Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 102 (2021. - 2040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2040. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-07 21:26:59
Üzenet elküldve: 2015-09-07 21:26:59
ÚJ
![>Tyran Razzury [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/310_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - Tábor//
- Értettem.
* Feleli egyszerűen a dorgálásra, majd ismét mikor Darel kiosztja az őrséget. Lazán előhúzza a kardot és maga mellé leszúrja a földbe, a fa tövébe, ahova letelepedett. Innen tökéletesen átlátja a helyet, viszont nem lát a fa mögé. Ha valaki támadni vagy kémkedni akarna, onnan megtehetné.
Így hát nem is látja az ifjú harcos, hogy egy árnyalak leselkedik a fa mögül, s mohó tekintettel méregeti a kis karavánt, majd hamar vissza is vonul éjszakai menedékébe.
Ő csendesnek véli az éjszakát. A ciripelést és a szél búgását leszámítva csak egy apró állat kotorászása hallatszik. Minden bizonnyal azé a fehér nyúlé, amit látott. *
- Mondd csak Darel, holnap lesz időnk gyakorolni picit?
* Kezdeményez beszélgetést a vezetővel, mielőtt elnyomná az álom. Fel is kel, kicsit megmozgatni az izmait, körbejárja a tábort. Minden tiszta. *
- Értettem.
* Feleli egyszerűen a dorgálásra, majd ismét mikor Darel kiosztja az őrséget. Lazán előhúzza a kardot és maga mellé leszúrja a földbe, a fa tövébe, ahova letelepedett. Innen tökéletesen átlátja a helyet, viszont nem lát a fa mögé. Ha valaki támadni vagy kémkedni akarna, onnan megtehetné.
Így hát nem is látja az ifjú harcos, hogy egy árnyalak leselkedik a fa mögül, s mohó tekintettel méregeti a kis karavánt, majd hamar vissza is vonul éjszakai menedékébe.
Ő csendesnek véli az éjszakát. A ciripelést és a szél búgását leszámítva csak egy apró állat kotorászása hallatszik. Minden bizonnyal azé a fehér nyúlé, amit látott. *
- Mondd csak Darel, holnap lesz időnk gyakorolni picit?
* Kezdeményez beszélgetést a vezetővel, mielőtt elnyomná az álom. Fel is kel, kicsit megmozgatni az izmait, körbejárja a tábort. Minden tiszta. *
2039. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-06 23:09:34
Üzenet elküldve: 2015-09-06 23:09:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván - Úton//
//Tábor//
*Ő is Darel felé pillant, de ha nem csalódik, az ifjú harcos már kívül van a tábortűz fénykörén, és az éjszaka árnyai közé vegyülve őrködik, többek közt felette is.*
~Mondhat ő bármit, hogy csak az áru fontos, és mi csak fogyóeszköz vagyunk, azért elég nyilvánvaló, hogy az emberekre legalább annyira figyel. Ahogy mindenkit beosztott, ahogy Tyrant tanítja, és ahogy ma este is lekapta kicsit. Nem mintha nem lett volna igaza, amúgy! Vagy ahogy Asgallra is figyel. Végtére is nem hagyta hátra, pedig jelenleg nem sokat lendít rajtunk, sőt egy támadás esetén csak nehezítené a helyzetet, amíg ilyen gyenge. Nem mintha én ott tudtam volna hagyni.~
*Időközben Rendoll is visszatér a bokrok közül, majd biccent a fiatal vezérüknek, aztán Liához lép, és mellé fekszik.
A lány magában elmosolyodik, de még nem fordítja arcát a szőke lovag felé.*
– Miért dobnálak ki? *kérdezi halkan suttogva* Miért tennék ilyet, mikor szeretem, ha hatékony vagy?
*Még kivár egy-két percet, csak utána fordul a hátára, hogy Rendoll láthassa az arcát, és hogy ő is a férfi szemébe tudjon nézni.
Aztán lassan Rendoll felé fordul, így szemben fekszenek, tenyérnyi közelségben, mégis nagyon is messze egymástól.
Lia lassan elmosolyodik, aztán egy picike mozdulattal megnyalja a szája szélét.*
– Látni a csillagokat, lehűlhet majd az éjszaka.
*A lánynak eszébe jut a másik takaró, meg az is, ha netán a férfi magukra terítené, akár össze is bújhatnának kicsit.
Nem valószínű, hogy a többiek megbotránkoznának egy ölelésen, vagy egy csókon, hiszen nagyjából úgyis mindenki előtt világos már, hogy ők ismerik egymást, és nem csak futólag.*
~Több meg úgysem lehet, ha nem vagyunk kettesben.~
//Tábor//
*Ő is Darel felé pillant, de ha nem csalódik, az ifjú harcos már kívül van a tábortűz fénykörén, és az éjszaka árnyai közé vegyülve őrködik, többek közt felette is.*
~Mondhat ő bármit, hogy csak az áru fontos, és mi csak fogyóeszköz vagyunk, azért elég nyilvánvaló, hogy az emberekre legalább annyira figyel. Ahogy mindenkit beosztott, ahogy Tyrant tanítja, és ahogy ma este is lekapta kicsit. Nem mintha nem lett volna igaza, amúgy! Vagy ahogy Asgallra is figyel. Végtére is nem hagyta hátra, pedig jelenleg nem sokat lendít rajtunk, sőt egy támadás esetén csak nehezítené a helyzetet, amíg ilyen gyenge. Nem mintha én ott tudtam volna hagyni.~
*Időközben Rendoll is visszatér a bokrok közül, majd biccent a fiatal vezérüknek, aztán Liához lép, és mellé fekszik.
A lány magában elmosolyodik, de még nem fordítja arcát a szőke lovag felé.*
– Miért dobnálak ki? *kérdezi halkan suttogva* Miért tennék ilyet, mikor szeretem, ha hatékony vagy?
*Még kivár egy-két percet, csak utána fordul a hátára, hogy Rendoll láthassa az arcát, és hogy ő is a férfi szemébe tudjon nézni.
Aztán lassan Rendoll felé fordul, így szemben fekszenek, tenyérnyi közelségben, mégis nagyon is messze egymástól.
Lia lassan elmosolyodik, aztán egy picike mozdulattal megnyalja a szája szélét.*
– Látni a csillagokat, lehűlhet majd az éjszaka.
*A lánynak eszébe jut a másik takaró, meg az is, ha netán a férfi magukra terítené, akár össze is bújhatnának kicsit.
Nem valószínű, hogy a többiek megbotránkoznának egy ölelésen, vagy egy csókon, hiszen nagyjából úgyis mindenki előtt világos már, hogy ők ismerik egymást, és nem csak futólag.*
~Több meg úgysem lehet, ha nem vagyunk kettesben.~
2038. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-05 16:43:58
Üzenet elküldve: 2015-09-05 16:43:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - Úton//
//Tábor//
*Asgall felkiáltására egy kicsit odakapta a fejét, de hamar megállapította, hogy álmában a horkolás mellett elég intenzíven álmodik és közben kiabál is.*
~Azért jó lenne, ha nem élné bele magát ennyire, talán a gyógyszer hatása. Én is akkor álmodtam a legintenzívebben, amikor bevettem.~
*A köztük talán legifjabb harcos be is veti magát az erdőbe, hogy körülnézzen. Darelre néz, aki elmondta már, hogy ne járjanak egyedül, de mivel rajta tartja a szemét és meg is mossa a fejét visszatérte után nem aggódik. Ő is kihasználja az alkalmat, hogy könnyítsen magán az erdő fái között távolabb. Mikor visszatér az utasítást tudomásul véve bólint Darel felé.*
-Rendben akkor, ha keltesz mi jövünk az őrködésben.
*Mosolyogva nézi Liát, mert az őrködés nagyon is kellemesnek ígérkezik. Ő a maga részéről megvárja, hogy Lia letelepedjen, mert természetesnek veszi, hogy mellé fekszik le. Nem titok, hogy ők ketten egy pár, legalábbis az ő részéről biztosan nem, de ugyanezt feltételezi Liáról is. Függetlenek mind a ketten és nem volt követelmény a karavánkísérethez, hogy nem lehet közük egymáshoz. Magabiztosan lép oda Lia mellé, hogy mellé feküdjön a takarón. Szerencsére van még bőven annyi hely, hogy elférjen mellette. Nem fogja persze zavarba hozni, hogy mindenki előtt kezdje ölelgetni, de a közelségét mindenképpen szeretné érezni, amennyire lehet.*
-Kidobhatsz magad mellől, ha akarsz, de a magam részéről úgy gondolom takarékoskodjunk a hellyel. Azon kívül védenem kell a legszebb gyógyítót a csapatban és a lehető legközelebb szeretnék lenni hozzád, hogy hatékony legyek.
*Mondja halkan mosolyogva és egyelőre tisztes távolban marad tőle. Kardját már levette, de maga mellé teszi, hogy keze ügyében legyen, ha szükséges. A magával hozott takarót pedig Lia mellé helyezi, ha később magára szeretné teríteni arra jó lesz a másik, ha reményei szerint nem küldi el maga mellől. A jó tíz centi, ami van közöttük kínzóan távolinak hat, de nem akarja még átölelni Liát csak, ha a lány is adja jelét, hogy nem találná ezt zavarba ejtőnek jelen helyzetben. Oldalra fekve a fejét támasztva nézi tovább mosolyogva a kék gyűrűs szemeket. Ha jól őrködnek is, ő akkor sem biztos, hogy tud, majd aludni.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.05 17:03:16
//Tábor//
*Asgall felkiáltására egy kicsit odakapta a fejét, de hamar megállapította, hogy álmában a horkolás mellett elég intenzíven álmodik és közben kiabál is.*
~Azért jó lenne, ha nem élné bele magát ennyire, talán a gyógyszer hatása. Én is akkor álmodtam a legintenzívebben, amikor bevettem.~
*A köztük talán legifjabb harcos be is veti magát az erdőbe, hogy körülnézzen. Darelre néz, aki elmondta már, hogy ne járjanak egyedül, de mivel rajta tartja a szemét és meg is mossa a fejét visszatérte után nem aggódik. Ő is kihasználja az alkalmat, hogy könnyítsen magán az erdő fái között távolabb. Mikor visszatér az utasítást tudomásul véve bólint Darel felé.*
-Rendben akkor, ha keltesz mi jövünk az őrködésben.
*Mosolyogva nézi Liát, mert az őrködés nagyon is kellemesnek ígérkezik. Ő a maga részéről megvárja, hogy Lia letelepedjen, mert természetesnek veszi, hogy mellé fekszik le. Nem titok, hogy ők ketten egy pár, legalábbis az ő részéről biztosan nem, de ugyanezt feltételezi Liáról is. Függetlenek mind a ketten és nem volt követelmény a karavánkísérethez, hogy nem lehet közük egymáshoz. Magabiztosan lép oda Lia mellé, hogy mellé feküdjön a takarón. Szerencsére van még bőven annyi hely, hogy elférjen mellette. Nem fogja persze zavarba hozni, hogy mindenki előtt kezdje ölelgetni, de a közelségét mindenképpen szeretné érezni, amennyire lehet.*
-Kidobhatsz magad mellől, ha akarsz, de a magam részéről úgy gondolom takarékoskodjunk a hellyel. Azon kívül védenem kell a legszebb gyógyítót a csapatban és a lehető legközelebb szeretnék lenni hozzád, hogy hatékony legyek.
*Mondja halkan mosolyogva és egyelőre tisztes távolban marad tőle. Kardját már levette, de maga mellé teszi, hogy keze ügyében legyen, ha szükséges. A magával hozott takarót pedig Lia mellé helyezi, ha később magára szeretné teríteni arra jó lesz a másik, ha reményei szerint nem küldi el maga mellől. A jó tíz centi, ami van közöttük kínzóan távolinak hat, de nem akarja még átölelni Liát csak, ha a lány is adja jelét, hogy nem találná ezt zavarba ejtőnek jelen helyzetben. Oldalra fekve a fejét támasztva nézi tovább mosolyogva a kék gyűrűs szemeket. Ha jól őrködnek is, ő akkor sem biztos, hogy tud, majd aludni.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.05 17:03:16
2037. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-05 14:11:49
Üzenet elküldve: 2015-09-05 14:11:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan feltűnik a távolból a nyavalyás Sziklatemplomuk csúcsa. ~Utálja a rohadékokat, a szemét kis patkányképű, kiszámíthatatlan mágiamotyogókat. Toronyban ülő, igemantrázó, pergamenhajtogató kis nyáleregetők, a legtöbb vinnyogva szaladna el a tőre elől, mégis vigyázni kell velük, hogy a rohadás cifrázná ki minden varázshasználó szája szélét, de rücskösre. És mennyien vannak! Lanawin minden szegletéből jönnek, perkálnak, még itt, a Karavánpihenőben is tanítják a mágia hasznát nekik a papok, ide is betették a lábukat, mindegy, hogy ki az, csak fizessenek nekik. Pfhh!~ köp egy íveset, minden utálatát elegánsan abba sűrítve. A köpés a homokban landol, egy rövid pillanat, és már nem is látszik, gyorsan haladnak. Rezegve megáll a karavánút kövecses-homokos talaján, ami annyira száraz, hogy előbb tűnik el a nap sugarainak erejétől, mint hogy beinná a talaj.
Lassan már kirajzolódik jól kivehetően a templom sziluettje, az út egyre jobban kiszélesedik. Már látszik a Főtér. ~Ó, Arthenior! Dehát nincs mit tenni, jobb mielóbb túl lenni a dolgon. Meglátjuk.~*
Lassan már kirajzolódik jól kivehetően a templom sziluettje, az út egyre jobban kiszélesedik. Már látszik a Főtér. ~Ó, Arthenior! Dehát nincs mit tenni, jobb mielóbb túl lenni a dolgon. Meglátjuk.~*
2036. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-04 14:44:07
Üzenet elküldve: 2015-09-04 14:44:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván - Úton//
//Tábor//
*Az, hogy Asgallt kicsit átfordították, arra jó volt, hogy a horkolása ne űzzön mindenkit mérföldekre a tábortól. Ugyanakkor Lia, mikor felé pillant, látja, hogy álmodik, hiszen öntudatlanul is mozog és motyog, sőt a végén fel is kiált.
A gyógyító megcsóválja a fejét.*
- Alszik, álmodik, sőt elég színeseket álmodhat, van ez így a Cynthe Álmától néha.
~Meg olyan is van, aki teljesen tisztán ébred utána, ahogy Rendoll is. Nem nagyon tudtam volna neki bemagyarázni, hogy csak képzelődött.~
*Rá gondol, felé pillant, és kedvtelve nézi a bemutatott formagyakorlatot. Mert azt lehet, sőt biztos, hogy látta jó párszor az utazásai során, hogy hogyan gyakorolnak a lovagok, és ez most, amit Rendoll csinál, egészen olyan volt. A mozdulatok, a lendület, az erő. És láthatóan már a sebesülése se zavarj Rendollt túlzottan.
Lia elmosolyodik tetszése jeléül.
Aztán meghallja Tyran megjegyzését, s neki felel.*
- Az álmoknak valóban vannak, akik jelentést tulajdonítanak, és még csak azt sem mondom, hogy ennek semmi alapja sincs, ugyanakkor ő most gyógyszert kapott. Egyszerűbben szólva, az a kis virág is rásegít neki, ami elaltatta. Remélem holnapig békés pihenése lesz.
*Bár komolyan így gondolja, de ettől függetlenül igazat ad egy bólintással Darelnek, mikor az emlékezteti egy fontos szabályra az ifjút.*
~Akár látjuk, akár sem, az nem árthat, ha mindig úgy készülünk ezeken a napokon, hogy veszedelem fenyegethet.~
*Végül aztán, az étkezés végeztével újra Darel ragadja magához a szót, és beosztja az éjszakai őrséget.*
- Rendben, Darel *mosolyodik el újra.
Lia vet még egy gyógypillantást Asgallra, és most úgy tűnik neki, a felderítő rendben lesz.
A lány így végül fogja magát és elindul a bokrok közé.*
- Most ne kövessen senki! *szól még hátra a válla felett* Inkább énekelek *ajánlja fel, majd így is tesz, nem harsányan, inkább halkan egy kis falusi balladát énekel egészen tiszta hangon.
Dolga végeztével visszatér, a kulacsából megvizez egy kis kendőfélét és megtörölgeti a kezét, majd óvatos pillantást vet a szőke lovagra, mielőtt a pokrócáért menne, hogy kiterítse a földre, éppen hogy kívül a tábortűz fénykörén.
Letelepszik, majd végigdől a takarón, melyen még így is maradt hely, aztán felnéz a csillagokra.*
~Vajon idejön mellé? Akkor is ha nem kettesben vagyunk?~
//Tábor//
*Az, hogy Asgallt kicsit átfordították, arra jó volt, hogy a horkolása ne űzzön mindenkit mérföldekre a tábortól. Ugyanakkor Lia, mikor felé pillant, látja, hogy álmodik, hiszen öntudatlanul is mozog és motyog, sőt a végén fel is kiált.
A gyógyító megcsóválja a fejét.*
- Alszik, álmodik, sőt elég színeseket álmodhat, van ez így a Cynthe Álmától néha.
~Meg olyan is van, aki teljesen tisztán ébred utána, ahogy Rendoll is. Nem nagyon tudtam volna neki bemagyarázni, hogy csak képzelődött.~
*Rá gondol, felé pillant, és kedvtelve nézi a bemutatott formagyakorlatot. Mert azt lehet, sőt biztos, hogy látta jó párszor az utazásai során, hogy hogyan gyakorolnak a lovagok, és ez most, amit Rendoll csinál, egészen olyan volt. A mozdulatok, a lendület, az erő. És láthatóan már a sebesülése se zavarj Rendollt túlzottan.
Lia elmosolyodik tetszése jeléül.
Aztán meghallja Tyran megjegyzését, s neki felel.*
- Az álmoknak valóban vannak, akik jelentést tulajdonítanak, és még csak azt sem mondom, hogy ennek semmi alapja sincs, ugyanakkor ő most gyógyszert kapott. Egyszerűbben szólva, az a kis virág is rásegít neki, ami elaltatta. Remélem holnapig békés pihenése lesz.
*Bár komolyan így gondolja, de ettől függetlenül igazat ad egy bólintással Darelnek, mikor az emlékezteti egy fontos szabályra az ifjút.*
~Akár látjuk, akár sem, az nem árthat, ha mindig úgy készülünk ezeken a napokon, hogy veszedelem fenyegethet.~
*Végül aztán, az étkezés végeztével újra Darel ragadja magához a szót, és beosztja az éjszakai őrséget.*
- Rendben, Darel *mosolyodik el újra.
Lia vet még egy gyógypillantást Asgallra, és most úgy tűnik neki, a felderítő rendben lesz.
A lány így végül fogja magát és elindul a bokrok közé.*
- Most ne kövessen senki! *szól még hátra a válla felett* Inkább énekelek *ajánlja fel, majd így is tesz, nem harsányan, inkább halkan egy kis falusi balladát énekel egészen tiszta hangon.
Dolga végeztével visszatér, a kulacsából megvizez egy kis kendőfélét és megtörölgeti a kezét, majd óvatos pillantást vet a szőke lovagra, mielőtt a pokrócáért menne, hogy kiterítse a földre, éppen hogy kívül a tábortűz fénykörén.
Letelepszik, majd végigdől a takarón, melyen még így is maradt hely, aztán felnéz a csillagokra.*
~Vajon idejön mellé? Akkor is ha nem kettesben vagyunk?~
2035. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-04 13:15:12
Üzenet elküldve: 2015-09-04 13:15:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Jókora kerülőt tett hajnalban a "jobb az óvatosság" égisze alatt. Nem tesz jót az ember önbecsülésének, ha a kertek alatt kénytelen sunnyogni a karavánút helyett, de ha már volt olyan tökéletlen, hogy egymaga indult neki, kénytelen lenyelni ezt a békát. De jó pofát azért nem kell hozzá vágnia. Mert a Rőt pont az a fajta, akinek kiül az igazság a képére ha akarja, ha nem. Sokszor a nyelvével is így van és ez nem kevés baj forrása az életében.
Meghúzza a rumos flaskáját, hogy ne csak a félhangosan morgott szitkok kaparják a torkát. Amióta útnak indult, mármint nem csak a karavánpihenőből, hanem úgy egészében, szóval azóta úgy csüngenek a nyakán a bosszúságok, hogy lassan sorba fűzve kiteszik Lanawin legrohadtabb ékszerét. Ezek után valahogy nem érez rá semmiféle garanciát, hogy Arthenior bármi jóval várná.*
Meghúzza a rumos flaskáját, hogy ne csak a félhangosan morgott szitkok kaparják a torkát. Amióta útnak indult, mármint nem csak a karavánpihenőből, hanem úgy egészében, szóval azóta úgy csüngenek a nyakán a bosszúságok, hogy lassan sorba fűzve kiteszik Lanawin legrohadtabb ékszerét. Ezek után valahogy nem érez rá semmiféle garanciát, hogy Arthenior bármi jóval várná.*
2034. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-04 10:22:44
Üzenet elküldve: 2015-09-04 10:22:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - Úton//
//Tábor//
* Némi kis muzikális aláfestést is kap az esti tábortüzes beszélgetés Asgall horkolásának képében. Mit végül is Lia és Rendoll hamar rövidre zár s némi kis eszmecsere után a fél kába Asgall al teljesen abba is marad az előadás, legalább is vélhetően mindenki reméli. Tyran felvetésére a fiúra fordítja tekintetét. *
- Sosem lehet tudni.
* Néz ő is körbe. Aztán folytatja. *
- De erre nem sok veszély leselkedik. A pihenő és a város közt nem lenne túl logikus támadni. Túl közel van mindkettő ha esetleg rablóbanda tanyázna erre hamar elfognák őket.
* Ezért is van vele úgy Darel, hogy ezen a szakaszon kevés esélyt lát egy támadásra. Persze ettől független résen van ő is ahogy a többiek legyenek.
Idő közben Rendoll átveszi tőle a kardot s megforgatja azt. Egy apró bólintással veszi vissza a pengét s teszi vissza nyughelyébe. Mire mindez végbemegy Tyran csendes magányában feltápászkodik és megindul az erdő felő, egyedül. Hiba. Nem szól, megvárja míg a fiú visszaér s leül elmondva a látottakat. *
- Az egyik legfontosabb szabály. Senki nem megy egyedül sehova.
* Néz a fiúra ezzel jelezve, hogy ő jelenleg éppen megszegte ezt. *
- 1 embert könnyű elhallgattatni, kettőt vagy többet már nehezebb.
* Egészíti is ki a miért el ezt az egyszerű ámbár fontos szabályt mely az egész útra érvényes. *
- Ketten kezdjük az őrködést Tyrannal.
* Jelenti ki és közben a többiekre fordul. *
- Lassan aludjon mindenki. Lia, Rendoll, majd titeket keltünk, hogy átvegyétek. Delph, Vaghos, Ti pihenjétek ki magatokat.
* Részéről elmondta amit akart, ha valaki még szeretne egyebet a lehetőség adott. Ő személy szerint kicsit arrébb vonul, hogy a tűz fénye ne tartsa őt díszkivilágításban. Meg az éjszakai látás is felerősödik ha nem a tűz mellett, fényben ücsörögve van az ember. Természetesen mindezt csak az után ha más nem akar már semmit mondani, tenni egyebek.
Amennyiben nem, úgy részéről megkezdi az őrséget. A többiek hadd pihenjenek. A hold korongja már igencsak kúszik a magasba... *
//Tábor//
* Némi kis muzikális aláfestést is kap az esti tábortüzes beszélgetés Asgall horkolásának képében. Mit végül is Lia és Rendoll hamar rövidre zár s némi kis eszmecsere után a fél kába Asgall al teljesen abba is marad az előadás, legalább is vélhetően mindenki reméli. Tyran felvetésére a fiúra fordítja tekintetét. *
- Sosem lehet tudni.
* Néz ő is körbe. Aztán folytatja. *
- De erre nem sok veszély leselkedik. A pihenő és a város közt nem lenne túl logikus támadni. Túl közel van mindkettő ha esetleg rablóbanda tanyázna erre hamar elfognák őket.
* Ezért is van vele úgy Darel, hogy ezen a szakaszon kevés esélyt lát egy támadásra. Persze ettől független résen van ő is ahogy a többiek legyenek.
Idő közben Rendoll átveszi tőle a kardot s megforgatja azt. Egy apró bólintással veszi vissza a pengét s teszi vissza nyughelyébe. Mire mindez végbemegy Tyran csendes magányában feltápászkodik és megindul az erdő felő, egyedül. Hiba. Nem szól, megvárja míg a fiú visszaér s leül elmondva a látottakat. *
- Az egyik legfontosabb szabály. Senki nem megy egyedül sehova.
* Néz a fiúra ezzel jelezve, hogy ő jelenleg éppen megszegte ezt. *
- 1 embert könnyű elhallgattatni, kettőt vagy többet már nehezebb.
* Egészíti is ki a miért el ezt az egyszerű ámbár fontos szabályt mely az egész útra érvényes. *
- Ketten kezdjük az őrködést Tyrannal.
* Jelenti ki és közben a többiekre fordul. *
- Lassan aludjon mindenki. Lia, Rendoll, majd titeket keltünk, hogy átvegyétek. Delph, Vaghos, Ti pihenjétek ki magatokat.
* Részéről elmondta amit akart, ha valaki még szeretne egyebet a lehetőség adott. Ő személy szerint kicsit arrébb vonul, hogy a tűz fénye ne tartsa őt díszkivilágításban. Meg az éjszakai látás is felerősödik ha nem a tűz mellett, fényben ücsörögve van az ember. Természetesen mindezt csak az után ha más nem akar már semmit mondani, tenni egyebek.
Amennyiben nem, úgy részéről megkezdi az őrséget. A többiek hadd pihenjenek. A hold korongja már igencsak kúszik a magasba... *
2033. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-03 21:22:37
Üzenet elküldve: 2015-09-03 21:22:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - tábor//
* Csendben figyeli az eseményeket, miután jó étvággyal elfogyasztotta az ételt. A mesterkard ugyancsak felkelti Tyran érdeklődését is, de a szikra azonnal kihuny, mikor az alvó Asgall nem éppen suttogva veszedelmet mond.
Azonnal odakapja a fejét, fekete hajzuhataga vadul csapódik oldalra, s keze a hátán pihenő Klémor markolatára fonódik. *
- Azt hallottam, hogy nem szabad félvállról venni az álmokat. Lehet, hogy a közelgő veszélyre figyelmeztet?
* Akárhogy is, Tyran felkel, csontjait megropogtatja, majd kivont pengével elindul, hogy körbejárja a tábor szélét, s az erdő határáig megy el.
A megzörrenő bokorra egy tizedmásodperc alatt harciállásba ugrik, de a levelek lehullása után egy kicsi, fehérbundájú nyúl mászik elő, s néz rá bamba tekintettel, majd mintha ágyúból lőtték volna ki, eliszkol. Tyran megnyugszik, kifújja a visszatartott levegőt, majd kardját a hüvelybe csúsztatva sarkon fordul, s visszamegy a többiekhez. Azt már sem ő, sem más nem veheti észre, hogy a sötétség leplének takarásában, a bokrok közt egy árva szempáron akad meg a hold fénysugara, őrült csillogást imitálva. Ki tudja? Talán a tulajdonos sem áll olyan messze az őrület határát jelentő szakadéktól.
Az ifjú harcos helyet foglal ismét. *
- Csak egy nyúl.
* Csendben figyeli az eseményeket, miután jó étvággyal elfogyasztotta az ételt. A mesterkard ugyancsak felkelti Tyran érdeklődését is, de a szikra azonnal kihuny, mikor az alvó Asgall nem éppen suttogva veszedelmet mond.
Azonnal odakapja a fejét, fekete hajzuhataga vadul csapódik oldalra, s keze a hátán pihenő Klémor markolatára fonódik. *
- Azt hallottam, hogy nem szabad félvállról venni az álmokat. Lehet, hogy a közelgő veszélyre figyelmeztet?
* Akárhogy is, Tyran felkel, csontjait megropogtatja, majd kivont pengével elindul, hogy körbejárja a tábor szélét, s az erdő határáig megy el.
A megzörrenő bokorra egy tizedmásodperc alatt harciállásba ugrik, de a levelek lehullása után egy kicsi, fehérbundájú nyúl mászik elő, s néz rá bamba tekintettel, majd mintha ágyúból lőtték volna ki, eliszkol. Tyran megnyugszik, kifújja a visszatartott levegőt, majd kardját a hüvelybe csúsztatva sarkon fordul, s visszamegy a többiekhez. Azt már sem ő, sem más nem veheti észre, hogy a sötétség leplének takarásában, a bokrok közt egy árva szempáron akad meg a hold fénysugara, őrült csillogást imitálva. Ki tudja? Talán a tulajdonos sem áll olyan messze az őrület határát jelentő szakadéktól.
Az ifjú harcos helyet foglal ismét. *
- Csak egy nyúl.
2032. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-02 20:24:08
Üzenet elküldve: 2015-09-02 20:24:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - Úton//
//Tábor//
*Meglepetten néz Darelre egy széles mosollyal és egy hitetlenkedő tekintettel. Azt gondolta egy Mesterkard nem olyan, amit csak úgy felajánlanak neki, hogy próbálja ki. Eszébe sincs kihagyni ilyen lehetőséget. Lia felől is érkezik a biztatás, úgyhogy az északi harcoshoz lép, hogy kipróbálja a kardot. Szinte áhítattal néz rá a fegyverre. Persze mindenki mondhatja, hogy ez csak egy fegyver a sok közül, de ez mégiscsak szülőföldje híres Meserkardja és nem sok terem belőle egész Lanawinban.*
-Nos, ha megengeded szívesen.
*Mondja mielőtt a kardért nyúl. Darel csak fél kézzel tartja, de láthatóan súlyos a penge, mondjuk rossz erőben nincsen, de a sok évnyi kihagyás, azért érződik rajta. Átveszi a kardot és kicsit távolabb hátrál, ahol biztosan véletlen sem okozhat balesetet. Mosolyog egyet Liára közben, utána a súlyosnak ható kardot fogja. Megszemléli kicsit, aztán két kézzel fogva rá a markolatára meglendíti a levegőben párszor.*
~Biztos, hogy fogok egyszer szerezni egy ilyet.~
*Tulajdonképpen egészen jó lenne ezt forgatni, de az biztos, hogy óvatosan kell bánnia vele. Érzi ő is, hogy nem olyan könnyű ezzel bánni, ezért csak óvatos vele a kipróbálás közben, mert ha igaz amit erről a pengéről tudni lehet, akkor mindent könnyedén átvág és nem szeretne Asgall mellé kerülni betegen fekve. Visszaviszi a kardot Darelnek mikor már kipróbálta és mosolyogva nyújtja neki oda.*
-Köszönöm!
*Nem tudja ki nézte a próbát még végig, mert van olyan útitárs aki nem túl beszédes, de lehet később megered a nyelve annak is. Lia látta és kiváncs vajon mit szól hozzá, hogy állna neki egy ilyen fegyver.*
-Nagyszerű ez a kard egyszer talán én is szerzek egy ilyet.
*Mondja mosolyogva, de persze, azért tudja jól, hogy ez a fajta kard nem csak kivételes, hanem nagyon drága is. Jó pár karavánt kellene ahhoz még elkísérnie, hogy összejöjjön a rávaló.*
//Tábor//
*Meglepetten néz Darelre egy széles mosollyal és egy hitetlenkedő tekintettel. Azt gondolta egy Mesterkard nem olyan, amit csak úgy felajánlanak neki, hogy próbálja ki. Eszébe sincs kihagyni ilyen lehetőséget. Lia felől is érkezik a biztatás, úgyhogy az északi harcoshoz lép, hogy kipróbálja a kardot. Szinte áhítattal néz rá a fegyverre. Persze mindenki mondhatja, hogy ez csak egy fegyver a sok közül, de ez mégiscsak szülőföldje híres Meserkardja és nem sok terem belőle egész Lanawinban.*
-Nos, ha megengeded szívesen.
*Mondja mielőtt a kardért nyúl. Darel csak fél kézzel tartja, de láthatóan súlyos a penge, mondjuk rossz erőben nincsen, de a sok évnyi kihagyás, azért érződik rajta. Átveszi a kardot és kicsit távolabb hátrál, ahol biztosan véletlen sem okozhat balesetet. Mosolyog egyet Liára közben, utána a súlyosnak ható kardot fogja. Megszemléli kicsit, aztán két kézzel fogva rá a markolatára meglendíti a levegőben párszor.*
~Biztos, hogy fogok egyszer szerezni egy ilyet.~
*Tulajdonképpen egészen jó lenne ezt forgatni, de az biztos, hogy óvatosan kell bánnia vele. Érzi ő is, hogy nem olyan könnyű ezzel bánni, ezért csak óvatos vele a kipróbálás közben, mert ha igaz amit erről a pengéről tudni lehet, akkor mindent könnyedén átvág és nem szeretne Asgall mellé kerülni betegen fekve. Visszaviszi a kardot Darelnek mikor már kipróbálta és mosolyogva nyújtja neki oda.*
-Köszönöm!
*Nem tudja ki nézte a próbát még végig, mert van olyan útitárs aki nem túl beszédes, de lehet később megered a nyelve annak is. Lia látta és kiváncs vajon mit szól hozzá, hogy állna neki egy ilyen fegyver.*
-Nagyszerű ez a kard egyszer talán én is szerzek egy ilyet.
*Mondja mosolyogva, de persze, azért tudja jól, hogy ez a fajta kard nem csak kivételes, hanem nagyon drága is. Jó pár karavánt kellene ahhoz még elkísérnie, hogy összejöjjön a rávaló.*
2031. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-02 15:49:01
Üzenet elküldve: 2015-09-02 15:49:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván - Úton//
//Tábor//
*Lia lecsendesíti az ébredező Asgallt, a férfi csupán azt nem tudja miért. Épp a legszebb álmát aludta, amikor Lia csak úgy odament és hozzábabrált.*
~ Nem értem én ezeket a fehérnépeket. ~* szögezi le magában a férfi. Megzavarni egy álmot igen illetlen dolog, és még azt sem megmondani, hogy miért, na az még illetlenebb. De Asgall nem fog veszekedni. Túl gyenge ahhoz, hogy szócsatába vívjon most bárkivel is. Különösen sem egy szószátyár alkat, szóval attól nem kell félni, hogy az egész utat végigcsicsergi.
Míg elalszik hallgatja, hogy a többiek miről beszélnek.*
~ Hmm... egy mesterkard. Bizony az nem kis bicska. Ha nekem egy olyanom lenne... ~* játszik el a gondolattal a vándor. Majd hirtelen megelevenednek egykori fegyvermesterének szavai.*
~ Sohasem a kard a lényeg, hanem az, aki forgatja. ~* Asgall magában belátja, hogy ez a mondás igaz. Egy jó harcos egy szál ágyékkötőben, és egy kőkéssel is harcos, persze a jó minőségű fegyvereket tisztelni kell, de lehet akármilyen jó a fegyver, ha a használója nem elég fegyelmezett, erős, és gyors hozzá.
Mondjuk nem hiszi, hogy Darel, a vezetőjük nem érdemelte ki a kardot. A vezért úgy ismerte meg, mint egy tipikus északit. Hűvös, és csendes. Ebben rokonlelkek Asgallal. Nyilván az ereje, ügyessége, és bátorsága is megvan hozzá, hogy a kardot forgathassa.
A fáradt vándor most újra az álmok mezejére lép. Egy síkságon látja magát, kezében egy különleges mesterkarddal.
A pengéje fekete mint az éjszaka, és érdekes bíborvillámok cikáznak rajta. Egy csapat ork tart felé, teljes fegyverzetben. Nem holmi rabló orkok, hanem katonák, vastag, nehéz páncélban, és mind Asgallra vicsorog.
A vezérük (egy különösen csúf példány) elordítja magát, mire a csapat Asgallnak esik. A férfi meglendíti a fegyvert, ami nagyobb, mint bármelyik más pallos, amit valaha látott, mégis olyan könnyűnek érzi, mintha csupán egy kis fakardot tartana.
Hangos csatakiáltással rátör az orkokora. A páncél, mintha csak papírból lenne a mesterkard alatt. Végül már csak a vezér marad utoljára, aki egy sziklának támasztja magát.
Asgall könyörtelenül lecsapott, de ekkor az ork, odébb hajolt, és A kard kettévágja a sziklát. A férfi dühösen fordítja a zöldbőrű ellen a fegyvert, ami deréktájon kettévágja az ellenséget. Ekkor diadalittasan a magasba emeli a kardot, és kikiáltotja a nevét.*
- Veszedelem!* szól Agall. Ez az álombéli kard neve. De a nagy alvás közepette nem veszi észre, hogy ezt megosztja társaival is.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.09.02 21:58:13, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
//Tábor//
*Lia lecsendesíti az ébredező Asgallt, a férfi csupán azt nem tudja miért. Épp a legszebb álmát aludta, amikor Lia csak úgy odament és hozzábabrált.*
~ Nem értem én ezeket a fehérnépeket. ~* szögezi le magában a férfi. Megzavarni egy álmot igen illetlen dolog, és még azt sem megmondani, hogy miért, na az még illetlenebb. De Asgall nem fog veszekedni. Túl gyenge ahhoz, hogy szócsatába vívjon most bárkivel is. Különösen sem egy szószátyár alkat, szóval attól nem kell félni, hogy az egész utat végigcsicsergi.
Míg elalszik hallgatja, hogy a többiek miről beszélnek.*
~ Hmm... egy mesterkard. Bizony az nem kis bicska. Ha nekem egy olyanom lenne... ~* játszik el a gondolattal a vándor. Majd hirtelen megelevenednek egykori fegyvermesterének szavai.*
~ Sohasem a kard a lényeg, hanem az, aki forgatja. ~* Asgall magában belátja, hogy ez a mondás igaz. Egy jó harcos egy szál ágyékkötőben, és egy kőkéssel is harcos, persze a jó minőségű fegyvereket tisztelni kell, de lehet akármilyen jó a fegyver, ha a használója nem elég fegyelmezett, erős, és gyors hozzá.
Mondjuk nem hiszi, hogy Darel, a vezetőjük nem érdemelte ki a kardot. A vezért úgy ismerte meg, mint egy tipikus északit. Hűvös, és csendes. Ebben rokonlelkek Asgallal. Nyilván az ereje, ügyessége, és bátorsága is megvan hozzá, hogy a kardot forgathassa.
A fáradt vándor most újra az álmok mezejére lép. Egy síkságon látja magát, kezében egy különleges mesterkarddal.
A pengéje fekete mint az éjszaka, és érdekes bíborvillámok cikáznak rajta. Egy csapat ork tart felé, teljes fegyverzetben. Nem holmi rabló orkok, hanem katonák, vastag, nehéz páncélban, és mind Asgallra vicsorog.
A vezérük (egy különösen csúf példány) elordítja magát, mire a csapat Asgallnak esik. A férfi meglendíti a fegyvert, ami nagyobb, mint bármelyik más pallos, amit valaha látott, mégis olyan könnyűnek érzi, mintha csupán egy kis fakardot tartana.
Hangos csatakiáltással rátör az orkokora. A páncél, mintha csak papírból lenne a mesterkard alatt. Végül már csak a vezér marad utoljára, aki egy sziklának támasztja magát.
Asgall könyörtelenül lecsapott, de ekkor az ork, odébb hajolt, és A kard kettévágja a sziklát. A férfi dühösen fordítja a zöldbőrű ellen a fegyvert, ami deréktájon kettévágja az ellenséget. Ekkor diadalittasan a magasba emeli a kardot, és kikiáltotja a nevét.*
- Veszedelem!* szól Agall. Ez az álombéli kard neve. De a nagy alvás közepette nem veszi észre, hogy ezt megosztja társaival is.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.09.02 21:58:13, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
2030. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-02 12:54:15
Üzenet elküldve: 2015-09-02 12:54:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván - Úton//
//Tábor//
*Lia érdeklődve hallgatja a férfiakat, akik a mesterkardokról, jelen esetben konkrétan a vezetőjük fegyveréről cserélnek eszmét. A lány érdekesnek találja mindazt, amit hall, és nem csak amolyan udvarias kötelességből figyel rájuk. Darel mesterkarja pirtianesi, és a szavaikból úgy veszi ki, nagy erő kell a forgatásához, meg bizonyára technikai tudás és rengeteg gyakorlat is.
Rendoll szavaira a lány is Darelre néz, kíváncsian, mit fűz még hozzá, így észreveszi, hogy a fiatal harcos ügyesen kitért az elől, hogy a kardja különleges képességéről beszéljen.
Közben Asgall horkolása az egeik ér, így valamit muszáj tenni, de a betege méltatlankodó szavaira, a válasza igencsak egyszerű, egy könnyed simítás a férfi vállán és halk csitító suttogás:*
- Shh, aludj még, majd holnap jobb lesz, eszel majd finomat.
~Pityókapürét, és kész!~
*Ren szavaira elmosolyodik, nem kicsit esik neki jól, hogy a lovag mellé áll.*
- Persze, hogy nem az, arra van kitalálva, hogy még egy makacs beteg kiskölyök is megegye. Igaz, te sülve kaptad, úgy azért jóval felnőttesebb.
~Meg könnyebben elfogadtatható egy férfival. Bár szerintem tényleg nincs rossz íze.~
- Egyébként egyikünknek sem ártana, ha valaki kér sütve egy kicsit, akkor szóljon ám, mert növeli az erőt meg az ellenálló képességet is, és az még jól is jöhet a hideg északon. Nehogy már a nátha gyűrjön le bárkit is.
*Aztán Asgall elnyugszik, és Lia újra érdeklődve fordul a férfiak felé. Várakozóan néz Rendollra, kíváncsi, hogy fogadja a finom kihívást, hogy hogyan áll a kezében egy mesterkard, hogyan képes megforgatni.*
- Hadd lássam én is! *szól mosolyogva, majd a könyökeire támaszkodva dől hátra a fűbe a tűz mellett, és várja a bemutatót. Közben persze a többiek felé is pillant, vajon ők figyelnek-e.*
//Tábor//
*Lia érdeklődve hallgatja a férfiakat, akik a mesterkardokról, jelen esetben konkrétan a vezetőjük fegyveréről cserélnek eszmét. A lány érdekesnek találja mindazt, amit hall, és nem csak amolyan udvarias kötelességből figyel rájuk. Darel mesterkarja pirtianesi, és a szavaikból úgy veszi ki, nagy erő kell a forgatásához, meg bizonyára technikai tudás és rengeteg gyakorlat is.
Rendoll szavaira a lány is Darelre néz, kíváncsian, mit fűz még hozzá, így észreveszi, hogy a fiatal harcos ügyesen kitért az elől, hogy a kardja különleges képességéről beszéljen.
Közben Asgall horkolása az egeik ér, így valamit muszáj tenni, de a betege méltatlankodó szavaira, a válasza igencsak egyszerű, egy könnyed simítás a férfi vállán és halk csitító suttogás:*
- Shh, aludj még, majd holnap jobb lesz, eszel majd finomat.
~Pityókapürét, és kész!~
*Ren szavaira elmosolyodik, nem kicsit esik neki jól, hogy a lovag mellé áll.*
- Persze, hogy nem az, arra van kitalálva, hogy még egy makacs beteg kiskölyök is megegye. Igaz, te sülve kaptad, úgy azért jóval felnőttesebb.
~Meg könnyebben elfogadtatható egy férfival. Bár szerintem tényleg nincs rossz íze.~
- Egyébként egyikünknek sem ártana, ha valaki kér sütve egy kicsit, akkor szóljon ám, mert növeli az erőt meg az ellenálló képességet is, és az még jól is jöhet a hideg északon. Nehogy már a nátha gyűrjön le bárkit is.
*Aztán Asgall elnyugszik, és Lia újra érdeklődve fordul a férfiak felé. Várakozóan néz Rendollra, kíváncsi, hogy fogadja a finom kihívást, hogy hogyan áll a kezében egy mesterkard, hogyan képes megforgatni.*
- Hadd lássam én is! *szól mosolyogva, majd a könyökeire támaszkodva dől hátra a fűbe a tűz mellett, és várja a bemutatót. Közben persze a többiek felé is pillant, vajon ők figyelnek-e.*
2029. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-01 22:46:42
Üzenet elküldve: 2015-09-01 22:46:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
//Tábor//
* Idő közben Vaghos is megérkezik közéjük s hozzá fog az evéshez, szótlan fickó, a háznál beszédesebbnek tűnt. Persze majd beszél ha akar.
Aztán a kardja kerül szóba s annak származása. Bólint a kijelentésekre. *
- Valóban, onnan származik, a föld városának kardja.
* tekint végig a darabon. Majd Lia kérdéseire Rendoll kezd választ adni. Nem szól közbe hiszen jól mondja a másik. Valóban termetes darab, még a szokványos pallosoknál is hosszabb lehet kicsivel. *
- Minden mesterkard különleges darab, egyik kovácsmester sem árulja el miként készül. Csupán az árukat kérik el rendesen. * mosolyodik el enyhén mikor a fegyverre tekint. *
- Hatásos fegyver, nekem ennyi épp elég.
* Válaszol a különleges képességgel kapcsolatos kérdésre, majd a fegyverért nyúl. Megemeli nagyjából a keresztvas alatt s keresztbe tartva nyújtja Rendoll felé. *
- Próbáld ki.
* Kínálja fel a másiknak hiszen látszik rajta az érdeklődés. Ha bár egyetlen kézzel tartja most, azért meg kell hagyni van súlya, de ez nem túl nagy művészet, aki már fogott a kezében pallost azt tudhatja, hogy nem a megemeléséhez kell az erő. *
//Tábor//
* Idő közben Vaghos is megérkezik közéjük s hozzá fog az evéshez, szótlan fickó, a háznál beszédesebbnek tűnt. Persze majd beszél ha akar.
Aztán a kardja kerül szóba s annak származása. Bólint a kijelentésekre. *
- Valóban, onnan származik, a föld városának kardja.
* tekint végig a darabon. Majd Lia kérdéseire Rendoll kezd választ adni. Nem szól közbe hiszen jól mondja a másik. Valóban termetes darab, még a szokványos pallosoknál is hosszabb lehet kicsivel. *
- Minden mesterkard különleges darab, egyik kovácsmester sem árulja el miként készül. Csupán az árukat kérik el rendesen. * mosolyodik el enyhén mikor a fegyverre tekint. *
- Hatásos fegyver, nekem ennyi épp elég.
* Válaszol a különleges képességgel kapcsolatos kérdésre, majd a fegyverért nyúl. Megemeli nagyjából a keresztvas alatt s keresztbe tartva nyújtja Rendoll felé. *
- Próbáld ki.
* Kínálja fel a másiknak hiszen látszik rajta az érdeklődés. Ha bár egyetlen kézzel tartja most, azért meg kell hagyni van súlya, de ez nem túl nagy művészet, aki már fogott a kezében pallost azt tudhatja, hogy nem a megemeléséhez kell az erő. *
2028. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-01 21:23:37
Üzenet elküldve: 2015-09-01 21:23:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
//Tábor//
*Az álombeli lakoma tovább tart, egészen egy pontig, amikor valami mocorgást nem érez maga körül. Az álomkép hirtelen eltűnik. A hideg sültek, a malac pecsenye, a libamáj pástétom.
A jó italok is eltűntek. A hordókban álló sörök, és borok, valamint a pálinkásüvegek is.
De ez még csak a kisebb baj lenne. A lenge öltözetű zenélő, táncoló, felszolgáló hölgyek is a sötétségbe vesznek. A zene elhalkul, a vendégsereg moraja is semmivé lesz, sőt ő maga is eltűnik, díszes ruhájával, és aranyláncával együtt.
Ekkor éri el az ébredés keserű szájíze. A színes álomból semmi sem maradt. Csak arra eszmél, hogy Lia és Rendoll fordítja át az oldalára.*
- Minek ébresztetettek föl? Már indulunk is?* nyöszörgi a férfi, hiszen az álom még jócskán a szemében van. Miután megkapta a választ egy kis vizet kér, amit nagyon óvatosan elfogyaszt.
Végül újra lehunyja a szemeit, hogy visszatérjen álomföld határára, ahol vígan dorbézolhat míg a nap fel nem kell. Mert másnap újra el kell indulniuk, bár ő eléggé gyenge, de azért valamivel jobban érzi magát, nem sok idő, és hamarosan újra felderítősködhet.*
//Tábor//
*Az álombeli lakoma tovább tart, egészen egy pontig, amikor valami mocorgást nem érez maga körül. Az álomkép hirtelen eltűnik. A hideg sültek, a malac pecsenye, a libamáj pástétom.
A jó italok is eltűntek. A hordókban álló sörök, és borok, valamint a pálinkásüvegek is.
De ez még csak a kisebb baj lenne. A lenge öltözetű zenélő, táncoló, felszolgáló hölgyek is a sötétségbe vesznek. A zene elhalkul, a vendégsereg moraja is semmivé lesz, sőt ő maga is eltűnik, díszes ruhájával, és aranyláncával együtt.
Ekkor éri el az ébredés keserű szájíze. A színes álomból semmi sem maradt. Csak arra eszmél, hogy Lia és Rendoll fordítja át az oldalára.*
- Minek ébresztetettek föl? Már indulunk is?* nyöszörgi a férfi, hiszen az álom még jócskán a szemében van. Miután megkapta a választ egy kis vizet kér, amit nagyon óvatosan elfogyaszt.
Végül újra lehunyja a szemeit, hogy visszatérjen álomföld határára, ahol vígan dorbézolhat míg a nap fel nem kell. Mert másnap újra el kell indulniuk, bár ő eléggé gyenge, de azért valamivel jobban érzi magát, nem sok idő, és hamarosan újra felderítősködhet.*
2027. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-01 18:14:17
Üzenet elküldve: 2015-09-01 18:14:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
//Tábor//
*Liát érdekli, hogy egy Mesterkard, mitől is az és bár Darel birtokolja, azért ő is tud róla valamit.*
-A Mesterkardok különlegesebbek, mint az egyszerű fegyverek. A többiről nem sokat tudok, de a föld városának mesterkardjai hosszabbak általában, mint a többi.
*Kezdi el magyarázni a lánynak mosolyogva és közben Darel kardjára mutat.*
-Látod az is inkább már pallos. Az élét különlegesen képzik, majdnem mindent át tud vágni.
*Látszik rajta, hogy valóban foglalkoztatta már a kard kérdése annak idején és nem is tett le róla, hogy egyszer neki is lesz egy .*
-Ami pedig különlegessé teszi az valamilyen érdekes képesség, de azt csak a készítő kovács ismeri és persze a tulajdonosa.
*Néz végül a fiatal harcosra kérdőn, hátha az ő kardjának képessége kiderül most esetleg. Érdekelné nagyon is, vajon mit tud.*
-Ha kihagytam volna valamit, akkor ne habozz elmondani Darel, végül is a tiéd, biztosan tudsz róla még mondani pár dolgot.
*Mikor látja, hogy Lia később az alvó beteghez megy követi tekintetével és amikor át akarja fordítani Asgallt felkel és segít neki, hogy a művelet minél gyorsabban sikerüljön. Vidáman néz Liára mikor találgatja, hogy a férfi horkolása elijeszt, vagy inkább felhívja a figyelmet csak, azért nem nevet fel hangosan, mert nem akarja felkelteni az amúgy a növénytől kiütött embert, aki lehet meg sem hallaná.*
-Én arra fogadok, hogy elkerget mindenkit a környékről ezzel a horkolással.
*Mondja, amikor már átforgatták az alvó fickót. Kedvese fellép a pityóka védelmében és ő ezen is jót derül, az ellenálláson is jól szórakozik magában, amit a többiek tanúsítanak a gyanús nevű növény irányába. Ő már kóstolta és bár nem ez lesz a kedvenc étele, de attól még nem volt olyan rossz íze. Igaz nem tudja pürének milyen, neki Lia megsütötte.*
-Nincs rossz íze, én már ettem nem olyan rossz.
*Áll a pityóka és Lia mellé, a holnapi étel védelmében, közben mosolyogva nézi és eszébe jut milyen jó, hogy így gondoskodik róluk, majd egész úton, megint emlékezteti valakire a múltból, akinek ugyanígy szokása volt gondoskodni másokról.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.01 18:21:08
//Tábor//
*Liát érdekli, hogy egy Mesterkard, mitől is az és bár Darel birtokolja, azért ő is tud róla valamit.*
-A Mesterkardok különlegesebbek, mint az egyszerű fegyverek. A többiről nem sokat tudok, de a föld városának mesterkardjai hosszabbak általában, mint a többi.
*Kezdi el magyarázni a lánynak mosolyogva és közben Darel kardjára mutat.*
-Látod az is inkább már pallos. Az élét különlegesen képzik, majdnem mindent át tud vágni.
*Látszik rajta, hogy valóban foglalkoztatta már a kard kérdése annak idején és nem is tett le róla, hogy egyszer neki is lesz egy .*
-Ami pedig különlegessé teszi az valamilyen érdekes képesség, de azt csak a készítő kovács ismeri és persze a tulajdonosa.
*Néz végül a fiatal harcosra kérdőn, hátha az ő kardjának képessége kiderül most esetleg. Érdekelné nagyon is, vajon mit tud.*
-Ha kihagytam volna valamit, akkor ne habozz elmondani Darel, végül is a tiéd, biztosan tudsz róla még mondani pár dolgot.
*Mikor látja, hogy Lia később az alvó beteghez megy követi tekintetével és amikor át akarja fordítani Asgallt felkel és segít neki, hogy a művelet minél gyorsabban sikerüljön. Vidáman néz Liára mikor találgatja, hogy a férfi horkolása elijeszt, vagy inkább felhívja a figyelmet csak, azért nem nevet fel hangosan, mert nem akarja felkelteni az amúgy a növénytől kiütött embert, aki lehet meg sem hallaná.*
-Én arra fogadok, hogy elkerget mindenkit a környékről ezzel a horkolással.
*Mondja, amikor már átforgatták az alvó fickót. Kedvese fellép a pityóka védelmében és ő ezen is jót derül, az ellenálláson is jól szórakozik magában, amit a többiek tanúsítanak a gyanús nevű növény irányába. Ő már kóstolta és bár nem ez lesz a kedvenc étele, de attól még nem volt olyan rossz íze. Igaz nem tudja pürének milyen, neki Lia megsütötte.*
-Nincs rossz íze, én már ettem nem olyan rossz.
*Áll a pityóka és Lia mellé, a holnapi étel védelmében, közben mosolyogva nézi és eszébe jut milyen jó, hogy így gondoskodik róluk, majd egész úton, megint emlékezteti valakire a múltból, akinek ugyanígy szokása volt gondoskodni másokról.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.01 18:21:08
2026. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-31 23:01:46
Üzenet elküldve: 2015-08-31 23:01:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
//Tábor//
– Pirtianesben? *Elgondolkodik Rendoll kérdésen.* Talán valamikor, de elég kicsi lehettem, olyan hat-hét éves. Az nagyon fent volt északon. Mi általában a két karavánpihenő között jártunk, át a hegyeken.
*Látszik, hogy Lia erősen töri a fejét.*
– De nem, még egyszer jártam arra, akkor már majdnem tizennégy éves voltam. Emlékszem, akkor láttam mesterkardokat, olyasmit, mint a tied is Darel. Ugyanakkor sosem tudtam, egy mesterkard mitől az. Elmesélnétek nekem?
*Kíváncsian néz a férfiakra és egyben bizakodóan is, remélve, hogy felvilágosítják. Attól, hogy ő nő, és nem is fegyverforgató, még érdekli a téma, annál is inkább, hiszen Ren is a kardjából él. Legalábbis Lia így tudja.*
~Érdekes lenne látni kettejüket edzés közben. Bár fogalmam sincs, erre lehet-e alkalom. Igaz, a mi karavánjainkban is gyakoroltak időről időre a kíséret tagjai, ámde ők azért többen voltak. Bár két szekérhez vagyunk elegen, illetve leszünk, ha Asgall is újra bevethető lesz.~
*Ez nagyjából jó pillanat arra is, hogy megnézze a beteget, aki láthatóan elég jól alszik. Meg hallhatóan is, hiszen nagyban horkol, és mutatva, hogy álmodik is, menet közben csámcsogó hangokat is ad.*
– Álmodj csak lakomáról, jó álom is az!*dünnyögi, majd segítséggel, ha valakitől kap, de ha nem, akkor egyedül is akár, de oldalra fordítja a férfi testét, remélve, hogy így csökkentheti a horkolása hangerejét.*
– Csak tudnám, hogy ezzel idecsal-e valakit, vagy éppen hogy elijeszt mindenkit, mert lefogadom, egy tretil sem horkol vadabbul!
*Szusszan, ha sikerül úgy elhelyezni Asgallt, hogy valamelyest, érzékelhető mértékben, csökkenjen a horkantásainak hangereje.*
– Remélem, álmában belakik a barátunk *mondja a többieknek*, mert holnap tényleg csak pityókapürét kap majd.
*Darelre néz, akit a megjegyzése elárult, majd sorban a többiekre.*
– Jól van, nem erőszak a disznótor. Egyébként a pityóka egy mocsári növény, teljes nevén mocsári pityóka, és kicsit olyan kolompérszerű. Az alkoholhoz nincs sok köze, hacsak nem akarod megerjeszteni, majd abból valami pálinkát kotyvasztani. De én inkább pürének adnám neki. Egyébként jól megcsinálva igenis finom.
*Teljesen komolyan pillant a társaságra, akik valahogy nem tolonganak, hogy ők szeretnének belőle. Senki nem jelentkezik lelkesen, se Vaghos, se Tyran, Darel ugye nem számít, hiszen azt sem tudja mi az, Asgallt sem számíthatja, Renre meg rá se mer nézni. Pedig neki már készített belőle, igaz, sütve.*
– Nagyon tápláló *teszi még hozzá.*
//Tábor//
– Pirtianesben? *Elgondolkodik Rendoll kérdésen.* Talán valamikor, de elég kicsi lehettem, olyan hat-hét éves. Az nagyon fent volt északon. Mi általában a két karavánpihenő között jártunk, át a hegyeken.
*Látszik, hogy Lia erősen töri a fejét.*
– De nem, még egyszer jártam arra, akkor már majdnem tizennégy éves voltam. Emlékszem, akkor láttam mesterkardokat, olyasmit, mint a tied is Darel. Ugyanakkor sosem tudtam, egy mesterkard mitől az. Elmesélnétek nekem?
*Kíváncsian néz a férfiakra és egyben bizakodóan is, remélve, hogy felvilágosítják. Attól, hogy ő nő, és nem is fegyverforgató, még érdekli a téma, annál is inkább, hiszen Ren is a kardjából él. Legalábbis Lia így tudja.*
~Érdekes lenne látni kettejüket edzés közben. Bár fogalmam sincs, erre lehet-e alkalom. Igaz, a mi karavánjainkban is gyakoroltak időről időre a kíséret tagjai, ámde ők azért többen voltak. Bár két szekérhez vagyunk elegen, illetve leszünk, ha Asgall is újra bevethető lesz.~
*Ez nagyjából jó pillanat arra is, hogy megnézze a beteget, aki láthatóan elég jól alszik. Meg hallhatóan is, hiszen nagyban horkol, és mutatva, hogy álmodik is, menet közben csámcsogó hangokat is ad.*
– Álmodj csak lakomáról, jó álom is az!*dünnyögi, majd segítséggel, ha valakitől kap, de ha nem, akkor egyedül is akár, de oldalra fordítja a férfi testét, remélve, hogy így csökkentheti a horkolása hangerejét.*
– Csak tudnám, hogy ezzel idecsal-e valakit, vagy éppen hogy elijeszt mindenkit, mert lefogadom, egy tretil sem horkol vadabbul!
*Szusszan, ha sikerül úgy elhelyezni Asgallt, hogy valamelyest, érzékelhető mértékben, csökkenjen a horkantásainak hangereje.*
– Remélem, álmában belakik a barátunk *mondja a többieknek*, mert holnap tényleg csak pityókapürét kap majd.
*Darelre néz, akit a megjegyzése elárult, majd sorban a többiekre.*
– Jól van, nem erőszak a disznótor. Egyébként a pityóka egy mocsári növény, teljes nevén mocsári pityóka, és kicsit olyan kolompérszerű. Az alkoholhoz nincs sok köze, hacsak nem akarod megerjeszteni, majd abból valami pálinkát kotyvasztani. De én inkább pürének adnám neki. Egyébként jól megcsinálva igenis finom.
*Teljesen komolyan pillant a társaságra, akik valahogy nem tolonganak, hogy ők szeretnének belőle. Senki nem jelentkezik lelkesen, se Vaghos, se Tyran, Darel ugye nem számít, hiszen azt sem tudja mi az, Asgallt sem számíthatja, Renre meg rá se mer nézni. Pedig neki már készített belőle, igaz, sütve.*
– Nagyon tápláló *teszi még hozzá.*
2025. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-31 19:43:53
Üzenet elküldve: 2015-08-31 19:43:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - úton//
//Múlt//
*A monoton gyaloglás ritmusára reagálva Vaghos is egykedvű lesz, ugyanakkor nagyon figyel rá, hogy érzékeit és figyelmességét ez kicsit se tompítsa. Már a városban is nyitva tartotta szemét, minden egyes járókelőben gyanút keresve.
Amikor a csapat elhagyja a várost, még utoljára átpörgeti agyán hogy vajon mekkora a valószínűsége annak, hogy valaki megkísérli a karaván kifosztását, aztán elhesseget minden racionális esélylatolgatást, és figyelmét a környezetnek szenteli, folytonosan a a veszély jeleit keresve. Ezt az állapotot egyetlen dolog töri meg, Darel utasítása, melyet nem szívesen hall, de természetesen felkészül a betartására.*
~ Nem biztos hogy jó ötlet, ha a katonai vezető közvetlen reakciója egy támadás esetén a csapattól és a védeni kívánt ponttól való eltávolodás. ~
*Kétségei ellenére bízik Darel hozzáértésében, ahogy csapattársai tudásában is. *
~ Végülis az, hogy az eltereléses taktika mennyire jó terv, az az én, és Tyran reakció idején múlik. Elsődlegesen úgysem közelről harcolok, a dobócsillag pedig gyors találmány. Ha Darel jelet ad, akkor rövid időn belül segítséget fog kapni. Ahhoz meg csak van tapasztalata, hogy ezt időben megtegye. És amúgy sem ő a prioritás, hanem az áru. ~
*Tyranon végignézve nem kételkedik benne, hogy ha harcra kerül a sor, nem fogja cserben hagyni a csapatot. Ugyanakkor reméli is.*
//Tábor//
Amikor a karaván megáll és a csapat hozzákezd a táborveréshez, Vaghoson egészséges fáradtság vesz erőt, ami kevés ahhoz, hogy ledöntse a lábáról.
*Az előkészületekből maga is kiveszi részét. Mikor egy számára ismeretlen fickó hirtelen összeesik, Vaghos csodálkozik. Többen kezelésbe is veszik, látja tehát, hogy rá nincs szükség. Társa állapota azonban aggasztja, de mikor az felébred, és Vaghos elcsíp egy női hangot, miszerint kötszerre nincs szükség, nyugalma teljesen visszatér.*
~ Ha nincs külső sérülés, akkor rosszfiúkkal egyelőre nem akadt dolga, közvetlenül legalábbis biztos nem. ~
*Vaghos ezt az egy dolgot akarta tudni. Látva, hogy társa hozzáértő kezelést kap, nem akar ő is csatlakozni az ápolókhoz, mert teljesen felesleges lenne. A felderítő csak hadd pihenjen, talán mindössze kimerült. A keze ügyébe kerülő kenyérhez és kolbászhoz keres, és örömére talál is az élelmiszerkészletben egy kis hagymát is. A társasághoz csatlakozva a többieket is megkínálja, de a társalgásba nem csatlakozik be. Ha konkrét kérdést kap, arra válaszol. A pityókapürét a maga részéről szintén kihagyja.*
//Múlt//
*A monoton gyaloglás ritmusára reagálva Vaghos is egykedvű lesz, ugyanakkor nagyon figyel rá, hogy érzékeit és figyelmességét ez kicsit se tompítsa. Már a városban is nyitva tartotta szemét, minden egyes járókelőben gyanút keresve.
Amikor a csapat elhagyja a várost, még utoljára átpörgeti agyán hogy vajon mekkora a valószínűsége annak, hogy valaki megkísérli a karaván kifosztását, aztán elhesseget minden racionális esélylatolgatást, és figyelmét a környezetnek szenteli, folytonosan a a veszély jeleit keresve. Ezt az állapotot egyetlen dolog töri meg, Darel utasítása, melyet nem szívesen hall, de természetesen felkészül a betartására.*
~ Nem biztos hogy jó ötlet, ha a katonai vezető közvetlen reakciója egy támadás esetén a csapattól és a védeni kívánt ponttól való eltávolodás. ~
*Kétségei ellenére bízik Darel hozzáértésében, ahogy csapattársai tudásában is. *
~ Végülis az, hogy az eltereléses taktika mennyire jó terv, az az én, és Tyran reakció idején múlik. Elsődlegesen úgysem közelről harcolok, a dobócsillag pedig gyors találmány. Ha Darel jelet ad, akkor rövid időn belül segítséget fog kapni. Ahhoz meg csak van tapasztalata, hogy ezt időben megtegye. És amúgy sem ő a prioritás, hanem az áru. ~
*Tyranon végignézve nem kételkedik benne, hogy ha harcra kerül a sor, nem fogja cserben hagyni a csapatot. Ugyanakkor reméli is.*
//Tábor//
Amikor a karaván megáll és a csapat hozzákezd a táborveréshez, Vaghoson egészséges fáradtság vesz erőt, ami kevés ahhoz, hogy ledöntse a lábáról.
*Az előkészületekből maga is kiveszi részét. Mikor egy számára ismeretlen fickó hirtelen összeesik, Vaghos csodálkozik. Többen kezelésbe is veszik, látja tehát, hogy rá nincs szükség. Társa állapota azonban aggasztja, de mikor az felébred, és Vaghos elcsíp egy női hangot, miszerint kötszerre nincs szükség, nyugalma teljesen visszatér.*
~ Ha nincs külső sérülés, akkor rosszfiúkkal egyelőre nem akadt dolga, közvetlenül legalábbis biztos nem. ~
*Vaghos ezt az egy dolgot akarta tudni. Látva, hogy társa hozzáértő kezelést kap, nem akar ő is csatlakozni az ápolókhoz, mert teljesen felesleges lenne. A felderítő csak hadd pihenjen, talán mindössze kimerült. A keze ügyébe kerülő kenyérhez és kolbászhoz keres, és örömére talál is az élelmiszerkészletben egy kis hagymát is. A társasághoz csatlakozva a többieket is megkínálja, de a társalgásba nem csatlakozik be. Ha konkrét kérdést kap, arra válaszol. A pityókapürét a maga részéről szintén kihagyja.*
2024. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-31 12:23:54
Üzenet elküldve: 2015-08-31 12:23:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
//Tábor//
*Ha Asgall ébren lenne, akkor valószínűleg ó is bekapcsolódna a beszélgetésbe, hiszen nincs is attól jobb, mint a tábortűz mellett beszélgetni, és megismerni a társainkat.
Mivel azonban a kis virág, amit Lia adott álomba szenderítette a vándort, így neki ki kell maradnia a mesélésből, és ő sem hallhatja a többiek. De azért életjelet ad magáról. Ugyanis rettentő hangosan horkol. Néha olyan, mint a vaddisznó röfögés, máskor inkább oroszlán ordításhoz hasonlít. Akaratlanul is felveri az erdő éjszakai csendjét.
Általában Asgall nem szokott horkolni, de most annyira fáradt, hogy ezt el lehet neki nézni. Közben csámcsog is párat. Aki jól ismeri Asgallt az tudja, hogy ilyenkor valami szépet álmodik. Most is így van ez.
Egy kúriában ül, egy tölgyből faragott, bársonypárnás, nagy támlájú széken, amilyen a nemesek szoktak ülni. Díszes ruházatot visel, bíbor köpenyt, vastag aranyláncot, amin egy smaragdmedál van. Épp lakomát ülnek. A dalnokok zenélnek, és ledér öltözetű hölgyek táncolnak a forró dallamra, míg ugyancsak ledér ruhájú nők sürgölődnek-forgolódnak az asztalok között. Hozzák a hideg sültet, a malacpecsenyét, a hideg sört, bort, és pálinkát. Asgall még nem sejti, hogy csupán a saját ábrándképeinek a foglya. Az ébredés minden bizonnyal keserű lesz a számára.*
//Tábor//
*Ha Asgall ébren lenne, akkor valószínűleg ó is bekapcsolódna a beszélgetésbe, hiszen nincs is attól jobb, mint a tábortűz mellett beszélgetni, és megismerni a társainkat.
Mivel azonban a kis virág, amit Lia adott álomba szenderítette a vándort, így neki ki kell maradnia a mesélésből, és ő sem hallhatja a többiek. De azért életjelet ad magáról. Ugyanis rettentő hangosan horkol. Néha olyan, mint a vaddisznó röfögés, máskor inkább oroszlán ordításhoz hasonlít. Akaratlanul is felveri az erdő éjszakai csendjét.
Általában Asgall nem szokott horkolni, de most annyira fáradt, hogy ezt el lehet neki nézni. Közben csámcsog is párat. Aki jól ismeri Asgallt az tudja, hogy ilyenkor valami szépet álmodik. Most is így van ez.
Egy kúriában ül, egy tölgyből faragott, bársonypárnás, nagy támlájú széken, amilyen a nemesek szoktak ülni. Díszes ruházatot visel, bíbor köpenyt, vastag aranyláncot, amin egy smaragdmedál van. Épp lakomát ülnek. A dalnokok zenélnek, és ledér öltözetű hölgyek táncolnak a forró dallamra, míg ugyancsak ledér ruhájú nők sürgölődnek-forgolódnak az asztalok között. Hozzák a hideg sültet, a malacpecsenyét, a hideg sört, bort, és pálinkát. Asgall még nem sejti, hogy csupán a saját ábrándképeinek a foglya. Az ébredés minden bizonnyal keserű lesz a számára.*
2023. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-31 10:27:42
Üzenet elküldve: 2015-08-31 10:27:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Belép a területre. Nem néz körül. Nagyon siet a füves puszta felé. Hiszen már nagyon várja, hogy elérjen az Amon Ruadhoz, ahol a törpékkel fog találkozni. Nagy sietségében neki megy egy nagyon magas embernek. Az mogorván rá néz. Majd mielőtt a Josdrec bocsánatot kérhetne az elsétál. Yuzumi kicsit kényelmetlenül érzi ugyan magát, de sétál tovább a füves puszta felé. *
A hozzászólás írója (Josdrec Yuzumi Cragspine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.31 10:27:53
A hozzászólás írója (Josdrec Yuzumi Cragspine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.31 10:27:53
2022. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-31 10:18:59
Üzenet elküldve: 2015-08-31 10:18:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
//Tábor//
*Persze észrevette már a tekintélyes kardot és meg is lepte, hogy ifjabb harcos létére máris ilyet visel a vezetőjük. Még nem volt alkalma szóba hozni a dolgot és figyelmét pedig lekötötte a feladata még akkor is, amikor nem volt az kiadva, de a legendás mesterkardok egyike nem marad még így sem észrevétlen. A föld városának mesterkardja, amúgy is tekintélyes és kirívó darab. Egyszer ő is tervezte, hogy forgatja, ha eljön az ideje, de az élet közbe szólt és elsikkadt valamikor ez a terve. Darel nem lehet rossz erőben, ha képes vele már ilyen fiatalon bánni.*
-Ha te nem is jártál arra, de a kardod igen. Legalábbis olyan, mintha az ottani kovácsmesterek készítették volna.
*Persze ettől még máshol is készülhetett, de az elkészítésének technikája biztosan onnan ered. Nem tudja hol képezhették a fiatal harcost, de kezdi azt hinni nem egy átlagos helyen tanulta a kardforgatást. Alapból is szigorúnak és túlontúl is katonásnak hatott idáig, biztosan nem véletlen. Észak hegyei között közismerten zord szelek járnak. Feléjük sem éppen kellemes mindig a klíma, de ahogy a nagy termő földeken átsüvít a fagyos szél, a hegyek között tombolva keresi az útját és ha megreked bizony nem éppen kíméletes. El tudja képzelni, hogy mennyire edzhette meg az ottani élet a jelenlegi karaván vezetőt. Nem kell tartania tőle, hogy kezdő a harcban, vagy nem fogja tudni kellőképpen védeni.*
-Ha gondolod, majd próbára tehetsz azzal a pengével. Gyakorolni sosem lehet eleget és ha az utunk ilyen hosszú lesz, szívesen próbára tenném magam ellened, ha adódik alkalom. Remélem nem más ellen kell, majd megmutatnom mit tudok. A rabló bandákat, ha lehet kihagynám.
~Annál is inkább, mert már biztosan kijöttem egy kicsit a gyakorlatból, azért nem gondoltam volna, hogy szerencsém lesz egy ilyen kardot forgatóval találkozni ezen az úton.~
*Barátságosan Darel irányba és ebbe vegyül némi tisztelet is, mert még ha nem is azonos nehézségű kiképzést kaptak csak fegyverforgatók mind a ketten és ebben a hierarchiában valószínűleg nem éppen az alsó szinteken van Darel helye. Hamarosan kiderül, hogy nem is csak ketten hanem hárman is jártasak a kardforgatás tudományában. A legifjabbnak tűnő kicsit torzonborz megjelenésű fiú is ezek szerint ért a kardoz, sőt egyenesen lovagi iskolában tanult volna? Meglepetten méri végig még Lia ad neki is az ételből.*
~Meg nem mondtam volna annyi bizonyos. Nem úgy nézel ki pajtás, mint aki egy lovagi iskolában tanult.~
*Liára mosolyog, amikor az közli, hogy szép helyről származik és a lába érintésére egy cinkosan hunyorog rá mielőtt viszonozza a véletlen érintkezést.*
-Akkor jártál már arra is?
*Kérdezi tőle és újra meglepődik mennyi felé eljutott kedvese azzal a karavánnal. Még az sincs kizárva, hogy egész Lanawint bejárta már. Az újabb kérdésnél ő is a női felderítő felé fordul, az hogy ő honnan jött még nem derült ki, de Darel kérdése nyomán hamarosan talán kifog.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.31 10:28:13
//Tábor//
*Persze észrevette már a tekintélyes kardot és meg is lepte, hogy ifjabb harcos létére máris ilyet visel a vezetőjük. Még nem volt alkalma szóba hozni a dolgot és figyelmét pedig lekötötte a feladata még akkor is, amikor nem volt az kiadva, de a legendás mesterkardok egyike nem marad még így sem észrevétlen. A föld városának mesterkardja, amúgy is tekintélyes és kirívó darab. Egyszer ő is tervezte, hogy forgatja, ha eljön az ideje, de az élet közbe szólt és elsikkadt valamikor ez a terve. Darel nem lehet rossz erőben, ha képes vele már ilyen fiatalon bánni.*
-Ha te nem is jártál arra, de a kardod igen. Legalábbis olyan, mintha az ottani kovácsmesterek készítették volna.
*Persze ettől még máshol is készülhetett, de az elkészítésének technikája biztosan onnan ered. Nem tudja hol képezhették a fiatal harcost, de kezdi azt hinni nem egy átlagos helyen tanulta a kardforgatást. Alapból is szigorúnak és túlontúl is katonásnak hatott idáig, biztosan nem véletlen. Észak hegyei között közismerten zord szelek járnak. Feléjük sem éppen kellemes mindig a klíma, de ahogy a nagy termő földeken átsüvít a fagyos szél, a hegyek között tombolva keresi az útját és ha megreked bizony nem éppen kíméletes. El tudja képzelni, hogy mennyire edzhette meg az ottani élet a jelenlegi karaván vezetőt. Nem kell tartania tőle, hogy kezdő a harcban, vagy nem fogja tudni kellőképpen védeni.*
-Ha gondolod, majd próbára tehetsz azzal a pengével. Gyakorolni sosem lehet eleget és ha az utunk ilyen hosszú lesz, szívesen próbára tenném magam ellened, ha adódik alkalom. Remélem nem más ellen kell, majd megmutatnom mit tudok. A rabló bandákat, ha lehet kihagynám.
~Annál is inkább, mert már biztosan kijöttem egy kicsit a gyakorlatból, azért nem gondoltam volna, hogy szerencsém lesz egy ilyen kardot forgatóval találkozni ezen az úton.~
*Barátságosan Darel irányba és ebbe vegyül némi tisztelet is, mert még ha nem is azonos nehézségű kiképzést kaptak csak fegyverforgatók mind a ketten és ebben a hierarchiában valószínűleg nem éppen az alsó szinteken van Darel helye. Hamarosan kiderül, hogy nem is csak ketten hanem hárman is jártasak a kardforgatás tudományában. A legifjabbnak tűnő kicsit torzonborz megjelenésű fiú is ezek szerint ért a kardoz, sőt egyenesen lovagi iskolában tanult volna? Meglepetten méri végig még Lia ad neki is az ételből.*
~Meg nem mondtam volna annyi bizonyos. Nem úgy nézel ki pajtás, mint aki egy lovagi iskolában tanult.~
*Liára mosolyog, amikor az közli, hogy szép helyről származik és a lába érintésére egy cinkosan hunyorog rá mielőtt viszonozza a véletlen érintkezést.*
-Akkor jártál már arra is?
*Kérdezi tőle és újra meglepődik mennyi felé eljutott kedvese azzal a karavánnal. Még az sincs kizárva, hogy egész Lanawint bejárta már. Az újabb kérdésnél ő is a női felderítő felé fordul, az hogy ő honnan jött még nem derült ki, de Darel kérdése nyomán hamarosan talán kifog.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.31 10:28:13
2021. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-08-30 23:52:54
Üzenet elküldve: 2015-08-30 23:52:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
//Tábor//
*Szerencsére Asgall elég jól elvan, a virágot elrágta, így remélhetőleg aránylag nyugodt, vizet is ivott, sőt, ha újra nyöszörög, talán majd kicsit enni is kap.
Lia eddig elégedett, és nagyon reménykedik, hogy a felderítőjük fel fog épülni, még akkor is, ha azért ez most pár nap kényszerpihenőt jelenthet neki.
A vacsoránál Rendoll mellé ül le, ami mindenképpen jó, és immár kétféle módon is indokolt, hiszen Darel mellé rendelte védelemként, amire most egy bizonyos szempontból szükség is van, hiszen Liának Asgallt kell ápolnia. Sajnos ebben Delphuris információi sem segítenek nagyon sokat.*
– Kár, hogy neked sem mondta el, hova és hogyan ment, Delphuris *sóhajtja, de aztán hagyja a lányt, hogy végezze a dolgát.*
~Nem irigylem, most kettő helyett kell figyelnie és helyt állnia.~
*Vacsora közben a beszélgetésre figyel, de ahogy mozdul a lába lopva Rendolléhoz ér, nem feltűnően, hacsak valaki nem kifejezetten figyeli őket, észre sem veszi, bár a szőke lovag bizonnyal érezheti.*
– Pirtianes is szép hely *Bólint egy aprót, majd figyeli a többiek történetét is.*
– Két északi, nem csoda hát a világos hajszín *jegyzi meg, mikor kiderül, hogy Darel meg Lihanechtől északra élt. Akkor azért nektek az időjárás nem lesz idegen.
Ahogy neki sem, hiszen ő is éveket élt a víz városában. Meg azért ilyenkor még ott sincsenek a legvadabb hidegek.
Liának feltűnik, hogy Darel mennyivel feszesebb, ha a kiképzése kerül szóba, de az is, hogy utána felenged kissé, főleg a többieket hallgatva.*
– Persze, hogy kaphatsz, Tyran *felel az ifjúnak, aki olyan magasra nőtt, mintha mindig kirakták volna az esőre és nyújt is felé egy nyársat azok közül, melyeket a párja és Darel már előkészítettek.
A maga részéről örül ennek a beszélgetésnek. Az egész nagyon hasonló ahhoz, amiben gyerekként volt része, érdeklődve hallgatja a többiek történeteit, illetve most még csak azt, ki honnan származik, de hát ez az első lépés, aztán majd talán, remélhetőleg, megnyílnak, és talán új barátságok is köttetnek majd.*
– Én a Nap Karavánpihenő közelében születtem, egy szekéren. Most itt ülni veletek, felidézi a gyermekkori emlékeket, amikor én is odahúzódtam a tüzek mellé és hallgattam miről beszélgetnek a nagyok, a karavánvezetők, a kísérők…
//Tábor//
*Szerencsére Asgall elég jól elvan, a virágot elrágta, így remélhetőleg aránylag nyugodt, vizet is ivott, sőt, ha újra nyöszörög, talán majd kicsit enni is kap.
Lia eddig elégedett, és nagyon reménykedik, hogy a felderítőjük fel fog épülni, még akkor is, ha azért ez most pár nap kényszerpihenőt jelenthet neki.
A vacsoránál Rendoll mellé ül le, ami mindenképpen jó, és immár kétféle módon is indokolt, hiszen Darel mellé rendelte védelemként, amire most egy bizonyos szempontból szükség is van, hiszen Liának Asgallt kell ápolnia. Sajnos ebben Delphuris információi sem segítenek nagyon sokat.*
– Kár, hogy neked sem mondta el, hova és hogyan ment, Delphuris *sóhajtja, de aztán hagyja a lányt, hogy végezze a dolgát.*
~Nem irigylem, most kettő helyett kell figyelnie és helyt állnia.~
*Vacsora közben a beszélgetésre figyel, de ahogy mozdul a lába lopva Rendolléhoz ér, nem feltűnően, hacsak valaki nem kifejezetten figyeli őket, észre sem veszi, bár a szőke lovag bizonnyal érezheti.*
– Pirtianes is szép hely *Bólint egy aprót, majd figyeli a többiek történetét is.*
– Két északi, nem csoda hát a világos hajszín *jegyzi meg, mikor kiderül, hogy Darel meg Lihanechtől északra élt. Akkor azért nektek az időjárás nem lesz idegen.
Ahogy neki sem, hiszen ő is éveket élt a víz városában. Meg azért ilyenkor még ott sincsenek a legvadabb hidegek.
Liának feltűnik, hogy Darel mennyivel feszesebb, ha a kiképzése kerül szóba, de az is, hogy utána felenged kissé, főleg a többieket hallgatva.*
– Persze, hogy kaphatsz, Tyran *felel az ifjúnak, aki olyan magasra nőtt, mintha mindig kirakták volna az esőre és nyújt is felé egy nyársat azok közül, melyeket a párja és Darel már előkészítettek.
A maga részéről örül ennek a beszélgetésnek. Az egész nagyon hasonló ahhoz, amiben gyerekként volt része, érdeklődve hallgatja a többiek történeteit, illetve most még csak azt, ki honnan származik, de hát ez az első lépés, aztán majd talán, remélhetőleg, megnyílnak, és talán új barátságok is köttetnek majd.*
– Én a Nap Karavánpihenő közelében születtem, egy szekéren. Most itt ülni veletek, felidézi a gyermekkori emlékeket, amikor én is odahúzódtam a tüzek mellé és hallgattam miről beszélgetnek a nagyok, a karavánvezetők, a kísérők…
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579