Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 26 (501. - 520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
520. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-26 04:00:03
Üzenet elküldve: 2013-02-26 04:00:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
*A tündér és az ork társaságának elvesztése után hosszú órákra járt még mindig a fővárostól. Eseménytelennek azért nem nevezné az útját lévén, hogy összefutott pár vándorkomédiással is, kik épp Artheniorba tartottak szintén. Némi italért és ételért cserébe Kael az egyetlen kalandjának történetével fizetett nekik amit hol nevetve, hol elszörnyedve hallgattak.*
-Tégedet aztán jól átvertek, öcsém! Fiatal süldő vagy, még a bajszod se pörsent ki! Nem is csoda hogy fel se tűnt, hogy ezek annyit értettek a szarvasmarhához, mint én a démonszelídítéshez! Nem kereskedők voltak ezek csupán annak adták ki magukat.- *közölte végül egy ezüstös üstökű zsonglőrféleség. Féleség, hiszen a hagyományos késdobálásokkal ellentétben, ő teljesen vak volt, mégis sose tévesztette el a célpontját... a többiek szerint. Kael persze még részegen se mert belemenni abba, hogy a fejéról egy nagyobb darab narancsot ledobjon egy pengével!
Az út eme vidám társulattal máris jobban és gyorsabban telt, mintha egyedül rúgta volna maga előtt a port. Arthenior falai hamarosan teljes nagyságban magasodik föléjük, miközben áthaladnak a kapun.*
-Tégedet aztán jól átvertek, öcsém! Fiatal süldő vagy, még a bajszod se pörsent ki! Nem is csoda hogy fel se tűnt, hogy ezek annyit értettek a szarvasmarhához, mint én a démonszelídítéshez! Nem kereskedők voltak ezek csupán annak adták ki magukat.- *közölte végül egy ezüstös üstökű zsonglőrféleség. Féleség, hiszen a hagyományos késdobálásokkal ellentétben, ő teljesen vak volt, mégis sose tévesztette el a célpontját... a többiek szerint. Kael persze még részegen se mert belemenni abba, hogy a fejéról egy nagyobb darab narancsot ledobjon egy pengével!
Az út eme vidám társulattal máris jobban és gyorsabban telt, mintha egyedül rúgta volna maga előtt a port. Arthenior falai hamarosan teljes nagyságban magasodik föléjük, miközben áthaladnak a kapun.*
519. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-25 22:10:27
Üzenet elküldve: 2013-02-25 22:10:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
- Igen, én vagyok az.
*Mosolyog rá húgára. Rég szólították már így. Szinte el is feledte becenevét. Jól eső melegség fogja meg szívét, s készteti egyre hangosabb lüktetésre.*
- Nió...
*Hangja boldogan csendül.*
- Hosszú történet katicabogár.
*Simít végig gyengéden arcán. Még ő nevezte el így kiskorában a lánykát vörös szemei miatt, hisz pupillája akár a rovar pöttyei, meg mert húgocskája is olyan kis pici volt még akkor.
Hagyja, hogy a másik is megérintse arcát, s ujjaival lassan felfedezze vonásait. Arcéle finom, szív alakú, ajkai teltek, orra pisze, szemöldökei merész ívűek, pillái pedig hosszúak, akár anyjuké volt. Talán ez is elég lenne, hogy Nió felismerje, de megérti, hogy bizonyosságra vágyik.*
- Kiskorodban azt hitted a nagypapi pipájában tűzdémonok laknak és féltél, hogy majd kipattannak a gondosan ápolt szakállára és felfalják, ezért egyszer amikor aludt elcsented és eldugtad a lépcső alá. Napokig keresték, de senki sem talált rá.
*Meséli el ezt a régi történetet, melyről nemigen tudott más, mert csak nővérével osztotta meg akkor aggodalma valódi okát. S titkát még akkor sem árulta el mikor szüleik megverték őt a csínytevésért.*
- Kis maszatka... Hol bujkáltál? Úgy nézel ki, mint aki beleugrott a szeneszsákba.
*Töröl le egy foltot gyengéden húga arcáról, majd odafordul a kettőshöz, s tisztelete jeléül meghajol feléjük.*
- Köszönöm, hogy megóvtátok.
*Ekkor akad meg pillantása Echnal arcán, s jut el a felismeréshez. Íriszei gyanakodva villannak, hisz ő nem azt kérte húgát kövesse, hanem azt aki Nió nyomába szegődött, s tudja meg mik a szándékai. Persze az is egy módja, ha társul hozzá, de jobb szerette volna, ha a lánykának nincs semmi köze sem hozzá.*
- Gyere, ülj le ide a tűz mellé és egyél, rád fér.
*Vezeti húgát a rönkhöz, hol az imént ült s kezébe adja a botot, melynek végén egy jól átsült hal himbálózik.*
- Vigyázz a szálkákra.
*Fűzi még hozzá aggódva, majd Graukra pillant.*
- Neked is jut ha kérsz.
*Csak ezután biccent a zsoldosnak kövesse, s vonul kicsit arrébb vele, hogy diszkréten válthassanak néhány szót.*
- Köszönöm. Megbízásod itt véget ért.
*Nyújt át diszkréten 500 aranyat Echnal Garmnak,
ami mintegy tízszerese annak, mint miben eredetileg megegyeztek.*
- Tekintsd ezt hálám jeleként amiért vigyáztál helyettem is rá. Szellemek óvjanak utadon.
*Búcsúzik. Hálás, de nem szeretné, ha Niori megtudná ki ő, s ahogy észre vette ő sem. Vélhetően egyedül tér vissza a kis csoporthoz. Letelepedik a tűz mellé, elmar egy halat -még jó, hogy többet sütött gondolván három napra elég lesz- és enni kezd. Mikor befejezte töri meg a csendet újra. Nyom egy csókot a lány homlokára, majd számára is előkészít valami alvóhelyet.*
- Pihenj édesem, holnap hosszú útra indulunk.
*Mosolyog rá, majd a félorkra pillant.*
- Örömünkre szolgálna, ha elkísérnél.
*Hajt fejet ismét. Úgy vette észre van köztük némi kötelék. Nem akarja elválasztani őket egymástól. Minden esetre nem kell most döntenie, aludhat rá egyet, ám bárhogy is legyen ők ketten a hajnal első sugaraival biztosan útra kelnek...*
A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.26 21:04:14, a következő indokkal:
Személyes üzeneteket kéretik privátban közölni (:
*Mosolyog rá húgára. Rég szólították már így. Szinte el is feledte becenevét. Jól eső melegség fogja meg szívét, s készteti egyre hangosabb lüktetésre.*
- Nió...
*Hangja boldogan csendül.*
- Hosszú történet katicabogár.
*Simít végig gyengéden arcán. Még ő nevezte el így kiskorában a lánykát vörös szemei miatt, hisz pupillája akár a rovar pöttyei, meg mert húgocskája is olyan kis pici volt még akkor.
Hagyja, hogy a másik is megérintse arcát, s ujjaival lassan felfedezze vonásait. Arcéle finom, szív alakú, ajkai teltek, orra pisze, szemöldökei merész ívűek, pillái pedig hosszúak, akár anyjuké volt. Talán ez is elég lenne, hogy Nió felismerje, de megérti, hogy bizonyosságra vágyik.*
- Kiskorodban azt hitted a nagypapi pipájában tűzdémonok laknak és féltél, hogy majd kipattannak a gondosan ápolt szakállára és felfalják, ezért egyszer amikor aludt elcsented és eldugtad a lépcső alá. Napokig keresték, de senki sem talált rá.
*Meséli el ezt a régi történetet, melyről nemigen tudott más, mert csak nővérével osztotta meg akkor aggodalma valódi okát. S titkát még akkor sem árulta el mikor szüleik megverték őt a csínytevésért.*
- Kis maszatka... Hol bujkáltál? Úgy nézel ki, mint aki beleugrott a szeneszsákba.
*Töröl le egy foltot gyengéden húga arcáról, majd odafordul a kettőshöz, s tisztelete jeléül meghajol feléjük.*
- Köszönöm, hogy megóvtátok.
*Ekkor akad meg pillantása Echnal arcán, s jut el a felismeréshez. Íriszei gyanakodva villannak, hisz ő nem azt kérte húgát kövesse, hanem azt aki Nió nyomába szegődött, s tudja meg mik a szándékai. Persze az is egy módja, ha társul hozzá, de jobb szerette volna, ha a lánykának nincs semmi köze sem hozzá.*
- Gyere, ülj le ide a tűz mellé és egyél, rád fér.
*Vezeti húgát a rönkhöz, hol az imént ült s kezébe adja a botot, melynek végén egy jól átsült hal himbálózik.*
- Vigyázz a szálkákra.
*Fűzi még hozzá aggódva, majd Graukra pillant.*
- Neked is jut ha kérsz.
*Csak ezután biccent a zsoldosnak kövesse, s vonul kicsit arrébb vele, hogy diszkréten válthassanak néhány szót.*
- Köszönöm. Megbízásod itt véget ért.
*Nyújt át diszkréten 500 aranyat Echnal Garmnak,
ami mintegy tízszerese annak, mint miben eredetileg megegyeztek.*- Tekintsd ezt hálám jeleként amiért vigyáztál helyettem is rá. Szellemek óvjanak utadon.
*Búcsúzik. Hálás, de nem szeretné, ha Niori megtudná ki ő, s ahogy észre vette ő sem. Vélhetően egyedül tér vissza a kis csoporthoz. Letelepedik a tűz mellé, elmar egy halat -még jó, hogy többet sütött gondolván három napra elég lesz- és enni kezd. Mikor befejezte töri meg a csendet újra. Nyom egy csókot a lány homlokára, majd számára is előkészít valami alvóhelyet.*
- Pihenj édesem, holnap hosszú útra indulunk.
*Mosolyog rá, majd a félorkra pillant.*
- Örömünkre szolgálna, ha elkísérnél.
*Hajt fejet ismét. Úgy vette észre van köztük némi kötelék. Nem akarja elválasztani őket egymástól. Minden esetre nem kell most döntenie, aludhat rá egyet, ám bárhogy is legyen ők ketten a hajnal első sugaraival biztosan útra kelnek...*
A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.26 21:04:14, a következő indokkal:
Személyes üzeneteket kéretik privátban közölni (:
518. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-19 22:30:28
Üzenet elküldve: 2013-02-19 22:30:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*A szerencse ismét mellé szegődött, megérzései nem hagyták cserben. A dúdoló alak még itt van, s úgy tűnik ismeri, pontosabban, hogy felismeri őt. Ha valóban egy faluból származnak, nem meglepő. Lássuk csak be, nem mindennap születnek vak albínó lánykák a kék ég alatt... Olyan jegyek ezek, melyek évek elteltével is könnyen felismerhetők, változzon bármennyit is az arc... vagy a hang.
A hang... Ezért nem is ismeri, ismerheti fel ilyen hamar nővérét. Mikor utoljára hallotta ezt a balladát, az még gyermeki hangon énekelte, nem pedig azon az érett női zöngén, mi most nevét leheli. Ez hang pedig reszketeg, mintha attól tartana egy határozottabb lélegzet elegendő lenne ahhoz, hogy Nió alakja úgy tűnjön tova akár gyenge gyertyaláng.
Az alak közeledni kezd, s az igazán megdöbbentő szavak, csak eztán érik. "Hugocskám..." Visszhangzik tudatában, s akaratlanul is kérdez.*
- Yümi? * Bár hangja hitetlenkedő, de ez talán elnézhető neki... Elvégre Nőére hosszú évekkel ezelőtt eltűnt. Az, hogy halott ugyan nem volt bizonyos, de arra sem volt túl sok esély, hogy túlélte a kastély pusztulását... vagy a falu romlását...*
- Ez hogy lehet? *Bukik ki belőle, miközben a másik átöleli,s bár a mozdulat szinte minden rezdülésében ugyan az mint gyermekkorukban volt, mégis... olyan hirtelen. Valahogy nehéz elhinnie, ráadásul ő nem lehet oly bizonyos a dologban, mint nővére. Nem mintha Yümi nem rendelkezne hasonlóan egyedi külső jegyekkel, épen csak ez nem volt mindig így, ráadásul mindezt a lányka nem láthatja. Talán éppen ezért is van, hogy a kicsiny kezek máris a másik arcát tapintják. A kirajzolódó arc pedig leginkább anyjukéra emlékezteti...
Számtalan érzés, gondolta és kérdés kezd el kavarogni benne... Hirtelen nem is tudja, mit kezdjen velük, melyikük hallgasson? *
- Köszönöm jól vagyok. *Óvatosan hátrébb lép, épp csak annyira, hogy elszakadjon a másik ölelő karjaiból.*
- Ne haragudj, de tudnál mondani valami olyasmit, amitől bizonyos lehetnék? * Kéri komolyan, hiszen ha a másik valóban Yümi, ez nem jelenthet gondot neki... Nővére láthatja, jó van. Minden épp s bár kócosabb és koszosabb az elvárhatótól, az elmúlt napok ismertében minden bizonnyal ezt is elnézné neki... Hiába régen is hányszor hallgatta, hogy ejj már megint maszatos... Ennek ellenére Nió már nem az az elveszett félős kislány. Érezhetően sokkal magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb.
A két férfinek a történő dolgok biztos nem jelet neki annyit, mint a két lányka, ám azt még ős is láthatják, le se tagadhatnák hasonlóságukat.*
A hang... Ezért nem is ismeri, ismerheti fel ilyen hamar nővérét. Mikor utoljára hallotta ezt a balladát, az még gyermeki hangon énekelte, nem pedig azon az érett női zöngén, mi most nevét leheli. Ez hang pedig reszketeg, mintha attól tartana egy határozottabb lélegzet elegendő lenne ahhoz, hogy Nió alakja úgy tűnjön tova akár gyenge gyertyaláng.
Az alak közeledni kezd, s az igazán megdöbbentő szavak, csak eztán érik. "Hugocskám..." Visszhangzik tudatában, s akaratlanul is kérdez.*
- Yümi? * Bár hangja hitetlenkedő, de ez talán elnézhető neki... Elvégre Nőére hosszú évekkel ezelőtt eltűnt. Az, hogy halott ugyan nem volt bizonyos, de arra sem volt túl sok esély, hogy túlélte a kastély pusztulását... vagy a falu romlását...*
- Ez hogy lehet? *Bukik ki belőle, miközben a másik átöleli,s bár a mozdulat szinte minden rezdülésében ugyan az mint gyermekkorukban volt, mégis... olyan hirtelen. Valahogy nehéz elhinnie, ráadásul ő nem lehet oly bizonyos a dologban, mint nővére. Nem mintha Yümi nem rendelkezne hasonlóan egyedi külső jegyekkel, épen csak ez nem volt mindig így, ráadásul mindezt a lányka nem láthatja. Talán éppen ezért is van, hogy a kicsiny kezek máris a másik arcát tapintják. A kirajzolódó arc pedig leginkább anyjukéra emlékezteti...
Számtalan érzés, gondolta és kérdés kezd el kavarogni benne... Hirtelen nem is tudja, mit kezdjen velük, melyikük hallgasson? *
- Köszönöm jól vagyok. *Óvatosan hátrébb lép, épp csak annyira, hogy elszakadjon a másik ölelő karjaiból.*
- Ne haragudj, de tudnál mondani valami olyasmit, amitől bizonyos lehetnék? * Kéri komolyan, hiszen ha a másik valóban Yümi, ez nem jelenthet gondot neki... Nővére láthatja, jó van. Minden épp s bár kócosabb és koszosabb az elvárhatótól, az elmúlt napok ismertében minden bizonnyal ezt is elnézné neki... Hiába régen is hányszor hallgatta, hogy ejj már megint maszatos... Ennek ellenére Nió már nem az az elveszett félős kislány. Érezhetően sokkal magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb.
A két férfinek a történő dolgok biztos nem jelet neki annyit, mint a két lányka, ám azt még ős is láthatják, le se tagadhatnák hasonlóságukat.*
517. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-17 21:01:22
Üzenet elküldve: 2013-02-17 21:01:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Nem mennek sokat. Már a szagokból érezi, hogy nem messze mennek. Azt is sikerül kisilabizálnia, hogy nagy eséllyel egy nősténnyel lesz dolguk. Vagy egy furcsa hímmel. Nem mintha zavarnák az ilyen dolgok, de sosem értette mire fel a páváskodás, főleg ha egy férfiemberről -vagy más faj tagjáról- van szó. Szóval amint odaérnek, érdeklődve figyeli a jelenetet ami kezd kialakulni a szemei előtt. Nió kérdésére hamar választ is kapnak. Kiderül, hogy a nőstény -mert tényleg egy nőt találtak egy táborhelyen-, a vak leányzó nővére. Érdeklődve nézi mi is fog kialakulni az egészből, és természetesen bőven messziről figyeli az egész jelenetet. Lehet, hogy ork, de lovagnak nevelt ork. És mint ilyenbe, belé neveltek nem kevés illemről szóló dolgot is. Így csak amolyan félig agyarvillantósan mosolyogva nézi mi is lesz a nagy találkozásból.*
A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.18 20:14:21, a következő indokkal:
Múlt idő helyett jelen idő.
A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.18 20:14:21, a következő indokkal:
Múlt idő helyett jelen idő.
516. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-13 15:19:15
Üzenet elküldve: 2013-02-13 15:19:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
*Amint megpillantják a dudolászó valakit, Echnal szívéről nagy teher hull le, hisz Niori nővére áll előtte.
Már csak azért is megkönnyebbült, mert így nem kell majd neki felkeresnie az aggódó nővérkét, ám az inkább fontos, hogy ezek után nem kell száraz dajkát játszania. Na persze semmi baja a vak lánykával, azonban ha testőrnek akarna állni, sok gazdagabb ügyfelet is tudna találni magának. Azonban neki nincsenek ilyen ambíciói, csak sokkalta nagyobbak.
A férfi nem igazán érti Yume meglepettségét. Az első pillantásnál még indokolt lehet, de ha emlékszik a férfi arcára, úgy mégis mit gondolt, hogy nem fogja elvégezni a feladatot? Az ajánlat olyan volt, mint egy mentőöv, annak az embernek, akit úgy dobtak a háborgó tengerbe, hogy egy mázsás súlyt kötöttek a lábára.
Echnal szeretné, ha Niori tudatában legalább addig megmaradna hős megmentőnek, míg a közelében van, hiszen nem szeretne kínos perceket átélni azzal, hogy szembesítik az igazsággal. Ez azonban pillanatnyilag Yumétól függ.
Mikor Niori testvére megindul a vak lányka felé, a zsoldos sokatmondóan az orkra néz, majd hátra lép, hogy a régen elválasztott testvérek legalább egy pillanatig élvezhessék a megindító pillanatot, melyet a találkozás jelent.*
Már csak azért is megkönnyebbült, mert így nem kell majd neki felkeresnie az aggódó nővérkét, ám az inkább fontos, hogy ezek után nem kell száraz dajkát játszania. Na persze semmi baja a vak lánykával, azonban ha testőrnek akarna állni, sok gazdagabb ügyfelet is tudna találni magának. Azonban neki nincsenek ilyen ambíciói, csak sokkalta nagyobbak.
A férfi nem igazán érti Yume meglepettségét. Az első pillantásnál még indokolt lehet, de ha emlékszik a férfi arcára, úgy mégis mit gondolt, hogy nem fogja elvégezni a feladatot? Az ajánlat olyan volt, mint egy mentőöv, annak az embernek, akit úgy dobtak a háborgó tengerbe, hogy egy mázsás súlyt kötöttek a lábára.
Echnal szeretné, ha Niori tudatában legalább addig megmaradna hős megmentőnek, míg a közelében van, hiszen nem szeretne kínos perceket átélni azzal, hogy szembesítik az igazsággal. Ez azonban pillanatnyilag Yumétól függ.
Mikor Niori testvére megindul a vak lányka felé, a zsoldos sokatmondóan az orkra néz, majd hátra lép, hogy a régen elválasztott testvérek legalább egy pillanatig élvezhessék a megindító pillanatot, melyet a találkozás jelent.*
515. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-12 22:52:47
Üzenet elküldve: 2013-02-12 22:52:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
*Szél zúgása, ágak reccsenése, s az avar halk zörgése festi alá az ajkairól felszálló szomorú balladát, mely egy szerelmespár szívfacsaró történetét meséli el, hol a lány végül vízbe fojtotta magát... Különös ízlésre vall, valamiért mégis szereti tartalmát.
Ám mielőtt újra kedvenc részéhez érne valami szokatlan neszezésre lesz figyelmes. Hangja elhal, keze fegyverére, tekintete a hang forrására siklik. Egy szemvillanás, s a rengetegből kibontakozik a lány, majd kisvártatva kísérői is. Vöröslő íriszeiben egyszerre élednek remény s aggodalom lángjai.
Mozdulna, de egyszerre mintha földbe gyökerezett volna lába. Legszívesebben odamenne, s átölelné őt, hogy érezze tényleg él, halovány alakja nem csupán káprázat, a démonok legújabb csúf játéka, de... képtelen rá. Úgy érzi lábát ólomtömlöcbe zárták. Nem engedelmeskedik akaratának.*
- Nió?
*Leheli maga elé remegő hangon.*
- Ez nem lehet...
*Sóhajtja, majd elrugaszkodik végre és felé indul.*
- Tényleg te vagy az húgocskám?
*Kérdi hitetlenkedve. A másik kettővel egyelőre nem törődik. Szeretné először húgát maga mellett tudni, nem akarja hirtelen mozdulatokkal elijeszteni.
Ha Nió hagyja lassan odalépdel hozzá, s átöleli, arcát tincsei közé fúrja, hogy ne lássák mond valamit. Közben fülébe suttogja.*
- Kik ezek? Ugye nem ártottak neked?
*Hangjából érezni, hogyha csak egy haja szála is meggörbült volna itt helyben kardot rántana, s bosszút állna.*
Ám mielőtt újra kedvenc részéhez érne valami szokatlan neszezésre lesz figyelmes. Hangja elhal, keze fegyverére, tekintete a hang forrására siklik. Egy szemvillanás, s a rengetegből kibontakozik a lány, majd kisvártatva kísérői is. Vöröslő íriszeiben egyszerre élednek remény s aggodalom lángjai.
Mozdulna, de egyszerre mintha földbe gyökerezett volna lába. Legszívesebben odamenne, s átölelné őt, hogy érezze tényleg él, halovány alakja nem csupán káprázat, a démonok legújabb csúf játéka, de... képtelen rá. Úgy érzi lábát ólomtömlöcbe zárták. Nem engedelmeskedik akaratának.*
- Nió?
*Leheli maga elé remegő hangon.*
- Ez nem lehet...
*Sóhajtja, majd elrugaszkodik végre és felé indul.*
- Tényleg te vagy az húgocskám?
*Kérdi hitetlenkedve. A másik kettővel egyelőre nem törődik. Szeretné először húgát maga mellett tudni, nem akarja hirtelen mozdulatokkal elijeszteni.
Ha Nió hagyja lassan odalépdel hozzá, s átöleli, arcát tincsei közé fúrja, hogy ne lássák mond valamit. Közben fülébe suttogja.*
- Kik ezek? Ugye nem ártottak neked?
*Hangjából érezni, hogyha csak egy haja szála is meggörbült volna itt helyben kardot rántana, s bosszút állna.*
514. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-12 21:37:53
Üzenet elküldve: 2013-02-12 21:37:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*A két férfi, gond nélkül enged a lánynak, bár nem is kért olyan teljesíthetetlen dolgot, mint a csillagokat az égről. Mindössze egy rövid kitérőt, egy hang után mi talán nem több, csupán a szél motozása a fák csupasz ágai között... Mégis, ha nem menne, nehezére esne semmiben venni azt az érzést, mi most mellkasát szorítja, s valószínűleg hosszan rágná még magát azon, hogy talán most szalasztotta el annak a lehetőségét, hogy megtudja mit is történt övéivel.
Óvatos léptekkel halad hát a hang irányába, mi közben elül... Ekkor a lány is megtorpan egy pillanatra, de ha már eddig eljött és rászánta magát, a néhány tétova pillanat után tovább indul.
A fák és az aljnövényzet megritkul. Minden bizonnyal egy tisztásra ért, s ha az az valaki még itt van már észrevette őt, hát talán meg kellene szólaljon.*
- Üdvözlöm és elnézését kérem amiért csak így megzavartam, de a dal, amit az imént dúdolt abból a faluból származik, melyből én is... Talán tudna segíteni nekem, ha nem nagy teher. *Mered rendületlenül maga elé, oda, hol az ismeretlent véli, s reméli hamarosan választ is kap... Mert, ha nem talán tényleg csak füle csalta meg, vagy az valaki, aki itt volt, érkezésük neszére már továbbállt...
Megeshet bár, hogy csupán érzékei csalták meg, ám ennek kicsiny az esélye, hiszen arra jó ideje nem volt példa, pedig már nem a kolostor ismerős falai között van... Bárhogy is, valaminek vagy valakinek kell itt lennie vagy kellett itt lennie, aki talán válaszolni tud néhány kérdésére.*
Óvatos léptekkel halad hát a hang irányába, mi közben elül... Ekkor a lány is megtorpan egy pillanatra, de ha már eddig eljött és rászánta magát, a néhány tétova pillanat után tovább indul.
A fák és az aljnövényzet megritkul. Minden bizonnyal egy tisztásra ért, s ha az az valaki még itt van már észrevette őt, hát talán meg kellene szólaljon.*
- Üdvözlöm és elnézését kérem amiért csak így megzavartam, de a dal, amit az imént dúdolt abból a faluból származik, melyből én is... Talán tudna segíteni nekem, ha nem nagy teher. *Mered rendületlenül maga elé, oda, hol az ismeretlent véli, s reméli hamarosan választ is kap... Mert, ha nem talán tényleg csak füle csalta meg, vagy az valaki, aki itt volt, érkezésük neszére már továbbállt...
Megeshet bár, hogy csupán érzékei csalták meg, ám ennek kicsiny az esélye, hiszen arra jó ideje nem volt példa, pedig már nem a kolostor ismerős falai között van... Bárhogy is, valaminek vagy valakinek kell itt lennie vagy kellett itt lennie, aki talán válaszolni tud néhány kérdésére.*
513. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-05 15:53:41
Üzenet elküldve: 2013-02-05 15:53:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Létfontosságú küldemény//
//Rahil és Larten//
*A kereskedő tarkón vágja emberét, amint meghallja Larten megjegyzését.*
- Viselkedj, kölyök! *rivall rá. A férfi, bár bőven felnőtt korban jár már, tény és való, hogy sokkal fiatalabb uránál. Fejét behúzza, majd elnézést kérvén, meghajol a másik kettő előtt.*
- Kérem, bocsássanak meg az iméntiért... *fűzi tettei mellé a szavakat. A kereskedő elmosolyodik, mikor Rahil közli, hogy a páros elfogadja ajánlatukat.*
- Nagyszerű, nagyszerű! Örülök, hogy egy finom hölgy és egy úr társaságát tudhatom magam mellett. Emiatt az alak miatt pedig ne aggódjanak, nem lesz vele gond. Lesz dolga bőven, nem lesz ideje szemlélődni. *vigyorogja és összecsapja két tenyerét.*
- Akkor, kérem, jöjjenek utánam! A többiek már várnak ránk. Addig viszont... Megtudhatnám becses nevüket? *Ezen kérdése után a két férfi lóra pattan, a gyorsabb közlekedés érdekében és meg is indulnak, lassan, hogy Rahilék követni tudják őket. Közben azért hátra-hátra tekintenek, hogy biztosan velük tartanak-e.*
//Ewangel, Alvost, Lohrunn -Njk//
*Az elf nő csak biccent, jelezve, hogy tudomásul vette a tényként közölteket. A kérdés hallatán nyugtatóan elmosolyodik.*
- Nem kell aggódniuk. Az utazásra annyi időt szánunk, amennyi szükséges. Pihenésre viszont bőven lesz idejük, tekintve, hogy mindannyian szeretjük kipihenni magunk. És nem is árt, hiszen ha veszélybe kerülnénk, ami csekély valószínűsége mellett azért előfordulhat, jobb, ha kipihentek vagyunk. És a csomag megvár minket, lényeg, hogy eljuttassuk oda, ahova kell. *válaszol magabiztosan.
Fejét egy pillanatra feljebb emeli. Elnéz a másik három között a távolba és felveszi a mellette lévő batyut vállára.*
- Megjöttek. Ahogy látom, vendégeket is hoznak. Ezek szerint még többen leszünk... *jegyzi meg.
//Mindenki//
*A kisebb csoportosulás hamarosan odaér a várakozó négyeshez a lovakkal. Drahvel be is mutatja újonnan szerzett társaikat, majd ugyanígy jár el a másik fél felé. A várakozókat is bemutatja. Mindemellett embereit is, Silestát, az elf nőt, ki máris felpakol egy ló farára, és a számukra már ismert férfi nevét is megemlíti. Őt Hrehmernek hívják. Utóbbi tekintete most Ewangelen időzik. Ura megböki oldalát könyökével, így hamar észhez téríti a férfit. Hrehmer két lovat irányít Alvost és párja mellé.*
- Parancsoljanak, a hátasaik!
- Nos, akkor akár indulhatnánk is, mit gondolnak? Ne húzzuk az időt, éjszaka kellemesebb helyen akarok időzni. És gondolom önöknek sincs ellene kifogása. *szólal meg Drahvel úr. Amint úgy látja, hogy minden rendben, meg is indítja lovát. A kis társaság tehát elindul a mindig oly ismeretlen jövő felé.*
//Rahil és Larten//
*A kereskedő tarkón vágja emberét, amint meghallja Larten megjegyzését.*
- Viselkedj, kölyök! *rivall rá. A férfi, bár bőven felnőtt korban jár már, tény és való, hogy sokkal fiatalabb uránál. Fejét behúzza, majd elnézést kérvén, meghajol a másik kettő előtt.*
- Kérem, bocsássanak meg az iméntiért... *fűzi tettei mellé a szavakat. A kereskedő elmosolyodik, mikor Rahil közli, hogy a páros elfogadja ajánlatukat.*
- Nagyszerű, nagyszerű! Örülök, hogy egy finom hölgy és egy úr társaságát tudhatom magam mellett. Emiatt az alak miatt pedig ne aggódjanak, nem lesz vele gond. Lesz dolga bőven, nem lesz ideje szemlélődni. *vigyorogja és összecsapja két tenyerét.*
- Akkor, kérem, jöjjenek utánam! A többiek már várnak ránk. Addig viszont... Megtudhatnám becses nevüket? *Ezen kérdése után a két férfi lóra pattan, a gyorsabb közlekedés érdekében és meg is indulnak, lassan, hogy Rahilék követni tudják őket. Közben azért hátra-hátra tekintenek, hogy biztosan velük tartanak-e.*
//Ewangel, Alvost, Lohrunn -Njk//
*Az elf nő csak biccent, jelezve, hogy tudomásul vette a tényként közölteket. A kérdés hallatán nyugtatóan elmosolyodik.*
- Nem kell aggódniuk. Az utazásra annyi időt szánunk, amennyi szükséges. Pihenésre viszont bőven lesz idejük, tekintve, hogy mindannyian szeretjük kipihenni magunk. És nem is árt, hiszen ha veszélybe kerülnénk, ami csekély valószínűsége mellett azért előfordulhat, jobb, ha kipihentek vagyunk. És a csomag megvár minket, lényeg, hogy eljuttassuk oda, ahova kell. *válaszol magabiztosan.
Fejét egy pillanatra feljebb emeli. Elnéz a másik három között a távolba és felveszi a mellette lévő batyut vállára.*
- Megjöttek. Ahogy látom, vendégeket is hoznak. Ezek szerint még többen leszünk... *jegyzi meg.
//Mindenki//
*A kisebb csoportosulás hamarosan odaér a várakozó négyeshez a lovakkal. Drahvel be is mutatja újonnan szerzett társaikat, majd ugyanígy jár el a másik fél felé. A várakozókat is bemutatja. Mindemellett embereit is, Silestát, az elf nőt, ki máris felpakol egy ló farára, és a számukra már ismert férfi nevét is megemlíti. Őt Hrehmernek hívják. Utóbbi tekintete most Ewangelen időzik. Ura megböki oldalát könyökével, így hamar észhez téríti a férfit. Hrehmer két lovat irányít Alvost és párja mellé.*
- Parancsoljanak, a hátasaik!
- Nos, akkor akár indulhatnánk is, mit gondolnak? Ne húzzuk az időt, éjszaka kellemesebb helyen akarok időzni. És gondolom önöknek sincs ellene kifogása. *szólal meg Drahvel úr. Amint úgy látja, hogy minden rendben, meg is indítja lovát. A kis társaság tehát elindul a mindig oly ismeretlen jövő felé.*
512. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-05 09:46:27
Üzenet elküldve: 2013-02-05 09:46:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Létfontosságú küldemény//
*Lohrunn nem válaszol, így ezt a fél-elf egy vállrándítással nyugtázza, s már tereli is másra a figyelmét. Újabb célpontja - nem meglepő módon - Ewangel, aki korábbi Karavánpihenő-beli kalandjairól mesél. A férfit borzongás járja át, mintha leöntötték volna egy vödör hideg vízzel. Nem szívesen hall ezekről az eseményekről, és rendkívül bosszantja hogy nem volt akkor ott és nem tudott segíteni kedvesének. "De a múlton kár rágódni. Most itt vagyok és megteszek mindent. Aminek meg kellett történnie, az meg is történt." Zárja magában rövidre a témát, miközben ismét bátorítólag megcirógatja párja kézfejét.
Egyetértően bólogat az elf leányzó szavaira, kérdéseire, jelezvén, hogy ő is pontosan ezeket a nézeteket vallja és ezekre az információkra kíváncsi.
A várakozás kezd fullasztó lenni ebben az időjárásban, az utcákat ellepő portenger közepén, s bizony Alvost is jócskán megszomjazik, így hát mikor kedvese felajánlja neki a friss vizet, megköszöni és elfogadja azt.
A néma kovács... hiába, nem egy társasági lény, s főként nem egy túl beszédes valaki. Talán az élet, a folytonos vándorlás, a túl sok csalódás tette ilyenné. Ki tudja?*
*Lohrunn nem válaszol, így ezt a fél-elf egy vállrándítással nyugtázza, s már tereli is másra a figyelmét. Újabb célpontja - nem meglepő módon - Ewangel, aki korábbi Karavánpihenő-beli kalandjairól mesél. A férfit borzongás járja át, mintha leöntötték volna egy vödör hideg vízzel. Nem szívesen hall ezekről az eseményekről, és rendkívül bosszantja hogy nem volt akkor ott és nem tudott segíteni kedvesének. "De a múlton kár rágódni. Most itt vagyok és megteszek mindent. Aminek meg kellett történnie, az meg is történt." Zárja magában rövidre a témát, miközben ismét bátorítólag megcirógatja párja kézfejét.
Egyetértően bólogat az elf leányzó szavaira, kérdéseire, jelezvén, hogy ő is pontosan ezeket a nézeteket vallja és ezekre az információkra kíváncsi.
A várakozás kezd fullasztó lenni ebben az időjárásban, az utcákat ellepő portenger közepén, s bizony Alvost is jócskán megszomjazik, így hát mikor kedvese felajánlja neki a friss vizet, megköszöni és elfogadja azt.
A néma kovács... hiába, nem egy társasági lény, s főként nem egy túl beszédes valaki. Talán az élet, a folytonos vándorlás, a túl sok csalódás tette ilyenné. Ki tudja?*
511. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-04 17:48:01
Üzenet elküldve: 2013-02-04 17:48:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Létfontosságú küldemény//
* Lassan telik az idő. Hiába vet Ewa kutakodó tekinteteket, harmadik társuk némaságba burkolódzik. Nem nagy gond, végül is nem fontos nekik minden részletet megvitatniuk csak érdekes lett volna egy kevéskét ismerkedni. Alvost kézszorítására egy mosoly a válasz. Legszívesebben most felé fordulna és csak vele foglalkozna amíg az öreg kalmár vissza nem tér de ez nem illő társaságban. Az elf harcosnő érdeklődésére az ég felé néz és fúj egyet.*
- Én már jártam Karavánpihenőben de nincs róla túl jó emlékem. Éjszakai beszélgetésünk közben szó nélkül altató lövedékekkel lenyilaztak engem és akkori társaimat. Velük nem tudom mi történt de, hogy én egy igen sötét és baljós helyen ébredtem az biztos.
* Nem részletezi túlzottan az ismeretségét a foglárral. Örül, hogy ki tudta beszélni magát a zárkából. Inkább valami fontosabb dolog felé tereli a beszélgetést.*
- Nem vagyok érzékeny sem az ételre sem a környezetre de szeretem kipihenni magam. Mennyi időt szántak erre a megbízatásra? *kérdezi feltételezve, hogy amíg véghez nem vitték, erőltetett menetben fognak haladni a céljuk felé nem hagyva időt a megfelelő mennyiségű alvásra.
Még mindig csak várakoznak. Kezét óvatosan húzza ki Alvost tenyeréből, sőt még pár rövid szót is hozzáfűz.*
- Megszomjaztam *mondja miközben már a hátizsákot ereszti le a válláról és kibontva azt kotorászni kezd egy flaska kristálytiszta patakvíz után. Amint megtalálta iszik belőle pár kortyot majd kedvese felé mutatva kérdezi *Te kérsz?* Ha a válasz igen akkor átadja neki ha nem akkor vissza teszi a hátizsákjába.*
* Lassan telik az idő. Hiába vet Ewa kutakodó tekinteteket, harmadik társuk némaságba burkolódzik. Nem nagy gond, végül is nem fontos nekik minden részletet megvitatniuk csak érdekes lett volna egy kevéskét ismerkedni. Alvost kézszorítására egy mosoly a válasz. Legszívesebben most felé fordulna és csak vele foglalkozna amíg az öreg kalmár vissza nem tér de ez nem illő társaságban. Az elf harcosnő érdeklődésére az ég felé néz és fúj egyet.*
- Én már jártam Karavánpihenőben de nincs róla túl jó emlékem. Éjszakai beszélgetésünk közben szó nélkül altató lövedékekkel lenyilaztak engem és akkori társaimat. Velük nem tudom mi történt de, hogy én egy igen sötét és baljós helyen ébredtem az biztos.
* Nem részletezi túlzottan az ismeretségét a foglárral. Örül, hogy ki tudta beszélni magát a zárkából. Inkább valami fontosabb dolog felé tereli a beszélgetést.*
- Nem vagyok érzékeny sem az ételre sem a környezetre de szeretem kipihenni magam. Mennyi időt szántak erre a megbízatásra? *kérdezi feltételezve, hogy amíg véghez nem vitték, erőltetett menetben fognak haladni a céljuk felé nem hagyva időt a megfelelő mennyiségű alvásra.
Még mindig csak várakoznak. Kezét óvatosan húzza ki Alvost tenyeréből, sőt még pár rövid szót is hozzáfűz.*
- Megszomjaztam *mondja miközben már a hátizsákot ereszti le a válláról és kibontva azt kotorászni kezd egy flaska kristálytiszta patakvíz után. Amint megtalálta iszik belőle pár kortyot majd kedvese felé mutatva kérdezi *Te kérsz?* Ha a válasz igen akkor átadja neki ha nem akkor vissza teszi a hátizsákjába.*
510. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-04 09:31:25
Üzenet elküldve: 2013-02-04 09:31:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Létfontosságú küldemény - Larten//
*Felfedezi ő is az alakokat a távolban, hála a tökéletes látásának. Lovával Larten mellett léptetve, szeme sarkából még azt is látja, hogy a férfi máris elővigyázatos lépéseket tesz. Megmosolyogtatja, hogy ily fontosnak tartja ezt a fajta óvatosságot, de ő maga egyáltalán nem tartja indokoltnak, hiszen ezek is csak ketten vannak, a saját képességeivel meg tisztában van.
Tovább haladva a lovaikkal, a közeledő kettős, a fél ménnel épp eléjük érkezik. Rahil alaposan felméri mindkét érkezőt, így természetesen az sem kerüli el a figyelmét, hogy azok egyike nem tudja elszakítani tőle a pillantását. Ez a tény láthatólag Lartennek sem tetszik, mivel elé vág a lóval. Erre ismét csak semmi szükség, Rahil véleménye szerint, bár egyvalamire mégis jó: azt az érzetet keltheti a másik kettőben, hogy védelemre szorul.
Szemforgatva sóhajt egyet, megvárja Larten válaszát és kérdését, majd megkerüli őt, és ismét mellé léptet. Olyan közel hozzá, ahogy a lova hajlandó megközelíteni a férfiét. Jelentőségteljesen rá néz, mintha csak azt akarná kérdezni: 'csak nem féltékeny vagy?', majd jobbját Larten karjára helyezi. Ha a férfi rá néz, kacsint is egyet. Természetesen úgy, hogy az elébük érkezők ne láthassák ezt.*
- Megtisztelnek az ajánlatukkal. Elfogadjuk.
*Válaszol eztán határozottan a Drahvel Morsus néven bemutatkozottnak.*
*Felfedezi ő is az alakokat a távolban, hála a tökéletes látásának. Lovával Larten mellett léptetve, szeme sarkából még azt is látja, hogy a férfi máris elővigyázatos lépéseket tesz. Megmosolyogtatja, hogy ily fontosnak tartja ezt a fajta óvatosságot, de ő maga egyáltalán nem tartja indokoltnak, hiszen ezek is csak ketten vannak, a saját képességeivel meg tisztában van.
Tovább haladva a lovaikkal, a közeledő kettős, a fél ménnel épp eléjük érkezik. Rahil alaposan felméri mindkét érkezőt, így természetesen az sem kerüli el a figyelmét, hogy azok egyike nem tudja elszakítani tőle a pillantását. Ez a tény láthatólag Lartennek sem tetszik, mivel elé vág a lóval. Erre ismét csak semmi szükség, Rahil véleménye szerint, bár egyvalamire mégis jó: azt az érzetet keltheti a másik kettőben, hogy védelemre szorul.
Szemforgatva sóhajt egyet, megvárja Larten válaszát és kérdését, majd megkerüli őt, és ismét mellé léptet. Olyan közel hozzá, ahogy a lova hajlandó megközelíteni a férfiét. Jelentőségteljesen rá néz, mintha csak azt akarná kérdezni: 'csak nem féltékeny vagy?', majd jobbját Larten karjára helyezi. Ha a férfi rá néz, kacsint is egyet. Természetesen úgy, hogy az elébük érkezők ne láthassák ezt.*
- Megtisztelnek az ajánlatukkal. Elfogadjuk.
*Válaszol eztán határozottan a Drahvel Morsus néven bemutatkozottnak.*
509. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-02 18:54:13
Üzenet elküldve: 2013-02-02 18:54:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Létfontosságú küldemény - Rahil//
*Larten moderált érdeklődéssel figyeli a feléjük tartó két alakot.*
-Nocsak, úgy néz ki társaságot kapunk...*dünnyögi, köpenye alatt jobbja máris a rövidkard markolatára csúszik, de úgy, mintha csak a gyeplőt fogná hozzá a nyereghez. Mikor a közelükbe érnek, Larten fagyos gőg maszkját kölcsönzi arcára, úgy hallgatja végig a mondandójukat.*
-Üdvözletem, Drahvel Morsus.*biccent kimérten a férfi felé, majd a másik ifjúra pillant, akit szemlátomást elbűvöltek társa bájai. Nem meglepő. Ugyanakkor nem árt tudatni vele, hol van a helye. Larten Rahil elé léptet lovával, hogy takarja őt a másik pillantása elől, kőhöz hasonlatosan lágy arckifejezéssel szólal meg, szemét az ifjún tartva.*
-Ajánlata megtisztelő. Ugyanakkor, a társa által tanúsított alapvető tisztelet hiánya elgondolkoztat arról, miért is állna szándékomban a velem utazó bájos hölgyet kitenni az ifjú éhes pillantásainak?*arcára fagyos mosoly kúszik, miközben ökle rászorul a fegyvere markolatára.*
*Larten moderált érdeklődéssel figyeli a feléjük tartó két alakot.*
-Nocsak, úgy néz ki társaságot kapunk...*dünnyögi, köpenye alatt jobbja máris a rövidkard markolatára csúszik, de úgy, mintha csak a gyeplőt fogná hozzá a nyereghez. Mikor a közelükbe érnek, Larten fagyos gőg maszkját kölcsönzi arcára, úgy hallgatja végig a mondandójukat.*
-Üdvözletem, Drahvel Morsus.*biccent kimérten a férfi felé, majd a másik ifjúra pillant, akit szemlátomást elbűvöltek társa bájai. Nem meglepő. Ugyanakkor nem árt tudatni vele, hol van a helye. Larten Rahil elé léptet lovával, hogy takarja őt a másik pillantása elől, kőhöz hasonlatosan lágy arckifejezéssel szólal meg, szemét az ifjún tartva.*
-Ajánlata megtisztelő. Ugyanakkor, a társa által tanúsított alapvető tisztelet hiánya elgondolkoztat arról, miért is állna szándékomban a velem utazó bájos hölgyet kitenni az ifjú éhes pillantásainak?*arcára fagyos mosoly kúszik, miközben ökle rászorul a fegyvere markolatára.*
508. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-02 18:05:49
Üzenet elküldve: 2013-02-02 18:05:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Létfontosságú küldemény - Lohrunn NJK//
//Rahil és Larten//
*A két utazó már éppen útnak indulna, mikor meglátnak két feléjük közeledőt, hat lóval. Ez kicsit sok lenne két embernek, de nem is az az érdekes. Sokkal inkább az, hogy úgy tűnik, nem csak feléjük mennek, hanem pontosan elébük tartanak. Az egyik egy páncélozott férfiú, míg a másik, ki ugyanazon nembe tartozik, egy díszesebb öltözetű úriember. Amint az idegenek elébük érnek, a férfiak udvariasan meghajolnak.*
- Kisasszony, és uram! A nevem Drahvel Morsus és éppen a karavánpihenőbe tartok sokad magammal. Ha jól sejtem, önök is arra indulnak. A környék veszélyes lehet arrafelé két utazó számára. Mi lenne, ha csatlakoznának hozzánk? A nagyobb szám, rémisztőbb az útonállók számára. És legalább nagyobb társaságuk lenne. Ha szükséges, tudom biztosítani az ételt is számukra. *mosolyogja a férfi. A mellette lévő páncélos ifjú csendben marad, bár tekintetét képtelen levenni a páros női tagjáról. Hagyja, hogy ura beszéljen, ki most már kíváncsian várja, hogy a két idegen hogyan fog válaszolni neki.*
//A többiek//
*Lohrunn úgy tűnik, nem akar válaszolni a számára, talán kellemetlen kérdésre. Csak csendben szemlélődik, bár láthatóan türelmetlen kissé. Valóban, a lovakért távozók jó ideje elmentek már. Mintha Silesta is idegesebb lenne kissé. Talán ura épsége miatt aggódik.*
- Kérem ne haragudjanak, amiért itt kell rostokolnunk. Uram bizonyára meglátott valami szép tárgyat és azért alkudozik. Sajnálatos módon, igencsak hajlamos az ilyesmire. De biztosan hamar indulunk. Addig is... Válaszolnának egy két kérdésemre? Jártak már a karavánpihenőben? *kérdi kíváncsian. Tekintetéből őszinte érdeklődés sugárzik és némi izgatottság. Mindemellett az is látszik, hogy nagyon próbál illedelmesen viselkedni, mi kissé feszélyezi is, mert nehezen megy.*
- Ami az ellátmányt illeti... Remélem nem válogatósak. Olyan ételeket kellett választanunk, amik nem romlanak meg könnyedén. Így... A választék nem volt túl hatalmas a piacon. *sóhajt, majd a város felé sandít, hátha látható már a két visszavárt alak. Keze közben folyamatosan kardjának markolatán pihen. Olykor jobban rá is szorít a hideg fémre.*
- Amennyiben kérdésük van, tegyék fel nyugodtan. Igyekszem válaszolni, amire tudok.
//Rahil és Larten//
*A két utazó már éppen útnak indulna, mikor meglátnak két feléjük közeledőt, hat lóval. Ez kicsit sok lenne két embernek, de nem is az az érdekes. Sokkal inkább az, hogy úgy tűnik, nem csak feléjük mennek, hanem pontosan elébük tartanak. Az egyik egy páncélozott férfiú, míg a másik, ki ugyanazon nembe tartozik, egy díszesebb öltözetű úriember. Amint az idegenek elébük érnek, a férfiak udvariasan meghajolnak.*
- Kisasszony, és uram! A nevem Drahvel Morsus és éppen a karavánpihenőbe tartok sokad magammal. Ha jól sejtem, önök is arra indulnak. A környék veszélyes lehet arrafelé két utazó számára. Mi lenne, ha csatlakoznának hozzánk? A nagyobb szám, rémisztőbb az útonállók számára. És legalább nagyobb társaságuk lenne. Ha szükséges, tudom biztosítani az ételt is számukra. *mosolyogja a férfi. A mellette lévő páncélos ifjú csendben marad, bár tekintetét képtelen levenni a páros női tagjáról. Hagyja, hogy ura beszéljen, ki most már kíváncsian várja, hogy a két idegen hogyan fog válaszolni neki.*
//A többiek//
*Lohrunn úgy tűnik, nem akar válaszolni a számára, talán kellemetlen kérdésre. Csak csendben szemlélődik, bár láthatóan türelmetlen kissé. Valóban, a lovakért távozók jó ideje elmentek már. Mintha Silesta is idegesebb lenne kissé. Talán ura épsége miatt aggódik.*
- Kérem ne haragudjanak, amiért itt kell rostokolnunk. Uram bizonyára meglátott valami szép tárgyat és azért alkudozik. Sajnálatos módon, igencsak hajlamos az ilyesmire. De biztosan hamar indulunk. Addig is... Válaszolnának egy két kérdésemre? Jártak már a karavánpihenőben? *kérdi kíváncsian. Tekintetéből őszinte érdeklődés sugárzik és némi izgatottság. Mindemellett az is látszik, hogy nagyon próbál illedelmesen viselkedni, mi kissé feszélyezi is, mert nehezen megy.*
- Ami az ellátmányt illeti... Remélem nem válogatósak. Olyan ételeket kellett választanunk, amik nem romlanak meg könnyedén. Így... A választék nem volt túl hatalmas a piacon. *sóhajt, majd a város felé sandít, hátha látható már a két visszavárt alak. Keze közben folyamatosan kardjának markolatán pihen. Olykor jobban rá is szorít a hideg fémre.*
- Amennyiben kérdésük van, tegyék fel nyugodtan. Igyekszem válaszolni, amire tudok.
507. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-30 16:00:53
Üzenet elküldve: 2013-01-30 16:00:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
* Természetesen végighallgat mindenkit majd bólint egyet.*
- Akkor ideje indulni.* Ő is összeszedi mindenét majd még egyszer a távozó Skryllae mesterre néz.*
- Én is így gondoltam.* Mondja félhangosan. Végigméri a többieket.*
- Két fegyverest nem fognak megtámadni. Főleg ha az egyik úgy néz ki mint én.* Villant egy agyaras mosolyt. Hiába noh, egy full vértes orkba sokkal kevesebben kötnek bele hiszen nem tudhatják mire is számíthatnak felőle. Niori majdnem sikeresen belövi az irányt. Csak egy kicsit kell igazítani rajta.*
- Nah, hogy most irányban vagy. Akkor mehetünk. De egyszerűbb lesz ha engem követsz.* Főleg mikor látja, hogy a kutyás a hátvéd szerepét vállalja magára.*
* Az utazás maga eseménytelen. Igazuk volt, nem kellett tartaniuk semmitől. Ahogy egyre közelebb érnek Arheniorhoz egyre nyugodtabb. Végre nekikezdhet megvalósítani a terveit és ezek útjában már csak pár kilométer és egy városi hivatalnok áll. Viszont miközben haladnak valami azért történik. Niori hall egy éneket. Ő már érezte a szagot de nem foglalkozott vele komolyabban. Amikor a szerzetes leányka úgy dönt, hogy oda kellene menni megvonja a vállát.*
- Akkor menjünk. Nekem mindegy.* Majd megindul az adott irányba az orrára hagyatkozva. Persze megint a vezető szerepét vállalja magára. A vértje sok mindentől képes megvédeni és ha szükséges akkor pillanatok alatt fegyvert ránthat. Azért kíváncsi ki lehet az éneklő és miért olyan fontos a dolog.*
- Akkor ideje indulni.* Ő is összeszedi mindenét majd még egyszer a távozó Skryllae mesterre néz.*
- Én is így gondoltam.* Mondja félhangosan. Végigméri a többieket.*
- Két fegyverest nem fognak megtámadni. Főleg ha az egyik úgy néz ki mint én.* Villant egy agyaras mosolyt. Hiába noh, egy full vértes orkba sokkal kevesebben kötnek bele hiszen nem tudhatják mire is számíthatnak felőle. Niori majdnem sikeresen belövi az irányt. Csak egy kicsit kell igazítani rajta.*
- Nah, hogy most irányban vagy. Akkor mehetünk. De egyszerűbb lesz ha engem követsz.* Főleg mikor látja, hogy a kutyás a hátvéd szerepét vállalja magára.*
* Az utazás maga eseménytelen. Igazuk volt, nem kellett tartaniuk semmitől. Ahogy egyre közelebb érnek Arheniorhoz egyre nyugodtabb. Végre nekikezdhet megvalósítani a terveit és ezek útjában már csak pár kilométer és egy városi hivatalnok áll. Viszont miközben haladnak valami azért történik. Niori hall egy éneket. Ő már érezte a szagot de nem foglalkozott vele komolyabban. Amikor a szerzetes leányka úgy dönt, hogy oda kellene menni megvonja a vállát.*
- Akkor menjünk. Nekem mindegy.* Majd megindul az adott irányba az orrára hagyatkozva. Persze megint a vezető szerepét vállalja magára. A vértje sok mindentől képes megvédeni és ha szükséges akkor pillanatok alatt fegyvert ránthat. Azért kíváncsi ki lehet az éneklő és miért olyan fontos a dolog.*
506. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-30 14:09:35
Üzenet elküldve: 2013-01-30 14:09:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
*Echnal a menet végén ballag, magárahagyva a gondolataival, mert még a kutyái is el-elszaladnak. Valószínűleg nyúlra, vagy valami hasonló jószágra vadásznak. Vagy egyszerűen csak jól érzik magukat. Nem úgy, mint a gazdájuk. Élete ismét cél nélkül maradt. Az lett volna a legjobb, ha Sairával marad amíg tehette volna. Ehelyett most csak sodródik az árral, és még csak azt sem mondhatja, hogy élvezi.
"Talán elmegyek Sárkányra vadászni"
Az ötlet persze nem új, s még mindig majdhogynem kivitelezhetetlen. Ilyen tekintetben tökéletes. Ám nincs szíve hátrahagyni a kutyáit, márpedig őket nem viheti el a hegyekbe - ahol állítólag még találni sárkányt.
Artheniorban keresnie kell egy kihívásokkal teli munkát, mert inkább hal meg harcban, mint az unalomban.
Ilyen gondolatok köztött telik egy jó pár óra, majd Niori szavaira ő is fülelni kezd. A lány hallása valószínűleg érzékenyebb, mert zsoldos csak hosszas hallgatózás után veszi észre az énekhangot.*
- Csak óvatosan *mondja Echnal a lánynak miközben megindul utána, s kezét a kardjának markolatára helyezi, biztos ami biztos alapon.*
"Talán elmegyek Sárkányra vadászni"
Az ötlet persze nem új, s még mindig majdhogynem kivitelezhetetlen. Ilyen tekintetben tökéletes. Ám nincs szíve hátrahagyni a kutyáit, márpedig őket nem viheti el a hegyekbe - ahol állítólag még találni sárkányt.
Artheniorban keresnie kell egy kihívásokkal teli munkát, mert inkább hal meg harcban, mint az unalomban.
Ilyen gondolatok köztött telik egy jó pár óra, majd Niori szavaira ő is fülelni kezd. A lány hallása valószínűleg érzékenyebb, mert zsoldos csak hosszas hallgatózás után veszi észre az énekhangot.*
- Csak óvatosan *mondja Echnal a lánynak miközben megindul utána, s kezét a kardjának markolatára helyezi, biztos ami biztos alapon.*
505. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-29 23:18:23
Üzenet elküldve: 2013-01-29 23:18:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*Néhány óra, talán még annyi sem kell hozzá, hogy valami furcsa neszt halljon, pontosabban valamit, ami igencsak elüt az erőben megszokott hangoktól. Különös csak az, hogy ez a valami mintha, furcsán ismerős lenne. A lányka megtorpan, szemöldöke egy röpke pillanatig finom ráncot vet.*
- Jól hallom? Valaki énekel… *Kérdi miközben vonásian látszik,valamin nagyon gondolkodik… Annak idején nővére is ezt a dal énekelte neki… nővére aki évek óta halottnak hisz, s bár nem hiszi, hogyan is remélhetné, hogy ő az, elvégre az feles önámítás lenne, mégis… Találkoznia kell az illetővel. Lehet, hogy egykor ő is a halászfaluban élt, s tud valami arról, mi történt annak idején családjával.*
- Szeretnék találkozni vele... Ez a dal, is onnan származik ahonnan Én.* Magyarázza röviden, hogy miért is jutott erre a döntésre, s indul a hang irányába, akkor is, ha kísérői nem tartanak vele.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.29 23:29:17, a következő indokkal:
Jelpótlás.
- Jól hallom? Valaki énekel… *Kérdi miközben vonásian látszik,valamin nagyon gondolkodik… Annak idején nővére is ezt a dal énekelte neki… nővére aki évek óta halottnak hisz, s bár nem hiszi, hogyan is remélhetné, hogy ő az, elvégre az feles önámítás lenne, mégis… Találkoznia kell az illetővel. Lehet, hogy egykor ő is a halászfaluban élt, s tud valami arról, mi történt annak idején családjával.*
- Szeretnék találkozni vele... Ez a dal, is onnan származik ahonnan Én.* Magyarázza röviden, hogy miért is jutott erre a döntésre, s indul a hang irányába, akkor is, ha kísérői nem tartanak vele.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.29 23:29:17, a következő indokkal:
Jelpótlás.
504. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-23 13:02:03
Üzenet elküldve: 2013-01-23 13:02:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
*Lassan fordultak a nappalok éjbe, az éjjelek hajnalba, s követték egymást rohamosan. A Hold felkelt, majd elfogyott, s újra megdagadt, mígnem teljes valójában nem tetszelgett csalárd délibábként vezetve az ismeretlenbe. Lába mégsem fáradt, szíve lüktetése szüntelen hajtotta előre, követte a nyomokat, akkor is mikor már azok reménytelennek tetszettek.
A tűz halkan pislákol előtte némi melegséggel töltve el átfagyott tagjait. A szőrme, mely filigrán alakját öleli most körül nem védi meg maradéktalanul az éjszakai fagytól. Néhány hal illatozik eközben előtte a nyárson. Kulacsában friss forrásvíz. Közel táborozott le a folyótól. Meleg tekintete elrévedve pillant a táncoló lángnyelvekre. Kissé kiábrándultan mered előre. Hogy is gondolhatta, hogy ilyen egyszerű lesz nyomukra akadnia? S mi van, ha az a haramia bántotta? Nem kellett volna ilyen kétes kinézetű alakra bíznia... Ez, s ezekhez hasonló gondolatoktól lesújtva üldögél Yume a tűz mellett, majd egy hirtelen gondolattól vezérelve halkan énekelni kezd. A dal ismerősen csenghetne bizonyos füleknek. Ezt énekelte kishúgának altatóként miután megszületett, egészen addig, míg Milraen engedte, hogy családját olykor-olykor meglátogassa. Hangja fájóan csendül, mégis selymesen veszik bele az éj homályába. Egyszerre nyugtató, s szomorú. Titokzatos mélabú lengi körül, akár gazdáját.
A tűz lassan kezd kialudni, rak hát még pár rönköt rá, melyet hamarosan bekebelez a parázs, s újra éled a láng...*
A tűz halkan pislákol előtte némi melegséggel töltve el átfagyott tagjait. A szőrme, mely filigrán alakját öleli most körül nem védi meg maradéktalanul az éjszakai fagytól. Néhány hal illatozik eközben előtte a nyárson. Kulacsában friss forrásvíz. Közel táborozott le a folyótól. Meleg tekintete elrévedve pillant a táncoló lángnyelvekre. Kissé kiábrándultan mered előre. Hogy is gondolhatta, hogy ilyen egyszerű lesz nyomukra akadnia? S mi van, ha az a haramia bántotta? Nem kellett volna ilyen kétes kinézetű alakra bíznia... Ez, s ezekhez hasonló gondolatoktól lesújtva üldögél Yume a tűz mellett, majd egy hirtelen gondolattól vezérelve halkan énekelni kezd. A dal ismerősen csenghetne bizonyos füleknek. Ezt énekelte kishúgának altatóként miután megszületett, egészen addig, míg Milraen engedte, hogy családját olykor-olykor meglátogassa. Hangja fájóan csendül, mégis selymesen veszik bele az éj homályába. Egyszerre nyugtató, s szomorú. Titokzatos mélabú lengi körül, akár gazdáját.
A tűz lassan kezd kialudni, rak hát még pár rönköt rá, melyet hamarosan bekebelez a parázs, s újra éled a láng...*
503. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-21 07:12:48
Üzenet elküldve: 2013-01-21 07:12:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Létfontosságú küldemény//
*Alvost továbbra sincs megelégedve egy cseppet sem a kialakult helyzettel, sőt... Dühödten tekint a rájuk vigyázni maradó zsoldos nő arcába, és hangosan fújtat egyet, egyértelmű ellenszenvét kifejezvén, de támadni nem támad. Egyrészt nem tudhatja, hogy ténylegesen kivel áll szemben, ahogyan azt sem, hogy a nő tényleg egyedül van-e, nem pedig csak egy teszt ez az egész, melyben azt mérik, mennyire bízhat meg bennük munkaadójuk. A férfi keze görcsösen ökölbe szorul, de nem csúszik kardjának markolatára, holott kevés dolgot kívánna jobban most, mint kivágni magát ebből a félig önkéntes, félig kényszerített helyzetből. "Legalább a fizetség várhatóan jó lesz, arra pedig nagy szükségem van." Tekintete Ewara vándorol. "Szükségünk van."
A fél-elf igyekszik megnyugtató, kedves mosolyával és melegséget árasztó tekintetével és a hölgyemény kézfejének gyengéd cirógatásával válaszolni kedvese ki nem mondott kérdéseire, próbálja megnyugtatni (saját feszült állapotának ellenére) a lányt. Aztán ő is harmadik társuk felé fordul, ám ő több harcost látott már annál, minthogy lebecsülje egy jó bot erejét a harcban. A kovács csak sokat tudóan biccent a másik férfi felé, látván benne a szakavatott kollégát, ámbár ettől függetlenül érdeklődve figyel ő is, hiszen kíváncsi, mit válaszol a másik Ewangel kérdésére.*
*Alvost továbbra sincs megelégedve egy cseppet sem a kialakult helyzettel, sőt... Dühödten tekint a rájuk vigyázni maradó zsoldos nő arcába, és hangosan fújtat egyet, egyértelmű ellenszenvét kifejezvén, de támadni nem támad. Egyrészt nem tudhatja, hogy ténylegesen kivel áll szemben, ahogyan azt sem, hogy a nő tényleg egyedül van-e, nem pedig csak egy teszt ez az egész, melyben azt mérik, mennyire bízhat meg bennük munkaadójuk. A férfi keze görcsösen ökölbe szorul, de nem csúszik kardjának markolatára, holott kevés dolgot kívánna jobban most, mint kivágni magát ebből a félig önkéntes, félig kényszerített helyzetből. "Legalább a fizetség várhatóan jó lesz, arra pedig nagy szükségem van." Tekintete Ewara vándorol. "Szükségünk van."
A fél-elf igyekszik megnyugtató, kedves mosolyával és melegséget árasztó tekintetével és a hölgyemény kézfejének gyengéd cirógatásával válaszolni kedvese ki nem mondott kérdéseire, próbálja megnyugtatni (saját feszült állapotának ellenére) a lányt. Aztán ő is harmadik társuk felé fordul, ám ő több harcost látott már annál, minthogy lebecsülje egy jó bot erejét a harcban. A kovács csak sokat tudóan biccent a másik férfi felé, látván benne a szakavatott kollégát, ámbár ettől függetlenül érdeklődve figyel ő is, hiszen kíváncsi, mit válaszol a másik Ewangel kérdésére.*
502. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-20 17:14:10
Üzenet elküldve: 2013-01-20 17:14:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Hosszas vágtázás után megpillantja a várost. Lassabbra fogja a lovát, nyugodjon meg, mert hamarosan megérkeznek. Egy pillanatra meg is állítja, nyakát megsimogatva csitítja.*
-Sss, nyugalom.*Mondja neki, majd megpaskolja a lova nyakát. Egy pillanatig nézelődik, hátra is pillant, eléggé messze került már Karavánpihenőtől, visszafordulási lehetőség már nincsen. Ködfolt ahhoz már túl fáradt. Ismét indulásra készteti a lovát. Felsóhajt.*
- Gyere Ködfolt induljunk. Minél előbb érünk oda annál előbb pihenhetsz. *Ismét megpaskolgatja a nyakát a lovának, aztán elindulnak. Most nem vágtázva, hanem csak kissé tempósabb ügetésben.*
-Sss, nyugalom.*Mondja neki, majd megpaskolja a lova nyakát. Egy pillanatig nézelődik, hátra is pillant, eléggé messze került már Karavánpihenőtől, visszafordulási lehetőség már nincsen. Ködfolt ahhoz már túl fáradt. Ismét indulásra készteti a lovát. Felsóhajt.*
- Gyere Ködfolt induljunk. Minél előbb érünk oda annál előbb pihenhetsz. *Ismét megpaskolgatja a nyakát a lovának, aztán elindulnak. Most nem vágtázva, hanem csak kissé tempósabb ügetésben.*
501. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-20 14:03:59
Üzenet elküldve: 2013-01-20 14:03:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Karavánpihenő érdekes város volt, de most ideje a többit is megismerni. Atherior város közelébe ér végre, apró kis lába elfáradnak, ahogy ha éppen kis ideig szárnyaival próbálta csökkenteni végtagjaira nehezedő fáradságos út viszontagságait, az is kezd sajogni. Kissé hosszú út ez neki, talán nem ártott volna valami karavánhoz szegődni, ahol ha elfárad megpihenhet. Most először igazán érzi magát fáradtnak. Nagyot sóhajt, mintha oly sokat tudna aludni, mely nem rá vall. Az soha nem csillapuló tündér lány, akinek a mozgás a lételeme. Hát most utolérte az álomtündér, hogy végre őt is elnyomja az álom. Úgy fest a városnézést holnapra kell majd halasztani, ma jobb lesz, ha inkább egy fogadót keres, ahol ételt és szobát vehet ki, hogy kipihenje magát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579