Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 118 (2341. - 2360. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2360. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-28 02:36:43
Üzenet elküldve: 2016-05-28 02:36:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*Az erdőbe érve hamar rádöbben, mennyire ismeretlen számára ez a közeg. Ahogy a fák lombja összeborul a fejük fölött, a nyílt tér fényeihez képest baljós sötétség zárja őket magába, a földön a betűző napsugarak minden pillanatban táncra kelnek a hatalmas árnyakkal és a levegő megtelik ezernyi nesszel, motozással. Gius ezért úgy dönt, elég volt a különcködésből, egyébként is bosszantja az idősebb férfi folyamatos törekvése, hogy Ő zárja a csapatot, ezért felzárkózik és tartja a lépést. Haladás közben lenyűgözve és kicsit félve nézelődik, a felrebbenő madarak és az árnyak között osonó erdei állatok mellett főleg a fölé tornyosuló fák és a leveleik közt beszüremlő fény fel-felvillanó sugarai nyűgözik le. Figyelmének elkalandozása nem marad megtorlatlanul, egyik lépése megakad egy kiálló gyökérben. Szerencsére másik lábával még időben ugrik át az akadályon, így nem orra esés a botlás vége, de ahogy egyensúlyát visszanyerve lépne, érzi, hogy valami tapad a talpára. Odapillantva látja, hogy egy jobb sorsra érdemes béka esett áldozatul bukdácsolásának. Az előbb megismert gyökérhez dörzsölve talpát igyekszik megszabadulni a szerencsétlen jószág belsőségeitől. Közben mintha egy pillanatra elcsípné a sötételf rosszalló pillantását… de lehet, hogy csak képzelte.*
*A nap máskülönben eseménytelenül telik, erős iramban haladnak céljük felé. Gius kerüli a beszélgetést, ha valaki ilyesmivel próbálkozna, de elismerően figyeli a két gnóm lányt, akik látszólag gond nélkül tartják a náluk sokkal hosszabb lábú társakkal a sebességet. Jezabielnek még arra is van gondja, hogy valami bűbájjal magokat, bogyókat és egyéb erdei táplálékot gyűjtsön a csapatnak. Gius udvariasan megköszöni, amit kap, de az elfogyasztás előtt megvárja, amíg a körülötte lévők is megeszik az adagjukat és utána pár perccel még életben vannak. Még ekkor is van benne bizalmatlanság, de igazán nem akarja megsérteni a lányt, így vesz egy mély levegőt és megeszi a részét. Ebédre és vacsorára az artheniori piacon vett olcsó sózott húsból rágcsál el néhány szeletet, miközben erősen reméli, hogy akárhová is mennek, az közel esik a frissen nyárson sült disznók természetes élőhelyéhez.*
*Este nagy buzgalom támad a sátrak felállítása körül, az éjjeli őrségre pedig annyian ajánlkoznak, hogy az két éjszakára is elég lenne. Ezt látva Gius, sátra nem lévén köpenyébe takaródzik és kihúzott kardját markolva egy fa tövébe heveredik a tábor közepén Hamarosan úgy alszik, mint akit leütöttek. Reggel a többiek mozgolódására ébred. Hamar összeszedi magát és újra csak megy, amerre az óriás lány vezeti őket.*
*Az erdőbe érve hamar rádöbben, mennyire ismeretlen számára ez a közeg. Ahogy a fák lombja összeborul a fejük fölött, a nyílt tér fényeihez képest baljós sötétség zárja őket magába, a földön a betűző napsugarak minden pillanatban táncra kelnek a hatalmas árnyakkal és a levegő megtelik ezernyi nesszel, motozással. Gius ezért úgy dönt, elég volt a különcködésből, egyébként is bosszantja az idősebb férfi folyamatos törekvése, hogy Ő zárja a csapatot, ezért felzárkózik és tartja a lépést. Haladás közben lenyűgözve és kicsit félve nézelődik, a felrebbenő madarak és az árnyak között osonó erdei állatok mellett főleg a fölé tornyosuló fák és a leveleik közt beszüremlő fény fel-felvillanó sugarai nyűgözik le. Figyelmének elkalandozása nem marad megtorlatlanul, egyik lépése megakad egy kiálló gyökérben. Szerencsére másik lábával még időben ugrik át az akadályon, így nem orra esés a botlás vége, de ahogy egyensúlyát visszanyerve lépne, érzi, hogy valami tapad a talpára. Odapillantva látja, hogy egy jobb sorsra érdemes béka esett áldozatul bukdácsolásának. Az előbb megismert gyökérhez dörzsölve talpát igyekszik megszabadulni a szerencsétlen jószág belsőségeitől. Közben mintha egy pillanatra elcsípné a sötételf rosszalló pillantását… de lehet, hogy csak képzelte.*
*A nap máskülönben eseménytelenül telik, erős iramban haladnak céljük felé. Gius kerüli a beszélgetést, ha valaki ilyesmivel próbálkozna, de elismerően figyeli a két gnóm lányt, akik látszólag gond nélkül tartják a náluk sokkal hosszabb lábú társakkal a sebességet. Jezabielnek még arra is van gondja, hogy valami bűbájjal magokat, bogyókat és egyéb erdei táplálékot gyűjtsön a csapatnak. Gius udvariasan megköszöni, amit kap, de az elfogyasztás előtt megvárja, amíg a körülötte lévők is megeszik az adagjukat és utána pár perccel még életben vannak. Még ekkor is van benne bizalmatlanság, de igazán nem akarja megsérteni a lányt, így vesz egy mély levegőt és megeszi a részét. Ebédre és vacsorára az artheniori piacon vett olcsó sózott húsból rágcsál el néhány szeletet, miközben erősen reméli, hogy akárhová is mennek, az közel esik a frissen nyárson sült disznók természetes élőhelyéhez.*
*Este nagy buzgalom támad a sátrak felállítása körül, az éjjeli őrségre pedig annyian ajánlkoznak, hogy az két éjszakára is elég lenne. Ezt látva Gius, sátra nem lévén köpenyébe takaródzik és kihúzott kardját markolva egy fa tövébe heveredik a tábor közepén Hamarosan úgy alszik, mint akit leütöttek. Reggel a többiek mozgolódására ébred. Hamar összeszedi magát és újra csak megy, amerre az óriás lány vezeti őket.*
2359. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-28 00:32:09
Üzenet elküldve: 2016-05-28 00:32:09
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*Még indulás előtt hozzájuk csapódik egy újabb aprónép. Roll ezt sem bánja túlságosan, sőt, jelenleg semmi mást sem. Csak elindul a csapattal egy új, idegen otthon felé. Többször átfutott már rajta az a gondolat, hogy biztosan ezt akarja e, de Sylweran meggyőző beszéde után döntésre jutott, s most már nem akar rajta változtatni. Az biztos, hogy más lesz. Más, mint eddig bármi, amibe eddig belekezdett. Főleg a társaság. Különös lesz hosszabb távon együtt élni valakikkel.
Induláskor bevár mindenkit, s többnyire leghátul léptet Kópéval sereghajtóként, hogy senki le ne maradjon, s hogyha baj van, hamar észrevegye.
Szerencsére semmi különös nem történik e tekintetben, de ha valakinek segítség kell, elsőként ajánlja fel szolgálatait.
Utolsóként van alkalma majdnem mindenre figyelni, így a mélységi játékaira is a kutyával, ami megmosolyogtatja, s olykor ha elég közel vannak hozzá, meg is dicséri a többnyire szófogadó állatot.
Sötétedéskor segít felverni a tábort, ellátja Kópét és még éjszakai őrséget is vállal, ha nincsenek rá elegen. Ha vannak se alszik túl sokat. Annyira még nem bízik ebben a társaságban.
Ha jól emlékszik és hallotta, a Jezabiel névre hallgató gnóm még tartogatott nekik némi meglepetést, ami elnyerte tetszését, de szinte már a hajnal első sugaraival meg is kezdhették a szedelődzködést. Kissé gyors tempó egy ekkora csapatnak, de senki nem panaszkodott. Mintha valami szent küldetésük lenne eljutni arra a bizonyos helyre.*
*Még indulás előtt hozzájuk csapódik egy újabb aprónép. Roll ezt sem bánja túlságosan, sőt, jelenleg semmi mást sem. Csak elindul a csapattal egy új, idegen otthon felé. Többször átfutott már rajta az a gondolat, hogy biztosan ezt akarja e, de Sylweran meggyőző beszéde után döntésre jutott, s most már nem akar rajta változtatni. Az biztos, hogy más lesz. Más, mint eddig bármi, amibe eddig belekezdett. Főleg a társaság. Különös lesz hosszabb távon együtt élni valakikkel.
Induláskor bevár mindenkit, s többnyire leghátul léptet Kópéval sereghajtóként, hogy senki le ne maradjon, s hogyha baj van, hamar észrevegye.
Szerencsére semmi különös nem történik e tekintetben, de ha valakinek segítség kell, elsőként ajánlja fel szolgálatait.
Utolsóként van alkalma majdnem mindenre figyelni, így a mélységi játékaira is a kutyával, ami megmosolyogtatja, s olykor ha elég közel vannak hozzá, meg is dicséri a többnyire szófogadó állatot.
Sötétedéskor segít felverni a tábort, ellátja Kópét és még éjszakai őrséget is vállal, ha nincsenek rá elegen. Ha vannak se alszik túl sokat. Annyira még nem bízik ebben a társaságban.
Ha jól emlékszik és hallotta, a Jezabiel névre hallgató gnóm még tartogatott nekik némi meglepetést, ami elnyerte tetszését, de szinte már a hajnal első sugaraival meg is kezdhették a szedelődzködést. Kissé gyors tempó egy ekkora csapatnak, de senki nem panaszkodott. Mintha valami szent küldetésük lenne eljutni arra a bizonyos helyre.*
2358. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-27 22:25:48
Üzenet elküldve: 2016-05-27 22:25:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*A csapattal együtt a társulat eddigi egyetlen sötételfje is útnak indul. Cipekedésből persze kiveszi a részét, előbb a törékenynek tűnő lányoknak tesz ajánlatot, csak eztán fordul a gnómhoz, hogy neki kell-e segíteni - ő igazán úgy néz ki, mint aki elboldogul. Szíve szerint hátul maradna, sereghajtóként diktálná a tempót, de se nem vezetője a vadvérteknek, hogy magára vállalja a felelősséget, se nem igazán aggódik társai miatt, pláne, hogy a fele legszívesebben a főtéren hagyta volna őt. Na persze ez különösebb lelki sérelmeket nem okoz a férfinak, de ki-ki azt kapja amit nyújt. Na meg ott van az a vöröske, akivel habár kicsit összezörrentek indulás előtt, mégis szeretné minél közelebb tudni magához, így gyakran mellé sorol, hogy néhány szót váltsanak. Miután egy azon pontot sokadjára vakar meg teljesen önkéntelenül, és számtalan más helyen is úgy fest ingerenciája van kaparászni, feltűnik neki, hogy Meruwiel is hasonló problémával küzd, de nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. Bolhás sincs elfelejtve, bár Biga elég mély nyomot hagyott benne. Még hogy kutya, aki nem akar játszani? Hallatlan. A többi óriáskutya legalább oda-oda szagolt neki. A feketeség mélásan sétál gazdája mellett, a nagy csoportosulással sem tud mit kezdeni, de úgy fest nincs zavarban, hozzászokott ehhez a szegénynegyed utcáin. Tray időnként kicsit lemarad a jószággal, hogy elszórakoztasság egymást, akár kettesben, akár mással, ha csatlakozni szeretne egy kis mókázáshoz - ami, valljuk be őszintén, főleg a kutyának izgalmas. Botok, kavicsok és társai. Lassan sűrűsödik az erdő, s a kutya is, a kurta neveléséhez méltóan csendben halad, szorosan a mélységi mellett. Persze most nem vadásznak, de a jó szokást meg kell erősíteni a jószágban, ezért gyakori fejpaskolással jutalmazza a vadász Bolhást. Mennek, míg nem teljesen rájuk sötétedik, s éjszakára tábort vernek. A kis vörös gnóm csodás módon - a szó szoros értelmében - vacsorát biztosít a kompániának, amit Tray is szívesen fogad. Fehérjének kevés, de legalább megtelik a hasa. Önként felajánlja Sylwerannak, hogy vállalja az őrködés másik felét, amit ha rá bíz a vezér, éberen teljesít, egyre hevesebb vakarózások közepette. Tábort bontani nem igazán kell, de amiben tud, segít, és tovább indul a Shiriqa és Biga által kitaposott ösvényen.*
A hozzászólás írója (Trayäk, a nyomolvasó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.27 22:38:37
*A csapattal együtt a társulat eddigi egyetlen sötételfje is útnak indul. Cipekedésből persze kiveszi a részét, előbb a törékenynek tűnő lányoknak tesz ajánlatot, csak eztán fordul a gnómhoz, hogy neki kell-e segíteni - ő igazán úgy néz ki, mint aki elboldogul. Szíve szerint hátul maradna, sereghajtóként diktálná a tempót, de se nem vezetője a vadvérteknek, hogy magára vállalja a felelősséget, se nem igazán aggódik társai miatt, pláne, hogy a fele legszívesebben a főtéren hagyta volna őt. Na persze ez különösebb lelki sérelmeket nem okoz a férfinak, de ki-ki azt kapja amit nyújt. Na meg ott van az a vöröske, akivel habár kicsit összezörrentek indulás előtt, mégis szeretné minél közelebb tudni magához, így gyakran mellé sorol, hogy néhány szót váltsanak. Miután egy azon pontot sokadjára vakar meg teljesen önkéntelenül, és számtalan más helyen is úgy fest ingerenciája van kaparászni, feltűnik neki, hogy Meruwiel is hasonló problémával küzd, de nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. Bolhás sincs elfelejtve, bár Biga elég mély nyomot hagyott benne. Még hogy kutya, aki nem akar játszani? Hallatlan. A többi óriáskutya legalább oda-oda szagolt neki. A feketeség mélásan sétál gazdája mellett, a nagy csoportosulással sem tud mit kezdeni, de úgy fest nincs zavarban, hozzászokott ehhez a szegénynegyed utcáin. Tray időnként kicsit lemarad a jószággal, hogy elszórakoztasság egymást, akár kettesben, akár mással, ha csatlakozni szeretne egy kis mókázáshoz - ami, valljuk be őszintén, főleg a kutyának izgalmas. Botok, kavicsok és társai. Lassan sűrűsödik az erdő, s a kutya is, a kurta neveléséhez méltóan csendben halad, szorosan a mélységi mellett. Persze most nem vadásznak, de a jó szokást meg kell erősíteni a jószágban, ezért gyakori fejpaskolással jutalmazza a vadász Bolhást. Mennek, míg nem teljesen rájuk sötétedik, s éjszakára tábort vernek. A kis vörös gnóm csodás módon - a szó szoros értelmében - vacsorát biztosít a kompániának, amit Tray is szívesen fogad. Fehérjének kevés, de legalább megtelik a hasa. Önként felajánlja Sylwerannak, hogy vállalja az őrködés másik felét, amit ha rá bíz a vezér, éberen teljesít, egyre hevesebb vakarózások közepette. Tábort bontani nem igazán kell, de amiben tud, segít, és tovább indul a Shiriqa és Biga által kitaposott ösvényen.*
A hozzászólás írója (Trayäk, a nyomolvasó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.27 22:38:37
2357. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-27 21:58:36
Üzenet elküldve: 2016-05-27 21:58:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Vadvért-Hazatérés//
*Úgy tűnik, hogy minden rendben megy. Még az újakkal is jónak tűnik a dolog. Baldrollal az éjszakai ivászat alatt volt alkalmuk már rendesen kivesézni pár dolgot, és Sylweranra is ráfért a társaság.
Giusról hallott Jezabieltől... s bár furcsának és kissé különösen sötétnek tartja valahol így első találkozásra, mégis reményekkel telve bízik benne. Azért persze odafigyel majd rá, ahogyan mindenki másra, akit még nem ismer. Nem gondolja, hogy bárki is azzal a céllal volna itt, hogy keresztül húzza a számításait, de nem árt az óvatosság. A bizalmat mindig ki kell érdemelni. Ahogyan neki is ki kell majd a többieknél.
Hanarel pedig, aki valahol különösképpen idézi benne elf testvérei régimódiságát, szinte vetekedhetne vele fennkölt fogalmazásmódban. Neki is mindig sikerül túl szépen és hosszan beszélnie, és látszólag a férfit ragadja el leginkább ez a dolog. Hacsak nem még a többi hozzá hasonló elf testvérét... ám ők már hallották ezt a beszédet. Talán többször is, mint akarták.
Végül Syma is befut, és az egész népes társaság megindulhat. Különösen festhetnek így, a hajnali félben, tömegesen megindulva. Ahányan vannak, annyi faj, annyi kultúra, hit, elképzelés és gondolat, cél és vágy. Nem lesz könnyű ezt mind összehozni. De ahogyan a vöröslő ég alja rájuk terülő leple alatt elindulnak a jövőbe... annyira bizonyossá válik mindez, mint az, hogy végre útra keltek.
Shiriqa elindul elől, Sylweran pedig nem küldi maga mögé. Egyrészt a lány tudja, merre kell menni, másrészt jól jöhet egy olyan erőt sugárzó amazon az élen, mint a barátja. Sylweran csakhamar besorol mellé, miközben gondosan ügyel rá, hogy senki ne maradjon le - hátra hátra pillantgat, és ellenőrzi, mindenkivel minden rendben megy e. Különös menet, különös képet alkothatnak távolról és közelről egyaránt. Habár megvan ennek az előnye is. Annak ellenére, hogy mennyi holmi van náluk, amelyet meg lehetne lovasítani, alighanem gyorsan elmehetne a haramiák kedve egy ilyen csapat láttán a hasonló tevékenységektől.
Ráadásul hamar beérnek a fák közé, ott pedig már jóval nagyobb biztonságban vannak, mint a nyílt terepen.
Az éjszakai őrséget többek között maga is felvállalja. Már csak ismeretlen társaik miatt is - ám mivel próbál bízni bennük, így inkább csak éber elf szemeivel a környéket pásztázza.
Van alkalmuk mindannyiójuknak beszélgetni az út alatt, ám a kimerítő, lassan meredekké váló ösvény talán elveszi ettől a többiek kedvét. Nem aggódik emiatt Sylweran. Ha odaérnek a tisztásra, rögtön megered majd mindenki nyelve.
Már pedig közel járnak, s újabb pirkadat jön el, amikor a nap első sugaraival kelhetnek útra.*
*Úgy tűnik, hogy minden rendben megy. Még az újakkal is jónak tűnik a dolog. Baldrollal az éjszakai ivászat alatt volt alkalmuk már rendesen kivesézni pár dolgot, és Sylweranra is ráfért a társaság.
Giusról hallott Jezabieltől... s bár furcsának és kissé különösen sötétnek tartja valahol így első találkozásra, mégis reményekkel telve bízik benne. Azért persze odafigyel majd rá, ahogyan mindenki másra, akit még nem ismer. Nem gondolja, hogy bárki is azzal a céllal volna itt, hogy keresztül húzza a számításait, de nem árt az óvatosság. A bizalmat mindig ki kell érdemelni. Ahogyan neki is ki kell majd a többieknél.
Hanarel pedig, aki valahol különösképpen idézi benne elf testvérei régimódiságát, szinte vetekedhetne vele fennkölt fogalmazásmódban. Neki is mindig sikerül túl szépen és hosszan beszélnie, és látszólag a férfit ragadja el leginkább ez a dolog. Hacsak nem még a többi hozzá hasonló elf testvérét... ám ők már hallották ezt a beszédet. Talán többször is, mint akarták.
Végül Syma is befut, és az egész népes társaság megindulhat. Különösen festhetnek így, a hajnali félben, tömegesen megindulva. Ahányan vannak, annyi faj, annyi kultúra, hit, elképzelés és gondolat, cél és vágy. Nem lesz könnyű ezt mind összehozni. De ahogyan a vöröslő ég alja rájuk terülő leple alatt elindulnak a jövőbe... annyira bizonyossá válik mindez, mint az, hogy végre útra keltek.
Shiriqa elindul elől, Sylweran pedig nem küldi maga mögé. Egyrészt a lány tudja, merre kell menni, másrészt jól jöhet egy olyan erőt sugárzó amazon az élen, mint a barátja. Sylweran csakhamar besorol mellé, miközben gondosan ügyel rá, hogy senki ne maradjon le - hátra hátra pillantgat, és ellenőrzi, mindenkivel minden rendben megy e. Különös menet, különös képet alkothatnak távolról és közelről egyaránt. Habár megvan ennek az előnye is. Annak ellenére, hogy mennyi holmi van náluk, amelyet meg lehetne lovasítani, alighanem gyorsan elmehetne a haramiák kedve egy ilyen csapat láttán a hasonló tevékenységektől.
Ráadásul hamar beérnek a fák közé, ott pedig már jóval nagyobb biztonságban vannak, mint a nyílt terepen.
Az éjszakai őrséget többek között maga is felvállalja. Már csak ismeretlen társaik miatt is - ám mivel próbál bízni bennük, így inkább csak éber elf szemeivel a környéket pásztázza.
Van alkalmuk mindannyiójuknak beszélgetni az út alatt, ám a kimerítő, lassan meredekké váló ösvény talán elveszi ettől a többiek kedvét. Nem aggódik emiatt Sylweran. Ha odaérnek a tisztásra, rögtön megered majd mindenki nyelve.
Már pedig közel járnak, s újabb pirkadat jön el, amikor a nap első sugaraival kelhetnek útra.*
2356. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-27 16:21:46
Üzenet elküldve: 2016-05-27 16:21:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*Szereti ő is hallgatni a többieket, főleg a hozzáállásukat ehhez az egészhez. Egyik sem tűnik nebáncsvirágnak, remélhetőleg bírják majd a kemény munkát. Leginkább Symával beszélget, vagy csak szép csendben kapkodja a lábait a többiek után. Hosszú az út és nem könnyű a terep, beszélgetve még fárasztóbb lenne. Ő mondjuk egész jól bírja, bár nem egy harcos fajta, de kevés hobbija közül egyik az hogy karbantartsa testét. Meg hát, az ácsoláshoz és kovácsoláshoz is kell egy fizikum, neki pedig sosem volt büdös a munka. Az egyik pihenő alkalmával kap a lehetőségen és kipróbál egy varázslatot. Ugyan a csapatot jóllakatni ilyen trükkökkel nem tudja, de legalább egy kis kedvcsinálónak, nassolni valónak jó lesz. A kisállatok rendre hozzák is a bogyókat és magvakat, egy-két gomba is másodpercek alatt megterem. Egy apró kis felüdülés a kíméletlen menet közben. A táborhelynél is besegít amit csak tud, de annak örül hogy őrködésre nem osztják be. Egyszerűen nincs szokva az ilyesmihez, nem járnának jól vele. A kimerítő nap végén hamar el is teszi magát aludni, a holnapi nap sem lesz könnyebb.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a fák néhány gyümölcsöt, a föld gombákat, a kis állatok magvakat kínálnak/gyűjtenek számára.
*Szereti ő is hallgatni a többieket, főleg a hozzáállásukat ehhez az egészhez. Egyik sem tűnik nebáncsvirágnak, remélhetőleg bírják majd a kemény munkát. Leginkább Symával beszélget, vagy csak szép csendben kapkodja a lábait a többiek után. Hosszú az út és nem könnyű a terep, beszélgetve még fárasztóbb lenne. Ő mondjuk egész jól bírja, bár nem egy harcos fajta, de kevés hobbija közül egyik az hogy karbantartsa testét. Meg hát, az ácsoláshoz és kovácsoláshoz is kell egy fizikum, neki pedig sosem volt büdös a munka. Az egyik pihenő alkalmával kap a lehetőségen és kipróbál egy varázslatot. Ugyan a csapatot jóllakatni ilyen trükkökkel nem tudja, de legalább egy kis kedvcsinálónak, nassolni valónak jó lesz. A kisállatok rendre hozzák is a bogyókat és magvakat, egy-két gomba is másodpercek alatt megterem. Egy apró kis felüdülés a kíméletlen menet közben. A táborhelynél is besegít amit csak tud, de annak örül hogy őrködésre nem osztják be. Egyszerűen nincs szokva az ilyesmihez, nem járnának jól vele. A kimerítő nap végén hamar el is teszi magát aludni, a holnapi nap sem lesz könnyebb.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a fák néhány gyümölcsöt, a föld gombákat, a kis állatok magvakat kínálnak/gyűjtenek számára.
2355. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-27 13:18:38
Üzenet elküldve: 2016-05-27 13:18:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*Ő indul meg elsőként a Vadvértek csapatából, hatalmas lovát maga mellett vezetve. Az út hosszú lesz és kifejezetten fárasztó, mégis mosollyal a szája szélén hagyja maga mögött Arthenior városát. Persze nem tűnik el szem elől, nem megy egyenesen ki a vak világból egyedül, bevárja a többieket ha nagyon lemaradnának. Az elkövetkező pár hét kifejezetten kényelmetlen lesz. Össze kell rázódnia a sok ismeretlennek, kevés lesz a komfort, bizonyára lesznek összezördülések, de bízik mindenkiben. Remélhetőleg tudták hogy mire vállalkoztak és senkit nem ér majd meglepetésként a helyzet. A fénylő bogaraktól remélhetőleg most majd sikerül távol maradniuk, de sok ismeretlen veszély leselkedik még rájuk az erdő mélyében. Ő maga nem kezdeményez beszélgetést senkivel, inkább hallgatja a többiek csevegését, már amennyire a közelében maradnak. Kisvártatva el is érik az erdő határát, itt még ritkásabb a rengeteg és vannak kijárt csapások is, de pár óra után már érintetlen terepen járnak. Neki és Bigának kevésbé, de a többieknek mindenképpen jó hogy ők mennek elől, hiszen hatalmas termetükkel, nehéz lépteikkel járhatóbb utat vájnak a rengetegbe. Bigát mondjuk ez az egész látszólag egyáltalán nem érdekli. Csak megy előre, majd kiszúrják a szemét az ágak, az sem érdekli... Remélhetőleg mindenki felkészült az útra mert nem sokat pihennek. Egyszer-kétszer állnak csak meg és akkor is csupán pár percre. Sötétben viszont nem fognak menetelni, a táborhelynek alkalmas terület kijelölését rábízza valaki másra, mire rájuk esteledik már el is kényelmesedtek. Ég egy kisebb tábortűz, mindenki lepakolt, a hátasokat is lecuccolták és kikötötték rendesen... Vélhetőleg senki nem tervez hosszasan beszélgetni vagy iszogatni, hiszen reggel ismét a nap első sugaraival kell indulniuk. Az éjjeli őrség egyik felét természetesen ő maga vállalja, ahogy Sylwerant ismeri valószínűleg a férfi is kiveszi majd a részét a feladatból. A többiekben amúgy sem bízik még eléggé ahhoz hogy rájuk merné hagyni az álmát.*
*Ő indul meg elsőként a Vadvértek csapatából, hatalmas lovát maga mellett vezetve. Az út hosszú lesz és kifejezetten fárasztó, mégis mosollyal a szája szélén hagyja maga mögött Arthenior városát. Persze nem tűnik el szem elől, nem megy egyenesen ki a vak világból egyedül, bevárja a többieket ha nagyon lemaradnának. Az elkövetkező pár hét kifejezetten kényelmetlen lesz. Össze kell rázódnia a sok ismeretlennek, kevés lesz a komfort, bizonyára lesznek összezördülések, de bízik mindenkiben. Remélhetőleg tudták hogy mire vállalkoztak és senkit nem ér majd meglepetésként a helyzet. A fénylő bogaraktól remélhetőleg most majd sikerül távol maradniuk, de sok ismeretlen veszély leselkedik még rájuk az erdő mélyében. Ő maga nem kezdeményez beszélgetést senkivel, inkább hallgatja a többiek csevegését, már amennyire a közelében maradnak. Kisvártatva el is érik az erdő határát, itt még ritkásabb a rengeteg és vannak kijárt csapások is, de pár óra után már érintetlen terepen járnak. Neki és Bigának kevésbé, de a többieknek mindenképpen jó hogy ők mennek elől, hiszen hatalmas termetükkel, nehéz lépteikkel járhatóbb utat vájnak a rengetegbe. Bigát mondjuk ez az egész látszólag egyáltalán nem érdekli. Csak megy előre, majd kiszúrják a szemét az ágak, az sem érdekli... Remélhetőleg mindenki felkészült az útra mert nem sokat pihennek. Egyszer-kétszer állnak csak meg és akkor is csupán pár percre. Sötétben viszont nem fognak menetelni, a táborhelynek alkalmas terület kijelölését rábízza valaki másra, mire rájuk esteledik már el is kényelmesedtek. Ég egy kisebb tábortűz, mindenki lepakolt, a hátasokat is lecuccolták és kikötötték rendesen... Vélhetőleg senki nem tervez hosszasan beszélgetni vagy iszogatni, hiszen reggel ismét a nap első sugaraival kell indulniuk. Az éjjeli őrség egyik felét természetesen ő maga vállalja, ahogy Sylwerant ismeri valószínűleg a férfi is kiveszi majd a részét a feladatból. A többiekben amúgy sem bízik még eléggé ahhoz hogy rájuk merné hagyni az álmát.*
2354. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-24 19:10:57
Üzenet elküldve: 2016-05-24 19:10:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnalvér//
*Sebes léptekkel hagyja el Artheniort és a jól ismert erdő felé veszi az irányt. Közben a melón kattog az agya. Egyre inkább úgy érzi ez csak egy zsákutca lesz és pontosan erre készül fel.
~ Minek is hívta? Blodü... Á kit érdekel, hogy hívják Grendelt, csak a feje kell... ~ Bal combján kitapogatja a dobókéseket. Habár nem valami jó a dobófegyverekkel, ártani nem fog ha nála vannak. Lépteit megszaporázza, kíváncsi, mi vár rá az erdőben, persze nem fog úgy tenni mint valami laikus. Szövögeti a kis tervét, hogyan lenne a legcélszerűbb elkapni és levágni az óriást...*
*Sebes léptekkel hagyja el Artheniort és a jól ismert erdő felé veszi az irányt. Közben a melón kattog az agya. Egyre inkább úgy érzi ez csak egy zsákutca lesz és pontosan erre készül fel.
~ Minek is hívta? Blodü... Á kit érdekel, hogy hívják Grendelt, csak a feje kell... ~ Bal combján kitapogatja a dobókéseket. Habár nem valami jó a dobófegyverekkel, ártani nem fog ha nála vannak. Lépteit megszaporázza, kíváncsi, mi vár rá az erdőben, persze nem fog úgy tenni mint valami laikus. Szövögeti a kis tervét, hogyan lenne a legcélszerűbb elkapni és levágni az óriást...*
2353. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-21 22:42:28
Üzenet elküldve: 2016-05-21 22:42:28
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Végre megérkezett az erdőből, hosszú út mögötte, és legalább még egyszer annyira "kalandos". Mindenesetre felejthetetlen volt eddigi 21 éve, mégis (vagy ennek hatására) úgy döntött ideje körülnézni a városban.*
~Brrr... de hideg van. Pedig nem vagyok a fázós típus. Különös. Mintha az erdőben jobb idő lett volna. Nah, az biztos hogy legalább a karavánpihenőt elkerültem. Ki tudja kik vannak ilyenkor ott.~
*Elindult a város felé, kissé sietve, mintha el akarná hagyni maga mögött a dermesztő hideget.*
~Bekerülni ennyi ember közé... rég nem volt ilyen élményem. Legutóbb is csak amiatt, mert... ~
*Megrázta a fejét, mint amikor elhessegetünk egy régi emléket, melyre nem vagyunk kíváncsiak jelen helyzetünkben.*
~Nemsokára a városban leszek, nem gondolhatok folyton a vérontásra, gyilkolásra. Nem feltétlen tűrik jól ezt a viselkedést. Álarc és minden jó lesz. Senkinek nem fog feltűnni semmi hisz nem ismernek. Legfeljebb a ruházatom szólhatják meg, kissé érdekes összeállítás. Így végignézve... nem is tudom mit csodálkozok azon hogy fázok... Bár ebben az évszakban volt már melegebb is. Csak ne szólítson le senki. Legalább a városig ne. Először kipihenem magam, elsődleges célom egy fogadót találni. Remélhetőleg nem lesz a megfizethetetlen árkategóriában.~
~Brrr... de hideg van. Pedig nem vagyok a fázós típus. Különös. Mintha az erdőben jobb idő lett volna. Nah, az biztos hogy legalább a karavánpihenőt elkerültem. Ki tudja kik vannak ilyenkor ott.~
*Elindult a város felé, kissé sietve, mintha el akarná hagyni maga mögött a dermesztő hideget.*
~Bekerülni ennyi ember közé... rég nem volt ilyen élményem. Legutóbb is csak amiatt, mert... ~
*Megrázta a fejét, mint amikor elhessegetünk egy régi emléket, melyre nem vagyunk kíváncsiak jelen helyzetünkben.*
~Nemsokára a városban leszek, nem gondolhatok folyton a vérontásra, gyilkolásra. Nem feltétlen tűrik jól ezt a viselkedést. Álarc és minden jó lesz. Senkinek nem fog feltűnni semmi hisz nem ismernek. Legfeljebb a ruházatom szólhatják meg, kissé érdekes összeállítás. Így végignézve... nem is tudom mit csodálkozok azon hogy fázok... Bár ebben az évszakban volt már melegebb is. Csak ne szólítson le senki. Legalább a városig ne. Először kipihenem magam, elsődleges célom egy fogadót találni. Remélhetőleg nem lesz a megfizethetetlen árkategóriában.~
2352. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-15 19:45:01
Üzenet elküldve: 2016-05-15 19:45:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Visszatérés Artheniorba//
* Valóban jó kis csapat lettek, bár a nővér minden bizonnyal az a bizonyos plusz egy, aki leginkább csak akkor szólal meg, ha olyan a téma, amiben jártas.
Az elfnek nem kéne ezen gondolkoznia, hiszen magától értetődő, hogy mindenki tartozik egy köszönettel a másikaknak. Csak gondoljon bele az ember, mi lett volna, ha valamelyikük nincs ott? Ily' módon kevésbé direkt, de végül is mindenki megmentette a másikak életét. Bekötözött karja jobban fáj, mint azt sejtette, de csak nem hal bele. Na meg ez egy jó indok a hallgatásra, mikor szóba kerül az elf nagyszabású terve. Vagyis inkább az a része, hogy Eyldana is csatlakozzon.
A Sylweran mögötti ülőhelyet elfogadja, de akárhányszor szóba kerül a tisztás, vagy a család-barátok kérdéskör, a némaság burkát ölti magára.
Hogy jól esne-e? Igen, hiszen minden lénynek szüksége van egy helyre ahova tartozhat. Hogy hiányzik-e a kolostori élet? Igen, gyakran visszasírja azokat az időket, de olyankor arra gondol, hogy mit vesztett el azért, hogy oda kerülhessen. A szomorú némaság akkor törik meg, mikor Arthenior városa látótávolságba ér. *
- Figyelj, Sylweran...
* Nem is tudja, hogy kezdjen bele, ez nem az a fajta elmesélés, amiket azoknak szokott előadni, akiktől az eredarról szokott kérdezni. *
- ... nekem feladatom van. Meg kell találjak valami... valakit.
* Hirtelen nem is tudja, hogyan kéne folytatnia, vagy hogy folytassa e egyáltalán. Akárhogy is, az elf minden bizonnyal érzi a kételyeket hangjában, amiből rájöhet; a Nővér nem tudja, melyik ösvényt kéne követnie. *
* Valóban jó kis csapat lettek, bár a nővér minden bizonnyal az a bizonyos plusz egy, aki leginkább csak akkor szólal meg, ha olyan a téma, amiben jártas.
Az elfnek nem kéne ezen gondolkoznia, hiszen magától értetődő, hogy mindenki tartozik egy köszönettel a másikaknak. Csak gondoljon bele az ember, mi lett volna, ha valamelyikük nincs ott? Ily' módon kevésbé direkt, de végül is mindenki megmentette a másikak életét. Bekötözött karja jobban fáj, mint azt sejtette, de csak nem hal bele. Na meg ez egy jó indok a hallgatásra, mikor szóba kerül az elf nagyszabású terve. Vagyis inkább az a része, hogy Eyldana is csatlakozzon.
A Sylweran mögötti ülőhelyet elfogadja, de akárhányszor szóba kerül a tisztás, vagy a család-barátok kérdéskör, a némaság burkát ölti magára.
Hogy jól esne-e? Igen, hiszen minden lénynek szüksége van egy helyre ahova tartozhat. Hogy hiányzik-e a kolostori élet? Igen, gyakran visszasírja azokat az időket, de olyankor arra gondol, hogy mit vesztett el azért, hogy oda kerülhessen. A szomorú némaság akkor törik meg, mikor Arthenior városa látótávolságba ér. *
- Figyelj, Sylweran...
* Nem is tudja, hogy kezdjen bele, ez nem az a fajta elmesélés, amiket azoknak szokott előadni, akiktől az eredarról szokott kérdezni. *
- ... nekem feladatom van. Meg kell találjak valami... valakit.
* Hirtelen nem is tudja, hogyan kéne folytatnia, vagy hogy folytassa e egyáltalán. Akárhogy is, az elf minden bizonnyal érzi a kételyeket hangjában, amiből rájöhet; a Nővér nem tudja, melyik ösvényt kéne követnie. *
2351. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-15 17:15:41
Üzenet elküldve: 2016-05-15 17:15:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés Artheniorba//
*Ilyesmi kalandban nem volt még része, az biztos.
Valahogy szakszerűbbnek gondolta az ilyesfajta "munkát", Sylweran életstílusát. Azt hitte sokkal behatárolhatóbb hogy mikor mi lesz és hogyan kell majd cselekedni, de most már tapasztalatból tudja hogy ez nem így van. Izgalmasnak persze izgalmasabb így mintha rögtön mindent előre lehetne tudni, de kétségkívül veszélyesebb is. Még szerencse olyan talpraesettek amilyenek. Hogy megmentette volna Sylweran életét? Talán, de ilyen helyzetben nem fogja feljegyezni ezt. Így hozta a sors, vagy a szerencse, ha éppen rá ugrottak volna hárman-négyen akkor biztosan fordítva történt volna. Nem gondolja hogy most az adósa lenne az Elf, tartozna neki bármivel is, hiszen teljesen biztos benne hogy fordított helyzetben ő is megtette volna. Legközelebb viszont kevésbé lesz majd jóhiszemű az ismeretlen lényekkel szemben, annyi szent. A hazavezető úton az őrködések oroszlánrészét az óriás vállalta magára, Naltana termetéből és múltjából adódóan kevésbé alkalmas ilyesmire, a két sérült pedig minél többet pihen, annál jobb. Megszokta már, hogy ő a mindenkit pátyolgató, szívós, mindent kibíró "felnőtt", aki feláldozza saját kényelmét és épségét a többiekért. Még csak nem is morgolódik emiatt, mondhatni ebben találta meg a hivatását. Vigyáz a barátaira, ha már végre vannak. A jövővel ő maga kevésbé törődik. Szép helyet találtak, persze, és jó lesz ha majd megépül az otthonuk, de nem szereti előre beleélni magát semmibe. Hogy mi lesz, hogy lesz, az majd akkor kiderül, neki a most a fontos, még esetleg a holnap, de hogy hetek, hónapok múlva mi lesz, azzal kevésbé foglalkozik. Sérüléseik miatt kevesebbet vadásznak mint tervezték, még szerencse hogy hoztak magukkal vésztartalékot. A napok visszafelé szerencsésen telnek, nem történik újabb esemény. Ma estére talán már a városba is érnek.*
*Ilyesmi kalandban nem volt még része, az biztos.
Valahogy szakszerűbbnek gondolta az ilyesfajta "munkát", Sylweran életstílusát. Azt hitte sokkal behatárolhatóbb hogy mikor mi lesz és hogyan kell majd cselekedni, de most már tapasztalatból tudja hogy ez nem így van. Izgalmasnak persze izgalmasabb így mintha rögtön mindent előre lehetne tudni, de kétségkívül veszélyesebb is. Még szerencse olyan talpraesettek amilyenek. Hogy megmentette volna Sylweran életét? Talán, de ilyen helyzetben nem fogja feljegyezni ezt. Így hozta a sors, vagy a szerencse, ha éppen rá ugrottak volna hárman-négyen akkor biztosan fordítva történt volna. Nem gondolja hogy most az adósa lenne az Elf, tartozna neki bármivel is, hiszen teljesen biztos benne hogy fordított helyzetben ő is megtette volna. Legközelebb viszont kevésbé lesz majd jóhiszemű az ismeretlen lényekkel szemben, annyi szent. A hazavezető úton az őrködések oroszlánrészét az óriás vállalta magára, Naltana termetéből és múltjából adódóan kevésbé alkalmas ilyesmire, a két sérült pedig minél többet pihen, annál jobb. Megszokta már, hogy ő a mindenkit pátyolgató, szívós, mindent kibíró "felnőtt", aki feláldozza saját kényelmét és épségét a többiekért. Még csak nem is morgolódik emiatt, mondhatni ebben találta meg a hivatását. Vigyáz a barátaira, ha már végre vannak. A jövővel ő maga kevésbé törődik. Szép helyet találtak, persze, és jó lesz ha majd megépül az otthonuk, de nem szereti előre beleélni magát semmibe. Hogy mi lesz, hogy lesz, az majd akkor kiderül, neki a most a fontos, még esetleg a holnap, de hogy hetek, hónapok múlva mi lesz, azzal kevésbé foglalkozik. Sérüléseik miatt kevesebbet vadásznak mint tervezték, még szerencse hogy hoztak magukkal vésztartalékot. A napok visszafelé szerencsésen telnek, nem történik újabb esemény. Ma estére talán már a városba is érnek.*
2350. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-15 16:57:56
Üzenet elküldve: 2016-05-15 16:57:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Visszatérés Artheniorba//
*Nem volt esemény nélküli ez a kis kiruccanásuk, annyi szent.
Ha nem is találtak konkrét munkát, és nem hagyták el a Karavánpihenőt észak felé, a haza úton kitérve Erdőmélyére annyi minden történt, hogy azt elmesélni is hosszú lenne.
Először is, Sylweran sokkal jobban megismerhette Naltanát, és Shiriqával is közelebb kerültek egymáshoz. Főképpen ami az erdőszellemnél történteket illeti. A lány ugyanis megmentette az elf életét, s habár talán furcsállhatja, hogy Sylweran említésre sem méltatta a dolgot, a visszatérésük minden egyes percében ott motoszkált a férfi fejében. Így volt ez akkor is, amikor eltette a szellem által adott követ, hogy a leendő, alapítandó klánjuk első trófeája legyen, megpecsételve ezzel szövetségük kezdetét, és akkor is, amikor már a tábortűznél megpihenve kitisztították, összevarrták, és bekötözték egymás sebeit. A tündér felszerelése sokat segített... és a társaság is sokat dobott a gyógyuláson. Hiszen ketten indultak el Artheniorból, de négyen tartottak oda vissza. Nem csak Naltanát, de Eyldanát is megszerezték társuknak... és talán mondhatni, leendő barátjuknak is. A Nővér ugyanis remek társaságnak bizonyult. Vannak helyzetek, amikor egymásnak ismeretlen, idegen emberek a másik kezére szorulnak. Hogy egymástól függ az életük. Ezek azok a helyzetek, amikben akarva akaratlanul is kialakulhat egy barátság, egy erős kötelék. Egy csapat ismeretlen árnyéklénnyel körülvéve a jéghideg sötét éjszakában... nos... ez pontosan ilyen helyzet volt.
Volt idejük beszélni, amíg kikeveredtek a fák közül, s Sylweran alaposan elmondta mindannyiuknak immáron a régen dédelgetett terveit. És látszólag mindenkinek tetszett az ötlet. Egy csapat hontalan, akik családra, társakra, támogatásra vágynak. Úgy tűnt, ideje, hogy belevágjon abba, amibe már oly régóta szeretne. És már az is megvolt, hogy hol épülhetne fel az új otthon.
Erdőmélyéről visszatérve ugyanis egy csodálatos helyre akadtak. A fák ősi nyugalommal nőtték körül a tisztást, amely éppen elég nagy volt ahhoz, hogy egy takaros kis épületet felhúzzanak rá. Érintetlen volt, öreg, mégis annyira hívogató... a természet hívta magához őket. S ahogyan az elf meglátta ezt, nyomban tudta, hogy ide kell visszajönniük. Olykor talán a sors keze vezeti az embert vagy esetünkben az elfet... talán tényleg van valamilyen felsőbbrendű lény. Ki tudja.
De Boróka hátán lovagolva - ha a Nővér elfogadta, akkor Sylweran akár vele együtt ülhet a hátason - társai oldalán, ezután a kaland után, a kővel a zsebében és a tisztás képével az emlékeiben úgy érezte... végre hazatért.
Hosszú még az útjuk ugyan addig, hogy valódi otthonuk legyen... de közelebbinek érzi a célt, mint eddig valaha érezhette.*
*Nem volt esemény nélküli ez a kis kiruccanásuk, annyi szent.
Ha nem is találtak konkrét munkát, és nem hagyták el a Karavánpihenőt észak felé, a haza úton kitérve Erdőmélyére annyi minden történt, hogy azt elmesélni is hosszú lenne.
Először is, Sylweran sokkal jobban megismerhette Naltanát, és Shiriqával is közelebb kerültek egymáshoz. Főképpen ami az erdőszellemnél történteket illeti. A lány ugyanis megmentette az elf életét, s habár talán furcsállhatja, hogy Sylweran említésre sem méltatta a dolgot, a visszatérésük minden egyes percében ott motoszkált a férfi fejében. Így volt ez akkor is, amikor eltette a szellem által adott követ, hogy a leendő, alapítandó klánjuk első trófeája legyen, megpecsételve ezzel szövetségük kezdetét, és akkor is, amikor már a tábortűznél megpihenve kitisztították, összevarrták, és bekötözték egymás sebeit. A tündér felszerelése sokat segített... és a társaság is sokat dobott a gyógyuláson. Hiszen ketten indultak el Artheniorból, de négyen tartottak oda vissza. Nem csak Naltanát, de Eyldanát is megszerezték társuknak... és talán mondhatni, leendő barátjuknak is. A Nővér ugyanis remek társaságnak bizonyult. Vannak helyzetek, amikor egymásnak ismeretlen, idegen emberek a másik kezére szorulnak. Hogy egymástól függ az életük. Ezek azok a helyzetek, amikben akarva akaratlanul is kialakulhat egy barátság, egy erős kötelék. Egy csapat ismeretlen árnyéklénnyel körülvéve a jéghideg sötét éjszakában... nos... ez pontosan ilyen helyzet volt.
Volt idejük beszélni, amíg kikeveredtek a fák közül, s Sylweran alaposan elmondta mindannyiuknak immáron a régen dédelgetett terveit. És látszólag mindenkinek tetszett az ötlet. Egy csapat hontalan, akik családra, társakra, támogatásra vágynak. Úgy tűnt, ideje, hogy belevágjon abba, amibe már oly régóta szeretne. És már az is megvolt, hogy hol épülhetne fel az új otthon.
Erdőmélyéről visszatérve ugyanis egy csodálatos helyre akadtak. A fák ősi nyugalommal nőtték körül a tisztást, amely éppen elég nagy volt ahhoz, hogy egy takaros kis épületet felhúzzanak rá. Érintetlen volt, öreg, mégis annyira hívogató... a természet hívta magához őket. S ahogyan az elf meglátta ezt, nyomban tudta, hogy ide kell visszajönniük. Olykor talán a sors keze vezeti az embert vagy esetünkben az elfet... talán tényleg van valamilyen felsőbbrendű lény. Ki tudja.
De Boróka hátán lovagolva - ha a Nővér elfogadta, akkor Sylweran akár vele együtt ülhet a hátason - társai oldalán, ezután a kaland után, a kővel a zsebében és a tisztás képével az emlékeiben úgy érezte... végre hazatért.
Hosszú még az útjuk ugyan addig, hogy valódi otthonuk legyen... de közelebbinek érzi a célt, mint eddig valaha érezhette.*
2349. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-13 22:04:03
Üzenet elküldve: 2016-05-13 22:04:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Zagur'Raz//
*Jobb ötlete neki se akadt, így ő is a korábbi tevékenységét folytatja, amíg el nem fogy az éjszaka, teljesen eseménytelenül és nyugodtan. Körülbelül ekkor látja távozni a vezért, meg visszatérni is. Nem kérdezte, hogy hova megy Hagrar, és csak kicsit lepődik meg azon, amikor őzhússal a vállán tér vissza.
Stosha nem sokban járul hozzá a reggelihez, de akkor már utoljára szolgálja ki magát belőle egy adaggal és gyorsan el is tünteti azt.
Mivel Assag előbb érdeklődik a kaland mibenléte felől, mint ahogy ő egyáltalán megszólalna, így marad is csendben. Valahol, nagyon mélyen csendben röhög a tényen, hogy legalább a kérdésében egyetért a felcserrel. A válasz egyébként is hamarosan megérkezik Gworash-tól, miszerint Drahunt akarnak fogni. A "merre" az már annyira nem érdekli, előbb-utóbb úgyis elérik a klán többi tagját, bár ezek szerint csak az állat befogása után. Ebben nem biztos, hogy túl sok hasznát látják majd, de igyekszik a kihívást látni benne.
Neki nincs nagyon szedelődzködni valója, így csak csendben ül, amíg minden elrendeződik és elindulnak.*
//Zagur'Raz//
*Jobb ötlete neki se akadt, így ő is a korábbi tevékenységét folytatja, amíg el nem fogy az éjszaka, teljesen eseménytelenül és nyugodtan. Körülbelül ekkor látja távozni a vezért, meg visszatérni is. Nem kérdezte, hogy hova megy Hagrar, és csak kicsit lepődik meg azon, amikor őzhússal a vállán tér vissza.
Stosha nem sokban járul hozzá a reggelihez, de akkor már utoljára szolgálja ki magát belőle egy adaggal és gyorsan el is tünteti azt.
Mivel Assag előbb érdeklődik a kaland mibenléte felől, mint ahogy ő egyáltalán megszólalna, így marad is csendben. Valahol, nagyon mélyen csendben röhög a tényen, hogy legalább a kérdésében egyetért a felcserrel. A válasz egyébként is hamarosan megérkezik Gworash-tól, miszerint Drahunt akarnak fogni. A "merre" az már annyira nem érdekli, előbb-utóbb úgyis elérik a klán többi tagját, bár ezek szerint csak az állat befogása után. Ebben nem biztos, hogy túl sok hasznát látják majd, de igyekszik a kihívást látni benne.
Neki nincs nagyon szedelődzködni valója, így csak csendben ül, amíg minden elrendeződik és elindulnak.*
2348. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-13 20:59:50
Üzenet elküldve: 2016-05-13 20:59:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Zagur'Raz//
*Gworash látomásának emlékével együtt sült hús illatára ébred. Orra mélyeket szippant fektében, beindítva gyomrának kazánját.
Feltápászkodik és a finom falatok látványára a csipás, táskás szemek élessé válnak és bemérik a prédát. Valamit Hagrar is mond, de a reggeli kómában csak az "Egyetek"-et érti meg. Egy elismerő "Hmm"-el felkap egyet a finom falatok közül és már puszilja is be. Hamar elfogyasztja a rá eső részt, majd szomját is oltja. Kicsit nyújtózik, hogy az elgémberedett végtagokat rendbe tegye. Ez után Hagrarhoz szól.*
- Merre tovább? *Kérdezi, majd összekapja motyóját, hogy elsőként legyen kész az indulásra. Majd a tervezett kalandról eszébe jut, hogy valami takarmányt is kell majd szedniük a Drahun fogáshoz.*
- Assag, te jobban értesz a füvekhez, nem tudod mi az a növény amit egy Drahun igazán szeret?
*Ha olyat találnak, egyszerűbb lesz betörni, mint ha csak puszta erővel akarnák, persze sokszor az is bejön, de egy Drahun esetében az orkok nincsenek előnyben méretüket tekintve, ügyesnek kell lenniük, főleg Hagrarnak...*
//Zagur'Raz//
*Gworash látomásának emlékével együtt sült hús illatára ébred. Orra mélyeket szippant fektében, beindítva gyomrának kazánját.
Feltápászkodik és a finom falatok látványára a csipás, táskás szemek élessé válnak és bemérik a prédát. Valamit Hagrar is mond, de a reggeli kómában csak az "Egyetek"-et érti meg. Egy elismerő "Hmm"-el felkap egyet a finom falatok közül és már puszilja is be. Hamar elfogyasztja a rá eső részt, majd szomját is oltja. Kicsit nyújtózik, hogy az elgémberedett végtagokat rendbe tegye. Ez után Hagrarhoz szól.*
- Merre tovább? *Kérdezi, majd összekapja motyóját, hogy elsőként legyen kész az indulásra. Majd a tervezett kalandról eszébe jut, hogy valami takarmányt is kell majd szedniük a Drahun fogáshoz.*
- Assag, te jobban értesz a füvekhez, nem tudod mi az a növény amit egy Drahun igazán szeret?
*Ha olyat találnak, egyszerűbb lesz betörni, mint ha csak puszta erővel akarnák, persze sokszor az is bejön, de egy Drahun esetében az orkok nincsenek előnyben méretüket tekintve, ügyesnek kell lenniük, főleg Hagrarnak...*
2347. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-13 17:43:49
Üzenet elküldve: 2016-05-13 17:43:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás haza//
//Zagur'Raz//
*A beszélgetés hirtelen véget ért, majd ki-ki a maga dolgát folytatja - Stosha a mozdulatlan sötétet, Assag pedig a hevesen lobogó tüzet bámulja. A vezér aztán ébredezni látszik kurta pihenője után, és se szó se beszéd elindul a távolba, hogy kisvártatva a félig preparált reggelivel térjen vissza közéjük. Mivel az őrzésre nagy szükség már nincs, Assag elmarja a földre dobott bőrdarabokat, hogy azokat dolgozza fel használható formára. A vezér technikája hagy kívánnivalót maga után, csak cafatokat tud megkaparintani a felcser, de csonttőrével minden feleslegtől megszabadítja a bőrdarabokat, majd a tűz mellé dobja őket, hogy száradjanak, amíg az étel készül. A vezér, az étel elkészültével ébresztőt fúj, ha szükség van rá, ha nincs, Assag pedig bármily szégyenlősség híján másodikként mar el egy fejadagnyi húst.*
-Na és milyen kalandon jár az eszed, főnök?
*Teszi fel a minimum őt, de talán még Stoshát is foglalkoztató kérdést, ahogy az induláshoz készülnek.*
//Zagur'Raz//
*A beszélgetés hirtelen véget ért, majd ki-ki a maga dolgát folytatja - Stosha a mozdulatlan sötétet, Assag pedig a hevesen lobogó tüzet bámulja. A vezér aztán ébredezni látszik kurta pihenője után, és se szó se beszéd elindul a távolba, hogy kisvártatva a félig preparált reggelivel térjen vissza közéjük. Mivel az őrzésre nagy szükség már nincs, Assag elmarja a földre dobott bőrdarabokat, hogy azokat dolgozza fel használható formára. A vezér technikája hagy kívánnivalót maga után, csak cafatokat tud megkaparintani a felcser, de csonttőrével minden feleslegtől megszabadítja a bőrdarabokat, majd a tűz mellé dobja őket, hogy száradjanak, amíg az étel készül. A vezér, az étel elkészültével ébresztőt fúj, ha szükség van rá, ha nincs, Assag pedig bármily szégyenlősség híján másodikként mar el egy fejadagnyi húst.*
-Na és milyen kalandon jár az eszed, főnök?
*Teszi fel a minimum őt, de talán még Stoshát is foglalkoztató kérdést, ahogy az induláshoz készülnek.*
2346. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-13 17:24:19
Üzenet elküldve: 2016-05-13 17:24:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Zagur'Raz//
*Valószínűleg eseménytelen az éjszaka, így a vezér is ki tudta magát pihenni. Igaz, hogy sokat nem aludt de mégis elég fittnek érzi magát ahhoz hogy vadásszon a hajnalban. Talán valami fiatal őzet cipel vissza a rögtönzött táborba. Persze már ki van belezve, és véreztetve a jószág. Már csak le kell nyúzni. Ezt meg Hagrar kifejezett precízséggel előkészítve lát hozzá. Majd igyekszik az állatot úgy megnyúzni, hogy sok hús ne maradjon a bőrén. Aztán nyársakat készít. És a nagyobb húsokat a tűzhöz közel rakja. Így kiszárad az élelem nagy része és a felmelegedett köveken, lassan átsül. A kisebb darabok kerülnek a nyársra, és kitámasztva a botokat sül a tűz felett. Ínycsiklandozó illatok szálnak, és ha Gworash, vagy az őrök egyike elaludt akkor finom illatra kelhetnek.*
-Gyerünk! Felkelni! Egyetek, aztán lesz egy kis kalandunk! Készülődjetek. Hamarosan indulunk! *Mondja Hagrar elég határozottan, és ő maga is nekilát az evésnek, amint megsült az egyik hús.*
//Zagur'Raz//
*Valószínűleg eseménytelen az éjszaka, így a vezér is ki tudta magát pihenni. Igaz, hogy sokat nem aludt de mégis elég fittnek érzi magát ahhoz hogy vadásszon a hajnalban. Talán valami fiatal őzet cipel vissza a rögtönzött táborba. Persze már ki van belezve, és véreztetve a jószág. Már csak le kell nyúzni. Ezt meg Hagrar kifejezett precízséggel előkészítve lát hozzá. Majd igyekszik az állatot úgy megnyúzni, hogy sok hús ne maradjon a bőrén. Aztán nyársakat készít. És a nagyobb húsokat a tűzhöz közel rakja. Így kiszárad az élelem nagy része és a felmelegedett köveken, lassan átsül. A kisebb darabok kerülnek a nyársra, és kitámasztva a botokat sül a tűz felett. Ínycsiklandozó illatok szálnak, és ha Gworash, vagy az őrök egyike elaludt akkor finom illatra kelhetnek.*
-Gyerünk! Felkelni! Egyetek, aztán lesz egy kis kalandunk! Készülődjetek. Hamarosan indulunk! *Mondja Hagrar elég határozottan, és ő maga is nekilát az evésnek, amint megsült az egyik hús.*
2345. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-12 17:43:01
Üzenet elküldve: 2016-05-12 17:43:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás haza//
//Zagur'Raz//
*Nem akart összeveszni senkivel és a vezért sem akarta felébreszteni. Illetve csak feltételezi, hogy a szóváltás ébreszthette fel Hagrart. Amíg a másik két ork a tüzet bámulja, Stosha a sötétséget, mert attól, hogy valaki felébredt, ő még őrségen van. És szép dolog a tüzet figyelni, de támadókra sosem onnan kell számítani.
Lehet, hogy túlreagálta, merül fel benne Hagrar rövid beszédét hallgatva. Neki is akadna hozzáfűzni valója, leginkább azzal kapcsolatban, hogy ahhoz, hogy egy csatában sikeresen harcoljon valaki mellett, nem feltétlen kell barátoknak lenniük.
Amikor Hagrar kitölti az italt és iszik még ő is valami alkoholra számít, de a felcser sóhaja után már le is tesz erről, nem éri akkora meglepetésként a víz. Belekortyol, majd visszaadja a poharat gazdájának.
Assag megjegyzésére nem reagál, de ezzel ő is lezártnak tekinti a nézeteltérést, és folytatja a sötétbe bámulást.
Kizárt dolog, hogy elfelejtse a múltját, de ő általában a jelenből ítélkezik, és a felcser mostanában tett megjegyzést. Amit azért megjegyez magának, amíg nincs más, ami alapján ítélkezhet.*
//Zagur'Raz//
*Nem akart összeveszni senkivel és a vezért sem akarta felébreszteni. Illetve csak feltételezi, hogy a szóváltás ébreszthette fel Hagrart. Amíg a másik két ork a tüzet bámulja, Stosha a sötétséget, mert attól, hogy valaki felébredt, ő még őrségen van. És szép dolog a tüzet figyelni, de támadókra sosem onnan kell számítani.
Lehet, hogy túlreagálta, merül fel benne Hagrar rövid beszédét hallgatva. Neki is akadna hozzáfűzni valója, leginkább azzal kapcsolatban, hogy ahhoz, hogy egy csatában sikeresen harcoljon valaki mellett, nem feltétlen kell barátoknak lenniük.
Amikor Hagrar kitölti az italt és iszik még ő is valami alkoholra számít, de a felcser sóhaja után már le is tesz erről, nem éri akkora meglepetésként a víz. Belekortyol, majd visszaadja a poharat gazdájának.
Assag megjegyzésére nem reagál, de ezzel ő is lezártnak tekinti a nézeteltérést, és folytatja a sötétbe bámulást.
Kizárt dolog, hogy elfelejtse a múltját, de ő általában a jelenből ítélkezik, és a felcser mostanában tett megjegyzést. Amit azért megjegyez magának, amíg nincs más, ami alapján ítélkezhet.*
2344. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-12 17:03:13
Üzenet elküldve: 2016-05-12 17:03:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás haza//
//Zagur'Raz//
*Gworash amint álomba merül, úgy is marad, amíg tovább nem mennek. Ha már van lehetősége aludni, akkor teljes mértékben kihasználja a lehetőséget. Álmában sok mindent lát és mióta a szellemekkel intenzívebb a kapcsolata, nem csak sületlenségeket álmodik, mint például két lábon járó sült csirkéket és éneklő elfeket, hanem jelentéssel bíró víziókat, amiket megragad és tanul belőlük.
Most éppen egy Lobogó tüzet lát, amit körbeölel egy ezüstös fátyol. A tűz egyre jobban ég, ahogy a fátyol közelebb ér hozzá. "Ez a te feladatod, a te felelősséged!" Mondja neki egy elemi hang...
Hogy ez mit jelent, majd rájön amint felébred és fontolgatja. Érdekes módon ezek a látomások, vagy víziók nem olyan áttetszőek, haloványak, mint a többi álom. Áthatóak és élethűek, olyan élénk emléket hagyva Gworashban, hogy nem tudja őket elfelejteni. Egyértelműen a szellemek ihletik őket és Viharpöröly hálás, hogy ezekben részesülhet, ez egyértelműen jó jel. Amint felébred ez is az első gondolata...
~ A te feladatod, a te felelősséged... ~
Ahogy tovább haladnak Gworash ezzel foglalkozik, ezekből tanul, ezekkel lesz bölcsebb...*
//Zagur'Raz//
*Gworash amint álomba merül, úgy is marad, amíg tovább nem mennek. Ha már van lehetősége aludni, akkor teljes mértékben kihasználja a lehetőséget. Álmában sok mindent lát és mióta a szellemekkel intenzívebb a kapcsolata, nem csak sületlenségeket álmodik, mint például két lábon járó sült csirkéket és éneklő elfeket, hanem jelentéssel bíró víziókat, amiket megragad és tanul belőlük.
Most éppen egy Lobogó tüzet lát, amit körbeölel egy ezüstös fátyol. A tűz egyre jobban ég, ahogy a fátyol közelebb ér hozzá. "Ez a te feladatod, a te felelősséged!" Mondja neki egy elemi hang...
Hogy ez mit jelent, majd rájön amint felébred és fontolgatja. Érdekes módon ezek a látomások, vagy víziók nem olyan áttetszőek, haloványak, mint a többi álom. Áthatóak és élethűek, olyan élénk emléket hagyva Gworashban, hogy nem tudja őket elfelejteni. Egyértelműen a szellemek ihletik őket és Viharpöröly hálás, hogy ezekben részesülhet, ez egyértelműen jó jel. Amint felébred ez is az első gondolata...
~ A te feladatod, a te felelősséged... ~
Ahogy tovább haladnak Gworash ezzel foglalkozik, ezekből tanul, ezekkel lesz bölcsebb...*
2343. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-12 16:03:09
Üzenet elküldve: 2016-05-12 16:03:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás haza//
//Zagur'Raz//
*A félork úgy látszik kissé felkapja a vizet az egyszerű jó tanácson, legalábbis amit Assag így értékelt magában - de mivel fogalma sincs, őszintén fogalma sincs arról, hogy a másik nem telivér, ezért nem tudja hova tenni a megjegyzését, viszont talált egy csinos gyenge pontot a másik egóján - az mindig jó. Választ nem ad a sértődött riposztra, csak Hagrarral egyetemben farkasszemet néz a lobogó tűzzel, viszont érezhető a vezéren, hogy feszült. Szóra nyitja a száját, és kevéssé barátságos hangnemben oktatja ki a szópárbajozó lányokat. Assag próbálja nem látványosan forgatni a szemeit, amikor az egy-törzs-egy-nép részhez ér a vezér. Persze igaz ami igaz, Assagnak is ki kell vennie a részét, de miért ne szórakozhatna közben? Kinek árt egy kis csipkelődés? Pláne orkok között. Csuklóból visszaválaszolná, hogy az erős nép kifejezést nem csak a karokra és lábakra kell vetíteni, de inkább nem piszkálja tovább Stosha lelki világát, ugyanis az utolsó dolog amit tennie kellene a felcsernek, az az, hogy magára haragítja az egyetlen orkot, aki őszintén hisz benne. Nem csak ezért, de mert amaz ültő helyében is kettétörné a vaskosnak tűnő, ám meglepően nyüzüge orkformát. Már-már kibukik belőle valami látványos undor, mikor előkerül a pohár, és az ígéretes átlátszó lötty. A vezér fapofával meghúzza, majd Assag felé nyújtja azt.*
~Na végre, ezt már szeretem.~
*Gondolja magában, majd mikor nem égeti végig a torkát az, amit ő tömény alkoholnak hitt, elemeli a szájától és nagyot sóhajt miközben nyújtja a poharat gazdája felé.*
~Hát én aztán nem feledem az biztos.~
-Pau.
*Böki Stoshának kopottas ork nyelvtudását előbányászva, ahogy az is kézhez kapja a kristály tiszta vizet. Ezzel mintegy tűzszünetet kötvén az amúgy összetűzésnek nem mondható szóváltásban, majd újra a tűz felé fordítja a tekintetét.*
A hozzászólás írója (Assag Rugia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.12 16:08:30
//Zagur'Raz//
*A félork úgy látszik kissé felkapja a vizet az egyszerű jó tanácson, legalábbis amit Assag így értékelt magában - de mivel fogalma sincs, őszintén fogalma sincs arról, hogy a másik nem telivér, ezért nem tudja hova tenni a megjegyzését, viszont talált egy csinos gyenge pontot a másik egóján - az mindig jó. Választ nem ad a sértődött riposztra, csak Hagrarral egyetemben farkasszemet néz a lobogó tűzzel, viszont érezhető a vezéren, hogy feszült. Szóra nyitja a száját, és kevéssé barátságos hangnemben oktatja ki a szópárbajozó lányokat. Assag próbálja nem látványosan forgatni a szemeit, amikor az egy-törzs-egy-nép részhez ér a vezér. Persze igaz ami igaz, Assagnak is ki kell vennie a részét, de miért ne szórakozhatna közben? Kinek árt egy kis csipkelődés? Pláne orkok között. Csuklóból visszaválaszolná, hogy az erős nép kifejezést nem csak a karokra és lábakra kell vetíteni, de inkább nem piszkálja tovább Stosha lelki világát, ugyanis az utolsó dolog amit tennie kellene a felcsernek, az az, hogy magára haragítja az egyetlen orkot, aki őszintén hisz benne. Nem csak ezért, de mert amaz ültő helyében is kettétörné a vaskosnak tűnő, ám meglepően nyüzüge orkformát. Már-már kibukik belőle valami látványos undor, mikor előkerül a pohár, és az ígéretes átlátszó lötty. A vezér fapofával meghúzza, majd Assag felé nyújtja azt.*
~Na végre, ezt már szeretem.~
*Gondolja magában, majd mikor nem égeti végig a torkát az, amit ő tömény alkoholnak hitt, elemeli a szájától és nagyot sóhajt miközben nyújtja a poharat gazdája felé.*
~Hát én aztán nem feledem az biztos.~
-Pau.
*Böki Stoshának kopottas ork nyelvtudását előbányászva, ahogy az is kézhez kapja a kristály tiszta vizet. Ezzel mintegy tűzszünetet kötvén az amúgy összetűzésnek nem mondható szóváltásban, majd újra a tűz felé fordítja a tekintetét.*
A hozzászólás írója (Assag Rugia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.12 16:08:30
2342. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-12 15:10:18
Üzenet elküldve: 2016-05-12 15:10:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás haza//
//Zagur'Raz//
-Ez remek ötlet! Nem hiába értesz te ezekhez a dolgokhoz! Akkor Holnap, majd megpróbáljuk ezt a vadászatot kivitelezni. Pihenj barátom, látom kifárasztott a városi tömeg. *Ekkor ő maga is lefekszik aludni, viszont elég nyugtalan. Nem tud aludni. Jár az agya, és azon gondolkozik hogyan lehetne ezt a vadászatot kivitelezni. A nyugodt alvást még az is hátráltatja, hogy Assag és Stosha úgy beszélgetnek, mint két tüzelő szajha akik összevesztek egy hímen. Hagrar felül, és a tüzet bámulja. Egy jó ideig, aztán csendesebben beszél, nehogy felébressze Gworasht.*
-Olyanok vagytok, mint a dögön marakodó hiénák! Mi ez a széthúzás? *Most leginkább Assagra néz. Persze amit az ork nő mondott egytől egyig igaz. De a vezér is hallotta benne az az élt, amit megejtett a nőstény. Azt az okoskodó, kioktató hangnemet.*
-Egy törzs vagyunk! Egy erős nép! Ha egymást tépjük, mi lesz ha ellenséggel nézünk szemben? Mit tesztek majd, mikor egymás mellett álltok és az ellenség körbevesz titeket? Senkit! Senkit nem fog érdekelni, hogy milyen jóba vagytok. Csupán az lesz a céljuk, hogy megöljenek titeket. Viszont ha nem ismeritek a társatokat, akkor elbuktok! Nagy eséllyel mindketten meghaltok, és akkor semmit nem ért a halálotok. Viszont ha ismeritek egymást! És egyre jár az agyatok, akár egy tucat ellenséggel is elbánhattok! Viszont ahhoz el kell ismernetek egymást! Gyerünk! *Vesz elő egy poharat, és megtölti vízzel.* -Igyatok! Ez az egység! Mindenki osztozik rajta! És mindenki kiveszi a részét belőle! *Hagrar is iszik belőle, majd Assagnak, később Stoshának nyújtja.* -Ne feledjétek el kik vagytok, és honnan jöttetek! De ne ítéljetek a múltból! Mindenkinek megadatott a lehetőség hogy bizonyítson! És ha úgy tesz, el kell fogadni olyannak amilyen!
//Zagur'Raz//
-Ez remek ötlet! Nem hiába értesz te ezekhez a dolgokhoz! Akkor Holnap, majd megpróbáljuk ezt a vadászatot kivitelezni. Pihenj barátom, látom kifárasztott a városi tömeg. *Ekkor ő maga is lefekszik aludni, viszont elég nyugtalan. Nem tud aludni. Jár az agya, és azon gondolkozik hogyan lehetne ezt a vadászatot kivitelezni. A nyugodt alvást még az is hátráltatja, hogy Assag és Stosha úgy beszélgetnek, mint két tüzelő szajha akik összevesztek egy hímen. Hagrar felül, és a tüzet bámulja. Egy jó ideig, aztán csendesebben beszél, nehogy felébressze Gworasht.*
-Olyanok vagytok, mint a dögön marakodó hiénák! Mi ez a széthúzás? *Most leginkább Assagra néz. Persze amit az ork nő mondott egytől egyig igaz. De a vezér is hallotta benne az az élt, amit megejtett a nőstény. Azt az okoskodó, kioktató hangnemet.*
-Egy törzs vagyunk! Egy erős nép! Ha egymást tépjük, mi lesz ha ellenséggel nézünk szemben? Mit tesztek majd, mikor egymás mellett álltok és az ellenség körbevesz titeket? Senkit! Senkit nem fog érdekelni, hogy milyen jóba vagytok. Csupán az lesz a céljuk, hogy megöljenek titeket. Viszont ha nem ismeritek a társatokat, akkor elbuktok! Nagy eséllyel mindketten meghaltok, és akkor semmit nem ért a halálotok. Viszont ha ismeritek egymást! És egyre jár az agyatok, akár egy tucat ellenséggel is elbánhattok! Viszont ahhoz el kell ismernetek egymást! Gyerünk! *Vesz elő egy poharat, és megtölti vízzel.* -Igyatok! Ez az egység! Mindenki osztozik rajta! És mindenki kiveszi a részét belőle! *Hagrar is iszik belőle, majd Assagnak, később Stoshának nyújtja.* -Ne feledjétek el kik vagytok, és honnan jöttetek! De ne ítéljetek a múltból! Mindenkinek megadatott a lehetőség hogy bizonyítson! És ha úgy tesz, el kell fogadni olyannak amilyen!
2341. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-12 13:26:02
Üzenet elküldve: 2016-05-12 13:26:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás haza//
//Zagur'Raz//
*Elindulnak vissza a pusztára. Hagrar szólítja őt, Gworash pedig oda is megy hozzá szót váltani.*
- Mondd, amit mondani akarsz.
*Néz a tiszta narancs szempár Hagrar kékjébe.*
- Valóban képes vagyok rá, de csak egy időre...
*Hallgatja a vezér mondanivalóját és a drahun említésére meg sem lepődik, elvégre ha hátasról van szó, a lovak nem éppen vannak hozzászokva az ork méretekhez.*
- Igazából meg lehet oldani, persze nem lesz könnyű, tudod a drahun csordában él. Hogyan oldjuk meg, hogy ne taposson össze minket mind, amíg te betöröd az egyiket?
*Viharpöröly csak nevet egyet az "Elég fiatal vagy egy kis testmozgáshoz?" szövegen, mintha pár órája nem a barakkban edzette volna magát. Fiatal és minden lehetőséget megragad, hogy a legjobbat hozza ki magából. A harci képességeit akkor élezi ki amikor csak lehet, mert a sámáni karrier egy hosszú, lassú lefolyású fejlődés, csak évek múlva lesz látható eredménye képességeinek.*
- Talán az lenne a legjobb, ha a lassabb utat választjuk, például valami finomabb falattal elcsalunk egy nagyobb példányt, akkor én lenyugtatom, te felülsz rá míg én etetem és ezt addig, amíg a kaját és a lovasát azonos jelenségnek veszi...
*A továbbiakban Gworash a gondolataival törődik, kattognak a fogaskerekek agyának szerkezetében. Nem mindig komoly dolgokon, ami éppen eszébe jut.
Úgy tűnik nem rá esett az őrködés sora, szóval kihasználja az alkalmat és alszik...*
//Zagur'Raz//
*Elindulnak vissza a pusztára. Hagrar szólítja őt, Gworash pedig oda is megy hozzá szót váltani.*
- Mondd, amit mondani akarsz.
*Néz a tiszta narancs szempár Hagrar kékjébe.*
- Valóban képes vagyok rá, de csak egy időre...
*Hallgatja a vezér mondanivalóját és a drahun említésére meg sem lepődik, elvégre ha hátasról van szó, a lovak nem éppen vannak hozzászokva az ork méretekhez.*
- Igazából meg lehet oldani, persze nem lesz könnyű, tudod a drahun csordában él. Hogyan oldjuk meg, hogy ne taposson össze minket mind, amíg te betöröd az egyiket?
*Viharpöröly csak nevet egyet az "Elég fiatal vagy egy kis testmozgáshoz?" szövegen, mintha pár órája nem a barakkban edzette volna magát. Fiatal és minden lehetőséget megragad, hogy a legjobbat hozza ki magából. A harci képességeit akkor élezi ki amikor csak lehet, mert a sámáni karrier egy hosszú, lassú lefolyású fejlődés, csak évek múlva lesz látható eredménye képességeinek.*
- Talán az lenne a legjobb, ha a lassabb utat választjuk, például valami finomabb falattal elcsalunk egy nagyobb példányt, akkor én lenyugtatom, te felülsz rá míg én etetem és ezt addig, amíg a kaját és a lovasát azonos jelenségnek veszi...
*A továbbiakban Gworash a gondolataival törődik, kattognak a fogaskerekek agyának szerkezetében. Nem mindig komoly dolgokon, ami éppen eszébe jut.
Úgy tűnik nem rá esett az őrködés sora, szóval kihasználja az alkalmat és alszik...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579