//A magányosok útja//
*Kuvik szólal meg az egyik fán, s a hold fénye világlik be a lombok között. Sejtelmes az este, valahogyan megnyugtató is lehetne, persze egyesek számára nem az. Umon, kellő higgadtsággal és kifejezéstelen arccal ül bent a kis ház középre helyezett kis asztalkájánál. Révetegen mereng előre, mintha bizonyos lenne a lány választásában, jóllehet közel sem az. Hosszú órákon át próbálta megtörni, kínozni, persze bizonyos határokat most is, mint általában, betartott.*
- Foglalj helyet. *Suttogja halkan, s olybá tűnik, hogyha Valea további szenvedésre számít, csalatkoznia kell. A kis helyiségben, mi régen talán konyha lehetett középütt áll az asztal, rajta halovány kis gyertyacsonkkal, melyet korábban meggyújtott valaki, vélhetően a szerzetes. Az asztalon régi és csorba tányérok, gyakorlatilag az asztal megterítve, tányérok mellett evőeszköz, középütt friss víz egy repedt kancsóban, melynek oldalán lassú kis patakban csörgedezik lefelé. Umon látszólag nem foglalkozik vele, csak kezével int a vele szemben odakészített székre, s a kihelyezett sült nyúl lassan gőzölgő illata tölti be a rég elhagyott kis konyhát. Umon lassú mozdulattal tölt a pohárba vizet.*
- Ha bort kérsz, hozok be azt is. *Sziszegi csendesen, majd magának is tölt. Vág a húsból, s Valea tányérjára helyezi, majd magának is tesz.*
- Jó étvágyat. *Majd anélkül, hogy bármit is mondana nekilát falatozni. Nem néz a lányra, egyebet nem fűz hozzá, a kérdéseire nyilván közben válaszol, ha vannak, azért az első falat előtt mégis halkan megszólal.*
- A tőr nálad van. Belém vághatod. Nem csinálok semmit. *Vonja meg a vállát halkan felkuncogva.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.11 16:54:26