Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-07 22:38:13
Üzenet elküldve: 2012-02-07 22:38:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Alig távolodnak el Artheniortól, a csapat máris kisebb részekre szakad, és Eris gyakorlatilag kettesben találja magát Keattal, aki, úgy tűnik, nagyon is komolyan veszi a szerepét.*
Ha nem vigyázunk, loboncos barátunk egész háremet szervez magának az út végére *mormogja úgy, hogy azt minden bizonnyal csak a törpe hallja. Etont és Hyalorát nem említi, pedig valójában rájuk neheztel. A férfi az elmúlt idők legérdekesebb játszótársa volt, erre jön ez a nő, mit nő, lány, szinte még gyerek, és lecsapja a kezéről. Eris abban bízott, hogy kísérői között kavar majd feszült helyzeteket, de most döbbenten tapasztalja, hogy ő maga jött dühbe. Amúgy sem szereti az ilyen kis ártatlan, nyiladozó rózsabimbókat, és képes kifejezetten meggyűlölni őket, ha a bájos pislogásukkal el akarják venni azt, ami az övé.*
"Na várj csal, drágaságom, nem eszik olyan forrón azt a kását." *gondolja, továbbra is rezzenéstelenül derűs arccal lovagolva tovább. Már alig várja, hogy borsot törhessen a szőke szépség csinos kis orra alá.*
Ha nem vigyázunk, loboncos barátunk egész háremet szervez magának az út végére *mormogja úgy, hogy azt minden bizonnyal csak a törpe hallja. Etont és Hyalorát nem említi, pedig valójában rájuk neheztel. A férfi az elmúlt idők legérdekesebb játszótársa volt, erre jön ez a nő, mit nő, lány, szinte még gyerek, és lecsapja a kezéről. Eris abban bízott, hogy kísérői között kavar majd feszült helyzeteket, de most döbbenten tapasztalja, hogy ő maga jött dühbe. Amúgy sem szereti az ilyen kis ártatlan, nyiladozó rózsabimbókat, és képes kifejezetten meggyűlölni őket, ha a bájos pislogásukkal el akarják venni azt, ami az övé.*
"Na várj csal, drágaságom, nem eszik olyan forrón azt a kását." *gondolja, továbbra is rezzenéstelenül derűs arccal lovagolva tovább. Már alig várja, hogy borsot törhessen a szőke szépség csinos kis orra alá.*
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-07 20:28:35
Üzenet elküldve: 2012-02-07 20:28:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Mordach olykor felköhint egyet a hűvös levegőtől, ami áramlik be tüdejébe; a jelenlegi időszak számára nem éppen a legfényesebb, egy enyhe betegség is még kialakulóban lehet. Ezt a pár napot viszont csak lehúzza!
Ahogy hallgatja a tündér leányzót, valamiért olyan érzése támad, hogy egy kis bizonytalanság lappang ott a hölgyeményben. Ez viszont érthető: a tündérek eleve nem egy olyan népség, akire a harag, a düh és a bosszú lenne jellemző. Ez a kis hölgyike sem éppen ilyennek tűnik külsőleg, viszont az nagyon is érezhető, hogy legbelül csak úgy fortyog benne a bosszúvágy! Az a kis határozatlanság, melyet Mordach érez, azért is lehet talán, mert egy hatalmas dologra készül. Egy varázslóval akar leszámolni, aki tulajdonképpen közvetett módon megölte az egész családját. Ezt a kis titkot viszont csak a vörös tudja, aki elhatározta, hogy szárnyai alá veszi a hölgyet.*
- Én a párbajt egyáltalán nem javaslom... Tisztesség ide, vagy oda - ő is aljas módon keserítette meg az életed, nem érdemel meg annyit, hogy megadjuk neki a kellő tiszteletet. *nem véletlenül beszél többes számban* Én úgysem leszek végig Caliel mellett, elvégre ez a szerep csak a bejutáshoz kell - bent még párszor 'feltűnően' ott leszek mellette, de Keat úgyis jól játszik, s pénzért, ahogy látom, bármire képes! Így szerintem ő nem fog mozdulni Caliel mellől... Így viszont ott lehetek melletted vagy körülötted, ha bármi balul sülne el - ha jól tudom, csak mi ketten ismerjük az arcát. Bár... Ahogy mondtam, azóta eltorzult, valami baleset során. Az én javaslatom pedig a következő... Aljas módszer ugyan, de hatásos lehet. Valami méreggel kellene elintézni, vagy hasonló dolgokkal. Nyíltan nem tudjuk megtámadni, egy szemernyi esélyünk se lenne, még ha heten is fogunk össze! Így valami alattomosabb módszerhez kell folyamodnunk. Ezen még te is agyalj, elvégre van még elegendő időnk az érkezésig - este pedig lesz elegendő időnk, hogy ezt megvitassuk. A karavánpihenőnél viszont ismerek egy öregasszonyt, kinek a sátra tele van hasonló 'finom' dolgokkal. Úgyhogy ezen még gondolkozz, s ne aggódj... A kis titkodat őrizni fogom, és melletted leszek.
*Megereszt felé egy kedves mosolyt, majd az ébenhajú hölgyemény felé fordul.*
- Azt vesz ki belőle, amit csak szeretne! Van itt minden... Ami pedig az alvást illeti... Ahol marad hely. Bár ahogy látom, a törpe nem nagyon akar mozdulni a vörös hölgy mellől, Eton pedig Hyalora mellől! *kacag fel gonoszan, közben olykor Loya felé is fordul, hogy kicsit elterelje figyelmét* Azt viszont személy szerint nem ajánlom, főleg a hölgyeknek, hogy egyedül aludjanak. Nem hiszem, hogy túl biztonságos lenne, még ha értenek is a fegyverforgatáshoz.
Ahogy hallgatja a tündér leányzót, valamiért olyan érzése támad, hogy egy kis bizonytalanság lappang ott a hölgyeményben. Ez viszont érthető: a tündérek eleve nem egy olyan népség, akire a harag, a düh és a bosszú lenne jellemző. Ez a kis hölgyike sem éppen ilyennek tűnik külsőleg, viszont az nagyon is érezhető, hogy legbelül csak úgy fortyog benne a bosszúvágy! Az a kis határozatlanság, melyet Mordach érez, azért is lehet talán, mert egy hatalmas dologra készül. Egy varázslóval akar leszámolni, aki tulajdonképpen közvetett módon megölte az egész családját. Ezt a kis titkot viszont csak a vörös tudja, aki elhatározta, hogy szárnyai alá veszi a hölgyet.*
- Én a párbajt egyáltalán nem javaslom... Tisztesség ide, vagy oda - ő is aljas módon keserítette meg az életed, nem érdemel meg annyit, hogy megadjuk neki a kellő tiszteletet. *nem véletlenül beszél többes számban* Én úgysem leszek végig Caliel mellett, elvégre ez a szerep csak a bejutáshoz kell - bent még párszor 'feltűnően' ott leszek mellette, de Keat úgyis jól játszik, s pénzért, ahogy látom, bármire képes! Így szerintem ő nem fog mozdulni Caliel mellől... Így viszont ott lehetek melletted vagy körülötted, ha bármi balul sülne el - ha jól tudom, csak mi ketten ismerjük az arcát. Bár... Ahogy mondtam, azóta eltorzult, valami baleset során. Az én javaslatom pedig a következő... Aljas módszer ugyan, de hatásos lehet. Valami méreggel kellene elintézni, vagy hasonló dolgokkal. Nyíltan nem tudjuk megtámadni, egy szemernyi esélyünk se lenne, még ha heten is fogunk össze! Így valami alattomosabb módszerhez kell folyamodnunk. Ezen még te is agyalj, elvégre van még elegendő időnk az érkezésig - este pedig lesz elegendő időnk, hogy ezt megvitassuk. A karavánpihenőnél viszont ismerek egy öregasszonyt, kinek a sátra tele van hasonló 'finom' dolgokkal. Úgyhogy ezen még gondolkozz, s ne aggódj... A kis titkodat őrizni fogom, és melletted leszek.
*Megereszt felé egy kedves mosolyt, majd az ébenhajú hölgyemény felé fordul.*
- Azt vesz ki belőle, amit csak szeretne! Van itt minden... Ami pedig az alvást illeti... Ahol marad hely. Bár ahogy látom, a törpe nem nagyon akar mozdulni a vörös hölgy mellől, Eton pedig Hyalora mellől! *kacag fel gonoszan, közben olykor Loya felé is fordul, hogy kicsit elterelje figyelmét* Azt viszont személy szerint nem ajánlom, főleg a hölgyeknek, hogy egyedül aludjanak. Nem hiszem, hogy túl biztonságos lenne, még ha értenek is a fegyverforgatáshoz.
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-07 18:13:58
Üzenet elküldve: 2012-02-07 18:13:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Kissé gyakorlatlanul ül a nyeregben, jobbára csak zötyög a ló hátán, hagyja, hogy az állat vigye. Emiatt időről-időre fájdalmasat zuttyan.
"Estére biztos tiszta seb lesz a hátsóm" gondolja bosszúsan.
Lassan kiérnek a városból, a hatalmas pusztaság végtelenül terül el előttük. Közel s távol semmit nem lát, csak az előtte húzódó utat. A hóesés lassan újra rákezdett, s pár perc múlva mindenre vékony lepel ereszkedik.
Mordach szavaira kissé megijed. Ahogy körülnéz, egyik útitársát se tartja különösebben vonzó hálótársnak, de az élet néha nem az ember kénye-kedve szerint alakul.
Mordach magához inti a lányt és az Erdannal kapcsolatos terveiről érdeklődik. Loya felsóhajt.*
-Igazad lehet* bólogat.* Igazság szerint eddig annyira lefoglalt, hogy megtaláljam, hogy az azutánra nem is gondoltam. Talán ki kéne hívnom párbajra, vagy nem is tudom, mi lenne a legjobb. Te mit javasolsz?
"Estére biztos tiszta seb lesz a hátsóm" gondolja bosszúsan.
Lassan kiérnek a városból, a hatalmas pusztaság végtelenül terül el előttük. Közel s távol semmit nem lát, csak az előtte húzódó utat. A hóesés lassan újra rákezdett, s pár perc múlva mindenre vékony lepel ereszkedik.
Mordach szavaira kissé megijed. Ahogy körülnéz, egyik útitársát se tartja különösebben vonzó hálótársnak, de az élet néha nem az ember kénye-kedve szerint alakul.
Mordach magához inti a lányt és az Erdannal kapcsolatos terveiről érdeklődik. Loya felsóhajt.*
-Igazad lehet* bólogat.* Igazság szerint eddig annyira lefoglalt, hogy megtaláljam, hogy az azutánra nem is gondoltam. Talán ki kéne hívnom párbajra, vagy nem is tudom, mi lenne a legjobb. Te mit javasolsz?
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-07 17:06:35
Üzenet elküldve: 2012-02-07 17:06:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Arianna Mordach mögött halad egy kicsivel, közben a társalgókat figyeli. Elgondolkozik a férfi szavain, miszerint a sátrakon osztozni kell. Elmosolyodik.* "Hm... micsoda kívánkozó ajánlat lenne ez de amíg nem érünk a célállomásunkra, addig meg kell húzzam magam." *gondolkozik el, majd ismét a vörösre figyel, s mellé lépked lovával:*
- Hogy az ételét? Nem szeretnék senkin élősködni, de meghálálnám, ha megosztaná velem eledelét, Mordach. *szólal meg végül. A hó lágy pihékben hullik, fehérbe borítva a tájat, valami varázslatosat ad át neki, és elrejti a komor szürkeséget. Szép a vidék... de a düledező csomagok látványa jobban tetszik neki. Mosollyal pásztázza, de inkább Mordachra siklik vissza a szeme.*
- És maga kivel alszik, fiatalember? *kérdi meg végül halkan.*
- Hogy az ételét? Nem szeretnék senkin élősködni, de meghálálnám, ha megosztaná velem eledelét, Mordach. *szólal meg végül. A hó lágy pihékben hullik, fehérbe borítva a tájat, valami varázslatosat ad át neki, és elrejti a komor szürkeséget. Szép a vidék... de a düledező csomagok látványa jobban tetszik neki. Mosollyal pásztázza, de inkább Mordachra siklik vissza a szeme.*
- És maga kivel alszik, fiatalember? *kérdi meg végül halkan.*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-07 14:29:13
Üzenet elküldve: 2012-02-07 14:29:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*A lány élvezettel hallgatja meg Eton tapasztalatait a vándoréletről. Ahogy ott ringatózik lova nyergében, még el is tudja képzelni magát, hosszú fekete köpenyben, ahogy egy érintetlen táj dombjait, hegyeit járja szeretett hátasával. Csakhogy ez lehetetlen volt számára. Hisz miután betölti tizennyolcadik életévét át kell vennie apja posztját, ami nem kis felelősség.*
-Hát érdekes vándor lenne belőlem, annyi szent.-mosolyodik el, majd kissé kihajol a nyeregből, s odasúg Eton-nak*-Ugyanis kórságosan vonzom a veszély és a bajt. Sőt talán az is elég gond, hogy én inkább szembeszállok vele, mint semhogy megfutamodjak.
*Visszadőlt a nyeregbe, s tovább mosolygott magában. Eton kérdése kissé meglepte.*
-Talán mondanom sem kell, valószínűleg te is tudod, hogy Mordach mekkora nőcsábász.-*felelte Hyalora kuncogva, s állta Eton zöldes szemének keresztüzét.*
A hozzászólás írója (Hyalora Diamante) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.02.07 14:30:11
-Hát érdekes vándor lenne belőlem, annyi szent.-mosolyodik el, majd kissé kihajol a nyeregből, s odasúg Eton-nak*-Ugyanis kórságosan vonzom a veszély és a bajt. Sőt talán az is elég gond, hogy én inkább szembeszállok vele, mint semhogy megfutamodjak.
*Visszadőlt a nyeregbe, s tovább mosolygott magában. Eton kérdése kissé meglepte.*
-Talán mondanom sem kell, valószínűleg te is tudod, hogy Mordach mekkora nőcsábász.-*felelte Hyalora kuncogva, s állta Eton zöldes szemének keresztüzét.*
A hozzászólás írója (Hyalora Diamante) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.02.07 14:30:11
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-07 13:55:08
Üzenet elküldve: 2012-02-07 13:55:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
*Eton indulás után megérzi a hideget, fejére húzza a csuklyát és fúj egy kis meleg levegőt a köpenyébe. Átveszi Mordachtól átviszi a csomagot és hátrafordul és a nyeregtáskába csúsztatja. "Úgy látom, Talizmán jól viseli a hóesést és a hideget. És azt hiszem a társaság is jól reagált Hyalora csatlakozásához." *Ekkor ér mellé Hyalora, akinek látszik a kedvén, hogy jót mulat valamin... Először csak mosolyog a neki feltett kérdésen, de aztán megpróbál válaszolni rá.*
-Igazából mindhárom, de nem egyszerre. Van mikor kalandos, van mikor veszélyes. Amikor vándor lesz valaki, akkor igen fáradalmas, de a fáradtsághoz hozzászoksz és utána fel se tűnik...*Egész közel húzódik a Hyalorához, szinte összeér a két ló oldala. És a hangját is lehalkítja.* -Tudod a vándorlás furcsa, van amikor magányos, és van amikor olyanokkal kell utaznod, hogy szívesebben lennél egyedül. Tudod az útitársak csak jönnek-mennek, legtöbbször csak az úticél köti össze őket. De amit én a vándorlétben szeretek és amiért hosszú távon nem cserélném el semmire, az a szabadság érzése, odamész és azt csinálsz, amihez csak kedved van. Persze a vadonnak is megvannak a szabályai, de ezek nem korlátoznak, inkább segítenek életben maradni. Szóval egy vándor élete leginkább szabad és változatos, és legkevésbé unalmas. Remélem megtalálod a válaszomban, amit keresel. Megkérdezhetem, mitől van ilyen sugárzó jókedved? Szimpatikusak az útitársak? Úgy látom Mordachhal korábbról ismeritek egymást. Elmeséled nekem, hol és hogyan találkoztatok először? *Közben tekintete végigszalad a társaságon, egy kicsit elidőz Loyán és Erisen is, majd Hyalora szemein állapodik meg. Határozottan, pislogás nélkül próbál a tengerkék szemek mélyére látni.*
-Igazából mindhárom, de nem egyszerre. Van mikor kalandos, van mikor veszélyes. Amikor vándor lesz valaki, akkor igen fáradalmas, de a fáradtsághoz hozzászoksz és utána fel se tűnik...*Egész közel húzódik a Hyalorához, szinte összeér a két ló oldala. És a hangját is lehalkítja.* -Tudod a vándorlás furcsa, van amikor magányos, és van amikor olyanokkal kell utaznod, hogy szívesebben lennél egyedül. Tudod az útitársak csak jönnek-mennek, legtöbbször csak az úticél köti össze őket. De amit én a vándorlétben szeretek és amiért hosszú távon nem cserélném el semmire, az a szabadság érzése, odamész és azt csinálsz, amihez csak kedved van. Persze a vadonnak is megvannak a szabályai, de ezek nem korlátoznak, inkább segítenek életben maradni. Szóval egy vándor élete leginkább szabad és változatos, és legkevésbé unalmas. Remélem megtalálod a válaszomban, amit keresel. Megkérdezhetem, mitől van ilyen sugárzó jókedved? Szimpatikusak az útitársak? Úgy látom Mordachhal korábbról ismeritek egymást. Elmeséled nekem, hol és hogyan találkoztatok először? *Közben tekintete végigszalad a társaságon, egy kicsit elidőz Loyán és Erisen is, majd Hyalora szemein állapodik meg. Határozottan, pislogás nélkül próbál a tengerkék szemek mélyére látni.*
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-06 15:26:31
Üzenet elküldve: 2012-02-06 15:26:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*A leányzó illedelmesen mindenkinek egy mosollyal válaszol a köszöntésére, közben lova nyakát simogatja. Meglátja, hogy régi-új ismerőse, Mordach elindul.*
-Nos, azt hiszem nagyfiú, hogy nekünk is indulnunk kéne!-*mondja hátasának, mire az horkant egyet, s elindul.*-Remek jószág vagy, ugye tudod?-*kérdezi tőle kedveskedve.
A sátrak és az élelem hallatán Hyalora nagyon megörvend. Kissé aggódott előtte, hogy mit fog enni amíg távol van Artgenior-tól, de most már megnyugodott. Olyan jó kedve kerekedik, hogy egy kis csevegést is megpróbál kezdeményezni Etonnal.*
-Kíváncsi lennék, hogy vajon milyen a vándor élet. Veszélyes? Fáradalmas? Kalandos?-*néz a férfira kíváncsian.*
-Nos, azt hiszem nagyfiú, hogy nekünk is indulnunk kéne!-*mondja hátasának, mire az horkant egyet, s elindul.*-Remek jószág vagy, ugye tudod?-*kérdezi tőle kedveskedve.
A sátrak és az élelem hallatán Hyalora nagyon megörvend. Kissé aggódott előtte, hogy mit fog enni amíg távol van Artgenior-tól, de most már megnyugodott. Olyan jó kedve kerekedik, hogy egy kis csevegést is megpróbál kezdeményezni Etonnal.*
-Kíváncsi lennék, hogy vajon milyen a vándor élet. Veszélyes? Fáradalmas? Kalandos?-*néz a férfira kíváncsian.*
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-06 07:00:37
Üzenet elküldve: 2012-02-06 07:00:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Elhia, miután a férfi leszedte arcáról a menekülő vércseppeket és eleresztett egy viccet, ő maga is kacagásba kezd. Nevetése olyan, akár egy érett alma. Kívánatos és édes.
A boldog hangot csak a sercegő hús zaja töri meg, amint Dayem megfordítja őket kardján.
A lány szívét öröm tölti el, miután újra felcsengnek fejében a szavak: 'Egyáltalán nem bántam meg. Ami azt illeti... Újra megtenném..'
"Én butus, mit is gondoltam. Tetszett neki! Habár, miért ne tetszett volna. Mindig kedves volt hozzám az úton, és ha közömbös lenne, akkor nem művelne ilyeneket. De nem felejthetem el Wraecot! Vajon mi lehet vele? Követ még, vagy már feladta felkutatásomat?"
Mélyed el ismét gondolataiban és a sercegő nyúlhúst figyeli.
Elbambulásából megint Dayem szava rántja ki, hogy kész az étel.*
- Nem annyira zavaró a sült hús számomra. Mindig azzal kell beérni, ami van. Sajnos ilyenkor félre kell tenni a szeretem, nem szeretem dolgot.
*Válaszol vissza kissé bölcsen a leányzó, és rá is harap az egyik gőzölgő sültre. Miután úgy érzi elég táplálékot kapott gyomra, ő is feláll, leporolja magát, és bólint Dayemnek, hogy ismét útra kész.*
A boldog hangot csak a sercegő hús zaja töri meg, amint Dayem megfordítja őket kardján.
A lány szívét öröm tölti el, miután újra felcsengnek fejében a szavak: 'Egyáltalán nem bántam meg. Ami azt illeti... Újra megtenném..'
"Én butus, mit is gondoltam. Tetszett neki! Habár, miért ne tetszett volna. Mindig kedves volt hozzám az úton, és ha közömbös lenne, akkor nem művelne ilyeneket. De nem felejthetem el Wraecot! Vajon mi lehet vele? Követ még, vagy már feladta felkutatásomat?"
Mélyed el ismét gondolataiban és a sercegő nyúlhúst figyeli.
Elbambulásából megint Dayem szava rántja ki, hogy kész az étel.*
- Nem annyira zavaró a sült hús számomra. Mindig azzal kell beérni, ami van. Sajnos ilyenkor félre kell tenni a szeretem, nem szeretem dolgot.
*Válaszol vissza kissé bölcsen a leányzó, és rá is harap az egyik gőzölgő sültre. Miután úgy érzi elég táplálékot kapott gyomra, ő is feláll, leporolja magát, és bólint Dayemnek, hogy ismét útra kész.*
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-05 20:20:36
Üzenet elküldve: 2012-02-05 20:20:36
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Elhia Dea figyelmébe//
*Dayem mintha megkönnyebbülten sóhajtana mikor a lány leül a tűz mellé. A szavak megnyugtatják a férfit, ki néha vet egy-egy pillantást a lány felé. Kis idő után feláll és a félszerzet mellé térdel. Kezével maga felé fordítja a fél-elf arcát, majd hüvelykujjával leszedi a lecsordult vért a lány szája sarkából. Azt utána szétkeni a félvér ajkain, miközben mosolyog.*
- Ne pazaroljunk... *mondja. Közben végig a lány szemeibe néz. Egy ideig nem szól semmit, csak csendben figyel.*
- Egyáltalán nem bántam meg. Ami azt illeti... Újra megtenném, ha lehetne. Ahhoz viszont el kell találnom még egy fülest igaz?! *neveti. Felkel, majd visszasétál a tűz másik végébe. Kardját leemeli a tűz fölül, majd megforgatja rajta a húsdarabokat. Ezek után visszateszi a tűz fölé.*
- Nemsokára elkészül. Sajnálom, hogy nincs több gyümölcs. Gondolom nincs ínyedre az állandó húsfogyasztás. Viszont... Hamarosan a városban leszünk. Ott ehetsz gyümölcsöt. *mosolyogja. Kis idő múlva elkészül a hús. Megkínálja vele Elhiát, majd maga is enni kezd. Amint befejezi és úgy látja, hogy a lány is, felkel a földről és elcsomagolja a maradék ételt. Összeszedelődzködik majd a kellő irányba fordul vállán az összepakolt holmikkal.*
- Mehetünk tovább? Szólj, ha pihenjünk még.
*Dayem mintha megkönnyebbülten sóhajtana mikor a lány leül a tűz mellé. A szavak megnyugtatják a férfit, ki néha vet egy-egy pillantást a lány felé. Kis idő után feláll és a félszerzet mellé térdel. Kezével maga felé fordítja a fél-elf arcát, majd hüvelykujjával leszedi a lecsordult vért a lány szája sarkából. Azt utána szétkeni a félvér ajkain, miközben mosolyog.*
- Ne pazaroljunk... *mondja. Közben végig a lány szemeibe néz. Egy ideig nem szól semmit, csak csendben figyel.*
- Egyáltalán nem bántam meg. Ami azt illeti... Újra megtenném, ha lehetne. Ahhoz viszont el kell találnom még egy fülest igaz?! *neveti. Felkel, majd visszasétál a tűz másik végébe. Kardját leemeli a tűz fölül, majd megforgatja rajta a húsdarabokat. Ezek után visszateszi a tűz fölé.*
- Nemsokára elkészül. Sajnálom, hogy nincs több gyümölcs. Gondolom nincs ínyedre az állandó húsfogyasztás. Viszont... Hamarosan a városban leszünk. Ott ehetsz gyümölcsöt. *mosolyogja. Kis idő múlva elkészül a hús. Megkínálja vele Elhiát, majd maga is enni kezd. Amint befejezi és úgy látja, hogy a lány is, felkel a földről és elcsomagolja a maradék ételt. Összeszedelődzködik majd a kellő irányba fordul vállán az összepakolt holmikkal.*
- Mehetünk tovább? Szólj, ha pihenjünk még.
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-05 12:10:49
Üzenet elküldve: 2012-02-05 12:10:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Annyira belemerül gondolataiba, hogy csak akkor figyel fel Dayem közelségére, amikor ő már szinte csókolja száját. "Mit csinál! Hisz ez vér.. Legszívesebben nem nyelném le, hogy ne eresszen el! De az .."
Kissé összecsukja szemeit és lesi a férfi arcát, majd kezeivel megérinti annak arcát és elfogadja az életet fenntartó nedűt. Amint az összeset elfogyasztja, ami átcsorgott ajkain, szomorúságára a férfi már el is távolodik tőle, kitépve magát kezei közül.
"Miért.." Szontyolodik el ismét és társa után fordul, aki már a dolgát teszi.*
- D-Dayem.
*Hangzik el halkan szájából és látja, hogy a férfi nem mer ránézni, vagy csak szimplán nem akar.
"Ennyire szörnyű lettem volna?" Ajkacskái az elválás óta pár milliméter távolságot tartanak egymás között, és látszik arcocskáján pár csepp vér elmenekülése. Elhia lassan feláll, majd megkerülve a követ a tűzhöz baktat. Leguggol mellé és egy vékony ágacskával piszkálni kezdi lehajtott fejjel. Lopott pillantásokkal azért figyeli a férfit. Mikor hozzászegezi kérdését felnéz rá.*
- Tudom, hogy muszáj volt. Nem tehettél mást, hogy igyak belőle. Megbántad, amit tettél?
*Kissé szomorkás arccal várja a férfi válaszát, miközben le se veszi arcáról szemét.*
A hozzászólás írója (Elhia Dea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.02.05 12:17:39
Kissé összecsukja szemeit és lesi a férfi arcát, majd kezeivel megérinti annak arcát és elfogadja az életet fenntartó nedűt. Amint az összeset elfogyasztja, ami átcsorgott ajkain, szomorúságára a férfi már el is távolodik tőle, kitépve magát kezei közül.
"Miért.." Szontyolodik el ismét és társa után fordul, aki már a dolgát teszi.*
- D-Dayem.
*Hangzik el halkan szájából és látja, hogy a férfi nem mer ránézni, vagy csak szimplán nem akar.
"Ennyire szörnyű lettem volna?" Ajkacskái az elválás óta pár milliméter távolságot tartanak egymás között, és látszik arcocskáján pár csepp vér elmenekülése. Elhia lassan feláll, majd megkerülve a követ a tűzhöz baktat. Leguggol mellé és egy vékony ágacskával piszkálni kezdi lehajtott fejjel. Lopott pillantásokkal azért figyeli a férfit. Mikor hozzászegezi kérdését felnéz rá.*
- Tudom, hogy muszáj volt. Nem tehettél mást, hogy igyak belőle. Megbántad, amit tettél?
*Kissé szomorkás arccal várja a férfi válaszát, miközben le se veszi arcáról szemét.*
A hozzászólás írója (Elhia Dea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.02.05 12:17:39
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-05 11:11:00
Üzenet elküldve: 2012-02-05 11:11:00
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Elhia Dea figyelmébe//
*Dayem figyelmét nem kerüli el a lány dühe. Szomorúan lebiggyeszti szája szélét, majd figyeli a lány tetteit.*
- Dühös vagy rám, amiért nem találtam el a szívét... Helyes! Legyél csak dühös, az csak erősít. *mondja komolyan. Mikor a félvér elvágja a nyúl torkát, meglepődik. Nem ajánlott két sebet ejteni egy állaton, ha annak meg akarják inni a vérét. A nyílvesszőt épp ezért nem húzza ki. Hagyja az állatban, mert addig nem veszít azon a seben keresztül sok vért.
Mivel Elhia nem kér a vérből, a férfi inni kezdi. Nem szívesen teszi, de a kényszer ráveszi. Addig is kevesebb vizet kell fogyasztaniuk. Közben szeme sarkából figyeli a lányt. Az háttal van neki, így nem láthatja mit csinál.
Dayem iszik még néhány korty vért, majd néhány nagyjából két kortynyi vért a szájában tart. Közelebb megy a fél-elfhez, letérdel mellé, majd megragadja őt és száját ajkaira tapasztja. A vért így juttatja Elhiába. Addig így marad amíg nem érzi, hogy a félszerzet lenyeli a vért. Azután eltávolodik. Gyorsan, nagyjából másfél méternyi távolságra.*
- Ne haragudj, de muszáj volt. Nem lett volna elég neked a víz. Nyugodtan legyél rám dühös, nem érdekel. *mondja. Ezután közelebb ballag a földre dobott nyúlhoz. Út közben némi tűznek valót gyűjtött és cipelt magával, hátha lesz olyan hely, ahol nem találnak. Most annak egy részéből tüzet rak. Az állatot nyúzni kezdi, majd a tűz fölé teszi sülni.*
- Eszünk, utána megyünk tovább. *mondja. Nem néz a lányra. Nem akar rá nézni, mert tart reakciójának látványától.*
*Dayem figyelmét nem kerüli el a lány dühe. Szomorúan lebiggyeszti szája szélét, majd figyeli a lány tetteit.*
- Dühös vagy rám, amiért nem találtam el a szívét... Helyes! Legyél csak dühös, az csak erősít. *mondja komolyan. Mikor a félvér elvágja a nyúl torkát, meglepődik. Nem ajánlott két sebet ejteni egy állaton, ha annak meg akarják inni a vérét. A nyílvesszőt épp ezért nem húzza ki. Hagyja az állatban, mert addig nem veszít azon a seben keresztül sok vért.
Mivel Elhia nem kér a vérből, a férfi inni kezdi. Nem szívesen teszi, de a kényszer ráveszi. Addig is kevesebb vizet kell fogyasztaniuk. Közben szeme sarkából figyeli a lányt. Az háttal van neki, így nem láthatja mit csinál.
Dayem iszik még néhány korty vért, majd néhány nagyjából két kortynyi vért a szájában tart. Közelebb megy a fél-elfhez, letérdel mellé, majd megragadja őt és száját ajkaira tapasztja. A vért így juttatja Elhiába. Addig így marad amíg nem érzi, hogy a félszerzet lenyeli a vért. Azután eltávolodik. Gyorsan, nagyjából másfél méternyi távolságra.*
- Ne haragudj, de muszáj volt. Nem lett volna elég neked a víz. Nyugodtan legyél rám dühös, nem érdekel. *mondja. Ezután közelebb ballag a földre dobott nyúlhoz. Út közben némi tűznek valót gyűjtött és cipelt magával, hátha lesz olyan hely, ahol nem találnak. Most annak egy részéből tüzet rak. Az állatot nyúzni kezdi, majd a tűz fölé teszi sülni.*
- Eszünk, utána megyünk tovább. *mondja. Nem néz a lányra. Nem akar rá nézni, mert tart reakciójának látványától.*
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-05 10:48:29
Üzenet elküldve: 2012-02-05 10:48:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Elhia szája kissé lebiggyed, amikor hallja, hogy életénél is drágább íját még nem érezheti keze között. "De azért megpróbáltam!" Fut át fején a gondolat, majd a távolt kezdi el fürkészni. Ő is figyelmes lesz az ugrifülesre, majd kissé elmosolyodik, mikor Dayem végre célba talál.*
- Ez az! Látod, megy ez neked! Még ha olyan szemetekre is kell gondolnod!
*Miután megjelenik előtte a még élő nyúl, visszakozik.*
- Nem ölöm meg. Mégse céloztál pontosan. Még ha az életem múlik is rajta. Szívét kellett volna eltalálnod!
*Szeméből düh látszik, majd előkapva a kapott tőrt, elnyesi a védtelen állatka torkát.*
- Idd csak a vérét Te! Inkább kibírom a városig, abból a kicsi vízből, ami még megmaradt.
*Ez lehet nem volt jó húzás részéről, de nem bírta tovább nézni a vergődő állatot.
"Szegény pára. Nem volt gyors halálod. Húsoddal és egyéb hasznosítható dolgaidat jó célt szolgálsz. Megmentesz két életet, még ha sajátodat is veszíted el, de újjá fogsz éledni az eljövendőben!"
Mint ha búcsúztatót mondott volna az állatnak, mennek végbe gondolatai fejében, majd hátat fordítva Dayemnek, leül egy közelben levő nagyobb kőre pihenni és a távolt lesi.
"Mit kell még átvészelnem? Kinek kellenék én a gonosz tanácsnokokon kívül.. Kivégeztették a családomat. Most engem akarnak. Biztos vagyok benne. Wraeco! Bocsáss meg nekem, de nem térhetek vissza hozzád!" Apró könnycseppek jelennek meg arcocskáján, amit azon nyomban le is töröl poros arcáról, majd csitítva gondolatait a bőr címeres kötényét kezdi el babrálni, miközben Dayem isten tudja, mit csinál a nyúllal.*
- Ez az! Látod, megy ez neked! Még ha olyan szemetekre is kell gondolnod!
*Miután megjelenik előtte a még élő nyúl, visszakozik.*
- Nem ölöm meg. Mégse céloztál pontosan. Még ha az életem múlik is rajta. Szívét kellett volna eltalálnod!
*Szeméből düh látszik, majd előkapva a kapott tőrt, elnyesi a védtelen állatka torkát.*
- Idd csak a vérét Te! Inkább kibírom a városig, abból a kicsi vízből, ami még megmaradt.
*Ez lehet nem volt jó húzás részéről, de nem bírta tovább nézni a vergődő állatot.
"Szegény pára. Nem volt gyors halálod. Húsoddal és egyéb hasznosítható dolgaidat jó célt szolgálsz. Megmentesz két életet, még ha sajátodat is veszíted el, de újjá fogsz éledni az eljövendőben!"
Mint ha búcsúztatót mondott volna az állatnak, mennek végbe gondolatai fejében, majd hátat fordítva Dayemnek, leül egy közelben levő nagyobb kőre pihenni és a távolt lesi.
"Mit kell még átvészelnem? Kinek kellenék én a gonosz tanácsnokokon kívül.. Kivégeztették a családomat. Most engem akarnak. Biztos vagyok benne. Wraeco! Bocsáss meg nekem, de nem térhetek vissza hozzád!" Apró könnycseppek jelennek meg arcocskáján, amit azon nyomban le is töröl poros arcáról, majd csitítva gondolatait a bőr címeres kötényét kezdi el babrálni, miközben Dayem isten tudja, mit csinál a nyúllal.*
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-05 10:06:34
Üzenet elküldve: 2012-02-05 10:06:34
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Elhia Dea figyelmébe//
*A férfi felnevet, majd hirtelen komoly arcot vág. A kezében tartott íjra tekint majd a lányra. Ismét az íjra, majd megint a lányra. Látszik rajta, hogy gondolkozik. Erősen töpreng azon, hogy mi legyen, de végül megrázza fejét.*
- Az íjat nem kapod vissza. Most, nem! Fegyvert sem adhattam volna neked, nemhogy kettőt. Sajnálom, de meg kell értened. Azzal, hogy ennyi engedményt teszek neked, a saját fejemmel játszom. Nem holmi ütéstől félve hanem attól, hogy lekerül a nyakamról. *mondja komolyan, kissé szomorún. A két alak említésére mintha düh csillanna tekintetében. Izmai megfeszülnek és a talajt kezdi bámulni.
Neszre lesz figyelmes a páros. Egy nyúl ugrik elő egy közeli bozótosból. Az ugrifüles nyugodtan ugrándozik. Látszatra nem érzékeli a veszélyt. Dayem kap az alkalmon és célba veszi. Egyetlen egy lövésből leteríti az apró teremtést.*
- Hmmm... Úgy tűnik, ha őket képzelem a vad helyére, sikerül eltalálnom. *neveti. Fejét vakargatja zavartan, majd megindul az elejtett állatért.*
- Igazad van, sok mindent nem tudok még rólad. De nem néztelek törékenynek, csak olyannak, aki képes kárt tenni magában. *mondja, immáron Elhia mellett a nyúllal a kezében. Az állat még mozog. A lány felé tartja a kezében vergődő fülest, miközben lábait és füleit megfogja.*
- Csak utánad. Nincs mibe kivéreztetni, úgyhogy így kell megoldanunk. Ha készen állsz húzd ki a nyílvesszőt és tedd amit kell. *mondja a lánynak. Látszik rajta, hogy nem erőlteti. Ez csupán egy felajánlás. Van még víz, ha esetleg a félvér inkább annál maradna. A férfi mosolya kedves és érdeklődő.*
*A férfi felnevet, majd hirtelen komoly arcot vág. A kezében tartott íjra tekint majd a lányra. Ismét az íjra, majd megint a lányra. Látszik rajta, hogy gondolkozik. Erősen töpreng azon, hogy mi legyen, de végül megrázza fejét.*
- Az íjat nem kapod vissza. Most, nem! Fegyvert sem adhattam volna neked, nemhogy kettőt. Sajnálom, de meg kell értened. Azzal, hogy ennyi engedményt teszek neked, a saját fejemmel játszom. Nem holmi ütéstől félve hanem attól, hogy lekerül a nyakamról. *mondja komolyan, kissé szomorún. A két alak említésére mintha düh csillanna tekintetében. Izmai megfeszülnek és a talajt kezdi bámulni.
Neszre lesz figyelmes a páros. Egy nyúl ugrik elő egy közeli bozótosból. Az ugrifüles nyugodtan ugrándozik. Látszatra nem érzékeli a veszélyt. Dayem kap az alkalmon és célba veszi. Egyetlen egy lövésből leteríti az apró teremtést.*
- Hmmm... Úgy tűnik, ha őket képzelem a vad helyére, sikerül eltalálnom. *neveti. Fejét vakargatja zavartan, majd megindul az elejtett állatért.*
- Igazad van, sok mindent nem tudok még rólad. De nem néztelek törékenynek, csak olyannak, aki képes kárt tenni magában. *mondja, immáron Elhia mellett a nyúllal a kezében. Az állat még mozog. A lány felé tartja a kezében vergődő fülest, miközben lábait és füleit megfogja.*
- Csak utánad. Nincs mibe kivéreztetni, úgyhogy így kell megoldanunk. Ha készen állsz húzd ki a nyílvesszőt és tedd amit kell. *mondja a lánynak. Látszik rajta, hogy nem erőlteti. Ez csupán egy felajánlás. Van még víz, ha esetleg a félvér inkább annál maradna. A férfi mosolya kedves és érdeklődő.*
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-04 23:18:30
Üzenet elküldve: 2012-02-04 23:18:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
Ugyan, hagyd csak *feleli Keat ajánlatára, és egy könnyed mozdulattal nyeregbe pattan. Bár a lovak ellenérzései miatt nem gyakran lovagol, a nyugodtabb jószágokkal általában nincs baja.*
Üdvözlöm a csapatban, Hyalora *biccent a nő felé, majd Mordach nyomában megindul kifelé a városból.
*Nevethetnékje támad, amikor a vörös arról beszél, hogy osztozniuk kell a sátrakon - ha tudná, hogy Etonnal ők több mindenen osztoztak, mint az a társaság bármelyik tagja feltételezné... de ez a meglepetés még várhat.
A hópelyhek megtelepednek Eris tincsein, ekkor jut eszébe, hogy az istállófiú említette, a lovát is Hópehelynek hívják, érthető okból. Fejére borítja köpenye csuklyáját, hogy ne ázzon el teljesen, de egyébként meseszépnek találja a hóesést. A többiek valószínűleg nem mind gondolják így, de neki meggyőződése, hogy ebben az évszakban aligha találhattak volna szebb időjárást az utazáshoz.*
Üdvözlöm a csapatban, Hyalora *biccent a nő felé, majd Mordach nyomában megindul kifelé a városból.
*Nevethetnékje támad, amikor a vörös arról beszél, hogy osztozniuk kell a sátrakon - ha tudná, hogy Etonnal ők több mindenen osztoztak, mint az a társaság bármelyik tagja feltételezné... de ez a meglepetés még várhat.
A hópelyhek megtelepednek Eris tincsein, ekkor jut eszébe, hogy az istállófiú említette, a lovát is Hópehelynek hívják, érthető okból. Fejére borítja köpenye csuklyáját, hogy ne ázzon el teljesen, de egyébként meseszépnek találja a hóesést. A többiek valószínűleg nem mind gondolják így, de neki meggyőződése, hogy ebben az évszakban aligha találhattak volna szebb időjárást az utazáshoz.*
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-04 19:09:35
Üzenet elküldve: 2012-02-04 19:09:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Kicsit ugyan távolabb áll a társaságtól, de még hallja a beszédüket, ahogy azt is, hogy Eton valóban hozzáadta még a társasághoz Hyalorát. Az újdonsült útitárs felé biccent egyet üdvözlésképpen, ám egyáltalán nem zavarja a hölgyemény társasága; talán Etont kicsit kibillenti ebből a 'szigorú' magatartásból, melyet Caliel felé mutat, s talán kicsit feloldódik mellette - ki tudja, talán még ő is vevő lenne egy kis iszogatásra.
Mordach megindítja a sort szépen lassan, majd lovával felvesz egy átlagos tempót, mely remélhetőleg senkiek sem lesz túl gyors, vagy lassú - ha utóbbi állna fent, rajta ne múljék, szívesen begyorsít! Mikor eléri a kivezető kaput, Eton megszólítja, mire a vörös hátrakapja a fejét, s akkor veszi észre, hogy valóban az ő étellel megrakott zsákja még ott csücsül a patásán.*
- Ó, el is felejtettem... Ha nem szól, még itt maradt volna!
*Leszedi a zsákot, majd megvárja, míg a férfi melléér, s akkor átadja neki. Dobni azért nem akarja; ha véletlenül leesne a földre, akkor az a sok étel teljesen szétnyomódna, meg összekeveredne...*
- A füves puszta elég messze van, így estére sem fogunk odaérni, sőt... Mint azt mondtam nemrég, hoztam magammal sátrakat is, így ha valakinek szüksége van rá, akkor az szóljon nekem! Nem tudom, ki mennyire bírja a hideget és a 'közeli' társaságot, de sajnos csak négy sátrat sikerült szereznem, ezt is kissé nehézkesen. Úgyhogy ha valaki le szeretne pihenni, kénytelen osztozni valakivel...
*Jobbnak látja, ha már most felkészíti erre azokat a tagokat, akik nem éppen közvetlenek, s egy idegennel nem akarnak ennyire 'közel' kerülni, még ha csak alvásról is van szó.
Eközben a hópelyhek egyre sűrűbben esnek, s Mordach Arthenior kapuit már lágyan fehérlő fekete köpennyel hagyja el. A természet is kezd lassan fehér ruhát ölteni, s így az utazás is csak még szebb lesz - a vörös imádja nézni a tájat, legyen az egy naplemente vagy egy hóviharral tarkított puszta.
Mikor már öt percre járnak a várostól, a férfi hátrabiccent Loyának, s szól neki, hogy egy pillanatra jöjjön oda hozzá. Ha ez megtörténik, Mordach halkan odasúg neki.*
- Tervezgetted már, hogy mit teszel, ha meglátod Erdant? Van egy olyan érzésem, hogy az elmédre akkor igen nagy sötétség fog kiülni, aminek következtében csak magadnak fogsz ártani...
*Mondja neki bizalmasan és gondoskodóan, majd ha befejezték a 'titkos' beszélgetést, a vörös Ariannát is megvárja.*
- Ha Kegyed nem bánja, s van rá igénye, akkor szívesen megosztom Önnel az ételem.
*Mutat hátra a jól megtömött zsákra.*
Mordach megindítja a sort szépen lassan, majd lovával felvesz egy átlagos tempót, mely remélhetőleg senkiek sem lesz túl gyors, vagy lassú - ha utóbbi állna fent, rajta ne múljék, szívesen begyorsít! Mikor eléri a kivezető kaput, Eton megszólítja, mire a vörös hátrakapja a fejét, s akkor veszi észre, hogy valóban az ő étellel megrakott zsákja még ott csücsül a patásán.*
- Ó, el is felejtettem... Ha nem szól, még itt maradt volna!
*Leszedi a zsákot, majd megvárja, míg a férfi melléér, s akkor átadja neki. Dobni azért nem akarja; ha véletlenül leesne a földre, akkor az a sok étel teljesen szétnyomódna, meg összekeveredne...*
- A füves puszta elég messze van, így estére sem fogunk odaérni, sőt... Mint azt mondtam nemrég, hoztam magammal sátrakat is, így ha valakinek szüksége van rá, akkor az szóljon nekem! Nem tudom, ki mennyire bírja a hideget és a 'közeli' társaságot, de sajnos csak négy sátrat sikerült szereznem, ezt is kissé nehézkesen. Úgyhogy ha valaki le szeretne pihenni, kénytelen osztozni valakivel...
*Jobbnak látja, ha már most felkészíti erre azokat a tagokat, akik nem éppen közvetlenek, s egy idegennel nem akarnak ennyire 'közel' kerülni, még ha csak alvásról is van szó.
Eközben a hópelyhek egyre sűrűbben esnek, s Mordach Arthenior kapuit már lágyan fehérlő fekete köpennyel hagyja el. A természet is kezd lassan fehér ruhát ölteni, s így az utazás is csak még szebb lesz - a vörös imádja nézni a tájat, legyen az egy naplemente vagy egy hóviharral tarkított puszta.
Mikor már öt percre járnak a várostól, a férfi hátrabiccent Loyának, s szól neki, hogy egy pillanatra jöjjön oda hozzá. Ha ez megtörténik, Mordach halkan odasúg neki.*
- Tervezgetted már, hogy mit teszel, ha meglátod Erdant? Van egy olyan érzésem, hogy az elmédre akkor igen nagy sötétség fog kiülni, aminek következtében csak magadnak fogsz ártani...
*Mondja neki bizalmasan és gondoskodóan, majd ha befejezték a 'titkos' beszélgetést, a vörös Ariannát is megvárja.*
- Ha Kegyed nem bánja, s van rá igénye, akkor szívesen megosztom Önnel az ételem.
*Mutat hátra a jól megtömött zsákra.*
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-02 19:45:36
Üzenet elküldve: 2012-02-02 19:45:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Elhia pontosan úgy tesz, ahogy Dayem mondja neki. Jól befalatozik a húsból, majd nagyon keveset kortyol a vízből, de kívülálló számára jókora nyeletnek tűnik.*
- Nem kell aggódnod. A lábam lassan teljesen felépül. Már csak egy kicsit sajog, de semmi több. Már támaszra se nagyon van szükségem.
*Amikor hallja a vadas történetet Dayemtől, kissé kineveti. Elhia elrablása előtt sok időt töltött az erdőben és a mellette levő füves pusztán. Szinte bármilyen állatot képes eltalálni, ha nagyobb egy nyúlnál. A sok vadászati tapasztalatot magáénak érezve így szól.*
- Ha visszakaphatnám az íjamat, akkor nem lenne ilyen gondunk. Lelövök én neked bármint, ha az nem kisebb egy nyúlnál!
Ráadásul a fejed miatt a célzásod is romolhatott. Majd ha teljesen begyógyul a sérülésed, meglátod majd, hogy jócskán javulni fog a célzásod.
*Biztatja mosolyogva a férfit, akinek immáron képes elveszni arcvonásaiban.*
- Jól egyik, hogy már nem csak egy álarchoz beszélek, hanem láthatom a teljes arcodat!
*Vidámsága immáron kezd a régi lenni, és hosszú rögös út ide, vagy oda, neki már nem számít.*
- Am meséltem már, hogy alig töltöttem be a tizennégyet, de már magamról gondoskodni tudtam?
Nagy utakat tettem meg, amíg megleltem Artheniort. Sokan mesélték, hogy itt kellemesebb az élet, de csak hiú ábrándok voltak, hogy jobban érezzék magukat.
*Ha nem kapja vissza íját, akkor folytatja életének történetét, de ha mégis kezében érezheti régi edzett ezüstjét, akkor a nap teljes leszállta előtt két ugrifülessel állít vissza Dayemhez.*
- Nem vagyok egy eredar, de sajnos vért is kellett már fogyasztanom.
Nagyon sok mindent nem tudsz Te rólam! Lehet, hogy egy törékeny virágszálnak tűnök, aki képes magában is kárt tenni, de ha a szükség úgy hozza, akkor a sarkamra állok, és mindenre képes leszek.
Azaz majdnem mindenre.
*Vakarja meg kicsiny buksiját, majd a szabadon szálló tincseinek parancsolva fonatot képez belőlük, hogy ne legyen útban miközben (ha úgy adódott) a nyulakat fogja feldolgozni és kivéreztetni.*
- Nem kell aggódnod. A lábam lassan teljesen felépül. Már csak egy kicsit sajog, de semmi több. Már támaszra se nagyon van szükségem.
*Amikor hallja a vadas történetet Dayemtől, kissé kineveti. Elhia elrablása előtt sok időt töltött az erdőben és a mellette levő füves pusztán. Szinte bármilyen állatot képes eltalálni, ha nagyobb egy nyúlnál. A sok vadászati tapasztalatot magáénak érezve így szól.*
- Ha visszakaphatnám az íjamat, akkor nem lenne ilyen gondunk. Lelövök én neked bármint, ha az nem kisebb egy nyúlnál!
Ráadásul a fejed miatt a célzásod is romolhatott. Majd ha teljesen begyógyul a sérülésed, meglátod majd, hogy jócskán javulni fog a célzásod.
*Biztatja mosolyogva a férfit, akinek immáron képes elveszni arcvonásaiban.*
- Jól egyik, hogy már nem csak egy álarchoz beszélek, hanem láthatom a teljes arcodat!
*Vidámsága immáron kezd a régi lenni, és hosszú rögös út ide, vagy oda, neki már nem számít.*
- Am meséltem már, hogy alig töltöttem be a tizennégyet, de már magamról gondoskodni tudtam?
Nagy utakat tettem meg, amíg megleltem Artheniort. Sokan mesélték, hogy itt kellemesebb az élet, de csak hiú ábrándok voltak, hogy jobban érezzék magukat.
*Ha nem kapja vissza íját, akkor folytatja életének történetét, de ha mégis kezében érezheti régi edzett ezüstjét, akkor a nap teljes leszállta előtt két ugrifülessel állít vissza Dayemhez.*
- Nem vagyok egy eredar, de sajnos vért is kellett már fogyasztanom.
Nagyon sok mindent nem tudsz Te rólam! Lehet, hogy egy törékeny virágszálnak tűnök, aki képes magában is kárt tenni, de ha a szükség úgy hozza, akkor a sarkamra állok, és mindenre képes leszek.
Azaz majdnem mindenre.
*Vakarja meg kicsiny buksiját, majd a szabadon szálló tincseinek parancsolva fonatot képez belőlük, hogy ne legyen útban miközben (ha úgy adódott) a nyulakat fogja feldolgozni és kivéreztetni.*
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-02 15:53:47
Üzenet elküldve: 2012-02-02 15:53:47
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Elhia Dea figyelmébe//
*Dayem eszik néhány falatot az elkészült hússzeletekből, miközben megkínálja velük a fél-elfet is. Amint eleget ettek, készít még néhány szelet húst az útra. Mikor a kulacsért nyúlna észreveszi, hogy alig maradt benne víz. Egyre inkább húzódik afelé, hogy visszamenjenek a Karavánpihenőbe. Ott lenne elég vizük és élelmük. Nem is beszélve arról, hogy tudnának szerezni lovakat és elegendő élelmet az útra. Az étellel még nem is lenne gond, mivel a patásból jócskán került. A víz viszont még problémás lehet. Épp ezért jobbnak látja minél hamarabb tovább ballagni.
Elhia mellé lép és jelez neki, hogy menjenek, miután összeszedi a használható holmikat. Kardját oldalára csatolja, tőrét elteszi, majd a nyeregtáskát a vállára csapja. Ha a lánynak szüksége van némi segítségre, akkor természetesen támaszul szolgál. Ezek után megindulnak.*
*Jó néhány napba telik, mire megpillantják a várost a távolban. Vizük alig maradt, csupán néhány korty és ennyi az, mit idáig is fogyasztani tudtak. Dayem nem hajlandó sokat inni, nem törődik sérülésével sem, mely miatt gyakorta megszédül. Helyette inkább Elhiát ösztökéli ivásra.*
- Pihenjünk! Hamarosan ismét besötétedik, nem tanácsos tovább menni. Egy-két nap és a városban leszünk. *mondja. Élelmük fogytán, de azért még kitart. A hús már közel sincs olyan jó ízű, de azért jobb mint a semmi. A félvér íja Dayemnél van. A férfi néha lőtt vadakra, de sajnálatára egyszer sem talált. Túl gyorsak az állatok, vagy ő lassult le, valamelyik a kettő közül, erre még ő sem tudja a választ.*
- Igyál egy keveset! Most már igazán találhatnék valami vadat. Vagyis El találhatnék valamit. *javítja ki magát.*
- Azt viszont tudnod kell, hogy ha sikerül, meg kell innod a vérét. Az biztosít némi folyadékot... *Mondja. Ezek után lepakolja holmijaikat. A lányt néhány percre magára hagyja, amíg egy bozótos szélénél gallyakat csapkod tüzelőnek. Ezekből hamarosan már el is készül a tűz, melynek lángjai kecses táncot lejtenek a sötétben.*
- Bírd még ki egy kicsit! Hogy van a lábad?
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.02.03 07:25:05, a következő indokkal:
Hely.í.jav.
*Dayem eszik néhány falatot az elkészült hússzeletekből, miközben megkínálja velük a fél-elfet is. Amint eleget ettek, készít még néhány szelet húst az útra. Mikor a kulacsért nyúlna észreveszi, hogy alig maradt benne víz. Egyre inkább húzódik afelé, hogy visszamenjenek a Karavánpihenőbe. Ott lenne elég vizük és élelmük. Nem is beszélve arról, hogy tudnának szerezni lovakat és elegendő élelmet az útra. Az étellel még nem is lenne gond, mivel a patásból jócskán került. A víz viszont még problémás lehet. Épp ezért jobbnak látja minél hamarabb tovább ballagni.
Elhia mellé lép és jelez neki, hogy menjenek, miután összeszedi a használható holmikat. Kardját oldalára csatolja, tőrét elteszi, majd a nyeregtáskát a vállára csapja. Ha a lánynak szüksége van némi segítségre, akkor természetesen támaszul szolgál. Ezek után megindulnak.*
*Jó néhány napba telik, mire megpillantják a várost a távolban. Vizük alig maradt, csupán néhány korty és ennyi az, mit idáig is fogyasztani tudtak. Dayem nem hajlandó sokat inni, nem törődik sérülésével sem, mely miatt gyakorta megszédül. Helyette inkább Elhiát ösztökéli ivásra.*
- Pihenjünk! Hamarosan ismét besötétedik, nem tanácsos tovább menni. Egy-két nap és a városban leszünk. *mondja. Élelmük fogytán, de azért még kitart. A hús már közel sincs olyan jó ízű, de azért jobb mint a semmi. A félvér íja Dayemnél van. A férfi néha lőtt vadakra, de sajnálatára egyszer sem talált. Túl gyorsak az állatok, vagy ő lassult le, valamelyik a kettő közül, erre még ő sem tudja a választ.*
- Igyál egy keveset! Most már igazán találhatnék valami vadat. Vagyis El találhatnék valamit. *javítja ki magát.*
- Azt viszont tudnod kell, hogy ha sikerül, meg kell innod a vérét. Az biztosít némi folyadékot... *Mondja. Ezek után lepakolja holmijaikat. A lányt néhány percre magára hagyja, amíg egy bozótos szélénél gallyakat csapkod tüzelőnek. Ezekből hamarosan már el is készül a tűz, melynek lángjai kecses táncot lejtenek a sötétben.*
- Bírd még ki egy kicsit! Hogy van a lábad?
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.02.03 07:25:05, a következő indokkal:
Hely.í.jav.
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-02-01 20:00:57
Üzenet elküldve: 2012-02-01 20:00:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Wraeco egy teljes napot ájultan tölt. Víz folyik végig arcán, amire ösztönösen felébred, hiszen tudatalattija fulladás veszélyét észleli. Kinyitja szemeit. "Minden olyat sötét... és hideg van" - állapítja meg Wraeco, miközben majd' szétszakad feje a fájdalomtól. Valaki megemeli fejét, s egy szőrös kéz kulacsot tart ajkaihoz. Lassan, kis kortyokban fogyasztja az átlátszó színű éltető nedűt, bár fájó torka nagyban igyekszik őt meghiúsítani ebben. Pislog párat, majd körbenéz. Két törpét lát maga körül, akik aggódó arccal tekintenek rá. Kezeivel kitapintja közlekedési eszközük oldalán a deszkákat. "Egy szekéren vagyok. Visznek valahova. Ezek a törpék ismerősek nekem." - morfondírozik, majd hirtelen mély álomba zuhan.*
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-01-28 20:53:10
Üzenet elküldve: 2012-01-28 20:53:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
* Borsovád, megérkezik Arthenior közelébe. Az út egyre keskenyedik, ahogyan két domb nagysága zárja közre. Íjászunk vidáman galoppól lovával. Kecsességük és összhangjuk egyszerűen elámítja a néző embereket. Pár kisgyerek integet az íjásznak, aki hangos kurjantásokkal veszi azt tudomásul és lovával gyorsabb ütemben haladnak. Pár karaván megy az úton. Kíséretük zsoldosokból állhat, mivel ruházatuk eléggé szedett-vetett. Hol rézből, hol bőrből vannak a páncéljuk. Lándzsások és kardosok is találhatóak közöttük. Egy két íjász is előbukkan a karaván belsejében.*
- Jó napot kívánok! Isten áldja utatokat.
* Kiáltja a nomád és leelőzi a karavánt és kíséretit. Az emberek sisakjuk alatt összenéznek.*
- Látjátok? Ilyen egy ostoba ember. Háháhááh
* Mindannyian nevetni kezdenek. Borsovád örömmel teli szemekkel néz vissza, ahogyan hallja boldogságukat. Tudja, hogy az ő öröme tette őket boldogabbá. Azt viszont nem sejti, hogy rajta röhögnek az emberek, jót mulatva. No de ilyen a mi hősünk. Lassan kirajzolódik a kapu hatalmas alakja. Közelebbről az örök alakja is látszik. Kezük kardjukon pihen. szemük fáradtan tekint az út távolabbi részére.. Odaérve Borsovád, tisztelet tudóan néz a katonákra.*
- Uram, engedelmükkel átmennék. Kívánok további szép napot.
* Kimondva az utolsó szót átlép a kapun lova hátán. Majd a főtéren találja magát.*
- Jó napot kívánok! Isten áldja utatokat.
* Kiáltja a nomád és leelőzi a karavánt és kíséretit. Az emberek sisakjuk alatt összenéznek.*
- Látjátok? Ilyen egy ostoba ember. Háháhááh
* Mindannyian nevetni kezdenek. Borsovád örömmel teli szemekkel néz vissza, ahogyan hallja boldogságukat. Tudja, hogy az ő öröme tette őket boldogabbá. Azt viszont nem sejti, hogy rajta röhögnek az emberek, jót mulatva. No de ilyen a mi hősünk. Lassan kirajzolódik a kapu hatalmas alakja. Közelebbről az örök alakja is látszik. Kezük kardjukon pihen. szemük fáradtan tekint az út távolabbi részére.. Odaérve Borsovád, tisztelet tudóan néz a katonákra.*
- Uram, engedelmükkel átmennék. Kívánok további szép napot.
* Kimondva az utolsó szót átlép a kapun lova hátán. Majd a főtéren találja magát.*
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-01-06 22:38:44
Üzenet elküldve: 2012-01-06 22:38:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Wraeco egy pillanat habozás nélkül fölnyalábolja Elhiát* - Karold át a nyakam... úgy, ni. *és így folytatják tovább a menekülést. Wraeco közben próbálja megnyugtatni társát, aki szó szerint remeg az ölében:* - Semmi gond, rendben oda fogunk érni. Ha a közelünkben lennének, érezném őket, hidd el. Minden rendben lesz. *Az elf férfiúnak nem esik nehezére a sárban való futás, hisz csizma van rajta és pehelykönnyű Elhiát is könnyedén szorítotja magához.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579