Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 233 (4641. - 4660. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4660. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-04 09:01:23
Üzenet elküldve: 2019-02-04 09:01:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*A kéz feltartásra ő is csak elmosolyodik, az ölelés már kicsit jobban meglepi. Úgy érzi, minden bizonnyal erre most nagy szüksége volt az elfnek, még ha csak egy szempillantás erejéig is. Óvatosan megsimogatja a férfi tarkóját, mikor pedig szabadulna, elereszti.*
- Rendben, akkor semmi hagyma.*Mosolyog kedvesen, nem mintha neki annyira sok gusztusa lett volna hozzá vagy sajnálná, hogy ilyen fordulatot vettek a dolgok. Leül, szépen megköszöni a tányérokat, de csak az egyiket veszi el, amire szépen egymás mellé odasorakoztatja előbb a krumpli kockákat, majd a répakarikát minden egyes darabra. Feláll és kotorászik egy kicsit az egyik fiókban, majd diadalittasan előkapar egy szép villát, amit gyorsan eltörölget, majd még egyet. Visszaülve az asztalra a férfire emeli a tekintét.*
- Melyikből kérsz? Avagy meg bírsz enni egyszerre kettőt is?*Nézegeti az általa készített tornyocskákat, egy-egy krumpli kocka most úgy tűnik elég nagyra és deformáltra sikeredett.*
*A kéz feltartásra ő is csak elmosolyodik, az ölelés már kicsit jobban meglepi. Úgy érzi, minden bizonnyal erre most nagy szüksége volt az elfnek, még ha csak egy szempillantás erejéig is. Óvatosan megsimogatja a férfi tarkóját, mikor pedig szabadulna, elereszti.*
- Rendben, akkor semmi hagyma.*Mosolyog kedvesen, nem mintha neki annyira sok gusztusa lett volna hozzá vagy sajnálná, hogy ilyen fordulatot vettek a dolgok. Leül, szépen megköszöni a tányérokat, de csak az egyiket veszi el, amire szépen egymás mellé odasorakoztatja előbb a krumpli kockákat, majd a répakarikát minden egyes darabra. Feláll és kotorászik egy kicsit az egyik fiókban, majd diadalittasan előkapar egy szép villát, amit gyorsan eltörölget, majd még egyet. Visszaülve az asztalra a férfire emeli a tekintét.*
- Melyikből kérsz? Avagy meg bírsz enni egyszerre kettőt is?*Nézegeti az általa készített tornyocskákat, egy-egy krumpli kocka most úgy tűnik elég nagyra és deformáltra sikeredett.*
4659. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-03 21:41:46
Üzenet elküldve: 2019-02-03 21:41:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Karheia Rhagodar//
*Úgy tűnik a nő kicsit zavarban van. Int-nek talán tényleg elég érdekes elképzelései vannak a kapcsolatokról és fura viszonyai is voltak, de ő maga természetesnek véli a gondolatait. Így türelmesen kivárja míg végül elhangzik a kérdés miközben várakozva, de nem sürgetve figyel a nőre. Cukinak is mondható az elképzelés. Int egy kevésbé aranyos dolgot mondd ki.*
-Hát...Vele nem csak egy szerető akarnék lenni. Együtt voltunk és nem volt rossz, de...szóval...neki nem csak a teste kell.
*Tudja persze, hogy a szerető és a barát nem zárja ki egymást, de Int nem csak barátként gondol a lányra. Jobban megnyílt neki és jobban meg is akar. Persze lehet ettől még egyirányú a dolog. Sőt, a helyzetet ahányszor külső szemlélőként akarja látni Int rájön, hogy azt a pénzt leszámítva a dolgok nagyon úgy néznek ki, hogy ő csak szerető a lány szemében. Hihetőbb minthogy egy olyan nő belezúgna egy Int-féle alakba. Rheia mama mondatára a női lélekről Int csak elhúzza a száját. Elhiszi ő, elhiszi, de nem tudja megérteni az ilyesmit. Ehhez úgy véli joga is van hisz ő szenved miatta. A nőknek meg joga van őt figyelmen kívül hagyni. Szomorú és igazságtalan sors a férfiaké. Főleg a szerelmes férfiaké. nt pedig belezúgott kicsit a lányba ez látszik is azon ahogy beszél róla. Rheia asszony pedig ezt észre is veszi. A viccelődésen Int is jót mosolyog.*
-Ajjaj. Csak el ne szeresse tőlem.
*Talán fénykorában Rheia asszony elültethette volna a dokiban egy édeshármas gondolatát, de jelenleg eszébe se jut úgy nézni a nőre. Ennek ellenére zavarba tudja hozni csak másképp. A doki ugyanis nem mondaná, hogy a füle hegyéig belezúgott volna Relael-be. Egyszer találkoztak. Tök szánalmas lenne. Csak zavartan megvakargatja az orrát.*
-Én azért annyira nem.
*Kicsit úgy hangzik most mint egy tapasztalatlan kiskamasz. Pedig Int annak nem nevezhető. Csak ugye a nők könnyen bolondot csinálhatnak még egy ő-féle nagystílű csibészből is. A nő jókívánsága azért jól esik a dokinak. Főleg mivel őszintének tűnik. Az ilyesmi meg jól esik az elfnek, aki megbecsüli ha jók hozzá.*
-Hát köszönöm. Ez kedves.
*Meg is hálálja. Ahogy orvoshoz illik azzal, hogy odafigyel a másik egészségére és egy titkos receptjét megosztja a nővel aki figyelmesen hallgatja és megígéri, hogy az ő titkuk marad. Ezt az ígéretet meg is pecsételik a legszentebb kisujjesküvel és összemosolyognak mint a gyerekek. Talán Rhadogar úr féltékeny lenne ha látná őket most. Pedig nincs oka ez látszik az elf ábrázatából is ahogy meglepi a nő mondandója. Persze nem ostoba. Van benne némi hitetlenség, de muszáj rákérdeznie.*
-Mármint...Hogy érti, hogy tudna valamit segíteni?
*Egy nő szívének elrabolásához nem tud más módszereket. A testét könnyű megszerezni, de a szívét ha nem adja akkor nem lehet. Mármint Int így tudja.*
//Karheia Rhagodar//
*Úgy tűnik a nő kicsit zavarban van. Int-nek talán tényleg elég érdekes elképzelései vannak a kapcsolatokról és fura viszonyai is voltak, de ő maga természetesnek véli a gondolatait. Így türelmesen kivárja míg végül elhangzik a kérdés miközben várakozva, de nem sürgetve figyel a nőre. Cukinak is mondható az elképzelés. Int egy kevésbé aranyos dolgot mondd ki.*
-Hát...Vele nem csak egy szerető akarnék lenni. Együtt voltunk és nem volt rossz, de...szóval...neki nem csak a teste kell.
*Tudja persze, hogy a szerető és a barát nem zárja ki egymást, de Int nem csak barátként gondol a lányra. Jobban megnyílt neki és jobban meg is akar. Persze lehet ettől még egyirányú a dolog. Sőt, a helyzetet ahányszor külső szemlélőként akarja látni Int rájön, hogy azt a pénzt leszámítva a dolgok nagyon úgy néznek ki, hogy ő csak szerető a lány szemében. Hihetőbb minthogy egy olyan nő belezúgna egy Int-féle alakba. Rheia mama mondatára a női lélekről Int csak elhúzza a száját. Elhiszi ő, elhiszi, de nem tudja megérteni az ilyesmit. Ehhez úgy véli joga is van hisz ő szenved miatta. A nőknek meg joga van őt figyelmen kívül hagyni. Szomorú és igazságtalan sors a férfiaké. Főleg a szerelmes férfiaké. nt pedig belezúgott kicsit a lányba ez látszik is azon ahogy beszél róla. Rheia asszony pedig ezt észre is veszi. A viccelődésen Int is jót mosolyog.*
-Ajjaj. Csak el ne szeresse tőlem.
*Talán fénykorában Rheia asszony elültethette volna a dokiban egy édeshármas gondolatát, de jelenleg eszébe se jut úgy nézni a nőre. Ennek ellenére zavarba tudja hozni csak másképp. A doki ugyanis nem mondaná, hogy a füle hegyéig belezúgott volna Relael-be. Egyszer találkoztak. Tök szánalmas lenne. Csak zavartan megvakargatja az orrát.*
-Én azért annyira nem.
*Kicsit úgy hangzik most mint egy tapasztalatlan kiskamasz. Pedig Int annak nem nevezhető. Csak ugye a nők könnyen bolondot csinálhatnak még egy ő-féle nagystílű csibészből is. A nő jókívánsága azért jól esik a dokinak. Főleg mivel őszintének tűnik. Az ilyesmi meg jól esik az elfnek, aki megbecsüli ha jók hozzá.*
-Hát köszönöm. Ez kedves.
*Meg is hálálja. Ahogy orvoshoz illik azzal, hogy odafigyel a másik egészségére és egy titkos receptjét megosztja a nővel aki figyelmesen hallgatja és megígéri, hogy az ő titkuk marad. Ezt az ígéretet meg is pecsételik a legszentebb kisujjesküvel és összemosolyognak mint a gyerekek. Talán Rhadogar úr féltékeny lenne ha látná őket most. Pedig nincs oka ez látszik az elf ábrázatából is ahogy meglepi a nő mondandója. Persze nem ostoba. Van benne némi hitetlenség, de muszáj rákérdeznie.*
-Mármint...Hogy érti, hogy tudna valamit segíteni?
*Egy nő szívének elrabolásához nem tud más módszereket. A testét könnyű megszerezni, de a szívét ha nem adja akkor nem lehet. Mármint Int így tudja.*
4658. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-03 21:11:54
Üzenet elküldve: 2019-02-03 21:11:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
* Lyzendra nem nyugszik akkor sem, amikor látja megrogyni a rémszarvast. Egyelőre elfekszik az állat, s Lyz látja kibuggyanni a feketeséget a száján is, de nem tudható biztosra, hogy nem-e kap erőre újra. A következő nyilat kezébe véve, azonban úgy látja, Monsontor nagyobb segítségre szorul, Denzack is felé mozdul, Lyz is a hozzá közelebb esőt célozza meg. Végigköveti a vessző fölül figyelve az óriás segítségére siető sötételfet, ő is azon az íven igazítja célba a vesszőt, de vár egy alkalmas pillanatra, mielőtt útnak indítja azt, nehogy társaiban tegyen kárt a két rém helyett. Aztán lő. *
* Lyzendra nem nyugszik akkor sem, amikor látja megrogyni a rémszarvast. Egyelőre elfekszik az állat, s Lyz látja kibuggyanni a feketeséget a száján is, de nem tudható biztosra, hogy nem-e kap erőre újra. A következő nyilat kezébe véve, azonban úgy látja, Monsontor nagyobb segítségre szorul, Denzack is felé mozdul, Lyz is a hozzá közelebb esőt célozza meg. Végigköveti a vessző fölül figyelve az óriás segítségére siető sötételfet, ő is azon az íven igazítja célba a vesszőt, de vár egy alkalmas pillanatra, mielőtt útnak indítja azt, nehogy társaiban tegyen kárt a két rém helyett. Aztán lő. *
4657. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-03 21:11:41
Üzenet elküldve: 2019-02-03 21:11:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
- Ez felbecsülhetetlen kincs! *helyesel az öreg szavaira. ~Majdnem olyan szép itt, mint otthon!~ hordozza körbe tekintetét a tájon, mielőtt még bemennének a házba.*
- Értem. Örülök, hogy e téren nincs mitől tartanunk! *mosolyodik el megkönnyebbülten, mikor kiderül, az erdő szokásos lakóihoz képest semmi különleges fenevad nem leselkedik rájuk, és haramiák sem portyáznak errefelé. Ezek után izgatottan lép be a házba, majd a többiekhez hasonló áhítattal és odaadással járja körbe az összes szobát. Teljesen lenyűgözi, amit lát, és már viszonylag hamar megszületik benne az elhatározás, hogy ezt a házat fogja megvenni. ~Vagyis együtt fogjuk megvenni!~ tekint végig útitársain, akik, úgy tűnik, hozzá hasonlóan szintén első látásra beleszerettek az épületbe. Azért hogy biztosra menjen, alaposan szemügyre vesz mindent, a pincét is kíváncsian járja be, majd a többiekkel együtt telepszik le a nagy asztal mellé. Hiába érkezik hamarosan többféle innivaló is, ő maga egy kortyot sem bír lenyelni, annyira izgatott, vajon sikerül-e nyélbe ütniük az üzletet.*
- Igazán gyönyörű ez a ház, azt hiszem, ezt mindannyiunk nevében mondhatom! *biztosítja efelől rögtön Arystort* Természetesen megértem az aggodalmait a kis csapatunk felől, de az a rövid idő, amit együtt töltöttünk, csak megerősített abban, hogy a különbözőségek ellenére mégis van bennünk valami közös. A vágy a békére, a nyugodt életre, egy kis harmóniára a természettel. Ehhez pedig, úgy hiszem, keresve sem találhatnánk jobb helyet, mint ez a ház! Ha megvesszük a házat, a továbbiakban is ezen elvektől vezérelve szeretném, ha működne, afféle menedékként a megfáradt lelkeknek, ahol kipihenhetik maguk, felfrissülhetnek, visszatalálhatnak önmagukhoz, vagy épp tovább gyarapíthatják tudásukat és elmélyülhetnek valamely tudomány rejtelmeiben. Az Öregnek pedig természetesen örülnénk, ha itt maradna és legjobb tudása szerint támogatna minket a ház vezetésében! *ecseteli terveit Arystornak. Ez az ötlet már régóta érlelődött benne, kicsit másféle formában már Lunival is beszélt erről korábban, de csak most, az ide út során vált világossá számára, hogyan tudnák a legjobban kiaknázni a közös lakásban rejlő lehetőségeket.*
- Én úgy érzem, ez a ház a mi házunk! Ti mit gondoltok? *fordul a többiekhez, mikor a másik ingatlan megtekintésének lehetősége kerül szóba. Ő a maga részéről biztos benne, hogy ennél jobbat úgysem találnának, ráadásul már visszavonhatatlanul rabjává vált az épület szépségének, így nem feltétlen érzi szükségét, hogy megnézzék azt is, ám a többiek álláspontjának ismerete nélkül nem mer ilyesmit határozottan kijelenteni.*
- Ez felbecsülhetetlen kincs! *helyesel az öreg szavaira. ~Majdnem olyan szép itt, mint otthon!~ hordozza körbe tekintetét a tájon, mielőtt még bemennének a házba.*
- Értem. Örülök, hogy e téren nincs mitől tartanunk! *mosolyodik el megkönnyebbülten, mikor kiderül, az erdő szokásos lakóihoz képest semmi különleges fenevad nem leselkedik rájuk, és haramiák sem portyáznak errefelé. Ezek után izgatottan lép be a házba, majd a többiekhez hasonló áhítattal és odaadással járja körbe az összes szobát. Teljesen lenyűgözi, amit lát, és már viszonylag hamar megszületik benne az elhatározás, hogy ezt a házat fogja megvenni. ~Vagyis együtt fogjuk megvenni!~ tekint végig útitársain, akik, úgy tűnik, hozzá hasonlóan szintén első látásra beleszerettek az épületbe. Azért hogy biztosra menjen, alaposan szemügyre vesz mindent, a pincét is kíváncsian járja be, majd a többiekkel együtt telepszik le a nagy asztal mellé. Hiába érkezik hamarosan többféle innivaló is, ő maga egy kortyot sem bír lenyelni, annyira izgatott, vajon sikerül-e nyélbe ütniük az üzletet.*
- Igazán gyönyörű ez a ház, azt hiszem, ezt mindannyiunk nevében mondhatom! *biztosítja efelől rögtön Arystort* Természetesen megértem az aggodalmait a kis csapatunk felől, de az a rövid idő, amit együtt töltöttünk, csak megerősített abban, hogy a különbözőségek ellenére mégis van bennünk valami közös. A vágy a békére, a nyugodt életre, egy kis harmóniára a természettel. Ehhez pedig, úgy hiszem, keresve sem találhatnánk jobb helyet, mint ez a ház! Ha megvesszük a házat, a továbbiakban is ezen elvektől vezérelve szeretném, ha működne, afféle menedékként a megfáradt lelkeknek, ahol kipihenhetik maguk, felfrissülhetnek, visszatalálhatnak önmagukhoz, vagy épp tovább gyarapíthatják tudásukat és elmélyülhetnek valamely tudomány rejtelmeiben. Az Öregnek pedig természetesen örülnénk, ha itt maradna és legjobb tudása szerint támogatna minket a ház vezetésében! *ecseteli terveit Arystornak. Ez az ötlet már régóta érlelődött benne, kicsit másféle formában már Lunival is beszélt erről korábban, de csak most, az ide út során vált világossá számára, hogyan tudnák a legjobban kiaknázni a közös lakásban rejlő lehetőségeket.*
- Én úgy érzem, ez a ház a mi házunk! Ti mit gondoltok? *fordul a többiekhez, mikor a másik ingatlan megtekintésének lehetősége kerül szóba. Ő a maga részéről biztos benne, hogy ennél jobbat úgysem találnának, ráadásul már visszavonhatatlanul rabjává vált az épület szépségének, így nem feltétlen érzi szükségét, hogy megnézzék azt is, ám a többiek álláspontjának ismerete nélkül nem mer ilyesmit határozottan kijelenteni.*
4656. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-03 21:00:20
Üzenet elküldve: 2019-02-03 21:00:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*Egészen halkan kuncog Vieljana elragadtatásán. Hasonlóan halkan felel.*
- Ugye bilyen csodás? Bintha idebent is binden az égig érne.
*Különösen a könyvespolcok képe lebeg a szeme előtt. Kíváncsi lenne, miről pusmog Angu és YIlanda, s egy kis magány költözik a szívébe, melytől megborzong. Bárcsak az ő bátyja is itt lenne, hogy vigyázzanak egymásra... Az erdei állatok jelenlétéről hallva azonban ismét csillogni kezd a szeme. A farkasról ugyan kellemetlen emlék ugrik elé, de igyekszik elhessegetni. Nagyot dobban a szíve, mikor elcsípi Luni megjegyzését arról, hogy mindannyian elférnének itt. Ők valahogy a társaság központi párosának tűnnek Lauval, hiszen ők beszéltek eredetileg Arystorral. A többiek hozzájuk igazodnak kisebb csoportokban, ezért nagyon fontos az ő véleményük.
Egészen másra számít odalent a pincében, főként a hordó ajtónállók után, igazából el is bizonytalanodik, mikor látja, hogy nem megy le mindenki. De mégis inkább sodródik a kíváncsiakkal, elvesz egy gyertyát és kellemes meglepetés éri. Egészen az ablakokig elsétál, hogy kinézzen a hóesésre. Talán meleg van ahhoz, hogy jégvirágos legyen az ablak, de így is nagyon tetszik neki.
A sok élménytől egy kicsit ő is elfáradt, de nem érzi addig, míg ténylegesen le nem ül. Egy kissé feszengeni kezd, mert véget ért a kirándulás élményjellege, és kezdődik a komoly üzlet. Ki is húzza magát fáradtsága ellenére és a kezeit egymásra teszi az ölében. Félne elsőként szólni, lévén csak úgy csapódott a társasághoz, és igazán jelentéktelenebb annál a személye, hogy nagy dolgokban döntsön. YIlanda határozott felvezetésére azonban egyetértőn bólogat és egy kissé bátorságot is merít belőle.*
- Nos…
*Kezdi merészen, és mivel feltehetően néhány tekintet feléje fordul, máris elakad a szava és elpirul zavarában.*
- É-én arra gondoltab…
*Egyre jobban ég az arca, gyűrögetni kezdi köpönyege szegélyét. Nehezére esik folytatni, de végül összeszedi magát.*
- Hogy... jó lenne tanulbányokat folytatni… a nagy szobában a pince fölött… Én… én szívesen vállalob, hogy rendben tartob, ha… ha könyvtár lesz belőle…
*Kérdőn pillant körül, de ha többen is figyelnek rá, akkor az már túl sok neki, és inkább lesüti a szemeit. Arról el is felejt nyilatkozni, hogy kell-e a ház, hiszen számára nem kérdés, hogy szeretné. Arra pedig még előző este utalt, hogy hozzá tudna járulni az összeghez.*
*Egészen halkan kuncog Vieljana elragadtatásán. Hasonlóan halkan felel.*
- Ugye bilyen csodás? Bintha idebent is binden az égig érne.
*Különösen a könyvespolcok képe lebeg a szeme előtt. Kíváncsi lenne, miről pusmog Angu és YIlanda, s egy kis magány költözik a szívébe, melytől megborzong. Bárcsak az ő bátyja is itt lenne, hogy vigyázzanak egymásra... Az erdei állatok jelenlétéről hallva azonban ismét csillogni kezd a szeme. A farkasról ugyan kellemetlen emlék ugrik elé, de igyekszik elhessegetni. Nagyot dobban a szíve, mikor elcsípi Luni megjegyzését arról, hogy mindannyian elférnének itt. Ők valahogy a társaság központi párosának tűnnek Lauval, hiszen ők beszéltek eredetileg Arystorral. A többiek hozzájuk igazodnak kisebb csoportokban, ezért nagyon fontos az ő véleményük.
Egészen másra számít odalent a pincében, főként a hordó ajtónállók után, igazából el is bizonytalanodik, mikor látja, hogy nem megy le mindenki. De mégis inkább sodródik a kíváncsiakkal, elvesz egy gyertyát és kellemes meglepetés éri. Egészen az ablakokig elsétál, hogy kinézzen a hóesésre. Talán meleg van ahhoz, hogy jégvirágos legyen az ablak, de így is nagyon tetszik neki.
A sok élménytől egy kicsit ő is elfáradt, de nem érzi addig, míg ténylegesen le nem ül. Egy kissé feszengeni kezd, mert véget ért a kirándulás élményjellege, és kezdődik a komoly üzlet. Ki is húzza magát fáradtsága ellenére és a kezeit egymásra teszi az ölében. Félne elsőként szólni, lévén csak úgy csapódott a társasághoz, és igazán jelentéktelenebb annál a személye, hogy nagy dolgokban döntsön. YIlanda határozott felvezetésére azonban egyetértőn bólogat és egy kissé bátorságot is merít belőle.*
- Nos…
*Kezdi merészen, és mivel feltehetően néhány tekintet feléje fordul, máris elakad a szava és elpirul zavarában.*
- É-én arra gondoltab…
*Egyre jobban ég az arca, gyűrögetni kezdi köpönyege szegélyét. Nehezére esik folytatni, de végül összeszedi magát.*
- Hogy... jó lenne tanulbányokat folytatni… a nagy szobában a pince fölött… Én… én szívesen vállalob, hogy rendben tartob, ha… ha könyvtár lesz belőle…
*Kérdőn pillant körül, de ha többen is figyelnek rá, akkor az már túl sok neki, és inkább lesüti a szemeit. Arról el is felejt nyilatkozni, hogy kell-e a ház, hiszen számára nem kérdés, hogy szeretné. Arra pedig még előző este utalt, hogy hozzá tudna járulni az összeghez.*
4655. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-03 18:47:53
Üzenet elküldve: 2019-02-03 18:47:53
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
- Jól van, rendben-rendben. De hagymát nem kérek, az most nem menne.
*H már-már kötelező jelleggel le kell nyomnia valamit a torkán, akkor legalább hadd válasszon. Úgy érzi, hogy ha megpróbálna lenyelni néhány falat főtt hagymát, az vissza is jönne egyből.
A puszi gondolatára csak ismét elmosolyodik, majd felemeli a karját, hogy Madynak könnyebb dolga legyen.*
- Így biztosan hamarabb meggyógyul.
*Mielőtt még Mady lemehetne a zöldségekért, lopva átöleli egy pillanatra, és a vállára hajtja a fejét. Tényleg csak egy pillanatra, utána rögtön el is engedi. Az egyik szekrényhez lép, hogy kivehessen belőle egy-egy porcelántányért. Leteszi az asztalra, és Madyt nézi, amíg a reggelit darabolja.*
- Jól van, rendben-rendben. De hagymát nem kérek, az most nem menne.
*H már-már kötelező jelleggel le kell nyomnia valamit a torkán, akkor legalább hadd válasszon. Úgy érzi, hogy ha megpróbálna lenyelni néhány falat főtt hagymát, az vissza is jönne egyből.
A puszi gondolatára csak ismét elmosolyodik, majd felemeli a karját, hogy Madynak könnyebb dolga legyen.*
- Így biztosan hamarabb meggyógyul.
*Mielőtt még Mady lemehetne a zöldségekért, lopva átöleli egy pillanatra, és a vállára hajtja a fejét. Tényleg csak egy pillanatra, utána rögtön el is engedi. Az egyik szekrényhez lép, hogy kivehessen belőle egy-egy porcelántányért. Leteszi az asztalra, és Madyt nézi, amíg a reggelit darabolja.*
4654. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-03 18:15:57
Üzenet elküldve: 2019-02-03 18:15:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*Mielőtt elindulnának megtekinteni a pincét is Angu odalép hozzá és a úriember mivoltára hajazva felajánlja neki, hogy az ő nevében is, ha tetszik a ház beszáll a saját erszénye tartalmával. Kicsit felsérti önérzetének felületét, szerencsére annyit megengedhet magának, amennyit a férfi helyette beadna a közösbe sőt, még talán többet is. Így mellé lépve válaszol, úgy, hogy a többiek lehetőleg ne hallják.*
- Nekem tetszik és beszállok, ha a többiek is így döntenek, de a sajátomból. *Majd azért mosolyogva megjegyzi.*
- Én a helyedben nem nekem kérkednék az erszényed tartalmával, a végén még egy zsák fűvé változik.*Persze esze ágában sincs megrövidíteni újdonsült bátyuskáját valamint senki mást a társaságból, most túl fontos dologban járnak el ahhoz, hogy ilyesmi felvetődjön benne.
Amint megindulnak a pince feltérképezésére a társasággal tart, de a lépcső alján megáll Arystor mellett, annyira nem izgatja a háznak ezen része. Közben figyeli tekintetével a többieket, örömmel nyugtázta, hogy Angu osztja az ő véleményét és aprólékokon sem látszik más. Talán Lau volt az, aki egy kicsit behatóbban volt kíváncsi az egészre, de úgy véli ez csak némi óvatosság és ennek ellenére az elf is hajlik a vételre. Odafent már kész az asztal, hogy leüljenek köré tárgyalni, egyelőre nem ül le, hiszen ha össze kell dugniuk a fejüket így könnyebben tud alkalmazkodni a már ülőkhöz. Mikor pedig Arystor magához ragadja a szót, csupán a saját nevében, hiszen még annyira nem ismeri a kis társaságot, de kíván nyilatkozni, hogy megnyugtassa a nemest.*
-A ház szépen karbantartott és megfelelően tágas, a birtok többi részéről nem is beszélve. Csak a saját nevemben tudok nyilatkozni, de nekem elnyerte a tetszésemet és ha a többiek is úgy döntenek, hogy ezt választjuk, akkor biztos lehet benne, hogy minden tőlem telhetőt el fogok követni, hogy az idő ne hagyhasson nyomot a házon. Úgy gondolom ön is tudja, de ha valamiben nagyon kedvünket leljük akkor semmi nem fáradság érte, és ezt pont egy olyan valami lenne számomra. Bár még nem próbáltam, de a kerti munkától sem riadok vissza egy nyugalmasabb élet reményében, amit szintén nem kell magyarázzak, ha jól sejtem.*Mondja egyenest a nemes szemeibe vezetve határozott tekintetét, hogy érezze mennyire is komolyan beszél.*
-Amennyiben a másik ház ennél leharcoltabb állapotban van, talán oda már szükségtelen eljutnunk, én így gondolom.*Néz körbe a többieken, megerősítést avagy ellen véleményt várva, hogy aztán kezdetét vehesse reményei szerint az ár megvitatása.*
*Mielőtt elindulnának megtekinteni a pincét is Angu odalép hozzá és a úriember mivoltára hajazva felajánlja neki, hogy az ő nevében is, ha tetszik a ház beszáll a saját erszénye tartalmával. Kicsit felsérti önérzetének felületét, szerencsére annyit megengedhet magának, amennyit a férfi helyette beadna a közösbe sőt, még talán többet is. Így mellé lépve válaszol, úgy, hogy a többiek lehetőleg ne hallják.*
- Nekem tetszik és beszállok, ha a többiek is így döntenek, de a sajátomból. *Majd azért mosolyogva megjegyzi.*
- Én a helyedben nem nekem kérkednék az erszényed tartalmával, a végén még egy zsák fűvé változik.*Persze esze ágában sincs megrövidíteni újdonsült bátyuskáját valamint senki mást a társaságból, most túl fontos dologban járnak el ahhoz, hogy ilyesmi felvetődjön benne.
Amint megindulnak a pince feltérképezésére a társasággal tart, de a lépcső alján megáll Arystor mellett, annyira nem izgatja a háznak ezen része. Közben figyeli tekintetével a többieket, örömmel nyugtázta, hogy Angu osztja az ő véleményét és aprólékokon sem látszik más. Talán Lau volt az, aki egy kicsit behatóbban volt kíváncsi az egészre, de úgy véli ez csak némi óvatosság és ennek ellenére az elf is hajlik a vételre. Odafent már kész az asztal, hogy leüljenek köré tárgyalni, egyelőre nem ül le, hiszen ha össze kell dugniuk a fejüket így könnyebben tud alkalmazkodni a már ülőkhöz. Mikor pedig Arystor magához ragadja a szót, csupán a saját nevében, hiszen még annyira nem ismeri a kis társaságot, de kíván nyilatkozni, hogy megnyugtassa a nemest.*
-A ház szépen karbantartott és megfelelően tágas, a birtok többi részéről nem is beszélve. Csak a saját nevemben tudok nyilatkozni, de nekem elnyerte a tetszésemet és ha a többiek is úgy döntenek, hogy ezt választjuk, akkor biztos lehet benne, hogy minden tőlem telhetőt el fogok követni, hogy az idő ne hagyhasson nyomot a házon. Úgy gondolom ön is tudja, de ha valamiben nagyon kedvünket leljük akkor semmi nem fáradság érte, és ezt pont egy olyan valami lenne számomra. Bár még nem próbáltam, de a kerti munkától sem riadok vissza egy nyugalmasabb élet reményében, amit szintén nem kell magyarázzak, ha jól sejtem.*Mondja egyenest a nemes szemeibe vezetve határozott tekintetét, hogy érezze mennyire is komolyan beszél.*
-Amennyiben a másik ház ennél leharcoltabb állapotban van, talán oda már szükségtelen eljutnunk, én így gondolom.*Néz körbe a többieken, megerősítést avagy ellen véleményt várva, hogy aztán kezdetét vehesse reményei szerint az ár megvitatása.*
4653. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-03 16:17:55
Üzenet elküldve: 2019-02-03 16:17:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Intath Aldeis//
- Hát...
*Kicsit hezitál, mert szokatlannak találja a helyzetet, de talán mert ő nem annyira városias és kissé hagyománytisztelő.*
- A szerető és a barát között elég nagy a különbség. Ha együtt voltatok...
*Megint elhallgat, mert nem akar tapintatlan lenni, reméli az elf nem érti félre szándékát.*
- Akkor inkább az előbbi. Nem?
*A következő kijelentésen halkan és röviden felnevet.*
- A legtöbb valóban ilyen. Bár gyakran a nők sem tudják pontosan, hogy mit akarnak, vagy mit éreznek.
*Kicsit meg is sajnálja a férfit, aki ilyen kételyek között őrlődik egy nő miatt. Szerencsére Karheiának nem igen volt része szerelmi játszmákban, cseppet sem bánja, hogy legalább emiatt nem kellett fájjon a feje. Bár lehet ha választhatna inkább a kétségeket, mint a gyászt választotta volna.
A férfi mosolyára ő is mosolyog. Bájosnak találja, közben pedig figyelmesen követi minden mozdulatát is. Ezek szerint az elf lány nem sokkal magasabb Karheiánál, erre csak biccent.*
- Mint egy álom? Ejha!
*Szinte látja is maga előtt azt az alakot, ami valószínűleg ő sosem lesz.*
- Jaj, ha így mesélsz még a végén én is beleszeretek. Pedig nem tartozom abba a csoportba.
*Megint kuncog és megint meglepődik ezen.*
- Biztos nagyon csodálatos nő, hogyha ennyire lenyűgözött. De ami még biztosabb, hogy szerencsés, mert egy ilyen jóképű férfi ilyen mélységes imádattal van iránta és a füle hegyéig beleesett.
*Kedvesnek történetnek tartja ezt, akkor is ha nem ismeri a részleteket. Talán jobb is így, hiszen egészen varázslatos volt a leírás. Magát is szerencsésnek találja, mert bár nem tudja, hogy Nozarin miket mondhat róla másoknak – nem is szeretné tudni – de azt bizonyosan, hogy milyen odaadó vele és hasonlóan szép dolgokat hall tőle, holott közel sem olyan elragadó, mint a lány akit leírtak neki. Se nem zöld a szeme, se nem szeplős, a teste még fiatalon, jól tápláltan sem volt álomba illő, de talán ettől még szebb az, hogy valaki ezektől függetlenül is vágyik a társaságára.*
- Én bizakodom a sikeretekben! Majd gondolok rátok.
*Az ősök szellemeihez ugyan nem fog fohászkodni ilyesmi miatt, de talán egy pár jó gondolat is elég lehet. Vagy ha már kap valamit, akkor adhat is.*
- Hűha!
*Lepődik meg őszintén mikor Intath elkezdi neki sorolni a finom fűszer jótékony hatásait. Minden alapanyag után biccent egyet és mélyen emlékezetébe vési.*
- Természetesen a mi titkunk marad.
*Lenéz a felé nyújtott kisujjra és széles mosoly kerekedik arcára. Talán még gyermekkorában ígérgettek így egymásnak valamit, ettől pedig kellemes nosztalgikus érzés fogja el. Nyújtja saját ujját is, hogy megpecsételhessék az ígéretet.*
- Talán én is tudok a szerelmedet illetően segíteni, ha szeretnéd. Semmi nagy dolog, de talán azt elérhetem, hogy az emlékezetébe véssen, erősebbek legyenek irányodba az érzései. Persze csak ha úgy érez irántad.
//Intath Aldeis//
- Hát...
*Kicsit hezitál, mert szokatlannak találja a helyzetet, de talán mert ő nem annyira városias és kissé hagyománytisztelő.*
- A szerető és a barát között elég nagy a különbség. Ha együtt voltatok...
*Megint elhallgat, mert nem akar tapintatlan lenni, reméli az elf nem érti félre szándékát.*
- Akkor inkább az előbbi. Nem?
*A következő kijelentésen halkan és röviden felnevet.*
- A legtöbb valóban ilyen. Bár gyakran a nők sem tudják pontosan, hogy mit akarnak, vagy mit éreznek.
*Kicsit meg is sajnálja a férfit, aki ilyen kételyek között őrlődik egy nő miatt. Szerencsére Karheiának nem igen volt része szerelmi játszmákban, cseppet sem bánja, hogy legalább emiatt nem kellett fájjon a feje. Bár lehet ha választhatna inkább a kétségeket, mint a gyászt választotta volna.
A férfi mosolyára ő is mosolyog. Bájosnak találja, közben pedig figyelmesen követi minden mozdulatát is. Ezek szerint az elf lány nem sokkal magasabb Karheiánál, erre csak biccent.*
- Mint egy álom? Ejha!
*Szinte látja is maga előtt azt az alakot, ami valószínűleg ő sosem lesz.*
- Jaj, ha így mesélsz még a végén én is beleszeretek. Pedig nem tartozom abba a csoportba.
*Megint kuncog és megint meglepődik ezen.*
- Biztos nagyon csodálatos nő, hogyha ennyire lenyűgözött. De ami még biztosabb, hogy szerencsés, mert egy ilyen jóképű férfi ilyen mélységes imádattal van iránta és a füle hegyéig beleesett.
*Kedvesnek történetnek tartja ezt, akkor is ha nem ismeri a részleteket. Talán jobb is így, hiszen egészen varázslatos volt a leírás. Magát is szerencsésnek találja, mert bár nem tudja, hogy Nozarin miket mondhat róla másoknak – nem is szeretné tudni – de azt bizonyosan, hogy milyen odaadó vele és hasonlóan szép dolgokat hall tőle, holott közel sem olyan elragadó, mint a lány akit leírtak neki. Se nem zöld a szeme, se nem szeplős, a teste még fiatalon, jól tápláltan sem volt álomba illő, de talán ettől még szebb az, hogy valaki ezektől függetlenül is vágyik a társaságára.*
- Én bizakodom a sikeretekben! Majd gondolok rátok.
*Az ősök szellemeihez ugyan nem fog fohászkodni ilyesmi miatt, de talán egy pár jó gondolat is elég lehet. Vagy ha már kap valamit, akkor adhat is.*
- Hűha!
*Lepődik meg őszintén mikor Intath elkezdi neki sorolni a finom fűszer jótékony hatásait. Minden alapanyag után biccent egyet és mélyen emlékezetébe vési.*
- Természetesen a mi titkunk marad.
*Lenéz a felé nyújtott kisujjra és széles mosoly kerekedik arcára. Talán még gyermekkorában ígérgettek így egymásnak valamit, ettől pedig kellemes nosztalgikus érzés fogja el. Nyújtja saját ujját is, hogy megpecsételhessék az ígéretet.*
- Talán én is tudok a szerelmedet illetően segíteni, ha szeretnéd. Semmi nagy dolog, de talán azt elérhetem, hogy az emlékezetébe véssen, erősebbek legyenek irányodba az érzései. Persze csak ha úgy érez irántad.
4652. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-03 13:35:06
Üzenet elküldve: 2019-02-03 13:35:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úton- útfélen//
*Marella csöndesen követi a többieket. A lányt – maga sem tudja miért, de megmosolyogtatja Lsonjangu és a cicájának piciny kis közjátéka, hiszen mindig is szerette az állatokat, legyen szó bármilyen méretűről. Miközben átfésülik a házat, Rella csendben marad, ám a gondolatai hangosan dübörögnek a fejében.
Ez a népes kis társaság túlontúl hamar fogadta be őt. Még egy hét sem telt el, mióta elindult otthonról. Még mélyen élt benne a seb, mely miatt Chel- el belekezdtek a kényszerutazásba, amit akár kalandnak is nevezhetnénk. Fogalma sincs arról, hogy mi lett volna, ha nem találkozik össze Lauval, és a csapatával. Csak abban az egyben volt biztos, hogy most minden másképp volna.
Akkor tér vissza a jelenbe, a gondolatai fogságából, mikor a pincébe készülnek menni. Eddig holmi zombiként követte őket. Neki igazából mindegy volt, hogy milyen a ház, hiszen már az is éppen eleget jelent neki, hogy egyáltalán befogadták. Bár nincsen sok aranya, de nem akar parazitaként rájuk települni. Úgy gondolja, pár száz arannyal be tud szállni a ház árába.*
A hozzászólás írója (Marella Cycon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.03 13:35:23
*Marella csöndesen követi a többieket. A lányt – maga sem tudja miért, de megmosolyogtatja Lsonjangu és a cicájának piciny kis közjátéka, hiszen mindig is szerette az állatokat, legyen szó bármilyen méretűről. Miközben átfésülik a házat, Rella csendben marad, ám a gondolatai hangosan dübörögnek a fejében.
Ez a népes kis társaság túlontúl hamar fogadta be őt. Még egy hét sem telt el, mióta elindult otthonról. Még mélyen élt benne a seb, mely miatt Chel- el belekezdtek a kényszerutazásba, amit akár kalandnak is nevezhetnénk. Fogalma sincs arról, hogy mi lett volna, ha nem találkozik össze Lauval, és a csapatával. Csak abban az egyben volt biztos, hogy most minden másképp volna.
Akkor tér vissza a jelenbe, a gondolatai fogságából, mikor a pincébe készülnek menni. Eddig holmi zombiként követte őket. Neki igazából mindegy volt, hogy milyen a ház, hiszen már az is éppen eleget jelent neki, hogy egyáltalán befogadták. Bár nincsen sok aranya, de nem akar parazitaként rájuk települni. Úgy gondolja, pár száz arannyal be tud szállni a ház árába.*
A hozzászólás írója (Marella Cycon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.03 13:35:23
4651. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-03 13:11:05
Üzenet elküldve: 2019-02-03 13:11:05
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
- Megöregedni nem jó, de legalább ilyen szép helyen élhettem. *Mosolyog nosztalgikusan Laurentitia szavaira, de láthatóan nem sértődött meg, amikor "öreg bútordarabnak" titulálta őt, hisz még a neves is az, hogy Öreg.
A következő szavakra kicsit megtorpan felfelé a lépcsőn és visszanéz a lányra.*
- Védelem? Mire gondolsz, lányom? *Kérdi, de azért választ persze ad a kérdésére.*
- Ez itt az erdő, vadállatok mindig vannak. Farkas, medve, de persze őzek, nyulak és minden egyéb, ami megél az erdőben. Haramiák? Nem, legalábbis ilyesmi nem fordult elő még sosem. *Emlékezik vissza arra a hosszú időre, amelyet a ház körül töltött.
A ház körbejárása után kedvesen néz végig a mosolygós arcokon, csillogó szemeken. Laurentitie kérdésére készségesen indul a pincelejáró felé.*
- Persze-persze, gyertek csak. *Mutatja az utat és nemsokára már a falépcsőn, jól kapaszkodva halad lefelé. A lépcső fel-felnyikordul, de látszik, hogy erős fából van, viszont a csapat nagy létszámú.*
- Hát, itt volnánk. *Mondja, amint leérnek. Oldalról egy bura alatt gyertya ég, arról még meggyújt párat és kiosztja őket, hogy jól láthassanak odalent. A két részre osztott pince egyk része félkör alakú, kővel kirakott fallal, kétoldalt hordók, közöttük csak egyesével férnek le, Arystor ide le sem jön, csak megáll a lépcső aljában, négy hordóval kétoldalt. A másik része már világosabb, mert ablakai is vannak és egy ajtó is vezet kívülre, valószínűleg a ház mellett nyílik. Ez szinte üres, csak pár polc és asztal van itt, de a levegő tiszta és a falakat bevakolták.
Ha odalent végeztek, akkor Öreg visszavezeti őket a házba, ahol a velük maradt testőr leszedi a lepedőt a nagy asztal tetejéről és szabaddá teszi a székeket, így mind leülhetnek. Az Öreg meg is teszi, kimerítette a sok séta.*
- Kicsit pihenünk, kedvesem. Aztán megmutatom a kertet is, bár ilyenkor nem olyan virágzó, mint tavasszal. *Mondja egy sóhajjal kísért mosoly után Luninak és halkan nyögve lezuttyan egy székre.*
- Köszönöm, aranyom. *Válaszol mosolyogva YIlanda szavaira.*
- Én is sajnálom, de ha ilyen kedves kis társaság jön Arystorék helyére, örül a szívem. *A mosolytól ezernyi ránc fut szét a szemei körül.*
- Azt hiszem, mindent láttatok, de ha van még valami, amit szeretnétek, akkor mondjátok nyugodtan, nincs titkolnivalóm. *Mosolyog Arystor a csapatra, a testőr vizet hoz egy kancsóban és bort, amit az asztalra tesz, de nem tölt senkinek, azt mindenkinek magának kell tenni, aki szeretne inni egyikből vagy másikból.
Sokan szótlanok maradtak a séta közben, de sem az öreg, sem a termetes nemes nem szólja meg, hagyják, hogy nézelődjenek és gondolkozzanak. Ám az asztalnál már Arystor ragadja magához a szót.*
- Nos, a ház nagy részét már tényleg láttátok, mi a véleményetek? Ha szeretnétek megnézni a másik házat is, akkor lassan indulnunk kell. Ha pedig ez elnyerte a tetszéseteket, akkor meg kell beszélnünk pár dolgot. Megérthetitek, hogy én sem szeretném sem a házat, sem Öreget úgy itt hagyni, hogy nem vagyok biztos benne, hogy minden rendben lesz. *Néz végig komoly arccal az asztalnál ülőkön vagy az állva maradókon.*
- Azt látom, hogy nemrég vagytok együtt, de azt is látom, hogy kedves társaság vagytok. A házat eladom nektek, ha megveszitek, de szeretnék pár szót hallani a jövőjéről. Persze konkrétumokat nem kérhetek, de jó volna tudni, hogyan képzelitek el itt az életet. *Eddig legtöbbet Laurentitiával és Lunanarival tárgyalt, most pedig mindenkin végignéz sorban.*
- Megöregedni nem jó, de legalább ilyen szép helyen élhettem. *Mosolyog nosztalgikusan Laurentitia szavaira, de láthatóan nem sértődött meg, amikor "öreg bútordarabnak" titulálta őt, hisz még a neves is az, hogy Öreg.
A következő szavakra kicsit megtorpan felfelé a lépcsőn és visszanéz a lányra.*
- Védelem? Mire gondolsz, lányom? *Kérdi, de azért választ persze ad a kérdésére.*
- Ez itt az erdő, vadállatok mindig vannak. Farkas, medve, de persze őzek, nyulak és minden egyéb, ami megél az erdőben. Haramiák? Nem, legalábbis ilyesmi nem fordult elő még sosem. *Emlékezik vissza arra a hosszú időre, amelyet a ház körül töltött.
A ház körbejárása után kedvesen néz végig a mosolygós arcokon, csillogó szemeken. Laurentitie kérdésére készségesen indul a pincelejáró felé.*
- Persze-persze, gyertek csak. *Mutatja az utat és nemsokára már a falépcsőn, jól kapaszkodva halad lefelé. A lépcső fel-felnyikordul, de látszik, hogy erős fából van, viszont a csapat nagy létszámú.*
- Hát, itt volnánk. *Mondja, amint leérnek. Oldalról egy bura alatt gyertya ég, arról még meggyújt párat és kiosztja őket, hogy jól láthassanak odalent. A két részre osztott pince egyk része félkör alakú, kővel kirakott fallal, kétoldalt hordók, közöttük csak egyesével férnek le, Arystor ide le sem jön, csak megáll a lépcső aljában, négy hordóval kétoldalt. A másik része már világosabb, mert ablakai is vannak és egy ajtó is vezet kívülre, valószínűleg a ház mellett nyílik. Ez szinte üres, csak pár polc és asztal van itt, de a levegő tiszta és a falakat bevakolták.
Ha odalent végeztek, akkor Öreg visszavezeti őket a házba, ahol a velük maradt testőr leszedi a lepedőt a nagy asztal tetejéről és szabaddá teszi a székeket, így mind leülhetnek. Az Öreg meg is teszi, kimerítette a sok séta.*
- Kicsit pihenünk, kedvesem. Aztán megmutatom a kertet is, bár ilyenkor nem olyan virágzó, mint tavasszal. *Mondja egy sóhajjal kísért mosoly után Luninak és halkan nyögve lezuttyan egy székre.*
- Köszönöm, aranyom. *Válaszol mosolyogva YIlanda szavaira.*
- Én is sajnálom, de ha ilyen kedves kis társaság jön Arystorék helyére, örül a szívem. *A mosolytól ezernyi ránc fut szét a szemei körül.*
- Azt hiszem, mindent láttatok, de ha van még valami, amit szeretnétek, akkor mondjátok nyugodtan, nincs titkolnivalóm. *Mosolyog Arystor a csapatra, a testőr vizet hoz egy kancsóban és bort, amit az asztalra tesz, de nem tölt senkinek, azt mindenkinek magának kell tenni, aki szeretne inni egyikből vagy másikból.
Sokan szótlanok maradtak a séta közben, de sem az öreg, sem a termetes nemes nem szólja meg, hagyják, hogy nézelődjenek és gondolkozzanak. Ám az asztalnál már Arystor ragadja magához a szót.*
- Nos, a ház nagy részét már tényleg láttátok, mi a véleményetek? Ha szeretnétek megnézni a másik házat is, akkor lassan indulnunk kell. Ha pedig ez elnyerte a tetszéseteket, akkor meg kell beszélnünk pár dolgot. Megérthetitek, hogy én sem szeretném sem a házat, sem Öreget úgy itt hagyni, hogy nem vagyok biztos benne, hogy minden rendben lesz. *Néz végig komoly arccal az asztalnál ülőkön vagy az állva maradókon.*
- Azt látom, hogy nemrég vagytok együtt, de azt is látom, hogy kedves társaság vagytok. A házat eladom nektek, ha megveszitek, de szeretnék pár szót hallani a jövőjéről. Persze konkrétumokat nem kérhetek, de jó volna tudni, hogyan képzelitek el itt az életet. *Eddig legtöbbet Laurentitiával és Lunanarival tárgyalt, most pedig mindenkin végignéz sorban.*
4650. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-03 12:20:06
Üzenet elküldve: 2019-02-03 12:20:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
* Denzack kihasználja a bénult rémszarvassal szembeni előnyét, s pengéjével mélyen végigvágja ellenfele mellkasát. A rém el is dől, s Denzack szíve is ujjong, hiszen le tudta győzni, az eddig általa legyőzhetetlennek hitt csontszarvast. Persze jól tudja, hogy nem most van itt az ideje az örömködésnek, hiszen még mindig nem nyerték meg a csatát, mivel még két ellenfelük vígan zúdítja a támadásokat Monsotor nyakába. Így hát a mélységi igyekszik a felé közelebb lévő rémszarvast egy oldalba támadással meglepni, hogy segítse az óriás nagy küzdelmét. Bízik benne, hogy ezúttal már könnyedén legyőzik a lényeket, hiszen náluk van a számfölény, bár ez nem minden esetben erőfölény. *
* Denzack kihasználja a bénult rémszarvassal szembeni előnyét, s pengéjével mélyen végigvágja ellenfele mellkasát. A rém el is dől, s Denzack szíve is ujjong, hiszen le tudta győzni, az eddig általa legyőzhetetlennek hitt csontszarvast. Persze jól tudja, hogy nem most van itt az ideje az örömködésnek, hiszen még mindig nem nyerték meg a csatát, mivel még két ellenfelük vígan zúdítja a támadásokat Monsotor nyakába. Így hát a mélységi igyekszik a felé közelebb lévő rémszarvast egy oldalba támadással meglepni, hogy segítse az óriás nagy küzdelmét. Bízik benne, hogy ezúttal már könnyedén legyőzik a lényeket, hiszen náluk van a számfölény, bár ez nem minden esetben erőfölény. *
4649. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-03 01:21:56
Üzenet elküldve: 2019-02-03 01:21:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Mestertolvajok//
- Megesik. Ha ez sikerül, egy jó darabig nem is kell.
*Jómaga sem tudja, miként élte túl eddig, de hogy végleg elfogytak a tartalékai, egy nyomós indok arra, hogy életmódot váltson - ezt már jó párszor megtette, ám ez a csöveskedés volt a legsemmirekellőbb mind közül. Ehhez jól jön egy kis ingyen hitel, mint ez lesz, de azt mondják, hogy a börtönkoszt is emészthető, így hát bármi is a kimenetel, sokat nem veszíthet. Legföljebb egy kezet, vagy túl sok vért.*
- Ahogy óhajtod.
*Valami ilyesmire számíthatott a többi is, aki felé tartozása van. Ráadásul, ha igazak a hírek, néhányuk mára már halott. És hát ez a lányka, összevetve mindazt, amit az eddigiek alapján tippel róla, szintén nem lát majd öregkort.*
- Aha. Jó terv, illik hozzád.
*Mondja, hiszen ilyenkor a bokrok sem többek levélmentes pálcikakollekcióknál, és amúgy is muris elképzelni, ahogy a kiscsaj botokat aggat magára, és megdermed osontában, valahányszor egy őr az irányába néz.*
- Ha túl közel lenne, szerintem már rég elvitték volna.
*Ami azt illeti, hősünk tényleg úgy képzeli, hogy simán megéri akár a hatvanat is. Isten különleges kegyeltje – Valamelyiké biztosan, bár nem tudja kié, és nem is firtatja – ha mást nem, azért is, mert még most is él, holott ennek az esélye gyakran töredéke az átlagosan túlélhető minimumnak.*
- Megesik. Ha ez sikerül, egy jó darabig nem is kell.
*Jómaga sem tudja, miként élte túl eddig, de hogy végleg elfogytak a tartalékai, egy nyomós indok arra, hogy életmódot váltson - ezt már jó párszor megtette, ám ez a csöveskedés volt a legsemmirekellőbb mind közül. Ehhez jól jön egy kis ingyen hitel, mint ez lesz, de azt mondják, hogy a börtönkoszt is emészthető, így hát bármi is a kimenetel, sokat nem veszíthet. Legföljebb egy kezet, vagy túl sok vért.*
- Ahogy óhajtod.
*Valami ilyesmire számíthatott a többi is, aki felé tartozása van. Ráadásul, ha igazak a hírek, néhányuk mára már halott. És hát ez a lányka, összevetve mindazt, amit az eddigiek alapján tippel róla, szintén nem lát majd öregkort.*
- Aha. Jó terv, illik hozzád.
*Mondja, hiszen ilyenkor a bokrok sem többek levélmentes pálcikakollekcióknál, és amúgy is muris elképzelni, ahogy a kiscsaj botokat aggat magára, és megdermed osontában, valahányszor egy őr az irányába néz.*
- Ha túl közel lenne, szerintem már rég elvitték volna.
*Ami azt illeti, hősünk tényleg úgy képzeli, hogy simán megéri akár a hatvanat is. Isten különleges kegyeltje – Valamelyiké biztosan, bár nem tudja kié, és nem is firtatja – ha mást nem, azért is, mert még most is él, holott ennek az esélye gyakran töredéke az átlagosan túlélhető minimumnak.*
4648. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-03 01:04:29
Üzenet elküldve: 2019-02-03 01:04:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drameiloten, Wymnter, Cerlyna//
- Valóban, a pletykák. * Sóhajt Dram, és bűnbánó mosollyal néz a lányra, mintha csak a férfi hibája lenne a dolog. * Sajnos én sem tudok többet, mint amit pletykálnak. De rokonomat ismerve alaptalannak tartom a dolgot. Egyébként valóban igyekszünk emberségesen bánni a szolgálóinkkal. Ezért is tartom fontosnak, hogy bármi problémád van, azt ne féld jelezni. Azt kérném, hogy engem keress fel, de sajnos azt tapasztaltam * itt kissé zavartan felnevet * hogy ez inkább kontraproduktív kérés. Ezért is ajánlottam Jhag'thunt, úgy figyeltem meg, hogy őt gyakrabban keresitek meg. Pedig nem kell tőlem félni, nem harapom le senki orrát, ha él egy ajánlattal, amit teszek. * Igyekszik barátságosan nézni a lányra azon ritka pillanatokban, amikor a szemeik találkoznak. Közben testvére is megérkezik, és kap egy megrovó pillantást Drameilotentől a kinézetét illetően. Nem illendő így mutatkozni, és gyakran magyarázta már, hogy mindig úgy kell kinézzen, mintha látogatókat várnának. Ettől függetlenül természetesen feláll a lány érkezésére. Mármint a fotelből persze. *
- Drága húgom. * Köszönti mosolyogva a legszebb elfet, akit csak ismer. * Ahogy a kisasszony is mondja, aki munkát keres nálunk. Arról beszélgettünk, hogy jó lenne, ha találhatnék valakit, aki jó modorra tanít, és kicsit megregulázza a szabad szellemiséged. Remélem, hogy Cerlyna sikerrel jár ott, ahol én elbuktam. Persze ezzel kapcsolatban szerettem volna kikérni a te véleményed is. Kérlek, ismerjétek meg egymást. * Int előzékenyen a lányok felé, miközben ő diszkréten visszaül a székre, és csillogó szemekkel nézi a két nőt. Na nem olyan perverz nézés ez, semmi rosszra nem gondol, csupán reménykedik benne, hogy Lyna beváltja a hozzá fűzött reményeit, és hogy Wymniter számára is szimpatikus lesz. *
//Drameiloten, Wymnter, Cerlyna//
- Valóban, a pletykák. * Sóhajt Dram, és bűnbánó mosollyal néz a lányra, mintha csak a férfi hibája lenne a dolog. * Sajnos én sem tudok többet, mint amit pletykálnak. De rokonomat ismerve alaptalannak tartom a dolgot. Egyébként valóban igyekszünk emberségesen bánni a szolgálóinkkal. Ezért is tartom fontosnak, hogy bármi problémád van, azt ne féld jelezni. Azt kérném, hogy engem keress fel, de sajnos azt tapasztaltam * itt kissé zavartan felnevet * hogy ez inkább kontraproduktív kérés. Ezért is ajánlottam Jhag'thunt, úgy figyeltem meg, hogy őt gyakrabban keresitek meg. Pedig nem kell tőlem félni, nem harapom le senki orrát, ha él egy ajánlattal, amit teszek. * Igyekszik barátságosan nézni a lányra azon ritka pillanatokban, amikor a szemeik találkoznak. Közben testvére is megérkezik, és kap egy megrovó pillantást Drameilotentől a kinézetét illetően. Nem illendő így mutatkozni, és gyakran magyarázta már, hogy mindig úgy kell kinézzen, mintha látogatókat várnának. Ettől függetlenül természetesen feláll a lány érkezésére. Mármint a fotelből persze. *
- Drága húgom. * Köszönti mosolyogva a legszebb elfet, akit csak ismer. * Ahogy a kisasszony is mondja, aki munkát keres nálunk. Arról beszélgettünk, hogy jó lenne, ha találhatnék valakit, aki jó modorra tanít, és kicsit megregulázza a szabad szellemiséged. Remélem, hogy Cerlyna sikerrel jár ott, ahol én elbuktam. Persze ezzel kapcsolatban szerettem volna kikérni a te véleményed is. Kérlek, ismerjétek meg egymást. * Int előzékenyen a lányok felé, miközben ő diszkréten visszaül a székre, és csillogó szemekkel nézi a két nőt. Na nem olyan perverz nézés ez, semmi rosszra nem gondol, csupán reménykedik benne, hogy Lyna beváltja a hozzá fűzött reményeit, és hogy Wymniter számára is szimpatikus lesz. *
4647. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-02 20:43:08
Üzenet elküldve: 2019-02-02 20:43:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Álomképek//
*Nem firtat. Mindennek eljön a maga ideje. Arca visszahűl, a hűvös szél szinte ereket fagyasztó olykor, csak kezük melegét tartják egymásnak. Monoton menetel, arcára nem ír érzelmet semmi és senki, s a lányból sem kényszeríti ki azt, mire nem válaszol. Egyelőre mosolya is elég, s a szorítás, mely a melegét adja.*
- Vajon van-e a történetnek eleje, Kaiyko, vagy eleve a végén kezdődött? Honnan indulok én, igazi Ortas, s vajon az elején voltam e az, vagy az élet tett végre igazivá? *Csendesen sóhajtva párával szalad ki a szó a száján, beleveszik a hófehér hó halk ropogásába. Bajszán zúzmara telepszik meg, mintha már ősidők óta így lennének. Meglepetten enged a lánynak, s mikor karja sajátjáéba fonódik, egy kissé vissza is hőköl, hisz oly nagy még az út. Igaz, a kezdetek óta ismerik egymást, nem löki hát el, marad úgy, de nem szorul közelebb.*
- Sár... mindent elborító posvány és szenny. *Morogja.* Sokszor jobb, ha minden a zavarosban tűnik el, mintha kitisztulna a meder... *Figyelmeztetését befejezni már nem tudja, Kaiyko hirtelen lódul meg előre, kacagva, nevetve, s Ortas kezét fogva rá is kihat, persze nem kezd rohanni, csak a maga módján gyorsabban lépdel.*
- Látom, látom. *Morogja, s igyekszik tartani a lépést, s bár hosszú idő lenne bevallani, talán soha nem is tenné meg, de arcára apró mosolyt ír a lány öröme, gyermeki izgatottsága, ahogyan az apró ház felé futnak. A hó derekától kissé meghajlott, kopasz fák alatt megbúvó lak, a maga módján természetesen szép, miképp környezete is az.*
- Hát megjöttünk. *Néz körbe miután odaértek. Nem hall mást csak csendet, mérhetetlen csendet, csak a fák között átszaladó szél énekét, csak a hópernye kavarog olykor szemébe, s nem csöppen a vér. Hazaért volna? Még meg nem mondhatná. Ez majd kiderül, mindenesetre belül öröme tagadhatatlan, még ha feszült arcára ez nem is ül ki.*
- Jó lesz. *Bólint Kaiykonak.* Hoz... hoznom kell fát. *Kissé zavart szemekkel indulna meg, ha a lány engedi, hisz bent bizonyosan hideg van, be kell gyújtani. Furcsa mód fél közelebb lépni, legszívesebben kissé távolabb is menne. Nem tudja mi várja bent, s az milyen hatással lenne rá. Itt kint jobb, bent talán olyan emlékek rohanják meg, mik nem is innen származnak.*
*Nem firtat. Mindennek eljön a maga ideje. Arca visszahűl, a hűvös szél szinte ereket fagyasztó olykor, csak kezük melegét tartják egymásnak. Monoton menetel, arcára nem ír érzelmet semmi és senki, s a lányból sem kényszeríti ki azt, mire nem válaszol. Egyelőre mosolya is elég, s a szorítás, mely a melegét adja.*
- Vajon van-e a történetnek eleje, Kaiyko, vagy eleve a végén kezdődött? Honnan indulok én, igazi Ortas, s vajon az elején voltam e az, vagy az élet tett végre igazivá? *Csendesen sóhajtva párával szalad ki a szó a száján, beleveszik a hófehér hó halk ropogásába. Bajszán zúzmara telepszik meg, mintha már ősidők óta így lennének. Meglepetten enged a lánynak, s mikor karja sajátjáéba fonódik, egy kissé vissza is hőköl, hisz oly nagy még az út. Igaz, a kezdetek óta ismerik egymást, nem löki hát el, marad úgy, de nem szorul közelebb.*
- Sár... mindent elborító posvány és szenny. *Morogja.* Sokszor jobb, ha minden a zavarosban tűnik el, mintha kitisztulna a meder... *Figyelmeztetését befejezni már nem tudja, Kaiyko hirtelen lódul meg előre, kacagva, nevetve, s Ortas kezét fogva rá is kihat, persze nem kezd rohanni, csak a maga módján gyorsabban lépdel.*
- Látom, látom. *Morogja, s igyekszik tartani a lépést, s bár hosszú idő lenne bevallani, talán soha nem is tenné meg, de arcára apró mosolyt ír a lány öröme, gyermeki izgatottsága, ahogyan az apró ház felé futnak. A hó derekától kissé meghajlott, kopasz fák alatt megbúvó lak, a maga módján természetesen szép, miképp környezete is az.*
- Hát megjöttünk. *Néz körbe miután odaértek. Nem hall mást csak csendet, mérhetetlen csendet, csak a fák között átszaladó szél énekét, csak a hópernye kavarog olykor szemébe, s nem csöppen a vér. Hazaért volna? Még meg nem mondhatná. Ez majd kiderül, mindenesetre belül öröme tagadhatatlan, még ha feszült arcára ez nem is ül ki.*
- Jó lesz. *Bólint Kaiykonak.* Hoz... hoznom kell fát. *Kissé zavart szemekkel indulna meg, ha a lány engedi, hisz bent bizonyosan hideg van, be kell gyújtani. Furcsa mód fél közelebb lépni, legszívesebben kissé távolabb is menne. Nem tudja mi várja bent, s az milyen hatással lenne rá. Itt kint jobb, bent talán olyan emlékek rohanják meg, mik nem is innen származnak.*
4646. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-02 17:09:56
Üzenet elküldve: 2019-02-02 17:09:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*A tündérlányt egészen elragadtatja a pillanat, a hóesés, a – Marella esése utáni – nyugalom, és az, hogy egy igazi házat akarnak megnézni. Vielnek nem igazán volt még háza, ezért különösen izgalmas számára ez a kérdés. Tulajdonképpen még nem is nagyon látott nagyobb házat, mint a pici kis kunyhókat, amikben éltek. Tekintete a környező fákat, a tavacskát vizslatja, a természet közelsége tölti el a legnagyobb érdeklődéssel, és csak ezután jön a lényeg: szeme a tetőre téved, ahol épp galambok üldögélnek. A házat eladó uraság szavai jutnak az eszébe, hogy nézze meg, milyen magasan járnak a madarak.*
~ De hát épp ez a lényeg! ~ *Mosolyog a hófelhős égre kicsit hunyorogva. Odafent minden sokkal szebb és érdekesebb, és mindenki közelebbről sütkérezhet a Fény Úrnőjének jóságában. Ahogy édesanyja mondta, nappal a felhők fölött mindig ugyanúgy ott ragyog a Fény. Annyira elragadtatja az ég, hogy csak később veszi észre az Öreget, azt az idős gondnokot, aki végigvezeti őket a házon. Neki nagyon szimpatikus és meggyőző, ahogy a látvány is, de nem tudja, mit kéne tudni egy épületről, ha megveszik. Leginkább Lau viselkedését nézi érdeklődve, és azon tanakodik, mikor mire lehet kíváncsi.*
- Nálunk minden ház pici volt. *Mondja Lyllinornak csendesen.* Ez nagyon nagy. Valamiért nem ekkorára számítottam. *Felnéz a mennyezetre, amely Viel szemszögéből aztán igazán messze van. Szinte logikátlanul, hiszen még a társaság kifejezetten magas tagjai sem fejelik meg a plafont, sőt egymás nyakában is elférnének alá. Arra nem is gondol valamiért, hogy itt éljen, elvégre csak csatlakozott ehhez a kedves csapathoz, ha azt mondják neki, hogy már nem marad hely (még a nyakukban sem), azt is megértené. Meg ő amúgy is jól elalszik a földön, ha kell. Inkább az öröm számít neki, a szemekben tükröződő csillogás, és hogy talán ez a kis csapat még nem is tudja, csak sejti: hazaért. A többiekkel halad tovább, inkább Lyllinorral igyekszik tartani a lépést, mert vele könnyen tudja. Egy helyütt megsimogatja a falat, mert a többiektől látta: a hideg kőben egy emléket érez meg, a régen itt járók emlékét.*
~ Minden kő egy mese… ~
*A tündérlányt egészen elragadtatja a pillanat, a hóesés, a – Marella esése utáni – nyugalom, és az, hogy egy igazi házat akarnak megnézni. Vielnek nem igazán volt még háza, ezért különösen izgalmas számára ez a kérdés. Tulajdonképpen még nem is nagyon látott nagyobb házat, mint a pici kis kunyhókat, amikben éltek. Tekintete a környező fákat, a tavacskát vizslatja, a természet közelsége tölti el a legnagyobb érdeklődéssel, és csak ezután jön a lényeg: szeme a tetőre téved, ahol épp galambok üldögélnek. A házat eladó uraság szavai jutnak az eszébe, hogy nézze meg, milyen magasan járnak a madarak.*
~ De hát épp ez a lényeg! ~ *Mosolyog a hófelhős égre kicsit hunyorogva. Odafent minden sokkal szebb és érdekesebb, és mindenki közelebbről sütkérezhet a Fény Úrnőjének jóságában. Ahogy édesanyja mondta, nappal a felhők fölött mindig ugyanúgy ott ragyog a Fény. Annyira elragadtatja az ég, hogy csak később veszi észre az Öreget, azt az idős gondnokot, aki végigvezeti őket a házon. Neki nagyon szimpatikus és meggyőző, ahogy a látvány is, de nem tudja, mit kéne tudni egy épületről, ha megveszik. Leginkább Lau viselkedését nézi érdeklődve, és azon tanakodik, mikor mire lehet kíváncsi.*
- Nálunk minden ház pici volt. *Mondja Lyllinornak csendesen.* Ez nagyon nagy. Valamiért nem ekkorára számítottam. *Felnéz a mennyezetre, amely Viel szemszögéből aztán igazán messze van. Szinte logikátlanul, hiszen még a társaság kifejezetten magas tagjai sem fejelik meg a plafont, sőt egymás nyakában is elférnének alá. Arra nem is gondol valamiért, hogy itt éljen, elvégre csak csatlakozott ehhez a kedves csapathoz, ha azt mondják neki, hogy már nem marad hely (még a nyakukban sem), azt is megértené. Meg ő amúgy is jól elalszik a földön, ha kell. Inkább az öröm számít neki, a szemekben tükröződő csillogás, és hogy talán ez a kis csapat még nem is tudja, csak sejti: hazaért. A többiekkel halad tovább, inkább Lyllinorral igyekszik tartani a lépést, mert vele könnyen tudja. Egy helyütt megsimogatja a falat, mert a többiektől látta: a hideg kőben egy emléket érez meg, a régen itt járók emlékét.*
~ Minden kő egy mese… ~
4645. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-02 14:31:52
Üzenet elküldve: 2019-02-02 14:31:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Az, hogy a férfi összeszűkült gyomra most nem kíván ételt, nem lepi meg, de mindenképpen szeretne némi krumplit vagy répát kíméletesen lenyomni a torkán. *
- Csak amennyi jólesik vagy amennyitől még nem vagy rosszul, de valamennyit kell enned.*Mikor pedig az elf ujjai végigfutnak a mély vágásokon a csuklóján egy pillanatra elszorul a szíve.*
- Sajnos azokon, amik nem miattam keletkeztek nem biztos, hogy segít a puszi, de próbáljuk meg, mit szólsz?*Mosolyog kedvesen a másikra majd minden vágásra nyom egy apró puszit, ha a férfi nem ellenkezik. Az pedig, hogy az elfnek ilyen konkrét elgondolása van már a jövőjét illetően, mit elgondolás, ez nevezhető célnak, boldoggá teszi, hiszen ez még egy nyomós ok arra, hogy többet ne próbáljon meg véget vetni az életének.*
- Talán már készen vannak a zöldségek.*Jegyzi meg, odasétál és kiveszi a vízből, majd megszórja sóval és elkezdi apró kockákra, a répát pedig karikára vágni, és egymásra tenni, egy krumpli egy répa felosztásban, mint a kiskatonák.*
*Az, hogy a férfi összeszűkült gyomra most nem kíván ételt, nem lepi meg, de mindenképpen szeretne némi krumplit vagy répát kíméletesen lenyomni a torkán. *
- Csak amennyi jólesik vagy amennyitől még nem vagy rosszul, de valamennyit kell enned.*Mikor pedig az elf ujjai végigfutnak a mély vágásokon a csuklóján egy pillanatra elszorul a szíve.*
- Sajnos azokon, amik nem miattam keletkeztek nem biztos, hogy segít a puszi, de próbáljuk meg, mit szólsz?*Mosolyog kedvesen a másikra majd minden vágásra nyom egy apró puszit, ha a férfi nem ellenkezik. Az pedig, hogy az elfnek ilyen konkrét elgondolása van már a jövőjét illetően, mit elgondolás, ez nevezhető célnak, boldoggá teszi, hiszen ez még egy nyomós ok arra, hogy többet ne próbáljon meg véget vetni az életének.*
- Talán már készen vannak a zöldségek.*Jegyzi meg, odasétál és kiveszi a vízből, majd megszórja sóval és elkezdi apró kockákra, a répát pedig karikára vágni, és egymásra tenni, egy krumpli egy répa felosztásban, mint a kiskatonák.*
4644. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-01 23:16:48
Üzenet elküldve: 2019-02-01 23:16:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Láthatóan lelohad a jókedve, mikor kiderül, hogy a reggeliötlete nem a legjobb úton halad.*
- Én most nem vagyok éhes.
*Válaszolja egy kis tétovázás után.*
- De a kedvedért megpróbálhatok legyűrni pár falatot. Lehet, hogy nem fog ártani...
*Elnézve azt, hogy mennyi súlytól megszabadult az elmúlt időben, lehet, hogy még jót is tenne.
Mikor Mady puszit nyom a bekötözött sebre, a férfi mosolya néhány pillanat erejére visszatér.*
- Köszönöm.
*Felemeli mind a két karját, mik bármiféle felsőruházat nélkül könnyen megmutatják a pár hónapos, mély vágásokat. Aleimord elnézegeti a bal kezén lévőket, és végighúzza az ujját az egyiken.*
- Azt mondtad, hogy lehetek bárki.
*Felnéz Madyra, és jobb kezével végigsimít a puha arcán.*
- Akkor én tűzmágus leszek.
*Láthatóan lelohad a jókedve, mikor kiderül, hogy a reggeliötlete nem a legjobb úton halad.*
- Én most nem vagyok éhes.
*Válaszolja egy kis tétovázás után.*
- De a kedvedért megpróbálhatok legyűrni pár falatot. Lehet, hogy nem fog ártani...
*Elnézve azt, hogy mennyi súlytól megszabadult az elmúlt időben, lehet, hogy még jót is tenne.
Mikor Mady puszit nyom a bekötözött sebre, a férfi mosolya néhány pillanat erejére visszatér.*
- Köszönöm.
*Felemeli mind a két karját, mik bármiféle felsőruházat nélkül könnyen megmutatják a pár hónapos, mély vágásokat. Aleimord elnézegeti a bal kezén lévőket, és végighúzza az ujját az egyiken.*
- Azt mondtad, hogy lehetek bárki.
*Felnéz Madyra, és jobb kezével végigsimít a puha arcán.*
- Akkor én tűzmágus leszek.
4643. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-01 21:02:49
Üzenet elküldve: 2019-02-01 21:02:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Az óriásnak sikerült jól helyezkednie, ráadásul azt is észreveszi, hogy a mélységi harcképtelenné tette a harmadik agancsos szörnyet. Tudja, hogy Jayzion képes lenne arra, hogy oldalba kapja a hozzá közelebbit. Az egyik rémszarvas, mely korábban nem tudta eltalálni, most megint támad. Monsotor a karmolás elől hátrafelé ugrana. Hogyha ki tud térni a bestia elől, akkor Monsotor a bestiának ugrana és az ugrásból, valamint saját ütési erejéből momentumot nyerve hálálná meg a borzalmas teremtménynek a "kedves" gesztust egy jobb horoggal, amelyet kifejezetten a fejére szándékozik küldeni.*
*Az óriásnak sikerült jól helyezkednie, ráadásul azt is észreveszi, hogy a mélységi harcképtelenné tette a harmadik agancsos szörnyet. Tudja, hogy Jayzion képes lenne arra, hogy oldalba kapja a hozzá közelebbit. Az egyik rémszarvas, mely korábban nem tudta eltalálni, most megint támad. Monsotor a karmolás elől hátrafelé ugrana. Hogyha ki tud térni a bestia elől, akkor Monsotor a bestiának ugrana és az ugrásból, valamint saját ütési erejéből momentumot nyerve hálálná meg a borzalmas teremtménynek a "kedves" gesztust egy jobb horoggal, amelyet kifejezetten a fejére szándékozik küldeni.*
4642. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-01 15:06:43
Üzenet elküldve: 2019-02-01 15:06:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Semmiféle gyomorpanaszról nincs szó, Sheni csak bolondozik, nem jön róka a pokrócra, így Lyzinek nincs mitől tartania.*
- De én kiérdemelem! *mondja gyorsan, mint egy rossz gyerek, ha cukorka kerül kilátásba.*
- Nézd, milyen cuki pofim van. *mutatja is meg mire gondol. Fejét enyhén lehajtja, így egy szőke tincs hullik az arcába, amely kiszabadult, bal szemöldökét kicsit feljebb húzza, ajkain hanyag félmosoly terül el, amelyet markánsabbá és egyszerre egzotikussá varázsol a sebhej a szája szélén.*
- Látod? *kérdi, de kétségtelen számára, ilyen pofinak nem lehet nemet mondani.*
- Szarvas, süti. Mindkettőt szeretem. *vigyorog pajkosan.*
- Segítenék! Banya szerint remekül pucolok már krumplit. *dülleszti ki a mellkasát, nagyvonalúan elsiklik azon tény felett, hogy egyikhez sem kell krumpli.
A süteményt az utolsó morzsáig betermeli, ha szeretett volna belőle Lyz, akkor sem maradt volna neki.*
- Jó, de nem csak Seles van a világon. *zsörtölődik halkan, ahogy lesepri ruhájáról a már megehetetlen morzsákat.*
- Én értem, hogy szereti, meg oroszlánokkal harcolna érte, csinálja, ha kedve tartja, csak ne legyen bunkó. *elégedetlenkedik.*
- De ha én csak nem szeretem, ő meg bunkó, attól még nekem nem lesz jobb. Nemigaz? *néz fel a szőke lányra.*
- Ne kedveljen, de ne is bunkózzon, oszt' akkor tök jól elleszünk egymás mellett. *rántja meg vállát.
Az utolsó kérdésére kapott válaszon pironkodva mosolyog egy kicsit és féloldalasan Lyzre néz, miközben zavarában egy barna falevéllel játszadozik maga előtt.*
- Én is szeretek veled lenni. *motyogja halkan, de ezúttal legalább érthetően.
A visszakézből kapott kérdésen viszont elmosolyodik. Hátradől, kezein megtámaszkodik háta mögött és az égen úszó felhőket kezdi figyelni miközben gondolkodik kicsit.*
- Te egy csoda vagy. *vonja le végül rövid gondolkodás után a következtetést.*
- Ne mosolyogj nekem itt. *mondja gyorsan, mert szinte biztos benne, hogy Lyz hárítani fogja a csodálatosságára tett kijelentést.*
- Nem mondom, hogy jó fiú voltam mindig, kihasználtam lányokat, hol erre, hol arra, de egyikük sem mozdított meg bennem semmit. Már kezdtem azt hinni, hogy soha nem is fog. *kezd bele a magyarázatba.*
- De te igen. *néz lopva a lányra.*
- És ez kérem, csoda.
//Íjászverseny//
*Semmiféle gyomorpanaszról nincs szó, Sheni csak bolondozik, nem jön róka a pokrócra, így Lyzinek nincs mitől tartania.*
- De én kiérdemelem! *mondja gyorsan, mint egy rossz gyerek, ha cukorka kerül kilátásba.*
- Nézd, milyen cuki pofim van. *mutatja is meg mire gondol. Fejét enyhén lehajtja, így egy szőke tincs hullik az arcába, amely kiszabadult, bal szemöldökét kicsit feljebb húzza, ajkain hanyag félmosoly terül el, amelyet markánsabbá és egyszerre egzotikussá varázsol a sebhej a szája szélén.*
- Látod? *kérdi, de kétségtelen számára, ilyen pofinak nem lehet nemet mondani.*
- Szarvas, süti. Mindkettőt szeretem. *vigyorog pajkosan.*
- Segítenék! Banya szerint remekül pucolok már krumplit. *dülleszti ki a mellkasát, nagyvonalúan elsiklik azon tény felett, hogy egyikhez sem kell krumpli.
A süteményt az utolsó morzsáig betermeli, ha szeretett volna belőle Lyz, akkor sem maradt volna neki.*
- Jó, de nem csak Seles van a világon. *zsörtölődik halkan, ahogy lesepri ruhájáról a már megehetetlen morzsákat.*
- Én értem, hogy szereti, meg oroszlánokkal harcolna érte, csinálja, ha kedve tartja, csak ne legyen bunkó. *elégedetlenkedik.*
- De ha én csak nem szeretem, ő meg bunkó, attól még nekem nem lesz jobb. Nemigaz? *néz fel a szőke lányra.*
- Ne kedveljen, de ne is bunkózzon, oszt' akkor tök jól elleszünk egymás mellett. *rántja meg vállát.
Az utolsó kérdésére kapott válaszon pironkodva mosolyog egy kicsit és féloldalasan Lyzre néz, miközben zavarában egy barna falevéllel játszadozik maga előtt.*
- Én is szeretek veled lenni. *motyogja halkan, de ezúttal legalább érthetően.
A visszakézből kapott kérdésen viszont elmosolyodik. Hátradől, kezein megtámaszkodik háta mögött és az égen úszó felhőket kezdi figyelni miközben gondolkodik kicsit.*
- Te egy csoda vagy. *vonja le végül rövid gondolkodás után a következtetést.*
- Ne mosolyogj nekem itt. *mondja gyorsan, mert szinte biztos benne, hogy Lyz hárítani fogja a csodálatosságára tett kijelentést.*
- Nem mondom, hogy jó fiú voltam mindig, kihasználtam lányokat, hol erre, hol arra, de egyikük sem mozdított meg bennem semmit. Már kezdtem azt hinni, hogy soha nem is fog. *kezd bele a magyarázatba.*
- De te igen. *néz lopva a lányra.*
- És ez kérem, csoda.
4641. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-31 23:03:43
Üzenet elküldve: 2019-01-31 23:03:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drameiloten, Wymnter, Cerlyna//
*Cerlyna csak szelíden mosolyog a férfira és nem sejti elragadtatása mögötti valódi érzéseket. Ő csupán annyit lát, hogy nagyon szereti testvérét és ez rendjén van, sőt elvárható.
~ Mindenkinek ennyire kéne szeretni édes testvérét. ~
Állapítja meg magában, és zavartan mosolyog a nemes úrra, hogy ugyan miért kér tőle elnézést. Hiszen ebben ténylegesen semmi rossz nincsen, de hát ezek a nemesek mind annyira illemtudóak. Persze nem firtatja, egyrészt mert nem akar már rögtön kellemetlenkedni, de egyébként sem tenné. Mindenkinek a maga kis privát tere, ő ezt tiszteletben tartja.*
- Rendben van.
*Türelmesen megvárja, hogy a nemes férfi kiszóljon, majd visszaüljön.*
- Hát. A pletykákat a házasságról mindenki hallotta, úgy hiszem.
Kicsit szégyenkezve hajtja le a fejét, hogy ő is köztük van. Igen, meghallotta őket, az, hogy el is hiszi vagy sem, még ő maga sem tudja.
- Meg persze azt, hogy a Sayqueves nagyon gazdag, nagyon híres család. A néném pedig azt mondta, hogy egy ilyen családban lehetnek nagyon sokfélék az emberek, ezért nehéz rájuk bármi olyat mondani, ami mindenkire igaz, de azt mondta, hogyha valahol jó helyem lehet, akkor az itt. A néne azt hallotta, hogy itt nagyon emberségesek a szolgálókkal, és ez bizony nagyon, de nagyon ritka.
*Közben igyekszik olykor elszakítani tekintetét ölében matató kézfejeiről, mert úgy illik, hogy a másik szemébe néz, de mivel az szépséges kisasszonynak nevezte, ezért zavarba jött. Főleg, hogy egy ilyen szép elf férfi mondta ezt neki. Hamarosan az ajtó is kivágódik és egy nagyon szép és nagyon különleges lány lép be rajta. Cerlyna nem rejti véka alá csodáló tekintetét, ami elsősorban a lány arcát és szokatlan hajszínét vizsgálgatja. Egyből fel is pattan helyéről és fejet hajt a kisasszony előtt.*
- Bocsánat, kisasszony.
*Kezd szabadkozni.*
- Cerlyna Niphryl vagyok, és a mélyen tisztelt Drameiloten úrral beszéltünk arról, hogy szeretnék szolgáló lenni. Pontosabban a kisasszony szolgálólánya lenni, ha ez a kisasszonyt nem zavarja.
//Drameiloten, Wymnter, Cerlyna//
*Cerlyna csak szelíden mosolyog a férfira és nem sejti elragadtatása mögötti valódi érzéseket. Ő csupán annyit lát, hogy nagyon szereti testvérét és ez rendjén van, sőt elvárható.
~ Mindenkinek ennyire kéne szeretni édes testvérét. ~
Állapítja meg magában, és zavartan mosolyog a nemes úrra, hogy ugyan miért kér tőle elnézést. Hiszen ebben ténylegesen semmi rossz nincsen, de hát ezek a nemesek mind annyira illemtudóak. Persze nem firtatja, egyrészt mert nem akar már rögtön kellemetlenkedni, de egyébként sem tenné. Mindenkinek a maga kis privát tere, ő ezt tiszteletben tartja.*
- Rendben van.
*Türelmesen megvárja, hogy a nemes férfi kiszóljon, majd visszaüljön.*
- Hát. A pletykákat a házasságról mindenki hallotta, úgy hiszem.
Kicsit szégyenkezve hajtja le a fejét, hogy ő is köztük van. Igen, meghallotta őket, az, hogy el is hiszi vagy sem, még ő maga sem tudja.
- Meg persze azt, hogy a Sayqueves nagyon gazdag, nagyon híres család. A néném pedig azt mondta, hogy egy ilyen családban lehetnek nagyon sokfélék az emberek, ezért nehéz rájuk bármi olyat mondani, ami mindenkire igaz, de azt mondta, hogyha valahol jó helyem lehet, akkor az itt. A néne azt hallotta, hogy itt nagyon emberségesek a szolgálókkal, és ez bizony nagyon, de nagyon ritka.
*Közben igyekszik olykor elszakítani tekintetét ölében matató kézfejeiről, mert úgy illik, hogy a másik szemébe néz, de mivel az szépséges kisasszonynak nevezte, ezért zavarba jött. Főleg, hogy egy ilyen szép elf férfi mondta ezt neki. Hamarosan az ajtó is kivágódik és egy nagyon szép és nagyon különleges lány lép be rajta. Cerlyna nem rejti véka alá csodáló tekintetét, ami elsősorban a lány arcát és szokatlan hajszínét vizsgálgatja. Egyből fel is pattan helyéről és fejet hajt a kisasszony előtt.*
- Bocsánat, kisasszony.
*Kezd szabadkozni.*
- Cerlyna Niphryl vagyok, és a mélyen tisztelt Drameiloten úrral beszéltünk arról, hogy szeretnék szolgáló lenni. Pontosabban a kisasszony szolgálólánya lenni, ha ez a kisasszonyt nem zavarja.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579