Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 140 (2781. - 2800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2800. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-30 23:01:52
Üzenet elküldve: 2016-12-30 23:01:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A lány még mindig bizalmatlan, de Sydnek egyelőre elég az, hogy nem akarja felszecskázni, a többit meg majd meglátják. A lány megmosolyogja a történetet, amit nem bán, ő a maga részéről harsányan röhögné ki, ha mással történne ilyen. Így marad az önmagán nevetés menedéke.*
-Rá éppen én sem szorulok, de van az a pénz, amiért megpróbálja a félelf.
~Az más kérdés, hogy így semmit nem látok a pénzből, a nadrágomból viszont nekem kell majd kivakartatni ezt a bűzös mocskot.~
*A lánynak a jelek szerint fogalma sincs, merre van valami vízfolyás, legalábbis a "nesze semmi, fogd meg jól" megfogalmazás erre utal. Az ő baja, neki még nem szokta meg az orra. Bár ha tényleg együtt mennek, lesz rá ideje. Abban viszont teljesen igaza van, hogy ilyen sötétben már nem tanácsos céltalanul bóklászni, ki kell hát, hogy bírja reggelig így, ahogy van.*
~Volt már rosszabb is.~
-Akkor sajnos így maradok reggelig. Remélem, neked sem lesz nagy gond ez a pár óra büdösen, persze, csak, ha megosztod velem *körbemutat* ezt a remek táborhelyet éjszakára.
*Hangsúlya nem nélkülöz némi tréfás élt, hiszen a vadon közepén egyik fa éppen olyan, mint a másik. Ő örülne a társaságnak, de ahhoz azért elég illedelmes, hogy ha a lány valami női szeszélyből kifolyólag inkább egyedül éjszakázna, hajlandó legyen arrébb menni néhány fányit.*
*A lány még mindig bizalmatlan, de Sydnek egyelőre elég az, hogy nem akarja felszecskázni, a többit meg majd meglátják. A lány megmosolyogja a történetet, amit nem bán, ő a maga részéről harsányan röhögné ki, ha mással történne ilyen. Így marad az önmagán nevetés menedéke.*
-Rá éppen én sem szorulok, de van az a pénz, amiért megpróbálja a félelf.
~Az más kérdés, hogy így semmit nem látok a pénzből, a nadrágomból viszont nekem kell majd kivakartatni ezt a bűzös mocskot.~
*A lánynak a jelek szerint fogalma sincs, merre van valami vízfolyás, legalábbis a "nesze semmi, fogd meg jól" megfogalmazás erre utal. Az ő baja, neki még nem szokta meg az orra. Bár ha tényleg együtt mennek, lesz rá ideje. Abban viszont teljesen igaza van, hogy ilyen sötétben már nem tanácsos céltalanul bóklászni, ki kell hát, hogy bírja reggelig így, ahogy van.*
~Volt már rosszabb is.~
-Akkor sajnos így maradok reggelig. Remélem, neked sem lesz nagy gond ez a pár óra büdösen, persze, csak, ha megosztod velem *körbemutat* ezt a remek táborhelyet éjszakára.
*Hangsúlya nem nélkülöz némi tréfás élt, hiszen a vadon közepén egyik fa éppen olyan, mint a másik. Ő örülne a társaságnak, de ahhoz azért elég illedelmes, hogy ha a lány valami női szeszélyből kifolyólag inkább egyedül éjszakázna, hajlandó legyen arrébb menni néhány fányit.*
2799. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-30 19:00:29
Üzenet elküldve: 2016-12-30 19:00:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok útján//
*Mae megértően bólint, mert úgy tűnik a lány tényleg nincsen jól, sőt láthatóan nem csak nincs jól, de mintha kissé össze is lenne zavarodva.
Mae ennek ellenére úgy találja a lány elég kedvesnek tűnik, és láthatóan úgy viselkedik, mint aki jó modort is tanult, csak éppen furcsán megakad, mikor be kellene mutatkoznia. Végül persze mond egy nevet, de amit hozzá fűz, az Maereht nem kicsit hökkenti meg.*
~Csak azt hiszi? Nem tudja biztosan a saját nevét sem? Ez így nagyon nagyon nem jó.~
– Shysha *ismétli meg azért a lány nevét Mae, de közben továbbra is az az érzése, hogy ismeri valahonnan, látta már valahol, talán nem is olyan régen.
Mindenesetre a lány utolsó mondata és a mozdulata nagyjából egyértelművé teszik a sebesülése tényét Maereh előtt is, akinek így már nagyjából világos, hogy Shysha fejét érhette ütés, és a különösnek mondható viselkedése ennek tudható be.
Bill kérdésére így Mae határozottan bólint.*
– Igen, azt mondja. És úgy nézem talán, sőt, majdnem bizonyosan a fejét ütötte be.
*A következő kérdésre a törpelány Billről a lányra néz, majd vissza, majd újra a lányra.*
– Hát, nagyon úgy tűnik, ha még a saját nevében sem biztos.
*A törpelány a homlokát ráncolja, úgy hallgatja a kérdéseket, majd szusszanva és a fejét csóválva fordul Bill felé.*
– Na de, Alf! Hát ha még a nevében sem biztos, akkor talán azt sem tudja, hogy került ide. Egyáltalán mi az, amire emlékszel? *fordul a magas lány felé.* Mi az ami eszedbe jut, Shysha?
~Shysha? Lehet, hogy nem is ez a neve. Csak jönnék már rá, miért érzem annyira ismerősnek.~
*Bill közelebb hajol a lányhoz, hogy megnézze a fejét, közben Mae türelmetlenül toporog mellettük. Igazából türelmetlen is, meg picit fázik is. A toporgás mindkettőn segít.
Bill hirtelen nagy ráismerésére viszont felszaladnak a szemöldökei. Majdnem a homloka közepéig, már szólna is, de aztán befogja a száját, és nem a rabszolgája kaján vigyora vagy az integetése miatt, valószínűbb, hogy e kettőt majd számon kéri rajta egy alkalmas pillanatban, mikor maguk közt lesznek, hanem mert hirtelen nincs jobb ötlete.*
~Ha nekem nem lennének emlékeim, akkor biztos nagyon félnék. Ha nem tudnám ki vagyok, biztosan egészen kétségbe esnék. Nem hiszem, hogy Shysha Bill hirtelen előkerült unokahúga, nem bizony. De lehet, hogy szegény lányt ideiglenesen megnyugtatja, hogy, úgymond, van valakije. Egy rokon. Hogy így elfogadjuk. Ideiglenesen. Aztán valószínűleg úgyis kiderül minden.~
– Igen, segítünk *bólint komolyan.* Nem kell, hogy félj, Shysha!
*Abban legalább biztos, hogy bármit is hord itt össze Bill, de valóban nincs oka a lánynak félni tőlük. Nem akarnak neki rosszat.*
*Mae megértően bólint, mert úgy tűnik a lány tényleg nincsen jól, sőt láthatóan nem csak nincs jól, de mintha kissé össze is lenne zavarodva.
Mae ennek ellenére úgy találja a lány elég kedvesnek tűnik, és láthatóan úgy viselkedik, mint aki jó modort is tanult, csak éppen furcsán megakad, mikor be kellene mutatkoznia. Végül persze mond egy nevet, de amit hozzá fűz, az Maereht nem kicsit hökkenti meg.*
~Csak azt hiszi? Nem tudja biztosan a saját nevét sem? Ez így nagyon nagyon nem jó.~
– Shysha *ismétli meg azért a lány nevét Mae, de közben továbbra is az az érzése, hogy ismeri valahonnan, látta már valahol, talán nem is olyan régen.
Mindenesetre a lány utolsó mondata és a mozdulata nagyjából egyértelművé teszik a sebesülése tényét Maereh előtt is, akinek így már nagyjából világos, hogy Shysha fejét érhette ütés, és a különösnek mondható viselkedése ennek tudható be.
Bill kérdésére így Mae határozottan bólint.*
– Igen, azt mondja. És úgy nézem talán, sőt, majdnem bizonyosan a fejét ütötte be.
*A következő kérdésre a törpelány Billről a lányra néz, majd vissza, majd újra a lányra.*
– Hát, nagyon úgy tűnik, ha még a saját nevében sem biztos.
*A törpelány a homlokát ráncolja, úgy hallgatja a kérdéseket, majd szusszanva és a fejét csóválva fordul Bill felé.*
– Na de, Alf! Hát ha még a nevében sem biztos, akkor talán azt sem tudja, hogy került ide. Egyáltalán mi az, amire emlékszel? *fordul a magas lány felé.* Mi az ami eszedbe jut, Shysha?
~Shysha? Lehet, hogy nem is ez a neve. Csak jönnék már rá, miért érzem annyira ismerősnek.~
*Bill közelebb hajol a lányhoz, hogy megnézze a fejét, közben Mae türelmetlenül toporog mellettük. Igazából türelmetlen is, meg picit fázik is. A toporgás mindkettőn segít.
Bill hirtelen nagy ráismerésére viszont felszaladnak a szemöldökei. Majdnem a homloka közepéig, már szólna is, de aztán befogja a száját, és nem a rabszolgája kaján vigyora vagy az integetése miatt, valószínűbb, hogy e kettőt majd számon kéri rajta egy alkalmas pillanatban, mikor maguk közt lesznek, hanem mert hirtelen nincs jobb ötlete.*
~Ha nekem nem lennének emlékeim, akkor biztos nagyon félnék. Ha nem tudnám ki vagyok, biztosan egészen kétségbe esnék. Nem hiszem, hogy Shysha Bill hirtelen előkerült unokahúga, nem bizony. De lehet, hogy szegény lányt ideiglenesen megnyugtatja, hogy, úgymond, van valakije. Egy rokon. Hogy így elfogadjuk. Ideiglenesen. Aztán valószínűleg úgyis kiderül minden.~
– Igen, segítünk *bólint komolyan.* Nem kell, hogy félj, Shysha!
*Abban legalább biztos, hogy bármit is hord itt össze Bill, de valóban nincs oka a lánynak félni tőlük. Nem akarnak neki rosszat.*
2798. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-30 12:01:06
Üzenet elküldve: 2016-12-30 12:01:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok útján//
*Az útjukba akad nő, aki ismerősnek tűnik egyre nyilvánvalóbban rosszul van, erről hamar megbizonyosodhat, amikor belekezdenek bemutatkozás részbe. Törpéje a művész nevén mutatja be, amiért hálás neki, mert nem szokta csak úgy megosztani az eredetit bárkivel. Maereh a sajátját művésznevét elhagyja, úgy látszik Forgószél kisasszony a múlté.* ~Végül is, azóta kincskereső lett, tehát indokolt a névcsere.~
*Az idegen nő viszont sokat habozik, amikor a neve kerül szóba.*
~Nem tudja biztosan a nevét? Mi van ezzel a nővel? Titkolja az igazit, vagy zavarodott az elméje?~
*Gyanakodva nézi, aztán leszáll a nyeregből, mert Mae nem habozik és azonnal leugrik, majd közelebb megy hozzá. A név csak nagy nehezen jön a szép ajkakra, továbbra sem vak, észrevette, hogy a nő szépnek mondható, de az elméje már más kérdés. Odalép a törpelány mellé, kantáron vezetve Nagyonmagast, nehogy valami gond adódjon.*
-Azt mondja megsérült?
~Lehet nem őrült csak beverte a fejét.~
*Kiderül a nő valóban nem emlékszik a múltjára és ez ad egy hirtelen támadt, ámbár zseniálisnak tűnő ötletet.*
-Elvesztette az emlékeit?
*Nagyot néz, mert hallott már ilyet, de soha nem találkozott senkivel, aki nem emlékezett rá, hogy kicsoda.*
~Egy biztos, segítségre van szüksége, nekünk meg...~
-Azt sem tudja, hogyan kerül egyedül az útra?
*Közelebb hajol, hogy megnézze a sérülést.*
~Jókora ütés érte, lehet tényleg semmire nem emlékszik, akkor pedig...~
-Nos, azt meg kell mondjam ismerősnek tűnsz. Ááá! Tudom már, te vagy az unokahúgom, Shysha!
*Átöleli a nőt és kajánul vigyorog a háta mögött Mae felé, ha nem emlékszik, ez a magyarázat lehet hozzásegíti őket egy harmadik taghoz kis társulatba.*
~Majd meglátjuk mit szól ehhez.~
-Persze lehet, hogy tévedek, de a név és a külső nagyon is hasonlít. Gyerekek voltunk mikor legutóbb találkoztunk, emlékszel? Az apád Bahron az én apám öcse és te vagy a legkisebb lánya! Valószínűleg utánunk jöttél, ne emlékszel?
*Nyilván nem emlékszik a nő, de ez pont kapóra jön most. Ha segítség kell neki, akkor jöhet a kitalált rokonság és talán ezzel nyernek később.*
-Nem gondoltam, hogy a keresésünkre indulsz, örülök, hogy nem esett komolyabb bajod.
*Észrevétlen kacsint a törpére, amikor a nő éppen nem látja.*
~El ne szóld magad, menj bele a játékba.~
-Segítünk ez csak természetes, igaz Mae?
*Jelentőségteljesen néz a törpelányra, mert most rajta múlik minden, feltéve, hogy a nő hisz neki.*
*Az útjukba akad nő, aki ismerősnek tűnik egyre nyilvánvalóbban rosszul van, erről hamar megbizonyosodhat, amikor belekezdenek bemutatkozás részbe. Törpéje a művész nevén mutatja be, amiért hálás neki, mert nem szokta csak úgy megosztani az eredetit bárkivel. Maereh a sajátját művésznevét elhagyja, úgy látszik Forgószél kisasszony a múlté.* ~Végül is, azóta kincskereső lett, tehát indokolt a névcsere.~
*Az idegen nő viszont sokat habozik, amikor a neve kerül szóba.*
~Nem tudja biztosan a nevét? Mi van ezzel a nővel? Titkolja az igazit, vagy zavarodott az elméje?~
*Gyanakodva nézi, aztán leszáll a nyeregből, mert Mae nem habozik és azonnal leugrik, majd közelebb megy hozzá. A név csak nagy nehezen jön a szép ajkakra, továbbra sem vak, észrevette, hogy a nő szépnek mondható, de az elméje már más kérdés. Odalép a törpelány mellé, kantáron vezetve Nagyonmagast, nehogy valami gond adódjon.*
-Azt mondja megsérült?
~Lehet nem őrült csak beverte a fejét.~
*Kiderül a nő valóban nem emlékszik a múltjára és ez ad egy hirtelen támadt, ámbár zseniálisnak tűnő ötletet.*
-Elvesztette az emlékeit?
*Nagyot néz, mert hallott már ilyet, de soha nem találkozott senkivel, aki nem emlékezett rá, hogy kicsoda.*
~Egy biztos, segítségre van szüksége, nekünk meg...~
-Azt sem tudja, hogyan kerül egyedül az útra?
*Közelebb hajol, hogy megnézze a sérülést.*
~Jókora ütés érte, lehet tényleg semmire nem emlékszik, akkor pedig...~
-Nos, azt meg kell mondjam ismerősnek tűnsz. Ááá! Tudom már, te vagy az unokahúgom, Shysha!
*Átöleli a nőt és kajánul vigyorog a háta mögött Mae felé, ha nem emlékszik, ez a magyarázat lehet hozzásegíti őket egy harmadik taghoz kis társulatba.*
~Majd meglátjuk mit szól ehhez.~
-Persze lehet, hogy tévedek, de a név és a külső nagyon is hasonlít. Gyerekek voltunk mikor legutóbb találkoztunk, emlékszel? Az apád Bahron az én apám öcse és te vagy a legkisebb lánya! Valószínűleg utánunk jöttél, ne emlékszel?
*Nyilván nem emlékszik a nő, de ez pont kapóra jön most. Ha segítség kell neki, akkor jöhet a kitalált rokonság és talán ezzel nyernek később.*
-Nem gondoltam, hogy a keresésünkre indulsz, örülök, hogy nem esett komolyabb bajod.
*Észrevétlen kacsint a törpére, amikor a nő éppen nem látja.*
~El ne szóld magad, menj bele a játékba.~
-Segítünk ez csak természetes, igaz Mae?
*Jelentőségteljesen néz a törpelányra, mert most rajta múlik minden, feltéve, hogy a nő hisz neki.*
2797. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-29 17:00:37
Üzenet elküldve: 2016-12-29 17:00:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Pár röpke másodpercig enyhén összehúzott szemekkel méregeti a férfi arcát, megpróbálja leolvasni, hogy igazat beszél-e, vagy csak át akarja verni, hogy a városba menet jól kirabolja, de egyelőre úgy tűnik nem hazudik.*
-Akár *reagál röviden kissé bizonytalanul. Elég könnyedén felajánlotta, ami gyanússá teszi, de ha nem tart vele, lehet, hogy elszalasztja az egyetlen lehetőségét, hogy ne rohadjon meg az erdőben.
Azt azért nem teszi szóvá, hogy eltévedt és fogalma sincs merre tovább, nem akar ostobának tűnni, meg amúgy sem az erőssége a segítségkérés.
Syd történetén akaratlanul is elmosolyodik.*
-Remélhetőleg nem fogok arra szorulni, hogy lovakat hajkurásszak a lápban.
*Megjegyzése ismét csípősebbre sikerül, lehet, hogy jobban tenné ha visszafogná magát, a végén még tényleg itt ragad és vadállat eleségként végzi. Kedvesebb hangnemet erőltet hát magára.*
-Kell lennie valahol egynek a közelben *feleli ködösen, valójában fogalma sincs, hogy tényleg így van-e, azóta nem látott vizet, hogy elhagyta a karavánpihenő romjait.
Visszalépve a fa törzséhez ismét leül, kardját a helyére csúsztatja majd kinyújtja a lábát.*
-Útközben láttam pár szétcincált állatot, valami ragadozó járhat a közelben, szóval nem ajánlanám, hogy éjszakai fürdőzésre indulj. *egyik lábát hanyagul átveti a másikon* -Jobban jársz, ha kibírsz még pár órát büdösen.
*Pár röpke másodpercig enyhén összehúzott szemekkel méregeti a férfi arcát, megpróbálja leolvasni, hogy igazat beszél-e, vagy csak át akarja verni, hogy a városba menet jól kirabolja, de egyelőre úgy tűnik nem hazudik.*
-Akár *reagál röviden kissé bizonytalanul. Elég könnyedén felajánlotta, ami gyanússá teszi, de ha nem tart vele, lehet, hogy elszalasztja az egyetlen lehetőségét, hogy ne rohadjon meg az erdőben.
Azt azért nem teszi szóvá, hogy eltévedt és fogalma sincs merre tovább, nem akar ostobának tűnni, meg amúgy sem az erőssége a segítségkérés.
Syd történetén akaratlanul is elmosolyodik.*
-Remélhetőleg nem fogok arra szorulni, hogy lovakat hajkurásszak a lápban.
*Megjegyzése ismét csípősebbre sikerül, lehet, hogy jobban tenné ha visszafogná magát, a végén még tényleg itt ragad és vadállat eleségként végzi. Kedvesebb hangnemet erőltet hát magára.*
-Kell lennie valahol egynek a közelben *feleli ködösen, valójában fogalma sincs, hogy tényleg így van-e, azóta nem látott vizet, hogy elhagyta a karavánpihenő romjait.
Visszalépve a fa törzséhez ismét leül, kardját a helyére csúsztatja majd kinyújtja a lábát.*
-Útközben láttam pár szétcincált állatot, valami ragadozó járhat a közelben, szóval nem ajánlanám, hogy éjszakai fürdőzésre indulj. *egyik lábát hanyagul átveti a másikon* -Jobban jársz, ha kibírsz még pár órát büdösen.
2796. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-29 11:07:32
Üzenet elküldve: 2016-12-29 11:07:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Daynah és Hainara//
*Szerencsére Haina lova elég szelíd, de emellett okos is, így nem okoz neki különösebb gondot, hogy a saját elhatározásából kövesse Negyvenest. Ahogy Negyvenesnek sem okoz gondot, hogy az állatok sokadik érzékét használva megérezze, hogy a gazdája nincs jól és óvatosabban lépkedjen.
Mikor Daynah lecsusszan a hátáról, a lova az orrával kezdi böködni a vállát, majd az arcát, jelezve, hogy ő ám itt van, mellette áll, és szereti a gazdáját és mindent megtenne érte, amit csak tud így az ő szerény kis ló-képességei szerint.
Ennek megfelelően nem tiltakozik akkor sem, mikor megindulnak a sűrűbben álló fák közé, azt sem bánja, hogy a lány nem is annyira vezeti, mint inkább kapaszkodik belé.
Szerencsére csak pár perc, és már ott is állnak a sűrűbb facsoport mellett. Daynah meglepve nézi a kis ligetecskét, majd Hainára pillant.*
– Te is látod? Szilvasurjánok. De vannak öreg fák is, most így nem tudom megítélni melyik él és melyik nem, télen nem látom, de… de ez olyan mint egy elhagyott gyümölcsös.
*Daynah megcsóválja a fejét, nagyon furcsának találja a dolgot. Körbenéz, és balra nem olyan messze sűrűbb bozótost lát.
Leügyeskedi Negyvenes hátáról a zsákját, ha Haina segít benne neki, akkor persze a segítségével, majd beletúrva egy csomag pamutrongyot vesz elő, egy kötőt, és szégyen vagy sem, egy tiszta nadrágot is.*
– Mindjárt visszajövök *mondja és jobbjában a holmijával, balját a hasa aljára szorítva indul el.
A sűrűben magában káromkodva intézi el a dolgát, ahogy ilyenkor kell, majd felveszi a tiszta nadrágot. Aztán körülnéz.
A száján hökkent hang szalad ki.*
– Hú!
*Visszafelé valamivel gyorsabban lépdel, a szennyese a jobbjában, ballal a hasát fogja, a fájdalmai nem igazán csökkentek, de a félelme elmúlt.*
~Hát ugye, legalább tudom, mi a kínom. Nem épp felemelő érzés, de belehalni nem fogok, volt már így párszor, de jó lenne valami meleg, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy a menedék már megvan.~
– Tudod, hogy mi van, Haina? *kezd bele, és közben a levetett ruháját hajtogatja, gyűrögeti.* Az, hogy ahol voltam, a bokrok, közelről látni, hogy elvadult fekete ribizli meg szőlő, ilyesmi, durván néz ki, de onnan úgy tűnt, hogy a fenyők mögött, ott *mutatja is az irányt*, hogy ott egy ház áll, vagy legalább annak egy része. Oda behúzódhatnánk. Mert nem kell tovább menni. Meg, nem is nagyon bírnék *teszi még hozzá.*
*Szerencsére Haina lova elég szelíd, de emellett okos is, így nem okoz neki különösebb gondot, hogy a saját elhatározásából kövesse Negyvenest. Ahogy Negyvenesnek sem okoz gondot, hogy az állatok sokadik érzékét használva megérezze, hogy a gazdája nincs jól és óvatosabban lépkedjen.
Mikor Daynah lecsusszan a hátáról, a lova az orrával kezdi böködni a vállát, majd az arcát, jelezve, hogy ő ám itt van, mellette áll, és szereti a gazdáját és mindent megtenne érte, amit csak tud így az ő szerény kis ló-képességei szerint.
Ennek megfelelően nem tiltakozik akkor sem, mikor megindulnak a sűrűbben álló fák közé, azt sem bánja, hogy a lány nem is annyira vezeti, mint inkább kapaszkodik belé.
Szerencsére csak pár perc, és már ott is állnak a sűrűbb facsoport mellett. Daynah meglepve nézi a kis ligetecskét, majd Hainára pillant.*
– Te is látod? Szilvasurjánok. De vannak öreg fák is, most így nem tudom megítélni melyik él és melyik nem, télen nem látom, de… de ez olyan mint egy elhagyott gyümölcsös.
*Daynah megcsóválja a fejét, nagyon furcsának találja a dolgot. Körbenéz, és balra nem olyan messze sűrűbb bozótost lát.
Leügyeskedi Negyvenes hátáról a zsákját, ha Haina segít benne neki, akkor persze a segítségével, majd beletúrva egy csomag pamutrongyot vesz elő, egy kötőt, és szégyen vagy sem, egy tiszta nadrágot is.*
– Mindjárt visszajövök *mondja és jobbjában a holmijával, balját a hasa aljára szorítva indul el.
A sűrűben magában káromkodva intézi el a dolgát, ahogy ilyenkor kell, majd felveszi a tiszta nadrágot. Aztán körülnéz.
A száján hökkent hang szalad ki.*
– Hú!
*Visszafelé valamivel gyorsabban lépdel, a szennyese a jobbjában, ballal a hasát fogja, a fájdalmai nem igazán csökkentek, de a félelme elmúlt.*
~Hát ugye, legalább tudom, mi a kínom. Nem épp felemelő érzés, de belehalni nem fogok, volt már így párszor, de jó lenne valami meleg, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy a menedék már megvan.~
– Tudod, hogy mi van, Haina? *kezd bele, és közben a levetett ruháját hajtogatja, gyűrögeti.* Az, hogy ahol voltam, a bokrok, közelről látni, hogy elvadult fekete ribizli meg szőlő, ilyesmi, durván néz ki, de onnan úgy tűnt, hogy a fenyők mögött, ott *mutatja is az irányt*, hogy ott egy ház áll, vagy legalább annak egy része. Oda behúzódhatnánk. Mert nem kell tovább menni. Meg, nem is nagyon bírnék *teszi még hozzá.*
2795. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-29 10:57:38
Üzenet elküldve: 2016-12-29 10:57:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Haza//
*Orkunk nem jó színész és ez a képzetlenség a hazudozásra is vonatkozik. Egy fél percre elhallat és tarkóját vakargatva morfondírozik következő szavain:*
-Láttam, hogy milyen barbár népek vannak a világon, egy ideig közéjük is tartoztam. Nem mondom, hogy mindegyik egy mocskos legalja nép csak olyanok, akik nem segítik elő a társadalom fejlődését. Inkább hátráltatják. ~Akárcsak én a lovas ügylettel a többieket.~ Ezeket a személyeket ki kell szűrni és megfelelő módon büntetni azokat, esetleg megpróbálni a visszaterelésüket a jó útra. *fejezi be gondolatmenetét.*
A hozzászólás írója (Ordonok Ullamar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.29 10:57:57
*Orkunk nem jó színész és ez a képzetlenség a hazudozásra is vonatkozik. Egy fél percre elhallat és tarkóját vakargatva morfondírozik következő szavain:*
-Láttam, hogy milyen barbár népek vannak a világon, egy ideig közéjük is tartoztam. Nem mondom, hogy mindegyik egy mocskos legalja nép csak olyanok, akik nem segítik elő a társadalom fejlődését. Inkább hátráltatják. ~Akárcsak én a lovas ügylettel a többieket.~ Ezeket a személyeket ki kell szűrni és megfelelő módon büntetni azokat, esetleg megpróbálni a visszaterelésüket a jó útra. *fejezi be gondolatmenetét.*
A hozzászólás írója (Ordonok Ullamar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.29 10:57:57
2794. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-29 10:57:33
Üzenet elküldve: 2016-12-29 10:57:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmok útján//
*Tekintete hol egyikre, hol a másikra ugrik, épp mikor melyikük szólal meg. Mozdulatlanul nézi végig, ahogy a törpelány lecsusszan a férfi mögül, így most már tényleg látszik, hogy jól tippelt.
~Arthenior, a város.~ Ízlelgeti magában a nevet, de valamiért sokat nem mond neki. Felsóhajt. Ezzel ráér később is foglalkozni. Most sokkal fontosabb, hogy kiderítse hol van, és miként is került ide?*
-Hát én is rosszul vagyok.
*Szúrja közbe a szóáradatba. Na persze, nem feltétlenül attól van rosszul, hogy eltévedt, hanem a fejétől. Fáj, és még mindig szédül. De most ez is lényegtelen, ezzel is ráér még foglalkozni. Aztán a törpelány bele is kezd a bemutatkozósdiba, és hiába is kutat az elméjében nem tűnik a másik kettő sem ismerősnek, sem pedig a nevük nem hangzik úgy.*
-Alf és Maereh. Értem. Én?
~Ki is vagyok én?~
*Ekkor döbben rá, hogy valójában ezt sem tudja, s ez sokkal zavaróbb, mint az, hogy hol is van valójában. Az, hogy Maereh a rabszolgájaként mutatta be a másikat, ezúttal lényegtelen adaléknak tűnik.*
-Hát... én...
~Mi lehet a nevem? Biztosan van.~
*Görcsösen próbál felidézni magában valamit, egy nevet, melyről úgy érezheti az a sajátja. Néhány pillanat, talán egy-két perc is eltelik, mely alatt még az arcára is kiül az igyekezet, mikor végre halványan, mint ködből előbukkanó távoli hegycsúcs, merül fel egy név.*
-Shysha Airhart. Azt hiszem.
*Toldja még oda hozzá, némileg elkeseredve, mert egyáltalán nem biztos, hogy ez a saját neve. Bár kié másé lehetne? Végül elgyötörten felsóhajt, vállat von, és legszívesebben lerogyna, de ugye azért a hideg földre nem teszi meg.*
-Fogalmam nincs kicsoda vagyok, és hogy ez az én nevem-e.
*Böki ki végül, miközben keze mozdul, hogy ujjaival finoman simítson végig hátul a fején, ahol beverte.*
-Azt hiszem, megsérültem.
*Tekintete hol egyikre, hol a másikra ugrik, épp mikor melyikük szólal meg. Mozdulatlanul nézi végig, ahogy a törpelány lecsusszan a férfi mögül, így most már tényleg látszik, hogy jól tippelt.
~Arthenior, a város.~ Ízlelgeti magában a nevet, de valamiért sokat nem mond neki. Felsóhajt. Ezzel ráér később is foglalkozni. Most sokkal fontosabb, hogy kiderítse hol van, és miként is került ide?*
-Hát én is rosszul vagyok.
*Szúrja közbe a szóáradatba. Na persze, nem feltétlenül attól van rosszul, hogy eltévedt, hanem a fejétől. Fáj, és még mindig szédül. De most ez is lényegtelen, ezzel is ráér még foglalkozni. Aztán a törpelány bele is kezd a bemutatkozósdiba, és hiába is kutat az elméjében nem tűnik a másik kettő sem ismerősnek, sem pedig a nevük nem hangzik úgy.*
-Alf és Maereh. Értem. Én?
~Ki is vagyok én?~
*Ekkor döbben rá, hogy valójában ezt sem tudja, s ez sokkal zavaróbb, mint az, hogy hol is van valójában. Az, hogy Maereh a rabszolgájaként mutatta be a másikat, ezúttal lényegtelen adaléknak tűnik.*
-Hát... én...
~Mi lehet a nevem? Biztosan van.~
*Görcsösen próbál felidézni magában valamit, egy nevet, melyről úgy érezheti az a sajátja. Néhány pillanat, talán egy-két perc is eltelik, mely alatt még az arcára is kiül az igyekezet, mikor végre halványan, mint ködből előbukkanó távoli hegycsúcs, merül fel egy név.*
-Shysha Airhart. Azt hiszem.
*Toldja még oda hozzá, némileg elkeseredve, mert egyáltalán nem biztos, hogy ez a saját neve. Bár kié másé lehetne? Végül elgyötörten felsóhajt, vállat von, és legszívesebben lerogyna, de ugye azért a hideg földre nem teszi meg.*
-Fogalmam nincs kicsoda vagyok, és hogy ez az én nevem-e.
*Böki ki végül, miközben keze mozdul, hogy ujjaival finoman simítson végig hátul a fején, ahol beverte.*
-Azt hiszem, megsérültem.
2793. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-29 10:27:35
Üzenet elküldve: 2016-12-29 10:27:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok útján//
*Ahogy Bill megállítja a lovat Maereh is a fiatal nőre néz.*
~Hát az bizonyos, hogy nem az magas lány, akit Bill a majorban kerülgetett, de mégis ismerős. Láttam volna már valahol?~
– Szép napot! Jobbat! *köszön ő is, és jóindulatú mosollyal néz a lányra, majd Bill derekába és combjába kapaszkodva lecsusszan Nagyonmagas hátáról.
Így az emberlány láthatja, ha eddig nem lett volna esetleg teljesen nyilvánvaló, hogy Maereh törpe, bár törpelánynak meg eléggé colos, sok törpe férfinál is magasabb pár hüvelykkel.*
– Jajmár, Alf! *A lányról a nyeregben ülő bajszos férfira pillant, és igen, a művésznevét használja, hiszen a másikat, azt lényegében csak ő tudja.*
~Azt kiváltság tudni. Azoknak jár, akiknek Bill maga mondja el. És erről meg ő dönt, én nem szólom el csak úgy.~
– Hát látni való, hogy nincsen jól! Nézz csak rá, Alf! Itt áll ezen a keskeny elhagyatott ösvényen és nem tudja hova vezet. Egészen biztosan eltévedt. Én a helyében nagyon rosszul lennék. A törpék rosszul vannak, ha eltévednek.
*A tekintete megint ide-oda jár a két ember között. Billre pillant, majd vissza a lányra, aki furcsán ismerősnek rémlik neki.*
– A város arra, amerre Alf is mondta.
*Maereh gondol egyet, majd széles karmozdulattal Alfra mutat.*
– Ő Alf. A Nagy Alf. Kétszemélyes mutatványos társulatunk vezetője, de egyébként a rabszolgám.
*Mae elneveti magát.*
– Én meg Mae vagyok. Maereh Ertgrimmsa, törpe ötvös, szolgáló és szakácsnő, énekes és szaltóbajnok. Ugye, Alf?
*Fejét félrebiccentve vet cinkos pillantást újra a bajszosra, majd ismét a fekete hajú lányra néz.*
– Te ki vagy?
~Hm… rá kell jönnöm, honnan ismerős ennyire. Láttam már valahol.~
*Ahogy Bill megállítja a lovat Maereh is a fiatal nőre néz.*
~Hát az bizonyos, hogy nem az magas lány, akit Bill a majorban kerülgetett, de mégis ismerős. Láttam volna már valahol?~
– Szép napot! Jobbat! *köszön ő is, és jóindulatú mosollyal néz a lányra, majd Bill derekába és combjába kapaszkodva lecsusszan Nagyonmagas hátáról.
Így az emberlány láthatja, ha eddig nem lett volna esetleg teljesen nyilvánvaló, hogy Maereh törpe, bár törpelánynak meg eléggé colos, sok törpe férfinál is magasabb pár hüvelykkel.*
– Jajmár, Alf! *A lányról a nyeregben ülő bajszos férfira pillant, és igen, a művésznevét használja, hiszen a másikat, azt lényegében csak ő tudja.*
~Azt kiváltság tudni. Azoknak jár, akiknek Bill maga mondja el. És erről meg ő dönt, én nem szólom el csak úgy.~
– Hát látni való, hogy nincsen jól! Nézz csak rá, Alf! Itt áll ezen a keskeny elhagyatott ösvényen és nem tudja hova vezet. Egészen biztosan eltévedt. Én a helyében nagyon rosszul lennék. A törpék rosszul vannak, ha eltévednek.
*A tekintete megint ide-oda jár a két ember között. Billre pillant, majd vissza a lányra, aki furcsán ismerősnek rémlik neki.*
– A város arra, amerre Alf is mondta.
*Maereh gondol egyet, majd széles karmozdulattal Alfra mutat.*
– Ő Alf. A Nagy Alf. Kétszemélyes mutatványos társulatunk vezetője, de egyébként a rabszolgám.
*Mae elneveti magát.*
– Én meg Mae vagyok. Maereh Ertgrimmsa, törpe ötvös, szolgáló és szakácsnő, énekes és szaltóbajnok. Ugye, Alf?
*Fejét félrebiccentve vet cinkos pillantást újra a bajszosra, majd ismét a fekete hajú lányra néz.*
– Te ki vagy?
~Hm… rá kell jönnöm, honnan ismerős ennyire. Láttam már valahol.~
2792. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-29 09:58:13
Üzenet elküldve: 2016-12-29 09:58:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
*Elkomorodva nézi a kedvesét, az arcát, a szemeit. Shyanak mondhatná bárki, hogy egy sötét szempár nem lehet beszédes, nem hinne neki, bár talán csak beképzeli magának, mégis ő bizton hiszi, hogy képes Morfiusz barna szemeinek pillantásából olvasni, hogy ha a gondolatait nem is, de az érzéseit meglátja a kavargó mélységben.*
~Mi ez a mélyen kavargó bánat, Morf? Mi ez a megnevezhetetlen fájdalom? Mi ez az elszántság? Tudod, hogy nem árulnálak el soha. Ugye tudod?~
*Mégis valami nevesincs ösztön azt súgja neki, Morf csak addig lenne biztonságban, míg ő vele van.
Bólint hát, komolyan, majd valahogy kiprésel egy picike mosolyt is.*
– Talán mégiscsak jobb lenne, ha mágia helyett gyógyítást tanulnék, vagy magas szintű vajákolást, nem? Csak nagyon-nagyon kevés mágia képes gyógyítani, lehet, hogy többet érnék, meg gyorsabban haladnék a tanulmányaimmal más úton. Mit gondolsz?
*Morfiuszhoz simul, és hirtelen egészen biztos benne, hogy ha a férfi sebesülten feküdne egy pillanatra sem hagyhatná magára.*
~Sok szempontból úgy viselkedik, mint egy ragadozó. Ha csapdába esne, inkább lerágná a saját lábát, csak szabaduljon, ha sebesült lenne elkúszna a rejtett vackára, hogy ott vagy meggyógyuljon, vagy meghaljon.~
*Shya megremeg, ezt akár Morfiusz is érezheti, ha elég szorosan öleli.*
~Ó, egek, Morfiusz Rarrkon! Hát mi juthatott az eszedbe?~
– Rendben, édesem *suttogja és közben maga sem veszi észre, de lassan simogatja Morf oldalát*, rendben van, nem hagylak magadra, megtanulom, hogy hogyan tudok én segíteni.
*Halkan sóhajt, örül, mikor elterelődik a szó.*
– Mel, a Surranó? *kérdez rá kissé hitetlenkedve, mikor emlékei közül felbukkan egy név.* Vagy egy másik Mel?
~Végtére is lehet másnak is ez a neve.~
– Ó, értem. Én személyesen még sosem ismertem gnómot. Persze láttam őket itt-ott, a városban többen is vannak, de még egyikükkel sem beszéltem soha.
*Lassan elcsendesednek, Shya Morf mellkasára hajtja a fejét. Finoman, lassú kis mozdulatokkal simogatja még a kedvese oldalát, miközben öleli őt, de aztán a férfi szívének megnyugtató egyenletes dobogása álomba ringatja.
Mikor megébred, a hajnali fény már beszivárog a rejtekhelyükre, elkülönítve a sötétszürke és a fekete árnyakat, haloványan kirajzolva a tárgyak körvonalát.
Morfiusz válaszára megnyugodva szusszan, a fejét visszaejti a vállára, aztán fészkelődik, oldalra fordul, közelebb bújik, a jobb tenyerét a férfi nyakának oldalára simítja, érzi a kiütköző borosta finom szurkálását.*
– Csak jó tudni, hogy itt vagy. Hallani a hangodat. Rosszat álmodtam. Illetve nem volt rossz, csak nagyon furcsa.
*Shyahar megnyugodva sóhaj, mikor megérzi a simogatást.*
– Nevetést hallottam álmomban *meséli, kihagyva az álma első felé, mert úgy érzi, Morf attól kissé kiakadna, mert attól ő maga is meghökkent, még álmában is, mert még ezzel sem szeretné kényszeríteni semmire.*
– Egy férfi nevetett, mögöttem állt és a hangja, leginkább a tiedre hasonlított a nevetése, csak a nélkül a cseppnyi sziszegés nélkül, inkább olyan teli torokból szóló boldog hang volt. Megfordultam, hogy lássam azt, aki nevet, de mikor odafordultam nem volt ott senki és a hang is eltűnt, minden eltűnt. Megrémültem. És felriadtam.
*Shya mély levegőt vesz.*
– Ne haragudj, hogy felébresztettelek, tényleg, csak tudni akartam, hogy itt vagy, hogy te nem tűntél el, csak hallani a hangodat. Semmi mást.
*Először a homloka ér a férfi nyakához, a meleg bőrhöz, majd mozdul és a szája, apró kis puszival.
Majd egy újabbal.*
//Morfiusz//
*Elkomorodva nézi a kedvesét, az arcát, a szemeit. Shyanak mondhatná bárki, hogy egy sötét szempár nem lehet beszédes, nem hinne neki, bár talán csak beképzeli magának, mégis ő bizton hiszi, hogy képes Morfiusz barna szemeinek pillantásából olvasni, hogy ha a gondolatait nem is, de az érzéseit meglátja a kavargó mélységben.*
~Mi ez a mélyen kavargó bánat, Morf? Mi ez a megnevezhetetlen fájdalom? Mi ez az elszántság? Tudod, hogy nem árulnálak el soha. Ugye tudod?~
*Mégis valami nevesincs ösztön azt súgja neki, Morf csak addig lenne biztonságban, míg ő vele van.
Bólint hát, komolyan, majd valahogy kiprésel egy picike mosolyt is.*
– Talán mégiscsak jobb lenne, ha mágia helyett gyógyítást tanulnék, vagy magas szintű vajákolást, nem? Csak nagyon-nagyon kevés mágia képes gyógyítani, lehet, hogy többet érnék, meg gyorsabban haladnék a tanulmányaimmal más úton. Mit gondolsz?
*Morfiuszhoz simul, és hirtelen egészen biztos benne, hogy ha a férfi sebesülten feküdne egy pillanatra sem hagyhatná magára.*
~Sok szempontból úgy viselkedik, mint egy ragadozó. Ha csapdába esne, inkább lerágná a saját lábát, csak szabaduljon, ha sebesült lenne elkúszna a rejtett vackára, hogy ott vagy meggyógyuljon, vagy meghaljon.~
*Shya megremeg, ezt akár Morfiusz is érezheti, ha elég szorosan öleli.*
~Ó, egek, Morfiusz Rarrkon! Hát mi juthatott az eszedbe?~
– Rendben, édesem *suttogja és közben maga sem veszi észre, de lassan simogatja Morf oldalát*, rendben van, nem hagylak magadra, megtanulom, hogy hogyan tudok én segíteni.
*Halkan sóhajt, örül, mikor elterelődik a szó.*
– Mel, a Surranó? *kérdez rá kissé hitetlenkedve, mikor emlékei közül felbukkan egy név.* Vagy egy másik Mel?
~Végtére is lehet másnak is ez a neve.~
– Ó, értem. Én személyesen még sosem ismertem gnómot. Persze láttam őket itt-ott, a városban többen is vannak, de még egyikükkel sem beszéltem soha.
*Lassan elcsendesednek, Shya Morf mellkasára hajtja a fejét. Finoman, lassú kis mozdulatokkal simogatja még a kedvese oldalát, miközben öleli őt, de aztán a férfi szívének megnyugtató egyenletes dobogása álomba ringatja.
Mikor megébred, a hajnali fény már beszivárog a rejtekhelyükre, elkülönítve a sötétszürke és a fekete árnyakat, haloványan kirajzolva a tárgyak körvonalát.
Morfiusz válaszára megnyugodva szusszan, a fejét visszaejti a vállára, aztán fészkelődik, oldalra fordul, közelebb bújik, a jobb tenyerét a férfi nyakának oldalára simítja, érzi a kiütköző borosta finom szurkálását.*
– Csak jó tudni, hogy itt vagy. Hallani a hangodat. Rosszat álmodtam. Illetve nem volt rossz, csak nagyon furcsa.
*Shyahar megnyugodva sóhaj, mikor megérzi a simogatást.*
– Nevetést hallottam álmomban *meséli, kihagyva az álma első felé, mert úgy érzi, Morf attól kissé kiakadna, mert attól ő maga is meghökkent, még álmában is, mert még ezzel sem szeretné kényszeríteni semmire.*
– Egy férfi nevetett, mögöttem állt és a hangja, leginkább a tiedre hasonlított a nevetése, csak a nélkül a cseppnyi sziszegés nélkül, inkább olyan teli torokból szóló boldog hang volt. Megfordultam, hogy lássam azt, aki nevet, de mikor odafordultam nem volt ott senki és a hang is eltűnt, minden eltűnt. Megrémültem. És felriadtam.
*Shya mély levegőt vesz.*
– Ne haragudj, hogy felébresztettelek, tényleg, csak tudni akartam, hogy itt vagy, hogy te nem tűntél el, csak hallani a hangodat. Semmi mást.
*Először a homloka ér a férfi nyakához, a meleg bőrhöz, majd mozdul és a szája, apró kis puszival.
Majd egy újabbal.*
2791. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 21:37:03
Üzenet elküldve: 2016-12-28 21:37:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tűz és Víz//
//Shyahar//
*Nem magyarázza meg, hogy az előbb arra gondolt, hogyha Syha elárulja, akkor a saját keze lesz az, ami a hasába nyomja a tőrt, még ő segítségért indul. Meghagyja a hitében, hogy későn ér vissza a segítséggel. Ráér akkor előhozakodni azzal, hogy megszabadítja saját magát a szenvedésektől rövid úton, ha eljön az ideje. Ha helyzet adódik és nincs más ami észre térítse a lányt kénytelen lesz ezt megtenni, de jelenleg nem számít.*
~Nyugodtan higgye azt, hogy nem érne időben vissza, mit számít, mit hisz?~
-Akkor ezt hagyjuk, addig még valamikor tényleg nem fekszek vérben a lábaidnál, akkor visszatérünk rá.
*A téma lezárva, utána valamivel nyugodtabban beszélhet tovább.*
-Ja, Mel, így hívták az öreget.
*Nem emlékszik rá, hogy ezt mondta volna másnak, de nem látja akadályát, hogy Shya ezt is tudja. Az öreg mostanra halott, nem árt vele, ha elmondja neki. Megnyugtatja még egyszer, amikor a családja miatt kezd aggódni, hogy biztos nem lesz gond, aztán a gnómokra terelődik a szó.*
-Nem a legjobb faj a gnóm. Ügyesek az nem vitás, de maguknak valók és jól őrzik a titkaikat.
*Ismert pár gnómot és egyik se volt az a barátságos, vagy közlékeny fajta. Később marad a csend és a sötétség és ez ne a legjobb, ha nem betörésre, vagy egyéb kellemes tevékenységre használja. A múlt képei egy idő után csak előjönnek, hogy ne hagyják nyugodtan élvezni a sötétben elnyúló csendet. A végén úgy dönt, ha máshogy nem, hát Syha testébe merülve űzi el a múlt képeit, de az ölelő és folyton mozgó, simogató karok, most ernyedten pihennek rajta. Tulajdonosuk egyenletes légzése elárulja, hogy a lány mellette mélyen alszik. Gondolkodik, hogy felébressze e és rávegye még egy fordulóra, de aztán elveti a gondolatot.*
~Na ennek is lőttek. Tök mindegy, a lényeg, hogy gyógyuljon.~
*Jobb híján a lábfejét tornáztatja párszor és az éjjeli neszezéseket hallgatja, az állatok zajos csörtetését, az erdő fojtott hangjait. Ezt a számot hallgatja órákig, aztán kezdenek látszódni a földalatti helyiség körvonalai. Hajnal tájékán képes arra, hogy álom és ébrenlét közé süllyedjen. Ellazulva kezd egyenletes légzésbe és lassan süllyed tovább az alvásba, de mielőtt elaludna Syha mozdul és a nevén szólítja. Elhúzza a száját, mert érzi elemelkedni Shya fejét a válláról.*
-Ébren, mi van?
*Kinyitja a szemét és Shya arcát nézi, hogy leolvassa róla mi történt.*
-Na, mondd mi van veled tündérem.
*Nem tudja mi oka van a lány gyors ébredésnek, ezért beletúr a hosszú hajába és végig simít rajta megnyugtatón, aztán vár, hogy Shya elmondja végre, mi a helyzet.*
~Remélem nem a lábad fáj.~
//Shyahar//
*Nem magyarázza meg, hogy az előbb arra gondolt, hogyha Syha elárulja, akkor a saját keze lesz az, ami a hasába nyomja a tőrt, még ő segítségért indul. Meghagyja a hitében, hogy későn ér vissza a segítséggel. Ráér akkor előhozakodni azzal, hogy megszabadítja saját magát a szenvedésektől rövid úton, ha eljön az ideje. Ha helyzet adódik és nincs más ami észre térítse a lányt kénytelen lesz ezt megtenni, de jelenleg nem számít.*
~Nyugodtan higgye azt, hogy nem érne időben vissza, mit számít, mit hisz?~
-Akkor ezt hagyjuk, addig még valamikor tényleg nem fekszek vérben a lábaidnál, akkor visszatérünk rá.
*A téma lezárva, utána valamivel nyugodtabban beszélhet tovább.*
-Ja, Mel, így hívták az öreget.
*Nem emlékszik rá, hogy ezt mondta volna másnak, de nem látja akadályát, hogy Shya ezt is tudja. Az öreg mostanra halott, nem árt vele, ha elmondja neki. Megnyugtatja még egyszer, amikor a családja miatt kezd aggódni, hogy biztos nem lesz gond, aztán a gnómokra terelődik a szó.*
-Nem a legjobb faj a gnóm. Ügyesek az nem vitás, de maguknak valók és jól őrzik a titkaikat.
*Ismert pár gnómot és egyik se volt az a barátságos, vagy közlékeny fajta. Később marad a csend és a sötétség és ez ne a legjobb, ha nem betörésre, vagy egyéb kellemes tevékenységre használja. A múlt képei egy idő után csak előjönnek, hogy ne hagyják nyugodtan élvezni a sötétben elnyúló csendet. A végén úgy dönt, ha máshogy nem, hát Syha testébe merülve űzi el a múlt képeit, de az ölelő és folyton mozgó, simogató karok, most ernyedten pihennek rajta. Tulajdonosuk egyenletes légzése elárulja, hogy a lány mellette mélyen alszik. Gondolkodik, hogy felébressze e és rávegye még egy fordulóra, de aztán elveti a gondolatot.*
~Na ennek is lőttek. Tök mindegy, a lényeg, hogy gyógyuljon.~
*Jobb híján a lábfejét tornáztatja párszor és az éjjeli neszezéseket hallgatja, az állatok zajos csörtetését, az erdő fojtott hangjait. Ezt a számot hallgatja órákig, aztán kezdenek látszódni a földalatti helyiség körvonalai. Hajnal tájékán képes arra, hogy álom és ébrenlét közé süllyedjen. Ellazulva kezd egyenletes légzésbe és lassan süllyed tovább az alvásba, de mielőtt elaludna Syha mozdul és a nevén szólítja. Elhúzza a száját, mert érzi elemelkedni Shya fejét a válláról.*
-Ébren, mi van?
*Kinyitja a szemét és Shya arcát nézi, hogy leolvassa róla mi történt.*
-Na, mondd mi van veled tündérem.
*Nem tudja mi oka van a lány gyors ébredésnek, ezért beletúr a hosszú hajába és végig simít rajta megnyugtatón, aztán vár, hogy Shya elmondja végre, mi a helyzet.*
~Remélem nem a lábad fáj.~
2790. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 20:37:52
Üzenet elküldve: 2016-12-28 20:37:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Haza//
*Nagy néven veszi Ziana hátra pillantását, amellyel mosolyt csak az óriás arcára. A nagy termet nem mindig jó. Sokan csak egy két lábon járó pusztító fegyvert látna benne, holott egy ugyanolyan érző lény, mint bárki más. Kevés barátja volt élete során, talán pont a termete miatt, ezért furcsa lehet mások szemében. Bízik benne, hogy most az őrségnél talál legalább egy-két személyt, akit akár barátjának is hívhatna majd. De most még monoton utazásban vannak. A csevegésekből nem túl sokat hall, igaz nem is figyel rá mert a tájat fürkészi. Egy unalmas pillanatában felzárkózik Parden mellé és egy rövid időre hatalmas lapát kezeit megpihenteti a másik vállán.*
- Minden rendben van? Olyan búvalbélelt fejed van. *Mormogja mély hangján azt, ami épp eszébe jut. Még egy apró vicsort is elenged, amit barátságosnak szán, de lehet nem pont arra sikeredik.*
*Nagy néven veszi Ziana hátra pillantását, amellyel mosolyt csak az óriás arcára. A nagy termet nem mindig jó. Sokan csak egy két lábon járó pusztító fegyvert látna benne, holott egy ugyanolyan érző lény, mint bárki más. Kevés barátja volt élete során, talán pont a termete miatt, ezért furcsa lehet mások szemében. Bízik benne, hogy most az őrségnél talál legalább egy-két személyt, akit akár barátjának is hívhatna majd. De most még monoton utazásban vannak. A csevegésekből nem túl sokat hall, igaz nem is figyel rá mert a tájat fürkészi. Egy unalmas pillanatában felzárkózik Parden mellé és egy rövid időre hatalmas lapát kezeit megpihenteti a másik vállán.*
- Minden rendben van? Olyan búvalbélelt fejed van. *Mormogja mély hangján azt, ami épp eszébe jut. Még egy apró vicsort is elenged, amit barátságosnak szán, de lehet nem pont arra sikeredik.*
2789. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 20:29:33
Üzenet elküldve: 2016-12-28 20:29:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Haza//
~Hát persze, hogy a jó ügy érdekében! Mi másért is csatlakozna egy ork a Városi Őrséghez?~
*Ironikus gondolatait és az orkokról alkotott rossz véleményét megtartja magának. Különben is, ez a példány vagy nagyon jó színész, vagy tényleg kulturált. Mindkettő eset okot adna a döbbenetre. Bár már önmagában az figyelemre méltó, hogy valami dalocskával ment az idegeire és nem fosztogatásról, harcról, vérontásról szóló harci indulót harsogott.*
-Na de mégis, mit értesz jó ügy alatt? Szüzek, árvák védelme? A rend fenntartása? A gonosz kiirtása a világból? Sokféle ügy létezik* próbálja Syd kissé megfoghatóbbá tenni az ork motivációit.*
~Hát persze, hogy a jó ügy érdekében! Mi másért is csatlakozna egy ork a Városi Őrséghez?~
*Ironikus gondolatait és az orkokról alkotott rossz véleményét megtartja magának. Különben is, ez a példány vagy nagyon jó színész, vagy tényleg kulturált. Mindkettő eset okot adna a döbbenetre. Bár már önmagában az figyelemre méltó, hogy valami dalocskával ment az idegeire és nem fosztogatásról, harcról, vérontásról szóló harci indulót harsogott.*
-Na de mégis, mit értesz jó ügy alatt? Szüzek, árvák védelme? A rend fenntartása? A gonosz kiirtása a világból? Sokféle ügy létezik* próbálja Syd kissé megfoghatóbbá tenni az ork motivációit.*
2788. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 19:43:47
Üzenet elküldve: 2016-12-28 19:43:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Haza//
*Ull is úgy emlékszik, hogy egyszer már beszéltek erről de nem baj, nem mindenkinek olyan jó a memóriája mint neki. Ám a hihetetlen jó emlékezőképessége hiába van jelen az előző válaszára nem emlékszik. Igazából azért csatlakozott, hogy így megismerkedhessen egy halom emberrel és információt gyűjtsön. Most viszont az improvizáció útjára lép, azért nem akar magáról mindent elfecsegni. Milyen az már ha ő senkiről semmit sem tud róla viszont mindenki mindent.*
-A jó ügy érdekében! *vágja rá a kérdésre.*
*Ull is úgy emlékszik, hogy egyszer már beszéltek erről de nem baj, nem mindenkinek olyan jó a memóriája mint neki. Ám a hihetetlen jó emlékezőképessége hiába van jelen az előző válaszára nem emlékszik. Igazából azért csatlakozott, hogy így megismerkedhessen egy halom emberrel és információt gyűjtsön. Most viszont az improvizáció útjára lép, azért nem akar magáról mindent elfecsegni. Milyen az már ha ő senkiről semmit sem tud róla viszont mindenki mindent.*
-A jó ügy érdekében! *vágja rá a kérdésre.*
2787. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 18:44:20
Üzenet elküldve: 2016-12-28 18:44:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A nő nem lazít a tartásán és a stílusán sem, ami egyrészt kényelmetlen, hiszen ki szeret egy kard hegyének felelgetni a szigorú faggatózásra, másrészt érthető is, hiszen a vadonban vannak, jó napi járóföldre Artheniortól. Nem árt az elővigyázatosság.*
-Artheniorban élek, oda szeretnék visszatérni. Már, ha nem aprítasz fel.
~Igazán letehetné már azt a kardot, sokat dobna a csáberején~ *mélázik el Syd a csinos arcból villogó szürkéskék szemeken. Ki nem mondott kívánsága teljesül, a lány leereszti a kardot, sőt, a nevét, úti célját firtató kérdésre is válaszol. Syd úgy dönt, ez jó hír. Végül is kész szerencse csinos lányokkal összefutni a dzsumbuj kellős közepén, akik ráadásul még harciasak is, ha kell.*
-Micsoda szerencse! Akár együtt is folytathatjuk az utunkat.
*Az is hamar kiderül, hogy Naesala legfőbb erénye nem a tapintat. Syd nem sértődik meg, csak elfintorodik. Ő már megszokta a szagot, a lánynak nyilván még új.*
-Akaratomon kívül mártóztam meg. Ha valaki egyszer azt mondja neked, nyugodtan térj le az útról a lápok környékén, semmi baj nem lesz, nagyon vágd pofán az illetőt! Én is ezt tervezem tenni, ha még egyszer találkozom azzal, aki oda küldött.
*Erre eddig nem gondolt, de nem lenne rossz megmosakodnia, mielőtt beérnek a városba, különben esetleg agyonverik a szaga miatt.*
-Esetleg tudsz valami patakot a közelben? Szívesen szabadulnék ettől a bűztől.
*A nő nem lazít a tartásán és a stílusán sem, ami egyrészt kényelmetlen, hiszen ki szeret egy kard hegyének felelgetni a szigorú faggatózásra, másrészt érthető is, hiszen a vadonban vannak, jó napi járóföldre Artheniortól. Nem árt az elővigyázatosság.*
-Artheniorban élek, oda szeretnék visszatérni. Már, ha nem aprítasz fel.
~Igazán letehetné már azt a kardot, sokat dobna a csáberején~ *mélázik el Syd a csinos arcból villogó szürkéskék szemeken. Ki nem mondott kívánsága teljesül, a lány leereszti a kardot, sőt, a nevét, úti célját firtató kérdésre is válaszol. Syd úgy dönt, ez jó hír. Végül is kész szerencse csinos lányokkal összefutni a dzsumbuj kellős közepén, akik ráadásul még harciasak is, ha kell.*
-Micsoda szerencse! Akár együtt is folytathatjuk az utunkat.
*Az is hamar kiderül, hogy Naesala legfőbb erénye nem a tapintat. Syd nem sértődik meg, csak elfintorodik. Ő már megszokta a szagot, a lánynak nyilván még új.*
-Akaratomon kívül mártóztam meg. Ha valaki egyszer azt mondja neked, nyugodtan térj le az útról a lápok környékén, semmi baj nem lesz, nagyon vágd pofán az illetőt! Én is ezt tervezem tenni, ha még egyszer találkozom azzal, aki oda küldött.
*Erre eddig nem gondolt, de nem lenne rossz megmosakodnia, mielőtt beérnek a városba, különben esetleg agyonverik a szaga miatt.*
-Esetleg tudsz valami patakot a közelben? Szívesen szabadulnék ettől a bűztől.
2786. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 18:04:33
Üzenet elküldve: 2016-12-28 18:04:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok útján//
*Mae szavaira elégedetten mosolyog, mert a törpelány biztosítja, ha kincs lesz, akkor abból részesül. Mint a kettes kereső csapat aktív tagja, neki is jár a része. Nem túlságosan kapzsi, de nem is veti meg az aranyat és jól jönne néhány belőle a zsebébe. Az utánuk kiáltó női hangot ő is meghallja, ezért azonnal meghúzza a kantárt.*
-Jól van hallom, egy nő kiált.
*A hang tulajdonosa egy fekete hajú fiatal nő, ártatlannak ható nagy kék szemekkel, hamarosan megjelenik és szemügyre vehetik. Csinos, de valami érhette, mert elég zaklatottnak néz ki. Az útirány felől érdeklődik, de elég érdekes, hogy vetődött el idáig, ha nem tudja merre menjen.*
-Jó napot!
*Köszön vissza, aztán az ösvény egyik irányába mutat.*
-Arthenior felé visz az út arra, ha a város felé akar menni.
*Nem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy a nő milyen zaklatottan kiáltott utánuk és a szemében valami zavarodottságot is észlel.*
-Ha meg nem sértem, jól van hölgyem?
*Kérdezi meg udvariasan és nem ugrik le a ló hátáról, mert nem akar ráijeszteni az amúgy is zaklatottnak látszó nőre.*
*Mae szavaira elégedetten mosolyog, mert a törpelány biztosítja, ha kincs lesz, akkor abból részesül. Mint a kettes kereső csapat aktív tagja, neki is jár a része. Nem túlságosan kapzsi, de nem is veti meg az aranyat és jól jönne néhány belőle a zsebébe. Az utánuk kiáltó női hangot ő is meghallja, ezért azonnal meghúzza a kantárt.*
-Jól van hallom, egy nő kiált.
*A hang tulajdonosa egy fekete hajú fiatal nő, ártatlannak ható nagy kék szemekkel, hamarosan megjelenik és szemügyre vehetik. Csinos, de valami érhette, mert elég zaklatottnak néz ki. Az útirány felől érdeklődik, de elég érdekes, hogy vetődött el idáig, ha nem tudja merre menjen.*
-Jó napot!
*Köszön vissza, aztán az ösvény egyik irányába mutat.*
-Arthenior felé visz az út arra, ha a város felé akar menni.
*Nem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy a nő milyen zaklatottan kiáltott utánuk és a szemében valami zavarodottságot is észlel.*
-Ha meg nem sértem, jól van hölgyem?
*Kérdezi meg udvariasan és nem ugrik le a ló hátáról, mert nem akar ráijeszteni az amúgy is zaklatottnak látszó nőre.*
2785. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 13:44:54
Üzenet elküldve: 2016-12-28 13:44:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Daynah és Hainara//
*Igen, valóban oltári szerencse, hogy jól nevelt és türelmes lovat választott Efamar úr hátasai közül. Különben a jó ég tudja, miféle bajokba bele nem sodródott volna. De a "ha" és "volna" dolgok most nem érdekesek. A lényeg az, hogy még mindig fenn ül a ló hátán, és az egészen ügyesen érti, tudatlan lovasa szándékait.
Most például azt, hogy újra csak elinduljon, csatlakozva társához. Ügetnek hát tovább az ösvényen Arthenior irányába. Haina figyelmét nem kerüli el Daynah kisasszony erősödő rosszul léte, hiszen a másik szinte ráfekszik már a lova nyakára. Sejti a hasa görcsölhet. Gondol is valamire, de nem érti, miért kell ezért a városba menni. Furák az emberek.
Ám néhány perccel később már meg is állnak újra, és Daynah közli, pihennie kell.*
-Rendben.
*Haina még örül is, hogy leszállhat a nyeregből. Ahogy Daynahtól látja, ő is megfogja hátasa kantárát, és akként vezeti a lovat a sűrűbben álló fák közé. Tekintete előre szalad, befurakodik a törzsek közé. Mintha nem csak fák állnának ott. Már-már éppen megszólalna, mikor Daynah szavai hangoznak fel. Oldalra pillant, hogy a lányra nézhessen. Valahogy mintha egészségesebb színe lenne.*
-Bizonyára találunk ott elég védett helyet.
*Bök a fejével a kinézett irányba, egyelőre nem mondja el még a sejtését, nem akarja hiú reményekbe ringatni a másikat. Inkább sietésre fogja a lépést, hogy minél hamarabb elérjék a helyet, ami már tényleg nincs messze.*
*Igen, valóban oltári szerencse, hogy jól nevelt és türelmes lovat választott Efamar úr hátasai közül. Különben a jó ég tudja, miféle bajokba bele nem sodródott volna. De a "ha" és "volna" dolgok most nem érdekesek. A lényeg az, hogy még mindig fenn ül a ló hátán, és az egészen ügyesen érti, tudatlan lovasa szándékait.
Most például azt, hogy újra csak elinduljon, csatlakozva társához. Ügetnek hát tovább az ösvényen Arthenior irányába. Haina figyelmét nem kerüli el Daynah kisasszony erősödő rosszul léte, hiszen a másik szinte ráfekszik már a lova nyakára. Sejti a hasa görcsölhet. Gondol is valamire, de nem érti, miért kell ezért a városba menni. Furák az emberek.
Ám néhány perccel később már meg is állnak újra, és Daynah közli, pihennie kell.*
-Rendben.
*Haina még örül is, hogy leszállhat a nyeregből. Ahogy Daynahtól látja, ő is megfogja hátasa kantárát, és akként vezeti a lovat a sűrűbben álló fák közé. Tekintete előre szalad, befurakodik a törzsek közé. Mintha nem csak fák állnának ott. Már-már éppen megszólalna, mikor Daynah szavai hangoznak fel. Oldalra pillant, hogy a lányra nézhessen. Valahogy mintha egészségesebb színe lenne.*
-Bizonyára találunk ott elég védett helyet.
*Bök a fejével a kinézett irányba, egyelőre nem mondja el még a sejtését, nem akarja hiú reményekbe ringatni a másikat. Inkább sietésre fogja a lépést, hogy minél hamarabb elérjék a helyet, ami már tényleg nincs messze.*
2784. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 13:32:07
Üzenet elküldve: 2016-12-28 13:32:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmok útján//
*Csupán egyetlen ló baktat kényelmes tempóban az ösvényen. Magas, széles hátú jószág. Ám utasból kettőt is visz a nyergében. A lány kifulladva, levegő után kapkodva igyekszik a nyomába, de ahogy amazok meghallják a hangját és megállnak, maga is lassít. Túl közel amúgy sem akarna menni, hiszen nem tudhatja miféle belső késztetés pihen az ismeretlenek mellkasában, de azért elég közel ahhoz, hogy megértsék könnyedén egymás szavait, és ne kelljen messziről kiabálniuk.
Megtorpan hát, és levegő után kapkod. Csak mikor már kényelmes tud lélegezni újra, akkor indul meg lassan, hogy kellő közelségbe érjen. Közben bőven van ideje arra, hogy átgondolja, mit is akar kérdezni, vagy mondani. Igazából kérdése lenne rengeteg, melyek újabbakat vetnek fel, így elég nehéz eldönteni, melyikkel is kezdje.
Végül egyelőre csak megáll a kellő távolságra, és kutatón nézegeti a párost, találgatva magában, hogy kifélék, mifélék lehetnek. Egy törpe nő és egy ember férfi már eleve is érdekes felállás.*
-Jó napot.
*Böki ki végül a köszöntést, mert hát ez azért nem árt, a jó viszony megalapozója lehet.*
-Kérem, meg tudnák nekem mondani, hogy ez az ösvény hová vezet?
*Igen, ez talán jó kezdés is, már ami a kérdések sorát illeti. Mert az már egy segítség lehet, ha legalább azt tudja, hová is tartott. Mert bizonyára tartott valahová, csak úgy nem csöppent le az égből az erdő közepére.*
*Csupán egyetlen ló baktat kényelmes tempóban az ösvényen. Magas, széles hátú jószág. Ám utasból kettőt is visz a nyergében. A lány kifulladva, levegő után kapkodva igyekszik a nyomába, de ahogy amazok meghallják a hangját és megállnak, maga is lassít. Túl közel amúgy sem akarna menni, hiszen nem tudhatja miféle belső késztetés pihen az ismeretlenek mellkasában, de azért elég közel ahhoz, hogy megértsék könnyedén egymás szavait, és ne kelljen messziről kiabálniuk.
Megtorpan hát, és levegő után kapkod. Csak mikor már kényelmes tud lélegezni újra, akkor indul meg lassan, hogy kellő közelségbe érjen. Közben bőven van ideje arra, hogy átgondolja, mit is akar kérdezni, vagy mondani. Igazából kérdése lenne rengeteg, melyek újabbakat vetnek fel, így elég nehéz eldönteni, melyikkel is kezdje.
Végül egyelőre csak megáll a kellő távolságra, és kutatón nézegeti a párost, találgatva magában, hogy kifélék, mifélék lehetnek. Egy törpe nő és egy ember férfi már eleve is érdekes felállás.*
-Jó napot.
*Böki ki végül a köszöntést, mert hát ez azért nem árt, a jó viszony megalapozója lehet.*
-Kérem, meg tudnák nekem mondani, hogy ez az ösvény hová vezet?
*Igen, ez talán jó kezdés is, már ami a kérdések sorát illeti. Mert az már egy segítség lehet, ha legalább azt tudja, hová is tartott. Mert bizonyára tartott valahová, csak úgy nem csöppent le az égből az erdő közepére.*
2783. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 11:33:04
Üzenet elküldve: 2016-12-28 11:33:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Hainara//
*Az elf lány befékez végül mellette a lovával, vagy a lónak magától is van annyi esze, hogy megálljon, ez pontosan nem derül ki. Daynah a másodikra inkább szavazna, lévén az állatban felismerni véli Efamar Miscoulueryti egyik lovát. A neve nem jut eszébe így hirtelen, de emlékszik, mikor a férfi régi házához mentek, hogy az élőholtak elől biztonságba helyezzék mindazt, ami mozdítható és hasznos lehet az egyik szekér elé ez a ló is be volt fogva.*
~Akkor pedig jó nevelést kapott. Haina ezer szerencséjére. Mert egy idegesebb lelkületű ló már rég ledobta volna magáról.~
*Daynah bólint. Bár nem mondja azért megkönnyebbül, hogy nincs egyedül, főleg mert az alhasát újra marokba szorítja a görcsös kín, a szája széle megfeszül, halkan nyög, bal tenyerét a hasa aljára szorítja.*
~Mégiscsak az lehet ez. De hát még nem telt el annyi hat.~
- Menjünk *egyezik bele, és az állkapcsát összeszorítva lassú léptekre ösztönzi Negyvenest a város felé vezető keskeny keréknyomokat követve.
De nagyjából öt perc múlva már szinte a ló nyakára hajol, ahogy előregörnyed kínjában.*
~Meg kell állnunk és menedék kell, nem bírok fent maradni a ló hátán. Szélvédett hely, az kellene.~
*Daynah körbenéz, és jobb kéz felé egy sűrűbb facsoportot vesz észre.*
- Meg kell állnunk, Haina. Muszáj lesz. Ott jobbra az ösvénytől beljebb, mintha a fák sűrűbben állnának, ott talán védettebb. Nézzük meg!
*A lány lecsúszik a nyeregből, majd Negyvenes fejéhez lép, a zablája oldalába kapaszkodik, lassan óvatosan lépkedve indul meg a lovával a fák között a feltételezett ideiglenes menedék felé. Nagyjából két tucat lépés után aztán érzi, hogy valami meleg és nedves áztatja a ruháját. Legszívesebben felsírna.*
~Ez nem igazság!~
- Ha odaérünk, keresnem kell egy bokrot *közli a társnőjével.* Le kell vennünk majd Negyvenesről a zsákomat és keresnem kell egy bokrot.
~Miért pont most? De legalább az biztos, beteg nem vagyok!~
*Az elf lány befékez végül mellette a lovával, vagy a lónak magától is van annyi esze, hogy megálljon, ez pontosan nem derül ki. Daynah a másodikra inkább szavazna, lévén az állatban felismerni véli Efamar Miscoulueryti egyik lovát. A neve nem jut eszébe így hirtelen, de emlékszik, mikor a férfi régi házához mentek, hogy az élőholtak elől biztonságba helyezzék mindazt, ami mozdítható és hasznos lehet az egyik szekér elé ez a ló is be volt fogva.*
~Akkor pedig jó nevelést kapott. Haina ezer szerencséjére. Mert egy idegesebb lelkületű ló már rég ledobta volna magáról.~
*Daynah bólint. Bár nem mondja azért megkönnyebbül, hogy nincs egyedül, főleg mert az alhasát újra marokba szorítja a görcsös kín, a szája széle megfeszül, halkan nyög, bal tenyerét a hasa aljára szorítja.*
~Mégiscsak az lehet ez. De hát még nem telt el annyi hat.~
- Menjünk *egyezik bele, és az állkapcsát összeszorítva lassú léptekre ösztönzi Negyvenest a város felé vezető keskeny keréknyomokat követve.
De nagyjából öt perc múlva már szinte a ló nyakára hajol, ahogy előregörnyed kínjában.*
~Meg kell állnunk és menedék kell, nem bírok fent maradni a ló hátán. Szélvédett hely, az kellene.~
*Daynah körbenéz, és jobb kéz felé egy sűrűbb facsoportot vesz észre.*
- Meg kell állnunk, Haina. Muszáj lesz. Ott jobbra az ösvénytől beljebb, mintha a fák sűrűbben állnának, ott talán védettebb. Nézzük meg!
*A lány lecsúszik a nyeregből, majd Negyvenes fejéhez lép, a zablája oldalába kapaszkodik, lassan óvatosan lépkedve indul meg a lovával a fák között a feltételezett ideiglenes menedék felé. Nagyjából két tucat lépés után aztán érzi, hogy valami meleg és nedves áztatja a ruháját. Legszívesebben felsírna.*
~Ez nem igazság!~
- Ha odaérünk, keresnem kell egy bokrot *közli a társnőjével.* Le kell vennünk majd Negyvenesről a zsákomat és keresnem kell egy bokrot.
~Miért pont most? De legalább az biztos, beteg nem vagyok!~
2782. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 11:20:32
Üzenet elküldve: 2016-12-28 11:20:32
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
*Gondolatiba merülve nem is igazán figyel környezetére, persze lépteit igyekszik még ismert területen tartani, a vadászat szokott neszeinek hallótávolságán belül maradni.
A felröppenő éjszín madárraj szakítja ki elmélkedéséből, reflexszerűen kap íja után, ám még mielőtt azt leakaszthatná válláról, és célba vehetne bármit is hal el a mozdulata. Nem érdekli a zsákmányszerzés ezen módja, ő lényegesen nagyobb vadat próbált becserkészni, komolyabb vadászatot játszva. Ebben megbukott. Talán nem saját ügyetlensége, gyakorlatlansága okán. Biztosan nem, inkább csak mert rosszul mérte fel a prédát, túl sokat feltételezett felszíni nemesekről, túlzó volt az elgondolás, hogy azok képesek félretenni a mélységiek iránt érzett ellenszenvüket a közös ügy érdekében. Halott madarak ezen sajnos mit sem változtathatnak. Bár küldhetne ajándékba valami szép tollat Meropeának, finom jelezve miről maradt le.
Nagy sóhajjal, homlokát ráncolva veszi hát mégis kézbe íját, nyílvesszőt, és halk léptekkel indul még arra, merre a fekete madarak szálltak.*
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
*Gondolatiba merülve nem is igazán figyel környezetére, persze lépteit igyekszik még ismert területen tartani, a vadászat szokott neszeinek hallótávolságán belül maradni.
A felröppenő éjszín madárraj szakítja ki elmélkedéséből, reflexszerűen kap íja után, ám még mielőtt azt leakaszthatná válláról, és célba vehetne bármit is hal el a mozdulata. Nem érdekli a zsákmányszerzés ezen módja, ő lényegesen nagyobb vadat próbált becserkészni, komolyabb vadászatot játszva. Ebben megbukott. Talán nem saját ügyetlensége, gyakorlatlansága okán. Biztosan nem, inkább csak mert rosszul mérte fel a prédát, túl sokat feltételezett felszíni nemesekről, túlzó volt az elgondolás, hogy azok képesek félretenni a mélységiek iránt érzett ellenszenvüket a közös ügy érdekében. Halott madarak ezen sajnos mit sem változtathatnak. Bár küldhetne ajándékba valami szép tollat Meropeának, finom jelezve miről maradt le.
Nagy sóhajjal, homlokát ráncolva veszi hát mégis kézbe íját, nyílvesszőt, és halk léptekkel indul még arra, merre a fekete madarak szálltak.*
2781. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 11:16:36
Üzenet elküldve: 2016-12-28 11:16:36
ÚJ
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Haza//
* A változatosság kedvéért az út további részében csendben követi az utat és megy a többiek után, illetve ha valaki előtte van, akkor előtt. II. Bumbi - legalábbis gondolatban ezt a nevet találták ki a lónak - hűségesen tartja a tempót és vágtat egyenesen, mintha nem az lenne a célja, hogy egyszer csak nem két lábra ágaskodik és ledobja magáról ideiglenes gazdáját, Pardent. A férfi persze feltételezhetné azt az elmúlt napok alapján, hogy nem mostanában akarják valamiért megölni, azonban tudja, hogy az emberek (és mások) pontosan akkor fognak ismét az életére törni, amikor nem gondol rá. Így hát mindig gondolnia kell rá, s még álmában sem terelődhetnek el gondolatai egy pillanatra sem. Ez persze egy idő után már őrjító lehet, de ez az áldozat megéri azért cserébe, hogy nem ölik meg, vagy olvasztják maguk közé ezek a népek. *
* A változatosság kedvéért az út további részében csendben követi az utat és megy a többiek után, illetve ha valaki előtte van, akkor előtt. II. Bumbi - legalábbis gondolatban ezt a nevet találták ki a lónak - hűségesen tartja a tempót és vágtat egyenesen, mintha nem az lenne a célja, hogy egyszer csak nem két lábra ágaskodik és ledobja magáról ideiglenes gazdáját, Pardent. A férfi persze feltételezhetné azt az elmúlt napok alapján, hogy nem mostanában akarják valamiért megölni, azonban tudja, hogy az emberek (és mások) pontosan akkor fognak ismét az életére törni, amikor nem gondol rá. Így hát mindig gondolnia kell rá, s még álmában sem terelődhetnek el gondolatai egy pillanatra sem. Ez persze egy idő után már őrjító lehet, de ez az áldozat megéri azért cserébe, hogy nem ölik meg, vagy olvasztják maguk közé ezek a népek. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579