy fajtársa megszólal.* Nem fázol, Lyllinor? *Kérdezi, hiszen akkor kereshetnek beltéri helyet. Ő maga nem ismeri a környéket, de ahogy lejön, ők biztosan ismernek még valami kuckót, ami mentes a betegségtől.*
- Én egy apró elf közösségből jöttem, amiről nem hiszem, hogy hallottatok. A Nap karavánpihenőtől még félnapi járóföld az erdőben. Nincs közel. *Az utolsó két szót már alig hallhatóan teszi hozzá, egy sóhaj után, inkább magának, mint a többieknek. Hosszú út van mögötte, azt se tudja, visszatalálna-e régi otthonába.
Amennyiben a gnóm hölgy végül megindul megkeresni a holmiját, követi a mutatott utat, biztos szeretné biztonságban tudni az ott hagyott dolgait.*
- Szóval épp rajzolgattál a fűben...? *Ajánlja fel a lánynak a folytatás lehetőségét, végül is miatta hagyta félbe a történetet.*
- Örülök, hogy ti már régebben itt vagytok, nekem nincs sok tapasztalatom a városokkal. *Vallja be aztán, fejét kicsit lehajtva, mint aki szégyelli tudatlanságát.* Bár Thim kicsit rám ijesztett, hogy jó helyen vagyok-e. *Utal vissza az elffel félbehagyott beszélgetésre, amikor is beszámolt neki a város aggasztó helyzetéről.*
//Csak ezt ússzuk meg (szárazon)//
*A lány bölcs megszólalására csak bólogatni tud, és a macskát finoman engedni kezdi a föld felé. A vizes állatka ezen mintha meglepődne, és az ereszkedés idejére még a karmolás veszélye is csökken, ugyanis abbahagyja a kapálózást. A földre érve egy pillanatra még helyben marad, mintha nem érzékelné, vagy nem tudná feldolgozni hirtelen jött szabadságát, de ezután, mintha csak ágyúból lőnék ki, úgy szalad be a fák közé. Ilidrion egy darabig még figyeli a cica távolodását, tekintetét csak akkor fordítja vissza, amikor már eltűnt az otthonában, az erdőben.*
- Igen, én csak most jöttem. *Válaszol Lyllinek, és kis mosollyal hallgatja a bemutatkozását.* Nem kellett volna. *Motyogja a zsebkendőre, de azért elfogadja, és használatba is veszi. Persze teljes megszáradásra és tisztálkodásra aligha alkalmas, de azért a semminél jelentősen több.*
- Igazad van. *Bólint nagyot, ahogy fajtársa megszólal.* Nem fázol, Lyllinor? *Kérdezi, hiszen akkor kereshetnek beltéri helyet. Ő maga nem ismeri a környéket, de ahogy lejön, ők biztosan ismernek még valami kuckót, ami mentes a betegségtől.*
- Én egy apró elf közösségből jöttem, amiről nem hiszem, hogy hallottatok. A Nap karavánpihenőtől még félnapi járóföld az erdőben. Nincs közel. *Az utolsó két szót már alig hallhatóan teszi hozzá, egy sóhaj után, inkább magának, mint a többieknek. Hosszú út van mögötte, azt se tudja, visszatalálna-e régi otthonába.
Amennyiben a gnóm hölgy végül megindul megkeresni a holmiját, követi a mutatott utat, biztos szeretné biztonságban tudni az ott hagyott dolgait.*
- Szóval épp rajzolgattál a fűben...? *Ajánlja fel a lánynak a folytatás lehetőségét, végül is miatta hagyta félbe a történetet.*
- Örülök, hogy ti már régebben itt vagytok, nekem nincs sok tapasztalatom a városokkal. *Vallja be aztán, fejét kicsit lehajtva, mint aki szégyelli tudatlanságát.* Bár Thim kicsit rám ijesztett, hogy jó helyen vagyok-e. *Utal vissza az elffel félbehagyott beszélgetésre, amikor is beszámolt neki a város aggasztó helyzetéről.*
4542. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-14 15:51:56
Üzenet elküldve: 2019-01-14 15:51:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
*Minden jó, ha jó a vége! A cica is megmenekült, talán még hálás is lesz ha kicsit megnyugszik, és emlékezni fog a kis gnóm lány arcára később is. Talán! A vadóc állatok ritkán ilyenek, azonban akadhatnak kivételes esetek. Ezt már sosem tudják meg, de bárhogy is adódik, Lylli nem a háláért tette, ez egészen biztos.*
- Lyllinor! Örülök, hogy megismerhetlek! Megmentettél egy olyan lényt, aki sosem tudja majd megköszönni. Úgy vélem, kevés nagyobb jó tett van ennél. Szerintem várhat még az süti. Előbb keressünk egy olyan helyet, ahol kényelmesen meg tudsz szárítkozni te is!
*Reméli, hogy Ilidrion is egyetért majd.*
- Mindemellett, Estrothim Rytl'or vagyok, kérlek, szólítsatok Thimnek! Egy ideje itt élek a városban, de Lihanechből származom.
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
*Minden jó, ha jó a vége! A cica is megmenekült, talán még hálás is lesz ha kicsit megnyugszik, és emlékezni fog a kis gnóm lány arcára később is. Talán! A vadóc állatok ritkán ilyenek, azonban akadhatnak kivételes esetek. Ezt már sosem tudják meg, de bárhogy is adódik, Lylli nem a háláért tette, ez egészen biztos.*
- Lyllinor! Örülök, hogy megismerhetlek! Megmentettél egy olyan lényt, aki sosem tudja majd megköszönni. Úgy vélem, kevés nagyobb jó tett van ennél. Szerintem várhat még az süti. Előbb keressünk egy olyan helyet, ahol kényelmesen meg tudsz szárítkozni te is!
*Reméli, hogy Ilidrion is egyetért majd.*
- Mindemellett, Estrothim Rytl'or vagyok, kérlek, szólítsatok Thimnek! Egy ideje itt élek a városban, de Lihanechből származom.
4541. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-13 21:31:51
Üzenet elküldve: 2019-01-13 21:31:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Amint ül a forró vízben, és hagyja, a melegség átjárja a csontjait különös béke lesz úrrá a testén. Szemeivel a kandallóban lobogó tüzet figyeli, minek melege egyre jobban átjárja a falakat, és szép lassan felmelegíti a környező szobákat is. Mikor Mady mellé lép, és finom kezeivel elkezdi mosdatni a férfit, annak torkából csak kellemes mormogás tör fel.*
- Elég meleg.
*Bólint, miközben válaszol.*
- Kellemesen éget- Úgy hiányzott ez.
*Halkan sóhajt.*
- Régen akkora dézsában fürödtem, ami akár egy medencének is elmehetett volna. Nem minden nap persze, de néha szerettem csak úgy elmerülni a forró vízben. A tűzre emlékeztet...
*Amint ül a forró vízben, és hagyja, a melegség átjárja a csontjait különös béke lesz úrrá a testén. Szemeivel a kandallóban lobogó tüzet figyeli, minek melege egyre jobban átjárja a falakat, és szép lassan felmelegíti a környező szobákat is. Mikor Mady mellé lép, és finom kezeivel elkezdi mosdatni a férfit, annak torkából csak kellemes mormogás tör fel.*
- Elég meleg.
*Bólint, miközben válaszol.*
- Kellemesen éget- Úgy hiányzott ez.
*Halkan sóhajt.*
- Régen akkora dézsában fürödtem, ami akár egy medencének is elmehetett volna. Nem minden nap persze, de néha szerettem csak úgy elmerülni a forró vízben. A tűzre emlékeztet...
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579