Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 101 (2001. - 2020. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2020. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-30 09:42:25
Üzenet elküldve: 2015-08-30 09:42:25
![>Tyran Razzury [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/310_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - úton s tábor//
* Egy pillanatra megtorpan, ahogy majdnem besorol a szekerek közé, vagy inkább magába a szekérbe. Körbepillant, hogy észre vette e valaki,, de nem sokat foglalkozik vele, inkább megpaskolja arcát és indul tovább. Ugyanolyan fásultan.
~ Na, ezt a munkát meg lehet szokni, ha nem gyalogszerrel kell közlekedni. Talán el se aludnék járás közben. ~
Gondolataiból a krumplis zsákot utánzó felderítő ébreszti fel. Sietne is hozzá, de már megelőzték, így folytatja feladatát, mintha mi sem történt volna.
Mikor tábort vernek, ő egyelőre nem mozdul a szekér mellől, majd hirtelen, vörös arccal szalad be az erdőbe, hogy könnyítsen magán. Ahogy az egyszeri paraszt mondaná; "Nagy dolgokra vagy hivatott". Ez is egy "nagy dolog".
Mikor letudja, körülbelül tíz perccel később tér vissza a táborba, ahol már nagyban beszélgetnek.
Helyet foglal ő is és csendben figyeli a beszélgetést, míg hozzá nem intéz valaki valamit. Az a valaki pedig Darel, miután Delphuris befejezte.
Hosszas gondolat-összeszedés után szólal meg. *
- Egy internátusban nevelkedtem, ahol lovagi képzést kaptam. Tizenkettő-tizenhárom lehettem, mikor apródnak választottak. Tizennyolc évesen kaptam meg a címet, fél évvel később elvesztettem.Most meg itt vagyok.
* Feleli, majd a gyógyító felé fordul. *
- Kaphatok az ételből?
* Egy pillanatra megtorpan, ahogy majdnem besorol a szekerek közé, vagy inkább magába a szekérbe. Körbepillant, hogy észre vette e valaki,, de nem sokat foglalkozik vele, inkább megpaskolja arcát és indul tovább. Ugyanolyan fásultan.
~ Na, ezt a munkát meg lehet szokni, ha nem gyalogszerrel kell közlekedni. Talán el se aludnék járás közben. ~
Gondolataiból a krumplis zsákot utánzó felderítő ébreszti fel. Sietne is hozzá, de már megelőzték, így folytatja feladatát, mintha mi sem történt volna.
Mikor tábort vernek, ő egyelőre nem mozdul a szekér mellől, majd hirtelen, vörös arccal szalad be az erdőbe, hogy könnyítsen magán. Ahogy az egyszeri paraszt mondaná; "Nagy dolgokra vagy hivatott". Ez is egy "nagy dolog".
Mikor letudja, körülbelül tíz perccel később tér vissza a táborba, ahol már nagyban beszélgetnek.
Helyet foglal ő is és csendben figyeli a beszélgetést, míg hozzá nem intéz valaki valamit. Az a valaki pedig Darel, miután Delphuris befejezte.
Hosszas gondolat-összeszedés után szólal meg. *
- Egy internátusban nevelkedtem, ahol lovagi képzést kaptam. Tizenkettő-tizenhárom lehettem, mikor apródnak választottak. Tizennyolc évesen kaptam meg a címet, fél évvel később elvesztettem.Most meg itt vagyok.
* Feleli, majd a gyógyító felé fordul. *
- Kaphatok az ételből?
2019. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-30 00:56:59
Üzenet elküldve: 2015-08-30 00:56:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
//Tábor//
* Lia röviden reagál, de legalább kis mosoly kúszott az arcra, tán kicsit oldja a hangulatot. Aztán a kérdésre is választ ad a felderítő állapotát illetően. Rövidet bólint. *
- Értem. Pár napja lesz.
* Végtére is míg lejutnak a pihenőig eltelik majd elegendő nap. Aztán következik a pityóka dolog. Hát Darelnak speciel ötlete sincs mi lehet az. Ő személy szerint maximum az iszákosok egyik megnevezéseként ismeri "pityókás" szokták mondani. *
- Én kihagyom, míg úton vagyunk nem iszom.
* Jelenti ki részéről aztán majd kiderül, hogy valóban az alkoholról van e szó vagy valami más érdekességről.
Közben Rendoll válaszol a kérdésre. *
- Szóval Pirtianes, a föld városa. Bár még nem jártam ott személyesen de hallottam róla.
* A hátán hordozott igen termetes kard - mi most épp mellette pihen egy kőnek támasztva - éppen onnan származik ha a másik jobban szemügyre veszi meg persze ha ért az ilyesmihez. *
- Én Északról, Lihanech városától nem messze a hegyek lábánál van a családom birtoka. A magas hegyekben képeztek ki.
* Mondja arcán jeges szigorral és keménységgel, a régi emlékek. Aztán pár pillanat múlva megenyhül ahogy folytatja. *
- Szóval a fagyos szél fújt erre.
* Mosolyodik el enyhén ahogy válaszol, fagyos hegycsúcsok, csontig hatoló hideg. A délvidéki klíma nem hiába szokatlan a számára. *
- És Te, Delphuris? Hol születtél?
* Kérdez a lánytól is ki egész úton komolyan vette feladatát amiért mind hálásak lehetnek, éberen figyelt így most megérdemli a pihenést. Ha ő válaszolt akkor a többiek felé is fordul s Tyran is Vaghos akikről még nem sokat tud. Bár elég hallgatagok de talán most a tűz körül pár dolog kiderülhet róluk. Közben persze falatozik ő is ha már elkészítették a vacsorának valót. Kell majd az energia, hiszen holnap és egész napos gyalogtúra elé néznek. Meg úgy az elkövetkezendő pár hétben... *
//Tábor//
* Lia röviden reagál, de legalább kis mosoly kúszott az arcra, tán kicsit oldja a hangulatot. Aztán a kérdésre is választ ad a felderítő állapotát illetően. Rövidet bólint. *
- Értem. Pár napja lesz.
* Végtére is míg lejutnak a pihenőig eltelik majd elegendő nap. Aztán következik a pityóka dolog. Hát Darelnak speciel ötlete sincs mi lehet az. Ő személy szerint maximum az iszákosok egyik megnevezéseként ismeri "pityókás" szokták mondani. *
- Én kihagyom, míg úton vagyunk nem iszom.
* Jelenti ki részéről aztán majd kiderül, hogy valóban az alkoholról van e szó vagy valami más érdekességről.
Közben Rendoll válaszol a kérdésre. *
- Szóval Pirtianes, a föld városa. Bár még nem jártam ott személyesen de hallottam róla.
* A hátán hordozott igen termetes kard - mi most épp mellette pihen egy kőnek támasztva - éppen onnan származik ha a másik jobban szemügyre veszi meg persze ha ért az ilyesmihez. *
- Én Északról, Lihanech városától nem messze a hegyek lábánál van a családom birtoka. A magas hegyekben képeztek ki.
* Mondja arcán jeges szigorral és keménységgel, a régi emlékek. Aztán pár pillanat múlva megenyhül ahogy folytatja. *
- Szóval a fagyos szél fújt erre.
* Mosolyodik el enyhén ahogy válaszol, fagyos hegycsúcsok, csontig hatoló hideg. A délvidéki klíma nem hiába szokatlan a számára. *
- És Te, Delphuris? Hol születtél?
* Kérdez a lánytól is ki egész úton komolyan vette feladatát amiért mind hálásak lehetnek, éberen figyelt így most megérdemli a pihenést. Ha ő válaszolt akkor a többiek felé is fordul s Tyran is Vaghos akikről még nem sokat tud. Bár elég hallgatagok de talán most a tűz körül pár dolog kiderülhet róluk. Közben persze falatozik ő is ha már elkészítették a vacsorának valót. Kell majd az energia, hiszen holnap és egész napos gyalogtúra elé néznek. Meg úgy az elkövetkezendő pár hétben... *
2018. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-29 16:30:59
Üzenet elküldve: 2015-08-29 16:30:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
//Tábor//
*Végül minden elrendeződni látszik, az ájult felderítő is rendben van, amennyire Liától telt ellátta. A másik női felderítő pedig láthatóan nagyon felkészülten őrzi őket. Egy kicsit elgondolkodva nézi, mert nőhöz képest elég fegyelmezetten viselkedik. Az út alatt is komolyan vette a védelmet így örül, hogy benne van a csapatban. Mindenki lassan a tábortűz köré rendeződik, ő persze Lia mellé ül le. Ezt a helyet nem szívesen hagyná másnak, végül is azt a feladatot kapta, hogy őrizze a gyógyítót. Az a tény, hogy a csapat gyógyítója a kedvese csak megkönnyíti ezt a feladatot, de attól még komolyan veszi a rá vonatkozó utasítást. Olyan közel ül hozzá amennyire lehet, hálásan gondolva Darel utasítására, akivel a közös sütés alatt együtt működött. Igaz a nyársra felhúzni az egyszerű kolbász, szalonna, hagyma kombinációt nem volt művészet, de azért nem mondhatja, hogy nem segített be ahol tudott. Ő is örül, hogy lassan megkezdődik a beszélgetés közöttük, mert a vonuló karaván eddig erre kevés lehetőséget adott. Elég nagy távolságban haladtak és ő Liával pedig egészen hátra maradva jött. Tudtán kívül egyetért a karavánt vezető fiatal harcossal, mert szerinte is jobb megismerni egymást, mielőtt még repül egy nyíl valaki felé és akkor kell gondolkozni rajta, hogy is hívják. A rögtönzött vacsorát rágva éri a kérdés, így lenyeli a falatot, aztán válaszol.*
-Pirtianes városának keleti részéről származom. Ott élt a családom több generáció óta. Na és téged? Honnan fújt erre a szél?~ Gondolom nem a gazagnegyedbe születtél.~
*Kicsit könnyebb most erről beszélnie. Régen csevegett már a tábortűznél, többnyire mások közelében is csak a bús emlékeiben bolyongott. Még maga is meglepődik, hogy megváltozott minden azóta és főleg milyen gyorsan, mióta Liával találkozott. A múlt szorongató képei, azóta nem kísértik ébren állandóan, ha fel is bukkannak már nem kínozzák úgy. Persze mély fájdalom ez ami nem múlik el soha, de enyhült és minden más mióta a szép gyógyítóval lehet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy itt ül és képes könnyedén beszélni magáról.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.29 16:32:36
//Tábor//
*Végül minden elrendeződni látszik, az ájult felderítő is rendben van, amennyire Liától telt ellátta. A másik női felderítő pedig láthatóan nagyon felkészülten őrzi őket. Egy kicsit elgondolkodva nézi, mert nőhöz képest elég fegyelmezetten viselkedik. Az út alatt is komolyan vette a védelmet így örül, hogy benne van a csapatban. Mindenki lassan a tábortűz köré rendeződik, ő persze Lia mellé ül le. Ezt a helyet nem szívesen hagyná másnak, végül is azt a feladatot kapta, hogy őrizze a gyógyítót. Az a tény, hogy a csapat gyógyítója a kedvese csak megkönnyíti ezt a feladatot, de attól még komolyan veszi a rá vonatkozó utasítást. Olyan közel ül hozzá amennyire lehet, hálásan gondolva Darel utasítására, akivel a közös sütés alatt együtt működött. Igaz a nyársra felhúzni az egyszerű kolbász, szalonna, hagyma kombinációt nem volt művészet, de azért nem mondhatja, hogy nem segített be ahol tudott. Ő is örül, hogy lassan megkezdődik a beszélgetés közöttük, mert a vonuló karaván eddig erre kevés lehetőséget adott. Elég nagy távolságban haladtak és ő Liával pedig egészen hátra maradva jött. Tudtán kívül egyetért a karavánt vezető fiatal harcossal, mert szerinte is jobb megismerni egymást, mielőtt még repül egy nyíl valaki felé és akkor kell gondolkozni rajta, hogy is hívják. A rögtönzött vacsorát rágva éri a kérdés, így lenyeli a falatot, aztán válaszol.*
-Pirtianes városának keleti részéről származom. Ott élt a családom több generáció óta. Na és téged? Honnan fújt erre a szél?~ Gondolom nem a gazagnegyedbe születtél.~
*Kicsit könnyebb most erről beszélnie. Régen csevegett már a tábortűznél, többnyire mások közelében is csak a bús emlékeiben bolyongott. Még maga is meglepődik, hogy megváltozott minden azóta és főleg milyen gyorsan, mióta Liával találkozott. A múlt szorongató képei, azóta nem kísértik ébren állandóan, ha fel is bukkannak már nem kínozzák úgy. Persze mély fájdalom ez ami nem múlik el soha, de enyhült és minden más mióta a szép gyógyítóval lehet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy itt ül és képes könnyedén beszélni magáról.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.29 16:32:36
2017. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-29 11:54:28
Üzenet elküldve: 2015-08-29 11:54:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - úton//
//Becsatlakozás//
*Darel szavaira bólogat, majd ha senki nem akadályozza meg benne, akkor keres egy olyan kocsit, aminek a teteje kemény, és felkapaszkodik, felajzott íjjal, és onnan figyeli a terepet. Sokkal jobban belátja az utat, mintha folyamatosan szekerek takarnák előle a kilátást. Csak egy kicsit haladnak tovább annál a pontnál, ameddig ők előrementek, de ez azt jelenti, hogy holnap tovább kell menniük, hogy teljesen felderítsék a terepet a többiek előtt.*
//Karaván - úton//
//Tábor//
*Amikor megérkeznek lepattan a szekérről, és segített a tűz összeállításában. Majd Asgall egyszerűen eldőlt mellette, mint egy fránya homokzsák. Aggódva lép közelebb, de boldog, hogy a gyógyító már kezelésbe vette férfit, így ő csak a kérdésekre válaszol.*
- Egyszer eltűnt néhány órára, de utána visszatért, minden gond nélkül. Azt hittem csak körbement felderíteni. Nem látszott rajta semmi.
*Majd visszahúzódik az árnyékba, és figyeli a karaván körüli terepet. A gyógyításhoz nem ért, de a csapat biztonságát szeretné szavatolni, így azt teszi amihez ért. Figyel, és vár.*
//Becsatlakozás//
*Darel szavaira bólogat, majd ha senki nem akadályozza meg benne, akkor keres egy olyan kocsit, aminek a teteje kemény, és felkapaszkodik, felajzott íjjal, és onnan figyeli a terepet. Sokkal jobban belátja az utat, mintha folyamatosan szekerek takarnák előle a kilátást. Csak egy kicsit haladnak tovább annál a pontnál, ameddig ők előrementek, de ez azt jelenti, hogy holnap tovább kell menniük, hogy teljesen felderítsék a terepet a többiek előtt.*
//Karaván - úton//
//Tábor//
*Amikor megérkeznek lepattan a szekérről, és segített a tűz összeállításában. Majd Asgall egyszerűen eldőlt mellette, mint egy fránya homokzsák. Aggódva lép közelebb, de boldog, hogy a gyógyító már kezelésbe vette férfit, így ő csak a kérdésekre válaszol.*
- Egyszer eltűnt néhány órára, de utána visszatért, minden gond nélkül. Azt hittem csak körbement felderíteni. Nem látszott rajta semmi.
*Majd visszahúzódik az árnyékba, és figyeli a karaván körüli terepet. A gyógyításhoz nem ért, de a csapat biztonságát szeretné szavatolni, így azt teszi amihez ért. Figyel, és vár.*
2016. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-29 02:57:43
Üzenet elküldve: 2015-08-29 02:57:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
//Tábor//
– Jól van. *Bólint, mikor Asgall a szájába veszi a virágot, mely már nem egészen friss, így annyira nem is erős, esélyesen nem üti ki teljesen a férfit, de azért megnyugtatja, talán el is szunyókál tőle, de valószínűleg ébreszthető, ha valaki erőteljesen megrázza.*
~Szerencsére bevette. Nem örültem volna ha tiltakozik, de annak sem, ha olyan harmat, hogy képtelen rá.~
– Ha úgy érzed, hogy valami beléd menne, akkor szólj, a mai vacsorából a pirított kenyér az, amit kaphatsz, pár falatot először, ha éhesnek érzed magad. És némi víz még. Ha holnap jobban leszel, majd lesz finomabb is *kecsegteti a felderítőt.
Aztán Rendoll kérdésére megrázza a fejét. Ő biztosan nem fogja elfelejteni.
Aztán végül minden rendeződni látszik, mikor körbeülik a tábortüzet. Lia nem bánja az egyszerű vacsorát sem, sőt, finomnak ítéli. És aminek pluszban örül, hogy beindul a tűz körül a beszélgetés is.*
– Valamennyi van *Elmosolyodik, mert látott ő már sokféle vezetőt, és bár Darel a fiatalabbak közül való, de szerinte eddig jól csinálja.
Aztán csak falatozik tovább lassan, és közben ő is Rendollra pillant, kíváncsian, mert bár sok szempontból mintha évek óta ismerné, de valójában csak pár napja, és így a válasza most őt is nagyon érdekli.
Figyel is csendesen, amíg ő nem kap újabb kérdést.*
– Így most azt mondanám, hogy eléggé, de szerencsére fiatal, és élni akar. Kimerült. De ha nyugton marad pár napot, akkor szépen helyre is jöhet. Némi pihenés, és persze jó ételek. Ma csak pirítós talán, egy-két falat, de holnap majd kaphat pityókapürét. Sőt, ha nagyon szeretnétek, egy-egy kanállal ti is kaphattok.
*Lia mindezt teljesen komolyan mondja. A pityóka bárkinek hasznos, és ahogy ő készíti, még finom is, de ezt így elsőre természetesen nem köti az orrukra.
Apró játék ez tőle.*
//Tábor//
– Jól van. *Bólint, mikor Asgall a szájába veszi a virágot, mely már nem egészen friss, így annyira nem is erős, esélyesen nem üti ki teljesen a férfit, de azért megnyugtatja, talán el is szunyókál tőle, de valószínűleg ébreszthető, ha valaki erőteljesen megrázza.*
~Szerencsére bevette. Nem örültem volna ha tiltakozik, de annak sem, ha olyan harmat, hogy képtelen rá.~
– Ha úgy érzed, hogy valami beléd menne, akkor szólj, a mai vacsorából a pirított kenyér az, amit kaphatsz, pár falatot először, ha éhesnek érzed magad. És némi víz még. Ha holnap jobban leszel, majd lesz finomabb is *kecsegteti a felderítőt.
Aztán Rendoll kérdésére megrázza a fejét. Ő biztosan nem fogja elfelejteni.
Aztán végül minden rendeződni látszik, mikor körbeülik a tábortüzet. Lia nem bánja az egyszerű vacsorát sem, sőt, finomnak ítéli. És aminek pluszban örül, hogy beindul a tűz körül a beszélgetés is.*
– Valamennyi van *Elmosolyodik, mert látott ő már sokféle vezetőt, és bár Darel a fiatalabbak közül való, de szerinte eddig jól csinálja.
Aztán csak falatozik tovább lassan, és közben ő is Rendollra pillant, kíváncsian, mert bár sok szempontból mintha évek óta ismerné, de valójában csak pár napja, és így a válasza most őt is nagyon érdekli.
Figyel is csendesen, amíg ő nem kap újabb kérdést.*
– Így most azt mondanám, hogy eléggé, de szerencsére fiatal, és élni akar. Kimerült. De ha nyugton marad pár napot, akkor szépen helyre is jöhet. Némi pihenés, és persze jó ételek. Ma csak pirítós talán, egy-két falat, de holnap majd kaphat pityókapürét. Sőt, ha nagyon szeretnétek, egy-egy kanállal ti is kaphattok.
*Lia mindezt teljesen komolyan mondja. A pityóka bárkinek hasznos, és ahogy ő készíti, még finom is, de ezt így elsőre természetesen nem köti az orrukra.
Apró játék ez tőle.*
2015. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-28 23:58:51
Üzenet elküldve: 2015-08-28 23:58:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
//Tábor//
* Végül is Lia miután átnézte az ellátmányt arra az elhatározásra jut, hogy rögtönzött szakácsnak nevezi ki a két még aktív fiatalembert, élen Darellal. Valóban nem lőtt nagyon mellé a kijelentéssel, hogy nem mesterszakács. *
- Menni fog.
* Bólint végül beleegyezőn, tud mást tenni? Neki lát hát jó esetben Rendoll is besegít a sütögetésben aztán úgy gyorsabban haladnak. S ha már így alakul akkor hát kérdez. Ki kell ismerje az embereit, egy jó vezetőnek ismernie kell ki miben jó és hogy miben rossz. Igyekszik legjobb tudása szerint helytállni. Lia is megnyílik kissé s néhány hasznos információval szolgál. Parányit elmosolyodik tán kicsit oldva a hangulatot. *
- Akkor legalább lesz összehasonlítási alapod.
* Utal saját magára, hogy vajon mennyire fog helytállni ebben a karavánvezetői szerepben. Persze csak tréfa. Rögtön tovább is lép és Rendoll hoz fordul. *
- És Te? Honnan származol?
* Teszi fel a kérdést s amíg sütnek / esznek a tűz körül addig van idő válaszolni, persze mások is bátran csatlakozhatnak s nyugodtan közbeszólhatnak. Ha vége a kis mondókáknak akkor Lia felé fordul, vagy ha épp a sérültet ápolja akkor odalép hozzá s diszkréten de nyíltan teszi fel a kérdést. *
- Mennyire súlyos?
* Érdekli, mivel tudnia kell, hogy kire tud számítani a későbbiekben és kire nem. Hogy tervezzen és hogy készüljön. Hosszú napok elé néznek. *
//Tábor//
* Végül is Lia miután átnézte az ellátmányt arra az elhatározásra jut, hogy rögtönzött szakácsnak nevezi ki a két még aktív fiatalembert, élen Darellal. Valóban nem lőtt nagyon mellé a kijelentéssel, hogy nem mesterszakács. *
- Menni fog.
* Bólint végül beleegyezőn, tud mást tenni? Neki lát hát jó esetben Rendoll is besegít a sütögetésben aztán úgy gyorsabban haladnak. S ha már így alakul akkor hát kérdez. Ki kell ismerje az embereit, egy jó vezetőnek ismernie kell ki miben jó és hogy miben rossz. Igyekszik legjobb tudása szerint helytállni. Lia is megnyílik kissé s néhány hasznos információval szolgál. Parányit elmosolyodik tán kicsit oldva a hangulatot. *
- Akkor legalább lesz összehasonlítási alapod.
* Utal saját magára, hogy vajon mennyire fog helytállni ebben a karavánvezetői szerepben. Persze csak tréfa. Rögtön tovább is lép és Rendoll hoz fordul. *
- És Te? Honnan származol?
* Teszi fel a kérdést s amíg sütnek / esznek a tűz körül addig van idő válaszolni, persze mások is bátran csatlakozhatnak s nyugodtan közbeszólhatnak. Ha vége a kis mondókáknak akkor Lia felé fordul, vagy ha épp a sérültet ápolja akkor odalép hozzá s diszkréten de nyíltan teszi fel a kérdést. *
- Mennyire súlyos?
* Érdekli, mivel tudnia kell, hogy kire tud számítani a későbbiekben és kire nem. Hogy tervezzen és hogy készüljön. Hosszú napok elé néznek. *
2014. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-28 13:01:52
Üzenet elküldve: 2015-08-28 13:01:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
*Kiderül lassan, hogy a felderítő mitől is lett rosszul. Szerencséje van, hogy egy kitűnő gyógyító is tartott a karavánnak kedvese személyében, mert így több esélye van, hogy hamar felépüljön és ez a gyógyító mellesleg a legcsinosabb is a gyógyítók közül. Megütközve néz Liára, mert nem gondolná, hogy elmeséli részletesen milyen hasznos is az a virág, legalábbis kettőjüknek több volt mint hasznos. Elmosolyodva rázza meg lassan a fejét az ötletre. A puszi a nyakán kellemesen éri.*
-Lehet azt elfelejteni?
*Kérdezi ráhunyorogva.*
~Ki ne venné be a legrosszabb ízű gyógynövényt is, ha ezzel jutalmazod, de még csak az kellene, hogy minden ájult betegnek ezzel adj kedvet hozzá.~
-Edd csak meg, jót fog tenni neked.
*Mondja végül egyszerűen Asgallnak és mivel, úgy látja jobban van, legalábbis beszél és cselekszik, most már bátrabban hagyja ott, hogy Liához lépjen.*
-Mit gondolsz ehet már valamit a felderítőnk, vagy még korai neki?
*A választól függően visz neki is a sült kolbászból, vagy nem, aztán elhelyezkedik közelebb Liához. A véleménye az, hogy a lány tőle bizonyosan többet tud a karavánutakról. Azért valami fogalma van, de azt nem állíthatja, hogy volt már benne része. Ez az első ilyen útja és már a kezdetektől örül neki, hogy van, aki láthatóan többet tud és képes megszervezni egy ilyen kíséretet. Liára is bátran támaszkodhat, hiszen most mondta mennyi ilyen útban vett már részt és egy karavánba is született úgymond. Ez számára nem új, így tudják, majd hasznosítani a tapasztalatait.*
*Kiderül lassan, hogy a felderítő mitől is lett rosszul. Szerencséje van, hogy egy kitűnő gyógyító is tartott a karavánnak kedvese személyében, mert így több esélye van, hogy hamar felépüljön és ez a gyógyító mellesleg a legcsinosabb is a gyógyítók közül. Megütközve néz Liára, mert nem gondolná, hogy elmeséli részletesen milyen hasznos is az a virág, legalábbis kettőjüknek több volt mint hasznos. Elmosolyodva rázza meg lassan a fejét az ötletre. A puszi a nyakán kellemesen éri.*
-Lehet azt elfelejteni?
*Kérdezi ráhunyorogva.*
~Ki ne venné be a legrosszabb ízű gyógynövényt is, ha ezzel jutalmazod, de még csak az kellene, hogy minden ájult betegnek ezzel adj kedvet hozzá.~
-Edd csak meg, jót fog tenni neked.
*Mondja végül egyszerűen Asgallnak és mivel, úgy látja jobban van, legalábbis beszél és cselekszik, most már bátrabban hagyja ott, hogy Liához lépjen.*
-Mit gondolsz ehet már valamit a felderítőnk, vagy még korai neki?
*A választól függően visz neki is a sült kolbászból, vagy nem, aztán elhelyezkedik közelebb Liához. A véleménye az, hogy a lány tőle bizonyosan többet tud a karavánutakról. Azért valami fogalma van, de azt nem állíthatja, hogy volt már benne része. Ez az első ilyen útja és már a kezdetektől örül neki, hogy van, aki láthatóan többet tud és képes megszervezni egy ilyen kíséretet. Liára is bátran támaszkodhat, hiszen most mondta mennyi ilyen útban vett már részt és egy karavánba is született úgymond. Ez számára nem új, így tudják, majd hasznosítani a tapasztalatait.*
2013. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-28 10:19:57
Üzenet elküldve: 2015-08-28 10:19:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*Elveszi a kis virágot Liától. Közben végighallgatja, hogy a nő arról csacsog, hogy a lovagja egy csókjáért mindent bevenne, amit mondana neki.*
~ A csókodért én még mérget is innék~*jegyzi meg magában a vándor, hiszen Lia nem éppen megvetendő fehérnép, de mivel már van párja, nem akar feszültséget kelteni a táborban, sőt, semmikor sem akar feszültséget kelteni. Valószínűleg Asgallnak is megvan valahol a párja, csak még nem találta meg. A kis növényt a fogai között őrli, eléggé keserű, de nem annyira, hogy hányjon tőle. A növénytől valamivel jobban érzi magát, bár még mindig gyenge. Most nem szól egy szót sem, bár nem is az a beszédes fajta. Lehunyja a szemét, és egy kicsit pihen.*
*Elveszi a kis virágot Liától. Közben végighallgatja, hogy a nő arról csacsog, hogy a lovagja egy csókjáért mindent bevenne, amit mondana neki.*
~ A csókodért én még mérget is innék~*jegyzi meg magában a vándor, hiszen Lia nem éppen megvetendő fehérnép, de mivel már van párja, nem akar feszültséget kelteni a táborban, sőt, semmikor sem akar feszültséget kelteni. Valószínűleg Asgallnak is megvan valahol a párja, csak még nem találta meg. A kis növényt a fogai között őrli, eléggé keserű, de nem annyira, hogy hányjon tőle. A növénytől valamivel jobban érzi magát, bár még mindig gyenge. Most nem szól egy szót sem, bár nem is az a beszédes fajta. Lehunyja a szemét, és egy kicsit pihen.*
2012. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-27 22:18:50
Üzenet elküldve: 2015-08-27 22:18:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Annorona követve a kereskedelmi utat elindul a karavánpihenő közelébe. Útközben elmerül a mérföldekig elnyúló füves pusztákban, és az éppen észrevehető folyóban. Mindig is szerette a természetet. Tudja, hogy hosszú az út a karavánpihenőig, ezért azt tervezte, hogy majd suttyomban felkapaszkodik egy szekérre, ami arrafelé tart, így potyautasként hamarabb megjárhatja a hosszú utat. Messze van még a cél, de ha edzeni akar, nincs más választása.
Még órákon át baktat, mire meghallja néhány ló dobogását. Mosolyogva megfordul, és látja is, hogy egy öregember szénákat szállít egy vén szekéren, fehér lovakkal. Illedelmesen megkérdezi, elvinné-e őt is, mire a férfi bólint. Hogy ezt most azért tette, mert kedves, vagy mert megrémült a külsejétől nem tudja, de nem nagyon érdekli. A lényeg, hogy elindultak, és ezzel egy csomó időt megspórolhat. Az úton sokat beszélget a férfivel, bár többnyire Annorona csak válaszolgat. Van, amire igen, van amire nem, az utóbbi alól általában úgy mászott ki, hogy témát váltott; gyorsan feltett ő egy kérdést, érdeklődött a lovakról, vagy áradozott a tájról, vagy unottan megkérdezte, mikor vannak már ott. Ez utóbbit kétpercenként teszi fel, ugyanis a pasasnak be nem áll a szája. Annorona gondolkozik rajta, hogy megölje-e, és akkor csönd lesz, de nem nagyon tud lovakat irányítani, valamint nem minden álma megállás nélkül azokat unszolni. Így legalább nézelődhet, gondolkodhat. És ez így is jó neki.*
Még órákon át baktat, mire meghallja néhány ló dobogását. Mosolyogva megfordul, és látja is, hogy egy öregember szénákat szállít egy vén szekéren, fehér lovakkal. Illedelmesen megkérdezi, elvinné-e őt is, mire a férfi bólint. Hogy ezt most azért tette, mert kedves, vagy mert megrémült a külsejétől nem tudja, de nem nagyon érdekli. A lényeg, hogy elindultak, és ezzel egy csomó időt megspórolhat. Az úton sokat beszélget a férfivel, bár többnyire Annorona csak válaszolgat. Van, amire igen, van amire nem, az utóbbi alól általában úgy mászott ki, hogy témát váltott; gyorsan feltett ő egy kérdést, érdeklődött a lovakról, vagy áradozott a tájról, vagy unottan megkérdezte, mikor vannak már ott. Ez utóbbit kétpercenként teszi fel, ugyanis a pasasnak be nem áll a szája. Annorona gondolkozik rajta, hogy megölje-e, és akkor csönd lesz, de nem nagyon tud lovakat irányítani, valamint nem minden álma megállás nélkül azokat unszolni. Így legalább nézelődhet, gondolkodhat. És ez így is jó neki.*
2011. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-27 20:44:08
Üzenet elküldve: 2015-08-27 20:44:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*Darelre néz, majd halkan sóhajt.*
– Hát, talán meg. Van esélye, ha túléli az éjszakát. Magára hagyva nem sok reményt fűznék hozzá, de az előbb magához tért, egy kis vizet adtam neki, és a gyógyitalból is belé diktálok majd valamennyit. Pihennie kell. Akármi is volt ez, Asgall nagyon túlhajszolta magát.
*Amikor az ellátmányról van szó, meg a vacsoráról, akkor megkéri Rent nézzen néha oda a betegükre.
Gyorsan nézi át mindazt, amit Darel megmutat az ellátmányból és végül döntésre jut.*
– A kötszerek jók, de szerencsére most nem kellenek. Akárki csomagolt, nagylelkű volt hozzánk, jól fel vagyunk tarisznyázva. Sok a tartós élelem is. De ahogy látom, van kenyér meg szalonna. Főztem volna, de most a felderítőnket kéne valahogy talpra állítani.
*Lia elgondolkodva néz Darelre.*
– Gondolom, nem vagy egy mesterszakács, de a sült szalonna, sült kolbász, tábortűznél pirított kenyér hármasa megy azért? *kérdezi, és kicsit húzza is a parancsnokot.* De szerintem valaki csak segít. Mondjuk, az a szőke ott! *folytatja és Rendolra mutat.*
~Ketten együtt talán összebénáznak valami ételt. Delphuris nagyon hallgatag eddig, ki tudja, hogy veszi az egészet, hiszen ismerték már egymást Asgall-lal.~
*A többiek is csendesek egyelőre, de mindenki teszi a dolgát, ahogy Lia látja. Talán tényleg mindenkit sokkolt kissé ez a hirtelen rosszulléte a társuknak.
Visszatér hát a betege mellé, köszönetképp Renre mosolyog, örül a segítségnek és persze a korábbi biztató érintésnek is.
Újra leül a beteg mellé, akit immár levettek szekérről, hiszen hozzá kellett férni az élelemhez, és nincs korlátlan hely két szekéren.
Az ájult ezt a percet választja, hogy megint magához térjen. Az időzítés is jó, az meg főleg, hogy inni kér. Lia ad is neki, és mivel hisz neki, ezért a Lynol Lángját félre is teszi, nem pazarolja feleslegesen.*
– Óvatosan igyál! *Tartja oda neki a kulacsát. A sajátját, mert azért azt csak nem hagyta szét a felderítők gyöngye.* Meg még mi nem kéne? Tényleg itt akarod hagyni ezt az árnyékvilágot? Megfekszed szépen a napjaidat akkor is, ha a szekérre kötözünk, és a hátadra ülök hozzá! Azt a mindenségit már az izgága fajtájának!
*Lia hátratúrja a haját, majd Asgallra néz, róla pedig a többiekre.
Aztán nagyot szusszan.*
– Majd akkor sajnálkozz, ha meggyógyultál, és páran sorba állunk, hogy szétrúgjuk a zrityód ezért a sok aggodalomért! De most csak pihenj! Ma még nem ehetsz, csak víz jár, meg ez a kis virág.*Odatart neki egyetlen picike virágot a Cynthe Álmából, nem annyit, hogy napokra kiüsse, csak kis nyugtatóként hat ennyi, illetve segíthet elaludni.* Lassan rágd el! Nem olyan rossz az íze, Rendoll is megmondhatja, ő is kapott már belőle korábban.
*Rendoll időzítése éppen jó, mikor az ő vacsorájával megérkezik. Lia lágyan elmosolyodik.*
– Pontosan. Csakis parancsra teszed, Ren! *kacsint még mindig mosolyogva, de aztán kissé elkomolyodik.* Lehet, hogy a barátunk gyógyulási kedvét növelné, ha mesélnél neki arról, hogy az a kis virág, amit el kell rágnia, milyen hasznos valami.
*Ren füléhez hajol és belesuttogja:*
– Emlékszel, egy csókomért cserébe te minden vita nélkül bevetted?
*kuncog, futó puszit nyom a szőke lovag nyaka oldalára, majd leül a tűz mellé, hogy ő maga is egyen. Közben Darelt hallgatja, de aztán megszólal, halkan, nem tolakodva.*
– Nem tudom, mennyire számít, de életem első tizenöt évében karavánok mellett éltem, velük nőttem fel. Aztán pedig Lihanechbe kerültem.
*Darelre néz, majd halkan sóhajt.*
– Hát, talán meg. Van esélye, ha túléli az éjszakát. Magára hagyva nem sok reményt fűznék hozzá, de az előbb magához tért, egy kis vizet adtam neki, és a gyógyitalból is belé diktálok majd valamennyit. Pihennie kell. Akármi is volt ez, Asgall nagyon túlhajszolta magát.
*Amikor az ellátmányról van szó, meg a vacsoráról, akkor megkéri Rent nézzen néha oda a betegükre.
Gyorsan nézi át mindazt, amit Darel megmutat az ellátmányból és végül döntésre jut.*
– A kötszerek jók, de szerencsére most nem kellenek. Akárki csomagolt, nagylelkű volt hozzánk, jól fel vagyunk tarisznyázva. Sok a tartós élelem is. De ahogy látom, van kenyér meg szalonna. Főztem volna, de most a felderítőnket kéne valahogy talpra állítani.
*Lia elgondolkodva néz Darelre.*
– Gondolom, nem vagy egy mesterszakács, de a sült szalonna, sült kolbász, tábortűznél pirított kenyér hármasa megy azért? *kérdezi, és kicsit húzza is a parancsnokot.* De szerintem valaki csak segít. Mondjuk, az a szőke ott! *folytatja és Rendolra mutat.*
~Ketten együtt talán összebénáznak valami ételt. Delphuris nagyon hallgatag eddig, ki tudja, hogy veszi az egészet, hiszen ismerték már egymást Asgall-lal.~
*A többiek is csendesek egyelőre, de mindenki teszi a dolgát, ahogy Lia látja. Talán tényleg mindenkit sokkolt kissé ez a hirtelen rosszulléte a társuknak.
Visszatér hát a betege mellé, köszönetképp Renre mosolyog, örül a segítségnek és persze a korábbi biztató érintésnek is.
Újra leül a beteg mellé, akit immár levettek szekérről, hiszen hozzá kellett férni az élelemhez, és nincs korlátlan hely két szekéren.
Az ájult ezt a percet választja, hogy megint magához térjen. Az időzítés is jó, az meg főleg, hogy inni kér. Lia ad is neki, és mivel hisz neki, ezért a Lynol Lángját félre is teszi, nem pazarolja feleslegesen.*
– Óvatosan igyál! *Tartja oda neki a kulacsát. A sajátját, mert azért azt csak nem hagyta szét a felderítők gyöngye.* Meg még mi nem kéne? Tényleg itt akarod hagyni ezt az árnyékvilágot? Megfekszed szépen a napjaidat akkor is, ha a szekérre kötözünk, és a hátadra ülök hozzá! Azt a mindenségit már az izgága fajtájának!
*Lia hátratúrja a haját, majd Asgallra néz, róla pedig a többiekre.
Aztán nagyot szusszan.*
– Majd akkor sajnálkozz, ha meggyógyultál, és páran sorba állunk, hogy szétrúgjuk a zrityód ezért a sok aggodalomért! De most csak pihenj! Ma még nem ehetsz, csak víz jár, meg ez a kis virág.*Odatart neki egyetlen picike virágot a Cynthe Álmából, nem annyit, hogy napokra kiüsse, csak kis nyugtatóként hat ennyi, illetve segíthet elaludni.* Lassan rágd el! Nem olyan rossz az íze, Rendoll is megmondhatja, ő is kapott már belőle korábban.
*Rendoll időzítése éppen jó, mikor az ő vacsorájával megérkezik. Lia lágyan elmosolyodik.*
– Pontosan. Csakis parancsra teszed, Ren! *kacsint még mindig mosolyogva, de aztán kissé elkomolyodik.* Lehet, hogy a barátunk gyógyulási kedvét növelné, ha mesélnél neki arról, hogy az a kis virág, amit el kell rágnia, milyen hasznos valami.
*Ren füléhez hajol és belesuttogja:*
– Emlékszel, egy csókomért cserébe te minden vita nélkül bevetted?
*kuncog, futó puszit nyom a szőke lovag nyaka oldalára, majd leül a tűz mellé, hogy ő maga is egyen. Közben Darelt hallgatja, de aztán megszólal, halkan, nem tolakodva.*
– Nem tudom, mennyire számít, de életem első tizenöt évében karavánok mellett éltem, velük nőttem fel. Aztán pedig Lihanechbe kerültem.
2010. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-27 19:06:22
Üzenet elküldve: 2015-08-27 19:06:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*A víz jólesik neki, majd újra álomba merül. Nem álmodik semmit, és azt sem tudja, mennyi ideje szendergett, de amikor felébredt valamivel jobban érezte magát, bár lábra állni nem tud.*
- Vizet!* kéri hörögve, és ha megkapja akkor újra szól.*
- Nem mérgeztek meg... kifárasztottam magam, még a reggel előtt futottam, át a városon... igazi rekord. De most gyenge vagyok.* majd Lihához fordul.*
- Tudnál adni valami orvosságot ami megerősít? Nem hagyhatom, hogy Delph egyedül őrködjön.* fel szeretne ülni, de visszazuhan a helyére.*
- Így nem sok hasznomat veszitek. Sajnálom, hogy bajt okozok nektek.* szánakozik a férfi. Étvágya nincs, de ha enne is, az is kikerülne belőle. Erős fáradságot érez, bár az agya kipihente magát, de az ereje olyan mint a reggeli harmat, ami a nap közepére felszárad.*
*A víz jólesik neki, majd újra álomba merül. Nem álmodik semmit, és azt sem tudja, mennyi ideje szendergett, de amikor felébredt valamivel jobban érezte magát, bár lábra állni nem tud.*
- Vizet!* kéri hörögve, és ha megkapja akkor újra szól.*
- Nem mérgeztek meg... kifárasztottam magam, még a reggel előtt futottam, át a városon... igazi rekord. De most gyenge vagyok.* majd Lihához fordul.*
- Tudnál adni valami orvosságot ami megerősít? Nem hagyhatom, hogy Delph egyedül őrködjön.* fel szeretne ülni, de visszazuhan a helyére.*
- Így nem sok hasznomat veszitek. Sajnálom, hogy bajt okozok nektek.* szánakozik a férfi. Étvágya nincs, de ha enne is, az is kikerülne belőle. Erős fáradságot érez, bár az agya kipihente magát, de az ereje olyan mint a reggeli harmat, ami a nap közepére felszárad.*
2009. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-27 16:01:13
Üzenet elküldve: 2015-08-27 16:01:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
*Miután Darel is katonásan kiosztotta a feladatot, már nincs mit tenni. Segít Liának, amiben tud, hogy a beteget elássa. Darel szavai kemények, de megérti valahol, hogy a túlélés érdekében muszáj kemény döntéseket hozni. A felderítő talán felépül és mégsem kell hátra hagyniuk. Liára néz a szeme sarkából, mert nem tudja, hogyan hatnak, majd rá Darel szavai. Lopva a vállára teszi a kezét vigasztalásul, ha szüksége lenne rá, aztán indul, hogy hasznossá tegye magát, ahogy tudja. A főzéshez annyit ért, mint egy lovag általában szóval szinte semmit, a sütés az jobban megy, ha elejtett vadról van szó, azért megteszi amit tud, hogy legyen étel. Komolyan veszi a karavánvezetőének szavait és már most tudja igyekszik, majd maradéktalanul betartani őket. Lassan elkészülnek mindennel és a fiatal harcos pedig kiadja az utasítást az evésre. Ki ő, hogy ellentmondjon neki, ráadásul igen csak megéhezett már, mert régen ettek utoljára még a városban. Megkeresi tekintetével Liát és egy tál ételt visz neki is, ha segédkezett az elkészítésben akkor is biztos, hogy a beteget nem hagyja magára sokáig, így valószínűleg jobb, ha gondoskodik erről.*
-Jobb lenne, ha te is pihennél egy kicsit. Nekem óvnom kell a gyógyítót, így felváltalak még eszel és pihensz.
*Mondja neki mosolyogva rá és bármivel is foglalatoskodik most Lia átveszi tőle, aztán hagyja, hogy a lány tudjon egy kicsit pihenni. Közben nézi, hogy Darelhez csatlakozik e, valaki az őrségben mert, ha nem akkor magára vállalja, majd a feladatot. A felderítőnek, aki még talpon van szerinte is muszáj pihennie ma este, mert holnap sem lesz könnyebb dolga, mint eddig volt.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.27 16:05:04
*Miután Darel is katonásan kiosztotta a feladatot, már nincs mit tenni. Segít Liának, amiben tud, hogy a beteget elássa. Darel szavai kemények, de megérti valahol, hogy a túlélés érdekében muszáj kemény döntéseket hozni. A felderítő talán felépül és mégsem kell hátra hagyniuk. Liára néz a szeme sarkából, mert nem tudja, hogyan hatnak, majd rá Darel szavai. Lopva a vállára teszi a kezét vigasztalásul, ha szüksége lenne rá, aztán indul, hogy hasznossá tegye magát, ahogy tudja. A főzéshez annyit ért, mint egy lovag általában szóval szinte semmit, a sütés az jobban megy, ha elejtett vadról van szó, azért megteszi amit tud, hogy legyen étel. Komolyan veszi a karavánvezetőének szavait és már most tudja igyekszik, majd maradéktalanul betartani őket. Lassan elkészülnek mindennel és a fiatal harcos pedig kiadja az utasítást az evésre. Ki ő, hogy ellentmondjon neki, ráadásul igen csak megéhezett már, mert régen ettek utoljára még a városban. Megkeresi tekintetével Liát és egy tál ételt visz neki is, ha segédkezett az elkészítésben akkor is biztos, hogy a beteget nem hagyja magára sokáig, így valószínűleg jobb, ha gondoskodik erről.*
-Jobb lenne, ha te is pihennél egy kicsit. Nekem óvnom kell a gyógyítót, így felváltalak még eszel és pihensz.
*Mondja neki mosolyogva rá és bármivel is foglalatoskodik most Lia átveszi tőle, aztán hagyja, hogy a lány tudjon egy kicsit pihenni. Közben nézi, hogy Darelhez csatlakozik e, valaki az őrségben mert, ha nem akkor magára vállalja, majd a feladatot. A felderítőnek, aki még talpon van szerinte is muszáj pihennie ma este, mert holnap sem lesz könnyebb dolga, mint eddig volt.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.27 16:05:04
2008. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-27 14:21:59
Üzenet elküldve: 2015-08-27 14:21:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Arra eszmél, hogy a szekér éktelen döccenésekkel zötykölődik alattuk. Félrehajtja a függönyként lengedező ponyvát, ami kioldódott a nagy zötyögésben, és kipillant. Artheniorból már csak a Templom levegőbe szökő karcsú sziluettje látszik, a város egyébként egyetlen folttá zsugorodik össze a láthatáron. Kényelmesen elhelyezkedik - rablóknak, vagy a karavánt bármilyen módon zargatni akaró bajkeverőknek semmi nyoma a környéken - és lassan újra elbóbiskol. A következő alkalommal egy szembejövő karaván hangos zajára ébred. Megállnak, ők is, és az Arthenior felé igyekvő, hat szekérből és néhány lovas kísérőből álló társaság is. A karavánvezetők váltanak néhány szót, aztán mindkét szekérkaraván elindul tovább, a maga útjára. ~Nem is lehet rossz kereset, karavánkísérőnek lenni.~ gondolja az elf. Ő biztos inkább ezt választaná, ha pénzkeresetre lenne szüksége, mint a hajón való szolgálatot. Elf lévén nem igazán tudott azzal megbarátkozni. Talán ez is szerepet játszott abban, hogy végül nem csatlakozott Moonxilvery "kutató expedíciójához" arra a térkép jelölte szigetre. Nem, nem. Erdő, folyó, tó, sőt sivatag: bármikor jöhet, ő elemében érzi magát. De részéről a tengert meghagyja másnak. Sohasem értette, mit lehet rajta szeretni. A sós levegő marja az elf szemét, a szabadságnak meg csak csalóka illúzióját kapod, bezárva egy úszó teknőbe a végtelenbe vesző kékség hátán. ~Nem, köszöni szépen, a részéről nem kér belőle. Akkor már inkább egy szekérkaraván. Nem mintha ezt nem unná már, nagyon.~ Szerencsére estére letáboroznak. Egy rövid ideig beszélget a karaván vezetővel. Mint kiderül, komoly rablótámadást mostanában nem kellett elszenvednie az Artnenior és a Karavánpihenő közti útszakaszon. A pusztai utak sokkal veszélyesebbek. Pirtianesbe eljutni pedig gyakorlatilag lehetetlen, rakománnyal pedig Lichanechbe is nagyon nehézkes.
A Zöldsárkányról is kérdezi, a vezető állítása szerint a Fogadó viszonylag biztonságos. A söpredék inkább a Hermelint látogatja. A Romtábortól pedig kifejezetten óvja őt. Drann lassan elálmosodik. Reggel korán indulnak tovább, úgyhogy visszatér a szekéren lévő kényelmes helyre, és kardját a biztonság kedvéért a keze ügyébe készítve lefekszik aludni. A karavánvezető azt mondta, nem kell aggódni, az éjszaka váltott őrséggel vigyáznak, és csak akkor keltik fel, ha valami baj van. A reggel azonban hamar eljön, minden baj és hívatlan látogató nélkül, és már indulnak is tovább.*
A Zöldsárkányról is kérdezi, a vezető állítása szerint a Fogadó viszonylag biztonságos. A söpredék inkább a Hermelint látogatja. A Romtábortól pedig kifejezetten óvja őt. Drann lassan elálmosodik. Reggel korán indulnak tovább, úgyhogy visszatér a szekéren lévő kényelmes helyre, és kardját a biztonság kedvéért a keze ügyébe készítve lefekszik aludni. A karavánvezető azt mondta, nem kell aggódni, az éjszaka váltott őrséggel vigyáznak, és csak akkor keltik fel, ha valami baj van. A reggel azonban hamar eljön, minden baj és hívatlan látogató nélkül, és már indulnak is tovább.*
2007. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-27 13:08:33
Üzenet elküldve: 2015-08-27 13:08:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
* A jelentés után nem sokkal izgalmas kis esemény történik. Egészen pontosan az egyik felderítő úgy dönt kissé közelebbről szemügyre veszi azt a bizonyos utat amin járnak. Tompa puffanásra lesz figyelmes a fiú és tekint a hang irányába. Csodás, -1. De talán mégse, majd Lia megállapítja végtére is ő a gyógyító. Aki nem is ragozza a dolgot elmondja gyorsan mi a probléma. Tehát kaptak egy koloncot, hosszú távon nem lesz jó. De ez van, megoldják. Bólint. Elfogadva amit a lány mondd. *
- Segítek, rakjuk a szekérre. A karavánpihenőig van úgy 4-5 nap. Ha addig helyrejön jöhet, ha nem, akkor ott marad.
* Jelenti ki miután segédkezett felemelni a hátsó szekérre, azon van az ellátmány így talán a zsákok kicsit kényelmesebbek mint egy rakás fa láda. Lia Rendoll hívja segítségül így hát megoldják ketten a dolgot. Ezt elégedetten konstatálja így hát haladhat tovább kicsit a karaván.
Az út közbeni viccelődés a lánytól részéről most süket fülekre talál, elöl is s keveset hall, de amúgy is a környezettel van elfoglalva. Egy kiesett emberrel már is gyengébb a védelem. Jobb ha résen van. *
- egyedül vagy, tarts nyitva a szemed.
* Szól is oda Delphnek ki most társa nélkül kell ellássa a fő őrszem igencsak fontos szerepét.
Eseménytelenül telik a nap így el is jutnak a táborhelyig ahol csak hamar ki is alakul a rögtönzött pihenőhely. A kocsikat félkörben állítják így használva fedezékül. A tűz középre kerül (ha nem is az ájult akkor más által) és érkezik a kérdés az ellátmányról. *
- Természetesen a zsoldon felül a ház állta az útravalónkat. A hátsó kocsiban találhatóak a zsákok. Akad ott liszt, zsír, zöldségek. Nézz körül bátran. Segítek.
* teszi hozzá s ha mennek akkor valóban segít lepakolni, átnézni mi is van pontosan már csak azért is mert rémes a memóriája és hirtelen csak ezek jutottak eszébe. A listát pedig leadta Jelahannak. *
- Ezek itt még a hasznodra lehetnek.
* Teszi még hozzá ha odaérnek a hátsó kocsihoz, ahol az ájult is fekszik. *
- Kötszer és egyebek.
* Mivel Lia mondja magát gyógyítónak így ez számára lehet fontos holmi. Majd az ájultra néz. *
- Megmarad?
* Rövid, nyers, tömör kérdés csupán kíváncsi hány emberrel számolhat. Hogy mi a baja pontosan azzal nem traktálja magát, meg a lányt sem, hogy túlzottan kifejtse. Ha akarja majd elmondja. Bár a fiú nem gyógyító ezért nála kimerül a dolog abban, hogy ha kimerült pihenjen. Megelőzve kissé a kérdéseket még hozzáteszi, megerősítve azt amit korábban is mondott még az úton. *
- Míg a pihenőhöz érünk pihenhet a szekéren. Ha addig nem jön helyre akkor nem visszük tovább. A táboron át csak felesleges teher lenne.
* Jelenti még ki aztán ha szükséges akkor segít a főzés előkészítésében is, bár főzni nem tud, maximum nyársra húzni egy nyulat és megsütni így éhen nem halna, de egy ragut nem várjon tőle senki. Ezért ezt inkább a hozzáértőkre bízza. Addig helyet foglal a tűznél s majd ha a többiek is csatlakoznak (és persze ha kész az étel) akkor szól ismét. *
- Viszonylag nyugodt nap volt. Egyetek aztán pihenjen mindenki. Delphuris * szólítja meg a lányt. *
- A társad kiesett így most egyedül leszel a szemünk. Te ma ne őrködj, aludd át az éjszakát. Kipihenten jobban tudsz figyelni. Én kezdem az őrködést egy ember csatlakozzon. Egy fontos szabály és ez az egész útra érvényes: Senki ne legyen egyedül soha. * Ez alatt tekintetét körbe viszi a társaságon, fontos, hogy ezt betartsák mind. Az egész csapat és sajátos érdekük is. *
- Ha ötletek van, osszátok meg mindenkivel. Ne hallgassatok el semmit. Mind máshonnan jöttünk, mind máshoz értünk. Sosem lehet tudni mi az ami hasznunkra lehet.
* Továbbra is mindenkihez szól határozottan de barátságosabban mint eddig, tán lassan felold majd ő is. Bár igazán sosem fog, ilyen helyzetben semmiképp, haza kell juttassa ezt a karavánt ahhoz pedig fegyelem kell. *
- És most együnk.
* Zárja végül aztán indulhat a falatozás ha minden jól megy. Persze közben nem tilos a beszéd, kérdések, ötletek vagy bármi ami eszükbe jut. *
* A jelentés után nem sokkal izgalmas kis esemény történik. Egészen pontosan az egyik felderítő úgy dönt kissé közelebbről szemügyre veszi azt a bizonyos utat amin járnak. Tompa puffanásra lesz figyelmes a fiú és tekint a hang irányába. Csodás, -1. De talán mégse, majd Lia megállapítja végtére is ő a gyógyító. Aki nem is ragozza a dolgot elmondja gyorsan mi a probléma. Tehát kaptak egy koloncot, hosszú távon nem lesz jó. De ez van, megoldják. Bólint. Elfogadva amit a lány mondd. *
- Segítek, rakjuk a szekérre. A karavánpihenőig van úgy 4-5 nap. Ha addig helyrejön jöhet, ha nem, akkor ott marad.
* Jelenti ki miután segédkezett felemelni a hátsó szekérre, azon van az ellátmány így talán a zsákok kicsit kényelmesebbek mint egy rakás fa láda. Lia Rendoll hívja segítségül így hát megoldják ketten a dolgot. Ezt elégedetten konstatálja így hát haladhat tovább kicsit a karaván.
Az út közbeni viccelődés a lánytól részéről most süket fülekre talál, elöl is s keveset hall, de amúgy is a környezettel van elfoglalva. Egy kiesett emberrel már is gyengébb a védelem. Jobb ha résen van. *
- egyedül vagy, tarts nyitva a szemed.
* Szól is oda Delphnek ki most társa nélkül kell ellássa a fő őrszem igencsak fontos szerepét.
Eseménytelenül telik a nap így el is jutnak a táborhelyig ahol csak hamar ki is alakul a rögtönzött pihenőhely. A kocsikat félkörben állítják így használva fedezékül. A tűz középre kerül (ha nem is az ájult akkor más által) és érkezik a kérdés az ellátmányról. *
- Természetesen a zsoldon felül a ház állta az útravalónkat. A hátsó kocsiban találhatóak a zsákok. Akad ott liszt, zsír, zöldségek. Nézz körül bátran. Segítek.
* teszi hozzá s ha mennek akkor valóban segít lepakolni, átnézni mi is van pontosan már csak azért is mert rémes a memóriája és hirtelen csak ezek jutottak eszébe. A listát pedig leadta Jelahannak. *
- Ezek itt még a hasznodra lehetnek.
* Teszi még hozzá ha odaérnek a hátsó kocsihoz, ahol az ájult is fekszik. *
- Kötszer és egyebek.
* Mivel Lia mondja magát gyógyítónak így ez számára lehet fontos holmi. Majd az ájultra néz. *
- Megmarad?
* Rövid, nyers, tömör kérdés csupán kíváncsi hány emberrel számolhat. Hogy mi a baja pontosan azzal nem traktálja magát, meg a lányt sem, hogy túlzottan kifejtse. Ha akarja majd elmondja. Bár a fiú nem gyógyító ezért nála kimerül a dolog abban, hogy ha kimerült pihenjen. Megelőzve kissé a kérdéseket még hozzáteszi, megerősítve azt amit korábban is mondott még az úton. *
- Míg a pihenőhöz érünk pihenhet a szekéren. Ha addig nem jön helyre akkor nem visszük tovább. A táboron át csak felesleges teher lenne.
* Jelenti még ki aztán ha szükséges akkor segít a főzés előkészítésében is, bár főzni nem tud, maximum nyársra húzni egy nyulat és megsütni így éhen nem halna, de egy ragut nem várjon tőle senki. Ezért ezt inkább a hozzáértőkre bízza. Addig helyet foglal a tűznél s majd ha a többiek is csatlakoznak (és persze ha kész az étel) akkor szól ismét. *
- Viszonylag nyugodt nap volt. Egyetek aztán pihenjen mindenki. Delphuris * szólítja meg a lányt. *
- A társad kiesett így most egyedül leszel a szemünk. Te ma ne őrködj, aludd át az éjszakát. Kipihenten jobban tudsz figyelni. Én kezdem az őrködést egy ember csatlakozzon. Egy fontos szabály és ez az egész útra érvényes: Senki ne legyen egyedül soha. * Ez alatt tekintetét körbe viszi a társaságon, fontos, hogy ezt betartsák mind. Az egész csapat és sajátos érdekük is. *
- Ha ötletek van, osszátok meg mindenkivel. Ne hallgassatok el semmit. Mind máshonnan jöttünk, mind máshoz értünk. Sosem lehet tudni mi az ami hasznunkra lehet.
* Továbbra is mindenkihez szól határozottan de barátságosabban mint eddig, tán lassan felold majd ő is. Bár igazán sosem fog, ilyen helyzetben semmiképp, haza kell juttassa ezt a karavánt ahhoz pedig fegyelem kell. *
- És most együnk.
* Zárja végül aztán indulhat a falatozás ha minden jól megy. Persze közben nem tilos a beszéd, kérdések, ötletek vagy bármi ami eszükbe jut. *
2006. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-26 18:49:08
Üzenet elküldve: 2015-08-26 18:49:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*Visszamosolyog, nem tehet róla, de a helyzet az, hogy az utóbbi pár napban sokkal többet mosolygott, mint az előtte lévő egy évben. Lassan kezd megint kisimulni, és így még a koránál is fiatalabbnak látszik, nem mintha amúgy az a huszonöt év olyan borzasztóan sok lenne.*
- Szóval a kard? Már azt hittem mégis inkább a kaszanyél *ugratja Rendollt, bár valahol azért reménykedik is, hogy a férfi esetleg képes lehet meglenni harcok és vérontás nélkül.
Darel felé pillant, és összehasonlítja magában kettejüket, no nem külsőre, nem is abból a szempontból, hogy hogyan érez irántuk, erről szó sincs, Lia nem tekintget másfelé olyan téren, de hát mind a ketten fegyveresek. Ugyanakkor nagyon különbözőek azt tekintve, hogyan állnak a harchoz, a fegyverekhez. Legalábbis első pillantásra így tűnik. persze a karavánjuk parancsnokát nem ismeri még, semmit sem tud róla, azon kívül, hogy elég hatékony fickónak tartja. Ami csakis jó ebben a helyzetben.
Végül Lia egyáltalán nem unatkozik, hiába eseménytelen az út, de lekötik a gondolatai, és persze beszélgetnek is közben Rendoll-lal.*
- Szóval mindennél jobban? *kérdi súgva, miután Darel beosztotta őket. Nem okvetlen vár választ, már eleve ez a fél mondat megmelengette a szívét.
Az este is békésen éri el őket, tényleg semmi különös nem történik.
Csak épp összeesik az egyik felderítőjük.*
~Már csak azt remélem, nem jön elő senki azzal, hogy boszorkányság, vagy valami vajákos étette meg!~
*Lia nem tudja, mitől került Asgall ilyen kritikus állapotba, de mindent megpróbál, hogy segítsen neki.
Jó jelként értelmezi, hogy egy pillanatra magához tért a férfi, ez némi reményt ad neki, hogy megmenthető, és nem a koponyáján belül történt valami, mondjuk egy hirtelen nagy vérzés. Lia egyszer látott már olyat fiatal embernél is, bár inkább az idősek körében fordul elő.*
- Köszönöm *feleli és Rendollra pillant, miközben még mindig Asgall mellett térdel.* Ha tudnál szerezni egy fém bögrefélét, de ha nincs egy cserépkorsó is megteszi, a gyógyitalhoz kellene némi forró víz.
*Sebesen járnak a lány gondolatai.*
- Ha holnap indulni akarunk tovább, akkor kell majd neki hely az egyik szekéren, így nem hagyhatjuk magára, az gyilkosság lenne. Megtennéd, hogy szólsz Darelnek? Gondolom az engedélye kell. És Delphurisnak, úgy tudom ismerik egymást...
*Lia bízik benne, hogy a másik lány esetleg tud pár szót mondani Asgallról, arról merre járt, vagy fogyasztott-e valami szokatlant, esetleg volt-e már hasonló rosszulléte.*
*Visszamosolyog, nem tehet róla, de a helyzet az, hogy az utóbbi pár napban sokkal többet mosolygott, mint az előtte lévő egy évben. Lassan kezd megint kisimulni, és így még a koránál is fiatalabbnak látszik, nem mintha amúgy az a huszonöt év olyan borzasztóan sok lenne.*
- Szóval a kard? Már azt hittem mégis inkább a kaszanyél *ugratja Rendollt, bár valahol azért reménykedik is, hogy a férfi esetleg képes lehet meglenni harcok és vérontás nélkül.
Darel felé pillant, és összehasonlítja magában kettejüket, no nem külsőre, nem is abból a szempontból, hogy hogyan érez irántuk, erről szó sincs, Lia nem tekintget másfelé olyan téren, de hát mind a ketten fegyveresek. Ugyanakkor nagyon különbözőek azt tekintve, hogyan állnak a harchoz, a fegyverekhez. Legalábbis első pillantásra így tűnik. persze a karavánjuk parancsnokát nem ismeri még, semmit sem tud róla, azon kívül, hogy elég hatékony fickónak tartja. Ami csakis jó ebben a helyzetben.
Végül Lia egyáltalán nem unatkozik, hiába eseménytelen az út, de lekötik a gondolatai, és persze beszélgetnek is közben Rendoll-lal.*
- Szóval mindennél jobban? *kérdi súgva, miután Darel beosztotta őket. Nem okvetlen vár választ, már eleve ez a fél mondat megmelengette a szívét.
Az este is békésen éri el őket, tényleg semmi különös nem történik.
Csak épp összeesik az egyik felderítőjük.*
~Már csak azt remélem, nem jön elő senki azzal, hogy boszorkányság, vagy valami vajákos étette meg!~
*Lia nem tudja, mitől került Asgall ilyen kritikus állapotba, de mindent megpróbál, hogy segítsen neki.
Jó jelként értelmezi, hogy egy pillanatra magához tért a férfi, ez némi reményt ad neki, hogy megmenthető, és nem a koponyáján belül történt valami, mondjuk egy hirtelen nagy vérzés. Lia egyszer látott már olyat fiatal embernél is, bár inkább az idősek körében fordul elő.*
- Köszönöm *feleli és Rendollra pillant, miközben még mindig Asgall mellett térdel.* Ha tudnál szerezni egy fém bögrefélét, de ha nincs egy cserépkorsó is megteszi, a gyógyitalhoz kellene némi forró víz.
*Sebesen járnak a lány gondolatai.*
- Ha holnap indulni akarunk tovább, akkor kell majd neki hely az egyik szekéren, így nem hagyhatjuk magára, az gyilkosság lenne. Megtennéd, hogy szólsz Darelnek? Gondolom az engedélye kell. És Delphurisnak, úgy tudom ismerik egymást...
*Lia bízik benne, hogy a másik lány esetleg tud pár szót mondani Asgallról, arról merre járt, vagy fogyasztott-e valami szokatlant, esetleg volt-e már hasonló rosszulléte.*
2005. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-26 14:28:21
Üzenet elküldve: 2015-08-26 14:28:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
*Muszáj mosolyognia azon, ahogy Lia aggódik, hogy csak akkor legyen favágó, ha ért is a favágáshoz. Szereti ezt a humort, ami a lány sajátja, többek közt ez is vonzóvá teszi számára.*
-Talán mégis inkább maradok a kardnál.
*Nevet rá, közben megy tovább a menetelés és nem tudja ráfogni, hogy unalmas. Lia mindig tesz róla, hogy ne legyen ilyen érzete egy percre sem. Az utasítás Dareltől nem is lehetne neki kedvezőbb. Bólint a fiatal harcos felé, hogy értette a feladatot.*
-Értem vigyázni fogok rá... mindennél jobban.
*A mondat második részét úgy súgja, hogy csak Lia hallja és mosolyogva szorítja meg újra a kezét. Az út nyugodtan folytatódik tovább, de eljön az a pillanat is, amikor Darel felemelve a kezét jelzi a meg állást. Keres és talál is munkát magának, mert a tábor kialakításánál mindig van olyan, amit el kell rendezni. A tábortűz hamarosan ég is Asgallnak köszönhetően. Mosolyogva nézi, ahogy kedvese azonnal tüsténkedik. Büszke és szerető pillantása elárulja érzéseit, ahányszor csak ránéz. Segít lepakolni a holmikat, amikre szükség lehet. Nem sokkal később az egyik felderítő összeesik, így ledobva egy kisebb zsákot, amiben élelem van oda is rohan. Lia már gondjaiba vette, de szeretne ő is segíteni valamit, mert egyelőre csak a férfi sápadt arcát látja és nemigen tudja mit is tehetne. Érzi, hogy nagy baj van, mert észleli kedvesén a feszültséget, amikor értőn vizsgálja. A felszólításra már fogja is a hóna alatt, hogy óvatosan a tűz közelébe húzza, aztán Lia veszi gondozásba.*
-Máris hozom.
*Mondja neki, mikor kéri a gyógyító felszerelést. Szerencsére tudja, hogy hová tette le. Futva teszi meg az utat a szütyőig, felkapja és már megy is vissza. Lia mellé térdelve nyújtja oda neki.*
-Tessék Lia, tehetek még valamit?
*Ugyan közben a lány már mindent elmondott, de tehetetlennek érzi magát egyelőre. Nem tehetnek a férfiért semmi többet. Csak remélni meri, hogy nemsokára jobban lesz, mert az arca nem sok jóról árulkodik.*
*Muszáj mosolyognia azon, ahogy Lia aggódik, hogy csak akkor legyen favágó, ha ért is a favágáshoz. Szereti ezt a humort, ami a lány sajátja, többek közt ez is vonzóvá teszi számára.*
-Talán mégis inkább maradok a kardnál.
*Nevet rá, közben megy tovább a menetelés és nem tudja ráfogni, hogy unalmas. Lia mindig tesz róla, hogy ne legyen ilyen érzete egy percre sem. Az utasítás Dareltől nem is lehetne neki kedvezőbb. Bólint a fiatal harcos felé, hogy értette a feladatot.*
-Értem vigyázni fogok rá... mindennél jobban.
*A mondat második részét úgy súgja, hogy csak Lia hallja és mosolyogva szorítja meg újra a kezét. Az út nyugodtan folytatódik tovább, de eljön az a pillanat is, amikor Darel felemelve a kezét jelzi a meg állást. Keres és talál is munkát magának, mert a tábor kialakításánál mindig van olyan, amit el kell rendezni. A tábortűz hamarosan ég is Asgallnak köszönhetően. Mosolyogva nézi, ahogy kedvese azonnal tüsténkedik. Büszke és szerető pillantása elárulja érzéseit, ahányszor csak ránéz. Segít lepakolni a holmikat, amikre szükség lehet. Nem sokkal később az egyik felderítő összeesik, így ledobva egy kisebb zsákot, amiben élelem van oda is rohan. Lia már gondjaiba vette, de szeretne ő is segíteni valamit, mert egyelőre csak a férfi sápadt arcát látja és nemigen tudja mit is tehetne. Érzi, hogy nagy baj van, mert észleli kedvesén a feszültséget, amikor értőn vizsgálja. A felszólításra már fogja is a hóna alatt, hogy óvatosan a tűz közelébe húzza, aztán Lia veszi gondozásba.*
-Máris hozom.
*Mondja neki, mikor kéri a gyógyító felszerelést. Szerencsére tudja, hogy hová tette le. Futva teszi meg az utat a szütyőig, felkapja és már megy is vissza. Lia mellé térdelve nyújtja oda neki.*
-Tessék Lia, tehetek még valamit?
*Ugyan közben a lány már mindent elmondott, de tehetetlennek érzi magát egyelőre. Nem tehetnek a férfiért semmi többet. Csak remélni meri, hogy nemsokára jobban lesz, mert az arca nem sok jóról árulkodik.*
2004. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-25 23:45:51
Üzenet elküldve: 2015-08-25 23:45:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*Úgy sejti az egyik felderítő rosszulléte mindenkit váratlanul ért. Őt bizonnyal, hiszen korábban nem látta, hogy a férfi beteg lett volna, nem voltak előjelek.*
~Vagy csak én nem vettem észre? Az a csuklya, a miatt van! Talán ha láttam volna korábban az arcát, gyanakodtam volna. Vagy ki tudja?~
*Lassan még egyszer megsimítja Asgall homlokát, figyeli a lehunyt szemhéjak alatt a szemgolyók mozgását, ami áttűnik a vékony bőrön.*
– Mintha álmodna. Vagy mintha közel lenne a felszínhez. *dünnyögi maga elé.
Ekkor halja meg a férfi halk hangját, ahogy vizet kér.
Lia körbenéz, majd a legközelebbi kulacsért nyúl, szerencsére tényleg nincs messze, hiszen a tábortűz mellett kezdtek épp lepakolni, mikor beütött a baj.
Megnyitja a kulacsot, beleszagol, és mikor érzi, hogy az víz, és nem valami alkoholos ital, akkor óvatósan Asgall tarkója alá csúszatja a kezét, majd a kulacs száját a férfi ajkaihoz érintve dönti meg a butéliát, de nem nagyon, inkább csak megnedvesíti a férfi ajkait és nyelvét, a víz egy része pedig, talán a nagyobbik része a barna körszakállt nedvesíti meg.*
– Lassan, óvatosan, csak egy kortyot. És ne akarj mozogni!
*Felnéz utána, vajon érkezik-e Rendoll a szütyőjével*
*Úgy sejti az egyik felderítő rosszulléte mindenkit váratlanul ért. Őt bizonnyal, hiszen korábban nem látta, hogy a férfi beteg lett volna, nem voltak előjelek.*
~Vagy csak én nem vettem észre? Az a csuklya, a miatt van! Talán ha láttam volna korábban az arcát, gyanakodtam volna. Vagy ki tudja?~
*Lassan még egyszer megsimítja Asgall homlokát, figyeli a lehunyt szemhéjak alatt a szemgolyók mozgását, ami áttűnik a vékony bőrön.*
– Mintha álmodna. Vagy mintha közel lenne a felszínhez. *dünnyögi maga elé.
Ekkor halja meg a férfi halk hangját, ahogy vizet kér.
Lia körbenéz, majd a legközelebbi kulacsért nyúl, szerencsére tényleg nincs messze, hiszen a tábortűz mellett kezdtek épp lepakolni, mikor beütött a baj.
Megnyitja a kulacsot, beleszagol, és mikor érzi, hogy az víz, és nem valami alkoholos ital, akkor óvatósan Asgall tarkója alá csúszatja a kezét, majd a kulacs száját a férfi ajkaihoz érintve dönti meg a butéliát, de nem nagyon, inkább csak megnedvesíti a férfi ajkait és nyelvét, a víz egy része pedig, talán a nagyobbik része a barna körszakállt nedvesíti meg.*
– Lassan, óvatosan, csak egy kortyot. És ne akarj mozogni!
*Felnéz utána, vajon érkezik-e Rendoll a szütyőjével*
2003. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-25 23:24:04
Üzenet elküldve: 2015-08-25 23:24:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*Egyelőre magába szippantja a sötétség, végül egy ismerős hang hívja őt a való világba. Lia hangja az, a gyógyító lányé. Egy pillanatra mintha látná az arcát, de újra a sötétség vesz erőt rajta. Ezután egy virágos mezőn áll. Egyedül van. A nap szikrázik, és kis bogarak döngicsélnek mellette. Az első gondolata az, hogy biztos, hogy meghalt. Aztán újra sötétség következik. A tagjait nem tudja mozdítani, de hallja maga körül a hangokat, amiket ismer.*
- Vi... vizet. *mondja, majd egy kis időre (pár másodpercre) elveszti az eszméletét. Fogalma sincs, hogy jelenleg hol van. Lehet, hogy már végig is járták az utat? Az időérzéke teljesen elveszett.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.26 10:57:07, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák (egyenlőre helyett egyelőre). Múlt helyett jelen idő.
*Egyelőre magába szippantja a sötétség, végül egy ismerős hang hívja őt a való világba. Lia hangja az, a gyógyító lányé. Egy pillanatra mintha látná az arcát, de újra a sötétség vesz erőt rajta. Ezután egy virágos mezőn áll. Egyedül van. A nap szikrázik, és kis bogarak döngicsélnek mellette. Az első gondolata az, hogy biztos, hogy meghalt. Aztán újra sötétség következik. A tagjait nem tudja mozdítani, de hallja maga körül a hangokat, amiket ismer.*
- Vi... vizet. *mondja, majd egy kis időre (pár másodpercre) elveszti az eszméletét. Fogalma sincs, hogy jelenleg hol van. Lehet, hogy már végig is járták az utat? Az időérzéke teljesen elveszett.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.26 10:57:07, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák (egyenlőre helyett egyelőre). Múlt helyett jelen idő.
2002. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-25 22:19:23
Üzenet elküldve: 2015-08-25 22:19:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
//Asgall főleg, de mindenki más is, Darel, Rendoll…//
*Lia a kérdése után újra a tűzre pillant, majd Asgallra, talán szokatlan neki, hogy a férfi felhajtja a csuklyáját, és így az arca is látszik. Az igencsak sápadt arca!*
~A keservit! Már nem is lepedőfehér, inkább zöldes!~
– A keservit! Kapjá…
*De a férfi előbb zuhan a földre, minthogy bárki is oda tudott volna ugrani, hogy elkapja.
Szerencsére legalább nem valami kőre esett, és nem somta be a fejét, de a helyzet így is aggasztó.
Lia fordul, és már térdel is le az ájult mellé.
Elsőként megnézi, kap-e levegőt, nem nyelte-e le a nyelvét, majd azt, hogy vesz-e, vagy sem, aztán a nyaka oldalán tapintja meg az eret, ahogy a mestere tanította.*
– Lélegzik *közli halkan*, de csak piheg, a szíve meg gyengén, de nagyon gyorsan ver. Fogalmam sincs, mi történhetett vele az elmúlt időben, de most táborverésig ment, mint egy gnómgép, még ő nevezett minket csigának.
*Lia közben megszaglássza a férfi leheletét, és a szemeit is megnézi.*
– A szembogara reagál a fényre, kicsit tágabb, de nem olyan nagyon, hogy biztosra mondhassam, hogy mondjuk, Ördögvigyor van benne. Lehet valami más is, amit nem ismerek, vagy ki tudja, az is lehet, hogy semmi sem, de így elsőre úgy tűnik, nagyon túlhajtotta magát.
*A lány elgondolkodva beszél maga elé, de gyanítja a csapat több tagja is odagyűlik az eseményre, vagy legalábbis figyelnek.
Felnéz, miközben megsimítja Asgall homlokát.*
- Hűvös a bőre. Ma este maradjon itt a tűz mellett, csak kényelembe kellene fektetni, próbálok majd belediktálni egy kis gyógyitalt, de így nem mehet előre, fel kell tennünk az egyik szekérre holnap.
*Darelt keresi a tekintete, hiszen ő a fegyveresek parancsnoka, de őszintén reméli, a harcos nem hagyja hátra egyik társukat.
Aztán Rendollra néz, közelebb is inti őt.*
– Kérlek, hozd ide nekem az iszákomat, tudod, amiben az orvosságok vannak!
*Rendoll tudhatja, hogy mire gondol, hiszen őt is gyógyította, és a férfi mindig is követte a tekintetével. Nos, mindig, kivéve mikor olyan lázas volt, illetve az ő gyógyfüveitől aludt.*
– Azt hiszem, adok neki egy kis keveréket. Egy pici Lynol Lángja, és mellé egy kicsi Cynthe Álma, de abból csak kevés. Ha méreg akkor az kitakarodjon, és pihenjen egy keveset. De őrizni kell, most éjjel mindenképp, és még utána is.
*Halkan sóhajt, felnéz a többiekre.*
//Asgall főleg, de mindenki más is, Darel, Rendoll…//
*Lia a kérdése után újra a tűzre pillant, majd Asgallra, talán szokatlan neki, hogy a férfi felhajtja a csuklyáját, és így az arca is látszik. Az igencsak sápadt arca!*
~A keservit! Már nem is lepedőfehér, inkább zöldes!~
– A keservit! Kapjá…
*De a férfi előbb zuhan a földre, minthogy bárki is oda tudott volna ugrani, hogy elkapja.
Szerencsére legalább nem valami kőre esett, és nem somta be a fejét, de a helyzet így is aggasztó.
Lia fordul, és már térdel is le az ájult mellé.
Elsőként megnézi, kap-e levegőt, nem nyelte-e le a nyelvét, majd azt, hogy vesz-e, vagy sem, aztán a nyaka oldalán tapintja meg az eret, ahogy a mestere tanította.*
– Lélegzik *közli halkan*, de csak piheg, a szíve meg gyengén, de nagyon gyorsan ver. Fogalmam sincs, mi történhetett vele az elmúlt időben, de most táborverésig ment, mint egy gnómgép, még ő nevezett minket csigának.
*Lia közben megszaglássza a férfi leheletét, és a szemeit is megnézi.*
– A szembogara reagál a fényre, kicsit tágabb, de nem olyan nagyon, hogy biztosra mondhassam, hogy mondjuk, Ördögvigyor van benne. Lehet valami más is, amit nem ismerek, vagy ki tudja, az is lehet, hogy semmi sem, de így elsőre úgy tűnik, nagyon túlhajtotta magát.
*A lány elgondolkodva beszél maga elé, de gyanítja a csapat több tagja is odagyűlik az eseményre, vagy legalábbis figyelnek.
Felnéz, miközben megsimítja Asgall homlokát.*
- Hűvös a bőre. Ma este maradjon itt a tűz mellett, csak kényelembe kellene fektetni, próbálok majd belediktálni egy kis gyógyitalt, de így nem mehet előre, fel kell tennünk az egyik szekérre holnap.
*Darelt keresi a tekintete, hiszen ő a fegyveresek parancsnoka, de őszintén reméli, a harcos nem hagyja hátra egyik társukat.
Aztán Rendollra néz, közelebb is inti őt.*
– Kérlek, hozd ide nekem az iszákomat, tudod, amiben az orvosságok vannak!
*Rendoll tudhatja, hogy mire gondol, hiszen őt is gyógyította, és a férfi mindig is követte a tekintetével. Nos, mindig, kivéve mikor olyan lázas volt, illetve az ő gyógyfüveitől aludt.*
– Azt hiszem, adok neki egy kis keveréket. Egy pici Lynol Lángja, és mellé egy kicsi Cynthe Álma, de abból csak kevés. Ha méreg akkor az kitakarodjon, és pihenjen egy keveset. De őrizni kell, most éjjel mindenképp, és még utána is.
*Halkan sóhajt, felnéz a többiekre.*
2001. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-25 20:53:09
Üzenet elküldve: 2015-08-25 20:53:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*Igen, Asgall a "kis kalandjáról" nem szólt a többieknek. Ájultan esik a földre. A sötétség egyre inkább beszippantja őt, nem hall hangokat, nem lát semmit, csak a mély sötétséget érzi. A többiek most biztos megijedtek, de semmi gond, csupán erős kimerülés, és ápolásra szorul. Lia a csapat gyógyítója, most bemutathatja tudományát. Ha nem akarnak Asgallal sokat vesződni, akkor tegyék fel az egyik szekérre, két-három nap múlva kutya baja lesz.*
*Igen, Asgall a "kis kalandjáról" nem szólt a többieknek. Ájultan esik a földre. A sötétség egyre inkább beszippantja őt, nem hall hangokat, nem lát semmit, csak a mély sötétséget érzi. A többiek most biztos megijedtek, de semmi gond, csupán erős kimerülés, és ápolásra szorul. Lia a csapat gyógyítója, most bemutathatja tudományát. Ha nem akarnak Asgallal sokat vesződni, akkor tegyék fel az egyik szekérre, két-három nap múlva kutya baja lesz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579