Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 220 (4381. - 4400. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4400. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-26 21:45:15
Üzenet elküldve: 2018-12-26 21:45:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nehéz reggelek//
*A férfinak tetszik amit hall, így újra belemarkol a fenekébe. Felkuncog a férfi szavain.*
-Oh, csak azt ne!
*Hátradobja a haját és felháborodást színlel. Szeret játszani és a doki jó partner ebben. Örül amikor betakargatják és nevet amikor átgördülve rajta befekszik mellé a másik. A férfi felháborodására összehúzza magát, közelebb araszol majd hozzá bújik.*
-De dühös itt valaki.
*Felkuncog, majd megcsókolja.*
-Talán ez oltja majd.
*A férfi szemébe néz és nem szól semmit sem, csak ki élvezi a pillanatot. Nem volt még soha hasonló helyzetben, így szokja az új érzéseket.*
*A férfinak tetszik amit hall, így újra belemarkol a fenekébe. Felkuncog a férfi szavain.*
-Oh, csak azt ne!
*Hátradobja a haját és felháborodást színlel. Szeret játszani és a doki jó partner ebben. Örül amikor betakargatják és nevet amikor átgördülve rajta befekszik mellé a másik. A férfi felháborodására összehúzza magát, közelebb araszol majd hozzá bújik.*
-De dühös itt valaki.
*Felkuncog, majd megcsókolja.*
-Talán ez oltja majd.
*A férfi szemébe néz és nem szól semmit sem, csak ki élvezi a pillanatot. Nem volt még soha hasonló helyzetben, így szokja az új érzéseket.*
4399. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-26 21:37:59
Üzenet elküldve: 2018-12-26 21:37:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Nehéz reggelek//
-Ajjaj még csak az kéne!
*Nyom egy puszit a lány pofijára. Tetszik neki a másik játékossága. Szereti az ilyesmit. A mondatra viszont felsóhajt, hogy aztán huncut mosollyal ismét belemarkol abba a fenékbe.*
-Végül is holnap már lehet. Így lehet mégis kéjutazás lesz holnap.
*Kuncog fel. Majd az ágyhoz lépve be is takargatja a lányt kedvesen, majd nem túl elegánsan meghúzza még egyszer az üveget, leteszi a lány mellé majd átgördül fölötte és ő is a takaró alá bújik. Majd tettetett felháborodással megkérdezi a lányt mintha az valami komoly figyelmetlenséget követett volna el.*
-Hát hozzám se bújsz?
*Végtére mi értelme is lenne egy ágyban feküdni az összebújás nélkül. Ha a lány megteszi akkor elégedetten erősíti meg.*
-Igen. Így azért kényelmesebb.
-Ajjaj még csak az kéne!
*Nyom egy puszit a lány pofijára. Tetszik neki a másik játékossága. Szereti az ilyesmit. A mondatra viszont felsóhajt, hogy aztán huncut mosollyal ismét belemarkol abba a fenékbe.*
-Végül is holnap már lehet. Így lehet mégis kéjutazás lesz holnap.
*Kuncog fel. Majd az ágyhoz lépve be is takargatja a lányt kedvesen, majd nem túl elegánsan meghúzza még egyszer az üveget, leteszi a lány mellé majd átgördül fölötte és ő is a takaró alá bújik. Majd tettetett felháborodással megkérdezi a lányt mintha az valami komoly figyelmetlenséget követett volna el.*
-Hát hozzám se bújsz?
*Végtére mi értelme is lenne egy ágyban feküdni az összebújás nélkül. Ha a lány megteszi akkor elégedetten erősíti meg.*
-Igen. Így azért kényelmesebb.
4398. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-26 21:36:43
Üzenet elküldve: 2018-12-26 21:36:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nehéz reggelek//
*Örömmel fogadja az újabb puszit és jót mosolyog a férfi szavai.*
-Hát meg is kell. Lehet megsértődnék, ha nem így lenne.
*Mosolyog, tetszik neki, hogy a férfi egy pillanatra sem szűnik meg őt érinteni. Nem gondolja komolyan amit mond, nem szeretné kicsinálni, aminek hangot is ad.*
-Nyugi csak vicceltem. Majd holnap!
*A dokira kacsint. Kíváncsi annak reakciójára. Amit mond csak heccelésből mondja, nem mintha nem lenne kedvére való a dolog. Ismét a férfi karjaiban van és úgy közelítenek az ágyhoz. A felhajtott takaró alá bújik és várja, hogy a másik is így tegyen.*
-Milyen szerencsés vagyok!
*Mosolyog és közben élvezi, hogy végre vízszintesbe került és, hogy a puha anyag körbe öleli.*
-Ha tovább ücsörögtünk volna a széken, lehet ott alszunk el.
*Örömmel fogadja az újabb puszit és jót mosolyog a férfi szavai.*
-Hát meg is kell. Lehet megsértődnék, ha nem így lenne.
*Mosolyog, tetszik neki, hogy a férfi egy pillanatra sem szűnik meg őt érinteni. Nem gondolja komolyan amit mond, nem szeretné kicsinálni, aminek hangot is ad.*
-Nyugi csak vicceltem. Majd holnap!
*A dokira kacsint. Kíváncsi annak reakciójára. Amit mond csak heccelésből mondja, nem mintha nem lenne kedvére való a dolog. Ismét a férfi karjaiban van és úgy közelítenek az ágyhoz. A felhajtott takaró alá bújik és várja, hogy a másik is így tegyen.*
-Milyen szerencsés vagyok!
*Mosolyog és közben élvezi, hogy végre vízszintesbe került és, hogy a puha anyag körbe öleli.*
-Ha tovább ücsörögtünk volna a széken, lehet ott alszunk el.
4397. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-26 21:05:59
Üzenet elküldve: 2018-12-26 21:05:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ilidrion, Estrothim//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon…//
*A szelíd folyócska fentebb kecsesen elkanyarodik a fák közé, s apró szigetecske áll benne, tán valami keményebb, természetes képződmény lehet ott, amit a víz inkább megkerül. Ez a talpalatnyi földterület hosszúkás, alig két négyzetméternyi lehet, mégis egészséges talaj rakódott rá, s kemény bogyót termő, dús ágú flóra. Tekintettel az évszakra, e bokrok idecsalják a madarakat, a madarak csivitelése pedig egy éhes bendőjű, ifjú és tapasztalatlan ragadozót. E ragadozó igen vékonydongájú, csapzott bundájú, de szemei, fogai és karmai meglehetősen élesek, bajsza pedig kackiásan mered a levegőbe. Éhsége oly kínzó, hogy vízutálata ellenére, prédát remélve lopakodik át a nedves, vaskosabb ágdarabon, mely megakadt a part és a sziget között.
Hogy a járást véti el vagy megbillen az alkalmi híd végén, netán zsákmánya miatt ugrik figyelmetlenül, már nem derül ki az apró, vörös hajú gnóm lányka számára, ő csupán a keserves nyávogásra kapja fel a fejét szénrajzáról, amit a megsárgult fűben ülve készít épp elmélyülten. Először nem is tudja mire vélni, s persze sokaknak ez a hang valószínűleg nem mondana semmit, tán nem is törődnének vele. De aki annyit forgott e jószágok között, mint ő, képes felismerni a különbséget. Munkáját, holmiját otthagyva pattan fel, s igyekszik a hang irányába jutni, így lyukad ki a szigetnél. A szíve félreüt a rémülettől, mikor meglátja, hogy az ázott bundás jószág éppen az életéért küzdve próbál felkapaszkodni a szigetre, ám a perem sáros és nyálkásan csúszós, karmolása alatt pedig omladozónak bizonyul, így nem talál rajta fogást. Csoda, hogy a sodrás nem vitte még magával. Talán valamibe mégis kapaszkodik a víz alatt.
A távolság alig két méter, de esélye sincs innen segíteni. Ha nem siet, akkor pedig már nem lesz értelme. A nehéz helyzetek gyors döntéseket igényelnek, lábával rápróbál az ágra, melyen a macska is átmászott. Egészen enyhén billeg, de nem érzi úgy, hogy veszélyes lenne. Vagyis inkább csak reméli. A szíve a torkában dobog, tudja, hogy ostobaságra készül, de nem hagyhatja szegény állatot megfulladni, hiszen láthatóan nem tud segíteni magán. Nyel egy nagyot, és óvatosan fellép a másik lábával is. Az ág kissé megbillen megint, de aztán egyensúlyba kerül. Még visszaléphetne. De eszében sincs. Továbbhalad. Ez az ág láthatóan itt van már egy ideje. A benne fennakadó hordalékból, főleg levelekből ítélve legalább ősz óta. Talán kibírja még egy kicsit. Talán...
Lyll óvatosan egyensúlyozva araszol, az ág kissé lentebb süllyed súlya alatt, már-már habok súrolják lábbelije talpát. Kissé megbillen, s alaposan meg is ijed tőle, kicsiny mellkasában úgy verdes a szíve, mint a bajba jutott jószág prédája tenné, lábai pedig remegnek. De már közelebb van a cél, mint a part, a macska pedig láthatóan fárad és csúszik vissza a vízbe. Már megint nyakig ér neki, s olykor a pofiját is ellepi a víz kapálózása közben. Ez pedig jobban megrémíti Lyllt, mint a gondolat, hogy mi történhet vele, így belső erejéből merítve legyőzi a maradék távolságot.
Épp a szigetre lép, mikor különös módon csúszik el másik lába alól a támasz, s maga elesve érkezik meg az apró szigetre. Az ág, melyen átjött, megindul a sodrással, ám ezzel nem törődik, odaveti magát, ahol az imént a macska kapálózott még, s mindkét kezével lenyúl érte. Mellső lábai alatt markolja meg, és emeli ki a vergődő állatot, akinek egész bundájáról ömlik a víz.*
- Meg… megvagy!
*Lihegi, s a kapálózó, prüszkölő állat képe összefolyik a szemei előtt. Tudja, hogy a macskák nem szeretnek lógni a levegőben, ezért magához fogja, nem törődve vele, hogy még csurom vizes.*
- Az egekre, megvagy!
*Nevet fel idegesen és remegőn, miután könnyei már kibuggyantak. Látszólag észre sem veszi, hogy a macska fúj rá és kimerültségtől hevenyészetten próbálja kilökni magát a karjaiból.*
- Jól van, jól van, nincs már semmi baj…
*Csitítgatja aztán mégis, és ruhaujjával megpróbálja kitörölni a szeméből az ijedelem okozta könnyeket. Szipog is egyet, aztán köpönyegének alját maga elé kanyarítva takarja be a macskát, itt szelíden szárítgatni, melengetni kezdi. Fikarcnyit sem törődik vele, hogy a macska még mindig megpróbálja eltolni magától, és gyakran fúj rá, tán meg is karmolja. Most már be is van bugyolálva, úgyhogy kénytelen lesz elviselni még egy ideig a kis gnóm lányka törődését. Amint Lyll megnyugszik kissé, szembesül viszont egy komoly problémával. A „híd” elindult az imént a sodrással lefelé… így mindketten a sziget foglyai maradtak. Végiggondolja a lehetőségeit, s végül az egyetlen dologgal próbálkozik, ami most ésszerűnek látszik.*
- Ha-hahó… Hahó! Van itt valaki? Kérem! Hahó!
*Az első hangok még viszonylag bátortalanok. Ám aztán kezdenek felerősödni. S persze egy ideig kitartóan folytatódnak is.*
//Ilidrion, Estrothim//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon…//
*A szelíd folyócska fentebb kecsesen elkanyarodik a fák közé, s apró szigetecske áll benne, tán valami keményebb, természetes képződmény lehet ott, amit a víz inkább megkerül. Ez a talpalatnyi földterület hosszúkás, alig két négyzetméternyi lehet, mégis egészséges talaj rakódott rá, s kemény bogyót termő, dús ágú flóra. Tekintettel az évszakra, e bokrok idecsalják a madarakat, a madarak csivitelése pedig egy éhes bendőjű, ifjú és tapasztalatlan ragadozót. E ragadozó igen vékonydongájú, csapzott bundájú, de szemei, fogai és karmai meglehetősen élesek, bajsza pedig kackiásan mered a levegőbe. Éhsége oly kínzó, hogy vízutálata ellenére, prédát remélve lopakodik át a nedves, vaskosabb ágdarabon, mely megakadt a part és a sziget között.
Hogy a járást véti el vagy megbillen az alkalmi híd végén, netán zsákmánya miatt ugrik figyelmetlenül, már nem derül ki az apró, vörös hajú gnóm lányka számára, ő csupán a keserves nyávogásra kapja fel a fejét szénrajzáról, amit a megsárgult fűben ülve készít épp elmélyülten. Először nem is tudja mire vélni, s persze sokaknak ez a hang valószínűleg nem mondana semmit, tán nem is törődnének vele. De aki annyit forgott e jószágok között, mint ő, képes felismerni a különbséget. Munkáját, holmiját otthagyva pattan fel, s igyekszik a hang irányába jutni, így lyukad ki a szigetnél. A szíve félreüt a rémülettől, mikor meglátja, hogy az ázott bundás jószág éppen az életéért küzdve próbál felkapaszkodni a szigetre, ám a perem sáros és nyálkásan csúszós, karmolása alatt pedig omladozónak bizonyul, így nem talál rajta fogást. Csoda, hogy a sodrás nem vitte még magával. Talán valamibe mégis kapaszkodik a víz alatt.
A távolság alig két méter, de esélye sincs innen segíteni. Ha nem siet, akkor pedig már nem lesz értelme. A nehéz helyzetek gyors döntéseket igényelnek, lábával rápróbál az ágra, melyen a macska is átmászott. Egészen enyhén billeg, de nem érzi úgy, hogy veszélyes lenne. Vagyis inkább csak reméli. A szíve a torkában dobog, tudja, hogy ostobaságra készül, de nem hagyhatja szegény állatot megfulladni, hiszen láthatóan nem tud segíteni magán. Nyel egy nagyot, és óvatosan fellép a másik lábával is. Az ág kissé megbillen megint, de aztán egyensúlyba kerül. Még visszaléphetne. De eszében sincs. Továbbhalad. Ez az ág láthatóan itt van már egy ideje. A benne fennakadó hordalékból, főleg levelekből ítélve legalább ősz óta. Talán kibírja még egy kicsit. Talán...
Lyll óvatosan egyensúlyozva araszol, az ág kissé lentebb süllyed súlya alatt, már-már habok súrolják lábbelije talpát. Kissé megbillen, s alaposan meg is ijed tőle, kicsiny mellkasában úgy verdes a szíve, mint a bajba jutott jószág prédája tenné, lábai pedig remegnek. De már közelebb van a cél, mint a part, a macska pedig láthatóan fárad és csúszik vissza a vízbe. Már megint nyakig ér neki, s olykor a pofiját is ellepi a víz kapálózása közben. Ez pedig jobban megrémíti Lyllt, mint a gondolat, hogy mi történhet vele, így belső erejéből merítve legyőzi a maradék távolságot.
Épp a szigetre lép, mikor különös módon csúszik el másik lába alól a támasz, s maga elesve érkezik meg az apró szigetre. Az ág, melyen átjött, megindul a sodrással, ám ezzel nem törődik, odaveti magát, ahol az imént a macska kapálózott még, s mindkét kezével lenyúl érte. Mellső lábai alatt markolja meg, és emeli ki a vergődő állatot, akinek egész bundájáról ömlik a víz.*
- Meg… megvagy!
*Lihegi, s a kapálózó, prüszkölő állat képe összefolyik a szemei előtt. Tudja, hogy a macskák nem szeretnek lógni a levegőben, ezért magához fogja, nem törődve vele, hogy még csurom vizes.*
- Az egekre, megvagy!
*Nevet fel idegesen és remegőn, miután könnyei már kibuggyantak. Látszólag észre sem veszi, hogy a macska fúj rá és kimerültségtől hevenyészetten próbálja kilökni magát a karjaiból.*
- Jól van, jól van, nincs már semmi baj…
*Csitítgatja aztán mégis, és ruhaujjával megpróbálja kitörölni a szeméből az ijedelem okozta könnyeket. Szipog is egyet, aztán köpönyegének alját maga elé kanyarítva takarja be a macskát, itt szelíden szárítgatni, melengetni kezdi. Fikarcnyit sem törődik vele, hogy a macska még mindig megpróbálja eltolni magától, és gyakran fúj rá, tán meg is karmolja. Most már be is van bugyolálva, úgyhogy kénytelen lesz elviselni még egy ideig a kis gnóm lányka törődését. Amint Lyll megnyugszik kissé, szembesül viszont egy komoly problémával. A „híd” elindult az imént a sodrással lefelé… így mindketten a sziget foglyai maradtak. Végiggondolja a lehetőségeit, s végül az egyetlen dologgal próbálkozik, ami most ésszerűnek látszik.*
- Ha-hahó… Hahó! Van itt valaki? Kérem! Hahó!
*Az első hangok még viszonylag bátortalanok. Ám aztán kezdenek felerősödni. S persze egy ideig kitartóan folytatódnak is.*
4396. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-26 18:35:33
Üzenet elküldve: 2018-12-26 18:35:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Estrothim//
*A távolban egy ember sziluettje rajzolódik ki. Ahogy egyre közelebb ér, a magasságából, az öltözetéből lassan észre lehet venni, hogy nem is ember, hanem egy fiatal elf ő. Hosszú füle kikandikál, pedig hajzata és csuklyája is elrejthetné.
Az elf Ilidrion névre hallgat, és úgy néz ki, mint aki mögött hosszú út áll. Bő utazóköpenyét egy egyszerű levél alakú tűző fogja össze elől, és ami esetleg furcsa lehet, hogy majdnem mezítláb érkezik, lábán csak egy nagyon vékony, bőrből készült saru látható, kezdetlegessége miatt pedig gondolható, hogy a gazdája maga készítette.
Az utazó Lichanech felől érkezik, gyors tempóban közelíti meg a várost.
~ Végre látom a célomat, hála Teysusnak, hogy megadta ezt a napot. ~ Gondolja magában, ahogy kirajzolódnak előtte az első házak. A lépésein egy kicsit lassít, és csuklyáját is hátrébb tolja, hogy jobban lásson, és felmérhesse a területet.
~ Üres a kulacsom, és az úti pászkámból is alig van, ki tudja, meddig húztam volna még az úton. ~ Fut át elméjén, mert a hasából egy tiltakozó nyikorgást hall meg. Közelebb érve meglát egy szerzetet, ahogy éppen a folyóból csillapítja a szomját, így ennek örvendezve ő is odamegy, hátha talál itt tiszta vizet. Amikor közelebb ér, megállapítja, hogy egy elf társával hozta össze a sors.
~ Ki gondolta volna, hogy pont egy fajtársammal találkozom először. Artheniorban tényleg minden van. ~ Konstatálja meglepődéssel, és ennek örömére teljesen leveszi a fejét takaró csuklyát.*
- Csillagok hoztak, testvér. *Szólal meg népe egyik elterjedt köszöntésével. Ő maga fák között nőtt fel, egy zárt közösségben, így nem tudja, a másik egyáltalán érteni fogja-e, vagy inkább sültbolondnak nézi. Az üdvözlést egy apró főhajtással fejezi be, amit a tiszteletadás jelének szán. Hiába, a modor egy fontos társ.
Ilidriononon látszik, hogy már régóta szomjazik, mert hamar leoldja válláról az utazótáskát, és egy bőr kulacsot vesz elő, melyet fa alakú karcolatok, és egy apró mérleg díszít. A kulacsot megtölti vízzel, majd az egészet egy kortyra kiissza. A másik elfhez már csak akkor fordul vissza, amikor kulacsát ismét tölteni kezdi.*
- Bocsásd meg a várakoztatást, Ilidrion a nevem. Furcsa, hogy pont egy elffel hozott össze a sors. *Mutatkozik be egyszerűen. Reméli az idegen barátságos lesz vele. Ugyan nem kenyere a bizalmaskodás és gyors ismerkedés, de örül, hogy népe egy másik tagjával találkozik, aki talán már régebben itt van, és tud neki esetleg tanácsokat adni. Amikor a második kulacs is feltöltődik, már csak egyet-kettőt kortyol, és utána a kulacsát újra a táskába rejti.*
//Estrothim//
*A távolban egy ember sziluettje rajzolódik ki. Ahogy egyre közelebb ér, a magasságából, az öltözetéből lassan észre lehet venni, hogy nem is ember, hanem egy fiatal elf ő. Hosszú füle kikandikál, pedig hajzata és csuklyája is elrejthetné.
Az elf Ilidrion névre hallgat, és úgy néz ki, mint aki mögött hosszú út áll. Bő utazóköpenyét egy egyszerű levél alakú tűző fogja össze elől, és ami esetleg furcsa lehet, hogy majdnem mezítláb érkezik, lábán csak egy nagyon vékony, bőrből készült saru látható, kezdetlegessége miatt pedig gondolható, hogy a gazdája maga készítette.
Az utazó Lichanech felől érkezik, gyors tempóban közelíti meg a várost.
~ Végre látom a célomat, hála Teysusnak, hogy megadta ezt a napot. ~ Gondolja magában, ahogy kirajzolódnak előtte az első házak. A lépésein egy kicsit lassít, és csuklyáját is hátrébb tolja, hogy jobban lásson, és felmérhesse a területet.
~ Üres a kulacsom, és az úti pászkámból is alig van, ki tudja, meddig húztam volna még az úton. ~ Fut át elméjén, mert a hasából egy tiltakozó nyikorgást hall meg. Közelebb érve meglát egy szerzetet, ahogy éppen a folyóból csillapítja a szomját, így ennek örvendezve ő is odamegy, hátha talál itt tiszta vizet. Amikor közelebb ér, megállapítja, hogy egy elf társával hozta össze a sors.
~ Ki gondolta volna, hogy pont egy fajtársammal találkozom először. Artheniorban tényleg minden van. ~ Konstatálja meglepődéssel, és ennek örömére teljesen leveszi a fejét takaró csuklyát.*
- Csillagok hoztak, testvér. *Szólal meg népe egyik elterjedt köszöntésével. Ő maga fák között nőtt fel, egy zárt közösségben, így nem tudja, a másik egyáltalán érteni fogja-e, vagy inkább sültbolondnak nézi. Az üdvözlést egy apró főhajtással fejezi be, amit a tiszteletadás jelének szán. Hiába, a modor egy fontos társ.
Ilidriononon látszik, hogy már régóta szomjazik, mert hamar leoldja válláról az utazótáskát, és egy bőr kulacsot vesz elő, melyet fa alakú karcolatok, és egy apró mérleg díszít. A kulacsot megtölti vízzel, majd az egészet egy kortyra kiissza. A másik elfhez már csak akkor fordul vissza, amikor kulacsát ismét tölteni kezdi.*
- Bocsásd meg a várakoztatást, Ilidrion a nevem. Furcsa, hogy pont egy elffel hozott össze a sors. *Mutatkozik be egyszerűen. Reméli az idegen barátságos lesz vele. Ugyan nem kenyere a bizalmaskodás és gyors ismerkedés, de örül, hogy népe egy másik tagjával találkozik, aki talán már régebben itt van, és tud neki esetleg tanácsokat adni. Amikor a második kulacs is feltöltődik, már csak egyet-kettőt kortyol, és utána a kulacsát újra a táskába rejti.*
4395. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-26 17:39:50
Üzenet elküldve: 2018-12-26 17:39:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A városon kívülre érkezik, hogy itt keressen békét. Egy nyugodt helyre vágyik, ahol szeretné saját bensőjét is rendbe tenni. Jó levegőn egy rövid vándorlás jót tesz a testnek, léleknek egyaránt. Néha nem kell ennél jobb orvosság. Útközben elnézelődik a Lichanech felé vezető út irányába némi vágyakozással. Eltöpreng azon, hogy elindulhatna rajta, de nem célja még nekivágni egy ilyen hosszú útnak. Mikor e gondolatnak végére ér, elfordítja tekintetét és megpillant egy kisebb folyómedret. Talán holtág, vagy leágazás, nem tudhatja pontosan. Közelebb megy, halászokat lát csónakokban, akik dúdolgatnak. A víz felerősíti a dallamokat. Talán ez a víz még tiszta és iható, talán már ez sem az, azonban bárhogy is van, nem szomjazhat örökké. A város kútjaiban már nem mer bízni, itt viszont még bátran letérdel a parton. Markába vizet merít, hogy igyon. Tudja, hogy zsákjában néhány falat kenyér van még, ám a zsákot mégis hanyagul a földre dobta, annak száját nyitva hagyta, mikor örömében a vízpartra rogyott. Alig kortyol párat a vízből, mikor hallja, hogy vízi madarak viaskodnak egymással az ő nyitott zsákja felett. Nincs kedve elkergetni őket. Olyan sok volt az erőszak mostanában, hogy nem szeretne többet látni, még önmagától sem. Hagyja, hogy az egyik darabot kihalásszák a zsákból, majd felveszi a földről és beköti a száját. Ezután vállára dobja, végül felegyenesedik. Ideje kitalálnia, hogyan és merre tovább?*
*A városon kívülre érkezik, hogy itt keressen békét. Egy nyugodt helyre vágyik, ahol szeretné saját bensőjét is rendbe tenni. Jó levegőn egy rövid vándorlás jót tesz a testnek, léleknek egyaránt. Néha nem kell ennél jobb orvosság. Útközben elnézelődik a Lichanech felé vezető út irányába némi vágyakozással. Eltöpreng azon, hogy elindulhatna rajta, de nem célja még nekivágni egy ilyen hosszú útnak. Mikor e gondolatnak végére ér, elfordítja tekintetét és megpillant egy kisebb folyómedret. Talán holtág, vagy leágazás, nem tudhatja pontosan. Közelebb megy, halászokat lát csónakokban, akik dúdolgatnak. A víz felerősíti a dallamokat. Talán ez a víz még tiszta és iható, talán már ez sem az, azonban bárhogy is van, nem szomjazhat örökké. A város kútjaiban már nem mer bízni, itt viszont még bátran letérdel a parton. Markába vizet merít, hogy igyon. Tudja, hogy zsákjában néhány falat kenyér van még, ám a zsákot mégis hanyagul a földre dobta, annak száját nyitva hagyta, mikor örömében a vízpartra rogyott. Alig kortyol párat a vízből, mikor hallja, hogy vízi madarak viaskodnak egymással az ő nyitott zsákja felett. Nincs kedve elkergetni őket. Olyan sok volt az erőszak mostanában, hogy nem szeretne többet látni, még önmagától sem. Hagyja, hogy az egyik darabot kihalásszák a zsákból, majd felveszi a földről és beköti a száját. Ezután vállára dobja, végül felegyenesedik. Ideje kitalálnia, hogyan és merre tovább?*
4394. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-26 08:43:01
Üzenet elküldve: 2018-12-26 08:43:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Álomképek//
*Elmosolyodik, ahogy Ortast hallgatja, aki szépen sorba fűzi napi teendőiket. Az ember nem is gondolná, mennyire megnyugtatóak ezek a dolgok. Ha tovább engedné ezeket az érzéseket, talán bele is pityeredne. Nem lesz nehéz mesélnie magáról, hiszen az a hely tele van emlékekkel. Ami különös, hogy most egy cseppet sem fél attól, hogy megbolygatva őket majd kikezdi az a sajgás, ahogy oly sokszor. Most valahogy vigasztalják, támogatják és körülölelik ezek az emlékek. Örül neki, hogy megoszthatja őket.*
- A patak túl kicsike a fürdésre. És a tó is szörnyen fagyos ilyenkor *simítja másik tenyerét is Ortas kezére. Érzi, hogy történik valami a férfiban, valami, ami úgy gomolyog elő, mint egy lángoló város fekete füstkoronája. Épp ezért igyekszik elébe menni. Elterelni érintéssel, szelíd mosollyal. Most még.* - De van dézsa. Míg kitavaszodik, megteszi az is, nem?
*Ám a felsorolás mindezek mellett elkezdi böködni a gyakorlatiasság ujjával. Csak most ébred rá, hogy mennyire felkészületlenül indította útnak magukat. Bár sok minden maradt a házban, de se pityóka, se hagyma, se szalonna, se liszt. De talán még szappan sincs, hogy mosni tudjon magukra. Emiatt aztán egyre idegesebben kezdi rágni az ajkát és Ortas kezét is mind jobban szorítja.*
- Meg kell állnunk a tanyáknál *torpan meg szinte kétségbeesetten.* - Muszáj pár dolgot beszereznem, különben az a reggeli sózott üres tányér lesz.
*Hirtelen annyi mindent összevásárolna, hogy egy kisebb szekeret is megtöltene, de nyilván annyi mindent nem fognak tudni elvinni. Persze ha tudnak vadászni, az sokat javít majd a dolgokon. Kallan és Narr bácsikája annak idején lőttek szarvast és vadkant is olykor. De ő legfeljebb nyulat tud majd fogni vagy fácánt hurokcsapdával. Ismer néhány növényt, aminek ehető a gumója és van pár gombafajta is, ami még ilyenkor is terem. Bizony, nagyon is helye lesz azoknak a sétáknak, ha nem akarnak éhkoppon maradni a télen. Mert amint beállnak a fagyok, a gombák se nőnek és a föld is túl kemény lesz, hogy bármit kiássanak.*
*Elmosolyodik, ahogy Ortast hallgatja, aki szépen sorba fűzi napi teendőiket. Az ember nem is gondolná, mennyire megnyugtatóak ezek a dolgok. Ha tovább engedné ezeket az érzéseket, talán bele is pityeredne. Nem lesz nehéz mesélnie magáról, hiszen az a hely tele van emlékekkel. Ami különös, hogy most egy cseppet sem fél attól, hogy megbolygatva őket majd kikezdi az a sajgás, ahogy oly sokszor. Most valahogy vigasztalják, támogatják és körülölelik ezek az emlékek. Örül neki, hogy megoszthatja őket.*
- A patak túl kicsike a fürdésre. És a tó is szörnyen fagyos ilyenkor *simítja másik tenyerét is Ortas kezére. Érzi, hogy történik valami a férfiban, valami, ami úgy gomolyog elő, mint egy lángoló város fekete füstkoronája. Épp ezért igyekszik elébe menni. Elterelni érintéssel, szelíd mosollyal. Most még.* - De van dézsa. Míg kitavaszodik, megteszi az is, nem?
*Ám a felsorolás mindezek mellett elkezdi böködni a gyakorlatiasság ujjával. Csak most ébred rá, hogy mennyire felkészületlenül indította útnak magukat. Bár sok minden maradt a házban, de se pityóka, se hagyma, se szalonna, se liszt. De talán még szappan sincs, hogy mosni tudjon magukra. Emiatt aztán egyre idegesebben kezdi rágni az ajkát és Ortas kezét is mind jobban szorítja.*
- Meg kell állnunk a tanyáknál *torpan meg szinte kétségbeesetten.* - Muszáj pár dolgot beszereznem, különben az a reggeli sózott üres tányér lesz.
*Hirtelen annyi mindent összevásárolna, hogy egy kisebb szekeret is megtöltene, de nyilván annyi mindent nem fognak tudni elvinni. Persze ha tudnak vadászni, az sokat javít majd a dolgokon. Kallan és Narr bácsikája annak idején lőttek szarvast és vadkant is olykor. De ő legfeljebb nyulat tud majd fogni vagy fácánt hurokcsapdával. Ismer néhány növényt, aminek ehető a gumója és van pár gombafajta is, ami még ilyenkor is terem. Bizony, nagyon is helye lesz azoknak a sétáknak, ha nem akarnak éhkoppon maradni a télen. Mert amint beállnak a fagyok, a gombák se nőnek és a föld is túl kemény lesz, hogy bármit kiássanak.*
4393. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-25 15:26:18
Üzenet elküldve: 2018-12-25 15:26:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Mosolyogva fordul vissza, de csintalan játékos pillantása árulkodik csak a két jelentés árnyalatnyi, ám mégis jelentős különbségéről. Nem árulja el azonnal. Aztán a pakolászásba merül, utána pedig a kártyakeverés akasztja meg.
Majd leesik az álla, a villámgyors keverés látványára, még fejét is kicsit félrebiccenti.
Kipakol a tányérkákra, abból az egyiket Shen mellé teszi, a másikat az ölébe húzza.*
- Ugyan, csak vicceltem. Azért nem kell abbahagynod a kevergetést. Nem az a trükk lényege, hogy ne lássam a lapot? *A következő mozdulat viszont teljesen lenyűgözi. Meglepve fordul az elpöckölt lap után.*
- Hű. Még egyszer! *Néz Shenre, várva a folytatást, mint aki nem is hajlandó addig megszólalni, míg ne látta még egyszer a mutatványt.*
- Szépség? Ezt akartad mondani? *pirul a kérdésbe, vagy a megjegyzésbe.* Mert akkor elég annyi, hogy „Vaia” *szerény pillantást vet Shenre.* és úgy ejtsd, hogy vájá, vagy vája
*Szeme folyton mosolyog, talán nem is érezte még ilyen jól magát soha. Szeret tanítani, de főleg az tetszik neki, hogy a fiú már bele is szövi a mondandójába. És emellett a bók is kellemesen melengeti, főkét saját anyanyelvén. *
- Szó szerint a „L'ae vaia.” Azt jelenti: „Te vagy szép”. És a „Me vaiathen” pedig csak annyiban különbözik, hogy birtokos. „Me” azaz „enyém”, és „vaiathen” mint „gyönyörű”. Vagyis, „Gyönyörűm.”
*Persze nem szeretné túlbonyolítani, és nem is akar mélységes magyarázatokba menni, csak az árnyalatot szerette volna kifejezni. És mert ez utóbbit hallotta minden nap szüleitől, még néha viccelt is ezzel édesapja. *
- „Caeme?” Érted? *Kérdezi, s az elf orra hegyét pöckölve fordítja is a mondatot, mielőtt ő is bekap egy falatot. Utána a félretett pakliról levesz egy lapot, s szórakozottan forgatni kezdi.*
- Megpróbálhatom én is?
//Íjászverseny//
*Mosolyogva fordul vissza, de csintalan játékos pillantása árulkodik csak a két jelentés árnyalatnyi, ám mégis jelentős különbségéről. Nem árulja el azonnal. Aztán a pakolászásba merül, utána pedig a kártyakeverés akasztja meg.
Majd leesik az álla, a villámgyors keverés látványára, még fejét is kicsit félrebiccenti.
Kipakol a tányérkákra, abból az egyiket Shen mellé teszi, a másikat az ölébe húzza.*
- Ugyan, csak vicceltem. Azért nem kell abbahagynod a kevergetést. Nem az a trükk lényege, hogy ne lássam a lapot? *A következő mozdulat viszont teljesen lenyűgözi. Meglepve fordul az elpöckölt lap után.*
- Hű. Még egyszer! *Néz Shenre, várva a folytatást, mint aki nem is hajlandó addig megszólalni, míg ne látta még egyszer a mutatványt.*
- Szépség? Ezt akartad mondani? *pirul a kérdésbe, vagy a megjegyzésbe.* Mert akkor elég annyi, hogy „Vaia” *szerény pillantást vet Shenre.* és úgy ejtsd, hogy vájá, vagy vája
*Szeme folyton mosolyog, talán nem is érezte még ilyen jól magát soha. Szeret tanítani, de főleg az tetszik neki, hogy a fiú már bele is szövi a mondandójába. És emellett a bók is kellemesen melengeti, főkét saját anyanyelvén. *
- Szó szerint a „L'ae vaia.” Azt jelenti: „Te vagy szép”. És a „Me vaiathen” pedig csak annyiban különbözik, hogy birtokos. „Me” azaz „enyém”, és „vaiathen” mint „gyönyörű”. Vagyis, „Gyönyörűm.”
*Persze nem szeretné túlbonyolítani, és nem is akar mélységes magyarázatokba menni, csak az árnyalatot szerette volna kifejezni. És mert ez utóbbit hallotta minden nap szüleitől, még néha viccelt is ezzel édesapja. *
- „Caeme?” Érted? *Kérdezi, s az elf orra hegyét pöckölve fordítja is a mondatot, mielőtt ő is bekap egy falatot. Utána a félretett pakliról levesz egy lapot, s szórakozottan forgatni kezdi.*
- Megpróbálhatom én is?
4392. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-25 00:26:08
Üzenet elküldve: 2018-12-25 00:26:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Nehéz reggelek//
*Int nem hiszi, hogy a másik tényleg akarna majd mesélni magáról neki. Ez viszont nem zavarja. Ad a vörösnek egy puszit.*
-Rendben.
*Ő általában őszinte alak. Ha nem muszáj akkor nem hazudik. Túlozni viszont tényleg szokott néha. Most viszont nem teszi. Kicsit túlment a saját határain. Ha pedig megmozdul majd akkor érezni is fogja ezt. A lány kérdését hallva úgy tesz mintha egy kicsit elgondolkozna majd elvigyorodik és nyom egy puszit a lány arcára.*
-Hát persze, hogy megérdemled. Örömet okoztál szegény doktor bácsinak és még a hosszú útra is elkíséred, hogy ne unatkozzon. Az ilyen lányokat meg kell becsülni.
*Ő pedig meg is becsüli amit mutat az is, hogy folyamatosan öleli a vörös karcsú testét. Az új ajánlatot meg Int főleg az előbbiek után természetesnek vélte. Ha pedig meghallaná, hogy a lány más férfi ágyában még nem volt tuti nem hinné el. Mikor a lány feláll a doki lehúzza a szoknyáját és a fenekébe markol. A reakción felkuncog, de utána a lány szavaira visszakozik.*
-Hajjaj! Még egy menet és meg is döglenék édes. Akkor meg biztos nem mozdulok már.
*Vigyorog és karolja át a lány csípőjét csonkjával, hogy magához húzza, másik kezével az üvegért nyúljon és így vezesse őt az ágyhoz. Ahol a takarót fölhajtja neki.*
-Ma estére a tiéd is.
*Int nem hiszi, hogy a másik tényleg akarna majd mesélni magáról neki. Ez viszont nem zavarja. Ad a vörösnek egy puszit.*
-Rendben.
*Ő általában őszinte alak. Ha nem muszáj akkor nem hazudik. Túlozni viszont tényleg szokott néha. Most viszont nem teszi. Kicsit túlment a saját határain. Ha pedig megmozdul majd akkor érezni is fogja ezt. A lány kérdését hallva úgy tesz mintha egy kicsit elgondolkozna majd elvigyorodik és nyom egy puszit a lány arcára.*
-Hát persze, hogy megérdemled. Örömet okoztál szegény doktor bácsinak és még a hosszú útra is elkíséred, hogy ne unatkozzon. Az ilyen lányokat meg kell becsülni.
*Ő pedig meg is becsüli amit mutat az is, hogy folyamatosan öleli a vörös karcsú testét. Az új ajánlatot meg Int főleg az előbbiek után természetesnek vélte. Ha pedig meghallaná, hogy a lány más férfi ágyában még nem volt tuti nem hinné el. Mikor a lány feláll a doki lehúzza a szoknyáját és a fenekébe markol. A reakción felkuncog, de utána a lány szavaira visszakozik.*
-Hajjaj! Még egy menet és meg is döglenék édes. Akkor meg biztos nem mozdulok már.
*Vigyorog és karolja át a lány csípőjét csonkjával, hogy magához húzza, másik kezével az üvegért nyúljon és így vezesse őt az ágyhoz. Ahol a takarót fölhajtja neki.*
-Ma estére a tiéd is.
4391. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-25 00:25:31
Üzenet elküldve: 2018-12-25 00:25:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nehéz reggelek//
*Jót kacag a a férfi szavain.*
-Mesélni fogok, talán nem is kell rá sokat várni.
*Soha nem nyílt meg még senkinek és nem tudja, mennyire menne könnyen neki. A férfi felkuncog és látszólag meglepődik a kérdésére kapott válaszon. Az azután következő mondaton ismét jót nevet. Úgy érzi, a doki megint túloz, de a reggeli ajánlat nagyon tetszik neki.*
-Megérdemlem én ezt a kényeztetést?
*Nem telik bele pár pillanat és máris újabb ajánlatot kap. Soha nem feküdt még senki ágyában, így az új szituációt izgalmasnak találja.*
-Rendben.
*Amikor a férfi megpaskolja a combját feláll, azonban itt nincs vége, ugyanis a szoknyájától is megszabadítják. Amikor a férfi belemarkol a fenekébe, meglepődve fel sikolt.*
-Jobb lenne vigyáznod ezekkel a mozdulatokkal, mert a végén holnap biztosan nem fogunk tudni mozogni.
*Jót kacag a a férfi szavain.*
-Mesélni fogok, talán nem is kell rá sokat várni.
*Soha nem nyílt meg még senkinek és nem tudja, mennyire menne könnyen neki. A férfi felkuncog és látszólag meglepődik a kérdésére kapott válaszon. Az azután következő mondaton ismét jót nevet. Úgy érzi, a doki megint túloz, de a reggeli ajánlat nagyon tetszik neki.*
-Megérdemlem én ezt a kényeztetést?
*Nem telik bele pár pillanat és máris újabb ajánlatot kap. Soha nem feküdt még senki ágyában, így az új szituációt izgalmasnak találja.*
-Rendben.
*Amikor a férfi megpaskolja a combját feláll, azonban itt nincs vége, ugyanis a szoknyájától is megszabadítják. Amikor a férfi belemarkol a fenekébe, meglepődve fel sikolt.*
-Jobb lenne vigyáznod ezekkel a mozdulatokkal, mert a végén holnap biztosan nem fogunk tudni mozogni.
4390. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-25 00:19:54
Üzenet elküldve: 2018-12-25 00:19:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Nehéz reggelek//
*A lány nevetésén és a válaszát hallva elmosolyodik és a vöröshöz bújik.*
-Jó. Nem erőltetem, de szívesen megismernélek. Amvenderial kisasszony. Én kedvesem.
*Felkuncog ezen. Tényleg viccesnek tartja a helyzetet amibe került. Két nap alatt a második kisasszony akit ő így hívhat. Pont ő. Fura a világ az már egyszer biztos. A csók után elmondja a terveit holnapra. Azt, azért nem fejti ki, hogy nem csak vásárolni akar hanem megnézni milyenek is azok a thargok. A lány pedig elgondolkozik ezen. Int mint kifejtette a nemmel is meg lett volna elégedve. A csókból arra következtet, hogy az is lesz a válasz, de tévednie kell. Aminek őszintén örül. Int jót nevet a lánymondatain.*
-Hát igen. Lehet nekem se lesz egy kéjutazás. Úgy kisajtolt egy vörös démon mint még senki.
*Na, jó ez túlzás. Nem könyvekből ismeri a határait.*
-De cserébe majd reggel indulás előtt alaposan megmasszírozom ezt a megtört kis testet. Jó lesz?
*Nyom egy puszit a lány arcára. A lány mondatára szokásos beképzeltségével kezd beszélni.*
-Semmi baj! Majd a doktor bácsi…*Itt jön rá, hogy valószínűleg nem tudná karba kapni a vöröst és úgy elvinni az ágyig.*Szívesen befogad az ágyába. Nem kell sehova menned. Összebújunk és beszélgetünk. Na, kellj fel!
*Paskolja meg a lány combját aki ha feláll a doki még nem engedi hanem egy határozott mozdulattal lehúzza róla a szoknyát majd elégedetten felsóhajtva emelkedik fel a székből és markol bele abba a fenékbe.*
-Erre itt nincs szükség.
*A lány nevetésén és a válaszát hallva elmosolyodik és a vöröshöz bújik.*
-Jó. Nem erőltetem, de szívesen megismernélek. Amvenderial kisasszony. Én kedvesem.
*Felkuncog ezen. Tényleg viccesnek tartja a helyzetet amibe került. Két nap alatt a második kisasszony akit ő így hívhat. Pont ő. Fura a világ az már egyszer biztos. A csók után elmondja a terveit holnapra. Azt, azért nem fejti ki, hogy nem csak vásárolni akar hanem megnézni milyenek is azok a thargok. A lány pedig elgondolkozik ezen. Int mint kifejtette a nemmel is meg lett volna elégedve. A csókból arra következtet, hogy az is lesz a válasz, de tévednie kell. Aminek őszintén örül. Int jót nevet a lánymondatain.*
-Hát igen. Lehet nekem se lesz egy kéjutazás. Úgy kisajtolt egy vörös démon mint még senki.
*Na, jó ez túlzás. Nem könyvekből ismeri a határait.*
-De cserébe majd reggel indulás előtt alaposan megmasszírozom ezt a megtört kis testet. Jó lesz?
*Nyom egy puszit a lány arcára. A lány mondatára szokásos beképzeltségével kezd beszélni.*
-Semmi baj! Majd a doktor bácsi…*Itt jön rá, hogy valószínűleg nem tudná karba kapni a vöröst és úgy elvinni az ágyig.*Szívesen befogad az ágyába. Nem kell sehova menned. Összebújunk és beszélgetünk. Na, kellj fel!
*Paskolja meg a lány combját aki ha feláll a doki még nem engedi hanem egy határozott mozdulattal lehúzza róla a szoknyát majd elégedetten felsóhajtva emelkedik fel a székből és markol bele abba a fenékbe.*
-Erre itt nincs szükség.
4389. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-25 00:19:13
Üzenet elküldve: 2018-12-25 00:19:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nehéz reggelek//
*Amikor a férfi elhúzza a száját jót nevet.*
-Ahj, te! Csak vicceltem. Persze, hogy mesélek neked.
*Beleborzong a férfi játékába, és mivel az nem mond semmit az okfejtésére, tudja, hogy a doki ezt nem így gondolja. Szomorú, de a szenvedélyes csók valamelyest kárpótolja, majd mikor a férfi terveit kezdi mesélni meglepetten felhúzza a szemöldökét. Először nem tudja mit feleljen, majd egy csók kíséretében válaszol.*
-Örömmel veled tartok, bár nem tudom holnap mennyire leszek képes mozogni.
*Felkuncog, majd kezét a nyakához emelve megforgatja a fejét.*
-Mintha egy vad doki szántott volna végig rajtam.
*Mosolyogva az üveg után nyúl és nagyot kortyol belőle.*
-Tudod otthon nem sok alkoholt fogyasztottam és úgy érzem ez a kicsi is kezdi megtenni a hatását.
*Amikor a férfi elhúzza a száját jót nevet.*
-Ahj, te! Csak vicceltem. Persze, hogy mesélek neked.
*Beleborzong a férfi játékába, és mivel az nem mond semmit az okfejtésére, tudja, hogy a doki ezt nem így gondolja. Szomorú, de a szenvedélyes csók valamelyest kárpótolja, majd mikor a férfi terveit kezdi mesélni meglepetten felhúzza a szemöldökét. Először nem tudja mit feleljen, majd egy csók kíséretében válaszol.*
-Örömmel veled tartok, bár nem tudom holnap mennyire leszek képes mozogni.
*Felkuncog, majd kezét a nyakához emelve megforgatja a fejét.*
-Mintha egy vad doki szántott volna végig rajtam.
*Mosolyogva az üveg után nyúl és nagyot kortyol belőle.*
-Tudod otthon nem sok alkoholt fogyasztottam és úgy érzem ez a kicsi is kezdi megtenni a hatását.
4388. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-25 00:14:39
Üzenet elküldve: 2018-12-25 00:14:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Nehéz reggelek//
*A lány szavain elhúzza a száját.*
~Ha nem akar beszélni akkor mondja, azt. Ej, te kékszemű!~
-Szinte biztos vagyok benne, hogy tudnál nekem mesélni ha szeretnél, de nem baj. Nekem így is jó.
*Simít végig a lány hátán egészen a csípőig majd onnan a gerinc vonalát követve gyengéden végighúzza a körmét a lány nyakáig. A lány érvelésén, hogy miből gondolja, hogy az elf lelke nem sivár a doki kedvesen mosolyog és tekintetét a másikéba fúrja. Tetszik neki ahogy a lány hozzá ér. Meg az is ahogy tudja szeretni és ahogy bókol neki. Nem csoda, hogy így kifullasztotta magát a kedvéért.*
-Oh te lány.
~Hogy mekkorát tévedsz.~
*A vörös hajkoronába fúrja az ujjait úgy húzza magához egy hosszú érzéki csókért miközben szorosabban magához öleli a karcsú testet. Mikor pedig az ajkaik elvállnak akkor egy darabig még mosolyog a lányra, majd nyom egy kis puszikát annak nózijára és csevegő hangon belekezd a terveibe.*
-Szerintem holnap elmennék meglátogatni a tharg piacot. A városiba nem szívesen térnék be. Nem tudom milyen ott a helyzet. Vennék néhány dolgot a laboromba meg magamnak is. Velem tartanál? Ha nem az se baj. A vendégem vagy. Itt maradhatsz és szerintem még aznap este hazatérek. Mit gondolsz?
*Kérdi kíváncsian a lánytól. Szívesen venné a társaságát. Főleg mivel lovat is venne magának amihez úgy sejti hasznát venné a vörösnek. Bár lehet holnap ő se szívesen utazik olyan izomláza lesz, de ezt már muszáj.*
*A lány szavain elhúzza a száját.*
~Ha nem akar beszélni akkor mondja, azt. Ej, te kékszemű!~
-Szinte biztos vagyok benne, hogy tudnál nekem mesélni ha szeretnél, de nem baj. Nekem így is jó.
*Simít végig a lány hátán egészen a csípőig majd onnan a gerinc vonalát követve gyengéden végighúzza a körmét a lány nyakáig. A lány érvelésén, hogy miből gondolja, hogy az elf lelke nem sivár a doki kedvesen mosolyog és tekintetét a másikéba fúrja. Tetszik neki ahogy a lány hozzá ér. Meg az is ahogy tudja szeretni és ahogy bókol neki. Nem csoda, hogy így kifullasztotta magát a kedvéért.*
-Oh te lány.
~Hogy mekkorát tévedsz.~
*A vörös hajkoronába fúrja az ujjait úgy húzza magához egy hosszú érzéki csókért miközben szorosabban magához öleli a karcsú testet. Mikor pedig az ajkaik elvállnak akkor egy darabig még mosolyog a lányra, majd nyom egy kis puszikát annak nózijára és csevegő hangon belekezd a terveibe.*
-Szerintem holnap elmennék meglátogatni a tharg piacot. A városiba nem szívesen térnék be. Nem tudom milyen ott a helyzet. Vennék néhány dolgot a laboromba meg magamnak is. Velem tartanál? Ha nem az se baj. A vendégem vagy. Itt maradhatsz és szerintem még aznap este hazatérek. Mit gondolsz?
*Kérdi kíváncsian a lánytól. Szívesen venné a társaságát. Főleg mivel lovat is venne magának amihez úgy sejti hasznát venné a vörösnek. Bár lehet holnap ő se szívesen utazik olyan izomláza lesz, de ezt már muszáj.*
4387. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-25 00:13:32
Üzenet elküldve: 2018-12-25 00:13:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nehéz reggelek//
*Jól esik neki a férfi ölelése, majd mikor az kérdezi, örömmel válaszol neki. Bár nem tudja mit mondhatna, hiszen a lován kívül nem maradt semmije. Kíváncsian a férfira néz.*
-Mit meséljek? Az én életem nem volt kalandos. A szüleim taníttattak, nyugodt életem volt, sokat olvastam és elhiheted nem csak a világtörténelmet.
*Felkuncog, majd csókot nyom a doki nyakára. Nem lepi meg, hogy a férfi vissza kérdez, számított rá.*
-Aki így csókol.
*Kezével megsimogatja a doki száját.*
-Aki így ölel.
*Kezével végig simít a nyakán, vállán és karjain.*
-És aki így becéz.
*Kezét a férfi szívére teszi és mélyen a szemébe néz.*
-Úgy gondolom, hogy sivár ember nem lehet.
*Jól esik neki a férfi ölelése, majd mikor az kérdezi, örömmel válaszol neki. Bár nem tudja mit mondhatna, hiszen a lován kívül nem maradt semmije. Kíváncsian a férfira néz.*
-Mit meséljek? Az én életem nem volt kalandos. A szüleim taníttattak, nyugodt életem volt, sokat olvastam és elhiheted nem csak a világtörténelmet.
*Felkuncog, majd csókot nyom a doki nyakára. Nem lepi meg, hogy a férfi vissza kérdez, számított rá.*
-Aki így csókol.
*Kezével megsimogatja a doki száját.*
-Aki így ölel.
*Kezével végig simít a nyakán, vállán és karjain.*
-És aki így becéz.
*Kezét a férfi szívére teszi és mélyen a szemébe néz.*
-Úgy gondolom, hogy sivár ember nem lehet.
4386. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-25 00:08:20
Üzenet elküldve: 2018-12-25 00:08:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Nehéz reggelek//
*A lány megállapításán jót mosolyog. Tudja jól magáról, hogy szeret túlzásokba esni a bókolás terén is.*
-Igen. Szokásom.
*Mosolyog és ad egy puszit a lány pofijára. Majd a vállára. Akit megölelget a hiú szavai hallatán. Amiben van is igazság mert tényleg nem csak a szavakhoz ért. A továbbiakra pedig bólint.*
-Ez igaz. Szeretnél magadról beszélni?
*Annyit tud csak a lányról amennyit az étkezőben elmondott magáról. Hogy milyen volt az élete, miképp gondolt a szüleire, hol tanulta ezeket amiket tudott fogalma sincs. Az is lehet, hogy a lány egy menyasszony. Kit érdekel? Most jó vele és ez a lényeg. Szóval Int-nek az is megfelelne ha a válasz nem lenne. Bár úgy sejti most jön majd a beszélgetős rész. Amihez saját megítélése szerint tökéletes testhelyzetben vannak. Mondjuk a lány szoknyája nélkül még jobb lenne. A test hiányosságai részen jót mosolyog. Ez sokkal naivabban és széplelkűben hangzik mint amit tegnap Rel-től hallott.*
-És miből gondolod, hogy az én lelkem nem sivár?
*Mosolyog és várja a kíváncsian a választ. A csókot azért viszonozza. Az azért jobban kedvére van mint a beszélgetés, de ezt nem mondaná el.*
*A lány megállapításán jót mosolyog. Tudja jól magáról, hogy szeret túlzásokba esni a bókolás terén is.*
-Igen. Szokásom.
*Mosolyog és ad egy puszit a lány pofijára. Majd a vállára. Akit megölelget a hiú szavai hallatán. Amiben van is igazság mert tényleg nem csak a szavakhoz ért. A továbbiakra pedig bólint.*
-Ez igaz. Szeretnél magadról beszélni?
*Annyit tud csak a lányról amennyit az étkezőben elmondott magáról. Hogy milyen volt az élete, miképp gondolt a szüleire, hol tanulta ezeket amiket tudott fogalma sincs. Az is lehet, hogy a lány egy menyasszony. Kit érdekel? Most jó vele és ez a lényeg. Szóval Int-nek az is megfelelne ha a válasz nem lenne. Bár úgy sejti most jön majd a beszélgetős rész. Amihez saját megítélése szerint tökéletes testhelyzetben vannak. Mondjuk a lány szoknyája nélkül még jobb lenne. A test hiányosságai részen jót mosolyog. Ez sokkal naivabban és széplelkűben hangzik mint amit tegnap Rel-től hallott.*
-És miből gondolod, hogy az én lelkem nem sivár?
*Mosolyog és várja a kíváncsian a választ. A csókot azért viszonozza. Az azért jobban kedvére van mint a beszélgetés, de ezt nem mondaná el.*
4385. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-25 00:07:30
Üzenet elküldve: 2018-12-25 00:07:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nehéz reggelek//
*Tetszik neki amikor a férfi a hajával játszik és ahogy simogatja.*
-Ha ezt nem mondtad el ma még ezerszer, akkor egyszer sem.
*Felkuncog, majd újabb csókot lop. Tetszenek neki a bókok és a puszi, melyet úgy véli bocsánatkérésként kap.*
-Ebben is jó vagyok.
*Csábítóan megtekergeti a haját.*
-Nem ismersz még annyira, ahogy én sem téged.
*A férfi kuncogását aranyosnak tartja, így folytatja a kényeztetést. Óvatosan a doki hátát kezdi simogatni, nehogy fájdalmat okozzon a férfinak. A fürdőben ugyanis ő sem volt éppen gyengéd. Szeme a férfi hiányzó jobb kezére téved.*
-Tudod a test hiányosságai, nem tükrözik hűen a lelket és a szellemet. Lehet valakinek tökéletes külseje, ha a lelke sivár.
*Mélyen a férfi zöld szemébe néz, majd ismét megcsókolja.*
*Tetszik neki amikor a férfi a hajával játszik és ahogy simogatja.*
-Ha ezt nem mondtad el ma még ezerszer, akkor egyszer sem.
*Felkuncog, majd újabb csókot lop. Tetszenek neki a bókok és a puszi, melyet úgy véli bocsánatkérésként kap.*
-Ebben is jó vagyok.
*Csábítóan megtekergeti a haját.*
-Nem ismersz még annyira, ahogy én sem téged.
*A férfi kuncogását aranyosnak tartja, így folytatja a kényeztetést. Óvatosan a doki hátát kezdi simogatni, nehogy fájdalmat okozzon a férfinak. A fürdőben ugyanis ő sem volt éppen gyengéd. Szeme a férfi hiányzó jobb kezére téved.*
-Tudod a test hiányosságai, nem tükrözik hűen a lelket és a szellemet. Lehet valakinek tökéletes külseje, ha a lelke sivár.
*Mélyen a férfi zöld szemébe néz, majd ismét megcsókolja.*
4384. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-25 00:02:11
Üzenet elküldve: 2018-12-25 00:02:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Nehéz reggelek//
*Visszacsókol és öleli a lányt. Azon ahogy bókol neki a vörös jót mosolyog. Tekintetét annak kékjeibe fúrja és meg kell állapítania, hogy szinte el is tudná neki hinni. Eljátszadozik a lány hajával ami annyira tetszik neki majd elkezdi simogatni annak a hátát. Szépen lejjebb is csúszik a keze a csípő irányába majd visszatér a hátra.*
-Olyan édes vagy.
*Talán ez az oka annak is, hogy meg akarta kóstolni a vöröset. Vagy csak ez valami fura új szokása. Miket nem tanult attól a barnától? Viszont úgy látszik a másik nem bánja. Csak Int egy kicsit utólag. Ad is egy kis puszit az általa meggyötört vállacskára.*
-Úgy felizgattál a szavaiddal, hogy nem bírtam magammal. Túl jó vagy ebben.
*Kuncog fel halkan. Tetszik neki ahogy a lány simogatja.*
-Jaj a végén még újra ép embernek érzem magam ettől a sok törődéstől.
*Visszacsókol és öleli a lányt. Azon ahogy bókol neki a vörös jót mosolyog. Tekintetét annak kékjeibe fúrja és meg kell állapítania, hogy szinte el is tudná neki hinni. Eljátszadozik a lány hajával ami annyira tetszik neki majd elkezdi simogatni annak a hátát. Szépen lejjebb is csúszik a keze a csípő irányába majd visszatér a hátra.*
-Olyan édes vagy.
*Talán ez az oka annak is, hogy meg akarta kóstolni a vöröset. Vagy csak ez valami fura új szokása. Miket nem tanult attól a barnától? Viszont úgy látszik a másik nem bánja. Csak Int egy kicsit utólag. Ad is egy kis puszit az általa meggyötört vállacskára.*
-Úgy felizgattál a szavaiddal, hogy nem bírtam magammal. Túl jó vagy ebben.
*Kuncog fel halkan. Tetszik neki ahogy a lány simogatja.*
-Jaj a végén még újra ép embernek érzem magam ettől a sok törődéstől.
4383. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-25 00:01:38
Üzenet elküldve: 2018-12-25 00:01:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nehéz reggelek//
*A helyeslő válaszra megcsókolja a férfit, mielőtt az az üveget letenné, majd a férfival együtt nevét fel.*
-Én ezt komolyan mondtam!
*Nem gyakran szokott ilyenekkel dobálózni. Mindig azt mondja amit gondol. Végigsimít a doki arcán ujjaival, majd hozzá teszi.*
-Nem találkoztam még hasonlóval.
*Nem bújik ki az ölelésből, az sem igazán zavarja, hogy a férfi meg izzadt, így is jó illata van. Felemeli a fejét és oldalra pillantva, megnézi a helyet ahol a doki belé harapott. Pirosas lilás folt jelent meg ott a bőrén. Nem zavarja a dolog olyannyira, hogy el is mosolyodik.*
-Te aztán nem kímélsz.
*Végigfuttatja kezét a doki mellkasán, hasán, majd oldalán.*
*A helyeslő válaszra megcsókolja a férfit, mielőtt az az üveget letenné, majd a férfival együtt nevét fel.*
-Én ezt komolyan mondtam!
*Nem gyakran szokott ilyenekkel dobálózni. Mindig azt mondja amit gondol. Végigsimít a doki arcán ujjaival, majd hozzá teszi.*
-Nem találkoztam még hasonlóval.
*Nem bújik ki az ölelésből, az sem igazán zavarja, hogy a férfi meg izzadt, így is jó illata van. Felemeli a fejét és oldalra pillantva, megnézi a helyet ahol a doki belé harapott. Pirosas lilás folt jelent meg ott a bőrén. Nem zavarja a dolog olyannyira, hogy el is mosolyodik.*
-Te aztán nem kímélsz.
*Végigfuttatja kezét a doki mellkasán, hasán, majd oldalán.*
4382. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-24 23:55:13
Üzenet elküldve: 2018-12-24 23:55:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Nehéz reggelek//
*Int most kifulladt. Figyeli a lányt aki szintén meghúzza az üveget. Most ehhez a képhez nem párosul különösebb gondolat. Látja és tudja, hogy szép a nő aki ott áll előtte, de elfáradt. A lány az ölébe ül és nagyon jól megfogalmazza a helyzetet amin Int vidáman felkacag.*
-Valóban azok vagyunk.
*Majd meg is húzza az üveget újra amit elvesz a lánytól. Kezdi érezni kicsit a hatását. Lenyúlva leteszi az üveget a földre. Közben a lány aki eddig is jól tudott bókolni olyasmit mondd amit minden férfi szívesen hallana és amitől még egy Int-féle nyápic elf is igazán macsónak érzi magát. Olyan vidám gyöngyöző kacajt hallat amit valószínűleg még a szobájuk előtti folyosón is hallanak. A lányt pedig alaposan megölelgeti. Ilyet se hallott még és nem is hitte, hogy valaha fog. Ő isten. Tiszta poén. A lány szavaira bólint, de nem engedi el.*
-Még egy kicsit jó így. Olyan jó az illatod.
*Ő maga kicsit megizzadt az előbbitől szóval ezt nem biztos, hogy a lány is elmondhatja, hogy jó az izzadt elfnek bújva lenni, de ízlések és pofonok.*
*Int most kifulladt. Figyeli a lányt aki szintén meghúzza az üveget. Most ehhez a képhez nem párosul különösebb gondolat. Látja és tudja, hogy szép a nő aki ott áll előtte, de elfáradt. A lány az ölébe ül és nagyon jól megfogalmazza a helyzetet amin Int vidáman felkacag.*
-Valóban azok vagyunk.
*Majd meg is húzza az üveget újra amit elvesz a lánytól. Kezdi érezni kicsit a hatását. Lenyúlva leteszi az üveget a földre. Közben a lány aki eddig is jól tudott bókolni olyasmit mondd amit minden férfi szívesen hallana és amitől még egy Int-féle nyápic elf is igazán macsónak érzi magát. Olyan vidám gyöngyöző kacajt hallat amit valószínűleg még a szobájuk előtti folyosón is hallanak. A lányt pedig alaposan megölelgeti. Ilyet se hallott még és nem is hitte, hogy valaha fog. Ő isten. Tiszta poén. A lány szavaira bólint, de nem engedi el.*
-Még egy kicsit jó így. Olyan jó az illatod.
*Ő maga kicsit megizzadt az előbbitől szóval ezt nem biztos, hogy a lány is elmondhatja, hogy jó az izzadt elfnek bújva lenni, de ízlések és pofonok.*
4381. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-24 23:54:07
Üzenet elküldve: 2018-12-24 23:54:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Ebéd közben abbahagyja a falatozást és elmegy a lovához hogy a nyeregtáskából kivegye a tömlőket. Ezután kiosztja maga és a másik két személy között a tömlőket, egyet Lyznek, és egyet Jayzionnak ad. Monsotor visszaül helyére és a harmadik tömlőből ő iszogat miközben elfogyasztja fejadagját. Eközben a hó elkezdett hullani, ami szép látvány tud lenni. Az óriás gyorsan végez az evéssel, így a másik kettőt, valamint a tájat figyeli. De mintha valami baj lenne, ugyanis Lyz amint belekezd mondatába, azonnal félbevágja és a vadásznő mutatóujja a levegőben figyelemre intve a sötételfet és magát az óriást is. A fogai közt kiszűrődő hang egy figyelmeztetést hordoz, még pedig hogy ne mozogjanak. Monsotor egy helyben marad, egy moccanás nélkül. Most már biztos, hogy egy számára még láthatatlan veszélyforrás, illetve veszélyforrások vannak a közelben. Ennek ellenére a szerzetes higgadt marad, bízik Lyzben, hiszen ő ismeri e hely állatait. Közben azért a helyzetre néhány kérdés a fejében felbukkan.*
~Vajon mi lehet ami miatt aggódnunk kellene? Vajon ha idejönnek, akkor képesek leszünk leszámolni ezekkel az akármikkel? És ha nem, mi lesz?~
*Ebéd közben abbahagyja a falatozást és elmegy a lovához hogy a nyeregtáskából kivegye a tömlőket. Ezután kiosztja maga és a másik két személy között a tömlőket, egyet Lyznek, és egyet Jayzionnak ad. Monsotor visszaül helyére és a harmadik tömlőből ő iszogat miközben elfogyasztja fejadagját. Eközben a hó elkezdett hullani, ami szép látvány tud lenni. Az óriás gyorsan végez az evéssel, így a másik kettőt, valamint a tájat figyeli. De mintha valami baj lenne, ugyanis Lyz amint belekezd mondatába, azonnal félbevágja és a vadásznő mutatóujja a levegőben figyelemre intve a sötételfet és magát az óriást is. A fogai közt kiszűrődő hang egy figyelmeztetést hordoz, még pedig hogy ne mozogjanak. Monsotor egy helyben marad, egy moccanás nélkül. Most már biztos, hogy egy számára még láthatatlan veszélyforrás, illetve veszélyforrások vannak a közelben. Ennek ellenére a szerzetes higgadt marad, bízik Lyzben, hiszen ő ismeri e hely állatait. Közben azért a helyzetre néhány kérdés a fejében felbukkan.*
~Vajon mi lehet ami miatt aggódnunk kellene? Vajon ha idejönnek, akkor képesek leszünk leszámolni ezekkel az akármikkel? És ha nem, mi lesz?~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579