Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 190 (3781. - 3800. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3800. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-03 13:50:43
Üzenet elküldve: 2018-08-03 13:50:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Magas legyen, nálad is magasabb, de minimum ugyanakkora és az, hogy elf vagy ember, nos mindegy - * megvonja a vállát, ilyen téren nem igazán válogatós,az emberek között is vannak helyesebb, daliás példányok és az elfek pofája is néha tud igazán rusnya lenni, ez gén kérdése, meg ápoltságé.
Testvére elszomorodásából semmit sem vesz észre, a téma pedig elterelődik más irányba, a titok felé, amit az ifjú Sayqueves már nagyon meg akar tudni. *
- Ez nem az alvásról vagy ébrenlétről szól Drammi, ez arról szól, hogy a titkot el kell mondanod mielőtt ma nyugovóra térsz, mert ha napokig váratsz vele engem abba beleőrülök. - * vázolja fel újra a dolgot, mert csak nem jutnak dűlőre és Wym csak egy kicsivel tud többet a titokról, mint tíz perce. *
- Pár napot? Pár napot? Miért nem ölsz meg most rögtön inkább? Felér ez a kínzás egy fojtogatással - * hangja rekedt, szomorú és felháborodott, amiben nagyban rá is játszik, hogy minél előbb megtudja a dolgot. Látja már, hogy ha a bátyja most felállna és elmenne aludni, akkor az a fiatal elf lány egész éjjel egy szemhunyásnyit sem tudna aludni mert az agya azon a dolgon kattogna amit nem tudhat. *
- Egy ló? Lovat kapok és kilovagolunk valamerre? Vagy elmegyünk hajókázni? Esetleg valami nemesebb család hívott meg magához minket? - * taktikát vált, most már nem könyörög, hanem találgat, hátha így kicsit előrébb van, közben nagyon figyeli fivére arcát, hogy minden rezdülést észrevegyen. *
- Magas legyen, nálad is magasabb, de minimum ugyanakkora és az, hogy elf vagy ember, nos mindegy - * megvonja a vállát, ilyen téren nem igazán válogatós,az emberek között is vannak helyesebb, daliás példányok és az elfek pofája is néha tud igazán rusnya lenni, ez gén kérdése, meg ápoltságé.
Testvére elszomorodásából semmit sem vesz észre, a téma pedig elterelődik más irányba, a titok felé, amit az ifjú Sayqueves már nagyon meg akar tudni. *
- Ez nem az alvásról vagy ébrenlétről szól Drammi, ez arról szól, hogy a titkot el kell mondanod mielőtt ma nyugovóra térsz, mert ha napokig váratsz vele engem abba beleőrülök. - * vázolja fel újra a dolgot, mert csak nem jutnak dűlőre és Wym csak egy kicsivel tud többet a titokról, mint tíz perce. *
- Pár napot? Pár napot? Miért nem ölsz meg most rögtön inkább? Felér ez a kínzás egy fojtogatással - * hangja rekedt, szomorú és felháborodott, amiben nagyban rá is játszik, hogy minél előbb megtudja a dolgot. Látja már, hogy ha a bátyja most felállna és elmenne aludni, akkor az a fiatal elf lány egész éjjel egy szemhunyásnyit sem tudna aludni mert az agya azon a dolgon kattogna amit nem tudhat. *
- Egy ló? Lovat kapok és kilovagolunk valamerre? Vagy elmegyünk hajókázni? Esetleg valami nemesebb család hívott meg magához minket? - * taktikát vált, most már nem könyörög, hanem találgat, hátha így kicsit előrébb van, közben nagyon figyeli fivére arcát, hogy minden rezdülést észrevegyen. *
3799. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-03 13:49:25
Üzenet elküldve: 2018-08-03 13:49:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Na még csak az kéne! Akkor aztán tényleg nem tudnám levakarni magunkról a kérők hadát, egészen a városig nyúlna a sor vége. Persze, a nagy halmazból megfelelőt is könnyebb választani. Mit szeretnél, magas vagy alacsony legyen? Elf vagy ember? * Most nem szomorítja el a tény, hogy miről beszélnek, mert most tényleg teljesen szórakoztatónak tartja. Ehelyett a lány megteszi ezt, a következő mondata szíven találja a férfit. Nagyon jól tudják, hogy ez nem teljesen igaz, előbb utóbb el fognak távolodni egymástól, akár tetszik nekik, akár nem. Nem is mond semmit rá, ez a legegyszerűbb, bármi is jönne ki a száján, azzal csak fájdalmat okozna önmagának, és ezt nem szeretné. Szerencse, hogy feljött a titokzatos terve, mint téma, és elterelődnek a gondolatai, ahogy húga igyekszik minél többet megtudni. Bár, eddig semmit sem sikerült neki.*
- Egyszer aludni akarsz, egyszer meg ébren lenni egész este, képtelenség kiigazodni rajtad. * Csóválja fejét mosolyogva. * Mondtam már, megtudod ha eljön az ideje, de az még odébb van. Annyit elárulok, hogy nem nagy dolog, felesleges nagyon belelovalnod magad. Lehet, hogy már te is gondoltál rá. És sok előzetes intézkedést se kell tenni, csak előzetes ügyeim hátráltatnak benne, amiket még el kell rendeznem. Ha minden igaz, csak pár napot kell várj. * Ezzel mindent elmondott, amit elakart, és ami elég kell legyen, hogy még jobban felpiszkálja a kíváncsiságát. Igazából már direkt csinálja, mert tényleg nem nagy dolog, úgyhogy ha majd nagy kegyesen elárulja, akkor felhúzhatja a testvérét azzal, hogy ezt kellett ennyire titkolni?*
- Na még csak az kéne! Akkor aztán tényleg nem tudnám levakarni magunkról a kérők hadát, egészen a városig nyúlna a sor vége. Persze, a nagy halmazból megfelelőt is könnyebb választani. Mit szeretnél, magas vagy alacsony legyen? Elf vagy ember? * Most nem szomorítja el a tény, hogy miről beszélnek, mert most tényleg teljesen szórakoztatónak tartja. Ehelyett a lány megteszi ezt, a következő mondata szíven találja a férfit. Nagyon jól tudják, hogy ez nem teljesen igaz, előbb utóbb el fognak távolodni egymástól, akár tetszik nekik, akár nem. Nem is mond semmit rá, ez a legegyszerűbb, bármi is jönne ki a száján, azzal csak fájdalmat okozna önmagának, és ezt nem szeretné. Szerencse, hogy feljött a titokzatos terve, mint téma, és elterelődnek a gondolatai, ahogy húga igyekszik minél többet megtudni. Bár, eddig semmit sem sikerült neki.*
- Egyszer aludni akarsz, egyszer meg ébren lenni egész este, képtelenség kiigazodni rajtad. * Csóválja fejét mosolyogva. * Mondtam már, megtudod ha eljön az ideje, de az még odébb van. Annyit elárulok, hogy nem nagy dolog, felesleges nagyon belelovalnod magad. Lehet, hogy már te is gondoltál rá. És sok előzetes intézkedést se kell tenni, csak előzetes ügyeim hátráltatnak benne, amiket még el kell rendeznem. Ha minden igaz, csak pár napot kell várj. * Ezzel mindent elmondott, amit elakart, és ami elég kell legyen, hogy még jobban felpiszkálja a kíváncsiságát. Igazából már direkt csinálja, mert tényleg nem nagy dolog, úgyhogy ha majd nagy kegyesen elárulja, akkor felhúzhatja a testvérét azzal, hogy ezt kellett ennyire titkolni?*
3798. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-03 13:28:58
Üzenet elküldve: 2018-08-03 13:28:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- És még nem láttad hogy nézek ki nagy báli ruhákban, akkor esne csak le igazán az állad, hogy a húgicád micsoda egy bombanő - * vigyorodik el, majd mikor a férfi az elmenős részhez ér buzgó vigyora szelíd mosollyá törpül és kezei újból megtalálják Dramét, de csak egy pillanatra cirógatja meg, aztán máris elhúzza. *
- Ne aggódj, mindig lesz helyed az életemben, bármerre is vigyen a sors tőled - * ebből a mondatból azonban hiányzik valami, Wym gyermeki éle hangjából, ami megmaradt, hiába lépte át a fiatal felnőtt kört. Mintha egy pillanatra benőne a feje lágya és máris asszony volna két csemetével a szoknyája körül, ám ez az illúzió hamar elillan, amikor harsányan felkacag az ágykötözős dologra. Valóban találó, az ilyesfajta tiltakozás sem áll tőle messze. *
- Igen inába szállna a bátorság a kérőnek egy ilyen ara láttán - * kacarászik tovább megrázva fejét. *
- Ne! - * elkapja bátyja kezét, hogy megakadályozza a felkelésben. * - Nem úgy álmos! Nem akarok még fürödni, a titkot akarom, azt mond e előbb, egész éjjel ráérsz aludni utána, őrizem majd minden pillanatod, csak kérlek áruld el, mik a terveid?
- És még nem láttad hogy nézek ki nagy báli ruhákban, akkor esne csak le igazán az állad, hogy a húgicád micsoda egy bombanő - * vigyorodik el, majd mikor a férfi az elmenős részhez ér buzgó vigyora szelíd mosollyá törpül és kezei újból megtalálják Dramét, de csak egy pillanatra cirógatja meg, aztán máris elhúzza. *
- Ne aggódj, mindig lesz helyed az életemben, bármerre is vigyen a sors tőled - * ebből a mondatból azonban hiányzik valami, Wym gyermeki éle hangjából, ami megmaradt, hiába lépte át a fiatal felnőtt kört. Mintha egy pillanatra benőne a feje lágya és máris asszony volna két csemetével a szoknyája körül, ám ez az illúzió hamar elillan, amikor harsányan felkacag az ágykötözős dologra. Valóban találó, az ilyesfajta tiltakozás sem áll tőle messze. *
- Igen inába szállna a bátorság a kérőnek egy ilyen ara láttán - * kacarászik tovább megrázva fejét. *
- Ne! - * elkapja bátyja kezét, hogy megakadályozza a felkelésben. * - Nem úgy álmos! Nem akarok még fürödni, a titkot akarom, azt mond e előbb, egész éjjel ráérsz aludni utána, őrizem majd minden pillanatod, csak kérlek áruld el, mik a terveid?
3797. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-03 13:21:57
Üzenet elküldve: 2018-08-03 13:21:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Oh, lenyűgöző. Kedvem lenne tapsolni, nem minden nap lát ilyen átalakulást az elf. * Mosolyog, pedig most tényleg dicséretet érdemelne a kishúg.* Ha így viselkedsz amikor jönnek a kérők, egykettőre elkerülsz a háztól. Akkor aztán esélyem sem lesz tovább nevelni téged, de persze nem is lesz rá szükség. * Tényleg viccelődni szeretne, de mintha valami furcsa él kerülne a hangszínbe. Lehet, hogy keserűség? Megrémíti a tudat, hogy hamarosan elveszítheti a húgát. De ez az élet rendje, előbb utóbb el kell szakadjanak egymástól. Már így is abnormálisnak mondható a kötődés kettejük között, ezt Dram is belátja. Nem kellene ennyire ragaszkodniuk egymáshoz, de a testvéri szeretetnek nem lehet parancsolni. A fenyegetésre csak legyint.*
- Szerintem inkább az ágyadhoz kötöznéd magad, vagy az egyik nagy szekrényhez. Aztán öt ember se tudna elszakítani innen. * Mosolyog, de a szemében keserűség csillog. A jövő tervezgetés viszont feldobja, főleg az, hogy táncolhat egy kicsit a rokon idegzetén. *
- Álomba? Ha álmos vagy, akkor jó lesz, ha lefekszünk. Én se aludtam sokat, ahogy megjegyezted korábban, elég hamar elhagytam a házat, és ki tudja, hogy mennyire lesz nyugodt az éjszakánk. Valóban jó ötlet volt ez, húgom. Azonnal szólok a szolgálóknak, hogy készítsék elő a fürdőnket, hogy mielőbb mehessünk lefeküdni. * Jelenti ki, és már kelne is fel a székből, hogy tényleg így tegyen. Valóban, ahogy belegondol, jól esne neki kényelmesen elterülni egy dézsában. *
- Oh, lenyűgöző. Kedvem lenne tapsolni, nem minden nap lát ilyen átalakulást az elf. * Mosolyog, pedig most tényleg dicséretet érdemelne a kishúg.* Ha így viselkedsz amikor jönnek a kérők, egykettőre elkerülsz a háztól. Akkor aztán esélyem sem lesz tovább nevelni téged, de persze nem is lesz rá szükség. * Tényleg viccelődni szeretne, de mintha valami furcsa él kerülne a hangszínbe. Lehet, hogy keserűség? Megrémíti a tudat, hogy hamarosan elveszítheti a húgát. De ez az élet rendje, előbb utóbb el kell szakadjanak egymástól. Már így is abnormálisnak mondható a kötődés kettejük között, ezt Dram is belátja. Nem kellene ennyire ragaszkodniuk egymáshoz, de a testvéri szeretetnek nem lehet parancsolni. A fenyegetésre csak legyint.*
- Szerintem inkább az ágyadhoz kötöznéd magad, vagy az egyik nagy szekrényhez. Aztán öt ember se tudna elszakítani innen. * Mosolyog, de a szemében keserűség csillog. A jövő tervezgetés viszont feldobja, főleg az, hogy táncolhat egy kicsit a rokon idegzetén. *
- Álomba? Ha álmos vagy, akkor jó lesz, ha lefekszünk. Én se aludtam sokat, ahogy megjegyezted korábban, elég hamar elhagytam a házat, és ki tudja, hogy mennyire lesz nyugodt az éjszakánk. Valóban jó ötlet volt ez, húgom. Azonnal szólok a szolgálóknak, hogy készítsék elő a fürdőnket, hogy mielőbb mehessünk lefeküdni. * Jelenti ki, és már kelne is fel a székből, hogy tényleg így tegyen. Valóban, ahogy belegondol, jól esne neki kényelmesen elterülni egy dézsában. *
3796. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-02 19:28:49
Üzenet elküldve: 2018-08-02 19:28:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Mivel a kínálás nem kérdésként érkezik, elfogadja az almát.*
- Köszönöm. Kenyeret?
*Kínál vissza a tarisznyából az érintetlen feléből. A sajtot egy fejrázással visszautasítja. Megnyugtató, hogy az erdőben nő olyan is, amit megismer, meglehet, hogy hamarosan szüksége lesz ilyen tudásra. A kút is jól hangzik, ha netán több napot kellene itt töltenie. Tegnap átlépett egy patakot, de az messzebb van, mint két óra. Az első kérdésre a bevárással kapcsolatban megrázza a fejét.*
- Különös, hogy nem érkezett meg tegnap. Nem vall rá. A keresésére indulok. Keletre ment gyűjteni, az enyém volt a nyugati oldal. Általában ilyen messzire nem szoktunk eljönni a rendünktől, de azt hiszem, megfordult már erre.
*A növénygyűjtésre elbizonytalanodik, majd eltöpreng két falat idejére.*
- Az most nem olyan fontos. De… talán egy órát mégis érdemes várni. És akkor nem bánom, ha hasznosan telik az idő.
*Megrántja a vállát kissé, nem kérdéses számára, hogy mi lesz.*
- Nem megyek el, míg meg nem találom. Esténként visszatérek ide, nehogy kergessük egymást az erdőben. Ő is így tenne.
*Nem kíván sok ételt, de a kenyérre iszik néhány kortyot.*
- Elteszem későbbre, ha nem baj.
*Mutatja fel az almát, mielőtt elsüllyed a tarisznyában. Mostantól különösen beosztással kell élnie, és a gyümölcs jól fog esni ebédre. Aztán nekiáll összeszedelőzködni. A takaróját néhány lépéssel arrébb alaposan kirázza, majd összehajtva azt is beleteszi a tarisznyájába. A holmiját aztán magára aggatja, ezúttal a kalap is a fejébe kerül. Nem akarja siettetni Isqet, ezért nem kapkod, sőt, akár le is ül, ha túl korán elkészülne.*
- Fél óra keresés, fél óra edzés. Mit szólsz?
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.02 19:31:07
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Mivel a kínálás nem kérdésként érkezik, elfogadja az almát.*
- Köszönöm. Kenyeret?
*Kínál vissza a tarisznyából az érintetlen feléből. A sajtot egy fejrázással visszautasítja. Megnyugtató, hogy az erdőben nő olyan is, amit megismer, meglehet, hogy hamarosan szüksége lesz ilyen tudásra. A kút is jól hangzik, ha netán több napot kellene itt töltenie. Tegnap átlépett egy patakot, de az messzebb van, mint két óra. Az első kérdésre a bevárással kapcsolatban megrázza a fejét.*
- Különös, hogy nem érkezett meg tegnap. Nem vall rá. A keresésére indulok. Keletre ment gyűjteni, az enyém volt a nyugati oldal. Általában ilyen messzire nem szoktunk eljönni a rendünktől, de azt hiszem, megfordult már erre.
*A növénygyűjtésre elbizonytalanodik, majd eltöpreng két falat idejére.*
- Az most nem olyan fontos. De… talán egy órát mégis érdemes várni. És akkor nem bánom, ha hasznosan telik az idő.
*Megrántja a vállát kissé, nem kérdéses számára, hogy mi lesz.*
- Nem megyek el, míg meg nem találom. Esténként visszatérek ide, nehogy kergessük egymást az erdőben. Ő is így tenne.
*Nem kíván sok ételt, de a kenyérre iszik néhány kortyot.*
- Elteszem későbbre, ha nem baj.
*Mutatja fel az almát, mielőtt elsüllyed a tarisznyában. Mostantól különösen beosztással kell élnie, és a gyümölcs jól fog esni ebédre. Aztán nekiáll összeszedelőzködni. A takaróját néhány lépéssel arrébb alaposan kirázza, majd összehajtva azt is beleteszi a tarisznyájába. A holmiját aztán magára aggatja, ezúttal a kalap is a fejébe kerül. Nem akarja siettetni Isqet, ezért nem kapkod, sőt, akár le is ül, ha túl korán elkészülne.*
- Fél óra keresés, fél óra edzés. Mit szólsz?
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.02 19:31:07
3795. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-02 14:22:21
Üzenet elküldve: 2018-08-02 14:22:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Hajnaltájt Isqeha egyszer felébred a fényre és a hangos madárfüttyögetésre, ami a pirkadatot köszönti, de aztán, ahogy lassan beúszik neki, hol van, és ki is a mellette fekvő alak, megnyugszik, de nemsokára már újra alszik, még vagy egy jó óráig.
Zeya halk motoszkálására ébred, a lány éppen a haját tűz fel a tarkójára, azzal bíbelődik.*
- Jó reggelt! *köszön vissza kicsit még álomittasan, kócos hajjal, felkönyökölve.* - Van két almám! *mondja, ahogy a lány kenyérért kotorászik, azzal nekilát ő is a tarisznyában turkálni, és lám, voilá!*
- Tessék! *nyújtja oda az egyiket Zeyának.*
- Meg azt hiszem, egy darab sajt is valahol *morogja, ahogy a tarisznya mélységei kerülnek sorra, és tényleg.*
- Kicsit száradt, de amúgy nincs baja. Törj belőle nyugodtan! *adja át azt is a lánynak, ha az elfogadja a kínálást. Kenyere nincs, de elvan az almával meg a sajttal is.*
- Amúgy ilyenkor mindig akad valami az erdőben is... érett bodza, szilva, málna, szeder, gomba. *mondja, és eleszegeti az ennivalót ő is.*
- Kétórányira északnak van egy romos tanya, ott van kút, iható vízzel. Itt a közelben nem hallok patakot. *mondja.*
- De van még vizem egy napra való. *fűzi hozzá a tényközlést, ahogy felveszi a kulacsát, és meghúzza.*
- Mit tervezel? Bevárod itt Neffet, vagy a keresésére indulsz? Ő ismeri ezt a helyet? Itt beszéltétek meg a találkozót?
*kérdezi Zeyát, mert a válaszaitól is függ, hogy hogyan tervezhetik a délelőttöt.*
- Délnek én már nem akarok menni tovább, de itt a körnéken körülnézhetünk, szerintem biztosan találunk Észak reményét a fákon. *mondja, és várja, Zeya hogy vélekedik.*
- Mondd csak, mit teszel, ha... ha ma sem kerül elő? *kérdezi még meg, mert most először jut eszébe, hogy talán nem kéne egyedül hagynia a lányt akkor, ha a társával valami baj történt.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.02 14:26:26
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Hajnaltájt Isqeha egyszer felébred a fényre és a hangos madárfüttyögetésre, ami a pirkadatot köszönti, de aztán, ahogy lassan beúszik neki, hol van, és ki is a mellette fekvő alak, megnyugszik, de nemsokára már újra alszik, még vagy egy jó óráig.
Zeya halk motoszkálására ébred, a lány éppen a haját tűz fel a tarkójára, azzal bíbelődik.*
- Jó reggelt! *köszön vissza kicsit még álomittasan, kócos hajjal, felkönyökölve.* - Van két almám! *mondja, ahogy a lány kenyérért kotorászik, azzal nekilát ő is a tarisznyában turkálni, és lám, voilá!*
- Tessék! *nyújtja oda az egyiket Zeyának.*
- Meg azt hiszem, egy darab sajt is valahol *morogja, ahogy a tarisznya mélységei kerülnek sorra, és tényleg.*
- Kicsit száradt, de amúgy nincs baja. Törj belőle nyugodtan! *adja át azt is a lánynak, ha az elfogadja a kínálást. Kenyere nincs, de elvan az almával meg a sajttal is.*
- Amúgy ilyenkor mindig akad valami az erdőben is... érett bodza, szilva, málna, szeder, gomba. *mondja, és eleszegeti az ennivalót ő is.*
- Kétórányira északnak van egy romos tanya, ott van kút, iható vízzel. Itt a közelben nem hallok patakot. *mondja.*
- De van még vizem egy napra való. *fűzi hozzá a tényközlést, ahogy felveszi a kulacsát, és meghúzza.*
- Mit tervezel? Bevárod itt Neffet, vagy a keresésére indulsz? Ő ismeri ezt a helyet? Itt beszéltétek meg a találkozót?
*kérdezi Zeyát, mert a válaszaitól is függ, hogy hogyan tervezhetik a délelőttöt.*
- Délnek én már nem akarok menni tovább, de itt a körnéken körülnézhetünk, szerintem biztosan találunk Észak reményét a fákon. *mondja, és várja, Zeya hogy vélekedik.*
- Mondd csak, mit teszel, ha... ha ma sem kerül elő? *kérdezi még meg, mert most először jut eszébe, hogy talán nem kéne egyedül hagynia a lányt akkor, ha a társával valami baj történt.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.02 14:26:26
3794. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-02 12:50:50
Üzenet elküldve: 2018-08-02 12:50:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Ne bolondozz, természetesen magamról beszélek - * kihúzza magát, úgy, ahogy tanították, hogy mindig üljön és hátradobja haját, bizony, most nagyon próbálkozik, hogy egy pillanatra igazi úri hölgy legyen.*
- Csak nehogy ne találj már itthon mire visszajössz a kérővadászatból - * húzza fel orrát. No persze természetesen nem szökne el vagy valami, ezt nem tudná megtenni a bátyjával, de ismeri a házat, jobban a másiknál, biztos benne, hogy találna búvóhelyet, ahol kereshetik amennyit akarják, csak akkor találnak majd rá, ha már ő is elő akar bújni. Ezt a módszert a családi otthonban is előszeretettel alkalmazta, kedvelt elbújni ha megharagudott valakire és ilyenkor akár fél napokra is el tudott tűnni, mint a kámfor. *
- Dehogy rontod el, legalább rákészülök az élményre, nem is áltatnál, nem lennék csalódott ha mégse jönne be, de bele fogok pusztulni a kíváncsiságba, jaaj Dram, már érzem, hogy gyengülök, lassan a kíváncsiság átveszi alattam a hatalmat és örökké tartó álomba küld. Ezt biztos nem akarhatod. Ugye nem Drammi? - * dől előre az izgalomtól csillogó hatalmas, bogárszín szemekkel. Nagyon ki akarja szedni a másikból a tervet. *
- Ne bolondozz, természetesen magamról beszélek - * kihúzza magát, úgy, ahogy tanították, hogy mindig üljön és hátradobja haját, bizony, most nagyon próbálkozik, hogy egy pillanatra igazi úri hölgy legyen.*
- Csak nehogy ne találj már itthon mire visszajössz a kérővadászatból - * húzza fel orrát. No persze természetesen nem szökne el vagy valami, ezt nem tudná megtenni a bátyjával, de ismeri a házat, jobban a másiknál, biztos benne, hogy találna búvóhelyet, ahol kereshetik amennyit akarják, csak akkor találnak majd rá, ha már ő is elő akar bújni. Ezt a módszert a családi otthonban is előszeretettel alkalmazta, kedvelt elbújni ha megharagudott valakire és ilyenkor akár fél napokra is el tudott tűnni, mint a kámfor. *
- Dehogy rontod el, legalább rákészülök az élményre, nem is áltatnál, nem lennék csalódott ha mégse jönne be, de bele fogok pusztulni a kíváncsiságba, jaaj Dram, már érzem, hogy gyengülök, lassan a kíváncsiság átveszi alattam a hatalmat és örökké tartó álomba küld. Ezt biztos nem akarhatod. Ugye nem Drammi? - * dől előre az izgalomtól csillogó hatalmas, bogárszín szemekkel. Nagyon ki akarja szedni a másikból a tervet. *
3793. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-02 00:17:07
Üzenet elküldve: 2018-08-02 00:17:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Nem akart nagy zajt csapni az érkezésével, tökéletesen kibékült volna egy alvó Isqqel visszatértekor. Persze a helyében ő sem aludt volna el túl mélyen.*
- Nem.
*Erősíti meg a férfi üdvözlő kérdését komoran. Ezek szerint nincs itt és nem is járt errefelé.*
- Na igen...
*Hagyja rá a megnyugtatást Isqre, s próbálja elhessegetni a gondolatot, hogy az az idegesítő szerzetes milyen pedáns, ezért nehezen elképzelhető, hogy csak úgy ráesteledett, mert nem fordult vissza időben. Belátja, hogy ezzel ma már semmit nem tud kezdeni, ezért a maga részéről azonnal ágyazni kezd. Kihajtja az eddig kétrét hajtott szőttes felső felét. Később majd, ha hűvösebb lesz az idő, magára tudja húzni, most viszont elég meleget ad a tűz. Felhúzott térdekkel leül, elrendezi maga körül a holmiját, közben iszik néhány korty vizet. A hajtűket kihúzza kissé csapzott hajából, mert igen kényelmetlen lenne velük aludni. A tarisznyájába teszi őket, majd azt félbehajtva párnának helyezi a feje alá. Dacosan összefont karokkal dől le a hátára, a lábait még most sem nyújtja ki. Mint akit úgy küldtek aludni, hogy még játszani szeretett volna. Nincs különösebb célpontja duzzogásának, sőt, örülhetne, hogy az atyáskodó szerzetes helyett egy barátságos herbalista társaságában lehet, de egyszerűen zavarja a tehetetlenség.
Isq ekkor láthatja elérkezettnek az időt, hogy belefogjon a történetbe. Erre Zeya azonnal felkapja a fejét. Pontosabban csodálkozón fordul Isq felé, fel nem kel már. Hamar túlteszi magát aztán a különös kezdő fordulaton, mit hűen jelez halk, epés megjegyzése, mellyel visszafordítja a fejét és a fölé boruló lombokon táncoló tűzfényre mered.*
- Ne fogd vissza magad...
*Még jó, hogy Isq lassan kezd mesélni, mert Zeya füle nem szokott hozzá a költemények bonyolult nyelvezetéhez, és még le kell ráznia magáról nyugtalan gondolatait is, mert az értelmezés teljes figyelmet kíván. Így már érti, miért mondatta el a történetet többször az öreg gyógyítóval, és komolyabb szívességnek érzi a továbbadást, mint azt előre gondolta. Neki csupán a megértéshez kellene tíz ilyen alkalom, ezért elismeréssel adózik Isqnek, amiért kívülről tudja idézni a verset.
Mire úgy, ahogy azt érzi, hogy elkapta a fonalat, és kezd belejönni a megértésbe, Isq sóhajjal zökkenti ki, még felé is sandít. Ha már olyan nyílt természetű, valószínűleg ekkor az arckifejezésén is látszik némi átszellemültség a lángok táncoló fényében, és ezen kicsit elidőzik a tekintete. A maga részéről kőarcokhoz és zárkózottsághoz szokott, ezért furcsa látnia, hogy valaki ennyire természetes módon kitárulkozik előtte. Egy kicsit zavarba hozza, nem tudja, hogyan kellene kezelnie. Eddig nagyrészt el volt foglalva azzal, hogy valamennyire épkézláb válaszokat adjon a beszélgetés során, de most, hogy csak hallgatnia kell, jobban észleli ezeket az apróságokat.
Alig tud visszakapaszkodni a figyelme a történethez. Pedig az erőfeszítés megérdemli a közönséget. Többé-kevésbé sikerül is, míg Isq nem néz feléje. Nem tudja, hogy azért van-e, mert eddig kitartóan nézte, mivel ez segítette a koncentrációt, de ettől megint csak hamar zavarba jön. Inkább az oldalára fordul a tűzzel szemben, a karját a feje alá bújtatja támaszul, a lábait magához húzza, és magára kanyarítja a takaró másik felét. Inkább valamiféle megmagyarázhatatlan oltalom, mint a hőmérséklet miatt.
Érzi, hogy az ő kedve is ereszkedik a történet szomorúságával, és nehezülnek szemhéjai. Már egészen elfelejtette, hogy miről szól ez az egész, míg végre színre nem lép a főszereplő. Ekkor álmosan felnéz. Egy nő? Egy félelf. Elnyom egy ásítást. Egy kicsit egybefolyik már a történet vége, laposakat pislog közben. Nem tudja, mikor, de közben valahogy teljesen visszatért a nyugalma. Talán Isq kellemes hangjának köszönhetően. A nyugalom pedig felszínre engedi a szervezet jelzéseit a fáradtságról. Még észleli a beálló csendet, amit a tűz pattogása és az erdő neszei zavarnak csak. Aztán elengedi az ébrenlétet.
Másnap madárdal üdvözli a virradatot. Zeya orrát enyhe füstszag csapja meg, pedig már parázs is alig lehet a hamuban. Nagyot ásít és óvatosan ül fel. Elgémberedett tagjait nem akarja hirtelen mozdulatokkal büntetni. Megnézi, hogy Isq alszik-e még, közben kidörgöli az álmot a szeméből, és megvakarja a nyakát hátul. A keze megakad zilált hajánál, ezért nagyjából kifésüli ujjaival, aztán előszedi hajtűit és feltűzi hátul. Ha Isq még alszik, csendben előszed némi kenyeret a tarisznyájából, majd eszegetni kezd, ha ébren van, akkor üdvözli is:*
- Jó reggelt.
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.02 00:27:24
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Nem akart nagy zajt csapni az érkezésével, tökéletesen kibékült volna egy alvó Isqqel visszatértekor. Persze a helyében ő sem aludt volna el túl mélyen.*
- Nem.
*Erősíti meg a férfi üdvözlő kérdését komoran. Ezek szerint nincs itt és nem is járt errefelé.*
- Na igen...
*Hagyja rá a megnyugtatást Isqre, s próbálja elhessegetni a gondolatot, hogy az az idegesítő szerzetes milyen pedáns, ezért nehezen elképzelhető, hogy csak úgy ráesteledett, mert nem fordult vissza időben. Belátja, hogy ezzel ma már semmit nem tud kezdeni, ezért a maga részéről azonnal ágyazni kezd. Kihajtja az eddig kétrét hajtott szőttes felső felét. Később majd, ha hűvösebb lesz az idő, magára tudja húzni, most viszont elég meleget ad a tűz. Felhúzott térdekkel leül, elrendezi maga körül a holmiját, közben iszik néhány korty vizet. A hajtűket kihúzza kissé csapzott hajából, mert igen kényelmetlen lenne velük aludni. A tarisznyájába teszi őket, majd azt félbehajtva párnának helyezi a feje alá. Dacosan összefont karokkal dől le a hátára, a lábait még most sem nyújtja ki. Mint akit úgy küldtek aludni, hogy még játszani szeretett volna. Nincs különösebb célpontja duzzogásának, sőt, örülhetne, hogy az atyáskodó szerzetes helyett egy barátságos herbalista társaságában lehet, de egyszerűen zavarja a tehetetlenség.
Isq ekkor láthatja elérkezettnek az időt, hogy belefogjon a történetbe. Erre Zeya azonnal felkapja a fejét. Pontosabban csodálkozón fordul Isq felé, fel nem kel már. Hamar túlteszi magát aztán a különös kezdő fordulaton, mit hűen jelez halk, epés megjegyzése, mellyel visszafordítja a fejét és a fölé boruló lombokon táncoló tűzfényre mered.*
- Ne fogd vissza magad...
*Még jó, hogy Isq lassan kezd mesélni, mert Zeya füle nem szokott hozzá a költemények bonyolult nyelvezetéhez, és még le kell ráznia magáról nyugtalan gondolatait is, mert az értelmezés teljes figyelmet kíván. Így már érti, miért mondatta el a történetet többször az öreg gyógyítóval, és komolyabb szívességnek érzi a továbbadást, mint azt előre gondolta. Neki csupán a megértéshez kellene tíz ilyen alkalom, ezért elismeréssel adózik Isqnek, amiért kívülről tudja idézni a verset.
Mire úgy, ahogy azt érzi, hogy elkapta a fonalat, és kezd belejönni a megértésbe, Isq sóhajjal zökkenti ki, még felé is sandít. Ha már olyan nyílt természetű, valószínűleg ekkor az arckifejezésén is látszik némi átszellemültség a lángok táncoló fényében, és ezen kicsit elidőzik a tekintete. A maga részéről kőarcokhoz és zárkózottsághoz szokott, ezért furcsa látnia, hogy valaki ennyire természetes módon kitárulkozik előtte. Egy kicsit zavarba hozza, nem tudja, hogyan kellene kezelnie. Eddig nagyrészt el volt foglalva azzal, hogy valamennyire épkézláb válaszokat adjon a beszélgetés során, de most, hogy csak hallgatnia kell, jobban észleli ezeket az apróságokat.
Alig tud visszakapaszkodni a figyelme a történethez. Pedig az erőfeszítés megérdemli a közönséget. Többé-kevésbé sikerül is, míg Isq nem néz feléje. Nem tudja, hogy azért van-e, mert eddig kitartóan nézte, mivel ez segítette a koncentrációt, de ettől megint csak hamar zavarba jön. Inkább az oldalára fordul a tűzzel szemben, a karját a feje alá bújtatja támaszul, a lábait magához húzza, és magára kanyarítja a takaró másik felét. Inkább valamiféle megmagyarázhatatlan oltalom, mint a hőmérséklet miatt.
Érzi, hogy az ő kedve is ereszkedik a történet szomorúságával, és nehezülnek szemhéjai. Már egészen elfelejtette, hogy miről szól ez az egész, míg végre színre nem lép a főszereplő. Ekkor álmosan felnéz. Egy nő? Egy félelf. Elnyom egy ásítást. Egy kicsit egybefolyik már a történet vége, laposakat pislog közben. Nem tudja, mikor, de közben valahogy teljesen visszatért a nyugalma. Talán Isq kellemes hangjának köszönhetően. A nyugalom pedig felszínre engedi a szervezet jelzéseit a fáradtságról. Még észleli a beálló csendet, amit a tűz pattogása és az erdő neszei zavarnak csak. Aztán elengedi az ébrenlétet.
Másnap madárdal üdvözli a virradatot. Zeya orrát enyhe füstszag csapja meg, pedig már parázs is alig lehet a hamuban. Nagyot ásít és óvatosan ül fel. Elgémberedett tagjait nem akarja hirtelen mozdulatokkal büntetni. Megnézi, hogy Isq alszik-e még, közben kidörgöli az álmot a szeméből, és megvakarja a nyakát hátul. A keze megakad zilált hajánál, ezért nagyjából kifésüli ujjaival, aztán előszedi hajtűit és feltűzi hátul. Ha Isq még alszik, csendben előszed némi kenyeret a tarisznyájából, majd eszegetni kezd, ha ébren van, akkor üdvözli is:*
- Jó reggelt.
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.02 00:27:24
3792. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-01 22:08:26
Üzenet elküldve: 2018-08-01 22:08:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Svir a néha jelentkező szórakozottság ellenére éber alak, emellett tapasztalt kereső és nyomolvasó is. Sokszor kellett már mások után néznie, és az őt kereső mások előli eltűnés sem mindig okoz neki nehézséget. Röviden: nem teljesen bamba. Ezért ha Lyzendrát nem is szúrja ki rögtön, még amikor a nő a távolban ólálkodik, a közeli mocorgásra már felfigyel. Nem támad, nem is menekül, épp csak tudomásul veszi, hogy jön valaki. Ha egy valamirevaló csősz lenne, akkor már úgyis rég ordítana. Az ordítás hiánya tehát jelzi, hogy a közeledő személy vagy egy kontár csősz, vagy pedig valaki más, akinek igazán semmi köze az ő almájához. Ezért nem rezzen össze amikor a női hang rápirít. Bár nehezére esik, de nem fordul oda rögtön, színpadiasan kivár és csak lassan, komótosan fordul a másik felé az almával a kezében.*
- Csak ha megtudja. *Válaszolja magabiztosan.*
- És ki vagy te? A csősz vagy talán a gazda egyetlen lánya? A hátad mögött meg ne szorongasd azt a valamit annyira, az almát akarom megenni, nem téged. *Rászól az elfre. Már-már sértés, hogy fegyvert szorongatnak miatta, még ha nem is látja, hogy pontosan mi van Lyzendra háta mögött.*
*Svir a néha jelentkező szórakozottság ellenére éber alak, emellett tapasztalt kereső és nyomolvasó is. Sokszor kellett már mások után néznie, és az őt kereső mások előli eltűnés sem mindig okoz neki nehézséget. Röviden: nem teljesen bamba. Ezért ha Lyzendrát nem is szúrja ki rögtön, még amikor a nő a távolban ólálkodik, a közeli mocorgásra már felfigyel. Nem támad, nem is menekül, épp csak tudomásul veszi, hogy jön valaki. Ha egy valamirevaló csősz lenne, akkor már úgyis rég ordítana. Az ordítás hiánya tehát jelzi, hogy a közeledő személy vagy egy kontár csősz, vagy pedig valaki más, akinek igazán semmi köze az ő almájához. Ezért nem rezzen össze amikor a női hang rápirít. Bár nehezére esik, de nem fordul oda rögtön, színpadiasan kivár és csak lassan, komótosan fordul a másik felé az almával a kezében.*
- Csak ha megtudja. *Válaszolja magabiztosan.*
- És ki vagy te? A csősz vagy talán a gazda egyetlen lánya? A hátad mögött meg ne szorongasd azt a valamit annyira, az almát akarom megenni, nem téged. *Rászól az elfre. Már-már sértés, hogy fegyvert szorongatnak miatta, még ha nem is látja, hogy pontosan mi van Lyzendra háta mögött.*
3791. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-01 21:12:38
Üzenet elküldve: 2018-08-01 21:12:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Isq a tűzbe bámul, néha meg-megpiszkálva a parazsat, vagy rádobva egy ágat, hogy ne aludjék teljesen addig sem, amíg Zeya visszatér, Neffel vagy anélkül. Bár van egy olyan sejtése, hogy ha a férfi eddig nem ért ide a táborhelyre, pedig már jócskán besötétedett, akkor ma már nem is fog.
Egy rövid időre el is bóbiskol, ahogy félkönyéken, a tűz mellett fekszik, és várakozik.
Az erdő neszei körülötte nem fenyegetőek, inkább megnyugtatók és álmosítók. Aztán a lány, kedvetlenül, és egyedül, visszaérkezik.
Isq felriad.*
- Már nem fog visszatérni ma, igaz? *kérdezi meg.* - Biztosan ráesteledett, és valahol letáborozott. Talán nem is olyan messze. Reggel biztosan megtaláljátok egymást. *mondja, megnyugtatásnak szánva a dolgot, de egyébként így is gondolja. Nappali fénynél minden egyszerűbb. A férfi bizonyára nem akart az éjszakai erdőben gyalogolni. A tűz fénye nem látszik el messzire, elég egyetlen emelkedő, vagy egy hegyoldal, és rejtve marad. Ő is csak véletlenül látta meg Zeya tüzét.*
- Tegyük el magunkat holnapra. Elmondom a mesét is. Legfeljebb elalszunk rajta. *vigyorog. Aztán, ha Zeya beletörődik a társa elmaradásába, megvárja, míg elfészkelődik a tűz mellett, megpróbál visszaemlékezni Kimmeri meséjére, a tűzbe bámulva, és nekikezd.*
- Mesét mondok, ősi legendát, hallgasd és figyelj.
Az ősök szíve feldobog, s a mese lám életre kel. *kezdi az elf formulával, bocsánatkérő vigyorral pillantva Zeyára.*
- Föld Védője s Fák Őrzője. Ők voltak a kezdet, a teremtés, az áldozat, a nász.
Elenyésztek az időben, s az elfekre esőként hullt a gyász. *kezdi, felidézve a szavakat, lassan.*
- Lanawin tág tereit járták, hódítva új hegyeket, dombokat, völgyeket.
Észak s dél vidékét, folyókat, ligeteket.
Föld alatti tárnák hívását követte egy csapat,
eltűnve a mélyben, sötétben, szívet cserélten,
feledve, mi zöld az ég alatt. *sóhajt egyet, ahogy maga is a mese hatása alá kerül.*
- Fenn északon, a Tharloss csúcsánál törpék születtek.
Sziklakemény, makacs, konok, legyőzhetetlen ősi faj.
S a törpekirályok városában zengett az üllő, felragyogott sok ékszer,
a kovácsok izzó műhelyében nem szűnt egy percre sem a zaj.
- A hegyek titokzatos városában legyőzték a halált a mágia szülöttei.
S az elfek és törpék nászából megfogantak Ratraxurg okos gyermekei. *aztán kicsit hangosabban folytatja.*
-Aztán érkeztek nagy hajóikon délre az első emberek.
Városok nőttek ki a földből, s mindent eltanultak Lanawin népétől, amit csak lehetett. *a tűzbe néz, aztán Zeyára pillant, úgy folytatja, lassabban, vontatottabban, álmosan.*
- A mágia át meg átszőtte a mindennapokat.
Élt és virágzott az idő, megszülve új meg új napokat,
a tegnap maga előtt kergette a holnapot, az éjjel a nappalokat.
- Egyik napról a másikra jött a veszedelem. A hegyekből jött az áradat.
Mindent pusztítottak mi útjukba került, elfet, embert, törpét, állatokat.
Végeláthatatlan hordákban érkeztek, nem ismertek irgalmat,
csak harci lázt, s a fegyver igazát.
Dicsőséget s zsákmányt kerestek, s egyikük sem félte a halált. *komorodik el a történet.*
- Orknak nevezték magukat, s prédának a menekülőt.
Letarolták a városokat, Artheniort minden előtt.
A tanyák lángoltak. Arthenior égett. Orkok hordái dúltak mindenfelé.
Halmokban hordták a tetemeket a máglyák tüzei elé.
- Északra menekült, aki túlélte a támadást.
Törpe, ember, elf, sötételf, gnóm, tündér és óriás.
A Nagy Háborúk ideje jött. Vészterhes, gonosz napok.
Akkoriban senki nem látta előre a holnapot.
- És suttogni kezdtek egy leányról: Észak reménye Ő.
Égszín szeméről, hosszú hajáról. Kezében ezüstkék keszkenő.
Ki könnyűléptű, csodát hoz, meggyógyítja a szíveket.
Érintése a sebekre gyógyulást hoz, arcodról letörli a könnyeket. *néz vigyorogva Zeyára. Minden történetben van egy hős.*
- Sem elf, nem sötételf, sem ember, sem gnóm, se tündér, sem törpe, s nem óriás.
Elf és ember szülötte, s halála hozza majd a változást.
És összefogtak mind északon. Hét faj, hét sereg.
Követték a Túlélőt, ő vezette a seregeket.
- Észak reménye! Zengett a dal, zengett a hit, remény.
Legyőzték az orkokat. A győztes csata reggelén
ezüstkékszín palást hullt az erdő fáira.
Ki ott volt, mind térdre hullott: csoda! Csoda!
S a kék virág azóta hordozza a nevét. Észak reménye Ő.
Ezüstkék palást, égszín fátyol, gyógyírt hozó jövő.
*elvigyorodik, ahogy befejezi a mesét, akkor is, ha Zeya már rég elaludt alatta. Aztán ő is a feje alá gyűri a tarisznyát, tesz még a tűzre, és rekordgyorsasággal elalszik.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.01 21:17:03
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Isq a tűzbe bámul, néha meg-megpiszkálva a parazsat, vagy rádobva egy ágat, hogy ne aludjék teljesen addig sem, amíg Zeya visszatér, Neffel vagy anélkül. Bár van egy olyan sejtése, hogy ha a férfi eddig nem ért ide a táborhelyre, pedig már jócskán besötétedett, akkor ma már nem is fog.
Egy rövid időre el is bóbiskol, ahogy félkönyéken, a tűz mellett fekszik, és várakozik.
Az erdő neszei körülötte nem fenyegetőek, inkább megnyugtatók és álmosítók. Aztán a lány, kedvetlenül, és egyedül, visszaérkezik.
Isq felriad.*
- Már nem fog visszatérni ma, igaz? *kérdezi meg.* - Biztosan ráesteledett, és valahol letáborozott. Talán nem is olyan messze. Reggel biztosan megtaláljátok egymást. *mondja, megnyugtatásnak szánva a dolgot, de egyébként így is gondolja. Nappali fénynél minden egyszerűbb. A férfi bizonyára nem akart az éjszakai erdőben gyalogolni. A tűz fénye nem látszik el messzire, elég egyetlen emelkedő, vagy egy hegyoldal, és rejtve marad. Ő is csak véletlenül látta meg Zeya tüzét.*
- Tegyük el magunkat holnapra. Elmondom a mesét is. Legfeljebb elalszunk rajta. *vigyorog. Aztán, ha Zeya beletörődik a társa elmaradásába, megvárja, míg elfészkelődik a tűz mellett, megpróbál visszaemlékezni Kimmeri meséjére, a tűzbe bámulva, és nekikezd.*
- Mesét mondok, ősi legendát, hallgasd és figyelj.
Az ősök szíve feldobog, s a mese lám életre kel. *kezdi az elf formulával, bocsánatkérő vigyorral pillantva Zeyára.*
- Föld Védője s Fák Őrzője. Ők voltak a kezdet, a teremtés, az áldozat, a nász.
Elenyésztek az időben, s az elfekre esőként hullt a gyász. *kezdi, felidézve a szavakat, lassan.*
- Lanawin tág tereit járták, hódítva új hegyeket, dombokat, völgyeket.
Észak s dél vidékét, folyókat, ligeteket.
Föld alatti tárnák hívását követte egy csapat,
eltűnve a mélyben, sötétben, szívet cserélten,
feledve, mi zöld az ég alatt. *sóhajt egyet, ahogy maga is a mese hatása alá kerül.*
- Fenn északon, a Tharloss csúcsánál törpék születtek.
Sziklakemény, makacs, konok, legyőzhetetlen ősi faj.
S a törpekirályok városában zengett az üllő, felragyogott sok ékszer,
a kovácsok izzó műhelyében nem szűnt egy percre sem a zaj.
- A hegyek titokzatos városában legyőzték a halált a mágia szülöttei.
S az elfek és törpék nászából megfogantak Ratraxurg okos gyermekei. *aztán kicsit hangosabban folytatja.*
-Aztán érkeztek nagy hajóikon délre az első emberek.
Városok nőttek ki a földből, s mindent eltanultak Lanawin népétől, amit csak lehetett. *a tűzbe néz, aztán Zeyára pillant, úgy folytatja, lassabban, vontatottabban, álmosan.*
- A mágia át meg átszőtte a mindennapokat.
Élt és virágzott az idő, megszülve új meg új napokat,
a tegnap maga előtt kergette a holnapot, az éjjel a nappalokat.
- Egyik napról a másikra jött a veszedelem. A hegyekből jött az áradat.
Mindent pusztítottak mi útjukba került, elfet, embert, törpét, állatokat.
Végeláthatatlan hordákban érkeztek, nem ismertek irgalmat,
csak harci lázt, s a fegyver igazát.
Dicsőséget s zsákmányt kerestek, s egyikük sem félte a halált. *komorodik el a történet.*
- Orknak nevezték magukat, s prédának a menekülőt.
Letarolták a városokat, Artheniort minden előtt.
A tanyák lángoltak. Arthenior égett. Orkok hordái dúltak mindenfelé.
Halmokban hordták a tetemeket a máglyák tüzei elé.
- Északra menekült, aki túlélte a támadást.
Törpe, ember, elf, sötételf, gnóm, tündér és óriás.
A Nagy Háborúk ideje jött. Vészterhes, gonosz napok.
Akkoriban senki nem látta előre a holnapot.
- És suttogni kezdtek egy leányról: Észak reménye Ő.
Égszín szeméről, hosszú hajáról. Kezében ezüstkék keszkenő.
Ki könnyűléptű, csodát hoz, meggyógyítja a szíveket.
Érintése a sebekre gyógyulást hoz, arcodról letörli a könnyeket. *néz vigyorogva Zeyára. Minden történetben van egy hős.*
- Sem elf, nem sötételf, sem ember, sem gnóm, se tündér, sem törpe, s nem óriás.
Elf és ember szülötte, s halála hozza majd a változást.
És összefogtak mind északon. Hét faj, hét sereg.
Követték a Túlélőt, ő vezette a seregeket.
- Észak reménye! Zengett a dal, zengett a hit, remény.
Legyőzték az orkokat. A győztes csata reggelén
ezüstkékszín palást hullt az erdő fáira.
Ki ott volt, mind térdre hullott: csoda! Csoda!
S a kék virág azóta hordozza a nevét. Észak reménye Ő.
Ezüstkék palást, égszín fátyol, gyógyírt hozó jövő.
*elvigyorodik, ahogy befejezi a mesét, akkor is, ha Zeya már rég elaludt alatta. Aztán ő is a feje alá gyűri a tarisznyát, tesz még a tűzre, és rekordgyorsasággal elalszik.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.01 21:17:03
3790. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-01 20:43:45
Üzenet elküldve: 2018-08-01 20:43:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
*A kérdésre csak mosolyog, és gyorsan témát vált, sikerül is elterelnie kicsit a húga figyelmét a dologról, főleg, amikor rothadó virágokhoz hasonlítja lábának szagát. *
- Van itt egy úri kisasszony? Vendégünk jött, és nem is mondod? * Felkapja fejét, és nyakát nyújtogatva kezdi keresni az említett személyt. * De hát én sehol sem látok ilyet! Illendő lett volna vacsorával kínálni őt is...
* Bár általában komoly, és megfontolt, ilyenkor szereti leengedni ezt a szociális védelmet, és tényleg gyerekesen játszadozni testvérével. Mintha újra harmincöt éves lehetne... *
- Negyven? Így szalad az idő? * Csodálkozik el, és tényleg, már nem olyan fiatalok, egyikőjük sem. Dramnak is rég keresnie kellett volna egy hozzá illő társadalmi státuszú asszonyt, akit elvehet, és már a családalapításon járhatna az esze, nem itt kellene mókázzon. * Hát akkor holnap első dolgom lesz bevágtatni a városba, még ha a lázadás tart, akkor is bekopogok minden nemes házba, hogy kérőt kerítsek neked!
* Bár nagy komolyan mondja, azért a mosoly ott bujkál a szája szélében, de csak mert engedi neki, és nem zavarja, hogy megjelenik. Miért is palástolná érzéseit, és vidámságát, amikor kettesben vannak.*
- Hát... nem, még nem mondhatom el. Az egész kétséges, és még szervezés alatt van. Amúgy is, jó dolog a meglepetés, ha előre lelövöm a poént, akkor csak elrontom számodra az élményt. Mindent megtudsz, ha eljön az ideje. HA eljön, és tényleg megoldható amit tervezek. Nem akarlak átverni, és olyannal áltatni, ami el se jön. * Utóbbi lehetőségre elhúzza a száját, mert nem örülne neki, ha nem sikerülne amit szervez. Na nem mintha olyan nehéz lenne leszervezni, ez a kis színjáték inkább arra megy ki, hogy húzza egy kicsit Wymni idegeit, borzolja az idegszálakat. *
*A kérdésre csak mosolyog, és gyorsan témát vált, sikerül is elterelnie kicsit a húga figyelmét a dologról, főleg, amikor rothadó virágokhoz hasonlítja lábának szagát. *
- Van itt egy úri kisasszony? Vendégünk jött, és nem is mondod? * Felkapja fejét, és nyakát nyújtogatva kezdi keresni az említett személyt. * De hát én sehol sem látok ilyet! Illendő lett volna vacsorával kínálni őt is...
* Bár általában komoly, és megfontolt, ilyenkor szereti leengedni ezt a szociális védelmet, és tényleg gyerekesen játszadozni testvérével. Mintha újra harmincöt éves lehetne... *
- Negyven? Így szalad az idő? * Csodálkozik el, és tényleg, már nem olyan fiatalok, egyikőjük sem. Dramnak is rég keresnie kellett volna egy hozzá illő társadalmi státuszú asszonyt, akit elvehet, és már a családalapításon járhatna az esze, nem itt kellene mókázzon. * Hát akkor holnap első dolgom lesz bevágtatni a városba, még ha a lázadás tart, akkor is bekopogok minden nemes házba, hogy kérőt kerítsek neked!
* Bár nagy komolyan mondja, azért a mosoly ott bujkál a szája szélében, de csak mert engedi neki, és nem zavarja, hogy megjelenik. Miért is palástolná érzéseit, és vidámságát, amikor kettesben vannak.*
- Hát... nem, még nem mondhatom el. Az egész kétséges, és még szervezés alatt van. Amúgy is, jó dolog a meglepetés, ha előre lelövöm a poént, akkor csak elrontom számodra az élményt. Mindent megtudsz, ha eljön az ideje. HA eljön, és tényleg megoldható amit tervezek. Nem akarlak átverni, és olyannal áltatni, ami el se jön. * Utóbbi lehetőségre elhúzza a száját, mert nem örülne neki, ha nem sikerülne amit szervez. Na nem mintha olyan nehéz lenne leszervezni, ez a kis színjáték inkább arra megy ki, hogy húzza egy kicsit Wymni idegeit, borzolja az idegszálakat. *
3789. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-01 15:10:16
Üzenet elküldve: 2018-08-01 15:10:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Miért nem? - * azonnal felkapja fejét, tudni akarja rögtön, úgy érzi, hogy egy másodperc tudatlanságba is könnyen bele tudna most pusztulni, ám a téma közben elterelődik így kénytelen kicsit várni, türelmet gyakorolni. *
- Mindjárt adok én rodhadást, hát hogy beszélsz egy úri kisasszony lábáról? - * kuncogva tettet felháborodást és játékosan picit sarkával megböki a férfi térdét. Szeret mókázni fivérével, játszani, mint ahogy régen játszottak, csak most már szavak csűrésével, csavarásával. *
- Negyven vagyok, Drammi, az már nem serdülőkör - * tekint fel az elfre, bizony az ő sürgetően ketyeg, talán ha még öt vagy hat év, maximum tíz, aztán már a kutyának se kell, vénkisasszony marad. *
- Neee, csak azt ne, tudod, hogy utálom a titkokat. Kérlek áruld el - * hatalmas szemeket mereszt Dramra, miközben kötögeti a csizmáját, majd amint végez közelebb húzza a széket a másikéhoz és úgy kérleli tovább. *
- Áruld el, csak nekem, naa, ha már elvetetted a magot vidd tovább, itt ne állj meg! Mond, mond mit tervezel? - * nagyon bepörgött a kíváncsiság a különben is cserfes ajkakat úgy megoldotta, mint egy átszakadt gát. *
- Miért nem? - * azonnal felkapja fejét, tudni akarja rögtön, úgy érzi, hogy egy másodperc tudatlanságba is könnyen bele tudna most pusztulni, ám a téma közben elterelődik így kénytelen kicsit várni, türelmet gyakorolni. *
- Mindjárt adok én rodhadást, hát hogy beszélsz egy úri kisasszony lábáról? - * kuncogva tettet felháborodást és játékosan picit sarkával megböki a férfi térdét. Szeret mókázni fivérével, játszani, mint ahogy régen játszottak, csak most már szavak csűrésével, csavarásával. *
- Negyven vagyok, Drammi, az már nem serdülőkör - * tekint fel az elfre, bizony az ő sürgetően ketyeg, talán ha még öt vagy hat év, maximum tíz, aztán már a kutyának se kell, vénkisasszony marad. *
- Neee, csak azt ne, tudod, hogy utálom a titkokat. Kérlek áruld el - * hatalmas szemeket mereszt Dramra, miközben kötögeti a csizmáját, majd amint végez közelebb húzza a széket a másikéhoz és úgy kérleli tovább. *
- Áruld el, csak nekem, naa, ha már elvetetted a magot vidd tovább, itt ne állj meg! Mond, mond mit tervezel? - * nagyon bepörgött a kíváncsiság a különben is cserfes ajkakat úgy megoldotta, mint egy átszakadt gát. *
3788. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-01 01:28:15
Üzenet elküldve: 2018-08-01 01:28:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Ez így van, de nem lesz már sokáig így. * Jelenti ki rejtélyesen, és nem folytatja, azt akarja, hogy a testvére kérdezzen rá, egyelőre csak a kíváncsiságát piszkálja meg. Tudja, hogy be fogja kapni a csalit, hamar ráharap, hiszen ha csak egy valamit kellene választania, ami jellemző Wymnire, akkor az a kíváncsiság lenne. Legalábbis Dram így ismeri a húgát. *
- Hát, ezeket a rózsákat már rég ki kellett volna dobni, mert elkezdtek megrohadni. * Nevet jóízűen a fiatal kárára, és játékosan legyez néhányat a kérdéses láb fölött. Persze nincs semmi baj a lábának szagával, közel sem olyan irtózatos, mint amilyennek beállítja, de egy kis mókázás nem árthat meg senkinek.
Kicsit letargikusra sikerült a tréfája, látja a testvérén, hogy nagyon nem várja a napot, de nem akarja lehúzni, inkább játékosan megcsavarja a nagylábujját. *
- Ne szomorkodj, fiatal vagy még. * Persze ez nem teljesen igaz, már lassan eladósorba kerül a lány, de még nincs itt az idő. Ha szerencsések, akkor apjuk addigra halott lesz, és Drameiloten választhat kérőt, amivel jobban járna a lány, mert ő elsősorban a boldogságát nézné, és csak másodsorban azt, hogy mennyire jár jól a házassággal a család. A kérdésre felszalad a szemöldöke.*
- Titok. *Jelenti ki, hiszen ez is az előbbi témához tartozik, a nem sokáig lesz a házban bezárva a királylány történethez, de még nem jött el az ideje, hogy elárulja. Ahhoz előbb kérlelteti még magát. *
A hozzászólás írója (Drameiloten Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.01 01:29:32
- Ez így van, de nem lesz már sokáig így. * Jelenti ki rejtélyesen, és nem folytatja, azt akarja, hogy a testvére kérdezzen rá, egyelőre csak a kíváncsiságát piszkálja meg. Tudja, hogy be fogja kapni a csalit, hamar ráharap, hiszen ha csak egy valamit kellene választania, ami jellemző Wymnire, akkor az a kíváncsiság lenne. Legalábbis Dram így ismeri a húgát. *
- Hát, ezeket a rózsákat már rég ki kellett volna dobni, mert elkezdtek megrohadni. * Nevet jóízűen a fiatal kárára, és játékosan legyez néhányat a kérdéses láb fölött. Persze nincs semmi baj a lábának szagával, közel sem olyan irtózatos, mint amilyennek beállítja, de egy kis mókázás nem árthat meg senkinek.
Kicsit letargikusra sikerült a tréfája, látja a testvérén, hogy nagyon nem várja a napot, de nem akarja lehúzni, inkább játékosan megcsavarja a nagylábujját. *
- Ne szomorkodj, fiatal vagy még. * Persze ez nem teljesen igaz, már lassan eladósorba kerül a lány, de még nincs itt az idő. Ha szerencsések, akkor apjuk addigra halott lesz, és Drameiloten választhat kérőt, amivel jobban járna a lány, mert ő elsősorban a boldogságát nézné, és csak másodsorban azt, hogy mennyire jár jól a házassággal a család. A kérdésre felszalad a szemöldöke.*
- Titok. *Jelenti ki, hiszen ez is az előbbi témához tartozik, a nem sokáig lesz a házban bezárva a királylány történethez, de még nem jött el az ideje, hogy elárulja. Ahhoz előbb kérlelteti még magát. *
A hozzászólás írója (Drameiloten Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.01 01:29:32
3787. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-01 00:39:23
Üzenet elküldve: 2018-08-01 00:39:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Mondjuk azért is, mert javarészt itthon töltöm az időt- * vonja meg a vállát.*
- Ne bohóckodj már, egy kisasszony lába mindig rózsaillatú. Ezt anya mondta. Szóval amit most érzel az rózsa - * kacagja el magát, kihasználva azokat az ostoba szabályokat, amiket a mama a " hogyan légy mindig nőies és kívánatos " című több órás kiselőadásában hangoztatott. Persze a legtöbb ilyen dolgot már aznap elfelejtette, hogy elmondták neki, de volt, ami megragadt benne, mint mondjuk ez, bár nem tartotta be soha. Amúgy is, ki szagolja a lábát a bátyján kívül? *
- Ha eljön az idő... - * kicsit elcsendesül, legbelül retteg ettől az időtől, talán még a lázadó csőcseléknél is jobban tart, ha a kérő toppan be, meg a szülei, hogy holnap esküvő.
Hamar elveszi a lábát fivére öléből és visszahúzza a csizmát, bár mozdulatai most sokkal ügyetlenebbek. *
- Apropó te hová tűntél? Az egyik szolga azt mondta ma reggel különösen korán távoztál. Fontos dolgod volt? - * tereli sietősen a szót zavart mosollyal ajkán. Wymni kevés dologtól tart, a házasság köztük van. *
- Mondjuk azért is, mert javarészt itthon töltöm az időt- * vonja meg a vállát.*
- Ne bohóckodj már, egy kisasszony lába mindig rózsaillatú. Ezt anya mondta. Szóval amit most érzel az rózsa - * kacagja el magát, kihasználva azokat az ostoba szabályokat, amiket a mama a " hogyan légy mindig nőies és kívánatos " című több órás kiselőadásában hangoztatott. Persze a legtöbb ilyen dolgot már aznap elfelejtette, hogy elmondták neki, de volt, ami megragadt benne, mint mondjuk ez, bár nem tartotta be soha. Amúgy is, ki szagolja a lábát a bátyján kívül? *
- Ha eljön az idő... - * kicsit elcsendesül, legbelül retteg ettől az időtől, talán még a lázadó csőcseléknél is jobban tart, ha a kérő toppan be, meg a szülei, hogy holnap esküvő.
Hamar elveszi a lábát fivére öléből és visszahúzza a csizmát, bár mozdulatai most sokkal ügyetlenebbek. *
- Apropó te hová tűntél? Az egyik szolga azt mondta ma reggel különösen korán távoztál. Fontos dolgod volt? - * tereli sietősen a szót zavart mosollyal ajkán. Wymni kevés dologtól tart, a házasság köztük van. *
3786. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-01 00:12:11
Üzenet elküldve: 2018-08-01 00:12:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az erdő fái alatt nem tűz úgy a nap, sokkal kellemesebb ott poroszkálni fedetlen fővel. Lyzendra is úgy halad, egy csapást követve, amíg csak lehet, mert neki aztán semmi sincs a fején, aranyszőke hajfonatán kívül, melyből a szabadságra vágyó szálak már az erőd kapujában kibomlottak. Talán el sem tudna viselni mást, mint a hűvösebb időkben a köpeny csuklyáját. Ám most még véletlenül sincs ilyesmire szüksége.
A csapás egyenesen kifelé vezet az erdőből, egy végtelennek tűnő réten fut tovább, néhol pisebb kanyart vet, de összességében nem tér el az eddigi iránytól. Az erdőszélen megállva a smaragdszín szemek követik a keskeny útvonalat, mely egyenesen egy gyümölcsös felé vezet. Lyz fürkésző szemei végigpásztázzák a területet, majd meg is iramodik az alacsonyabb lombú fák felé Az első fákat érve, gyomra kordul. Eddig fel sem tűnt neki, hogy ennyire megéhezett, persze Banjha sosem engedné őket ellátmány nélkül útra, most mégis jobban esne egy fáról szakajtott friss alma, mint a madárlátta csomag. A gyümölcsös szélén szeme szűkül, s fürkészve cikázik, mert nem szeretne meglepetés nyílvesszőt a fenekébe, de úgy látja, a közelben valóban senki nincs. Könnyeden száll le Boytáról, engedi el a kantárt hadd legeljen lova is kedvére. Így ő maga is finomság után néz, elfekhez hasonló hangtalan osonással a fák közt. Biztos, ami biztos, nem szeretne zajt csapni, ám valami mégis motoz a közelben. Közeledik felé. Lyzendra pedig belép egy fa mögé, és imádkozik az Erdőszellemhez, hogy nehogy a gyümölcsös gazdája legyen. Csak néhány fa van közte és az utazó közt, akit kikandikálva figyel meg.*
~Talán övé, a gyümölcsös. Vagy ő is csak dézsmál.~
*Megfigyeli a lovast, a cókmókot, s inkább tűnik átutazónak, mint olyannak, aki őrizné ezt a helyet. Kezében már egy félig megevett alma a bizonyíték, hogy nem vetette meg a finomságot Lyz sem. Aztán Boytát, a legelésző kancát keresi szemével. Meg is látja, jól elkóborolt a finomabb falatok után. Az idegen talán még nem vette észre, de szinte biztos, hogy csak pillanatok műve az egész. Elhúzza száját, majd kilép a fa mellé hangtalan. Barna nadrág, csizma, s fehér ing a szokásos öltözete, s ami keze ügyében van azért, a tőre, aminek markolatára háta mögött fog rá, míg a másik kezéből az almát nem engedi.*
- Kikapsz a gazdától, ha megdézsmálod a gyümölcseit! *szólítja meg, s vár. Mert ha ő a gazda, akkor bizony futni kell, de nagyon gyorsan.*
*Az erdő fái alatt nem tűz úgy a nap, sokkal kellemesebb ott poroszkálni fedetlen fővel. Lyzendra is úgy halad, egy csapást követve, amíg csak lehet, mert neki aztán semmi sincs a fején, aranyszőke hajfonatán kívül, melyből a szabadságra vágyó szálak már az erőd kapujában kibomlottak. Talán el sem tudna viselni mást, mint a hűvösebb időkben a köpeny csuklyáját. Ám most még véletlenül sincs ilyesmire szüksége.
A csapás egyenesen kifelé vezet az erdőből, egy végtelennek tűnő réten fut tovább, néhol pisebb kanyart vet, de összességében nem tér el az eddigi iránytól. Az erdőszélen megállva a smaragdszín szemek követik a keskeny útvonalat, mely egyenesen egy gyümölcsös felé vezet. Lyz fürkésző szemei végigpásztázzák a területet, majd meg is iramodik az alacsonyabb lombú fák felé Az első fákat érve, gyomra kordul. Eddig fel sem tűnt neki, hogy ennyire megéhezett, persze Banjha sosem engedné őket ellátmány nélkül útra, most mégis jobban esne egy fáról szakajtott friss alma, mint a madárlátta csomag. A gyümölcsös szélén szeme szűkül, s fürkészve cikázik, mert nem szeretne meglepetés nyílvesszőt a fenekébe, de úgy látja, a közelben valóban senki nincs. Könnyeden száll le Boytáról, engedi el a kantárt hadd legeljen lova is kedvére. Így ő maga is finomság után néz, elfekhez hasonló hangtalan osonással a fák közt. Biztos, ami biztos, nem szeretne zajt csapni, ám valami mégis motoz a közelben. Közeledik felé. Lyzendra pedig belép egy fa mögé, és imádkozik az Erdőszellemhez, hogy nehogy a gyümölcsös gazdája legyen. Csak néhány fa van közte és az utazó közt, akit kikandikálva figyel meg.*
~Talán övé, a gyümölcsös. Vagy ő is csak dézsmál.~
*Megfigyeli a lovast, a cókmókot, s inkább tűnik átutazónak, mint olyannak, aki őrizné ezt a helyet. Kezében már egy félig megevett alma a bizonyíték, hogy nem vetette meg a finomságot Lyz sem. Aztán Boytát, a legelésző kancát keresi szemével. Meg is látja, jól elkóborolt a finomabb falatok után. Az idegen talán még nem vette észre, de szinte biztos, hogy csak pillanatok műve az egész. Elhúzza száját, majd kilép a fa mellé hangtalan. Barna nadrág, csizma, s fehér ing a szokásos öltözete, s ami keze ügyében van azért, a tőre, aminek markolatára háta mögött fog rá, míg a másik kezéből az almát nem engedi.*
- Kikapsz a gazdától, ha megdézsmálod a gyümölcseit! *szólítja meg, s vár. Mert ha ő a gazda, akkor bizony futni kell, de nagyon gyorsan.*
3785. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-31 23:09:25
Üzenet elküldve: 2018-07-31 23:09:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
*Nem teljesen érti, hogy mit motyog a testvére, de bízik benne, hogy nem feleselés, úgyhogy szó nélkül hagyja, és nem kommentálja.*
- Abban biztos vagyok Olyan dolgokat fogsz megtudni, amiket még én sem. Ezért is tőled kérdezem meg, hogy mi történik itthon, mert te vagy az én első számú informátorom. * Mosolyog kedvesen, mert örül neki, hogy testvérét ennyire érdeklik a szolgálók, hiszen így hamar megtudhat minden fontos dolgot, akár a már említett ki kivel veszett össze dologról van szó, akár valami olyan gondról, amin könnyen segíthet. Abba ő sem akar belemenni, hogy néhány nemes milyen hozzáállással kezeli a köznépet, egyrészt azért, mert értelmetlennek tartja, másrészt feleslegesnek is. Nincsenek itt, így nem hallhatják, és ha itt lennének, akkor se változtatna semmin. Inkább türelmesen várja, hogy megszemlélhesse a lábat. Ahogy az ölébe kerül, hirtelen elkapja a fejét, és ujjaiból csipeszt formálva szorítja el az orrát. *
- Te túléled, de én lehet, hogy nem. * Teszi hozzá orrhangon, számítva rá, hogy megtorolja majd a fiatalabbik Sayqueves ezt a poént. Viszont ha megnyugodtak a kedélyek, akkor tényleg megszemléli a lábat, már nem játszadozva, hanem komolyan odafigyelve.*
- Jól van, tényleg nem lesz baj. Begyógyul majd szépen. * Jelenti ki, és játékosan rácsap a lábfejre, amit szorongat.* - Nem akarhatjuk, hogy szépséghibák miatt ne találjunk neked férjet ha eljön az idő.
*Vigyorog hozzá, viccnek szánta a dolgot, ez elég egyértelmű. Amúgy is, melyik kérő nézegetné a lány lábát, vannak fontosabb dolgok, amiket nézegetni kell. *
A hozzászólás írója (Drameiloten Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.01 01:29:07
*Nem teljesen érti, hogy mit motyog a testvére, de bízik benne, hogy nem feleselés, úgyhogy szó nélkül hagyja, és nem kommentálja.*
- Abban biztos vagyok Olyan dolgokat fogsz megtudni, amiket még én sem. Ezért is tőled kérdezem meg, hogy mi történik itthon, mert te vagy az én első számú informátorom. * Mosolyog kedvesen, mert örül neki, hogy testvérét ennyire érdeklik a szolgálók, hiszen így hamar megtudhat minden fontos dolgot, akár a már említett ki kivel veszett össze dologról van szó, akár valami olyan gondról, amin könnyen segíthet. Abba ő sem akar belemenni, hogy néhány nemes milyen hozzáállással kezeli a köznépet, egyrészt azért, mert értelmetlennek tartja, másrészt feleslegesnek is. Nincsenek itt, így nem hallhatják, és ha itt lennének, akkor se változtatna semmin. Inkább türelmesen várja, hogy megszemlélhesse a lábat. Ahogy az ölébe kerül, hirtelen elkapja a fejét, és ujjaiból csipeszt formálva szorítja el az orrát. *
- Te túléled, de én lehet, hogy nem. * Teszi hozzá orrhangon, számítva rá, hogy megtorolja majd a fiatalabbik Sayqueves ezt a poént. Viszont ha megnyugodtak a kedélyek, akkor tényleg megszemléli a lábat, már nem játszadozva, hanem komolyan odafigyelve.*
- Jól van, tényleg nem lesz baj. Begyógyul majd szépen. * Jelenti ki, és játékosan rácsap a lábfejre, amit szorongat.* - Nem akarhatjuk, hogy szépséghibák miatt ne találjunk neked férjet ha eljön az idő.
*Vigyorog hozzá, viccnek szánta a dolgot, ez elég egyértelmű. Amúgy is, melyik kérő nézegetné a lány lábát, vannak fontosabb dolgok, amiket nézegetni kell. *
A hozzászólás írója (Drameiloten Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.01 01:29:07
3784. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-31 21:55:05
Üzenet elküldve: 2018-07-31 21:55:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- A jó szokásokban nem kéne eltérnünk az állatoktól - * motyogja az orra alatt, ám nem feltétlen bátyjának, inkább csak úgy, bele a nagyvilágba tök halkan, hogy a villáján kívül ne sokan értsék. *
- Nem kell, úgyis kiderítem, csak adj pár napot - * vigyorodik el, amúgy is utána akar nézni később a nőnek, hogy ki ő, mit történt a múltjában és a többi és a többi. Szereti ismerni akikkel egy fedél alatt él, még ha azok pusztán szolgák vagy inasok is a házban. Mindent tudni akar. Majd holnap beszél személyesen is a lánnyal, ez már biztos, de csak ha Dram nem lesz itthon, és ha tényleg kedves teremtés akkor gondja lesz rá, hogy ne legyen rossz élete a lánynak. *
- Nem az egyetlen, de... mindegy - * elhallgat és inkább odaadja a tányérját az egyik szolgálólánynak, aki nekikezdett az asztal lepakolásához.
Nem akar senkit sem ócsárolni és senkiről rögtön valami negatív véleményt mondani, így inkább nem is megy bele a dologba, örül, hogy Dram olyan amilyen, az pedig, hogy más nemes milyen, nos az sokáig hidegen hagyja. *
- Máris - * kihúzza a széket és elkezdi kikötni a csizmáját, ami lévén, hogy a térdéig felér bizony nem kis munka, de az ujjai rutinosan járnak és gyorsan, már évek óta hordja ezt a fazont, megtanulta kezelni. *
- Na jól van, parancsolj - * teszi a férfi térdére a lábait, majd elvékonyított, cincogó hangon kérdezi meg. *
- Ugye túlélem, Doktor úr?
- A jó szokásokban nem kéne eltérnünk az állatoktól - * motyogja az orra alatt, ám nem feltétlen bátyjának, inkább csak úgy, bele a nagyvilágba tök halkan, hogy a villáján kívül ne sokan értsék. *
- Nem kell, úgyis kiderítem, csak adj pár napot - * vigyorodik el, amúgy is utána akar nézni később a nőnek, hogy ki ő, mit történt a múltjában és a többi és a többi. Szereti ismerni akikkel egy fedél alatt él, még ha azok pusztán szolgák vagy inasok is a házban. Mindent tudni akar. Majd holnap beszél személyesen is a lánnyal, ez már biztos, de csak ha Dram nem lesz itthon, és ha tényleg kedves teremtés akkor gondja lesz rá, hogy ne legyen rossz élete a lánynak. *
- Nem az egyetlen, de... mindegy - * elhallgat és inkább odaadja a tányérját az egyik szolgálólánynak, aki nekikezdett az asztal lepakolásához.
Nem akar senkit sem ócsárolni és senkiről rögtön valami negatív véleményt mondani, így inkább nem is megy bele a dologba, örül, hogy Dram olyan amilyen, az pedig, hogy más nemes milyen, nos az sokáig hidegen hagyja. *
- Máris - * kihúzza a széket és elkezdi kikötni a csizmáját, ami lévén, hogy a térdéig felér bizony nem kis munka, de az ujjai rutinosan járnak és gyorsan, már évek óta hordja ezt a fazont, megtanulta kezelni. *
- Na jól van, parancsolj - * teszi a férfi térdére a lábait, majd elvékonyított, cincogó hangon kérdezi meg. *
- Ugye túlélem, Doktor úr?
3783. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-31 18:28:23
Üzenet elküldve: 2018-07-31 18:28:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
* Testvérére hagyja, majd tanul a saját hibájából, ha eljön az ideje, nem muszáj mindent a szájába rágni. Amúgy is, erősíti a jellemet, ha magunk ismerjük be, hogy tévedtünk, legalábbis Dram szerint. Mindenesetre most hanyagolja ezt a témát, és az együtt alvás kerül terítékre, ami sokkal kényesebb. Szerencsére testvérkéje még nem érti meg, hogy miért lenne ez fura, és ennek Drameiloten nagyon örül, mert ez azt jelenti, hogy még évekig az ő kis ártatlan testvérkéje marad. *
- Ahogy mi asztalnál eszünk, és nem a földről, úgy más szokásainkban is eltérünk az állatoktól, ezt igazán megtanulhatnád már. *Fenyegeti játékosan a mutatóujjával, és ismét az étel felé fordítja tekintetét. Újabb adag kerül a villára, majd a szájába, és az alapos rágás illetve nyelés után ismét válaszol.*
- Azért nem feltétlenül. És nem is kidobott szolgálóról van szó... ha jól értettem, akkor az apja zavarta el a háztól valami miatt, amit az egyik fiúval művelt a lány. A részletekbe inkább nem mennék bele. A lényeg, hogy befogadtuk, és új életet kezdhet. Nem én vagyok az egyetlen, aki ezt megtette volna. *Jelenti ki, hiszen tudja, hogy több gazdag is van, aki megfelelő hozzáállással kezelte volna a helyzetet. Ahogy végeznek, ő is megtörölgeti magát, majd egy halk tapsolással jelez a szolgálóknak, hogy szedhetik le az asztalt, hiszen befejezték az étkezést. A kitöltött italt is eltünteti, aztán eltolja a székét az asztaltól, és a térdére csap.*
- Tedd ide a lábad, hadd vizsgáljam meg!
* Testvérére hagyja, majd tanul a saját hibájából, ha eljön az ideje, nem muszáj mindent a szájába rágni. Amúgy is, erősíti a jellemet, ha magunk ismerjük be, hogy tévedtünk, legalábbis Dram szerint. Mindenesetre most hanyagolja ezt a témát, és az együtt alvás kerül terítékre, ami sokkal kényesebb. Szerencsére testvérkéje még nem érti meg, hogy miért lenne ez fura, és ennek Drameiloten nagyon örül, mert ez azt jelenti, hogy még évekig az ő kis ártatlan testvérkéje marad. *
- Ahogy mi asztalnál eszünk, és nem a földről, úgy más szokásainkban is eltérünk az állatoktól, ezt igazán megtanulhatnád már. *Fenyegeti játékosan a mutatóujjával, és ismét az étel felé fordítja tekintetét. Újabb adag kerül a villára, majd a szájába, és az alapos rágás illetve nyelés után ismét válaszol.*
- Azért nem feltétlenül. És nem is kidobott szolgálóról van szó... ha jól értettem, akkor az apja zavarta el a háztól valami miatt, amit az egyik fiúval művelt a lány. A részletekbe inkább nem mennék bele. A lényeg, hogy befogadtuk, és új életet kezdhet. Nem én vagyok az egyetlen, aki ezt megtette volna. *Jelenti ki, hiszen tudja, hogy több gazdag is van, aki megfelelő hozzáállással kezelte volna a helyzetet. Ahogy végeznek, ő is megtörölgeti magát, majd egy halk tapsolással jelez a szolgálóknak, hogy szedhetik le az asztalt, hiszen befejezték az étkezést. A kitöltött italt is eltünteti, aztán eltolja a székét az asztaltól, és a térdére csap.*
- Tedd ide a lábad, hadd vizsgáljam meg!
3782. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-31 17:50:51
Üzenet elküldve: 2018-07-31 17:50:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Mindig betömtem és eddig soha nem volt gond a módszeremmel - * jegyezi meg, mert ő aztán nem olyan, aki feladja dolgokat, még ha azok tényleg szélmalom harcok is, ő akkor is küzd, csak maximum a húszadik alkalom után már üvöltve dobja le magát a padlóra, de ez a pillanat még szerencsére nem érkezett el. Ezt a tulajdonságát talán majd a korral járó bölcsesség idővel el fogja venni, ám lehet jellembeli hiba Wymnél, amivel még öregasszonyként is szenvedni fog. * - Sosem értettem igazán, miért illetlen, a kölyök kutyusok is összebújva aludtak otthon, amíg el nem ajándékozták őket, de az utolsó még napokig sírt a testvérei után - * A fiatal elf lány agya még túl ártatlan, hogy rosszat lásson bele az ilyesmibe, persze sokszor elmagyarázták neki, de amikor hasonlókkal érvelt, mindig csak megrángatták, hogy maradjon csendben és fogadjon szót.
Ebből aztán igazán nem lehet tanulni, hol vannak itt az ész érvek? * - Tudod Dram, ha minden nemes olyan lenne, mint te, tuti nem volna most az a csúnya lázadás Artheniorban, ki más fogadott volna be egy kidobott szolgát? Azok általában mind... szóval az utca sarkán végzik - * látott már ilyen szerencsétlen lelket, azzal, hogy szabadidejében nézegeti az embereket nem csak a szép életük részét ismeri meg, de a rútat is. Sokaknak van csúnya sorsuk, nem olyan gondtalan, mint neki vagy a családjának. Ők szerencsések, ám amikor belegondol, hogy valakinek még ágya sincs, nem, hogy saját szobája rossz érzés keríti hatalmába. Közben a vacsora maradékát is belapátolja és szalvétával megtöröli száját, látványosan, hogy lássa a kedves bátyus. * - Oké, ellenőrizheted a súlyos horzsolásomat, remélem nem lesz lábfej amputáció a vége - * mosolyodik el.*
A hozzászólás írója (Wymnter Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.31 17:51:01
- Mindig betömtem és eddig soha nem volt gond a módszeremmel - * jegyezi meg, mert ő aztán nem olyan, aki feladja dolgokat, még ha azok tényleg szélmalom harcok is, ő akkor is küzd, csak maximum a húszadik alkalom után már üvöltve dobja le magát a padlóra, de ez a pillanat még szerencsére nem érkezett el. Ezt a tulajdonságát talán majd a korral járó bölcsesség idővel el fogja venni, ám lehet jellembeli hiba Wymnél, amivel még öregasszonyként is szenvedni fog. * - Sosem értettem igazán, miért illetlen, a kölyök kutyusok is összebújva aludtak otthon, amíg el nem ajándékozták őket, de az utolsó még napokig sírt a testvérei után - * A fiatal elf lány agya még túl ártatlan, hogy rosszat lásson bele az ilyesmibe, persze sokszor elmagyarázták neki, de amikor hasonlókkal érvelt, mindig csak megrángatták, hogy maradjon csendben és fogadjon szót.
Ebből aztán igazán nem lehet tanulni, hol vannak itt az ész érvek? * - Tudod Dram, ha minden nemes olyan lenne, mint te, tuti nem volna most az a csúnya lázadás Artheniorban, ki más fogadott volna be egy kidobott szolgát? Azok általában mind... szóval az utca sarkán végzik - * látott már ilyen szerencsétlen lelket, azzal, hogy szabadidejében nézegeti az embereket nem csak a szép életük részét ismeri meg, de a rútat is. Sokaknak van csúnya sorsuk, nem olyan gondtalan, mint neki vagy a családjának. Ők szerencsések, ám amikor belegondol, hogy valakinek még ágya sincs, nem, hogy saját szobája rossz érzés keríti hatalmába. Közben a vacsora maradékát is belapátolja és szalvétával megtöröli száját, látványosan, hogy lássa a kedves bátyus. * - Oké, ellenőrizheted a súlyos horzsolásomat, remélem nem lesz lábfej amputáció a vége - * mosolyodik el.*
A hozzászólás írója (Wymnter Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.31 17:51:01
3781. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-31 14:20:43
Üzenet elküldve: 2018-07-31 14:20:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Némiképp megkönnyebbül, hogy témájuk a tengernél marad. Ott szívesen időz, ha csak gondolatban is. Érti vagy inkább sejti, Isq miért tolja el a látogatás idejét, hiszen messze és éppen az ellenkező irányban épült a kikötő. Szívesen visszamenne oda, de számára sincs kilátásban ilyesmi. Talán, ha majd egyszer hosszabb időre elhagyja a rend falait, vagy egy másik feladat arra hajtja. Nem szokta meg, hogy közvetítse kifelé, ami a fejében jár, ezért hagyja, hogy a közösen tapodott földek témája csendesen elmerüljön a hullámok között.
Valószínűleg normális méretűvé kerekednének apró szemei, ha valaki azt mondaná neki, hogy ő női praktikákkal él bármilyen szempontból, mert mi sem áll távolabb szándékaitól. A bőréből nem bújhat ki, ez tény, és talán önképe sem teljesen hiteles, de a nőiességben gyengeséget és elesettséget lát, amire a legkevésbé sem vágyik, ezért igyekszik kerülni. Fegyelmezettség láncai közé zárt, enyhén temperamentumos énjének puha oldalát tüskék mögé rejti, hogy lehetőleg még akkor se tűnjön fel létezése, amikor tetteit vezeti. Ha mégis, ráfogja ezt is a mester elvárásaira, amikkel nem dacolhat egy határon túl.
Valójában az egyenes, lényegre törő beszéd híve lenne. Csak éppen beszélni nem szeret, és nem szívesen leplezi le gyengeségeit. Isq egyszerű nyíltsága jelentősen hozzájárul komfortérzetéhez, különben a szükségesnél jóval hamarabb előhozakodott volna azzal, hogy ellenőrzi, miért késlekedhet a társa, és valószínűleg vissza sem tért volna addig, míg hárommá nem duzzad a létszámuk. A másnapi terveikre nem szól semmit, magában nyugtázza, hogy valóban holnap fogják meglátni, mihez fognak kezdeni.
Mese hát nincs, s még egyszer nem fogja kérni. Kardját a hátára veszi, a többi holmival nem törődik. Nem sok érték van közte. Elhagyja a tisztást, majd kelet felé indul, mert így osztották fel maguk között a területet. Kicsit távolabb, ahol a fák sötéten borulnak köré, megáll és megmozgatja a sok ülésben megmerevedett tagjait nyújtózással, körzéssel. Aztán körbenéz.
~Neff, hol a pokolban lehetsz?~
Több órányira elegendő járóföld jöhet szóba, méghozzá nappali fényviszonyok között mérve, ezért szántak rá egy egész napot. Ha abból indul ki, hogy túl messziről kell a férfinak visszatérnie, és nem abból, hogy délelőtt történt vele valami, akkor észak felé kell indulnia. Az is lehet, hogy rásötétedett, és nem akart éjjel az erdőben botorkálni. Hát, neki se sok kedve van hozzá.
Eltelt néhány perc, ennél jobban nem fog már hozzászokni a szeme a sötéthez. Látja, merre világosabb az erdő, ahol Isqet hagyta. Jól jönne egy fáklya, de esti expedícióra nem készültek. Talán megkérdezhette volna Isqet, de valahogy sejti, hogy nála sincs. Lemondó sóhajjal vág neki az útnak. Ha minden igaz, arrafelé magasodik a terep. Talán, ha fel tudna kapaszkodni egy fára, megláthatná, ha Neff letáborozott máshol. Ha ennyire a közelben tette, akkor oka kellett, hogy legyen, amiért nem a megbeszélt helyig jött el. Ha nincs tűz, akkor viszont reménytelen a dolog. Talán még tesz egy kört a közelben, szólongatva a szerzetest, többre alkalmatlan már az éjszaka.
Végül tett egy utat az ördögnek. Kedvetlenül, fáradtan tér vissza a táborhoz nagyjából abból az irányból, amerre elment, kevesebb mint egy órán belül. Tekintete elsősorban Neffet keresi, hátha megérkezett közben.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.31 14:23:56
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Némiképp megkönnyebbül, hogy témájuk a tengernél marad. Ott szívesen időz, ha csak gondolatban is. Érti vagy inkább sejti, Isq miért tolja el a látogatás idejét, hiszen messze és éppen az ellenkező irányban épült a kikötő. Szívesen visszamenne oda, de számára sincs kilátásban ilyesmi. Talán, ha majd egyszer hosszabb időre elhagyja a rend falait, vagy egy másik feladat arra hajtja. Nem szokta meg, hogy közvetítse kifelé, ami a fejében jár, ezért hagyja, hogy a közösen tapodott földek témája csendesen elmerüljön a hullámok között.
Valószínűleg normális méretűvé kerekednének apró szemei, ha valaki azt mondaná neki, hogy ő női praktikákkal él bármilyen szempontból, mert mi sem áll távolabb szándékaitól. A bőréből nem bújhat ki, ez tény, és talán önképe sem teljesen hiteles, de a nőiességben gyengeséget és elesettséget lát, amire a legkevésbé sem vágyik, ezért igyekszik kerülni. Fegyelmezettség láncai közé zárt, enyhén temperamentumos énjének puha oldalát tüskék mögé rejti, hogy lehetőleg még akkor se tűnjön fel létezése, amikor tetteit vezeti. Ha mégis, ráfogja ezt is a mester elvárásaira, amikkel nem dacolhat egy határon túl.
Valójában az egyenes, lényegre törő beszéd híve lenne. Csak éppen beszélni nem szeret, és nem szívesen leplezi le gyengeségeit. Isq egyszerű nyíltsága jelentősen hozzájárul komfortérzetéhez, különben a szükségesnél jóval hamarabb előhozakodott volna azzal, hogy ellenőrzi, miért késlekedhet a társa, és valószínűleg vissza sem tért volna addig, míg hárommá nem duzzad a létszámuk. A másnapi terveikre nem szól semmit, magában nyugtázza, hogy valóban holnap fogják meglátni, mihez fognak kezdeni.
Mese hát nincs, s még egyszer nem fogja kérni. Kardját a hátára veszi, a többi holmival nem törődik. Nem sok érték van közte. Elhagyja a tisztást, majd kelet felé indul, mert így osztották fel maguk között a területet. Kicsit távolabb, ahol a fák sötéten borulnak köré, megáll és megmozgatja a sok ülésben megmerevedett tagjait nyújtózással, körzéssel. Aztán körbenéz.
~Neff, hol a pokolban lehetsz?~
Több órányira elegendő járóföld jöhet szóba, méghozzá nappali fényviszonyok között mérve, ezért szántak rá egy egész napot. Ha abból indul ki, hogy túl messziről kell a férfinak visszatérnie, és nem abból, hogy délelőtt történt vele valami, akkor észak felé kell indulnia. Az is lehet, hogy rásötétedett, és nem akart éjjel az erdőben botorkálni. Hát, neki se sok kedve van hozzá.
Eltelt néhány perc, ennél jobban nem fog már hozzászokni a szeme a sötéthez. Látja, merre világosabb az erdő, ahol Isqet hagyta. Jól jönne egy fáklya, de esti expedícióra nem készültek. Talán megkérdezhette volna Isqet, de valahogy sejti, hogy nála sincs. Lemondó sóhajjal vág neki az útnak. Ha minden igaz, arrafelé magasodik a terep. Talán, ha fel tudna kapaszkodni egy fára, megláthatná, ha Neff letáborozott máshol. Ha ennyire a közelben tette, akkor oka kellett, hogy legyen, amiért nem a megbeszélt helyig jött el. Ha nincs tűz, akkor viszont reménytelen a dolog. Talán még tesz egy kört a közelben, szólongatva a szerzetest, többre alkalmatlan már az éjszaka.
Végül tett egy utat az ördögnek. Kedvetlenül, fáradtan tér vissza a táborhoz nagyjából abból az irányból, amerre elment, kevesebb mint egy órán belül. Tekintete elsősorban Neffet keresi, hátha megérkezett közben.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.31 14:23:56
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579