Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 110 (2181. - 2200. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2200. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-01-21 16:49:33
Üzenet elküldve: 2016-01-21 16:49:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Út az ismeretlenbe//
*Paru jelentősen megkönnyebbül a pihenő lehetőségétől, bár ezt a világ minden kincséért sem vallaná be. Lábai elnehezedtek, háta megfájdult, nemesebbik felét pedig a nyereg kezdte ki... hiába, csont és bőr alkata eleve nem szolgál megfelelő párnázottsággal, pláne, ha még tapasztalatlan is... Az élőholtak emlegetése viszont egy időre elfeledteti vele az összes sajgását.*
-Igen, tanulmányozni, mint a büdös élet, tetőtől talpig! *helyesel lelkesen. Agyában egymást kergetik a képsorok, mi mindent akarna kipróbálni a túlvilágról visszaszökött lényeken, hogy derítené ki, hogyan lehet őket előcsalogatni a sírokból... aztán észbe kap és kapkodva hozzáteszi*
-Persze csak azért, hogy hogy lehet őket legyőzni... Csakis azért.
*Ezután inkább a pihenésnek szenteli figyelmét, hagyja, Ysnul és a nő hadd turbékoljanak nyugodtan.
Mikor azonban eljön az indulás ideje, Parunak nehéz kérdést kell mérlegelnie, történetesen hogy melyik tagja fáj jobban. Végül úgy dönt, hogy mégis visszaül a rettegett fenevad hátára, ezzel hátráltatja talán legkevésbé a csapatot. Szívesen megérkezne már a kalandok helyszínére. Ezzel az elhatározással meg is próbálja fellendíteni magát a nyeregbe, pár perc kapálózás után ez sikerül is... vagyis majdnem. Fél lába a kengyelben, keze az állat széles hátán, mire a ló megunja a hátán lógó kis mitugrászt és úgy dönt, inkább veszett ugrásokkal beleveti magát a sűrűbe. Paru vézna karjai minden erejével kapaszkodik, igyekszik minél inkább ráfeküdni a nyeregre, hátha úgy jobb lesz... ettől úgy fest, mint egy zsák káromkodó krumpli, amit sebtében dobtak fel a ló hátára. Az esztétikai szempontok azonban cseppet sem érdeklik a lányt, aki hangos sivítással és válogatott jelzőkkel igyekszik jobb belátásra bírni és megállásra késztetni hátasát.*
*Paru jelentősen megkönnyebbül a pihenő lehetőségétől, bár ezt a világ minden kincséért sem vallaná be. Lábai elnehezedtek, háta megfájdult, nemesebbik felét pedig a nyereg kezdte ki... hiába, csont és bőr alkata eleve nem szolgál megfelelő párnázottsággal, pláne, ha még tapasztalatlan is... Az élőholtak emlegetése viszont egy időre elfeledteti vele az összes sajgását.*
-Igen, tanulmányozni, mint a büdös élet, tetőtől talpig! *helyesel lelkesen. Agyában egymást kergetik a képsorok, mi mindent akarna kipróbálni a túlvilágról visszaszökött lényeken, hogy derítené ki, hogyan lehet őket előcsalogatni a sírokból... aztán észbe kap és kapkodva hozzáteszi*
-Persze csak azért, hogy hogy lehet őket legyőzni... Csakis azért.
*Ezután inkább a pihenésnek szenteli figyelmét, hagyja, Ysnul és a nő hadd turbékoljanak nyugodtan.
Mikor azonban eljön az indulás ideje, Parunak nehéz kérdést kell mérlegelnie, történetesen hogy melyik tagja fáj jobban. Végül úgy dönt, hogy mégis visszaül a rettegett fenevad hátára, ezzel hátráltatja talán legkevésbé a csapatot. Szívesen megérkezne már a kalandok helyszínére. Ezzel az elhatározással meg is próbálja fellendíteni magát a nyeregbe, pár perc kapálózás után ez sikerül is... vagyis majdnem. Fél lába a kengyelben, keze az állat széles hátán, mire a ló megunja a hátán lógó kis mitugrászt és úgy dönt, inkább veszett ugrásokkal beleveti magát a sűrűbe. Paru vézna karjai minden erejével kapaszkodik, igyekszik minél inkább ráfeküdni a nyeregre, hátha úgy jobb lesz... ettől úgy fest, mint egy zsák káromkodó krumpli, amit sebtében dobtak fel a ló hátára. Az esztétikai szempontok azonban cseppet sem érdeklik a lányt, aki hangos sivítással és válogatott jelzőkkel igyekszik jobb belátásra bírni és megállásra késztetni hátasát.*
2199. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-01-13 09:16:15
Üzenet elküldve: 2016-01-13 09:16:15
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Út az ismeretlenbe//
*Mira a távolba mereng és ha harcra kerülne a sor azon gondolkozik, hogyan támadjon és védekezzen, mert halottakat hogyan is lehetne még jobban megölni, csak lassítani lehetne talán, ha a lábukat levágja, esetleg a kezüket, ha veszélyes fegyver van náluk. Nem is nagyon figyel Ysnulékra, csak mikor a vizes tömlőt elé nyújtja Paru.*
-Ó, bocsi kicsit elkalandoztam. *Sóhajt egyet és meghúzza ő is a flaskát, majd átnyújtja kedvesen és szerelmesen mosolyogva Ysnul felé.*
-Pihenjünk rendben, én őrködöm először és majd te leváltasz renden? *Néz párjára, majd odalép a ló mellé, hogy lesegítse Parut onnan, elvégre mégsem maradhat a lovon és biztos kicsit elgémberedtek a lábai is a sok üléstől.*
-Nagy kár lenne, ha nem tudnánk tanulmányozni ezeket a fura lényeket, legalábbis egyet belőle, mert hát ami egyszer előfordul, jöhet bármikor újra és akkor sokat érhet az információ, hogy hogyan lehet ezeket legyőzni.
*Mira a távolba mereng és ha harcra kerülne a sor azon gondolkozik, hogyan támadjon és védekezzen, mert halottakat hogyan is lehetne még jobban megölni, csak lassítani lehetne talán, ha a lábukat levágja, esetleg a kezüket, ha veszélyes fegyver van náluk. Nem is nagyon figyel Ysnulékra, csak mikor a vizes tömlőt elé nyújtja Paru.*
-Ó, bocsi kicsit elkalandoztam. *Sóhajt egyet és meghúzza ő is a flaskát, majd átnyújtja kedvesen és szerelmesen mosolyogva Ysnul felé.*
-Pihenjünk rendben, én őrködöm először és majd te leváltasz renden? *Néz párjára, majd odalép a ló mellé, hogy lesegítse Parut onnan, elvégre mégsem maradhat a lovon és biztos kicsit elgémberedtek a lábai is a sok üléstől.*
-Nagy kár lenne, ha nem tudnánk tanulmányozni ezeket a fura lényeket, legalábbis egyet belőle, mert hát ami egyszer előfordul, jöhet bármikor újra és akkor sokat érhet az információ, hogy hogyan lehet ezeket legyőzni.
2198. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-01-10 16:00:05
Üzenet elküldve: 2016-01-10 16:00:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Hosszú, nehéz út áll mögötte. Fizikailag nem érte semmi baj, csak nagy megpróbáltatás volt annyi év után ismét útra kelni, az ismeretlenbe. Jó párszor megfordult a fejében, hogy visszafordul, s inkább visszamenekül az általa jól ismert városba. De minden alkalommal elhessegette a gondolatot. Mennie kellet, érezte. Neki nincs otthona. Arthenior sem volt otthonnak nevezhető, ezt jól tudta. Csak fájt beismernie.
Körülnéz. Végeláthatatlan puszta öleli körbe, csupán az előtte haladó karavánút lóg ki a táj egyhangúságából. A nap perzseli bőrét, de hiába néz körül, nem lát semmi árnyékot adó növényt. Nem tehet mást, felhúzza a csuklyáját, hiszen nincs ínyére a napszúrás. Ideje abbahagyni a bámészkodást, és folytatni útját. Leinthetne egy szekeret is, akkor nem kellene gyalogolnia. Viszont nem szívesen ülne idegenek mögé, így hamar elveti az ötletet. Csak magára számíthat. Nem kell neki segítség, legalábbis ezt próbálja elhitetni magával.
Köpenyébe burkolózva, izzadságtól gyöngyözve kel ismét útra, remélve, hogy hamarosan eléri a sztyeppe végét. Lassan halad, kijött a gyakorlatból. Hát igen, látja be, a városban töltött évek alatt jócskán ellustult. Vize fogytán, így iparkodnia kell. Nincs kedve egy karavánút szélén szomjan halni.*
Körülnéz. Végeláthatatlan puszta öleli körbe, csupán az előtte haladó karavánút lóg ki a táj egyhangúságából. A nap perzseli bőrét, de hiába néz körül, nem lát semmi árnyékot adó növényt. Nem tehet mást, felhúzza a csuklyáját, hiszen nincs ínyére a napszúrás. Ideje abbahagyni a bámészkodást, és folytatni útját. Leinthetne egy szekeret is, akkor nem kellene gyalogolnia. Viszont nem szívesen ülne idegenek mögé, így hamar elveti az ötletet. Csak magára számíthat. Nem kell neki segítség, legalábbis ezt próbálja elhitetni magával.
Köpenyébe burkolózva, izzadságtól gyöngyözve kel ismét útra, remélve, hogy hamarosan eléri a sztyeppe végét. Lassan halad, kijött a gyakorlatból. Hát igen, látja be, a városban töltött évek alatt jócskán ellustult. Vize fogytán, így iparkodnia kell. Nincs kedve egy karavánút szélén szomjan halni.*
2197. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-01-05 13:02:36
Üzenet elküldve: 2016-01-05 13:02:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Út az ismeretlenbe//
-Nehéz lesz megállni, hogy csak távolról tanulmányozzam őket... *jegyzi meg ábrándos hangon, csodálatos élőholt seregek képét dédelgetve képzeletében, majd észbe kap és sietve hozzáteszi:* Azért persze óvatos leszek, nekem is drága a bőröm.
-Kedves néném, az a rosszindulatú varangyosbéka mindig azt mondta, hogy a pletyka többet mond az emberekről, mint a tényekről. Ettől függetlenül Lapátfülű Mikken értesülései meglepően pontosak szoktak lenni. *megvonja csapott vállát* Mindegy, úgyis meglátjuk.
*Mikor Ysnul pihenőt javasol, a lány csak mormog valami "ha te meg szeretnél állni"-szerűt, de inkább csak megszokásból, a vak is láthatja, hogy örül a szusszanásnyi szünetnek. Az útról letérve egy füves részen keres magának helyet, ahol kinyújtóztathatja lábait, bár a leülést igen körülményesen viszi véghez, mivel bizonyos testrészei még nem felejtették el rövidke lovas karrierjét. Jóízűen meghúzza az egyik vizestömlőt, majd tovább nyújtja Mirának.*
-Csak azt remélem, nem győznek le mindent, mielőtt odaérünk...
-Nehéz lesz megállni, hogy csak távolról tanulmányozzam őket... *jegyzi meg ábrándos hangon, csodálatos élőholt seregek képét dédelgetve képzeletében, majd észbe kap és sietve hozzáteszi:* Azért persze óvatos leszek, nekem is drága a bőröm.
-Kedves néném, az a rosszindulatú varangyosbéka mindig azt mondta, hogy a pletyka többet mond az emberekről, mint a tényekről. Ettől függetlenül Lapátfülű Mikken értesülései meglepően pontosak szoktak lenni. *megvonja csapott vállát* Mindegy, úgyis meglátjuk.
*Mikor Ysnul pihenőt javasol, a lány csak mormog valami "ha te meg szeretnél állni"-szerűt, de inkább csak megszokásból, a vak is láthatja, hogy örül a szusszanásnyi szünetnek. Az útról letérve egy füves részen keres magának helyet, ahol kinyújtóztathatja lábait, bár a leülést igen körülményesen viszi véghez, mivel bizonyos testrészei még nem felejtették el rövidke lovas karrierjét. Jóízűen meghúzza az egyik vizestömlőt, majd tovább nyújtja Mirának.*
-Csak azt remélem, nem győznek le mindent, mielőtt odaérünk...
2196. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-01-04 21:42:44
Üzenet elküldve: 2016-01-04 21:42:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Nyugodalmas napok - Visszatérés//
*A Derengő fa levelét begyűjtötte, és néhány nap után végre visszatérhet a városba. Zilyan tőle szokatlan módon meglehetősen szótlan volt a hazafelé vezető úton, a lovag meg úgy volt vele, hogy nem erőlteti, ha nincs kedve beszélgetni. Mindenesetre a városba visszaérve meglehetősen kellemetlen meglepetésben lesz majd része. Rossz hírekben, ami minden valamire való lovagot arra sarkall, hogy védje az ártatlanokat és harcoljon azokért, kik önmagukban nem képesek harcot vívni. Vajon feláldozza majd ismét az elveinek egy részét, és belép a városőrök önkéntesei közé, hogy védhesse az ártatlanokat? Vagy önnön félelmét feladva egyszerűen csak bekopogtat Isurii ajtaján, remélve, hogy a harci tapasztalata meg fogja óvni ebben a vészterhes időben attól, hogy Kagan elé citálják, és a fejét vegyék? Fel tudja, fel kell-e tartania még az álcát, mikor lassan minden veszni látszik majd? Milyen döntést fog hozni Ryrin? Félő, hogy a meselovagnak nem a háború ténye lesz a legrosszabb, hanem az, hogy újult erővel lángolnak majd fel a lelki civódásai.*
*A Derengő fa levelét begyűjtötte, és néhány nap után végre visszatérhet a városba. Zilyan tőle szokatlan módon meglehetősen szótlan volt a hazafelé vezető úton, a lovag meg úgy volt vele, hogy nem erőlteti, ha nincs kedve beszélgetni. Mindenesetre a városba visszaérve meglehetősen kellemetlen meglepetésben lesz majd része. Rossz hírekben, ami minden valamire való lovagot arra sarkall, hogy védje az ártatlanokat és harcoljon azokért, kik önmagukban nem képesek harcot vívni. Vajon feláldozza majd ismét az elveinek egy részét, és belép a városőrök önkéntesei közé, hogy védhesse az ártatlanokat? Vagy önnön félelmét feladva egyszerűen csak bekopogtat Isurii ajtaján, remélve, hogy a harci tapasztalata meg fogja óvni ebben a vészterhes időben attól, hogy Kagan elé citálják, és a fejét vegyék? Fel tudja, fel kell-e tartania még az álcát, mikor lassan minden veszni látszik majd? Milyen döntést fog hozni Ryrin? Félő, hogy a meselovagnak nem a háború ténye lesz a legrosszabb, hanem az, hogy újult erővel lángolnak majd fel a lelki civódásai.*
2195. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-01-04 20:12:53
Üzenet elküldve: 2016-01-04 20:12:53
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Hosszú út van háta mögött. Viszontagságokkal és veszteségekkel teli. Talán az utolsók egyike, aki kijutott a Karavánpihenőből, mielőtt a holtak serege megközelítette a várost.
Két hetes vánszorgással, és veszélyekkel teli idő van mögötte. Fáradt, kialvatlan, és éhes. Vágya, hogy minél hamarabb olyan környezetbe kerülhessen, ahol igényeit kielégítheti.
Goerrel elszakadtak egymástól, a lovag a karavánpihenőben maradt. Giselli eladta a törött kerekű, kifosztott hintót, s ami még megmaradt a tolvajok után. A maradékból vékony csontú öszvért sikerült csak vennie. Nem éppen olyan hátas, mely egy nemeskisasszonynak megfelelő úti jármű, de jobb mégis, mintha saját lábán kellett volna megtennie Artheniorig az utat.
A tolvajok minden vagyonát elvitték. Ékszereit, ruháit, mindent. Igaz, sikerült egy levelet küldenie apjához Wegtorenbe, de ki tudja a jelenlegi helyzetben, hogy mikorra ér Artheniorba a segítség. Bár elképzelhető, hogy délről biztonságosabb hajóval a küldemény. Ám most még nincs semmije, csupán az a kevés arany, mely nála volt, a rajta lévő kevés ékszer, melyek közül a függőket eladta, ám a nyakláncot, amelyen egy anyjától kapott medál lóg, azt megtartotta.
Nem egyedül utazik azonban. Délre tartó karavánnal poroszkál a síkon át. Távolról figyelhetik meg a közelgő vészt, mely talán nem éri őket utol, mielőtt még elérhetnék a várost.
Újabb néhány óra elteltével a csapat eleje váratlanul felélénkül, s mintha éreznék az állatok is, mind kedvre kapnak. A távolban ugyanis feltűnik a város épületeinek halvány körvonala.*
-Az ott már Arthenior Kisasszony!
*Fiatal, nyúlt arcú félelf fiú léptet lovával mellé, s mutat előre vidáman. Giselli arra pillant, s maga is meglátja a homályos körvonalat. Megkönnyebbülten sóhajt fel.*
-Végre.
Két hetes vánszorgással, és veszélyekkel teli idő van mögötte. Fáradt, kialvatlan, és éhes. Vágya, hogy minél hamarabb olyan környezetbe kerülhessen, ahol igényeit kielégítheti.
Goerrel elszakadtak egymástól, a lovag a karavánpihenőben maradt. Giselli eladta a törött kerekű, kifosztott hintót, s ami még megmaradt a tolvajok után. A maradékból vékony csontú öszvért sikerült csak vennie. Nem éppen olyan hátas, mely egy nemeskisasszonynak megfelelő úti jármű, de jobb mégis, mintha saját lábán kellett volna megtennie Artheniorig az utat.
A tolvajok minden vagyonát elvitték. Ékszereit, ruháit, mindent. Igaz, sikerült egy levelet küldenie apjához Wegtorenbe, de ki tudja a jelenlegi helyzetben, hogy mikorra ér Artheniorba a segítség. Bár elképzelhető, hogy délről biztonságosabb hajóval a küldemény. Ám most még nincs semmije, csupán az a kevés arany, mely nála volt, a rajta lévő kevés ékszer, melyek közül a függőket eladta, ám a nyakláncot, amelyen egy anyjától kapott medál lóg, azt megtartotta.
Nem egyedül utazik azonban. Délre tartó karavánnal poroszkál a síkon át. Távolról figyelhetik meg a közelgő vészt, mely talán nem éri őket utol, mielőtt még elérhetnék a várost.
Újabb néhány óra elteltével a csapat eleje váratlanul felélénkül, s mintha éreznék az állatok is, mind kedvre kapnak. A távolban ugyanis feltűnik a város épületeinek halvány körvonala.*
-Az ott már Arthenior Kisasszony!
*Fiatal, nyúlt arcú félelf fiú léptet lovával mellé, s mutat előre vidáman. Giselli arra pillant, s maga is meglátja a homályos körvonalat. Megkönnyebbülten sóhajt fel.*
-Végre.
2194. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-30 14:20:59
Üzenet elküldve: 2015-12-30 14:20:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Rodwen az erdőtől haladva elér Arthenior közeli területekhez, ahol már-már feltűnik pár alak, akit próbál nagy ívben kerülni, hisz nem egy emberkedvelő típus. A városhoz közelebb haladva megpillantja annak kapuit, őreit, és lakosságát, és az egyre nagyobb zajok is megcsapják fülét, illetve hol étel illat, hol füst szag, hol emberek üvöltenek, hol gyermekek játszásának hangját hallja. Ez nem is nagyon tetszik Rodwennek, így hát lépteit picit felgyorsítja, és a kapuhoz érve átlépi azt. *
2193. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-30 00:30:16
Üzenet elküldve: 2015-12-30 00:30:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy doktor naplója, vissza a városba//
*A reggeli elköltése után hamar útnak ered, de már nem az erdő mélye az, ami vonzza, hanem a város és a tél borzalmai, betegségei és fertői töltik el szívét a kutatás szépséges reményével. Lelkesen vág hát neki az utazásnak, amely legalább annyi reménnyel kecsegtet, mint veszéllyel. Bármennyire is ismeri a fertőt és a tél kórságait, mégsem lehet elég óvatos. A város szegényei kimondottan fertőzöttek és kegyetlen mételyek uralják bármely évszakban mégis a doktor csak a kellő védőöltözet felöltésével merészkedik közéjük. Látott már számtalan borzalmat és megélt több járványt, sőt maga ment utána többnek, és kutatta át az elhullottakat, hogy bizonyosságot nyerjen kérdéseire, de soha nem feledkezett meg az alapvető védelemről és óvatosságról. Mindig legyen rajtad védőruha, amely vastag bőr és szövet keveréke. A csattok és gombok acélból készüljenek, hogy rozsda ne marhassa. A kesztyű tapintó részei szintén fémmel legyenek bevonva, hogy tisztítani és kifőzni a fertőtlenítés céljából könnyen lehessen. Ezek az alapvetések már sok helyzetben mentették meg Olyv életét. Kell ezeket azért tenni, hogy a betegségek a barátai és ne ellenségei legyenek. A betöretlen lovakat a hátán kell megülni és kemény fémmel oldalba bökni, hogy szelídek legyenek. Nem mások a betegségek sem, akik akkor engedelmeskednek, amikor nem találnak fogást urukon.
Az erdőből kiérve eléri az utat, amely egy régi kereskedelmi útvonal. Az északi kereskedelmet hivatott kiszolgálni, de az új és bizonytalan helyzet miatt, most kétségessé vált funkciója, mivel az északi részeket a holtak serege ostromolja. Ennek ellenére ez a szakasz még nyugodt és csendes. A pusztaság rideg és a tél beálltával még hideg szelek is átfújnak rajta. A doktor mégis töretlen kedvvel halad tovább és gúnyájának biztonságába burkolózva a horizonton előbukkanó város látképére szegezi tekintetét. Lassan de biztosan halad a cél irányába.*
*A reggeli elköltése után hamar útnak ered, de már nem az erdő mélye az, ami vonzza, hanem a város és a tél borzalmai, betegségei és fertői töltik el szívét a kutatás szépséges reményével. Lelkesen vág hát neki az utazásnak, amely legalább annyi reménnyel kecsegtet, mint veszéllyel. Bármennyire is ismeri a fertőt és a tél kórságait, mégsem lehet elég óvatos. A város szegényei kimondottan fertőzöttek és kegyetlen mételyek uralják bármely évszakban mégis a doktor csak a kellő védőöltözet felöltésével merészkedik közéjük. Látott már számtalan borzalmat és megélt több járványt, sőt maga ment utána többnek, és kutatta át az elhullottakat, hogy bizonyosságot nyerjen kérdéseire, de soha nem feledkezett meg az alapvető védelemről és óvatosságról. Mindig legyen rajtad védőruha, amely vastag bőr és szövet keveréke. A csattok és gombok acélból készüljenek, hogy rozsda ne marhassa. A kesztyű tapintó részei szintén fémmel legyenek bevonva, hogy tisztítani és kifőzni a fertőtlenítés céljából könnyen lehessen. Ezek az alapvetések már sok helyzetben mentették meg Olyv életét. Kell ezeket azért tenni, hogy a betegségek a barátai és ne ellenségei legyenek. A betöretlen lovakat a hátán kell megülni és kemény fémmel oldalba bökni, hogy szelídek legyenek. Nem mások a betegségek sem, akik akkor engedelmeskednek, amikor nem találnak fogást urukon.
Az erdőből kiérve eléri az utat, amely egy régi kereskedelmi útvonal. Az északi kereskedelmet hivatott kiszolgálni, de az új és bizonytalan helyzet miatt, most kétségessé vált funkciója, mivel az északi részeket a holtak serege ostromolja. Ennek ellenére ez a szakasz még nyugodt és csendes. A pusztaság rideg és a tél beálltával még hideg szelek is átfújnak rajta. A doktor mégis töretlen kedvvel halad tovább és gúnyájának biztonságába burkolózva a horizonton előbukkanó város látképére szegezi tekintetét. Lassan de biztosan halad a cél irányába.*
2192. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-29 13:06:16
Üzenet elküldve: 2015-12-29 13:06:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Rég látott emberi építésű várost, miközben útját a karavánpihenőhöz veszi Artheniort szemléli. Bár sosem szerette az emberi építkezést, azok között Artheniort szépnek véli. Ritkán járt ezekben a kőből épült komplexumokban, de nem nyerték el akkor sem a tetszését, ő túl ridegnek vélte.
Az idő kezdi komolyabbra fogni, ezért gyorsít a tempón, hogy testhőjét megtartsa. Célja, hogy a kikötőbe jusson, mely nincs a közelben, élelmet hozott magával bőséggel, és útközben szerez is, de így is kemény út elébe néz.*
Az idő kezdi komolyabbra fogni, ezért gyorsít a tempón, hogy testhőjét megtartsa. Célja, hogy a kikötőbe jusson, mely nincs a közelben, élelmet hozott magával bőséggel, és útközben szerez is, de így is kemény út elébe néz.*
2191. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-23 09:55:43
Üzenet elküldve: 2015-12-23 09:55:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Út az ismeretlenbe//
*Ysnul bocsánatot kér Parutól, mert nincs kedve viaskodni a küldetésük közben lányokkal. Nem akar ő szítani ellenségeskedést, de úgy tűnik a jó tanácsait másképp értelmezi a vajákos. Nehezen esett le a férfinek, de most már nyugodt szívvel állíthatja, hogy a továbbiakban nem lesz semmi gond. Ráadásul fogalma sincs arról, hogy milyen volt eddig az élete és milyen szokások rabja a lány.*
- Így van, elsősorban nem harc miatt megyünk oda, így én legalábbis nem kockáztatnék értelmetlen harcokkal. Ki kell derítenünk pár dolgot, ami lehetőség szerint csendes bujkálás lesz, legalább én ezt szeretném. Tudom, hogy ez nagyon távoli álom, mert sosem tudhatjuk, hogy milyen sokan vannak az adott környéken. Ha sokan, akkor nem marad más hátra, mint elfutni vagy elbújni előlük. Tanulmányozni kell őket, ami szintén egy időigényes feladat. * Vázolja fel, hogy mit gondol erről az egészről. Nem úgy hangzik, mint egy könnyed kirándulás, mert oly könnyedén szétválaszthatják őket. Nem akar azon elmélkedni, inkább más irányba kezdi el terelni a gondolatait.*
- Míg saját szemünkkel nem tapasztaljuk, addig a pletyka igen csak bizonytalan lábakon áll. Én nem mindent hiszek el, s jobban szeretek meggyőződni róla. * Szól hozzájuk, hiszen nem felejti el a mellette haladó kedvesét, aki minden bizonnyal a saját világában csatangol. Odahajol az arcához, hogy egy puszival kedveskedjen neki. Végül úgy dönt, hogy átveszi tőle a ló vezetését, így ha nincs ellene kifogása, akkor perceken belül ő irányítja a lovat. Természetesen nem mond le Mira kezéről, azt fogja és azáltal melegíti édesen. Látja, hogy Paru bevágja a durcit, így megállásra készteti az egész menetet.*
- Pihenünk és kész. Nem érdemes fáradtan leöletnünk magunkat.
*Ysnul bocsánatot kér Parutól, mert nincs kedve viaskodni a küldetésük közben lányokkal. Nem akar ő szítani ellenségeskedést, de úgy tűnik a jó tanácsait másképp értelmezi a vajákos. Nehezen esett le a férfinek, de most már nyugodt szívvel állíthatja, hogy a továbbiakban nem lesz semmi gond. Ráadásul fogalma sincs arról, hogy milyen volt eddig az élete és milyen szokások rabja a lány.*
- Így van, elsősorban nem harc miatt megyünk oda, így én legalábbis nem kockáztatnék értelmetlen harcokkal. Ki kell derítenünk pár dolgot, ami lehetőség szerint csendes bujkálás lesz, legalább én ezt szeretném. Tudom, hogy ez nagyon távoli álom, mert sosem tudhatjuk, hogy milyen sokan vannak az adott környéken. Ha sokan, akkor nem marad más hátra, mint elfutni vagy elbújni előlük. Tanulmányozni kell őket, ami szintén egy időigényes feladat. * Vázolja fel, hogy mit gondol erről az egészről. Nem úgy hangzik, mint egy könnyed kirándulás, mert oly könnyedén szétválaszthatják őket. Nem akar azon elmélkedni, inkább más irányba kezdi el terelni a gondolatait.*
- Míg saját szemünkkel nem tapasztaljuk, addig a pletyka igen csak bizonytalan lábakon áll. Én nem mindent hiszek el, s jobban szeretek meggyőződni róla. * Szól hozzájuk, hiszen nem felejti el a mellette haladó kedvesét, aki minden bizonnyal a saját világában csatangol. Odahajol az arcához, hogy egy puszival kedveskedjen neki. Végül úgy dönt, hogy átveszi tőle a ló vezetését, így ha nincs ellene kifogása, akkor perceken belül ő irányítja a lovat. Természetesen nem mond le Mira kezéről, azt fogja és azáltal melegíti édesen. Látja, hogy Paru bevágja a durcit, így megállásra készteti az egész menetet.*
- Pihenünk és kész. Nem érdemes fáradtan leöletnünk magunkat.
2190. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-21 11:26:41
Üzenet elküldve: 2015-12-21 11:26:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Út az ismeretlenbe//
*Bocsánatot kértek? Tőle? Hát ez aztán szokatlan... nem is igazán tudja mire vélni. Elszántan bandukol hát az úton, igazán nem kell annyira félteni, igaz, hogy nyeszlett és tapasztalatlan, de kitartó. Nyafogni pedig nem fog, öt esztendős korában próbálkozott utoljára ezzel az ostobasággal, de Datti mama derékszíja hamar leszoktatta az ilyen úri huncutságokról.*
-Tudom, tudom, nyilván nem harcolni megyünk oda, de a városi pletykák szerint veszélyes ott, aztán gondoltam nekem senki ne jöjjön reklamálni, ha bármi bajotok esik. Különben is, gondolom nem a két szép szememért hoztatok magatokkal... ~Tudtátok, hogy a Szegénynegyedben Mocsárszemű volt a csúfnevem? Biztos csak azért, mert a Füstösképű már foglalt volt, egy pár évvel idősebb kis fattyút hívtak úgy. Egyszer talán nektek is elmesélem~
*Mikor Ysnul a pihenőről beszél, Paru csak némán megrázza a fejét és konokul menetel tovább.*
*Bocsánatot kértek? Tőle? Hát ez aztán szokatlan... nem is igazán tudja mire vélni. Elszántan bandukol hát az úton, igazán nem kell annyira félteni, igaz, hogy nyeszlett és tapasztalatlan, de kitartó. Nyafogni pedig nem fog, öt esztendős korában próbálkozott utoljára ezzel az ostobasággal, de Datti mama derékszíja hamar leszoktatta az ilyen úri huncutságokról.*
-Tudom, tudom, nyilván nem harcolni megyünk oda, de a városi pletykák szerint veszélyes ott, aztán gondoltam nekem senki ne jöjjön reklamálni, ha bármi bajotok esik. Különben is, gondolom nem a két szép szememért hoztatok magatokkal... ~Tudtátok, hogy a Szegénynegyedben Mocsárszemű volt a csúfnevem? Biztos csak azért, mert a Füstösképű már foglalt volt, egy pár évvel idősebb kis fattyút hívtak úgy. Egyszer talán nektek is elmesélem~
*Mikor Ysnul a pihenőről beszél, Paru csak némán megrázza a fejét és konokul menetel tovább.*
2189. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-20 22:23:15
Üzenet elküldve: 2015-12-20 22:23:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A poros úton egy furcsa barna öltözékű alak tántorog dél felé. Erős szél kél a puszta felől, rongyait szemébe kell húznia, nehogy belekapjon a por. Hegyes orra alatt motyorog valamit, de nincs ember a környéken aki megérthetné, közben gyakran hátra pislant, mintha várna valakit, még ha ezzel azt is kockáztatja, hogy véletlenül szembefordul a nappal ami még így a tél közeledtével is képes elvakítani a kimerült, és szomjhalál szélén álló vándort.
Hiába néz hátra. Mögötte porfelleg, a por mögött a hideg út, a mögött pedig valahol messze az erdő és még a mögött a hegyek fenyegető árnyai. Szinte már várja, hogy utánanyúljanak és visszaragadják abba az iszonytató barlangba. Várja mikor mozdul meg a föld a lába alatt és emelkedik ki belőle régi mestere, bajszát pödörve, könnyed vigyorral az arcán.*
~Ugye nem gondoltad, hogy tényleg megszökhetsz.~ *Hallja a hangját ami valahol már a vég hírnöke. Bár egy olyan gyenge és szánalmas valaminek amivé Muroublaq nyomorult a hegy alatt nem sok kellene a megdögléshez. Jól látható, napokig sem képes életben maradni a gazdáitól kapott étel ital és a nagy masina árasztotta meleg nélkül.
Egyszer csak vizet lát valahol maga előtt. Nem a szeme látja. Igazából, ha egyszer feleszmél nem is lesznek emlékei idejöveteléről, az előtte lévő víz csillogásáról, a pocsolya jellegzetes szagáról, és a csobogás hangjáról sőt arról sem mennyire el akarta érni azt. Az elme kiéget bizonyos emlékeket, nem kellenek neki. Vagy csak nem ragadnak meg a állapota alatt. Mindenesetre a víz legyen bármi is a forrása, valódi nem pedig valami nyavalyás délibáb, ennyit még biztosan tud. És azt is tudja közeledik felé. Minden más ami a környezetében van az vagy nem fontos, vagy nem tudja értelmezni... Még néhány lépés.*
Hiába néz hátra. Mögötte porfelleg, a por mögött a hideg út, a mögött pedig valahol messze az erdő és még a mögött a hegyek fenyegető árnyai. Szinte már várja, hogy utánanyúljanak és visszaragadják abba az iszonytató barlangba. Várja mikor mozdul meg a föld a lába alatt és emelkedik ki belőle régi mestere, bajszát pödörve, könnyed vigyorral az arcán.*
~Ugye nem gondoltad, hogy tényleg megszökhetsz.~ *Hallja a hangját ami valahol már a vég hírnöke. Bár egy olyan gyenge és szánalmas valaminek amivé Muroublaq nyomorult a hegy alatt nem sok kellene a megdögléshez. Jól látható, napokig sem képes életben maradni a gazdáitól kapott étel ital és a nagy masina árasztotta meleg nélkül.
Egyszer csak vizet lát valahol maga előtt. Nem a szeme látja. Igazából, ha egyszer feleszmél nem is lesznek emlékei idejöveteléről, az előtte lévő víz csillogásáról, a pocsolya jellegzetes szagáról, és a csobogás hangjáról sőt arról sem mennyire el akarta érni azt. Az elme kiéget bizonyos emlékeket, nem kellenek neki. Vagy csak nem ragadnak meg a állapota alatt. Mindenesetre a víz legyen bármi is a forrása, valódi nem pedig valami nyavalyás délibáb, ennyit még biztosan tud. És azt is tudja közeledik felé. Minden más ami a környezetében van az vagy nem fontos, vagy nem tudja értelmezni... Még néhány lépés.*
2188. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-19 19:21:38
Üzenet elküldve: 2015-12-19 19:21:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A pénzét tisztességesen megkapva vissza veszi az irányt a város felé. Legurítana már egy jó sört ebben biztos. És mostanában nem is épp a legbiztosabb hely ez a puszta. Tele van hozzá hasonló veszélyes alakokkal. Eléggé ki is szárad mire a város közelébe ér egyáltalán. Abban már biztos, hogy ha lehetősége adja akkor úgy leissza magát ahogy csak tudja. Már előre érzi is a jó hideg sör ízét a szájában. Ha nem lenne kutya fáradt akkor meg is szaporázna a lépteit, de így maradnak a lassú, döngő léptek.*
2187. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-17 16:25:00
Üzenet elküldve: 2015-12-17 16:25:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Út az ismeretlenbe//
*Fogalma sincs ysnulnak, hogy mennyire bántotta meg Parut jószándéka miatt. Sem azt, hogy mi minden játszódik le annak fejében. Közli végül vele, hogy hosszú útra számítson. Erre azonban annyira morcos választ kap, hogy felhúzza a szemöldökét, miközben kérdően tekint a lányra.*
- Bocsáss meg Paru, nem akartalan ennyire megbántani az oktatásommal. S ha nem bírod a menetelést, akkor mint mondtam többször megállhatunk. *Válaszol vissza neki, hogy ne csináljon butaságokat. Tolvajként most először érez magában elhívatottságot mások íránt. Felelősség érzése van benne, hogy nem hagyhatja hátra a vajákos lánykát. Elcsendesülnek egy időre, így jobbára a lépéseik ütemének dallamát hallja. Nem várt eseményként hallja megszólalni Parut, így ránéz.*
- Köszönjük, de én nem tervezem azt, hogy tőlünk bárki megsérüljön. Én nem tervezem, hogy értelmetlenül harcoljak. Ha meg kell védjelek benneteket, akkor megteszem, vagy ha nem kerülhető el az ütközet. *Meséli el az álláspontját, hogy miként képzeli el eme fontos küldetésüket. Óvatosnak kell lenniük olykor, máskor pedig megint másmilyenek.*
- Megálljunk egy órára pihenni Paru? Szeretnél inni és enni?
*Fogalma sincs ysnulnak, hogy mennyire bántotta meg Parut jószándéka miatt. Sem azt, hogy mi minden játszódik le annak fejében. Közli végül vele, hogy hosszú útra számítson. Erre azonban annyira morcos választ kap, hogy felhúzza a szemöldökét, miközben kérdően tekint a lányra.*
- Bocsáss meg Paru, nem akartalan ennyire megbántani az oktatásommal. S ha nem bírod a menetelést, akkor mint mondtam többször megállhatunk. *Válaszol vissza neki, hogy ne csináljon butaságokat. Tolvajként most először érez magában elhívatottságot mások íránt. Felelősség érzése van benne, hogy nem hagyhatja hátra a vajákos lánykát. Elcsendesülnek egy időre, így jobbára a lépéseik ütemének dallamát hallja. Nem várt eseményként hallja megszólalni Parut, így ránéz.*
- Köszönjük, de én nem tervezem azt, hogy tőlünk bárki megsérüljön. Én nem tervezem, hogy értelmetlenül harcoljak. Ha meg kell védjelek benneteket, akkor megteszem, vagy ha nem kerülhető el az ütközet. *Meséli el az álláspontját, hogy miként képzeli el eme fontos küldetésüket. Óvatosnak kell lenniük olykor, máskor pedig megint másmilyenek.*
- Megálljunk egy órára pihenni Paru? Szeretnél inni és enni?
2186. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-15 20:01:45
Üzenet elküldve: 2015-12-15 20:01:45
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Végre eléri az arthenior közeli búvóhelyet. Nem meglepő, hogy a kicsit épp nem találja ott. Loq-kal már lerendezte a tartozást, Khannal is, mindketten a maguk útját járják már. És a csődör is ott van, ahogy a hímnek meghagyta. Ott hagy egy kis erszényt Lewonor Dargalnak, melynek tartalma 188 arany, a kicsi rá eső része a zsákmányból. 
Valószínűleg az ork meg fogja találni, de ha mégsem, az se baj. Felnyergeli a csődört, miután ő is, meg a kanca is pihent egyet, majd elhagyja a rejtekhelyül szolgáló romos viskót, talán örökre. Aztán ki tudja, lehet, hogy még hasznát fogja venni. Egyelőre azonban búcsút int neki, és a levegő városa felé veszi az irányt.*
Valószínűleg az ork meg fogja találni, de ha mégsem, az se baj. Felnyergeli a csődört, miután ő is, meg a kanca is pihent egyet, majd elhagyja a rejtekhelyül szolgáló romos viskót, talán örökre. Aztán ki tudja, lehet, hogy még hasznát fogja venni. Egyelőre azonban búcsút int neki, és a levegő városa felé veszi az irányt.*
2185. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-15 18:01:19
Üzenet elküldve: 2015-12-15 18:01:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Utazgatva //
* Kecses nesztelen könnyed tánclépésekben egyre közeledik Athenior felé. Lendületesen lépked ez az apró termetű vékony kis tündér lány. Neki ez séta, az emberek a lassabb nagy lomha lények meg még ilyenkor is azt mondják, mit szalad? A kimeríthetetlen energia burok, mely lengi körbe egész lényét, most talán kicsit kezd megfogyatkozni. Ahogy méretéhez képest eléggé nagy utat tett meg a kis tündér. Szépségnek éppen nem tűnik, apró termete, és a folytonos huncut mosolya miatt talán, vagy éppen attól, mert idegesítően sokat tud beszélni. Ez persze őt egyáltalán nem zavarja, csak sietve halad új célja felé. Kíváncsian csillanó kékes szempárja folyamatosan nézelődik körbe, mintha a feje le akarna fordulni a nyakáról. Hosszú aranylószőke haja alig bírja követni e mozgás hirtelenségét, csak úgy repked utána, lágy aranyszín aurát kölcsönözve különös bájának. Egyszerű fehér ruhácska van rajta, egy rövid szoknyából és ujjatlan felsőből áll. Erre a nagy hideg miatt egy meleg gyapjú kardigán került, és egy köpeny is. Szárnyai ez alól kandikálnak ki, ha meg megrezzen. Lábai most nem meztelen, mint ahogy kedve lenne járni kelni. Egy fakó barna, majdhogynem krémes vajszínű csizmácska van apró lábain, de még így is nesztelenül lépked a füvön tovább. *
* Kecses nesztelen könnyed tánclépésekben egyre közeledik Athenior felé. Lendületesen lépked ez az apró termetű vékony kis tündér lány. Neki ez séta, az emberek a lassabb nagy lomha lények meg még ilyenkor is azt mondják, mit szalad? A kimeríthetetlen energia burok, mely lengi körbe egész lényét, most talán kicsit kezd megfogyatkozni. Ahogy méretéhez képest eléggé nagy utat tett meg a kis tündér. Szépségnek éppen nem tűnik, apró termete, és a folytonos huncut mosolya miatt talán, vagy éppen attól, mert idegesítően sokat tud beszélni. Ez persze őt egyáltalán nem zavarja, csak sietve halad új célja felé. Kíváncsian csillanó kékes szempárja folyamatosan nézelődik körbe, mintha a feje le akarna fordulni a nyakáról. Hosszú aranylószőke haja alig bírja követni e mozgás hirtelenségét, csak úgy repked utána, lágy aranyszín aurát kölcsönözve különös bájának. Egyszerű fehér ruhácska van rajta, egy rövid szoknyából és ujjatlan felsőből áll. Erre a nagy hideg miatt egy meleg gyapjú kardigán került, és egy köpeny is. Szárnyai ez alól kandikálnak ki, ha meg megrezzen. Lábai most nem meztelen, mint ahogy kedve lenne járni kelni. Egy fakó barna, majdhogynem krémes vajszínű csizmácska van apró lábain, de még így is nesztelenül lépked a füvön tovább. *
2184. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-15 16:21:49
Üzenet elküldve: 2015-12-15 16:21:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Út az ismeretlenbe//
*Ysnul csak nem hagyja abba a szerencsétlen félvér kioktatását a lovaglás csínját-bínját illetően. Bármilyen jó szándékú is a férfi, Paru úgy érzi vereséget szenvedett, elbukott... a bukásért pedig verés és kemény szavak járnak, ezt megtanulta jól Datti mama mellett.
Talán ez az oka annak, hogy a kelleténél harapósabban válaszol a tolvajnak, mikor az az utazás várható hosszáról tájékoztatja.*
-Nem kell megállni, bírom! *jelenti ki és fejét leszegve, zsíros fekete hajának függönye mögött szinte elbújva összeszorítja a fogát és úgy menetel tovább, sötét gondolatokat melengetve szűkmarkúan mért kebelében. Talán egy fél óra is eltelik így, elszánt némaságban menetelve, mielőtt ismét szóra nyitja a száját, akkor is csak úgy, mintha épp akkor jutna eszébe.*
-Hoztam gyógyitalokat és hasznos szereket, ha valaki mégis megsérülne...
*Ysnul csak nem hagyja abba a szerencsétlen félvér kioktatását a lovaglás csínját-bínját illetően. Bármilyen jó szándékú is a férfi, Paru úgy érzi vereséget szenvedett, elbukott... a bukásért pedig verés és kemény szavak járnak, ezt megtanulta jól Datti mama mellett.
Talán ez az oka annak, hogy a kelleténél harapósabban válaszol a tolvajnak, mikor az az utazás várható hosszáról tájékoztatja.*
-Nem kell megállni, bírom! *jelenti ki és fejét leszegve, zsíros fekete hajának függönye mögött szinte elbújva összeszorítja a fogát és úgy menetel tovább, sötét gondolatokat melengetve szűkmarkúan mért kebelében. Talán egy fél óra is eltelik így, elszánt némaságban menetelve, mielőtt ismét szóra nyitja a száját, akkor is csak úgy, mintha épp akkor jutna eszébe.*
-Hoztam gyógyitalokat és hasznos szereket, ha valaki mégis megsérülne...
2183. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-14 12:00:33
Üzenet elküldve: 2015-12-14 12:00:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//ACsT úton a karavánpihenőbe//
//Nyílt//
*Rolwahurral együtt még szebben szól a dal, a szellő kellemesen borzolja a nő amúgy se mértani pontossággal megtervezett frizuráját, szóval minden roppant kellemes. Aelala szinte el is felejti, hogy sétáló holtak és száz veszély közé mennek éppen, amíg Resalth nem emlékezteti.*
-A karavánpihenő valóban sátrakból áll és kocsmája is van, de... *eszébe idézi a falakat, a szökőkutat, a tábortüzeket, kereskedők nyüzsgését... de arra jut, hogy sokkal viccesebb lesz a tündér arcát látni, ha magától jön rá, hogy elképzelései helytelenek* de semmi különleges. Majd meglátod! *somolyog titokzatosan, ahogy szokott miközben egy napraforgómagot kínál oda mókusának.*
//Nyílt//
*Rolwahurral együtt még szebben szól a dal, a szellő kellemesen borzolja a nő amúgy se mértani pontossággal megtervezett frizuráját, szóval minden roppant kellemes. Aelala szinte el is felejti, hogy sétáló holtak és száz veszély közé mennek éppen, amíg Resalth nem emlékezteti.*
-A karavánpihenő valóban sátrakból áll és kocsmája is van, de... *eszébe idézi a falakat, a szökőkutat, a tábortüzeket, kereskedők nyüzsgését... de arra jut, hogy sokkal viccesebb lesz a tündér arcát látni, ha magától jön rá, hogy elképzelései helytelenek* de semmi különleges. Majd meglátod! *somolyog titokzatosan, ahogy szokott miközben egy napraforgómagot kínál oda mókusának.*
2182. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-13 17:47:20
Üzenet elküldve: 2015-12-13 17:47:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis szörnyvadászat//
*Továbbra is tartja a szent távolságot. Kicsit közelebb merészkedik ugyan, hogy hallja a beszélgetést. Megbánta. Az a nő többet beszél fél perc alatt, mint Leilith egy napon. Szinte sajnálja a kopaszt. Nem, mégsem. Nem tudja sajnálni az embereket. Szegény, ostoba kis teremtések mind, akik nem képesek felfogni a körülöttük lévő világot, csak érteni.*
*Továbbra is tartja a szent távolságot. Kicsit közelebb merészkedik ugyan, hogy hallja a beszélgetést. Megbánta. Az a nő többet beszél fél perc alatt, mint Leilith egy napon. Szinte sajnálja a kopaszt. Nem, mégsem. Nem tudja sajnálni az embereket. Szegény, ostoba kis teremtések mind, akik nem képesek felfogni a körülöttük lévő világot, csak érteni.*
2181. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-12 18:45:16
Üzenet elküldve: 2015-12-12 18:45:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Út az ismeretlenbe//
*Nem várt esemény történik, mikor Parunak elmondja, hogy mi a helyes ülés egy lovon. Egy darabig nézi azt a fura arckifejezést, míg végül elmosolyodik.*
- Valóban? Akkor nem szóltam semmit. *Hallatja a választ, majd nem szól többet hozzá. Úgy tűnik, hogy nagyon megbánthatta a szavaival, talán később bocsánatot fog kérni tőle. Visszafordul kedveséhez, akivel beszélget úgy, hogy a vajákosnak ne jusson semmi a fülébe. Akkor fordul Paru felé, mikor az megszólal, de elég meglepő módon ejti ki a szavakat. Megállítja kedvesét és hátrafordul a beszélőhöz.*
-Igen? A ló nem fárad el ennyitől, csak ha nagyobb tempóban hajtják. Az én lábam nem fáradt el, de ha te le szeretnél szállni a lóról, akkor lejöhetsz. *Odalép a lány mellé, aztán segít lejönni a ló hátáról. Ezután nézi, hogy mennyire bénán rakosgatja a lábát. Az újabb kérdés meglepi, mert nem gondolta volna, hogy a kuruzslónak a távolság ennyit jelent.*
- Nos az erdőnél messzebbre megyünk, sőt a számításaim szerint jó pár napba kerül, míg megérkezünk a helyre. Ki kell a bírnod, vagy esetleg többször megállhatunk. *Gondolkozik hangosan, miközben kedvesére tekint. Végül is Mira a főnök, s neki kell tudnia, hogy milyen tempóban haladjanak. Ysnul leginkább csak segít ott ahol tud.*
- Paru, ha jól gondolom, akkor sosem gyalogoltál még egy egész napot életedben? *Érdeklődik, hogy mennyire készült fel egyáltalán? Biztosan tudja, hogy mire vállalkozott?*
- Én sokat vándoroltam, így elég jól bírom a távolságot. *Megáll egy pillanatra, majd végül egy megoldással áll elő.*
- Szerintem úgy nem lesz gond, ha ezt a pár napot sétával kezded, aztán délután felülsz a lóra. *Javasolja neki, hogy ezzel mindenki jól jár. *
*Nem várt esemény történik, mikor Parunak elmondja, hogy mi a helyes ülés egy lovon. Egy darabig nézi azt a fura arckifejezést, míg végül elmosolyodik.*
- Valóban? Akkor nem szóltam semmit. *Hallatja a választ, majd nem szól többet hozzá. Úgy tűnik, hogy nagyon megbánthatta a szavaival, talán később bocsánatot fog kérni tőle. Visszafordul kedveséhez, akivel beszélget úgy, hogy a vajákosnak ne jusson semmi a fülébe. Akkor fordul Paru felé, mikor az megszólal, de elég meglepő módon ejti ki a szavakat. Megállítja kedvesét és hátrafordul a beszélőhöz.*
-Igen? A ló nem fárad el ennyitől, csak ha nagyobb tempóban hajtják. Az én lábam nem fáradt el, de ha te le szeretnél szállni a lóról, akkor lejöhetsz. *Odalép a lány mellé, aztán segít lejönni a ló hátáról. Ezután nézi, hogy mennyire bénán rakosgatja a lábát. Az újabb kérdés meglepi, mert nem gondolta volna, hogy a kuruzslónak a távolság ennyit jelent.*
- Nos az erdőnél messzebbre megyünk, sőt a számításaim szerint jó pár napba kerül, míg megérkezünk a helyre. Ki kell a bírnod, vagy esetleg többször megállhatunk. *Gondolkozik hangosan, miközben kedvesére tekint. Végül is Mira a főnök, s neki kell tudnia, hogy milyen tempóban haladjanak. Ysnul leginkább csak segít ott ahol tud.*
- Paru, ha jól gondolom, akkor sosem gyalogoltál még egy egész napot életedben? *Érdeklődik, hogy mennyire készült fel egyáltalán? Biztosan tudja, hogy mire vállalkozott?*
- Én sokat vándoroltam, így elég jól bírom a távolságot. *Megáll egy pillanatra, majd végül egy megoldással áll elő.*
- Szerintem úgy nem lesz gond, ha ezt a pár napot sétával kezded, aztán délután felülsz a lóra. *Javasolja neki, hogy ezzel mindenki jól jár. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579